|
LII. évfolyam 161. (14517) |
2000. július 13., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneascã, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az ausztráliai Esmeralda bányatársaság csôdbiztosa nem tudja megítélni, hogy vajon a magyar állam 108 millió dolláros (179 millió ausztrál dollár) kárigénye sikeres lesz-e vagy nem.
– Ezt nem tudom megmondani. Egyelôre csak egy egyoldalas irat van a kezemben, amely alapjában mindössze annyit tartalmaz, hogy az Esmeralda tartozik 179 millió ausztráliai dollárral Magyarországnak környezeti károkért, satöbbi – mondta az adminisztrátor, Kim Strickland kedden Perthben a Dow Jones hírügynökségnek.
Az adminisztrátor korábban kedden, a március óta önkéntes csôdvédelem alatt álló Esmeralda hitelezôinek gyûlésén vette át hivatalosan a magyar kárigényt a Slater and Gordon ügyvédi irodától, a magyar kormány képviselôjétôl.
– De ebben az iratban nincsenek részletek. Több részletet kértem a Slater and Gordontól, és azt felelték, hogy igyekeznek néhány héten belül beszerezni a további adatokat – mondta Strickland, és hozzátette: számára az a leghomályosabb, miként jutottak el a magyar számítások 179 millió ausztráliai dollárhoz. – Ha a magyar államnak jelentôs igénye van, fôleg, ha a 179 millió ausztráliai dolláros igény jogilag megáll a lábán, akkor az Esmeraldának semmiképpen sincs elég vagyona a teljesítésre – fejtegette.
Az Esmeralda fô vagyona az 50 százalékos részesedése a nagybányai Aurul részvénytársaságban, amely a januári ciánszennyezést okozta. Egy román állami fémbányavállalat az Aurul másik tulajdonosa.
Strickland szerint az Esmeralda biztosítási kötvénye nem segít. - A biztosítás kártalanítja a vállalatot, ha igény merül fel ellene. De nem folyamodhatom a biztosítási összegért, amíg a magyar kormány nem részletezi számomra, hogy tulajdonképpen mit is igényel és miért.
Strickland tévesnek nevezte azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint a magyar állam beperelte az Esmeraldát. – Nem perelhetik be az Esmeraldát, amíg csôdvédelem alatt áll, hacsak én nem egyezem bele, avagy meg nem szerzik a Nyugat- Ausztráliai Legfelsô Bíróság engedélyét. Megvan annak a rendje, hogyan kell eljárni a hitelezôk igényeivel, ha egy cég csôdvédelem alatt áll, és én eszerint járok el. Meg lennék lepve, ha a bíróság engedélyezné a peres eljárást az Esmeralda ellen. A magyar államnak persze joga van fellebbezni a bírósághoz, ha elutasítom a kárigényét, és ezt a megfelelô idôben majd megteheti – mondta az adminisztrátor a hírügynökségnek.
Az ügy további fejleménye, hogy precedens értékû polgári peres keresetet nyújt be pénteken a Páneurópa Jogász Unió a Tisza és Szamos menti ciánszennyezés károsultjainak nevében a károkozó romániai Aurul céggel szemben – közölte Mayer Erika, a szervezet elnöke szerdán az MTI-vel.
A polgári peres eljárást a Pesti Központi Kerületi Bíróságon indítja meg a kiskárosultak igényeit képviselô egyesület.
Mayer Erika elmondta: az idegenforgalmi szezon eddigi rendkívül kedvezôtlen tapasztalatai alapján úgy tûnik, hogy a magánjogi kárigény az eddig becsült egymilliárd forintot is meghaladja majd.
Az elsô keresethez kiválasztott két felperes a Tisza- tónál él, a falusi vendéglátásban tevékenykedik, s a nyári idényre náluk lefoglalt szállásokat mondták vissza turisták a ciánszennyezôdés miatt. Konkrét kárigényük az eddig eltelt idôszakra vonatkozóan több százezer forint.
– Azt szeretnénk, hogy az elsô ügyekben a bíróság állapítsa meg a környezeti szennyezés megtörténtét, s ebbôl fakadóan a táj értékének csökkenését, amiért a károkozónak helyt kell állnia – hangsúlyozta Mayer Erika.
A jogász uniónak továbbra sem sikerült anyagi támogatókat találni a perekre, az ügyvédi kiadásokra. Mivel az alperes külföldi, csak a fordítási költségek igen komoly összegeket emésztenek fel.
A polgári peres ügyekben a Páneurópa Jogász Unió felkérésére mintegy tíz ügyvéd tevékenykedik majd, akik egyelôre térítésmentesen végzik ezt a munkájukat.
A román hatóságok nem értették meg, vagy csak csekély mértékben fogták fel a fejlett országoktól a fejlôdôben levô államok felé áramló tôkehullámokban történt strukturális változásokat, melyek a külföldi hitelek elnyerésében észlelhetô nehézségek egyik magyarázatát képezik – fejtette ki Theodor Stolojan hajdani miniszterelnök a Tôkepiacon keresztüli finanszírozás címû szeminárium munkálatain.
Tíz éve eme tôkeáramlatok zömmel hivatalos forrásokból érkeztek (NVA, VB), melyek 60 milliárd dollárt tettek ki, míg a magánforrások alig 30 milliárdot, jelen pillanatban azonban a magánforrásokból érkezô tôkeáramlat a túlnyomó, melyek jóval meghaladták a hivatalos forrásokból érkezôket, 250 milliárd dollárra rúgva, szemben a 45 milliárddal – mondotta Stolojan.
E módosult körülmények között a román hatóságok nem bizonyultak hatékonynak a magán finanszírozási források bevonásában, melynek egyik oka a külföldi befektetésekre vonatkozó történykeret instabilitása – összegezett a volt miniszterelnök.
Jelen pillanatig az árvaházak 80 százalékát utalták át az eddig illetékes tárcák alárendeltségébôl a helyi tanácsokhoz – nyilatkozta kedden a kormánypalotában Gabriela Vrânceanu Firea kormányszóvivô.
A múlt hét végi 10 százalékhoz képest e 80 százalék meglehetôsen nagy elôrelépést jelent, mely csupán azt követôen vált lehetségessé, hogy a miniszterelnök a folyamat késleltetéséért felelôs személyek menesztésével fenyegetett – mondotta a kormányszóvivô.
Isarescu miniszterelnök arra kérte a Gyermekvédelmi Ügynökség igazgatóját, Vlad Romanót, hogy állítson össze napi kimutatást az átutalásokról, ez a jelentés fogja képezni a csütörtöki kormányülés elsô napirendi pontját.
A miniszterelnök másrészt ismételten megerôsítette: személyesen fog részt venni az állami gondozásban lévô gyerekek ügyének megoldásában. Isarescu úgy véli, az átutalás a jövedelemforrások átirányításával lesz lehetséges. Felkérte az illetékeseket, hogy egy hét leforgása alatt közöljék megyénként a szükséges összegeket, tekintve, hogy a legtöbb helyi tanács szegény, az állami gondozásban lévô gyerekek ellátásának átvállalása pedig még jobban meg fogja terhelni kasszájuk költség rovatát.
A német Henkel konszern közép-kelet-európai leányvállalata, a bécsi székhelyû Henkel Central Eastern Europe építéstechnikai anyagokat elôállító gyárat helyezett üzembe tegnap Bukarestben – közölte a cég Bécsben.
A beruházás értéke 2,5 millió euró – jelentette az APA hírügynökség.
Az üzemben elsôsorban ipari ragasztóanyagokat állítanak elô. A ragasztóanyagok piaca Romániában fellendülôben van, a Henkel adatai szerint az év elsô negyedében a múlt év hasonló idôszakával összevetve 16,6 százalékkal, átszámítva 9,6 milliárd schillingre nôtt ezeknek a termékeknek a forgalma.
A Henkel Ceresit márkanéven forgalmazza építéstechnikai termékeit, amelyeket 1997-ben vezettek be a román piacra.
A Henkel a 70-es évek eleje óta van jelen Romániában, és 1994-ben saját vállalatot is alapított. A cég romániai forgalma tavaly elérte a 430 millió schillinget.
Felvételi a Dimitrie Cantemir egyetemre
Pénteken, július 14-én kezdôdnek a beiratkozások a marosvásárhelyi Dimitrie Cantemir magánegyetemre. Az idei jelöltek azonban már most elárasztják a felvételire vonatkozó kérdéseikkel az egyetem titkárságát. A Cuza Voda utca 22. szám alatti székhelyû egyetem leglátogatottabb pontja a jelenlegi és jövendô diákok számára felállított hirdetô, az azon kifüggesztett vizsgaeredmények és mellette a különbözô szakokon meghirdetett helyek számára vonatkozó közlemények miatt. Ugyanitt jelennek meg majd részletes tudnivalók a beiratkozásról, a jelentkezôk számáról és a felvételi menetérôl.
A vizsgaszesszió és a felvételire való készülés lázát kiegészíti az egyetem titkárságán tapasztalható segítôkészség, hogy a beiratkozás idôszakára mindent biztosítsanak. A jelentkezôknek elsôsorban a benyújtandó iratcsomóról adnak felvilágosítást.
A jogi, közgazdasági, történelem-földrajz, pszichológia karokra és pszichopedagógia kollégiumba felvételizôk iratcsomójának tartalmaznia kell a felvételi vizsgára való beiratkozási lapot (típusnyomtatvány), szerzôdés-kérvényt (típusnyomtatvány), orvosi vizsgát igazoló iratot (az orvosi vizsgálatokat az egyetem székhelyén, a beiratkozáskor végzik el), születési és szükség esetén a házassági bizonylat eredetijét, az érettségi diplomát vagy egy azt helyettesítô igazolványt az idén érettségizetteknek, a katonai központtól sorozási igazolványt vagy a katonakönyv eredetijét, 4 (négy) igazolványképet (azonos méretû a személyazonossági igazolványban használttal), a 450.000 lejes felvételi díj kifizetését igazoló nyugtát.
