|
LII. évfolyam 23. (14379) |
2000. január 29., szombat |
Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen.
mondta a minap egy ismerôsön, az ország gazdasági helyzetére utalva. Az illetô marosvásárhelyi középvállalkozó, illetve helyi szinten akár nagyvállalkozónak is mondható, hiszen hatszáz embernek biztosít munkahelyet és kenyeret. Csakhogy a kilencvenes évek elején virágzónak indult vállalkozás ma egyre nehezebben mûködik. Belerokkan a hatalmas adókba, az árak emelkedésébe, az inflációba. Ott tartanak, hogy a cég egyik fiókvállalatát máris be kellett zárniuk, s mint mondta, azon gondolkodik, hogy szeptemberben vagy októberben kerülnek-e teljes csôdbe.
Egyetlen vállalkozó esetérôl szóltunk, csakhogy nem elszigetelt jelenség. Ha körülnézünk egyre-másra csôd szélén álló vagy feladni kényszerült kisvállalkozókkal találkozunk. A dörgedelmes választási ígéretek ilyképpen valósultak meg. Eközben pedig mi történik? Vannak olyan cégkolosszusok, például a Conel, vagy mások is, amelyek vezetôi akár több százmilliós havi nyereséget vágnak zsebre, az általunk fizetett adókból, miközben a szolgáltatásaik rengeteg kívánnivalót hagynak maguk után. Sôt, be sem érik ennyivel. Ha a minimálbérbôl vagy akár munkanélküli segélybôl élô polgár nem tudja idejében kifizetni a szégyentelenül magas közköltségeket, a villany- és telefonszámlát, akkor azonnal megfenyegetik, hogy megvonják a fûtést, a villanyt, a telefont. És meg is teszik. A külföldi hírügynökségek pedig szenzációként röppentik fel a hírt, hogy az Európai Unióba áhítozó Romániában hány városban nincs fûtés, nincs vízszolgáltatás ésatöbbi. A kormány mit sem tesz a mesterségesen életben tartott, a veszteséges állami vállalatok helyzetének rendezéséért. Ôk tartozhatnak, sôt tartozásaikkal akár fenyegethetik is a kormányzatot, s a közvéleményt. S míg az elszabadult árak a csillagos eget verik, a lakosság 80 százaléka a létminimum határán tengôdik, addig egy szûk réteg milliárdokra rúgó vagyonra tesz szert. Ha háború volna, talán meg is lehetne érteni. Így viszont, a nagy demokráciában, valóban rosszabb, mint egy háború.
Hétfôn dönt a törvényszék közoktatásiak sztrájkjának jogosságáról
– A nevelésügyi minisztérium értelmezésében a pedagógusok sztrájkját a megyei szakszervezetek kezdeményezték, ezért kapta a megyei tanfelügyelôség az utasítást, hogy a sztrájk jogosságának megállapítása végett forduljon a megyei törvényszékhez. A munkakonkfliktusokat szabályozó 1999. évi 168. törvény alapján a tanfelügyelôség bíróság elé hívta a szakszervezeteket, és hétfôn hoznak döntést az ügyben – nyilatkozta tegnap lapunknak Matei Dumitru megyei fôtanfelügyelô, aki még elmondotta, a megyei munkaügyi igazgatóság jogi konfliktusnak minôsítette a szakszervezetiek követeléseit, emiatt hárul a törvényszék a döntés.
A tanfelügyelôség folyamodványát a szakszervezetiek parancsra végrehajtott lépésnek tartják. – Egy minisztériumi utasítás végrehajtásának vagyunk tanúi, amelyben egy, a szakszervezetek számára egyértelmûen hátrányos törvényt használnak fel – vélte Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke. A hatalom így próbálja biztosítani a nyugalmát, ahelyett hogy a követeléseket oldaná meg. Ha törvénytelennek is minôsítik a sztrájkot, erkölcsileg fölényben maradunk, hiszen követeléseink legtöbbjével éppen a törvények be nem tartását kérjük számon. Emellett az országos szövetség megtette a megfelelô lépéseket, hogy adott esetben a sztrájkot tovább tudjuk folytatni. Ma ismét tárgyalások lesznek a fôvárosban, amelyek kapcsán szövetségünk reméli, hogy a kormány végre racionális álláspontra helyezkedik. Ezek függvényében a jövô héten hozunk döntést a további lépéseinkrôl.
– Igazi parancsuralmi rendszerekre jellemzô lépést láthatunk, amely azt bizonyítja, hogy a diktatúra még mindig mûködik – jelentette ki Ioan Sacarea, a Spiru Haret tanügyi szakszervezet megyei elnöke. Mi úgy véljük, teljesen törvényes a sztrájk. A döntés persze most a bíróságon múlik, a sztrájk pedig a jövô héten a szünidô alatt félbeszakad.
Szemet szúrt a sportfogadó iroda
Tizenhárom vitapont szerepelt a marosvásárhelyi tanács idei elsô ülésének napirendjén. Fodor Imre polgármester a város tavalyi gazdasági és szociális helyzetérôl készített jelentésének megvitatását a testület elhalasztotta, és kivettek a napirendrôl két határozattervezetet is. A Raktár utcába tervezett nagybani piac kérdését és az Atlas Kft.-nek koncesszionálandó telek ügyét szintén késôbb vitatják meg.
A közelmúltban beszámoltunk arról, hogy az Energomur ÖV BERD-hitelt igényelt a távfûtési felújítására. A hitelnyújtást másfél évig tartó, túlnyomó részt PHARE-költségen végzett felmérés elôzi meg. A BERD nyolc szaktanácsadó céget választott ki, amelyek elvégezhetik ezt a munkát, ezekbôl öt küldött ajánlatot a polgármesteri hivatalnak, amely a párizsi székhelyû, Arthur Andersen céggel végezteti el a felmérést. A vállalkozóval aláírandó szerzôdésre hatalmazta fel a tanács Fodor Imre polgármestert csütörtöki határozatában.
Decemberben döntött a tanács arról, hogy a Locativ Rt.-nek ügykezelésbe adott ingatlanokból néhányat a polgármesteri hivatal saját hatáskörébe vesz vissza. Ez a határozat akkoriban vitát keltett, most úgy módosították, hogy a hivatal csak a Brailei utca 9., és a Grivita Rosie utca 19. szám alatti ingatlanokat veszi át, amelyekben politikai pártok székhelyei.
Kisebb vitát keltett a rromák és a hátrányos helyzetûek megsegítésére kidolgozott program. A szakbizottságok kérték a tervezet néhány pontjának módosítását, amit azonban a testület nem vett figyelembe, ezért ebben az esetben is halasztották.
Sürgôsségi eljárással került napirendre az a tervezet, amely a legnagyobb vitát váltotta ki. Már beszámoltunk róla, hogy a Horizont Kft. sportfogadó irodát nyitott a Kossuth utcában. Ugyanez a cég hasonló irodát tervez a Bolyai utca 3. szám alatt is, ahol versenytárgyaláson ki is béreltek egy helyiséget. Csakhogy a helyiség kereskedelmi, rendeltetésû, s ennek megváltoztatását kérték most. A vitát az a különösnek mondható "dilemma" váltotta ki, hogy helyes-e egy líceum közelében sportfogadó irodát nyitni. Az ellenzôk sorát a polgármester nyitotta meg, aki felszólalásában hangsúlyozta, hogy a tanintézet vezetôsége is ellenzi az iroda létét. Túlságosan közel volna a fogadóiroda az iskolához – hangoztatta a polgármester, és ezzel több felszólaló is egyetértett. Úgy tûnt némelyek egyenesen a szervezett bûnözés "elôôrsének" tekintik a fogadást. A támogatók ugyanakkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a sportfogadás törvényes, szabályozott tevékenység, amelyet kiskorúak, tehát a líceum diákjai amúgy sem ûzhetnek, ugyanakkor azt is hangsúlyozták – joggal –, hogy a líceum közvetlen környékén több, alkoholt forgalmazó bár is mûködik, amelyek létét ugyanígy kifogásolni lehetne. Ha lenne, akié! – tegyük hozzá a valóban igen szelektívnek mutatkozó aggodalmaskodáshoz. A bingó-láz senkit sem izgat? Döntés végül is nem született, ezt a tervezetet is tovább taszították.
A Világbank jóváhagyta a 11 millió dollár értékû kölcsönt a román mezôgazdaság fejlesztésének támogatására – mutatott rá a Rompreshez eljuttatott közlemény.
A projekt támogatja az információcserét a magán mezôgazdasági termelôk és társaságok termeléseinek fokozásáért, valamint a kutatás fejlesztését.
A VB-projekt úgyszintén támogatja a mezôgazdasági kutatási és oktatási rendszer reformjára hivatott akciótervet, amely két részbôl áll: az alkalmazott kutatás és az intézményes kiépítés.
