Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneascã, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Tegnap délben sajtótájékoztatón fejtették ki véleményüket az egy nappal korábbi megyei tanácsi választásokról a PUNR helyi vezetõi: Cotuþiu Ioan megyei elnök, Suciu Victor titkár és Lazãr Lãdariau képviselõ. Egyöntetûen elítélték mind az RMDSZ-t, mind a PDSR-t, amiért úgymond õket kihagyták a politikai játékból, és immár 96 óta nincs vezetõ funkciójuk a megyei tanácsban. Mert, mondta az elnök, megengedhetetlen, hogy egy 7-8 százalékos kisebbség úgy bánjon a többséggel, ahogy Maros megyében teszi. Itt Virág György kijelentésére utalt, aki azt mondta, hogy az RMDSZ doktrinális okokból nem tud együttmûködni a PUNR-vel és a Nagy-Románia Párttal. Azt is elmondták, hogy a megyei tanács alakuló üléseinek bojkottja csak replika volt arra, hogy a városi tanács elsõ alakuló ülésére nem mentek el az RMDSZ tanácsosok. Elégedetlenek, sõt elítélik Burkhardt Árpád alprefektus viselkedését, aki szerintük háromig sem tud számolni, mert neki csütörtöktõl keddig van a három. Végül kijelentették: radikalizálódni fognak, átgondolják az "orientációjukat". Olyasmiket emlegettek, hogy aki szelet vet, vihart arat. A PDSR majd õsszel fogja megbánni, hogy a román pártok ellenében az RMDSZ-szel szövetkezett, jelentette ki Lãzar Lãdariu.

Marosvásárhely népe még nem érti a liberális doktrinát –

jelentette ki Vasile Macarie, a Nemzeti Liberális Párt megyei elnöke tegnap, amikor a területi szervezetek képviselõi részvételével elemezték a helyhatósági választásokat. A tanácskozást követõ sajtótájékoztatón, kérdésre válaszolva elmondta, hogy a megyei tanács vezetésének megválasztása a demokrácia játékszabályainak megfelelõen történt. Az RMDSZ-nek joga volt bárkivel szövetkezni, ugyanúgy a PDSR- nek is. Beismerte, hogy õk is próbáltak tárgyalásokat folytatni, de belátta, hogy bizonyára nem volt annyira tetszetõs az ajánlatuk, hogy elfogadják. Mindezek ellenére, elégedett volt, hogy van egy képviselõjük a megyei tanács állandó bizottságában és két fontos - urbanisztika, illetve költségvetési - bizottságban is. A vásárhelyi sikertelenségrõl megállapította, hogy a város lakói még nem értik a liberális doktrinát.

Világszerte egyre inkább a nõk képezik azt a réteget, amely döntõ szerepet játszik a választásokon – hangzott el csütörtökön délután az Országos Demokratikus Intézet segítségével, az RMDSZ vásárhelyi 1-es körzetének a kezdeményezésére megrendezett szemináriumon. Az elõadásokat tartó, foglalkozást vezetõ Shannon O'Connel, Gillian Gloyer, Vera Câmpean és Andra Pulpea négy napot tartózkodott Marosvásárhelyen és ez alatt az idõ alatt nem csak az RMDSZ-ben, hanem más pártokban szerepet vállaló nõknek is bemutatta illetve kiosztotta a Gyõztes választási kampány szervezése 2000-ben címû kézikönyvet. A könyv bemutatása mellett röviden ismertették egy sikeres kampány szervezésének alapelveit: annak megtervezését, a kampány üzenetének megfogalmazását, a választókkal való kapcsolat megteremtését. A háromórás foglalkozás utolsó negyedében egy speciális rövid képzést tartottak, amelyet kimondottan nõk szervezeteinek dolgoztak ki, ebben szó esett a pártok hierarchiáján belül a nõk feljebbjutásáról, a párton belüli kommunikációról, a támogatási rendszer kialakításáról és a nõi választóréteg megnyerésérõl. A szeminárium szerves részét képezték a gyakorlatok is, a résztvevõk megtanulhatták, hogyan kell ajtóról ajtóra kopogtatva választókat toborozni, hogyan kell egy beszédet megtartani stb.

Dudás Annamária, a szeminárium szervezõje elmondta, azért tartja fontosnak a képzést, mert nálunk idén egyetlen nõi jelölt sem jutott be a helyi tanácsba, a megyei tanácsban is csak egy nõ szerepel, és polgármesternõ a megyében egyáltalán nincs, hiszen jelölt sem volt. Ugyanakkor a résztvevõ nõszervezetek képviselõivel illetve az RMDSZ-körzetekben szerepet vállaló nõkkel együtt szeretné megalakítani az RMDSZ nõszövetségét, amely a szemináriumon hallottakat megfelelõképpen kamatoztathatná.

A Dimitrie Cantemir magánegyetem 1991-ben létesült Marosvásárhelyen, kezdetben csak jogi karral. Mára azonban már sok más karral kiegészült: így az érettségi után továbbtanulni vágyók választhatnak a négyéves jogi, az 1992-ben megalakított közgazdasági vagy az 1993-ban létesült pszicológia és a földrajz- történelem karok között. Az 1992-ben indított egészségügyi és pénzügyi posztliceális szakok,valamint a tavaly bevezetett hároméves moduláris rendszerû pszichopedagógia kollégium bizonyítják: a Dimitrie Cantemir vezetôsége igyekszik minden felmerülô igényt kielégíteni. Éppen ezért a posztlieális oktatás keretében általános orvosi asszisztens, gyógyszerészeti asszisztens, orvosi-szociális asszisztens, közegészségügyi asszisztens, orvosi laboratóriumi asszisztens, illetve a pénzügyi szakhoz tartozó segédkönyvelôi, banktisztviselôi, menedzserasszisztens, turisztikai ügynökképzés szakokat hoztak létre 2- 3 éves nappali képzéssel, figyelembe véve a munkaerôpiaci viszonyokat is.

Széles körû választékával a Dimitrie Cantemir mára már referenciapontnak számít a Maros megyei egyetemi oktatásban és méltó alternatívája más állami, felsôfokú képzést nyújtó intézményeknek. Az évente bôvülô kínálat a felnövekvô fiatal generáció elvárásaira próbál kielégítô megoldást találni oly módon, hogy a beindított karokon az elméleti oktatás mellett magas színvonalú gyakorlati képzésben is részesülnek a hallgatók. Ennek köszönhetôen a Dimitrie Cantemir egyetem eddigi öt végzôs évfolyamának 83,7%-a hazai vagy külföldi cégeknél, végzettségüknek megfelelô munkát végezhet.

Az egyetem dinamikus és európai szelleme a kezdeti 150 diák helyett ma már 3000 hallgatót vonzott a nappali, vagy látogatás nélküli képzésen való részvételre.

A Dimitrie Cantemir magánegyetem 1996-tól elért eredményei igazolásaként megkapta a mûködési engedélyt a kormánytól és folyamatban van az akkreditálás megszerzése is, amelyet követôen a hallgatóknak nem kell majd más városokba utazniuk az államvizsga alkalmával.

1998-ban az oktatás hatékonyabbá tétele érdekében megszületett egy egyetemi kampusz terve, amely elkészülte után igazi egyetemi hangulatot sugárzó központ lesz tágas elôadótermekkel, hangulatos szemináriumi termekkel, korszerûen felszerelt laboratóriumokkal. Itt kap majd helyet a Dimitrie Cantemir saját kiadója és nyomdája is. A kampusz könyvtárában bôven lesz hely a már most 22.000 kötetet számláló gyûjteményre. Nyilvánvalóan az egész létesítmény a legkorszerûbb technikával biztosítja majd a magas színvonalú kényelmet: a szükséges fényt, fûtést, szellôztetést. Nagy hiányt pótol az egyéni elszállásolási lehetôséget nyújtó bentlakás is, amely orvosi rendelôvel, sportpályákkal stb. egészül ki.

Idén a Dimitrie Cantemir egyetemet választók július 14 és 19-e között iratkozhatnak be, az egyetem jelenlegi székhelyén (Cuza Voda utca 22. szám, a Szakszervezetek Házában), a felvételi vizsgára pedig július 22-én kerül sor. Újdonságnak számít, hogy a tesztkérdésekbôl álló felvételi vizsga eredményeit a számítógépes feldolgozásnak köszönhetôen még aznap kifüggesztik. Az egyetemi és kollégiumi felvételi eredménybe -vizsgán elért jegy 67%-ban, míg az érettségi általánosa 33%-ban számít. A posztliceális képzésre való felvétel érdekében a jelöltek egy interjún vesznek részt, amelyen az általános mûveltség felmérésére fektetik a hangsúlyt.

Az egyetem elvégzéséhez szükséges tandíj évrôl évre változik, de összehasonlításképpen hadd álljanak itt az 1999-2000-res tanév tandíjai, amelyek 7,7 millió lejre rúgtak a nappali egyetemi oktatás esetében. A posztliceális képzés 3,65 millió lejt kellett a hallgatóknak fizetniük, és 4,6 millió lejt az egészségügyi szakokon.

A jelentkezôk könnyebb eligazítása érdekében a Dimitrie Cantemir egyetem az érdeklôdôk rendelkezésére bocsát egy ismertetôt (Ghidul ofertei educationale), amelyet az egyetem székhelyén lehet beszerezni.