A Dimitrie Cantemir posztlíceumba való beiratkozás lényegében hasonló az egyetemi oktatásba való jelentkezéssel. Az iratcsomónak tartalmaznia kell a felvételi vizsgára való beiratkozási lapot (típusnyomtatvány), szerzôdés-kérvényt (típusnyomtatvány), orvosi vizsgát igazoló iratot, születési és szükség esetén házassági a bizonylat eredetijét, a végzettséget igazoló okiratot vagy egy azt helyettesítô igazolványt az idén végzetteknek (a poszliceális oktatásba minden líceumi végzôs felvételizhet, függetlenül attól, hogy sikerült-e az érettségije vagy sem), a katonai központtól sorozási igazolványt vagy a katonakönyv eredetijét, 4 (négy) igazolványképet (azonos méretû a személyazonossági igazolványban használttal), a 300.000 lejes felvételi díj kifizetését igazoló nyugtát.
Mindkét oktatási formábavaló jelentkezéskor az iratcsomót az egyetem székhelyén levô titkárságra kell leadni. Itt az iratcsomó átvételekor ellenôrzik az iratokat, majd a jelentkezôt nyilvántartásba veszik és kiállítják számára a felvételi igazolványt.
A beiratkozási idôszak végén, július 19- én kifüggesztik a beiratkozott jelentkezôk névsorát, szakonként, megjelölve a vizsga idôpontját és helyét(teremszám).
A felvételire 2000. július 21-én kerül sor és az egyetemi szintû és kollégiumi oktatásba jelentkezôk számára tesztkérdésekbôl áll majd, míg a posztlíceumba felvételizôk interjún vesznek majd részt, ahol a hangsúlyt az általános mûveltségre fektetik.
Az Oktatási Minisztérium szeptember végére két törvénytervezetet készít az iskolák és líceumok, illetve az egyetemek mûködésérôl.
Miniszteri rendelettel Andrei Marga szerdán két munkacsoportot nevezett ki, amelyeknek feladata lesz a projektek kidolgozása és vitára bocsátása tanári és szakszervezeti körökben. A két projekt tartalmazni fogja az eddig foganatosított összes reformintézkedést. Marga szerint általános szabályozásokra van szükség az oktatási reform továbbvitelére és az európai struktúrákkal és normákkal való összehangolására.
Frissen megválasztott polgármesterünk nem húzza az idôt. Számára az utóbbi – a prefektusi székben eltöltött – négy év is folytonos választási kampány volt, miért lenne ez másként a következô négy évben? S mert a szóban forgó elkövetkezendô négy év máris megkezdôdött, munkára fel uraim, következzék a városirányítás Dorin Florea módra.
Hogy miként is vezetik majd Marosvásárhelyt a következô idôszakban, már az elsô napokban izelítôt kaphattunk. El kell ismernünk, polgármesterünk nem vacakol sokat. Pontosan tudja, hogy mik azok a teendôk, amelyeket könnyedén és látványosan megoldhat – fôképpen, hogy egy sereg intézmény és szervilis beosztott csüng a szaván, s immár nem azon gondolkodik, hogy miként gördíthet akadályokat a vezetés elé –, s melyek azok az ígéretek, melyeket könnyû szívvel megtehet, hisz soha senki nem fogja teljesítésüket számon kérni. Ide is, oda is van egy jó szava, s kellôen dörgedelmes, ha ezzel jó pontokat szerezhet.
Tudja, hogy mi kell a jónépnek. Fôleg annak a rétegnek, amely nem lát a felszín alá, s nem is érdekli, hogy mi történik ott. Egy kis látványos aszfaltozás itt, egy gyors romeltakarítás ott, pataktakarítás médiakísérettel, néhány bombasztikus mondat a Petru Maior egyetem ballagásán ("minden közigazgatás szakon végzett diákot alkalmazok a hivatalban!"), annak homlokegyenest ellentmondó szentenciaszerû kijelentések egy sajtótájékoztatón ("felére csökkentem a polgármesteri hivatal személyzeti kiadásait"). Nem számít hogy mi, csak folyton a figyelem középpontjában lenni, mint ünnepelt hôs, városmegmentô, aki "humánusabbá" teszi a központot, s az igénylôk rendelkezésére bocsátja a víkendtelepi vendégházat, melyre a "Fodor-adminisztráció" (s itt következik a kellôen hatásvadász szünet) lám-lám, ennyit és annyit költött.
Persze, Florea úr elfelejti megemlíteni, hogy azért egy ekkora városnak, amely megfelelô nemzetközi kapcsolatok kiépítésére törekszik (ha még törekszik!?), szüksége van egy ilyen létesítményre, s ô maga sem annyira ostoba, hogy ne vegye ezt igénybe alkalomadtán. Addig azonban kellô reklámot kap az, hogy az "istenadta nép", a populus – mely szóból a populizmus kifejezés is keletkezett – egy napig "királyként érezheti magát" a polgármesteri hivatal vendégházában, hisz azt az "ô pénzébôl építették".
Ha pedig már úgyis a víkendtelepen vagyunk, ugyancsak Dorin Florea az, aki megabiztosan jelenti ki, hogy többet senkit sem áltatnak, július 31-éig biztosan használatba adják az elsô fürdômedencét. Azon túlmenôen, hogy a kivitelezô és a szabadidôközpont vezetôsége ebben egyáltalán nem biztos, azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy a víkendtelep újjáépítése távolról sem a Dorin Florea érdeme. Mondhatni megválasztásáig semmi köze nem volt hozzá. Dehát a más tollával is lehet ékesebb az ember. Mert szüretelni kiválóan tud, százat az egy ellen, hogy az átadás ünnepi szalagát nagy csinnadratta közepette vágja majd el, olyan létesítmények esetében is, amelyeket szidva szidott (aluljáró, Dózsa György utca stb.) kampánya idején.
Hogy mi történik az igazán komoly dolgokkal, amelyeknek a megoldásához idô, pénz, kitartás és tartós kapcsolatok kiépítéséhez nélkülözhetetlen emberi tartás szükséges, amelyek megvetik az alapját a város igazán szolid pillérekre fektetett fejlôdésének, amelyek olyan gazdasági bázist teremtenek, hogy a most elôtérbe helyezett látványos, ám a lényeget tekintve apró-cseprô dolgok könnyen megoldhatók lehetnek, egyelôre titok.
Persze, ha a polgármesteri hivatal lényeges, a fejlôdés irányába mutató lépéseket tesz, nem leszünk mi azok, akik akadályozzuk ebben. Mint ahogy az sincs ellenünkre, ha takarítanak, aszfaltoznak, felújítanak a városban. Arra azonban nem árt figyelni, ha mindezt elsôsorban az olcsó népszerûség-hajhászás érdekében teszi valaki. Hisz tudják: "fecseg a felszín, hallgat a mély".
A bevándorlási engedélyt kérelmezôk toplistáján elsô helyen román állampolgárok szerepelnek, ôket követik a kínaiak és a jugoszlávok – közölte Bálint Ferenc idegenrendészeti igazgató.
A legtöbben, 1979-en a fôvárosban, 466-an Csongrád megyében, valamint 450-en Pest megyében szeretnének letelepedni.
A rendelkezésre álló, az idei esztendô elsô félévének adatai szerint 76.052 külföldi él bevándorlási engedéllyel Magyarországon.
Bálint Ferenc elmondása szerint a tavaly az azt megelôzô évhez képest 20 százalékkal több, összesen 12.592 bevándorlási kérelmet regisztráltak.
Ugróczky Mária, az állampolgársági igazgatóság vezetôje elmondta: tavaly 6.066 – döntô többségében magyar gyökerekkel rendelkezô – személy szerezte meg a magyar állampolgárságot honosítás, visszahonosítás útján. Az év elsô hat hónapjában 2.636 személy lett magyar állampolgár, 175 esetben történt elutasítás.
Az új magyar állampolgárok 17 százaléka visszahonosított, 75 százaléknak pedig felmenôi között voltak magyar állampolgárságúak.
Mint mondta, a honosítottak, visszahonosítottak több mint fele Romániából települt át, és jelentôs a Jugoszláviából áttelepültek száma is.
A tájékoztatás szerint magyar állampolgárságuk igazolását tavaly 4264-en kérték. Magyar állampolgárságáról összesen 995-en mondtak le, fele annyian, mint 1995-ben.
– Magyar gyökerekkel nem rendelkezô személynek 12-15 évet kell várnia, hogy teljes jogú magyar állampolgár legyen – tette hozzá Ugróczky Mária.
Megjegyezte, hogy ez az idôszak magyar nemzetiségû személyek esetében sokkal rövidebb.
Sürgetô az EU intézkedés reformja
Az Európai Unió vezetô szerveinek elnökei kedden egyöntetûen állást foglaltak amellett, hogy az EU intézményes reformjairól folyó kormányközi konferenciának az idén be kell fejezôdnie, és olyan eredményt kell hoznia, amelynek köszönhetôen a keleti bôvítés megkezdése elôtt már nem lesz szükség újabb konferenciára.
Az Európai Parlament alkotmányügyi bizottsága kedden tartott tanácskozást a kormányközi konferencia állásáról. A tanácskozásra nemcsak az uniós képviselô testület tagjai voltak hivatalosak, hanem az EU-tagországok nemzeti parlamentjeibôl és a tagjelölt államokból is hívtak képviselôket.
A megbeszélésen felszólalt Nicole Fontaine, az Európai Parlament elnöke, Romano Prodi, az Európai Bizottság vezetôje, illetve az EU soros elnökségét adó Franciaország reformkonferencia- ügyi felelôse, Pierre Moscovici, az uniós ügyekkel foglalkozó mellérendelt miniszter. Mindhárman hangoztatták azt, hogy a konferenciát idôben és sikerrel kell befejezni, nehogy akadályozza a bôvítés történelmi folyamatát.
Fontaine rámutatott, hogy az intézményes reformok sikere minden korábbinál egyenletesebbé teszi a keleti bôvítés útját. Moscovici egyebek között azt emelte ki, hogy a konferencián múlik, sikerül-e megôrizni az EU döntéshozatali hatékonyságát a bôvítést követôen is.
