|
L. évfolyam 42. (13829) sz. |
2000. július 6., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneascã, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Fodor Imre mellett a keddi tanácsülésen Törzsök Sándor mérnök, az Aquaserv beruházási osztályának vezetôje került Marosvásárhely másik alpolgármesteri székébe. Mivel a polgármesteri hivatal egyik legfontosabb feladata a város mûködtetése, Törzsök Sándor sokévi közüzemi, valamint tanácsosi tevékenysége során szerzett tapasztalata garancia arra, hogy a jövôben is szakszerû döntések születnek majd ezen a téren. Természetesen akkor, ha hallgatnak a véleményére, amivel tanácsosként is kivívta kollégái elismerését, és sok esetben sikerült az ellenérveket hangoztatókat is meggyôznie egy-egy tervezett intézkedés fontosságáról és szükségességérôl.
– Marosvásárhely július 4-én beiktatott alpolgármesterét elôször is arról kérdezzük, hogy miért vállalkozott erre a korántsem könnyûnek tûnô feladatra?
– Elôször is azért, mert a községgazdálkodás – ivóvízelátás, szennyvíztisztítás, hulladékkezelés, távhôszolgáltatás terén – valóban rendelkezem a szükséges tapasztalatokkal, hisz 1983-tól közüzemi alkalmazottként dolgoztam. A fent említett szolgáltatások egy része 1998-ig kikerült ugyan az egykori közüzem fennhatósága alól, az Aquaservnél viszont nemzetközi fejlesztési programokban vettem részt, illetve vezettem azokat. 1992-tôl a helyi tanácsban tevékenykedtem, mint a városrendészeti szakbizottság titkára. Ilyen téren is jó adag tapasztalatot sikerült összegyûjtenem, és valószínû ezért gondoltak rám ezzel a tisztséggel, amirôl nem kevés gondolkodás után úgy éreztem, hogy nem utasíthatom vissza, annál is inkább, mert úgy döntöttem, hogy a családom is mellém áll.
Visszatérve a tapasztalatokra, ezek képezik azokat az alapokat, amelyekrôl most elindulunk. Szükséges feltételei ennek a tevékenységnek, de nem elégségesek. Úgy érzem, hogy belülrôl is jobban meg kell ismernem a polgármesteri hivatal mûködését általában, és kimondottan azt a részt, amelyért felelni fogok.
– Megtörtént már a feladatok elosztása?
– Az alakuló gyûlésen arról döntöttünk, hogy egyelôre a meglévô jóváhagyott belsô szabályzat szerint mûködünk, amely meghatározza, hogy az alpolgármesterek mely területekért felelnek. Ebben egyetértettünk a polgármester úrral. Menet közben pedig kitûnnek majd azok az esetleges hiányosságok, jobbítási lehetôségek a szervezés illetve a felépítési struktúra terén, amelyeket majd a képviselôtestület elé terjesztünk módosítás végett.
Az alakuló gyûlésen eldöntöttük, hogy a tanács is egyelôre a meglévô szabályzat alapján mûködik. Megalakult viszont egy szabályzat- felülvizsgáló bizottság, amely átnézi a szabályzatot, nem kimondottan azért, hogy változtassunk, de, ha mégis elôfordulnak negatív jelenségek, akkor legyen mód a kiküszöbölésükre.
Ilyenformán Crisan Eugen volt alpolgármester hatáskörét venném át, ahova a községgazdálkodási szolgáltatások, a közterületek, utak, temetôk állatkert, virágházak … tartoznak. Elsôsorban azokat a tevékenységi területeket kell megismernem, amelyekkel nem volt annyira szoros a kapcsolatom, utak, kertészet, állatkert stb. Szeretném számbavenni a problémákat, és azután dönteni a legsürgôsebb lépésekrôl.
– Gondolom, van már errôl egy elképzelése?
– Mindenképpen azon az elven vagyok, hogy a városnak az elkövetkezendôkben is az a infrastruktúra rendbetételére kell összpontosítania. Ami rengeteg pénzbe kerül...
– És kevésbé látható, de annál szükségesebb része a községgazdálkodásnak...
– Nem látható és nem látványos, hisz a közember annyit érzékel, hogy fel van megint ásva a város, és törnek-, zúznak. Ha viszont nem tesszük rendbe a hálózatainkat, az infrastruktúrát, akkor nem jönnek a beruházók sem, mert nem kapnak vizet, nincs hova elvezetni a szennyvizet, nincsenek megfelelô utak... Ennek egyik módozata érzésem szerint az, hogy a polgármesteri hivatalnak, valamint a helyi tanácsnak hathatósabban kell támogatnia azokat az önálló vállalkozásokat, gondolok itt az Aquaservre és a Energomurra, amelyek folyamatosan pályáznak nyugat-európai pénzekre. Mert végül is egyedüli lehetôségnek ezt tartom, hisz a központi költségvetésbôl nem várhatunk támogatást, a helyi költségvetés lehetôségei pedig elég szûkösek. A rendelkezésre álló összegeket jobb volna tehát az utakra koncentrálni, a fent említett ÖV-k pedig pályázzanak nyugat-európai támogatásra. Ezek a lehetôségek mind az Aquaserv mind az Energomur számára adottak. Az ISPA-tervre szeptemberben az Aquaserv nyújtja be a pályázatot . Egy 25 millió dolláros programról van szó, amelynek 75 százaléka adományként jön Nyugat- Európából, a 25 százalékra pedig ígéretek vannak az Európai Fejlesztési Banktól. Hasonlóképpen az Energomur Besztercével párhuzamosan elég elôrehaladott szakaszban van az Európai Fejlesztési Bankkal kötendô kölcsönszerzôdést illetôen. Negyedmillió dolláros tételre pályáznak, ami a rehabilitációs program egyharmadára elégséges. Az Energomurnál készül egy hosszú távú stratégia is a debreceni hôszolgáltató vállalattal, valamint budapesti szakemberekkel közösen, amit a nyáron véglegesítenek, s amirôl remélem, hogy végérvényesen eldönti azt a vonalat, amelyet követnünk kell, és lezárja a tömbházlakások fûtésérôl folyó áldatlan vitát. Erre a tervre reményeim szerint zöld utat ad a helyi önkormányzat. Muszáj e téren is rendet teremtenünk, mert egyébként az EFB- tôl nem kapjuk meg a kölcsönt.
– A tömbházak fûtését illetôen végül is mi a Törzsök Sándor álláspontja?
– Ellene vagyok a lakrészenkénti kazánházaknak. Valószínû ez a véleményem sokakban ellenszenvet vált ki, de nem tudom csak annak a 20 százaléknyi tömbházlakónak a szemszögébôl nézni a problémát, aki számára ez elérhetô, hanem figyelnem kell a maradék 80 százalék véleményére is, akik sokkal rosszabb helyzetbe kerülhetnek a lakásonkénti kazánok beszerelése nyomán ( környezetszennyezés, szociális problémák, közköltségek növekedése stb).
– Említette, hogy a felszabaduló pénzt az utak karbantartására, felújítására szánná …
– Folytatnunk kell azt a tervet, amelyet egy középtávú program formájában már kidolgoztak a polgármesteri hivatalban. Szorosabban kell viszont összedolgoznunk azokkal a szolgáltató egységekkel, amelyeknek az utak testében csöveik, kábeleik vannak. Olyan módon, ahogy annak idején a Kemény Zsigmond , a Predeal utca vagy a Dózsa György út elôkészítôdött.
– Marosvásárhely örökzöld problémája a közszállítás. A megválasztott polgármester sok ígéretet tett a maxi- taxisoknak például. Törzsök Sándor véleménye szerint, aki ezért a területért is felelni fog, teljesíthetôk-e ezek az ígéretek?
– A maxi-taxisok és a közszállítási vállalat között létezik egy szabályozás, amit századszor is meg lehet vitatni, hogy jó-e vagy nem, de egyelôre ez él, és ennek alapján folyik a tevékenység. Mindenesetre tanulmányoznom kell ezt a problémát kicsit közelebbrôl, és ha vannak építô jellegû javaslatok egyik vagy másik fél részérôl, személy szerint nem zárkózom el azoktól, de nem tudom azt most kijelenteni, hogy mindent felborítunk, és egyik vagy másik fél javára fogunk dönteni. A polgármester ígéreteit én nem tudom felvállalni, azt neki kell teljesítenie.
– Bár a központban rendezett, a külvárosokban, lakótelepeken sok az elhanyagolt, amolyan senki földjének tûnô zöldövezet. Milyen megoldást látna eredményesnek?
– Szeretném megtalálni az utat a nemkormányzati szervezetek irányába, hogy közösen dolgozzuk ki a megoldást az elhanyagolt parkok, zöldövezetek rendben tartására. Gondolok arra, hogy iskolák, önkormányzati szervek is felvállalhatnak bizonyos területeket, amit egy kis táblával is jelezni fogunk. Remélem, hogy visszhangra, segítségre találok, hisz véleményem szerint lehet számítani a környezetvédelmet felvállaló civil szervezetek lendületére, akaratára.
Egyéb területeket illetôen – temetôk, állatkert stb. – meg kell ismernem ezeket a tevékenységeket, vezetôikkel számba kell vennünk a gondokat, és csak azután lehet döntéseket hozni.
– Eddigi tapasztalatai alapján sikerül-e majd eredményesen együttmûködnie a polgármesterrel?
– Egy nagyon rövid beszélgetésünk volt a alakuló gyûlés után, és úgy érzem, hogy meg kell és meg fogjuk találni a közös hangot, mert a problémák 95 százaléka közös jellegû, ezeket kibeszélve pedig megtaláljuk a megoldásokat is, hisz a víz mindenkinek víz, az utca mindenkinek utca.
– Döntéshelyzetben a város mûködtetését illetôen mit tart prioritásnak?