RMDSZ-tisztújítás Maros megyében

A Maros megyei Területi Képviselõk Tanácsának (TKT) döntése alapján az elmúlt napokban elkezdõdtek az RMDSZ Maros megyei szervezete elnökének megválasztását célzó megyei küldöttgyûlés elõkészületei. Erre július 15-én, szombaton 10 órától, a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében kerül sor. Június 4-étõl kezdõdõen Marosvásárhely 18 RMDSZ-körzetében és 12 megyei kerületben, többek között Szászrégenben, Dicsõben, Nyárádszeredában, Segesváron, Ludason, Radnóton, Ákosfalván, Csáváson és Bándon tartottak jelölõközgyûléseket, amelyek során az illetõ testületek döntöttek a július 15-i megyei küldöttgyûlésen támogatandó megyei elnökjelölt személyérôl, valamint a megyei közgyûlésen részt vevõ személyekrôl is. Bár jelölési folyamat még nem zárult le, a gyûlések eddigi mérlege szerint továbbra is dr. Kelemen Atilla képviselõ, eddigi megbízott elnök a legesélyesebb a tisztségre, õt eddig 6 körzet, közöttük a marosszentkirályi, a marosszentannai, valamint a marosvásárhelyi 6-os körzet, illetve a dicsõi, régeni, gernyeszegi, segesvári és a radnóti RMDSZ- kerületek támogatják. A gyûlések során Fodor Imrét, valamint Virág Györgyöt is jelölték, akik viszont nem vállalják a jelölést. Ennek nyomán az ôket jelölõ körzetek is Kelemen Atillát támogatják majd a küldöttgyûlésen. Az eddig beérkezett információk szerint 2 körzet, közöttük az 5- ös körzet és a Reform Tömörülés Kincses Elõdöt, míg a 3-as körzet Tõkés Andrást támogatja, 6 körzet pedig nem élt jelöltállítási jogával. Szovátán ma tartják a polgármesteri hivatalban a kerület jelöltállító közgyûlését.

Az RMDSZ Szövetségi Képviselõk Tanácsának (SZKT) 65-ös számú határozata értelmében Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke július 11-re, keddre összehívta az RMDSZ erdõszentgyörgyi kerületének tisztújító közgyûlését. A helyi kultúrotthonban este 7- tõl megtartandó gyûlésen az erdõszentgyörgyi szervezet képviselõi mellett részt vesznek a községhez tartozó települések RMDSZ-szervezeteinek küldöttei is. A munkálatokon jelen lesz dr. Kelemen Atilla megyei elnök.

Ma, a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának marosvásárhelyi rendezvényén, a du. 4 órától kezdõdõ ünnepi istentiszteleten megszólal Seprõdi János Kórusszövetség ezertagú kórusa. Ez a sportstadionban felhangzó, számunkra talán szokatlan szabadtéri koncert minden bizonnyal az élményteljes égyütténeklés örömét jelenti majd a résztvevõk számára… Nem lehetett könnyû ekkora kórust összehozni! Kik, melyek azok az énekkarok, amelyekbõl verbuválódott? – kérdeztük Nagy Ferenctõl.

– Negyvenöt gyakorló kórus tagjaiból állt össze. Ismerik az ünnepi mûsor számait – szóltunk róluk mind a szövetség lapjában – Erdélyi kórus –, mind a Népújságban, tehát nem részletezzük. Viszont szeretnék válaszolni azoknak, akik szüntelen egyazon kérdéssel fogadnak: Honnan ennyi támogatás?! Ki ad nekünk annyi pénzt, hogy egy ilyen nagy kórust fogadjunk és ellássunk?! Nos, a válasz a lehetõ legegyszerûbb: Senki! Szóval, miután ezt megtudtuk és a szövetség tagjainak is a tudomására hoztuk, számolnunk kellett azzal, hogy ismét a saját erõnkre és lehetõségeinkre utaltattunk! Emiatt néhány kórus lemondta a szereplését. Sõt, még Székelyudvarhely is visszalépett, holott Jászberényben, a kórusszövetség nemzetközi választmányának tanácskozásán döntöttünk úgy, hogy aug. 5-én ott lép majd fel az összesített kar. Hogy mi akkor a megoldás? A ditrói kórus vezetõje, Petress Lajos fogadja és látja vendégül a nagykórust. Anyaországiak is lesznek majd közöttünk. A soproni pedagógusok Liszt Ferenc kórusa, a karcagi városi vegyes kar, a törökbálinti Lendvay Károly férfikar, a simontornyai daloskör és a tengelici Bárdos Lajos vegyes kar. Valamennyien az önkormányzat támogatásával és a tagok hozzájárulásával gyûjtötték össze az utazáshoz szükségeseket. Találkozunk hát aug. 6-án Ditróban. l8-án pedig Törökbálinton, az említetteken kívül ott lesz még Marosvásárhelyrõl a Gecse utcai ref. templom kórusa, Székelyudvarhelyrõl a Székely Dalegylet férfikara, Nyárádszeredából a nõi kar és valószínû, hogy a gyergyószentmiklósi férfi- és nõi kar is.

– Térjünk vissza egy gondolat erejéig az ezertagú kórus stadionbeli bemutatkozásához! Mit mondhatunk a szereplõirõl?

– Nagyenyedtõl Szászrégenig, Bonyhától Marosvásárhelyig, Székelykakasdig, református és világi karok tagjait találjuk az ezerben.

Marosvásárhelyen is kifüggesztették a "föld-listát"

Amint arról olvasóinkat tájékoztattuk, megyénkben összesen 55.183 kérést jegyeztek az idei 1- es számú, a mezõgazdasági földterületek és erdõk tulajdonjogának visszaállítását szabályozó törvény alapján. A megyei földosztó bizottság, az öt munkacsoport megalakítása nyomán, a törvény értelmében május 2- án elkezdte a helyi földosztó bizottságok által iktatott és ellenõrzött jogtulajdonba helyezési kérések, iratcsomók átvételét, jóváhagyását. A megyei földosztó bizottság illetékese tájékoztatott, hogy az utóbbi, július 4-i, keddi ülésen jóváhagyták Radnót város és három község által benyújtott, a Lupu- féle törvény alapján elkészített, jogtulajdonba helyezési iratcsomókat. Ennek nyomán 43 városi és községi településen függesztették/függesztik ki a jóváhagyott névsorokat.

Felhívjuk a földvisszaigénylõk figyelmét, hogy a névsorok kifüggesztése után csupán öt nap áll rendelkezésükre, hogy esetleges panaszaikat írásban helyezzék el az illetékes hivataloknál. Jó tudni azt is, hogy a törvény alapján a helyi földosztó bizottságoknak (polgármesteri hivataloknak) kötelességük értesíteni írásban (levélben) azon személyeket, akiknek lakhelyük nem a megyében van. Ezen személyeknek is öt nap áll rendelkezésükre esetleges panaszaik benyújtására, a levél kézbesítésétõl számított öt napon belül.

Nem elôször kell kiigazítanom a neves és (hír)névvel még nem rendelkezô auktorok mellétrafálásait. Az általam igen tisztelt B. A. pszichiáter és született (majdnem azt írtam: hivatásos) örmény vagy fordítója, doktor leiter jakab azt állítják, hogy Gazdovits Miklós, az erdélyi örmények történetének feldolgozó kisiparosa, "megnevezi és történetileg feldolgozza azokat az erdélyi településeket, központokat, ahol számottevô örmény élt és él a mai napig, mint Csíkszépvíz, Gyergyószentmiklós, Beszterce-Naszód (Mettersdof), és persze az erdélyi örmények által alapított városokat is, mint Szamosújvár (eredetileg Armenopolis) és Erzsébetváros (Elisabethopolis)". A kiemelt részek egyszerûen nem felelnek meg a valóságnak, csúsztatások, ill. téves adataikkal félrevezetnek.

Vegyük mindjárt az elsôt: Beszterce-Naszód (Mettersdorf) elôtt értetlenül rostokolunk. Kérdezzük ugyanis, hogy a zárójelben a megye német elnevezését kell keresnünk?

Aligha, az ugyanis Bistritz (Nösen)-Nussland lenne. A név elsô tagja szláv eredetû, gyors, tiszta, sebesfolyású patakot, folyóvizet jelent. A második szó is szláv törzsökre utal, személynév. A Nászvád vagy hasonló személynévi alakból fejlôdött ki. A harmadik – Naszód – sajátos népi német etimológiai értelmezés szerint a diófák vidékére emlékezteti az arra járót.

Az újságcikkben zárójelek közé ágyazott helységnek a román neve Dumitra, amely a korábbi magyarból eredeztethetô, tudniillik ôrzi annak a védôszentnek a nevét, mely a falu fölé terjesztette ki tenyerét a középkorban. Minthogy a falu neve nyelvünkön, a helységé, hová az örmények is betelepedtek a románokat követôen – NAGYDEMETER. Már az 1317-1320-as pápai tizedjegyzékben szerepel ecclesia de Villa Demetrii néven, ugyanilyen alakban fordul elô 1332-ben, 1334-ben. 1366-ban: possessio regalis Noghdemeter, azaz királyi birtokként tartják nyilván. Jóval a szászok térfoglalása után, még 1587-1589 között is a falu Magnus Demeter a fejedelemség dézsmaszedôinek listáin, s csak 1760 körül rögzítik elôször német alakját, a Metecsdorf-ot, így c és s hangzókkal. Könnyû felismerni benne a Demeter utolsó két szótagjára rövidült eredeti magyar elnevezést, az s birtokos ragot és a dorf=falu hozzáadását. Román neve írásos formában 1839-bôl bukkan föl. (De mindezt már Coriolan Suciu mester is tudta elévülhetetlen Dictionar istoric al localitatilor din Transilvania. <Buc., 1967.> címû halhatatlanjában. Mi is innen ihletôdtünk.)

Túl azon, hogy sem Szamosújvár (Gerla, Gherla), sem Erzsébetváros (Dumbraveni) nem örmény alapítású, hanem jóval korábban jelentek meg fontos településként Erdély térképén, még a latin nevük sem az eredeti állapotokra utal vissza, mint ahogyan azt lejter jakab úr sejtetni engedi. De menjünk sorjába.

A szamosmenti váras település 1291-ben már ismert az oklevelekbôl Gerlahida néven (korábban írtam errôl bôven és epésen), ami pedig Erzsébetvárost illeti, ugyancsak a pápa számára behajtott tizedekrôl szóló kimutatásokban szerepel, mégpedig 1332-ben elsô ízben, midôn sacerdos (pap) de Ebes leperkálta az adószedôknek a dézsmát. 1367-ben és 1368-ban más Ebosfalwa/Ebesfalwa alakban betûzhetô ki, ahogyan századokon át nevezték élôszóval és írásban a magyarok, a románok és szászok saját nyelvi és ejtési törvényeik szerint. (Vesd össze pl. a román Ibasfalau alakkal.)

