|
LII. évfolyam 107. (14463) |
2000. május 11., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az Európai Unió reprezentánsai örömmel köszöntenék Isãrescu miniszterelnököt Brüsszelben – nyilatkozta az egynapos bukaresti látogatáson tartózkodó Emma Nicholson, az Európai Parlament romániai különleges elõadója. Közölte egyben, hogy május 15-én találkozóra kerül sor Mugur Isãrescu és a NATO fõtitkára, George Robertson között. Szándékában áll további kapcsolat- teremtés Isãrescu miniszterelnök számára az EU és az USA befolyásos reprezentánsaival, fõként lehetséges adományozókkal, akik segíthetnek a romániai állami gondozott gyerekek helyzetének javításában.
A miniszterelnök május 15-én Brüsszelbe utazik, hogy benyújtsa Románia középtávú gazdasági fejlesztési stratégiáját.
Románia nem lesz fejbólintó János az EU-val folytatandó csatlakozási tárgyalásain – mondta Emil Constantinescu elnök a kormány rendkívüli ülésén.
– Nyilvánvaló, hogy legfontosabb érdekeink egybeesnek az EU-éival, mindazonáltal nézetkülönbségek ugyancsak fölmerülhetnek – idézte az államfõt szerdán a Rompres hírügynökség. A kormány Románia középtávú gazdaságfejlesztési stratégiáját vitatta meg.
– A nemzeti fejlesztési stratégia fõ célja veszteséges ipari gazdaságból tudásalapú posztindusztriális gazdasággá alakítani Romániát, az oktatás, a tudományos kutatás és a fejlett technológia alapján – mondta az értekezleten az államfõ.
A stratégiának ugyancsak célja a társadalmi leszakadás meggátlása, az integráció, és a hátrányos helyzetûeket, például a nyugdíjasokat támogató költségvetési politika – tette hozzá a hírügynökség.
– Románia nem lehet gazdag ország, amíg oly sok polgára szegény - mondta Constantinescu, de úgy vélte, hogy a román gazdaság föllendülése ma már bizonyosság.
Román–magyar foglalkoztatási egyezmény
A Magyar és a Román Köztársaság közötti szezonális foglalkoztatásról szóló egyezmény elõsegíti a feketemunka csökkenését, és hozzájárul a munkavállalók kiszolgáltatottságának megszüntetéséhez – közölte Smaranda Dobrescu miniszter asszony kedden az egyezmény aláírását követõ sajtótájékoztatón, Budapesten.
Az évente nyolcezer fõ szezonális munkáját biztosító egyezmény céljairól a miniszter asszony kifejtette: a Magyarországon feketemunkát végzõ román állampolgárok száma évente 5-10 ezer fõre becsülhetõ, ez a szám az egyezmény bevezetését követõen elhanyagolható nagyságrendûvé csökkenhet.
A fõleg mezõgazdasági munkákat vállaló illegális dolgozók nemcsak a többi, hivatalosan munkát vállalót minõsíti vissza, hanem alacsony béreik miatt a munkaerõpiacot is rontják.
– A nyolcezer fõs kvóta nemcsak a feketemunka legális keretek közé szorításában játszik fontos szerepet, hanem a magyar piacon jelentkezõ munkaerõhiányt is mérséklik – hangsúlyozta Smaranda Dobrescu.
Harrach Péter szociális és családügyi miniszter a sajtótájékoztatón elmondta: a várhatóan már ez év második felében hatályba lépõ egyezménytõl a magyar fél azt várja, hogy a szezonális munkavállalók foglalkoztatásának legális eszközökkel való bõvítésével hozzájárul a Romániához fûzõdõ társadalmi és gazdasági kapcsolatok erõsödéséhez.
– A szükséges munkavállalói engedélyeket mindkét ország saját munkaügyi hatósága a munkaerõpiac helyzetére tekintet nélkül adja ki. A szezonális munkák fõleg az idegenforgalmat, a vendéglátóipart, a mezõgazdaságot, az építõ- és a könnyûipart érintik – mutatott rá Harrach Péter.
A sajtótájékoztatón a két miniszter ismertette az ugyancsak kedden aláírt gyakornokok cseréjérõl szóló egyezményt is, amely 700 fiatal egy-másfél éves legális munkavállalását teszi lehetõvé a szomszédos országban.
Kedvezõ kormányrendelet készül
A kormány rendelettel tervez tíz-tíz ingatlant visszaszolgáltatni a magyar történelmi egyházaknak.
Nicolae Brânzea vallásügyi államtitkár hétfõn találkozott a hazai magyar történelmi egyházak vezetõivel Kolozsváron. A megbeszélésen jelen volt Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Szabó Árpád unitárius püspök és Kiss Béla evangélikus püspökhelyettes.
Mikó Lõrincz tanácsos, a magyar történelmi egyházak elöljárói állandó értekezletének titkára elmondta: a vallásügyi államtitkár tájékoztatta az egyházfõket, hogy újabb kormányrendelet-tervezet készül, amelynek értelmében minden magyar egyháznak tíz épületet szolgáltatnának vissza. Az elképzelések szerint elõbb egy bizottság megállapítja, hogy jogosultak-e az egyházak az igényelt ingatlanra. A konkrét visszaadásról annak az intézmények kell döntenie, amelynek tulajdonában van a szóban forgó épület.
A találkozón szó esett arról is, hogy a romániai magyar történelmi egyházak a múlt héten közölték: Mugur Isãrescu kormányfõ felkérése ellenére nem írják alá azt a nyilatkozatot, amellyel a romániai pártok, egyházi és társadalmi szervezetek támogatásukról biztosítják a román középtávú gazdaságfejlesztési stratégiát. Ezt a stratégiát Romániának az Európai Unióval való csatlakozási tárgyalások megkezdése feltételeként május közepére kell véglegesítenie.
A magyar egyházfõk álláspontjukat azzal indokolták, hogy nem Románia európai integrációját utasítják el – azt külön nyilatkozatban támogatni fogják –, hanem arra kívánják felhívni a figyelmet, hogy az Európába igyekvõ román kormány gyakorlatilag semmit nem tett a törvénytelenül elkobzott egyházi ingatlanok kérdésében.
A kolozsvári találkozón abban egyeztek meg, hogy a magyar történelmi egyházfõk még ezen a héten találkoznak Mircea Ciumara államminiszterrel.
A szenátus és a képviselõház szerdán együttes ülésen hagyta jóvá, hogy Adrian Severin ismét az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) Parlamenti Közgyûlése román küldöttségének tagja legyen, s így jelöltként indulhasson a közgyûlés elnöki tisztjének elnyeréséért.
Az EBESZ soros elnöki tisztét a jövõ évben Románia látja el, s a közgyûlés idei, Bukarestben tartandó ülésszakán új elnököt választanak a távozó dán Helle Dgen helyére. A volt román külügyminiszter esetleges jelölése kedvezõ nemzetközi visszajelzésre lelt, de ehhez feltétlenül szükség volt arra, hogy Severin ismét a román EBESZ-küldöttség teljes jogú tagja legyen.
Severin küldötti tagságának visszaállítását úgy oldották meg, hogy a legnagyobb kormánypárt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt "feláldozta" egyik EBESZ- küldöttjét. A két ház szerdai ülésén senki nem emelt kifogást sem Severin küldötti megbízatása, sem jelöltsége ellen.
A volt külügyminiszter a parlamenti jóváhagyás után úgy nyilatkozott, hogy elnöki jelöltsége nemcsak Romániának, hanem a közép- és délkelet-európai térségnek szól.
Tíz esztendõ után, végre Marosvásárhely megkapta a megtisztelõ mártírváros címet. Ennek örömére, ünnepélyes külsõségek között a város bejáratainál elhelyezték a szintén két nyelven megírt oraº martir – mártírváros táblákat. Azonban éppen a választási kampány elején valaki/valakik megint bemázolták a magyar szöveget. A fontosabb pártok vezetõit kérdeztük: mi a véleményük az "ismeretlen tettesek" eme kitartóan üzött foglalatosságáról?
Dorin Florea, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt: Ha én leszek a polgármester, biztos nem történik meg ilyesmi. Mindenesetre felelõtlen gesztusnak tartom. Szerintem a kommunista nosztalgiázók tehették. Azt azonban kijelentem: ha valamit megvalósítunk, meg is kell tudnunk õrizni.
Alexandru P. Frãtean, Demokrata Párt: Mártírvárosként Marosvásárhely a város összes lakóinak a városa. A forradalom idején a mártírok vére mind egyformán piros volt. Szomorú, hogy ma, amikor európai integrációról beszélünk, még mindig akadnak ilyen jelenségek, amelyek nem válnak becsületünkre. Szeretném hinni, hogy ezek egyéni partizánakciók, nem hiszem, hogy a lakosság nagyobbik felének véleményét tükrözné. Legalábbis nem azokét, akikben bízunk.
Vasile Macarie, Nemzeti Liberális Párt: Véleményem szerint felelõtlen tett, annál inkább, mivel ebben az ügyben megegyezés is született. Én részemrõl lezárt problémának tartottam. Nem hiszem, hogy bármelyik párt ezt tette volna, inkább egyéni akcióra gondolok, olyanokra, akik esetleg kikoptak valamelyik pártból, s így akarnak a figyelem középpontjába kerülni.
Eugen Crisan, Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség: Elítélem az ilyenszerû megnyilvánulásokat. Véleményem szerint azok tették, akik eddig is a táblafestéssel foglalkoztak, csak azért, hogy tovább vigyék a "hagyományokat".
Silviu Morariu, Szövetség Romániáért Párt: Mi mindig azt mondtuk, hogy ki kell iktatni a politikai retorikából az etnikumok közötti feszültségkeltést szolgáló szólamokat. A választási kampányban is ehhez tartjuk magunkat. Most nem táblalemázolásra van szükség, hanem arra, hogy a megye gazdaságát fellendítsük, és elinduljunk a normalitás útján.