– Az Energomur problémáját, hisz, ha arra gondolok, hogy jön a tél, akkor a polgármesteri hivatalnak segítenie kell, hogy ez a cég talpra álljon , és mûködjön. Sokan vádolnak azzal, hogy fenn akarjuk tartani ezt a veszteséges céget, de véleményünk szerint fenn kell tartani, és tevékenységét hatékonnyá kell tenni, amiben a BERD által az év végére ígért kölcsön nagy segítséget jelentene. Ilyenformán annyi hasznot tudna termelni, amivel a rehabilitációs programot folyatni lehet. Megpróbálunk a vezetôségbe olyan képviselôt küldeni, aki figyel a vállalatvezetési problémákra is, hogy valóban a lakosság hasznára tudjanak mûködni.
Örök problémát jelentenek az utak, de mivel én nem szeretek álmodozni, úgy érzem, hogy gyökeres megoldás csak a teljes rehabilitációs program lenne, ami rengeteg pénzt jelent...
– E téren nincsen lehetôség nyugat-európai kölcsönre?
– Nem tudok róla, de lehetne bizonyos átcsoportosításokat végezni. Itt van például az aluljáró építése, ami rengeteg pénzt emészt fel, és ezt a vonatot megállítani már nem lehet. Az aluljárót be kell fejezni, de úgy gondolom, hogy a tér negyedik oldala rendezetlen még. Ezt a részt a tanács meg kellene hogy szerezze, s kellô feladatfüzettel koncesszióba kellene hogy adja. A hely nagyon alkalmas irodaház, bank, üzletház építésére. Ha erre kapnánk beruházót, akkor azt be lehetne vonni az aluljáró építésébe, a felszabaduló pénzeket át lehetne irányítani az utakra. Ezt megelôzôen azonban lépnünk kell a föld alatti vezetékek rendbetétele érdekében. Hiába húzunk akármilyen modern aszafaltréteget, ha azt egy hét, egy hónap múlva újra fel kell törnünk.
Hathatósabban kell lépnünk az útfeltörési engedélyek kibocsátásakor, olyan drágává téve azokat, hogy más megoldásokat keressenek. Ezt a lépést már az elkövetkezô üléseken meg lehet vitatni, továbbá az illegális útfeltörések monitorizálását, s a tettesek büntetését is.
– Szándékai szerint kire tud majd támaszkodni az eredményes szervezés érdekében?
– Szeretnék szóba állni az hatáskörömbe tartozó igazgatóságok, osztályok, irodák vezetôivel, elbeszélgetni és írásban is bekérni a problémákat, javaslatokat. Ebbôl az elemzésbôl már kiviláglik, hogy kire tudok támaszkodni. Jelenleg nincsenek preferenciáim, úgy érzem, mindenki oda való, ahol most van, amíg meg nem gyôzôdöm az ellenkezôjérôl.
Az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet "trojkája" – Norvégia, Ausztria és Románia – külügyminisztere tanácskozást kezdett szerdán Bukarestben, egy nappal az EBESZ parlamenti közgyûlésének 9. éves ülése elõtt.
AZ AFP úgy tudja, hogy Benita Ferrero-Waldner asszony osztrák, Petre Roman román, valamint Espen Barth Eide norvég külügyminiszter mindenekelõtt a csecsenföldi és a koszovói helyzetet tekinteti át, és megvitatja az EBESZ közép-ázsiai stratégiáját.
A három politikus a tervek szerint a november végi, Bécsben tervezett miniszteri tanács ülésének elõkészítésén is dolgozik. A megbeszéléseken részt vesz Jan Kubis, az EBESZ fõtitkára, valamint Helle Degn, a parlamenti közgyûlés elnöke is.
2001 januárjában Románia veszi át Ausztriától az EBESZ soros elnökségét. 1999 második félévében Norvégia töltötte be ezt a tisztséget.
A Magyarországról származó sertéshús behozatalára kivetett 45 százalékos vám további alkalmazására vonatkozó múltheti kormányhatározat nincs összhangban a húspiaci realitásokkal, hiszen nyersanyaghiánnyal állunk szemben – jelentette ki szerdán Mihai Lungu, a román húsipari szövetség (ACR) elnöke.
Lungu emlékeztetett arra, hogy a húsimportra vonatkozó protekcionista vám bevezetésének tavalyi kezdeményezése annak volt tulajdonítható, hogy ázsiai és oroszországi piacaik elvesztése után az EU-államok és Magyarország hústermelõi igyekeztek túladni felhalmozódott készleteiken. Akkor az európai és magyarországi termelõk az áruik értékének 50 százalékáig terjedõ szubvenciót és exportprémiumot kaptak.
– Ma már egészen más a helyzet. Az Európai Unió csökkentette a szubvenciókat, s az exportprémium is csak az értékesítési ár egy százalékát teszi ki. Ennek következtében a hasított sertés ára az európai piacon a tavalyinak 2,5-2,7-szerese. Ezzel a mostani értelmetlen intézkedésével a kormány arra ítéli a lakosságot, hogy drága húst egyen és megfizesse a román sertéstenyésztésben tapasztalható rossz hatékonyságot – mondta a román húsipari érdekszövetség elnöke, aki bejelentette: az ACR arra kéri a földmûvelésügyi és élemiszeripari minisztéiumot, valamint az ipari és kereskedelmi tárcát, tegyenek intézkedéseket a román húspiac kiegyensúlyozására, a védõvám, de legalábbis a sertéshúsra kivetett protekcionista vámilleték eltörlésére, valamint 10-15 ezer tonnányi, alacsony vámmal behozható és lehetõleg közvetlenül a feldolgozókhoz kerülõ marha- és sertéshús-kontingens importjára az Európai Unióból.
A román húsfeldolgozók érdekképviselete szerint tarthatatlan a kormánynak az az érvelése, hogy a protekcionista vámilletékekkel a román termelõket védi olyan körülmények között, amikor a sertésállomány 90 százaléka magántulajdonban van és nem jut el a piacra vagy mert a saját fogyasztás céljait fedezi, vagy mert minõsége nem felel meg a húsipari követelményeknek.
– Ezeknek a védõvámoknak a további fentartása csak a hatékonyság hiányát védi és a költségkülönbözeteket fedezi. A sertéstenyésztés siralmas állapotban van és indokoltan beszélhetünk húsválságról. Még pedig azért, mert a protekcionista vámilletéknek semmilyen jótékony hatása nem volt. Könnyen lehet hogy a román sertéstenyésztõk az elkövetkezõ napokban csaknem 15 százalékos áremeléshez folyamodnak – jelentette ki Lungu.
A nagy példányszámú Evenimentul Zilei címû bukaresti lap is azt írta szerdai számában, hogy a magyarországi húsimportra kivetett védõvámok alkalmazásának meghosszabbítása annyit segít a román húspiaci helyzeten, mint a szentelt víz.
Ugyanakkor Ilie Van, a román baromfitenyésztõk szövetségének elnöke üdvözölte a védõvámok fenntartásának meghosszabbítását, mert szerinte az fellendítheti az ágazat eladásait.
A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója példás formában szolgálja nemzetünk sokrétû, külsõ és belsõ szétszakadásának gyógyítását – jelentette ki Tõkés László, a Magyar Reformátusok Világszövetségének elnöke, a hat napja tartó esemény szervezõinek sajtótájékoztatóján szerdán, Budapesten.
A püspök a reformátusok világszövetségének és a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinatának együttes ünnepi ülése után újságírók elõtt arról beszélt, hogy a magyarságot a földrajzi szétszakadozottsága mellett sok más szakadás is megosztja.
Példaként említette és a kommunizmus vetésének nevezte a hívõk és a hitetlenek táborának elkülönülését.
Csiha Kálmán erdélyi püspök a tanácskozó zsinat lelkészi elnöke elmondta, hogy a Kárpátokon túl a magyar reformátusságnak csak mintegy 20 százaléka tagja a magyar egyháznak, vagy valamely magyar szervezetnek, 80 százalékuk "széthullt".
Éppen ezért a tanácskozó zsinat úgynevezett világutazó magyar református lelkipásztori tisztség létrehozását tervezi – jelentette be.
A szerdai ünnepi ülésen a résztvevõk közös millenniumi nyilatkozatot fogadtak el.
"A nemzet megmaradásában, a mindenkori – kényszerû – újrakezdésben, a történelmi viharaink utáni felegyenesedésekben, története során református egyházunknak mindig döntõ szerepe volt. Hisszük, hogy most, tíz évvel az ateista diktatúra összeomlása után ugyanez a hivatás hárul reánk: az újrakezdésben, a külsõ és belsõ rendszerváltozás következetes véghez vitelében, egyházunk és társadalmunk hitbeli-erkölcsi megújulásában" – áll a dokumentumban.
Ennek legfõbb célkitûzései között említik a hitében meggyengült és közösségében szétszakított nemzet egységének visszaállítását, a visszatérést a történelmi folytonosság útjára, a történelmi igazságtételt és megbékélést, valamint a nemzet vészes fogyatkozásának megállítását.
A július 22-én Genfben záruló világtalálkozó keretében összességében több mint 120 kiemelt rendezvényt, továbbá sok száz egyházmegyei és gyülekezeti összejövetelt tartanak a Kárpát-medence területén és Nyugat-Európában.
A Kelet-Európában eszközölt közvetlen külföldi befektetések értéke 50 százalékkal nõhet 2001-2005 között az elõzõ öt évvel összehasonlítva – írta legújabb jelentésében a londoni Economist Intelligence Unit.
A Közép- és Kelet-Európát, a Balkánt és az egykori szovjet térséget átfogó elemzésben a londoni gazdaságelemzõ ház – a The Economist gazdaságpolitikai magazint is kiadó csoport tagja – azt írta, hogy a vizsgált öt évben a térségbe 178 milliárd dollárnyi közvetlen külföldi befektetés érkezhet az 1996-2000 közötti 115,9 milliárd dollár után. A privatizációs lehetõségek visszaesése ellenére jelentõsnek ígérkezik a korábbi tranzakciókhoz kötõdõ, valamint a zöldmezõs beruházások értéke – áll a jelentésben.
