|
LII. évfolyam 166. (14523) |
2000. július 20., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneascã, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Emil Constantinescu bejelentette, nem kívánja az újabb megmérettetést Cotroceni-ért. Indokai között szerepelt a politikai versengés elfajulása, és az, hogy a választási kampányban nem tudna kellôképpen a korrupció elleni harcra koncentrálni.
A bejelentés kapcsán elözönlöttek bennünket az ilyenkor szokásos nyilatkozatok. A pártok egymást licitálják túl a kijelentésekben, a politikai elemzôk spekulálnak, a nyugati és hazai sajtó is beállítottságának vagy talán érdekeinek megfelelôen kommentálja a dolgot.
Tény, hogy a Konvenció "húzóemberének" rajtaütésszerû bejelentése nyomán Constantinescu támogatói hoppon maradtak. Miután felocsúdtak elsô döbbenetükbôl, egy kicsit sajnálkoztak, azután rögtön utánpótlás után néztek; Ion Diaconescu sietett bejelenteni, hogy ha már Constantinescura nem számíthatnak, akkor Mugur Isarescu kormányfô lesz a jelöltjük, aki beleegyezett ebbe. Csakhogy valami nem tiszta ebben a dologban. Mint kiderült, a miniszterelnök semmi ilyenfajta határozott ígéretet nem tett a Parasztpártnak. Ettôl azonban a jobb-közép fazont öltött Konvenció, amelynek tagja immár a Vosganian-féle jobboldali erô, az ökológusok pártjai, a Polgári Szövetség Pártja, s errefelé kacsingat Victor Ciorbea is, továbbra is Isarescut tekinti államelnökjelöltjének.
Legerôsebb ellenfele, Ion Iliescu elzárkózott minden kommentártól, elsô helyettesen Adrian Nastase tette meg helyette a nyilatkozatokat, amelynek a veleje az lenne, hogy a bejelentés nem változtatja meg a PDSR stratégiáját. Az RMDSZ politikai és erkölcsi bátorságról beszélt, a demokraták szerint elôzmény nélküli cselekedet Románia rendszerváltás utáni történetében, a liberálisok pedig egyenesen arról beszéltek, hogy más jelöltek, például Ion Iliescu is követhetné a példáját. Teodor Melescanu szerint a visszalépés nem menti fel az elnököt a négy év kudarcának felelôssége alól. Mind közül a leghangzatosabb véleményt a Nagy-Románia Párt vezére fogalmazta meg: Constantinescuból a Nyugat csinált elnököt, az is buktatta meg! A pártvezér pezsgôt bontott afeletti örömében, hogy véget ér "az ország történeténk legsötétebb idôszaka".
A nyugati sajtókommentárok inkább szimpátiával szólnak Emil Constantinescuról. A BBC egyenesen személyes érdekekrôl való lemondásról és erkölcsi gesztusról beszél, a Financial Times, a CNN és az Associated Press pedig attól tart, hogy Constantinescu visszalépése elriaszthatja a külföldi befektetôket.
A hazai politikai "elemzôk" egy része meglehetôsen alpárian "pillanatnyi elmezavarnak" minôsítette (mert hát ugye ki olyan bolond, hogy magától feladja a legmagasabb titulust), gúnyolódtak azon, hogy "mi lesz ezek után a 15 ezer szakértôvel", meg hogy esetleg az nyomasztja, hogy "hatáskörét túllépve, beavatkozott a pártok szétzilálásába" (lásd pl. Babiuc-ügy).
Egyesek még azt sem átallották feltételezni, hogy kampányfogás volt az egész, s az elsô hívó szóra visszavonja bejelentését, ugyanis már egy héttel korábban meghívta a központi lapk igazgatóit Snagovra azzal, hogy rendkívüli közlendôje van. Mások meg arról beszéltek, hogy sose volt ôszinte, mindig hatásvadász módra, színpadiasan viselkedett, s ha azt hiszi, ettôl nagyobb népszerûségre tesz szert, hát téved.
Az igaz, hogy most is azt mondta az államfô, hogy elege van. Hallottunk már tôle olyan kifejezést is, hogy "hányingerem van" az egésztôl.
Bejelentése egészében valóban ezt az "elegem van mindenbôl" hangulatot árasztotta. Amit mi, közönséges halandók mélységesen megértünk - nincs egyedül! Sok millióan megelégelték, hogy olyan politikai osztálya van az országnak, amely tíz esztendô alatt sem volt képes életrevaló pályára állítani az ország fejlôdését. Így mutathatják, amit mutatni látszanak a közvélemény-kutatások, valójában választás nélküli helyzetben vagyunk, hiszen az ország vezetésére pretencióval fellépô egyetlen pártnak, egyetlen személyiségnek sincs igazán hitele. Iliescu "népszerûségét" is a semerre sem vivô nosztalgia táplálja, elôreprogramozva a csalódást. Versenytársainak rokonszenvindexe is csak kisebb hányadában jelent tényleges bizalmat és reményt, nagyobb részben azonban Iliescu elutasítása. A kérdés tehát nem az, hogy ki, melyik jelölt a jobb, hanem az, hogy melyik a kisebbik rossz!
Elnöknek lenni nem kötelezô. Még csak az újrajelölés sem. Így fölösleges túldramatizálni azt, hogy valaki nem akar újra elnök lenni. Constantinescu számára a tehetetlenségébôl eredô lemondás gesztusa a minapi. Akiknek "drámai", azok a nyilatkozók, mert megkavarta a politikai kártyajátékot. S fôleg azoknak kellemetlen, akiknek további érvényesülését, netán személyes érdekeiket sodorta veszélybe az elnök ad hoc bejelentése. Nézhetnek új húsosfazék után.
Annyiban azonban tényleg változhat valamicskét a világ, hogy a messze hangzó lemondás után a politikusoknak kissé jobban illik mímelni a becsületességet és tisztességet, kevésbé kirakatba téve a mohó hatalomvágyat és haszonkeresést.
Át kell szervezni az Energomurt
A város minôségi, és megfizethetô árú szolgáltatást akar. Az ehhez közelítô út soros állomásaként kedden Marosvásárhely újdonsült polgármesterével találkoztak az Arthur Andersen konzultáns cég szakemberei, akik a megyeszékhely távhôszolgáltató vállalatának átvilágítását végzik, a hôenergia-elôállító és - szolgáltató rendszer felújítására igényelt BERD kölcsön megszerzése érdekében. A találkozón a konzultáns szakemberek eddigi munkájuk eredményérôl számoltak be.
Bota Zoltán mérnöktôl, az Energomur mûszaki igazgatójától megtudtuk, május 30-án kezdték el a vállalat mûszaki- gazdasági helyzetének feltárását. Az eddigiek alapján elôzetes ajánlásokat fogalmaztak most meg arra nézve, hogy mit kellene tenni a hitel elnyeréséhez. A híresztelésekkel ellentétben ugyanis szó sincs arról, hogy a város máris megkapta volna a szóban forgó hitelt. Addig még sok víznek kell lefolynia a Maroson, hiszen a konzultáns jövôre készül el a hôszolgáltató teljes átvilágításával. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) csak e hosszas folyamat után dönti el, hogy befekteti-e vagy sem a pénzét a megyeközpont távfûtô rendszerének felújításába, hiszen a pénzintézet számára a hitelnyújtás üzletet jelent.
Mint már látható, a BERD semmit nem bíz a véletlenre, alaposan megvizsgálja, kinek hitelez, annál is inkább, hogy az egykori közüzemnek öt éve nyújtott, állami garanciával bíró hiteltôl eltérôen ez esetben kereskedelmi hitelrôl volna szó. Másként, a városnak egymagában kell garantálnia, hogy vissza tudja fizetni a nem csekély összeget. Hogy mennyit, még az sem eldöntött, mivel csak annyit hiteleznek, amennyit garantáltan vissza is lehet fizetni. Tehát az elôzetesen említett több tízmillió dolláros összegek sem kezelhetôek tényszerûen.
Az elsô, és igencsak fontos következtetés, hogy át kell szervezni a vállalatot. A konzultáns véleménye szerint a jelenleg az állami tulajdonú, önálló ügyvitelû vállalat formájában mûködô Energomurnak nyújtott hitelért a város nem vállalhat szabályos garanciát.
A konzultáns persze tovább folytatja a munkáját, és októberre ígért részletesen kidolgozott javaslatokat a vállalat átszervezésére. A tanács majdani döntése után további, részletekbe vágó javaslatok kidolgozása is következik. Az egész folyamat kétségkívül hosszadalmas, nehézkesnek tûnik, de már utaltunk rá: hitel csak akkor lesz, ha a bank biztos abban, hogy vissza is kapja a befektetett pénzét a várostól. A konzultáns a fogyasztói oldalt is figyelembe veszi majd, hiszen hiába korszerûsítik a hôszolgáltató rendszert, ha a szolgáltatás ezzel az itteni életkörülmények között megfizethetetlenre drágul.
Újabb közszállítási tanulmányt rendelnek
Tegnap délben a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban rövid találkozót tartottak dr. Dorin Florea polgármester, és Chiorean Emil, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatója részvételével. A találkozó célja az lett volna, hogy megoldást keressenek a megyeszékhely közszállításában adódó problémákra, de lényegi döntést nem hoztak.
– A polgármesteri hivatal egyelôre nem tud érdemi, hosszú távra szóló döntéseket hozni, amíg néhány fontos kérdés nem oldódik meg. A közszállítási vállalat helyzete még mindig tisztázatlan. A cég többségi vagyonrésze az Állami Vagyonalap tulajdonában van, amely el fogja adni tulajdonrészét, és nem ismerhetjük az új tulajdonos szándékát. Addig mind a közszállítási vállalat, mind a maxi-taxis szállítók tevékenységét támogatja a hivatal – jelentette ki Marius Pascan szóvívô.
Emellett a polgármesteri hivatal új közszállítási tanulmányt rendel, amelyhez megpróbál PHARE-támogatást szerezni, mivel a Veltona cég által készített tanulmány az adott idôben létezô jármûpark adta lehetôségekre korlátozódott, nem azt mérte fel, hogy miként lehetne hosszú távra optimálisan megszervezni a közszállítást a városban.
