Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem

Tizenegy évvel ezelôtt a csendes ellenállás és a résztvevôk bátorsága hozta létre a bálványosi tábort és azokban az években csak a civil kurázsi tette lehetôvé a román-magyar kétoldalú kapcsolatokról szóló ôszinte véleménycserét - jelentette ki Smaranda Enache, Románia finnországi nagykövete, a Pro

Európa Liga társelnöke csütörtökön Tusnádfürdôn a XI. Bálványosi Nyári Szabadegyetem hallgatói elôtt.

Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár emlékeztetett a román-magyar kapcsolatok pozitív elôzményeire, és elmondta, hogy az 1956-os jászvásári és temesvári diákmegmozdulások idején az eseményekben többnyire román diákok vettek részt, akik szolidaritást vállaltak a magyar forradalommal és két nyelven, románul és magyarul olvasták fel a forradalmi nyilatkozataikat.

A magyar külügyi államtitkár emlékeztetett arra is, hogy 1989-ben Temesváron magyarok és románok közös élô lánca védte Tôkés Lászlót. Jelenleg a helyi viszonyokhoz képest mindkét országban a legdemokratikusabb kormánykoalíciók vannak hatalmon, és mindkét részrôl elkötelezett politikusok próbálják jobbítani a két ország közötti kapcsolatokat - állította Németh Zsolt. A külügyi államtitkár kijelentette: A két ország kapcsolatainak alakulásában elkerülhetetlen a kisebbségi kérdés megvitatása.

Németh Zsolt nyomatékosan hangsúlyozta, hogy Magyarország nem szorgalmaz határmódosítást, errôl csak a román szélsôjobboldal beszél idônként. Nem Bukarestnek és Budapestnek, hanem Bukarestnek és az erdélyi magyarságnak kell megtalálni a közös hangot - mondta az államtitkár. Németh Zsolt kijelentette, egy korábbi közvélemény- kutatás adatai szerint Romániában javult a román- magyar kapcsolatok megítélése és a magyar külpolitika élvezi az erdélyi magyarság bizalmát. A Magyar Állandó Értekezlet munkálataiban részt vesznek a határon túli magyarok legitim képviselôi, s immár intézményesített módon alakulhatnak ki a közös magyar-magyar álláspontok - mondta Németh Zsolt külügyi államtitkár. A romániai ôszi parlamenti választásokra utalva reményét fejezte ki, hogy Romániát olyan emberek vezetik majd, akik felismerik a magyarságban rejlô lehetôségeket.

Eckstein Kovács-Péter, a román kormány kisebbségügyi minisztere megelégedéssel állapította meg, hogy 1996 ôszén a román politikai elit közös kormányzásra hívta a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ). Az RMDSZ számára minden tekintetben nem volt ugyan sikeres az elmúlt négy esztendô, de mind a románok, mind pedig a magyarok pozitívan értékelik a kormányzási eredményeket - jelentette ki a miniszter.

Eckstein-Kovács Péter cáfolta Toró T. Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülés Platform elnökének azt a kijelentését, miszerint az RMDSZ vezetése hajlandó lenne együttmûködni és lepaktálni a Ion Iliescu által vezetett Romániai Társadalmi Demokrácia Párttal, ugyanakkor elmondta, hogy a közelmúltban végzett felmérés szerint a megkérdezett romániai magyaroknak több mint fele szeretné, ha az RMDSZ továbbra is szerepet vállalna az ország kormányzásában, mert így garantálni lehet az erdélyi magyarok biztonságát. A kisebbségügyi miniszter kijelentette: aki magyarul akar tanulni, azt semmi nem akadályozza szándékában, mert a módosított tanügyi törvény ezt lehetôvé teszi. Eckstein-Kovács Péter ugyanakkor elégedetlenségét fejezte ki amiatt, mert nem valósult meg a romániai magyar egyetem és hogy mindmáig nincs áttörés az egyházi és közösségi ingatlanok visszaadása területén, mert ez jelentôs károkat okoz az erdélyi magyarságnak.

Tudor Dunca, Románia berlini nagykövete azt hangoztatta, sok erdélyi román érdekelt a normális magyar- román kapcsolatok megteremtésében. Tudor Dunca szerint legitim és hasznos az RMDSZ kormányzati jelenléte. Elmondta, hogy a nemrég lezajlott önkormányzati választási kampányban elmaradtak a hangsúlyozott soviniszta elemek és reményét fejezte ki, hogy az ôszi parlamenti választások idején sem élnek ezzel a káros eszközzel a politikai pártok.

Parkolóbôvítés a Park Szálloda mögött

A hét elejétôl dolgoznak a munkagépek a marosvásárhelyi Park Szálloda mögötti zöldövezetben, ahova parkolóhelyet létesítenek. A régivel együtt összesen 40 személygépkocsi parkolására lesz alkalmas. A munkálatokat a Megyei Útügyi Igazgatóság, a Citadin Rt. és a Premaco Kft. alkalmazottai végzik. A bejárat az Enescu, míg a kijárat a Vározháza utca felôl lesz. A beruházás összesen 150 millió lejbe kerül. Mivel a munkálatokkal zöldövezetet tesznek tönkre, a marosvásárhelyi környezetvédôkbôl álló Alter Eco csoport ( Fókusz Öko Központ, Milvusz Csoport, Pro Biciclo Urbo, Erdélyi Kárpát Egyesület, Mind Control Alapítvány, Outward Bound Románia és a Biokertész Csoport) tiltakozik ez ellen. A szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény szerint a parkoló bôvítése nem egyeztethetô a Zöld Jegyzôkönyvben elfogadottakkal, mivel szûkítik a zöldövezetet és a parkoló által több autót "vonzanak majd a Városháza és az Enescu utcákba". A szervezetek kérik a munkálatok felfüggesztését egy elfogadható megoldás kidolgozásáig.

Hogy hangsúlyosabbá tegyék véleményüket, július 28-án, pénteken 12 órától a Park Szálló elôtt élô lánccal tiltakoznak majd a polgármesteri hivatal kezdeményezése ellen.

Bölöni László a labdarúgó- válogatott élén

A marosvásárhelyi labdarúgás legkiemelkedôbb egyénisége, aki a közelmúltban a XX. század legnagyobb sportolója címet kapta Marosvásárhelyen, Bölöni László, megtisztelô, ám rendkívül nehéz és kényes megbízatást kapott a Román Labdarúgó-szövetség részérôl. A következô kétéves ciklusban ô lesz a román válogatott szövetségi kapitánya, mely idô alatt az a feladata, hogy kijuttassa a csapatot a japán-koreai világbajnokságra egy olyan selejtezô csoportból, amelyben többek között Olaszország és - jelen körülmények között egyáltalán nem mellékesen - Magyarország az ellenfél.

Bölöni László neve nem elôször kerül szóba a szövetségi kapitányi poszttal kapcsolatban. Két éve, amikor végül is Victor Piturcát nevezték ki ide, versenytársaként az ô neve is felmerült. Akkor azonban, mint saját maga vallotta, csupán porhintésként, hiszen elôre tudta mindenki, hogy Piturca lesz a kapitány, s ô sem kívánt még elszakadni a francia elsô osztályban szereplô csapatától, a Nancytól.

Nyolc év egyetlen csapatnál azonban elég hosszú idô ahhoz, hogy az együttmûködésbe mindkét fél

"belefáradjon", s így az idény végén, barátságos légkörben ugyan, de Bölöni megvált volt csapatától.

Ekkor üresedett meg Jenei Imre szövetségi kapitány mellett a másodedzôi poszt, s Mircea Sandu szövetségi elnök Bölönit látta rá a legmegfelelôbbnek. Az ASA és a Steaua egykori kiválóságát azonban nem olyan fából faragták, mint aki megelégedik a másodhegedûs szerepével, ezért az együttmûködést egy olyan státus megteremtéséhez kötötte, amely megfelelô függetlenséget biztosít számára, s nem csupán a "fônök" utasításainak végrehajtása lenne a feladata. Mircea Sandu ekkor hirtelen fordított egyet a kockán, s a vezetôedzôi posztot ajánlotta fel, Jenei Imre "felfele buktatása", technikai igazgatóvá való kinevezése árán.

Hosszú tárgyalássorozat következett, mert Bölöni meg akart gyôzôdni arról, hogy megkap-e minden lehetôséget arra, hogy megfelelô körülmények között dolgozhasson, s hogy Jeneivel a kapcsolatot nem fogja mérgezni a kialakult helyzet. Miután minderrôl meggyôzôdött, azután mondott igent.

A román nyelvû sportlapok hosszan spekuláltak azon, hogy mi okozza a megállapodás késlekedését. Az a vélemény is napvilágot látott, hogy Bölöni az anyagi feltételekkel nincs megelégedve. Ezt ô határozottan cáfolta. Tény, hogy szükség volt az alapos körülnézésre, mert elôfordulhat, hogy a labdarúgás irányítói között akad, akinek Bölöni szálka a szemében, s aki úgy véli, hogy az "udéméré protezsáltja". Bármekkora szamárság is ez, egy esetleges sikertelenség Magyarország válogatottjával szemben, a Bölöni-Jenei magyar nemzetiségû vezetôpáros ellen fordulhat.

"Igazi háború a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen" - címmel közölt napjainkban szokatlan hangnemû összeállítást a Recurs címû lap tegnapi száma egy állítólagos "incidens" kapcsán, amelyet idézôjelbe téve maga a cikkíró is banálisnak nevez. Az összeállításban halálos fenyegetésekrôl és háborúról esik szó, valójában azonban az derül ki, hogy mire és hogyan lehet felhasználni az etnikai "kártyát", továbbá, hogy a romániai vezetô politikai réteg által propagált multikulturalitás milyen csapdákat rejthet a magyar közösség számára. Az írás nyomán is világossá válhat számunkra, hogy a romániai magyarságnak miért kell továbbra is önálló intézményekre törekednie.

De vegyük csak sorra a történteket.

Dr. Bakos Paula infektológus fôorvos, egyetemi elôadótanár nyugdíjazását követôen a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a fertôzô betegségek diszciplínán megürült a magyar nyelvû elôadótanári állás, amelyet a Hivatalos Közlöny idei 22-es számában meg is hirdettek. Igaz, a hirdetésben nem pontosították, hogy a magyar "vona- lon" (tagozat helyett ez a román hivatalos megnevezés a magyar nyelvû oktatásra) van az állás, de errôl minden érdeklôdô meggyôzôdhetett.