Az EIU szerint továbbra is az eddigi befektetések három fõ célországa – Magyarország, Lengyelország és Csehország – lesz meghatározó helyzetben: várhatóan az új befektetések csaknem fele ezekbe az országokba érkezik.
Az EIU megjegyezte: az 1996-2000-es idõszakban e térségbe érkezett befektetések összege mintegy 10 milliárd dollárral meghaladta a cég által korábban elõrejelzett tõkemennyiséget. A magyar, a cseh, az észt és a litván gazdaság a többieknél nyitottabbnak tûnik a külföldi tõke befogadására: 1994-1999 között a bruttó hazai termék 4,5 százalékát tették ki a közvetlen külföldi befektetések ezekben az országokban, az eddig összesen itt végrehajtott közvetlen külföldi befektetések halmozott értéke pedig a GDP 20 százalékával egyenlõ.
A tanulmány szerint a következõ öt évben Oroszország a korábbi fél évtizedben befektetett összeg kétszeresére, 36,7 milliárd dollárra számíthat.
A Balkán országaiban ugyanakkor nem várható a közvetlen külföldi befektetések összegének emelkedése 2001-2005 között az elmúlt öt évben mért összesen 14,7 milliárd dollárról, a baltiak pedig 5,5 milliárd dollárra számíthatnak az 1996-2000 közötti 6 milliárd dollár után – áll az EIU elõrejelzésében.
700 millió dollár a Világbanktól
A következõ 12 hónapban Románia 700 millió dolláros finanszírozásban részesül a Világbank részérõl – jelentette be Andrew Vorkink, a nemzetközi pénzügyi intézmény Romániáért felelõs igazgatója, a román miniszterelnökel a kormánypalotában lefolyt találkozásán.
Négyszáz millió dollárral finanszírozzák a PSAL 2 program levezetését, a hátramaradó összeget infrastruktúra-projektekre, a nyugdíjalap kiegészítésére és az üzleti környezet javítására fordítják – nyilatkozta Gabriela Vrânceanu Firea kormányszóvivõ.
A Világbank Romániáért felelõs igazgatója gratulált Mugur Isãrescu miniszterelnöknek a PSAL 1 program befejezéséért, ez lévén az elsõ alkalom az utóbbi tíz évben, amikor a román kormánynak sikerül ily nagy méretû projektet véghez vinni. Kidomborította továbbá a program levezetésében részt vevõ összes intézmény érdemét a projekt életbe léptetésében.
Kihangsúlyozta másrészt, hogy a PSAL 2 program mielõbbi beindítása égetõen szükséges, következik, hogy Mugur Isãrescu miniszterelnök kinevezze a program koordinátorát.
Vorkink ismételten kidomborította: a nemzetközi szervezetek bíznak az Isãrescu-kabinetben, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap fél év után felismerte, hogy az eredetileg javasolt összes célkitûzést a kormány realista módon határozta meg.
Felmérték az EU-csatlakozás elôkészületeit
Az Európa Bizottság unióbõvítési fõosztályvezetõje Eneke Landaburu, kedden Petre Roman külügyminiszterrel felmérte Románia csatlakozási elõkészületeinek stádiumát.
Aurel Ciobanu Dordea, Románia csatlakozási fõtárgyalója elmondta: a megbeszéléseken terítékre került az állami gondozásban levõ gyerekek, az Európai Uniótól kapott térítésmentes pénzügyi támogatás, valamint a középtávú stratégiát kiegészítõ akcióterv gyakorlatba ültetésének kérdése is.
Landaburu leszögezte, a román kormány ténylegesen életbe kell hogy léptesse az akciótervet. Petre Roman külügyminiszter pedig emlékeztette az EB reprezentánsát, hogy e tekintetben minden egyes politikai alakulat konszenzusra jutott.
A két közméltóság Románia csatlakozási elõkészületeirõl, valamint az Európa Bizottság által november 8-án ismertetendõ, Romániáról szóló jelentésérõl is tárgyalt.
A SAPARD programot illetõen az uniós hatóságok kiemelték annak szükségét, hogy a román kormány intézmény- és jogkeretet biztosítson a pénzalapok korrekt felhasználásának szavatolására. Dordea nyilatkozata szerint e célból különálló, esetleg a kormánynak alárendelt ügynökség létrehozását tervezik, melynek feladata szabályozni a program pénzügyi, valamint a finanszírozási projektekre vonatkozó vetületeit egyaránt.
Elmondta továbbá, hogy szeptemberben Románia küldöttsége Brüsszelben fog találkozni az Európa Bizottság reprezentánsaival, a Romániából származó értesülések utolsó elemzése végett.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal üdvözli mindazokat az egyházi elöljárókat és híveket, akik részt vesznek Marosvásárhelyen a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozóján.
A világtalálkozó rendezvényei bizonyságtételként szolgálnak arra, hogy a hívek kinyilatkoztassák az egyház iránti bizalmukat egy olyan évezred küszöbén, amely a kereszténység évezrede kíván lenni.
Kívánom, hogy az önök által szervezett világtalálkozó rendezvényei minél kellemesebbek és sikeresek legyenek.
A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójának marosvásárhelyi rendezvényére
A marosvásárhelyi református egyházak szeretettel várják kedves testvéreinket a IV. Világtalálkozó alkalmából 2000. július 8-án a városi sportpályán tartandó ünnepi istentiszteletre. A vár udvarán gyülekezve 14 órakor indulnánk a különbözõ tájegységek, hagyományos népviseletébe öltözött vendégeinkkel, a fõtéren és a Kossuth Lajos utcán végigvonulva a sportpályán 16 órakor kezdõdõ ünnepi istentiszteletre, melyen a Kárpát-medence református egyházkerületeinek püspökei végzik az igeszolgálatot. A millenniumi esztendõ alkalmával szeretnénk együtt ünnepelni az erdélyi történelmi keresztyén egyházak híveivel az ökumenizmus szellemében. Együtt adni hálát Isten megtartó kegyelméért, hogy egymás kezét megfogva, tegyük jövõnket gondviselõ Urunk kezébe.
Sárpataki János esperes
Ma már széles körben beszélnek arról, hogy a 21. század gazdasága ismereteken alapuló gazdaság lesz. Röviden szólva ez azt jelenti, hogy a gazdaságban a tõke, a nyersanyag és a fizikai munka helyét az ismeretek, a tudás váltja fel. Mértékadó gazdasági körök azt is megmondták, hogy a magunkfajta országok felzárkozásának hármas feltétele van: szabad verseny, a beruházások magas aránya, színvonalas oktatás.
A szabadverseny-feltételek biztosítása azért is társadalmi érdek, mert ahol nincs szabad verseny, ott nincs mûszaki haladás, mûszaki haladás nélkül pedig nincs társadalmi elõrelépés. (Lásd pl. a sokat említett közutak állapotát.). A korrupció, mert ez szennyezi a versenyszférát, taszító erõvel hat a potenciális beruházókra is és leszûkíti a kisvállalkozók életterét, nem tisztességes feltételeket kényszerítve ránk. Ezért minden rövid-, közép- vagy hosszú távú fejlesztési program, bárki is tervezte azt, annyiban valósítható meg, amennyiben a szabadverseny- feltételeket teljesíteni lehet, vagyis amennyire a korrupciót vissza lehet szorítani.
A hazai oktatás színvonala, sajnos, egyenesen arányos az eddig ráfordított nemzeti össztermék-hányaddal, ahogy ezt a nemrégiben tiltakozó oktatók is állították, amihez hozzáadódik az egyetemi oktatók kiválasztási algoritmusának hozadéka.
Az ilyen feltételek mellett kialakult vállalkozói réteg, a versenyszférában kialakult viszonyok alárendeltjeként, anyagilag-erkölcsileg igen nehéz helyzetbe került. A mûszaki vállalkozásokra, kevés kivételtõl eltekintve, az innováció hiánya és az alulfoglalkoztatottság is jellemzõ: mérnököket látunk pult mögött vagy fuvarossá lett valamikori tudományos kutatók portréit a médiákban.
Áldatlan (átmeneti?) helyzetünkbõl álmodozó miniszterünk szerint 7 év alatt, optimista politikai elemzõk szerint 20 év alatt kerülünk ki. Ennek a helzetnek legnagyobb kérvallottja az ifjúság. Ha példaként a fiatal mûszaki értelmiségre gondolok, akkor az a része, amely a gazdaságban munkavállalóként szeretne érvényesülni, gyorsan rájön, hogy az ajánlatok, általában, felkészültségi szintje alatti tevékenységrõl szólnak. A vállalkozó szellemû réteg pedig két dologba ütközik nár az elején: tisztességtelen versenyhelyzetbe, ahová vagy leereszkedik vagy elvész, és finanszírozási nehézségekbe. Az ifjúságnak az a rétege van a legszomorúbb helyzetben, amely valamilyen tudományos tevékenységet lenne hivatott folytatni. A tudományos kutatás nulla egész valahány százados részesedése a nemzeti össztermékbõl mutatja, hogy e téren, itthon, reménytelen a helyzet. Az egyetemeken tanítók között pedig a kisebbségiek számaránya igazít el arról, hogy ki milyen eséllyel pályázhat meg egy-egy oktatói állást.
Márpedig az ifjúságnak az a legfõbb kötelessége, hogy megvalósítsa önmagát! Ekkor válhat nemzetének is legnagyobb hasznára. Eleget tud tenni e kötelességének idehaza? Mire alapoznak a politikusok, akik a szülõföldön való boldogulás gondolatát hangoztatják? Milyen konkrét ajánlatokat tudnak tenni ahhoz, hogy az ifjúság, ha itthon marad és szakmailag érvényesülni akar, ne kerüljön csökkentett minõségû nemzetiségi szórványlétbe, vagy hogy egyáltalán munkát találjon választott régiójában? Mi a garancia arra, hogy a beígért hét év elteltével a mai ifjúság már ne azt vallja életminõségérõl, mint mi, a szegénység fogságában vergõdõ mai felnõtt társadalom, hogy abban az illúzióban élünk, hogy élünk!?