A terv összértéke 17,82 millió dollár, amelybôl 3,86 milliót a román kormány és 2,96 millió dollárt más hozzájárulók finanszíroznak.
A kölcsönt 20 év alatt kell megtéríteni, öt év mentelmi idôvel.
Emil Constantinescu elnök Andrei Marga tanügyminisztertôl kérte, hogy maradjon a szaktárca élén és mozdítsa elô azok érdekeit, akik az ország számára olyannyira fontos területen dolgoznak.
Az államfô úgy értékelte, hogy Marga a tanügyi reform hajtóereje – nyilatkozta pénteken Rasvan Popescu elnökségi szóvivô rámutatva, hogy Constantinescu szerint a tanügyminiszter lemondása késleltetné az oktatási munkakonfliktus megoldását. Az államfô szerint a feleknek mielôbb tárgyalóasztalhoz kell ülniük és a meglévô forrásokon belül közösen felkutatniuk a tanügyi káderek helyzetén javító lehetôségeket – jegyezte meg Rasvan Popescu.
A Radu Vasile védnöksége alatt álló "népi csoport" pénteken bejelentette a Néppárt megalakítására hivatott kezdeményezô csoport létrejöttét. Sorin Lepsa parasztpárti alelnök az állandó küldöttség munkálataival párhuzamosan tartott sajtóértekezleten bejelentette hogy 10 parasztpárti honatya és egy megyei elnök elhagyták a pártot és az exkormányfôhöz csatlakoztak. Ez lenne a második csoport, amely kiválik a KDNPP-bôl szintén egy volt miniszterelnök "hívására".
A demokrácia semmibe vétele meghaladja a tûrôképességemet – kezdte szónoklatát Lepsa a parasztpárt állandó küldöttsége pénteki munkálatain. Nem bírom tovább a totalitárius magatartásokat, amivel a vélemények megtagadását követelik az emberektôl, nem bírom a titkolózást, a rejtélyek taktikáját, ami nyájra és vezérekre osztotta a pártot – így Lepsa, aki sorban elítélte a súlyos korrupciót, az emberek millióinak sorsa fölött dönteni hivatott nagy maffiózókat, a nagy privatizációs sikereknek beállított óriási csalásokat. Az emberek, akik sorsukat ránk bízták, halnak éhen, mi pedig palotaklikkeket alakítunk, mert elitek vagyunk s csakis a hatalmat akarjuk. Nincs pénzünk a büdzsére, míg emberek halnak meg az adóhivatalnál sorbanállásban, adókat fizetve – mondotta.
Valódi kereszténynek jellemezve saját magát, Lepsa kijelentette, nem bírna az ismerôsök szemébe nézni, ha hallgatna most is, amikor szabad szemmel látható, hogy a párt roppant nagyot tévedett, lábbal tiporja az alapvetô emberi jogokat.
A parasztpárt a nemzeti érdekek fölé helyez csaknem beteges dölyföket, olyan alakok mérhetetlen ambícióit, akik "teljesítményeikkel" bebizonyították, mit sem törôdnek a közérdekkel, csupán saját érdekeikkel foglalkoznak.
Néhány nappal a Magyar Kultúra Napját követôen, amikor kultúránknak és szellemiségünknek az egyetemességben elfoglalt helyérôl és szerepérôl adhattunk számot önmagunk és a világ elôtt, tegnap délután Marosvásárhelyen Bolyai János- emléktáblát avattak. A hajdani kis tapaszos, rakott fából készült ház helyén álló saroképületnek a falán, melyen a Kôrösi Csoma Sándor nevét viselô utcatábla is áll. A város elöljárói, magyarországi vendégek, középiskolai tanárok, egyetemi elôadók, érdeklôdôk, a helyi sajtó képviselôi és sok marosvásárhelyi polgár gyûlt össze az ünnepségre. Dr.Kiss Elemér egyetemi tanár, Bolyai-kutató a megjelentekhez intézve szavait, Bolyai Farkas tanár fiában, Jánosban, az egzakt tudományoknak azon magyar képviselôjét méltatta, aki munkásságával világhírnevet szerzett városunknak. Kolozsvár, Bécs, Temesvár, Lemberg után tegnaptól Marosvásárhellyel gyarapodott azon városok sora, ahol Bolyai János emlékét tábla – is – ôrzi. És – mint mondotta – ezennel Marosvásárhely is újabb szellemi zarándokhellyel gyarapodott. Emléktábla egészíti ki immár a Téka – Bolyaiak szobra – Bolyai Farkas líceum- hármast... Ezt követôen Fodor Imre polgármester Bolyai Jánosnak az egyetemes tudományban betöltött helyérôl, jelentôségérôl szólt, és arról, mi mindent köszönhetnek a Bolyaiak városa és az összmagyarság is. Az emléktábláról Jung János, a Marosvásárhelyi Bolyai Társaság elnöke vonta le a leplet, majd Ferenczy István színmûvész Tóth Istvánnak, e"tiszta gyémántemberhez", e" prófétaemberhez" írt versét szavalta, a Vártemplom Musica Humana kórusa Csíky Csaba vezényletével két énekkari mûvet adott elô. Az emléktáblánál, melyet Kiss Levente szobrászmûvész tervezett – öntés Balogh József – civil szervezetek és magánszemélyek helyezték el a kegyelet koszorúit: Bolyai Gáspár, leszármazott, Magyarországról, Fodor Imre polgármester a város nevében, a Bolyai Társaság marosvásárhelyi szervezete, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság marosvásárhelyi szervezete valamint a marosvásárhelyi diákszövetség. A román, magyar és angol nyelven feliratozott emléktáblán ez áll:" E helyen állott az a ház, amelyben Bolyai János, az abszolút geometria megalkotója életének utolsó éveit töltötte."
A Nagy Románia Párt (PRM) lemondta a kolozsvári polgármester támogatására szervezett szombati "hazafias nagygyülést". A párt közleménye szerint "tekintettel az idôjárási viszonyokra a nagygyülést késôbbi idôpontban tartják meg".
A párt vezetôi korábban azt közölték, hogy legalább 100 ezer embert visznek szombaton Kolozsvár fôterére, ahol hazafias szónoklatokkal és dalokkal biztosítják támogatásukról a város polgármesterét, Gheorghe Funart, akinek hivatali hatalommal való visszaélés vádjával bíróság elé kell állnia.
Csáky Pál bukaresti tárgyalásai
Az európai integráció folyamatában való román-szlovák szakmai együttmûködés fejlesztésérôl tárgyalt csütörtökön Bukarestben Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese.
Csáky Pál elmondta sajtóértekezletén, hogy Valeriu Stoica államminiszterrel, a román igazságügyi tárca vezetôjével folytatott megbeszélésein áttekintették az emberi jogok, a kisebbségvédelem és az anyanyelv használatának helyzetét a két országban.
Ezt követôen a szlovák miniszterelnök-helyettes a román emberjogi ombudsman hivatalában tájékozódott az emberi jogok érvényesítésének és védelmének intézményes biztosításáról, majd felkereste a regionális fejlesztési ügynökséget. Mint Csáky elmondta, a vidékfejlesztési hivatalban felvetette, hogy Szlovákia szívesen venne részt a román privatizációs folyamatban. Szlovákiai üzleti körökben érdeklôdés mutatkozik a román hajógyárak magánosítása iránt. Ugyanakkor Szlovákia szívesen exportálna Romániába kistraktorokat és mezôgazdasági gépeket.
A szlovákiai magyar politikus délután meghívójával, Eckstein-Kovács Péterrel, kisebbségvédelmi miniszterrel tárgyalt. A két nemzetiségi politikus átfogó eszmecsere keretében tekintette át a romániai, illetôleg a szlovákiai kisebbségvédelem sajátos kérdéseit, a kisebbségvédelem törvényhozási elveit, intézményi struktúráit, az anyanyelv használatának jogi és intézményi biztosítását, a romák helyzetével kapcsolatos gondokat és törekvéseket.
A miniszterelnök zsúfolt programja miatt elmaradt Csáky Pál bukaresti munkalátogatásának politikai szempontból fontosnak mondott programpontja: Mugur Isarescunak a Nemzetközi Valutaalap képviselôivel folytatott újabb – elôre nem tervezett – megbeszélése miatt nem volt ideje fogadni a szlovák miniszterelnök-helyettest.
(MTI) – Koszovóban összesen 457 gyilkosság történt a nemzetközi békeerô (KFOR) elsô egységeinek tavaly júniusi megérkezése óta – közölte Pristinában a KFOR.
