|
LII. évfolyam 101. (14457) |
2000. május 4., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Egy hónap múlva választunk, s a hivatalos kampányon túl, minden jelölt, minden párt igyekszik a maga malmára hajtani a vizet. Se szeri, se száma a jól burkolt választási stratégiai húzásoknak, most hirtelen derül ki, hogy tulajdonképpen mennyire jól, vagy mennyire rosszul megy nekünk, s ha valahol valami mégis mûködik, akkor az kizárólag ennek és ennek (teljesen mindegy, hogy netán éppen az ellenzékben található az illetô) tulajdonítható.
Na, nem mondják ezt így a szemünkbe, dehogy! A választók befolyásolása sokkal alattomosabban folyik, a sajtóban egymást érik a (kép)sorok közé rejtett nanázások. Látjátok feleim, így jár, aki nem ránk adja le a voksát.
Eközben a megcélzott réteg, az "átlag" választópolgár, egyre inkább eltávolodik a politikától, minden mindegy alapon a nagy többség nem kívánja kifejteni véleményét, hisz meggyôzôdése, hogy bárkinek a nevére is ütné a pecsétjét, egykutya.
Tényleg így lenne? Tíz év szomorú tapasztalata mondatja ezt az emberekkel, pedig most, az utóbbi egy- két évben megjelent új törvénykezés – minden hiányosságával együtt – nyújtja az elsô igazi lehetôséget arra, hogy a helyi hatóságok tényleg kezdhessenek valamit a kezükbe adott hatalommal. Ezért az utóbbi tíz évben talán most van a helyhatósági választásoknak a legnagyobb tétje.
Vox populi, vox Dei! Nép hangja, Isten hangja! A pillanatnyilag letargiába esett populus miatt fennáll annak a veszélye, hogy csak nagyon kevesek döntsenek arról, hogy kinek a kezébe adjuk közösségünk sorsának irányítását, hisz a módosított választási törvény nem ír elô alsó részvételi küszöböt a szavazáson. Ennél azonban sokkal többre kell(ene) tartanunk szülôvárosunkat, községünket.
Két nappal a jelöltlisták benyújtásának utolsó határideje elôtt, a megyei választási irodán csend honol. Az iroda elnöke, Popa Cristin bíró válaszolt kérdéseinkre.
- Elnök úr, hogyan szervezték meg és hogyan mûködik a megyei kerületi választási iroda?
- Április 24-tôl mûködünk. A törvényszéki sorshúzás során két bíró és két ügyész került a megyei választási irodába. Én vagyok az elnök, Diana- Persida Sângeorzan bíró, a helyettesem és Claudia- Doina Vinelsan, illetve Vasile Gavriluti ügyészek az iroda tagjai.
- A választásokon részt vevô pártoknak is jogában van tagokat delegálni az irodába. Megtették?
- Egyelôre nem. A pártok csak a jelöltállítások és az óvások idejének lejárta után vesznek részt az iroda munkájában.
- Naponta reggel nyolctól este nyolcig vagyunk itt, hétköznap, ünnepnap egyaránt. Az ortodox húsvét napján is itt ültem, annak ellenére, hogy egyetlen lélek sem nyitotta rám az ajtót. Ha jól tudom, a megyében mindössze nyolc választási iroda volt nyitva ezen a napon. A jelöltlisták benyújtásának utolsó napján, vagyis május 5-én éjfélig tart a programunk. Én magam maradok itt az utolsó pillanatig, hogy nehogy bármiféle kifogást találhasson valaki a munkánkban.
- Milyen az iroda felszereltsége, hogyan sikerül az információcserét biztosítani egyrészt a központi választási irodával, másrészt a körzetekkel?
- Egyetlen számítógépünk, egy faxunk meg egy nyomtatónk van, és persze a telefonok. A központi választási irodával telefonon és faxon tartjuk a kapcsolatot. A vidékkel fôleg telefonon. Remélem, jó lesz a kapcsolatunk a prefektúrával, ugyanis a mi feladatunk csupán a törvényesség garantálása. A szervezés a prefektúra technikai bizottságának a dolga. A bizottság elnöke Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára, aki a múlt héten felkészítôt tartott a körzetek polgármestereinek és a helyi tanácsok jegyzôinek. Remélem, megértik, hogy ne minden aprósággal hozzánk forduljanak, ahogy most történik, mert reánk csak a választások jogi kérdései tartoznak.
- Tudják, hány párt vesz részt a választásokon? Letette a dossziéját már valamelyik politikai formáció?
- Ma nyújtotta ben a PUNR a dokumentációját. Eddig ez az elsô. Pedig jobb lenne, ha folyamatosan jönnének, ne utolsó nap rohannának meg. De ezen is túl leszünk. Hogy hány párt vesz részt a helyhatósági választásokon, nem tudjuk. A Legfelsôbb Törvényszékhez tette le a listáját a Romák Keresztény Központja elnevezésû szervezet, amelynek fiókszervezete van Mikefalván is, a 47. volt. Eszerint országos viszonylatban legalább 47 párt vesz részt a választásokon.
Tegnap mutatta be a sajtónak a legnagyobb ellenzéki párt, a PDSR polgármester-jelöltjét, illetve a municípiumi tanácsosjelölteket. Az eseményre a Kultúrpalota kistermében került sor. Meglepetésünkre a párt polgármester-jelöltje Virgil Moldovan közgazdász, a patronátus megyei elnöke lett, akit még nemrég a Teodor Melescanu nevével fémjelzett, Szövetség Romániáért Párt megyei vezetôségében láthattunk…
Nyolcórás vita nyomán véglegesítette a tanácsosjelöltek listáit.
Mint várható volt, az RMDSZ megyei szervezetének Területi Képviselôk Tanácsa (TKT) és a Területi Egyeztetô Tanács (TET) együttes ülése éles viták közepette zajlott. Ezek elsôsorban az elôválasztások értékelése, valamint a tanácsosi jelöltállítások körül bontakoztak ki. Kincses Elôd, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke kötötte az ebet a karóhoz, hogy az április közepén Marosvásárhelyen megtartott elôválasztás érvényes volt, vitapartnerei pedig az alapszabályzat elôírásai és az SZKT (Szövetségi Képviselôk Tanácsa) határozatai alapján érveltek amellett, hogy nem csak a részvétel, hanem egyéb hibák miatt is érvénytelen, sôt, törvénytelen volt. A vita, illetve a tanácsosi listák véglegesítése több, mint nyolc órán át tartott.
Szerda délután négy óra elôtt ült össze a két testület a Kultúrpalota kistermében. Napirend elôtti felszólalásában Szepessy László, a szövetségi elnöki hivatal igazgatója kérte, hogy a megyei elnök külön napirendi pontban számoljon be a megyei operatív tanács határozatairól. Ezután Virág György, a megyei önkormányzati tanács elnöke, a megyei tanács alelnöke ismertette a tanács RMDSZ-frakciójának négyéves tevékenységét. Megtudtuk, hogy a megyei tanács négy év alatt 215 határozatot fogadott el, és az RMDSZ-tanácsosok közül "mindenki képessége, lehetôsége szerint megtette a magáét, hozzájárulva a határozatok elôkészítéséhez és az RMDSZ érdekeinek képviseletéhez". Név szerint emelte ki egyes tanácsosok tevékenységét a különbözô szakbizottságokban, de nem felejtette el a sikertelenségeket sem, kezdve a Teleki Téka körüli vitáktól, el egészen az állandó bizottságban, a Lokodi Emôke távozása nyomán megüresedett hely pótlásáig.
Szente Ibolya megyei ügyvezetô elnök a kampány helyzetérôl annyit közölt, hogy a megyében mindenhol volt elôválasztás és jelölés, de "még nem érkeztek be a dokumentumok", ezért nem tudott bôvebbet mondani. Felolvasta a megyei tanácsosok listáját, amelyen 7 marosvásárhelyi és 10 vidéki képviselô szerepel az elsô 17 helyen.
A vita során felmerült, hogy a kampánystáb egyes tagjai manipulálnak (Szász Lajos), mások, köztük Deák Gyula és Borbély László is, az elôválasztásokról szóló jelentést hiányolta, elôbbi a pénzügyi elszámolást is szorgalmazta, az államtitkár pedig azt nehezményezte, hogy a magyarságnak "semmirôl sincs tudomása az újságban zajlott vitákon kívül". Továbbá felrótták, hogy az ügyvezetô elnökség két tagja listákat ragasztott ki a körzetekben azokról, akikre rá KELL szavazni, és hogy boldog-boldogtalannak összevissza osztogatták a röpcédulákat, úgy hogy sok román néni jött el a szavazókörzetbe azért, mert "udemereul ne da ceva". Gál Éva, a 8-as körzet elnöke a marosvásárhelyi városi szervezet létrehozását szorgalmazta, mert a megyei szervezet nem képes a szervezésre, és ez "veszélyezteti a helyhatósági választásokat". Ideiglenes városi intézôbizottság létrehozásásról kért TKT-döntést.
Ha a megyei elnök hívó szavára csak hétezren mentek el szavazni, baj van, jelentette ki Szepessy László, s hozzátette: ez jelzés, hogy a megyei szervezet nincs felkészülve, s szégyen, hogy Maros megye az egyetlen, ahol az elôválasztásokat nem tudták megszervezni. Ezt az álláspontot erôsítette érveivel Frunda György, követelve, hogy tartsák be a szabályokat, s használják ki a "gólhelyzeteket, ne egymást faultolják". A hosszú, személyeskedô vita során Mátyás Zoltán intette józanságra a testületet, mondván, hogy most a legfontosabb a kampány megszervezése és a tanácsokban a szakbizottságok lefedése.