Biztató jelek hiányában alternatívaként jelentkezik a tanulást, önmegvalósítást, jobb megélhetést ígérõ munkavállalás lehetõsége nyugat-európai országokban vagy a tengerentúl, peregrináció amely mindig is jellemezte az emberiséget. Véges idõtartamra szóló külföldi munkavállalásra, tanulmányok folytatására vagy oktatói tevékenységre kedvezõ lehetõségek nyíltak. Bizonyára szakmai civil szervezeteink, a (készülõ) státusztörvény, a Magyarok Világszövetsége lendületet adhatnának az ügynek. A többségi nemzet sok száz fia tanul ma az Egyesült Államokban. Nekünk is meg kell találni a módját annak, hogy arra érdemes gyermekeink külföldön tanuljanak és ne igyekezzünk itthon tartani õket statisztikai adatnak.
Ha a peregrináció valóságával szembesülve valakit bátorsága mégis elhagyna, az gondoljon arra, hogy a tengerentúli egyetemeken, fõiskolákon több mint kétezer magyarajkú oktató tanít. Aki pedig arra számít, hogy ha elmegy, hazát is cserélne, mielõtt döntését meghozná, ajánlom, olvassa el Márai Sándor Halotti beszéd címû versét. Különben is mit csinálnál majdan ottani sírodban, ha nem keresi fel azt senki?
A családorvosoknak július elsejéig kellett volna kiosztaniok a biztosítási kártyákat. Mint ismeretes, ez egyrészt azért nem volt lehetséges, mivel az adatok kezelése során történt kisebb vagy nagyobb hibák miatt nem érkezett megfelelõ számú kártya megyénkbe, de amint hallomásból értesültünk, a biztosítottak egy része sem igyekezett, hogy családorvosától átvegye e dokumentumot. Mire számíthatunk a továbbiakban, meghosszabbították-e a határidõt? – tettük fel a kérdést dr. Csíki Zsuzsánnának a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár helyettes igazgatójának.
A kezdeti nézeteltérések ellenére a kártyákat mind a 346 Maros megyei családorvos, akivel szerzõdést kötöttek, átvette a pénztártól, s a 49,43 százalékát, azaz 189 484-at ki is osztottak. 1623 kártyát visszaküldtek, hogy érvénytelenítsék, mivel 919 személy meghalt, 185-en nevet vagy lakást cseréltek, 386-an új családorvost választottak és néhányan eltávoztak az országból illetve a megyébõl.
A kártyák átvétele azért késik, mert idõközben egyes családorvosok elmentek nyaralni, másrészt a biztosítottak közül sokan a telefonon vagy személyesen történt figyelmeztetés ellenére sem jelentkeztek a rendelõkben.
Amint Csíki fõorvosnõ elmondta, az is megtörtént, hogy egyes orvosok beadták a kártyáról letépett szelvényeket, anélkül, hogy kiadták volna a dokumentumot, amit a közeljövõben ellenõrizni fognak.
A határidõt illetõen most már több mint valószínû, hogy egy hónappal meghosszabbítják, de ezt az országos pénztár vezetõségének kell eldönteni.
Az adatok helyesbítését követõen pedig várják az új kártyákat, amelyeket a helyszínen fognak kitölteni.
A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a kártyák átvételéért nem kell fizetni, tehát továbbra is felkérik a lakosságot, hogy aki még nem tete a kártya átvétele érdekében jelentkezzenek a választott családorvosnál.
Aki pedig a mai napig sem fizette a biztosítási járulékot, annak, ha gyógykezelést igényel, 1998 január elsejétõl kezdõdõen be kell fizetnie azt, amely összegre a kamatot is rászámítják.
Aki nem kapott kártyát, ha nyugdíjas, akkor a nyugdíjszelvénnyel, ha pedig alkalmazott a munkáltatótól kapott okirattal bizonyíthatja, hogy a biztosítottak körébe tartozik.
Június 30-án lejárt az egészségbiztosítási pénztárnak a családorvosokkal kötött szerzõdések, amelyek felújítása érdekében a napokban várják a törvény gyakorlati alkalmazására, azaz a új szerzõdések megkötésére vonatkozó jegyzéket.
Amikor az árvíz volt, hiába imádkoztak. Nehéz mindent az Istenre kenni. A termés odalett, gabona nem lesz, legfeljebb kukorica, abból is inkább csalamádé (siló-), hátha megcsövezik és zsenge tejeskukoricát fõznek az asszonyok, persze ennek is megvan a rizikója, mert jönnek a szabadtermelõk, éjnek idején leszedik, piacos napon vásárolhatsz tõlük a városban, sejtelmed sincs: saját tengeridet habzsolod. Mára odajutott a falu, hogy minden zöldséget városról szerez be. Megnõ a saláta? Lecsipkedik a madarak. Megterem a paradicsom, a paprika, az uborka? Hadd el, tova né, augusztus közepe táján. Na, talán a hagyma, de a víz után jött a aszály. Ezért sem lehet az imának betudni, törvényszerû, hogy minden nagyvíz egyszer csak lefut, ha pedig már eláztatott, filozófáltak a bögrecsárda sztárjai, tökmindegy, mikor és hogyan apad. A hálaadás bizony elmaradt.
Na de amikor a vizek jöttek, külön imádkoztak. Az ortodoxoknak két templomuk van, felváltva jártak hol a görögkatolikusba, hol az újba, melyet '19 után építettek – a magyarok pénzén is. Megszûnt a viszály, annyira összevissza vannak házasodva, értelmetlen kekeckedni, legfeljebb a két pap szkanderbégezik, de már nem kell a görögkeletinek a templom, épül az új lak, a kiöntött alap elõtt miséznek vasárnap délelõttönként, és "telt ház" van, mert mindenki odamegy, még a magyarok is, hiszen régi tapasztalat: jóban kell lenni mindenki istenével.
Külön imádkoznak a római katolikusok, a reformátusok, a baptisták, két unitárius család átjár a szomszéd faluba. És akkor valakinek az az ötlete támadt, hogy tartsanak a folyó partján, éppen ott, ahol áradáskor az elsõ roham kezdõdött, egy nagy közös imádkozást a szárazság ellen. Ezt a retorikát késõbb némileg módosították, így: imádkozzunk a termésért, az aszály megszûnéséért. Akinek eszébe jutott, késõbb polgármesterré választották. Tudniillik nem valami ellen imádkozunk, uraim, hanem valamiért. Kijött a falu a folyóhoz. Pár éve még homokot termeltek ki ott, bele is fúlt néhány ember, egy kamaszlegény, egy részeg és egy öragasszony, ezekrõl most meg lehetett emlékezni, imádkozni a lelki üdvösségükért, de az egész procedúra nem tartott annyit, mint egy külön szertartás akármelyik felekezetnél, mert csak a papok beszéltek, illetve imádkoztak, a hívek közül ki letérdelt, ki csak behajolt, mint homokba szúrt csónak, és magukban fohászkodtak esõért. Aztán elvonult ki-ki a maga hajlékába, illetve a görögkeletiek az új templom alapjához, a két unitárius család pedig beült e reformátusokhoz, nem voltak kint a tévések, sem az újságírók, látóasszonyuk sincs, hogy híre menjen, mégis lett foganatja a vízparti áhítatnak: két nap sem telt bele, akkora vihar kerekedett, fákat csavart ki, huzalokat kuszált össze. Megütött egy kecskepásztort a villám. De utána minden áldott nap volt csapadék. Rendszerint hajnalban esett. Tíz órára felszáradt annyira, hogy gumicsizmában rá lehessen menni a földekre. Csatakosan jártak-keltek örömükben az atyafiak.
A nép azonban megfeledkezett az esetrõl, lefoglalta a mindennapi munka. Nem volt pedig túl bõséges a termés, mit mondjak, sarjú, tarlórépa, ilyesmi nõtt, no és a szõlõ, ezt valahogy minden csapás megkímélte, a nép reggeltõl estig kint volt a mezõn, és dolgozta az úgyszólván semmit.
A kenyeret a boltból vették, a szalámit a boltból vették, konzervet rég nem vettek már, mert drága, cukrot és olajat a boltból vettek, káposztája szinte senkinek sem termett, ami mégis, megették a csigák. Szilvaízet sem fõzhettek, dzsemet, lekvárt is a boltban lehet kapni. Lehet, amíg lehet. A bolt hirtelen bezárt, mert a falu hitelbe vásárolt, aztán a boltos felkötötte magát. Hitelbe már csak inni lehetett, pálinkát és sört.
A boltos temetésén gyûlt ismét olyan szépen egybe a lakosság, mint korábban a vízparton, azon az elfelejtett áhítaton. Itt azonban már arról folyt a diskurzus, hogy ki lesz az új köztársasági elnök.
Mert kies városunkban semmit sem lehet botrány nélkül elintézni, íme egy újabb téma, ami felborzolja a kedélyeket.
A szászrégeni Silva sörgyár, valamint anyavállalata, az osztrák Brau Union, sörfesztivál megrendezésére készül Marosvásárhelyen. Ezzel önmagában nem volna semmi baj, a gond csupán az, hogy ugyanazokon a napokon és ugyanazon a helyszínen kívánnák megrendezni a többé- kevésbé híres együttesek fellépésével színesített eseményt, amikor és ahol a Református Világtalálkozó marosvásárhelyi eseményei zajlanak.
A világtalálkozó szervezõi már régen értesítették rendezvényükrõl az illetékes imtézményeket, s tudtak róla a polgármesteri hivatalban is, mégis akadt egy olyan igazgató, aki az újdonsült polgármestert, Dorin Floreát – saját maga állítása szerint – félretájékoztatta, s aki július 3-án engedélyt bocsátott ki a sörfesztivál megrendezésére a várban, július 7-9. között. Utóbb, Fodor Imre és az RMDSZ figyelmeztetésére ezt az engedélyt visszavonta, ám a Silva már 30.000 dollárt elköltött a szervezésre.