Ioan Cotuþiu, Román Nemzeti Egységpárt: Én nem láttam a lemázolt táblákat, de mindenesetre elítélendõnek tartom az ilyen megnyilvánulásokat, fõleg most, a választási kampány idején. Nem ennek van most az ideje. Inkább gazdasági vagy egyéb kérdésekkel kellene foglalkozniuk a mázolóknak. Sajnálatos, hogy még mindig megtörténhet ilyesmi.
Ioan Togãnel, Társadalmi Demokrácia Pártja: nagyon rossz véleményem van azokról, akik ilyesmit tesznek. Másként kell hozzáállni a dologhoz. Véleményem szerint a hatóságokra: az útügyre, s fõleg a helyhatóságokra tartozik ez az ügy és nem egyeseknek vagy másoknak kell "igazságot szolgáltatniuk".
Adrian Moisoiu, Nagy-Románia Párt: Csak az újságban láttam a fotót, egyébként nincs tudomásom róla, és nekünk semmi közünk a dologhoz. Véleményem szerint ebben a pillanatban nem volt aktuális. Viszont tartom magam ahhoz a véleményhez, hogy a tábla törvényessége megkérdõjelezhetõ, mert nem tesz eleget az európai standardoknak, amelyek szerint nem ugyanarra a táblára kell két nyelven kiírni, hanem két külön táblát kellett volna elhelyezni. De ez más mese.
Az önkormányzati választások, illetve a választási kampány határidõnaplója értelmében tegnap délután három órakor járt le a helyhatósági választásokon részt venni óhajtó, és a választási irodákba letett listákon szereplõ jelöltek óvásának határideje. Déli 13 óráig a marosvásárhelyi bíróságon tizenegy óvást jegyeztek be. Sorrendben a következõk. Kedden a "Románia Tavasza" elnevezásû csoport tiltakozott Emil Chiorean független jelölt, a szállítási vállalat igazgatója jelölése ellen. A nyárádtõi NLP helyi szervezete a jelenlegi egységpárti polgármester, Ioan Covrig jelölését óvta meg, mert bûnügyi eljárás folyik ellene. Egy bizonyos György Iosif az ernyei RMDSZ szervezet ellen tett le óvást, mert rátették a szervezet tanácsosi listájára, annak ellenére, hogy õ függetlenként óhajtott indulni. A rücsi Nagy- Románia Párt tanácsosjelöltjei ellen is óvást tettek le a bíróságon.
Szerdán a kerelõszentpáli Romák Pártja óvta meg az ugyancsak szentpáli Keresztény Roma Közösséget, Magyari János Dózsa György községbõl a helyi tanácsosi listát támadta. A Dózsa György községi PUNR Sita Virgil tanácsosjelölt ellen tett leóvást és Boar Victor, ugyancsak Dózsa Györgyrõl Pol Alexandru polgármesterjelöltet támadta meg a bíróságon. Nagy Aladár Ernyébõl Major Mátyás tanácsosjelölt ellen tett le óvást, mert erõszakos viselkedés miatt rendõrségi eljárás indult ellene. A fent említett órában még az ákosfalvi Nagy Gáspár ellen tett le óvást Nagy Margit, illetve a szentpáli RMDSZ szervezet Illyés József funkcióban levõ polgármestert támadta meg a bíróságon, mivel Illyés, aki jelenleg is RMDSZ- polgármester, még nem mondott le RMDSZ- tagságáról és más párt nevében fogadott el jelölést.
A mai nap folyamán a bíróságnak meg kell oldania az óvásokat, és az eredményt közlik a megyei kerületi választási irodával.
A segesvári 3-as kerületi választóiroda tájékoztatása szerint a Nagy-Küküllõ menti város polgármesteri székére pályázandó, a június 4-i helyhatósági választásokon mintegy 15-en méretkeznek meg, tizenegy jelölt pártok színeiben indul, míg négyen függetlenként vesznek részt a választásokon.
Ami pedig a jövendõbeli városi tanácsot illeti, 17 politikai párt szeretné tanácsosjelöltjeit minél nagyobb számban bejuttatni, tizennégyen pedig független jelöltek. Az RMDSZ segesvári szervezetének nincs polgármesterjelöltje, ám 26 személyt megnevezõ teljes listát állított ki. Közöljük a névsort: Gál Ernõ, Szász Izolda, Gál Barna, Veress László, Jakabházi Adalbert, Palló Zoltán, Lukácsi László, Veress Zoltán, Buzogány Dénes, dr. Buzogány Elena, Domokos Anikó, Gulácsy Melinda, Lokodi Imre, Szombati László, dr. Szotyori József, Kovács Géza, Máthé Dezsõ, Benkõ Mózes, Kádár József, Birtalan Levente, Fekete Levente, Szakács Hajnalka, Gál Attila Barna, Szász István, Engel Mária és Kolozsvári József. A kerületi választóbizottságban az RMDSZ sergesvári szervezetét Bartha Irma képviseli.
A segesvári kerületi választóirodában nem tudnak óvásokról.
öt polgármesterjelöltbõl kell választani. Egy jelölt az RMDSZ, egy a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt, míg a harmadik a Roma Párt színeiben és ketten függetlenként indulnak a szovátai polgármesteri székért. Tanácsosjelöltjeirõl listát tett le az RMDSZ, az ANCD, az RMSZDP, a PDSR, a Romák Pártja, a PSM, a PD, a PNL és a PSD.
címszó alatt hívott meg a Pro Európa Liga nyolc politikai pártot kedden a Kultúrpalota kistermébe, hogy bemutathassák az érdeklõdõknek elveiket, programjukat, s azokat az ideákat, amelyek tevékenységükben irányítják, természetesen az európai integráció érdekében.
Annak ellenére, hogy választási kampányban vannak a pártok, és politikai retorikájukban nagy részük pro integrációs elveket hirdet, a PEL interkulturális központja meghívására mindössze az RMDSZ képviseletében Burkhardt Árpád alprefektus, a TKT alelnöke, és Orbán Dezsõ alpolgármester, illetve a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség municípiumi alelnöke, Costea Simion válaszolt pozitívan. Érdeklõdõ is csak egy- kettõ akadt.
Szokoly Elek, az interkulturális központ igazgatójának rövid felvezetõjét követõen díjazták a Ki a jó európai? esszéverseny pályázóit: dicséretben részesült Somodi Júlia és Vitus Katalin, III. helyezett: Florin Roman, II. hely Gráncsa Orsolya, I. helyezett Paul Moga lett. A nyertesek könyvcsomagot vagy pénzbeli jutalmat kaptak.
Az RMDSZ Maros megyei szervezete Elnökök Konzultatív Tanácsa (EKT) 2000. május 9-én munkaülést tartott, melyen a választási kampány szervezésének és hatékonyabbá tételének kérdéseirõl tárgyaltak.
Az ülésen részt vettek: Takács Csaba, az országos kampánystáb elnöke, dr. Kelemen Atilla megbízott megyei elnök, Dávid Csaba EKT-elnök, Tõkés András TET-elnök, Szente Ibolya ügyvezetõ elnök, Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere, valamint a marosvásárhelyi körzeti és a vidéki kerületi szervezetek elnökei.
A jelenlevõk megvitatták a marosvásárhelyi és a megyei kampány szervezési kérdéseit, pontosították a legsürgõsebb teendõket és kijelölték ezek felelõseit.
A kampány teendõinek megtárgyalását követõen Takács Csaba ügyvezetõ elnök és dr. Kelemen Atilla megbízott megyei elnök válaszoltak a jelenlevõk kérdéseire, beleértve a személyre vonatkozó kérdéseket is.
Marosvásárhely, 2000. május 9.
Dr. Kelemen Atilla megbízott megyei elnök
A megyei RMDSZ négy ügyvezetõ alelnöke lapunkhoz is eljuttatott átiratban jelenti be lemondását, egyben tiltakozását Kincses Elõdnek a megyei elnöki tisztségbõl való felfüggesztése miatt. Magos György, dr. Ráduly Levente, dr. Vass Levente és Ölvedi Zsolt kijelentik: "A döntést helytelenítjük, antidemokratikusnak és szabályzatellenesnek tartjuk." Majd hozzáteszik: "Méltánytalannak tartjuk a Területi Képviselõk Tanácsán elhangzott bírálatokat."
A tiltakozás aláírói nem térnek ki a Takács Csaba, dr. Kelemen Atilla és Virág György keddi marosvásárhelyi sajtótájékoztatóján elhangzottakra, lépésük azonban várható volt, minthogy azzal a testülettel fordultak szembe (TKT), amelytõl megbízatásuk ered. Az ügyvezetõ elnök, Szente Ibolya helyzetérõl nincs tudomásunk. Õ, akárcsak az alelnökök, a Területi Képviselõk Tanácsának tartoznak elszámolni tevékenységükrõl. Erre a hét végére dr. Kelemen Atilla, ideiglenes megyei elnök által összehívott rendkívüli TKT-n kerülhet sor, s egyben a soros teendõket végrehajtani hivatott új összetételû ügyvezetõ elnökség kialakítására.
Jóformán még meg sem száradt a tinta az elnöki aláíráson, ami által kihirdette az új nyugdíjtörvényt, amely csak a jövô év április 1-jétôl lép hatályba, a kormány máris sürgôsségi kormányrendelettel módosította azt.
A kormány szerint azért van szükség máris a módosításra, mert elôreláthatólag deficites lesz a társadalombiztosítási költségvetés a nyugdíjkiegyenlítések miatt. Amihez én még azt is hozzátenném, hogy az akadozó járulékfizetés a nagy iparvállalatok részérôl is hozzá fog járulni a deficithez.
Ami meglepô, az az, hogy a kormány módosítja a nyugdíjtörvény azon elôírásait, amely megszabja, hogy a nyugdíjak helyettesítési rátája nem lehet kevesebb, mint az áltag bruttó bér 45%-a. Ennek az elvnek az elfogadása hosszas parlamenti viták, egyezkedések eredménye. Nos, ezt az elvet rúgja fel a sürgôsségi kormányrendelet, kimondván azt, hogy a nyugdíjak helyettesítési rátája az átlag bruttó bér legtöbb 45%-a lehet. Ez az intézkedés sajnos az ellenzék malmára fogja hajtani a vizet, fôleg mos, a választási kampány idején. De megvallom, jómagam sem tudok egyetérteni vele.
