A parasztpárt hétfõi sajtóértekezletén Vlad Roºca köztisztségügyi miniszter közölte, hogy a helyhatósági választások törvényét módosító, az alsóház szakbizottsági vitájában álló projektet visszavonják a parlamentbõl és sürgõsségi kormányrendelettel fogadják el. A tervezet elõírja a választási névjegyzékek összeállításának módozatát, a választói könyvek kinyomtatását és szétosztását, valamint a szavazatok újraelosztásának gyakorlati módozatát.

A választói névjegyzékek összeállítása a polgármesteri hivataloktól átkerül a belügyminisztériumhoz, amely más közintézményekhez viszonyítva, sokkal pontosabb adatbázissal rendelkezik. Szintén a tárcára hárul a választói könyvek kitöltése, ami remélhetõleg elkészül az õszi választásokra.

A szavazatok újraelosztása az idén újszerûen fog történni, tekintettel arra, hogy a helyhatósági választások esetében is bevezették az ötszázalékos küszöböt – közölte a miniszter. Hozzáfûzte, hogy ez idáig a választási elõkészületek zökkenõmentesen haladnak.

Mugur Isãrescu kormányfõ szerint a Nemzeti Befektetési Alap (FNI) és a Nemzetközi Felekezeti Bank (BIR) nevû pénzintézetek gondjai hatással lehetnek Románia monetáris politikájára és a pénzpiac helyzetére, de a miniszterelnök bízik abban, hogy a Román Nemzeti Bank képes lesz lecsillapítani a román bankrendszert megrázó legújabb földrengést – írta hétfõi számában a Bursa címû gazdasági napilap.

Az FNI befektetési intézetet a múlt hét második felében rohanták meg a befektetéseik értékvesztésétõl félõ emberek és két nap alatt 1200 milliárd lejt (60 millió dollárt) vontak ki. Az FNI egyelõre eleget tudott tenni a befektetési papírok visszavásárlásának. A Nemzetközi Felekezeti Banknál viszont a központi bank rendkívüli kifizetési rendszert vezetett be – a BIR csak annyit fizethet ki, amennyi a bevétele –, mivel egyelõre bizonytalan, hogy a bank képes lesz-e megroggyant pénzügyi helyzetén 500 milliárd lejes tõkeemeléssel javítani.

A befektetési alapból és a bankból kivont pénzt a lakosság feltehetõen dollárba menekíti – írta a Bursa. A lap szerint így 150-200 millió dollárt vásárol majd a lakosság.

A miniszterelnök ugyanakkor bízik abban, hogy a központi bank képes lesz kezelni a helyzetet, mivel tavaly jóval komolyabb megrázkódtatásokkal is sikerrel megbirkózott. Isarescu hangsúlyozta, hogy a lakossághoz került pénzt állampapírok kiadásával lehet majd "felitatni".

A földtörvény alkalmazásának újabb szakasza

A 2000. évi 1-es számú, a mezõgazdasági földterületek és erdõk tulajdonjogának visszaállítását szabályozó törvény alkalmazásának módszertanáról szóló jogszabályzat a 119-es számú Hivatalos Közlönyben jelent meg március 17-én, amely nagyon rövid határidõket szabott: a helyi földosztó bizottságok újraszervezésének, illetve megalakításának határideje április 3-a volt; a helyi földosztó bizottságoknak 45 nap állt a rendelkezésükre, hogy elemezzenek minden egyes kérést, összesítsék a tulajdont bizonyító iratokat, a szakemberek és jogászok segítségével jelöljék ki a mezõgazdasági és erdõterületeket. Ezt követõen a jogtulajdonba helyezendõk névsorát kifüggesztették, ezután öt nap állt a polgárok rendelkezésére, hogy benyújthassák írásos panaszaikat a polgármesteri hivatalokhoz, ezek felülvizsgálása nyomán a helyi földosztó bizottságok, a jogtulajdonba helyezési iratcsomót a megyei földosztó bizottsághoz küldik legkésõbb május 16-ig. A megyei földosztó bizottságnak 15 napon belül kell elvégeznie a felülvizsgálást, láttamozást és jóváhagyást. A törvény alkalmazása nagyon összetett és bonyolult problémák elé állítja a megyei földosztó bizottságot is. Melyek ezek? – kérdeztük Pora Zamfirát, a prefektúra vezérigazgatóját, a megyei földosztó bizottság titkárát.

– Az idei 1-es számú földtörvény alkalmazása megyénkben, figyelembe véve a helyi sajátosságokat – 97 település, municípium, város, községközpont – kijelenthetem, jól indult. Összesen 55.183 kérést jegyeztünk. Május 12-ig a helyi földosztó bizottságok 50.910 kérést mérlegeltek és hagytak jóvá, amelyeket eljuttattak a megyei földosztó bizottsághoz. Tehát még 4000 kérvényt kell megvizsgálni a helyi földosztó bizottságok szintjén. Ezek többsége olyan földügyekkel kapcsolatos, amelyek jogilag nem tisztázottak. Az újjászervezett megyei földosztó bizottság a kérések átvételét, a törvény értelmében, május 2-án kezdte el. Öt munkacsoportot alakítottunk a megyei mezõgazdasági igazgatóság, a megyei mezõgazdasági területrendezési és kataszteri hivatal, az erdészeti igazgatóság, megyei mezõgazdasági szaktanácsadói hivatal, a prefektúra szakembereinek részvételével, amelyek átveszik és elemzik a helyi földosztó bizottságok által jóváhagyásra benyújtott iratcsomókat. Az elemzés nagyon aprólékosan történik, ezért sok idõt vesz igénybe, nem engedhetjük meg magunknak a legkisebb tévedést sem. Május 11-én, csütörtökön tartottuk a megyei földosztó bizottság elsõ összejövetelét, amelyen négy község iratcsomóit terjesztenek elõ jóváhagyásra. Sajnos, csak egy község polgárainak kéréseit hagytuk jóvá, a másik háromét a bizottság visszautasította, mivel a földterületek nyilvántartásaiban fedezett fel hibákat. Azok kijavítása ezen a héten megtörténik. Úgy vélem, hogy május 16-ig a megye összes polgármesteri hivatalai benyújtják a jogtulajdonba helyezéssel kapcsolatos iratokat.

Megjegyzem, hogy a törvény alkalmazásának módszertana nagyon szûkös határidõket ír elõ, a jóváhagyott jogtulajdonba helyezendõ területek kijelölésére 30 napot, a rajzok stb. iratok elkészítésére csupán 15 napot. Ilyen rövid idõ alatt e hatalmas volumenû munkát nem lehet elvégezni. Mi ez ügyben a kormány illetékes szakosztályához fordultunk, kértük, hogy valamiképpen eszközöljék a határidõk módosítását. A május 10-én tartott telekonferencián azt a választ kaptuk, hogy ezen a héten talán sürgõsségi kormányrendelettel változtatnak a szóban forgó jogszabályozáson.

– A bejegyzett kérések alapján, a jelenlegi nyilvántartások szerint 47.000 hektár mezõgazdasági terület hiányzik. Az nem tünhetett el, miképpen adódott ez a hiány?

– A területek természetesen léteznek. A földhiány elsõsorban a korábbi 18-as és az idei 1-es számú törvények ellentmondásából adódik. Az történt, hogy a 18-as törvény alapján jogtulajdonba helyezték a kisajátított területeket is. Az 1-es törvény elõírja, hogy azon személyek is visszaigényelhetik földjeiket, akiknek földjeit 1924-ben és 1945-ben kisajátították. Így ugyanazon földterületet ma két tulajdonos igényel vissza. Az 1-es törvény az ilyen esetekben úgy rendelkezik, hogy az a személy, örökös helyezhetõ jogtulajdonba, akinek a földjét kisajátították. Abban az esetben, ha a kisajátított földterületre a 18-as törvény alapján nem az eredeti tulajdonos kapott birtoklevelet, akkor az érvényben marad, az eredeti tulajdonosnak pedig más helyen kell földterületet visszaadni. Amennyiben ez nem lehetséges, kárpótlásra jogosult. Várjuk az erre vonatkozó szabályozás megjelenését.

– A megyei mezõgazdasági és élelmezésügyi igazgatóságnál szakember- létszámcsökkentés történt, ugyanez bekövetkezik a mezõgazdasági területrendezési és kataszteri hivatalnál is...

– ... Nagyon nehéz helyzetbe kerültünk. Ráadásul a szakminisztérium tudomásunkra hozta, hogy a prefektúráknál is bekövetkezik a leépítés, összesen 200 személyt menesztenek. Az államelnöki látogatás alkalmával mi felvetettük a szaktárca vezetõjének, járuljon hozzá, hogy az idei 1-es törvény alkalmazása befejezésének határidejét odázzák el a helyi választások lezajlása utáni idõszakra.

Mi lesz a Felhalmozási Alap befektetôinek pénzével?

Tegnap tucatnyi polgárõr állta el a Befektetési Alap bejáratát és csak fokozatosan tízesével- húszasával engedte be az aggódó befektetõket, akiknek nagy része pénzét szerette volna visszakapni.

