|
LII. évfolyam 168. (14525) |
2000. július 22., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneascã, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Ez most millenniumi kulcsszó, akár a millennium maga. Csak tudnám, minek a kulcsa, Európához ugyanis nem kell kulcs, mivel annak mindig is bürgerjei voltunk. Úgy összmagyarokul. Lehelnek például egy kürt volt az útlevele Konrád császárhoz, az lett a császár útlevele a másvilágra is, Botondnak buzogány- vízummal sikerült betörnie Bizáncba, az ottani piacra, korábban pedig Attila leledzett egészen kiváltságos helyzetben, az õ emberei ugyanis elég sokáig dolgoztak a vámnál. A magyarok nagy utazók, Jeruzsálem annyi volt nekik, mint Makó. Nagy Lajost már szóba se hozom, Lajosokból az ötödiket se, mohácsol más eleget.
Összmagyar találkozót akart szervezni például egy szorgmagyar atyafi, egy önmissziós apostol, mezõségi lármafa, kiutazott hát szórványembereink közé, a letarolt erdõk helyén ásítozó dombtenger tanyavilágába, és megszólított minden számításba jöhetõ lényt, finom antennafüllel dekódolva vallását, tudniillik a köszöntésre adott válasz elárulja gazdáját.
Beszélt a szórványlelkésszel a szórványtalálkozóról. A szórványlelkész nem mindenütt olyan lelkes, mint a szórványjavaslat-hordozó, az élet ott, a kopár hepék és hupák sártengerében un- és borzalmas, alkoholra csábul az ember. Megbeszélik azonban a dátumot, papírra teszik az elnevezést: Összmagyar Mezõségi Szórványtalálkozó. Az apostol fáradhatatlan: tanyáról tanyára, tanyabokorról tanyabokorra jár, nemesen agitál. Vegyesek a családok nagyon, de azért van ígéret: csináljuk, eljövünk. Ott lesz a román férj, vagy ha nem, engedi a gyermekeit, legalább a fiát, az úgyis gagyog valamit magyarul, és hátha sikerül megfacsarni, hogy munkához jusson Magyarországon. Senki sem jön önzetlenül, valamit mindenki remél. Eljönne négy lány, nem akarnak ideragadni, odaloccsanni valami pipogya, részeges, mocskos és mûveletlen, impotens vénlegényhez. Hozzon az öregúr fiúkat, városi srácokat. A hívõk is eljönnének, mert azt remélik, újabb tagokat toborozhatnak. Megegyeznek a mûsorban, sõt valami forgatókönyv-félét is készítenek, gyülekezõ, imádkozás az ökumené jegyében, beszélgetés az anyanyelvükön, azoknak a bevonása, akik szégyellenek megszólalni, mert félnek, hogy kigúnyolják a többiek, itt azonban nem szégyen, sõt erény. Szavalatok, népdaléneklés, ilyenek. Kihozom a dunatévét is, ígéri az apostol. Paroláznak, megy tovább. Öreg este lesz, mire holtfáradtan kiér a városi úthoz, jó órába kerül, valaki felveszi.
Aztán elkezd kilincselni, támogatót keres, hiszen kocsi kellene, abba pedig üzemanyag, szállítani kellene az össz-szórványt, azt is belekalkulálta, hogy a találkozó másnapján behozza a társaságot Marosvásárhelyre, akik erre jártak közülük, csak a piacig vagy a boltokig jutottak el, sosem jártak pl. a Kultúrpalotában, sem a Vár- vagy a Plébániatemplomban; nemhogy a Teleki Tékában.
Támogató helyett azonban jobbára csak tátogatót talál. Sem magánvállalkozó, sem hivatalnok nem veszi a szpícset. Kis nyugdíja már odavan, elnyelték a kilométerek. Bárhová fordul, udvariasan elnéznek mellette, vagy feje mögött méláz a neocsinovnyiki tekintet, angyalibb dimenzióban pancsol. Az öregurat igencsak rühellik már. Évek óta rágja a fülüket, de konkrét eredmény semmi. Nem szavaznak ránk a mezõségiek, sõt szavazóként el is hanyagolhatók. Strapálja magát a herkópáter.
A találkozásból nem lesz semmi. Az apostol búsul egy nagyot. Aztán ha megjön a nyugdíj, kezdi ez egészet elölrõl. Õ az igazi összmagyar. Egyes- egyedül.
A Maros megyei RMDSZ volt elnöke, dr. Kincses Elõd által a Becsületbíróság titkárságán 2000. március 13-án iktatott kereseti levelével kapcsolatosan, amely a Népújság szerkesztõje, Mózes Edith, és fõszerkesztõje, Makkai János felelõsségét panaszolja, a Maros megyei RMDSZ- megnyilvánulásokról tudósító, a lapban ez év február 21. és 24. között megjelent írásokban, valamint egy helyesbítést követelõ levélhez fûzött szerkesztõi kommentárban,
dr. Kincses Elõdnek az alapfokon eljáró Etikai Bizottság 2000. március 21-én hozott határozata ellen 2000. április 25-én a Becsületbíróság Fellebbviteli Bizottságához benyújtott óvása nyomán,
a Horváth Olga, Dérer Ferenc, Baranyi László összetételû Fellebbviteli Bizottság május 30-i határozata alapján, mely a fellebbezés nyomán visszautalja az ügyet az elsõ fokon eljáró Etikai Bizottsághoz,
ezen Etikai Bizottság július 20-i marosvásárhelyi ülésén, Koszta Nagy István, Lukács János és (a külföldön tartózkodó Szekeres Attila helyébe kinevezett) Bögözi Attila összetételben megállapította, hogy a dr. Kincses Elõd fellebbezéséhez csatolt újságcikkek gyakorlatilag nem hoznak új elemeket a panaszban megfogalmazott vádak alátámasztásához, ezért az Etikai Bizottság fenntartja eredeti határozatában megfogalmazott álláspontját, mely szerint a bepanaszolt újságcikkekben, illetve az óváshoz csatolt további írásokban sem talált olyan, szakmailag kifogásolható újságírói ténykedést, mely a MÚRE etikai kódexét sérti, így a rendelkezésére bocsátott anyagok alapján sem a félretájékoztatás, sem a rágalmazás – dr. Kincses Elõd által megfogalmazott – tényét nem találja megalapozottnak.
Jelen határozat zárórendelkezéseként, arra való tekintettel, hogy az utóbbi idõben több lap is foglalkozott az üggyel, az alapfokon eljáró Etikai Bizottság felkéri a Népújságot jelen határozat közzétételére, s ugyanezt ajánlja azoknak a lapoknak is, melyekben az üggyel kapcsolatosan írások jelentek meg.
Marosvásárhely, 2000. július 20.
Lukács János
A tanügyminisztérium jóváhagyta a tanfelügyelõségek által a díjköteles líceumi osztályok indítására beterjesztett összes kérést – hangzik a Rompreshez csütörtökön a szaktárcától érkezett közlemény. Az idei 80-as sûrgösségi rendelet elõírásai alapján az oktatási tárca kidolgozta a fizetéses líceumi és szakiskolai osztályokba való felvételi szabályzatát, melyben meghatározták a kérdéses osztályok megalapítási, finanszírozási és tanügyi káderekkel való ellátási módozatait.
Képviselõk Tanácsa. A testületre az õszi parlamenti választásokra való jelölések szabályozása, az RMDSZ országos kampánystábjának kinevezése és az államelnök-jelöléssel kapcsolatos RMDSZ álláspont kialakítása vár. Markó Béla szövetségi elnököt arról kérdeztük, hogy a hét elején történt politikai fejlemények, mennyiben befolyásolják az SZKT mai munkálatait?
– Elnök úr, a hét elején történtek, vagyis, hogy Emil Constantinescu az újabb jelöléstõl való visszalépéssel gyakorlatilag felforgatta az egész politikai életet, mennyiben módosítják az RMDSZ elképzeléseit? Az RMDSZ hogyan alkalmazkodik az új helyzethez?
– Az, ami a hét elején történt, és a különbözõ politikai pártok viselkedése is azt bizonyítja, hogy még mindig nem lehet pontosan tervezni. Már négy hónap sincs tulajdonképpen a választásokig, hiszen az elnökválasztást mindenképpen meg kell tartani a négyéves mandátum lejártával, s még mindig nem láthatunk tisztán. Sõt, kevésbé látunk tisztán, mint ezelõtt egy héttel. Emiatt a Szövetségi Képviselõk Tanácsának mostani ülésén mindenképpen meg kell beszélnünk az álláspontunkat az államelnök- választással kapcsolatosan. De akármennyire is sürget az idõ, nem vagyok biztos, hogy fogunk tudni dönteni. Ez nem elvi kérdés, nincsenek elvi problémák, ami a kérdést illeti, hanem politikai, taktikai kérdés, hogy most eldöntsük-e avagy még halasszuk ezt a döntést. Sõt, úgy látom, hogy egyes politikai pártok a kulisszák mögül ismét kezdik latolgatni, hogy nem kellene-e szétválasztani az elnökválasztást a parlamenti választásoktól. Tehát az elnökválasztást megtartani novemberben, s a parlamenti választást az alkotmány szerint lehet halasztani februárig. Megfontolandó ez is. Megtörténhet, hogy ez a vélemény fölerõsödik az elkövetkezõ idõszakban.
– Ezzel kapcsolatosan mi az RMDSZ álláspontja?
– Mi el tudjuk ezt fogadni. A baj az, hogy ez kapkodás. Szerintem eredetileg sem kellett volna összekapcsolni az elnökválasztást a parlamenti választással. A világon és Európában is az a szokásos, hogy külön tartják ezeket. Tehát mi kezdettõl fogva el tudtuk volna fogadni ezt a szétválasztást. Most így, az utolsó pillanatban kapkodásnak tûnik, de végül is meg kell beszélnünk az RMDSZ-en belül is, és nem hiszem, hogy az RMDSZ érdekei a szétválasztás ellen szólnának.
– A politikai pártok, politizáló civil szervezõdések különbözõ új kombinációkban gondolkodnak. Ebbõl az RMDSZ mintha kimaradna. Milyen lehetõségeket, mozgásteret lát az RMDSZ számára?
