|
LII. évfolyam 174. (14531) |
2000. július 29., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Tegnap delután pontban öt órakor szállt le a magyar miniszterelnök különgépe a marosvásárhelyi reptérre, ahol Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, dr. Kelemen Atilla megyei elnök, Virág György, a megyei tanács elnöke, Fodor Imre alpolgármester és Szepessy László, a szövetségi elnöki hivatal igazgatója fogadta. Ugyancsak itt várta Orbán Viktort, Németh Zsolt, külügyi államtitkár, Íjgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete, valamint Szentpéteri István követségi titkár.
Érkezését követõen Orbán Viktor majd kétórás négyszemközti magánbeszélgetést folytatott Markó Bélával. Ezt követõen a magyar miniszterelnök tájékoztatta sajtót. Elmondta, hogy meghallgatta Markó Béla összefoglalóját a romániai belpolitikai helyzetrõl, amelynek az aktualitását az adja, hogy a hivatalban levõ államelnök visszalépett attól a szándékától, hogy újra jelöltesse magát, és ez bizonyos mértékig új helyzetet eredményezett.
Beszéltek arról is, hogy az RMDSZ miképpen készül az õszi választásokra. Orbán szerint a magyar közvéleményben egyfajta kettõsség van jelen. Egyfelõl mindenki ismeri azt a tényt, hogy az RMDSZ több önkormányzati helyet szerzett, mint 1996-ban. Ez siker. De azt is tudja mindenki, mondta továbbá a magyar kormányfõ, hogy "hiába mutat a matematika sikert, ha az ember lelke mást muzsikál", vagyis, hogy kudarcélményt okozott Magyarországon is az, hogy Marosvásárhelyen nem sikerült a magyarság szándékait véghez vinni.
A magyar miniszterelnök örült, hogy az RMDSZ komoly programmal készül az általános választásokra.
A gazdasági együttmûködés kérdése is szóba került. Tekintettel arra – mondta Orbán –, hogy a magyar gazdaság kilábalt a nehézségekbõl, és láthatóan emelkedõ pályára lépett, nemcsak a magyarországi, hanem az egész Kárpát medencei magyarságot bizakodóvá teszi. A magyar állam célkitûzése, hogy a tõkeexportot erre irányítsa – jelentette ki Orbán Viktor.
Népújság: Miniszterelnök úr, mennyiben tekinti udvariatlansági gesztusnak, hogy román kollégája, Mugur Isãrescu gyakorlatilag kitért a találkozó elõl?
Orbán Viktor: Nem jutott eszembe, hogy ezt udvariatlan gesztusnak kellene tekintenem. Én még a régi bálványosi szellemben gondolkodom a táborról. Mióta kormányon vagyok, egy kissé más levegõ veszi ezt körül, amit én idegennek érzek. Nem is egészen értem, de belátom, hogy az embereket mégiscsak ez érdekli. A bálványosi tábor ügyében azt tartom fontosnak, amit a tábor lakóinak jelent, és a táborlakókat magukat, a szabadegyetem résztvevõit. Hogy ki jön el, ki nem jön el, beleértve a magyar miniszterelnököt is, engedjék meg, hogy másodrendû kérdésnek minõsítsem. Én mindig azért jöttem ide, több mint tíz éve, mert jó érzés volt hasonszõrû emberekkel találkozni és közös ügyekrõl beszélgetni. Egyébként, amikor nem voltam elõadó a táborban,
csak táborlátogató, akkor sem érdekelt, ki ül a pódiumon. Akkor is az érdekelt, kivel mit tudok beszélni. Mióta miniszterelnök lettem, nem tudom elkerülni, hogy fölüljek oda, idõnként Markó Béla elnök úr társaságában, és olyan ügyekrõl beszéljek, amitõl az egész tábor egy közvetlen nagypolitikai jelentõséget kap. Ez egy mélyebb, hosszabb távú, alaposabb építkezésnek a része.
A szabadegyetemek nem arról szólnak, hogy ki kivel találkozik a tábor örve alatt, hanem egy hosszabb távú építkezésnek a része, és persze "nagyvadakat" becserkészni mindig érdekes dolog, beleértve mondjuk a kistermetû magyar miniszterelnököt is. Tehát semmilyen jelentõséget nem tulajdonítok annak, hogy van-e kétoldalú román–magyar találkozó vagy nincs.
Én egyébként kifejezetten udvarias gesztusnak érzem a román miniszterelnök részérõl, hogy volt olyan kedves és meghívott a születésnapi összejövetelére, ami az ország másik felében van valahol. Ám miután más vasárnap vissza kell mennem Magyarországra, képtelenség volt elfogadnom. De függetlenül ettõl, a gesztust inkább biztatónak látom. Legutóbbi találkozásunkkor a román miniszterelnökkel mindenben megállapodtunk, amiben a választások elõtt meg lehetett állapodni. A határátkelõ-helyek ügyében lehetett például. S mindketten elmondtuk, hogy mindaz, ami ezen túl van, a választások elõtt nem lehet téma. Tehát a mostani találkozó baráti koccintás lett volna, ahol boldog születésnapot kívánhattam volna a miniszterelnöknek, de semmifajta, Magyarország számára, az erdélyi magyarok vagy a romániai románok számára ebbõl a találkozóból kézzelfogható elõny nem származott volna. Ezért indokolt volt, hogy elhárítsam.
Markó Béla szerint a román miniszterelnök ebben a pillanatban inkább önmagával folytat párbeszédet, ugyanis hamarosan döntenie kell, vállalja-e az államelnök-jelöltséget.
A kérdésre, hogy volt-e szó a státustörvényrõl, Orbán Viktor kijelentette, hogy õ maga kérte Markó Bélát, ne vágják most ekkora fába a fejszéjüket, annál inkább, mivel a törvény még elõkészületi stádiumban van, a végsõ formáját a MÁÉRT adja meg. Olyan törvényt lát tárgyalhatónak, amely bírja mind a magyarországi, mind a Kárpát-medencei magyarok támogatását.
Markó Béla szerint nincs szó elvi különbségekrõl. Vita esetleg a konkrét megoldások kapcsán lehet majd. Végül kijelentette, hogy nem elõször fogadja házigazdaként Orbán Viktort, és tapasztalta, hogy amiben megállapodtak, az mindannyiszor megvalósult. Ezért sikeres, jó hangulatú beszélgetésnek nevezte a találkozót, amelyen számos konkrét kérdést sikerült megvitatniuk.
A reformok folytatása, a gazdasági növekedés beindítása, a választások megfelelô megszervezése és lebonyolítása, valamint az Európai Unióhoz történô felzárkózás folyamatának többsíkú erôteljes kibontakoztatása – ezek a kormány idei fô célkitûzései Mugur Isarescu miniszterelnök szerint.
A miniszterelnök pénteken, egy Fekete-tenger parti üdülôben a kormány idei gazdasági mérlegének szentelt szemináriumon tartott elôadást.
Isarescu hangsúlyozta: Románia az idén megpróbál véget vetni egy hagyománynak, be akarja bizonyítani, hogy választási évben is lehet reformot megvalósítani.
A kormányfô kiemelte, hogy az év elejétôl eltelt idôben Románia visszanyerte a nemzetközi pénzintézetek és a beruházók, valamint azoknak a hitelképesség-minôsítô intézeteknek a bizalmát, amelyek kétségbe vonták, hogy az ország képes folytatni a reformprogramot. Ebben az összefüggésben emlékeztetett a Nemzetközi Valutaalappal kötött szerzôdés meghosszabbítására, a világbanki ASAL-program utolsó részletének kiutalására, majd jelezte, hogy az ország más külföldi finanszírozásokra is számíthat.
Gazdaságpolitikai szempontból a kormány erre az évre fô céljául tûzte ki, hogy növekedési pályára állítja a gazdaságot, csökkenti az inflációt és javítja az üzleti feltételeket és környezetet – mondta Isarescu. A gazdaság teljesítményeirôl szólva hangoztatta: az egyelôre még szerény, de a nyilvánvaló növekedés beindult. A kormány most azon van, hogy ez a növekedés egészséges legyen és ne gerjesszen inflációt. Júniusban az export elérte a rekordszintnek számító 900 millió dolláros értéket. Az iparban az idén beindult egészséges termelésnövekedés pozitív jelei mutatkoznak a készruhagyártásban, a textil- és a bôriparban, valamint a közúti szállító eszközök gyártásában, továbbá a kohászatban és a fémiparban.
Ennek ellenére a célul kitûzött évi 27 százalékos inflációs ráta nem tartható, az év végéig valószínûleg 32 százalékosra alakul. Ezt Isarescu az euró dollárhoz viszonyított értékvesztésével és a mezôgazdaságban keletkezett tetemes aszálykárral magyarázta.
Júniusig sikerült fokozatosan ellensúlyozni az életszínvonal tekintetében az év elsô hónapjaiban a reálbér szempontjából bekövetkezett csökkenést ugyannyira, hogy az elmúlt hónapban már 0,8 százalékos reálbér- növekedés volt tapasztalható – mondta a kormányfô, aki emlékeztetett rá, hogy a kormányprogram az év végéig átlagosan 1-2 százalékos növekedést tûzött ki célul a keresetek reálértéke tekintetében. Ennek megfelelôen az esztendô második felében bizonyos javulás lesz észlelhetô a fogyasztás terén is. A nyugdíjak az idén több mint 6 százalékkal emelkednek.
Most a kormány a jövô évi költségvetés-tervezet elôkészítésének meggyorsításra törekszik. A jövô évi államháztartási terv ôszre elkészül – mondta a miniszterelnök, aki hangoztatta: Románia jövô évi költségvetése 4 százalékos GDP-növekedéssel, 3 százalékos deficittel és 18-20 százalékos inflációs rátával számol. De a GDP fokozatos növekedését a lakosság majd csak késôbb érzékelheti, a vásárlóerô egyelôre szerény mértékben növekszik.