A legtöbb halálos áldozat, szám szerint 176, a többségi albán lakosság körébôl került ki. A szerb kisebbség soraiból 157 emberéletet követeltek az erôszakos cselekmények, a másik 124 áldozat kiléte – így nemzetisége is – ismeretlen.
A KFOR adataiból ítélve a szerbiai tartomány székhelyének, Pristinának a körzete tûnik a legveszélyesebbnek, itt követték el ugyanis az összes emberölés 45 százalékát. Koszovó nyugati részén a gyilkosságok 18 százalékát, a délin 14 százalékát, az északin pedig 9 százalékát követték el. Ez utóbbi – Közép-Szerbiával határos – területen él a koszovói szerbek legnagyobb része is.
Philip Anido KFOR-szóvivô közölte csütörtökön, hogy az elmúlt huszonnégy órában a békefenntartók 13 személyt vettek ôrizetbe gyilkosság, fizikai erôszak vagy tiltott fegyvertartás gyanújával.
A békeerô más képviselôi a gyilkosságok nagy száma ellenére a közbiztonság némi javulását hangoztatták, mondván hogy az elmúlt egy hónapban egyetlen emberrablás sem történt a tartományban.
Klaus Reinhardt KFOR-parancsnok a minap felrótta, hogy a békeerô által elôállított közel négyezer személy közül néhány száz maradt végül ôrizetben. A koszovói igazságszolgáltatás lassan épül ki.
A KFOR szerint Koszovó lakossága 1,6-2 millió között lehet. Biztosat az év végéig nem lehet tudni, mert akkorra végzik el a lakosság összeírását. A Jugoszláviában utoljára 1991-ben tartott népszámlálás mintegy 1,8 millió koszovói lakost vett számba. A NATO- hadmûvelet alatt közel 800 ezer koszovói albánt üldöztek el a szerbek Koszovóból, de a KFOR megérkezése után ezek az elüldözöttek visszatérte a tartományba. Belgrád állítása szerint velük együtt mintegy 200 ezer külföldi állampolgár is betelepült.
Bratislava Morina jugoszláv menekültügyi miniszter 300 ezerre tette egy csütörtöki nyilatkozatában a Jugoszláviában tartózkodó koszovói (nem albán nemzetiségû) menekültek számát.
(MTI) – A holokauszt kérdésével foglalkozó országok képviselôi pénteken a svéd fôvárosban ünnepélyesen kinyilvánították, hogy minden igyekezetükkel elômozdítják a Soahhal kapcsolatos nevelômunkát, az emlékezet ébrentartását, valamint a tudományos kutatást azokban az országokban, ahol ez a tevékenység már folyik, és ott is ahol csak most csatlakoznak hozzá.
Háromnapos értekezletük végén közzétett állásfoglalásuk szerint közösen elkötelezik magukat amellett, hogy ráirányítsák a figyelmet a zsidók ellen végrehajtott népirtás minden vonatkozására, és segítsék a holokauszt megismertetését az iskolai és az egyetemi nevelésben, valamint más közösségekben és intézményekben.
Bátorítják, hogy az egyes országokban bevezessék a holokauszt emléknapját, mert így fejet lehet hajtani az áldozatok, valamint azok elôtt is, akik szembeszálltak a tömeggyilkossággal.
A nyilatkozat aláírói megteszik továbbá az arra irányuló lépéseket, hogy megnyílhassanak a levéltárak. Így a kutatók hozzájuthatnak a holokauszt forrásanyagához, fényt deríthetnek a tragédia árnyékban maradt fejezeteire is.
Ebbeli fáradozásaikat az indokolja, hogy a holokauszt alapjaiban rengette meg a civilizációt, s ezért a példátlan népirtást általános jelentôségûnek tartják. A túlélôk még tanúskodhatnak a zsidó népre zúdult borzalmakról. A nácik sokmillió áldozatának szenvedései egész Európán olyan sebet ejtettek, amelynek nyomai mindig láthatók lesznek. A nácik által kitervelt és végrehajtott holokauszt méreteit örökre meg kell ôrizni a kollektív emlékezetnek – hangsúlyozzák.
A Stockholmban képviselt 45 ország küldöttei egyúttal felhívják a figyelmet arra is, hogy az emberiség ma is szenved népirtástól, etnikai tisztogatásoktól, fajgyûlölettôl, antiszemitizmustól és idegengyûlölettôl, s ezért a nemzetközi közösség ünnepélyesen felelôsséget vállal arra, hogy felveszi a harcot a gonoszság e megnyilvánulásai ellen.
"Együtt kell felmutatnunk a holokauszt szörnyû valóságát azok ellenében is, akik ezt tagadják" – állapítják meg a nyilatkozat elfogadói.
230 éve, 1770-ben született KÖTELES SÁMUEL filozófus, teológus, az MTA tagja. A marosvásárhelyi ref. kollégiumban filozófiát és matematikát tanított. Kant tanainak hirdetôje volt, jelentôs szerepet játszott a magyar filozófiai nyelv megteremtésében (1831-ben hunyt el.)
170 éve, 1830-ban hunyt el VIRÁG BENEDEK költô, író, mûfordító, róm. kat. pap. A magyar ódaköltészet jelentôs alakja, lefordította Horatius teljes életmûvét. (1754-ben született.)
80 éve, 1920-ban született JÁRDÁNYI PÁL zeneszerzô, népzenekutató. Kiemelkedô népzenegyûjtô és rendszerezô-feldolgozó munkája. (1966-ban halt meg.)
55 éve, 1945-ben hunyt el BECK Ö. FÜLÖP szobrász, éremmûvész. Mûvészetére a szilárd kompozíció és monumentális stílus jellemzô. Jelentôs szerepe volt a magyar éremmûvészet kialakításában. (1873-ban született.)
95 éve, 1905-ben született EMILIO GINO SEGRE Nobel-díjas olasz származású amerikai fizikus. Felfedezte az elsô mesterséges elemet, a technéciumot (C. Perrier-vel), s elôállította az addig még ki nem mutatott antiprotont (O. Chanberlainnel). (1989-ben hunyt el.)
30 éve, 1970-ben hunyt el RÉNYI ALFRÉD matematikus, az MTA tagja. Tudományos munkássága a matematika csaknem egész területét felölelte. Nevéhez fûzôdik a magyar valószínûségszámítási iskola megteremtése. (1921-ben született.)
125 éve, 1875-ben született FRITZ KREISLER osztrák hegedûmûvész, zeneszerzô. Kora népszerû virtuóza, a bécsi romantikus elôadásmód képviselôje, közkedvelt hegedûmûvek és átiratok szerzôje volt. (1962-ben halt meg.)
35 éve, 1965-ben hunyt el KISS LAJOS néprajzkutató, régész, mûvészettörténész. A magyar nép anyagi kultúráját tanulmányozta. Igen jelentôsek szociográfiai mûvei. (1881-ben született.)
20 éve, 1980-ban hunyt el WILLIAM HOWARD STEIN Nobel-díjas amerikai kémikus. Kromatográfiás módszereket dolgozott ki a fehérjék szerkezetének tanulmányozására. (1911-ben született.)
130 éve, 1870-ben hunyt el GOZSDU EMANUEL jogász, politikus. Politikusként a magyarság és a magyarországi románság együttmûködését igyekezett elômozdítani. Anyagilag támgoatta a román kultúrát, hatalmas vagyonát is erre a célra hagyományozta (Gozsdu Alapítvány). (1802-ben született.)
110 éve, 1890-ben született KNER IMRE nyomdász, könyvmûvész. 1916-tól vezette a gyomai Kner nyomdát. A szecessziós és klasszicizáló magyar tipográfia megteremtôje volt. (1944-ben hunyt el.)
180 éve, 1820-ban született BOZENA NEMCOVA cseh írónô. Kezdetben verseket írt, majd áttért a meseírásra. Létrehozta a cseh népmese klasszikus irodalmi modelljét. (1862-ben halt meg.)
100 éve, 1900-ban született JACQUES PREVERT francia költô. A szürrealisták csoportjának tagja volt. Dallamos verseiben az utca nyelvét is felhasználta. (1977-ben halt meg.)
70 éve, 1930-ban született KIBÉDI VARGA ÁRON költô, irodalomtörténész. Hollandiában él. Versein szimbolista és expresszionista hatások érzôdnek.
485 éve, 1515-ben született DRASKOVICS GYÖRGY kalocsai érsek, bíboros. Mint horvát-szlavón bán leverte Gubec Máté parasztfelkelését. Gátolta a protestantizmus magyarországi terjedését. Magyarországon letelepítette a jezsuita rendet. (1587-ben halt meg.)
140 éve, 1860-ban született KNER IZIDOR nyomdász, könyvkiadó, a könyvmûvész család alapító tagja, a modern magyar könyvmûvészet elsô nagy alkotásait kiadó gyomai nyomda megteremtôje. (1935-ben hunyt el.)