A település Erzsébetvárossá történt nemesítése 1790-ben, amikor szabad királyi városi rangra emelték, az ott lakó örmények kérésére történt, akik Ebesfalvában a kutya szót sérelmezték és helyette Árpád-házi Szent Erzsébet védnökségét kérelmezték, amellyel templomuk védszentjére kívántak emlékeztetni. (A legkorábbi ismert egyházuk különben Szent György mártír nevét viselte, amint azt egy 1448-as említés alapján állítja a szaktörténet.)

A helyi kereskedônépek, elöljárók nem tudták, hogy az ebes elôtag mocsaras helyet, zsombékos, lápos vidéket jelent, nincs köze az ember legrégebbi barátjához, a kutyához.

Ebesfalva pedig az Apafi család tulajdonát képezte századok óta, az udvarház derék utolsó elôtti ura épp a tatár rabság fáradalmait pihente ki, midôn 1661-ben a fejedelemválasztó országgyûlés érte küldött, és a hitvesi ágyából kivonva, a haragvó török Apafi Mihály uram fejébe nyomta a fejedelmi süveget. A nagyságos uralkodó és az ifj. Apafi Mihály bécsi halála után, egyenes ági leszármazott hiányában, a birtok visszaszállott a kincstárra. Ezért kaphatták meg az Erdélybe betelepülô, a kelet felôl kirajzó örmények császári és királyi adományként. A Szeben (korábban Nagyküküllô) vármegyei helység Dumbraveni román elnevezése a 20. századi fantázia míve, mint mikor egy üdítôital másféle márkanevet kap az új cégtulajdonostól…

Végül penig a felhozott latin helyneveket (Armenopolis, Elisabethopolis) a 18. században alkották elvetemült könyvmolyok az újlatinos divathullámmal, miként városunk is ekkortájt kapta némelyek tetszésére a kizárólag értelmiségiektôl használt mûvi Agropolis, Székelyudvarhely pediglen az Areopolis nevet.

A 12 tonnányi terhet is megemelni/szállítani képes daru és könnyedén lengeti a levegõben az felsõ üdítõ-reklámlemezt. 15 munkás – és mivel a téglát kalapáccsal le is kell tisztítani – a rabokkal együtt 30-35 személy dolgozik, és 4-6 ács is. Hétrõl hétre, napról napra fogyatkozik a vásárhelyi Bem-Bem ház.

Moldován Árpádot, a mestert, aki 39 éve dolgozik az építkezésben, kérdeztük:

– Nem lehetett volna megmenteni a házat?

– Nem. Bár eredetileg arról volt szó, hogy terveznek egy négysávos utat a Cuza Vodã utca helyén, de egyelõre esélytelen az elképzelés. Viszont az aluljáró el kell hogy készüljön. Ezért kell ezt, a régi házat lebontani.

– Ezt a háromszintes épületet – egyébként földszint, elég rég húzták fel: 1913-ban.

– Miért tûnik úgy az embernek, hogy a bontás lassabban megy, minthogyha építkeznének?

– Meg lehetett volna oldani a dolgokat másként is. Nagyobb darukkal dolgozni! A falakat ledönteni, lekötni! Esetleg lehúzni. De veszteséggel dolgoztunk volna. Rongálódott volna minden. Másrészt a tûzfal, mely ma már jól látható, egy, az l960-as években épült tömbházéval közös.

– Ha jól értettem, az épületanyagban, a bontottban, esett volna kár.

-Igen. Nekünk pedig minden, a bontásból származó anyagot újrahasznosítható állapotban kell megõrizznünk! Maga a ház téglából készült. A felsõ szint és a második fölött a padlásrész csak fagerendából. Az alsó rész pedig ívprofilokkal van megoldva és bolthajtással. Közötte, téglával kirakva lemez. Ma már elõregyártott elemeket használunk, betonlemezt. Ezekkel, a hagyományos építkezésekhez képest, sokkal gyorsabban lehet dolgozni.

– Ügyelnünk kell a téglára, profilokra, az ajtókra/ablakokra/szárnyakra, a lépcsõkre, a fal felszínén kívül levõ vezetékekre, mert azokat, amelyeket a falból szerelünk ki, már nem lehet felhasználni...

– Kerülhet elõ a falból olykor egy s más...

– Csupán néhány régi töltényre bukkantak a fiúk. El is vitte azokat a rendõr.

– A bontásnak is bizonyos fázisai kell hogy legyenek. Technikai fázisok...

– Vannak is. Ezért kell a munkásokat elõzetesen felkészíteni. Mert több mindenre kell vigyázni! Sajátos védõfelszereléssel lehet csak dolgozni itt. Sisak, biztonsági öv, s ha két méteren felüli magasságban dolgozunk, már szükséges a védõkorlát vagy az öv használata. Mert ahhoz, hogy a téglát újra fel lehessen használni, soronként kell lebontani. Az ajtó fölötti részek maradnak utoljára. Nehogy beszakadjanak. Végül az ajtók/ablakok eltávolításán a sor.

– Említettük az elõbb az elõzetes képzést...

– Nem mindennapos munka ez számunkra sem. Mielõtt hozzáfognánk, minden munkásnak ismernie kell a bontás minden módozatát. Szakemberek kell megszüntessék a gáz/víz/ és elektromos áram szolgáltatását. Az épület körül kerítést kell vonni. Figyelmeztetõ táblákat elhelyezni, ponyvával vonni be az épületet... Végül a bontás teljes ideje alatt megbízott szakmunkások ügyelnek fel. Nagyon kell vigyázni arra, hogy ott, ahol lépcsõ van, ne legyen eltorlaszolva a feljáró. A nyílásokat mellvéddel kell bekeríteni.

– Hány órát dolgoznak naponta? Ezt már csak azért is kérdem, mert igazán "tõszomszéd" itt a szomszéd. Mennyi jut el hozzájuk a bontás zajából?

– Tíz órát dolgozunk naponta. Másfél hónapja szombatonként is. Ami pedig a zajt illeti, nem is ütünk zajt. Bajt esetleg a por okozhat. De ellene úgy védekezünk, hogy a vízvezetékre gumicsövet szereltünk és locsoljuk a falakat. És mivel a tömbháznak erkélyei is vannak, hogy védhessük õket, a bontandó épület közelében ideiglenes falat-5 mm-es préselt lemezt rögzítettünk oszlopokra. Határidõt nem adtak, de számításaink szerint mintegy két hónap alatt be tudjuk fejezni.

Amint jövünk lefelé, mind könnyebb a dolgunk. Kevés fal maradt még az elsõ emeletrõl, és maradt még a földszint feletti lemezünk. Ami kicsit több munkát jelent még. Mert olyan maga a technológia, hogy nem lehet se dönteni, se betörni a falat. Gerendaközönként kell haladni, az íveket daruval leszedni a gerendákat, profilokat. A bontásból származó anyagot egyelõre a koronkai téglagyárhoz szállítják elraktározni.

Ballagtak a Petru Maior egyetem végzôsei

Tegnap 11 órától a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében búcsúztatták a Petru Maior Egyetem idén végzett egyetemistáit. 15 szakon 297 hallgató fejezte be tanulmányait.

Az ünnepi felszólalók közül elõször Vasile Boloº professzor lépett mikrofonhoz. Az egyetem rektora elmondta, hogy e nemzedék nagyon nehéz idõszakban tanulhatott. Elsõsorban az általános gazdasági helyzet, másodsorban pedig a tanügyi reform okozott gondot tanárnak, diáknak egyaránt. A magas fokú képzettséggel rendelkezõ tanári karnak köszönhetõen azonban sikerült minõségi oktatást megvalósítani az egyetemen, és a piacgazdaság követelményeinek a munkaerõpiac igényének megfelelõen hirdették meg a felvételit újabb szakokra. Az idei végzõsöket arra intette: ne tekintsék befejezettnek a képzést, hiszen ma csak az lehet elismert szakember, és állja meg a helyét bárhol, aki mindenben a legjobb. A rektor hangsúlyozta: az új tanulmányi formák, szakok bevezetésével, mint például a távoktatás, illetve a multikulturális egyetemmé való átalakítással azt szeretnék elérni, hogy minél több, kivállóan képzett fiatalt oktassanak.

Cãlin Enãchescu a filológia kar dékánja azzal a gondolattal indította útra a végzõsöket, hogy nem elég egy diplomát szerezni. Ma sok mindennek kell megfelelni, ahhoz, hogy bármilyen szakmában elhelyezkedjenek a fiatalok. A tudomány az interdiszciplinaritás fele halad, ezért minden téren egyre nagyobbak a követelmények.

Dumitru ªoaitã, a mérnöki kar dékánja kifejtette, bár az 1989 utáni gazdasági visszaesés miatt csökkent a mérnökök iránti kereslet, mégis a jövõben a mûszaki értelmiségre hárul az a feladat, hogy versenyképes minõségi termékeket állítsanak elõ, amelyek megfelelnek a piacgazdasági követelményeknek.

Maria Georgescu, a kollégium igazgatója arra ösztönözte a diákokat, hogy a mindennapok nehézségeivel szemben vállalják a megmérettetést, mert lesznek majd olyan lehetõségek is, amelyeket kihasználva, az elsajátított ismeretek tárával lehet majd érvényesülni.

A diákok nevében Ana Maria ªincan (filológia), Sebastian Timoce (mérnök) és Iacob Augustin Piper (kollégium) szólaltak fel, majd George Popa IV. éves hallgató köszöntötte a ballagókat.

Végül az ünnepségre késöbb érkezõ dr. Dorin Florea polgármester tapsvihar után mondhatta el, hogy mindig támogatni fogja a Petru Maior egyetem, hiszen a hallgatók egyik küldöttsége is azok között volt, akik felkérték: vállalja el a polgármesteri jelölést. A közigazgatási szakon végzetteknek pedig megígérte, hogy mind felveszi õket a polgármesteri hivatalba, ahova a diákok ezentúl is eljöhetnek gyakornokoskodni.