Az esetleges ôszi elnökjelöléséhez támogatásukat felajánló politikai erôknek adandó válasszal kapcsolatban Isarescu kijelentette: egyelôre gondolkodik még, mennyire lenne képes megfelelni az elnökjelöléssel járó nagy felelôsségnek. Addig is, kormányfôként most a legfôbb gondja a korrekt választások idejében történô megszervezése és lebonyolítása, a reform folytatása a választási kampány feltételei között is, valamint Románia EU-csatlakozási menetrendjének szigorú betartása, mondta Mugur Isarescu.
1231-ben említik így, 1315-bôl maradt a Feyereghaz változat. Szent István óta épültek s épülnek a táj templomai. Salamon Mihály, a székelyek grófja, Vizaknai Miklós, aki szembeszáll Mátyás királlyal. A nagyszebeni polgármester, aki Habsburg Ferdinándtól kapja a falut. Ide jött feleségnek Bocskai fejedelem nôvére, Ilona. Itt született Haller Gábor, akibôl kora nagy embere lehetett volna, ha Apafi nem félti tôle trónját. Haller János, a Hármas História tudós írója (1626–1679). Az 1630-ban épült szögletbástyás, felvonóhidas kastély, amelyet a második világégés után széthord a környék népe. Építtette Haller István, Gábornak és Jánosnak az édesapja. Árva Bethlen Kata is lakott a kastélyban, kényszerû házasságában. Kazinczy Ferenc 1816-os látogatása az angolparkkal, tóval, egzotikus virágokkal körülvett, fényûzô "tündérlakban". Franz Neuhauser akvarellje a Brukenthalban. A kastély feldúlása, elpusztítása. A bosszú. Haller Ferenc háborúja fellázadt jobbágyival 1848 októberében. Hatvan román jobbágy agyonlövetése. A fehéregyházi csata 1849. július 31-én. Négyszáz honvéd a tömegsírban. Szendrey Júlia látogatása August von Heydte székelyudvarhelyi térparancsnoknál. Haller Ferenc és lánya fogsága. Kufstein. Hazatérés 1867-ben. Hársak a tömegsír köré. 1897, a turult Köllô Miklós, az obeliszket a Bosin testvérek alkották. Avatás 1897. július 31-én. Petôfi- múzeum, múzeumôri lakás alig egy évvel késôbb. Haller Lujza (1844–1909) adománya. Az (1278 holdra apadt) Haller-birtokot nyilvános árverésen szerzi meg a magyar kormány 1900-ban. 1902-tôl a "telepesek". 1906: "a magyar nyelv kincstárnoka" – Szabó T. Attila születési éve. 1969: emlékmû az Ispán-kútnál, a dombormû alkotója Hunyadi László. 1984–85: újjáépül a múzeum.
A többi – közelmúlt. Fehéregyháza kegyeleti hely. Petôfi teszi igazán azzá, de botorság figyelmen kívül hagyni a hely történelmi súlyát, töltetét. Maiságát. "Használ-e a világnak, aki érte / Föláldozá magát? / Eljô-e a kor, / Melyet gátolnak a rosszak / S amelyre a jók törekednek, / Az általános boldogság kora? / S tulajdonképpen mi a boldogság?" Naivnak tûnik az effajta töprengés? De hiszen effélén töri az eszét az ember, mióta csak eszmél. Amikor ezt írta Petôfi, nem is sejtette, hogy lesz MÁRCIUS és hogy feltartóztathatatlanul dübörög végzete – FEHÉREGYHÁZA.
Ahová ma többek között azért is megyünk, mert bejelentettük igényünket a boldogságra. "Talán amit / Mi boldogságnak nevezünk, / A miljom érdek, / Ez mind egyes sugára csak / Egy új napnak, mely még a láthatáron / Túl van, de egykor feljövend." Fehéregyházán minden évben elgondoljuk, hogy nekünk dolgozik az idô. A gyerekember-zseni- hôs áldozata hittel tölt el, akkor is, ha tudjuk: nincs itt még semmiféle Kánaán, sôt: belátható idôn belül nem is lesz. Úgy volna jó azonban, ha nem csak magunknak hinnénk, magunkért imádkoznánk és magunkban ünnepelnénk, hanem egy kicsit azokkal is, akik még mindig ellenségesen nézik a zászlós, rezesbandás vonulást a magyar templomtól a vasúton át az emlékpark felé. Mert nem tudnak eleget róla. Vagy félretájékoztatták ôket. Azzal a csaknem négyezer román lakossal, aki ma ott él. És mellesleg jól elvan a közel ezernyi magyarral. De sokkal jobb szemmel nézné a júliusi seregletet, ha több haszna származna belôle. Fehéregyháza akkor igazán jó nekünk, nem ott élô magyaroknak, zarándokoknak is, ha a hírnév mellé több pénzt hoz a helybelieknek. Fehéregyházát "jövedelmezôvé" kell tenni. Ennek felismerésére, úgy tûnik, tíz év nem volt elég.
Ahol egykor európai nagyhatalmak verték le egy kis európai nép szabadságharcát, korszerûvé – európaivá – kell tenni a tájat. A kisrégiót. Német és román és magyar érdekek ügyes, okos össszehangolásával.
Másképp nemhogy a "milljom érdek" harmóniája, de a magunk szerény koszorúzó szándéka is álságosnak bizonyul.
Emil Constantinecu elnök múlt heti bejelentése, miszerint nem óhajt újabb mandátumot Cotroceni-ben, feje tetejére állította a politikai elôrejelzéseket, megzavarta, felkavarta a politikai életet. Rögtön egyfajta "párosodási láz" fogta el a különbözô formációk vezetôit, azokat is, akik Ion Iliescuhoz hasonlóan megkönnyebbülten fellélegeztek, hogy egy ellenféllel kevesebb, de azokat talán még inkább, akik nagyon is tudatában vannak, hogy saját pártjuk, illetve szavazóbázisuk édeskevés ahhoz, hogy Cotroceni közelébe kerüljenek. Ezért szövetségeseket keresnek, kapkodnak fûhöz-fához, igyekezvén minél elônyösebb választási szövetségeket kötni.
A hoppon maradt Parasztpárt, felocsúdva elsô meglepetésébôl, a Jobboldali Erôk Szövetségével próbálja szorosabbra vonni kapcsolatait, s szinte erôszakkal, mániákusan ragaszkodik azon kijelentéshez, hogy Mugur Isarescu kormányfô lesz az elnökjelöltjük. Hiába cáfolta két ízben is ezt a miniszterelnök, Ion Diaconescu az ellenkezôjét állítja.
Mintha az élete függne ettôl, ragaszkodik elnökjelöltségéhez Teodor Melescanu. Pártja, amely valahol a választási küszöb alatt van, a jelenleg mondhatni kulcspozícióban levô Nemzeti Liberális Párthoz igyekezett csapódni. Olyan apróság nem zavarja, hogy a jobboldali liberális doktrína, divatos kifejezéssel élve, nem igazán "kompatibilis" a szociáldemokrata elvekkel. Egyetlen cél lebeg a párt elnöke elôtt: Cotroceni. Ezért olyan szövetsége(ke)t próbál kötni, amelyek úgymond becsületszavukat adják, hogy ôt támogatják politikai ambíciói elérésében. A baj csak az, hogy a liberálisok nem ôt, hanem Theodor Stolojant tekintik elnökjelöltjüknek. Melescanu pechjére Stolojan nem is ódzkodik ettôl.
Ott van még a palettán a legnagyobb ellenzéki párt, a PDSR vezére, Ion Iliescu. A közeledés jelei szerint még a Szociáldemokrata Párt is megtámogatja a versenyben, bár a párt "nagy öregjének", Cunescunak láthatóan nincs ínyére a frigy.
A szövetkezési láz nem kapta el a Demokrata Pártot. Amolyan kívülállóként figyeli a politikai színjátékot. Tudja, hogy külön listákon indul az ôszi választásokon, és saját elnökjelöltje van, Petre Roman. Ô A JELÖLT. Tudniillik 1990 óta minden elnökválasztáson jelöltette magát, bár még a második fordulóig sem jutott el soha. A politikai palettán van még egy ilyen örök jelölt: Corneliu Vadim Tudor, aki szintén minden elnökválasztáson indult, és ugyancsak sose jutott el a második fordulóig.
Az RMDSZ kivár. Szeptemberben, a politikai vizek letisztulása után határoz arról, hogy indít-e saját elnökjelöltet, vagy hogy esetleg melyik jelöltet támogatja. Az elôbbi a valószínûbb, mert az kínál jobban hasznosítható alkupozíciót.
Ezenkívül, egyelôre még Valeriu Tabararól, a PUNR elnökérôl tudni, hogy elôre vesztesként indul a rajtban. Elôfordulhat, hogy pártja be sem jut a parlamentbe.
Így állunk a politikai "uborkaszezon" elején. A sok jelölt közül egyelôre négy a biztos induló: Ion Iliescu, Petre Roman, Teodor Melescanu és Corneliu Vadim Tudor. A kampány kezdetéig még sok minden változik. Egyesek visszaléphet(né)nek, s minden valószínûség szerint újabbak bukkanhatnak fel. Tény, hogy kemény harc várható az ôsszel a legmagasabb állami fôméltóságért.
Ingerült hangnemben tartották e havi rendes közgyûlésüket a családorvosok. A Marosvásárhelyen szervezett országos tanácskozás miatt elmaradt a júniusi összejövetel, s így jócskán felgyûltek a problémák, amelyek megválaszolására a meghívottként részt vevô Poritiu Mihai, a megyei egészségbiztosítási pénztár elnöke próbált válaszolni.