A sürgôsségi kormányrendeletnek vannak más rendelkezései is, amelyek abból a célból születtek meg, hogy minél több pénz folyjon be a társadalombiztosítási alapba. Kötelezôvé válik még az új nyugdíjtörvény hatályba lépése elôtt egyes társadalmi-szakmai kategóriák hozzájárulása a társadalombiztosításhoz. A társult személyek, részvényesek, vállalati menedzserek, ügyvezetôk, családi társulások tagjai, engedély alapján önálló kisipari vagy kereskedelmi tevékenységet folytató személyek, kizárólag civil szerzôdéses személyzet számára válik ezáltal kötelezôvé a társadalombiztosítás.
Az idôszakok, ami alatt az említett kategóriák társadalombiztosítási járulékot fizetnek, szolgálati idônek számít, amelyet figyelembe vesznek a nyugdíj és más társadalombiztosítási jogok megállapításánál.
Felhívom a figyelmet, hogy a nyugdíjtörvény jövô évi hatályba lépését követôen a civil szerzôdéses személyzet társadalombiztosítási kötelezettsége, értem ezalatt a járulékfizetési kötelezettséget, ugyanaz lesz, mint az alkalmazottaké, vagyis a járuléknak csupán 1/3-át fizeti. De addig a szóban forgó sürgôsségi kormányrendelet alapján a társadalombiztosítási járulékot teljes mértékben a civil szerzôdéses személyzet fizeti.
A kormány, hogy érvényt szerezzen az említett intézkedésnek, komoly pénzbüntetést ír elô azok esetében, akik nem tesznek eleget azon kötelezettségüknek, hogy társadalombiztosítási nyilatkozatot tegyenek le a munkaügyi igazgatóságokhoz. Ez számomra kissé furcsán hangzik, hiszen, hogy az említett kategóriák is társadalombiztosításban részesüljenek, elsôsorban ezek érdeke, hogy mielôbb letegyék a társadalombiztosítási nyilatkozatukat. Egyszóval a társadalombiztosítási deficit csökkentésének szándéka néha furcsa ötleteket is szül, amelyeknek hasznosságát a gyakorlat fogja igazolni vagy cáfolni.
Kerekes Károly parlamenti képviselô
Na persze, jó lett volna megakasztani azt a néhány kilós pontyot a langyos dunántúli halásztavon, ám nem ment, miként mondani szokás mifelénk, nem ment és kész. Maradt a barnulás a fényes magyar ég alatt, s estére vendéglátóimnál az amatõrt sújtó leégés... Bár igaz, volt némi szerencsém azelõtt, ránthattam kedvemre vendéglátóm kontójára, feltehetõleg abból utalt tovafelé félszájjal cserzett bõrû nádasbeli és õsmagyar horgásztársam. Persze, hogy tovafelé, mert ekképpen szólta ki a száján: ideges ma ám a román, nem minden papsajt. De hát bevett azonosításunkra való tekintettel ez már nem újság, köztudottan jó ideje oda minden transzilván magyar egzotikumunk, egy szofi, aztán kész, lemegy a mérgünk, mint cián a Tiszán.
Ezt ki nem szóltam volna számon az istenért, mert rögvest méregzöldbe gurulnak ám a dunántúli környezetkímélõ horgászok, ha a Tiszáról hallanak, akkor már sütik is eleve a Pepót, vagyis – foglalkozására nézve – a környezetvédelmi minisztert, hogy aszongyák: a hortobágyi botrány után jól jött neki ez az Esmeralda-folytatásos szirup, úgyhogy újratelepítheti imidzsét... De hát ez túlsó ügy, keveset értünk mi belõle, hanem inkább akkor lepõdtem meg igazán, amikor hozzám lépett egy zöld muki, s megkérdezte a nevem. Mondtam, s máris keresett a listán összevont szemöldökkel, hogy hát mikor lenne esedékes az én nyár eleji társadalmi munkám... Hohó, itt valami félreértés történt, kérem szépen, nem vagyok idevalósi, nagyvonalúan vesztegetõ svájci halászok vaníliás csalijára guberáló vendéglátómra mutatok, neki állítottak ki a halászhatóságok engedélyt, úgyhogy a nádas mélyén én mindössze csak kapásjelzõ-lesõ vagyok, lesem a szerencsém...
Nos, meg kellett értenem, mirõl is van szó, mi is az a horgásznak szánt társadalmi szezonmeló. A horgász, aki csak engedélyt vált a tavakra-tóra, az nem ússza meg a díj befizetésével, ugyanis társadalmi státusra való tekintet nélkül mankós piszkavasat nyomnak az ügyvéd, az önkormányzati képviselõ, a pennys alkalmazott, vagy éppenséggel a nyugalmazott honvédezredes kezébe, gyûjtse csak össze a polgári szemetet, amit nagy-nagy felelõtlenséggel elveszít a jónép, esetleg az úszó hínárt is lehalászhatja a víz felszínérõl. A "szemetesek" pedig végzik munkájukat minden szégyenérzet nélkül, és általában nem helyezkednek napi nyolc órát a társadalmi pálca mankójára...
A napi nyolcórás horgászdemokrácián végsõ soron nincs mit csodálkozni, a nádas mélyén is azt mondják már, hogy Európai Unió... Röviden így fest a szezonkezdet valahol.
És mifelénk? El lehet menni, mondjuk a mezõségi tavakra, hogy a kóberes vándorkaravánoknak tanyát nyújtó fûzes Maros-partról ne is beszéljünk, és látunk, amit látunk szerteszét. Nos, itt be is fejezném, hiszen máris elfecsegtem valamit, noha, gondolom, a dunántúli szokásrend nincs is szabadalmaztatva.
Kevés a remény, bár ki tudja...
Szezon idején a Maros partján másként áll a dolog. Ha még a fõúton is lefestik, miért is keresnénk Európát a nádasok mélyén valahol...
A marosvásárhelyiek évek óta strandok nélkül vagy a félig rendbe tett Május 1. strandot, a piszkos vizû víkendtelepi csónakázót illetve a Marost látogatva töltik a forró, nyári napok szabad óráit. Az illetékesek idei ígéretei szerint a kánikula érkezéséig mind a Május 1. strand, mind a víkendtelepi középsõ medence használható állapotban lesz.
Az egészségügyi normákat tartalmazó 1997. évi 536-os kormányhatározat értelmében a strandokon levõ medencéket ivóvízzel vagy ivóvíz minõségû vízzel kell feltölteni, s a víz 10 százalékát naponta cserélni kell. A strandokon minden 70 férfira és 50 nõre egy illemhely, minden félszáz férfira és nõre egy zuhanyozó, és minden száz személyre egy mosdókagyló szükségeltetik. Látható helyen fel kell tüntetni a medencében levõ víz mélységét, míg az elõírt szabványok szerint a víznek olyan tisztának kell lennie, hogy a világos medence alján látható legyen egy 15 centiméteres sötét korong. A mûködõ strandokat a Közegészségügyi Igazgatóság felügyelõi hetente ellenõrzik, s törvénytelenség esetén büntethetnek, sõt joguk van bezáratni a fürdõhelyeket.
– Egyelõre semmi lehetõség nincs arra, hogy idén megnyissuk a Voinþa strandot – tájékoztatott Joó László, a strandot bérlõ cég tulajdonosa. – Az elmúlt években a használatlanul álló medencék nagyon tönkrementek, közel fél évre lenne szükségünk, hogy mindent rendbe tegyünk. S a javítások mellett számolnunk kell az ivóvíz árával is. Idén nem tudjuk beindítani a strandot.
A legutóbbi tanácsülésen elhangzott beszámoló szerint idén a Víkendtelep felújítására 12 milliárd lejt költ a város. A tervek szerint június végéig befejezik a középsõ medencét, részben elkészítik a vízszûrõ berendezést, a hozzá tartozó tápláló- és keringtetõhálózatot, felújítják a csatorna- és az ivóvízhálózatot és elõkészítik a többi úszómedencéket. Mint Moldovan Ioan ügykezelõ elmondta, tegnap délután megkezdték a csónakázóba beengedni a Maros vizét, s amennyiben ellátják a szükséges vízmennyiséggel, megtisztítják, s használható lesz. Tervek szerint szombattól, legrosszabb esetben vasárnaptól csónakokat, vízibiciklit lehet bérelni és használni. Míg az öt férfõhelyes csónak használatáért óránként hatezer lejt, a hét férõhelyesért 7.500 lejt kell fizetni, a vízibicikli egy órára való kölcsönzése 9 ezer lej lesz. Az érdeklõdõk 9-21 óra között használhatják a fent említett vízi jármûveket.
– Belépési díjat csak a kicsi medence vízzel való feltöltése és a csatornahálózaton végzendõ munkálatok miatt éktelenkedõ mély árkok betömése, a kopár terület fûvel való beültetése után fogunk szedni. A jegy ára hétköznap gyerekeknek, egyetemistáknak, nyugdíjasoknak, katonáknak ezer lej, szombat-vasárnap háromezer lej, felnõtteknek négy- illetve hatezer lej lesz. Terveink szerint a kismedencét két hét múlva töltjük fel ivóvízzel. Arról is beszámolhatok, hogy építettünk egy új mellékhelyiséget is, a mellékhelyiségek használatáért a férfiak 1000, míg a nõk 1.500 lejes jegyet kell hogy vegyenek. Ezenkívül gyors ütemben folynak a középsõ medencén végzett munkálatok. Kedden lebetonozták a medencét, a tervek szerint június 20-án, ivóvízzel megtöltve adják át a közönségnek. Szeretnénk a 70 centiméteres medencébe egy kilenc méter magas vízicsúszdát is felállítani, a tervek megvannak, jelenleg a kivitelezésén dolgoznak a szakemberek – tájékoztatott Moldovan Ioan.