A versenyvizsgára az elôadásokat már egy éve tartó dr. Zaharia Kézdi Iringó tanársegéd mellett dr. Butiurca Domnica tanársegéd is jelentkezett, aki nem volt hajlandó tudomásul venni: bárhogy is szól a hirdetés szövege, az elôadásokat a magyar vonalra felvételizett orvostanhallgatóknak kell megtartani. Egy egyetemi tanártól pedig valóban elvárható, hogy a legmagasabb szinten beszélje azt a nyelvet, amelyen oktat.

A versenyvizsgán, ahol végül is hat professzor (köztük egy vendégprofesszor) és egy elôadótanár hallgatta meg a jelentkezôket, magyar nyelvû elôadást kellett tartaniok, ami tulajdonképpen a feladatuk lesz. Az eredményeket az ôsszel, a szenátus jóváhagyását követôen hozzák nyilvánosságra.

Ezek tehát a tények, amelyek nyomán az állítólag forradalmár férj a prefektushoz fordult, és elsôsorban azt nehezményezi, hogy a vizsgát magyar nyelven tartották, amit groteszknek, s a románokat ért megalázásnak nevez, továbbá a vizsgáztató bizottság tagjainak megbüntetését kéri azzal a fenyegetôzéssel, hogy ha mindez nem történik meg, a városháza elôtt álló latinitás szobrához láncolva magát, éhségsztrájkot tart, a közoktatási miniszter lemondását követelve.

Mi több, a prefektushoz intézett levele bevezetôjében a románok hihetetlen megalázásának, és a történelem által annyi megpróbáltatást elviselt román nép és a román nyelv káromlásának nevezi a történteket.

A cikkíró pedig alpári hangnemben azt a végkövetkeztetést vonja le, hogy az egyetemen a koncért folyik az ádáz küzdelem, s a kulisszák mögött a különbözô pártok "fújják a markukat".

A normálisan gondolkodó ember számára a Recursban közölt összeállítás tartalma megdöbbentô. A már említett uszító hangnemen túl azért, hogy miképpen lehet teljesen természetes dolgokat kifordítani, másrészt, hogy milyen meglepetésekre számíthatunk az úgynevezett multikulturális, azaz vegyes tannyelvû intézmények keretén belül.

A marosvásárhelyi orvosi egyetemen 55 éve államilag jóváhagyott magyar nyelvû oktatás folyik, amelynek évekig tartó szervezett elsorvasztási kísérlete miatt közismert a tanárhiány, hisz vannak olyan katedrák, ahol egyszerûen nincs, aki magyar nyelven oktasson. Amikor pedig lehetôség van arra, hogy legalább a megüresedett állást olyan személlyel töltsék be, aki egyetemi elôadótanárhoz méltó szinten képes elvégezni feladatát, akkor egyesek szervilis újságírói segédlettel a nemzetiségi ellentétek szításával szeretnének feljebb lépni a ranglétrán, a magyar nyelv létjogosultságát vonva kétségbe.

Sajnos nem egyedi esetrôl van szó, a marosvásárhelyi volt tanítóképzô magyar tagozatért felelôs aligazgatói állása kapcsán ma is folynak a perek a fôtanfelügyelô, valamint a vizsgáztató bizottság tagjai ellen, akik mérni merészelték, hogy a jelentkezôk milyen mértékben ismerik a magyar nyelvet.

A MOGYE-n történtek azonban sürgôsen megoldandó feladatként vetik fel azt a régebbi óhajt, hogy minél hamarabb el kell érni, hogy a hallgatók számát illetôen igencsak megerôsödött magyar tagozat önállósodjék, és eldönthesse, hogy milyen tanárokra van szüksége a színvonalas oktatás érdekében. Továbbá azért is, hogy a magyar nyelvbôl se akarjon csúfot ûzni senki, s természetes, a törvény által is biztosított igényünket ne lehessen kiforgatni és uszításra felhasználni.

Mire visszatalálnánk soha el nem hagyott, csak elorzott, rég "újra-osztott" édes hazánkba, elrekeszti elôlünk Európa. A kárpátaljai bácsi példája; három ország állampolgára is volt, magyar, cseh és ukrán, s most kiderül, európaivá is lehet, de akkor nix budapesti markecparkec, vízumért áll sorba a hátémagyar. (Jelentésmagyarázat: határainkon túli magyar, illetve "há' té is magyar vagy, gyorgyé?") Európa csak globálisan akar, regionálisan is, well, de csakis euróban. Aki tisztességes, önálló, sôt gazdaságilag meg politikailag totál független nemzetállamról álmodozik, az utópista; ha beszél is róla: szélsôséges. A multiknak nem kell egységes nemzet, egységes nyelv, egységes kultúra, a tôke gellert kap az ilyen közegben. Aki erre irányítaná célkeresztjét, Lopakodó suhan a háza fölé. A magyarság törököt fogott, aki ezúttal valóban nem ereszti. Európa új törökje határtalanul szeret. A világhálózat "rendes", szürke és spekulatív tôkéje egyaránt csendet, rendet, halk be(le)lépést kíván. Te persze dalolhatsz templomaidban továbbra is, szavalhatod, hogy ne hagyjátok a templomot s az iskolát, a gyermekeid úgyis elhagyták már mindkettôt, nekik nem kell schengeni útlevél, ôk echte magyarok, németek, svájciak, sôt franciák, harsoghatod hittel teli énekeid, üvöltheted himnuszaidat, mosolyoghatsz az objektívbe bárgyún, hadd mutogassanak, milyen egy ôspofa maradtál itt, Európa kellôs közepén, egy primitív millenniumi mittelungarn, közben báván sandítasz holmi diplomatatáskákra, hadd lám, hoztak-e valamit. A nagypiac kis mosómedvéje leszel s katona, kisrégiós világpolgár, aki - akárcsak (ru)színmagyar testvéreid - szintén nem mozdul(hat)sz innen. Sehova.

Itt állasz, másként nem tehetsz, mert nem érted, ami körülötted forog. A pénz ugyanis, ez, ami most mozgatja a Földet, számodra régóta láthatatlan. Véletlenül vagy megint

"birtokon" belül. A pénz, amit marokszámra kapsz innen-onnan, megint nem ér egy hajítófát; ha volna egy százasod a háború utáni "milliós világból", többet érne, mint az új milliók. Híg pénzed át van itatva a korrupció ópiumszármazékaival, amint a határra merészkedsz, kiszagolják mocskos valutádat. Honnan tudhatnád, ki öntötte rá a kokót, kinek a kezén maradt egy kis por, amikor leperkálta a dozsót.

Csaba királyfi csillagösvényét privatizálják. Nincs mit keresned rajta, mert napszámosként sem kellesz. A pályázatot más viszi el, téged legfeljebb csigaház-faragónak alkalmaznak, hogy a turisták hallgathassák a tenger mormolását Tolvajos- meg a Bucsin-tetôn. Csinálnál azonban egy big bazi kopjafát a Hargitára, aztán raknád is körbe bazaltdiplomákkal, amiket az Európa Tanács ad a székelyeknek.

Az ötlet jó, mondják. És megint megcsinálja más.

A sztrádára nem hajthatsz fel. A kocsid nem kompatibilis, kilencvennél kidob a centrifuga, aztán a díjat sem tudod megfizetni. Mindez teérted, bárha nem érted. Mosolyogj. Vágj jó (euró)képet hozzá. (Mást mit.) Hát én itten mit csináljak, olvasszak hasamból hájat? Nem fog menni, haver, hol van a tavalyi has. Gomblyukadban piros pipacs, te vagy itt a néma ripacs.

Az építkezési technológiai szállítóvállalat, a SCUT Rt. is a magánosítás útjára lépett. Az Állami Vagyonalap marosvásárhelyi kirendeltségének székhelyén szervezett privatizációs árverésen a vállalat részvényeinek 40%-a került kalapács alá.

A liciten két magánszemély vett részt, s a csomagért egyedül Bogdan Poenaru volt hajlandó megfizetni a 7500 lejes részvényenkénti árat, ami azt jelenti, hogy 169 millió lejt kell összesen kiegyenlítenie.

Az egykori építkezési trösztbôl kivált cég jelenleg súlyos gazdasági gondokkal küzd, mintegy 800 millió lejes adósságot halmozott fel, ami, tekintve, hogy csupán mintegy 80 alkalmazottal dolgozik, jelentôs összeg. A SCUT 60, építkezési technológiai szállításra alkalmas berendezést mûködtet.

Bogdan Poenaru elmondta, hogy elsôrendû szándéka a vállalat nyereségessé tétele, ehhez pedig többségi tulajdon megszerzésére törekszik. Pillanatnyilag a SCUT többségi tulajdonhányada a SIF Transilvania befektetési társaság birtokában van, ezért tárgyalásokat fog kezdeményezni annak vezetôségével. Konkrét gazdasági lépésekrôl csak a többségi tulajdon megszerzése után lehet szó, valószínûsíthetô azonban, hogy az adósság törlesztésének újraprogramozását fogja kérni. Az új részvényestôl azt is megtudtuk, hogy nem tervezi a cég vezetôségének megújítását.

A tegnapra tervezett másik árverésre, amelyen az ÁVA - ki tudja, hányadszor! - a marosludasi Lutex magánosítását kísérelte meg, ezúttal sem akadt jelentkezô. A vállalat sorsáról hivatalos elképzelés még nincs, ám valószínûsíthetô, hogy az érdeklôdés hiánya miatt, no meg azért, mert állami vállalatként nem képes gazdaságos mûködésre, a felszámolás sorsára jut.

Concorde-katasztrófa

(MTI) Két nappal a párizsi katasztrófa után megerôsödött az a feltételezés, amely szerint a balszárny törzshöz közeli részén lévô, kettes hajtómû meghibásodása okozta a Concorde tragédiáját.

Ez a hajtómû gyulladt ki néhány másodperccel a felszállás megkezdése után, és ezen a hajtómûvön végeztek javítást közvetlenül a felszállás elôtt. Francia igazságszolgáltatási forrás szerint a két fekete doboz (a gép és a torony közötti párbeszédet, illetve a repülés mûszaki adatait rögzítô készülék) megerôsítette, hogy ebben motorban üzemzavar volt a felszálláskor.