A családorvosok megyei egyesülete hatpontos beadványban foglalta össze legújabb sérelmeit, igényeit a pénztár irányában, s amint dr. Sántha Dóra, az egyesület elnöke kérdésünkre elmondta, legfontosabb kérésük az, hogy a pénztár vezetôtanácsának a családorvosokra vonatkozó valamennyi döntését közöljék az egyesülettel is, mivel adottak erre a lehetôségek. Kérték továbbá, hogy a pénztár tartsa be a családorvosokkal kötött keretszerzôdés kitételeit, s a fizetést idejében s a ténylegesen bejelentett munkáért folyósítsák. Amint az ülésen is elhangzott, a családorvosoknak csak júliusban, az egyesület határozott kérésére folyósították a júniusi szolgáltatásokért járó bért, s az elégedetlenségre továbbá az adott okot, hogy sokuk listájáról törölték az azon személyekért járó pontszámokat, akik nem szerepelnek a rendôrségi nyilvántartásban. Így történhetett meg, hogy volt olyan családorvos, aki nem kapott pénzt a listáján szerplô 1-4 év közötti gyermekekért, mivel azok kimaradtak a rendôrségi nyilvántartásból. Holott bebizonyosodott, hogy a lakosságnyilvántartás korántsem pontos, hisz Marosvásárhelyen nem egy idôs személy, illetve gyermek adatai hiányoznak. A pénztárnál viszont az állítják, hogy vannak családorvosok, akiknek listáján fiktív személyek szerepelnek. Nos, e témában úgy tûnik, hogy még a közeljövôben is nehéz lesz rendet tenni.
Egy másik vitára és elégedetlenségre okot adó téma a gyógyszerkeret volt, amelynek kapcsán azt kérték, hogy ne szabják meg elôre a keretet, s a pénztár havonta közölje a lakossággal, hogy
mennyi pénz gyûlt össze, s annak függvényében mennyi a gyógyszertámogatásra kifizethetô keret.
Amint az érintettek elmondták, elégedetlenek voltak a jelen lévô igazgató, dr. Porutiu Mihai válaszaival, aki a kényes kérdésekre azt válaszolta, hogy nincs tudomása azokról, s hogy miért nem értesítették a pénztár vezetôségét.
A külügyminisztérium pénteken közzétett egy telefonszámot, amelyen a román vízumkérôk feljelenthetik azokat a nyugati nagykövetségi alkalmazottakat, akik gorombán bánnak velük.
A minisztérium azt ígérte közleményében, hogy figyelmesen kivizsgálja az ingyen hívható számon tett panaszokat, mielôtt "a kiváló kapcsolatok szellemében" megpróbálná megoldani a problémát az érintett diplomáciai képviseletekkel.
Mint az AFP hírügynökség megjegyzi, a vízumkiadási feltételek bizonyos nyugat-európai könnyítése ellenére számos román állampolgár és a sajtó is gyakran panaszkodik egyes külföldi ügyintézôk lekezelô, sôt, durva magatartására. A románok számára kötelezô a vízum, ha az Európai Unióba szeretnének utazni, noha az ország társult viszonyban van az EU-val.
XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem
A magyar kormány politikailag és erkölcsileg támogatja a MOL olajtársaság romániai új piacszerzési törekvéseit, de más támogatási eszköz nem áll a rendelkezésére – jelentette ki Martonyi János külügyminiszter Tusnádfürdôn. A külügyminiszter elmondta: a kormány egyetért azzal, hogy a MOL a térség minél erôsebb multinacionális társaságává váljék.
Martonyi János közölte, hogy Budapesten már megszületett az a kormányhatározat, amely szorgalmazza Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és a szomszédos romániai Szatmár megye határán új határátkelôhelyek létesítését. Az új határátkelôhelyek kialakítása a kormányprogram prioritásai közé tartoznak – szögezte le Martonyi János.
A külügyminiszter elmondta, hogy a kormány álláspontja egyértelmû. Ha igazán megalapozott és tartós kereskedelmi- és tôkekapcsolatokat akarunk kialakítani Romániával, akkor ennek a kapcsolatnak ki kell terjednie a bankrendszerre is.
A külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy a parlament nemzeti konszenzussal fogadja el a szomszédos országokban élô magyarokat megilletô egyes kedvezményekrôl szóló törvényt. A külügyminiszter ugyanakkor hangsúlyozta, hogy véleménye szerint nincs lehetôség az automatikus, minden határon túli magyarra kiterjedô állampolgárság megadására, de elképzelhetô, hogy az állampolgársági törvény egyes rendelkezéseinek a felülvizsgálata "bizonyos körben" könnyebbé tenné a magyar állampolgárság megszerzését.
– Szegedi találkozásunkkor Petre Roman kollegám világossá tette, hogy a román félnek nincsen semmi elvi kifogása a Csíkszeredán tervezett magyar konzulátus megnyitása ellen, de célszerû megvárni az ôszi romániai parlamenti választásokat és az új kormány megalakulását – mondta Martonyi János.
Fontos dolog, hogy ma Romániában jobb és kevésbé kilátástalan magyarnak lenni, mint évekkel ezelôtt – jelentette ki csütörtökön Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár Tusnádfürdôn az MTI-nek és a Kossuth Rádiónak a magyar-román kapcsolatokról adott nyilatkozatában.
"Romániában jelenleg nincs központilag szervezett magyarellenes uszítás, mint ahogyan azt gyakran tapasztalhattuk 1996-ig. Jó, hogy folyamatos a politikai párbeszéd és ez lehetôséget teremt arra, hogy megkezdhessük ténylegesen is a nagy közös programok megvalósítását" - hangsúlyozta az államtitkár. Elmondta, hogy Romániában a magyarságnak van legitim érdekképviseleti szervezete és az RMDSZ rendelkezik a szükséges támogatottsággal. Németh Zsolt szerint az 1998-as kormányváltást megelôzôen, az akkori magyar kormány rosszul tette, hogy "zárójelbe tette az RMDSZ álláspontját és különutas megbékélési magyar-román politikát folytatott, amelybôl kitrekesztette a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget".
Az államtitkár fontos feladatként fogalmazta meg, hogy a román kormány valósítsa meg az RMDSZ igényeit. A magyar kormány azt kéri a román kormánytól, hogy teljesítse a kormányprogramban is szereplô RMDSZ-törekvélseket. A magyar kormány feladata, hogy amikor már világossá válnak az RMDSZ- nek vagy a többi határon túli magyar közösségnek a célkitüzései, akkor kellô nyomatékkal nyújtson diplomáciai támogatást ezekhez – jelentette ki.
Németh Zsolt elmondta, hogy a magyar kormány a határon túli magyar szervezetekkel együttmûködve alkotja meg a státustörvényt, amelynél figyelembe kell vennie Magyarország gazdasági- és politikai lehetôségeit, miként tekintettel kell lenni a magyar társadalom teherbíró képességére is. Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendô idôszakban nem bôvülhetnek a jogok, amelyeket a magyar törvényhozás biztosít, de ehhez türelemre és fokozatosságra van szükség – tette hozzá Németh Zsolt. A külügyi államtitkár a kettôs állampolgárság kérdésérôl elmondta – ez olyan meghatározóan érinti a határon túli magyarság jövôjét, hogy a határon túli magyar szervezetek véleménye nélkül a magyar kormány nem hozhat döntést ebben a kérdésben. Fontosnak tartjuk, hogy a szülôföldstratégiát semmifajta célkitûzés ne veszélyeztesse. Ha a határon túli magyarok számára nem lesz eredményes a szülôföldstratégia, akkor félô, hogy nem lesz kinek jogokat biztosítani.
A tegnap délben alig néhány környezetvédô jött el a marosvásárhelyi Alter Eco csoport által a Park Szálló mögötti parkoló kiszélesítése ellen meghirdetett tiltakozásra. Varga István, a Pro Biciclo Urbo szervezet titkára elmondta, a hivatal nem konzultált a környezetvédôkkel ebben az ügyben, annak ellenére, hogy az új adminisztráció megígérte, hogy együttmûködik a civil szervezetekkel.
– Nem az a megoldás, hogy az amúgy is kevés zöldövezetet felszámoljuk. Még vannak a fôtérhez közel olyan parkolók, amelyeket nem használnak ki eléggé, mint például a Nemzeti Színház mögötti. Ezenkívül ott a volt Bancorex épület mögötti üres terület, amelyet át lehetne alakítani parkolóvá, miért nem azzal foglalkozik a hivatal, hiszen ott nem tennének tönkre zöldövezetet – mondta Varga István.
Tiltakozó akciójukat a környezetvédôk aláírásgyûjtéssel folytatják.
Tegnap délután a várban megkezdôdött a marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány Millenniumi sokadalom elnevezésû nagyméretû népmûvészeti rendezvénye. A Marosvásárhelyi Napokat követôen az idén ez a második jelentôs és – remélhetôleg – tömegmozgató kulturális esemény, ami városunkban zajlik, természetesen a középkori várban. Maros és a környezô megyékbôl szép számban érkeztek kézmûvesek, népmûvészek, akiknek Vásárhelyen felvert sátrait és mûhelyeit meg is látogatta a közönség. A népi mesterségekkel való ismerkedés sokak számára nyilvánvalóan élményszámba ment, sok külföldi turista megfordult ott máris. A szervezô gondolt vigasságra is, hiszen az a sokadalom "kelléke", felléptek a Sireag és a Boróka együttesek, és mindkét tagozattal a Maros Mûvészegyüttes. A várbeli kiállítótermekben megnyílt Fekete Pál szobrászmûvész kiállítása, de ugyanakkor végig nyitva tart az olasz fotómûvészek tárlata is.
A sokadalom mai programja délelôtt 10 órakor kezdôdik: fellépnek több kisrégiót képviselô hagyományôrzô együttesek, gyerekeknek külön programot ajánl a szervezô, éspedig népi gyerekjátékokkal fûszerezik az eseményt, folytatódik a kézmûves házak, népi mesterségek bemutatása, újra megnyílik Marosvásárhely történelmi kiállítása. De mindez csak felsorolás, a Millenniumi sokadalomra részletesebben is visszatérünk. Addig is látogassanak el a várba, sok hasznos és színes látnivalót kínál ez a sokadalom, felsorakoztatva nemzeti közösségünk népi mûvészetét, népzenéjét, kézmûvesiparát, kultúráját.