Égszínkékre lefestett, hetente cserélt, tiszta vízû medencéket, mûkõdõ bárhelyiséget, rendbetett öltözõket és zuhanyozókat, higiénkus és tiszta mellékhelyiségeket ígért tavaly a város lakosságának Dragoº Horea, a Május 1. strandot ügykezelõ Maros Sportegyesület elnöke. A medencék kifestése azonban elmaradt, a mellékhelyiségek piszkosak és bûzösek voltak, a szomjúhozó és éhezõ strandolók csupán a közeli üzletekben vásárolhattak. Az idei tervekrõl, valamint a nyitás idõpontjáról érdeklõdve az elnöktõl megtudtuk, hogy a strandon folynak a munkálatok. A munkások visszaszerelték a szûrõberendezéseket, kicserélték a tél folyamán vandál kezek által összetört és részben ellopott biztosítéktáblát.
– Megrendeltük a medencék rendbetételéhez szükséges festéket, s szeretnénk a peremükön levõ repedéseket is kijavítani. A vizet a turbinából biztosítjuk, s fertõtlenítéssel, szûréssel tisztítjuk megfelelõ minõségûre. A vizet nem fogjuk melegíteni, s pénteken cseréljük, így ilyenkor zárva lesz a strand. Felnõtteknek jegy 15.000 lej, míg gyermeknek 10.000 lej lesz. A bárhelyiséget bérbe adtuk, az egyezség szerint gyorsételeket, üdítõt, fagylaltot és sört fognak árulni. Reméljük, a bevételekbõl sikerül fedeznünk a közel 60 millió lejes befektetést – nyilatkozta Dragoº Horea, akitõl azt is megtudtuk, hogy a tervek szerint és az idõjárás függvényében a Május 1. strandot május 27-én nyitják meg.
Remélhetõleg ezúttal, az elõzõ évekkel ellentétben, az ígéretek szintjérõl eljutunk a tettekig, s a kánikulában tiszta vizû medencében fürdünk, s gondozott környezetben napozunk.
A mûvi terhességmegszakítás ellen tiltakoznak Marosvásárhely lakói vasárnap déli negyed egy és két óra között az élõ lánc szervezésével – hangzott el a tegnap a Park Szállóban tartott sajtótájékoztatón.
A rendezvényt a vásárhelyi Rhema Alapítvány kezdeményezte, s célja felhívni a lakosság figyelmét az abortusz súlyos következményeire. A kimutatások szerint Romániában évente több mint 800.000 terhességmegszakítást végeznek, vagyis minden harmadik-negyedik terhesség abortusszal végzõdik. Ennél súlyosabb tény, hogy a nõk közül sokan az információ és a felvilágosítás hiányában folyamodnak az abortuszhoz. Ezt a jelenséget próbálják megállítani a szervezõk (a megyeszékhelyi vallásos felekezetek képviselõi, nõgyógyászok, pszichológusok, orvostanhallgatók) a vasárnapra tervezett néma tüntetéssel. Elképzelések szerint az élõ lánc a fõtérrõl indul, majd a December 1. úton és a Forradalom úton folytatódik. A tüntetõk kizárólag a járdán állnak, a láncot az útkeresztezõdésekben megszakítják, hogy a közúti forgalmat ne akadályozzák. Találkozás 12.15 órakor a prefektúra elõtt. A tüntetés ideje alatt a szervezõk a témával kapcsolatos szórólapokat osztanak.
– Április 14-én Kolozsváron, május 7- én pedig Iaºi-ban szerveztek tiltakozást, amit a lakosok pozitívan fogadtak. Innen az ötlet és a minta a vasárnapi akcióra – ismertette ªtefan Micliuc, a Rhema Alapítvány alapítója. Hozzátette: a közeljövõben szaktanácsadói iroda nyílik a megyei kórházban, ahova a nem óhajtott terhességet viselõk fordulhatnak, s amely, a magzat megtartása esetén, anyagi támogatást is biztosít a nehéz anyagi körülmények között élõ leányanyáknak.
Közfelháborodás mindenütt van; borzolja a kedélyeket a téma. Európa elfogyott. Mi itt, keleten, talán észre sem vesszük még, hogy ez a sorvasztó nyavalya milyen bonyodalommal jár. Még kisebb gondjaink is nagyobbak annál, hogy odafigyeljünk. Pedig így vagy úgy érintve vagyunk; mi is elkívánkozhatunk valamerre. Mi, kisebbségben élõk feltétlenül, mert annyit azért sosem felejtünk, hogy valamikor az országhatárokat megkérdezésünk nélkül hozták-vitték a fejünk fölött.
ENSZ-szakértõk kongatják a vészharangot. A vén Európa annyira elöregedett, hogy csak a népek vándorlása segíthet rajta. Hamarosan százötven millió emigránsra volna szükség ahhoz, hogy valaki eltarthassa a ma még erejük teljében levõ negyveneseket, ötveneseket. Apokaliptikus állapotok lehetnek hamarosan; fogy a nép, zsugorodnak a nemzetek, még a nagy családjaikról híres mediterrán országokban is. Holott utánpótlásban nincs hiány… Kétség nem fér hozzá, a bevándorlók nem harangszóra jönnek (többnyire), hanem a muszáj hajtja õket, valamiféle vágy az emberibb életre. De Európa éppen ezekbõl nem kérne. Mert csak a rosszat sejti, akinek nincsen más választása. Van, aki dolgozni sem akar; neki a fejlett szociális ellátás hiányzott, s ha megkapja, más nem is kell. A segélyekbõl elvan, úgy él, mint soha elõtte. Érthetõ, az ilyesmit sehol nem nézik jó szemmel, abból nem akarnak, hogy olyan idegenek lepjék el országukat, akik a nyomor elõl menekülnek és nem a munkára éhesek. Toloncolják is szegényeket ide-oda, hogy becsaphassák orruk elõtt a kaput.
A jövevény sokáig jövevény marad, akkor is, ha másmilyen; olcsó munkaerõ és lenézhetõ. Mert Európa ma még nem Amerika. Itt ritka az a nemzet, mely olvasztótégely lehetne. Ha Belgium letelepít tízezer illegálisan ott-tartózkodó külföldit saját elhatározásából (ami nyilván nem tartozik másra), Franciaország szükségét érzi, hogy ellenlépéseket tegyen. Shengeni egyezség ide vagy oda, lezárja a belga határt, elejét veszi annak, hogy ez a tömeg tovább vándorolhasson hozzá. S az ember mivel megszokta, hogy mindenre holmi ésszerû magyarázatot keres, a helyzetet mindjárt úgy ítéli; nem történt semmi; csupán a szokásos francia nacionalizmus védekezik ily módon. De meglehet, kétséges a dolog. Gondoljunk csak arra, hogy a legutolsó futball-világbajnokságon a nyertes francia csapatból mindössze ketten voltak franciák. És kik voltak a többiek? Konkrét helyzet: homogén franciák, de muzulmán franciák. Mert hát ilyen is van, még akkor is, ha furcsa. Legyen szabad mondanom, hogy ez egyáltalán nem faji kérdés. Érthetõ vagy nem érthetõ, manapság a francia kollektivitás sem olyan, amilyen régen volt. Ma minden francia egy zárt világ, a külsõ hatásnak ellenáll, mert valami mélységes individualizmus segíti; külön élnek, egymás mellett. Akárcsak a németek.
Nyilvánvaló, õk azért, mert nem szívesen keverednének gyanúba a nemzetüket illetõen. Igaz, negyven éve mondogatják nagy okosan, hogy Németország nem a bevándorlók országa. Inkább önmaguknak. Hiszen a hét és fél millió idegent, akiket befogadtak, nem is tudnák letagadni; köztük hárommillió német-törökkel, akik se nem németek, se nem törökök. Csakhogy Németországnak ennyi mind nem elég, hogy szinten maradhasson a gazdasági növekedés; újabban évente félmillió bevándorlót fognának munkára. Most éppen a számítógépes szakemberek vannak utcahosszal elõrébb. Németrõl lévén szó, ügyesen kifundálták, mit kell tenni. Nagyvállalatok iskolákat pénzelnek Indiában, ahol németül, angolul tanul a fiatal. Szerencsés, aki elvégzi tanulmányait, jöhet Európába, vendégmunkásnak, talán örökre. Jön más is természetesen, a csábításnak nehéz ellenállni. Saját pénzükön jönnek az oroszok a modern elektronika és számítógépes kultúra ismereteivel feltarisznyálva, hogy tudásukat valahol megfizessék tisztességesen. S rájuk még költeni sem kell. Õk is megtanulnak németül és alkalmazkodnak, ha már elhagyták országukat. Letelepednek ott, ahol csínján bánnak a bevándorlóval, még akkor is, ha megválogatják õket szükség szerint. A német ilyen. Tudja jól, az idegen nélkülözhetetlen, nélkülük nincsen jövõ. Nem viselné el a fausti kultúra agóniáját, ahogyan Oswald Spengler megjövendölte. Nyolcvanmilliós ország népessége nem zsugorodhat hatvanmillióra, rövid emberöltõ alatt. Hát ezért az igyekezet.
A 2050. esztendõre a magyar demográfus is tragikus népességfogyással számol az anyaországban. Mélyen a lélektani határnak tekintett tízmillió alatt, valahol a 8 milliós lélekszámot ha eléri a magyar. Fájdalmasan elöregedik a társadalom. Ezért ma a népesedési politika embert és nemzetet próbáló feladat. De vajon megállítható a zuhanás? Aki csak számokban gondolkodik, annak volna megoldás. Rövid idõ alatt 1,8 milliós tömeget kellene befogadjon az ország, s utána évekig tízezreket. Ami beláthatatlan következményekkel járó fogás lenne egyszerre. Demográfusnak eszményi lehet a hirtelen feltöltõdés, ami valójában nem más, mint fantazmagória, ha egyszer a társadalom befogadóképessége mindezt eleve kizárja. Egyébként izgalmas kérdés lenne az is, hogyan élne együtt az eltérõ kultúráját magával cipelõ tömeg a magyar többséggel?