Azt is megtudtuk, hogy a napokban egy osztrák ügyvédi társaság arról értesítette a polgármesteri hivatalt, hogy amennyiben a közszállítási cég nem fizeti ki az Ausztriából hozott buszok elmaradt lízingrészletét, a hónap végén a lízingelô osztrák cég visszaviheti a jármûveket. A szóvívô elismerte, a város jelentôs összeggel tartozik a közszállítóknak az ártámogatás fejében, amit a lehetôségekhez mérten kifizetnek a cégnek, de hangsúlyozta, ebbôl a pénzbôl nem szabad lízingrészletet téríteni.
– Attól tartok, a polgámester kerüli a párbeszédet – mondotta lapunknak Chiorean Emil, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatója. – Sietôs teendôire hivatkozva nem hallgatta végig a problémáinkat, pedig számos nehézséggel nézünk szembe. A polgármesteri hivatal ötmilliárd lejjel tartozik vállalatunknak az ártámogatás fejében. Nagyvonalakban ugyanekkora az adósságunk is, kétmilliárd lejjel az üzemanyag- szállítóknak, szintén kétmilliárddal az Ausztriából hozott jármûvek lízingrészletéért tartozunk. Emellett pedig a közszállításra vonatkozó szerzôdést sem tartják be. Rövidesen újabb találkozót kezdeményezek, mert a vállalat problémáit nem lehet halogatni, és végsô soron a vásárhelyi közszállítás kérdése az egész város érdeke.
Tegnap délben a TAROM-iroda elôtt valutaüzérekre csapott le a rendôrség, csakhogy a rajtaütésszerû akció nem járt sikerrel, ugyanis a rendôröknek mindössze egyetlen valutaüzért sikerült megszorítaniuk, a többi könnyedén elszaladt. Vasile Tohanean ezredes, municípiumi rendôrparancsnok elmondta, hogy valóban villámakcióról volt szó, miközben Dorin Florea polgármesterrel és néhány rendôrrel kis fôtéri séta közben az autók szabályos parkolását ellenôrizték. A Dorin Florea kezdeményezte akciót nyilván folytatni fogják – mondta az ezredes –, és kilátásba helyezte, hogy a forgalmi kihágások ellen határozottan fel kívánnak lépni. A kérdésre: mi történik a valutaüzérekkel? – a rendôrparancsnok nem adott konkrét választ, arra hivatkozva, hogy egyelôre nincs valutakereskedelmet szabályozó törvény, ami a rendôrségnek megfelelô keretet biztosítana bûncselekmény esetén.
A kormányfô elégedett az állami költségvetés elsô félévi teljesítésével – fogalmazódott meg a heti kormányülést követô sajtótájékoztatón. Kedden az Isarescu-kabinet rendkívül ülést tartott, amelyet – korábbi igéretéhez híven – Emil Cosntantinescu elnök vezetett. Napirenden szerepelt a költségvetési helyzet áttekintése, az államháztartási kiadások felülvizsgálása és – hosszú évek óta most elôször fölfelé történô – kiigazítása, a külföldi, elsô sorban EU forrásokból történô finanszírozások helyzetének megvizsgálása és az alacsony nyugdíjak alsó szintjének (2 millió embert érintô) felemelése.
Az ülés után Mugur Isarescu miniszterelnök – az államfô társaságában – sajtóértekezleten számolt be a kabinetülésen megtárgyaltakról.
Isarescu kijelentette: bár az év elsô hónapjaiban magas kamatokat kellett kifizetni a korábbi esztendôk során felvett hitelekre, s költségvetésbôl kellett állni az országos villamos társaság (CONEL) hitelét is, az ország gazdasági növekedést valósít meg, ami méghozzá nagyobb, mint tervezték. "Ezért elmondhatom, hogy eddig elégedett vagyok a költségvetés végrehajtásával" – mondta, majd rámutatott: a nyereségadóból és a jövedelemadóból származó bevételek meghaladták a tervezett szintet, viszont az illetékekbôl származó bevételek elmaradtak a várakozástól. Ezért a kormányfô kérte az illetékek behajtásában tapasztalt lemaradás okainak megvizsgálását és felszámolását.
Bár az év elején a tavaly vállalt kötelezettségek miatt nagy kamatokat kellett törleszteni, de most már a kamatok egyértelmûen csökkenô tendenciát mutatnak, ami megtakarításokat eredményezhet. Ez viszont lehetôvé teszi bizonyos költségvetési kiadások augusztusban esedékes kiigazítását.
Ami a külföldi – elsôsorban EU forrásokból származó – külföldi finanszírozások és az ezekkel kapcsolatos állami garancia-vállalások kérdéskörét illeti, Isarescu kilátásba helyezte: a kormány hamarosan megvizsgálja az EU- és más forrásokból történô finanszírozások megvalósulását és az 1990. óta vállalt projektekre adott állami garanciák nyújtásának módját. A kormányfô kilátásba helyezte a külföldi hitelek felhasználásának és az állami garanciák számonkérésének – akár az adósok csôdjéig terjedô – megszigorítását.
Decebal Traian Remes pénzügyminiszter szerdán közölte, hogy visszavonta lemondását. Remes azzal indokolta legújabb elhatározását, hogy két "döntô jelentôségû" tisztázó megbeszélést folytatott Mugur Isarescu kormányfôvel.
A Nemzeti Liberális Párt (PNL) múlt heti belsô vitái után benyújtott lemondásának visszavonását Remes továbbá azzal magyarázta, hogy idôközben "tárgytalanokká váltak a Szövetség Romániával (ApR) párt és a PNL közötti tárgyalások". A helyén maradó pénzügyminiszter közölte azt is, hogy a PNL állandó irodájának most folyó ülésén beterjeszti saját elképzelését a PNL szövetségi politikájáról.
Remes múlt pénteken nyújtotta be lemondását a miniszterségrôl és a PNL-ben viselt vezetô tisztségeirôl, mert nem értett egyet a párt vidéki szervezetei vezetôinek azon döntésével, hogy a liberálisok lépjenek szövetségre az ApR-vel.
Mugur Isarescu miniszterelnök nem fogadta el Decebal Traian Remes lemondását. A kormányfô véleménye szerint Remesnek meg kell maradnia a kabinetben, hiszen "jórészt ô viselte a szükséges, de népszerûtlen gazdasági döntések nehezét". Isarescu értékelése szerint Remesnek a kabinetbeli kollegáival együtt kell befejeznie tevékenységét, nem pedig "olyan lemondással, aminek semmi köze a kormányhoz".
(MTI) – A magyar kormány a Gönczy János kormánybiztos nagybányai látogatásáról most készülô részletes jelentés fényében mérlegeli az esetleges újabb diplomáciai és külpolitikai lépéseket Romániával szemben – mondta kedden Martonyi János külügyminiszter az MTI-nek adott nyilatkozatában.
A Tisza-Szamos kormánybiztosa, Gönczy János az elmúlt héten járt a január végi ciánszennyezést okozó Aurul bányavállalatnál.
– Az Aurul próbaüzemelést végez, de nem egészen világos, hogy 20 vagy 70 százalékos kapacitással mûködik – mondta Martonyi János.
A külügyminiszter rendkívül fontosnak nevezte, hogy az Európai Unió képviselôi részt vegyenek a vizsgálati munkában.
Martonyi János emlékeztetett arra, hogy Magyarország felkérte az Európai Unió megbízottját, Tom Garvey-t, hogy szakértôi csoportjával vizsgálja meg a helyszínt, a próbaüzemelés esetleges veszélyeit.
– Nem zárható ki a nemzetközi közjogi igényérvényesítés a román állammal szemben, bár ezen a területen vannak bizonytalansági tényezôk – közölte Martonyi János.
Hangsúlyozta ugyanakkor: szó sincs arról, hogy a magyar fél bármilyen igényérôl lemondana, ezért a témát kétoldalú keretek között napirenden tartja.
Az MTI érdeklôdésre a magyar diplomácia vezetôje elmondta: Petre Roman külügyminiszter tervezett hivatalos magyarországi látogatásának még nincs idôpontja. Utalt ugyanakkor arra, hogy a jogi bizottság keretében folynak a magyar-román konzultációk.
Kiemelten fontosnak nevezte, hogy a jövôben sem Romániában, sem máshol a térségben ne következzenek be ilyen környezeti katasztrófák. Ezt lenne hivatott biztosítani a magyar fél által kezdeményezett átfogó környezetvédelmi megállapodás Romániával.
– Minimálisra kell zsugorítani a hasonló katasztrófák lehetôségeit, vagy ha mégis baj történik, akkor ezért állami felelôsséget kell számon kérni – szögezte le a külügyminiszter.
Jelenleg vitatható, létezik-e automatikus állami felelôsség, ám Martonyi János szerint a nemzetközi jogfejlôdés ebbe az irányba tart. Úgy vélte, hogy mivel az emberiség egyik legsúlyosabb problémája a környezetszennyezés, a globális szabályozásra egyre nagyobb figyelmet fordítanak.
A diplomáciai vezetô szorgalmazta, hogy európai keretek között, az EU közremûködésével szülessen ilyen szabályozás.
– Magyarország felvetette a kárpát-medencei, illetve közép-európai keretek megteremtését is ebben az ügyben – szögezte le.
Martonyi János az MTI kérdésére "nehezen megvalósíthatónak" nevezte, hogy az idén Magyarország által elnökölt Közép- európai Kezdeményezésen (KEK) belül ilyen átfogó egyezmény megszülessen, hiszen – mint mondta – a szervezet 16 országot tömörít.
A külügyminiszter továbbra is úgy érzi, hogy a kártérítések tekintetében a magánjogi igények már elkezdôdött érvényesítésének kell idôbeni elsôbbséget adni.
– Szélesebb kör felelôsségét kell vizsgálni, nem szabad korlátozni a kérdést az Aurulra, vagy ausztrál tulajdonosára, az Esmeraldára – közölte a külügyminiszter, aki szerint Magyarországnak határozottan fel kell lépnie az ügyben, és a lehetô legnagyobb mértékben érvényesítenie kártérítési igényeit.