A Millenniumi sokadalom rendezvényen június 30-án, vasárnap 16 órai kezdettel lép fel a Csíki Játékszín társulata a Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj címû zenés mesejátékkal. A bemutatásra kerülô mesejáték nyári színházi produkció, hiszen júliusban egyenesen szabadtérre készült az elôadás. A magyar népmesét feldolgozó elôadás elsôsorban a gyermekeknek szól, de a humoros, játékos elôadást családi programként is ajánlani tudjuk. A három szegénylegény megpróbáltatásai, a kapzsi és öntelt irigyeikkel való küzdelmük manapság is aktuális helyzetekkel szembesítenek sok-sok játékkal, humorral. Márk-Nagy Ágota, az ifjú szatmárnémeti rendezô, a gyermekszínház elkötelezett híve, a klasszikus népmesei történetet erôteljesen megformált karakterekkel és mozgalmas jelenetekkel álmodta színpadra. A színészek játékát és dalait zenész csapat kíséri eredeti népi hangszerekkel. A Nyakigláb, Csupaháj, Málészáj címû zenés mesejátékot bárhol el lehet játszani, ahol egy nagyobb füves térség van. A Deák Réka által tervezett hangulatos és egyszerû díszletet pár sátorszeg rögzíti, a jelmezek és kellékek elférnek egy nagyobbacska ládában. Az elôadásban szerepelnek a Csíki Játékszín mûvészei (Hunyadi László, Kosztándi Zsolt, Ciugulitu Csaba), a társulathoz frissen szerzôdött színészek (Kozma Attila, Harsányi-Moldován Orsolya, Szabó Enikô, Harsányi Zoltán Zsolt), valamint Márkó Eszter, a Harag György Társulat tagja és Szûcs Ervin fôiskolai hallgató. A zenész csapat (Cserey Csaba, Dósa László, Péter Attila, Budaházi Attila) nem csak a dalokat kíséri érdekes népi hangszerekkel, hanem a játéknak is "aládolgoznak". A zenei anyag feldolgozásában Szalay Zoltán és Ferencz János segédkezett. A jókedvû színész csapat Hargita megyében több vidéki helyszínen, sok-sok gyereknek szeretné eljátszani a Nyakigláb, Csupaháj és Málészáj történetét. Az elkövetkezô héten a "nyári" színház fellép a csíkszeredai Mikó- várban, a csíksomlyói árvaházban, Szentegyházán, Szépvízen valamint a csíki városnapokon is.

"Aki a mesét szereti, ingyen megnézheti!" - hirdeti az elôadás plakátja és szórólapja. Mindez pedig köszönhetô a Nemzeti Kulturális Alapprogram, a Proscenium Alapítvány és Csíkszereda Városi Önkormányzata támogatásának.

Szeretettel várunk kicsiket, nagyokat július 30-án, vasárnap 16 órakor a várba!

A filmmûvészet iránt érdeklôdôk újra megvásárolhatják a marosvásárhelyi újságstandokon, vagy a Mozaik könyvesboltban a Kolozsvári Magyar Diákszövetség Oedipus Quartettje által kiadott Filmtett mozgóképes havilap második számát. Az igényesen szerkesztett lapban szakemberek és laikusok is egyaránt találhatnak érdekes olvasnivalót. Már az elsô oldalakon részletesen vall mûvészetérôl, filmjeirôl Enyedi Ildikó filmrendezô: A feleségem története, Szelíd interface és a Simon mágus alkotója. "Az angyalok lehetnek buták, mert tökéletesek" címû beszélgetésben a rendezô készülô filmjérôl is szó esik. A magazin több oldalon elemzi a különbözô szappanoperákat. Szakemberek és nézôk vélekednek a telenovellákról. A mexikói és argentin folytatásos filmek mellett olvashatunk a Twin Peaksrôl, a Dallasról és az X-aktákról is. A Filmesiskola- sorozatban ezúttal Erdôs Zsigmond a világítási technikákat és a portrékészítést mutatja be. A Filmtett A la carte rovatában kilenc tavaly és az idén készített filmet ismertet meg az olvasókkal, az A la tévében pedig betekinthetünk a július 31. és augusztus 27. között a különbözô tv- csatornákon nálunk is sugárzott filmekbe. Legvégül Gaál István filmrendezônek a 2000. július 2-án Alvincen leleplezett emléktábla- avatóján az erdélyi származású filmes, Szôts István tiszteletére írott beszédét közli a lap.

Romániában megoldatlan kérdés az elhagyott gyerekek sorsának kezelése. Sajnos, eddig keveset tettek a jelenség megfékezésére, s a kialakult állapotok felszámolására. A nemzetközi szervezetek több ízben elítélték a hányatott sorsú gyerekek iránti nemtörôdömséget. Pedig nyilvánvaló, hogy Románia európai integrációs esélyeit ettôl teszik függôvé.

A Mentsétek meg a gyermekeket nevû szervezet érdeklôdést tanúsított az elhagyott gyerekek iránt, s gondoskodott arról, hogy intézményekbôl kikerülve családokhoz jussanak. Hat év alatt kétezer családot támogattak azért, hogy mondjanak le arról, hogy gyerekeiket eldobják.

A Mentsétek meg a gyermekeket szervezet Maros megyei fiókja élen jár az országos program kivitelezé- sében. Negyven családnak nyújtottak anyagi támogatást, hogy ne kényszerüljenek a gyerek elhagyására. Márciustól újabb 10 család részesül egyéves anyagi támogatásban.

Az Európa Tanács Fejlesztési Bankja újabb programot finanszíroz. Országos viszonylatban 300 ezer ECU jut el az elhelyezési központokhoz. Ebbôl Maros megye - a marosvásárhelyi 2-es számú, a mezôzáhi, a marosludasi és a marosvécsi elhelyezési központok - körülbelül 10 ezer ECU-ben részesül - közölte a szervezet elnöke, Ana Chirtes.

Az Országos Munkaerô-elosztó és Átképzési Ügynökség közleményben értesíti az érintetteket, hogy a közvetítésre kiadott jóváhagyásaik csak a Románia területén munkát kínáló cégekre vonatkoznak. Figyelembe véve az elmúlt idôszak félreértéseit, amelynek során számos jóhiszemû munkavállaló elôleget fizetett hamisnak bizonyuló, külföldi munkát kínáló ígéretek alapján, anélkül, hogy cserébe valóban munkahelyet kínáltak volna, a közlemény hangsúlyozza: külföldi munkavállalás közvetítéséhez a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium speciális, államközi egyezmények alapján kiadott engedélyére van szükség.

Mivel több esetben is elôfordult, hogy végül egyes cégek az elôlegként elvett pénzt sem fizették vissza a munkavállalóknak, a minisztérium arra kéri a külföldön dolgozni vágyókat, hogy a közvetítéssel foglalkozó cégek engedélyérôl a minisztérium Külföldi Munkaerô-elosztási Igazgatóságán érdeklôdjenek.

Jugoszláviában szeptember 24-én lesznek a választások

Jugoszláviában szeptember 24-én tartják a jugoszláv parlamenti és elnökválasztást, s ezzel egyidejûleg Szerbiában helyhatósági választásokat rendeznek - jelentették be csütörtökön Belgrádban.

Belgrádi jelentések szerint a jugoszláv elnökválasztást Milomir Minic, a szövetségi parlament alsóházi elnöke írta ki. Slobodan Milosevic jugoszláv elnök jelenlegi mandátuma elvileg jövô júliusban jár le. A július eleji jugoszláv alkotmánymódosítás elvi lehetôséget teremtett arra, hogy Milosevicet újfent jelöljék az államfôi tisztségre.

A jugoszláv parlamenti választások idôpontjáról Milosevic elnök határozott. A jugoszláv parlament júliusban módosította, közvetlenné tette a szövetségi felsôházi képviselôk megválasztásának módját.

A szerbiai helyhatósági választásokat Dragan Tomic szerb parlamenti elnök írta ki. A hatályban lévô önkormányzati törvény egyfordulós, többségi elvû helyhatósági választásokat irányoz elô.

A vezetô szerb ellenzéki pártok kedden megállapodtak az idén esedékes szerbiai helyhatósági választásokon való közös indulásukban, de késôbbre halasztották a döntést a jugoszláv parlamenti és elnökválasztáson történô esetleges részvételükrôl.

A csaknem két hónapja a Vuk Draskovic vezette Szerb Megújhodási Mozgalom (SPO) nélkül tanácskozó - a belgrádi sajtóban továbbra is néha

"egyesült ellenzék" jelzôvel illetett - pártok ötórás belgrádi tanácskozásuk után jelentették be: közösen indulnak a helyhatósági választásokon és már szerdán megkezdik kampányukat (az idén ôsszel esedékes, de hivatalosan még nem kiírt voksolásra).

A Vajdasági Demokratikus Ellenzék (VDO) kilenc pártja elôzô nap Újvidéken együttmûködési megállapodást írt alá, amely - mint Miodrag Isakov, a Vajdasági Reformerek elnöke közölte - választási koalíciót is jelent. Isakov szerint a vajdasági pártok a szerbiai ellenzék közös jelöltjeinek több mint 51 százalékát adhatják majd a vajdasági körzetekben. A VDO tizedik pártja, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége várhatóan csak ma dönt a megállapodás elfogadásáról.

A szerbiai ellenzék keddi belgrádi tanácskozásán nem született viszont konkrét döntés a jugoszláv parlamenti és elnökválasztáson való részvételrôl, amely a jugoszláv alkotmánymódosítás, illetve a montenegrói kormányzat és az SPO kilátásba helyezett bojkottja miatt összetettebb kérdés. A szerb ellenzék kész indulni, de végleges döntést csak a montenegrói kormányzattal jövô héten kezdôdô megbeszélése után hoz. A tanácskozás házigazdája, Momcilo Perisic azonban jelezte, hogy ez nem csak a montenegrói választól függ majd.

Miodrag Vukovic montenegrói elnöki tanácsadó egy keddi lapnyilatkozatában jelezte, hogy a podgoricai kormánypártok nem indulnak jugoszláv választásokon, de támogatnák a szerb ellenzék esetleges közös jugoszláv elnökjelöltjét. Ivan Kovacevic SPO-szóvivô belgrádi sajtóértekezletén viszont közölte: nem indulnak szövetségi voksoláson és a többi szerb ellenzéki párt jugoszláv elnökjelöltjét akkor sem támogatnák, ha az élvezné a montenegrói kormány bizalmát.

A macedóniai parlament kedden késô este úgy döntött, hogy privatizálja az ország albán kisebbségének el nem ismert tetovói egyetemét.