Mindenekfelett vita tárgya a történés módja, ahogyan a bajokon mihamarabb segíteni lehetne. A szakértõ végül is megérti, hogy ez idõ szerint a hivatalos álláspont a masszív betelepítést egyáltalán nem szorgalmazza, hanem a családok megsegítésére, a gyermeknevelés támogatására adnak inkább, mint a messzirõl (általában illegálisan) érkezõ számkivetettek befogadására és eltartására. De ettõl függetlenül a bevándorlást, konfliktusaival együtt, Magyarországnak vállalni kell. Kényszerítve van. Csak éppen szigorú szabályozással járható útra terelnék. Hogy lehessenek szempontok, hogy válogatni lehessen és nem szégyenlõsen, mert más is megteszi. Rondán hangzik, de érhet meglepetés akárki vándort. Sajnos minket, kisebbségbe szakadt magyarokat (ha eszünkbe jutna, hogy felkerekedjünk) elég sokan eltanácsolnának. Nélkülünk töltenék az országot; csak azért, hogy maradjunk itt, ahol vagyunk. Hogy legalább etnikai értelemben ne veszítsük el szülõföldünket. Legyen elég nekünk, hamarosan státusmagyarok lehetünk; ne azzal törõdjünk, hogy milyen mostoha a sorsunk, s ne arra áhítozzunk, hogy mindenkinél szorgalmasabb munkásai lennénk annak az országnak, amely csak a miénk, ahol egy nyelvet beszélünk és ugyanannak a kultúrának szokásai szerint élünk; mert mindez nem is érdekes. Persze, túl azon, kinek mennyire érdekes, hogy magyar, akár igaza is lehetne az éberen õrködõnek. Hazabeszél úgy, hogy ide is. Megmaradni itt, ahol születtünk, jobb, mint gyökértelenül bolyongani a nagyvilágban. Ez mind igaz és megszívlelendõ. Csakhogy errõl kizárólag az érintetteknek van joga dönteni. Soha másnak. Igaz, egy sértéssel több vagy kevesebb, egyre megy. Aki kisebbségbe születik, idejekorán megtanulja, hogyan maradjon hû önmagához. Kioktatni minden bizonnyal másokat kell esetleg, és magyarázkodni annak az anyaországi magyarnak illenék, akibe még szorult annyi nemzeti öntudat, hogy elképzelhetetlennek tartja és megfellebbezi, ha a határon túli magyart a bevándorlásból kirekesztenék. Neki kellene megválaszolni a kérdést (és nekünk is), hogy alkalomadtán miért kedvesebb egy kínai vagy a harmadik világbeli idegen, mint a székely-magyar?
HAVE A GOOD TIME! Kellemes idõtöltést a Bay Zoltán könyvtárban, mostani nyitási rendje a következõ: kedd 10–13, 15–18; szerda 10–13, 15–18; csütörtök 10–13, 15–18; péntek 10–13, 15–19, szombat 10–13. Hétfõn és vasárnap zárva. A Library Alapítvány Bay Zoltán könyvtárában, a marosvásárhelyi Retyezát utca 3. szám alatt két angol nyelvtanfolyam is mûködik, tíz-tizenkettes létszámmal, tanáraik György Ramóna Erika és Bedõ Éva, kedden és csütörtökön tanul az egyik, szerdán a másik csoport. Május 12-én, pénteken este zenélgetés lesz Bay-ösztöndíjasok körében, de nem zárt körû a buli, "hozhat magával bármelyikõtök 1 drb. emberkét, akit óhajt", így a meghívó. Zenélget a The Kitchen Kids, azaz Kis Atti és Fehér Csaba, "beleénekelhettek ti is, ha akartok, teát iszik mindenki, aki szeret, s még játszunk, ismerkedünk, szórakozunk. Egyszóval naaaaaaagynaaagy buli lesz!" Május 14-én, vasárnap 18 órakor dr. Aszalos Adorján, a Magyar Tudományos Akadémia tagja tart elõadást: Az amerkai tudomány felhasználása az európai magyaroknak címmel. Az olvasóterem hûvösében változatos a kínálat, nemcsak angolszász, hanem világirodalom is található. És viszonylag olcsón vásárolhatók régebbi angol nyelvû folyóiratok (Europa, Sport illustrated, Family practice, National Geographic). Bõvebb tájékoztatás a 065/169- 938-as telefonon Kádár Erzsébettõl.
A Bernády Ház volt megint a színhely tegnapelôtt délután, kánikulai meleg, asztalon rakásnyi Mörfi sütkérezett, a szerzô magabiztosan már elôre dedikált. A vállalkozó kedvû publicista nem átallott a bejárati ajtóra újságlapnyi plakátot tûzni, amire szép, olvasható betûkkel ráírta, hogy bingó, a hagyományosan bernádyzó pedig a tornácba kapaszokott: kérem szépen, a kezdemény máris meghökkentô.
Szóval már szokás évente egyszer legalább Kuszálikkal találkozni, kedden ugyanis negyedik kötetét ajánlotta a tisztelt olvasó figyelmébe, de lehet, hogy újabb show-jára az idén még egyszer befáradunk a Házba. Ahogy lendületét ismerjük, tán évente többször is megtörténne, csakhogy köztudomásúlag sajtóbibliográfiával és másegyebekkel is foglalkozik. Könyvének címe egyébként: Viselt(es) dolgaink, kiadta a csíkszeredai Pro Print. Egy újabb Mörfi-kötet hát, amelyben Mörfi nem fordul elô, csupán a szelleme.
Hátul árulták könyveit, elöl folyt a "sóder": de hát ez a Kuszálik-féle show, vagy milyen is egy Mörfi könyvbemutató? Könyv van, persze hogy szerzô is, nincs szerkesztô, nincs kiadó, nem kell. Közben elhangzott Kuszálik Pétertôl Örkény István egyik egypercese, majd a bevezetô Erdélyi turkáló. Hát sok minden van kirakva benne, bár igaz, szekusdosszié nincs a készleten, de meg volt mondva: esetleg a jövô héten, tessenek csak benézni… És aztán tombolt a bingó, Kuszálik volt a mobilis képernyô. Felhozatalában volt óramütyür és Mörfi-jelvény, cipôfûzô meg képeslap, ex libris és milliliteres pohárka, vegetáló nyugdíjasnak vegeta-díj, meg isten tudja mi. Egyik szépreményû nyertesét üres kólásflakonnal ajándékozta meg. Igaz, elôbb kicsavarta a kupakot, hogy jó atmoszférával teljen fel, s nyertese menjen isten hírével. Fogyott a jó katulyányi (nye)remény, mert vitték szép számmal Kuszálik könyveit. Emésztgettük jól showzott humorát. A politikusoknak s egyéb címzetteknek tán shawuk lenne tôle, azt hiszem, nem is igen falják.
Május 8-án a marosvásárhelyi csendõrbrigád küldöttsége, élén Dorobanþu Constantin dandártábornokkal, felkereste a radnóti és a maroscsapói árvízkárosultakat, akiknek összesen 100.000.000 lejt adtak át, amit Anghel Andreescu hadosztályparancsnok, a Román Csendõrség parancsnokának és Dorobanþu Constantin dandártábornok, a marosvásárhelyi brigád parancsnokának a kezdeményezésére gyûjtötték össze az alkalmazottak és a katonák. Aznap ugyancsak a csendõröknek köszönhetõen 18 hasonló helyzetben levõ Beszterce-Naszód megyei családnak is kiosztottak 200.000.000 lejt. A csendõrség ezúttal megköszöni mindazoknak a hozzájárulását, akik válaszoltak erre a humanitárius felhívásra és e célból adományoztak.
Vãlcãuan ªtefan ezredes, a marosvásárhelyi csendõrbrigád szóvivõje
Tegnap délelõtt Fodor Imre polgármester a városháza protokolltermében fogadta a Comenius-program résztvevõit. Az Európai Unió által finanszírozott program az államok közti közeledést szolgálja, ennek keretében öt ország egy-egy középiskolájának tanárai és diákjai mûködnek együtt. A közös munka eredménye egy, "Tudomány és technológia a mindennapi életben" címû internetes oldal, és CD-Rom.
A polgármester magyar, finn, olasz, görög és természetesen marosvásárhelyi tanárok csoportját látta vendégül, akiknek rövid, de tartalmas elõadásban ismertette Marosvásárhely történetét, nevezetességeit, testvérkapcsolatait, bemutatva a várost és a régióban lakó nemzetiségeket, majd válaszolt a vendégek kérdéseire. Csegzi Sándor tanácsos, a programban részt vevõ helyi Traian Vuia líceum tanára beszélt a hároméves idõtartamú, és már lejáró projektrõl.
Számos népi bölcsességgel találkozunk az esõvel kapcsolatban. Érthetõ, hiszen az emberek az idõjárásról szerzett tapasztalataikat találó módon hagyományozták az utókorra. Megfigyelték például azt, hogy ha bárányfelhõk úsznak az égen, harmadnapra esõ lesz. A virágvasárnapi esõrõl sokan azt állítják, hogy elmossa a termést, hiszen a virágzó gyümölcsfák virágait leverik a súlyos esõcseppek. A májusi esõrõl nem véletlenül mondják, hogy aranyat ér, a meleg tavaszi esõ ugyanis csaknem minden növénynek valóságos éltetõje.