Egy kolozsvári rémhír nyomán a napokban már befektetõk százai bontották fel befektetési szerzõdéseiket az Országos Felhalmozási Alappal, jelentõs pénzösszegeket vonva ki az Alaptól. Marosvásárhelyen a múlt hét csütörtökön még minden a megszokott módon zajlott, ám a pénteki nap folyamán mintegy 3 milliárd lej értékben fizettek ki összegeket a befektetõknek. A rémhír szerint a befektetési jegyek értéke a Kollektív Befektetõi Intézmények Országos Egyesülete közgyûlését (május 11.) követõen jelentõsen csökkeni fognak, mivel megváltoztatják a tõzsdén nem jegyzett részvényekre vonatkozó számítási módszereket. (A számítási módszer változása miatt bukott meg 1996-ban négy befektetési alap is, a befektetõk félelme tehát érthetõ.) A kolozsvári befektetõket a továbbiakban már semmi sem érdekelte, az sem, hogy végül a közgyûlés határozata értelmében nem változtatták meg a szóban forgó számítási módszereket. Egyes szemtanúk szerint Kolozsváron olyanok is akadtak, akik befektetni szándékoztak, de amikor az Alapnál tolongó tömeget meglátták, addigi befektetéseiket is felszámolták.

Az ügyrõl a Népújságnak Pogãcean Alexandru, a marosvásárhelyi kirendeltség vezetõje nyilatkozott:

– Amint azt közleményben is közzétettük, az elterjedt rémhíreknek nincs gazdasági alapjuk. Az egész egy kolozsvári, – ki tudja milyen szándékoktól vezérelt, újságírótól származik. Alapjában véve tehát nincs semmi baj, a befektetéseink továbbra is jövedelmezõek, de a megnövekedett készpénzkövetelés nagy nehézségeket okoz a kirendeltségnek, hiszen ezeket a pénzeket beruházásokba fektettük. Kár lenne a várható nyereséget feladni. Ugyanakkor az is nehezíti a dolgunkat, hogy fizikailag lehetetlen ennyi kérésnek eleget tenni, hiszen a kirendeltségben alig három számítógépünk és három-négy számítógépkezelõnk van, akik nem tudják a felgyûlt tömeget egyszerre kiszolgálni. Pénteken is éjfélig dolgoztunk, szombaton pedig, bár készpénzfizetés nem történt, befektetés-visszavonási kérelmeket elfogadtunk. A kialakult helyzetre való tekintettel rendkívüli intézkedésként a kereskedelmi bankok segítségét is kértük, így tegnaptól az Alaptól leküldött listák alapján a Román Kereskedelmi Bank, a Takarékpénztár és más bankok is segítséget nyújtanak nekünk.

– Mi a helyzet azokkal, akik nem szeretnék befektetéseiket felszámolni?

– Vélményem szerint az ügy néhány nap múlva lecsendesedik, hiszen helyi jellegû és csak Kolozsváron és a környezõ megyék nagyvárosaiban, mint például Marsovásárhelyen ijedtek meg a befektetõk. Városunkban is a 8-9000 befektetõ közül 7-800-an nyújtottak be eddig kérvényt befektetéseik felszámolására vonatkozóan. A többiek meg, miután ez az ijedtség lejár, a megszokott módon hozzájutnak nyereségeikhez. Egyébként értesüléseim szerint Kolozsváron már most némileg csendesedett a hangulat és a korábbinál kevesebben követelik vissza pénzeiket – összegezett Pogãcean Alexandru.

Választások – 2000

A júniusi helyhatósági választásokon Radnóton a polgármesteri székre tízen pályáznak, egy függetlenként, kilencen pártok jelöltjei. A Román Nemzeti Párt, a Demokrata Párt, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja, a Nagy- Románia Párt, a Szövetség Romániáért Párt, a Román Nemzeti Egységpárt, a Szocialista Munkapárt, a Demokratikus Konvenció és a Nemzeti Liberális Párt polgármesterjelöltje mellett teljes tanácsosi listát tett le, míg az RMDSZ részleges listával indít jelölteket Radnót városi tanácsába.

Marosludason tizenegy párt – RMDSZ, PDSR, PUNR, PNL, PNC, APR, ANCD, PD, PRM, PSM, PNR – jelöltje méretkezik meg, míg négyen függetlenként indulnak a polgármesterség elnyeréséért. Az RMDSZ teljes, azaz tíztagú listát tett le a tanácsosjelöltek névsorával: Major István, dr. Bálint József, Katona Sándor, Ferenczi Levente, György Árpád, Tóth Sándor, Kelemen Éva, Egyed Tibor, Görög Miklós, Tálas Ferenc. Marosludas megyei tanácsosjelöltje: Andrássy Árpád. A kerületben az RMDSZ Marosbogáton, Magyarbükkösön, Cintoson, Maroskecén és Mezõbodonban állít polgármesterjelöltet.

A polgármester 2000. május 15-i, a 2000. május 3-i 155- ös számú, a 2000. június 4-én tartandó polgármester, helyi és megyei tanácsosok választására kiírt szavazás marosvásárhelyi szavazókörzeteinek számozására, behatárolására és központjára vonatkozó rendelet módosítására vonatkozó

158-as számú Rendelete

Marosvásárhely polgármestere, tekintve a tanácsosokkal, titkársággal való kapcsolattartásért, a szavazók nyilvántartásáért és archiválásért felelõs igazgatóság 2000. május 15-i beszámolóját, figyelembe véve a 1991. évi 70-es számú helyhatósági választásokra vonatkozó, a 2000. évi 18-as számú sürgõsségi rendeletben módosított, kiegészített és újraközölt törvény 13-as cikkelyének 2. bekezdését, valamint az 1991. évi 69-es számú helyi közigazgatásra vonatkozó, újraközölt törvény elõírásait

elrendeli:

1. cikkely: Jóváhagyja a 2000. május 3-i rendelet szavazókörzetek központjára vonatkozó módosítását, az alábbiaknak megfelelõen:

A Mareºal Ioan Antonescu sétányon levõ kaszárnya – 75-ös szavazókörzet, a Mihai Viteazu utca 15/17. alatti Unirea líceumban fog szavazni, 29-es szavazókörzet;

a Kossuth utca 106. szám alatti egységek – 76-os szavazókörzet, a Kossuth utca 108. alatti Mezõgazdasági Iskolaközpontban fognak szavazni, 12-es szavazókörzet;

a Nicolae Bãlcescu utca 23. szám alatti egységek – 77-es szavazókörzet, a Ialomiþei utca 3. szám alatti 13-as Számú Általános Iskolában fognak szavazni, 5-ös szavazókörzet.

2. cikkely: Jóváhagyja, hogy a 77-es a Tudor Vladimirescu negyedbeli 0709-es számú katonai egységben levõ szavazókörzet a szintén a Tudor Vladimirescu negyedbeli 0526- os számú katonai egységben levõ szavazókörzetbe költözzön.

3. cikkely: A jelen határozat közzétételével a helyi tanács titkárát bízzák meg.

A Pro Európa Liga más emberjogi szervezetek mellett megfigyelõket küld a Maros megyei helyhatósági választásokra. Ebbõl a célból olyan önkéntesek jelentkezését várja, akik megfigyelõként részt szeretnének venni a választásokon. Jelentkezni a szervezet Rózsák tere 5. szám alatti székhelyén lehet május 16-23. között, kedd, csütörtök, szombat 9-16 óra, hétfõ, szerda 9-18 óra között. Feliratkozni személyazonossági igazolvánnyal lehet. A jelentkezõknek nyilatkozatot kell aláírniuk, amelyben kijelentik, hogy nem tagjai egyetlen politikai pártnak, szervezetnek, vagy választási szövetségnek sem.

Ülésezett a Nyárádszereda kerületi RMDSZ-választmány

Az erdélyi magyarság és az RMDSZ számára a Maros megyei és marosvásárhelyi választások országos jelentôségûek, ezért alapvetô célunk, hogy a helyhatósági választások sikere érdekében az eddigieknél is jobban megmozgassuk a magyarságot – hangsúlyozta dr. Kelemen Atilla, a Maros megyei RMDSZ kampánystáb-elnöke pénteken, Nyárádszeredában. Kelemen Atilla és Virág György, a kampánystáb alelnöke abból a célból tartózkodtak a nyárádmenti községben, hogy a Nyárádszereda kerületi RMDSZ- választmány tagjaival közösen vizsgálják meg a kerülethez tartozó falvakban és ezen belül a mintegy 41 RMDSZ-körzetben zajló választási elôkészületek jelenlegi helyzetét. Az általános gondok felleltározását követôen Szabó Árpád, a kerületi kampánystáb megbízott elnöke részletes ismertetést adott a falvak RMDSZ-polgármesteri-, illetve tanácsosi jelöltlistáinak személyi öszetételérôl és beszámolt azokról a helyi beruházási tervekrôl, melyeknek megvalósításában a környék összes települése érdekelt. A megyei vezetôk rámutattak: az RMDSZ-jelölteknek egyenként ki kell dolgozniuk egy koherens, a helyi gondokat maximálisan figyelembe vevô választási programot, amely az RMDSZ országos programjához igazodva, konkrét intézkedéseket irányozzon elô a helyi érdekû problémákra. Virágh György elmondta: a megyei RMDSZ minden segítséget megad a helyi szervezeteknek, annak érdekében, hogy a magyar lakosság minél nagyobb arányban részt vegyen a választásokon. Ez amiatt is fontos, hogy a módosított választási törvény értelmében, az állam által nyújtott anyagi hozzájárulás a részvételi arány által meghatározott választási együttható nagyságától függ. Ezért ott is fontos a nagyarányú választási részvétel, ahol csak RMDSZ-jelölt indul a polgármesteri, illetve tanácsosi tisztségekért – hangsúlyozta Virágh György. A falvak képviselôi ugyanakkor megerôsítették: egy tisztességes, sportszerû, konkrét helyi problémákra épülô választási kampányt folytatnak.