Az ünnepség végén a karok dékánjai egy könyvvel ajándékozták meg az évfolyamelsõket és a hagyománynak megfelelõen a végzõsök átadták az alma mater kulcsát az utánuk következõ nemzedék képviselõinek.

Hadgyakorlat a Görgény völgyében

Csütörtökön zárult az a közös hadgyakorlat, amelyet román és török felderítõ alakulatok tartottak a Görgény völgyében. A táborozáson, illetve a marosvásárhelyi laktanyabeli kiképzésen a fegyvernemnek megfelelõ harcászati, taktikai és technikai gyakorlatokat, illetve békefenntartó hadmûveleteket (felvételünkön) hajtottak végre a két ország katonái. Az eseményre fotóriportban bõvebben visszatérünk.

Pénteken a megyei tanfelügyelõség vezetõsége ülést tartott a középiskolák, szaklíceumok és szakiskolák igazgatóival a premiernek számító idei felvételi lebonyolításának megszervezésérõl. Mint ismeretes, a három szakaszban megszervezendõ fevételin a nyolcadik osztályt végzett diákokat a kisérettségin, valamint az általános iskolában elért eredményeik alapján veszik fel a tanuló által kiválasztott középfokú tanintézménybe. Annak érdekében, hogy a megyei tanfelügyelõség megkönnyítse a szülõk dolgát, mind az elsõ, mind a többi szakasz után a megyei szinten üresen maradt helyeket valamennyi tanintézményben kifüggesztik.

Tekintettel a nagy hôség miatt véletlenszerûen bekövetkezhetô rendkívüli eseményekre, immár harmadik napja készültségben vannak a megye polgármesteri hivatalai. Jinga Sandu ezredes a Népújságnak elmondta, a központból érkezô utasítást követôen figyelmeztetést küldött szét a megye összes polgármesteri hivatalába, felszólítva a polgármestereket, hogy a hivatalokban állandó telefonszolgálatot biztosítsanak és legyenek készültségben, hogy a kánikula okozta katasztrófa (pl. tûz) esetében azonnal mozgósítani lehessen a mentôalakulatokat. Tegnap délig ilyen jellegû eseményrôl nem érkezett jelentés a megyei katasztrófa-elhárító bizottsághoz. A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a szárazság önmagában már katasztrófának számít, de ez ellen még a katasztrófa-elhárító bizottság sem tehet sokat.

Választási kampány, politikai csatározások, a gazdasági élet romlásából eredõ mindennapi kellemetlenségek közepette egyszeri, csodálatos alkalom, hogy szombaton a lélek ünnepének színhelye Marosvásárhely.

Talán nem véletlen, talán szimbolikus értékû jelzés, hogy a millenniumi református világtalálkozó fõ rendezvényének részvevõi lehetünk, s a sportpályán 16 órától kezdõdõ ünnepi istentiszteleten öt Kárpát-medencei református püspök szolgál. Jelképeként annak, hogy az Úr születésének 2000. esztendejében, a mesterségesen és önkényesen megvont országhatárok s a magyarság egy részének diaszpórába való kényszerítése, az ateizmust hirdetõ kommunizmus több évtizedes szellemi uralma sem tudta megsemmisíteni az egység, a nemzethez való tartozás tudatát. Megmaradásunkban, a mindenkori újrakezdésben nagy szerepe volt az egyházaknak, a református egyháznak, hisz templomaink a legszigorúbb diktatúrák közepette is az anyanyelvûség, a közösségi együttlét megélésének szigetei, bástyái voltak.

S bár a nemzethez való tartozás tudata megmaradt, századunk történelmének viszontagságai hitében, közösségében meggyengítették, a vészes fogyatkozás útjára terelték a magyarságot. Ennek ismeretében már nem is kell gondolkodnunk a tennivalókon, amelyek a világtalálkozó nyomán a Magyarországon és a határokon túl élõ reformátusok és összességében a magyarság elõtt állnak.

Miközben Isten iránti hálaadással tekintünk vissza az eltelt ezer esztendõre, hitbeli reménységgel kell könyörögnünk szombaton a jövõnkért. Mert a "hit erejére és reménységére igen nagy szükségünk van" – fogalmazza meg Orbán Viktor szavait idézve a reformátusok millenniumi nyilatkozata.

9 órától a kövesdombi gyülekezet templomának felszentelésével kezdõdik az ünnep. 13 órától gyülekezõ a Várban, 14 órától ünnepi felvonulás a fõtér megkerülésével, 16 órától ünnepi istentisztelet és úrvacsoraosztás a sportpályán, 18.30-tól a jelen levõ püspökök, a romániai történelmi egyházak, civil szervezetek képviselõinek köszöntõ szavai – ez a mai nap gazdag programja, amelynek fõ rendezvénye nagyszerû alkalom, hogy mindnyájan együtt legyünk, hogy hitünkben és magyarságunkban megerõsödve tekintsünk a jövõbe.

Csütörtökön délelõtt meghibásodott transzformátor miatt a szászrégeni vízüzemben a délelõtti órákban a város nagyrésze ivóvíz nélkül maradt. A közmûvek vezetõsége szerint a rendkivüli magas hõmérséklet hatására következett be a kiesés, így a szolgáltató kénytelen volt megszakítani a folyamatos vízellátást. A mûszaki hibát viszonylag rövid idõ alatt sikerült elhárítani, ám a tartályok vízzel való feltöltödése és a megfelelõ nyomás visszaállítása miatt közel három óráig szünetelt a vízellátás. A mûszaki osztály igazgatója elmondta, hogy hasonló esetek már voltak, és a villanyáram ingadozás miatt bármikor megismétlõdhetnek.

Az elmúlt héten végzett mérésekbõl kitûnik, hogy Marosvásárhelyen megfelelõ volt a levegõ minõsége, tájékoztat a Környezetvédelmi Kirendeltségtõl kapott közelmény, melybõl az is kiderült, hogy a felszíni vizek minõségét 21 vízminta alapján állapították meg. Marosvásárhely felett és alatt nem észleltek határérték-túllépést, ám Csapónál a nitrát- és nitritionok 7 esteben lépték át a megengedett határértéket. A túllépésekért a Marosvásárhelyi Azomureº Rt. szennyvize, valamint a szabálytalanul beömlõ városi szennyvíz a felelõs. A fent említett idõszakban a kihágásért senkit nem bírságoltak.

A rendkívüli meleg miatt nõtt a lakosság vízfogyasztása, a vízüzemek által átlagosan szolgáltatott 64-65000 köbméter víznél az utóbbi napokban mintegy 10%-kal több víz fogyott el, elérve a napi 70.000 köbmétert. Lényegesen több ásványvízet vásárol fel a lakosság, aminek következtében a gödemesterházi és borszéki ásványvíztöltõknél folyamatosan sorban állnak a szállítók, miközben a töltõk már napok óta felszámolták raktárkészleteiket. Így hosszabbított munkaidõvel dolgoznak, egyes termelõk pedig az elõzõ idõszakban megvalósított termelésük kétszeresét érték el. Megrendelés pedig bõségesen van, annak ellenére, hogy július 1- tõl drágult az ásványvíz.

Az ásványvíz-forgalmazók is kifogytak készleteikbõl és egy-egy beérkezõ szállítmány fél óra alatt elfogy.

A forgalmazást egyébként csak nehezíti az Országos Útügyi igazgatóság rendelete, melynek értelmében ameddig a nagy meleg tart, addig a 7,5 tonnánál nehezebb teherautók csak este 22 és reggel 10 óra között közlekedhetnek. Egyébként a meleg érezteti hatását az útügy munkájában is, hiszen a mostanra tervezett forgalommérést a rendkívüli idõjárásra való tekintettel elhalasztották.

Visszatérve a vízfogyasztásra: közelítõ számítások alapján elmondható, a melegnek köszönhetõen 50%-kal növekedett az ásványvízfogyasztás megyénkben.

Ugyancsak ezt igazolja egyes (bár nem mindegyik) fõtéri élelmiszerüzletek ásványvíz- eladásában tapasztalt növekedés is. Ugyanakkor az élelmiszerüzletek egy más jelenséget is tapasztalnak a természetesen csökkenõ húsfogyasztás mellett, az üdítõket leszámítva szinte mindenbõl kevesebb fogy. A szakértõk szerint a meleg miatt az emberek vásárolni sem mennek el, inkább felélik otthoni készleteiket.

Szekeres Árpád, a Maros megyei Mezõgazdasági Szaktanácsadói Hivatal igazgatója és az intézmény két mérnöke, Csegezi András, valamint Fábián Attila, július 5-én Zetelakán nemzetközi tanácskozáson vett részt, amelyet a Hargita megyei Ivó Alapítvány szervezett. A rendezvényen meghivottként jelen volt dr. Kozárú József, a Gödöllõi Agrártudományi Egyetem professzora, a Mezõgazdasági Szaktanácsadó Intézmény igazgatója, dr. Szõcs András, ugyancsak az említett egyetem professzora, a Sapard-program alkalmazásáért felelõs országos vezetõtanács tagja, továbbá a Beszterce-Naszód, Hargita, Kovászna megyei szaktanácsadói hivatalok képviselõi. A találkozó számunkra mindenképpen hasznos volt - jelentette ki Szekeres Árpád - majd így folytatta:

– Köztudott, hogy a nemzetközi Sapard-program a térségünkben található országok mezõgazdálkodói számára nyújt támogatásokat . Konkrétan: a romániai gazdálkodók, 2006-ig évente 150 millió eurót pályázhatnak meg a program keretében. Magángazdálkodók esetében az igényelt Sapard- beruházás 50%-a térítésmentes. Adott tehát a lehetõség, kár lenne elszalasztani. A magyarországi szakemberek a program alkalmazásával kapcsolatos tapasztalataikat osztották meg velünk. Kissé csodálkozva vették tudomásul, hogy Romániában még nem alakult meg a Sapard-program alkalmazását irányító országos tanács, mint Magyarországon. Az EU elsõ számú elvárása éppen az, hogy egy országos testület dolgozza ki a program alkalmazására vonatkozó útmutatót, ellenõrizze az egész tevékenységet és nem utolsósorban állandó kapcsolatot tartson a nemzetközi szervezet szakosztályával. A magyarországihoz hasonló, Sapard- programmal foglalkozó intézmény nem létezik még Romániában. Ez bizony megnehezíti a program alkalmazását, kezdve az indulástól: a gazdák nagy többsége még azt sem tudja, miként kell összeállítani egy pályázatot. E tevékenységi területen is igyekeznek segíteni a magyarországi szakemberek, úgy, hogy vidékfejlesztésben szakosodott mérnököket küldenek az említett megyékbe, akik vidékfejlesztési kurzusokat tartanak, ezeken belül pedig a Sapard-program hatásos alkalmazásáról adják át tapasztalataikat. Felmerült annak a lehetõsége is, hogy mezõgazdasági szakegyetemet végzett hazai fiatalok 2 éves vidékfejlesztési kurzuson vegyenek részt Magyarországon. A költségeket magyországi alapítványok biztosítanák. E téren végül is megegyezés született és a négy megyében ez idõszakban keresünk egy-egy mezõgazdasági szakegyetemet végzett fiatalt.