Azt is megfigyelték a legrégebbi idõk emberei, hogy bizonyos állatok a hangjukkal, viselkedésükkel elõre jelzik az esõt. A békák például akkor hangoskodnak a legerõteljesebben, amikor érzik az esõt. Hogyha a szamarak ordítoznak, bizonyára esõ lesz. A különbözõ évszakok esõfajtáiról is maradtak sokatmondó megfigyelések. Ilyenek: Nyári esõ hamar jõ, hamar megy. Azaz: nyáron hirtelen kerekedhet esõ, de általában nem szokott tartós lenni. Õszi esõ vizet áraszt, tavaszi szél utat száraszt…
Számos különféle szólásban találkozunk az esõvel. Ezek mind az emberek találó megfigyeléseit tükrözik. Pl. Annyira szemtelen, hogyha szembe köpik, azt hiszi, hogy esõ esik.; Esõ után köpönyeg = elkésett. Más szóval: olyan segítség, olyan mentõötlet, tanács, amelyre a baj bekövetkezése elõtt lett volna igazán szükség; A "kicsi esõ nagy felleg" szólás akkor hangziki el, hogyha valaki jelentéktelen dolgot nagy hûhóval ad elõ, vagy ha nagyobb az elõkészület, mint az eredmény; "Esõt kerülvén a vízbe holt" – mondják az olyan emberrõl, aki kisebb bajból úgy került ki, hogy nagyobb baj érte.
Elõfordulnak nagyon szellemes, sõt bizonyos mértékben enyhén gúnyos, néha csipkelõdõ "esõs" szólások. Ilyenek: "Esõt, pulyát, rongyos gubát sohase kell kérni"; más szóval esõ, gyermekáldás és elrongyolódott ruha mindig volt és lesz is. Más példa: "Lemondott, mint az ebediek (gyarmatiak) az esõrõl" = lemondott valamirõl, aminek a bekövetkezése egyébként sem tõle függ; "Olyan pofát vág, mint a háromnapos esõs idõ" = elkeseredett arcot vág; "Adtál uram esõt (de) nincs köszönet benne" = akkor mondják, ha a régen várt esõ helyett jégesõ esik; vagy: bárcsak ne teljesedett volona, amit kívántam. Íme, az esõ nemcsak termésünknek gyarapítója, hanem nyelvünknek, szólásainknak is.
A nyugati szomszédunkba látogató autósoknak 15 napi tartózkodás idejére (kevesebb nem lehet) 30 dollár napi árfolyama szerint számított lej- összeget kell fizetniük "csupán" a zöldkártyáért. Ugyanoda 20 napra 35, míg 30 napra 40 dollárral egyenértékû román pénzt igényelnek a külföldön érvényes kötelezõ biztosítás ellenében.
A többi európai államokba utazó autótulajdonosoktól – szintén lejben – annyi pénzt kérnek a gépjármûfelelõsség- biztosításért, amennyi közvetelenül a zöld kártya hatályba lépése elõtt, 45 amerikai dollárnak (15 napra), 60 dollárnak (20 napra), illetve 75 dollárnak (egy hónapra) felel meg.
A legújabb információ szerint Olaszországon és Spanyolországon kívül Portugáliában és francia honban is csak azokat a nálunk kibocsátott gépjármûvezetõi engedélyeket ismerik el, amelyeknek társaságában egy nemzetközi érvényû hajtási jogosítványt is fel tud mutatni az idegen – tájékoztattak a Román Autóklub megyei fiókjánál.
A România liberã április 25-i számában terjedelmes cikket közölt ezzel a címmel: "A Dacia- vásárlók és a román állam közötti háborúskodás bejutott a parlamentbe." A szerzõ (Adrian O. Vasiliu) azt állítja, hogy a bukaresti APCA-nak még mindig körülbelül 12.000 tagja van, akiknek védelmében az egyesület, utolsó lehetõségként, a strasbourgi Emberi Jogi Európai Bírósághoz folyamodott. Rajtuk kívül – becslés szerint – még mintegy 3.000 személy keresi az igazát, magánemberként, különbözõ intézményeknél. Tízéves fennállása alatt a Személygépkocsi-vásárlók Érdekvédelmi Egyesülete megannyi "állami méltósággal" igyekezett kapcsolatba lépni, de valamennyiüktõl csak mosolyt, kézfogást és ígéretet kapott arra, hogy majd segítenek. A becsapott autóvásárlók kártalanítására tett erõfeszítések semmi gyakorlati eredményt nem hoztak. Az "igazságszolgáltatás" (szégyenére) az egymást követõ kormányzatok fondorlatosságát és mesterkedését gyümölcsöztetve olyan döntést hozott, mely szerint az APCA vesztesen került ki a perbõl.
A pórul járt fõvárosi állampolgárok egyike beírt a bukaresti lapnak: "Úgy hallottam, hogy Tabãrã (valószínûleg nem a Pro Tv-s, hanem a PUNR elnöke) javasolt egy törvénytervezetet." Egy tordai lakos pedig C. V. Tudornak tulajdonította a törvényhozási kezdeményezést. Mindkét információ hibás. Az indítvány az "ellentáborból" jött – ha szabad így neveznünk, jegyezte meg a cikkíró. Vagyis az RMDSZ- tõl! Majd név szerint is megemlítette a két magyar parlamentert: Pécsi Ferencet Szatmárnémetibõl és Garda Dezsõt Hargita megyébõl. Hozzátéve, hogy a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagy-Románia Párt (a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárttal, a Nemzeti Liberális Párttal, a Demokrata Párttal, a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártjával stb. együtt) sokkal fontosabb kérdésekkel foglalkoznak. Nem ilyen potomságokkal, hogy az állam tíz- meg tízezer embert megrabolt. Garda Dezsõ, a képviselõház tagja kijelentette, miszerint kettejük törvényalkotási javaslata abba az általános törekvésbe illeszkedik be, hogy tegyék jóvá a honpolgárok tulajdonjogával szemben elkövetett állami visszaéléseket.
A törvénytervezet szükségességének indoklásában az áll, hogy a "restitutio in integrum" vezérelv alkalmazásából kiindulva lefektettük annak az alapjait, hogy mindennemû ingatlant adjanak vissza a volt tulajdonosoknak vagy örököseiknek. Ugyanezt az elvet szükséges szem elõtt tartani abban az esetben is, amikor meg kell oldani a Dacia személyautók ára ellenértékeként a CEC-be, a volt IDMS bankszámlájára befizetett összegek kérdését. Az ügy rendezése során tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy az országos takarékpénztárnál letétbe helyezett pénz nap mint nap átkerült Románia Nemzeti Bankjába, a nemzetgazdaság szükségleteinek fedezésére. Vagyis a "polgárok" mindaddig hitelezték az államot, amíg átvették a gépkocsit, anélkül, hogy pénzükért kamatot számítottak volna.
Az utóbbi tíz évben végbement infláció következtében az az összeg, ami a letétbe helyezéskor egy Daciával ért fel, ma már szinte semmire sem jó. A CEC-betétek helyzetének megoldásához a következõket szükséges figyelembe venni: a román állam úgy használta a honpolgárok megtakarítását, hogy azt egyáltalán nem kamatoztatta. 1989. december 22. után a román állam a korábbi politikai rendszertõl örökölte mind a belföldi, mind a külföldi szerzõdéses kötelezettségeit. A Letéti és Takarékpénztárat, amely állami tõkével mûködõ pénzintézet, kötelezzék, hogy nyereségébõl hozzon létre egy olyan pénzalapot, amelybõl vissza tudja adni az állampolgároktól bevételezett összegeket – természetesen újraszámítva, a bekövetkezett pénzhígulásra való tekintettel! A visszafizetésnek 5 év alatt meg kell történnie úgy, hogy az infláció hatására vonatkozó kalkulus naprakész legyen!
Az ADAC – a német autóklub – ankétot készített tagjaival a maroktelefon vezetés közbeni használatáról. 50 olyan "reprezentatív" gépkocsitulajdonost választottak ki, akiknek más-más az életkora, a jármûvezetõi tapasztalata és a szakmája.
A felmérés fõ eredménye: 22 olyan közlekedési incidens közül, amely a volánnál ülõ egyén bizonytalan viselkedésére vezethetõ vissza, 15 esetben éppen mobiltelefont használt az illetõ, 6 esetben az utasaival beszélgetett a sofõr és egy alkalommal "csak" figyelmetlen volt. Hasonló arányokat tapasztaltak az ankét készítõi olyan esetekben is, amikor a szerencsés gépkocsivezetõ hibája történetesen nem okozott karambolt, gázolást vagy koccanást, de tévedése súlyos következményekkel is járhatott volna. 12 ilyen jellegû történés során a volán forgatói közül heten "bajlódtak" a hordozható telefonnal, négyen tárgyaltak a kocsiban ülõkkel és egy személy nem összpontosított a vezetésre.
Amint a fentiekbõl kitûnik, a mobiltelefon nem megfelelõ használata a közúti forgalom biztonságára zavaróan ható tényezõ, különösen Romániában, ahol a közlekedési feltételek messze elmaradnak a németországi kondícióktól.
Hazánkban mondhatni váratlanul és alkalmatlan idõben "robbant be" a mobiltelefon a mindennapi életbe. Az élénk reklámtevékenység eredményeképpen rohamosan kezdett el terjedni ez a korszerû távközlési eszköz és változatlanul nagy az érdeklõdés iránta.
Divat vagy nem divat, a mobiltelefon egyidejûleg igen hasznos segédeszköz is lehet a gépkocsivezetõk számára, de veszélyt is hordozhat magában. Erre a konklúzióra jutott a Román Autóklubnak a saját folyóiratában közölt tanulmánya is. De szerencsére létezik egy olyan szimpla és hatékony megoldás, amelyet mind az ADAC, mint az ACR melegen ajánl: "STOP&CALL". Azaz elõbb húzzunk félre az útból, parkoljunk le, s csak azután telefonáljunk!
A román közúti rendõrség által kiadott hivatalos statisztikából egyelõre nem mutatható ki közvetlen összefüggés a mobiltelefonok használata és bizonyos balesetek között. Ennek dacára vagy talán éppen amiatt komolyan kell venni az autóklub figyelmeztetését.