Már mától kérhetik, illetve használhatják a Fratia szakszervezeti tömörüléshez tartozó Maros megyei szakszervezetek tagjai képviselôiktôl azt a Hermes Pharma kártyát, amely Marosvásárhely 6 gyógyszertárában bármelyik termék esetében 5% kedvezményt biztosít. Az ingyenesen adott kártya a szakszervezeti tag és családja részére a fent említett egységekben vásárolt receptre felírt, kedvezményes vagy más termékekre mennyiségi megszorítás nélkül érvényes és annak egyszerû felmutatása elegendô a jogosultság igazolására.
A Hermes Pharma gyógyszertár-láncot menedzselô cég által kezdeményezett terv egyelôre még kísérleti fázisban van, amelyet Konstanca és Braila megyék után Maros megyében is bevezetnek, hogy majd három hónap múlva felmérjék az elért eredményeket és annak alapján bôvítsék a kedvezményben részesülô megyék számát. Jövôre várhatóan a most kiosztott, vonalkóddal ellátott kártyákat bevonják és modern mágneses információhordozóval ellátottakra cserélik azokat. A cél az, hogy a láncban részt vevôkrôl sikerüljön egy adatbankot létrehozni, hogy annak alapján ki tudják választani a leginkább rászorulókat, akiknek esetleg további kedvezményeket biztosítanának.
Az egyelôre még csak elméletben eltervezettek valóra válásához azonban az szükséges, hogy minél hamarabb beinduljon a rendszer és a Maros megyében levô, a Fratiához tartozó mintegy 30.000 szakszervezeti tag nagy része bekapcsolódjon a hálózatba. Néhány szakszervezeti vezetô azonban már most jelezte, idôbe telik, míg el tudják osztani a kártyákat. A tanárok szakszervezeti vezetôje például a nyári vakáció miatt ütközik nehézségekbe.
270 éve, 1730-ban született JELKY ANDRÁS utazó. Szabólegényként indult világot látni. Kalandos élete során megfordult Németországban, Hollandiában, Indiában, Algériában, Kantonban. Hosszú ideig élt Batáviában, ahol rangra és vagyonra tett szert. 1770-ben hazatért, s Jelky Andrásnak, egy született magyarnak történetei címen megírta élményeit. (1783-ban halt meg.)
200 éve, 1800-ban született FRIEDRICH WÖHLER német kémikus, az MTA tiszteletbeli tagja. A szerves kémia és az izoméria kutatásának egyik megalapozója. Elsôként állított elô szervetlen anyagból szerves vegyületet. Ô fedezte fel az alumíniumot. (1882-ben halt meg.)
30 éve, 1970-ben hunyt el SZÉLL GYÖRGY karmester. 1939- tôl New Yorkban mûködött, majd 1946-tól a Clevelandi Szimfonikus Zenekar vezetôje és világhírének megalapozója volt. (1897-ben született.)
20 éve, 1980-ban hunyt el ERNST PASCUAL JORDAN német fizikus. M. Bornnal és W. Heisenberggel a kvantummechanika matematikai formalizmusának egyik kidolgozója. (1902-ben született.)
505 éve, 1495-ben született JAN VAN SCOREL németalföldi festô, építész. A romantizmus jeles képviselôje volt, kiváló portréfestô. Az elsôk között készített csoportképeket.(1562-ben halt meg.)
115 éve, 1885-ben született HEVESY GYÖRGY Nobel-díjas kémikus, az MTA tagja. 1919 után Dániában, Németországban, majd Svédországban élt. Fôként a radioaktivitás és az izotópok kutatásával foglalkozott. Felfedezte a hafniumot. Az izotópoknak indikátorként való alkalmazásáért kapta a Nobel-díjat. (1966-ban hunyt el.)
95 éve, 1905-ben született GÁSPÁR MARGIT Kossuth- díjas írónô. 1920-tól jelentek meg elbeszélései. Regényeket, a színház világát idézô regényes életrajzokat, hangjátékokat írt. Színdarabjainak konfliktusát a társadalom fonák jelenségei adják.
55 éve, 1945-ben hunyt el CSORTOS GYULA színmûvész. Nagy sikereket aratott trgikus és komikus szerepekben egyaránt. Sok filmben nyújtott kimagasló alakítást, (1883-ban született.)
100 éve, 1900-ban született BALOGH JOLÁN mûvészettörénész, a XV-XVII. sz.-i magyar és itáliai mûvészet valamint a középkori szobrászat volt fô kutatási területe. Fö mûvei: Az erdélyi reneszánsz, A mûvészet Mátyás király udvarában (1-2. köt.), Mátyás király és a mûvészet. (1988-ban hunyt el.)
55 éve, 1945-ben halt meg PIETRO MASCAGNI olasz zeneszerzô, a verizmus jelentôs képviselôje. Legismertebb operája a Parasztbecsület. Többi operája kevésbé népszerû. Kantátát, gyászmisét is írt. (1863-ban született.)
220 éve, 1780-ban hunyt el ETIENNE BONNOT DE CONDILLAC francia filozófus, közgazdász, a felvilágosodás képviselôje. Értekezés az érzetekrôl c. fô mûvében minden érzelmi és értelmi tevékenységet az érzetekbôl származtatott. (1715-ben született.)
90 éve, 1910-ben hunyt el KATONA LAJOS folklórkutató, irodalomtörténész, az MTA tagja. Népmese- és néphit-kutató tevékenysége mellett jelentôsek a magyar kódexekkel foglalkozó tanulmányai is. Az Etnographia c. folyóirat alapító fôszerkesztôje volt. (1862-ben született.)
195 éve, 1805-ben született Sir WIILIAM ROWAN HAMILTON ír matematikus, fizikus. A mechanika matematikai elméletével foglalkozott, bevezette az erôfüggvény fogalmát, matematikai módszert adott a mechanika és az optika jelenségeinek együttes tárgyalására. (1865-ben halt meg.)
100 éve, 1900-ban halt meg JEAN JOSEPH ETIENNE LENOIR francia mechanikus, feltaláló. 1860-ban megépítette az elsô elektromos gyújtással, kompresszió nélkül mûködô használható gázmotort. (1822-ben született.)
185 éve, 1815-ben született EDWARD JOHN EYRE angol Ausztrália-kutató. Számos expedíciót vezetett a kontinens belsejébe, felfedezte a Flinders-hegységet, a Torrens- tavat, az Eyre-tavat. Különbözô brit gyarmatok kormányzója is volt. (1901-ben halt meg.)
150 éve, 1850-ben született GUY DE MAUPASSANT francia író. Novelláiban és regényeiben a századvég francia polgári társadalmának minden jellemzô magatartás- és életformája, érzelem- és gondolatvilága megjelenik. (1893-ban halt meg.)
Petôfi Sándor és Fehéregyháza említése minden magyarban azonos gondolatokat ébreszt – emlékezést az 1849. július 31-i csatára, ahol a nemzet nagy költôje is életét vesztette.
Az 1848–1849-es szabadságharc magyar katonai sikerei arra késztették a Habsburg vezetést, hogy I. Miklós cártól segítséget kérjen a magyar forradalom leverésére. Június elején megindult a császári és a cári hadsereg összehangolt támadása a forradalmi Magyarország ellen. A 170 ezer, részben még kiképzés és felszerelés elôtt álló honvéd szembe kellett nézzen a 360 ezer jól felfegyverzett túlerôvel, de így is legendába illô véres, elszánt küzdelmet vívott a Tömösi-, a Tusnádi-szorosban és Mitácsnál, a Kökösi-hídnál és a Nyergestetônél az intervencióval szemben.
Ez idô tájt az erdélyi seregek fôhadiszállásán, a marosvásárhelyi Teleki-házban kapta a hírt Bem József altábornagy, hogy Lüdersz cári hadserege elfoglalta Segesvárt és bevonult a Nagyküküllô völgyébe. Bem ellentámadást határozott el és kis létszámú seregével Lüdersz ellen indult.
1849. július 30-án reggel szemlét tartott a vártemplom elôtti téren, majd Balavásár, Kelementelke, Erdôszentgyörgy, Bözöd és a Gagyi- tetôn át Székelykeresztúrra érkezett seregével.
Másnap korán megszólaltak a kürtök, verni kezdték a dobokat, Székelykeresztúr fôterén felsorakozott a sereg s elindult a fehéregyházi csatatérre, hogy megütközzön Lüdersz 9100-9200 fônyi hadával és 32 ágyujával. Bem alig 3700 fôt kitevô serege csak 14 ágyuval és 2 tarackkal rendelkezett, de a táborba várta Kemény (Marosvásárhely) és Dobai (Kôhalom) különítményét, kiknek megérkezése esetén 8000 fôvel már más esélyekkel indulhatott volna a küzdelembe.
A támadás reggel kezdôdött, magyar sikerekkel, de délután 4 óra tájban az ütközet mind öldöklôbb kezdett lenni, nyilvánvalóvá vált, hogy a többszörös túlerôvel szemben Bemék elvesztették a csatát. Az oroszok bekerítô hadmûvelete nyomán nagy lett a fejetlenség, mindenki menekült. Ezek között volt Petôfi Sándor is, aki feltehetôleg az Ispán-kút mellett esett el, s akit a fehéregyházi síkon, bajtársaival közös sírba temettek.
Minden év július 31-én felidézzük a költô életéhez kapcsolódó utolsó napok eseményeit, a Marosvásárhelyhez, Kelementelkéhez, Székelykeresztúrhoz, Fehéregyházához fûzôdô emlékeket. Ez alkalommal is ezt tesszük.