(MTI) – A határon túli magyarok különleges jogállásának törvényi szabályozását kezdeményezô Magyar Demokrata Fórum szerint a kormány által elkészített státustörvény-koncepció megfelelô alap a további egyeztetésekhez – jelentette ki Csapody Miklós szerdai sajtótájékoztatóján, Budapesten.
Az MDF alelnöke szerint azonban a koncepcióban foglaltak csupán kiindulási alapnak tekinthetôek, hiszen az sem címében, sem szövegében nem utal a korábban konszenzusos, a határon túli magyarok számára különleges jogállás megteremtését célzó törvényalkotói szándékra.
Csapody Miklós szerint a koncepcióvázlat ugyanis csak a szomszédos államokban élô magyarokat megilletô egyes kedvezményekrôl szól, nem pedig különleges jogállásukról.
– Az MDF szerint egyszerûen eldönthetô, hogy ki a magyar: a szabad identitásválasztás alapján az, aki annak vallja magát, továbbá aki magyar kulturális identitású, beszéli a nyelvet és a gyermekeit magyarnak neveli – jelentette ki az alelnök.
Csapody Miklós elfogadhatónak tartja, hogy a határon túli magyar közösség illetékes annak megállapítására, ki a magyar, de a végsô döntés jogát – például nemzetbiztonsági felelôsség vállalását – a Magyar Köztársaság számára kell fenntartani.
Az elképzelések szerint a külföldön élô magyarok különleges jogai közé tartoznak a kultúra, a tudomány, az oktatás, a munkavállalás, egészségügyi és szociális ellátás terén meghatározott szolgáltatások körének alapítványi keretek közötti igénybevétele.
Az MDF alelnöke hangsúlyozta: a leendô státusztörvény nem áll ellentétben Magyarország EU-integrációjával, bár tény, hogy új és egyedi kérdést vet fel, miután az unióban egyetlen olyan tagállam sincs, amelynek több milliós EU-n kívüli nemzeti kisebbsége volna.
A demokrata fórum álláspontja szerint a megalkotandó törvénynek hozzá kellene járulnia a brit mintájú külhoni állampolgársággal kapcsolatos teendôk végiggondolásához is. Ez azt jelentené, hogy magyar útlevelet biztosítanának a kedvezményezettnek, de választójogot, adózási kedvezményt, sorkatonai szolgálati kötelezettséget és automatikus letelepedést nem.
Csapody Miklós újságírói kérdésre válaszolva elmondta: megítélése szerint a leendô törvény végrehajtásához évente minimum 3 milliárd forintra lenne szükség évente.
Az MDF alelnöke felhívta a figyelmet a politikai elit felelôsségére, mert nem tartaná szerencsésnek, ha "pártpolitikai lövöldözések" elôznék meg a törvény elfogadását, vagy meggondolatlan nyilatkozatok megalapozatlan reményeket keltenének.
A tervek szerint a kormány november 30-án nyújtja be a parlamentnek törvényjavaslatát, amely – elfogadása esetén – 2001. január 1-jén lépne hatályba.
A Moldovai Köztársaság állampolgárai kénytelenek lesznek útlevéllel belépni Romániába – jelentette be kedden a külügyminiszter.
Mostanig a moldovai állampolgárok egyszerû személyazonossági igazolványukkal léphettek be Romániába, aminthogy a román állampolgároknak is elegendô volt felmutatniuk személyazonosságijukat, ha átlépték a román–moldovai államhatárt.
Petre Roman a kormánypalotában nyilatkozva elmondta: ahhoz, hogy a román állampolgárok vízum nélkül utazhassanak az Európai Unió országaiban, Romániának teljesítenie kell bizonyos feltételeket, biztonságosabbá kell tennie keleti és északi határait, kiadatási-visszafogadási egyezményeket kell kötnie Ukrajnával és a Moldovai Köztársasággal.
A külügyek vezetôje ugyanakkor annak a reményének adott hangot, hogy a törvényhozás ôszi ülésszakán elfogadja az idegenrendészeti törvényt. Egyszersmind figyelmeztette a kormányt annak szükségességére, hogy rendeleti úton fogadja el a menekültekre vonatkozó jogszabályt, módosítsa a határátlépési kihágásokról szóló törvényt. Hangoztatta annak szükségességét, hogy a határt törvénytelenül átlépve külföldre távozó s onnan visszaküldött román állampolgárok 3 hónaptól három évig terjedô idôszakra ne kapjanak útlevelet (jelenleg ez a tilalmi idô mindössze 1-12 hónapra terjed ki).
Roman bejelentette: a román állampolgárok számára hamarosan bevezetik az EU követelményeknek megfelelô úti okmányokat, mert már az idén eltörölhetik számukra a vízumkényszert az EU tagállamaiban.
Románia EU-csatlakozási tárgyalásairól a bukaresti külügyek vezetôje elmondta: megkérte Günther Verheugen európai bôvítési biztost, tegyék lehetôvé Románia számára, hogy legalább további két fejezet – köztük a szállítási fejezet – tekintetében elkezdhesse a tárgyalást.
Egyebek között Roman bírálta az európai jogharmonizáció gyakorlati megvalósítását Romániában.
A Román Kereskedelmi Banktól az év elsô szemeszterében elért bruttó profit 2.030 milliárd lejt összesített, ami megközelíti a bank tavalyi teljes bruttó profitjának értékét (2.032 milliárd lej).
A Kereskedelmi Bank nettó profitja az év elsô hat hónapjában 349 milliárd lejjel haladta meg a tavalyi egész évi nettó profitot – közölték a bank reprezentánsai az intézmény évi jelentését ismertetô sajtóértekezleten.
Románia kormánya és Nagy-Britannia között kedden a gazdasági fejlôdést elômozdító partneri megállapodás született, melyet a Román Regionális Fejlesztési Ügynökség elnöke, Liviu Marcu és Richard Peter Ralph brit nagykövet, valamint a British Aerospace Systems cég reprezentánsa, Alex Findlay írtak alá.
A megállapodás Románia gazdasági fejlesztését, valamint a fejlett államok struktúráiba való betagolódását hivatott elômozdítani, a román repülôgépgyárak számára teremtve együttmûködési lehetôségeket.
Liviu Marcu nyilatkozata szerint a fejlesztési ügynökség feladata a megállapodás életbe léptetését elôsegíteni.
Richard Peter Ralph brit nagykövet úgy vélekedett: Románia Nagy-Britannia kiváló partnere lehet, e megállapodás pedig a két ország közötti jó együttmûködésre nyújt keretet. Nagy- Britannia – elmondása szerint – támogatja Románia kormányát és ennek természetes törekvését integrálódni az Európai Unió és a NATO nagy családjába.
Nem sikerült a vállalásainknak eleget tenni a helyhatósági választásokon, ezért rajta vagyunk azon a 11 megyét összesítô listán, amelyeket elemez és kiértékel az országos vezetés, és a konklúziók, illetve felelôsségek megállapítását követôen meghozza a megfelelô döntéseket – hangzott el kedden a PDSR megyei szervezetének sajtótájékoztatóján, amelyen Ioan Toganel elnök, Tiberiu Sbârcea elsô alelnök, Ioan Nicolaescu alenök, valamint Emil Grozea szóvivô vett részt. Az elnök elmondta, hogy legalább 30 polgármesteri funkcióra számítottak, ebbôl 22-t sikerült elérni, és a tanácsosi mandátumok száma is 208, a tervezett 350 helyett. legnagyobb kudarcnak Segesvár elveszítését tartják, s oknak a jelöltnek a második forduló elôtti nem megfelelô hozzáállását hozták fel.
Az ôszi parlamenti választásokon – jelentették be továbbá – az 1996-os választásokon elért eredménynél legalább 20 százalékkal többet szeretnének elérni, ezért máris átfogó elôkészületekbe fogtak. Remélik, hogy nem fog megismétlôdni a helyhatósági választások során Marosvásárhelyen tapasztalat "etnikai" szavazás a román pártok részérôl, mert mint megállapították, máris sokan hozzájuk csapódtak vagy ezt kívánják megvalósítani. Tagságuk a megyében 6900-ra szaporoott, országos szinten pedig elérte a 400 ezres számot. Ezenkívül pedig van megfelelô kormányzási, illetve az ország megmentésérôl szóló programjuk.
A Népújság kérdésére: hogyan fogják megmenteni az országot, ha a PDSR-kormányzás idején éppen ôk voltak, akik lassították a reform ütemét és nem tartották be az európai intézmények Románia által is elfogadott standardjait, azt válaszolták, hogy vállalják a reform és a privatizáció továbbvitelét és eltökélt céljuk az Európai Unióhoz való közeledés. Nem tagadták, hogy a reformfolyamat ritmusa lassúbb volt a vártnál, de ezt a társadalom érdekében tették.
Ugyancsak a Népújság kérdésére, hogy fognak-e még szövetkezni a PUNR-val, azt válaszolták, soha többé, "kigyógyultunk" ebbôl a pártból.
Az RMDSZ színeiben induló Orbán Sándort harmadik alkalommal választották meg Székelyhodos polgármesterévé, aki hatványozott feladatot vállalt magára, hiszen a helyi tanács döntése szerint nem neveztek ki alpolgármestert. Arra voltunk kíváncsiak, ki is az az ember, akihez annyira ragaszkodik Székelyhodos, Jobbágytelke, Ehed és Iszló lakossága.
A beszélgetés során Orbán Sándor a község gondjairól és a tervekrôl is szólt.
– Marosvásárhelyen születtem 1960 december 16- án, de az elemi iskolát Jobbágytelkén végeztem, majd 1979-ben mezôgazdasági szaklíceumi diplomát szereztem. A nyárádszentmártoni kollektív gazdaságban dolgoztam 1986-ig, amikor gazdasági elöljárónak neveztek ki az akkori székelyhodosi néptanácshoz. Három év után, 1989-ben feloszlatták a néptanácsot és ezzel megszûnt Székelyhodos község. Visszamentem Nyárádszentmártonba a volt téeszbe, ahol 1992-ig áruértkesítéssel foglalkoztam. Ekkor a volt kollektív gazdaság is felbomlott. Idôközben Székelyhodost újra községközponttá nyilvánították és jelöltettem magam a polgármesteri tisztségre. Azóta vagyok polgármester.