Moscovici azt is fontosnak tartotta, hogy a konferencia ne a minimális eredményekkel fejezôdjék be. Ugyanakkor azt is hangoztatta, hogy nem szabad kockára tenni a bôvítés folyamatát. Szavait Prodi úgy értelmezte, mint egyfajta garanciát a tagjelölteknek arra, hogy a konferencia az idén befejezôdik.
Romano Prodi fontosnak tartotta, hogy rámutasson: az intézményes reformok között szereplô fokozott együttmûködéssel nem a másodosztályúság intézményét igyekeznek bevezetni az EU-ban. Meg kell érteni, hogy ez az eszköz nem valamely országok kizárására, hanem az érdeklôdô EU-tagok együttmûködésének fokozására szolgál, miközben nyitva áll bármelyik további tag elôtt is – fejtegette Prodi.
Az intézményes reformokról idén februárban kezdett konferenciát az EU. Három kérdést kell eldönteni ahhoz, hogy a keleti bôvítés megkezdhetô legyen: az Európai Bizottság összetételét, a döntéshozatalkor alkalmazott nemzeti szavazati arányokat, illetve a vétójog alkalmazásától megfosztandó területek körét. A konferenciát uniós vélekedés szerint is az idén be kell fejezni ahhoz, hogy Brüsszel tartani tudja múlt decemberben vállalt ígéretét, miszerint a maga részérôl 2002 végére készen áll az új tagok befogadására.
Az Európai Emberi Jogi Bíróság szerdán kijelölte a három "bölcset", aki felméri Ausztria politikai állapotait, az Európai Unió elnökségének fölkérésére.
A strasbourgi székhelyû bíróság közleménye szerint a három bölcs a következô: Martti Ahtisaari volt finn elnök, Marcelino Oreja volt spanyol külügyminiszter és Jochen Frowein német jogászprofesszor, a heidelbergi Max-Planck Intézet igazgatója.
A portugál EU-elnökség végnapjaiban Antonio Guterres miniszterelnök fölkérte az Európai Emberi Jogi Bíróság elnökét, Luzius Wildhabert: válasszon ki három szakértôt annak felmérésére, mennyire elkötelezett Ausztria az európai értékek mellett.
A strasbourgi közlemény szerint a trió közvetlenül az EU-elnökséget jelenleg ellátó Franciaországnak nyújtja majd be jelentését. Ennek elkészítésére a bíróság nem szabott határidôt.
A felmérés az Ausztriát az EU-n belül elszigetelô szankciók feloldásához vezethet. A három bölcs tanulmányozni fogja a kisebbségek, menekültek és bevándorlók ausztriai jogait, valamint az Osztrák Szabadságpárt politikai színezetét.
A marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatói állására a Kulturális Minisztérium által kiírt, a napokban zajlott versenyvizsgára hárman jelentkeztek: Zeno Fodor, a most leköszönô vezérigazgató, Nicu Mihoc, a Liviu Rebreanu tagozat mûvészeti igazgatója, és a versenyvizsga gyôztese: Cristian Ioan színész-rendezô, a szatmárnémeti Északi Színház rendezôje, aki augusztus 1-jétôl a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház vezérigazgatói állását tölti be.
A Nemzeti Színház egyébként szabadságra ment. Az adminisztráció ellenben dolgozik, ottjártunkkor Kárp György ügyvezetô igazgató éppen személyszállító autót keresett a társulat külföldre utaztatásához. Az a helyzet ugyanis, hogy egy olyan nemzeti színházi státussal rendelkezô, két tagozatot mûködtetô intézménynek, mint a marosvásárhelyi színház, nincs az európai mûszaki standardoknak megfelelô jármûve. Márpedig a külföldi meghívásoknak illik eleget tenni, így a Liviu Rebreanu tagozat 16 színésze, mûszaki személyzettel részt vesz július 22. és 26. között Bosznia- Hercegovinában, pontosabban Banja Luka városában megrendezendô Kastel-Fest 2000 nemzetközi nyári színházi fesztiválon. A társulat Andreea Valean Amikor én fütyülni akarok, akkor fütyülök címû darabját viszi a délszláv városba. A költségeket a Soros Alapítvány fedezi.
A Tompa Miklós tagozat augusztus 22-én kezdi a próbákat, Molnár Ferenc Liliom c. színmûvével. A színház ügyvezetô igazgatója elmondta, hogy a magyar tagozat ôsszel hosszabb turnéra indul, éspedig a Svédországi Magyarok Szövetségének meghívására az északi államban is bemutatják Sík Sándor István király címû történelmi drámáját. Azonkívül erdélyi városokat is felkeresnek, játszanak Déván, Zilahon, más olyan településeken, amelyeket jó ideje elkerülnek hivatásos magyar színházak.
Addig is a színházban javításokat kellene végezni, csakhogy amíg a színészek fizetése is késik, meglehetôsen szûkös az esély. Noha a vezetékek legalább felét sikerült kicserélni, Kárp György sem a színpadtérre, sem az elôcsarnokba meleget a télire nem ígér. Hacsak…
Lapunkban esett már szó a csittszentiváni gyülekezeti házról, melyet nemrég avattak fel. Arról azonban nem írtunk érdemben, hogy az épület európai komfortja mellett attól is igazán otthonias, hogy az elôtér és a nagyterem falain az egykori Bandi Dezsô-tanítvány, Balogh Károlyné Sebestyén Etelka gyapjú- és rongyszônyegeiben és rongy szövött kárpitjaiban gyönyörködhet az odalátogató. Közel harminc alkotás – egy tudatos életút beérett gyümölcse a tárlat. A kompozíció tisztasága, a színek üdesége, az az életigenlés, melyet a jórészt népszokásokat, mese- és balladajeleneteket megelevenítô munkák árasztanak, azt mutatja, hogy az alkotó személyisége kiteljesedett, megtalálta a maga egyéni stílusát ezen a mûfajon belül. Munkái messze földön keresettek. Nem bánja meg, aki átkel a Maroson, és egy kellemes félórát szerez magának a csittszentiváni tiszteletes asszony életmûvének megtekintésével.
Gyakran jelennek meg ismertetések Dél-Ázsia legnagyobb félszigetérôl, az ott élô népek kultúrájáról, politikai harcairól, a szomszéd népekkel való viszályairól. Ez a hatalmas földrész felöleli a szubkontinensnek is nevezett Elô-Indiát, másrészt a félsziget legnagyobb államát, az Indiai Köztársaság nevû államszövetséget. E terület lakóival, nyelvével kapcsolatban gyakran tapasztalható bizonytalanság, következetlenség, ezért nem árt kissé közelebbrôl megvilágítani egy-két nyelvi vonatkozását.
Aki ezen a földrészen vagy ebben az államban lakik, vagy ami ezzel kapcsolatos, onnan származik, azt indiainak mondjuk. Így beszélhetünk indiai lakosról, állampolgárokról, indiai kormányról, indiai éghajlatról, indiai árukról. Indiaiak tágabb értelemben mindazok, akik e terület állandó lakói.
E soknyelvû államszövetség lakóinak legnagyobb része ind nyelvû. Az ind szó nem egyetlen népet jelöl, hanem olyan rokon nyelvek csoportját jelenti, amely az indoeurópai nyelvtörzsnek Elô-Indiában beszélt ágához tartozik. A mai ind nyelvek közt a legelterjedtebb a hindi. Az ind szó már alig használatos "ind személy" értelemben. Legfeljebb többes számú alakját használjuk: indek (ind népek). Helyette az indus terjedt el, mely nem annyira régies. Többé- kevésbé elkülönült tehát az inkább nyelvre utaló ind melléknév az inkább személyt jelentô indus fônévtôl. Beszélünk tehát ind népekrôl, ind irodalomról, viszont gyakrabban emlegetjük az indusokat, mint az indeket. Ez utóbbi értelemben sokan mondanak indiait. Ez azonban kevésbé pontos szóhasználat, mert jelenthet Indiában élô tamil vagy más nemzetiségû embert is.
Sokan a hindu szóval illetik általában az indiai lakost. Szabatosan csak azokat nevezhetjük így, akik a hinduizmust, vagyis a brahmanizmus vallásának egy sajátos indiai változatát követik. Ebben a tekintetben gyakoriak az ilyen szókapcsolatok: hindu szokás, hindu mûvészet, hindu szertartás stb.
A sokféle és nehezen osztályozható ind nyelvek és nyelvcsoportok közül megemlíthetjük a bengáli, orijá, bihári, padzsábi, nepáli, kasmiri, szingaléz, szindi stb. nyelvet. Eredete szerint óind a cigány nyelv is. Az India északi részérôl elvándorolt cigányok sokféle nyelvjárást beszélnek. Mindenik nyelvjárásra hatott annak az országnak vagy vidéknek a nyelve, ahol megtelepedtek.
Hilversum-Budapest-Marosvásárhely:
"… Jó lenne, ha a holnapi hangversenyemre ide kölcsönöznétek az orgonátokat, mert itt nincs ám olyan, mint a minô a Tiétek…" – írta l9l3-ban a Marosvásárhelyi Konzervatórium igazgatójának, Metz Albertnek levelében Schmidthauer Lajos, korabeli kiváló orgonamûvész Berlinbôl, a városunk valamikori Közmûvelôdési Házának hangversenyorgonájára utalva. Akkoriban, európai viszonylatban is a legjobb hangszerek között tartották számon. A közelmúltban a Kultúrpalotában készült, kissé ritka rádiófelvételnek a "fôszereplôje" lett az l9l3-ban beépített marosvásárhelyi orogona. A felvétel a Hilversumi Evangéliumi Rádió kezdeményezésére Teleki Miklós budapesti elôadómûvész közremûködésével készül. Minderrôl a Kultúrpalota elôcsarnokában dr. Losonczi Bélánéval, a budapesti koncertiroda vezetôjével, Teleki Miklós orgonamûvésszel, Wim Klein Hanevelddel, a rádió munkatársával valamint a marosvásárhelyi orgonaépítésszel, Fülöp Gábor Andrással beszélgettünk. Tôle kérdeztük: kinek az ötlete volt ez a hangfelvétel-sorozat?