Varadinumi ünnepségek

Az idei nagyváradi Festum Varadinum – a hagyományos varadiniumi ünnepségek – vasárnapi megnyitója keretében Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára adta át a millenniumi zászlót Tõkés Lászlónak, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspökének.

Az idén minden magyarországi település millenniumi emlékzászlót kap, a határon túli magyarok részére pedig a magyar kormány az ott élõ magyar közösségeket képviselõ egyházaknak ad át ilyen zászlót. Az erdélyi magyar katolikus egyháznak a varadiniumi ünnepségek végén nyújtja át milleniumi zászlót a magyar kormány képviselõje.

A Szent László király és Nagyvárad ünnepének számító Festum Varadinumot az idén május 14. és 21. között rendezik. Az ünnepséget megnyitó ökumenikus istentiszteletet a váradolaszi református templomban tartották meg.

Délután Kárpát-medencei nemzetközi fórumot rendeztek, amelyen Németh Zsolt mellett részt vett Béres Béla, az FKGP külügyi osztályának vezetõje, Csapody Miklós, az MDF alelnöke, Csurka István, a MIÉP elnöke és Kocsi László, az MSZP képviselõje. A tervezett státusztörvényrõl és a nemzeti integráció kérdéséiról tartott fórum vitáját Tõkés László vezette.

Magyarország és szomszédai között a gyanakvó ellenségeskedés a létezõ komoly problémák ellenére már a múlté – hangsúlyozta Németh Zsolt, a Magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára vasárnap a nagyváradi Varadinumi ünnepségek nyitónapja keretében rendezett politikai fórumon.

Németh Zsolt arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország szomszédainak döntõ többsége nyugati orientációt folytat. Mint mondta, Magyarország további erõfeszítéseket tesz Románia európai integrációja érdekében, támogatja azt, hogy Románia kerüljön le azoknak az országnak a listájáról, amelyekkel szemben az Európai Unió vízumkényszert ír elõ. Reményét fejezte ki, hogy Románia európai irányultsága változatlan marad.

A külügyi államtitkár elmondta, hogy a státustörvény elõkészítése jól halad. A várható intézkedések között említette a határon túli magyarok évi három hónapos legális magyarországi munkavállalásának lehetõségét.

A fórumon Béres Béla, az FKGP képviselõje úgy vélekedett, hogy az elõzõ magyar kormány a magyar nemzet érdekeit sértõ alapszerzõdéseket kötött a szomszédos országokkal. Kocsi László, az MSZP képviselõje visszautasította ezt és hangsúlyozta, hogy az alapszerzõdések elõbbre vitték a nemzet és az ország integrációját.

Csapody Miklós, az MDF képviselõje úgy vélte, hogy az európai integráció nem képes Trianon örökségének problémáit megoldani, az egész magyarság reintegrációjára van szükség. Sürgette a határon túli magyarok különleges jogállására vonatkozó törvény megalkotását és javasolta a két fokozatú állampolgárság bevezetését. Mint mondta, a magyar kérdés megoldása Kelet-Európa alapvetõ biztonsági érdeke.

Csurka István, a MIÉP elnöke szerint súlyos veszélyt, akár háborút is okozhat az, ha "a magyarságot kimondatlanul is más célú összetapasztás következtében belenyomják abba, amit európai integrációnak hívnak, más országokat viszont nem". A MIÉP elnöke úgy vélte, nem lesznek "légiesített határok, az Európai Unió be akarja keríteni magát".

Az Európai Unió jelöltállamainak a csatlakozásig meg kell oldaniuk a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos problémáikat – jelentette ki Gunnar Janson, az Európai Tanács (ET) jogi bizottságának elnöke egy romániai nemzetközi szemináriumon.

A közszolgálati rádió számolt be hétfõn arról, hogy a kormány kisebbségügyi hivatala az Európai Bizottsággal és az Európai Tanáccsal közösen a hét végén "A nemzeti kisebbségek védelme és részvétele, mint az európai integráció feltétele" címmel nemzetközi szemináriumot rendezett Predealon. A szemináriumnak az volt a célja, hogy feltérképezze, milyen problémákkal szembesülnek a nemzeti kisebbségek és miként oldják meg azokat az arra hivatottak.

A tanácskozáson Gunnar Janson hangsúlyozta: "Az EU- nak elég dolga akad a saját gondjaival, nem kívánja megterhelni magát az EU-tagságra jelölt országok etnikai konfliktusaival is. Ezért a csatlakozásig az EU ajtaján kopogtató minden államnak magának kell megoldania ilyen természetû gondjait."

A nemzeti kisebbségek életének javítását szolgáló kérdések feltárásához és megoldásához szükséges keret kialakításáról szóló vitában gyakran fordult elõ a decentralizálás és a területi autonómia fogalma.

Gunnar Janson kijelentette: a szemináriumon elhangzottakból kiderült, hogy az EU különösen a témakör három fõ kérdése, az oroszajkú, a magyar és az európai viszonylatban nyolc milliósra becsült roma kisebbségek problémái iránt érdeklõdik

Mind Fokion Fotiádisz, az Európai Bizottság bukaresti képviselõje, mind pedig az Európai Bizottság bõvítésért felelõs tisztségviselõje felszólalásában a Romániával kapcsolatos elvárások kapcsán visszatért a multikulturális egyetem kérdésére. A kisebbségek európai központjának igazgatója, a szeminárium témakörének egyik szakértõje pedig úgy vélekedett, hogy "mindig jobb, ha a kisebbségek képviselve vannak a kormányban, s ha ez történik az idei romániai választások után, az elõnyére válik mind a többségi lakosságnak, mind pedig a kisebbségeknek".

Komoly politikai múlttal rendelkezõ, nagy tekintélyû és erõs kezû elnöknek kell vezetni a Magyarok Világszövetségét(MVSZ), éppen ezért kívánatos lenne, ha Boross Péter volt miniszterelnök vállalná az elnöki tisztségre való jelölést – hangzott el az MVSZ székházában megtartott hétfõi sajtótájékoztatón.

Kurucz Gyula, az MVSZ anyaországi régiójának elnöke elmondta, hogy 27 megyei szervezet, illetve más civil szervezet levélben fordult Boross Péterhez, s kérték, változtassa meg döntését, és vállalja az elnökjelöltséget.

Kurucz Gyula kijelentette: csak anyaországi elnök vezetheti az MVSZ tevékenységét, mert csak így lehet bizonyítani az elfogulatlanságot.

Az anyaországi régióba tömörült szervezetek egyetértenek Szakály Sándornak, a Hadtörténeti Múzeum megbízott igazgatójának, valamint Boross Péternek a jelölésével.

Boross Péter szóban korábban elvállalta a jelöltséget. Majd Csoóri Sándornak küldött magánlevelében kifejezte elégedetlenségét a kampány durvasága miatt, és jelezte, tulajdonképpen "nincs kedve" a jelöléshez.

Az egyeztetések jelenleg is folynak a jövendõ elnök személyérõl.

Fónay Jenõ, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének (Pofosz) elnöke elmondta: szükséges megújítani az MVSZ munkáját, a Pofosz ezt minden esetben támogatni fogja.

Fónay Jenõ szerint csak közmegbecsülésnek örvendõ, komoly politikai múlttal rendelkezõ magyarországi személy töltheti be az MVSZ elnöki tisztségét.

Székelyhidi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke, az MDF országos választmányának elnöke új alapszabály szükségességérõl beszélt. Azt is hangsúlyozta, hogy az MVSZ új elnökének mindenképpen magyar állampolgárnak kell lennie.

Székelyhidi Ágoston emlékeztetett arra, hogy Boross Péter csak felfüggesztette a jelöltséggel kapcsolatos döntését, de nem lépett vissza.

Ha Boross Péter vállalja az elnökséget, akkor Székelyhidi Ágoston visszalép. Most még fenntartja korábbi döntését, és mindaddig jelölteti magát az MVSZ elnöki posztjára, ameddig Boross Péter nem dönt véglegesen.

Kurucz Gyula ugyanakkor bejelentette: nem pályázik a világszövetség elnökségére.

Koboznak pöngése

Noirmoutier. A Fekete kolostor felett – fekete fellegek. A vár fokán a tavaszi vihart hozó szél bizony kikezdi a látogató eleganciáját. Azért csak nézzünk szét a tájon, bíztat Kuncz Aladár, ki e börtönerôdöt halhatatlanná tette a Fekete kolostor címû regényében. Amikor fogolytársaival 1914 októberében megérkezett a sziget erôdjébe, egy tengerésztiszt fogadta, türelemre intette ôket, várjanak nyugodtan, amíg a történelmi vihar elmúlik. Magyar, német, lengyel és más nemzetek civil fiai több mint négy esztendôn át viselték türelemmel a lágerélet lélekapasztó és - bénító voltát. Távolban a Kuncz által annyit látott lapos sólepárló medencék tûnnek elô; manapság egy végtelenített asztal mellett ülô közönséggel sóreklámként is felvillan a képernyôn ez a vidék. Alant tekintve, a templom felôl pedig a vár befelé leomlott fala látható, biztonsági korlátokkal és állványokkal körülvéve. Bizonyságul, hogy az elemek is lankadatlanul háborúznak; tavaly decemberben nem csak a kertek, parkok, erdôk semmisültek meg, hanem hosszú idôbe kerül, amíg becses mûemlékek, épületek is meggyógyulnak sebesülésükbôl.