Ma, ahol Petôfi Sándor 1849. július 30-31-én megfordult, emléktáblák, síremlékek, szobrok jelzik, hogy az utókor sem feledkezett meg a '48-as eszmékrôl. Ünnepségeken emlékeznek az 1848-1849- es szabadságharcra, annak névtelen katonáira, vezetôire, de a mi tájainkon különösképp Bemre és Petôfire.
Marosvásárhelyen az 1848-1849-es forradalmi eszmék iránti ragaszkodás élénken élt és él az emberekben, amit a szobrok és emléktáblák igazolnak.
a. 1880. október 17-én avatták fel Bem szobrát a város fôterén. alkotója Huszár Adolf szobrászmûvész.
b. 1899. június 11-én Kossuth Lajos bronzszobrát, Köllô Miklós alkotását ugyancsak a fôtéren leplezték le. Mindkét szobrot 1919-ben ismeretlen tettesek ledöntötték.
c. 1915-ben a fôtéren obeliszket állítottak Petôfi emlékére. A féldombormû Kallós Ede alkotása. Az építkezést Léderberger Pál építkezési vállalkozó végezte. Az 1919-ben megcsonkított emlékmûvet 1923. december 2-án a hatalom átalakíttatta az Ismeretlen katona emlékmûvévé.
d. Megmaradt tárgyi emlékeink közül a Görög-házon elhelyezett Petôfi- emléktáblát emeljük ki, melyet 1884-ben Jablonowszki Vince szobrászmûvész alkotott. F+elirata a következô:
"Petôfi Sándor, a szabadság dalnoka Marosvásárhelyt 1849. július 30-án, ezen Görög-féle sarokház fôtéri erkélyes termében Egressy Gáborral együtt, Görög Károly és neje, Ziegler Vilma vendégszeretô házigazdák körében megreggelizvén, innét indult Bem József altábornagy kíséretében a Fehéregyháza melletti csatába, ahol 1849. július 31- én eltûnt.
Itt még ember volt, innét indult ki nagy útra
Hogy csillag legyen ô, fénye örökre ragyog.
e. 1990. március 15-tôl emléktábla örökíti meg Bem altábornagy fôhadiszállását (Dr. Bernády György tér 3. szám), mely 1849. január 13. – július 30. között szolgálta a szabadságharc ügyét.
Ugyanezen az épületen helyezték el 1999. július 29- én Puskás Jenô budapesti szobrászmûvész Petôfi-dombormûvét, melyet ifj. Szokai Imre ajándékozott a városnak.
f. Most készíti Hunyadi László szobrászmûvész Petôfi 2 1/2 m magas bronzszobrát, melyet a város központjában kívánnak elhelyezni.
Kelementelkén 1849. július 30-án Ben József és Petôfi Sándor a fehéregyházi útját megszakította és a Simén család vendégei voltak. Errôl tanúskodik az omladozó kúria falán levô márványtábla szövege:
"Áldott legyen a ház, ahol 1849. július 30- án utoljára ebédelt a nagy költônk, Petôfi Sándor", valamint Petôfi Sándort és Bem Józsefet ábrázoló plakett, amit a sepsiszentgyörgyi cserkészek helyeztek el az épület falán 1999. július 30-án.
Székelykeresztúron a költô a Gyárfás- kúriában töltötte utolsó éjszakáját Varga Zsigmond vendégeként.
a. 1928-ban emléktáblát helyeztek el Péter Lajos, Szentmártoni Kálmán székelykeresztúri tanárok és dr. Kiss Ernô kolozsvári irodalomtörténész kezdeményezésére. Arra csak annyit véstek:
"Ebben a házban töltötte utolsó estéjét Petôfi Sándor 1849. július 30- án."
E nevezetes est eseményét a kiszáradt körtefa elôtti márványtáblára felvésett Kányádi-vers is felidézi:
b. A fôtéren Petôfi egész alakos szobrát Márkos András készítette, 1971-ben leplezték le.
Ezt megelôzôen 1948-ban ugyancsak egész alakos szobrot tervezett, mely átalakítva mellszoborként a Petôfi nevét viselô iskola elôtt látható.
c. A székelykeresztúri temetôben van Petôfi legendai sírja, melyet elôbb titokban, majd 1902-ben ünnepélyesen újratemettek. A sírkôre írták:
"Petôfi 1849. július 31. – 1902. október 25."
a. Segesváron a régi megyeháza melletti kis parkban áll Petôfi mellszobra, Romulus Ladea alkotása.
b. A szobor helyén állott 1897–1916 között Petôfi egész alakos bronzszobra, Köllô Miklós alkotása. Ezt a szobrot 1916-ban Budapestre menekítették, onnan sok viszontagság közepette került Kiskunfélegyházára.
c. A segesvári erdô keleti részén látható Szkarjatyin cári vezérôrnagy kissé megrongált emlékmûve, melyre kôoroszlán vigyáz. Orosz és német nyelvû márványtáblák emlékeztetnek az 1849. július 31-i harcokra.
Fehéregyházán 1849. július 31-én a magyar honvédségnek a túlerôvel vívott hôsies harca vereséggel végzôdött. Ebben a csatában halt meg Petôfi Sándor. Itt nyugszik a többi elesettel a fehéregyházi síkon.
a. Haller Lujza impozáns, turulmadaras obeliszket emelt emlékükre, s mellette egy épületet, ami ma a Petôfi-múzeumot szolgálja. 1898. július 17-én itt volt az elsô megemlékezés Fehéregyháza hôseirôl. Trianon után, 1922–1939 között minden évben megemlékeztek a tragikus végzetû csatáról. A II. világháború után csak 1948 és 1979-ben, a 100, illetve 130 éves évfordulók alkalmával rendeztek országos megemlékezéseket, hogy elhitesse a hatalom a világgal a nemzeti kérdés példaadó módon való megoldását. Más alkalommal csak a koszorúzást engedélyezték. 1989-tôl újból évenkénti megemlékezésekre került sor a fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület szervezésében. 1999. július 31-én leleplezték Petôfi Sándor szobrát a turulmaradas emlékmû szomszédságában. A szobrot Kiskunfélegyháza ajándékozta a fehéregyháziaknak, alkotója Máthé István szobrászmûvész.
b. Egy másik közös sír Héjjasfalván, az út mellett látható. Ide temették Zeyk Domokost, a fehéregyházi csata thermopülai hôsét és számos honvédet. A bronzplakett felirata a következô:
"Zeyk Domokos százados, Bem tábornok hadsegéde,
Itt halt hôsi halált e harctéren 1849. július 31."
A bronzplakett alá a következôket írták:
c. A harmadik tömegsír a Cionta-kertben található. Ma már semmi sem jelzi a honvédek emlékét, mert 1980-ban a területet a hatalom felszántotta, Karthágó sorsára juttatta. Minden valószínûség szerint a többi névtelen hôssel együtt itt nyugszik Petôfi Sándor is. 1956-ban a magyar és román akadémia próbaásatásokat végzett Petôfi felkutatására, de a munkálatokat pénzhiány miatt leállították. A kutatócsoportban részt vett Dienes András Petôfi-kutató, Török Aurél, a budapesti Antropológiai Intézet megalapítója, illetve dr. Culcer Alexandru, Szabédi László, Kányádi Sándor és dr. Bálint Jenô.
d. Dr. Culcer Alexandru ez alkalommal ideiglenes emlékmûvek felállítását javasolta.
Így került sor 1963-ban ezek felállítására a volt segesvári Petôfi- szobor talapzatának köveibôl.
Az Ispán-kúti emlékmûre a következô szöveget vésték fel:
"Aici a cazut la 31. iulie 1849. Petôfi Sándor
itt esett el 1849. július 31-én."
A Sárpatak hídjánál állított emlékkôre:
"Pe aici a privit batalia la 31. iulie 1849. Petôfi Sándor innen nézte az ütközetet 1849. július 31- én."
e. Végül 1969-ben, Sütô András és más írók javaslatára Hunyadi László marosvásárhelyi szobrász elkészítette az Ispán-kúti emlékmûvet, melyre román és magyar nyelven a következôket véste: "Itt esett el 1849. július 31-én Petôfi Sándor forradalmár költô, a népek szabadságának harcosa."
A történelmi nevezetességû helyeken, azok tárgyi emlékénél jusson eszünkbe: "Szent hely ez, ó vándor! Egy nemzet tette e jelt itt" – s hajtsunk fejet a hôsök emléke és örök dicsôsége elôtt.
Dávid Gyula – Mikó Imre: Petôfi Erdélyben, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1972
Egyed Ákos: Erdély 1848–1849, Pallas Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999.
– Az l870-ben alakult Iparos Polgári Dalegylet elnöke dr. Knöpfler Vilmos, karnagya pedig Szentgyörgyi István. 80 esztendôn át mûködött megszakítás nélkül. Karnagyai közül meg kell említenünk a Nagy István és a Kozma Géza nevét.
Jelentôs dátum városunk zenei életének további alakulásában l874, amikor Petelei István (1896-1898), a KZST tagja, utóbb elnöke ösztönzésére, három lelkes muzsikus – Dicsô Béla, Végler Gyula és Mentovich Gyula- egy "mûkedvelô" zenekar felállítása és fenntartása "céljából a város közönségéhez fordul. Ennek nyomán jön létre a Marosvásárhelyi Zenekedvelôk Egylete. Megvallott célja a zenemûvészet széles körû terjesztése, és egyházi meg világi zenemûvek tanítása és elôadása. Az egylet mûvezetôje, kamestere mindvégig Végler Gyula. A székelykeresztúri állami tanítóképzôhöz távozva, helyét l877-ben Mentovich Gyula tölti be, aki a zenekar kiváló hegedûse. Neki köszönhetôen megpezsdül az élet az egyletnél, kamaraegyüttesek jönnek létre. Közös hegedû- és zongorahangversenyeket is rendeznek. A Dalkör és az egylet munkája és együttmûködése az egész város zenei érdeklôdését felkeltette. Itt hangversenyezett pl. 1871-ben Reményi Ede (1830-l898) világhírû hegedûmûvész három alkalommal is és Menter Zsófia (l846-l9l8) zongoraûvész – aki Liszt Ferenc azon egyetlen igazi növendéke, akire maga a mester is büszke – férjével, Popper Dávid (l843-l9l3) gordonkamûvésszel együtt.