– Két évvel ezelôtt keresett fel az említett rádió munkatársaként Wim Klein Haneveld azzal a céllal, készítsünk egy felvételsorozatot az erdélyi orgonákról. Az elsô sorozat el is készült és még abban az évben mûsorra tûzték. Akkor hat orgonát mutattunk be, többnyire a szász vidékrôl, illetve a kolozsvári nagytemplom orgonáit. Idén újraindítjuk a sorozatot, és így kerül most sor a marosvásárhelyi megszólaltatására is. Az elsô alkalommal vendégmûvészünk Alföldi Borus Csilla volt. Ezúttal Teleki Miklós.
– Mit, mennyit tudnak a rádió munkatársai és az elôadómûvészek a mi orgonánkról?
– Mindig ellátjuk ôket a szükséges információkkal, beleértve azokat is, amelyek az illetô városra és lakosságára, életkörülményeire vonatkoznak. Gyakorlatilag nem "idegenek" hát egymásnak… Baráti kapcsolatok alakulnak ki – összegezte a lényeget Fülöp Gábor András.
Jóllehet Haneveld úr arckifejezése láttán úgy tûnt, ért magyarul, azért a tolmácsra – az orgonaépítész személyében – szükség volt. Arra kértük hát a rádió munkatársát, hogy errôl az együttmûködésrôl szóljon…
– Az Alföldi Borus családot – tagjai orgona- és fuvolamûvészek – már több mint l2 éve ismerem. Alföldi Borus Eszter fuvolamûvész volt az, aki – tekintettel az ô paniti kapcsolataira – arra ösztönzött, jöjjünk el Erdélybe. Hát el is jöttünk. Utunk során sok mindent tudtunk meg az itteni helyzetrôl, hovatovább mind jobban megismertük egymást és elmélyült a kapcsolatunk Gáborral is. És mivel ô mint orgonaépítész sokat mesélt nekem az erdélyi orgonákról és ezáltal bôvülhetett a magam orgonákról kialakított általános képe is, már csak szándék kérdése volt, hogy az ô közbenjárásával és a magam e téren felgyûlt tapasztalatával a felvételsorozat elkészítéséhez fogjunk. Portugáliától Dániáig, Svédországig, egész Európában rengeteg hangfelvételt készítettünk. Nem volt valamennyi hangszer kitûnô állapotban, de ez nem akadályozott bennünket a munkánkban. Számunkra az volt a lényeges, hogy úm. pillanatképet/felvételt készítsünk ezekrôl az erdélyi hangszerekrôl. Ezekkel a mûsorokkal azonban nemcsak az erdélyi orgonavilágot szerettük volna bemutatni, hanem betekintést is kívántunk egyben nyújtani a lakosság gazdasági, társadalmi stb. természetû életébe is a rádióhallgatóknak.
Teleki Miklóst négy évvel ezelôtt, a Silvestri- emlékfesztiválon köszönthettük. Most a rádiófelvétel hozta újra városunkba.
– Az ilyen jellegû felvétel erdélyi viszonylatban is az elsô. Bár példa akadt már arra, hogy a különbözô helyi adók készítettek hangfelvételt koncertjeimrôl. Ami pedig az orgonát illeti, jelent némi problémát, mert az idô bizony eléggé megrongálta. Ezért nem lehet róla azt a képet kialakítani, amit tökéletes vagy nagyon jó állapotában lehetne. De azért így is szépen fog szólni.
– Bízva abban, hogy valóban gyönyörûen fog szólni és CD-lemez is lesz belôle, mit jelent a mûvész számára egy-egy ilyen felvétel? Nem hiányzik különben a közönség?
– Nagyon szép az a munka, amivel egy-egy felvétel jár. Ám mindenekelôtt a pályámon való elôrelépés szempontjából fontos. Két CD-m is készült, rádió- és televiziófelvételek is, de nem szoktam különösképpen babrálni velük. Általában eljátszom egyben a mûvet, s ha valami nem úgy sikerült benne, ahogy kellett volna, újrajátszom azt a részt. De gyakorlatilag ilyenkor is az a hangzás jelenik meg, mint amit a koncerten szoktam csinálni. Csak ki kell tisztogatni, ne legyen benne hiba. Igaz viszont, hogy hiányzik az élô atmoszféra De ettôl eltekintve, éppúgy készítem ezeket a felvételeket, mint hogyha élôben koncerteznék.
– Tekintettel a származására is, milyen elvárásokkal érkezett és milyen benyomásokkal távozik városunkból?
– Ismét az az érzés kerít hatalmába, mint ami az eddigi útjaimkor. Hogy kicsit hazajöttem. Édesapám meghalt a nyáron. Ô már nem kísérhet el. Nem térhet többé ide vissza. Elgondolkozom azon, hogy ebben a városban tanult, hogy ezeken az utcákon megfordult ô is. Az is eszembe jut, hogy most már engem is személyes élmények fûznek Erdélyhez. Mert az elmúlt években sokat hangversenyeztem. És ezek az emlékek kapcsolódnak egymáshoz. Ide szólítanak a gyökerek. Ám el kell fogadni azt is, ami itt elszomorító. Ez van, ami van.
– Végül, hogy kerül a "képbe" dr. Losonczi Béláné?
– A budapesti Parnasszus Koncertiroda vezetôje vagyok és hat éve Teleki Miklós impresszáriója, a koncertjeit szervezem. Immár a hatvannyolcadikat. Elkísértem erre az útra, míg a CD-felvételek elkészülnek. Reméljük, hogy nagy siker elébe nézünk!
A VIII. Finnugor Folklórfesztiválnak az oroszországi föderáció volt és jelenlegi tagállamai után idén Székesfehérvár adott otthont. Június 20-26. között az Alba Régia együttes székhelyén, a táncházban és a koronázóváros szabadtéri színpadán sok csoport váltotta egymást a millenniumi év keretében rendezett mûsorokban. A mindennapi életben az orosz nyelvet használó együttesek már csak a színpadi éneklés során használják ôsi nyelveiket – ez alól csak a finn és az észt csoport volt kivétel. A szerencsés nézôsereg így olyan dalokat, zenéket hallhatott és oly táncokat láthatott, amelyeket az utazó több ezer km-es Uralon túli területre is elvezetô utazás során se tudna megfigyelni.
Az Ob folyó mellékérôl érkezô hantik (osztjákok) és mansyk (vogulok) kardtánca, a sámánszablyát is felvonultató ôsi hagyományai érdekes képet mutattak az összesen 30.000 fôt számláló két népcsoportról.
A Ladoga-, az Onyega- és a Fehér-tó környékén élô vepszek 12.000 fôt képviseltek. Meglepetést okozott bassz-balalajkájuk, a nôk Napra emlékeztetô fülvédôi, melyen a pénzek szépen csilingeltek tánc közben. Fantáziánkat elengedve magyaros mintákat, színeket is felfedezhettünk a kötényeken, a szoknyákon, a mellényeken.
A Kosztomuksa városából érkezett karéliai csoport arra lehet büszke, hogy a Kalevala eposz szülôföldjét képviselte. A férfiak fekete kalapja, a hatalmas nyakkendô és a németeknél is megszokott karonfogásos forgás a többi vidéknél polgáribb életvitelre utalt.
A tveri Virzsi együttes karéli neve dalt jelent magyarul. A többi fellépô szinte egységes tangóharmonikás zenei kísérete között felüdülést jelentett citerára emlékeztetô hangszerük, valamint törökösnek tûnô viseletük és pártájuk.
A 650.000 fôt képviselô marik (cseremiszek) a Volga partjáról érkeztek. Magas hangon megszólaló miniatür dudájuk, medvetáncuk, az asszonyok többszólamú éneke nagy sikert aratott. A balettos kéztartás idônként ugyan a Mojszejev-stílusra emlékeztetett, azonban a cigányos kendôt és "pulcsit" viselô lányok ritmusos dobogtatásai a nézôkbôl is elôvarázsolták a tapsot.
Az egymilliónál nagyobb népességet alkotó mordvinok a Volga és az Oka folyó közötti területén élnek. Máksávánjá nevû együttesük (jelentése magyarul: mordvin asszony) esküvôi és ünnepi hagyományokat elevenített fel. Viseleteik aztékos színe, a 12 nô csodálatos többszólamú éneke különleges élményt jelentett.
Az udmurtok – akik az elôzô fesztiválnak voltak a házigazdái – a Káma vidékérôl, Tatárföldrôl érkeztek. A stratégiai fontosságú kôolaja miatt fontos szerepet játszó nép mongol szemû énekese mindenkit elkápráztatott temperamentumos énekével és harmonikajátékával. A "Gazsone" éneklése közben fényesen csillogtak régi rubelekbôl készített fülbevalói.
A többi résztvevô – zürjének, permják, finnek, észtek – is érdekes és izgalmas mûsorral szolgáltak.
lIsten magasan, a cár pedig messze van" – mondták bölcsen az öregek, így aztán az oroszországi népek nagyon is magukra és sámánaikra voltak utalva. Hagyományaik ôrzése adott erôt a cári idôkben, majd a lenini és sztálini olvasztótégellyel szemben is. Az ázsiaiak lelkében a "magyar" fogalma a nyugati kultúrával szemben való megmaradás jelképe volt.
Eszembe jutott egy dokumentumfilm, az Utazás Belsô- Magariában. A polgárháborútól szenvedô Nepál északi részén, a világtól elzártan és bronzkori körülmények közt él a magát magarnak nevezô nép, amely hite szerint a csodaszarvast ûzve vetôdött a nepáli tájra. Házaikat tulipános motívumokkal díszítik, és halottaikat – a Himalájában egyedülálló módon – nem hamvasztják, vezetôiket ôseinkhez hasonlóan guggoló pózban temetik el. Ma is kopjafákat faragnak, kosárfonással, szövéssel is foglalkoznak. Dalaik pentaton jellegûek. Szavaikról és táncaikról alig tudtunk meg valamit – azonban ha a legrosszabbat feltételezzük, akkor is csak azt mondhatjuk, hogy azok legalább annyira nem hasonlítanak a mienkre, mint a VIII. Finnugor Fesztiválon látott egyszerû körülmények között élô népekéi.