A tapasztalatcsere másik tanulsága: mindannyiunknak változtatnunk kell emberi hozzáállásunkon, mentalitásunkon. Meg kell értenünk, hogy a szakinformációért szerte a világon fizetnek és nem keveset, éppen azért, hogy a kutatásból származó eredmények mielõbb eljussanak a termesztõkhöz, a hasznosítás céljából. Ez idehaza még sajnos nem mûködik. Mint ahogy az állam sem vállal részt a szaktanácsadásban. Magyarországon például az állam a szaktanácsadás költségeinek 90%- át fedezi, a fennmaradó 10%-ot a gazda fizeti. Ahhoz, hogy Romániában is kialakuljon az említett szaktanácsadási rendszer, központi intézkedésekre van szükség. Amíg azok megjelennek, jó ha tudjuk már elõre, mit kell nekünk tenni ahhoz, hogy a Sapard-támogatásokat ne veszítsük el. Ez volt a zetelaki tanácskozás lényege.

Kosaras Vilmos a Torontói Magyar Színház mûvészeti vezetõje, a Torontói Magyar Rádió fõszerkesztõje és a Televízió producere. Tulajdonos fõszerkesztõje az USA-ban is terjesztett Menora címû magyar nyelvû hetilapnak, a Pro Cultura Hungarica-díj kitüntetettje. Elnyerte a legjobb kisebbségi újságírónak odaítélt idei díjat a The Best Ethnic Journalist Award 2000 elnevezésû kitüntetést. A miskolci színházi fesztiválon Kosaras tevékenységének ezt a vetületét is méltatta. A rendezvényen felolvasott írását mellékletünkben is közöljük.

Tegnap minden hazafiasságomat belefõztem a lecsómba. Vettem egy kiló zöldpaprikát, egy kiló paradicsomot és két nagy fej vöröshagymát. Már ekkor éreztem, hogy koncepcionális hiba van a receptemben, hisz ha egyszer a hagyma vörös, akkor az nem fehér. De biza, van ami kívülrõl vörös, belül meg fehér. Ja, vagy úgy, mint a… pszt! Most ez egy másik dolog.

Szóval felraktam egy szép nagy teflonlábosban a fehér vöröshagymát, kicsit melengettem, hozzátettem a zöldpaprikát, na és a tetejére a piros paradicsomot. Ott rotyogott elõttem egész hazafiságom. Azt még anyámtól tudtam, hogy a magyar konyha alapja, hogy lassan fõzz. Takard le, néha-néha önts alá egy kis vizet.

Lefedtem, nem tettem rá túl nehéz fedõt, hogy a hazafias gõz könnyedén szökhessen ki a fojtás alól...megbûnhõdte már e nép, gondoltam,... Illatos lett a konyha. Friss, magyar lecsó illata csapta meg az orrom, s ha futurista barátaimnak igaza van, hogy a szaglás nagyon fontos érzékszervünk, most ki lett elégítve. Szállt az illat, a piros-fehér-zöld, paradicsom-hagyma- paprika orgia. Szinte szárnyalt velem a konyha, a legszívesebben ráültem volna a fedõre, hogy a kiáramló gõz-illatok szárnyán száguldozzak, mintegy varázsszõnyegen, s hirdessem a világnak, hogy hát idefigyeljenek, emberek: az önök hazafiassága vajon gourmézható-e? Mert a miénk, hö-hö, tessék! S ezzel lekaptam a fedõt. Belenéztem a lábasba és döbbenten láttam valami barnás löttyöt, valami összeesett meghatározatlan hazafiságot. Megráncosult, fáradt zöldes paprikadarabok kerülgették a megfõzhetetlen paradicsomhéjakat, a hagyma pedig már rég szétfõtte magát, tiszta tisztessége felszívódott. De mi ez az új lé? Ez lenne a lecsó?

De tudom mi a baj. A lábas kínai volt, a paprika kaliforniai, melegházi se íze, se bûze, a paradicsom dél- ontáriói, éretlen-ízetlen, a hagyma meg spanyol. Hát csoda, hogy ebbõl nem lett egy magyar lecsó? S én, a szakács? A hitem, a hozzáállásom? A magyarságtudatom? Hát már ez a hülye lecsó sem toleráns, már ez is ellenzéki áldozat lett? Manipulálható, aki egy kis melegség hatására csak úgy egybeolvad, asszimilálódik? Hát ennek nem számít az az erõfeszítés amit annak érdekében fejtünk ki, hogy régi színeinket visszanyerjük? Hát mi van itt? Anarchia?

Egy szakadozott frotírtörólközõbe töröltem a kezem. Nagy mutatványom a végéhez közeledik, – gondoltam. Szobatiszta barátaim, akik a vacsorára jöttek, majd azt kapják, ami van…

Fürkészõ tekintettel néztem, ahogy tányérjuk szélére szednek. Tudom – mondogatom magamban, – nem a legszebb a színe, de… Az asztal végén ülõ öreg barátom már másodszor szedett. Sõt, kenyerével törölgeti a szaftot, megindul a harc az utolsó cseppekért…

Finom volt, – mondja az asztalfõ – hol tanultál meg így fõzni? Ezek a magyaros ízek! Fantasztikus!

Tudod, mi nagyon szegények voltunk...és a szívünket nem a kabátunk hajtókáján hordtuk, hanem belefõztük a lecsóba.

Tulajdonképpen senki sem vette észre, hogy Tarjáni Károly elõadás közbenfölgyújtotta a kísérleti színházat.

A színdarab ugyanis kísérleti dráma volt, amelyben Bach egy égõ gyertyával próbált beszélgetni az élet lényegérõl. Asztalán vizes-kancsóval. A feszültség abból származott, hogy senki sem tudta, melyik Bachról van szó.

A Máté-passió hatalmas alkotójáról, vagy Ferenc József törpe mi-niszterérõl?

Ezt a kérdést az elõzetes ismertetések is megkerülték, csak az egyik beharangozó kockáztatott meg annyit, hogy ez a Bach tulajdonképpen nem az apja, hanem a fia az öregebbik Bachnak. Ennyi elegendõ is volt az érdeklõdõk számára, akik az apró bogokon nem akadtak meg.

Tarjáni, miközben kísérleti szerepét alakította, nem foglalkozott történelmi részletekkel. Nem nézett utána, hogy hány Bach élt és ezek- nek mi volt a hivatása vagy hivatala.

Újszerûen akarta fölépíteni a hõs jellemét.

Egyszerûen egy embert alakított, aki az égõ gyertyához beszél, de a jelenkorhoz szól.

Az égõ gyertyán és a szövegelõn kívül más nem is szerepelt a kí- sérleti drámában.

A nézõk ünnepélyesen vártak, amíg fölment a függöny.

Ott ült Tarjáni egy égõ gyertya mellett, és elgondolkodva írt, lúd-tollal.

Vagy kantátát, vagy átiratot a rendõrfõnökhöz. Ezt õ se tudta.

Majd hirtelen, mint aki észre tér, megpillantotta az orra elõtt lobogó gyertyát.

– Há te mindég mindenhova elkísérsz? – kérdezte tõle meghatottan.

Ebbõl a nagyobb képzelõerõvel megáldott nézõk rájöhettek, hogy a hõs a gyertyát életének rejtekeibe is magával viszi. És ez korszerûnek tûnt, emberinek. Abban, hogy a hõs a gyertyát talán egy mellék-helyiségbõl hozta és oda esetleg hamarosan visszaállítja, föl lehetett is- merni a hõstelenítés sokakat lelkesítõ irányzatát.

– Mert senki sincs itt! – kiáltotta kétségbeesetten Tarjáni. A nézõk pedig elégedetten nyugtázták, hogy a homályban elkerülték a szereplõ figyelmét. Boldogak voltak, mint a bújócskázó gyermek, akire nem lelt reá a hunyó.

– Nincs itt, csak az Élet – közölte a szereplõ elcsukló hangon. És fölállt.

Azután beszélni kezdett. Mi mást is tehetett volna?! Elõbb halk, majd erõsödõ szemrehányással illette az életet. De hozzátette, hogy az élet a nehézségei ellenére is szép.

A nézõk áhítatosan figyeltek, eredetinek találhatták a megfigyelést.

Tarjáni fölugrott.

– Várom õt, de nem jön! – kiáltotta.

Vagy a múzsát feddte késedelméért, vagy a titkosrendõrség pon-tatlan alkalmazottját.

– Senki se jön, akit az ember vár – mondta filozofikusan –, de akit az ember nem vár, az megjelenik!

Ebben a pillanatban jelent meg a tûz, pontosan, ahogy a szöveg jó- solta. Mert Tarjáni heves mozdulatára föllebbent egy papírdarab, lán-got fogott, és lehullt a földre, az elõkészített papírgombócok mellé.

Bach ugyanis nyilván több összegyûrt kottát eldobott, vagy újra-fogalmazta néhányszor a császári titkosrendõrség provokátoraihoz ké- szült körlevelét.

– Nofene – kiáltotta Bach, de a közönség számára megszokott volt, hogy a drámai hõsök szitkozódnak.