A sörgyártó cég sürgõsen összehívott sajtóértekezleten követelte a maga igazságát, a román sajtó képviselõinek hangos helyeslése közepette. Ennek ellenére, a sörfesztivál nem fogja majd zavarni a reformátusok ünnepségét, mert maga Dorin Florea is belátta, hogy a két rendezvény nem összeegyeztethetõ egymással. Cserében több más helyszínt is felajánlott a sörfesztivál szervezõinek, akik azonban minden új megoldással elégedetlenek, így nincs kizárva a sörösök ünnepének egy hetes elhalasztása sem. Dorin Florea, becsületére legyen mondva, nem engedett az õt meggyõzni kívánó román sajtóképviselõknek,már csak azért sem, mert – mint szóvivõje, Marius Paºcan, kikottyantotta – a nemzetközi sajtó még felkapja a dolgot és úgy forgatják, ahogy nekik tetszik.
Dorin Florea egyébként egy rögtönzött sajtóértekezleten ugyanolyan stílusban vázolta fel a polgármesteri hivatalbeli tennivalóit, mint ahogy tõle már megszoktuk. Akár üzenetértékûnek is felfoghatjuk azt, hogy a hivatal épületének rovartalanításával, az illemhelyek rendbetételével kezdi, mert – mint modta–, nincs megelégedve azok állapotával. Azt is megtudhattuk, hogy egy héten belül eltünteti az utcai kéregetõket, csökkenti a hivatal személyzetét, humánusabb (?) arculatúvá varázsolja a központot stb.
Dr. Dorin Florea polgármester a Népújság kérdésére azt válaszolta, hogy semmiképpen sem a vár udvarán fogják megtartani a sörfesztivált. Annak helyszíne, valószínû, a Somostetõ lesz.
Ugyanakkor megkért, hogy tolmácsoljuk üdvözletét mindazoknak, akik a református világtalálkozü marosvásárhelyi ünnepségein részt vesznek, és sok sikert kívánt a rendezvénynek.
A közelmúltban, a Katolikus Napokon benediktált, felújított Keresztelõ Szent János plébániatemplom udvarán leplezték le Márton Áron püspök Izsák Márton szobrászmûvész által mintázott mellszobrát és avatták fel a Tanulmányi Házat-Deus Providebit Ház-.Ennek a magyar nyelvû felsõoktatást és szociálpedagógiai képzést biztosító intézménynek a létrehozásában közremûködõ néhány cselekvõ/segítõ társát a Budapesten élõ Macskássy Izoldának köszönhetõen, Csató Béla fõesperes a mûvész kollázsaival ajándékozhatta meg. Az anyaországban küldetéstudatáról, emberbaráti szeretetérõl is ismert mûvésznõ maga is jelen volt az ünnepi eseményen.
– Úgy érzem, hogy gyermekkori barátaim szeretettel fogadnak. Ettõl van az, hogy nagyobb karral ölelõ szeretettel tudom készíteni táltosaimat, fenyõfáimat, Tündér Ilonáimat és a többi szépséget, amit innen, a bölcsõországomból vittem az anyaországba. Ezért is köszönet a barátaimnak, barátnéimnak és tisztelõimnek, akik szeretettel simogatják mind a kezem, mind az arcom. Tudják, hogy ezekbõl a simogatásokból ezer annyit tudok majd visszaadni! Szeretném, ha minden, innen eltávozott alkotó vagy egyszerû civil haza jönne megmártózni abban, amit a mi, balladákkal, dalokkal, tragédiákkal teli országunk adhat.
Gyökerekkel, hajszálerekkel üzen hát ma is a szülõföld. Tudjuk, hogy a mûvésznõ, áttelepedve, a Képzõmûvészeti fõikolán tanult, ahol Domanovszky mester növendéke volt, és ösztöndíjjal jónéhány európai városban vendégdiákként is képezhette magát. Így a legkülönbözõbb képzõmûvészeti stílusok, hatások érhették.
– Egyikük sem bizonyult közülük erõsebbnek, múlhatatlanabbnak, mint az itthoni, az erdélyi fogantatású, a székely! Igyekeztem – átvitt értelemben is – egyenes tartásúnak bizonyulni. Szeretek dolgozni. Valószínû ezért van az, hogy akkor is vállalom a véleményem, ha kimondása miatt esetleg kellemetlenségek érnek. Szívesen segítek a bajba jutottakon, és szeretném, ha mindenki tudná, mekkora erõt jelenthet bárki számára, ha érezheti, együttéreznek vele. Hiszem, hogy amin lehet, és szükséges, azon változtatni is kell!
– Mire futja otthonában a mûvésznek?
– Jól megfér bennem az édesanya és a mûvész. Kiegészítik egymást. Az anyaság és a hivatás a lehetséges és egyben a legtökéletesebb teljesség az életemben.
– Ha tökéletes, akkor SZÉP is. Mint amilyenek ezek a selyemre kollázstechnikával készített, különleges hangulatú/hatású képei is.
– Mindig is vonzott a szép! És ha most valaki arra kérne, határozzam meg az esztétikumot az élet legprózaibb kellékeiben, dolgaiban és különbözõ használati tárgyaiban is fel tudnám mutatni a szépséget. Nem beszélve arról, hogy mit is mondhasson az ember, a jellem szépségérõl?! Az akaratbeli széprõl! S hogy mi mindent jelenthet számunkra a szép gondolat, a szép beszéd?! Anyanyelvünk szépsége.
Mintha ezt is fogalmazta volna színbe/formába/harmóniába annak a falinaptárnak a képanyagában is, melyet Nemeskürty István látott el ajánlással és kézjegyével is. Irásának címe is önmagáért beszél: Ezerszáz év színekben és virágokban...
Idézzünk hát belõle !"...A középkor jelképekben gazdag festészetének elmaradhatatlan része a virág...bonyolult szimbólumrendszere erényeket, tulajdonságokat ábrázolt... Macskássy Izolda az év tizenkét hónapjának sorában tizenkét, nagyrészt virágokkkal jelképezett kompozícióban örökítette meg a magyar honfoglalás ezerszáz esztendejének emlékét. A koronázási ékszerek, a székely sírhalmok kopjafái közül kimagasló kereszt, a gótikus ablakívek körül indázó növények és virágok a magyar történelmet nem ismerõ avatatlan számára is éreztetik a történelemihlette érzelemsort...bámulatosan érti a virágok nyelvét. A színek, a vonalak, formák együttese harmóniába olvadva biztatja a naptárra tekintõ szemét: átéltünk ezerszáz évet, s ha alkotni tudunk...átéljük...a következõ évszázadokat is.."
Mindezek alapján kézenfekvõ a kérdés: Mivel magyarázható ez a szépségszomj? E határtalan felebaráti szeretet?
– Egyrészt gyakorló katolikus voltomnak. Másrészt kemény katolikus nagymamámnak, akit, apró termetére való tekintettel, kicsi Bertának szólítottunk. És a hitemnek. Ezt bizonyíthatja sok vallásos témájú képem, grafikám is. Keresztény hitem erõsít abban, hogy ne a magam önzõ érdekeinek a beteljesülése legyen fontos számomra. Hanem azé a földé, amelyben születtem. Mint ahogy azé is, amelyen most élek.
– Valószínû, ezzel magyarázható, hogy nõként a Vitézi Rend Érdemkeresztjét és Szent István Ezüst Dénárját adományozták a mûvésznõnek. A Szent Korona Lovagjává is ütötték...
2000. január 9-én, a szegedi dómban a lovagrend hagyományainak megfelelõen József Árpád királyi herceg, a Vitézi Rend nagymestere kardütése nyomán válhatott vitézzé 400 jelölt. Közöttük a lovagi szertartás során húsz vitéznek-így Macskássy Izoldának is – Radnóczy Antal, a rend fõkapitánya kitüntetést adott át. Gyulai Endre Szeged-Csanád megyéspüspöke a vitézi erények között elsõként az önzetlenséget emlegette, majd az engedelmességet. Mint ahogy azt is, hogy az elesetteken kell segíteni, õket támogatni. A mûvész a lovagi szertartás legfontosabb üzenetét közvetítette érthetõ büszkeséggel és örömmel tette hozzá: a Szent Koronára esküdtünk, és vállaltuk, hogy teljesítjük a vitézi rend célkitûzéseit.
– Hány tagja van a rendnek Magyarországon?
– Az anyaországban közel ezer. Egyébként ezt, az l920-ban alapított Vitézi Rendet a nemzetközi lovagrendek is elismerték.
– Közel ötszázan élnek a rend tagjai közül külföldön.
– Mit érezhetett Macskássy Izolda, amikor hófehérben, térden a dóm kövezetén, vállán a lapjára fektetett karddal, lovaggá ütötték?!
– Ezt az érzést akkor éltem még meg, amikor Áront és késõbb Violát szültem. Mert szerintem a születés maga a csoda. A különbség viszont az, hogy ezúttal mi születtünk újjá. Mert, amint a nagyméltóságú püspökatya is mondta a szentmisén: Aki e kard szolgálatában áll, annak nem fegyverrel kell harcolnia, hanem a lélek erejével.
– Említette, hogy egy ország léte és fejlõdése a tiszta erkölcstõl függ. Nem véletlen hát, hogy Macskássy Izolda épp ezt tartja annyira fontosnak. Ugyanis, a néhány éve Magyarországon létesült Becsületbíróságnak is a tagjává választották.
– Nekünk a társadalom lekiismeretének kell lennünk. Magának a nemzetnek a hangját kell felerõsítenünk azért, hogy épülhessen ez a kicsi ország erkölcsiekben is.... Mert – vallom képletesen szólva – hogy a virágszirom gyöngeségében is erõsebb az állig fegyverzett gonosznál.