S hogy némi melegedést jelent a vár kiállítótermeiben járni, az talán nem csak a fûtésnek köszönhetô. Már nem is Kuncz Aladár komor helyzetjelentésével vetjük össze az építmény mai állapotát, hanem a Fekete kolostor szereplôinek sorsát filológiai riportkönyvében pazar alapossággal feltáró Lôrinczi László nyomában járunk. Aki Utazás a Fekete kolostorhoz címû munkájában (Kriterion, 1975) fájdalmasan írta: semmi nyoma annak, hogy Kuncz Aladár személyérôl és regényérôl tudatna a Vár kiállítása. Még a másfél évtizede itt mûködô idegenvezetô is tájékozatlannak mutatkozott, írta Lôrinczi László. Noha a regény, Gara László fordításában, 1937-ben franciául is megjelent, Jacques de Lacratelle-nek a Francia Akadémia tagjának bevezetôjével. A Vármúzeumban most nincs vezetô, a pénztáros és egyben bizsuárus tekintete se gyúl ki arra, hogy mint tavaly ôsszel írtuk is e helyütt, szép kiadásban a L'Étrave kiadónál újra megjelent a könyv bevezetésként Lôrinczi Lászlónak egy 1981-ben íródott Kuncz Aladár-ismertetôjével. Legalább az üzletember moccanna a derék úrban, gondolom a pult elôtt, hiszen Noirmoutier ismert üdülôhely, évente sokezren látogatják a múzeumot, s hogy ô a vár képével díszített könyvet is kínálhat, talán terjesztési százaléknak se volna mindegy. De semmi érdeklôdést nem mutat a bejárat ôre, közönyösen tudomásul veszi a híradást.

Még egy évtizeddel ezelôtt is az a lehangoló tárlat fogadta a látogatót, mint amelyrôl Lôrinczi László is beszámolt 1972-es látogatása nyomán. Mára nagyban változott a kiállítás. Megújultak a termek, s a sziget történetérôl készült fotó és dokumentumok sorában jó érzéssel fedezhetjük fel, hogy a vár történetének tablója megemlékezik Kuncz Aladárról és regényérôl, s megemlíti Zádori nevét is, aki szobrászként raboskodott Noirmoutier-ben. A fordulat bizonyára Lôrinczi Lászlónak is köszönhetô, aki kutató munkája során baráti és tudományos kapcsolatba került Henri Martinnal, a sziget monográfusával, aki a hely tudós patriótájaként foglalkozni kezdett a Fekete kolostor lakóival. Lôrinczi László azt is joggal írta monográfiájában, hogy emléktábla is illenék a Vár falára.

"Kimondhatatlanul féltettem" – Magyarországot, mindennapi gyötrôdéseinek legerôsebb érzéseként számol be róla Kuncz Aladár. S ha ô a Fekete kolostorral örökbecsûvé emelte ragaszkodását, s azt az egyetemes és humánus szellemet, amely magyar és ember voltunk mindenkori példája is, akkor a késôi köszönetképp Magyarország dolga, hogy féltse és ôrizze Kuncz Aladár emlékét. Ebben a ragaszkodásban kereste meg a párizsi Magyar Intézet munkatársa Anne Mirt, aki évekig a francia nyelvet oktatta az egri fôiskolán, s most a nantes-i francia-magyar egyesület ambiciózus tagja, hogy segítse Kuncz Aladár ügyét a noirmoutieri hivatalosságnál. Maurice Chardonneau, Noirmoutier polgármestere fogadta Anne Mirt, akitôl értesült a Vár irodalomtörténeti hírérôl. Nem ismerte a regényt, s azonnal futárt menesztett a könyvesboltba: egyetlen példányt találtak, s azt a polgármester vásárolta meg. Alighanem a legjobb kezekbe került a könyv, melynek köszönhetôen a Fekete kolostornak és szerzôjének halhatatlanulása épp az egykori szenvedések szigetén folytatódhat.

S e tavaszi- gyöngyvirágos hír óta tûnôdöm azon, ugyan, a majdan elkészülô emléktáblán Kuncz Aladár- és a vár történetének csak irodalomtörténeti eseményét kéne felidézni? Annyi példa igazolja: nagy mûvek sokszor titokzatos módon szólnak bele az életbe s alakítják sorsunkat – akár történelmi méretekben is. Lôrinczi László is tudat egy történetet. A második világháborúban a francia hadifoglyok Balatonboglárra kerültek, s közöttük volt egy bizonyos noirmoutier-i polgár, Roger Mignal nevezetû is. Akinek a nevére felfigyelt a magyar táborparancsnok: Kuncz Aladár regényében egy Mignal nevezetû ember árulta néhány sou- ért a tengeri csigát, a csirkeragut és a bort. Mignalt is hamar háborúba vezényelték, s helyette felesége nagy kedvességgel szolgálta tovább a foglyok étkezési, italozási kérelmeit. Fia, fiuk, Roger, volt a francia hadifogoly. S hogy jó sora ment a magyar táborban, azt a táborvezetô mûveltségének, s általa Kuncz Aladár regényének is köszönhette.

Lôrinczi László könyvét egy sorsfordító adattal még kiegészítjük. Alig-alig ismeretes egy történelmileg is fontos esemény. Már párizsi temetôben nyugszik az éppen száz éve született Bóta Ernô, aki az Emberi Jogokat Védô Liga magyar tagozatának elnökeként egy öttagú küldöttség élén a második világháború kitörése elôtt felkereste Edouard Daladier miniszterelnököt. Kérték, hogy a magyar politikai menekültek önkéntesnek jelentkezhessenek a francia hadseregbe. Indoklásukban szinte egyetlen érvre, Kuncz Aladár Fekete kolostor címû regényére hivatkoztak. Amely történelmi figyelmeztetést is jelentett: a magyarok, akik barátságos érzésektôl vezettetve tartózkodtak Franciaországban – és megalázottak, ellenségek és rabok lettek az elsô világháború idején. Daladier meghallgatta a kérést, s egyben mint hadügyminiszter is, engedélyezte a magyar századok megalakulását. Közülük sokan életüket adták Franciaországért. De Kuncz Aladárnak is köszönhetôen, nem a fogság áldozataként, hanem a szabadság katonájaként haltak meg – sok helyütt emléktábla ôrzi emlékezetüket.

Noirmoutier-ben ilyenképpen Kuncz Aladár Franciaországért is szenvedett.

Fekete kolostorával pedig félt bennünket ma is; bennünket: mai magyarokat.

A római katolikus egyházak, a minorita és a ferences szerzetes rend, valamint a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Marosvásárhely területén lévõ javait 1948-ban jórészt államosították, sõt ezt követõen, további kisajátításokat is eszközöltek. Ezeket a javakat az egyházi szervek ma visszakérik, de visszaszolgáltatásukra eddig nem került sor.

A magyar katolikus egyház története visszanyúlik a Szent István-i idõkbe. Városunkban, a helyi hagyományok szerint 1240 körül megjelentek a Domonkos-rendiek, de azok munkájáról vajmi keveset tudunk. Az bizonyos, hogy 1316-ban a ferencesek kolostora a vár területén állt s rendjeik nevéhez fûzõdik a vártemplom felépítése. Az elsõ okleveles adat 1323-ból származik, a jelenlegi Bolyai líceum helyén felépült Szent Miklós plébániáról és annak Romanus nevû papjáról. Késõbb az 1332-es pápai dézsmajegyzéken ugyanaz a plébános 40 dénár befizetéssel szerepel. A feljegyzések szerint a XVI. század elején városunk jelentõs egyházi központ és alesperesi székhely.

A reformáció elterjedésével a katolikusok száma rohamosan csökkent, majd nemsokára teljesen elapadt, s így a templomok a protestánsok kezébe kerültek (XVI. század).

A jezsuiták Marosvásárhelyre való érkezése után 1702-ben újraszervezték a katolikus egyházat, majd 1728–1764 között felépítették a Keresztelõ Szent János plébániatemplomot, amit 1996–1999 között teljesen felújítottak és megerõsítettek. Felépítették 1745–1747 között a fõtéren a Ferenc-rendi és 1741–1767 között a mai Köteles Sámuel utcában a minorita rend templomát és kolostorát, majd 1971-ben a Milcovului (Fuvaros) utcai, 1989 után a Kövesdomb, a Cserealja és a Meggyesfalvi negyed templomait.

a.) A római katolikus egyház városunkban nagy hangsúlyt helyezett az oktatás fejlesztésére is. A reformáció elõtt a vártemplom melletti klastromban már oktatási intézményük volt, ami az új vallás térhódításával megszûnt. 1702-ben a katolikus egyház városunkban való újraéledésével egyidõben Endes István jezsuita páter újjászervezte az egyházi oktatást is. 1702–1708. között grammatikai osztályokat indított be a fõtéri Boér Károly- féle házban, melyet a templom építésekor (1728) átköltöztettek a Lugosi, majd 1732-ben a Lábasházba. Innen 1890-ben a lányokat a Sancta Maria zárda Szentgyörgy utcai új épületébe helyezték át, míg a Lábasházban maradt iskola 1895–1897. között fõgimnáziummá alakult.