Megengedhetetlennek nevezte Markó Béla, hogy a megyei szervezet vezetése nem tudott az elôválasztásokról helyzetjelentést adni. Szerinte nem mentség, hogy nem érkeztek be a dokumentumok, s levonta a következtetést, hogy a megyei operatív vezetés nem tudta tisztességesen megszervezni sem az elôválasztásokat, sem a kampányt. Kijelentette: nem konfliktusra van szükség, hanem erôsíteni kell, s ezzel az erôvel, felkészültséggel, szervezési készséggel a helyhatósági választásokra menni. Ne takargassák, hogy itt óriási mulasztások történtek, mondta, most tovább kell lépni, de a választások után a vétkeseket felelôsségre kell vonni. Mert ha nem tudták megmozgatni az embereket az elôválasztásra, hogy fogják tudni megtenni ezt a polgármester-választásra? – tette fel a kérdést. Végül javasolta, zárják le a vitát a választások idejére, erôsítsék meg a kampánystábot, véglegesítsék a tanácsosi listákat.
Kincses Elôd szerint egyesek szándékosan "cirkuszt produkáltak", mert annak ellenére, hogy egy nappal korábban a kampánystábbal konszenzusos alapon összeállították a megyei tanácsosi listát és a városi tanácsosi listára vonatkozó javaslatot, a TKT "csak azt akarja betartani a kampánystáb vonatkozó határozataiból, ami számára kedvezô". Amellett kardoskodott, hogy ha a 20%- ot tiszteletben kell tartani, akkor azt is tiszteletben kell tartani, hogy a listát a kampánystáb és az ügyvezetô elnökség véglegesíti. A TKT-ra csupán a megyei tanácsosi lista véglegesítése tartozik. Véleménye szerint az elôválasztás érvényes, mert nem történt óvás. Reményét fejezte ki, hogy az elôzô napi konszenzus elôbb- utóbb a TKT-ra is hatást gyakorol, és cirkusz helyett az együttmûködést választja. Mert, mondta, ez a hangulat alkalmas arra, hogy a magyarság szavazókedvét rombolja, s veszélyezteti, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen.
Takács Csaba kijelentette: nem politikai polémiára van szüksége a városnak, hanem erôs tanácsra. A gordiuszi csomót azzal vágta el, hogy bejelentette, kampánybiztost nevez ki a megyei kampánystáb élére, aki átveszi a kampánystáb elnöki hatáskörét.
Ezek után kézfelemeléssel, egy tartózkodás mellett elfogadták a megyei tanácsosok munkáját, "elvi" engedélyt adtak a városi szervezet létrehozására, és Gál Évát kinevezték szervezési biztosnak. Elfogadták az operatív tanács jelentését, véglegesítették és elfogadták a tanácsosi listákat. Fodor Imre polgármester arra kérte a testületet, hogy a tanácsban komoly munkát kifejtô Orbán Dezsôt és Csíky Boldizsárt két hellyel hozzák elôbbre a jelöltlistán.
A TKT szavazata nyomán, figyelembe véve az elôválasztás eredményét, a marosvásárhelyi városi tanácsosjelöltek: Fodor Imre, Benedek István, Sántha Tibor, Kolozsváry Zoltán, Molnár Gábor, Csegzi Sándor, Törzsök Sándor, Káli Király István, Spielmann Mihály, Bakos Levente, Kovács Júlia, Kirsch Attila, Dávid Csaba, Orbán Dezsô, Simó István, Kiss Konrád, Csíky Boldizsár, Fekete Attila, Ráduly Levente, Ábrám Noémi.
A megyei tanácsosjelöltek listája: Benedek Imre, Virág György, Tôkés András, Dónáth Adél, Bartha Barna, Szalkay József, Berekméri Sándor, Veress Ádám (Dicsôszentmárton), Gál Barna (Segesvár), Bözödi Sándor (Szászrégen), Márton Zoltán (Szováta), Szabó Árpád (Nyárádszereda), Náznán Jenô (Ákosfalva), Andrássy Árpád (Marosludas), Szabó Csaba (Erdôszentgyörgy), Csomós Benedek (Bánd), Balogh József (Gernyeszeg), Tatár Béla, Pokorny László, Filep Csaba Kálmán.
Sajtótájékoztatóra hívták a tegnap a helyi mass media képviselôit. A kezdeményezô a vásárhelyi Negoiului utcai földterület tulajdonosa, az Amerikában élô, kettôs állampolgárságú Incze Mária Magdaléna által felhatalmazott öt személy.
– Mivel látjuk, hogy a tulajdonos többszörös írásbeli felszólítása, valamint az április 13-án szervezett útlezárási tiltakozás ellenére sem rendelte el a polgármesteri hivatal a munkálatok leállítását, újabb lépésekre szántuk el magunkat – jelentette ki Simon János jogtanácsos. Hozzátette: ma írásos felszólítással fordulnak a prefektushoz, Emil Constantinescu államfôhöz, valamint az összes helyi és országos emberjogvédelmi irodához, kérve az ügy minél elôbbi megoldását.
Mint ismeretes, a terület tulajdonosa, Incze Mária Magdaléna 1998. március 24-én nyújtotta be a kérést a vásárhelyi polgármesteri hivatalhoz, melyben igényli a tulajdonjogának a visszaállítását az 1990. évi 118-as, valamint az 1997. évi 169-es törvények alapján. Ennek ellenére a tanács 1998 októberében elrendelte a megvalósíthatósági tanulmány elkészítését egy tömbház építésére, és az 1999. július 29-i ülésén elhatározta és jóváhagyta ezen ingatlan építését. 1999. december 27-én versenytárgyalást tartottak a munkálatok elvégzésére, és ezt a Coriz nyerte meg. Ezt követôen a tulajdonos több alkalommal intézett írásbeli kérést a polgármesteri hivatalhoz, illetve a munkálatokat végzô kft.-hez, kérve a munkálatok azonnali felfüggesztését. Mi több, a marosvásárhelyi bírósághoz fordult és az 2000. évi 1812-es iktatószámmal ellátott iratcsomóban elnöki rendelettel kérte a munkálatok felfüggesztését. Ezen kérését elsôfokon elutasították. A megbízottak fellebbeztek. A tárgyalás idôpontját egyelôre még nem tûzték ki.
Simon János azt is nehezményezi, hogy a területet a szabályos visszaigénylés után, a 4395-ös számú telekkönyvben csak 1998. június 30-án kebelezik az állam tulajdonába az 1974. évi 223-as dekrétum alapján, annak ellenére, hogy a törvényt 1990-ben hatályon kívül helyezték.
– Biztosak vagyunk abban, hogy az elsôfokú bírósági döntés nyomás alatt született, s ha továbbra is lesz hatósági beavatkozás, kérni fogjuk az ügynek más bírósághoz való áthelyezését – jelentette ki Simon János. Kifejtették: semmiképpen sem hagyják abba akciójukat. Ha itthon nem szolgátlatnak igazságot, akár Hágáig is elmennek.
Az ügyben megkérdeztük Cornel Briscarut, a polgármesteri hivatal jegyzôjét is. A telekelés idôbeni elhúzódásának – véleménye szerint – az a magyarázata, hogy bár az 1974. évi 223-as dekrétum értelmében 1978-ban a megyei tanács határozata által a terület az állam, s ezen belül annak reprezentánsa, a helyi tanács tulajdonába jut, az akkori funkcionáriusok felelôtlensége miatt mindössze 1998-ban telekelik.
– Miért nem állítják le a munkálatokat a jogerôs bírósági döntés meghozataláig?
– A per tárgya a munkálatok felfüggesztése. Addig a pillanatig, míg nincs bírósági határozat, amely kötelezzen a munkálatok megállítására és a terület visszaadására, mi vagyunk a telekkönyv szerinti tulajdonos, és gyakoroljuk az összes tulajdonosi jogunkat az illetô terület felett. A tulajdonosi jog szerint bármiképpen, bármi módon és bármikor rendelkezhetünk fölötte.
– Abban az esetben, ha a fellebbviteli bíróság a felperesek javára dönt, és elrendeli a terület visszaadását, hogyan és milyen pénzbôl állítják vissza eredeti állapotába?
– A 18-as törvény alkalmazására alakult helyi bizottság már dolgozik a Negoiului utcai földterület feltérképezésén. Az igazságnak megfelelôen, ezen az iraton az fog állni, hogy a terület nem szabad, az építkezés elkezdôdött. Ezt juttatjuk a megyei bizottsághoz, amely majd a prefektushoz továbbítja javaslattevés érdekében. A törvény értelmében, a beépített illetve építés alatt levô terület már nem igényelhetô vissza természetben a 2000. évi 1-es számú törvény értelmében, mindössze kártérítés fizethetô. Tehát, bármilyen természetû is legyen a bírósági határozat, a földterületet nem szolgáltatjuk vissza – hangzott a kategorikus válasz.
A Független Kisgazdapárt – a Fidesz egyetértésével – Mádl Ferenc professzort jelöli a magyar köztársasági elnöki tisztségre – jelentette be Torgyán József pártelnök szerdán, Orbán Viktor miniszterelnökkel és Kövér László Fidesz-elnökkel közösen tartott sajtótájékoztatón.
A jelölést a szerdai egyeztetés után mind az FKGP, mind a Fidesz elnöksége jóváhagyta.
A két pártelnök és a kormányfô – ugyancsak szerdán – több ciklusra szóló együttmûködési megállapodást írt alá. Ennek értelmében célszerû arányban közös jelölteket indítanak a 2002-es országgyûlési választásokon.
A megállapodás kitér arra, hogy a miniszterelnököt jövôben is a választáson eredményesebben szereplô párt adja, a koalíciós partnert pedig a köztársasági elnök jelölésének joga illeti meg.
Nem tudok olyan okot, ami eleve lehetetlenné tenné számunkra Mádl Ferenc támogatását - mondta Kovács László szocialista frakcióvezetô szerdai sajtótájékoztatóján azzal kapcsolatban, hogy az FKGP a Fidesz egyetértésével a professzort jelölte államfônek.
Kovács László személyes véleményét ismertetve közölte: lát esélyt arra, hogy Mádl Ferenc felül tud emelkedni a pártok közötti ellentéteken.
Jelezte: ma összeül az MSZP elnöksége és frakcióvezetése, hogy kialakítsa álláspontját a köztársaságielnök- jelöltrôl.