A magarokról joggal gondolhatjuk, hogy valódi rokonaink. És csak alig élnek messzebbre hazánktól, mint néhány meghívott csoport. Ha rajtam múlik, ôket is biztos meghívom a fesztiválra. Hogy láthassa a közönség: a varázsló és gyógyító sámán nem azonos a tudós táltossal, no meg a bassz-balalajka sem a nagybôgôvel, a karfogós tánc sem csárdásainkkal, az égbôl a földi életbe leszálló medve története pedig eltér Emese álmától és a csodaszarvas legendájától.
Adrian Severin lett az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) parlamenti közgyûlésének az elnöke. Azt már tudtuk, hogy 2001. január elsejétôl Románia veszi át e tisztséget. Akkor kezdtünk csodálkozni, amikor kimondták az elnök nevét, akinek nem volt ellenfele az úgymond megmérettetésben. Az is premiernek számít az EBESZ történetében, hogy az az ország, amely a szervezet elnökségét bírja, adja magát az elnököt is. Eredetileg, szól a történet, Bársony András, a magyar országgyûlés képviselôje is jelöltette magát e tisztségre, sôt, az európai liberális csoport támogatását is élvezte, de végül úgy döntött, hogy visszalép Adrian Severin javára, akit viszont a szociáldemokraták és egy francia képviselô, Michel Voisin, a kereszténydemokrata frakció képviselôje is támogatott. Egyébként Voisin is jelölt volt egy ideig, de olyan meggondolásból, hogy "nincs szükség két frankofon jelöltre", adta voksait Severinnek. Végül az EBESZ parlamenti közgyûlése egyhangúlag adta jóváhagyását a román politikusra. Sôt, a szavazást követôen Helle Degn dán képviselô a staféta átadásakor egy kis ezüstelefántot ajándékozott utódjának azzal, hogy tartsa a zsebében, mert jól fog majd, amikor sértéseket kell elviselnie.
Azon viszont el lehet gondolkozni, miért éppen Adrian Severinre, a jelenleg "független" képviselôre, a Romániában politikai szempontból mellékvágányra terelt politikusra esett a választás. Vagy, hogy miért nem ellenezte sem a volt pártja, immár ellensége, a Demokrata Párt, már csak azért is, hogy ne a pártjuk egyik "árulója" kapja meg e magas tisztséget, vagy hogy a hatalom képviselôi miért nem próbálták meg a maguk jelöltjét a rangos funkcióba juttatni.
Vagyis, kinek fontos a kis ezüstelefánt? Európának, Romániának, a jelenlegi hatalomnak, beleértve a külügyminisztériumot is?
Ha a Nyugatnak, akkor annak oka van, amely jótékony homályban maradt. Romániának is fontos. Egyrészt, mert eldicsekedhet vele, hogy nemcsak az elnökség, de az elnök is az övé. Vagyis, amolyan zergetoll a kalapon. Viszont más szempontból jó az országnak, a hatalomnak, a Demokrata Pártnak, meg akárkinek az, hogy Severin egyetlen párthoz sem tartozik, úgymond el nem kötelezett politikus: ha a külügyminisztersége idején tett kijelentésekhez hasonló, úgymond "meggondolatlan" nyilatkozatokat tesz esetleg, akkor komplikációktól mentesen "elhatárolhatják magukat" tôle.
Mindezek mellett arról sem szabad elfeledkezni, hogy Severinnek elnökként szoros együttmûködésben kell tevékenykednie majd a külügyminiszterrel, aki nem más, mint Petre Roman. Vagyis annak a pártnak a vezére, amelybôl, miután hosszú ideig elsô alelnöke volt, oly viharosan kellett távoznia két évvel ezelôtt. Petre Roman gratulációja is a pártvezér távolságtartását mutatta, mert csupán "Románia pozitív külföldi megítélésérôl" beszélt, mintha volt párttársa nem is létezett volna. Severin ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy "nem fél a Romannal való együttmûködéstôl", meg hogy a pártokkal, beleértve a Demokrata Pártot is, "kitûnô" viszonyban van. De mindent egybevetvemég mindig nem világos: kinek volt fontos "az ezüstelefánt"?
Az emberekkel nem lehet büntetlenül jót tenni, sóhajtja Rodin. Mondd meg, mit véstél a fejedbe egy könyv olvasása közben, és megmondom, ki vagy. Vélekedik egy Henry de Montherlant nevû nemesúr. Az olvasó csak azokra a részekre összpontosít, amelyek ôt ábrázolják. Faeuerbach szerint minél inkább növeljük jó könyvekkel ismereteink körét, annál inkább leszûkül azoknak az embereknek a köre, akiknek a társaságában kedvünket leljük.
Ma sem fér a fejembe, gondolja Illyés Gyula, vagy ha belefér, földre nyom az a gondolat, hogy valaki csirkefogó tud lenni, ha valaha elolvasta a Háború és békét.
Ha elmesélném neked, ki ez a... Ahogy ez tud dekódolni. A magas kultúrát. Minden tárlatra eljár, leküzdhetetlen izgalmat érez, hogy megmerítkezzék a kultúrbelterjben. Ahol is sokatmondóan biccenthet a fontos(abb) médiaemlôsöknek, eminens kurátoroknak, kedélyesen hátbaveregeti az éppen kiállító mûvészt, aztán pedig ádázul csahol "ezek" ellen, azokkal, akik éppen nem állítanak ki. Álnokul blamálja azt, akivel elôbb még nyakszirti puszit váltott. Róla egyébként mindenki tudja: különzseni. Ír, rajzol, fest, fotózik, szobrot is tud, papírból. Utálja a reprezentatív középszert, amely mindenütt grasszál. Viszont soha senki nem látta egyetlenegy mûvét.
Egyszer elrontják a játékát. Bejönnek valami falusi turisták. Kétbusznyi népség. Azt mondják, a mûvész az ô falujukból származik. Ez, aki halott, és már dicsôülhet. De ezenkívül mit tudhanak a tahók? Semmit. Hát ismerik ezek a Mester magánéletét, magánhalálát? A trükkjeit, az eljárásait? Ezek, te jó Isten, minden képet megnéznek. Van, aki körüljárná, ha lehetne; orral megy a falnak. Aztán valami fôparaszt kivág egy rigmust, és köpni kell. Nincs papírpohár, vörösbor, ásványvíz, sóstangli, pogácsa. Rabvallató kisüsti van és kalács, egérszagú. A tárlat urbán szekciója nemesen utálkoz, a rurál törzs megilletôdve, fénylô arccal fürdik az atyafiságos csodálatban. Minden kettô magyaráz vagy áradozik vagy diheg-dohog két vagy három másiknak.
A dekódoló rosszul érzi magát. Ezek belecsináltak az ô családi belterjébe. Felháborító, hogy teljesen fölösleges mint személy, mint résztvevô, mint látogató. Mint egyetlenegy ÉRTÔ. Hogy itt rajta kívül is van nézô, holott a mûvészet az égvilágán senkit sem érdekel.
Mint akit szépen kizsûriztek. Káromkodna, de az mégis vulger. Hát mi lesz, egyéb is van a táúnban. Nagykutya party. Menedzs, analit, piacsmink, szilikon szleng. Politplety, sampány. Papírpohár.
Nem érti, miért ôt szondázzák. Hiszen már tisztára hipózta a múltját. Akiket áztatott, elmállottak. Akiket befújt, maguk is fújnak.
Miért büdös ezeknek. Az uborkafa alpinóknak. Ô!
Nézik, elfordulnak, hinc és kunc. Kuncogják a dekódolót.
Kényszergeti a képzetét. Rúgás farába. Repül. A repülés akkor is szép, ha a szorongás ad szárnyakat. Hát még ha a nevetségessé válástól rettegsz.
Az elôszobában orvul nárciszozz a tükröt. Buborékok pattannak az orra hegyén. Mikor fürtnyi gyûl, szivárványosan szétpukkan.
Otthon is, az ágyban. Gondolj bele, csirkefogóm. Pierre Bezuhovval történhetett volna ilyesmi?
Tolsztojtért nyúlkál pizsamában.
Se háború, se béke.
Dr. Romics Imre egyetemi tanár, a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem Urológiai Klinikájának vezetôje a megyeközpontunkban tartott endourológiai kongresszus alkalmával nyilatkozott lapunknak. Elmondása szerint 36 évvel ezelôtt járt elôször Marosvásárhelyen és Erdélyben, amelynek megismerte és becsüli értékeit. Manapság pedig gyakran megfordul a Magyarországgal szomszédos országokban, s ezáltal olyan ismeretségi körre és tapasztalatokra tett szert, hogy ilyen módon az egész Kárpát- medencét érzi életterének. Beszámolt továbbá a Nicolescu professzorral tartó két évtizedes kapcsolatáról, amelynek során mind ô, mind marosvásárhelyi kollégája kölcsönösen megfodultak egymás klinikáin, s az együttmûködés keretében angol nyelven elôadást, majd magyar nyelven tartott továbbképzôt a marosvásárhelyi urológusoknak.
– Mint a pesti klinka hatodik igazgatója, el kell modanom, hogy az alapítónk, Illyés Géza, 1870 májusában, tehát 130 évvel ezelôtt itt született, s ô hozta létre a második urológai klinikát Európában, amelyet 1920-41 között vezetett.
A megalapítás 85. évfordulójátát június 25-én ünnepeltük.
Ez alkalmommal elhoztam a fénymásolatát annak, amit 20 évvel ezelôtt Nicolescu professzor írt a mi vendégkönyvünkbe, ami 1922 óta létezik folyamatosan. Abban azt írta, hogy szívesen lát ide minket, magyarokat, s lám, itt vagyunk a klinikámról öten, s csak azért ennyien, mert a többi kolléga más országokban van. És mi is várunk Marosvásárhelyrôl és más városokból is kollégákat.
– Az urológián belül mi a szakterülete, mivel foglalkozik a legszívesebben? – kérdeztük Romics professzortól.