*Az Autoturism nyomán
A pártállami rendszer árnyékában
Múlt héten a környezeti információkhoz való hozzáférésrõl, a döntéshozatalban való állampolgári részvételrõl tartott tanácskozást a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ. Nemkormányzati szervezetek, hivatalok (Környezetvédelmi Felügyelõség, polgármesteri hivatal, Aquaserv, vízügyi igazgatóság stb.) és a sajtó képviselõi voltak jelen. Bár Románia aláírta az Aarhusi Egyezményt, amely kötelezõvé teszi az állampolgári vélemény-nyilvánítást a környezetet érintõ problémákban, e területen az információ-áramlásnak még mindig nagyon sok akadálya van. Ez derült ki a kerekasztal- beszélgetésbõl is.
Az állampolgárnak joga van a hatóságok birtokában levõ környezeti információkhoz hozzáférni, ugyanakkor részt venni a döntéshozatalban. Amennyiben a fenti jogokat nem ismerik el vagy nem biztosítják, az érintettek az igazságszolgáltató szervekhez fordulhatnak jogorvoslásért – mondta vitaindítóként Bartha Barna jogtanácsos, a Fókusz munkatársa. Mi több, a környezetvédelmi törvény azt is leszögezi, hogy bármely a környezetre kiható tevékenység engedélyeztetése elõtt nyilvános vitát kell szervezni. Az Aarhusi Egyezmény erre vonatkozóan csak irányelveket szab meg, a rendszert az aláíró országoknak kell kidolgozniuk és mûködtetniük. A környezetvédelemben közösek az érdekek, és nemcsak azért kell egészséges környezetet teremtenünk, mert ez Európai Uniós prioritás. Az ilyen jellegû információk azonban nehezen jutnak el az újságokhoz és ezáltal a lakosokhoz. A ciánszennyezés ügye, közelebbrõl pedig a marosvásárhelyi kombinát esete is azt bizonyítja, hogy a néha a szándékosan elferdített adatok közzététele, ártatlannak tûnõ csúsztatások, a ködösítés milyen ellenhatást válthat ki. Ezzel szemben viszont a marosvásárhelyi Általános Városrendezési Terv körüli nyilvános vita és annak eredménye is azt igazolja, hogy nyitni kell az állampolgárok felé. Sajnos 10 év után e téren még a pártállami rendszer árnyékából próbálunk Európa fele tekinteni. Például a megyei Környezetvédelmi Felügyelõségnek még mindig nincs szóvivõje. Mind a felügyelõségen, mind például a polgármesteri hivatalban, a megyei tanácsnál vagy a vízügyi igazgatóságnál nem szolgáltatnak információkat "fõnöki beleegyezés nélkül". A szolgálati titoktartás címen gyakran részesülnek elutasításban az újságírók, bár egy-egy környezeti téma felfedésével, ennek szakszerû bemutatásával a közérdeket szolgálnák. S mindezen akadály nem csak azért van, mert az illetékesek nem vállalják a felelõsséget bizonyos információk szolgáltatásáért. Furcsamód a környezetvédelmi minisztérium által 1996-ban kiadott rendelet szerint csak minisztériumi engedéllyel lehet információkat közzé tenni, ez pedig alkotmányellenes. Mindemellett egy sajtószóvivõ kinevezése a megyei környezetvédelmi hivatalban is gondot okoz. Az indok, nincs erre alkalmas ember és idejük sincs ilyesmivel foglalkozni. A nyilvános vita helyszínét és idõpontját meghirdetik ugyan az újságokban, de az érdekeltek kevésbé, vagy egyáltalán nem vesznek részt ezen. A felügyelõség interneten szerkesztett és fenntartott honlappal próbál nyitni a lakosok felé – hallhattuk ªtefãnescu Dãnuþ fõfelügyelõtõl.
A beszélgetést Hajdú Zoltán, a Fókusz vezetõje zárta, aki elmondta, hogy nagyon fontos lenne, ha a hivatalok, sajtó és nemkormányzati szervezetek, illetve a lakosság között zökkenõmentesen közlekednének az információk. Románia kormánya elfogadta az ország fenntartható fejlesztési stratégiáját, amelynek alapján Marosvásárhelyen is nemsokára hasonló elképzelést próbálnak megvalósítani. Életbe léptetésének elengedhetetlen feltétele az egészséges környezetvédelmi kommunikációs rendszer kiépítése és mûködtetése.
A homo sapiens, a "gondolkodó ember" tevékenységével nagyon megváltoztatta a környezetet. Például, a régészek bebizonyították, hogy évezredes munkájukkal a sumerok és leszármazottaik a Babilon környéki mezõket sivataggá változtatták. De soha olyan romboló tevékenységet nem fejtett ki, mint századunkban. Ma az emberiség egy olyan geofizikai erõt képvisel, amely a múlt tapasztalataihoz viszonyítva, kevés erõráfordítással valóban hegyeket tud elmozdítani. Ezért 1992-ben 3500 tudományos kutató megszerkesztette és aláírta: "A tudósok figyelmeztetése az Emberiségnek" címû kiáltványt. Ebben felhívták a figyelmet arra, hogy az erdõk kiirtása, különbözõ fajok eltûnése, a klímaváltozás olyan visszafordíthatatlan környezeti jelenségeket idézhetnek elõ, amelyek hatása megbonthatja az ökoszisztémákat. Az a tény, hogy ma a Föld lakossága háromszor nagyobb a bolygó befogadóképességénél; annak ellenére, hogy a hidegháború befejezõdött, de a politikusok nem tettek semmit a nukleáris holocaust fenyegetettségének a felszámolásáért; két óriási ózonlyuk keletkezett, amiért egyre több ember megbetegszik; a Föld átlaghõmérsékletének emelkedése pedig egyre nagyobb és erõsebb természeti katasztrófákat idéznek elõ, aggodalomra ad okot. Vannak már megoldások ezeknek a gondoknak a kiküszübölésére, azonban a gyakorlati alkalmazás még ma is megkésnek, esetenként elmaradnak a kormányok bürokráciája és a gazdasági érdekekellentétek miatt.
Az ENSZ erre vonatkozó környezetvédelmi programja kevés tételt tartalmaz és hiányoznak az alkalmazást ösztönzõ megszorító intézkedések.
A kyotoi egyezmény arra ösztönzi a gazdasági egységeket, hogy újrahasznosítható, illetve alternatív energiaforrásokhoz forduljanak, amelyek csökkentik a globális felmelegedést. Ezzel ellentétben azonban a szén- és kõolajkitermelõk, illetve a nagy villamosenergia-fogyasztók megtesznek mindent azért, hogy egyre kevesebben fogadják el és léptessék életbe az egyezményt. Ezért mindazok, akik egészséges környezetben szeretnének élni, erkölcsi kötelességüknek tekintik fellépni a környezetszennyezõkkel, illetve -károsítókkal szemben.
A megyei környezetvédelmi ügynökség a Rhododendronnal együtt két tudományos értekezletet is szervezett a megye védett övezeteirõl, illetve a kihalással fenyegetett fajokról, amelyen több civil és állami szervezet képviselõje is részt vett. Május 12 – 14 között a Kelemen-havasokban, a fõgerinc alatt levõ hajdani kénbánya meddõhányóját beültetik kúszófenyõvel és borókával, táptalajnak a Rhododendron által szabadalmaztatott fûrészporból nyert komposztot használják. A faültetéssel mind a felügyelõség, mind pedig a társadalmi szervezet szeretne konkrétan hozzájárulni az oly nagyon szükséges ökológiai rekonstrukcióhoz.
Az ügynökség további rendezvényeinek jelszava: "Gondolkozz globálisan és cselekedj helyben ! " Ezzel is remélve, hogy ha helyben valamit tehetünk környezetünkért, talán valamennyire megváltoztathatjuk a Földünket fenyegetõ állapotokat.
Nicoleta Hertegan, a Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Felügyelõség ökológusa
Kétségtelen: az erdõk leghasznosabb szerepe az oxigéntermelés. A Föld levegõkészletének az egyötödét a növényzet által kibocsátott oxigén teszi ki, ami elengedhetetlen feltétele az életnek. Ennek a mennyiségnek a kétharmadát az erdõk, míg egyharmadát a vízi növények bocsátják ki. Kísérletekkel összehasonlították az erdõk oxigéntermelõ hasznát a fakitermelésbõl származó "jövedelemmel". A fotoszintézis által meghatározták, hogy a romániai erdõk évente 18,6 x 10 tonna a hetedik hatványon oxigént termelnek. Azt is tudjuk, hogy egy ember évente kb. 250 kg oxigént használ el. Ezt a mennyiséget három közepes méretû fa biztosíthatja. Ez azt jelenti, hogy ha valaki három fát ok nélkül kivág, kidönt, akkor egy embertõl megvonta az egy évi oxigénkészletét. Ezek a tények elgondolkoztatók. Ha évente három fát ültetünk, akkor az életért tesszük le a garast, Földünk jövõjét biztosítjuk. Ne szalasszuk el az alkalmat!
Teodor Buda erdõmérnök
Lapunkban már többször is szót ejtettünk a fenntartható fejlesztési stratégiáról, más néven a 21. Jegyzõkönyvrõl. Errõl Marosvásárhelyen beszélgettünk George Romancával, a Marosvásárhelynek segítséget nyújtó ENSZ Fejlesztési Alap bukaresti irodavezetõjével.
A fenntartható fejlesztési stratégia alapjait 1992-ben a Rio de Janeiró-i világkonferencián határozták meg, a lényege pedig, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezet védelmére. Az aláíró országok (köztük Románia is) tulajdonképpen azt vállalták, hogy gazdaságuk fejlesztését olyan módon végzik, hogy ez ne rombolja a környezetet. A másik, nagyon fontos tényezõ ebben a stratégiában, hogy kidolgozásában nagy szerepet kap a civil társadalom, a nemkormányzati szervezetek bevonásával és a közvélemény.
Az országos fenntartható fejlesztési stratégiát 1997-99 között dolgozták ki, az ENSZ szakembereinek segítségével. Az országos horderejû dokumentum elkészülte után az ENSZ Fejlesztési Alapja hat romániai város fenntartható fejlesztési stratégiájának elkészítéséhez ajánlott fel támogatást. E hat város egyike Marosvásárhely, amely angliai támogatásban részesül. Megyeszékhelyünk kiválasztásában nagy szerepet játszott, hogy a városnak jó kapcsolatai vannak az angliai Know How Found Alapítvánnyal, ezzel érdemelte ki az ENSZ Fejlesztési Alapját finanszírozók figyelmét.