A gyulafehérvári püspökség 1903–1905. között felépítette a fõgimnázium impozáns épületegyüttesét, majd 1908-ban az iskola mellett mûködõ tanodát a Klastrom (ma Mihai Viteazul) utcában, mely rangos intézménye lett városunknak.

1948-ban a lánynevelésben jelentõs szerepet játszó római katolikus Sancta Maria Leánygimnáziumot és a 246 éves II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Fõgimnáziumot egyetlen tollvonással megszüntették és az épületeket a benne lévõ javakkal államosították.

Az egyház javainak egy részét, így a fõtéri ferencesek klastromát, kertjét és a minoriták Köteles Sámuel utcai klastromát már jóval az államosítás elõtt lefoglalták, s a tiltakozó szerzeteseket megfélemlítették.

Az államosítással az iskolákon kívül több ház, házhely, szántó, kaszáló és erdõ az állam tulajdonába került, melyeket az 1889-es események után a marosvásárhelyi római katolikus egyházközségek és a gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség az alábbi felsorolás szerint visszaigényelt;

1. A gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség;

– a volt Római Katolikus Fõgimnáziumot (jelenleg Unirea líceum) Mihai Viteazul utca 17. szám

– a volt Fiúnevelõ Intézetet (jelenleg Unirea líceum) Mihai Viteazul utca 15 szám

– házhelyeket, családi házakat a Mihai Viteazul, Ion Antonescu és az Avram Iancu utcákban

2. Az I. sz. Római Katolikus Keresztelõ Szent János plébánia;

– a volt Római Katolikus Leánygimnáziumot (jelenleg Mûvészeti líceum) Forradalom utca 11. szám

– a volt Ferenc-rendi apácazárda épületét (jelenleg Mûvészeti líceum) Forradalom utca 9. szám

– a Bodoni és a Dózsa György utca keresztezõdésénél levõ ingatlant (jelenleg park)

– a Nagyszõlõ, Nagyerdõ, Váluskút, Hidakköze és a Nagyváltóréten lévõ szántókat.

3. A II. sz. Római Katolikus Szent Antal ferences rendi plébánia;

– Kártalanítást kér a fõtéri volt kolostora és annak kertje ügyében.

– kéri a tulajdonjog visszaállítását az egyedül álló torony és kripta esetében.

– visszakéri az Iskola (Aurel Filimon) utca 5–7 szám alatti házát.

– kéri a Nagyváltórét, Kisudvari határrészen lévõ szántóit, kaszálóit

4. A III. sz. Római Katolikus Szent Miklós plébánia;

– a Királykút és a Csere felé esõ szántóit, legelõit

5. A IV. sz. Római Katolikus Sztent Damján és Kozma plébánia;

– a Dézsmás és a Kisudvar részen lévõ szántóit

6. Az V. sz. Római Katolikus Szent Erzsébet plébánia;

– a szántóterületeit kéri vissza a Fenyõalja–Bodon felé, Hidakköze és a Felsõsásvári részen

7. A Szent Antal minorita rendház;

– kéri a rendház Köteles Sámuel utca 4 szám alatti épületét, amit jelenleg lakáskéntl használnak

– a Nagyváltórét és Kisudvar nevû határrészen kaszálóit, legelõit.

A fent említett javak évszázadokon át a római katolikus egyház tulajdonát képezték, s ezért kérik a tulajdonjog visszaállítására vonatkozó törvényjavaslat megszavazását és annak mielõbbi életbe léptetését.

Úgy tûnik, idén nemigen ettünk disznó- és marhahúst, tejet, vajat és sajféléket, nem beszélve a lisztrõl és a cukorról.

Legalábbis ez derül ki a statisztikai hivatal elsõ negyedévi kimutatásából, hiszen a havonta megjelenõ kiadványukban foglaltak szerint a fagyasztókban tárolt disznóhús értéke 288 millió lej volt negyedév végén, a marhahúsé 73 millió lej, tejbõl 30 millió lejre raktároznak, 47 millióra tejterméket, 800 millióra sajtféléket, 94 millióra vajat, 77 millióra felvágottakat, 2 milliárdra maradt meg a télrõl zöldségkonzerv, miközben a friss zöldségek nagy választékát találjuk a piacokon, ugyanakkor a 82 milliárdos cukorkészlet arra enged következtetni, hogy napjainkat sem édesítjük meg, vagy legalábbis nem megyénkben gyártott cukorral.

Bõven van raktáron nem élelmiszer jellegû termék is: készruhák (majd 10 milliárd lejre), bõrkesztyûk (30 milliárd lejre), karbid (16 milliárd lejre), fényérzékeny anyagok (27 milliárd lejre), nitrogén alapú (324 milliárd lejre), foszfor alapú (99 milliárd lejre) illetve kén alapú mûtrágya (54 milliárd lejre), építkezéshez szükséges anyagok (2 milliárd lejre), háztartási csempe (3 milliárd lejre), hangszerek (17 milliárd lejre), bútorok (58 milliárd lejre) stb.

Mindez annak ellenére, hogy tovább csökkent (20%-kal) az ipari termelés. Az ipari egységek az elsõ negyedévben 1.114 milliárd lejre szállítottak árut, míg a raktáron levõ készletek értéke március végén összesen 890 milliárd lej volt.

A megyében dolgozók nettó jövedelme ugyan növekedett, ám reálértékben ez a pénz kevesebbet ér, mint a megelõzõ hónapokban. Így hiába volt a bruttó átlagjövedelem 2.588.926 lej és a nettó átlagjövedelem 1.993.652 lej, ha erre kevesebb terméket tudtunk vásárolni. Még ezt a jövedelmet sem kapja meg (legalábbis hivatalosan) a megye 24.734 bejegyzett munkanélkülije. A munkanélküliek száma egyébként, amint várható volt, a tavaszi munkák miatt némileg, 174 személlyel csökkent. A munkanélüliségi ráta 9,2% volt március végén, miközben egy hónappal korábban ez a mutató 9,3%, egy évvel korábban pedig 11,6% volt.

Az inflációs ráta márciusban az elõzõ hónapokhoz képest 1,8% volt, az elõzõ évhez viszonyítva azonban 49%. A legjobban az élelmiszerek ára nõtt, a sajtfélék 13%-kal, a tej és tejtermékek 7,2%-kal, a vaj 5,7%-kal, a hús és a felvágottak ára 4,4%-kal, a zöldségek és gyümölcsök pedig 3,7k%-al drágultak.

A Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület fennállásának tízéves évfordulóját és az anyák napját ünnepelték vasárnap délután a Kultúrpalota kistermében az egyesület tagjai és vendégeik. A kistermet zsúfolásig megtöltõ jelenlevõket Kerekes Tóth Erzsébet, az egyesület elnöke köszöntötte, majd Nagy László unitárius lelkipásztor anyák napi gondolatai hangzottak el. Nótákat énekelt Antal Tibor gyimesközéploki, jelenleg a marosvásárhelyi Kántortanítóképzõ Fõiskolán tanuló diák, majd Szekeres Erzsébet Lorántffy Zsuzsanna életérõl beszélt. Kiemelte: Lorántffy Zsuzsanna, I. Rákóczi György felesége, iskolákat és kórházakat alapított, a szegényeket és elesetteket támogatta, s születesének 400. évfordulóján is követendõ példaként áll a mai asszonyok, lányok elõtt.

Tevékenységükrõl Szász Rózsa ügyvezetõ titkár számolt be: az önkéntesekkel mûködõ egyesület kulturális, népmûvészeti elõadásokat, kiállításokat szervez, támogatja a nagycsaládosokat és az amatõr mûvészeket, ösztöndíj- kiegészítést biztosít egy-két fõiskolai diák részére, a Habakuk bábcsoportja révénlehetõséget teremt, a gyerekek és fiatalok kreativitásának, alkotókészségük fejlõdésére. Egyszóval igyekszik méltó lenni Lorántffy Zsuzsanna nevéhez, s a történelmi múltba kapaszkodva, a jövõre nézve cselekedni. A jelenlevõket Fodor Imre polgármester is köszöntötte, külön kiemelve a nõk fontos szerepét a társadalomban és családban, majd tevékenységük folytatására biztatta az egyesület tagjait. Az ünnepség keretében elsõ alkalommal osztottak Szekeres Erzsébetnek és Bartha Júliának Lorántffy Zsuzsanna-díjat, az egyesület keretében kifejtett fáradhatatlan munkájukért. A rendezvény a nagycsaládos anyák számára készített félszáz, piperecikket tartalmazó ajándékcsomag és az elmaradhatatlan szál virág kiosztásával zárult.