– Mit jelentett a város zenei életében a Zenekedvelôk Egylete?
– Több mint 30 éven át mûködött, és érdeme, hogy felkeltette az érdeklôdést a hangszeres zene iránt. Másrészt igényt támasztott egy olyan jellegû intézmény létrehozására is, amely már magasabb szinten tudná szolgálni a zenei nevelést.
(Folytatjuk)
Mikor már jól benne vagyunk a nyárban, a szervezetünk sem igényli a nehéz kosztot. A piacok bôven ontják a finom zöldségeket, könnyû, kímélô és egyben olcsó ételeket lehet készíteni. Ilyen alacsony tápértékû étel a fôzôtök. Hogy ne mindig csak az általunk jól ismert tökfôzeléket készítsük, kispekuláltam egy igen finom, tökbôl készített ételt, ami teljesen eltér a szokványos tökfôzeléktôl. Remélem, önöknek is ízleni fog.
Hozzávalók: egy 4-5 kilós fôzôtök (nézzük meg a körmünkkel, hogy fiatal legyen, ha a körmünk a héjába könnyen belemegy, akkor fiatal), fél kiló növendék, vagy sovány disznúhús, 1 kiló paradicsom, 2-3 fej hagyma, fél kiló zöldpaprika, 1 kk. bors, 1 kk vágott zöldkapor, 1 ek. petrezselyemzöld, 1 mk. csombor, 2 deci olaj, só.
Elkészítés: a tököt hosszában elvágjuk, a magját kiszedjük és a héját lehámozzuk. 3 centis karikákra, majd kockákra vágjuk. Egy 5 literes lábasban vizet forralunk, sózzuk és a felaprított tököt 10 percig fôzzük. Szûrôben leszûrjük, hagyjuk 20 percig, hogy jól csepegjen le. Addig elkészítjük a húst, amit kisebb kockákra vágunk. Az olajban a felvágott hagymát üvegesre sütjük, a húst beletesszük és félpuhára pároljuk, majd a kicsumázott és karikára vágott paprikákat is beletesszük és ezzel még tovább sütjük. Borsozzuk, sózzuk. Egy nagyobb jénai tálat zsiradékkal bekenünk. Az aljára egy réteg tökött rakunk. Megszórjuk a zöld fûszerek felével. Egy réteg húst rászórunk egyenletesen elosztva. A paradicsomot felszeleteljük és a húst ezzel beborítjuk. Erre egy újabb réteg tököt helyezünk és megismételjük az elôbbieket. A tetejét egy deci tejföllel meglocsoljuk és még szórhatunk rá zöld fûszereket. Közepesen melegített sütôben 20-30 percig sütjük. Forrón tálaljuk, a tányérokban még tejfölözhetjük. Aki kedveli a csípôs paprikát, pár karikával megadhatja a módját (én így kedvelem).
A mindennapos esôzések elôcsalogatták a gombákat. Ez a recept nem éppen kímélô, de nagyon finom és nagyon régen készítem.
Rántott, velôvel töltött gomba
Hozzávalók: fél kiló gömb fejû gomba (fiatal gombák, csiperke, ôzláb, piruló galóca stb.), 30 deka velô, liszt, tojás, prézli a panírhoz, olaj a sütéshez.
Elkészítés: a gombát megmossuk (nem húzzuk le a bôrét, mert az igen hasznos anyagokat tartalmaz, ez régi hibás szokás), a szárakat kitörjük, szikkasztjuk és a kihûlt, elkészített velôvel a gombafejeket megtöltjük. A tojásokat felverjük, liszttel, sóval habarást készítünk. A megtöltött gombafejeket belemártjuk, majd prézlibe forgatjuk és bô forró zsiradékban pirosra sütjük. Kitünô elôétel tartármártással, cukros salátával.
Tojásos velô: 30 deka borjú- vagy disznóvelô, 1 fej hagyma, 2 tojás, 1 mk. törött bors, 1 ek. petrezselyemzöld, 1 deci olaj, só.
Elkészítés: a velôt leforrázzuk, lehártyázzuk kockákra vágjuk. A hagymát apróra vágjuk, az olajban üvegesre sütjük, a velôt beleforgatjuk, 5 percig sütjük, a felvert tojásokat ráöntjük, sózzuk, borsozzuk, a felaprított petrezselyemzölddel még egy keveset sütjük, ameddig összeáll.
Egy könnyû nyári hosszúlépés erre is jól jön, mondjuk küküllômenti rizlingbôl – Hargita gyöngyével.
Egészségükre.
Öt fémdarabot (arany, ezüst, bronz, platina és nikkel) öt különbözô ládába helyezünk, majd a ládákat megszámozzuk 1- tôl 5-ig. Tehát mindenik ládában egy fémdarab van, a lecsukott fedelén pedig egy felirat:
1. Az arany a kettesben vagy a hármasban van; 2. Az ezüst az egyesben van; 3. A bronz nincs itt; 4. A nikkel abban a ládában van, amelynek a száma eggyel kisebb az aranyat tartalmazó láda számánál; 5. A platina abban a ládában van, amelynek a száma eggyel nagyobb a bronzot tartalmazó láda számánál.
Az állításokról még tudjuk azt, hogy közülük csak egy igaz, éspedig az, amelyik azon a ládán van, amelyben az arany található; a másik négy állítás hamis. Találjuk meg, melyik ládában melyik fém van.
Megoldás: 1. nikkel, 2. ezüst, 3. bronz, 4. platina, 5. arany. Melyik állítás igaz?
1. Az elsô ládán levô felirat biztosan nem igaz, mert ha igaz lenne, akkor az arany ott kellene legyen (a feladat legutolsó állítása szerint), és nem a kettesben vagy a hármasban, ahogy a felirat állítja. Tehát ez az állítás biztosan hamis, következésképpen az arany vagy a négyesben, vagy az ötösben van.
2. Ez a felirat is biztosan hamis, mert ha igaz lenne, akkor az arany itt kellene legyen, de amint láttuk, az arany nem lehet itt.
3. Ez is biztosan hamis, ugyanaz a helyzet, mint az elôzô láda esetében. Mivel ez hamis állítás, ebbôl következik, hogy a bronz igenis itt van!
4. Ha az arany itt lenne (itt már lehet), akkor ez igaz állítás kellene legyen. De a nikkel nem lehet a 3-as ládában, hiszen ott már a bronz van; így akkor ez is biztosan hamis állítás, tehát az arany itt sincs.
5. Nyilvánvaló, hogy az arany végül csakis itt lehet. Akkor ez a felirat igaz, tehát a platina a 4-es ládában van.
Az elsô ládában nincs sem az arany, sem a bronz, sem a platina (ezeknek már megvan a helyük), de az ezüst sem lehet, ugyanis a második állítás is hamis. Akkor csak a nikkel marad. A második ládában tehát az utolsó megmaradt fém kell legyen, az ezüst.
Hibaigazítás. Múlt heti számunkban a 12. FELADVÁNY megfejtésében hibásan jelent meg a következô mondat: "feltételezzük, hogy az óramutató nem 12, hanem 24 óra alatt járja körbe a számlapot, akárcsak a Föld a Napot". Helyesen a mondat vége így hangzik: "akárcsak a Nap a Földet – látszólagosan." A hibáért az olvasók szíves elnézését kérjük.
Egyes megfejtôink nagyon éberen megjegyezték, hogy a 14. FELADVÁNYT nem lehet megoldani, hiszen a valóságban nem létezik griffmadár (csupán a görög mitológiában vagy a mesékben). A "griffmadár" megnevezést nem buktatónak szántuk, csupáncsak szükségünk volt egy olyan képzeletbeli madárra, aminek a tojása is rendkívül kemény, hogy a kísérletet el lehessen végezni. Azért, hogy tovább szórakozhassanak a feladvány megoldásával, meghosszabbítjuk a 14. FELADVÁNY beküldési határidejét jövô hét szerda estig.
25 helyes megoldás érkezett a 13. feladványra. A helyes megfejtôk: Adorjáni Beáta, Bartha Kinga, Bende Lôrinc, Csatlós Tibor, Csergô Leopoldina, Demeter Gyula, Imre Zoltán, Kacsó Zoltán, Kacsó Ágoston, Keresztesi Árpád, Kolozsvári Gyula, Logothetty Zoltánné, Marton Margit, Marton Zoltán, Máthé Bernadette, Nagy I. Imre, Nagy József-Attila, Pálffy László, Pethô-Dévay Ildikó, Révész Andrea, Rózsa Enikô, Szabó Ágota, Szabó Gergely, Szentgyörgyi Sándor és Takács Ildikó.
E heti nyertesünk RÓZSA ENIKÔ. Nyereményét, a 100.000 lejes vásárlási utalványt átveheti szerkesztôségünkben, hétfôtôl péntekig 10 és 14 óra között, és levásárolhatja a SOLVOPLANT Laposnya utcai üzletében.
Egy nagy fémlemez közepébôl kivágtunk egy kör alakú korongot. Mi történik a megmaradt lyuk átmérôjével, amikor melegítjük a fémlemezt? Miért?
A megoldást be lehet küldeni postán a szerkesztôség címére (4300 Tg.-Mures, Dózsa György u. 9. szám), vagy be lehet adni a Népújság szerkesztôségébe, legkésôbb jövô hét péntekig. Leveleiken kérjük feltüntetni a rovat címét: TESZTELD MAGAD. Jó szórakozást kívánunk!
Közöttünk minden földi kötelék.