A döntést, a kisebbségi oktatásról szóló új törvény részeként, kétnapi heves vita után fogadta el a 120 tagú szkopjei parlament. Hatvanegy képviselô szavazott a javaslat mellett, húszan ellene, 39-en tartózkodtak, illetve nem vettek részt a szavazáson.

A helyi albán kisebbség vezetôi, akik régóta követelték, hogy az egyetemet ismerjék el hivatalosan és kapjon állami támogatást, az eddigi diszkrimináció folytatásaként értékelték az új törvényt. Fadil Szulejmani, a 4000 diák által látogatott egyetem dékánja szerint továbbra sem változik az albán kisebbség elleni soviniszta és idegengyûlölô politika.

A tetovói egyetem a jövôben Max Van der Stoel nevét viseli, nyugati intézmények és magánadományozók finanszírozzák majd. Az Európai Unió és az Egyesült Államok 25 millió dolláros támogatást ígért a privatizált egyetemnek az elsô négy évre. A tervek szerint jelenlegi oktatói gárdáját alkalmazzák, de hívnak vendégtanárokat Szkopjébôl és Tiranából egyaránt.

Macedónia kétmilliós lakosságának egyharmada albán származású. Az 1995-ben kezdôdött etnikai zavargások óta 6000 diák szerzett diplomát Tetovóban, de végzettségüket a legtöbb esetben nem ismerték el másutt.

A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Horvátországi Országos Tanácsa (HOT) támogatja a külhoni magyar állampolgárság intézményének MVSZ által megfogalmazott formájában történô megteremtését - tájékoztatta az MTI-t a szervezet sajtóirodája kedden.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke korábban úgy nyilatkozott, hogy a határon túl élô magyaroknak a külhoni állampolgárság jelentené az igazi kapcsolódást.

Ez nem azonos a kettôs állampolgársággal, inkább a brit modellhez hasonlít. A határon túli magyarok nem rendelkeznének szavazati joggal, sem automatikus áttelepülési lehetôséggel, nem kapnának személyi igazolványt, csak útlevelet, amelyet Magyarország uniós csatlakozása után is használni tudnának külföldi utazásaik során.

A horvátországi magyarok magyarországi utazása - a két ország hagyományosan jó kapcsolatának köszönhetôen - részünkre kedvezôen alakult, különös tekintettel a személyazonosságival történô utazási lehetôségre - áll az MVSZ HOT keddi közleményében.

A testület a helyzettôl függetlenül is igen fontosnak tartja, hogy a Kárpát-medencei magyarság magyarországi megítélése, zökkenômentes utazása az MVSZ ide vonatkozó határozata szellemében alakuljon - olvasható a közlésben.

A szenátus is elfogadta az 1940 és '45 közötti atrocitások áldozatainak kárpótlásáról szóló törvényt

1944 ôsze az erdélyi magyarság 20. századi történelmének egyik legtragikusabb idôszaka, amikor a magyarellenes atrocitások egész sorát kellett elszenvednie.

Az 1989-es rendszerváltást követôen számos alkalommal megfogalmazódott a történelmi igazságtétel igénye. Az igazságtételre azonban elég sokára kerülhetett sor. Az RMDSZ kormányban való részvétele nyújtotta a megfelelô lehetôséget erre, de hozzájárult az a körülmény is, hogy egyre nagyobb nyomás nehezedett Romániára a zsidóságot ért sérelmek jóvátételére. 1999-ben született egy kormányrendelet, amely módosította a 118/1990-es, az 1945- tôl kezdôdôen, a diktatúra által, politikai okokból meghurcolt vagy idegenbe deportált személyek jogairól szóló törvényt. A kormányrendelet azonban csak az Antonescu-rezsim zsidó- és cigányellenes atrocitásaira utalt, tájékoztatott Kerekes Károly RMDSZ-képviselô, a módosító javaslat szerzôje.

Amit elmulasztott a kormány, megtette a parlament, úgy módosította a kormányrendeletet, hogy utalt az Antonescu- rezsimet követô idôszak magyarellenes atrocitásaira is. A képviselôház még a tavasszal, a szenátus pedig a parlamenti szesszió utolsó napjaiban fogadta el azt a törvényt, amely az RMDSZ igényeit is kielégíti. A képviselôházi szakbizottság vitáját alaposan elôkészítették. Kerekes Károly elmondta, hogy felhívást intézett azokhoz, akik adatokat tudtak szolgáltatni a földvári, Tîrgu Jiu-i internálótáborokról, illetve a szárazajtai és más helységbeli atrocitáskról. Ugyanakkor támogatást kért a nemzeti kisebbségi hivataltól is. Az igazi harcot azonban a szakbizottságban kellett megvívni.

A képviselôház plénumbeli vitája során a nacionalista pártok célpontját a zsidókérdés képezte, mondta az RMDSZ- kéviselô, s a módosító javaslatokat megszavazták.

A szenátusban a honatyák egy része igyekezett "tisztára mosni" Antonescu tábornokot, sôt addig mentek el, hogy azt vitatták, Romániában volt-e egyáltalán fasiszta rendszer. Végül sikerült átvinni a törvényt. Szeptemberre maradt a két ház közötti egyeztetés, majd az államfô kell kézjegyével ellássa, zárta szavait Kerekes Károly.

Címe: Kormányrendelet az 1940. szeptember 6. és 1945. március 6. közötti romániai rezsimek által meghurcolt személyek jogairól. A 1. cikkely elôírja, hogy a rendelet vonatkozik azokra a román állampolgárokra, akiket etnikai okokból: a). külföldi gettókba vagy koncentrációs táborokba deportáltak; b) megfosztották szabadságuktól; c) kényszerlakhelyre költöztették; d) kényszermunkára vitték; e) a "halálvonat" túlélôire; f) az etnikai okok miatt kivégzett személyek házastársára, amennyiben az illetô nem kötött újabb házasságot.

A 2/1. cikkely szerint az elôzô paragrafus a), b) és c) pontjaiban szereplô személyeknek havi 130.000 lej jár minden börtönben, deportálásban vagy kényszerlakhelyen eltöltött évért.

Az 1. paragrafus d) és e) pontjában szereplô személyeknek havi 55.000 lej jár minden kényszermunkában vagy a "halálvonaton" eltöltött év után.

Az f) pontban említettek, vagyis az atrocitások nyomán elhunyt személyek házastársai havi 130.000 lej adómentes juttatásban részesülnek a kérvény letételét követô hónap elsejétôl.

Ezek mellett az érintett személyeknek a következô kedvezmények járnak; * ingyenes utazás az állami közszállításban; * évi hat ingyenes menettérti utazás a vasút II. osztályán, autóbuszon vagy hajón; * nem kell telefonszámlát fizetniük; * kérésre ingyen sírhelyet biztosítanak nekik.

A félreértések elkerülése végett: a törvénytervezetet elfogadta a képviselôház, átment a szenátuson is, de még nem lépett hatályba. Akkor emelkedik törvényerôre, ha megtörténik az egyeztetés a képviselôház és a szenátus között, megszavazza a két ház együttes ülése, ratifikálja az ország elnöke, és megjelenik a Hivatalos Közlönyben. Erre azonban jó pár hónapot még várni kell.

Leköszönôben lévô elnökünk, talán búcsúgesztusként, megígérte a nyugdíjak szeptember 1-jétôl minimum 1 millióra (városon) illetve 250.000-re (falun) való emelését, ami összesen kb. 2,5 millió nyugdíjast értint. Fantasztikus! Tessék elképzelni, akinek eddig pl. az átlagnyugdíja volt meg, most egyszerre ennek 40 százalékával kap többet. Ez igen! Ezt már lehet jelenteni az EU-nak. Aki optimista akar maradni, javasolom, hogy itt álljon is meg a számolással, mert azért a 14 dollárnyi emelésért egy tôlünk nyugatabbra élô utcaseprô (ha van ott még ilyen) egy órára sem veszi kezébe a seprût. Reméljük, hogy ez nem tûnik fel a brüsszeli uraknak. Különösen akkor, amikor ôk is az eredményeket várják tôlünk és nem a kudarcokat. Az pedig egyenesen rosszindulatú szôrszálhasogatás lenne, ha valaki megkérdezné, hogy az eddig is egymillióból élôk zéró százalékos "emelésével" mi lesz? Ôk csak hallgassanak, mert már régebb megkapták a milliót. Az, hogy a nyugdíjak differenciáltságának tükröznie kellene az aktív korban végzett munka minôségét, mennyiségét, egyszóval társadalmi értékét is, hazánkban és korunkban egy másik balga kérdés lenne. De ne telhetetlenkedjünk, nyugdíjas sorstársaim. Ne feledjük, hogy nyugdíjaink újraszámolása napjainkban is gôzerôvel folyik, tehát csôstôl szakad nyakunkba az áldás. Minap mutatja '86-ban, teljes munkaidôvel nyugdíjazott, diplomás ismerôsöm e havi nyugdíjszelvényét, melyen, írd és mondd, 260.000 lejjel van több, mint a múlt havin, ami az eddig is "tisztes-séges" (decent, nemde?) havi kb. 52 dollárját kb. 65-re emeli. Vajon, az említett utcaseprô ezért mennyi ideig seperne? Na, de ha ott túl, a schengeni rácson se szemét, se utcaseprô, akkor baj van, mert a nyugdíjunkat egy ottani nyugdíjas üzletemberéhez kell hasonlítsuk. Szerencsére ilyen összehasonlító adatom nincs.

Egyelôre örüljenek azok, akik megkapták, annak a kevésnek, amit kaptak, mert: "ki a kicsit nem becsüli...". Nemde? Ráérnek szomorkodni, amikor hó végi számvetésnél rájönnek, hogy kevesebbet vásároltak belôle, mint egy hónappal elôbb. Ha elnökünk nagylelkûsége az egymillió minimumot legalább kettôre srófolja, még hagyján. Ez már nemcsak érintené a kisnyugdíjasokat. Mert az ilyen érintés olyan, mint a magasfeszültség: életveszélyes (hosszabb távon, persze). 5-6 évvel elôbb szociális védôhálónak neveztük az ilyen, beígért intézkedéseket. Akkor nem tudtam, hogy ez kinek volt jó: annak, aki fennakadt, vagy annak, aki áthullott a hálón. Most sem tudom, hogy a jelenlegi érintôsdi kinek fog többet hozni a konyhára. Félek, a végén kiderül, hogy nô a vagyonuk azoknak, akiknek ma is sok van és a kispénzûek továbbra is a mannát várhatják, mert "a drámai helyzet kielégítô megoldására kb. 10 éven belül lehet számítani." (Nú., júl. 20.) Hogy ez nem kacsa, kormányfônk a múltkorjában számokkal is bizonyította, mondván, hogy az év végére tervezett 21.000 lej/dollárárfolyamot fél év alatt elértük. Ez a ránk jellemzô 100 százalékos túlteljesítése a tervnek. Az infláció "áldásait" pedig a kispénzûek érzik meg jobban.