– Végül az egész leég, az árgyélusát – állapította meg Bach, és ugrálni kezdett.

– Tûz van – üvöltötte –, és itt minden lángra lobbanhat körülöttem!

A közönség föllelkesedett, tetszett neki az érdekes rendezés, a világ-színvonalú tûz.

Bach lehúzta a kabátját, és rávetette az égõ papírokra.

– Nem segít senki? – kiáltotta megrendülten. – Gyertek, az ég sze- relmére!

Az emberek érezték, hogy mindez jelképes. Vagy a zseni önemésztõ lángjait jelenti, ha Bach muzsikus, vagy a forradalom tüzét, ha Bach rendõrminiszter. És az utóbbi értelmezést erõsítette, hogy az egyik díszlet a tövébe hulló papírtól föllángolt, és bevilágította az egész nézõteret.

Bach erre elkiáltotta magát.

– Rendkívüli értékek vannak veszélyben, mindjárt fölgyullad a zon-gora!

Erre a közönség újra arra az értelmezésre hajlott, hogy mégis a csodálatra méltó zeneszerzõ beszél hozzájuk, aki az eszközöket saját lángolásától félti. Mert Johann Sebastian csakugyan mindig szigorú formát adott a mindenségben bolyongó tûznek.

Ezt azonban mégis megcáfolta, amikor fölkapta a kancsót, és úgy ugrált, mint egy császári belügyminiszter kezdõdõ forradalom idején.

Odazúdította a vizet a díszletre, majd a nézõtérhez fordult.

– Ki kell még menjek vízért – mondta félvállról és elloholt. Még a gyertyát is otthagyta, holott az elõbb olyan meggondolatlan kijelentést tett, hogy a gyertyát a mellékhelyiségbe is mindig magával viszi.

Két kancsóval tért vissza, és odazúdította a vizet a füstölgõ színfalra. Ugrálás közben két nézõt is leöntött, akiket kellemetlenül érintett a színház új irányzátának az a tulajdonsága, hogy a nézõbõl is igyekszik szereplõt teremteni.

Bach ezután kifújta magát, és az égett pernyék fölött újra meglelte a gyertyát.

Tovább vallott neki seszínû életérõl, unalmas szerelmeirõl.

Minden, ami következett, nyomába se lépett a színpad fölgyúj-tásának.

A nézõk közönyösen figyeltek, a színibírálók megszokásból bó- logattak.

Végül is a sajtóban az elsõ szín fénylõ kifejezõerejérõl cikkeztek, bár általában elismerték Tarjáni Károly jellemteremtõ képességét, amellyel megalkotta Bachnak, a rossz emlékû, sárga-fekete lelkû miniszternek, valamint az egyedülálló muzsikusnak az emlékezetes képét.

Tarjánit csak a tûzoltóság büntette meg kétszáz lejre.

Valószínûleg azért, mert a tûzoltók a bürokratikus tûzrendészeti szempontjaik miatt nem képesek az új színházi kísérleteket befogadni.

A Budapesten élõ marosvásárhelyi szobrászmûvész mindegyre értesíti lapunkat alkotómunkájának fontosabb eseményeirõl. Legújabb meghívója mai tárlatnyitóra szól. A fõvárosi Erdõs Renée-házban két kiállításra várják az érdeklõdõket. 17 órától a Laborcz Ferenc Szobrászmûhely Alapítvány szervezésében nyílik a Fa kisplasztika és szobrászrajz biennálé 2000. A 16 bemutatkozó mûvész alkotásai között láthatók az ugyancsak városunkból elszármazott, jelenleg székesfehérvári Székely János Jenõ mûvei. Megnyitóbeszédet Loska Lajos mûvészettörténész tart.

Ugyanõ méltatja egy órával késõbb ugyanott Benedek József Millenniumi leletek címû egyéni tárlatát is. A szobrász rákoshegyi kiállítása augusztus 2-ig lesz nyitva.

Szemle

A finnországi svédek irodalmi folyóiratáról már adtunk hírt e hasábokon. (1998-ban Erdélyi magyar irodalom címmel jelentetett meg összeállítást.) A HORISONT idei második száma ismét magyar tematikájú. Maria Sandin fõszerkesztõ elõszavából idézzük: "Elsõ ízben fordul elõ, hogy Románia, Szlovákia, Ukrajna és Jugoszlávia magyar kisebbségének írói-költõi egy válogatásban szerepelnek az 'anyaországiakkal'. Külön dicséret illeti a szerkesztõket azért, hogy nõi szerzõkkel kezdik a bemutatkozást. Ilyesmi eléggé szokatlan volt eddig keleti berkekben." A lapszám: millenniumi vállalkozás, a Magyar Írószövetség folyóiratával, a Magyar Naplóval közösen adja közre a Horisont tizenegy kortárs magyar szerzõ alkotásait. A válogatást Oláh János fõszerkesztõ és Jávorszky Béla mûfordító, korábban helsinki, jelenleg tallini magyar nagykövet állította össze. A történelmi- irodalomtörténeti bevezetõt Pomogáts Béla, az Írószövetség elnöke jegyzi. Tomas Tranströmer, a Nobel-díjra jelölt norvég lírikus (aki több magyar költõt tolmácsolt svédül, Thinsz Géza nyersfordításai alapján), egy 1969-es úti levelével járul hozzá Kelet-Európa és Magyarország intellektuális képének ecseteléséhez. Az északi irodalmárok, olvasók részére egyedülálló lehetõség nyílik a számukra ez idáig ismeretlen vagy alig ismert mai szerzõk, európai kisebbségi irodalmak megismerésére – írja Maria Sandin –, hiszen legtöbbünk nem is tudott létezésükrõl.

Verssel Egyed Emese, Füzesi Magda, Harkai Vass Éva, Juhász Katalin és Mezey Katalin, prózával Berniczky Éva, Kovács Magda, Lovas Ildikó, Varró Ilona, Vathy Zsuzsa és Jókai Anna szerepel a kiadványban. A svéd fordítást Mervel Ferenc (Stockholm) készítette (neki köszönhetjük az elõszó magyar gyorsfordítását is); kérésére Sulyok Vince (Oslo) fordított néhány verset norvégra, Peter R. Holm közremûködésével, Eszterhás Péter (Dánia) egy prózafordítással van jelen a gyûjteményben. A különszám képzõmûvészei Giczy János és Varga Viktor.

"Országhatárokon lépünk át, nemzeti, kulturális, nyelvi határokon. A Magyarok Világszövetsége remélhetõleg figyelemmel kíséri a nemzetiségi irodalom északi bemutatkozását – zárja sorait a fõszerkesztõ. – A Horisont szerkesztõsége pedig bízik benne, hogy a rangos válogatás publikációja hozzájárul a magyar kisebbségek és irodalmuk felfedezéséhez, tudatosításához a skandináv olvasók táborában."

Shakespeare és Moliere a színfalak mögött összekacsintanak. Ki tudja már, mi tragédia, vagy komédia? Goethe Faust doktorral beszélget, míg Jeszenyin kétes öngyilkosságról ír értekezletet. A tomboló közönség Harlequine-t követel. Jung lép a színre méltóságteljesen, az emberek riadtan hallgatnak el. Mindenki csodára vár, de csak Júdássá változik, és áll a rivaldafényben, kezében kötéllel, nyakán hurokként a harminc ezüstpénz. Az utcáról Olcsó János kiáltozása hallatszik a zsúfolásig megtelt izzadságszagú terembe. "Hét, hét, hét! Minden darab hét! Mindennek csak hét az ára, minden el lesz licitálva! Hét, hét, hét, minden darab hét!". Pante megkeresi a mellette ülõ kezét, és suttogva kérdezi:

– Mondd, Milton, most zuhanunk, vagy emelkedünk?

– Nem tudom, Dante, de Steiner szólt az elõbb, hogy maradjunk, bár túl komorak a díszletek, és Luciferé a honorárium.

"Szent István és mûve"

1996-ban jött létre a Magyar Kárpitmûvészek Egyesülete. Szinte valamennyi hivatásos magyar mûvész, akik határainkon belül és azon túl is a szövött kárpit mûfajában tevékenykednek, tagja (jelenleg 71 fõ). Egyéni és csoportos kiállítások, rendezvények szervezése, külföldi mûvészek, mûvészcsoportok munkájának bemutatása és magyar mûvészek munkásságának megismertetése – Magyarországon és külföldön –, a mûfaj erõteljes megújításának elõsegítése a szervezet fõ célja.

Egyesületünk tagjai a franciaországi Aurillac város felhívására kezdtek foglalkozni II. Szilveszter pápa személyiségével, aki a város szülötte volt, s pápaságának ezredik évfordulója egybeesik a millenniumi ünnepségekkel. Szerettünk volna emléket állítani annak a tudós személyiségnek (matematikus, zene- és nyelvtudós), aki az újkori születõ Európában a sokféle nemzet megnyugvásán, békés, keresztény szellemû összekovácsolásán munkálkodott – tiszteletben tartva ugyanakkor a más- más kultúrák (például arab, katalán, bajor, magyar, szláv) értékeit is.

Az ezeréves évforduló és közismert magyar vonatkozásai, valamint az esztergomi Keresztény Múzeum megtisztelõ felkérése nyomán, a kezdeti kárpittervek, elképzelések átalakultak és beleolvadtak az újabb és hozzánk sokkal közelebb álló témakörbe. Így indult a "Szent István és mûve" címû kárpit kivitelezési munkálatait megelõzõ tervezési idõszak.

A mûvészek az idõközben gyûjtött korabeli motívum – és mûemlék-dokumentéció anyagának felhasználásával a tervezés elsõ fordulójában önálló terveket készítettek. Majd az önálló elképzelések irányultságától függõen, három csoportot alkottak. A csoportok munkájának eredményeként három különbözõ felfogású terv született. Ezek közül választotta ki a Keresztény Múzeum igazgatósága a neki leginkább tetszõt. A kiválasztott elképzelést tovább finomítva, csiszolva jutottunk el a megvalósulás alapját képezõ tervváltozathoz.