Baricz Lajos plébános érdeme, hogy elsôként karolta fel a marosszentgyörgyi mûkedvelô csoport, a Mozaik fiataljainak játék-kezdeményezését, teret- termet biztosítva a Nagy László köré tömörülô, elsôsorban a vidám múzsát, a bohózatot, a tréfát kedvelô és mûvelô társaságnak. Vasárnap este népes hallgatóság elôtt kisesszével nyitotta a hat évét ünneplô csoport estjét a mentor, a plébánia színpaddal ellátott hittantermében. Megköszönte a fiatalok nevében is Ilarie Opris kultúrigazgató és a Vízi József polgármester vezette önkormányzat eddigi támogatását. A nyolcadikos Ivácson Bella Rebeka tehetsége énekben, versírásban és rajzolásban, festésben is megnyilvánul. Kis tárlatának számos munkája máris gazdára lelt. A családi és az iskolai, az egyházi nevelôi környezet serkentô hatására utalva lapunk munkatársa, aki ezt a tárlatot megnyitotta, kiemelte, hogy Marosszentgyörgy különösen jó hely gondolatnak, képnek, muzsikának; amit a Jubilate csoport közremûködése is jelzett nemsokára, az István, a király címû rockoperából bemutatott részletekkel. Ezután a hatéves Mozaik kacagóestje következett. Vaszary János, Nóti Károly és a csoportvezetô Nagy László tréfái, jelenetei nevettették meg a roppant hálás közönséget. A Mozaik idôvel és jobb szakmai támogatással a környék igazi "tréfacsinálójává", amolyan vidéki (de nem provinciális) kabarévá nôheti ki magát. Hadd jegyezzük ide a mulattató fiatalok nevét: Fazakas Csaba, Máthé Zsófia, Csizmadia Róbert, Nagy András, Fazakas Attila, Kovács "Gulyú" Zsolt, Portik Piroska, Kovács Réka, Balogh Tünde, Veres Gerô, Lukács Levente, Paniti Szabolcs "Tankcsapda". Rendezô-asszisztens Fazakas Attila, elôadás-szervezôk: Kovács Zsolt és Lukács Levente.

Megyénk mezõgazdaságának ma is égetõ gondja a gépek és felszerelések hiánya. A megyei Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság 5000 traktort tart nyilván, az állami egységek alig 646-tal rendelkeznek. A szakemberek szerint a statisztikai adat aggasztó, mert a traktorállomány mûszaki kopási foka elérte az 50%-ot, több gépet ki kellene vonni a termelésbõl a megnövekedett üzemanyag-fogyasztás miatt. A felmérések szerint a 220.000 hektáros össz- szántóterület megmûveléséhez – a mai termesztési technológiákat alkalmazva – szükség lenne még 1500 traktorra, nagy teljesítményû vegyszerezõ gépekre, és 500 arató-cséplõ gépre is, hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Köztudott, hogy a mezõgazdaságban csupán a gépesített mûvelés biztosít hatékony termelést, többletjövedelmet beruházásokra. Az elmúlt öt év tapasztalatai bizonyítják, hogy a magángazdák, a magánosított gépállomások, az állami tõkével mûködõ Agroind Rt.-k elenyészõ része vásárolt új gépeket. Az említett ötéves idõszakban megyénkben csupán öt új traktort jegyeztek be.

A mezõgazdászok számára reménysugárként jelent meg 1999-ben a 36-os sürgõsségi kormányrendelet, amelynek értelmében az új gépeket vásárolni óhajtók hitelhez folyamodhatnak, a kamat 70%-át az állam fedezi. Az elmúlt év folyamán ez a támogatási rendszer nem vált be bürokratikus volta miatt, emellett a bankok szigorú feltételeket szabtak. A gazdák reménye dugába dõlt. Az újabb reménykeltõ 15-ös számú miniszteri rendelet a Hivatalos Közlönyben jelent meg idén, február 14- én. Ennek alapján az állam új gépek vásárlása esetén a 15%-os elõleget fedezi, és a kamat 70%-át, emellett a garancia-feltételeken is javított. A mezõgazdasági miniszter februári rendeletérõl annak idején részletesen beszámoltunk. Az új mezõgazdasági gépek beszerzésében érdekeltek számára mennyire volt csábító a gépvásárlás állami támogatásának módosítása? Kedves Domokos, a megyei Mezõgazdasági és Élelemezésügyi Igazgatóság szakmérnöke elmondta, hogy eddig összesen 27 kérést hagyott jóvá a megyei mezõgazdasági igazgatóság. Az iratcsomókat elküldték a hitelt folyósító pénzintézményhez, ahol folyamatban van azok tanulmányozása. Május 10-ig csupán egy megyénkbeli gazdálkodó jutott hitelhez, aki egy tárcsát vásárolt. Azt a bizonyos 15%-os elõleget a mezõgazdasági igazgatóság még nem fizette ki a vásárlónak, egyszerû oknál fogva: a minisztérium a pénzt még nem utalta át. (Megjegyezzük, hogy a miniszter annak idején azt nyilatkozta, hogy a mezõgazdasági fejlesztési alapban 200 milliárd lejes alapot különítettek el, ami körülbelül 9000 mezõgazdasági gép és traktor vásárlásának megelõlegezését teszi lehetõvé.)

Végezetül megkérdeztük Kedves Domokost, véleménye szerint mi az oka annak, hogy a 15-ös miniszteri rendelet alapján sem jelentkeznek többen gépvásárlásra? Válasza szerint a gzadákat elsõsorban a mezõgazdasági gépek ára riasztja el. Egy traktor ára 160 millió, a kalászos gabonát vetõ gépé 41,3 millió, a kapásnövényvetõ gép 41 millió, egy tárcsa pedig 29-30 millió lej. A gazdálkodók nagyon is meggondolják, hogy mennyit is fizetnek gyakorlatilag a hosszú lejáratú hitel törlesztése folyamán. Nagyon sokan úgy határoznak, hogy inkább régi gépeket vásárolnak árveréseken vagy a piacon, és kis befektetésbõl azt felújítják. És ezzel bezárult a mezõgazdaság gépparkja felújításának köre. Újabb gazdaremény vált valószerûtlenné.

Akik a hét végén Marosvásárhelyrõl Régen fele igyekeztek, azok Sáromberkénél útelzárással találkozhattak. S bár volt, aki kitartóan Gernyeszeg irányába szerette volna folytatni az utat, egy hölgy erélyesen Sárpatak felé mutatott. Aztán autós legyen a talpán, aki, ha nem volt helybéli, eligazódott ezentúl. Valahol a vajdaszentiványi eltérõnél egy barna falapra, apró barna betûkkel felírt nyíl igazított tovább Faragó irányába, de azontúl semmi. Azt már említeni sem érdemes, hogy milyen állapotban vannak az utak. A rövidebb változatot választók Vajdaszentiványnál hajthattak Régen felée, de itt a község végétõl már csak szekérúton lehetett haladni. A több benzinnel rendelkezõk pedig Kolozsvár felõl érkezhettek csak be a Felsõ-Maros menti városba. Az útelzárással kapcsolatosan Szabó Lászlót, az országútügyi kirendeltség fõmérnökét kérdeztük, aki elmondta, hogy nem útjavítás miatt volt lezárva a Sáromberke - Szászrégen közötti útszakasz, hanem a vasutasok cserélték ki a síneket a Körtvélyfáji átjárónál. Ebben az esetben azonban értesíteniük kellett volna az országútügyi kirendeltséget és a megyei rendõrséget, sõt, kötelességük lett volna a sajtóban is közölni a gépkocsivezetõkkel szándékukat. Egy hasonló eset miatt már fordultak a kirendeltséghez, ahol arra kérték õket dolgozzanak éjjel, amikor nincs forgalom. A vasutasok csak nappal tudnak dolgozni - vélték, így kompromisszumos megoldás született: hét végén zárják le az utat, amikor kisebb fennakadást okoz. Ez meg is történt, tegyük hozzá, nem a legszabályosabb módon. A marosvásárhelyi vasúti igazgatóságon érdeklõdtünk a munkálatokról, de onnan azt a választ kaptuk, hogy Sáromberkétõl felfele a vasútvonal karbantartása a gyergyószentmiklósi egységhez tart, így nem tudnak részleteket.

A vasutat és az országutat fel kell újítani ugyan, de a gépkocsivezetõket és az (út)adófizetõket idejében kell értesíteni a forgalomkorlátozásról, útelzárásról. Ez is hozzátartozik a civilizált szolgáltatáshoz. Vagy tán ettõl is jócskán eltérünk?