Nekem azonban támadt egy ötletem. Csak közismert szerénységem tiltja, hogy zseniálisnak nevezzem. Mondhatnám: heuréka! Megtaláltam a nyugdíjas- kérdés megoldását. A géntérkép kutyafüle ehhez képest. Közzé is teszem gyorsan, természetesen a prioritás miatt. Ha az átlagéletkort sikerült leszorítani 60-ra vagy ez alá - egészségügyünk helyzetét látva, az igyekezet nem hiányzik -, akkor azt a keveset akik nem átallják túlélni a 60 illetve 64 évet (ez nálunk az átlagéletkor), könnyû lesz eltartani az idôben vagy idô elôtt elhunytat nyugdíjalapjából, amit aktív korukban az államnak apránként kölcsön adtak. Még marad is belôle, pl. a parlamenterek fizetésemelésére. Hogy a tulipánok országában egyesek csóválni fogják a fejüket, mondjuk, az átlagéletkor miatt, könnyûszerrel kiparírozhatjuk azzal, hogy az átlagéletkor csökkenésével a társadalom tk. fiatalodik. Így maholnap mi lehetünk Európa legfiatalabb népe. Igaz, hogy itt koravént akartam írni, mivel a statisztikák szerint az eddig csak idôsekre jellemzô nyavalyák már a középkorúak, fiatalok körében is kezdenek elterjedni. Hiába, a nyakló nélküli, karrier és vagyon utáni hajszának, társítva a nyomorúsággal, ára van. Vajon megéri-e? Ezt is majd a jövô mutatja meg.

Közben az uborkaszezonnak elkönyvelt nyár hosszúnak és forrónak ígérkezik. Ez nemcsak a kánikulára utal, mert a bizonyosan bekövetkezô évszakváltások mellett elôrevetíti árnyékát (vagy fényét?) az elnök- és kormányváltás is. Vélhetôen, majd februárban foghatunk neki újólag - a téli, Romgaz- és Renel-számláinkat lobogtatva - a valós és képletes tavaszvárásnak. A választópolgár, aki a négyévenként egyszeri, néhány perces fontosságát (amit a szavazókuckóban tölt), két alkalommal fogja átélni - egyelôre nap mind nap változó -, betûkombinációk halmazában turkálhat, mint honleányaink a holland uraságok által levetett importgöncök kupacaiban. A bôség szaruja - igaz, hogy más kivitelben - nemcsak a nyugdíjasoknak, de minden polgárnak rendelkezésére áll. A választó turkálójával az a baj, hogy dívik benne az árukapcsolás is. A testre illô kabát mellett sokszor lukas fenekû nadrág éktelenkedik. Ami az elnökjelölést illeti, épp azon morfondíroztam, hogy a bájmosolyú don Pedro - aki eddig hallgatásba burkolózott - vajon mikor hallat magáról (hogy hallatni fog, lefogadtam volna egy lukas pezetába), amikor a Dallas-sorozatba illô parti megnyugtatott. Hogy ô végül is milyen pozícióban lesz a végkifejletnél, még nem világos, de az indítás egyenesen lenyûgözô volt. Ez kell a népnek, hogy a túlsó parton, vagy a tévék elôtt szájtátva ámulók-bámulók, legalább a kampány idejére, szívükbe fogadják. Feledjék, hogy ôkelme volt egyike azoknak, akik az elmúlt 10 év során igyekeztek mindig legalább két vasat tartani a tûzben (hívta is, ugyanakkor el is ítélte a bányászokat), hogy a bölcsôjét ringató Walter tati az RKP fôideológusa volt, akitôl ô is tanulhatott egyet- mást. Ritka, ôszinte megnyilvánulásai közül egyre emlékezünk mindnyájan: amikor az öklét rázta azon az emlékezetes gyulafehérvári népgyûlésen.

Nem mondom, van dolguk a politikai elemzôknek. Ki is használják az alkalmat, estérôl estére szédülhetünk a lehetséges variációktól, ezek esélyeirôl szóló - a tévét nézô számára sokszor érthetetlen - kimerítô magyarázatoktól. Egyet észrevehettünk: az UDMR a kombinációkban csak elvétve jelenik meg, a magyarázatokban is, mint szükséges rossz, csak félszájjal megemlítve. Mintha mi is valamiféle bubópestisben szenvednénk, és aki velünk érintkezik, karanténba kerül. A politikai potentátok igyekeznek elkerülni bennünket. Mint Bálványoson is, ahol másodhegedûsök jelentek meg a zenekarból, akik, ha netán falsot fognak, ezt a zenekar majd túlharsogja. Nyilván, mindenki tudja, hogy aki velünk közösködik, értékes szavazatokat veszíthet a megmérettetésnél. Ez, legalább nekem, azt jelenti, hogy nemcsak a politikai elitben, de a mögöttük álló szavazók között is, még kevesen vannak, akik egyenrangúaknak és jogúaknak fogadtak el bennünket. Még mindig kevesen hiszik el, hogy román állampolgárokként szeretnénk szülôföldünkön megmaradni magyarnak.

(MTI) A trianoni békediktátum 80. évfordulója kapcsán Milan Zemko szlovák történész a kölcsönös empátia fontosságát sürgeti a szlovák-magyar kapcsolatok kedvezô alakulása érdekében a Domino Fórum nevû kritikai hetilap legújabb számában. Tanulmányában védelmébe veszi a II. világháború után jogfosztott szlovákiai magyarokat, akiket, mint írja, hangos bocsánatkérés illet meg.

A Szlovák Tudományos Akadémia (SAV) történettudományi intézetének munkatársa (az elôzô szlovák államfô, Michal Kovác történész-tanácsadója) ismerteti a Duna Televízió egyik korábbi, a trianoni évforduló kapcsán készült stúdióbeszélgetését, melyben két szlovákiai magyar, Popély Gyula történész és Dobos László Kossuth-díjas író, a Magyarok Világszövetségének volt alelnöke mondott véleményt Trianonról.

Ezt kommentálva a szlovák történész megállapítja, hogy Trianon érthetô módon "fájdalmas eseményként" él a magyarok lelkében, de Dobos véleményével ellentétben úgy véli, hogy az korántsem fatális elemi csapás volt, hanem az osztrák-magyar kiegyezés és a monarchia felbomlása közti évtizedek "nacionalista magyar kormányai által folytatott állampolitika elsôdleges következménye."

A szerzô nem ért egyet Popély Gyulával sem, aki, mint írja, drámai színekkel ecsetelte az 1919-es esztendô eseményeit, azt, amikor Pozsony utcáin már a csehszlovák hadsereg katonái meneteltek, a magyar királyok pozsonyi koronázó templomában pedig "idegen nyelven kezdtek misézni".

A szerzô Dobos és Popély "múltsirató gondolatainál" is nyugtalanítóbbnak találja a Vladimir Meciar vezette mozgalom (HZDS) és a korábban Ján Slota, most Anna Malíková nevével jegyzett Szlovák Nemzeti Párt (SNS) "hasonló, csak éppen fordított irányú" hangvételét, magyarellenes kirohanásait. Zemko emlékeztet az SNS "történelmi naftalinból" elôhúzott gyalázkodásaira: az SNS szerint Szlovákia magyar nemzetiségû állampolgárai "valójában csak magyarul beszélô szlovákok", ezért kérdéses, helyes-e, hogy magyar oktatási nyelvû iskolákban tanulhatnak, ha pedig mégis magyarok, akkor azoknak a vad hordáknak az ivadékai, akik az anyák hasából szablyával metszették ki a csecsemôket, így már csak ezért sem ugrálhatnak nagyon, és ha nem tetszik nekik Szlovákiában, akkor szedhetik a sátorfájukat és mehetnek a Duna túloldalára".

Zemko e két ellenzéki párt aggasztó magatartásáról kifejti: magyarellenességük semmiben sem különbözik az egykori Magyarország nemzetiségi politikájának szemléletétôl: "Ugyanezzel az ostoba és veszélyes politikai ballaszttal állnak most elô ezek az állítólag törzsgyökeres és a nemzethez leghûségesebb szlovákok."

Biztatónak nevezi, hogy az utóbbi két évben a magyar-szlovák viszonyban kedvezô változások érzékelhetôk. Ezt igazolja a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) kormányzati szerepe és az a tény, hogy a szlovák és a magyar politikusok mégis csak képesek a megegyezésre. Persze, néha még azok szekerének a kereke is megcsikordul, akik nem a nacionalizmus harsonáit fújják, de ennek hátterében konkrét aktuálpolitikai, gazdasági érdekek állnak.

A két nemzet viszonyát meghatározó, "a történelem mélyrétegeiben gyökerezô bizalmatlanság" a szerzô szerint kétféleképpen nyilvánul meg: a "peres örökség" fölött ágálva a történelmi sérelmek felhánytorgatása, vagy a problémáknak a szônyeg alá söprése, jóllehet a megbékélést és a közös jövôt keresôk soraiban kellene végre megmutatkoznia annak, "ami kimondhatóvá teszi az egyébként is nehezen kimondhatót, hogy bocsánat, vagy hogy sajnáljuk" - így a szerzô.

Nyilván nehéz ebben elsônek lenni, de ezt az elsô lépést "meggyôzôdésem szerint Szlovákiában a többségnek, az erôsebbiknek, tehát nekünk, szlovákoknak kell megtenni", "annál is inkább, mert a saját történelmünkbôl tudjuk, milyen is valójában egy partnerviszonyban a kisebb és a gyengébb helyzete, milyenek az elvárásai az erôsebbel és a hatalmasabbal szemben."