– Az RMDSZ-szel azért nem "kombinálnak", mert köztudott, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség eddig sem vett részt választási szövetségekben, és most sem áll szándékában. Tehát mi külön listán fogunk indulni. Megfigyelhetõ, hogy a külön listákon induló politikai pártok nincsenek is jelen az ezekben a napokban, hetekben folyó sûrû találkozókon.
– Ez így igaz, de a kalkulációkban valahol csak szerepel. Kik számítanak – legalább hallgatólagosan – az RMDSZ-re?
– Elsõsorban a Demokratikus Konvenció és a Nemzeti Liberális Párt körül csoportosuló politikusok, vagy politikai erõk számítanak ránk. Már kaptunk is erre utaló jelzéseket, hogy remélik, támogatjuk majdani elnökjelöltjüket. Csakhogy egyelõre nem tudjuk, hogy ki a jelölt, spekulációkra csak légvárakat lehet építeni…
– Az SZKT napirendjén szerepel a parlamenti jelölések ügye is. Ez egyfajta megközelítést kíván, ha arra gondolunk, hogy az RMDSZ továbbra is kormányzati tényezõ maradhat, és másfajta megközelítést, ha ellenzékbe kerül. Mire számítanak?
– Nem hiszem, hogy más megközelítést kívánna, ami a parlamenti jelölések módozatát illeti. Elõször is nekünk egy olyan programot kell összeállítanunk a következõ négy esztendõre, amelyben ott vannak a konkrét célkitûzések arra az eshetõségre, hogy kormányra kerülünk. Ugyanakkor, ha ellenzékben leszünk is, ezeket a célkitûzéseket meg kell próbálni megvalósítani, vagy közelebb kerülni a megvalósításhoz. Vitathatatlan, hogy ellenzékben kevesebb eszköze van egy politikai érdekvédelmi, érdekképviseleti szervezetnek, és kevésbé tud bizonyos célkitûzéseket megvalósítani. Mégsem hiszem, hogy ellenzékben másfajta célokat kellene követnünk, vagy alapvetõen más úton kellene haladnunk. Nekünk tehát olyan programot kell összeállíttanunk, amelyben ott van az ellenzékben maradás lehetõsége, és ott van a kormányba lépés lehetõsége is. Ami pedig a parlamenti csoportot illeti, nyilvánvaló, hogy a képviselõknek és szenátoroknak alkalmasoknak kell lenniük akár az ellenzéki politizálásra, akár egy kormánykoalícióban való politizálásra is. Mindkét vonatkozásban alapozhatunk az elmúlt tíz év során felhalmozódott tapasztalatainkra.
– Mindent egybevetve, véleménye szerint a rendkívüli SZKT-ülésen a kormánystáb kinevezésén kívül el lehet-e valamit is dönteni érdemben?
– Hogyne lehetne. A parlamenti jelölések módszere, az, hogy parlamenti képviselõket, szenátorokat hogyan jelölünk, hogyan szabályozzuk ezt, ennek az idõszaknak a legfontosabb feladata, legfontosabb jogszabálya a következõ hónapokra az RMDSZ-nek. Tehát én ezt nem venném semmiképpen sem felületesen. Alaposan át kell vitatni és egy jó belsõ szabályozást kell erre elfogadni. Ez a legfontosabb dolga az RMDSZ-nek. Végül is, számunkra az államelnök-jelölés is csak eszköz. Nem kell összetéveszteni és összekeverni a dolgokat. Fontos az államelnök-jelölés, errõl is vitázni fogunk, s nem biztos, hogy döntésre jutunk, de mindennek az alapját a hatékony munkára alkalmas parlamenti csoportok kialakítása jelenti, ami az országos, de nemcsak az országos, hanem az európai politikában való részvételünket illeti. Hangsúlyozom, az elkövetkezõ hónapok legfontosabb szabályozása lesz ez, és mellette az országos kampánystáb létrehozatala, hatáskörének a megvitatása. Szerintem, ha alaposan áttekintjük ezeket a kérdéseket, egy napra bõven elegendõ téma. Csak tudjuk befejezni.
– Nincsen SZKT-ülés "forró" téma nélkül. Az elnök úr szerint mi lesz soron ilyen tekintetben, amin aztán el lehet majd rágódni a tényleges napirend mellett vagy azon belül?
– Én arra számítanék, hogy dolgozzunk. Lehetõleg "forró" téma nélkül dolgozzunk, hiszen elég "forró téma", hogy készüljünk fel a választásokra.
A marosvásárhelyi Cuza Vodã és Ifjúság utca sarkán szégyenfoltként évekig egy romos ház állt. A lassan törmelékhalmazzá váló falak mögött látni sem lehetett, hogy az udvarban hasonló állapotban levõ épületben is nyomorúságos körülmények között élnek emberek. Két héttel ezelõtt végre eltakarították a romokat, az ott lakóknak pedig kilakoltatási rendeletet kézbesítettek. Kálváriájuk felfedte a siralmas marosvásárhelyi lakáshelyzetet.
A bérleti díjat elvitték, de szerzõdést nem kötöttek
A Kopacz család 17 évvel ezelõtt költözött be a már romos állapotban levõ épületbe, ahol most, állításuk szerint, 9-en laknak. Elõzõleg – mint ezt az okiratok is igazolják – a marosvásárhelyi Kövesdombon levõ ªurianu utca 12. szám alatt laktak, ahonnan kilakoltatták õket, mivel a lakrészt a férj a volt BJATM-tõl kapta szolgálati lakásként és a munkaviszonya megszûnt a vállalattal. Kopacz Ilona elmondta, hogy mindeddig háborítatlanul használhatták a helyiségeket, mert a tavaly júliusig rendszeresen fizették a bérletet. Ezután azonban nem akarták meghosszabbítani a szerzõdést. A tegnapelõtt kézbesítették a polgármesteri hivatal július 19-én keltezett kilakoltatási rendeletét, amelyet július 26-án 9 órakor kell végrehajtani.
Fãrcãsan Mircea, a marosvásárhelyi lakáshivatal igazgatója szerint évekig törvénytelenül laktak a Cuza Vodã utcai helyiségekben. Amikor odaköltöztek, az épület állaga veszélyesen megrongálódott és már akkor nem lett volna szabad azt elfoglalni. Leromlott állapota miatt ki sem utalhatták. Ennek ellenére, furcsamód, a Kopacz család 1999. júliusig albérletet fizetett az államnak. Az lakásalapra vonatkozó új törvény megjelenése miatt már ezt a díjat sem veszik el, szerzõdést továbbra sem kötnek. Az épületet már évek óta le akarták bontani, de valamilyen okból erre eddig nem került sor. A lakáshivatalnál az is kiderült, hogy a terület és így a lakásnak is kb. az egyötöde az A. Irma magántulajdona volt. Ezt a részt vásárolta meg nemrég Sz. S. marosvásárhelyi vállalkozó, a többi – a telekkönyv szerint a négyötöde – az államé. A terület jogi felosztását nem végezték el, így az sem világos, hol húzódik a határ az állami, illetve a magánterület között.
"Ismertetjük Önnel, hogy nincsen törvényes bérleti szerzõdése, ezért a Cuza Vodã utca 20. szám alatti épületet szabaddá tette a marosvásárhelyi közüzem. Az épület állaga nem engedi meg, hogy kiutaljuk és a polgármesteri hivatalnak több más kötelezettsége van azokkal a jogos bérlõkkel szemben, akik hasonló helyzetben vannak. Az ön kérvényét továbbra is nilvántartjuk, s figyelembe vesszük, amennyiben lehetõség lesz, betartva a lakásigénylõk listájának sorrendjét" – olvasható abban a hivatalos válaszban, amelyet a polgármesternél a január 26-ai kihallgatás után kapott Kopacz Ilona.
Bakó László Attila a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal illetékes igazgatóságának vezetõje szerint jelenleg 83 szociális lakáskérést hagytak jóvá, ebbõl 50 már a sûrgösségi listán szerepel. – Évente kb. 30-40 esetet tudunk megoldani. Kopacz Ilona valóban kért állami lakást, pontszáma alapján a 204., míg lánya, Kopacz Emese szociális kéréssel az 54. Ha a kilakoltatásra való tekintettel sûrgösségi esetként megoldanánk ezt az ügyet, akkor el kell tekinteni 50, legalább ennyire jogos kérés felett, ami újabb elégedetlenséget szülne. A Kopacz családnak van keresete, így találhatnak valami olcsó albérletet. Kilakoltatásuk jogos és végrehajtandó – mondja Bakó László Attila.
Így hát egy család július 26-án az utcára kerül. Hogy ez jogszerûen történik vagy sem, szinte semmi jelentõsége nincsen. A paragrafus csak vékonyka takató a köznapi nyomorúsággal szembeni tehetetlenségen.
Lapunk július 18.-i számában Kovács Levente, a Színmûvészeti Egyetem dékánja és Szekeres Gerõ építészmérnök, az Arhing Kft. vezetõje fenntartással nyilatkoztak lapunknak Keresztes Gyula nyugalmazott mûépítész a Népújság Szieszta mellékletében megjelent cikke kapcsán.
Hitelrontás, vagy téves információk? címmel megjelent írásunk megjelenése után Keresztes Gyula felkereste szerkesztõségünket, nehezményezte a cikk hangvételét, kérve az alábbi pontosítást: – A Tolnai-házzal kapcsolatosan megjelent legutóbbi cikkem kizárólag jóindulatú szándékkal íródott. Meglehetõsen hosszúra nyúlt az épület kálváriája, kezdve a vendéglõtervektõl el egészen addig, amikor a Színmûvészeti Egyetem megkapta a várostól. Erre vonatkozóan akkorjában illetékesekkel beszéltem és rámutattam, alaprajzokkal bemutattam, hogy oktatás céljára az egymásba nyíló három szoba nem megfelelõ. Ellenben ajánlottam azt, hogy rendezzenek be luxusszobákat, nyilvánvalóan antik bútorokkal, ahol illusztris vendégeket fogadhatni. Én csak tippet adtam, mint nyugdíjas, de többé nem avatkozom a dolgokba. Legfeljebb megmondom, hogy rosszul vagy jól csinálták, ami a tervezéseket illeti. A cikket azért is írtam meg, mert turisták rendszeresen érdeklõdnek tõlem, hogy lehet ezt a régi és igen értékes épületet ennyire elhanyagolni. Most is csak egy nejlon fedi, nem miként a cikk írja, tetõszerkezetet kell húzni rá, akkor beszélhetünk állagmegõrzésrõl. Arról csakugyan nem tudtam, elvégre nem vagyok nyomozóhivatal, hogy az egyetem három évvel ezelõtt már megkapta az épületet. Azt írtam le, amit láttam a szememmel. Örvendek, hogy a cikkemmel felráztam a közvéleményt, az új tulajdonost, a tervezõt, hogy szégyen ránk nézve az épület állapota.