– Az onkológia. Ezért érzem életem kiemelkedô eseményének, hogy Mártha Orsolya doktornô kezdeményezésére száz medikus elôtt másfél órás magyar nyelvû elôadást tartottam a prosztata rákról a megyei kórházban.
– A többi rákos megbetegedéshez hasonlóan beszélhetünk-e a prosztatarák gyakoribbá válásáról Magyarországon az utóbbi idôben?
– A prosztatarákos esetek valóban szaporodnak. Az egyik ok a diagnosztikai módszerek javulása, a másik pedig az, hogy az embereknek idejük és igényük van a rendszeres ellenôrzésre, s a sajtó is segít abban, hogy hagyják magukat megvizsgálni az ötven év fölötti férfiak.
– Milyen az elôfordulási arány a már említett korosztálynál?
– Közel 20 beteg jut százezer lakosra.
– A proszta adenoma átalakul-e rákká?
– Ez két különbözô betegség, mint a nôknél a myoma és a méhrák.
– Egy biztos, hogy genetikailag determinált, s az ok a szubmolekuláris szinten jelentkezô kromoszóma- aberráció, ennek az okát viszont nem lehet tudni hogy mi okozza. A családi halmozódás azonban bizonyított.
– Gyors vagy lassúbb lefolyású rákról van-e szó?
– Különbözô formái vannak, egyesek rapid lefolyásúak, és általában a fiatalkorúaknál rosszabb indulatúak, és vannak a hosszabb lefolyású esetek fôleg az idôskorú egyéneknél. A különbség a sejtek differenciáltságában van, azaz, hogy mennyire térnek el a normálistól. Ha kicsit, akkor jól differenciáltnak mondják, s ez jól is kezelhetô, míg ha nagyon eltérnek, azaz differenciálatlanok, akkor azt gyógyszerekkel nehéz befolyásolni.
– Milyen tünetekkel jelentkezik?
– Medikusoknak viccesen azt szoktam mondani, hogy a hülyeség és a rák nem fáj. A gyógyítható ráknak a kezdeti szakaszban biztosan nincsenek tünetei, esetleg néha vizelési problémákat vagy potenciazavart okoz.
– A felderítésre marad tehát a szûrés…
– Amire a finanszírozók fel szokták kapni a fejüket, és joggal, hiszen négymillió ember szûrése egyszerûen nem fedezhetô anyagilag. Talán az volna a helyes, ha mindazoknak, akiknek igényük van, lehetôséget adnának arra, hogy szûrésre jelentkezzenek.
– Ezek függvényében milyen százalékban sikerül felfedezni a korai stádiumban?
– Százalékos adatokat nem tudok mondani, de biztos, hogy ma még mindig zömében elôrehaladott állapotban kerül orvoshoz a beteg. Tekintettel arra, hogy az elmúlt évben Magyarországon 127 radikális mûtétet hajtottak végre, ami nagyon kevés, és azt jelenti, hogy ennyi beteg volt operábilis, amihez ha hozzászámítjuk azokat, akiket szívinfarktus vagy egyéb okok miatt nem lehetett megmûteni, akkor is csak minimális az arány a németországi vagy az egyesült államokbeli adatokhoz képest.
– Melyek az elôrehaladott állapot tünetei?
– Vizelési panaszok, gáttáji diszkomfort- érzés, csontfájdalmak…
– Mennyire eredményes az operáció?
– A radikális mûtét esetében a tízéves túlélési arány is nagyon jó, elôfordul viszont, hogy a rák kiújul a bentmaradt, nem látható sejtek miatt. Ennek a mûtétnek azonban vannak szövôdményei: impotencia, inkontinencia, a hólyag-húgycsô egyesítésének a szûkülete, amelyek a megfelelô gyakorlattal csökkenthetôk.
A gyógyszeres kezelésre több változat van: a hormonális kezelés, amelynek az a lényege, hogy a férfi hormonszintet a nôi tartományba vigye le, és ez addig hat, ameddig vannak hormonérzékeny sejtek. Ha ezek elpusztulnak, maradnak a hormon-inszenzitív, azaz érzéketlen sejtek, amelyekre nem hatnak a hormonok. Ezért második lépcsôben a citosztatikus és ösztrogén, azaz a mgyar Könyves Imre által fölfedezett Estracyit-kezelés jön szóba, amivel átmenetileg javítani tudunk a beteg állapotán. Mindnyájunknak vannak olyan betegei, akiket legalább tíz éve kezel, tehát vannak jó prognosztikájú, hosszú kifutású betegségek is – mondotta Romics professzor.
A terhesség második trimesztere, a 12-28. hét közötti idôszak megítélésem szerint a terhesség legkellemesebbnek mondható periódusa egészséges terheseknél. Ilyenkor már a legtöbbjüknél, akik addig hányingertôl, hányástól szenvedtek, ezek a tünetek elmúlnak, s hozzászoknak a másállapot gondolatához. A terhesség kezd láthatóvá válni a környezet számára is, majd a 18-20. hét körül életjelt ad magáról a magzat: mozgásai érezhetôvé válnak, jeleneléte egyre valószerûbb, tapinthatóbb.
A terhesgondozás igyekszik kivédeni a veszélyeket, amelyek ilyenkor léphetnek fel.
A terhességi vérszegénység megelôzésére vaskészítmények adása javallt.
Rh-inkopatibilitás esetén rendszeresen ellenôrizni kell a specifikus ellenanyagok szintjét.
Elég gyakori lehet ebben az idôszakban a vizeletfertôzés, a székrekedés és a hüvelygyulladás. A vizeletvizsgálatot rendszeresen el kell végezni, hogy a tünetmentes vizeletfertôzést idejében felismerjük és kezeljük.
A székrekedés olyan tünet, amelyet a legjobban rostgazdag táplálkozással lehet befolyásolni, hashajtók szedése ellenjavallt.
Terheseknél gyakori a fogszuvasodás. A fogászati kezelés veszélyesebb, mint nem terhes állapotban, a vérzékenység, a fertôzésekkel szembeni csökkentebb ellenállóképesség miatt. Legjobb lenne a fogakat terherbe esés elôtt rendbe tétetni, s a másállapotban a rendszeres fogorvosi ellenôrzéssel elkerülhetô a fogfájás, valamint az esetenként nem kis veszéllyel járó foghúzás.
A 13-16. hét között a magzat 16 cm hosszú, 100 gramm súlyú. A 17-20. hétben a magzat hossza eléri a 25 centimétert, súlya 350 grammra gyarapodik. Mozgásait az elôször terhes anya a 20. héten, a tapasztalt, többgyermekes szülô nô a 18. héten veszi észre, s attól kezdve rendszeresen érzi az egyre erôteljesebb mozgásokat. Az elsô magzatmozgás idôpontját fontos feljegyezni, észben tartani.
A 21-24. héten a magzat hossza 30 centiméter, súlya 600- 650 gramm. A méh a köldök magasságáig ér. A magzat mozgását nemcsak érzi az anya, de a mozgás esetenként látható, tapintható is.
A 28. hét végén a magzat súlya 1000 gramm, hossza 36 centiméter. Amennyiben a terhesség a 28. hét elôtt befejezôdik, vetélésrôl beszélünk. A 28. hét után a terhesség befejezôdését szülésnek (koraszülésnek) tekintjük, akkor is, ha a magzat halva születik.
A terhesvizsgálat négyhetente történik. Az orvos kikérdezi a terhest állapotáról, életmódjáról, munkakörülményeirôl. Elvégzi a fizikális vizsgálatot, majd megméri a terhes vérnyomását, testsúlyát, haskörfogatát és méhfundus-magasságát. Az adatokat följegyzi a terheskönyvecskébe.
A nôgyógyászati vizsgálat kiszûri az esetleges hüvelygyulladást, fenyegetô vetélést. Ultrahangvizsgálattal kimutatható a magzat nagysága, életjelei, durvább fejlôdési rendellenességei, az ikerterhesség és a magzat neme. Aki úgy dönt, hogy nem kívánja megtudni a nagy titkot, csak a magzat megszületésekor, közölje ezt az ultrahangvizsgálatot végzô orvossal.
Dr. Kovács Ágnes, szülész- nôgyógyász fôorvos
Amint több alkalommal is jeleztük, az egészségbiztosítási kártyák fele eljutott a biztosítottakhoz, az átvételük idôpontját (július 1.) pedig kitolták. Akiknél nem egyeztek az adatok, a közeljövôben azok is átvehetik a kártyákat, amelyek azonban csak akkor használhatók teljes értékû dokumentumként, ha kibocsátják a bélyegeket, amelyek a kártya érvényességét jelzik majd.
Addig is, amíg ezt a ma már korszerûtlennek, és a feltételezések szerint sok bonyodalomra okot adó bélyegzési módszert ismertetnék, ez alkalommal arról szólunk, hogy miképpen kell használni magát a kártyát.
Átvételekor, amit a pénztár a családorvoson keresztül ingyenesen bocsát a biztosított rendelkezésére, ellenôrizni kell az adatok pontosságát, s aki hibát vél fölfedezni, kérnie kell, hogy javítsák ki. Ha minden talál, a családorvosnak ki kell töltenie az elsô szelvényt, amelyre ráírja, hogy mikor vette nyilvántartásba a biztosítottat. Minden szelvény hátára pecsétet kell tennie, amelyen jól kivehetô a kódja, és alá kell írnia ezeket a szelvényeket. Az elsô szelvényt le kell tépnie, és el kell juttatni a pénztárhoz. A feliratkozás idejét tartalmazó talon a kártyán marad. A többi szelvényt csak akkor fogják kitölteni, ha a biztosított családorvost változtat. A letépett szelvények alapján véglegesíti a pénztár a biztosítottak jegyzékét.
A második kártyát ugyanannak a személynek akkor bocsájthatja ki a pénztár, ha valaki elveszíti, ellopják tôle, tönkreteszi a elsôt, amit semmisnek kell nyiváníttasson. A megrongálódott kátyát pedig vissza kell adnia a családorvosnak, hogy kicseréljék azt.