Magyarok együtt címmel rendez kétnapos konferenciát péntektôl az Erdélyi Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) az anyaország és a peremmagyarság kapcsolatairól, a külhoni állampolgárság kérdésérôl Szekszárdon – értesült az MTI a szervezet elnökétôl, Kövesdy Páltól.
A szövetség közgyûléséhez kapcsolódó konferencia célja – mondta el az elnök – annak a két és féléves munkával elkészített anyagnak a megvitatása, amelyet a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága dolgozott ki – elsôsorban – a külhoni állampolgársággal kapcsolatban.
Az anyag megfogalmazói szeretnének hozzájárulni egy szakmailag korrekt politikai álláspont kialakításához, amelyet a magyarországi politikusok meghatározó személyiségeivel is meg akarnak vitatni.
– A külhoni állampolgárság fogalma több, mint amit a tervezett státusztörvényként ismerünk, mert tartalmazná a világútlevelet, ugyanakkor kevesebb a kettôs állampolgárságnál, mert nem tartalmazza a szavazati jogot – hangsúlyozta Kövesdy Pál.
Úgy vélte: a külhoni állampolgárság intézménye látszik a leginkább alkalmasnak arra, hogy biztosítsa "a magyarság külföldre szakadt részének boldogulását a szülôföldjén", hogy megállítsa, sôt visszafordítsa a beolvadást, illetôleg az elvándorlási törekvéseket.
– A megoldási módozatok közül ez az egyetlen – vélte az elnök –, amely nem mások jóindulatától, hanem egyedül az anyaország politikai elhatározásától függ.
A rendezvényre számos hazai politikus meghívást kapott, de jelezte részvételét a Magyarok Világszövetsége és az RMDSZ több neves képviselôje, köztük Tôkés László tiszteletbeli elnök is.
A kelet-európai országok 2050-re elveszthetik lakosságuk egyharmadát, ha nem sikerül megfékezni a születési ráta drámai hanyatlását. Ez tûnik ki abból az ENSZ-jelentésbôl, amelyet szerdán hajnalban hoztak nyilvánosságra Genfben.
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága által közzétett dokumentum hangsúlyozza, hogy a születési arány csökkenése a kommunizmus összeomlásával kezdôdött, és folytatódott a kilencvenes években is. A bizottság egyik illetékese szerint ha egy nôre 2,1 gyermek jut, az a lakosság egyszerû újratermelôdését jelenti, e szám alatt pedig a népesség csökkenésével kell számolni. A tendenciát csak erôsíti a lakosság gyors ütemû elöregedése.
Mindezt figyelembe véve a jelentés azzal számol, hogy 2050-re a kelet-európai országok lakossága egyharmaddal csökken. A dokumentum szerint Lettországban és Bulgáriában volt a legrosszabb a helyzet, ahol a születési arány 1998-ban 1,09, illetve 1,11 százalékos volt. Az egész térségben 1997-ben az átlag 1,37 százalékot ért el, szemben a fejlett országok 1,58 százalékos átlagával.
A jelentés az okokra is rámutat, kiemelve, hogy mindenekelôtt a bérek csökkenése és a növekvô munkanélküliség vezetett a születési ráta visszaeséséhez. Ezenkívül a bölcsôdei, illetve óvodai költségek emelkedése és a szabadabb életstílus is erôsítette a tendenciát. Az okok felsorolása mellett a bizottság egyben javaslatot is tesz a helyzet javítására, mindenekelôtt pénzügyi és adókedvezményeket sürgetve a gyermekkel rendelkezô egyének és házaspárok számára. Hangsúlyozza továbbá, hogy ez a politika költséges ugyan, de sikeres lehet, és nem összeegyeztethetetlen a piacgazdasággal.
A kiugróan magas magyar halálozási arányszám okait, a magyar egészségügyi rendszer állapotát elemezte a Le Monde kedd délutáni számában Stéfane Vari népességstatisztikus.
A szerzô különösen aggasztónak találja, hogy az 1999. évi 14,2 ezrelékes magyar halálozási arányszám a hasonló mutatókkal rendelkezô szomszédos országokban tapasztaltakkal szemben növekvô ütemet mutat (az idei télen elérte a 17 ezrelékes csúcsot), miközben Bulgáriában és Ukrajnában tavalyhoz képest mérséklôdött. A magyar halálozási statisztika 1965 óta mostanáig hullámokban növekszik, az idônkénti jelentéktelen csökkenéseket az arányszám újabb jelentôs erôsödése követi.
A kelet-európai országokban lezajlott rendszerváltozást követô években a válság kísérôjelenségeként növekedett a halálozási arányszám, majd a kilencvenes évek második felében javulás mutatkozott az érintett országok többségében. Magyarországon azonban nem ez történt: a halálozási mutató azóta is növekszik.
Az okokat kutatva Stéphane Vari nem találja meggyôzônek a magyarok káros szenvedélyeivel (ital, dohányzás, elhízás) és nem megfelelô életvitelével való felelôsségelhárító hivatalos érvelést, és az elvileg ingyenes egészségügyi ellátás mûködésképtelenségében véli megtalálni a magyarázatot. Abban az egészségügyi rendszerben, amely egyre kevesebb állami támogatáshoz jut, amelyben a szocializmus éveiben meghonosodott és mára már kötelezôvé vált hálapénzt a lakosság 25-30 százaléka képtelen megfizetni, s amelyben mindezek következtében a lakosság jelentôs rétegei nem jutnak megfelelô idôben a megfelelô orvosi vagy kórházi ellátáshoz.
A szerzô megállapítja, hogy a késve érkezô orvosi segítség a beteg túlélési esélyeit jelentôsen befolyásolja, s ennek hatásai a halálozási rátában területenként változóan jelentkeznek is. Budapest és az ország legelmaradottabb északkeleti része között ez az arányszám 50 százalékos eltérést mutat – írja a népességkutató, hozzátéve, hogy a magyar egészségügyi rendszer a lakosság kétharmada számára nem képes biztosítani a megfelelô beteggondozást, sem a megelôzési lehetôségeket.
Magyarország nem fogja tudni egyedül, nemzetközi pénzügyi támogatás nélkül visszafordítani azt a tendenciát, amely a halálozási arányszám tekintetében jelenleg a világelsôséget biztosítja számára, de egészségügyi rendszere gyökeres átalakítása nélkül sem érhet el jelentôs változást – figyelmeztet Stéfane Vari.
Kelet-európai átmeneti gazdaságok
A kelet- és délkelet-európai átmeneti gazdaságok közül Magyarország, Lengyelország és Szlovénia számára látja a legkedvezôbb kilátásokat az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága, amely jelentésében megállapítja, hogy az idén 4-5 százalékos, vagy ennél nagyobb gazdasági növekedést elérô, európai uniós tagságra pályázó három ország gazdasága immár erôs és tartós növekedést produkál. A térség országai – a volt szovjet utódállamokkal együtt – átlag 3 százalékos GDP-növekedéssel számolhatnak 2000- ben, az egyes államok között jelentôs eltéréssel – mutat rá a szerdán nyilvánosságra hozott jelentés.
A kelet-európai országokban ezen belül közel 4, a balti államokban pedig 3 százalékos lesz a növekedés. A volt szovjet utódállamok összességében a bruttó hazai termék több mint kétszázalékos gyarapodást mutat az idén.
A délszláv konfliktusok által közvetve vagy közvetlenül érintett balkáni országok gazdasága ugyancsak növekszik, bár a bôvülés mértéke igen alacsony lesz. Tavaly ezekben az országokban a koszovói háború miatt 3 százalékos visszaesés volt tapasztalható, míg egy évvel korábban még 1,3 százalékkal növekedett gazdaságuk. A magas – átlag 17 százalékos – munkanélküliség és az alacsony életszínvonal nehezíti a térség kormányai számára a gazdasági reformok bevezetését – állapítja meg a dpa által idézett dokumentum.
Egyúttal bírálja, hogy a segélyígéretek és azok tényleges elosztása között "szakadék tátong", s kritikával illeti a segélytevékenység nem megfelelô összehangoltságát a délkelet- európai stabilitási egyezmény részes és donor államai, illetve szervezetei között. Néhány programról egyenesen azt állítja a jelentés, hogy inkább szolgálják a donor országok, mint a támogatottak érdekeit.
Oroszországban a bruttó hazai termék növekedése 1,5-2 százalék között lesz az idén, bár a gazdaságban továbbra is jelentôs bizonytalansági tényezôk munkálnak. Ukrajnában a GDP növekedését egy százalék felett valószínûsíti a jelentés – idézi az AFP –, ha lehet még az oroszországinál is bizonytalanabb gazdasági környezet mellett. Ugyanakkor Oroszország – vélik a bizottság elemzôi – profitál az elmúlt hónapok magas olajáraiból, valamint versenyképességének a gyenge rubel által javított növekedésébôl.
A nyugat-európai növekedési kilátásokat ugyancsak pozitívan ítéli meg a dokumentum, amely szerint elsôsorban a gyenge euró kínálta lehetôségek miatt most alkalom nyílik arra, hogy termelékenységben és a mûszaki innováció terén Nyugat-Európa felzárkózzon az Egyesült Államokhoz. A bizottság Európának ezen a felén mindenekelôtt a restrikciós pénzpolitikától óv és az inflációs veszélyre figyelmeztet, ugyanakkor fontosnak tartja a gazdasági növekedés fenntartását.
Szerdán általános sztrájkba lépett a cernavodai nukleáris erômû 1600 alkalmazottja.
A szakszervezeti oldal, az erômû vezetôsége és Constantin Isbasoiu ipari államtitkár közti tárgyalások elsô fordulója eredménytelenül zárult.
Ion Monceanu szakszervezeti elnök szerint a fôvárosból érkezett bizottság nincs felhatalmazva arra, hogy teljesítse a sztrájkolók követelését. A követelések között szerepel a tavalyi bérek 25 százalékos indexelése, 30 százalékos béremelés az idénre és a szabadság megtoldása 20 nappal.