Szerk. megj: Nos Keresztes Gyula mûépítész pontosítását leközöltük, a cikkíró elnézést kér az érintettõl a Pálfy- házzal kapcsolatosan megjelent írás címének "tendenciózus" voltáért. Részünkrõl a vitát lezártnak tekintjük.
Igényesebb szóhasználatban: kirakodóvásár. Nálunk a rövidebb alak honosodott meg, hiszen könnyebben kimondható, és ugyanazt jelenti. Botorság köznapi logikával sétafikálni a nyelvben. Régebben a kirakóvásár nagy esemény volt a falu emberének életében, a vásárok meghatározták életritmusát, ha úgy tetszik, "programját" is. Hiszen az éves nagyvásárok, a sokadalmak sora az évszakokhoz, a földmûves naptárhoz igazodott, így aztán mindenkinek volt keresnivalója a céhek portékái között, szerszám, ruházat, lábbeli, cicoma, mézeskalács: mind fontosak voltak, mert az élet rendjéhez tartoztak. A szokásrend "szabályozta" a föld s a céh munkását. Mára az a rend felbomlott, mert megrendült a falu, haldoklása még sokáig eltart, míg az erdélyi kistelepülések a nyugat-európai falvak mintájára teljes komfortú, ám csendes, tiszta levegõjû életteret kínálhatnak az új évezred emberének. Addig is, marad a felemás állapot: a lerobbant falvacskák és a felfutó községek; az arány kb. egy a tízhez. És lesznek tán ezek a kissé mûvi sokadalmak, melyek jobbára elveszítették eredeti szerepüket, kevesebb használati, annál több dísz- és divattárgyat sorakoztatnak fel standjaikon, és persze bóvlit, bóvlit, bóvlit. Azt hallottuk, idén elmarad a korondi kerámiavásár. Errõl annyit, hogy nem a szükséglet hívta annak idején életre, hanem a Megéneklünk, Románia fesztivál, amelyet az élelmes fazekasok ügyesen kihasználtak reklámra, piaci, árusítási engedélyek szerzésére az ország legkülönbözõbb városaiban, Nagybányától a tengerig. Mára az egész Korond egyetlen nagy kirakóvásár; csak azok jönnének le Árcsófürdõre (ahol "természetesen" nem lehet fürdeni, sõt újabban marhavásárok színhelye is), akik a Tószeg vagy a Sárosvápa magas, szûk utcáiban laknak és korongolnak. De már azok sem, hiszen nekik (is) bódéik mûködnek Románia- és Magyarország- és Európa- és, hm, világszerte. (Amikor Neil Armstrong a Holdra lépett, mielõtt kimondta volna, hogy embernek kis lépés ugyan, de az emberiségnek bezzeg nagy stb., hát uramfia csak kikanyarodik a kráter mellõl egy korondi ember, utánfutós kóberes világjáróján, és azt kérdi udvariasan: cserepet, tálat, tányért, bokályt, pománaedényt, taplósapkát veszene- é.)
Rosszak az utak, elvagyunk valahogy. Mûvelt barátom sóhajtja: amint fokozatosan európaivá lesznek útjaink, azonképpen szorulunk majd ki, mi, a kispénzû "õshonosok" (még nem eléggé nagy hírû, de addigra már szuperré váló) fürdõhelyeinkrõl, Szovátáról, Tusnádról, Kovásznáról, de még pl. Fortyogóról, Sóskútról, Szejkérõl és Marosszentgyörgyrõl is… Nem tudjuk megfizetni a szürke komfortot sem – ha lesz olyan még; tudvalevõen ma ezt "nyújtják" elsõosztályúként, többnyire máris megfizethetetlenül.
Lesz jó út, vendégfogadásra kell berendezkednünk. Kirakóvásáraink hovatovább nem bennünket, hazai szabadidõsöket, sétafikálókat "céloznak meg", hanem a kedves idegen, a welcome külföldi… valutáját. Jó lesz tehát, ha kétezeregyre megtanuljuk mi, "ezek" is, hogy például mi az a szatyorkötés.
A 25 éves jobbágytelki Berecki Levente a múlt évig Marosvásárhely egyik autószervizében dolgozott szerelõként. A körülményel arra kényszerítették, hogy elhagyja munkahelyét, s szülõfalujában nyisson kis pékséget a családi ház egyik helyiségében. Mire számítottt? – kérdeztem Berecki Leventétõl.
– Ha az ember belekezd valamibe, ahhoz értenie kell. Ez nálam nem volt gond, ugyanis édesapám egész életében pékként dolgozott. Így gyerekkoromban sokmindent megtapasztalhattam. A kis pékséghez szükséges felszereléseket sikerült hitel nélkül megvásárolni. A kemencét átalakítottuk, ugyanis mi gázolajjal mûködtetett befújóval melegítjük azt fel. A dagasztógéppel együtt hatvan millióban áll a befektetés. Aztán a nyersanyagt. Az induláshoz elegendõ gabonával és liszttel rendelkezünk. Mielõtt elkezdtük volna az elsõ kenyér sütését, használjam a divatos kifejezést, felmértem a piacot. Jobbágytelke, Ehed, Telek, Székelyhodos, Bölkény. Megjegyzem, más cégek is szállítanak kenyeret, fõleg Hodosra és Jobbágytelkére. Ennek ellenére, az indulásunk óta eltelt rövid idõszakban naponta átlagban 200 darab 1,5 kilogrammos kenyeret sütünk és el is adjuk. Egyébként a kemencében 24 óra alatt legtöbb 700 kenyér süthetõ.
– A múlt hónap végén szinte minden egyes sütõipari cég emelte termékeik árát. Mi mennyi itt?
– A kenyérgabona és a liszt árának emelkedése miatt június utolsó napjaiban mi is árat változtattunk, most egy jobbágytelki házi kenyér ára 11.000 lej.
Úgy tûnik, hogy kelendõ a Berecki-pékségben készített mindennapi. Berecki Levente elmondta még, hogy megrendelésre – esküvõk, torok, összejövetelek stb. esetén – kalácsot, kiflit, más süteményeket is készítenek. A kisvállalkozó közelebbi célja a termékválaszték bõvítése, amennyiben lesz kereslet.
Székelyhodos községben, ezen belül pedig Jobbágytelkén a pékség megnyitásáig egyetlen szolgáltatóegységet sem nyitottak. Pedig még elférne néhány, hiszen a lakosok igénylik a rádió-tv-hûtõjavító mûhelyt, a fodrászatot, mert javíttatni, nyiratkozni Nyárádszeredába járnak. Berecki Levente bizonyította: egy iIsten háta mögötti kis településen is megélhet a kisvállalkozó.
Amint arról olvasóinkat tájékoztattuk megyénkben összesen 55.183 kérést jegyeztek az idei 1- es számú, a mezõgazdasági földterületek és erdõk tulajdonjogi visszaállítását szabályozó törvény alapján. A megyei földosztó bizottság, az öt munkacsoport megalakítása nyomán, a törvény értelmében május 2-án elkezdte a helyi földosztó bizottságok által iktatott és ellenõrzött jogtulajdonba helyezési kérések, iratcsomók átvételét, jóváhagyás céljából. Amint az megtörtént/megtörténik a községek, városok, municípiumok polgármesteri hivatalaiban kifüggesztik a jóváhagyott névsorokat.
Felhívjuk a föld-, és erdõterületek visszaigénylõinek figyelmét, hogy a névsorok kifüggesztése után 30 nap áll rendelkezésükre (nem pedig 5 nap, mint ahogy a közleményben elterjedt), hogy esetleges panaszaikat írûsban helyezzék el a bíróságoknál. Ezt a jogot az 1991. évben kiadott 18-as számú, földalapról szóló, 1998. január 5-én újraközölt törvény 53/2-es cikkelye biztosítja. Tudni kell azt is, hogy a törvény alapján a helyi földosztó bizot6tságoknak (polgármesteri hivataloknak) kötelességük értesíteni írásban (ajánlott levélben) azon személyeket, akiknek lakhelyük nem a megyében van. Ezen a személyek is a levél kézbesítésétõl számított 30 napon belül kell elhelyezzék panaszaikat.
Vakációnk utolsó mozzanataként a belmopani maja régészeti múzeumot akartuk meglátogatni. Elkövettük azonban azt a hibát, hogy nem tájékozódtunk elôzetesen, ezért csak Belmopanba érve derült ki, hogy a múzeum már nem mûködik. A kapott tájékoztatásból az derült ki, hogy ha valami hasonlót akarunk látni, akkor tovább kell utaznunk a guatemalai határ közelében fekvô San Ignacióba, ahol Chatal Pec romváros szomszédságában található egy jó kiállítási anyaggal rendelkezô múzeum.
Nem tenném próbára az olvasó türelmét újabb történelmi részletek taglalásával, inkább azokról a hétköznapi dolgokról szólnék, amelyeket a a kényszerûségbôl hosszúra nyúlt utazás során sikerült ellesnünk. Láttuk San Ignaciót, ezt a Maja hegység lábánál fekvô festôi kisvárost, láttunk szépen mûvelt mezôgazdasági területeket és gyümölcsösöket, útépítôket és iskolás gyermekeket, korszerû távközlési és energetikai berendezéseket – volt mirôl benyomást szereznünk tehát.