Zemko szerint e lépéshez a szlovákiai magyarok 1945-1948 közötti jogfosztottságának éveibôl kellene a szlovákoknak kiindulniuk, mert elsôsorban ez az idôszak kínálja annak lehetôségét, hogy a szlovákok együttérezzenek a szlovákiai magyarokkal, azzal a kisebbséggel, melynek tagjait az 1938-1945 közti évekért (amikor Szlovákia déli területe ismét Magyarországhoz tartozott - a tud.) 1945-tôl 1948-ig Csehszlovákiában a "kassai kormányprogram" jogfosztó rendelkezése nyomán a kollektív bûnösség vádjával sújtották. "Mert megtorlás volt", bosszú a javából, a borzalmas háború után mindazért, "ami még a háború elôtti idôkhöz, a bécsi döntéshez és Dél-Szlovákia megszállásához kapcsolódott."

A szlovák történész szerint Csehszlovákia az "igazságtalanságra nem kisebb igazságtalansággal válaszolt" akkor, amikor a kassai kormányprogrammal és törvények sorával "automatikusan a németekhez sorolva árulóknak, kollaboránsoknak minôsítette" a szlokáviai magayrokat, egyszersmind a tényeket mellôzve elítélte ôket, "és így az igazságszolgáltatás és a jogálam alapelveivel ellentétesen" cselekedett. Hozzáteszi: míg a köztörvényes bûnözôket bíróság elé állították, addig a szlovákiai magyarok közössége fölött adminisztratív hatalmi intézkedéssel ítélkeztek azért, hogy hét éven át ismét az anyaországhoz tartoztak, jóllehet ez alatt az idô alatt a Horthy-hatalom is ellenséges arcát mutatta feléjük.

A szlovákiai magyarokat a második világháborút követô jogfosztottság éveiért egyértelmû és "hangos bocsánatkérés illeti" - mondja ki a Domino Fórum hasábjain a szlovák történész. Azokat a névtelen nénikéket és bácsikákat kell megkövetni, akiket több mint fél évszázada irgalmatlan választás elé álítottunk, mondván: "vagy megtagadjátok a magyarságotokat, vagy takarodtok ebbôl az országból."

Zemko szerint a szlovákoknak feltételek nélkül kellene bocsánatot kérni a szlovákiai magyaroktól és nem arra várni, hogy elôbb Magyarország kérjen bocsáantot a bécsi döntésért, a cernovái tragédiáért és az elmagyarosítás egész idôszakáért.

Mint bôvízû, tiszta forrás, úgy ôrzi, csörgedezteti, csobogtatja az emlékek és élmények végtelen, gazdag sorát a szülôföld. Mindnyájunkat feltarisznyál az ismeretlen, hosszú (?) életútra. Kinek-kinek a maga gondja- dolga, ügyessége, szerencséje, miként gyarapítja, hasznosítja eme hozományát. Vagy önelégülten, tengôdve, de mint egy elhagyhatatlan "terhet", bélyeget hordjuk, cipeljük csillagunk lehulltáig. De miért olyan erôs, mélyre vésôdött, kedves a gyermekkori emlék? Azért, mert az élet karcolta, véste jegyek a megtartás, a soha el nem szakadás szoros, kötelékei, s ezért az ifjú évek és szívek, idegek nem teljesen "üres", "tiszta" viaszába nyomta. E hatások, vésetek kitörölhetetlenek. Agyonhallgathatjuk ôket, ha sorsunk, helyzetünk úgy hozza, de el nem felejthetjük! Neves tudós írónk, Szabó Zoltán (1912-1984) Szerelmes földrajz c. mûvében így fogalmaz: "Az elsô élmény igen egyszerû, közvetlen, békés és türelmes. Hegyek hajlatának bizonyos szöge, egy víztükör, egy patak csobogásának zenéje, egy közeli utcasarok, felhôk vonulása a síkság fölött, egy darab táj, melyet egy ablak kerete bezár, s melyben csupa ismert és hozzánk hasonló emberek mozognak". Hármas egység: szülô, szülôföld, haza, a szereteté és érzelemé. "Az ország hatalom és birtoklás dolga." (Sz. Z.) Ami a testnek, az embernek a levegô (oxigén), az a léleknek a szabadság!

Otthon jártam. A szülôi ház, az udvar, a tágas gyümölcsöskert árva. A kertet átszelô Töm-patak néha haragra gerjedve, egy-egy tisztító, felfrissítô zápor nyomán megárad és magával sodorja a megcsúfolását jelentô szemetet, mocskot. Aztán megtisztul, és ismét csillogó, csobogó, csörgedezôvé válik. Valamikor apró halacskák is úszkáltak benne. Egy-egy csobogója a kórészárból készített malmomat is hajtotta… De a tiszta, békés folyását megzavarja, meggyalázza a félelmetes és határtalan emberi felelôtlenség és rendetlenség. Mint életünket is egy-egy tisztító (de nem pusztító) "zápor" esemény felfrissíti, eltakarítja a felgyülemlett szemetet, hordalékot.

Az emlékek tárházából válogattam néhányat és egy képzeletbeli képeslapra lejegyeztem. A lap címzettje a magyar és a világszabadság halhatatlan, "örökkévaló hôse", Petôfi Sándor, Fehéregyháza, július 31. Emlékezô és tisztelgô sorok róla. Az élet, a szabadság szelleme mindennél erôsebb, hôsei ismeretlen sírban nyugszanak, de halhatatlanok. Élô az emlékük és példájuk.

E kis kitérô után vissza a kedves patakhoz.

A patak partján egymással szemben állt egy toronymagasságú jegenye és egy nyárfa. "Milyen különös fa a jegenye. Olyan, mint a hallgató ember. Ha susog is, csak úgy magának, mintha magában beszélne. És soha nem hajlik. És soha nem néz alá, csak mindig föl az égre - nappal a felhôket a levegô tiszta óceánján, éjjel a holdat, a csillagokat, a fényes mindenséget a sötétkék végtelenben." (Gárdonyi Géza: Szüleim gyémántja).

A másik a nyírfa, fehéren, tisztán, szelíden mint a jóság, a gyengédség jelképe. Olvastam valahol, hogy az író a jegenyében az édesapja, míg a nyírfában az édesanyja képét, természetét vélte látni. Meghatóan szép hasonlat. Szélesebb értelemben a férfi és a nô áll az élet futó, csillogó--zavaros pataka partján, szemben egymással, de mégis együtt. Az én jegenyefám egy igen kedves emléket ôriz. Sok sok évvel ezelôtt, akkor még csak a gyermekeimmel - egy nyári hazalátogatásunkkor füzetlapnagyságú pléhtáblát szegeztünk a jegenyefa oldalára, ezzel a felirattal: "Petôfi Sándor emlékére, 1849 július 31., Fehéregyháza." Valahányszor a patakon átvezetô kis pallón átmentünk, mindig a szemünkbe tûnt a tábla. A megöregedett jegyenyét az újgazda kivágta, de a táblácskát félretette. Most mi ôrizzük, mint gyermekkori - otthoni - kedves "ereklyét".

A messzirelátó jegenmye tetején estefelé és kora reggel szarkák gyülekeztek, himbálózva figyelték a környéki, fôleg baromfi udvarokat és hangosan cserregték szerteszét a híreket. A nyírfa odvában sárgarigó vagy búbosbanka fészkelt. Az ernyôszerû koronája tetején egy magányos vagy a fészkérôl elûzött gólya éjszakázott. Mindig kelepeléssel jelezte az érkezését.

A mai embernek is van barátja, munkatársa, ismerôse stb. Az én édesapámnak "jó embere" volt a falu egyik népes (legalább féltucat gyermekkel) cigány családjának a feje, a mindenki által így ismert és szólított: Cigány Gábor. Valójában Bárányka volt a családi neve. Gábor egy kovácsfujtatóval és a nagyüllôn elkalapált messzecsengô, ügyes keze munkájával szerezte meg a falnivalót. Egy meleg nyári nap - ha jól emlékeszem - a megélezett ekevasakat, a fejszét, melynek kihúzta az élét, hozta haza. Tréfás kedvû, beszédes, megtermett, nagybajszú ember volt. Talán egy korosztálybeli volt az édesapámmal, mert mindig szívesen szót váltottak. A szerszámok átvétele utáén - éldesapám igényes, szép és a jó munkát elváró ember volt - mindig jutott az élcelôdésre is idô és kedv, becsületesen elszámoltak. A fizetségre a ráadás - mert Gáboréknál ez mindig volt - egy nagyocska piros, zománcos csupor bor volt. A tornác grádicsán ülve, a pincehideg bor Gábornak bizony jól ízlett. Közben folyt a beszélgetés, tréfálkozás, s talán a második csuporra is sor került, mikor közelebb intett magához és így kérdezett: tudsz-e énekelni és szereted-e az éneket, a mulatságot? Mert az "öreg" azt tudom, hogy jó mulati ember. Tudok egy ritka, szép nótát és most ezt neked elénekelem, mondta. És szép selymes, bariton hangján elkezdte énekelni, így:

Az iskola udvarában van egy öreg nyárfa, Hajdanában nagy Petôfi lefeküdt alája. Volt egy mosolygó szerelme s álmodozott róla, Akkor jutott az eszébe egy szomorú nóta, Egy szomorú nóta.

Leszakítok egy levelet az öreg nyárfáról, Elküldöm a galambomnak, aki tôlem távol. Rázokogok egy bús könnyet, olvassa el róla, Amióta nem láttalak, nincs nyugtom azóta, Nincs szívemnek nyugta. Nagy figyelemmel és gyönyörködve hallgattam. Ki szerezte, ki írta, nem tudom. Azt sem tudom, hogy más felé ismerôs-e. Nálunk nagyon kedvelt ének volt a legények és házasemberek mulatságakor is. Szegény Gábor, már rég nem nótázik. Nekem ma is sokszor eszembe jut és fülembe csendül e dal. Ôk énekelték a legszebben!

Miként került az én szülôfalumbeliek ajkára a Petôfi-dal? Vagy ma már elfeledték az egykor jobb kedvû és szorgalmú, egymás iránt jobb szívû és szellemû emberek ezt a dalt is?

Az iskola udvarán áll egy öreg eperfa. Tenyérnyi tábla hírdeti rajta

"E fa alatt hallgatta Bartók Béla a tiszta forrás csobogását 1914 tavaszán." (Kisgörgény, 1996. S.S.) A táblák, mint a szobrok, némán is sokat jeleznek, emlékeztetnek.