A szakszervezetiek eltökélt szándéka az, hogy amennyiben követeléseik nem teljesülnek, csökkentik az országos energatikai rendszernek szállított árammennyiséget, odáig menôen, hogy biztonságos körülmények között leállítják a reaktort.
A munkáltatók képviselôi szerdán Isarescu miniszterelnökkel találkoztak és támogatását kérték a munkaadói oldal törvényének elfogadásához.
A gyáriparosok általános szövetségének elnöke, George Copos kijelentette: a miniszterelnökkel folytatott megbeszélések olyan problémákra összpontosultak, mint például az exportatôröknek nyújtott kedvezmények, a feketegazdaság, a bürokrácia és a korrupció, de fôleg a munkáltatók törvényének elfogadása. A leendô törvény koherens szervezést kell biztosítson, tekintettel arra, hogy jelenleg kilenc munkaadói szövetség mûködik országos szinten – mondotta.
Isarescu biztosította tárgyalópartnereit, hogy az elôterjesztett 20 javaslatnak több mint a fele sürgôs elemzésre kerül.
Az üzletemberek úgyszintén támogatást kértek az állami és magán monopóliumok ügyének rendezése végett, majd pedig ismételten felpanaszolták az illetékek és adók sokaságát. Isarescu egyetértett panaszukkal, és megígérte, hogy a beikatásakor átvett 80 féle adóból mandátuma alatt legalább 20-at megszüntet.
2000. május 6-án 17 órától a szászrégeni RMDSZ-szervezet váalsztási fórumot tart a helyi kultúrház nagytermében, amelyen bemutatkoznak az RMDSZ helyi tanácsosjelöltjei. A Mi együtt vagyunk erôsek címmel tartott fórum meghívottjaként jelen lesz Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Kelemen Atilla parlamenti képviselô.
A régeni RMDSZ-szervezet arra kéri a város magyar lakosságát, tisztelje meg jelenlétével a fórumot.
A közúti, vasúti, vízi és légi szállítási dolgozókat képviselô 13 szakszervezeti szövetség megalakította a romániai szállítók országos szakszervezeti konvencióját mint reprezentatív szakszervezeti strúktúrát az ágazat szintjén.
A konvenció elnöke, Ion Radoi szerint a szakszervezetiek célja elérni a kormánynál a munkaadói oldal megalakítását is az ágazat szintjén, és azonnal megkezdeni a jelenleg nem létezô kollektív munkaszerzôdés megtárgyalását.
További 26 Zsil-völgyi család részesül májusban kormánysegélyben, a 67-es törvény értelmében. A szóban forgó családok 1-5 millió lejt fognak kapni, szociális helyzetüktôl függôen.
A májusi segélyekre a kormány 90 millió lejt irányozott elô. Az év elejétól több mint 2.500 család részesült pénzügyi támogatásban az állam részérôl, a segélyek összértéke túllépett a 4 milliárd lejen.
A Zsil-völgyi polgármesteri hivatalok által, a Világbanktól finanszírozott aktív munkanélküliség-ellenes program keretében ajánlott 655 munkahely közül a menesztett bányászok csupán 159 állást foglaltak el. A bányászok az alacsony, alig nettó 609 ezer lejes bérek miatt utasítják vissza a munkalehetôségeket. A béreket a program finanszírozója állapította meg, kis költségvetésük miatt pedig a polgármesteri hivatalok képtelenek kiegészíteni ezeket.
Virágba borult a Küküllômente húsvét elsô napjára. Mikor az utas az európai 60-as meg a 13-as utak metszéspontjához ér, Balavásáron van. A Kisküküllôn át Segesvárra visz az út, ezt éppen korszerûsítik, Marosvásárhelytôl hol "bôrön" siklik a kocsi, hol pedig kerékperemet sorvasztó szakaszokon rázkódtat; felfelé vár Erdôszentgyörgy, Szováta. Eltûnôdhetsz: micsoda hely ez itt a turizmusnak. Hiszen kész Svájc, csak a lavina hiányzik. Ellenben ott a híres szôlôhegy. És van már egy motel is. No lám, a szocializmus is akart kezdeni valamit Balavásárral. S ha nem jutott egyrôl kettôre, akkor itt az alkalom most. Ennek a csomópontnak vasúti állomása is van, népe szorgos, azt kell hinni, hogy már csak a mennyei beintésre várnak, és megindul a csoda. Kivirágzik Balavásár.
De a motel lehangoló. Recepciós pultján két szép korondi váza fogadna, más nem, ha szobát kérnél. De ne tedd, mert részint foglaltak, részint nem alkalmasak mûvelt vendégfogadásra. Ha nincs az útkorszerûsítô cég (hetven százalékban német, harmincban román érdekeltségû), és annak dévai szakemberei, bizony üresen kongna a szálló. A bárpulton tányéron csütörtöki Népújság. Szemben biztonságos polcon bolhás fehér-fekete tévé zúg, éppen zûrös a vétel, valami Karabély Bébét reklámoznak, aki Románia legkörmönfontabb bûnözôje. (Ilyent naponta fognak nálunk.) Derék falusiak elkapták, mielôtt a rendôrség egérutat biztosíthatott volna, ôt és társait alaposan helyben hagyták. Úgyhogy most muszáj kivallatni.
– Hánykor kezdôdik a szerep? – kérdi a bároshölgy két helybeli fiataltól. – Hát nyolckor, de lesz abból fél kilenc is.
"Szerepnek" a színdarabot nevezik ezen a tájon. Indulnék is lefelé, Dicsôszentmárton irányába, de megkísért a kisördög, megkérdezem, van-e balavásári bor. "Balla Huszár bora?" Régebben volt, mondja sajnálkozva az udvarias kiszolgáló, de mára odalett, a hegy sem termi meg teljességgel; azt pedig, ami a falu alatt, a Kórodszentmárton felôli részen történt, láttam már, a napos oldalt innen le, egészen Dicsôig vagy még alább, nemes szôlôvel telepítették be a nyolcvanas években. A földek visszakerültek jogos birtokosaikhoz, de a szôlôt bizony nem tudják megmûvelni, inkább kidobják a tôkéket. Mert krumplit könnyebb termeszteni. A szôlô rendkívül munkaigényes. De az utóbbi évek gyászt hoztak a küküllôi borvidékre. Megértem a gazdák keserûségét.
Erdôszentgyörgy irányában nem annyira gyászos a napos oldal, a kelementelkiek például másként is tudnak gondolkodni.
Balavásáron borversenyt is tartanak. Megtekintem a verseny színhelyét, a bárból nyíló vendéglôt. Két osztálya van, mint a vonatnak. Az elsô szoba szegényes, a belsô már inkább uraknak való. A borverseny elfért az egyik teremben, mondja Irénke asszony. Ott van a jobb napokat látott konyha is, mit mondjak, alig üzemel. Nem azért, mert tisztességes magyar ember húsvét elsô napján nem kimondottan motelvendéglôben étkezik, hanem mert máskor sincs számottevô vendég. Pedig ennek a konyhának a flekkenjét még Páll Lajos, a korondi festômûvész–költô is megdicsérte egyszer. (És alulírott se mondhat rosszat róla.) Az illemhely láthatóan "szépítgetés alatt" áll. Utas még a kisdolgát is csak bizonyos fenntartásokkal végezheti el ott. Bûz esete is fennforog.
Megnézem a bár borkínálatát. Van mindenféle, minôségi alig. Zsidveit csak jó kajához szabad, dobrudzsai édeset megint csak óvatosan. Kilencvenhatos jelzet, olyan fiatal, hogy szinte rózsa, szinte zöld. Muskotályban különös. Van ellenben flakonos olcsón, talán nyárádszeredai vagy vásárhelyi töltés. Lárifári, murfátlári. Vízzel kellene, de borvíz csak egy van, gödemesterházi, az pedig sós. Jégkocka is megfelelne, de nincs. Van ellenben fagyi, a hûtô tökéletes. Sör, pálinkák, biliárd, barna legények turkálós cuccban.
Italom (meg ne tudja asszonyom) húszezerrel drágább, mint a bolti ára itthon. Mogyoró sincs, pedig azzal jól el lehet borozgatni. Ha nem avas. Vásárhely is dugva avas mogyoróval.
Az épület másik végén a kocsma bezzeg hangos. Az a fajta zene, amelytôl kifut a befektetô, nemcsak Erdélybôl, de Kelet-Közép- Európából s a Marsról is, mindörökre.
Elhagyom az útkeresztezôdést, megbámulom a helyi rendôrôrs faliújságját. Koszlott, rozsdás pléh, még az átkosból, rajta echte cikkentyûk, halaványan. Európaiságunk "címere". Még a zászló, a trikolór is kopott, Noé elôtti.
És ide akartunk mi – sztrádát!... Na nehogy má'.
Arrább azonban egy másik világ fogad. Az út gödrei úgy-ahogy befoltozva, látszik, spenótflaszter ez, melyet nyáron pipék és libák, rucák alakítanak szagostarkára. Itt gyér a forgalom. A kapukban mindkét oldalon vasárnapi nép, mint gyermekkoromban odahaza. Egyik hídon a kártya forog, a másikon az asszonyok szája pereg. Ellépek egy gyönyörû kis parasztház elôtt, tornácán még ott az ôsszel felakasztott háncsos kukorica, sárgán fogaznak a csövek. Zsong a levegô, tobzódik a tavasz. Délceg almafák fehérbe borulva, udvarok elôterébôl orgona zengi lila illatát. Köszönni illik, ha elhaladsz, mert ez az igazi falu. Ez a régi Balavásár.