Mi mégis a te nemzeted maradtunk:
És benned megmaradt az ország,
S a dicsôség is, a mi dicsôségünk,
A szemfedôs, a könnyel áztatott.
A mi világtól elfordult szemünk
Immár a földi ország égi mását
Ha ôseink csak földet hagytak ránk:
Te reánk hagytál egy darab eget,
Egy örökrészt a porló rög felett.
Szabadság és szerelem gyarmatát:
Az ágyúk hangos torka néma lôn,
Nem tûzben, vérben edzett vértezet,
De mi most Reád szegezzük szemünk,
Te vagy tûzálló, kemény fedezékünk.
Mint verseid, a "rongyos katonák",
Akiknek éhség s igazság a bére:
Ó, nem az oktalan kevélykedés,
De megmaradt a büszke öntudat,
Ha balsorsverten, ha koldusszegényen:
Közöttünk minden földi kötelék.
Térdig porban és övid hamuban,
Mi mégis a Te nemzeted maradtunk:
És benned megmaradt az ország,
S a dicsôség is, a mi dicsôségünk,
1922. október
Bojthi Veres Gáspár (1595?–1640 után)
– Bethlen Gábor korának legtekintélyesebb elbeszélô költôje –
Amíg a fôként Wittenbergben tanuló Laskai és Decsi költészete és tudós munkássága a Báthoriak idejére esett, a harmadik jeles rektornak, a Heidelbergben tanuló Bojthi Veres Gáspárnak élete és munkássága Bethlen Gábor uralkodásával, a Bethlen család történetével áll szerves kapcsolatban. A bihari jobbágyfiút Bethlen Gábor iskolapolitikája juttatja Váradra, Debrecenbe, ahonnan Heidelbergbe kerül. Ott Geleji Katona István, Prágai András, Putnoki János, Szilvási Márton társaságában és a magyar coetus több tagjával végezte tanulmányait az irénikus szellemû Dávid Pareus tanítványaként. A heidelbergi humanizmus – s ez jól érzôdik az ott végzettek stílusán – ékítményesebb, barokkosabb, mint az elôbbi (fôként wittenbergi) indíttatású mûveltség szelleme volt. A mintegy húszfônyi magyar coetus egy részének anyagi támogatója Bethlen Gábor, szellemi példaképe pedig a nagy zsoltárfordító és irodalmunk elsô képvers- (carmen figuratum, bildlyrik) írója, az Európa-szerte ismert Szenczi Molnár Albert volt. A nagy zsoltárköltô Oppenheimban tanítóskodott ekkor még bizonyára, aki egykor szintén heidelbergi diák volt. Amit jelen esetben azonban fontosabb tudnunk: van egy marosvásárhelyi ifjú tanítványa, csodálója. Pontosabban szólva Marosszentkirályi Benedek 1618-as ajánló versébôl tûnik ki mindez, amely Scultetus Ábrahám jubileus esztendei prédikációjának fordítását dicséri. Szentkirályi Benedek elsôsorban Molnárt méltatja, alapos felméréssel és csalhatatlan érzékkel halhatatlanságot ígér neki már latin epigrammája bevezetésében:
Hírneved és dicsôséged Molnár, örökös lesz,
Ki a magyar népnek, mint mai fénye ragyogsz.
Egyetlen kézzelfogható jelbôl is arra következtethetünk, hogy Vásárhely iskolája, humanista mûveltsége – fôként Decsi építô munkája folytán – bekapcsolódott a reformáció országos, sôt európai vérkörébe. Ezt csak alátámasztja a vers bibliográfiai alapossága, ami lehet, hogy szárazzá teszi a verset, de hitelesíti a mûvelôdéstörténetet. A Bethlen-kor legreprezentatívabb költôje kétségtelenül Bojthi Veres Gáspár, aki már 1617-ben epikus dicskölteményt írt a Nagy Fejedelem hôstetteirôl Panegyris in excellentissimas laudes Principis Gabrielis Bethlen címen. Erôsen ünnepélyesek ezek a hexameterek, gyakran inkább érzôdik rajtuk az udvari pompa, mint a tartalmas költészet. Ezeket a mitológiai kellékekbôl szôtt barokkos nehezékeket csak ott veti le a költészete, ahol a béke idillikus áldásairól és demokratizált hatásáról ír az udvari, de jobbágy származású történész. Ilyen például az a részlet, amely Bethlen Gábor születésérôl szól, mintegy anticipálva, megjósolva a békeszeretô fejedelem néppárti uralkodását:
Csendes békétôl termékeny lett az idôszak:
A gazdák szabadon szelték ekevassal a földet,
S láttad, hogy hizlalta kövér legelô a juhnyájat,
S hallottad, hogy bôgtek hosszan a fiatal ökrök.
Felmagasodtak az érett terméstôl a vetések;
Bacchus ajándékát ontották bôven a dombok;
Gazdag bányáink kamatuk meghozva, a szorgos
Földmûvesnek alácsüngött munkája gyümölcse;
Nem volt munka, amely nem hozta meg évi jutalmát.
Az évek sora és a bôség rakta elénk mind-
Azt, ami kedves volt az apáknak; a béke elôre
Megsejtette, hogy él, aki jó menedéket emel majd
Drága hazánknak, s méltányos törvényeket ápol.
Bethlen fejedelemmé választását is sokkalta inkább az anticipáció, mint történeti hûség íratta Bojthi Veressel, hiszen köztudott tény, hogy Bethlent török segítséggel emelték fejedelmi székbe. Többfajta Bethlen Gábor- kép él bennünk: egyrészt egy történeti, másrészt egy vallási legendák mintájára szôtt, de ezeket gyakran átszínezi Móricz és Makkai Bethlen-portréja. Makkai és Bojthi Veres Gáspár rajza tûnik ezek közül a legtárgyilagosabbnak. Ezt látszik igazolni a panegyrisznek az a része is, amely Bethlen és Dajka János lelki kapcsolatát ábrázolja:
Hitbeli dolgok közt Bethlen maga is elidôzget,
Buzgón vizsgálgatja az Úr szent titkait; olykor
Dávid szép zsoltárai közül is énekel egyet,
Mondva magában: Nékem az ád örömöt, ha fülembe
Szolgáimnak e szavai szállnak: Rajta szakítsd meg
A pihenést FEJEDELMÜNK, és templomba siessünk,
Hogy méltóképpen tisztelve imádjuk az Istent.
Kedve szerint volt sorra bejárni a távoli tájat,
Messzi határvárost, s maga mellé vette az ékes
Szavú papot, KESERÛIT, ne legyen alkalom, egy sem
Mit nem a mennyei Isten hangzó szózata tölt meg.
Ne feledjük el, hogy a költô lett a Bethlen udvari történésze az elhunyt Bocatius János, illetve Háportoni Forró Pál helyébe. Meg is írta terjedelmes munkában Bethlen Gábor viselt dolgait (De rebus gestis magni Gabrielis Bethlen címen). Életírói nem tudják, hogy Szatmáron kezdte nevelôi pályafutását. A húszas évek elsô részében két ízben is rektorkodott Vásárhelyt. Ekkortájt több alkalmi verset írt kollégiához, jótevôihez; gyászverssel és beszéddel búcsúztatta Károlyi Zsuzsanna fejedelemasszonyt, akinek emlékére két hasonló tárgyú könyvet szerkesztett (az Exequiarum coeremonialium, vagyis Halotti pompa és az Exequiae principales, vagyis Fejedelmi pompa címû kiadványokat). Alkalmi költô tehát Bojthi Veres Gáspár, de nem akármilyen alkalmakra írja ódáit. Ha elfogadjuk ténynek azt, hogy amint Pázmány Péter volt a legnagyobb prózaírónk ebben a korban (hiszen véle kezdôdik az új magyar nyelv), és hogy ugyanúgy Szenczi Molnár Albert volt (Zrínyi mellett) legjelentôsebb költônk (halhatatlan zsoltárai és modern mûfordításai folytán): akkor bizonyára értékelni fogjuk Bojthi Veres Gáspár 1617-es, Szenczi Molnárral való szereplését. Ekkor volt ugyanis Luther fellépésének századik évfordulója, amelyet Szenczi Molnár úgy ünnepelt meg, hogy – a már említett – Scultetus Ábrahám Jubileus esztendei prédikációját lefordította németbôl, és Bethlen Gábornak ajánlta. A könyv elejére pedig Veres Gáspár Bethlennek dedikált latin nyelvû, alkaioszi ódáját tették. Vannak ebben is, akárcsak a panegyriszben, nem csak súlyoktól vergôdô, de Pindarosz módján szárnyaló sorok is, amelyek méltók mind a nagy eseményhez, mind a Nagy Fejedelemhez:
Nagyságos Úr, e mûvet, amely kilenc
Múzsára vall, most néked ajánlja fel
S tiszta nevének örül személyed.
Ezért fogadd, nagylelkû Uralkodónk
– Ki szent hadunknak vagy vezetôje s a
Harcos hunoknak apja is –, hogy
Bojthi Veres Gáspár nem csak Vásárhely nevelôje volt, hanem az ifjabb Bethlen Istváné is. Ezt a tisztséget Geleji Katona István, Károlyi K. György mellett látta el. Úgy látszik azonban, mintha legtöbbet ô foglalkozott volna a jövendô váradi kapitánnyal. Még heidelbergi tanulmányai vége felé aszklépiadészi sorokban köszöntötte a szépreményû ifjú grófot. Így költôként, tudósként és nevelôként kétségtelenül döntô hatással volt Bethlen István humanista ízlésére és váradi udvarának irodalmi alakulására.
Erre a közvetett hatásra itt most nem térhetek ki részletesen, de nem is mehettem el mellette teljesen szótlanul.