Havad "millenniumi emlékmûve"

"Szivárvány színekben pompázó könyv"– mondotta a monográfiáról Ráduly János. Pénteken Erdôszentgyörgyön és Havadon mutatták be a Változó népi kultúra. Társadalomnéprajzi vizsgálat Havadon címû könyvet, a szerzôk egy része és a szerkesztôk jelenlétében. Impozáns kis rögtönzött kiállítás jelezte a Kriterion legújabb termését, a Mûvelôdés címû folyóirat

korábbi és frissebb számait, H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatójának frappáns ismertetôje után Szabó Zsolt fôszerkesztô közvetlen beszámolója hozta közel a Mûvelôdést a hallgatósághoz; célok és eszmények természetszerû azonossága eredményezi, hogy könyv és közmûvelôdési irodalom magas színvonalon jut el a romániai és az anyaországi olvasókhoz. Kiadó és a lap eljuttatja Erdély magyar kultúráját a nemzetközi fórumokra, könyvvásárokra is. Bartos Miklós iskolaigazgató, a történeti rész szerzôje házigazda minôségében köszöntötte a szerzôket: Nagy Olgát, a kötet szerkesztôjét, aki a könyv keletkezésérôl, viszontagságos történetérôl szólt, és a hallgatóság figyelmébe ajánlotta a monográfiát, a ma is Erdôszentgyörgyön élô dr. Zillmann Jenôt, a bemutatón megjelent Sütô Ferenc szerkesztôt és a tördelôszerkesztô Murad Bettyt. "Havad Maros megye keleti részén, a Kis-Küküllôtôl félreesô völgyben, a Havadtôt Nyárádszeredával összekötô út mentén fekszik, Erdôszentgyörgytôl 9, Nyárádszeredától 11 kilométerre. A Kis- Küküllô felsô szakaszán, az északra esô völgyön fölfelé haladva helyezkednek el a Havad községhez tartozó falvak: délre Vadasd, északra Nyárádszentsimon, Rigmány és keletre Geges" – olvassuk Bartos Miklós bemutatójában. Az estéli bemutatón a Havadon élô tanár, Gegesi László János is jelen volt. Nagy Ödön (1914–1996) egykori havadi lelkészrôl, a néprajzi kutatómunka egyik hazai úttörôjérôl, a kötet számos fejezetének szerzôjérôl többek között ezt mondta Nagy Olga: "a drága bátyám, akihez úgy mentem ki, mint haza", munkássága messze túllépi szûkebb értelemben vett hivatása "kereteit". Hadd utaljunk végül arra is, hogy a kötet, melyet a falu millenniumi emlékmûveként emlegettek a találkozón, az elkészült társadalomnéprajzi vizsgálódásnak csak mintegy a felét foglalhatta magába. Errôl a szerkesztô így vélekedett: elhatározták, hogy külön kötetbe sorolva adják majd közre a falu gazdasági életének minden oldalát feltáró gyûjtésüket. Ez a munka ugyanis csak így teljes és egész. Ekként, jelezte méltatásában Ráduly János, a második kötettel teljessé válna a monográfia, s a magyar folklorisztika és társadalomtudomány úttörô jellegû, mennyiségében is tiszteletet sugalló kiadvánnyal gazdagodna.

Elszökött egy rab

A vasárnap esti 7 órai számláláskor derült ki, hogy egy 48 éves rab eltûnt a vásárhelyi börtön marosszentkirályi farmjáról.

Mint ismeretes, a szentgyörgyi farmon az úgynevezett "félig nyitott rendszer"-ben dolgoznak a nem erõszakos bûncselekményért elítélt rabok, a több tíz elítéltre alig néhány börtönõr ügyel fel. A 48 éves Csiki Jánost három évi szabadságvesztésre ítélték lopás miatt. Szöllösi Géza ezredes, egységparancsnok tájékoztatása szerint a férfinak mintegy két hónapja volt a szabadulásig.

Az ügyben megkérdeztük Bonþeanu Marius ezredest, megyei csendõrparancsnokot, aki lapunknak nyilatkozva elmondta: a fegyház, a csendõrség és a rendõrség alakulatai egységes erõvel keresik a szökevényt, lapzártáig nem kaptunk hírt, hogy sikerrel jártak volna.

Sokan hitték azt, hogy az ipari egységek felszámolásával visszatérnek szülõfalujukba azok, akiket a hetvenes évek iparosítási láza vonzott a nagyvárosokba. A félreesõ falvakban azonban ez a folyamat a magyar lakosság körében alig észlelhetõ – derült ki mezõsámsondi beszélgetõpartnereink szavaiból is. Megtörténik viszont, hogy a megélhetés reményében egyes családok mégiscsak a falut választják.

Takaros, zöldre festett ház a dombon, elõtte gondozott virágoskertben nyílnak még a tulipánok. V.M. , a háziasszony a tornácon beszélget a szomszéddal. A sámsondiak már helybelinek tartják, holott alig két éve költözött a faluba.

– A férjem 1998-ban összeesett és meghalt. Autóvillanyszerelõ volt, Marosvásárhelyen laktunk a meggyesfalvi negyedben, én elárusító voltam a Transilvania központban. Két lánnyal naradtam özvegyen, s amikor bejelentették, hogy a 700.000 lejes fizetésembõl nekem kell fizetni a társadalombiztosítási és egyéb járulékokat, akkor világossá vált, hogy nem tudok megélni. Éppen akkor vettem észre a hirdetési újságban, hogy 27 kilométerre Marosvásárhelytõl eladó egy ház gázzal, villannyal, telefonnal. Négyszer voltam kint, aztán megvettem. Hét ár a kert, zöldséget termesztek, melegágyam is volt, tyúkokat, récéket, malacot tartok, harmadában kukoricát kapálok.

Bár a férjemnek 20 év régisége volt, s a nyugdíjazási végzést követõen mindössze 295 ezer lejt szabtak meg a lányoknak, ami most 475 ezer lej lett, s ezenkívül kapjuk még a 135 ezer lej gyerekpénzt. Ennyi a bevételünk, ebbõl kell megélni. Ez az év, valószínû, nagyon nehéz lesz. Megtanultam kenyeret sütni, és csak azt szeretném, hogy sikerüljön felnevelni a lányokat, lehetõvé tenni, hogy szakmát tanuljanak – mondja a mosolygós, elszánt, a kapálásban csokoládé színûre barnult bájos, szép fiatalasszony, aki megpróbált változtatni a helyzetén. Amint mesél, bepárásodik néha a szeme, s a kisebbik lánya, Andi odabújik hozzá, s kérdésünkre bizonygatja, hogy megszerette falun.

Ahogy hosszan integetnek utánunk, mit kívánhatnánk egyebet, mint azt, hogy V.A. tervei , elképzelései valóra váljanak.

Közel másfél száz tanulója van mindössze a mezõsámsondi általános iskolának, ahol a folyton fogyó gyermeklétszám miatt az alsó tagozaton összevont osztályok mûködnek – tájékoztat Onac Constanta igazgatónõ. Nem panaszkodhatnak viszont a helyhatóságra, hisz valóban értékes támogatást nyújtottak a tanintézménynek. A községközponti iskolát új szárnnyal bõvítették, és bekerítették, Pusztán új iskola épült tanítói lakással. A központi iskolában nagyrészt képzett szaktanárok oktatják a diákokat. A gyerekek között pedig egyre több a roma.

A magyar tagozat helyzetérõl Fekete Margit tanítónõvel és Nagy Rozália fizika- kémia szakos tanárnõvel beszélgetünk. Nagy tanárnõ elmondja, hogy bár nem sámsondi születésû, 26 éve tanít a faluban, tehát már nem számít "jövevénynek".

A magyar tagozaton az elemi osztályokban 25 gyerek tanul, az V-VIII. osztályokban pedig 31. Kevés a fiatal család, akiket a hetvenes években az iparosodás a városba csalogatott, azok közül kevesen tértek haza.

A Szász Mária tanárnõ által a hetvenes évek végén elkezdett mozgalom a fiatalok dal- és citeraegyüttesében él tovább. A nagyobb diákok, egyetemi hallgatók szívesen járnak próbára, elõadásra, és amint Fekete Margit elmondja, a tiszaszentimrei citeraegyüttessel készülnek felvenni a kapcsolatot a legközelebbi dalostalálkozón. Mivel erre gyûjtik a pénzt, a legnagyobb sajnálatukra nem tudtak részt venni az erdõcsinádi Gyöngykoszorún.

Férje Fekete Gyula matematika szakos tanár, és mindkettõjük elkeseredésükre a jelek szerint nincs utánpótlás olyan tanügyi káderben, aki megtelepedne a faluban.

Az iskolában a legnagyobb gondot az idegen nyelvek oktatása jelenti, mivel nincs szaktanár. A községi könyvtárat elhordták, a sámsondi pedagógusok azt remélik, hogy megvalósul az az ígéret, hogy a Duna Televízión keresztül könyveket kapjanak.

Egyébként az épület ugyan megvan, de az iskola felszerelése is nagyon hiányos. Évekre visszamenõleg nem kaptak semmiféle szemléltetõ eszközt, azt ott dolgozó tanárok, tanítók magukra voltak utalva. A roma gyerekeknek pedig jól fogna néha egy-egy füzet, gólyostoll, ceruza, hisz reggelente , ahogy mondják "ötezkedünk és jövünk iskolába".

A mezõsámsondi pedagógusok a nehézségek ellenére is igyekeznek fenntartani a mûvelõdési életet, s a lelkészek segítségével sok szép rendezvénnyel köszöntik a különbözõ ünnepeket, eseményeket.

A megüresedõ alpolgármesteri állásra a június 4-i választásokon az RMDSZ színeiben Pánczél János állategészségügyi- technikus pályázik.

– A falu képét kellene megváltoztatni, javítani az utak állapotán, hisz jó utak hiányában nem lehet közlekedni – válaszolja, amikor elképzeléseirõl faggatjuk.

Munkahelyeket kellene teremteni, vállalkozókat idecsalogatni, seprûkötõ-, autójavító- (közel száz gépkocsi van a faluban), asztalosmûhelyt létesíteni, hogy munkát biztosíthassunk a fiataloknak, hisz sokan vannak, akik nem dolgoznak. A földbõl pedig éppen csak meg lehet élni, de vagyont szerezni nem lehet – mondja Pánczél János, aki 20 évet dolgozott a helybeli állategészségügyi körzetnél.