75 éve, 1925-ben hunyt el ANTTI AMATUS AARNE finn folklórkutató, mesegyûjtô. Legnagyobb érdeme a népmese-típusok számbavétele. (1867-ben született.)
1997. január végén néhány adventista fiatal létrehozott egy telefonos lelki szolgálatot, amely a városban élô magányos, gondokkal küszködô vagy egyszerûen csak beszélgetni szeretô személyeknek biztosít meghallgatást, emlékezik az indulásra Viorel Dan lelkipásztor – Kezdetben péntek-szombat-vasárnap este fogadtuk a hívásokat a 210-865-ös (magyar nyelven),illetve 210-864-es (román nyelven) telefonszámokon, jelenleg csak szombaton 19- vasárnap hat óra között válaszolunk. Önkénteseinket pszichológusok készítették fel a lehetséges válaszokra, a felmerülô gondok feldolgozására. Legtöbbjük fiatal, de vannak idôsebbek is. Tapasztalatunk szerint megyeszékhelyünkön nagyon sok a mindennapos anyagi gondokkal küzdô személy, s ugyanakkor sok a magányos, beszélgetôtárs nélküli lakos, nekik igyekszünk segíteni. Általában öt-hat személy hív fel egy éjszaka, többnyire 20-30 percig mesélnek nekünk, s mi, amennyiben szükséges felvilágosítjuk ôket, hova forduljanak, hol nyújthatnak nekik hathatós támogatást. Fontos azt is kiemelnünk, hogy mindenki panaszát, történetét a legnagyobb diszkrécióval kezeljük. Hosszabb ideje szeretnénk elintézni, hogy a telefonvonal "zöld", vagyis ingyenes legyen. Jelenleg a városközi telefonhívásnak megfelelô árat kell fizessenek a hívók. Sajnos a helyi illetékesek szerint a törvény nem ad lehetôséget ilyen vonal létesítésére. Szeretnénk az országos távközlési vállalat vezetôségéhez fordulni, remélve: ott kedvezôbb választ kapunk. Addig is bárki bátran tárcsázhatja a telefonszámokat, mert mi meghallgatjuk ôt – mondta Viorel Dan.
Igen, dadogott a minap, amikor a Bukaresti Rádió magyar adásában feltették neki is a már sokaknak és sokadszor elhangzott kérdést az erdélyi állami magyar egyetemmel kapcsolatban: milyen esélye van mostanság kormányszinten az ügynek? Az Oktatásügyi Minisztérium RMDSZ-es államtitkára nem beszédhibás és az erdélyi magyar Ki kicsoda tanúsága szerint mûvelt ember is, de mint lojális koalíciós partner, ország-világ nyilvánossága elôtt azt mondta el hímezve- hámozva, amit a fônöke, a miniszter, az egyetemrôl most éppen kigondolt, azazhogy átgondolt. Kiderült, hogy legújabb meggyôzôdésük szerint a multikulturalitás már nem idôszerû. A maga idejében szenzációs mentôötlet volt, de most ugyanazok, akik kitalálták, visszavonják, mint selejtes terméket szokás.
Tavaly, az idôközben levitézlett miniszterelnök amerikai útja elôtt született meg sebtiben – az RMDSZ csúcsembereinek bábáskodása mellett – a multukulturális egyetemtorzó gondolata.
Itthon mindenki tudta, hogy ez fából vaskarika, de az óceánon túli tárgyalópartnereket el lehetett vele bódítani.
Ki figyel oda külföldön, hogy az erdélyi magyarság igénye nem egy három– vagy többnyelvû cégtáblás, finomkodó jelzôvel címkézett délibábos intézmény, hanem egy már megszerzett jogának, a magyar tannyelvû, államilag finanszírozott egyetemnek a visszaállítása.
Ezt követeli – sajnos nem kellô eréllyel – Erdély magyarsága és ezt képviseli kormányszinten, akaratgyengén, örökös védekezô állásból, az RMDSZ csúcsvezetése.
Tudjuk, a jogi keret biztosított bármely kisebbség felsôfokú oktatásához, de külön törvény alapján lehet valamely kisebbség nyelvén állami egyetemet szervezni.
Évekkel ezelôtt a kolozsvári RMDSZ–es parlamenti képviselôk kezdeményeztek egy törvénytervezetet a magyar egyetem újraindítása tárgyában. Ennek sorsáról a közvélemény nem tud semmit. Ha errôl akarta volna tájékoztatni a rádió hallgatóságát az állmatitkár úr, bizonyára nem kellett volna keresgélje a szavakat.
Az érvelése azért akadozott, mert újfent arról akart meggyôzni minket, hogy átmenetileg (meddig még?!) újabb magyar karok (jog, közgazdaság, késôbb mezôgazdaság, orvos/gyógyszerész) létesítésével kiszolgál minket a Babes- Bolyai.
Ennek a behódoló, testvérek vagyunk – ne válasszatok szét magatartásnak külpolitikai szempontból óriási jelentôsége van Románia számára: Clinton elnök modellnek nevezi az itteni kisebbségi kérdés kezelését, az ország ismét szalonképes az Európai Unió számára, és az RMDSZ legfelsô tisztségviselôinek fejét megsimogatják!
Közben, hogy csak egyetlen példát említsünk, Marosvásárhely magyar lakosságának aránya az összességében 53% mellett a negyven év alatti korosztálynál 40% alá süllyedt. Meggyôzôdésünk, hogy keserû lesz egykor azon tisztségviselôk lelkiismerete, akik segédletével és részvételével zajlanak le a jelzett folyamatok.
Még talán nem késô: gyorsított ütemben be kell nyújtani az állami magyar egyetem újraindításáról szóló törvénytervezetet, és az elfogadásával kapcsolatos erôfeszítéseket a koalícióból való kilépésig fokozni!
Az RMDSZ csúcsvezetése a választásokig hátralevô hónapokban az erdélyi macskák helyett az erdélyi egyetemmel, illetve a transzilvanizmus kérdéskörével kellene foglalkozzon és így visszanyerheti részben megingott szavazótáborát.
Enyhén szólva meglepôdve és keserû szájízzel tettem le a kezembôl a Népújság január 20-i számát, miután elolvastam a Halott fársáng, szép leány címû cikket. Itt valami nincsen rendben; irodalmi pályázatot vagy riportot olvastam? Semmi tévedés, a cikk nem a Múzsában jelent meg, tehát falukép akar lenni, de mégsem, mert ez a vidék-, illetve falukép nem egyezik azzal, amit én az évek során tapasztaltam. Ezt a "riportot" egy irodalomkritikus valúszínûleg jobban tudná értékelni, mint én, aki reál beállítottságú vagyok, és úgy tudom (lehet, nem jól), hogy az újságírónak valós tényeket, adatokat kell közölnie. Itt hemzsegnek a metaforák, mûvészi jelzôk és hasonlatok, de hiányoznak a valós tények, ami arra enged következtetni, hogy a cikk írója nem dokumentálódott kellôképpen a Mezôségrôl. Ezáltal az itt élô emberekrôl és pontosabban Mezômadarasról az olvasónak olyan életképpel szolgál, mintha a falu és egyben a vidék "holt vidék" lenne. Valójában a falu hagyományai élnek és élni is fognak, míg szülôhelyüket szeretô, dolgos emberek lakják. És most vegyük sorra azokat a passzusokat, amelyekkel nem értek egyet:
1. "… a kisrégió közmûvelôdése is befagyott" – talán az újságíró nem hallott "Adventi Kórustalálkozó"-ról vagy mezôségi Gyöngykoszorú"–ról"? Na, de nem tesz semmit, jó, hogy ezekrôl a rendezvényekrôl tudnak Csávdástól Remetéig, Válaszúttól Disznajóig. Jönnek az emberek, mert jól érzik magukat. A mezôbándi Böjthe házaspár vagy a Komlód együttes sem mond semmit? Ezért ajánlom figyelmébe a Népújság 1999. nov. 15-i, hétfôi számát, hogy csak a legutóbbit említsem.
2. Biztos forrásból tudom, hogy egyetlen kölpényi gyerek sem jár Madarasra iskolába. Meséjük valóban szép, de lehet, hogy szénáságyi volt a mesélô.