– Zárjuk beszélgetésünket egy különlegesebb kötetrõl szólva, mert különleges kiadvány Fazekas Valéria két évvel ezelõtt megjelent könyve, melynek címe Magyar apostolok. A kötetben találni két erdélyi mûvészt is: Szervátiusz Tibor szobrászmûvész és Macskássy Izolda grafikus- festõmûvész személyében. Olyan személyiségek társaságában, mint Mensáros László színmûvész, Nemeskürthy István pedagógus, író, filmrendezõ, Csete György, Kossuth-díjas építész, a sajnálatunkra közülünk már távozott Czine Mihály, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egykori irodalomprofesszora, Szörényi Levente zeneszerõ, zenész, Csoóri Sándor író, költõ, politikus, Jankovics Marcell Kossuth-díjas filmrendezõ, Kósa Csaba újságíró, Sára Sándor Kossuth- díjas és Balázs Béla-díjas filmoperatõr, rendezõ, a Duna TV volt elnöke, Hegedûs Lóránt, a Duna melléki református egyházkerület püspöke...
"Szükség van rájuk, utat mutató apostolokra – írja a szerzõ. Az újságíró-akit szerencsecsillaga útjukba vezérelt, kötelességének érzi közkinccsé tenni vallásos, szép gondolataikat "
Orbán Balázs monumentális mûve, A Székelyföld leírása 1868 és 1873 között jelent meg hat kötetben. A mû illusztrációs anyaga többnyire eredeti felvételek alapján összesen 356 rajzból, illetve fametszetbõl áll, közülük 164 fénykép Mészáros Józsefnek köszönhetõen a marosvásárhelyi könyvtár gyûjteményébõl került elõ, ezeket Erdélyi Lajos 1971-ben, Sütõ András elõszavával kiadta. 1993-ban új köntösben, színvonalasabb nyomdai kivitelben, részben átírt, bõvített és pontosított bevezetõ tanulmány kíséretében ismét kötetben jelentette meg. Zepeczáner Jenõ történész a székelyudvarhelyi Haáz Rezsõ Városi Múzeum régi gyûjteményében nemrég újabb fényképekre bukkant. A képek mindkét említett kiadványából (értelemszerûen) hiányoznak. Ezeket Zepeczáner Jenõ, a Haáz Rezsõ Alapítvány kiadásában, Bíró Gábor szerkesztésében ízléses, szép albumba foglalva adja közre (a Sooters támogatásával). A lappangó és most szerencsésen megtalált gyûjtemény 13 darab, 61x94 mm nagyságú, jó minõségû fényképbõl áll, eligazító sorokat, Ajánlást róluk Miklósi-Sikes Csaba írt. A felvételek a Székelyudvarhely környéki falvakban készültek, Betlenfalván (3), Fancsalon (1), Hodgyán (1), Lengyelfalván (1), Máréfalván (1), Muzsnán (1), Szentábrahámon (2), Zetelakán (2). A "Borvizes székely" fényképén nem jelölték meg a falut. A tizenhárom fénykép talán a két világháború között, talán késõbb kerülhetett a székelyudvarhelyi múzeum gyûjteményébe, vélekedik Miklósi-Sikes Csaba. Nem zárható ki a feltételezés, hogy ugyanolyan utat jártak be, mint a többi, Orbán Balázs által a székelykeresztúri unitárius, illetve a marosvásárhelyi református kollégiumoknak ajándékozott felvételek, amelyek az iskolák államosításakor a megyei könyv- és levéltárba kerültek. A múzeum szakembereinek érdeme, hogy ezeket a fotótörténeti kincseket máig megõrizték. (Az album 2000-es évjelzettel látott napvilágot a székelyudvarhelyi Infopress Rt. nyomdájában.)
A sajtó – lapunk is – beharangozta: jövõ héten Jobbágytelkén buli van. Vagyis: a Folk Center Alapítvány és a jobbágytelki önkormányzat július 9 és 16 között újra népzene-néptánc- népmûvészeti tábort szervez, "gyûjtõnéven" kiadós folk-hetet hoz újra tetõ alá. A hírt az internet is vitte a világba, akik a tavaly is eljöttek, idén is itt lesznek: az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Hollandiából, Belgiumból, Belorussziából, Felvidékrõl, a Vajdaságból és természetesen Magyarországról jött sok helyfoglaló üzenet. Szakács Zoltán, a fõszervezõ alapítvány vezetõje nem igérhetett kizárólag jó idõt, ám jó szórakozást, hasznos idõtöltést ellenben igen. De nézzük részletesebben:
– Mindenképpen a jobbágytelki önkormányzat hozzáállását kell dicsérnem, infrastruktúrájával a falu, tavalyihoz képest, jobban bekapcsolódott. Szokatlan és furcsa volt a múlt évi dolog, mindenki affelõl érdeklõdött, mi készül Jobbágytelkén, miféle merénylet, de aztán látták, tudják, mi volt ott, tetszett nekik, végül is elfogadták, övéké lett a rendezvény. Sajnos, nem sajnos, egyelõre több a külföldi, mint a hazai bejelentkezõ, noha mi úgy véljük, elsõsorban nem a külföldinek kell megtanulnia a marosszéki, nyárádmenti, mezõségi vagy a felsõ-marosmenti táncot. Legfeljebb az értéket benne felfedezni. Meg is tanulhatja igaz, senki nem áll elébe, de soha nem lesz az a tánc az övé. Azt szeretnénk, ha minél több marosvásárhelyi, környékbeli, egyáltalán erdélyi fiatal jönne el, hiszen ilyen célból írtunk ki, illetve nyertünk különféle pályázatokat, melyeknek eredményeként a csoportos és egyéni beszállást egy kicsit meg tudjuk támogatni, így csak az étkezést kell kifizetni. Persze, külön kategóriákat állítottunk fel a nyugateurópaiak, a közép-kelet-európaiak és a hazaiak számára, ami a költségeket illeti. Figyelembe vesszük a pályázatokból nyert támogatások "vidékét", így hát arányosan fordítjuk vissza csoportokra, azt hiszem, ez így helyes és méltányos.
– De szóljunk a programról is: mit kell tudnia az érkezõnek?
Vasárnap délben bejelentkezéseket fogadunk, elszállásolunk, este fogadó, késõbb a megnyító, hogy a helybéli is tudjon azon részt venni. Majd mindenki részletesebben is megismeri a programot, internet révén nyugat felé ugyanis már "kézbesítve" van.
– Különösebb, valami rendkivüli eseményt igér-e a folk- hét?
– Csak azt igérheti, ami általában megszokott egy táborban. Ha eljön valaki és mondjuk, nem tud táncolni, s egy hét múlva úgy távozik, hogy tud legalább tíz népdalt, és megismeri a nyárádmenti táncrendet, akkor a mi munkánk, az õ részvétele nem pusztán idõtöltés, nem volt hiábavaló. Három zenekart fogadtunk meg, meghívtuk a péterlakiak egyetlen, még ma is aktív zenekarát, Csiszár Aladárral, Benci Gyulával, Ötvös Józseffel, õk muzsikálnak igazi talpalávalót, eredeti cigányzenét, akár a tavaly, eljön a Csalóka együttes, remélhetõleg jó hangulatot teremtenek a folk-kocsmában, eljön Gábor Ferenc meg Koszorús Kálmán és zenekara. Gondolom, így már van garancia. Tematikailag egyébként három fõág van kilátásban, népzeneoktatás, néptáncoktatás és a kézmûvesség. Tessenek csak benézni a csürbe! A kézmûvesek táborát Benkõ Éva írányítja majd. Persze elmegyünk a jobbágytelki cigánykovácshoz, megnézünk egy patkolást, egy tûzifogót, fújtatót, az sem mellékes, miként neveztek meg szerzámokat mesterek hajdanán. Lesz szalmakalapfonás, nemezelés, kosárfonás, szõvés-fonás, fúrás és faragás.
– Az attrakcióról még nem szóltál: lesz esztenára menés, zsendice, savó, oltó és miegymás. Ki tud ma már nagyvároson ezekrõl...
– Egyenesen azt kérdezik: mi az, hogy esztena, mert olvasták a részletesebb programokból például: szekeres kirándulás lesz az esztenára. A magyarországiaknak ez persze furcsaság. Lesz bográcsgulyás, a Hétfáknál (Jobbágytelki dûlõ – sz. m.) a táborozás emlékére felállítjuk a második kopjafát. El kell még mondanom, hogy a tábor kizárólag Jobbágytelkén összpontosul, a rendezvény második részét elfoglaltságunkra való tekintettel két héttel eltoltuk, ez lesz a milleneumi sokadalom várudvari színhellyel, kézmûves bemutató és kirakodóvásár július 28- 29-3o-án.
– Végül nem árt talán, ha a tábor kapcsán egyéni költségvetést kalkulálunk. Lássuk, személyenként mibe kerül.
– A nyugatról érkezõnek 2oo márka, egyheti szállás, reggeli, ebéd vacsora, és bármilyen programban részt vehet. A belföldinek ugyanezzel a menüvel 5o márka, egy napos részvétel esetén pedig 1o márka a díj.
Láng István: A környezetvédelem mint globális probléma
A Föld vízkészlete óriási és szinte kimeríthetetlen. Azonban ennek a készletnek csak a töredéke alkalmas közvetlen emberi felhasználásra a településeken, az iparban, vagy a mezôgazdaságban mint öntözôvíz. A sós víz nem használható fel ezekre a célokra, csak a kevés sót tartalmazó víz, amit a magyar nyelv édesvíznek nevez.
A világ víztartalékainak csupán a 2,59 %-a édesvíz. De ennek 99 %-a az északi és a déli sark jégtömbjébe van bezárva. A maradék 1 % fele a talajban és a légkörben található. A másik fele a folyókban és tavakban van. Az édesvíz-készletek tehát igen korlátozottak.