– Az elmúlt két vmandátum alatt mit sikerült megvalósítani és mit nem?
– Annak idején, 1992-ben, amikor ide kerültem a polgármesteri hivatalhoz, elsô számú feladatomnak tekintettem a földtörvény alkalmazását, majd a gáz bevezetését. A gáz bevezetése nagyon nehézkesen zajlott, mivel az engedélyekért gyakran kellett Bukarestbe járni. Túlzás nélkül mondom: mindent megpróbáltunk. A mûszaki és kivitelezési tervet, a medgyesi jóváhagyással együtt 1993-ban adtuk be az illetékes minisztériumba. A gáz bevezetésének jóváhagyása négy év után, 1997-ben történt meg. A gáz bevezetése ma is gond. Iszlóban, Eheden, Jobbágytelkén elhelyezték a törzsvezetékeket. Sajnos Hodoson ez még nem történt meg különbözô okok miatt. Reméljük, a télen az említett három településen gázzal fûtenek majd a házakban.
– Az úthálózat javítása a 2000. évben is várat magára.
– Mi is, de mások is vétkesek. Nem községi, hanem megyei útról van szó. Az útjavításokra pénzhiány miatt nem került sor. A holland testvértelepülés jelentôs összeget ajánlott fel, hogy közösen a Megyei Tanáccsal feljavítják a község megyei rendû útszakaszát. Sajnos nem sikerült, csupán az elôtanulmány valósult meg.
– Községi szinten nagy gond a magánosítási folyamat véghezvitele.
– A községközpontban magánosítottuk a legfontosabb gazdasági egységünket, a volt mezôgépészeti állomást. A részvényesek, az ott dolgozók a jelenleg a fennmaradással küzdenek. Köztudott, hogy a mezôgazdaság nemcsak a Nyárád mentén, hanem országszerte kritikus helyzetbe jutott. Magyarán a mezôgazdaságban vállalkozók jövedelemre nem számíthatnak. A mezôgazdaságból élôk éppen hogy léteznek.
– Polgármesteri tevékenységét 1992-ben a 18- as földtörvény alkalmazásával kezdte, amely a 2000. évben sem ért véget. Hogyan tovább?
– Arra törekedtünk, hogy a község falvaiban tagosítsuk a földterületeket. Nem sikerült. Az emberek nem értik meg, hogy egy tulajdonosnak, akinek például három hektár területe van 35 helyen, azt képtelenség kijelölni és kimérni. Próbáltuk 4-5 helyen kimérni a három hektárt, de nem egyeztek bele, fôleg a hodosiak. Iszlóban a kollektivizálás idején megtörtént a tagosítás, az emberek elfogadták. Eheden és Jobbágytelkén sikerült tagosítani, Hodoson nem.
Háromszor is újramértük a határt, nem jött létre megegyezés, emiatt egyetlen birtoklevelet sem adtunk át.
– Milyen kiutat lát ebbôl a helyzetbôl, hiszen foltamatban van a Lupu-féle törvény alkalmazása is.
– Módot kell találni arra, hogy az emberek megegyezzenek. Az ellentét nem a községvezetés és a lakosság között van. A hodosi lakosok egymás között nem értik meg a kérdés lényegét. A 2000. évi 1-es a mezôgazdasági földterületek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról szóló törvény alapján a község területén elenyészô kérést jegyeztünk magánszemélyektôl. Gondot okoz az egyházak és a közbirtokosságok földterületeinek visszajuttatása. Iszlóban nem volt közbirtokosság, viszont Eheden, Jobbágytelkén és Hodoson igen. Az utóbbi három településen megtartottuk az alakuló üléseket, megtörtént a bejegyzés, a megyei földosztó bizottság jóváhagyásával is rendelkezünk. Következik a terepmunka a földeken.
Az erdôkkel kapcsolatban, szintén Hodoson vannak bajok. A Megyei Erdészeti Igazgatóság kevesebb területet mért ki magánosításra, mint amennyire szükség van. Egy három hektáros erdôterület, amely az ehedi egyházközségé volt, ezt visszaadjuk a jogtulajdonos egyháznak, a hodosiakat más erdôterületekkel kárpótoljuk.
– A földtörvények alkalmazásának mielôbbi befejezése. Nagyon várom azt a napot, amikor kiadhatjuk Hodoson az elsô birtoklevelet.
Eheden az iskola épületét szeretnénk tatarozni, és óvodát tervezünk létesíteni. Javítani kell az iszlói iskola épületét is. A jobbágytelki iskolában a múlt évben felújítottuk a központi fûtés vezetékeit. Idén a kazánokat kell kicseréltetnünk, mert azok nagyon rossz állapotban vannak. Nagyon sok pénzt felemészt az iskolák téli fûtése. Csupán a jobbágytelki iskola fûtásáhez 50 millió lejre kell fát vásárolnunk.
A község területén nincs háztartási eszközöket javító mûhely, fodrászüzlet. A közeljövôben tennünk kell azért, hogy különbözô szolgáltatásokat indítsunk be a négy településen. Meggyôzôdésem, hogy a tanács tagjainak támogatásával sikerül megvalósítani a következô négy évben célkitûzéseinket.
a Columna, a hozzá nem értés, a lopás- csalás, elôre tervezett korrupció kereskedelmi társaság tagságához!
Idestova kilenc év telt el azóta, amióta hazudnak, félrevezetnek, halasztgatnak és szédítenek mindenkit, beleértve a kisrészvényeseket is! Ez alatt az idô alatt a Columna Kft. kilövôpálya volt a meggazdagodás felé, azon "választott személyek" részére, akik nyakig belemásztak a "vezetés mûvészetébe", s akiknek semmi érdekük nem volt a részvényesek közös érdekeit szem elôtt tartani. Céljuk: minél nagyobb jövedelemre szert tenni, legális vagy illegális úton, tisztára mosni a zsidók, szászok, magyarok kivándorlásakor összeharácsolt vagyont, a részvényesek pénzét saját javukra a Caritasban kamatoztatni. A félrevezetés, hazugság, lopás, csalás, hazug és alaptalan ígérgetések voltak metódusaik, a hozzá nem értéssel, rosszindulattal ötvözve, amely bukáshoz vezetett.
A cég összeomlása elôtt gondjuk volt kimenekíteni vagyonukat, részvényeiket valószínûleg az FNI-hez, ahonnan óriási kölcsönöket vettek fel, s azt is megbuktatták. "Jó" politikájuk nyomán a villáik gombamódra nôttek a Somostetô környékén, Szentanna, Bárdos, Szabad és más községek határában, amelyek milliárdokba kerültek, a kisbefektetôk kárára!
E társaságnak valamikor több mint 1000 részvényese volt. Reménykedtek, hittek a mesékben, de csak etették ôket, amíg megkaparintották tôlük kicsi spórolt pénzüket, azután, hála a "hozzáértô, kompetens" vezetésnek, a társaság tönkrement. Ma több mint hárommilliárd lej adóssága van.
A jelenlegi vezetés, a cég minden ingatlan és ingó vagyonát igyekszik mindenáron eladni, ezáltal biztosítani meg nem érdemelt, de magas fizetésüket, amit havonta felvesznek a velük együttmûködô, hasznot húzó, korrupt banktisztviselôk segítségével.
2000- ápr. 9-én, a jóérzésû, korrekt részvényesek nyomására megtartott "rendes- rendkívüli" közgyûlésen elfogadtak egy határozatot, melynek értelmében összehívnak egy rendkívüli nagygyûlést 2000. május elsô felében. Minden részvényest írásban meghívnak a nagygyûlésre. A meghírdetett cél: minél több részvényes vegyen részt, hogy elhatározzák az 1995. május 22-i 64. sz. törvény alkalmazását a kereskedelmi társaság átszervezésére és jogi felszámolására.
Azóta hónapok teltek el, nevetséges áron adtak el traktorokat, autókat, más ingóságokat, teljesen felszámolták a vámosgálfalvi disznóhizlaldát. Mégis, a kereskedelmi társaság jövedelme csökkent.
A jelenlegi "specialisták", a közgyûlés jóváhagyása nélkül árulják a Columna vagyonát úgy, mint sajátjukat. A javát persze tartogatják (az idô nekik dolgozik!), infláció, stb. Aztán majd ôk megvásárolják, jó olcsón!
Mindent elkövetnek, hogy kijátsszák a gyûlések határozatait és az ország törvényeit.
Felháborodva mindezeken, kedves részvényesek, kérjük, jelenjenek meg minél hamarabb a Columna részvénytársaság székhelyén (ha még van!), hogy vonjuk felelôsségre a jelenlegi vezetôséget, a vezérigazgató urat, a fantom vezetôtanácsot. Kérjük az illetékes állami szervek közbelépését egy korrekt és alapos kivizsgálás megejtésére, amelynek alapján napvilágra kerüljön minden csalás, lopás, amit az eddigi vezetôk elkövettek a részvényesek kárára.
Ha nem vállaljuk mindnyájan a felelôsségre vonást, az illetékes pénzügyi és bûnüldözési szervek beavatását, nem teszünk egyebet, mint bátorítjuk ôket, hogy folytassák nyugodtan a mi vagyonunkkal való üzérkedést!
Hisszük, hogy ezúttal meghallgattatásra találunk, beleértve a bûnügyi szerveket is! Vessünk véget a rablógazdálkodásnak, ami a Columna kereskedelmi társaságnál folyik!
A részvényesek egy csoportja
Kedden délután 6 órakor ért véget a beiratkozás a. osztályba. Mint ismeretes, az idéntôl a nyolcadik osztály elvégzése utániképességvizsgán elért eredménnyel próbálhattak szerencsét a diákok. A legtöbb jelentkezést a vásárhelyi Unirea Kollégiumban jegyezték, ahol a legnagyobb bejutási jegy 9,96, a legkisebb pedig 7,50 volt.