3. Mitôl fagyott meg "kék szilánkig" az újságíró tollában a tinta? Az ominózus kérdést, amire a semmitmondó választ: "kérem szépen, nem vagyok idevalósi" kapta, elfelejtették kinyomtatni. Vagy netalán a kérdés olyan világosan volt megfogalmazva, mint a cikk következô 6–7 sora? Ennek kapcsán mondanám el, hogy az iskola fennállásának közel egy évszázada alatt nemigen volt helybéli születésû tanítója, csak olyanok, akik ide telepedtek le. Amiért január 18–án nem farsangoltak, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nincsen kulturális élet a faluban. Farsangi mulatság minden évben volt az iskolában, maskarával, fôtt kukoricával, olykor fánkkal (csak kevesen jöttek el). Az utóbbi években volt kirándulás Fehéregyházára, Ózdra, Kolozsvárra, Budapestre, volt Hahota-elôadás, hagyományos szüreti mulatság, karácsonyi, pünkösdi és regutabál is. Mindez a helybéliek és a "nem idevalósi" értelmiségiek szervezésében. Mindenki ahhoz a közösséghez tartozónak érzi magát, amelyikben él és dolgozik, nem a születési helye a meghatározó.
4. A népi kultúrába az emberfia beleszületik, ápolja és továbbadja, ezt nem úgy tanítják, ahogy egyesek elképzelik. Ha az újságírónak kell jönni népi kultúrát tanítani, akkor közérthetôbben kellene fogalmaznia.
5. A madarasi asszonyoknak elég elfoglaltságot biztosít a háztartás, gyereknevelés, a gazdaság és nyáron a föld, és nem jellemzô rájuk, hogy a kapuban tétlenül a "napi hírben fûtôzzenek"
6. A falu fiataljairól alkotott kép nagyon lesújtó. Igazán sajnálom, amiért csak a kocsmában idôzôkkel sikerült beszélni. Szép számmal vannak a falujukért tenni akaró, lelkes fiatalok is, akik, ha kell, képviselni tudják szülôfalujukat. Ezek a fiúk–lányok fogtak neki, önerôbôl, megjavítani a kultúrotthont is.
7. Hagytak "kultúrotthont, jó nevû iskolát. Volt tartás, erkölcs, arrafelé jó emlék". Van most is tartás és erkölcs a kissé zárkózott, nehezen szóra bírható, nehéz idôket megért, szívós és kitartó mezôségi emberben. Ez ad erôt ahhoz, hogy az adott körülmények ellenére se adja fel a jobb jövô reményét. A senyvedô hamu alatt parázs van, ahonnan a szikra már kipattant, csak idô kérdése, mikor lobban újra lángra. Remélhetôen hamarosan.
"Felteszem a tollam kupakját" és biztosítom az újságírót, hogy – habár tél van és csípôs hideg odakint – a falu és a kisrégió tudja, mit kezdjen adottságaival és hagyományaival. Az élet, ha nem is pezseg, de nem is fagyott be.
Az állami orvos– és gyógyszerészképzés terén
Mint hírül adtuk már, az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban tartott január 13-i értekezletükön a Sapientia Alapítvány létrehozásáról döntöttek. A Sapientia célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése. Ennek érdekében a magyar országgyûlés 2000-re szóló költségvetésében kétmilliárd forint támogatást hagyott jóvá.
Az alapítók elhatározása szerint a kuratórium az egyetemi és tudományos közélet ismert vezetôibôl áll. Élére Tonk Sándor történészt, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem és a Protestáns Teológiai Intézet tanárát, az EME elnökét, az Erdélyi Református Egyházkerület egyik fôgondnokát kérték fel.
A kuratóriumi tagságra Birtalan Ákos, Marton József, Szilágyi Pál, Tolnay István, Toró Tibor, Tánczos Vilmos és Tôkés Elek mellett Marosvásárhelyrôl dr. Brassai Zoltán tanszékvezetô egyetemi tanárt, az V. Számú Belgyógyászati Klinika vezetôjét javasolták.
Bár még a kuratórium közös ülésére nem került sor, Brassai professzort arra kértük, mondja el, milyen álláspontot fog képviselni a kilenctagú testületben.
– Szeretném, ha tisztázódnának bizonyos dolgok, elôször is az, hogy a romániai magyar felsôoktatás támogatásába beleértôdik-e a magánegyetem mellett az állami egyetemeken, fôiskolákon folyó magyar nyelvû oktatás támogatása is.
Ami például az orvosképzést illeti, véleményem szerint a másfél, kétmilliós létszámú romániai magyarság igényeit fedezi a 150 körüli beiskolázási szám a marosvásárhelyi egyetemen. Ha ennek támogatását mi kaphatnánk, akkor külön kart kellene létrehozni. Reméljük, hogy az ehhez szükséges oktatási keretek megteremtése nem ütközik nehézségekbe. Ez egyben az egyetem érdeke is, és hozzájárul az intézmény presztízsének növeléséhez.
A magánoktatás létrehozását a mi esetünkben nem tartom sem célszerûnek, sem indokoltnak, mivel az állami oktatásban az orvos- és gyógyszerészképzést illetôen kedvezô a helyzetünk, s a magyar oktatási vonal szakmai megítélése is jó.
– Mire lenne szükség ezen a téren?
– Az oktatás tárgyi és személyi feltételeinek javítására, a mûszerezettség, a továbbképzés bôvítésére és fejlesztésére.
– Mint Marosvásárhely képviselôje, fogja-e támogatni a kuratóriumban a mûszaki oktatás kiépítésére tett helyi kezdeményezést?
– Természetesen támogatni fogom, de ebben a végszót valószínûleg a mûszaki oktatás terén szakosodott kuratóriumi tagok mondják majd ki. Reményeink szerint a mi számunkra is kedvezô módon
A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete Maros megyei szervezete kérésére jelent meg a Gazda–útmutató ez év januárjában. A kiadványt Balázs Rudolf mezôgépész mérnök, a Hargita Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadó Hivatal igazgatója szerkesztette, az anyagok összeállításában részt vettek Deák Irén és Máthé Emma agrármérnök, Miklós Levente állatorvos, és Nagy Dezsô mezôgépész mérnök. Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke A gazdálkodóhoz címzett elôszóban így fogalmaz: "Nap mint nap száz meg száz kérdés vetôdik fel: Hol gyarapítható az ismeret? Milyen érdekvédelmi szervezetek mûködnek a mezôgazdaságban? Mit írnak a termelést befolyásoló törvények? Van-e Romániában lehetôség rövid, vagy hosszú távú elônyös kölcsönök, hitelek elnyerésére? Melyek a nyugdíj, a különbözô társadalombiztosítások feltételei, lehetôségei? Mit kell tenni, hogy a földmûvelô ember munkája sikeres legyen?
A jelen füzet elsôsorban arra törekszik, hogy megismertesse azokat a tényezôket, amelyek befolyásolják a termelést, továbbá pedig azoknak a gazdáknak nyújtson eligazítást, akik magas színvonalú termelésre vállalkoznak.
Ezekkel a gondolatokkal indítjuk útra füzetünket, remélve, hogy nagyon sok gazda fogja olvasni lapjait, használni táblázatait, számadatait, esetleg számításokat is fog végezni, akárcsak a Nyugat-Európában élô gazdák. Reméljük, egyre több gazda fogja elvégezni az ezüstkalászos gazdatanfolyamokat, a népfôiskolák, valamint a közép és felsôfokú oktatás kurzusait, biztosítva Romániában is a harmadik évezredben egy életképes mezôgazdaság kialakítását."
A Gazda–útmutatóban, mindenki, akinek kapcsolata van a termôfölddel, találhat hasznos információt. A szerkesztô a Mezôgazdasági termelés jogi kerete fejezetben kivonatokat közöl többek között a 18-as Földalapról, az 1994. évi 16-os haszonbérletrôl, az 1998. évi 54-es számú földterületek jogi forgalmáról szóló törvényekbôl. A könyvbe foglalt, szakszerûen összeállított táblázatok, mint például a Fontosabb növényeink termesztési igényei konkrét segítséget jelentenek a gazdálkodók és a mezôgazdaságban vállalkozók számára is. Azon mezôgazdasági termelôk, akik gépekkel rendelkeznek, felfrissíthetik ismereteiket a Gépi munkák iránti agrotechnikai követelmények címû fejezet elolvasása nyomán, de az állattenyésztôkhöz is szól a kiadvány, hiszen olyan kérdésre is választ találhatnak, hogy mit tartsunk a házi patikában. A tartalomjegyzékbôl idézünk még olyan fejezetcímeket, amelyek közérdekûek: Mezôgazdasági termelési rendszerek, Mit kell tudni a Sapard programról? Csomós Attila, az RMGE Maros megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy terveik szerint a Gazda–útmutatónak nemsokára egy második kötete is megjelenik.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Gutin Osztálya a Föld Napja alkalmából 2000. április 22. – június 21. között rendezi meg Nagybányán az I. környezetvédelmi fotókiállítást. Ez alkalomból fotópályázatot hirdet a következô témakörökben:
– flóránk és faunánk gazdagsága.