Jelenleg az édesvíz-tartalékoknak kereken egyharmadát forgatja meg az emberi tevékenység. A felhasználás belsô struktúrája: 69 % jut mezôgazdasági öntözési célokra, 23 %-ot az ipar igényel és 8 %-ot a települések hasznosítanak. A vízfogyasztás-mértékben is kiütközik a különbség a szegények és a gazdagok között. Ha az ázsiai kontinens egy lakosra jutó vízfogyasztását 100-nak veszem, akkor Európában 115, Észak-Amerikában pedig 267 a viszonyszám.
A vízkészletek szennyezôdése a tengereket és óceánokat érinti. A leglátványosabb jelenség az olajszennyezôdés a szállítóhajók katasztrófái miatt. Kevésbé van szem elôtt a kontinensek szennyvizeinek a tengerekbe való bejutása és kártétele. Különösen a zárt tengerekben okoz ez környezeti ártalmakat, például a Fekete-tengeren, de ide számíthatjuk a Balti-tengert is. Az édesvizek fô szennyezôi az ipar és a települések. Sajnos, a tendencia egyre romló képet mutat.
A Föld édesvíz-készletei abszolút értelemben is korlátozottak. Megnövelésükre nincs lehetôség. A lokális vízszennyezôdések is elôbb-utóbb hozzájárulhatnak a globális problémák felerôsödéséhez. Ezen a területen sem lesz könnyû helyzetben a 21. század politikai és gazdasági elitje, illetve a világ lakossága.
A szárazföld 30 %-án található erdô. Az éves biológiai produkció elôállításában még nagyobb az erdôk szerepe. Ha a világ szárazföldi területén évente képzôdô növényi biomasszát 100-nak vesszük, akkor ebbôl 7,7 % képzôdik az agrártermelés során, 17 % a természetes füves, gyepes területeken és 68 % az erdôkben. Ez utóbbin belül 50 % a trópusi erdôkben és 18 % a mérsékelt égövi erdôkben jön létre.
Ezek a számok jól mutatják az erdôk stabilizáló szerepét a Föld ökológiai egyensúlyában, hiszen a biomassza-képzôdéssel arányos a légköri széndioxid lekötése és az oxigén kijuttatása a levegôbe.
A fakitermelési adatok azonban riasztó képet mutatnak. 1972-ben évente 100 ezer km² trópusi erdôt vágtak ki, 1992-ben pedig 125 ezer km²-t. A halmozott adatok szerint a korábbi trópusi erdôknek a felét kiirtották a 20. században.
A riói Környezetvédelmi Világkonferencián kísérlet történt egy nemzetközi erdôegyezmény létrehozására, amely bizonyos korlátozásokat vezetett volna be a fakitermelésben. A leginkább érintett országok ellenállása miatt nem írtak alá semmilyen erdôegyezményt, csak egy semmire sem kötelezô jószándék-nyilatkozatot fogdtak el. Az is igaz, hogy senki sem ajánlott fel olyan gazdasági kompenzációt, ami ellensúlyozta volna az erdôkben gazdag, de egyébként szegény országok jövedelemkiesését. A vita tovább folyik, újabb bizottságok jönnek létre és a várható megegyezés határideje egyre jobban kitolódik. A világ fejlett országaiban közben folytatódik a papír alapanyagok pocsékolása és alacsony szinten van az újrahasznosítás.
A riói konferencia egyik nagy eredménye volt a biológiai sokféleség, a biodiverzitás védelmérôl szóló egyezmény elfogadása. Ez a dokumentum egy új természetvédelmi koncepciót kíván érvényesíteni, mert szakít a korábbi, egyoldalú rezervátum szemlélettel, és az élôvilág védelmét mindenhol érvényesíteni kívánja. Vagyis nem kizárólag a szigorúan védett területekre koncentrálja a figyelmet, hanem a mezôgazdaság, az erdôgazdaság, az infrastruktúra fejlesztése és a települési környezet egészére vonatkoztatja a biodiverzitás védelmét. Természetesen figyelembe veszi a termelés érdekeit is, de igyekszik azokat harmonizálni a természeti értékek széles körû védelmével.
A világon jelenleg 1 millió 392 ezer élôlényfajt írtak le a biológusok. Ezek között a két legnagyobb csoport a növények (248 ezer faj) és a rovarok (751 ezer faj). Az arányok érzékeltetése érdekében említjük, hogy a madarakból 9 ezer fajt, emlôsökbôl pedig 4 ezer fajt ismernek. Becslések szerint az ismert fajok száma a Földön élô összes fajoknak csak az egynegyede, maximum egyharmada. A még fel nem fedezett fajok döntô többsége a trópusi ôserdôkben és a tengerekben él, vagyis ott, ahol a legnagyobb a pusztítás a kivágások miatt, illetve ahová a szárazföldek minden szennyezôdése eljut és lerakódik.
A ma ismert fajok jelentôs részét is a kipusztulás fenyegeti. Prognosztizált adatok szerint 2040-ig a trópusi ôserdôk kivágása miatt optimális esetben az ismert fajok 15 %-a semmisül meg, de a pesszimista változat szerint ez az érték 35 %-ot is elérheti. Ez a folyamat az élôvilág génkészletének elszegényedését is jelenti, vagyis távlati gazdasági érdekeket veszélyeztet.
E tanulmányban közölt adatok, tagadhatatlan tények, olyan gondokra hívják fel a figyelmet, amelynek megoldása, rendezése mindannyiunk érdeke. Közvetlen környezetünk romlása is része a Földre ható káros hatásoknak, önmagunk egészséges életterét csökkentjük.
Ne feledjük: csak egy Földünk van, nem mindegy, hogyan gazdálkodunk vele!
(Elhangzott a 2000. március 2–3. között a magyarországi Gyöngyösön megtartott I. Kárpátok –Eurorégió hulladékgazdálkodási konferencián.)
A Focus Eco Center nemrég kiadta Marosvásárhely Zöld Jegyzôkönyvét, amelyet az Alter Eco csoporttal közösen szerkesztettek. A különbözô fejezeteket pedig szakreferensek állították össze. A jegyzôkönyv tartalmazza mindazon civil környezetvédelmi szervezetek javaslatait, amelyekkel kiegészítik a fenntartható városfejlesztési programot tartalmazó 21. Jegyzôkönyvet. Az alábbiakban csak részlegesen ismertetjük e tervet.
A kiadvány elsô fejezetében ismertetik a Helyi 21. Jegyzôkönyvet, illetve az Aalborgi Chartát, ugyanakkor bemutatkoznak az Alter Eco csoport tagjai: a Focus Eco Center, a Milvus madarászcsoport, a Pro Biciclo Urbo, az Erdélyi Kárpát Egyesület, az Outward Bound, a Biokertész Csoport és a Mind Control Alapítvány. A jegyzôkönyvet négy fejezetre osztották: a víz (szakreferens: Ileana Sandu és Keresztes Pál mérnökök), közlekedés (Keresztes Géza mûépítész), zöldövezetek (Ileana Stefanelli erdômérnök), hulladékgazdálkodás (Emilia Pop mérnök). A környezetvédôk szakemberek felmérésére és a közvélemény- kutatásra alapozva elsô lépésként feltárták azokat a gondokat, amelyekre konkrét megoldást keresnek e kiadványba, illetve azt is papírra vetették, mit szeretnének elérni.
A legnagyobb gondot a Maros szennyezettsége okozza. A Nagyhagymásból eredô folyót már Gyergyószentmiklós, Galócás, Maroshévíz, Déda ipari és konyhai célra használt vize is szennyezi, de ennél jelentôsebb a régeni szennyvíztisztító és a gernyeszegi sertéstenyésztô állomás - ez utóbbi esetében olyan vegyi anyagokat is kimutattak, amelyeknek akár rákkeltô hatásai is lehetnek. Az ökósok hangsúlyozták, hogy visszafordíthatatlan károkat okoznak a kavicskitermelôk is. A jegyzôkönyvet bemutató kerekasztal-beszélgetéseken az is kiderült, hogy ezek közül csak az idecsinek van engedélye, a többieknél pedig a vízügyi igazgatósággal kötött kiaknázási szerzôdés betartását sem ellenôrzik. Marosvásárhelyen a környezetvédôk a hajdani Ritz-fürdô környékét akarják rehabilitálni. Ezenkívül több szökôkút megépítését szorgalmazzák.
Az európai normák szerint lakosonként 30-40 négyzetméter zöldövezet kell legyen egy városban. Marosvásárhelyen csak 9 négyzetmétert állapítottak meg. Ennek az aránynak a feljavításáért a környezetvédôk javasolják, hogy a Poklos-patak partját ültessék be fákkal, bokrokkal, a lovarda környékét alakítsák át városi parkká, míg a város környéki erodált dombokon, például Bodonban létesítsenek dendrológiai parkokat. A hulladékgazdálkodás terén ösztönözni kell az újrahasznosítást. Ehhez azonban a lakosoknak, a lakótársulásoknak, a civil szervezeteknek és a helyhatóságoknak kell összefogni. Természetesen a recikláló cégeknek kell majd megtalálniuk a különbözô anyagok felvásárló piacát. A közlekedés tehermentesítésével, a kipufogó gázak és a zajártalom csökkentésével részletesen foglalkozik a jegyzôkönyv. Bár mindenki tudatában van annak, hogy ezért halaszthatatlanul tenni kell valamit, a javaslatok ellenére, úgy tûnik még mindig nem találták meg a legmegfelelôbb megoldást. A szakemberek véleménye szerint a város körgyûrûjének megépítésével csökkenne a központbeli forgalom, de 1 km út a mostani árakkal számolva kb.1 milliárd lejbe kerül. Ezenkívül a közszállítás átszervezésésével, a környezetbarát közlekedési eszközök támogatásával is hozzájárulhatunk a nagy forgalom okozta környezeti károk csökkentéséhez.
A 21 Jegyzôköny javaslatainak valóra váltásáért már megalakult az a polgármesteri hivatal, helyi tanács, civil szervezetek, szakemberek képviselôibôl álló bizottság, amely részletesen kidolgozza a terveket. E tevékenységet az angol kormány is támogatja. E széles körû összefogás is igazolja, hogy politikai színezettôl függetlenül, mindannyiunk érdeke az egészséges környezet kialakítása és megôrzése.