Iskola, mûvelôdési ház, néptanács (na jó: polgármesteri hivatal), templomok, imaház, gyülekezeti ház, lelkészlak, minden sûrûn, kis területen, öt perc alatt bejárható: a boltok, a vendéglô, kocsmák, mifélék. Legszebb a református gyülekezeti ház (és egyben lelkészi lakás), mellette a régit sodorja a tetô az enyészet felé. Nagy gond ez, mutatja Székely András lelkész, küküllôi esperes. Ránk jöhet a hegy. És fokozza aggodalmunkat egy másik. Alább tanyázik az útjavító cég, a Geiger, a Contransimex, öt hektárnyi területen barakkozta be magát, az egyháztól bérli, hoz valamicske jövedelmet, de gondot okoz, hogy hatalmas kocsijaik naponta elhaladnak a falu fôutcáján, és kárt okoznak épületeinkben. Persze az utat is rontják. A vasúti töltés mentén építhettek volna maguknak egy párhuzamos bejáró szakaszt a telephelyükhöz, s akkor a falu nem rettegne, hogy megomlanak a régebbi téglaházak. Így pedig? Dübörögnek a böhöm gépek, rázkódik a világ. Ezeket a gondjainkat a falut vezetô tanács közvetítésével közöltük a céggel. Lassabban uraim, úgyis egy a vége: a végén csak eljutunk Európába.
A lányos házak kapuin friss koszorúk. Ezek száma mutatja, hány karátos a szépség, kit szeret(né)nek a leginkább a legények. De hajnalozás nincs, a locsolkodás nappal zajlik, kisebb csoportokban. Éppen ezért kellett húsvétvasárnapra tenni a színdarabos bál idôpontját. Aki délben öntözni indul, nem megy színházba estére.
Székely András lelkész az édesapja örökébe lépett Balavásáron. Ismeri a falut, minden emberét. Azt mondja: volt itt régebb fúvószenekar is. És volt négyszólamú dalárdája Balavásárnak.
A kultúrház még a szocializmus elejének a "stílusában" készült; ezek az épületek éppen azért maradhattak meg viszonylag épségben, mert közösségi szerepüket alig is töltötték be, nem váltak igazi faluházakká, közösségi helyekké. (Kivételt ismerek, Szászcsávás.) A színpad alkalmatlan nagyobb együttesek fogadására. Függönye bíborporos, meg van bicskázva. Most Szabó Csaba, aki az RMDSZ helyi elnöke is, körülkarámozta, hogy legalább a helybeliek tudják használni. A fémcsöveket stabilan rögzítették, nagyszínház nem tud majd boldogulni, ha ide vetemedne. De nem vetemedik. Rég nem járt itt igazi színház, ez meglátszik a közönség viszonyulásán is, egyesek rágyújtatnának, mint a diszkóban.
Szabó Csaba szalagot vág át, mintegy újraavatja a balavásári színpadot. Jó jelnek vélem. Székely Ella tiszteletes asszony, aki tíz éve színdarabol a fiatalokkal (most nagyobbik lánya, Csengele is segíti), emlékezô beszédet mond, megköszöni az ifjaknak, hogy vele – és a mûvelôdéssel – tartottak. Tíz év alatt ötvenhárom fiatal kapcsolódott be a színjátszásba. Emléklapot kapnak, köszönô szót és dicséretet. Újfalvi Róbert, László Róbert, Szôcs Irénke, Varga Róbert, Gergely Huba, Balogh Judit, Fülöp József, Szalma Csilla, Menyhárt László, Máthé Gabriella, Szabó Zsuzsa, Szabó Sándor – sajnos, lemaradok az írásban. Itt ülnek elôttem ennek a tíz évnek a "hôsei", szépek és erôsek, üdék és magabiztosak, vállalják a mai gondolkodással alig érthetô, régies, avítt szövegek megtanulását, színre viszik a Buborékokat és a Csalódásokat, beviszik a balavásári népviseletet a színpadi mûbe, mert hiszen itt is kezd feledésbe merülni nagyanyáink, nagyapáink öröksége, három tömött sort tölt meg a fiatalság, késôbb, a bál idejére már csak az övék a porond, és én eltûnôdöm, hogyan kell ezt: maivá korszerûsíteni azokat a szövegeket, amelyek mondanak is valamit, és mintegy közvetíteni korok és ízlések között, felvállalni a tolmács hálátlan szerepét, hogy a gyermekeink és unokáink ekként is magukénak vallhassák az erdélyi földdel (mely már-már kicsúszik a talpunk, a talpuk alól) ezt a tágabb magyar kultúrát is, bukdácsolva akár a kódoltnak tûnô, de csak mesterkélt sorok között, végül kihámozva azt a lényegi üzenetet, ami a lélek oxigénje, amitôl úgy lehetnek többek, hogy közelebb kerülnek önnön lényegünkhöz.
Van egy metanyelv. A közönség, akibôl származik a szerepet alakító, annak minden gesztusát, minden replikáját másként értelmezi, mint én, aki máshonnan jövök is. Ott (is) tapsol, ahol nekem eszembe se jutna. Olyan ez, mintha az anyám végigizgulná elsô fellépésemet az iskolai évzárón: csak ketten tudjuk, hol, melyik szónál miért kacagtunk, miért mérgelôdtünk, miért sírtunk. Most pedig összekacsintunk, huncut kis cinkosok.
Ezt a munkát sosem fizették meg nektek, mondja Székely Ella. Valóban. De ezeket az élményeket sehol másutt nem szerezhettétek volna meg. Hallgatom a szöveget, nézem az alakítást, szurkolok rendezônek és szereplônek, hogy felfejthessenek bizonyos varratokat, velük vallom a kárt, amikor nemes posztót vág az olló, néha gondolatban felszisszenek.
Kisfaludy darabja, a Csalódások persze a hivatásos mûvészeknek is kemény dió; tudniillik profi, azaz vájtstílû közönséget feltételez. Ha ezt nem, akkor kabarésítani szokják. Az pedig langy. Ha megy, nem Kisfaludy. Dehát ez legyen a legkisebb bajunk, itt egyéb zajlik: közösségépítési kísérlet mûkedvelô színjátszással. Az Eperjessy Mimi Színjátszó Kör mostani tagjai: Szôcs József, Magyarosi Csaba, Magyarosi Attila, Magyarosi Emôke, Magyarosi Katalin, Magyarosi Szilárd, Albert László, Michen Claudia, Szabó Imola, Nagy Kálmán. Ôk tízen. Húsvét vasárnapján este nekik illatozott Balavásáron az orgona.
Eperjessy Mimi. Az 1700-as évekbôl származó földbirtokos család reménytelenül szerelmes lánya volt, akinek a balavásári szôlôhegyben kôbôl készült szárnyas angyal és a föld felszínén egy kôkoporsó ôrzi az emlékét. A helynek ez a neve: MIMI TETÔ.
A szárnyas angyalt összetörték.
Kiss Béla, P. Márton ferences atyáról, a marosszentgyörgyi római katolikus egyházközség létrehozójáról ír Szabó Edit a Harangszó áprilisi számában. A páter 1888-ban született Esztelneken. 1930-ban került tájainkra. Mint marosvásárhelyi ferences házfônök tervet nyújt be egy kis zárda létesítésére. Ezzel kezdôdött a mai plébánia építése Marosszentgyörgyön. 1936 szeptemberétôl Márton páter az új zárda házfônöke. A világi hatalom zaklatását nem kerülhette el. "Volt gondja arra a helybéli ôrmester úrnak, hogy kellemetlenkedéseit kiszélesítse a hadbíróságig" – idézi a Domus Historiát a szerzô. – A plébános- házfônököt hazafiatlan viselkedés és a(z 1940.) január 24-i nemzeti ünnep alkalmával az épületen kevés zászló alkalmazása címén hadbírósági tárgyalásra idézte. A csendôri indulatnak iskolapéldája volt az eset. Amint köztudomású, a római katolikus iskola, a kántori és plébánosi lakás (zárda) egy épülettömböt alkot. Nemzeti ünnepek alkalmával az épület közepén helyeztünk el egy nemzeti zászlót. Sok éven át ez jól is volt így, senki kifogást nem emelt, míg most, a nemzeti ünnep reggelén, az ôrmester rá nem rontott a plébános-házfônökre, hogy azonnal tegyen ki még egy másik zászlót is az épület plébános-lakta részére. Természetes, hogy az a bizonyos második zászló nem volt kéznél s nem lehetett a bôsz parancsnak eleget tenni. Ez a tény az ôrmester úr (?) véléménye szerint országos botrány, rossz példaadás, és ezért – óriási felháborodások közt – jegyzôkönyvet vett fel s beadta azt a kolozsvári hadbírósághoz. A hadbírósági tárgyalás március 10-én folytatódott le, melyen P. Kiss Márton plébános a vádlottak padján még csak szóhoz sem jutott, hogy magát védelmezze, s csak hajszálon múlott, hogy el nem ítélték. Szabadulását dr. Bartha Ignácnak, rendünk jogtanácsosának köszönheti, aki igen sikeresen védelmezte a jogtalan támadás ellen."
Márton atya 1940 szeptemberétôl az iskola szerzetes igazgató-tanítója, az egyházközség pedig új plébánost kap. Az atya 1979. április 15-én hunyt el, Marosvásárhelyen.
A Népújság április 11-i számában Izsák Balázs A megdöbbenéstôl a felelôsségtudatig címmel ír a kisebbségi tanulók számára készült sajátos V-VIII. osztályos román tankönyvekrôl (illetve azok hiányáról). A cikk valós problémát érint, és szeretnénk leszögezni, hogy: 1.) a Nemzeti Oktatási Minisztériumnak a kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelôs államtitkársága szerint is vitatható pszichopedagógiai szempontból a tanügyi törvény 1999-ben elfogadott végleges szövegének az a passzusa, miszerint az V-VIII. osztályban azonos tanterv és sajátos tankönyv alapján kell a kisebbségi diákoknak a román nyelvet tanulniuk; 2.) ôsztôl lesz sajátos román tankönyv.