A tegnap délben a megyei tanfelügyelôség összesítése eredményeképpen valamennyi középiskola kifüggesztette azon líceumok, iskolaközpontok és szakiskolák névsorát, ahol üres helyek maradtak. Ezekre július 20-22-e között iratkozhatnak fel az elsô fordulóban sikertelenül próbálkozó fiatalok. A következôkben azon tanintézmények névsorát ismertetjük, ahol a magyar tagozaton üres helyek maradtak: Mûvészeti Líceum – zene 5, képzômûvészet 8 hely; Avram Iancu Iskolaközpont – textilfeldolgozás 14, mechanika 21; Gh. Sincai Iskolaközpont – filológia 11, mechanika 3; Vegyipari és Környezetvédelmi Iskolaközpont – környezetvédelem 3; Constantin Brâncusi Iskolaközpont – középítkezés 25 (egyetlen hely sem telt be); Ion Vlasiu Iskolaközpont – fafeldolgozás 11; szászrégeni Lucian Blaga Iskolaközpont – természettudományok 1, filológia 5; dicsôszentmártoni elméleti líceum – természettudományok 9; mezôbándi elméleti líceum – matematika-informatika 18; erdôszentgyörgyi iskolaközpont – társadalomtudományok 1. Ennél jóval több helyre pályázhatnak a szak- illetve inasiskolákban tanulmányaikat folytatni óhajtók: Avram Iancu Iskolaközpont – textilfeldolgozás, szakiskola 25, inasiskola 25; Elektromaros Iskolaközpont – elektronika- automatizálás, szakiskola 20; Gh. Sincai Iskolaközpont – mechanika, szakiskola 19; Traian Vuia – mechanika, szakiskola 23, inasiskola 50; Constantin Brâncusi Iskolaközpont – építkezés és középítkezés, szakiskola 20, inasiskola 2; Ion Vlasiu Iskolaközpont – asztalos, szakiskola 17; Aurel Persu Iskolaközpont – autószerelô, szakiskola 6; szászrégeni L. Blaga Iskolaközpont – fafeldolgozás, szakiskola 11; dicsôszentmártoni Constantin Brâncusi szakiskola – fafeldolgozás, szakiskola 20; szovátai Faipari Iskolaközpont – fafeldolgozás, szakiskola 24; mechanika 15; sáromberki Mezôgazdasági iskolaközpont – mechanika, szakiskola 25; nyárádszeredai iskolaközpont – mechanika, szakiskola 13, inasiskola 25; textil- és bôrfeldolgozás, inasiskola 21; erdôszentgyörgyi iskolaközpont – fafeldolgozás, szakiskola 9.
Van, aki soha nem kér helyet magának a nagy bemutatkozási placcokon, nem kell bocsánatot kérnie, mondjuk a nagyobbaktól, abból kifolyólag, hogy nem szokott az érzékenyek tyúkszemére lépni. Nem oktat ki senkit stílusirányzatokról, és általában nem vív szócsatákat nemzedéki kérdésekrôl. Pedig utóbbit legalább megtehetné Károly Ferenc, jóval harsányabban, mint ahogyan teszi, mert, mint mondani szokás, kisujjában van a város, legalább a második viágégéstôl errefelé. A Tutunba is eljárt évekig, s ha jól tudom, még a Rigó utcába se volt hivatalos. Halk szavú ember, nem énekelt titkos dalárdákban ugyanis… Idônként feltûnik valahol, aztán elkukkan, s csak akkor jut eszembe, amikor legendát, mesét, mitológiát, vagy éppenséggel valós történetet olvasok. Aztán mindig elfelejtem, hol láttam az illusztrációt.
Károly Ferenc jó ideje rézdomborítással foglalkozik, egy- két kiállítást összehozott Marosvásárhelyen, s ha már olyan szépen lemezre tudta nyomni Sárkányölô Szent Györgyöt, nyilván, hogy Sepsiszentgyörgyön is jó néhány alkotását emlékezetbe vésték.
Mesterember, iparos családból származik. Aki városunk ipartörténetérôl, vagy a neves szakikról szeretne elsô kézbôl egyet-mást megtudni (tudomásom szerint nincs még megírva sehol), hát ajánlom ôt. Szóval az iparosfiúnak csak 26 éves korában lett gyermekszobája, nagy, üres falakkal. Az ízlésvilága kényszerítette a nagy falfelületek, az "ipari polgárlakás" berendezésére. Festett, majd a rézhez nyúlt. Dióhéjban ennyi az ô sztorija, ami a mûhelykezdeteket illeti. De mondom, nem csak a szocreál stílusjegyeivel lehet életregényeket írni. Persze, volt Marosvásárhelyen egy Apolló-terem is, ahová bizonyos körökben szokás volt benézni, s a szomszédos Muskátliban nagyokat dumálni: általában nem a komlótermesztésrôl szólt a vita.
Károly Ferenc újra elôbukkant, kiállítása nyílt az Unirea teremben, ott van a falakon vagy 31 rézdombormû. Kár lenne elôre lebecsülni. Elôbb tessenek benézni, a tárlat ugyanis július 31-ig nyitva tart.
Milyen mértékben folytatása a Holmi a Nyugatnak? Hogyan viszonyul a Holmi a kialakult irodalmi kánonokhoz? Volt-e például olyan írás, amelyet azért közölt csupán, mert kellemetlen lett vona nem közölni? Milyen viták vannak a szerkesztôségben? Ki dönt egy vitatott kérdésben? Mennyire figyelnek más lapokra, és mennyire például a nyugat-európai irodalmakra? Foglalkozik-e a lap a fiatalokkal, kezdôkkel? És az erdélyi irodalommal? Összehasonlítható-e az erdélyi irodalom a magyarországival? Értelmes dolog egy ilyen összehasonlítás? Nehéz munka a Holmi szerkesztése? * E kérdés-tömkelegre a rangos budapesi irodalmi folyóirat fôszerkesztôje igen szûkszavúan válaszol. Például így: "Engem nem érdekel a szerzô-jelölt kora, származása, neme, vallása, még az erkölcsei is hidegen hagynak – akár jók, akár rosszak. Kéziratot olvasunk, nem dokumentet."
A júliusi LÁTÓ – csupa HOLMI. Verset találunk benne Vas István, Ferencz Gyôzô, Tandori Dezsô, Várady Szabolcs, Vörös István, Takáts Gyula, Balla Zsófia, Bozsik Péter, Röhrig Géza, Simon Balázs, Tóth Krisztina, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám, Szakács Eszter és Baka István neve alatt. A prózai rész szerzôi: Bodor Ádám, Márton László, Lukácsy Sándor, Szende Tamás, Susan Sontag, Bruno Schultz, Kornis Mihály, Esterházy Péter, T. Coraghessan Boyle és Kertész Imre.
Néhány nap múlva férfiak kicsinye és nagyja siet köszönteni a szôke és barna, fiatal és kevésbé fiatal Annákat. Nemcsak az Annákat, hanem az Annusokat, Annuskákat, Annikat, Ankákat, Annikákat, Ancsákat, Ancsikat, Ancikat, Nusikat, Pannákat, Pancikat és még sok névtársukat. Sokszínû és nagyon kedvelt név az Anna.
Az Annát a régi magyar neveink között tartjuk számon. Már a honfoglalást követô évszázadokban nagyon sok asszony és leány viselte ezt a nevet. Nemcsak gyakori volt, hanem – amint a fentebbiekben is láttuk – többféle formában is általánossá vált. A XIII. és XIV. században felbukkannak mai becézô változatai, így ezek színessé teszik a név egyhangúságát. Azóta a névváltozatok száma egyre nô, mely szintén bizonyítja a név becézô változatainak sokszínûségét.
Az Annák kiterjedt rokonságából sokan nem is tartják névnapjukat Anna-napkor. Az Anikó például becézô formája az Annának. Teljesen különvált, önálló névvé lett, sôt külön becézô formái is kialakultak: Anika, Anica, Naca, Nana, Nanni, Nancsi, Nina, Ninácska, Nincsi, Nuca . stb. Erdélyben, Kalotaszegen gyakori a Kisô név. Sokan nem is tudják, hogy ez a név is az Anna származéka: a Kisó, Kisanna becenévbôl keletkezett.
Az Anna a héber Hannah névre vezethetô vissza, ahol "kegyelem, Isten kegyelme, kellem, báj, kecsesség" jelentésben élt. Tehát az Annák neve egy közös ôsbôl ered. Ugyanez a szó van a Johannes és a Johanna név második felében is. Nálunk és más nemzeteknél is a biblia terjesztette el az Anna nevet.
Mint sok más név, ez is magyarrá változott, a magyarság is magáénak vallja. Magyarrá tették évszázadok Annái. Színét, szépségét, hangulatát érlelték, gazdagították e névvel kapcsolatos rendezvények. Hiszen évszázados hagyományként élnek népünk körében a felejthetetlen Anna-bálok, szépségversenyek, melyek valóságos kultuszt teremtettek e név köré. Színét, hangulatát érlelték, gazdagították legjobb íróink, költôink mûvei. De a legszebb költôi vallomást e név iránt Juhász Gyula örökítette meg Anna örök címû versében, melynek utolsó soraival zárom az Anna név iránti tiszteletem: "Mert benne élsz te minden félrecsúszott/ Nyakkendômben és elvétett szavamban/ És minden eltévesztett köszönésben/ És minden összetépett levelemben/ És egész elhibázott életemben/ Élsz és uralkodol örökkön, Amen."
A II. világháború elôtti idôkben a szegedi pszichológia-professzor, dr. Bibó István (az ismert politikus édesapja) nem magukat a tárgyakat és a cselekvéseket vizsgálta, hanem azok lélektani hatásával foglalkozott. Mivel ezt az akkori Herrenvolk, a német nép tudománya is alkalmazta, a Rákosi-rendszer idején a néplélekrajz a tiltott kategóriába soroltatott.