Még egy lépés a civil társadalom megerôsítésére
A marosvásárhelyi nemkormányzati környezetvédelmi szervezetek egyre nagyobb szerepet vállalnak megyénk környezeti gondjainak a rendezésében. A Rhododendron kampányt indított a vegyikombinát környezetszennyezése ellen, szabadalmaztatott egy olyan komposztálási módszert, amivel felhasználják a szennyvíztelepek meddô iszapját és a fûrészport, a Focus Eco Center hatékonyan hozzájárult a megyeszékhely városrendezési tervének a kiegészítéséhez, megpróbálja meghonosítani a folyószerzôdést és számos oktató tevékenységet szervezett, a Pro Biciclo Urbo a városi forgalom tehermentesítéséért, kerékpársávok létesítéséért szállt síkra. Mindezeknek köszönhetôen e három szervezet újabb jelentos támogatást nyerhetett meg a csíkszeredai központtal mûködô Romániai Környezetvédelmi Partnerséget Ápoló Programtól. A Rhododendron 111 millió, a Focus 127 millió, míg a Pro Biciclo Urbo 11 millió lejt használhat fel olyan hosszú távú programokra, amelyeket az alábbiakban ismertetünk.
A Kelet és Közép-Európai Környezetvédelmi Partnerségi program 1991-tol támogatja a térségben azokat a kezdeményezéseket, amelyek olyan környezeti gondokat szeretnének megoldani, amit csak a civil társadalmi szervezetek, állami intézmények, illetve helyi, vagy regionális (megyei) közigazgatási szervek együttmuködésével lehet rendezni. Az anyagi hátteret három amerikai egyesült államokbeli alapítvány: a German Marshall Fund of US, a Charles Stuart Mott Foundationé s a Rockefeller Brothers Fund biztosítja. 1999-ig az alapítványok a térségben 8 millió dollárt juttattak el 1300 civil környezetvédelmi szervezetnek, amelyet célkitûzéseiknek megfelelôen használhattak fel. A tervek megvalósításának köszönhetôen Csehországban, Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon 150 állat- és növényfajt sikerült megvédeni, 2.620 km biciklisávot építettek ki, 1300 munkahelyet teremtettek és több mint 15.000 önkéntest sikerült bevonni a környezetvédelmi tevékenységekbe.
A csíkszeredai igazgatással mûködô romániai programot 1999 november 1-jén indították be, célja a civil környezetvédelmi kezdeményezések erôsítése, a lakosság bevonása a döntéshozatalba, környezetvédelmi partnerkapcsolat kialakítása és ápolása konkrét tervek támogatása által. Az elso támogatási keret felhasználására 21 erdélyi megyébôl 58 nemkormányzati szervezet 68 kéréssel pályázott. Ezek közül 2-t elutasítottak, mert nem felelt meg az elvárásoknak, a többiek közül válogatták azt a 25 tervet, amelyet finanszírozásra alkalmasnak ítéltek. 1,5 milliárd lejjel 12 nagy és 13 kistervet támogatnak, ezek között vannak a marosvásárhelyi környezetvédô szervezetek projektjei is.
A Rhododendron szervezet a támogatással folytatja a korábban elkezdett Tiszta levegôt Marosvásárhelynek, illetve ezt kiegészítve a Tiszta vizet Marosvásárhelynek kampányt. A környezetvédôk mindenekelött vásárolni szeretnének egy levegô-összetétel mérô és elemzô, hordozható berendezést. A mûszer kb. 14.000 svájci frankba kerül és komplex analízisek elvégzésére képes. A mérésekkel és az adatok rendszeres közlésével szeretnék bebizonyítani elsôsorban a marosvásárhelyi kombinát káros környezeti hatását, illetve a gépjármûvek okozta szennyezés fokát. A megyei környezetvédelmi kirendeltséggel közösen elkészítenek majd egy várostérképet, ahol feltüntetik a szennyezettebb, illetve a tisztább övezeteket. Ugyanakkor konkrét javaslotak tesznek majd a városi forgalom eltereléséért.
Az Aquaserv ÖV-vel közösen szeretnék valóra váltani a Tiszta vizet Marosvásárhelynek programot. Remélik, hogy ezáltal életbe léptethetik, alkalmazhatják a megyei tanács Pro Maris határozatát. A tervben a környezetvédelmi szervezet és a marosvásárhelyi ivóvíz- szolgáltató vállalat elsôsorban konkrét technikai megoldásokat javasol a szászrégeni szennyvíztisztító telep hatékonyabbá tételéért, a gernyeszegi sertéstenyésztô állomás szennyezô hatásának csökkentéséért. Az utóbbi esetében a Rhododendron fûrészporral komposztálja a trágyát. A terv különálló figyelmet szentel a Maros felsô folyásán levô kavicskitermelôknek. Tudományos érvekkel szeretnék bebizonyítani, hogy ezek – ellentétben a vízügyi igazgatóság érveivel – több kárt okoznak a folyó biotópjának, rontják a víz minôségét, mint ha a medret szabályoznák. Az Aquaserv segítségével több mérést is végeznek és közvetlenül figyelemmel követik majd a víz minôségi mutatóit. Ezzel egyidôben pedig több tudományos szimpóziumot is szerveznek, ahol szakemberek elemzik, értékelik majd a környezetvédôk megfigyeléseit. Ígérték, hogy bevonják a sajtót is, hiszen tervük része a lakosság érzékenyebbé tétele a környezetkárosító hatásokra.
A Focus Eco Center is egy korábbi tervét folytatja a romániai partnerségért program által kapott pénzösszegbôl. Már 1991-ben beindította az ún. folyószerzôdés meghonosítását a Nyárád mentén. A tavaly a nyárádgálfalvi polgármesteri hivatallal közösen Kisadorjánban létesítettek egy környezetvédelmi regionális információs központot. A Focusosok információs anyaggal akarják ellátni ezt a központot, de ehhez alaposan feltérképezik majd a vidéket. Lajstromozzák a vidék környezetvédelmi zónáit, lejegyzik azokat a házakat, amelyek alkalmasak vendégfogadásra, illetve feltárják azokat a sajátos gazdasági lehetôségeket, amelyekkel fejleszthetô e vidék. A folyószerzôdésrôl pedig több felkészítôt szerveznek és külön- külön gyakorlati terveket ajánlanak majd az érintett polgármesteri hivataloknak. A vízkészletek pótlása érdekében Adorjánban az itt levô patakon különbözô mesterséges tárolók megépítését tervezik, amelyeknek modelljét bármilyen hasonló településen lehet majd alkalmazni.
A Pro Biciclo Urbo szerényebb támogatásból egy számítógépet és nyomtatót vásárol. A környezetbarát közlekedést támogatók biciklis parkolókat, külön sávokat szeretnének létesíteni. Együttmûködnek az Alter Eco csoporttal a Marosvásárhely Zöld Jegyzôkönyvébe foglaltak megvalósításáért, és a temesvári Veltona céggel a városi forgalom optimalizálásáért. A számítógép segítségével pedig városi és megyei kerékpárutak, -túrák térképét és leírását szeretnék mkiadni, tervezik egy ismeretterjesztô füzet megjelentetését is.
A Romániai Környezetvédelmi Partnerségért Alapítvány újabb pénzösszegére július elsejétôl lehet pályázni, reméljük, hogy megyénkben még lesz olyan szervezet, amely él a lehetôséggel és a fent bemutatott tervekhez hasonló elképzelésekkel hozzájárul majd a környezetvédelemhez.
A száraz idõjárás megyeszerte nagy károkat okozott a gabonatermesztésben. A megyei Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgatója, Náznán Jenõ mérnök bocsátotta rendelkezésünkre a szárazsággal kapcsolatos adatokat. Az idén 8600 hektáron érett be az árpa, amelynek aratása egy hete kezdõdött el, és ha az idõjárás engedi, akkor 2-3 nap alatt raktárba kerül a gabona. Az igazgatóság szakembereinek becslése, sajnos, bebizonyosodott, az aszály 25-30%-os terméscsökkenést okozott, így az árpa hektáronkénti átlaghozama 2300 kilogramm. Az õszi és tavaszi búzát 36000 hektárról kell betakarítani. A hektárhozamok optimista becslések szerint elérik a 2500 kilogrammot hektáronként, pesszimista becslések szerint a 2200 kilót.
Íme, az aszály számszerûsítve: márciusban, amikor a növények fejlõdésük során a csokrozási szakaszba értek, a hõmérséklet 1 C fokkal volt magasabb az átlagosnál. A szárazság huzamos volt, hiszen márciusban már 2,9 C fokkal, májusban 2 C fokkal mértek magasabbat az elmúlt években tapasztalt átlagos hõmérsékleti értékeknél. A talajban a vízmennyiség hektáronként 500 - 700 köbméterrel volt kevesebb. A növények fejlõdéséhez szükséges víz 50 - 60%-ra csökkent. A talajfelületi hõmérséklet, a vízhiány miatt a növények alacsonyak maradtak, ritka levélzet alakult ki, emiatt csökkent a kalász nagysága és a szemek mennyisége.
Ehhez hasonló aszályt 1946 óta nem tapasztaltak Maros megyében, ezért a szükséges kenyérgabona mennyiség csupán 70 - 80% -át tudják biztosítani a gabonatermesztõk.
A száraz és meleg idõjárás csupán a szõlõnek kedvezett, a szakemberek felmérései szerint nagy mennyiségû és jó minõségû termést ígérnek a tõkék.
A templomok történelmet hordoznak, köveik, leégett falaik, újjáépített orgonáik emberi sikerek és kudarcok, sorsformáló évek és újrakezdõ remények tanúi. Marosvásárhely templomai több mint ötszáz év viharos vagy csendes, háborús vagy békés idejének õrálló emlékei. A marosvásárhelyi református gyülekezetek és templomok a kisebbségi élet közel egy évszázad reményének és biztat&aacut