A verset Bethlen Gábor talán legbizalmasabb embere írja annak az ifjabb Bethlen Istvánnak, akit saját utódjának szánt, féltve neveltetett a Nagy Fejedelem. Ha valamiféle törökpártiság gyanúját táplálná valamelyik történészünk Bethlen Gáborral szemben. az olvassa el Bojthi Veres nevelô célzatú latin versrészletét:
Mint Mátyás, Hunyadi sarja, hatalmasan
S jámborul diadalt ült a cseh börtönön,
S több országban is ô tett igazat, mivel
Sztambul és Róma urát megfenyegette volt:
Már királyi erényt bírnak a Bethlenek,
Érzik, hogy fejükön sarjad a zöld babér!
Dús szörényi vidék ügyvezetôura,
Bethlen Gergely, amint érdeme és a nép
Kívánsága szerint a megye bánja lett,
És így tett igazat, hogy a hatalma nôtt:
Nagy Sándornak a képmása lehetne, mert
Összetörte a vad török erôs hadát,
S gyôztes katonaként tért meg a haddal, és
Tönkreverte dicsôn otthon is a pogányt.
(Aszklépiadészi sorok ifjabb Bethlen István grófhoz – Chorijambicum asclepiadeum ad illustrem, generosum Dominum Comitem)
– Régi vágyam vált valóra ezzel a kiállítással. Ugyanis gyermekkorom óta lovagokról, pajzsokról álmodozom. Azóta mocorog bennem a formatervezô. Csak hát a képzômûvészetben akkor errôl még nem tudtunk . Az iskolában, itthon, az utcában, a gyermekeknek csupa kardos felszerelést gyártottam. Eltelt azóta néhány évtized – háromnál is több! – és mindez a feledésé lett. Aztán egy szép napon újra éledezni kezdett bennem a valamikori késztetés. Közben befejeztem a tanulmányaim Kolozsváron, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, és formatervezô, dizájner lettem.
– A címerkészítés miként kapcsolható a formatervezéshez?
– Közel áll hozzá, hiszen ez is díszítômûvészet. Rokonítható akár a grafikával, a festészettel is.
– Miért épp a címerek vonzották ?
– Munkámban, mint annyi más mûvészében is, különbözô korszakok váltakoznak. Igyekszik az ember újat nyújtani, különbözô technikákkal kísérletezni. Én, hogy minél eredetibb, érdekesebb, és minél erdélyibb legyek ilyen irányú törekvéseimben, kezdetben a régi, faragott népmûvészethez fordultam. Azt frissítettem fel, modernebben kezelve a témát. Egy-két év múlva aztán az erdélyi fejedelmek címereihez fogtam hozzá. Nemsokára az erdélyi nemesség – grófok, bárók – címerképei következtek. Összesen mintegy 100 munkáról van szó. A Vártemplomban tehát az erdélyi fejedelmek, az erdélyi városok címereibôl álló tárlat tekinthetô meg: János Zsigmond, Báthori, Kemény, Bocskai, Rákóczi címere, vármegyecímerek, egyházi címerek. A pajzscímereken új technikát alkalmaztam. Nem festettem ôket, hanem szép színes, tapadós anyagot használtam. Kisollóval, körömvágó ollóval, szikével kivágva, ragasztottam egymásra a darabokat. Arany és ezüst filctollat is használtam a színezésben. Mert ezt a színhatást festékkel nehéz megteremteni. Ez kölcsönöz egyébként a nemes veretet a munkának. Ettôl válnak címerré.
– Az elôbbi tulajdonképpen a kollázstechnika.
– Igen. Ötvözve a díszítômûvészetet a ragasztással, illetve új anyagként az öntapadós felülettel. Újszerû nyersanyag használatáról is van szó, mely egységes, szép, tiszta és összhatásában is elegáns.
– Vagyis ezt adta magából a hozzá a formatervezô. Egyébként honnan hozzá a forrásmunka ?
– Lexikonok, egy magyar kiadásban megjelent kötet – Ötszáz év címerei – Budapestrôl, Spielmann Mihály kötetei az erdélyi fejedelmekrôl... Innen vettem ki és nagyítottam fel a címereket, illetve festettem ki ôket. A vármegyecímerekhez szintén az anyaországból kaptam dokumentációként reprószerûségeket. A pajzscímereket pedig a Királyok könyvébôl vettem. Bár tapasztaltam különbözô eltéréseket is esetenként, nem volt, akivel ezekrôl elbeszélgessek. Senki pontosat nem tud mondani, mert törvényszerûség ebben az ábrázolásmódban, úgy tudom, nincs.
– Hogyan kerültek a Vártemplomba?
– Tekintettel arra, hogy volt itt fejedelemválasztás is, törvényhozás is, úgy éreztem, itt a helyük. A kiállítás megrendezését azonban megsürgette a reformátusok világtalálkozója. A tulajdonképpeni megnyitóját egyébként a Reformáció Emléknapjára tervezem, lovagi zászlóval, verssel, a Vártemplom kórusának közremûködésével, hangszerszólóval, egy rövid, a középkor hangulatát érzékeltetô mûsorban, Spielmann Mihály elôadásával. (Remélem, elfogadja a meghívást.)
– Mit lásson a nézô ezekben a címerekben, mit kellene tudnunk a múltjukról, eredetükrôl, mi jellemzi ôket mint mûvészi alkotásokat?
– Ezek a címerek tulajdonképpen olyan színes jelvények, alakos jelvények, amelyek arra szolgáltak, hogy jelezzék: viselôik egyazon közösséghez tartoznak. Gyakorlatilag olyan pajzs alakú felületrôl van szó, melyet maghatározott alakokkal és színekkel tölt be az ember.
– Azért, hogy viselhetô legyen. Másrészt azért, mert az általa jelzett jogokkal együtt örökölhetô is. Ami pedig múltját illeti, a keresztes hadjáratokig vezethetô vissza, amikor a fôúri lovagok saját címer alatt álltak handrendbe. Így jelezték, hogy egymáshoz tartoznak. Kezdetben zászlón használták, csak körülbelül l200 óta készülnek pajzsra a címerek. Utóbb elôfordultak már a sisakokon, a takarókon, szônyegeken is. A leggyakrabban eredeti vagy képzeletbeli, stilizált állatfigurákkal - sárkány, sas, keselyû, oroszlán, elefánt, kos, ló - a felületen. De látni rajtuk várat, keresztet, csillagokat is. A figurák fegyverrel vagy anélkül láthatók. Szembôl, oldalnézetbôl, akár teljes nagyságukban. Függetlenül attól, hogy egy-egy ország, város, vármegye, akár fejedelem vagy egy-egy személy saját jelvényérôl volt szó, azt hiszem, a XIV. századtól hanyatlani kezd a címerfestés. Mert bár az alkotók eredetileg az illetô kor mûépítészetének stílusához igazodtak, utóbb egyre feleslegesebb díszítmények éktelenítették a címereket. Most mintha újraéledne a címerfestés. Az idôsebbeknek élvezetet, kicsit a történelemmel való találkozást jelenti, a fiataloknak újdonság, ilyet szinte nem is láttak még, hiszen évtizedeken keresztül tiltott, rejtett mûfaj volt.
Évekkel ezelôtt írtam Erôss Attiláról, hogy magamban ôt mindig szépírónak tekintettem, fôleg mikor a századvégi változások után, gyors egymásutánban – évente – jelentek meg kötetei: versek, novellák, tárcaregény, aztán 1996-ban meglepetésszerûen egy tudományos munkának számító kötettel: a 200 éves erdélyi magyar újságírásról. Most, hetvenötödik születésnapjára verseinek gyûjteményes kötetével (1939 – 1999), hatvan év legszebb verseivel lepte meg önmagát és minket, olvasóit – Legyen meg a Te akaratod (Közdok Budapest, 2000.)
E jeles évforduló kapcsán, úgy érzem, fel kell eleveníteni életének fôbb állomásait ahhoz, hogy költészetét is jobban megértsük.
Csíkjenôfalvi lófô székely családból származik, a család nagyapja révén került e tájakra, aki a katolikus egyház radnóti uradalmának intézôje, apja köztisztviselô. Erôss Attila már a közeli Küküllôváron született 1925. július 27- én, középiskoláit a marosvásárhelyi Római Katolikus Gimnáziumban végezte, // Ôsz volt akkor is, mézillatú reggel,/ hogy tanulni, városba hozott apám./ Kezemet fogva, a Klastrom utcában,/ megkopott házak árnyékos oldalán.// – emlékszik elsô iskolai élményére. Kolozsváron jogot végez ugyan és élete folyamán többször is jogászként dolgozott, de szíve szerint igazi hivatásának az irodalmat, újságírást érzi, amit bukaresti tanulmányai során sajátított el. Egy ideig lapszerkesztô Marosvásárhelyen, késôbb ott találjuk az Igaz Szó alapítói között. A sajtóban napjainkig jelen levô Erôss Attila elsô nagyobb lélegzetû munkája A bosszú – kisregény (1968), s még ugyanabban az évben jelenik meg folytatásokban a Vörös Zászlóban A szürke ametiszt, ezt követte egy színjáték (Kétszoba összkomfort) és egy operettlibrettó (Bolygók ha találkoznak).
1989 után elôkerül a Versek a fiókból címû verseskötete, a sokáig rabságra ítélt költemények, amiben hívô emberként vallja, hogy: //Ötven esztendô nem tudott legyôzni,/ bár ellened támadt minden hatalom.// És elôkerülnek a regények, novellák, aztán megint versek. De most már szabadon énekel a költô és napvilágot láthatnak istenes versei: Isten szolgája, Fohász, Te deum, az erôs hitû keresztény ember hitvallása.
Írásaiból tisztán világítanak ki a XX. század magyarságának égetô problémái: kivándorlás és itthonmaradás //Amióta csak tudom,/ azt zúgja a harangom:/ Maradj, kedves magyarom!/ Ezer esztendeje már, gyökeretek ide zár,/ minden patak visszavár./ Ha a felleg beborít,/ akkor is a legjobb itt./ Menedék az ôsi hit.//. Ragaszkodás és hazaszeretet, szórv&aacu