A témanként max. 5 db. fekete-fehér vagy színes 18/24 – 20/30 cm-es papírképek beküldési határideje 2000. március 31. A képek hatoldalán a szokásos adatokat kell feltüntetni. Ezek: a szerzô neve, lakcíme, a kép címe. A képek a nagybányai EKE Gutin Osztály tulajdonában maradnak. Nevezési lap nem szükséges. A fotóvetelkedô nyerteseinek ünnepélyes díjazására 2000. június 21- én kerül sor.
Cím: 4800 Nagybánya, Aleea Rotunda 4/38 vagy szerdánként 18.00-19.00 óráig V. Lucaciu utca 1. szám.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Gutin Osztálya a 2000. április 22. – június 21. között megrendezésre kerülô Környezet- és Természetvédelmi Napok alkalmából irodalmi pályázatot hirdet Óvjuk földünket! címmel vers, próza és tanulmány kategóriában valamennyi magyar nyelvû középiskolás számára (12-18 éves korig).
A pályamûveket 2000. március 31-ig, a következô címre kérjük eljuttatni: 4800 Nagybánya, Aleea Rotunda 4/38 vagy szerdánként 18.00-19.00 óráig V. Lucaciu utca 1. szám.
A zsûri által kiválasztott pályázatok díjazására 2000. június 7-én kerül
sor. A pályamûvek a nagybányai EKE Gutin Osztály tulajdonában maradnak.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület Gutin Osztálya a 2000. április 22. – június 21. között megrendezésre kerülô Környezet- és Természetvédelmi Napok alkalmából környezetvédelmi plakátpályázatot hirdet. Nincs kikötve a plakát mérete.
A pályamûveket 2000. március 31-ig, a következô címre kérjük eljuttatni: 4800 Nagybánya, Aleea Rotunda 4/38 vagy szerdánként 18.00-19.00 óráig V. Lucaciu utca 1. szám.
A zsûri által kiválasztott alkotások díjazására 2000. május 17-én kerül
sor. A pályamûvek a nagybányai EKE Gutin Osztály tulajdonában maradnak.
"Firtos s Tartod két tündérasszon vót, tesvérek vótak, Firtos jó lelkû szépséges, Tartod rosszféle, irigy, csúfságos tündér vót. Firtos tátosokka s tündérléjánokka égy gyönyörû szép várat épített. Tartod esztet látva, erôst megirigyete, s asztat monta testvérinek, hogy égy nap s égy éje nem telik e, s nekije még szebb lessz. Asztat is monta, s fogadást es kötöttek, hogy az ô várát ojan kôre épitti, améket a Firtos vár alatti sziklábó vesznek ki. El es küdött 12 ördöget a Firtos váráhó, akik kivettek égy órijási sziklakôt, s égy hosszú vasrúdra széréték. A kôt kifúrták, a rudat belédugták, s vitték Tartod tanyája felé, Atyhának s Korondnak neki. Mikó béértek Korondra, pontosan éje 12 órakó, a vasrúd ropp, eszakatt, a kô bégurút Korond patakjába. Ez a likas kô most es ott láccik a patak mellett. Tartod osztán héjába építette a várát, me leomlott, ô pediglen még a se vót hol lakjon, ojan fôdônfutó lett, de Firtos, a jó tesvér megsajnáta, s béengette a várába, s megengette, hogy ott lakjék, amég akar.
Tet-mút az üdô, s écce csak Firtos meglátott égy szép pásztorlegént, akibe rögtön szeremetes lett. A tündér küdött a legénnek égy tátos lovat, hogy ezen mennyen fé hezza a várba. Ettô kezve osztán minden éccakát égyütt tôtöttek a vár virágos kertyibe, erôst nagy szerelembe, bódogságba. A rosszféle Tartod esztet látta, s az irigység erôs dógozni kezdett benne, magába bosszút eskütt a szeremesek ellen. Égy öste megleste amikó a legén a tátos lónn a várfahó érkezett, Firtos pediglen várta, s kinyújtotta a karját, hogy segiccsen a legénnek a lóró leszálni. Tartod ekkó elészökött, s Firtost a legénne s lóra égyütt a méjbe rántotta. A meredek sziklán béestek, s mind szôrnyet hóttak, de a ló féakatt a szikla odalán, s röktön kôjé es vátózott. Most es ott van, messze hétfalujig éláccik a ló, s a lovas es réta. Mikó a ló fejér színû, bisztos, hogy jó üdô lessz, mikó osztán szürke, rögtön romlik es e, ijenkó esô szokott lenni. Firtos lója écce bisztos, hogy jobban megmutassa az üdôjárást mind a rádijó."
Az idôk folyamán a hatóságoknak sikerült megfosztani a várost a hagyományokat ápoló utcanevektôl. Az elmúlt korszakok ideológiája és szellemisége tükrözôdik a jelenlegi utcanevekben is. 1989 után sem történtek átütô erejû intézkedések a helyzet megváltoztatására.
Marosvásárhely régi település, latin neve a marosi székelyek e részen való letelepedésére utal. Írásos feljegyzések 1300-ban Forum Siculorum néven említik. Késôbb, 1325-ben az Erdélyben járt pápai tizedszedôk Novo Foro, majd 1332-1335 között Novum Forum Siculorum név alatt jegyezték be lajstromukba. 1366-ban Zekuluvásarhel (Székelyvásárhely) a város magyar neve. Így említi 1370-ben Nagy Lajos király és az 1595-ben kiadott oklevelében Havaselve ura, Mihai Viteazul is. Az 1539-ben, majd az 1608- ban kiadott és ezt követô kiváltságlevelekben Oppidium Maros alias Székely Vásárhely a város elnevezése. Ebbôl formálták késôbb a környék lakói a város elnevezését saját anyanyelvük szabályai szerint: a románok Mures Vasorheiu, Vasarheiu, Osorheiu, késôbb Târgu Muresnek, a németek Markstadt, Neumarkt, Neumarkt am Mureschnek, a görög gabonakereskedôk Agropolisnak.
A várost az idôk folyamán sok viszontagság érte, de mindig sikerült talpra állnia, tovább fejlôdnie. 1616. április 29-én Bethlen Gábor fejedelem Marosvásárhely név alatt szabad királyi várossá nyilvánította a helységet, melynek életében a földmûvesek, az iparosok és kereskedôk jelentôs szerepet töltöttek be. A Nagypiacon és a környezô utcákban napi, heti és országos kirakóvásárokat tartottak, s így a város a székelység vásáros központja lett (3).
Az utcahálózat kiépülése a város fejlôdésével egy idôben ment végbe. Az elsô szekérnyomok a szomszédos falvakból egyenesen a piacra vezettek. Ezért sugárszerûen kialakultak a fôbb útvonalak. Ezeknek az utcáknak eleink olyan találó utcaneveket adtak, melyeknél jobbat az utókor sem adhatott volna.
A XVI. század második felében városunkban volt Jeddi (1577), Koronkai (1577), Bodoni (1645), Kakasdi (1630), Meggyesfalvi (1645), Szentkirályi (1553), Szabadi (1617), Szentannai (1700) és Szentgyörgy utcánk (1553), melyek az illetô falvakba juttatták el még a kevés térképismeretekkel rendelkezôket is (1). Ezért kellene visszaadni ezeknek az utcáknak az eredeti neveit.
A XVI-XIX. század között a városközpontban és környékén számos utcát nyitottak, melyek neveit védettnek kell nyilvánítani visszamenôleg is, mert ezek a város fejlôdésében és történetében jelentôs szerepet töltöttek be. Ezek a nevek tükrözik a város sajátos jellegét, melyek közül (néhányat de nem a teljesség igényével) felsorolok, mint a Szentmiklós (1567), Klastrom (1608), Fazekas (1613), Régi-Baromvásár (1629), Kövecses (1630), Csorgó (1638), Malom (1641), Kálvária (1660), Temetô (1717), Trébely (1764), Fürdô (1776), Sáros (1792), Nagyerdô (1799), Palás-köz (1833) Román templom, Görbe, Kerektó, Hídvég, Belsô-Kutas, Külsô-Kutas (1862) utcákat. (2.)
A XIX. század második felében és a XX. században a város növekedésével számos utcanévadásra került sor. 1887-ben 26, 1900-ben 38, 1907-ben 23, 1910-ben 46, 1918-ban 24, 1934-ben 52, 1971-ben 13, 1976-ban 14, 1982-ben 20 utca kapott új nevet, melyben túlsúlyba kerültek történelmi, irodalmi személyiségek nevei, attól függetlenül, hogy volt-e a városhoz valamilyen közük vagy sem.
A fô hatalmi változások is jelentékenyen hozzájárultak az utcanevek módosításához. Így történhetett meg az, hogy a város fôtere a mindenkori rezsimváltás emlékeit ôrzi. Volt az már Nagypiac, Széchenyi tér, majd Regele Ferdinand, újból Széchenyi, késôbb Sztálin és végül Rózsák tere.