A sámsondi pedagógusok az elismerés hangján szólnak a Balogh Károly, Balogh Éva lelkész házaspárról, akik, véleményük szerint, fiatalok, lelkesek, s nekik köszönhetõen is az utóbbi idõben megpezsdült a mûvelõdési élet.

A szép fekvésû parókia fedett verendáján beszélgetünk, s Balogh Károly a kezdetekre emlékezik. 1993-ban kerültek Sámsondra, felesége Csittszentiványon segédlelkész.

– 621-en vagyunk reformátusok, igaz sokan, akik városon élnek, még hazafizetnek – jellemzi a gyülekezetet, majd elmondja, hogy elindult ugyan a hazatelepedési folyamat, egyesek feladták a tömbházlakást, hazaköltöztek, belekezdtek valamiféle vállalkozásba, aztán bele is buktak. Ha nincs pénz, nincs mit forgatni – mondja a lelkész, s a közhangulatot jellemzõ elkeseredésre is utal: baj van a vetésekkel, nincsen esõ, a vaddisznók túrják a határt.

Majd a lelkiekre terelõdik a szó, az idén hat fiatal konfirmált(volt esztendõ, hogy egy sem), a múlt évben 15 személyt temettek, négyet kereszteltek. Mezõsámsondon sem ritka a vénlegény- szindróma, a fiatalemberek egy része nem vállal családot, sokan közülük alkoholistákká válnak.

– Szomorú jelenség – mondja a lelkész, számba kell venni, és az a dolgunk, hogy bátorítani próbáljuk õket. Ezt tesszük többek között a harmadik gyermek vállalásával, ami sokat jelent, hisz van olyan házaspár, amely 10-15 év után várja a második gyermeket.

A gyülekezeti életrõl szólva Balogh Károly beszámol, hogy kicserélõdött, megfiatalodott a prezsbitérium, s bár az üléseken felvetõdött, hogy folyton csak a pénzrõl esik szó, de amit a náluknál is nehezebb helyzetben levõ emberek számára összegyûjtenek, azt a kis összeget is értékelik ott ahol szükség van a segítségre.

– 180-an vettünk Úrvacsorát, 190-en voltak az Anyák napi ünnepségen, szépen járnak templomba Mezõsámsondon – sorolja Balogh Károly. Szavai azt igazolják, hogy az ifjúságot is sikerült megnyernie a lelkész házaspárnak. A faluban, ahol tíz éve nem volt bál, mindenki azt jósolta, hogy a fehér farsangot nem lehet megszervezni, Baloghéknak azonban a fiatalokkal együtt ez is sikerült.

Két mandátum után Pánczél Miklós, Mezõsámsond alpolgármestere menni készül. Részint, mert – ahogy mondja – benne van a korban, másrészt pedig az elmúlt évek során belefáradt az alpolgármesteri tisztséggel járó rengeteg jövés-menésbe. Amit csak tetéztek az otthoni gondok, a betegség, amibõl kijutott mind a családjának, mind pedig saját magának.

Az elmenõtõl általában számvetést szoktak kérni, így Pánczél Miklóssal is azt összegezzük, ami alpolgármestersége idején megvalósult.

Amint elmondja, Mezõsámsond sem kivétel, az 1800 lakosú mezõségi településen, ahol 200-an vallották romának magukat, a magyar lakosság fogyóban és elöregedõben van. Sajnos a félreesõ településre a fiatalok is csak nagyon kis számban költöznek vissza, hiszen a földmûvelésen, állattenyésztésen kívül egyéb munkalehetõség nincsen. Nem mûködik a kisipar sem, mindössze néhány asztalos dolgozik a községben.

– Közbenjártunk, hogy egy téglaprést indítsunk, mintát is vettek a talajból, s ha a geológusok jónak minõsítik a talajt, megindulhat az egység, amely 20-25 személynek biztosít majd munkát.

Ami a község mûködtetését illeti, az elmúlt évben 169 millió lej volt az összbevételük, s az elköltött 210 millióig megyei leosztásból kapták a pénzt. A költségvetésbõl a községi utak kövezésére is alig futotta, a Sámsondi Fekete felé vezetõ négy kilométeres útszakasz kövezése ma sincs befejezve. Ennek érdekében várják az idei leosztást is.

A faluba vezetõ aszfaltút a megyei útkarbantartó vállalat kezelésébe tartozik, nos, ezt a tavaly sem javították, nem csoda , ha mára már alig lehet kikerülni a gödröket. Az alpolgármester szerint a helyzet kialakulásához hozzájárultak a gázkitermelõk nehéz jármûvei is, a cég azonban nem hajlandó besegíteni a javításokba.

A Kislekence határában folyó munkálatokról, az alpolgármester elmondja, hogy a Komlód-patak töltését emelik, mivel ez a tavaly is kiöntött, s Kislekencén 18 gazdaságot érintett, két ház összedõlt, s 180-2000 hektár föld került víz alá. A PHARE-támogatással végzett többmilliárdos munkálatokkal elégedetlen Pánczél Miklós, aki korábban hidrológusként a vízügynél dolgozott. Véleménye szerint , és hasonlóan vélekednek a sámsondiak is, a patak medrét kellett volna kiszélesíteni, ezzel azonban nem foglalkoznak, csak hordják a földet a védvonal megemelésére, s így tönkreteszik a legelõket, ahonnan kikotorják a földet. Az eredmény pedig: a nyolc kilométeres szakaszon 15 bevezetõ sánc van, s ahogy a víz eléri a veszélyszintet, a sáncok feltelnek, és ott fog kiönteni a víz. Mindezt közölték az illetékesekkel, akik ígéretet tettek, hogy figyelembe veszik, és mégsem így történt.

Az aktuális gondokon túl, újra a megtett útra terelõdik a szó.

– Tudtam, hogy emberekkel dolgozni nehéz, de a földek visszaadásával kapcsolatos teendõket csak az tudja felmérni, aki benne volt. S az új törvény szerint ezt a munkát meg kell ismételni.

Ezen túlmenõen az eltelt évek alatt igyekeztünk a települést valóban községközponttá tenni. Mivel korábban fel akarták számolni, a változásokat követõen mindent szétziláltan, öszetörten kaptunk, s ezért valósággal újra kellett építeni a középületeket. Szerettem volna szebbé tenni a környezetet, mondja Pánczél Miklós, amikor a hivatal udvarára, bejáratára terelõdik a szó, de lovunk is van, szekérrel járunk. A mûvelõdési otthont tataroztuk, s kibõvítettük, hogy elég legyen egy nagyobb lakodalom megtartására. Új szárnnyal bõvítettük a községközpontit, Pusztán új iskola épült, s a Sámsondi Feketén is rendbe tették az épületet. Kislekencén szintén, s az iskolákat kerítéssel vették körül.

18 kilométer utat köveztünk, a nyolc év alatt 36 hidat javítottunk , építettünk, öt új cementgyûrûs híd épült, a hatodik most van tervben. Ezenkívül a legelõket évente feljavítottuk – veszi számba az eltelt évek eredményét az alpolgármester.

Amikor a tervekrõl érdeklõdöm, Pánczél Miklós elmondja, hogy van egy sós forrás a falu határában, a helybeli reumás betegek szerint igen jó gyógyhatása van a víznek, csak sajnos, nincs olyan hozama, amely lehetõvé tenné egy fürdõhely kiépítését, s vállalkozót sem találtak, aki befektessen, vagy további fúrásokat végezzen, egy bõvebb hozamú forrás feltárására.

– Belefáradtam, úgy érzem, mintha egy nagy terhet tennék le, mondja a távozni készülõ alpolgármester, aki a választásokat követõen nyugalomba vonul. És abban bizton egyetérthetünk, hogy nem könnyû nyolc év maradt a háta mögött.

Szennyvízderítôk építését segíti Japán

A japán kormány 2 millió dollárt fordított annak a kivitelezhetõségi tanulmánynak az összeállítására, amelynek célja szennyvízderítõ telepek építése három Duna-parti városban. A tanulmányt a nemzetközi kooperációs japán ügynökség készítette el 1997 áprilisa és 1999 októbere között. Az errõl szóló végzõ jelentést pénteken nyújtották át a közmunkaügyi és területrendezési államtitkárnak, Borbély Lászlónak. A tanulmány Galac, Brãila és Tulcea számára készült.

A Nemzetközi Felekezeti Bank nem kérte az alaptôkenövelést

A Nemzetközi Felekezeti Bank nem nyújtotta be a központi bankhoz az alaptõke növelésérõl szóló iratcsomót. A bank alaptõkéjének növeléséhez a Jaquila brit csoport fog hozzájárulni jövõben – nyilatkozta Adrian Vasilescu, a Nemzeti Bank szóvivõje. Az iratcsomónak tartalmaznia kell a Jaquila cég által az utóbbi három évben jegyzett pénzügyi eredmények kimutatását is. A Felekezeti Bank megmaradásának egyetlen esélye a tõkenövelés, hazai vagy külföldi forrásokból – pontosított a központi bank szóvivõje. A bankra konszolidációs idõszak vár, tekinte