Az emlékek sokasága és tarkasága kivánkozott az elképzelt képeslapra. Petôfi lelke él, bolyong, ma sincs nyugta. Várja, hívja a halhatatlanok szellemét, a szabadság pótolhatatlan éltetô és boldogító, legyôzhetetlen erejét hordozó és ápoló híveket, az ifjúságot. Mert "Petôfinél a szellemen kívül az erkölcsi felfogás tisztasága is biblikus magasságokba emelkedik." (Dr. Heller Imre)

Áldott legyen az erdélyi rög, mely porát ôrzi rajta, emlékét, szellemét pedig mi.

Az amerikai kormány Soros Györgyöt bízta meg egy 150 milliós befektetési alap kezelésével, amelybôl balkáni országokban támogatnak üzleti vállalkozásokat, olyan országokban, amelyeknek gazdasága megsínylette a háborút.

Az alapba 100 millió dollárt kölcsönöz az amerikai kormány a magánbefektetéseket támogató ügynöksége (OPIC) keretébôl, a további 50 millió dollárt pedig a Soros Private Funds Management LLC társítja saját forrásból.

Az összegbôl Albániában, Boszniában, Bulgáriában, Horvátországban, Macedóniában, Montenegróban, Romániában, Szlovéniában és Törökországban lehet költeni. - A balkáni háború után sokáig kétséges volt, mennek-e oda valaha is befektetôk. A régi jelszó szerint olcsón kell vásárolni és drágán eladni. A térség sokfelé kockázatos még, de az biztos, hogy eljött az olcsó vásárlás korszaka - ajánlotta a befektetôk figyelmébe az elérhetô tôketársító támogatást az OPIC elnöke, George Munoz szerdán, az AP hírügynökségnek nyilatkozva.

Soros Györgyöt 17 jelentkezô alapkezelô közül választották ki, tekintetbe véve Soros változó befektetési stratégiáját és azt, hogy várhatóan vonzani fog más magánbefektetôket - írta a hírügynökség, emlékeztetve, hogy Soros újabban elpályázik a kötvény- és a devizapiacokról a vállalati befektetések biztonságosabb, habár kevésbé jövedelmezô területére, de úttörô természete nem változott. - Így az amerikai kormány és az amerikai befektetôk nagy szerepet fognak játszani a térségben - jósolta az OPIC elnöke.

Délkelet-Európának 6 milliárd dollár nemzetközi támogatást ígértek eddig az idén, ennek 10 százalékát az Egyesült Államok adja, a többi nagyrészét pedig európai országok és nemzetközi szervezetek. Az utóbbiak közül a londoni EBRD kedden 150 ugyancsak millió dolláros közös alapot hozott létre balkáni kisvállalkozások támogatására - emlékeztetett az AP.

Az OPIC azt várja Soros Györgytôl és munkatársaitól, hogy gyorsan találnak legalább 12-15 befektetésre érdemes vállalkozást az áramtermelésben és -elosztásban, a szállításban és a fogyasztói szolgáltatásokban. A beruházási döntéseket a Soros Private Funds Management fogja hozni, de igazolnia kell, hogy a támogatott vállalkozások megfelelnek az OPIC támasztotta munkajogi és környezetvédelmi elôírásoknak, és az OPIC szabványa szerint elônyösek az amerikai gazdaságnak is.

Mircea Chelaru tábornok, fôvezérkari fônök közölte, hogy augusztus 1-jén megkezdôdik az összes erôkategória (szárazföldi, légi és tengerészeti) új szervezési struktúráinak szakaszos kiépítése. Elmondása szerint az átszervezés három irányban halad: a nagy egységek és taktikai-operatív egységek átméretezése, egyes taktikai egységek átalakítása és mások felszámolása. Az egységeket nem nevezte meg, mondván, hogy ez a nemzetvédelmi tárca belügye. Az új struktúrákat a kerettervben és a Legfelsôbb Védelmi Tanács határozatában jóváhagyott állománynak megfelelôen építik ki, biztosítva a kellô dinamikát, amit a békeállapotról a hadi készenlétre való átállás feltételezne - mondotta a tábornok.

A különbözô kategóriák közti arányt illetôen megjegyezte, hogy túlsúlyban a szárazföldi erôk lesznek (67 százalék), következnek aztán a légi, illetve a tengerészeti erôk. Az arányokat a Románia ellen irányuló esetleges konfliktus-szcenáriumok elemzése alapján jelölték ki - fûzte hozzá.

Sorin Frunzaverde nemzetvédelmi miniszter kifejtette annak szükségességét, hogy a hadsereg finanszírozása a jövôben erôkategóriánként történjen. A miniszter azért tartja ezt jobb megoldásnak, mivel így jóval pontosabb a felelôsség vállalása a pénz elköltésében. Túl sok pénz ment el túl sok irányban - olykor a hozzá nem értést is palástolva így, - és az alapokat nem sikerült hatékonyan irányítani. A várt eredmények elmaradtak mind a dotáció, mind pedig a kiképzés tekintetében - állítja a miniszter.

A hadsereg ellátásáért felelô államtitkár szerint átszervezésre szorul a védelmi ipar is. Az ágazat jelenlegi, igen súlyos helyzetet úgy látja megoldva, hogy a fegyvert termelô egységek bizonyos része, mintegy 12-15 ezer alkalmazottja, egy újjonnan létesített országos társaságba tömörülne, a többi vállalatot pedig átvenné az ÁTA és magánosításra javasolná. Nyomatékosan aláhúzta, mennyire téves az a felfogás, miszerint a fegyveripar privatizációja a nemzetbiztonság elleni merénylettel egyenlô. Merénylet az, amit mi mûvelünk most, megôrizve a védelmi ipart jelenlegi állapotában. Tarthatatlan ez az állapot, a kormány képtelen immár elviselni azt a pénzügyi terhet, amit az iparágbeli dolgozók 75 százalékos bérezése jelent.. Ez nem egyéb, mint burkolt munkanélküliség és meg kell szüntetni - fogalmazott az államtitkár.

A védelmi ipar nagy nehézségekkel küszködik, egyrészt a belsô megrendelés hiánya, másrészt a dotációs programmal járó külföldi adósság miatt. Az említett országos társaság létrehozásával meg lehetne oldani az iparág oly sokat halogatott átszervezését és fel lehetne futtatni a belsô termelést is - állítja a tábornok, hozzáfûzve, hogy javaslataival szemben az ipari tárca meglehetôsen visszafogott magatartást tanúsított.

A Hivatalos Közlönyben a napokban jelent meg a 29-es számú kormányrendelet alkalmazási útmutatója. A rendelet értelmében minden tejtermelô, aki (3,5%-os zsírtartalmú) az elôírásoknak megfelelô tejet ad át a mûködési engedéllyel rendelkezô feldolgozó egységeknek, literenként 500 lej állami támogatásban részesül. Tegnap reggel a Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója, Náznán Jenô 23 magán és állami tôkével mûködô tejfeldolgozó egység képviselôivel tárgyalt az említett kormányrendelet alkalmazása kapcsán. A találkozó után arra kértük Náznán Jenôt, ismertesse a rendelkezést és hogy mit is kell tenniük a tejtermelôknek azért, hogy állami támogatáshoz jussanak.

- A tejtermelôknek az elôírt feltételeknek kell eleget tenniük. Ezek a következôk: a tejet csak mûködési, gyártási szabadalommal rendelkezô állami vagy magántulajdonban lévô feldolgozó üzemnél lehet értékesíteni; az eladási ár a nyári hónapokban nem haladhatja meg a 2500 lejt, a téli hónapokban pedig a 3000 lejt. Azok a termelôk, akik ennél drágábban értékesítik a tejet, nem jogosultak állami támogatásra. Az értékesítési árakat a 3,5 %-os zsírtartalmú (STAS) tejre számolják.

- A tejtermelô hogyan juthat az állami támogatáshoz.?

- Hónap végén a felvásárló cégtôl egy bizonylatot kell kérnie, amelyben igazolják az átadott tej mennyiségét, átszámítva a 3,5%-os tejre, és az átvételi árat. A tejtermelô ezek után kitölt egy típuskérést, amelyben kéri az átadott mennyiség után járó pótlékot; a két dokumentumot minden hónap 7- éig be kell adnia a községközpontokban mûködô mezôgazdasági irodába. A mérnökök összesítik és ellenôrzik a kéréseket, és a listát elküldik a Megyei Mezôgazdasági Igazgatósághoz. Az igazgatóság megyeszinten összesíti a kéréseket és a Mezôgazdasági Minisztériumtól igényli a pénzösszeget, amit a Pénzügyminisztérium - eddigi tapasztalataink alapján - kb. egy hónap alatt átutalja a megyei igazgatóságnak. Innen osztjuk szét a pénzösszegeket, amely postai küldeményként jut el a termelôkhöz. A dokumentumok mindig az elôzô hónapra vonatkoznak. Tehát a júliusi eladásokat igazoló dokumentumokat augusztus 10-ig küldik el az igazgatósághoz, mi felterjesztjük a minisztériumba, s a tejtermelô a pénzt gyakorlatilag szeptemberben kapja meg.

- Melyik hónaptól alkalmazzák a támogatást?

- Ez még nincs rögzítve, a törvény szerint a sürgôsségi rendelet megjelenésének dátumától kellene alkalmazni, tehát április 15-tôl. Erre vonatkozóan a következô napokban pontosításokat várunk a minisztériumtól az azóta eltelt hónapok hátralék- kifizetésének módozataira. Mi a tejtermelôk támogatásának alkalmazását augusztus elsô napjaitól kezdjük.

- Miként viszonyultak mindehhez a 23 cég képviselôi?

- A tegnapi tárgyalásunkon megegyezésre jutottunk a feldolgozókkal, hogy ôk szerzik be a típuskérvényeket, a tejtermelôk azokat a feldolgozó egységeknél vehetik át. A tejtermelônek az lesz a dolga, hogy aláírja majd a kérést, átveszi a cég által kiadott bizonylatot és elhelyezi a községközpontban a mezôgazdasági irodánál.

Végezetül pozitívumként szeretném megemlíteni, hogy a tejfeldolgozó egységek képviselôi mindannyian együttmûködési szándékukról biztosítottak, annak érdekében, hogy a tejtermelôk állami támogatásának folyamata zökkenômentes legyen.