A távolsági forgalmat bonyolító jármûvek többsége kiszolgált amerikai iskolabusz. Bár a nyugati tömegközlekedési jármûvek színvonalát nem közelítik meg, sajnálattal kellett megállapítanom, hogy évtizede elôfordult már, hogy a Marosvásárhely–Szováta útvonalon kényelmetlenebbül utaztam. Kevés a szilárd burkolatú út, de ami van, azt rendesen karbantartják. Az ôserdôn át vezetô földutakon ajánlatos összkerékmeghajtású jármûvekkel közlekedni vagy az esôs évszakban sehogyan.
Valóságos faji kavalkádnak lehettünk szemtanúi, találkoztunk meszticekkel, feketékkel, félvérekkel néha felbukkantak indiánok és tejfehér bôrû, szôke vagy vörös hajú német mennoniták is.
Mindenki beszél angolul és spanyolul, a mennoniták, nyelvi zárványként, egyfajta archaikus német idiómát is megôriztek, amelyet egymás közötti beszélgetéskor használnak. Utóbbiak egyébként, magas szintû mezôgazdasági szakmakultúrájuknak és protestáns munkaetikájuknak köszönhetôen, csekély létszámuk ellenére is igen fontos szerepet játszanak az ország életében.
Nem mondható, hogy az emberek a legutolsó divat szerint öltözködnének, sôt, a ruhákon kifejezetten látszik, hogy segélycsomagból kerültek elô, de minden darab kínosan tiszta és ez elmondható az emberekrôl is. Elhanyagolt körmöket, hajzatot szerfelett ritkán látni és a párás meleg meg a légkondicionálás hiánya ellenére sem érezhetô sehol émelyítô testszag.
Az emberek barátságosak, méltósággal viselkednek és nem tolakodóak. Egy-két kivételtôl eltekintve sehol sem támadt az az érzésünk, hogy az érdeklôdés csak a pénztárcánknak szól.
A vendéglátás, egyelôre még, nem olyan iparszerû mint a Karib-tenger felkapottabb üdülôhelyein. A szállodák, vendéglôk és túraszervezô irodák helyi családok és az Egyesült Államokból meg Nyugat-Európából idetelepült kisvállalkozók kezében vannak. Ennek köszönhetôen a légkör igen szívélyes és családias. A nagy amerikai szállodaláncok képviselôi persze már nyomulnak a helyi hatóságoknál nagyléptékû és agresszív fejlesztési elképzeléseikkel és valószínû, hogy a játszmát hosszút ávon ôk fogják megnyerni. A helyiek szerint a következô öt-tíz évben a kép drámaian át fog alakulni, de Belize-nek szüksége van tôkebefektetésre és ezt ôk nem is vitatják. Erejüket, civil szervezôdésekbe tömörülve, a vadhajtások lenyesegetésére, valamint a környezeti értékek és helyi hagyományok megmentésére összpontosítják, nem is sikertelenül. A befektetôkkel folytatott tárgyalások eredménye általában valamilyen kompromisszum, ami lehetôvé teszi, hogy mindenki nyerjen az üzleten és a környezet se veszítsen.
A repülôtérre korán érkeztünk, hogy kellô idônk legyen a kilépéskor szükséges formaságok elintézéséhez. A bevándorlási hivatal tisztviselôje türelmünket kérte, hogy alaposan szemügyre vehesse útlevelünket, mert bár, elmondása szerint, régóta ûzi mesterségét, nem sok magyar útiokmány járt még a kezében. Kérésének, mivel szemmel láthatóan nem zaklatásunkra irányult, természetesen eleget tettünk. Miután atyánkfia kellôen kigyönyörködte magát, széles mosollyal kísért viszontlátásra Belize-ben felkiáltással búcsúzott tôlünk. Kétórás repülôutunk a Continental légitársaság gépén a Mexikói- öböl fölött eseménytelen volt és a végén simán értünk földet a texasi Houstonban.
Ezzel, kedves olvasók, beszámolóm végére értem. Köszönöm, hogy értékes idejükbôl rám szántak valamicskét, remélem, nem bánták meg, hogy velem tartottak. Mi a közeljövôben újabb utazásokra készülünk – hogy hová, az legyen inkább meglepetés. Amennyiben a szerkesztôségnek, ezúton is szeretném megköszönni ezt a mostani lehetôséget, módjában áll helyet adni újabb beszámolóknak, úgy nem elképzelhetetlen, hogy még találkozunk ezeken a hasábokon. Addig maradok tisztelettel az Önök ôszinte híve.
A megyei rendõrfelügyelõség félévi tevékenységét értékelték a felügyelõség székhelyén tartott csütörtöki sajtótájékoztatón.
A rendõrség hat hónapi tevékenységét ismertetõ beszámolóból kiderült, 4973 bûncselekmény vizsgálatát zárták sikerrel, illetve 4424 bûncselekmény vált ismertté. Ebbõl 1632 gazdasági-pénzügyi jellegû. Nagy részüket, 2957-et városi környezetben követték el. A kriminalitást taglalva, az elsõ helyen Szászrégen áll, ahol a százezer lakosra esõ bûncselekmények száma 1322. Ezt követi Radnót (1173), Segesvár (1136), Marosludas (1044), Dicsõszentmárton (915), Marosvásárhely (826) és Szováta (820). A bûncselekmények során az elkövetõk 35,7 milliárd lejes kárt okoztak, amely nagymértékû növekedést jelent a múlt év ugyanezen idõszakában elõidézett 19,5 milliárd lejes kárhoz viszonyítva. Az eltulajdonított javakat 68 százalékban szerezték vissza a rendõrök, ami a 20 százalékos országos átlaghoz képest jó eredménynek számít.
Nõtt a kivizsgált személyek száma. Hat hónap alatt 3205 személyt hallgattak ki, 223-mal többet, mint a múlt év ugyanezen idõszakában. Közülük 275-en kiskorúak, 1331-en pedig fiatalok voltak.
A rendõrségi razziák során 2095 amerikai dollárt, 365 gramm aranyat, valamint 21 millió lej értékû javakat koboztak el.
Az észlelt 1737 gazdasági-pénzügyi jellegû bûncselekménnyel megyénk az országos 23. helyet foglalja el. Növekedés észlelhetõ az ismertté vált hûtlen kezelések (41), valamint a szolgálati mulasztások (28) terén. Az idén 41-gyel több adócsalásra derült fény (126), a hamis csõdök száma is tovább növekszik (25), csempészésért négy, az erdészeti törvény megszegéséért pedig 77 esetben indítottak bûnügyi eljárást. A korrupció megfékezése érdekében hozott intézkedések ellenére tovább szaporodtak az ilyen jellegû bûncselekmények. 325 korrupciós esetre derült fény, ebbõl 205 megvesztegetés, 90 pedig befolyással való üzérkedés volt. Korrupció alapos gyanújával 171 személyt hallgattak ki.
Idén ugyanannyi emberölést követtek el, mint a tavaly (7), viszont számottevõen kevesebb a rablások száma (39), s ugyancsak csökkentek a testi sértések (54). Növekedett viszont a halált okozó testi sértések (3) és a nemi erõszakok (19) száma. Az elemzett idõszakban 1415 lopást követtek el, ami a bûncselekmények közel 75 százalékát teszi ki. Nagyrészük személygépkocsiból különbözõ javaknak (pótkerék, akkumulátor, benzin stb.) való eltulajdonítása. A beszámoló szerint az utóbbi idõben a személyautó-tolvajok a Daciákat keresik, ezeket vagy továbbadják, vagy alkatrészeikre bontva értékesítik. 1990-tõl 150 kiskocsinak veszett nyoma.
A megye területén bekövetkezett 74 súlyos kimenetelû közlekedési balesetben 21-en vesztették életüket és 61-en súlyosan sérültek, derült ki a tegnapi összegzõn. Az év elsõ hat hónapjában történt 624 koccanásban 103 személy könnyebb sérülést szenvedett. A legtöbb baleset a megyeszékhely, Segesvár, Petele, Palotailva, Balavásár és Mezõpanit útjain történt. A közlekedési szabályok megsértéséért a rendõrök 42.090 pénzbírságot róttak ki, 1914 hajtási jogosítványt függesztettek fel, ebbõl 594-et ittas állapotban való vezetésért.
Bay Zoltán neve már nem ismeretlen Marosvásárhelyen. A város angol-nyelvû könyvtára az õ nevét viseli, a Bolyai Farkas elméleti líceum Gyõrffy Zoltán díjasainak eddig átadott érdemdiplomákon az õ személyes aláírésa szerepel. Felesége révén Erdélyhez is szorosan kötõdött.
Bay Zoltán 1900 július 24-én született Gyulavári nevû Békés megyei helységben, ahol édesapja a falu református lelkipásztora volt. Gyulavári közvetlen Gyula városának szomszédságában fekszik, pár száz kilométerre a jelenlegi román határtól. Elemi tanulmányait szülõfalujában kezdi, majd 1910 és 1918 között a debreceni Református Kollégium tanulója, ahol az érettségi vizsgát is leteszi. A debrecenim Kollégiumban Szabó Lõrinc osztálytársához köti egy igen szoros barátság, aki egyik versében név szerint is megemlíti Bay Zoltánt. Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem fizika szakán végzi. 1926-ban doktorál. Doktori disszertációjának címe:"Az átlátszó közegek magnetooptikájának molekuláris elméletéhez", mely az Akadémiai Értesítõben nyomtatásban is megjelent. 1926 és 1930 között Bay Zoltánt Berlinben találjuk. Abban az idõben a német fõváros tekinthetõ a fizika legjelentõsebb kutatási központjának a világon. Itt dolgoztak, vagy gyakran fordultak meg annakidején, Max Planck, A. Einstein, E. Schrödinger, W. Heisenberg, Max von Laue stb. Ugyancsak itt találkozott olyan híres magyar tudósokkal mint Neumann János, Wigner Jenõ, Polányi Mihály, Szilárd Leo, hogy csak néhány nevet említsünk. Az említett német és magyar tudósok közül többel, élete folyamán szoros személyi és levelezési kapcsolatot tartott fenn. A berlini négy év döntõen hatott Bay Zoltán tudósi képzéséhez és kibontakozásához. Magyarországra visszatérve a szegedi Tudományegyetem fizika tanszékére kap meghívást, ahol 1930-tól 1936- ig tanít. Itt köt egy életreszóló barátságot professzorkollégájával Szent- Györgyi Albert Nobel díjas magyar tudóssal.