Az új kártyát, a megfelelô ellenôrzéseket követôen, a régi számának feljegyzésével bocsátják ki.
Aki máshoz akar iratkozni, a családorvosától kérnie kell, hogy a kártyán maradt szelvényen írja be azt a dátumot, amikor a volt orvos nyilvántartásából kivezetik, az új orvosnak pedig ellenôriznie kell, hogy eltelt-e a három hónap az orvoscsere ideje között.
Alig csitultak el a kedélyek a választások után, a SZET és az SZKT ülése ismét a politikára vonja a közember figyelmét. Cirkusz ez a javából, amely arra indítja a közönséges halandót, hogy tollat ragadjon.
Mindjárt az elején kijelentem, hogy nem vagyok sem Markó, sem Tôkés, sem Kincses párti. És éppen ezért lehet véleményem pártatlan. Minden érzelmi háttér nélkül hadd beszéljenek a tények.
A választási eredmények gyôzelemmé, vagy vereséggé való minôsítése mára már divattá nôtte ki magát, és e cikknek nem is célja eldönteni, hogy melyik tábor javára billen a mérleg. Ezt megteszik nálam sokkal illetékesebbek. Itt csupán csak a vezetôk magatartásáról lesz szó, és ha belegondolunk, rá kell jönnünk, hogy ez nem is olyan mellékes, mert a közmondás is azt tartja, hogy "fejétôl büdösödik a hal", és a közember politika iránti közömbösségének is lehet ez egy kiváltó oka.
Az RMDSZ megalakulása pillanatában és után egyfajta eufória áradt szét a magyarságon. Mindenki hitt mindenben és mindenkiben. Meggyôzôdéssé vált a gondolat, hogy az RMDSZ megváltja a világot. Aztán következtek a kijózanodás évei, és be kellett látni, hogy nem mindig elég a szép szavak hangoztatása. Ez pedig szakadáshoz vezetett. Ez önmagában nem is lenne baj. Hiszen ma már tudjuk, hogy ellenzékre is szükség van, sokszor egy párton belül is. És hisszük, hogy nem mindig egy párthoz való tartozás, vagy nem tartozás dönti el bizonyos emberek politikára, vezetésre való rátermettségét, még akkor sem, ha az RMDSZ- ról van szó. Ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – sokszor értetlenkedve szemléljük azt az élethalálharcot, amelyet politikusaink vívnak egymással, és – jobb híján – csak önmagunktól kérdezzük: tényleg azt hiszik, hogy ez az építésnek az egyetlen módja? És mindez nem elég. Habként a tortára adatik a "Kincses-ügy". Az ô prédikációját hallva/olvasva szabálytalanságról, etikáról, erkölcsrôl, eszünkbe jut a közmondás: "bagoly mondja verébnek..." Olyan képet vágunk hozzá, mint aki citromba harapott, és nem hiszünk szemünknek/fülünknek. Kincses azt hiszi, hogy ügyvédi szójátékai, vagdalkozásai megmenthetik bôrét. És nem veszi észre, hogy végérvényesen túllôtt a célon. Virág György jut eszembe, és rábólintok minôsítésére: ízléstelen. Mert, igaz ugyan, hogy égetô szükség van az RMDSZ-en belüli reformra, de az a jóérzés határain belüli, építô legyen! Egy biztos: nem olyan politikusoknak kell véghez vinni a megújulást, akik csak személyes tekintélyükkel törôdnek, és ennek visszaállításáért – habár ôk játszották el – túlfeszítenek minden húrt. (Lásd: székházfoglaló). Öndicsôítô himnuszuk pedig kísértetiesen emlékeztet bennünket a Kárpátok géniuszára, aki fennen hangoztatta, hogy ô a nép egyedüli megváltója, uralkodása népakarat, és nélküle megszûnik mûködni a világegyetem. Ettôl az ismerôs szövegtôl már a hátunk is borsódzik, és elmegy a kedvünk minden reformtól. Mert a reform önmagában újat, jobbat jelent. Többet, jobbat kell felmutatnia, mint a régi volt. Ez azonban nálunk még csak távlat.
Addig is – ha választani kell – maradunk a régi rossz (?) mellett, mint hogy egy ennél is rosszabb újnak dôljünk be. És közben álmodozunk olyan vezetôkrôl, akiknek emberi tartásuk, jellemük nem engedi meg, hogy mások befeketítésével szerezzék vissza általuk eljátszott, és amúgy is nagyon törékeny tiszteletüket, tévedéseiket meg hibáikat pedig felemelt fôvel vállalják.
Gáspár Hajnal, Rigmány
Több év után, nemrég, egy szomorú esemény miatt, újra jártam a szülôfalumban, Mezôsámsondon, amely mostani állapotában jó és kevésbé jó benyomást tett rám. Mint sok más falura, Mezôsámsondra is jellemzô az elöregedés, elnéptelenedésrôl viszont csak részlegesen beszélhetek, mivel sok idegen arcot láttam, amelyek esetleg feltölthetik az innen elszármazottak helyét. Elégtétellel töltött el, hogy az otthoni népet nem sodorta magával a nemtörôdömségi, hanyagsági láz, s sok régi értéket, valamint mások munkáját értékelni tudják. Számomra kellemes meglepetést jelentett az I-VIII. osztályos általános iskola állapota. Nemrég újították fel, és az iskola bejáratánál levô park is jó állapotban van, amit még a mi generációnk épített ki annak idején, közmunkával. Ez az iskola igazgató- és tantestületének, valamint a diákoknak köszönhetô, akik megértették, hogy egészséges neveléshez egészséges környezetre van szükség.
Ugyanez a gondoskodás jellemzô a volt I-IV. osztályos iskolára is, ahol tudomásom szerint most óvoda mûködik. Ott is annak idején egy szép park volt, ide épült a rendôrôrs, s azt kérdezném az illetékesektôl, hogy nem találtak volna más helyet ennek az épületnek? Persze, ez még a régi rendszerban történt, amikor nem kérdeztek senkitôl semmit, csak intézkedtek.
A polgármesteri hivatal szomszédságában is volt valamikor egy szép park. Kár, hogy mára már eltünt.
A kultúrotthonnal szembeni park még most is megvan. Akkoriban a falu apraja-nagyja minden vasárnap oda gyûlt össze kikapcsolódni, szórakozni. Tekepálya is volt, s minden vasárnap zenés-táncos délutánt rendeztek, néha filmet vetítettek, vagy idegen mûkedvelô együttesek látogatták meg a falut, amelynek a kultúrotthon adott helyet.
Persze sokat változott azóta a világ, a faluról a fiatalság zöme városra költözött. Azt remélem, hogy újabb hazalátogatásomkor mindent legalább ilyen állapotban találok, s a régi- új polgármester ezért mindent megtesz.
Rendbe tétetik a bekötôutat is, amely nagyon megérett már a javításra.
Balogh László
A június 22-i számban olvastam Az idô nekünk dolgozik címû cikket. Az ott leírtakkal kapcsolatban van néhány észrevételem.
Egy demokratikus társadalomban helye van a vitának és kell is vitázni, hogy a megfelelô utat megtaláljuk, s ez nem zárja ki az összefogást. Ne felejtsük el, hogy az RMDSZ majdnem kétmillió ember szervezete, köztük található jobboldali, baloldali, vallásos és nem vallásos stb. is. És mégis, 1990-ben az egész erdélyi magyarság csatlakozott az RMDSZ-hez, egyöntetûen rá szavazott, mert az RMDSZ programja olyan volt, hogy azzal minden erdélyi magyar egyetértett, függetlenül attól, hogy jobboldali vagy baloldali beállítottságú. Ezt kell kövesse az RMDSZ napjainkban is. Ami a választási kampányt illeti, fôleg a második forduló plakátjai nagyon visszatetszôek voltak. Az olyan szöveg, hogy most mutasd meg, hogy milyen magyar vagy, azokhoz szólt, akik már június 4- én kora reggel elmentek szavazni és nem azokhoz, akik nem tartották fontosnak a szavazást. Azokra is gondolni kellett volna a kampányban, akik valamiért kiábrándultak a polgármesteri hivatalból, azokra is, akik fontosabbnak tartják a polgármester rátermettségét annál, hogy a polgármester román vagy magyar. Sajnos, a választási propaganda annyiból állt, hogy ha magyar vagy, akkor Fodor Imrére szavazzál. Az, aki Iszlayra szavazott, szerintem akkor sem szavazott volna Fodor Imrére, ha Iszlay nem jelöltette volna magát.
Azt írja a cikkíró, hogy az új polgármestert csupán azért választották meg, mert román. A nem Fodor Imrére leadott érvényes szavazatok száma 39.178 volt az elsô fordulóban. Ebbôl 26.338 (67,2%) szavazott Dorin Floreára. 3.680 Tîru Gavrilra (9,4%), 2.671 (6,8%) Adrian Moisoiura, 1.934 (4,9%) Virgil Moldovanra, 1.563 (4%) Constantin Floreára, 2.992 (7,6%) másokra. Tehát a románok az elsô fordulóban nem egy közös román jelöltre, hanem különbözô pártállású, jobb- és baloldali jelöltekre szavaztak, vagyis az elsô forduló a románok részérôl nem volt etnikai jellegû. A második fordulóban azok, akik az elsô fordulóban jobboldali pártok jelöltjeire szavaztak, természetesen Dorin Floreára adták le voksukat, ez sem volt etnikai jellegû. Ez 3233 szavazót jelentett (8,25%). Tehát biztosan etnikai jellegû szavazatoknak csak a Dorin Floreára leadott, a mostani ellenzék (nacionalista és baloldali) szavazótáborából jövô szavazatokat lehet tekinteni a románok részérôl (24%). Tehát csak 24%-a a vásárhelyi románoknak szavazott egész biztosan etnikai szempontból.
Simon András, Marosvásárhely
A fénykép Marosvásárhelyen, a Poklos-patak és az 1918. December 1. út találkozásánál készült, ahol az ottlakók önerôbôl, a felvételen látszó síntalpfával "autómentesítették" a patak parti sétányt. Azelôtt a jármûvekkel ezen a rövidebb úton közelítették meg a fôutat, most a gyalogosok és a kerékpározók örömére ide nem lehet behajtani.