Azt viszont, hogy az 1999. augusztus 3-án jóváhagyott tanügyi törvény alapján miért nem került 1999 szeptemberében az iskolákba a sajátos román tankönyv, aligha lehet rajtunk számon kérni. A Nemzeti Oktatási Minisztériumnak a kisebbségek nyelvén folyó oktatásért felelôs államtitkársága megtehette volna, hogy megvárja, amíg a minisztérium meghirdeti a következô tankönyvpályázatot (amire ez év júniusában fog sor kerülni), és az új tankönyveket a 2001-2002-es tanévtôl vezeti be, mint azt az ütemterv elôírja. Ehelyett, éppen a diákok érdekeit tartva szem elôtt, azonnal olyan pénzforrás után néztünk, amelybôl korábban lehetne a tankönyveket elôállítani. Így 1999. október 14-én szerzôdést írtunk alá a Nyílt Társadalomért Alapítvány kolozsvári fiókjával, miszerint az alapítvány finanszírozza az V. osztályos tankönyv elôállítási költségeit. A tankönyvpályázatot meghirdettük, és elképzeléseink szerint az 1999-2000-es tanév második félévétôl az iskolákban lehetett volna a tankönyv (ami másfél év nyereséget jelentett volna). A beadott pályázatok nem elfogadható minôsége miatt azonban kénytelenek voltunk 1999 decemberében a pályázatot megismételni. Ezúttal már jobb minôségû pályázatokkal jelentkeztek a kiadók, és jelen pillanatban a nyertes a teljes tankönyv megírásán dolgozik. Így biztosan állíthatjuk, hogy a 2000-2001-es tanév elején a diákok asztalán lesz a kisebbségek számára készült, sajátos V.- es román tankönyv. A VI-VIII. osztályos tankönyvek sajnos nem lesznek kész a 2001-2002-es tanév elôtt, minden jó szándékunk ellenére (ugyanis kevés olyan tankönyvíró van, aki ismeri a kérdéskört).
Megértjük a szülôk aggodalmát amiatt, hogy gyerekeiknek ebben a tanévben a kisebbségi diákok számára nem megfelelô tankönyvbôl kellett a román nyelvet tanulniuk, ám egy hónap alatt (és mint kiderült, három hónap alatt is) képtelenség egy jó minôségû tankönyvet megírni, kinyomtatni és szétküldeni. Tudjuk, hogy ez nem érv, nem lehet érv a gyerek javát akaró szülôk elôtt, ám be kell ismernünk, hogy (sajnos) nem vagyunk varázslók.
A kora tavaszi hóolvadás után szennyben maradt a város. A tél folyamán lerakódott és a frissiben eldobált szemét látványa a környezetükre érzékeny régi marosvásárhelyiekben a tiszta város iránti nosztalgiát ébresztette fel, amely az újabb negyedek elsô és második generációs városi lakói által tanúsított közömbösség rosszallásával keveredett.
De mit tettünk mi, akiket felháborít a piszok, közvetlen életterünk egyre romló arculata? Keveset. Az emberi természet gyarlóságából adódóan hajlamosak vagyunk arra, hogy sohasem magamat, magunkat hibáztassuk a kialakult helyzetért. Vállvonogatva, közhellyel megállapítjuk: ez van, itt már nem lehet segíteni. Mindig a másik, a szomszéd, a köztisztaságiak, de fôleg a polgármesteri hivatal, személyesen a polgármester a hibás. Így a felelôsség sem engem, minket terhel, hanem ôket. Ôk a hibásak! Még akkor is, ha én, mi, a lakók nem seprünk a házunk elôtt. De hát miért ne hárítsuk a felelôsséget másra, ha lehet? Miért ne szidjunk mást, s fôként miért ne sózzuk másra azt a munkát, amit minden magánház tisztességes lakója ma is elvégez: a tavaszi nagytakarítást.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, megszívlelve a sok bírálatot és felelôsségrevonást, valljuk be, az idén megemberelte magát, s derekasan kivette a részét a tavaszi nagytakarítás megszervezésébôl. Lakónegyedenként, utcánként, terenként, napra beütemezett, a médiákban közölt "menetrend" szerint, kisebb eltolódásokkal hordták a szemetet. Végre kivájnak a koszból, tiszta város lesz a miénk! – lelkendeztünk, amikor az elsô rabcsoportok felbukkantak az utcán és dolgozni kezdtek. Persze, a mûvelet nem kis pénzébe került a városnak. Ezt most ne firtassuk, hanem maradjunk inkább ott, hogy a rabokkal végeztetett takarítás megszokottá vált, amely ideig-óráig megnyugtató. A tavasz lassan lejár, s vele együtt a tavaszi nagytakarítás is. De a szemetelés tovább tart. Most, hogy ekkora erôbedobással sikerült valamelyest civilizálni a város arculatát, meg is kellene ôrizni. Ez már a lakosság feladata. Mert, ha továbbra is eldobáljuk a papírt, a nejlon-, a sztanioltasakot, a konténer mellé, a földre öntjük a házi szemetet, utcára hordjuk a törmeléket, a faágakat, ugyanott leszünk, mint kora tavasszal. Nyáron és ôsszel nem szerveznek nekünk tavaszi nagytakarítást! A saját szemetünkért kit fogunk hibáztatni? Megint a polgármesteri hivatalt?
Mostanában gyakran hallunk a magyar népesség számának csökkenésérôl, amelynek okaként általában a biológiai apadást vagy az elvándorlást jelölik meg. Kevés szó esik a jelenség számba vételekor az anyanyelvbôl való kilépésrôl, a nyelvi asszimilációról, amely az apadás fontos eleme, számszerûsíteni viszont nehéz. A jelek azonban egyre több erdélyi településen lemérhetôk, ahol az anyanyelv ismeretébôl csak a rituális, szakrális szövegek, énekek, imádságok ismerete maradt – hangzott el dr. Péntek János nyelvész, kolozsvári egyetemi tanár elôadásában a Kemény Zsigmond Társaság kedd délutáni összejövetelén, amelynek témája a kisebbségi anyanyelvhasználatban jelentkezô asszimertia volt.
S lévén a többnyelvûségrôl szó, az elôadás hangulatos bevezetôje a zene nyelvén hangzott fel, Bartha Zuzsa ihletett zongorajátéka révén.
Az ismert kolozsvári nyelvészprofesszor a kétnyelvûség formáiról, indítékairól szólva megerôsítette, hogy igaz az a kijelentés, miszerint, ahány nyelvet beszél, annyi ember az ember. S ha arra gondolunk, hogy szûkebb környezetünkben a kétnyelvûség idônként ennek az ellenkezôjét igazolja, akkor ráfoghatjuk e jelenségre, hogy a kivétel ez esetben is erôsíti a szabályt.
Érdekes kitérôje volt az elôadásnak annak kifejtése, hogy a nyelv hogyan hat a megismerésre, miképpen befolyásolja gondolkodásunkat, világképünket. Másképpen közelíti meg a valóságot az, aki a mellérendelést, egészen másképpen az, aki az alárendelést preferáló nyelvet beszéli. A betûírás az analizáló, a képírás a szintetizáló, a mássalhangzós héber vagy arab nyelvek a mélyebb gondolkodásra való hajlamot fejlesztik ki a beszélôben.
A kétnyelvûségnek, amely egyidôs a civilizációval, és amelyet az ember alkalmazkodási készsége avagy a kényszer hoz létre, sokféle típusa van: az egyéni, családi, közösségi kétnyelvûség, és érdekes módon a világ hat- hétezer nyelvét beszélô személyek 95 százaléka kisebbségi helyzetben van. Kétszáz nemzetállam közül viszont csak 50 ismeri el hivatalosan is a kétnyelvûséget. És nem is lenne probléma, hogy a nyelvismeret foka szerint tipizált balansz, azaz a mellérendelésen alapuló kétnyelvûség lenne a gyakoribb a dominnánssal szemben. Ez utóbbi amiatt alakul ki, mert a többségben általában nagyon csekély a törekvés a kisebbség nyelvének megismerésére, az elvárás viszont az, hogy a kisebbség jól ismerje és beszélje a többség nyelvét. Másik gyakori ok az iskolázás nyelve, ami a tanulmányok elvégzése után sok esetben dominánssá válik. Vegyes házasságokban a statisztika szerint a gyermekek hetven százalékban a többségi nyelvet fogják beszélni, s nem egy családban meg sem tanulják a másik szülônek a nyelvét.
A nyelvi leépülést, az asszimilációt vissza kellene fordítani, avagy lassítani legalább a megfelelô módszerek, eszközök segítségével – hangzott el követlezésképpen Péntek professzor sok egyéb érekes példát, jelenséget megfogalmazó elôadásában.
A különbözô felekezetek húsvétjára való tekintettel Erdôszentgyörgy lakossága községe névadójának, Szent György lovagnak a napját május 7-én, vasárnap ünnepli.
Az ünnepi istentiszteleteket követôen, amelyeket a község templomaiban a felekezeteknek megfelelôen tartanak, fél 12-kor ünnepi megnyitóra kerül sor a Rhédey- palota udvarán. Ezután az összetartozás jegyében ökumenikus istentiszteletre kerül sor, majd a polgármester és a meghívottak köszöntô beszédei hangzanak el. Ezt követôen kultúrmûsor szórakoztatja a jelenlevôket. Az érdeklôdôket a Rhédey-palotában mûvészeti és népmûvészeti kiállítások várják, ugyanakkor a Rhédey-emlékház is egész nap megtekinthetô.
Az ünnepséget vásár és térzene egészíti majd ki. A délután folyamán futballmérközés lesz az iskola sportpályáján, este pedig a községi kultúrotthonban szervezik meg a bált.
Az ünnepségre küldöttségek hivatalosak Erdôszentgyörgy minden testvértelepülésérôl: Celdömölkról, Bajáról, Plan lés Ouates- ról (Svájc), Varades-ról (Franciaország), Dalhelmrôl (Belgium).
Nehogy arra gondoljanak e rovat olvasói, hogy foglalkozást változtatva segíteni kívánok a rendôri szerveknek holmi zsebmetszôk lefülelésében. Bizonyos figyelmeztetések (Óvakodjunk a zsebmetszôktôl!; A zsebmetszôk fôleg a nôi táskákat figyelik, különösen a piacon, az üzletben, az autóbuszokban.) kényszerítenek arra, hogy ezúttal zsebmetszô szavunk múltjáról, jelentésérôl tudjak meg egyet-mást, és ezt hozzam e szó iránt érdeklôdôk tudomására.