Már abban az idõben is a jelentõsebb cégek a kutatólaboratóriumuk számára élénken érdeklõdtek a tehetséges tudósok és kutatók iránt. Így került Bay Zoltán 1936-ban a bilághírû budapesti Tungsram Rt., akkori nevén Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. kutatólaboratóriumába. Idõvel õ lett az Egyesült Izzó mûszaki vezérigazgatója valamint a budapesti Mûszaki Egyetem atomfizikai tanszékének professzora.
A második világháború kitörésével létfontosságúvá vált a mikrohullámú adástechnika és ezen belül a repülõgépek észlelését, felderítését szolgáló lokátortechnika létrehozása. Híre kelt, hogy az Amerikai Egyesült Államokban ilyen téren már komoly kísérletek folynak. Magyarországon, 1942-ben a Hadi Mûszaki Tanács javasolta a honvédelmi minisztériumnak - szigorú titoktartás mellett -, hogy a Tungsram kutatólaboratóriumában,Bay Zoltán vezetésével létesüljön egy mikrohullámú kutatócsoport. A Bay-csoport kb. 40 fõbõl állt és tagjaia vállalat legkiválóbb mérnökeibõl, fizikusaiból, vegyészeibõl és szakmunkásaiból tevõdött össze. Szinte tudománytörténeti érdekesség, hogy hogyan haladt fokozatosan elõre ez a lelkes kutatócsoport. 1944 márciusában Bay Zoltán azzal állt a csoport elé, hogy "Meg fogjuk lokátorozni a Holdat!" Az elképzelést a csoport tagjai nagy lelkesedéssel fogadták. A hadi feladatok mellett ily kísérletre csak Jáky József kormánybiztos alezredes engedélyével kerülhetett sor, aki szerencsére támogatta a gondolatot. Ez a megértõ, nagyvolanú, tudománypártoló tiszt sajnos nemsokára egy heves bombatámadás alkalmával életét vesztette. Mikorra elkészültek az antenna és a hozzá szükséges elktrónikai berendezések, melyek Bay Zoltán tervei alapján készültek, megérkeztek az oroszok, s a szovjet hadsereg az egész Tungsram RT. berendezését 700 vagonba felrakva elvitte a Szovjetúnióba. Miután kissé lecsendesedtek a dolgok, Bay Soltán és csoportja szinte a semmibõl újra elõállította a berendezést és 1946 február 6-án, szerda éjjel sikerült a Holdra küldött és az égitest felülete által visszavert mikrohullámú jeleket felfogni. Másnap Bay Zoltán és csoportja sajtókonferenciát tartott. Sokan a világon csodálták, hogy egy földig lerombolt, romokban fekvõ kis szerencsétlen országban hogyan képesek ilyen tudományos eredményeket elérni.
Bay Zoltán már a német zaklatásoknak is ki volt téve, mivel ragaszkodott néhány zsidó származású munkatársához, viszont a kommunizmus elõretörésével Magyarországon már tarthatatlanná vált a helyyzete. Így 1948 májusában kénytelen elhagyni Magyarországot és az Amerikai Egyesült Államokba emigrál. Csak 1973- ban jöhetett haza ismét, amikor meglátogatta régi munkahelyét és egyetemét. Visszakapta tisztségeit (a Magyar Tudományos Akadémia és számos külföldi Akadémia tagja volt), elõadásokat tartott a Hold-kísérletekrõl és az Egyesült Államokban végzett számos új, tudományos munkájáról, és felfedezéseirõl.
E sorok írójának megadatott az a szerencse, hogy még halála elõtt meglátogathatta a világhírû magyar fizikust washingtoni otthonában. A Washingtoni egyetemen a két Bolyai munkásságáról tartott elõadásom alkalmával õ mutatott be a hallgatóságnak. Egy ilyen nagy tudású, végtelenül szerény, és kellemes modorú emberrel az életben talán sohasem találkoztam. Csodálatosan szépen és érthetõen beszélt, valóságos élvezet volt az elõadásait meghallgatni.
1992-ben halt meg. Hamvait Amerikából 1993 nyarán Magyarországra hazahozták és a gyulavári temetõben helyezték örök nyugalomra.
130 éve, 1870-ben született CHOLNOKY JENÔ földrajztudós, az MTA tagja. Kelet-Ázsiában, Észak-merikában, a Spitzbergákon és számos európai országban végzett kutatásokat. Népszerû útleírások, ismeretterjesztô mûvek szerzôje (A Föld és élete 1-5.köt stb.) (1950-ben hunyt el.)
115 éve, 1885-ben halt meg ULYSSES SIMPSON GRANT amerikai tábornok, az USA 18. elnöke (1869-77). Az amerikai polgárháborúban az Északiak fôparancsnokaként megadásra kényszerítette a Déli hadsereget (1865). (1822-ben született.)
140 éve, 1860-ban született ALFONS MUCHA cseh festô és iparmûvész, a szecesszió képviselôje. Hosszú ideig élt Párizsban. Bútor-, szônyeg-, üvegablak- és szinpadi diszletetrveket készített. Plakátja tette híressé Sarah Bernhard színésznôt. (1939-ben halt meg.)
75 éve, 1925-ben született ANTAL ÁRPÁD irodalomtörténész, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára. Szakterülete a XIX. század, azon belül az erdélyi reformkor magyar irodalma. Fontosabb mûvei: Szentiváni Mihály, Arany és Petôfi levelezése, A magyar irodalom a reformkorban és 1848-49-ben stb. Számos folyóirat (Nyelv- és irodalomtudományi Közlemények, Korunk, Igaz Szó, Mûvelôdés) munkatársa,
395 éve, 1605-ben hunyt el ecsedi BÁTHORI ISTVÁN országbíró, író, költô, irodalompártoló fôúr. A vallásos lírához közelálló szubjektív elmélkedô próza mûvelôje volt. Egy teológiai traktátusa, személyes hangú imái, elmélkedései maradtak fenn. Ecsedi udvara a keleti országrészek irodalmi központja volt. Támogatta Károli Gáspár bibliafordításának megjelenését. Vele kihalt a Báthori-család ecsedi ága. (1555-ben született.)
95 éve, 1905-ben született ELIAS CANETTI Nobel-díjas osztrák író. Angliában élt. Munkáiban a tömeg és hatalom viszonyát elemzi - többek közt a húsz évi munkával megírt Tömeg és hatalom c. esszéjében -, de mitikus, vallási, történelmi kérdéseket is érint. A káprázat c. regényével az európai irodalom legjobbjai közé emelkesett.(1994-ben hunyt el.)
20 éve, 1980-ban halt meg VLAGYIMIR SZEMJONOVICS VISZOCKIJ orosz színész, költô.Marina Vlady színésznô férje volt. Kimagasló alakítást nyújtott: Raszkolnyikov és Hamlet szerepében. Jelentôsek és népszerûek voltak gitárkísérettel elôadott dalai, amelyekben az egyén erkölcsi dilemmáit énekelte meg. (1938-ban született.)
125 éve, 1875-ben született CARL GUSTAV JUNG svájci pszichológus, eémegyógyász. Kezdetben Freud követôje és barátja volt, de késôbb elszakadt tôle, s analitikus pszichológia majd komplexpszichológia néven új irányzatot alakított ki. (1961-ben halt meg.)
115 éve, 1885-ben született ANDRÉ MAUROIS (ered. Émile Herzog) francia író. Regényeiben a nagypolgárság életét ábrázolja. Szemléletét kiegyensúlyozott liberális konzervativizmus jellemzi Népszerûek olvasmányos, ám pontos dokumentációra épülô íróéletrajzai is, (1967-ben hunyt el.)
105 éve, 1895-ben született ROBERT GRAVES angol költô, regényíró, esszéista. Irodalmi munkássága mellett kritikusként és történészként is tevékenykedett. Regényeiben (Én Claudius, Claudius, az isten stb.) a történelmi hitelességet gazdag írói fantáziával párosította.
225 éve, 1775-ben született BRUNSZVIK (BRUNSWICK) TERÉZ grófnô. A magyar óvódai nevelés kezdeményezôje volt. 1828-ban Budán megalapította az elsô magyarországi kisdedóvót, Angyalkert néven. Talán ô volt a "halhatatlan kedves", akihez Beethoven híres levelét írta. (1861-ben halt meg.)
165 éve, 1835-ben született GIOSUE CARDUCCI olasz költô, irodalomtörténész. Költészete a romantikával szakítva az antik hagyományokhoz tért vissza. Jelentôsek Dante-kommentárjai, irodalomtörténeti munkái. 1906-ban Nobel-díjat kapott. (1907-ben hunyt el.)
85 éve, 1915-ben született MARIO DEL MONACO olasz operaénekes (tenor). Milanoban debütált, majd a New Yorki Metropolitanban, s Európa szuinte valamennyi operaházában fellépett. Fôleg Verdi, Puccini, Bizet operáiban remekelt. (1982-ben halt meg.)
85 éve, 1915-ben született CHARLES HARD TOWNES amerikai fizikus. Fôként mikrohullámú spektroszkópiával, molekula- és atomszerkezet-kutatással foglalkozott. A lézerre és mézerre vonatkozó kutatásaiért kapott Nobel-díjat.
75 éve, 1925-ben született BARUCH SAMUEL BLUMBERG amerikai orvos, genetikus. Felfedezte a vérátömlesztés kapcsán a szérumhepatitisz kórokozóját. A fertôzô betegségek keletkezése és terjedése új mechanizmusának leírásáért kapott Nobel-díjat.
70 éve, 1930-ban született ALLVAR GULLSTRAND Nobel-díjas svéd szemorvos. Tökéletesítette a szemészeti vizsgáló módszereket. A Nobel-díjat a szem optikai rendszerével kapcsolatos vizsgálataiért kapta.
70 éve, 1930-ban született BODOR PÁL író, költô, publicista. Egyaránt jelentôs szépirodalmi, publicisztikai , irodalmi és televiziós szervezôi, szerkesztôi tevékenysége. Lapszerkesztô, a Kritérion könyvkiadó igazgatója, majd a Román Televízió nemzetiségi adásainak fôszerkesztôje volt. 1983-ban áttelepedett Magyarorszégra. Alkotásai között szerepelnek versek, regények, publicisztika.