Az idôk folymaán számos belügyminisztériumi leirat, mint az 1918, 1920, 1923, 1938, 1941, 1944, 1945, 1946, 1947, 1948, 1964, 1965, 1966, 1978, 1982 és az 1989-es a várost megfosztotta hagyományápoló utcaneveitôl, s így a jelenlegi elnevezések Románia bármelyik városának képezhetik az utcanévtárát. Ezt a felfogást nem tehetjük magunkévá, hisz a városok s az utcák is különböznek egymástól, s ezért azok megnevezésénél tekintettel kell legyenek a helyi sajátosságokra is. Ezt az elvet régebb az utcák elnevezésekor figyelembe vették pl. a földrajzi helységnevek – ami esetünkben Radnóti, Bogáti, Gyulafehérvári utcák a város azon részében kaptak nevet, melyek az illetô helységek égtáji irányával is megegyeztek.
Ezzel szemben 1964-ben az Ariesului, Jiului, Bicazului, Paltinis, Calimanului, Târnavei, 1965-ben a Braila, Azuga, Rodnei, Trotusului, Ialomitei, 1966-ban az Argesului, Borzesti, Moldovei, Retezatului és más utcák neveit a bizottság valószínû, a telefonkönyvekbôl írta ki, és olyan városrészek utcáinak adományozta, melyek véletlenül sem felelnek meg az említett követelményeknek.
Teletüzdelték a várost a belügyminisztériumi leiratok nyomán 43 város és fürdôhely, 20 hegység, 56 növény és virág nevével, csupán azért, hogy teljesítsék a kommunista párt homogenizáló törekvéseit.
1989 után sem történtek átütô erejû intézkedések a helyzet megváltoztatására, pedig a város adófizetô polgársága elvárná, hogy az általuk megválasztott tanács kezdeményezze az összes utcák, terek neveinek a felülvizsgálatát, beleértve az utolsó tíz év alatt hozott döntéseket is. Teremtsenek lehetôséget arra, hogy a város hagyományait, jellegét tükrözô utcanevek visszakerüljenek az ôket megilletô helyekre. Továbbá arra kell törekedjenek, hogy e gazdag, nagy kulturális örökséggel rendelkezô város jelentôs személyiségeirôl utcákat nevezzenek el. Csak ebben az esetben érezhetjük magunkat itthon. Csak így érezheti a turista, hogy Marosvásárhelyre érkezett, és nem egy másik városba.
Itt említem meg a polgármesteri hivatal egyes beosztottjainak hivatali mulasztását, akiknek tíz év alatt nem jutott annyi idejük, hogy visszahelyezzék a Petôfi és Bernády terekrôl eltávolított utcanévtáblákat. Remélem, hogy 2000-ben ez a kérdés megoldást nyer.
1. Vigh Károly: Marosvásárhelyi helységnevek és földrajzi közszavak. Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 1996.
2. Pál-Antal Sándor: Marosvásárhelyi utak, közök és terek történelmi névtára. Mentor Kiadó, 1997.
3. Keresztes Gyula: Vásárhelyen vásár tartatik , Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1996.
Japán legnagyobb autógyártója, a Toyota, az elsôk között kezdte meg kutatásait és fejlesztéseit a környezetvédelem területén. Legfôbb törekvése a gépkocsik károsanyag- kibocsátásának drasztikus csökkentése, az alkatrészek széles körû újbóli hasznosítása, valamint alternatív hajtásrendszerek kidolgozása. A Toyota gyárai már 1963 óta folyamatosan a környezetbarát technológiákat alkalmazzák, melyek eredményeképpen 1998-ban négy japán és további négy tengerentúli gyártóüzeme nyerte el az ISO 14001 környezetvédelmi minôsítést.
A Toyota konkrét célkitûzései: 1. növelni az üzemanyag-felhasználás hatásfokát; 2. csökkenteni a kipufogógázok károsanyag- tartalmát; 3. mérsékelni a közlekedés zajszintjét; 4. helyettesíteni a környezetre káros klímagázokat; 5. elkerülni a nehézfémek (ólom, kadmium) használatát; 6. növelni az újrahasználható alkatrészek részarányát.
A világon elsôként 1984-ben a Toyota mutatta be az úgynevezett "szegénykeverék-égéses" motorral hajtott modelljét. A belsô égésû motorokkal folytatott fejlesztései mellett nagy hangsúlyt helyez a hagyományos jármûvektôl még inkább eltérô, környezetkíméltô megoldások kidolgozására. Ennek az irányelvnek megfelelôen a vállalat az elektromos jármûvek terén is úttörô munkát folytat, melynek eredményeként 1996-ban elkészült az egyedüli energiaforrásként hidrogént felhasználó tüzelôanyag-cellás elektromos autó (Fuel Cell Electric Vehicle-FCEV). A rendszerrel való kutatások célja, hogy ezzel a hajtással rendelkezô autók a következô évszázadban már a mindennapi közlekedés részesei lehessenek. A "tiszta energia" használata az elônyök mellett azonban újabb gondokat vet fel, mint például a drága üzemanyag, a rövid hatótávolság vagy az alacsony sebesség. Mindezen elgondolásokat mérlegelve készítette el a Toyota hibrid rendszerét, mely a belsô égésû motorok kínálta teljesítményt, rugalmasságot az elektromos hajtás környezetbarát jellemzôivel egyesíti.
A tegnap állították elô a 21 éves B.L. és a 23 éves B.C.C. marosvásárhelyi lakosokat, magánvagyon kárára elkövetett lopás miatt. Az ügyészi kihallgatás után a két fiatalembert szabadlábra helyezték, a vizsgálat azonban folytatódik. Írásos vallomásuk szerint a múlt év novemberében, a délelôtti órákban zárba illô kulccsal kinyitották egy vásárhelyi lakás ajtaját, ahonnan 1500 márkával távoztak. Biztosra mentek, tudták, hogy a tulajdonos nem tartózkodik otthon, s arról is tudomásuk volt, hol tartja a valutát. Elmondásuk szerint az áldozat rokonuk, innen a jó helyismeret. A pénzt idôközben elköltötték. Az ügyészség elrendelte, hogy a tettet bevalló elkövetôk harminc napig nem hagyhatja el a várost.
Lászlóffy Csaba
Ványadt díszfák; mintha lézengenének. Határozott léptekkel halad el mellettünk a férfi: az ô változtatni akarása még ott is célba talál, ahol… (Legalábbis azt hiszi… A hit holtvágány! – ezt ô maga mondaná. Ne folytassuk hát a bambák dédelgetését.)
Kemény nap lesz a mai. Viták, érvek izzó pillanatai. Nyakcsigolyák ropognak, ágyéksérv- fájástól izzad az alsónemû.
"Ti persze betyárdíszmagyarban képzeltek magatok elé.
Jobb, ha meg sem kísérelitek lelki szemeitekkel feltámasztani Szabó Dezsô nagyságát, igazi termetét."
A Duna-parton sietô alak feje fölött fölrikolt egy magányos sirály; a gyûrött, torz pojácaarc megrándul. fejében, akár a Duna hullámai, zavarosan, haragosan kavarognak a gondolatok:
"A kis impotensek hamar jóllaknak. Mit nekem az egészséges balgák praktikus életképessége, mikor én arra születtem, hogy nagyon szeressenek és nagyon gyûlöljenek!…
Csakhogy észre sem veszem, s minden múlttá züllik, amiben fontosnak érezhettem magam."
Cukrászdákban, nyári kertek székein hangos csivitelés, infantilis csacsogás!… Sejti-e valaki, ha ránéz, hogy rojtos a mandzsettája?! Futó csókot nyom arcára a nap; ahogy elejtett fél kesztyûjéért lehajol, s egy kutya megnyalja a tenyerét.
"Az a rengeteg baktérium s mocsok! – hördül fel magában, lelke mélyéig visszhangozva az elégedetlenség sistergô savában megmártott kifakadásait: "Szüzek, kurvák egyazon étlapon! Kevesebb erôfeszítésbe került volna tenyészbikává válnom."
Ilyenkor – nem érti pontosan, miért – vér önti el az agyát. A lángelmékre jellemzô talán, hogy könyvtármolyból képesek egybôl szörnyeteggé változni, ha nem nyernek minden áldott nap csatát?! "A világforradalom elnapolódik – s a filiszteri lét állott-tea íze keseríti a kiválasztottak hangulatát."