– Mivel a bukaresti szakember tagja volt az országos fenntartható fejlesztési stratégiát kidolgozó csoportnak, arra is kíváncsiak voltunk, hogyan ültetik majd át ezt, és a késõbbiekben a helyi fenntartható fejlesztési stratégiát a gyakorlatba. Az ENSZ Fejlesztési Alapja csak magának a szûken értelmezett stratégiának az elkészítését támogatja. Tehát a programban körvonalazódó célok, tervek megvalósítására már nincs támogatás, ezekre a kormány, illetve a város vezetõsége kell pénzt találjon. A fenntartható fejlesztési stratégia kidolgozásának az elõnye, hogy ennek birtokában az EU fejlesztési alapjaiból – amelyek jelentõs összegeket juttatnak a következõ években Romániának – könnyen lehet céltámogatást igényelni. – mondta George Romanca.
(folytatás elõzõ mellékletünkbõl)
Három kedvezõtlen jelenség alakult ki a légkörben az utóbbi évtizedekben: a savas esõk megjelenése, az ózonpajzs sérülése, az üvegházhatás felerõsödése.
A savas esõket elsõsorban a légkörbe jutó kénvegyületek okozzák, amelyek a magas kéntartalmú szenekbõl és olajokból származnak. A savas esõk hatására pusztuln kezdtek az erdõk, illetve felszíni vizek és egyes karbonátokban szegény talajok értéke változott meg kedvezõtlen irányba. Az ózonpajzs sérülését mintegy negyedszázaddal ezelõtt észlelték elõször. A felsõ légrétegekbe jutó CFC-típusú vegyületek okozták ezt a jelenséget. A kedvezõtlen hatás elsõsorban az embereknél jelentkezett a különbözõ rákos megbetegedések, fõleg bõrrák formájában.
Az üvegházhatást a légkörben felhalmozódó CO2, nitrogén-oxidok és metán okozza. A koncentráció növekedésének oka az emberi tevékenység, nevezetesen a fosszilis energiahordozók, vagyis szén, olaj, földgáz elégetése az ipari termelés, a közlekedés és a települések fútése során. 1972-ben 250 millió gépjármú volt a világon, húsz évvel késõbb, 1992-ben már 600 millió. 1972-ben 16 milliárd tonna CO2 volt a légkörben, két évtized elmúltával 23 milliárd tonna. A légkör CO2 koncentrációja 1972 és 1992 között 8,8%-kal növekedett.
Ezek a tények riasztólag hatottak a tudósokra és a politikusokra egyaránt. Megszületett a globális felmelegedés elmélete és elriasztó prognózisok jelentek meg a Föld átlaghõmérsékletének emelkedésérõl, és annak súlyos következményeirõl. A globális felmelegedés mint folyamat elkezdõdését a meteorológusok többsége ma még nem tartja bizonyítottnak, de õk is osztoznak az aggodalomban, hogy a jelenlegi termelési technológiák fokozódó mértékû használata esetén visszafordíthatatlan jelenségek állhatnak elõ. Az idõjárási rendellenességek gyakorisága növekvõ tendenciát mutat. Ezt senki sem vonja kétségbe.
A savas esõk és az ózonpajzs sérülésének csökkentésére hatásos nemzetközi egyezmények születtek. Más a helyzet a CO2-kibocsátás területén. 1992- ben Rióban aláírták a klímaváltozási keretegyezményt, de az nem tartalmazott valódi és ellenõrizhetõ kötelezettségeket a CO2-kibocsátást illetõen. Közel hat év kellett még ahhoz, hogy Kyotóban aláírjanak az országok képviselõi egy olyan jegyzõkönyvet, amelyben már konkrét számadatok voltak a CO2 csökkentésére. Az USA, a világ legnagyobb kibocsátója 7% csökkentést vállalt 2010-ig, de a jegyzõkönyvet a mai napig sem ratifikálta.
A 21. században sajnos szembe kell nézni a felmelegedés folyamatával és annak minden következményével. A mai gazdasági érdekek erõsen gátolják a megelõzõ stratégiák alkalmazását.
A természeti erõforrások kimerülése két nagyobb területet érint: a fosszilis energiahordozókét és a világ termõtalaját. A világ jelenleg ismert kõolaj- tartalékainak 56,4 % –a a Perzsa-öböl környékén fekvõ országokban, vagyis Iránban, Irakban, Kuvaitban, Szaúd-Arábiában és az Emirátusokban található. A feltárt földgázkészletek 43%-a pedig Oroszországban és Kazahsztánban van. Ennek a ténynek az ismerete sok mindent megmagyaráz az elmúlt 20-25 év világpolitikai eseményeibõl, a katonai beavatkozástól kezdve a konfliktusokat lehetõleg elkerülõ, kicsit szemlehunyós taktikázásig.
A világ fosszilis-energiahordozó- felhasználása olaj egyenertékre átszámítva 1950-ben 1,7 milliárd tonna volt, ami 1996-ra 8 milliárd tonnára emelkedett. A növekedés több mint négy és félszeres. Ez a növekedési ütem tovább nem tartható. Nagy valószínûséggel állítható, hogy a 21. század közepére az olajkészletek kimerülnek, a század végére gyakorlatilag elfogynak. Földgázból nagyobbak a tartalékok, jut még belõle a 22. századra is, a szénkészleteket pedig 200-300 évre becsülik.
Ha a Föld szárazföldi részét 100%-nak vesszük, akkor a mûvelés alatt álló területek 11%, a füves terület 25%, erdõ 30%, a többi sivatag, vagy beépített terület, illetve terméketlen föld. Talajtartalékok elvileg tehát vannak, és elsõsorban a füves rétek, legelõk, szavannák jöhetnek számításba. A bõvítést azonban a legtöbb esetben a vízhiány korlátozza.
A 20. században az emberiség azt a gyakorlatot választotta, hogy inkább az egységnyi szántóföldön elõállítható termékek mennyiségét növelte, nem a mûvelésbe vont földterületeket. Ennek következtében csökkent az egy lakosra jutó vetésterület. Például 1950-ben egy lakosra 0,23 hektár vetésterület jutott (gabona), 1996-ban már csak 0,12 hektár. Ez a gyakorlat azzal járt, hogy egyre növekvõ terhelés érte az agrárkörnyezetet.
A talajdegradáció minden kontinensen növekvõ tendenciát mutat. Alapvetõ élelmiszerekbõl a 9 milliárdos várható világnépesség minimum 50, de inkább 60%-kal többet igényel, mint a mai 6 milliárdos lakosság. A 21. század egyik nagy problémája lesz ennek az igénynek a kielégítése úgy, hogy a jövõ generációk is hozzájuthassanak az élelmiszerhez.
(Elhangzott a 2000. március 2-3. között a magyarországi Gyöngyösön megtartott I. Kárpátok–Eurorégió hulladékgazdálkodási konferencián.)
4,8 százalékos havi infláció áprilisban
Áprilisban a hivatalos elõrejelzésnél magasabb, 4,8 százalékos havi inflációt mértek a márciusi 1,8 százalék után – közölte a statisztikai hivatal. A kormány elõzetesen 4-4,1 százalékos havi drágulást várt áprilisra, miután általános forgalmi adót róttak ki a közszolgáltatásokra. Az éves szintû infláció 48,9 százalék volt a márciusi 49 százalék után. Tavaly decembertõl áprilisig átlagosan 13,7 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak Romániában. A kormány reményei szerint az idei év végi infláció nem fogja meghaladni a 27 százalékot.
Több millió dollár a közoktatási hálózat reformjára
A közoktatás reformprogramját a kormány 1994-ben kezdte életbe léptetni, e célra 50 millió dollárt irányozott elõ. Eme összegbõl jelen pillanatig 30 millió dollárt költöttek el. Idén és jövõben 10 millió dollárt fordítanak a líceumi tantervek kinyomtatására, az érettségi vizsga megszervezésére, valamint a vidéki tanszemélyzet felkészítésére. További tízmillió dollárt irányoznak elõ a falusi oktatási hálózat fejlesztésére. Iskolai épületjavításra 1998 elejétõl 130 millió dollárt fordítottak. Az összeg Világbank-kölcsönbõl származik.
Az OMV terjeszkedik Romániában
Az osztrák OMV konszern Craiovában megnyitotta elsõ dél-romániai benzinkútját – jelentette a Rompres hírügynökség. Az OMV Romania Mineraloel SRL nevû leányvállalata révén az OMV a következõ öt évben mintegy 200 millió dollárt szándékozik beruházni Romániában és 10 százalékos részesedést akar szerezni az üzemanyag-piacon. A következõ öt évben 100 benzinkút megnyitását tervezi.
Erdélyi hármas ikrek Budapesten
Hármas ikrek születtek Budapesten a Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központban szerdán délelõtt. A 27 éves erdélyi anya a terhesség 37. hetében két kisfiúnak és egy kislánynak adott életet: Szimonetta 2480, Krisztián 2440, Roland pedig 2130 grammal jött világra. A kicsiket császármetszéssel segítették világra, a babák és az édesanya egészségesek. Az édesanya részt vett a Budai Meddõségi Centrum lombikbébi programjában. A statisztikák szerint körülbelül minden tízezredik szüléskor jönnek világra hármas ikrek.
Göncz Árpád, magyar köztársasági elnök ma New Yorkba utazik, ahol részt vesz a Fogyatékosok Világbizottsága és a fogyatékosokkal foglalkozó nemzetközi szakértõk javaslatára Magyarországnak ítélt Roosevelt-díj ünnepélyes átadásán – tájékoztatta az államfõ sajtóirodája szerdán közleményben az MTI-t. – A díjjal járó ötvenezer dollárt Magyarországon a fogyatékosok iránti együttérzés és megérté