905 éve, 1095-ben hunyt el I. (SZENT) LÁSZLÓ Árpád-házi király (1077-1095) Uralma alatt megerôsödött a feudális magyar állam, elültek a pártharcok. Külpolitikájában a német császársággal szemben a pápaság oldalán állt. Meghódította Szlavóniát, Horvátországot. Törvényeivel védte a magántulajdont, szabályozta a perrendtartást, megszilárdította a jogrendet.Alakjához kiterjedt legendakör fonódott: a pogányok ellen harcoló kegyes lovagkirály, Erdély patronusa. Nagyváradi sírja zarándokhely. Nagy Lajos és Zsigmond király példaképének tekintette. (1040 körül született.)
110 éve, 1890-ben lett öngyilkos VINCENT VAN GOGH holland festô, a modern európai festészet kiemelkedô személyisége. Az impresszionisták hatására alakította ki egyéni stílusát. Mûveit égô színek, egyszerû, de feflfokozott ritmusú kompozíció jellemzik. Az expresszionizmus zseniális elôfutárának tekinthetô. (1853-ban született.)
A fertõzõ betegségek marosvásárhelyi 1-es Számú Klinikájának HIV/AIDS osztályán dolgozó egészségügyi káderek július 20- tól figyelmeztetõ sztrájkot tartanak. Oltean Simona fõasszisztens lapunknak nyilatkozva elmondta, hétfõn tárgyalnak a municípiumi kórház vezetõségével, s abban az esetben, ha nem oldják meg kéréseiket, általános sztrájkba lépnek, amikoris csak a sürgõsségi eseteket látják majd el. A tiltakozás oka, hogy júniustól eltörölték a minisztériumi szinten jóváhagyott 100 százalékos veszélyességi pótlékot. Júniusban mindössze 15 százalékos pótlékot kapott a 23 egészségügyi káder, júliusban semmit. Ennek újraalkalmazását kérik, valamint követelik a munkakörülmények javítását és a munkavédelmi felszereléssel való ellátást.
Összesen 10 milliárd lejjel vannak elmaradva a megye különbözõ kórházai a marosvásárhelyi vérközpontnak, közölte Kolumbán Pál fõorvos, igazgató. A legnagyobb adósságot, 6 és fél milliárd lejt a megyei kórház halmozta fel. Ennek ellenére a vérközpont tovább szolgáltatja az egészségügyi intézmények által igényelt vérmennyiséget, a tevékenység befagyasztását helyezték kilátásba.
Megközelítõleg száz éve szervezi az alsóidecsi polgármesteri hivatal az immár hagyományossá vált Fürdõhelyek vásárát. Szokásos módon a rendezvényt augusztus elsõ vasárnapján tartják. A hivatal a bevételt a fürdõhely karbantartására, üzemeltetésére fordítja. Idén is lesznek gyümölcsöt, zöldséget, mititejt, üdítõt és egyéb csecsebecsét kínáló standok, körhinták, s a sósfürdõ kapui is nyitva állnak. Tervek szerint, a vásárig a közelben levõ területen épülõ étterem is megnyitja a kapuit.
Megalakulása óta július 19-én tartotta elsõ ülését a nyárádszeredai tanács. Dászkel László polgármester tájékoztatása szerint elfogadták a tanács mûködési szabályzatát. Döntés született arra nézve, hogy a tanács a költségvetésbõl fedezze a gát alatt építendõ vízlépcsõ megvalósíthatósági tanulmányának és tervének költségeit. A nagymértékû beruházás értéke 10 milliárd lej, s ezzel megoldódna a község ivóvízzel való ellátása. A terv elkészülte után fognak a vezetékrendszer kiépítéséhez. A munkálatokat a vízügyi igazgatóság dolgozói végzik.
Kétévi rendõrségi keresés után vették õrizetbe a 35 éves moldova köztársaságbeli Grigoreciuc Oleget, akinek nevére 1993. szeptember 22-én adtak ki országos körözési parancsot. A férfit két és fél év szabadságvesztésre ítélték törvénytelen fegyvertartásért. A törvénysértõt Szovátán tartóztatták le, ahol magánszemélynél volt elszállásolva.
Július 29-e a Himnusz Napja. Ennek alkalmából a vásárhelyi helyõrség, a prefektúra és a polgármesteri hivatal közös szervezésében július 29-én, szombaton ünnepséget tartanak. A megyeszékhely fõterén, a Lupa Capitolina emlékmû elõtt felszólalások hangzanak el, majd katonai ceremónia lesz.
30 tagú csapat utazott a tegnap a július 23-28-a között Szolnokon megrendezendõ Magyarország Serleg 2000 elnevezésû futballbajnokságra. A szervezõ a Nemzetközi Futball Föderáció, s a magyarországi csapatok (Juventus, Ferencváros, Újpest, Ajax, AC Milan, Galatasaray) mellett meghívást kapott a vásárhelyi ASA ifjúsági csapata is. A '88-'89-ben született harminc fiatalból álló együttest Pâslaru Aurel edzõ vezeti.
Augusztus 13-20-a között tartják a Vajdaszentiványi Hagyományõrzõ Nemzetközi Tánctábort. Mezõ-Palkó István, a szervezõ Zichy Horváth Egyesület elnöke elmondta, a negyedik alkalommal sorra kerülõ táborban az érdeklõdõk helybeli, sárpataki és mezõpaniti táncokat sajátíthatnak el, esténként pedig a Maros Mûvészegyüttes, a Lopótök Színtársulat, a Zalai Táncegyüttes és a Hargita Mûvészegyüttes lép fel, melyet táncház követ. Lesz Maros- parti lovaglás, gulyásfõzés, a halastón kajakozás, de a kézmûvesség fortélyaival is megismerkedhetnek a táborozók. Az iskolában falumúzeumot rendeznek be. Az egyhetes rendezvény, a hagyománynak megfelelõen, tábortûzzel zárul.
A községközponti általános iskola épületének javítási munkálatait készíti elõ a marosszentgyörgyi tanács. Simon Ferenc alpolgármester elmondta, a fõjavítás 1968-ban volt, amikoris emelettel látták el az épületet. A nyári vakációban kívül, belül kimeszelik a tanintézetet, a félszáz éves tetõzetet is kijavítják, pótolják a hiányzó cserepeket. Ugyancsak a nyáron új kazánnal látják el az 1-es számú óvodát. A két tanintézet korszerûsítési munkálatainak összértéke 500 millió lej, melyet a helyi költségvetésbõl fedeznek.
Brustur Elena, a marosludasi munkanélküliek hivatalának irodavezetõje szerint Ludason 770-en részesülnek munkanélküli segélyben. A munkanélküliek közül 491-en munkások voltak, 260-an középfokú-, 19-en felsõfokú végzettséggel rendelkeznek. Ezen felül 209 személy részesül az 1999. évi 98-as számú kormányrendelet elõirányozta végkielégítésben. Két átképzõ tanfolyam folyik a hivatalban. A sármási S.I.M. bútorkészítõ cég kérésére 25 személyt oktatnak az asztalos szakmára, valamint két csoportot indítottak, akik a kárpitos mesterséget sajátítják át. A kurzusok szeptemberig tartanak.
Az utóbbi két évben, szinte minden nagyobb méretû esõzés alkalmával kiöntött a járai és a péterlaki patak, és lakóházakat, szántóföldeket tett használhatatlanná. A következõ tragédiák elkerülése érdekében a gernyeszegi polgármesteri hivatal földkotrót szerzett a Multiprod Impex Kft.-tõl, amellyel Jára patak medrét ásták ki közel másfél kilométeres szakaszon. A tervek szerint nemsokára a péterlakit pucolják ki, két kilométeres szakaszon, egészen addig, ahol a Marosba ömlik. A munkálatok összértéke százmillió lej.
A Calepinus Idegennyelvû Könyvtár vezetõsége emlékezteti olvasóit, hogy július és augusztus hónapokban minden kedden és pénteken délután 5 és 7 óra között tart nyitva.
Elõreláthatóan az augusztusi tanácsülésen születik döntés arról, hogyan szervezik meg a nyárádszeredai polgármesteri hivatalban létrehozandó községgazdálkodási szakosztály mûködését. A szakosztály feladatkörébe tartozik majd a középület-, a piac- és parkrendezés, valamint a község csatornahálózatának rendbentartása.
Az 1989. December 22. úti napipiacon a tegnap a következõ árakon kínálták a termékeket: barack 12- 13.000 lej/kiló, sárgadinnye 13-15.000, görögdinnye 6.000, meggy 14.000, nyári alma 5-8.000, paradicsom 5-7000, paprika 12- 15.000, zöldpaszuly 15.000, uborka 6000, padlizsán 16-18.000, karfiol 14.000, krumpli 7-10.000, hagyma 10.000, fehér liszt 8000, juhsajt 35.000, juhtúró 35.000, orda 30.000.
A köztisztségügyi minisztérium égisze alatt beindult a köztisztviselõi ügynökség, amelynek fõ célkitûzése a modern közigazgatás létrehozása professzionista köztisztviselõi testület kifejlesztése révén. Az új szerv igazgatója, Ludovic Orban, reményét fejezte ki, hogy a köztisztviselõk felfogása mielõbb megváltozik, a bürökratikus magatartást a polgár és törvény szolgálatába állított aktivítás váltja fel. Manuel Pãrjol államtitkár a maga során kifejtette, hogy az ügynökség létrehozésa fontos részét képezi az olya rég várt erkölcsi reformnak, és nehéz feladat vár rá: vissza kell állítania a polgárok bizalmát a köztisztviselõkben.
A kelet-európai átmeneti gazdaságok lakosainak élelmiszer-ellátottsága egyike a legkényesebb témáknak a FAO ma kezdõdõ és július 28-ig tartó portói Európa-konferenciájának. Az ENSZ Élelmezési és Mezõgazdasági Szervezete szerint a térség 11 országában jelenleg 28,1 millióan élnek a szegénységi küszöb alatt, 3,9 millióval többen, mint a nyolcvanas évek végén.