A szó a XVIII. század vége óta él nyelvünkben. Ilyen mondatokban találkozunk vele: "… ezen … rendellenességnek egy sereg zseb-mettzô tolvajok voltak az okai." Egy akkori színdarabban olvasható: "… némely orvos nem egyéb zsebmetszônél."
Többé-kevésbé hasonló szerkezetû és jelentésileg egyezô összetételek azonban már jóval régebbrôl kimutathatók, sôt itt-ott élnek a mai nyelvjárásokban is. Ilyenek: erszénymetszô, zsebmetélô, zsebvágó. Ahhoz, hogy az erszénymetélô-t, erszénymetszô-t s az ezekhez képest másodlagos zsebmetszô-t igazán megértsük, tudnunk kell, hogy a pénzt régebben nem a maihoz hasonló pénztárcában, hanem dohányzacskó alakú erszényben hordozták. A régi rómaiak a crumina-nak mondott erszényt rendszerint a nyakba vetve, mellükön viselték. Késôbb a pénzeszacskót vagy kézben, vagy a derék övéhez erôsítve hordták. Az erszénynek az övre való felfüggesztése nálunk szintén szokásban volt. Ez a következô szólásból is kitûnik: "Egyik csinál erszényt, s másik lemetszi azt." Azaz: egyik munkálkodik, s a másik veszi hasznát. Ebbôl azt is sejthetjük, milyen módszerrel jártak el a régi idôk erszénymetszôi: egy óvatlan pillanatban késsel levágták az erszényt az áldozat övérôl. Innen a nevük: erszénymetélôk, erszénymetszôk. Amikor azonban a ruhára zsebet varrtak, és az erszényt abba rejtették, a tolvajnak nehezebb lett a dolga. Az erszényhez csak úgy juthatott hozzá, hogy felmetszette a zsebet. Technikája megváltozásával módosult megjelölése is: az erszénymetszôbôl zsebmetszô lett.
Az erszénymetszô, zsebmetszô-féle kifejezéseknek nem csak a régi magyar nyelvben volt társuk. Van a maiban is. A tolvajnyelvben keletkezett, de ma már széles körben használt megvág valakit, "pénzt csikar ki valakitôl" ugyanis mind nyelvi megformálását, mind pedig szemléleti hátterét illetôen szorosan kapcsolódik a zsebmetszô rokonságához, a zsebvágó-hoz. Sajnos napjainkban nemcsak a zsebtolvajok a zsebmetszôk, zsebünk megvágói, hanem az állam vezetésétôl, a bankoktól kezdve mindazok, akik nem a zsebmetszô pengével fosztanak meg pénzünktôl, hanem a legfurfangosabb módszerekkel, a legembertelenebb önzéssel juttatják nyomorba a kisemberek millióit.
A II. világháború után a hatalom 1948-ban államosítást hajtott végre, majd ezt követôleg szinte évenként további kisajátítást is eszközölt. Mindezek érzékenyen érintették a romániai magyar társadalmat és a történelmi egyházakat.Marosvásárhelyen államosították a Református Kollégiumot, a Református Leánygimnáziumot,számos egyházi tulajdont képezô lakást és jelentôs mezôgazdasági területet a város határában.
A mohácsi vész (1526) utáni idôkben a protestantizmus gyors elterjedése városunkra is hatással volt. Megalakult a református egyházközség, mely egyike volt Erdély legnagyobb gyülekezetének. A hívek 1556. augusztus 5-én birtokba vették a Vártemplomot hitük gyakorlására, ahol a késôbbi idôk folyamán jelentôs történelmi eseményekre is sor került. Harminchét országgyûlést tartottak falai között. 1571-ben, János Zsigmond jelenlétében itt iktatták törvénybe a vallásszabadságot. Megfordult falai között II. Rákóczi Ferenc, s a reformáció elôtti idôkben Hunyadi János is. A templom 1601, 1602, 1658, 1848-ban idegen katonák dúlásainak, rombolásainak esett áldozatul, de mindig sikerült helyreállítani, mely a nehéz idôkben a hit és a magyarság fennmaradását szolgálta. Az idôk folyamán az egykori vártemplomi egyházközség híveinek száma megnövekedett s így új egyház-községek jöttek létre, melyek száma ma tízre gyarapodott. Az egyházközségek jogot formálnak az államosított volt egyházi javakra és azokat visszakövetelik az államtól.
a.) A református egyház már kezdettôl fogva jelentôs szerepet vállalt a marosvásárhelyi iskolaügy fejlesztésében.
1757-ben a ferencrendi szerzetesek elhagyott várbeli klastromában Izabella királynô beleegyezésével megnyitották a Schola Particulát. Ez az iskola egyesült 1718. április 30-án a Sárospatakról elüldözött református iskolával és létrehozták a marosvásárhelyi Református Kollégiumot, mely Erdély-szerte ismert, rangos intézménnyé vált teológiai, bölcsészeti és jogi tanszékeivel. Ez az iskola évszázadokon át jelentôs szerepet töltött be a város életében. Az iskola fôépületét 1908-1909 között építették, a többi épület régebbi eredetû.
A nôk oktatásának és nevelésének fontosságát a református egyház már idejében felismerte. 1775-ben a Szentgyörgy (ma Forradalom) utcában telket vásároltak és felépítették iskolájukat, mely 1832-tôl mint Normal (alapiskola), 1840-tôl mint Felsôbb Leányiskola tevékenykedett, majd 1908-ban kivált az intézetbôl és önálló lett. Így ebben a régi épületben négyosztályos polgári leányiskolát hoztak létre és 1927-ig mûködtették, mikor a román tanügyi törvények alapján leánygimnáziummá alakították át.
Ehhez az iskolához tartozott az 1864 óta a református egyház tulajdonát képezô Makariás-ház (Szentgyörgy, a Forradalom utca 45. szám), ahova a Bethlen Katáról elnevezett leánybentlakást rendezték be. Ezeket a régi hagyományokkal rendelkezô iskolákat, intézményeket és azok épületeit 1948-ban egy tollvonással megszüntették, államosították.
b.) Városfejlesztési indokokkal és az egyházi vezetôk megfélemlítésével a temetôbôl 32.039 m2 nagyságú részt szakítottak ki: 1951-ben az állambiztonsági hivatal (Securitate), 1962-ben a Kereskedelmi iskola bentlakása és a mellette felépített tömbházak, végül 1977- ben az Állami levéltár számára, anélkül, hogy az egyházat kártalanították volna.
c.) Kisajátítás alá került a Stefan cel Mare (Gecse Dániel) utcában, a meggyesfalvi részen, a Gyôzelem téren, a Márton Áron utcában több lakás és Besében házhelyek.
Államosították 1948-ban a Református Lollégium tanári lakásait a Kogalniceanu (Kazinczy), a Borsos Tamás és a Köteles Sámuel utcákban.
Az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egyesület) székházát (Postei utca 2. szám) a kommunista ifjúsági szervezetnek, majd a Bábszínháznak utalták ki, anélkül, hogy államosították volna.
d.) Az egyházi kiadások fedezését a hívek támogatásán kívül a város határában lévô szántóföldek, legelôk,
erdôk és a szôlôs kertek biztosították.
Szántóföldek a Túlsó határon (Bese), a Remeteszeg melletti határrészen, a Bárdosi-torokban, a Holtmarosi részen, a Hidak közén, a Füzes-berekben, Hídvégen, a Nagyváltóréten és a Halmok felé esô részen voltak.
Kaszálók a Túlsó határon (Bese), a Felsô-fordulón, a Holtmarosi részen, a Hidak közén, a Nagyhegyben és a Bodon-felé esô határrészen voltak.
Legelôk a besei részen és a Felsô Borzáson, erdôk a Hidak közén és a lókötôi részen, míg szôlôs a Nagyhegyen volt.
Ezeket a gazdasági területeket, lakásokat, iskolai épületeket 1948-ban és a késôbbi idôk folyamán államosították, megfosztották az egyházak ezek jövedelmétôl.
A marosvásárhelyi református egyházat már 1991. március 18-án, 2000 februárjában írásban, pontos telekkönyvi másolatok alapján visszaigényelték ezeket az egyházi javakat, elsôsorban az iskolákat, de a mai napig csak a Forradalom (Szentgyörgy) utca 8. szám alatti Református Leányiskola leromlott, általános felújítást igénylô épületét adták vissza.
Reméljük, hogy a többi javak visszaszolgáltatására rövidesen sor kerül.
Sorrendben immár negyedik, a címben megnevezett témával kapcsolatos írásomban a rokkantsági nyugdíjról szándékozok tájékoztatni.
De ezt megelôzôen szeretném jelezni, hogy a sorrendben a második és harmadik írás felcserélôdött, az öregségi nyugdíjról szóló tájékoztatót kellett volna kövesse az elônyugdíjazásról szóló írás. Egy másik hiba, amit kénytelen vagyok jelezni, az elônyugdíjazásról szóló cikkben található. A táblázatot követô mondat helyesen "a csökkentés nem lehet több, mint 30%-os", és 20%-os, ahogy megjelent.
Ezek után, rátérve a rokkantsági nyugdíj ismertetésére, bevezetôként elmondom, hogy az önálló nyugdíjpénztár, amely az új nyugdíjrendszert fogja adminisztrálni, mindent el fog követni az indokolatlan betegnyugdíjazások kiküszöböléséért. A társadalombiztosítási törvény szerint rokkantsági nyugdíjra jogosultak azok, akik baleset vagy betegség következtében teljesen vagy részben elvesztették munkaképességüket. Továbbra is rokkantsági nyugdíjban részesülhet az, aki katonai szolgálat teljesítése, vagy mint diák, vagy tanuló szakmai gyakorlata idején betegedett meg, vagy szenvedett balesetet, és ebbôl kifolyólag vált munkaképtelenné.