Varga István
Négy évet eveztünk egy csónakban, véletlenszerûen összeeszkábált tutajon, néha diákéveink egyedülálló luxushajóján, volt úgy, hogy rideg gerendán fogóztunk egymásba a vizsgák vízesése elôtt, de a lényeg, hogy közösen úsztunk, vonultunk végig az iskolafolyosón, osztálytermekbôl ki meg be. Vándordiákok voltunk, de az oszink osztályában a jól sikerült osztályakciókon, bulikon megpihentünk, kiráztuk a bolhát, amíg tartott a szusz. Gyergyóban teát iszogattunk, a torkunk szárazságát oldva két nóta között.
Visszhangzott a gyergyói fenyves, s ette az irigység az Olt gyökerét, amikor a Maros menti fenyves erdô alját emlegettük, zöldre festettük a rácsos kaput …, piros kancsó, piros bor, ugye, a suliban s az efféle suliakciókban az alkohol elméletileg tilos, de azért még petárda is robbant a Mikulás-bulin, emelve a "színvonalat".
A tettes a senki ürességébe burkolózott, ezért ment fel az "öregnek" a cukra – egyébként is cukorbeteg –, s a bankettig elméletileg befagyasztott minden "ilyenfajta" összeröffenést.
De a nóta a régi marad, s az osztályfônökünk, Mezei Sándor mérnök- tanár remélhetôleg 10 év múlva is elmondja huszonnégyszer a kis mondókáját… "háromszor kinelc huszonhét – halljuk hát a Kingáét" és így tovább, Helgáét, Attiláét, s mindenki tudni fogja, hogy "kutya kötelessége" kirukkolni, belefogni egy új nótába, melyet az osztály szájára vesz és felerôsít, akárcsak a gyergyói kirándulásokon, vagy a szerenádon, a banketten.
Utaztunk a tantermek és tantárgyak, tudományok között, ismerkedtünk a jelennel, a jövôvel és a múlttal, de a lényeg, hogy együtt húztuk a lapátot, s most, amikor a bíró a mérkôzést lefújja, fáj, hogy elkerülhetetlen az egyfajta zátonyra futás.
Tényleg vége? Iôálló emlékszelet marad a végtelen tudományok között… négy év volt, négy újrakezdés, ötödször most mindneki a maga evezôse lesz, vagy újoncként fölkerül egy más szövetséges hajóra, de az már nem az igazi…
Orbán Zsolt, a Traian Vuia Iskolaközpont "öregdiákja"
A történtekrôl néhai Daróczi Ferenc 1994.jún.14 – aug. 15. között részletekben számolt be a lapban. Idôszerû ma is, és kiegészítés az alig felépített, máris lerombolt hídvégi emlékmûrôl szóló írásához. A földvári román fogolytáborba (1944. szeptembertôl – 1945. júliusig) nem csak a környékbelieket hurcolták. Oda internálták a már akkor haláltábornak nevezett helyre az észak-erdélyi, sôt a kelet- magyarországi ártatlan magyarokat is. Ezt a román kormány utasításainak megfelelôen hajtották végre. Az események fôleg Észak-Erdélynek a szovjet hadsereg általi elfoglalása után történtek. Mivel a régió hhatárvédelmével a Kárpátokban Borsától Bodzáig és a déli határon Váradig fôleg a terület lakosaiból szervezték a határôrséget, késôbb a védelmet is, amit a túlerôben lévô, nagy harci tapasztalattal, jól felfegyverzett szovjet hadsereggel szemben nemcsak tartani nem tudtak, de a helységeket harc nélkül adták fel. Így már szept. 6-án a honvéd-magyar hadvezetés elrendelte, hogy azokat a székely katonákat, akik haza akarnak menni a családjaikhoz, hagyni kell menni minden bántódás nélkül. Az is igaz, hogy az elfogott katonaszökevényekbôl sokat kivégeztek, a marosvécsi vár udvarában több ilyen halálra ítélt nyugszik.
Észak-Erdélybe – a szovjetek általi elfoglalása után – visszatelepült a román adminisztráció, a prefektúrák, jegyzôségek, csendôrség, de elôttük érkeztek a félkatonai szervezetek. Akik ártatlan magyarokat végeztek ki, a lakosságot a kivégzések végignézésére kényszerítették. Így aztán a már letelepedett jegyzôségnek, csendôrségnek nem okozott gondot a volt katonák és civilek tucatszámra történô internálása. Úgy volt, hogy katonai nyilvántartásba veszik, miközben pár napi hadimunkát is végeznek. Okt. 10- én ez az adminisztráció megszûnt.
Így terelték össze a táj minden megyéjébôl, és a földvári táborba zsúfolták a sok ártatlant. Az ott raboskodókat embertelenség közötti küzdelmükben étlen, szomjan, egészségügyi ellátás hiányában, fertôzô betegségben (tífusz), alultápláltságban kínozták, fagy- vagy erôszakos haláluk után temették el a tábor két temetôjébe. Kezdetben egy halottat, aztán 20-25 hullát dobtak egy sírba.
Miután más lágerbôl hazaérkezett a hídvégi református pap, néhai Lôrinc Árpád, elprédikálta a halottakat. Vagy 170-rôl nyilvántartást vezetett, ami az egyháza anyakönyvében, újabban pedig az egyház múzeumában is megtalálható.
A rekordok könyvébe kívánkozó esetek: 1999- ben jóváhagyták a mûemlék felállítását, de a felavatását a helyi szervek (tanácselnök és a rend ôrei) nem engedték meg, pedig a résztvevôk között a helyszínen volt a megyei tanács egyik alelnöke is. Így az emlékmûvet a szomszéd falu Hídvég utcájának szélén hagyták. A felállítás határideje e hó. 13-án járt le. Fel is állították. Reggel 7 órakor a helyére tették, de a földvári polgármester, Ioan Cioca, traktoros barátjával még a délelôtt folyamán kihúzatta egy buldózerhez kötözött vastag drótkötéllel.
A tábor volt foglyai
Aközéphullámánú rádiómûsor gyenge minôségû vételéért tennék panaszt. Ugyanis valami zavarja reggel 7 és 24 óra között, teljesen élvezhetetlenné teszi a mûsort. Jelentettem már a panaszt a szovátai 2-es számú postahivatalban és a telefonközpontban is. Elôször írásban (választ nem kaptam), második esetben pedig szóban. Válaszuk ez volt: "Mi ilyesmirôl nem is hallottunk!". Elôfizetôje vagyok a rádiónak, televíziónak, legutóbb 90 ezer lej díjat fizettem, s hasznát mégsem vehetem!
Pap Balázs nyugdíjas, Szováta
Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke július 22-re összehívta a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) rendkívüli ülését – közölte kedden az RMDSZ sajtóirodája. A marosvásárhelyi Kultúrpalotában sorra kerülô ülés napirendjén szerepel az ôszi parlamenti választásokra való jelölések szabályozása, az RMDSZ országos kampánystábjának kinevezése és az államelnök-jelöléssel kapcsolatos RMDSZ- álláspont kialakítása. Az egynaposra tervezett SZKT- ülést megelôzôen ülésezik Marosvásárhelyen a szövetség egyeztetô kerekasztala – derült ki az RMDSZ szövetségi elnökének közleményébôl.
Román megfigyelô repülése Magyarország felett
Románia megfigyelô repüléseket hajt végre július 11. és 14. között Magyarország felett – tájékoztatta a magyar Honvédelmi Minisztérium sajtóosztálya az MTI-t. A gyakorlatra a Magyar-Román Kétoldalú Nyitott Égbolt Megállapodás keretén belül kerül sor. A közlemény szerint az 1992-ben hatályba lépett megállapodás értelmében évente négy-négy megfigyelô repülést fogadnak, illetve hajtanak végre a felek a magyar és a román légtérben. "A megfigyelô repülések jól szolgálják a régió biztonsága és a felek közötti kölcsönös bizalom erôsítését, valamint a magyar-román katonai kapcsolatok fejlesztését" – áll a dokumentumban.
Újabb, kiegészítô beadvánnyal fordulnak az ügyészséghez a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) elnökségi munkájában önmaguk tevékenységét felfüggesztett tagok, mert a véglegesített jegyzôkönyvbôl kiderült, hogy az MVSZ legutóbbi tisztújító küldöttülésén néhány kérdésben egymásnak ellentmondó számok alapján született döntés. Errôl Pálfy G. István tájékoztatta a 12 elnökségi tag nevében az MTI-t. Elmondta: a tisztújító küldöttgyûlésen a mandátumvizsgáló bizottság 271 küldött mandátumát fogadta el hitelesnek. Ezzel szemben 290-en szavaztak az elnökválasztás mindent eldöntô negyedik szavazási fordulójában, amelyben Patrubány Miklóst mondták ki a Magyarok Világszövetsége új elnökének. Közölte: kezdeményezik a világszövetség tagmegújítását és új tagok felvételét, egy teljesen új alapszabály szerint. – Az új tagság döntsön arról, kiket szeretne tisztségviselôknek látni – tette hozzá az MVSZ elnökségi tagja.
Milosevic a legnépszerûbb szerb politikus
Slobodan Milosevic jugoszláv elnök meggyôzô fölénnyel vezeti a szerbiai politikusok népszerûségi listáját, az ellenzéki pártok – közös indulásuk esetén – azonban gyôzelmet aratnának egy esetleges választáson a szerbiai kormánykoalíció felett – derült ki egy kedden Belgrádban ismertetett közvélemény- kutatásból. A Strategic Marketing ügynökség által június végén 43 szerbiai településen, 1500 ember megkérdezésével készített felmérés szerint a közösen induló ellenzéki pártok gyôzelmet aratnának a hárompárti kormánykoalíció felett: az egyesült ellenzék a voksok 37,6 százalékát, a kormánypártok 30,9 százalékát kapnák meg. A polgárok 31,5 százaléka bizonytalan, vagy nem venne részt a voksoláson. A politikusok népszer&uc