Történt ez annak ellenére, hogy a gyermekek érzéseinek vizsgálatában igazán hasznos eszköznek bizonyult. Az apróságok ugyanazokat a formákat rajzolják papírra, mint hajdani ôseink a barlangrajzokon. A világot és annak velünk születô, bennünk létezô rendjét a parasztok ugyancsak ezekkel a jelekkel örökítik meg faragásaikon, hímzéseiken. Tehát ezek a formák nem díszítôelemek, hanem az emberélet rendjét meghatározó formák, amelyeket mindnyájan ajándékként hozunk magunkkal megszületésünkkor. A Jung által ôsképeknek nevezett formákat figyelhetjük meg a gyermekrajzokon, mivel hétéves korig az apróságok származásuktól, kulturális környezetüktôl függetlenül a világ minden pontján ugyanazt rajzolják. Azt is kevesen tudják, hogy kb. egyéves korukig a csecsemôk egy közös nyelven beszélnek: a különbözô anyanyelvû anyukák pedig minden gond nélkül megértik azt. Mintha az emberi beszéd törzsfejlôdésének Bábel elôtti állapotába tennének egy rövid kirándulást!
A felnôtt társadalomban – tisztelet a kivételnek – az ôsképeket nem igazán becsülik. A magyarság a kivételek közé tartozik, és paraszti mûveltsége segítségével még képes ellenállni az életellenes, haszonelvû és önzô dolgoknak. A nagyvárosok kiszolgáltatott, mégis éppen "civilizáltságára" büszke és gyökértelen világpolgárai persze megmosolyogják, ha a felcsíki vagy gyimesi emberek pl. az otthonszülés szépségérôl, elônyeirôl beszélnek – holott a csecsemôhalandóság náluk jóval alacsonyabb a kórházihoz képest. Mi lehet ennek az oka? Egyszerû a válasz – ôk még otthon érzik magukat a szülôföldjükön, ôsnépi voltukban élhetik meg mindennapjaikat. Azt eszik, ami földjeiken megterem. Ôk ma is naivan, kitárulkozón, saját hitük szerint élnek. Példájuk sejteti, hogy a magyar mûveltségnek nemsokára megint nagy értéke lesz, mert ôsi képeink megtalálható formákra épülnek, míg a késôbb nemzetté formálódott minket körülvevô népeknél azok gyakran kitalációkon alapulnak.
Lelki rokonaink, az amerikai indiánok belementek a zsákutcába: elfogadták a hódítóktól a pálinkát és a csillogó üveggyöngyöket – járványok, rájuk erôszakolt egyház és pusztulás lett osztályrészük. A döntô pillanatban nem "füstölték ki" a gyarmatosítókat – aztán már csak az új vallás "füstölôi" emlékeztethették ôket a gonosz elleni küzdelemre. Sajnos az önálló gondolkodásra képtelen embereknél könyen helyet cserélhet a jó és a gonosz látszata – noha a valódi jó és rossz öröktôl fogva állandó. Talán azért nem neveltek és nevelnek önálló gondolkodásra az iskolákban, nehogy felismerjük ezt az alapvetô igazságot?
Székelyföld kisebb falvaiban, Gyimesben, Moldvában az öregapáktól még meg lehet tanulni ezeket az alapigazságokat. Ceausescu ördögi falurombolási terve éppen ezen ôsi értékek ellen irányult. Neki hál' istennek nem sikerült, azonban a nyugat-európai országok mezôgazdasági termelôinek nyújtott hatalmas támogatás, amelynek eredményeként a közép-európai piacokon olcsóbban tudják kínálni élelmiszeripari termékeiket, mint az 5-10- szer alacsonyabb munkabérért dolgozó itteni parasztság, lehet, hogy hamarosan célt ér: egyre többen költöznek be a kényelmes életet ígérô városokba, a falusinál kevésbé rosszabbul fizetett, de függôséggel járó életmódot választva.
Molnár V. József szerint az elsô hétéves ciklusban nem lenne szabad feladatot adni a gyereknek (a mai óvoda az iskolai felkészítés ürügyén pont az ellenkezôjét teszi). Karácsony Sándor szerint hagyni kell a gyermeket megerôsödni gyerekségében, belsô késztetései megélésében. Ha idô elôtt feladatot kap – amikor még nem alkalmas annak megoldására – megriad, és nem elôre halad, hanem visszafelé. Iskolás korban pl. a számtani és az algebrai feladatokat csak a tanulók tört része képes megérteni, majd megoldani – csoda-e hát, hogy megundorodnak a matematikától? Pedig az "igazság tudománya" sokat segíthet az élet mélyebb titkainak megértésében, legalább annyit, mint a politológia vagy a vallási tételek aktualizált értelmezéseinek tanulmányozása.
Egészséges felnôttekre, nem harmincas éveikben kiégô "csodagyerekekre" van szükségünk. A mai porosz mintára mûködô oktatási rendszer ezt valahogy nem akarja figyelembe venni: bizonyítja ezt, hogy a szocializmusban annyira áhított tôkés rendszer urai 35 év fölött ritkán alkalmaznak új munkaerôt – negyven- vagy ötvenévesnek lenni pedig "szégyen". Annyiban talán igazuk van, hogy aki addig nem lett fônök vagy tulajdonos, már azután se lesz – de mi legyen a lassan érô, kreatív problémamegoldásra is képes "feltaláló" típusú emberekkel? És az unokákra minden idejüket szívesen áldozó nagypapákkal, akik már ki merik mondani az igazságot, hogy a király meztelen? Ôket az intézményesített bölcsôdék, óvodák aligha pótolhatják. Mert a gyerekek igazán a nagyszüleiktôl tanulnak – a szüleik a rohanásban nem érnek rá erre. Ezért jó, ha együtt tud élni a többgenerációs család.
Ma azt hirdetik, hogy a legjobb, ha már tizenévesen szakosodsz, és azért imádkozol, hogy speciális tudásodra nyugdíjig szüksége legyen valakinek. Hogy magas életszínvonalad kárpótol-e az állandó rettegésért, hogy meg tudod-e tartani az állást, no meg azért, hogy semmi idôd se marad a világ fontos dolgainak (pl. a világmindenség kialakulásának, az élet létrejöttének, az emberi lélek titkainak, a boldogságnak) a megértésére, csak a halál elôtti végelszámolás pillanatában derül majd ki számodra. Minden jel szerint akkor már késôn.
Hogy ne így legyen, el kell érni, hogy az óvoda ne pusztán az iskolai elôkészítés intézménye legyen, hanem az a hely, ahol szeretet veszi körül a gyereket. Ahol rajzolhat, népdalokat énekelhet, táncolhat, meséket játszhat kedve szerint. A családban is így lenne helyénvaló. A szülôknek azt sem szabadna kifogásolni, hogy az óvodában "csak" egy nyelvre tanítják az óvodásokat, vagy csak játszanak, népdalokat énekelnek velük. Ma már tudjuk, hogy minden nyelvnek megvan a maga saját gondolkodási rendszere. A második nyelv korai tanulása ennek a rendszernek a teljes kifejlôdését zavarja meg – az idegen görög-római mûveltség korai sulykolása az iskolákban oda vezet, hogy a kisdiák se azt, se a saját legendáit, mítoszait, meséit nem fogja érteni. Az ilyen kiszolgáltatott, gyökértelen ember aztán könnyen manipulálható, s a modern kor szellemi rabszolgájává válhat. A robottá vált szülô pedig csak infantilis lehet (az is csak öregségére), de lelkileg gyermek már sosem.
Hétévenként kicserélôdik az ember sejtállománya – a tudomány is ezt állítja, tehát úgy tûnik, hogy a mágikus hetes szám természettudományos magyarázatot nyert. Nagy szó ez, hiszen a rációra épülô tudomány éppen saját korlátainak meglátásában irracionális – példa erre népdalaink három kategóriába sorolása. Mit gondoltok, a régi stílusú, az új stílusú és a vegyes csoportba tartozik a legtöbb magyar népdal? Nem kell meglepôdni, az utolsóba... Az se sokaknak keltette fel a figyelmét, hogy szaklapunk elnevezése, a FolkMAGazin kizárólag idegen szavakat tartalmaz, ráadásul azt is rosszul: a folk népet, falusit jelent. Igazándiból a folklórról, a néprajzról, a hagyományôrzésrôl szólnak egyébként kiváló, néptánccal, népzenével, kézmûvességgel foglalkozó cikkei. Mindezek azt jelzik, hogy az önálló és lényeget megragadó gondolkodás kialakításában van még mit tanulnunk! (Különösen így van ez a szlovákiai magyarság körében, ahol a magyar nyelvû oktatás 1945 utáni elnehezítése miatt a diplomások százalékos aránya (3%) az országos átlagnak (6%) csupán a fele. Értelmiség nélkül nehéz az érdekvédelem – ezért követ minden hatalomváltást az elôzô szellemi elit lehetetlenné tétele vagy beolvasztása.)
A hétévenkénti változás egyben a gondolkodás módosulását is magával hozza. Hétéves korban a gyermek felhagy az utánzással és megkezdi a tudás tanulását. Ez a természet rendje – ha belenyúlunk, csak zavart okozunk. Melegen ajánlom mindazok figyelmébe, akik az atombomba feltalálásával és oktalan ledobásával, az esôerdôk az egész emberiséget veszélyeztetô irtásával rövid távú, egygenerációs érdekek szerint cselekszenek. Csak annyit kérnék tôlük, hogy képzeljék bele egyszer magukat unokáik majdani helyébe!
Történt, hogy 1952-ben a pünkösd utáni elsô vasárnapon, Szentháromság ünnepére a rajoni pártbizottság nagystílû sportnapot rendezett Nyárádgálfalván, ezzel ellensúlyozni akarták a szentháromsági búcsúnapot.
Nagy volt a készülôdés, mert még motoros- és vitorlázórepülô-bemutatót is akartak tartani és tartottak is. A sportpálya melletti hatalmas rétrôl kivágtunk néhány fát, néhány bokrot, s kitettük fehér vászoncsíkból a leszállójelet is. Torna- és labdajáték-érkôzésekre számos környékbeli csapatot hívtak meg kötelezô megjelenéssel.
Szentháromság reggelén gyönyörûen sütött a nap, szélcsendes idô, felhôtlen égbolt, minden csodálatosnak ígérkezett.