Petru Lucinschi moldovai államfõ csütörtökön megtagadta annak az alkotmánymódosító törvénynek az aláírását, amely a közvetlen elnökválasztást megszüntetve a parlamentre ruházná a döntés jogát az államfõ személyérõl. Az elnök vétóját azzal indokolta, hogy az alkotmány ilyen értelmû módosítása bábot csinálna az államfõbõl. Lucinschi, aki a szovjet idõben vezetõ kommunista pártfunkcionárius volt, szorgalmazta, hogy a parlament inkább fogadja el az õ javaslatát arról, hogy népszavazás döntsön az ország jövõbeni alkotmányos berendezkedésérõl. "A parlament által ajánlott modell kizárja a hatalommegosztás elvét és a törvényhozás kollektív diktatúráját idézi fel" – mondta Lucinschi.
Az Európai Bizottság csütörtökön bejelentette, hogy az Európai Unió tagországaiban összeállítja a környezetszennyezõ vállalatok jegyzékét. A teljes egészében 2003-ra összeálló szégyenlistára összesen ötvenféle szennyezõanyagot kibocsátó mintegy 20 ezer céget vagy fiókvállalatot vesznek fel. A jegyzék részletes adatokat tartalmaz majd a vállalatok szennyezõ tevékenységérõl, és a lakosság számára is hozzáférhetõ lesz. A kormányok javíthatják az ellenõrzést a lista segítségével, és kötelességük lesz háromévente az Európai Bizottság rendelkezésére bocsátani az érintett cégek megfelelõ adatait. A lista nem terjed ki a tagjelölt országokra. Összeállításának elõkészületeit azonban – mint Margot Wallström környezetvédelmi felelõs annak idején kiemelte – meggyorsították a tél végi tiszai ciánszennyezés után.
A korzikai nacionalista erõk egy vezetõ politikusa bejelentette: elfogadják a 20 éve tartó szeparatista harc lezárását megkísérlõ francia kormány "békejavaslatát", amelynek értelmében a különállásra törekvõ sziget példa nélküli autonómiához juthat. Jose Rossi korzikai nacionalista politikus, a helyi parlament elnöke a francia féllel lefolytatott megbeszélései után úgy fogalmazott, hogy a Lionel Jospin francia miniszterelnök által elõterjesztett módosított autonómiaterv tartalmazza "mindazt, amire vágytunk". Jospin jelentõs engedményt tett a korzikai nacionalisták önállósodási küzdelmének leszerelésére: felajánlotta, hogy a sziget tartományi gyûlése korlátozott törvényalkotói jogkört kaphat, Korzika területére nézve módosíthat egyes francia törvényeket. A kormányfõ ezzel láthatóan kifogta a szelet a nacionalisták vitorlájából, de felbõszítette azokat az ellenzéki félelmeket, hogy az engedetlen földközi-tengeri sziget követeléseinek teljesítése veszélybe sodorhatja Franciaország féltett egységét.
Az amerikai telefongyárak döntöttek: a mobil telefonok dobozán feltüntetik a sugárzási szintet. Az amerikai cigarettagyárakra kirótt súlyos kártérítés "begyûrûzött" a mobil telefonokat elõállító cégekre is. Szakmai szervezetük vezetõsége összehívta az érintetteket és úgy döntöttek, hogy a forgalomba hozott készülékek dobozán jelezni fogják a "Sar" (Specific absorbed radiation) szintet, a várható sugárzást. Ez azért is érdekes, mert a kétes eredetû híreszteléseken kívül még nem tudták hitelt érdemlõen bizonyítani, hogy a mobil telefonok mértéktelen használata agykárosodást okozna. Az amerikai egészségügyi hatóság azonban már vizsgálódik és ez elég ahhoz, hogy megelõzzék a bajt. Egészen pontosan: az esetleges kártérítési pereket.
Egyes kutyák nagyon kötôdnek egy vagy több családtaghoz és nagyon elszomorodnak amikor egyedül maradnak otthon. Ez nagy károk okozója lehet, fôleg az ajtó körül (amelyiken az illetô személy eltávozott) és más helyeken ahol ki tudhatna menni (macskaajtó, nyitott ablak, kerítés). Ezek a kutyák általában hisztérikusak, amikor a gazdájuk megjelenik, és beletelik egy pár percbe, amíg megnyugszanak. Ez a viselkedés csak akkor jelenik meg, amikor a kedvenc gazdi megy el otthonról, vagy az olyan kutyáknál, amelyek megbirkóznak az otthoni egyedülléttel, de destruktív magatartás jelenik meg amikor idegen környezetben maradnak magukra. A szomorúságból eredô destruktív viselkedésû kutya hajlamos arra, hogy kövesse a gazdát szobáról szobára és megpróbál állandó fizikai vagy látási kontaktusba kerülni vele. Gyakran társul ez a viselkedés ugatással, nyüszítéssel, szobatisztasági problémákkal, extrém esetben automutilációval.
A szomorkodásnak, ami destruktív viselkedést okozhat, nagyon sok oka van. Elôfordulhat tavasszal (a szukák tüzelésekor) az idôsebb kutyáknál, a feromonok hatására. A leggyakoribb szomorkodási ok a gazdához való túlkötôdöttség.
Nagy büszkeség a gazdinak ha olyan kutyája van, amely nagyon szereti ôt és nagyon ragaszkodik hozzá. Sajnos, ezek a kutyák veszélyesnek tartják a gazdi kegyeinek hiányát, ezért ahhoz, hogy ezt a problémát megoldjuk, fontos, hogy a gazdi képes legyen elhidegíteni a kapcsolatot a kutyával és közben növeli a kutya önbizalmát, hogy az könnyebben el tudja viselni az esetleges otthoni egyedüllétet.
? Elôször csak rövid periódusokra hagyd otthon egyedül. A szoktatást kezdheted úgy is, hogy egy másik szobában marad egyedül rövid idôre. Ha ezt megszokta, ténylegesen is egyedül maradhat.
? Le kell szoktatni a kutyát, hogy kövessen szobáról szobára és arról hogy permanens fizikai kontaktusra törekedjék veled. Ezt komolyan kell venned, becsukva az ajtókat közted és közte. Légy határozott vele szemben és bátorítsd, hogy aludjon a helyén és ne legyen folyton láb alatt.
? Más családtagok vagy barátok is sétáltassák, játsszanak vele és etessék ôt, így elkerülhetô, hogy csak egy vagy két személytôl függjön lelkileg. Amikor egyedül marad, a villanyt oltsd le, a rádió szólhat halkan, bizonyos dolgaid maradhatnak az ô fekhelyén, vagy az ajtó másik felén. Ez segíteni fog egy kellemesebb környezet kialakításában, illatokat és zajokat biztosít.
? Húsz perccel elmeneteled elôtt és hazajöveteled után, teljesen el kell hanyagolni ôt. A kutyát csak azután üdvözöljük, miután megnyugodott.
? Egy különleges rágnivalót vagy játékot lehet hagyni nála, mialatt hiányzol, de visszajöveteled után el kell venni ezeket tôle.
? Szintén fontos, hogy biztosítsd a kellô kifárasztást, legalább másfél órával elmeneteled elôtt.
Marosvásárhely intenzív, eseménydús zenei életének ismeretében és egyben részeseinként is, elég nehéz lenne manapság elképzelni városunk zenei múltját dr. Bernády György polgármester illetve a gyönyörû Kultúrpalota nélkül, még akkor is, ha tudomásunk van a valamikori Marosvásárhelyi Zenekedvelõk Egyletérõl, a Marosvásárhelyi Dalkörrõl valamint az Országos Magyar Dalár Egyesület létérõl, melynek élén – többek között – Erkel Ferenc állt, a Városi Zenekonzervatóriumról, Metz Albertrõl...
A Kim Imolával, a Bukaresti Zenekonzervatórium egykori abszolvenseként – ma a Mûvészeti Líceum tanára – a Mûvészeti Líceum jubileumi rendezvényeit követõen folytatott beszélgetésünkben sok érdekes dolgot tudhattunk meg ilyen vonatkozásban.
– Az 1800-as években például, amikor a város alig 20.000 lelket számlált, és a jelenlegi fõtéren különbözõ céhek sátrai álltak a falvakból érkezõ kóberes szekerekkel együtt, két hangversenyterem állt a muzsika híveinek a rendelkezésére. Az Apolló-terem és a Transilvania Szálló helyén álló egykori színházterem. Sajnos, a város hangszeres zenéjével kapcsolatban, a legrégebbi feljegyzésekbõl is legjobb esetben a kollégium zenei megnyilvánulásairól alkothatunk csupán képet. Tudjuk azt is, hogy Bolyai Jánost nemcsak a természettudományok érdekelték, hanem a "hangmûvészet" is. Töredékes zeneelméletében a természetes hangolás elõnyeit bizonyította az ún. temperált hangszerrel szemben, messze túlhaladva korának tudományos szintjét. Hétéves korától hegedült, sõt 1843-ban még nyilvános hangversenyen is részt vett. Helyi viszonylatban zenekarról 1850 óta beszélhetünk. Legalábbis erre utal az a beajánlólap, melyen ez áll: Májusi tisztelgés; alatta pedig a helybeli elsõ zenekar kéri a nagyközönség pártfogását. Valószínû, hogy eddig is létezett hangszeres együttes Marosvásárhelyen, viszont ennek a magát elsõ zenekarnak tekintõ együttesnek a tagjai több éven át szolgáltatják a sétatéri zenét, közremûködnek különbözõ színielõadásokon… Az 1860-as években az Apolló-teremben és az említett szálloda helyén álló Elba Színkörben a Kolozsvári Opera is vendégszerepelt. A hangszeres zenélés mellett a zenei nevelés terén jelentõs szerepet töltöttek be a kórusok. A legrégibb énekegyüttes a kollégiumé volt: a Harmónia! 1867-ben pedig megalakult a Marosvásárhelyi Dalkör is. A Dalkört Apor Károly pártfogolta, aki az l877-ben létrehozott Kemény Zsigmond Társaságot elnökölte, és dr. Z. Knöpfler Vilmos alelnök aki, az l870-ben megalakult Iparos Polgári Dalegylet elnöke is.