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma jelentõs segítségének köszönhetõen remélhetõleg április hónaptól felkeresheti a közönség a Budavári Kárpitmûhelyt, melynek a Magyar Kultúra Alapítvány épülete ad otthont. Itt figyelemmel kísérhetik, hogyan alakulnak a 3,3x5,5 m, azaz 18m²-es millenniumi kárpit szövési munkálatai. A mû létrejöttét a Millenniumi Kormánybiztos Hivatala és az esztergomi Keresztény Múzeum támogatja.

Dobrányi Ildikó

gobelintervezõ a Magyar Kárpitmûvészek Egyesületének elnöke

* A kárpit kivitelezése már folyamatban van. Nagy Dalma, marosvásárhelyi textilmûvész augusztusban dolgozik a millenniumi mûvön.

Részt vevõ mûvészek: Balogh Edit, Baranyi Judit, Benedek Noémi, Csókás Emese, Dobrányi Ildikó, Erdélyi Eta, Farkas Éva, R. Fürtös Ilona, Gremsperger Beatrix, Harmati Zsófia, Hager Ritta, Hegyi Ibolya, Kecskés Ágnes, Kneisz Eszter, Kovács Péter, Kókay Krisztina, Lencsés Ida, Martos Katalin, Máder Indira, Mészáros Erzsébet, Nagy Dalma, Novák Ildikó, Nyerges Éva, Oláh Tamás, Pasqualetti Eleonóra, Pápai Lívia, Pázmány Judit, Remsey Flóra, Solti Gizella, Szabó Verona, Tápai Nóra, Zelenák Katalin.

Június 15. és 30. között zajlott Miskolcon a MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJA, melynek szervezôje a Miskolci Nemzeti Színház, fô támogatója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma volt.

A rendezvényen a szép számban jelen levô anyaországi színházak, együttesek mellett Kárpát-medencei társulatok is részt vettek. Erdélybôl a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház ISTEN HOZOTT SZELLÔ, a temesvári Csiky Gergely Színház LORENZACCIO és a kolozsvári Állami Magyar Színház LOURCINE UTCAI GYILKOSSÁG címû darabja szerepelt a repertoárban. Tizenöt nap alatt több mint harminc elôadásra került sor a nemrégiben pompásan felújított színházi komplexum öt játszó helyszínén, azaz a klasszikus páholysoros Nagyszínházban, a kisebb belterû, de szintén igen jól felszerelt Kamaraszínházban, a stúdió jellegû Játékszínben, a szabadtéri, de sátortetôvel fedett Nyári színházban, valamint a Próbacsarnokban, ami szintén jól kihasználható játszóhely. A programban szerepeltek klasszikus és alternatív színházi produkciók, balett-elôadások, bábjátékok, de volt operett, musical, szimfonikus hangverseny, pódiummûsor, talkshow, a színház elôtti téren, az utcákon pedig maskarások és mutatványosok gondoskodtak a fesztiváli hangulatról. Az esti elôadások elôtt a színházépület óratornyából harsonaszó hívogatta a közönséget, mely estérôl estére szép számmal volt jelen az elôadásokon, és a produkciókat követô közönség-találkozókon, melyek alkalmával közvetlen beszélgetések alakulhattak az elôadók és a rajongók között.

A fesztiválnak két figyelemreméltó kísérô rendezvénye is volt. Egyik a PERCRÔL PERCRE, NAPRÓL NAPRA FESZTIVÁL címû fotókiállítás, mely az elsô napon még nem létezett, de fokozatosan feltelt Éder Vera fotómûvésznek a rendezvényen készült fotóival, az elôadások és a fesztiválélet pillanatképeivel.

A másik kiállítás, mely az emeleti foyerban volt megtekinthetô, a SZÉTSZÓRT CSILLAGOK címet viselte, és az emigrációban élô magyar színészeknek, színházmûvészeknek állított emléket. Az összeállító Gajdó Tamás igen gazdagon dokumentált pannókon mutatta be a nagyvilágban szétszóródott magyar mûvészek sorsának alakulását, pályájuk néhány jeles momentumát. Olyan nevekkel találkoztunk a gyûjteményben, mint Sárossy Szüle Mihály (1902 – 1992), Jávor Pál (1902 – 1959), Szeleczky Zita (1915 – 1999), Békeffy László (1891 – 1962) – hogy csak néhányat emeljünk ki a huszonvalahányból.

Az említett kiállításhoz szorosan kapcsolódó mûsorszám volt a MAGYAR SZÍNÉSZEK A NAGYVILÁGBÓL címû talkshow, melynek résztvevôi olyan magyar színészek voltak, akik évek, évtizedek óta Magyarországtól ezernyi kilométer távolságban élnek, de szoros kapcsolatot tartanak a magyar színjátszással, a magyar kultúrát szolgálják külhonban is. Az est háziasszonya és beszélgetôtárs SÁNDOR ERZSI, a Magyar Rádió munkatársa volt, a vendégek pedig: KOSARAS VILMOS "PUFI" színész-rendezô, a Torontói Magyar Színház mûvészeti vezetôje, M.SZABÓ ILDIKÓ marosvásárhelyi származású színmûvésznô, aki jelenleg Németországban él, valamint RÓNAI ANDRÁS színmûvész, az Izraeli Nemzeti Színház – HABIMAH – örökös tagja. A szellemes és gondolatébresztô beszélgetések mellett az est egy-egy rövid mûvészi megnyilvánulásra is lehetôséget nyújtott.

A modern kultúra zarándokhelyei a nagy találkozók, nagy fesztiválok – fogalmazott meg egy igen jelentôs gondolatot HEGYI ÁRPÁD JUTOCSA, a Miskolci Nemzeti Színház igazgató fôrendezôje, a MAGYAR SZÍNHÁZAK FESZTIVÁLJÁNAK életrehívója. Nos, 2000. júniusában Miskolc városa valóban zarándokhely lett, ahova érdemes volt elmenni.

Dr. Kiss Elemér professzor kutatásai alapján, sokkal többet megtudhattunk Bolyai János matematikai felfedezéseirôl, de hétköznapjairól is. Egyik ilyen tény Bolyai János utolsó szálláshelyével kapcsolatos. Errôl is írt a professzor, a Népújság 2000. január 27-i számában, abból idéznék:

"Bolyai János utolsó szállása az akkori Kálvária utcában volt, egészen a város végén, a temetôk tôszomszédságában. Ezt a törpe, zsindelyfedeles, rakott fából álló és kívül- belül tapaszos házat egykori tulajdonosa egyházának hagyta. Kisajátítás folytán, utcabôvítés miatt 1910 körül lebontották. A Teleki-Bolyai gyûjteményben található annak a szerzôdésnek az eredeti példánya, amelyet Bolyai János 1853-ban a ház akkori tulajdonosával, egy Kis József nevû asztalosmesterrel kötött. Íme a szerzôdés néhány mondata:

"Alul-irott ki-adtam a’mai naptól kezdve jövô Sz.György napig cs.kir. Nyug-díjas Kapitány bolyai Bolyai János Urnak itt a Kálvária utczában a ’905. Szám alatti telkeni, utczafelôli épület alsó, az a : grádicson föl-menve jobb kézt fekvô szobát … 40 az az negyven váltó Rh ftokért,…"

(Eddig az idézet.)

Kedves emlék, hogy errôl a Kis József asztalosmesterrôl, még megtudhatunk néhány adatot Kelemen Lajos: "Születtem Marosvásárhelyen"c. könyvébôl.

"Ezzel kapcsolatban állott az öreg asztalosmester, Kiss József egyházfi tevékenykedése is. Ô éppen a római katolikus temetô kapujával szemben levô sarokházban lakott, egyik szobáját asztalosmûhelynek is használta. A ház mellett akkor kertek következtek, s ezek mellett ösvény vezetett a vár felé levô egyik utcában. Ez az ösvény utóbb utcává tágult. Mikor a városi harangok elhallgattak, akkor Kiss bácsi kilépett az unitárius templom ajtaján, s mutató ujját begörbítve háromszor-négyszer intett a közeli Királyi Tábla kapujában összegyûlt néhány unitárius tisztviselô és a velük várakozó hívek kis csoportjának, mire azok is rögtön megindultak, s az 5-6 ember beérkeztével megkezdôdött az istentisztelet.

Édesanyám tréfásan sokszor évôdött édesapámmal, s Kiss egyházfi behajtott ujjú hívogató intéseit utánozva tréfásan mondotta: Nálatok így harangoznak!"

Tudjuk, hogy Bolyai János utolsó óhajai és céljai között volt Marosvásárhelyen egy saját tulajdonú magánház megvásárlása. Erre akkor adatott volna lehetôsége, miután a domáldi birtokot Gergely öccsével közösen örökölték. A domáldi birtokot el is adták a domáldi szász egyházközségnek, de János már nem érhette meg, hogy saját házában haljon meg.

Elgondolkodtató ez a fájdalma is, még saját házat se tudott vásárolni Marosvásárhelyen. (Akkor sem volt könnyû saját házhoz jutni Marosvásárhelyen.) János Domáldról való visszaköltözése után épített egyet valahol a Vár tövében (érdemes volna felkutatni, hogy pontosan hol!), de ezt Orbán Rozáliának adományozta elválásukkor. Így még saját hajléka sem maradt. Engedjék meg nekem, hogy tegyek egy nagyon szubjektív megjegyzést. Még az örökségben is szûkmarkúan bánt a sors Bolyai Jánossal. Apja, Farkas, még fiatalon megörökölhette az ôsi bolyai és domáldi birtokot és jövedelmét. Jánosnak még ez sem adatott meg, sôt, Farkas még a domáldi birtok kaucióba helyezését sem akarta engedélyezni János házasságához. Farkas 1856-ban halt meg, János alig 3 évvel élhette túl az apját és már nem volt ideje arra, hogy a domáldi birtokot kívánsága szerint felhasználja, nevezetesen, hogy egy házat vehessen belôle Marosvásárhelyen.