Úgy fél tíz táján megjelent egy motoros repülôgép, s egyenesen Szentháromság felé tartott. A gálfalvi sportpályára tódulni kezdtek az emberek, hiszen a környéken s Gálfalván fôleg unitárius és református felekezetûek éltek. A sportpályáról néztük, hogy a gép többször ráhúz zuhanórepüléssel a templomra, majd dörgô motorral magasba emelkedve mûrepülô figurákat mutat be. Aztán a sportpálya felé vette útját, s leszállva a közönségig gurult.
A rendezôbizottságból én mentem üdvözölni a gépbôl kiszálló két pilótát, a vidombáki repülôtér parancsnokát s az ottani pilótaiskola fôoktatóját, egy 40 év körüli, s mint megtudtam, háborús vadászpilótát, akinek légi gyôzelmei is voltak a háború alatt.
Közben megérkeztek a vitorlázórepülôk is Marosvásárhelyrôl, örömmel üdvözöltem Lucs Istvánt, volt vitorlázórepülô-oktatómat, hiszen én is részt vettem néhány évvel elôbb e nemes sportágban. A motoros- és vitorlázó- pilótákkal összeülve megbeszéltük a délelôtti programot. A repülô-bemutatóval kezdtük a mûsort, köztük is a motorosokkal, mert azok vonzzák leginkább a közönséget s ôk már közvetlen ebéd után haza akartak repülni.
Elsônek a parancsnok szállt fel. A mûrepülô- figurák sokaságát mutatta be. Volt itt luping (bukfenc), vezetett orsó, dugóhúzó, bukóforduló, majd rázúgva a közönségre, alig 3-5 méterre a fejektôl, majd felemelkedve és nagy fordulót téve a vidék fölött, jött be a rétre leszállni.
Utána a fôoktató szállt fel, hasonló mutatványokkal szórakoztatva a közönséget. Én közben a parancsnokkal beszélgettem, aki megígérte, mihelyt leszáll az oktató, mint volt repülôst elvisz a kétkormányos gépen egy kis kóstolóra. Sajnos, ebbôl semmi sem lett.
A fôoktató a házak felett írt le néhány kört, majd kb. 100 m magasan a sportpálya felé vette útját, aztán megemelve a gép orrát, szabályosan dugóhúzóba tette a gépet. Pont a gép alatt két hatalmas jegenyefa nyúlt az ég felé, azt a pilóta nem észlelte elôzôleg, mire észbe kapott, csak annyit tehetett, hogy a gyújtást lezárta. Én félrefordulva láttam, hogy Lucs Pista eltakarja a szemét, s aztán hatalmas csattanás hallatszott.
Egy pillanatra mindenki megmeredt. Aztán lélekszakadva rohantunk a gép felé. Vissza kellett tartanunk azt a 2-3000 embert, akik ugyancsak a gép felé tódultak.
Elsônek a rajoni propagandatitkár ért a géphez, s ordítani kezdett orvosért. (Ezt a titkárt egymás közt likas fejûnek neveztük, mert koponyáján régi ütésbôl visszamaradt gödör volt.) Most ott táncolt a gép körül kétségbeesve.
– Orvost, orvost – ordította –, szedjék ki az ülésbôl, mutogatott a pilótára.
A milicisták hátraszorították a tömeget, mi a repülôtér-parancsnokkal odaérkeztünk a lezuhant géphez. Szörnyû kép fogadott. A motor félig befúródva a földbe, csak a légcsavar fele állt ki, meghorgadva. A pilótakabin összenyomódott, a pilóta mozdulatlan, nekinyomódva a mûszerfalnak. Széttört plexi- és alumínium lemezdarabok, a szárnyak, farok sok-sok darabban szétesve.
Lucs István odahozott egy teherkocsit. Lánc is került a közeli házakból. A kiálló légcsavarvéget odakötötték a kocsihoz és húzatták. A motor levált a törzsrôl s a pilótát ki lehetett emelni. Letettük a fûre. A test úgy himbált, mozgott, mintha csont nem lett volna benne.
Loránd, a helyi orvos, vizsgálni kezdte s aztán legyintett.
– Csináljon valamit, csináljon! Ordította a likas fejû propagandatitkár.
Hogy mégis csináljon valamit, fecskendôt vett elô s a szívbe próbálta fecskendezni egy fiola tartalmát, aztán megint legyintett.
A gépet aztán milicisták ôrizték, senkit sem engedve, közelébe. A holttestet délután Marosvásárhelyre szállították s a sportnapot felsôbb parancsra folytatni kellett, az igen megfogyatkozott nézôsereg ellenére.
A mi kálváriánk másnap kezdôdött, mikor a légügyi minisztérium szakemberei és a szekuritáté együttesen vizsgálták a szerencsétlenség okát.
Három nap alatt legalább hat nyilatkozatot írtam. Miért voltam a gép mellett? Fellépve a gépre, mit néztem a pilótafülkében, tettem-e be valamit? Miért nyúltam be és mozgattam meg a botkormányt stb. Ezekkel a kérdésekkel a szeku kínozott.
Az utóhatás nem maradt el. A pünkösd utáni párt-sportnap csúnyán visszalôtt. Mindenki az Isten haragját emlegette, mert a búcsút megzavarták az istentelenek.
A legjobban öreg sportegyesületi elnökünk fejezte ki a tömeg vélekedését. Lajos bácsi a fülembe súgta.
– Látod, barátom, ha Isten úgy akarja, megbünteti az ellene áskálódókat. Mindig megmutatja, hogy ellene semmit sem tehet a gyarló ember!
A remekül sikerült Altun Hai út után úgy gondoltuk, hogy továbbra is Rico cégének szakértelmére bízzuk magunkat soron következô tengeri kirándulásunkon.
A belizéi tengerpart két egyedi látványossággal vonzza az utazókat. Közelében húzódik a nyugati félteke legnagyobb korallzátonya, amely átlagosan negyven kilométer távolságban kétszáz kilométer hosszan követi a part vonalát. A zátony mögötti illetve az atollok által körülölelt csendes vizekben amatôr könnyûbúvárok és kevésbé gyakorlott légzôpipás merülôk is zavartalanul gyönyörködhetnek a Karib-tenger csodálatos élôvilágában. Nem véletlen, hogy az ezen sportokat kedvelôk a Kajmán-szigetek után éppen Belizét keresik fel a legnagyobb számban.
Belize tengerparti övezetében található továbbá a Karib-tenger legnépesebb manati populációja. A manati a tengeri tehenek családjába tartozó tengeri emlôs. A fajnak több alfaja is van, az itt élôk az ún. nyugat-indiai manatik, amelyek valamivel kisebbek, mint a Mexikói-öbölben és Florida partjainál elôforduló, floridai manatinak nevezett rokonaik. A belizéi kormány és a környezetvédôk erôfeszítéseinek hála az egyébként veszélyeztetett faj ígéretesen szaporodik és remény van arra, hogy a populáció a közeljövôben képes lesz számottevô emberi segítség nélkül is a kívánatos ütemben regenerálódni.
Ilyen látványosságok reményében szálltunk hát újra csónakba. A túrát ezúttal Rico üzlettársa, Carlos vezette, aki a cégnél a tengeri kirándulások szakértôjének számított, annál is inkább, mert önkéntesként részt vett egy közeli manatirezervátum létrehozásában.
Mintegy félóárnyi hajózás után értünk az említett rezervátum közelébe, ahol Carlos kikapcsolta a motort és egy rúd segítségével irányította a csónakot a sekély vízben a manatik feltételezett tartózkodási helye felé. Az állatok nem sokáig várattak magukra. Igazolván az állítást, miszerint a félénkségüknél csak a kíváncsiságuk nagyobb, két kifejlett példány egyre szûkebb köröket leírva közeledett a csónakunkhoz. Ráadásul szerencsénk is volt, hogy a manatik éppen legeltek, mert ez azzal járt, hogy gyakrabban kellett feljönniük a felszínre levegôt venni, mintha pihentek volna. Türelmes várakozásunk meghozta gyümölcsét, mert az egyik állat karnyújtásnyi távolságra tôlünk megállapodott és lélegzetvételei alkalmával érdeklôdéssel vett szemügyre bennünket. Szemrevételezéssel természetesen mi sem maradtunk adósok, és nem takarékoskodtunk a fényképezéssel sem.
Miután alaposan kigyönyörködtünk magunkat, folytattuk utunkat egy kis homokszigetre, amelynek környékén vízalatti sétára invitált bennünket vezetônk. A napsütésben a tengerbôl kiemelkedô, pálmafákkal díszített sziget akár egy utazási reklámba is beleillett volna. A sekélyebb részeken türkizzöld, a mélyebbeken ultramarinkék tenger látványát nehéz szavakkal leírni. Csak azt tudom mondani, kedves olvasók, hogy a kissé talán már elkoptatott paradicsomi jelzô ebben az esetben egyáltalán nem volt túlzónak nevezhetô.
Miután pedig búvárszemüveggel és légzôpipával felszerelve belemerültem a sziget egyik szélvédett öblének vizébe, a pazar látványtól a szám tátva maradt – volna, ha nincs benne a légzôpipa.
Apró, színes halak százai vettek körül bennünket, amelyek elôször, megriadva a betolakodóktól, szétrebbentek, de ha mozdulatlanul lebegtünk a vízben, közel jöttek és kíváncsian figyelték a furcsa idegeneket. Egy apró, fekete halacska feleségem ujjai körül cikázott, egy másik, lila és sárga színekben pompázó csöppség pedig egészen közel úszva, velem nézett farkasszemet. Egy óvatos lepényhal, amelyet eleinte csak nehezen fedeztünk fel, mert szinte egybeolvadt a kôvel, amely fölött lebegett, annyira bátorságra kapott, hogy kinyújtott karom körül mutatta be akrobatikus úszótudományát.
Talán mondanom sem kell, hogy csak nehezen tudtunk természetes szárazföldi közegünkbe visszatérni. Lelkesedésünkben mindjárt el is határoztuk: hazatérve gyakorolni fogjuk magunkat a légzôpipás merülésben, hogy a jövôben is legyen részünk hasonló látványban.