A rokkantsági fokozatok (I, II vagy III) nem változtak, a besorolás továbbra is annak függvényében történik, hogy a munkaképesség milyen mértékben csökkent, és hogy a rokkant személy milyen mértékben képes önállóan gondoskodni magáról. Az I-es és II-es rokkantsági fokozatokba azok sorolhatók, akik teljesen munkaképtelenné váltak. A III-as rokkantsági fokozatba azok sorolhatók, akiknek a munkaképessége a felére csökkent, de ebben a helyzetben képesek valamely szakmai tevékenységet kifejteni.
A rokkantsági fokozatokba való besorolást a megyei nyugdíjpénztár szakorvosa határozza meg, ennek döntését 30 napon belül megfellebbezhetô a nyugdíjpénztárnál. Ez utóbbinak a döntést 30 napon belül meg lehet fellebbezni a bíróságon. A határidôben meg nem fellebbezett besorolási végzés végleges.
Munkabalesetbôl, szakmai megbetegedésbôl, TBC-bôl származó rokkantság, illetve a katonai szolgálat idején vagy annak következtében elôállt rokkantság esetén a rokkantsági nyugdíjba való helyezés a biztosítási idôtôl függetlenül történik.
Ezzel szemben, a nem munkával kapcsolatos megbetegedés vagy baleset esetén a rokkantsági nyugdíjba való helyezés az alábbi táblázatban foglalt feltételek között történik:
A biztosított személy kora a rokkantság bekövetkezésekor
A szükséges tb.-járulékfizetési idô
A törvény elôírja, hogy azok is rokkantsági nyugdíjban részesülhetnek, akik az elôírt tb.- járulékfizetési idô legalább felével rendelkeznek. Rokkantsági nyugdíjra jogosultak azok is, aki a rokkantság bekövetkezésekor valamilyen okból kifolyólag már nem tagjai a tb.-rendszernek, de a korra és tb.-járulékfizetési idôre vonatkozó feltételeknek eleget tesznek (például az a munkanélküli, aki már nem kapja a munkanélküli- segélyt).
Az I-es fokú rokkantsági nyugdíjas a nyugdíján kívül egy fix összegû pótlékot kap gondozó vagy kísérô alkalmazása céljából. A pótlék összege nem lehet kevesebb, mint a minimális bruttó bér.
A rokkantsági nyugdíjasok 6-12 hónapos intervallumban felülvizsgálatra kötelesek jelentkezni a nyugdíjpénztár orvosánál. Ezen kötelesség elmulasztása a nyugdíjfolyósítás felfüggesztését eredményezi. A felfüggesztés azon esetben is bekövetkezhet, ha a rokkantsági nyugdíjas nem tartja be a munkaképesség visszaszerzésére elôírt kezelést.
Nem kell orvosi felülvizsgálatra jelentkezzenek a következôk:
– akiknek munkaképessége már semmi módon nem szerezhetô vissza;
– akik betöltötték a nyugdíjkorhatárt;
– akiknek legtöbb 5 évük van az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig és rendelkeznek a teljes tb.-járulékfizetési idôvel.
Azok a rokkantsági nyugdíjasok, akik elérték az öregségi nyugdíjkorhatárt, választhatnak a további rokkantsági nyugdíj és az öregségi nyugdíj között, más szóval, a számukra kedvezôbbet választhatják. Itt megjegyzem, hogy az I-es fokú rokkantsági nyugdíjasok az öregségi nyugdíj választása esetén továbbra is megôrzik a gondozói támogatásra való jogosultságukat.
A rokkantsági nyugdíj megállapításának módját a nyugdíjak kiszámításáról szóló írásomban fogom ismertetni.
(Folytatjuk)
Ifjúsági-gyülekezeti otthont, a millennium és az 1000 éves keresztyénség tiszteletére állított kopjafát és új templomkaput avattak az elmúlt vasárnap a Nyárád menti Somosdon. Az élô virágokkal díszített templomban D. dr. Csiha Kálmán püspök hirdetett igét. Majd a jelenlevôket köszöntötte, és elmondta, hogy az 50-es években földcsuszamlás következtében megindult a hegy, a föld rázúdult a templomra, de az erôs alapokon állt.Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: Somosd hûséges, építô gyülekezet, nem csak épülettel, lelkiekben is gyarapodik. Majd Sárpataki János esperes köszöntötte a helyieket, s vendégeiket. Botos Csaba helyi lelkipásztor elmondta, hogy a néhai Borsos Árpád lelkipásztor terve és szolgálata idején elkezdett ifjúsági-gyülekezeti otthont hét évig építettek, a helyiek közmunkája és adománya mellett a holland klunderti és bergschenkoeki gyülekezetek segítségére támaszkodtak. A helyiek magyar és holland nyelvû mûsora után a jelenlevô, 2000 kilométerrôl jött 26 holland fiatal és felnôtt adta elô ugyancsak kétnyelvû mûsorát. Henter Viktor gondnok köszöntése után a fôtiszteletû püspök az ünneplô gyülekezet jelenlétében megáldotta a helyi, Ferenczi György által díjmentesen készített kopjafát és elvágta az ifjúsági- gyülekezeti otthon használatba adását jelzô szalagot. Ugyanakkor leleplezte az otthon falán levô, a támogatókat és a felszentelés idejét tartalmazó emléktáblát. A jelenlevôk meghallgatták Hollandia nemzeti himnuszát, hiszen vasárnap volt a holland királynô születésnapja, így a vendégek számára április 30. nemzeti ünnep volt. Az elôadótermet, konyhát és vendégszobákat magába foglaló otthonban tartott szeretetvendégség közben a hollandok átvehették a somosdi nôszövetség tagjai által szôtt szônyeget, valamint a népmûvészeti ajándékokat.
A faragott kaput és kopjafát, a szép otthont nézve méltán lehet büszke minden somosdi ember, hiszen mint egyikük megfogalmazta: ilyen az egész Nyárád mentén nincs.
Babes–Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár
A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarán felvehetô néprajz szak a 2000/2001–es tanévtôl kezdve fôszak (A) státussal rendelkezik. Mellékszakként (B) a jelentkezô választása szerint magyar nyelv és irodalom, román nyelv és irodalom, illetve idegen nyelv szak társítható az A szak mellé. A szak számára elôírt helyek száma 15.
Amint azt az egyetem által decemberben közzétett felvételi tájékoztató hírül adta, a néprajz szakra jelentkezô versenyzôknek az V–VIII. osztályos magyar nyelv és irodalom, valamint a IX–XII. osztályos irodalomtörténeti tankönyvek folklórra vonatkozó fejezeteinek ismerete szükséges (népballada, népmese, népszokás, proverbium, népmûvészet stb.). Ezeket az ismereteket rendszerezi és egészíti ki az Erdélyi Tankönyvtanács által megjelentetett Magyar népi kultúra (Kolozsvár 1999) címû, az iskolákban zajló opcionális oktatás számára készült segédkönyv.
A Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék a következô anyag ismeretét írja elô:
1. a magyar nyelv és irodalom tankönyvek, valamint
2. a Magyar népi kultúra címû segédkönyv ismeretanyaga a mellékelt tematikai lebontásban;
3. 10 népballadatípus, 10 népmesetípus; népdalok, archaikus ima, gyermekmondóka.
A felvételi vizsgára kiválasztandó kérdések és feladatok a versenyzôknek a következô területeken való jártasságát kívánják ellenôrizni:
1. a népi kultúra történeti kibontakozásának ismerete;
2. a népi kultúra alkotásait életre hívó, fenntartó, a változást kiváltó kontextusok (társadalom, életforma, világnézet stb.)
3. a versenyzô saját környezetének (tájegység, település) népi kultúrájával kapcsolatos ismeretek, megfigyelések;
4. a népi kultúra kutatása történetének ismerete (a kutatás célja, módszertani, elméleti apparátusa, a kutatás eredményeinek megfogalmazása és rendszerezése);
5. a kultúráról, ezen belül a népi kultúráról való beszélésben kialakult terminológia ismerete és használata.
A felsorolt szempontokat a Magyar népi kultúra címû tankönyvben az egyes fejezetek után található feladatok is érvényesítették.
A vizsgatételeket megszerkesztô bizottság az egy kérdés kimerítô tárgyalását igényelô tételtípus helyett a több kérdésbôl álló tételsort részesíti elônyben. A vizsgakérdések megválaszolása a tankönyvbe foglalt alapvetô néprajzi és folklorisztikai fogalmak ismeretét és ezek alkalmazását feltételezi. A tankönyv kijelölt részleteit nem elégséges reprodukálni, hanem a felkészülés során az elvégezhetô mûveletekre (motívumok, típusok, témák, nyelvi, formai karakterek, funkciók stb. felismerése, összehasonlítása; viselkedésmódok értelmezése; a kultúra különbözô területeinek összekapcsolása stb.) is hangsúlyt kell fektetni.
Alapfogalmak. A kultúra fogalma, típusai (anyagi, szellemi és szociális kultúra; globális és szubkultúra; tömeg- és elitkultúra; ellenkultúra). Népi kultúra, néprajz, folklór.
A népi kultúra felfedezésének okai és szakaszai. A magyar folklórkutatás története (korszakok, intézmények, kutatók, kutatási célok). (Kriza János Vadrózsák címû gyûjteményének ismerete.)
A folklór jellemzôi (szinkretizmus, közösségi/individuális jelleg, anonimitás/szerzôség, változatképzôdés, szóbeliség/írásbeliség, alkalomszerûség, hagyomány/újítás).
A szóbeli hôsi epika. A hôsénekek tematikája. A hôsi eszmény. Az egykori magyar hôsénekeket tároló mûfajok és alkotások.
A népballada. Terminológia. A mûfaj története. Balladai témák. A klasszikus és az új stílusú népballadák. A népballadák szerkezeti és nyelvi megformáltsága. A népballada elôadásának alkalma és c&ea