Érdemes talán emléktáblával is megjelölni azt a helyet, ahol János házat építtetett és ahol családi életet élt Orbán Rozáliával, Dénes és Amália gyermekeivel. Domáldról 1846-ban költözött be Marosvásárhelyre, mert Farkas idegennek adta bérbe a domáldi birtokot. Ebben, a Vár melletti házban laktak 1852. november 26-ig. Ekkor ugyanis János Rozáliával egy elválási szerzôdést köt, ami szerint a házat Rozáliának hagyta és még megtoldta 1500 rajnai forinttal, a gyerekek gondozására. (János nyugdíja évi 400 Rft volt.) De valószínû, hogy János még tovább tartotta a kapcsolatot a családjával. (1854-ben született egy Gyula nevû fiúk, akit János nem tartott gyermekének, de beleegyezett, hogy a nevére írassák. Sokak szerint nagyon hasonlított a Bolyaikra). Tény, hogy a Vár melletti házban János 8 évet élt, tehát megérdemli az is az emléktáblát. Még érdemes volna kideríteni, hogy valóban engedély nélkül építette-e János, ahogy azt rosszindulatilag Bedôházi írja: "Elôször a Vár körül szerzett telken építtetett magának házat még pedig úgy a polgári, mint a katonai hatóság engedélyének kikerülésével. Az utca felôl magas deszkafalat emeltetett, a megett folytatta az építkezést, hogy senki se lássa. A polgári hatóság küldöttjét, az építés betiltása végett, egyenesen leszúrással fenyegette. >>Mit nekem a magok törvénye!<< Kiáltotta oda, mikor az a törvényre hivatkozott. A katonai hatóság által kiküldött tisztnek pedig azt mondta, hogy ô az ilyesmit karddal szokta eligazítani, s ha tetszik épen az óbestertôl elkezdve mindenikkel végig verekszik. Hagyták hát a dolgot mentére. Olyan emberrel, a kinek sok eszét tisztelték egyfelôl, másfelôl bolondságai miatt tartottak tôle, nem akartak kikötni."

Szinte biztos, hogy ez a leírás mese. Sajnos Bedôházi inkább ártott, mint használt a Bolyai Jánosról alkotott tiszta kép kialakításában.

Ami viszont érdekes lehet, hol állt Bolyai János háza a Vár körül?

Miskolcon a Palota út 22. szám alatt 2000 áprilisában gazdag vasmûves kiállítást rendeztek Fazola Henrik kovácsmûvész halálának 220., valamint fia, Frigyes születésének 225. évfordulója alkalmából. A Würzburgból

eredô család a legmagasabb szintre emelte a magyarországi mûvészi vaskovácsolást, és közben meghonosították a diósgyôri acélgyártást.

Már 1981-ben volt szerencsém közelrôl, a helyszínen megfigyelni az egri vármegyeház két gyönyörû kovácsoltvas kapuját, Fazola Henrik remekmûveit. Az élmény oly erôs hatást gyakorolt rám, hogy azóta nem feledtem sem az alkotója nevét, sem a ritka szépségû barokk stílusú alkotást. Jelentôségük indokolttá teszi, hogy számba vegyük a hozzájuk fûzôdô tudnivalókat.

Fazola Henrik Würzburgban született 1730-ban. 1758-ban költözött Egerbe, ahol a vasmûvesség legszebb barokk emlékei kapcsolódnak a nevéhez. Ilyen például az egri vármegyeház kapui. 1771–72-ben felépítette az ómassai nagyolvasztót és a hámori vasverô üzemeket. Öccse, Lénárd (sz. 1737) fô mûvei az egri érseki palota és a Népkert nagykapuja, valamint a líceum homlokzati erkélyrácsa.

A két mûvész alkotásairól, a magyar vasmûvességrôl Bárányné Oberschall Magda, mûvészettörténész ezeket írja:

"Vasmûvességünk a XVIII. században kizárólag az építészet szolgálatában állt. A legjelesebb alkotások Pozsony, Eger és Gyôr, a három legtipikusabban barokk magyar város hatalmas fôpapi és fôúri építkezéseivel kapcsolatban keletkeztek. Túlnyomó többségük ajtó-, ablak- és erkélyrács, s a kastély kertjét elöl lezáró hatalmas rácsos kapuzat. A rács önmagában véve mértani forma, merev vasrudak párhuzamos sorakozása, melynek mûvészi hatása a stabilis vasrudaknak és a mozgalmas koronázó résznek ellentétén nyugszik. A koronázó rész eredete védelmi jellegû, hogy a vasrács ne legyen könnyen megmászható, már a gótikában is hegyes rudakkal koronázták, s ebbôl késôbb szövevényes gazdagságú oromzat fejlôdött. Hazai XVIII. századbeli vasrácsainkon a változatos barokk és rokokó formák, kagylós alakulatok, virágok, kartusok, levélfüzérek fantasztikus gazdagsággal borítják el a párhuzamos vasrudakat, melyeknek merevségét az eleven, organikus formák szinte megbontani, feloldani látszanak."

A jellegzetességeken kívül arra is rámutat a mûvészettörténésznô, hogy a barokk kor legszebb példája az egri vármegyeház két kapuja, melyek 1755–56 táján készültek. A plasztikusan kiképzett, lendületes részletformái között alig vehetô észre a rács szerkezeti szerepe. Oromzatukon országcímer, Eger városának címere és Barkóczy Ferenc püspök címere foglal helyet; az ô püspöksége alatt épült a vármegyeház. Arról is értesülünk, hogy hasonló szellemben készült az eszterházai kastély háromnyílású vaskapuja. A pozsonyi Esterházy palota kovácsoltvas kapuja, erkély- és ablakrácsai, az egri kanonoki házak erkélyei és kosaras, virágdíszes ablakai, a tihanyi apátsági templom szentélyrácsozata, az eperjesi görög katolikus templom rácsos kapuja, a budai Szent Anna templom felülvilágító rácsa mind megannyi szép példája a magyarországi vasmûvesség technikai és ízlésbeli fejlettségének.

Mûvészi ízléssel tervezték a XVII. és XVIII. századi CÉGÉRTARTÓKAT is. Ezeket a lakatosmûhelyek hatalmas kulcsformáját, a vendéglôsök beszélô címerpajzsát, a kádárok és serfôzô céhek vasjelvényeit keretelik dekoratív motívumok. A XVIII. század végének copf stílusa már megmerevíti a formákat. A fentieken kívül említésre méltóak a vas sírkeresztek, a templomi csengettyûtartók, a fôúri kastélyok hatoldalú vaslámpái is.

A felsoroltak értékét bizonyítja, hogy ôket a XXI. század küszöbén is szépnek, harmonikusnak érezzük. Úgy tartjuk számon ôket, mint egyetemes kultúránk becses értékei.

A mai emberben felötlik a gondolat, a kérdés: vajon ilyen szemet-lelket gyönyörködtetô kovácsoltvas munkák már nem születhetnek soha? Véleményem szerint nagy távlatban, a jövô fele tekintve, még kialakulhat magas mûvészi értékû új hullám. De az nem esetleges, egyéni próbálkozás eredménye lesz, hanem egy olyan történelmi idôszaké, amely számos irányból arra ösztönzi a társadalmat, hogy vasból is teremtsen harmóniát, mely kifejezi az eljövendô kor szépségeszményét.

A barokk kor kovácsoltvas kapui századok óta azért tartják magas mûvészi értéküket, mert bennük sûrûsödik alkotójuk tervezô-rajzoló készsége, rendkívül gazdag technikai ismeretei, szerszámainak, eszközeinek munkamódszereinek hihetetlenül gazdag sora, nagyon fejlett ízlése.

E megemlékezésben szót kell ejtenem Fazola Henrik fiáról, Frigyesrôl, aki meghonosította a diósgyôri acélgyártást. Ô vezette be a kévélt, a cementált és a tégelyacélgyártást. Ezek a technikák döntô módon hozzájárultak a magyar vasúti sínek, gépek, kocsik európai versenyképességéhez. Az ô tudása, szervezô- és tervezôképessége lehetôvé tette a Diósgyôri Vasmûvek kialakítását, megerôsítését és ezzel párhuzamosan Miskolc ipari nagyvárossá fejlôdését.

IRODALOM:

Mûvészeti kislexikon, Budapest, Akadémiai k. 1973

Múzeumi Hírlevél, 2000. április

Magyar Mûvelôdés Történet, Bp. IV. kötet

Igazságügyi orvosi észlelések (48.)

Orvosi mûhiba gyanúja miatt is vizsgálódunk néha, hiszen az elhalt rokonai fájdalmukban feljelentést is tehetnek az eredménytelen kezelés miatt. Idõskori daganatos betegeket – a kór szóródási szakaszában – kevés sikerrel lehet kezelni, ilyenkor a reklámozott "természetgyógyászati" szerek, de a hivatalos módszerek (sejtoszlást gátoló anyagok, vagy sugárkezelés) sem mindig eredményes. Ez ma még "helyzet" és nem érzelmi megítélés dolga. Aztán még olyan bizonytalanság is elõfordul, amikor az elsõdleges daganat nem okoz jellegzetes kórképet, csak szóródás után, a több szervet érintõ folyamat válik riasztóvá - így jut orvosi megítélésre, kezelésre...

Úgy húsz éve, kettõs: kórházi és rendõrségi kérésre, vizsgáltunk egy esetet hasonló gondok miatt. T.E. 73 éves férfi holttestét az onkológiai osztályról hozták át tüdõ- és csontvelõi áttétekkel, de ismeretlen kiindulású daganatos kórismével. A lesoványodott egyén holttestének bõre fakó szürke, de kissé sárgás árnyalattal, külsõleg az adott injekciók nyomán kívül más jel vagy sérülés nincs (pl. sugártúladagolás miatti bõrpörsenés.)

Aztán a belsõ szervek vizsgálata amolyan kórbonctani dzsungel képét mutatta: az agy sorvadt, kissé "aszott", de benne daganatos vagy vérzéses folyamatnak nyoma sincs. Hasonlóképp a szív is csak "öreg", kissé fakó és sorvadt izomzattal, a jobb oldali üregrendszere kissé tág és benne véralvadék van. Az érrendszer a korhoz képest kevéssé meszesedett el. A tüdõk viszont nagyok, duzzadtak és gócos tüdõgyulladás képé