Élményeink varázsát csak fokozta, hogy visszaúton a szigetünkre delfinkíséretet kaptunk és hosszasan szemlélhettük játékos ugrómutatványaikat.
Müllner Péter, Washington
Romániai körútja során Marosvásárhelyen szerepelt a budapesti Apolló cirkusz. Változatos mûsort nézve a gyermekek akkor szórakoztak a legjobban, amikor Misi bohóc lépett a porondra.
– Hagyomány nálunk az artistaság. Édesapám, nagyapám és apósom is bohóc volt. Korán kezdtem. És úgy tûnik, a fiam is az lesz. Két-három éves lehettem, kis akrobatamutatványokkal léptem fel. A család minden tagja – papa, mama, gyerekek – együtt tornászott. Tízéves koromtól pedig már kisbohóc lettem. Mindent tudni akartam. Minden számban mókázni, bolondozni. Mindenekelôtt szórakoztatni a közönséget. Az artista is tudja, hogy a cirkusz szórakozó mulatóhely.
– Van artista- és van bohóciskola is, és ott a családi képzés. Úgy nôttünk fel, hogy egyfolytában gyakoroltunk. Erre ösztönzött az állandó fellépés is. Bohóciskolába nem jártam. Oda válogatás alapján lehet bejutni. Kis artisztikára is megtanítják a "tanulókat", hogyan kell a porondra olyan számot összeállítani, hogy túlzás nélküli bolondozással vidámságot fakasszanak.
A feleségem papája is bohóc volt. Jó idomár. Kraj Leopold. A nejem is bohóckodott, míg a gyerekeink picurkák voltak. Egy alkalommal aztán kértem, hagyjon fel vele. Ekkor frissítettem fel azokat az artistaszámokat, amelyekkel Nyugaton szerepeltem. A nagyobbik lányunk ma már 23 éves, és mert kövér, 120 kilós kaucsukbalerinaként emlegetik a cirkusz világban. Összeállítottam egy bohóckodó balerinaszámot, melyben együtt dolgozunk. A másik lányunk, aki maholnap 18 éves, ún. hula-hopp karikaszámot mutatott be, 4-5-8 karikát forgatva magán. A nemsokára 12 éves fiunkkal pedig együtt bohóckodunk…
– 20 éves korom óta utazom. Egész Európát bejártam. Perzsiában is voltam. A sah is meghívta a társulatot. A palotájában szerepeltünk. Elhozta a gyerekeit is. Teherán közepén, az ô sportpályáján is felléptünk. A sah felesége volt akkoriban a mûvelôdésügyi miniszter, ezért is támogatott annyira bennünket. Tetszett az európai mûsor, de az ottani cirkusz más, mint a mienk. Valamiféle színházi produkcióhoz áll közelebb. Onnan Indiába kellett volna mennünk, de mert kitört a kolerajárvány, nem mehettünk. Az igazgatónk azért járt ott, szét is nézett és tôle tudtuk meg, hogy Delhiben az artisták kis sátrakban laktak 50-55 fokos hôségben. Bírtam a meleget, hisz a ’70-es években még fiatal voltam. Bár a bohóc nem öregszik…!
– Annyi ország! Annyi nemzet! Változó a humor is.
– A modern kor másfajta humort hozott. Chaplinen nemigen nevetünk már. A modern cirkusz nélkülözhetetlen szereplôje a bohóc, az artista. Aki olykor mulatságos külsejével a különbözô mûsorszámok közötti szünetet tölti ki. Mégsem "pótfigura"! Ártatlan, vidám játékával, fejlett humorérzékével és hajlamával, máskor ügyességi mutatványokkal, idomított állatokkal lepi meg a közönséget. Sôt muzsikával is! Külföldön olyan számot kell összehozni, amelyet mindenki megért, anyanyelvétôl függetlenül. A gesztusaival, a mimikájával, a mozgásával, a szívével, a lelkével, teljes lényével.
– Megszoktam. Mondhatni lakókocsiban születtem. A szüleim Richter budapesti magáncirkuszánál dolgoztak akkor éppen, szerzôdéssel. Iskolába is úgy jártam, ahogy a mi gyerekeink. Mint magántanuló.
– Végül, a vastapsot kiváltó labdás, pingponglabdás száma felôl kérdezném…
– Ritka artistaszám 4-5 labdával és sok pingponglabdával zsonglôrözni. Egy-két cirkuszmûvész ha mûveli ezt egy országban. Magyarországon is csak a barátom csinálta. Többévi nagyon kemény munkám áll ebben. Ez egyike különben a legnehezebb zsonglôrszámoknak. Bár úgy tûnik, bohócnak lenni egyszerû, mégsem az! Volt úgy kb. 25 évvel ezelôtt pl. a bukaresti nagycirkuszban, hogy 13 alkalommal hívtak vissza egyazon mûsorban. Állítom, nehéz mesterség a bohóckodás! Mert, miközben olykor szellemesen tréfálkozunk, vagy szelíden nevetségessé teszünk esetleg dolgokat, kellemesen tálaljuk a komikumot, van ebben néha komoly dolog is…
Szeptember 1-jétôl nônek a nyugdíjak
Körülbelül egymillió városi és 1,5 millió falusi nyugdíjasnak szeptember 1-jétôl nô a nyugdíja – közölte az államfô a kormány rendkívüli ülésén. A teljes munkarégiségért járó nyugdíj városon minimum egymillió lej, falun 250.000 lej lesz. A növelés fedezni fogja azt a mintegy hét százalékot, amivel a nyugdíjak devalválódtak a január és június közötti pénzhígulás miatt. Isarescu elismerte, hogy a nyugdíjasok helyzete drámai, és kielégítô megoldására mintegy tíz éven belül lehet csak számítani. Az emelést az állami kamatok visszafizetésénél eszközölt megtakarításokból kívánják fedezni. tekintettel arra, hogy az ország belsô és külföldi közadóssága kicsi.
A Romtelecom nem tartozik az államnak
A Romtelecom Országos Távközlési Társaság szerint tévesen sorolták ama gazdasági szereplôk közé, melyek esetében alkalmazandó az idei 95-ös sürgôsségi rendelet. A közvélemény pontos tájékoztatását tartva szem elôtt, a Romtelecom pontosít: mindig kellô idôben tett eleget az állami költségvetéssel szembeni kötelezettségeinek, és eltökélt szándéka a továbbiakban is hasonlóképpen eljárni. Mint ismeretes, a szóban forgó rendelet értelmében a gazdasági szereplôknek az állami költségvetéshez való, tavalyról hátralékos kötelezettségeit az országos védelmi rendszer intézményeivel idén december 31-ig leszerzôdött javak és szolgáltatások ellenértékével fogják kompenzálni.
A palesztinok többsége bizalmatlan
A legfrissebb felmérés szerint a palesztinok 54 százaléka nem bízik abban, hogy a Camp Davidben zajló izraeli-palesztin béketárgyalásokon a felek kiegyeznek. A jeruzsálemi tájékoztatási és távközlési központ 1200 arab körében végzett közvélemény-kutatást Kelet- Jeruzsálemben, a Jordán folyó nyugati partvidékén és a Gáza-övezetben. A felmérés tanúsága szerint a megkérdezettek 55 százaléka bizalommal viseltetik a palesztin tárgyalóküldöttség iránt. 49 százalék nem értékeli elhamarkodottan az eseményeket, az egyeztetések végsô eredményétôl teszi függôvé ítéletét. A válaszolók 42 százaléka meg van gyôzôdve arról, hogy a palesztin nép többsége az Izraellel való megegyezés elérését pártolja, némileg kisebb hányaduk viszont ellenkezôképpen vélekedik, szerintük az arabok mérvadó hányada sohasem fogja elfogadni a zsidó állammal való megegyezést.
Nem perelhetô a pápa Hollandiában – jelentette be kedden Amszterdamban az államügyészség. II. János Pált homoszexuális szervezetek kívánták bíróság elé állítani hátrányos megkülönböztetés vádjával, mert a hónap elején kétségbe vonta egy római homoszexuális felvonulás jogosultságát, és természetellenesnek nevezte a saját nemhez vonzódást. Az ügyészség szerint azonban a római katolikus egyház és a vatikáni állam fejeként a szentatya teljes mentességet élvez minden büntetôjogi eljárás alól.
Kohl nem mondhat beszédet a tizedik évfordulón
A német egység helyreállításának ôsszel esedékes tizedik évfordulóján tartandó központi ünnepségen csupán egyszerû parlamenti képviselôként vehet részt Helmut Kohl, a szónoki emelvényre nem léphet föl – írja keddi számában a Die Welt. Az idei évfordulós ünnepséget Drezdában, a Gottfried Semper által tervezett gyönyörû operaházban tartják. A program szerint az operában Johannes Rau államfô, Wolfgang Thierse, a Bundestag elnöke és Kurt Biedenkopf, a Bundesrat elnöke mond beszédet. A keleti országrész lakosságát Lothar de Maiziere, a néhai NDK utolsó miniszterelnöke képviseli beszédével. Helmut Kohl, az újraegyesülést kancellárként "levezénylô" politikus csak mint egyszerû parlamenti képviselô kapott meghívást a rendezvényekre, beszédet sehol sem mondhat. Uniópárti körökben bírálták a döntést. Arnold Vaatz CDU- képviselô, egykori keletnémet polgárjogi aktivista szerint jobban megfelelne a történelmi realitásnak, ha Kohl beszéddel vagy más fellépési lehetôséggel a nyilvánosság elé léphetne.
Könnyítés Iránban az iskolás lányok öltözékére vonatkozóan
Az iráni hatóságok enyhítettek a teheráni iskolás lányok öltözékére vonatkozó elôírásokon, így az általános iskolába járó leányok mostantól akár színes ruhákat is viselhetnek. Az új rendelkezés megfigyelôk szerint az 1997-ben megválasztott Mohammed Hatami elnök szabadelvû kulturális programjának törekvéseit tükrözi. Iránban az 1979-es iszlám forradalmat követôen arra kötelezték