Folytatták a bontást a Cuza Voda utcában

A tegnap folytatták a bontást a marosvásárhelyi Cuza Voda utca 22. szám alatt. Amint tegnap is beszámoltunk róla, kilakoltatták az itt törvénytelenül tartózkodó Kopacz családot. A lakberendezésüket a lakáshivatal egy külön erre a célra fenntartott helyiségbe szállította, melynek ajtaját zárjeggyel látták el. A család köteles 30 napon belül a rendôrség és a lakáshivatal képviselôinek a jelenlétében átvenni a bútorait. Tegnapelôtt a polgármesteri hivatal felajánlotta, hogy az úton maradottak költözzenek az éjjeli menedékhelyre, ameddig Dorin Florea polgármester visszatér pihenôszabadságáról és dönt a sorsukról. Marius Pascan, a hivatal szóvivôje elmondta, lakást csak az elsôbbségi jegyzék sorrendjének a betartásával, a jogosan odaítélt pontszám alapján utalhatnak ki. Kiderült, hogy a Kopacz család kilenc tagjának havi összjövedelme 3,5 millió lej, amelybôl, a szóvivô szerint, valamelyik városszéli lakónegyedben albérletet fizethetnek. Hozzáfûzte: vannak, akik náluk sokkal rosszabb helyzetben vannak.

Miután eltakarítják a romokat, a ház helyén hozzálátnak egy autóparkoló kialakításához.

Eisler Laszló, a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság mérnöke a Borászati és Szôlészeti Állami Felügyelôség szakfelügyelôi teendôit is ellátja. Az általa nyilvántartott adatok szerint a múlt évben az 1650 hektáron összesen 4581 tonna szôlô termett. Az összterületbôl 1186 hektár magánkézben van. Miként alakul a megye szôlôtermése, okozott-e károkat az aszály? - kérdeztük a szakfelügyelôt.

- Miszerint minden rosszban van valami jó, idén a szôlôtermesztésben beigazolódott. Az aszályos idôjárás kedvezett a megyénkben termesztett fajtáknak. Habár a hivatalos termésbecsléseket augusztus végén végezzük el, kijelenthetem, hogy bô termés lesz. Az érési folyamat bizonyítja, hogy a minôséggel sem lesz gond. Egyes övezetekben a jégesô okozott károkat, amelyeket még nem mértünk fel, de a terméskiesés nem jelentôs.

- Ebben az idôszakban a növényvédelemtôl legalább 75%-ban függ a termésbiztonság. Nem hanyagolhatók el a talajmunkák, amelyek biztosítják a csapadék jobb befogadását, a talajmosás elkerülését, a talajban lévô víztartalom megtartását és a tôke gyökereinek levegôszükségletét is.

A szôlô termesztése nagyon gondos és idôben elvégzett munkát igényel. Júliusban, augusztusban is veszélyeztetett: lisztharmat, szürke penész, peronoszpóra és a takácsatka vagy a szôlômoly kártétele miatt. Megelôzés céljából permetezni kell több alkalommal is, megfelelô idôben, a szakember által javasolt leghatékonyabb növényvédô szerrel.

- Évrôl évre egyre kisebb területen terem a szôlô. Mi az oka, a folyamatot miként lehetne megállítani?

A termôterületek folyamatos csökkenésének számos oka van. Elsôsorban az, hogy az említett munkálatokat a tulajdonosok zöme nem tudja elvégezni, hiszen köztudott, hogy a falvak lakossága elöregedett. Tehát az egyik alapvetô ok a munkaerôhiány. A másik a tôkehiány, a szegénység. Nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy a szôlôtermesztési technológia igényelte összes vegyszereket megvásárolják. Ezért aztán sok földtulajdonos úgy döntött/dönt, hogy a szôlôsét felszántja és más haszonnövényt termeszt. A szôlôsökben a gépi technológia alkalmazására csak néhány gazdaságilag megerôsödött társulás vagy részvénytársaság képes, mint például a szôkefalvi Agrozooviticola, amely jelenleg 300 hektáron termeszt szôlôt. Egyébként a megyében csupán Szôkefalván és környékén ôrizték meg a telepítvényeket, így vált a nevezett rt. napjainkban a megye legnagyobb szôlôtermesztô egységévé.

- Miként lehetne megállítani a szôlôterületek csökkenését?

- Fogas kérdés. A jelenség országos szintû probléma. Ebbôl következik, hogy radikális központi intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a szôlôtermesztés és ennek nyomán a borászat visszanyerje a megérdemelt helyét a mezôgazdaságban.

Végezetül annyit, hogy a szôlô nagyon igényes, de hasznot hoz. Köztudott, hogy a jövedelem szempontjából, ha tiszteletben tartják a termesztési technológiát, egy egyhektáros szôlôterület annyi jövedelmet hozhat, mint 10 hektár más haszonnövényt termô terület.

Mintegy tizenöten állnak a járdaszegleten, átkelésre várva. A lámpa pirosat mutat, de már csupán abból az okból kifolyólag sem lehet átmenni, mert a zöldet kapott autósok tömött sorban húznak el az átkelésre várók elôtt.

Tréningnadrágos, elnyûtt sportcipôt viselô, egy kopott pulóvert kendôként a fejére csavaró férfi érkezik az átjáróhoz. Elsô pillantásra látszik, hogy - fogalmazzunk így - nem tartozik a nagy átlaghoz. Széles mozdulatokkal hadonászik, lábujjhegyre kapaszkodva integet, aztán a hasát simogatja, el-elvigyorodik, szájából kivillantva hiányos, ápolatlan fogsorát. Megáll terpeszállásban, szétnéz, de senki sem kíván találkozni bárgyúan fürkészô tekintetével. Egyszóval: az ilyen embereket szokás a helység bolondjának nevezni. Láthatóan ô is szeretne átjutni az út túloldalára, ám nem lehet, hisz a lámpa pirosat mutat. Vajon felfogja a jelentését?

Az autósok elôtt a lámpa pirosra vált, ám átkelni még nem lehet, hisz meg kell várni, míg a szembôl jövô forgalom is áthalad. Rövid szünet következik, míg a sárga után zöldet kap a másik sor autós, épp annyi, hogy pillanatnyilag egy jármû se haladjon át a várakozó gyalogosok elôtt. S bár a lámpa változatlanul piros, mintegy vezényszóra, hirtelen megindul a tömeg. Rendôr nincs a közelben, hát kihasználják, hogy szabad az úttest. Elvégre az idô pénz, rohanni kell, minek ide közlekedési szabályok, átsurranunk és kész, bolond, aki nem használja ki az alkalmat.

És valóban az? A szvetter-kendôs férfi egyedül marad ott a járdaszélen, bámul az áthaladó tömeg után. Már nem vigyorog, csak néz - mintegy sajnálkozva. Az átkelôk közül senki nem tekint vissza rá. Minek? Hisz ô csak egy - bolond…

Hátizsákkal Vietnamban (3.)

Vietnam legdélebbi részén terül el a Mekong-delta, amely lapos, sík vidék, de annál érdekesebb és mozgalmasabb a folyó, és a környéken zajló mindennapos tevékenységek. A Mekong a világ egyik legnagyobb folyója, amely a Tibeti-fennsíkból ered, és 4500 kilométeren bejárja Kínát, határként húzódik Burma és Laosz között, majd tovább folytatja útját Laosz területén, érinti Thaiföldet, Kambodzsát és legvégül Vietnamon keresztül beleömlik a Dél-kínai-ten-gerbe. Az esôs évszakban a folyó vízhozama nagymértékben megnô, és ez alatt az idô alatt állandó árvízveszélyt jelent. A helybéliek bambuszrudakra építik a házaikat, és így próbálják elkerülni a veszélyt. Az esôs évszakban a szárazföldi utak legnagyobb részét ellepi a víz, ezért a Mekong vizébôl hajszálerekként szerteágazó kanálisokat alakítottak ki, hogy a közlekedést és a szállítást megoldják.

A területet Vietnam "kenyér-kosarának" is hívják, bár a "rizs-kosár" elnevezés megfelelôbb lenne. A delta környéke igen jelentôs az itt folyó rizstermesztés révén. Annyi rizs terem itt, hogy az egész országot el lehetne látni, és még exportra is marad. Az 1975-ös kollektivizálás után a termelés nagyban csökkent, és Saigonban nagy hiány jelentkezett. A városi emberek a delta környékén zsákszámra vásárolták a rizst, míg a kormány figyelôpontokat nem állított fel és a tíz kiló rizsnél nagyobb mennyiséget elkobozták. De mára Vietnam a világ harmadik helyén áll rizstermesztés szempontjából.

A deltai világ betekintésének a legegyszerûbb módja, ha a turista részt vesz egy kisebb csoportos kiránduláson. Számos utazási iroda szervez 1-2-3 napos utakat. Természetesen a delta világát legkönnyebben csónak segítségével lehet megfigyelni, így a háromnapos túra alatt hol fapados kis ladikokban, hol zajos motoros csónakokban, illetve kisebb sétahajón ültük laposra a hátsó felünket. A delta világa lenyûgözô, ugyanakkor az ott élô szegény emberek sorsa megdöbbentô.

A helybéliek mindennapi foglalatosságai szinte minden tekintetben a folyóhoz kötôdnek. A mosás, mosakodás, a fürdés, minden a folyó vizében történik. Ivóvízként az esôs évszakban leesô esôvizet használják, amelyet nagy üstökben gyûjtenek össze. De sokszor megtörténik, hogy az esôvíz nem elégséges a következô esôs évszakig, így nem marad más hátra, mint hogy a Mekong vizét használják. A folyó vizét ugyancsak az üstökbe merítik, és több napig hagyják állni, hogy leülepedjen, majd többszöri átszûréssel azt használják ivóvízként. Az amerikaiak által ledobott "narancs-ügynök", azaz a kémiai vegyszerek miatt még mindig nagy mértékben fertôzô a folyó vize, amely - az itteniek szerint - a szervezetbe jutva sok esetben rákos megbetegedést okoz.

Az idegenforgalom fellendülésének köszönhetôen a nyugati turistákat szállító csónakok ma már mindennapi látványnak számítanak. Mégis, amikor a ladikunk kisebb falvakon ment keresztül, a helybéliek apraja-nagyja kiszaladt a házból, hogy nekünk integethessenek. Már messzirôl kiáltották, hogy "helló". Így a folyón töltött idônk legnagyobb részében hol jobbra, hol balra integettünk és viszonoztuk az üdvözlést. Hihetetlen, de ebbe is bele lehet fáradni.

Az egyik legkedvesebb emlékem egy kis faluhoz fûzôdik, ahol a gólyarezervátumot készültünk megnézni. A ladikunk az iskola elôtt kötött ki. Amikor a gyerekek meglátták a turistacsoportot, sikongva kiszaladtak, és mele