A társaság tagjai között közel 25 zenész volt, bár, vendégeiként a társaságnak többen léptek közönség elé az üléseken. A Dalkör életében az egyik legjelentõsebb esemény a kolozsvári országos dalárünnepélyen való részvétel 1874-ben. Az eseményt az Országos Magyar Dalár Egyesület szervezte, mely 1867-ben alakult, olyan kiváló zenei személyiségekkel és haladó gondolkodású zenemûvészekkel, mint Erkel Ferenc, Ábrányi Kornél. A zsûri tagjai között szerepelt maga Erkel Ferenc is. A kórus karmestere Voczela Ede volt, aki az l874-ben bekövetkezett haláláig a város legszámottevõbb zenészegyéniségének bizonyult. Kamester és tanár is volt egy személyben. A megüresedett karmesteri állást Végler Gyulának ajánlották fel, aki a dalárda zongorakíséretét látta el. Kezdetben Koronkán, a Toldalagi családnál házitanítóskodott, ahol a földmûvesekbõl szervezett dalkört – tudjuk meg önéletírásából. Évtizedeken át mûködött hát férfikarként és munkásságával a Dalkör ösztönzõleg hatott többek között az Iparos Polgári Dalegylet létrejöttében, 1870-ben.
Igazságügyi orvosi észlelések (50.)
Kertjeinkben, erdeinkben rendes idõjárás esetén bõ gombatermés szokott lenni és ezek tápértéke a húséval vetekedik. A jó gomba népellátási szerepe emiatt jelentõs, de mégis nagy óvatosságot igényel ezek fogyasztása, mert a mintegy száz ehetõ gombára ugyanannyi mérgezõ jut. Elég gyakori eset az, hogy egyik- másik a két csoportból hasonlatos egymáshoz, emiatt néha halálos kimenetelû balesetet okoz ezek összetévesztése. Amikor én iskolás gyerek voltam, a természetismereti órákon Gazsi bácsi (szeretett tanító bácsink) erre is megtanított; nem is emlékszem az idõbõl halálos mérgezések hírére. Mostanság viszont elég gyakori lett. Emiatt a vadon termõ gombákat kitiltották a piacról, helyenként az erdõõrök eldobatják a szedett készleteket, csupa óvatosságból; lehet, épp kárt okoznak vele. Valamikor a hirib és a rókagomba tömeges exportcikknek számított…
Hároméves kisgyerek holttestét hozták boncolásra a szomszédos gyermekklinikáról, azzal, hogy "valamit megevett" a 7 éves testvérével együtt, mert súlyos hányinger, hasmenés, keringési zavar, majd öntudatlan állapot alakult ki náluk, jóllehet mindjárt gyomormosást és körültekintõ kezelést végeztek, de eredménytelenül. (A nagyobbik gyerek mégis életben maradt, de három nap múltán "sárgaságot kapott", azzal kezelték tovább.)
Mi is kifaggattuk az anyát a gyermek étkezésérõl, ennek során elõtûnt egy szokatlan adat. Reggeliben a kertben kapált a nagyobbik gyerekkel, míg a kicsi körülöttük játszadozott, atán egy árnyékosabb részen két gyönyörû "csiperkegombát" talált. Az anyjukhoz vitte, az megszagolta, meg is ízlelte, igen kellemes szagú-ízûnek találta, hát megkóstoltatta a gyerekekkel is, mondván, hogy õ gyermekkorában a legelõn gombászva mindig jóllakott friss csiperkével. A kicsi mindjárt kapott a szón, megette az egyiket, ízlett is neki, a másikon meg az anya és a nagyobbik gyerek osztozott. Jól is érezték magukat, késõbb ebédeltek, semmi nem történt, csak a gyerekek úgy öt óra tájt rosszul lettek, hánytak, hasmenésük támadt. Az anya is émelygett, gyakorta kiszaladt, úgy gondolta, a "tegnapi" paszulyleves romolhatott meg, pedig annak sem íze, sem szaga nem változott. Azután a helyi gyermekgyógyász ételmérgezést állapított meg, és beküldte a gyermekklinikára õket. A gombás epizódusra csupán mi figyeltünk fel – persze, már hasztalan.
A boncolásnál a gyulladásos gyomor- és bélnyálkahártya mellett erõsen bõvérû agyvelõt és néhol gombostûfejnyi vérzéseket láttunk a szív és a tüdõ állományában. Ez gomba, mégpedig gyilkosgalóca- (Amanita phalloides) mérgezés. Találtunk is némi gyanús rostmaradványokat a vékonybélben, azt mindjárt átvittük a növénytani tanszékre, ott hamarosan szövettani metszeteket készítettek és mikroszkóp alatt ott árulkodtak a galócára jellemzõ szerkezetû rostok.
Úgy írják a toxikológusok, a gombamérgezések 90%-át ez a gomba okozza, éppen a közkedvelt csiperkéhez (Psallista campestris) való bizonyos hasonlatossága folytán. Pedig – ha felismerjük – szembetûnõ a különbözõség is, a csiperke háta kissé sárgásbarnásan fehér, bõre levonható, lemezei fiatalon hússzínûek, majd csokoládébarnába mennek át, tönkjének alsó felén "bocskor" nincs, míg a gyilkos galóca bõre kissé sárgászöldesen fehér, lemeze is mindig fehér marad és szárának földközeli részén fejlett gumó van, amit egy tokszerû bocskor vesz körül. Íze-szaga viszont roppant finom, mintha gyilkos szándékkal mosolyogna ránk.
Ezzel a rövid esetbemutatóval megszakítjuk az Igazságügyi orvosi észlelések címmel közölt sorozatot, hiszen a mostani 50. a korábbi húsz hasonlóval együtt bebarangolja a szakma legfontosabb területeit és alkalmazott módszertanát is. A bemutatások reális esetek és nem a "krimi", hanem a szakmaiság említése volt a célunk, azután ennek hasznosságát mindenki maga ítélheti meg…
Bartha János
Sok évtizeddel ezelõtt az erdélyi állami meg felekezeti iskolák tartalmas évkönyveket jelentettek meg. Ezekben részletesen ismertették egy tanév valamennyi történését: az oktatás és nevelés valamennyi mozzanatát. Sor került ezekben az ismertetésekben az iskolai meg az iskolán kívüli munka minden mozzanatára. A tantestület tagjainak fölsorolása mellett beszámolók egész sora foglalkozott a tanerõk pedagógiai és tudományos munkásságával, az iskola valamennyi rendezvényével. Táblázatok egész sora közölte minden osztály minden tanulójának valamennyi érdemjegyét. Így az iskola tanulóinak valóságos tükörképe jelent meg minden esztendõ évkönyvében.
Aztán következett a "felszabadulás", és homályba süllyedt az iskolák életének ez a szép és emlékezetes hagyománya. Évtizedeknek kellett eltelniük, míg a társadalmi változások eredményeként ebben a tekintetben is követésre méltó megmozdulások történtek. Ezért különös örömmel vesszük a kezünkbe egy-egy iskola olyan kiadványát, mely föléleszteni törekszik e nemes hagyományokat. Igaz, ezek a kiadványok még nem évkönyvek, hiszen napjainkban egy oktatási intézmény egyelõre még képtelen évkönyv megjelentetésére. De az itt-ott megjelenõ emlékkönyvek több év távlatából mégis betekintést nyújtanak egy-egy régi vagy új iskola náhány évtizedes múltjába. Ennek is örülnünk kell!
Így került a kezembe nem is olyan régen a marosvásárhelyi Építészeti Iskola emlékkönyve, melyet lelkes támogatók segítségével Szikszai József tanár Fészekrakók címen az iskola ötvenesztendõs évfordulója alkalmából állított össze és juttatott el az érdeklõdõk kezébe.
Amint az emlékkönyv bevezetõjébõl megtudhatjuk, ezt az iskolát ötven évvel ezelõtt maga a tanulóifjúság építette csaknem a semmibõl. Tanárok, mesterek, mérnökök és diákok összefogásának eredményeként olyan oktatási "komplexum" jött létre, melyre büszkén tekintett a város lakossága. Az egykori Bürger-kert árnyékos fái alatt néhány esztendõ alatt épületek egész sora emelkedett a magasba. Tantermek egész sorát foglalja magába a két fõépület. A tágas udvar más részein magasodnak a különbözõ mûhelyek, a korszerû tornaterem, ezt követi két emeletes bentlakási épület, majd a tér közepén emelkedik az éttermet valamint a színpaddal ellátott elõadótermet magába foglaló díszterem. Mindenre gondoltak az épületek tervezõi és építõi.
Lapozzuk fel az emlékkönyv tartalomjegyzékét! Elõször az emlékezõk írásaival találkozunk. Ezt követik a tantestület egykori és mostani tagjainak fényképei, a mérnökök, oktatómesterek, nevelõtanárok, ügyviteli dolgozók névsorai, fényképei, majd az itt végzett tanulók névsorai. Külön cikkek foglalkoznak az iskola sportéletével, mûvelõdési életével, a szakmai versenyekkel. Gondoljunk csak arra, hogy az egyetlen iskola volt a városban, melynek tanulói felvonulások alkalmával saját zenekaruk kíséretében vonultak végig a városon.
Csakhogy nálunk minden jónak, szépnek, példamutatónak megvannak számlálva a napjai. A nyolcvanas évek közepétõl kezdve ismeretlen kezek ezt az intézményt is elindították a "lezüllés" útján. Az egykor virágzó intézmény már a megsemmisülés ellen próbál küzdeni. Bentlakásai egyre üresednek vagy más intézménynek adják át helyüket, a mûhelyek egy-egy részlegét pókháló lepi be, a tantermek többnyire kihasználatlanok, és hogy mi minden vár még erre az iskolára, arra senki sem tud válaszolni.
Jó, hogy megjelent ez az évkönyv. Talán az utolsó órában jelent meg. De legalább arról tanúskodik, hogy volt egyszer egy iskola, mely az emberi összefogás jelképe volt, melyet egy felelõtlen utókor oda juttatott, arra a helyre, amelyet nem érdemelt meg.