Sûrûsödô, sárgásfehér köd fekszi meg a Duna vizét. Szabó Dezsô mind nehezebben szuszogva halad az újpesti híd felé. A szénporos nedves házfalak mintha fojtogatnák. Habár – tudja – a dzsungel belülrôl fenyegeti ôt, nem a piszkos aluljárók vagy a pályaudvar felôl. Egy fonott kosarat cipelô leánykába ütközik könyökével. A madárcsontú teremtményrôl eszébe jut a kis "lopós" Jacqueline, akivel Szajna-parti hónapos szobájában költözött volt össze elsô "próbaházasságára". "Voilá le dessert, mon roi." Igen, akkor esett meg spontánul az ô királlyá avatása; csak ne került volna elô ágyasa retiküljébôl a kofák asztaláról tenyerébe ragadt két banán, amitôl a törvénytisztelô, piruló vendégdiák máris nehéz bilincsben látta magát.
Az alkony falai megrendülnek. Egy óriás gyermek összeveri benne tenyerét, és várja, hogy holmi garde de monsieur tüstént gondoskodjék róla. Hogy bûnös teste megkapja a napi adagját.
Különös hosszú uszályok söpörnek végig a ködben gomolygó part peremén. Behunyja szemét, s mint aki álmodik, a tudatalattiból visszahallja Jacqueline kuncogását: "Megígérem, hogy olyan becsületes leszek, mint egy szenátor!" (Comme un senateur!)
Pokolba foszlányaival is a derûlátásnak! Mennyi gyávaság, félrebujtás, dezertálás, nemtörôdömség, és lelkiismeretlenség – a fertelmes optimizmus álarca mögött. A magyar hihet mindenkiben, bízhat mindenkiben, sôt , ez hazafias kötelessége, mert a magyart nem csalja meg senki… De ha volna is veszély, annak elhárítása a magyarok Istenének tevékenységéhez tartozik, és illetlenség az ô dolgába avatkozni. A hazafias magyar nem kezdeményez, nem vállal felelôsséget, hisz ez önhittség volna Istennel szemben. Megôrzi pocakja békéjét, és azonkívül idealista, mert az semmire nem kötelezi…"
Igen ám, de milyen ô, Szabó Dezsô, akinek álmában egyszer, még ifjúkorában, ülô helyzetben és meztelenül egy végtelen jéghegyen kellett lecsúsznia... Inkább fölébredt.
A kigyúló utcai fényben fehérré válik, szemgolyója is színfehér; szeretne szótlanul tovasuhanni, mint egy felhô. És mikény az a vak zongorista a múlt esti fogadáson, a gótikus várterem szín-germán kábulatában, aki a barbárrá részegült szmokingos árnyak gyönyörûségére szárazon kopogta ki a billentyûkön az ütemmel helyettesített melódiát. Legszívesebben leroskadna az elsô ház küszöbére, noha ôserejének fullánkjával – vagy inkább mint egy unikornis – szúrni, döfni volna kedve. Akinek nem áll módjában a roggyant rózsakertekben meghúzódni Budán, azt könnyen megkísértheti a száraz érintésû bôregérszárny vagy a Szálasi-szigor.
Valamikor kedvére tetszelgett volna a hazára talált próféta pózában, aki gyönyörû szóostorokkal veri bûnös népét, és csodálatos jóslatokat mond, melyek mindig beválnak. Vagyis nagyszerû utat mutat tántorgó fajtájának a jövô felé… ("Ennyi önirónia volna bennem?" – idézi sajgó ürességérzéssel egykori pamfletjének metszô, hideg, "verbális tôrdöféseit".) Ama képzeletszülte prófétát irigyei, a gyûlölködôk föl akarták feszíteni, de olyan súlyos volt, hogy kettétört alatta a kereszt – folytatja a fonnyadozó lelkecskék élesztgetésére szerzett történetet. S az eredeti szándékot most a feje tetejére állítván, megpróbálja kielégíteni bár a hiúságát, azzal, hogy: "Ez groteszk a javából!… Mester, próféta-sztár, légy üdvözülve a porlepte, kór-ette Haza küszöbén!"
Mindig volt olyan írónk, költônk, mûvészünk, akit a szellemi frissesség, az állandó alkotó készenlét hosszú évtizedeken át megôrzött örök fiatalnak. Közéjük tartozik Kabós Éva is. A sors nem volt túlzottan kegyes hozzá, hiszen legjobb éveiben távolította el az irodalomtól az önkény, mégis lehetôvé tette, hogy sok olvasó örömére visszatalálhasson a lírai égtájakhoz. Tíz éve ír, közöl újra, mondja azt, amit csak ô tud elmondani, amit ô élt át, ô ért meg és szublimált verssé. Két kötet, egy sikeres verseskönyv, az Apám földjén és egy keresett visszaemlékezés-gyûjtemény, a Volt egyszer egy kút bizonyította azóta, hogy hamar visszatalált az ifjúkorában kitaposott csapásra. Sok szép élménnyel és keserû tapasztalattal gazdagodva, 1990–tôl ismét lételeme lett a vers, s ha az utóbbi esztendôkben néha mégis úgy vélte, elapad már a líra forrása, szerencsére újra és újra kiderült, van még mondandó, ami nem hagyja nyugodni.
Megint verseskötete van elôkészületben, most rendezôdik a válogatás. Régebbi és frissebb költeményeit szeretnénk eljuttatni közönségéhez. Számosan várják. Reméljük, mihamarabb napvilágot lát a könyv. Nem születésnapjára, az már itt van, február 2–án, de a megjelenés elégtétel lehet és olvasói esemény pár hónap múlva is. Most maradjunk csak a hagyományos jókívánságnál: Isten éltesse Kabós Évát erôben, egészségben, tartsa meg még sokáig alkotói fiatalosságát.
Már nincs, mégis van. Mi az? A szellemi vetélkedôbe illô talány egyik lehetséges megfejtése a MAMÛ. A Marosvásárhelyi Mûhely a ’70-es évek végén, a ’80-asok elsô felében hírnévre szert tett avantgárd mûvészeti csoportosulás, mely a diktatúra elviselhetetlen nyomása alatt kényszerûen felszámolta önmagát, jelenleg is hat, hallat legendás akcióról. A múlt hét végén az MTV 2-es csatornáján egy közel egyórás film idézte fel történetét, egykori tagjai sorsát, vívódásait. Az egy évtizede készült összeállítás apropója a MAMÛ 1989. november 10-én Szentendrén nyílt kiállítása volt, majd a decemberi rendszerváltást követô alkotói reakciók. Tanulságos volt újra szembesülni mindezzel. A kísérletezô kedvû, nonkonformista, lázadó fiatal képzômûvészek nagyobbik hányada a szétszóratás után Magyarországon, nyugati országokban vált ismert egyéniséggé, mások, kevesebben, itthon alkotnak tovább, de mindenikükön jól érzékelhetô a nosztalgia a valamikori közös performance-ok, happeningek iránt. Elekes Károlyt, Borgó György Csabát, Krizbai Sándort, Nagy Árpádot, Dienes Attilát, Rákosfalvi Lívia Zsuzsannát, Katz Andrást, Vécsi (Nagy) Zoltánt, Szigeti Pálmát és a MAMÛ teoretikusát, az író, esztéta Ágoston Vilmost láthattuk ismét a képernyôn.
Meglehetôs hangsúllyal vetôdött fel az örök kérdés is: kinek van (volt) igaza, aki elment, vagy aki maradt? Megválaszolhatatlan. Egyértelmûen egyik félnek se lehet igazat adni. Az itthoniak s a távozók is sérültek döntésük nyomán, fölösleges az esélyeket, indokokat méricskélni. A város persze szegényebb lett a MAMÛ eltûntével, de hírnevét a fantomalakulat is tovább viszi. A Marosvásárhely Mûhely rövidesen New Yorkban népszerûsíti annak a helynek a nevét, amelyben megszületett, mûködött, s a mai magyar neoavantgárd egyik meghatározó alakulatává, alkotócsoportjává vált. Ottjártamkor Tamás Anna textilmûvész és divattervezô, a MAMÛ valamikori jeles képviselôje már szervezte a New York-i magyar fôkonzulátuson közönség elé kerülô tárlatot. Tavaszra áll össze, a csapat több tagja is újra találkozik, remélhetôleg errôl is tájékoztathatjuk majd olvasóinkat.
Az adóhivatalban szaladtak össze, potomság. Ott szaunáztak egy nagyot. A találkozás örömére koccintottak egy pohár küküllômentivel, aztán taxiba vágták magukat, és tessék, most itt vannak a cégnél. Jó cég, azonnal fogadja ôket a menedzser. Amikor felismerik, egy kicsit beléjük szorul a szó. Aztán a szobrász magához tér. – Titkár elvt... Igazgató úr. Ez itt a barátom, Sándor Béla, aki azokat a kitûnô kopjafákat faragja. Sándor Béla meghajol, kezet ráznak. Aztán Sándor Béla mondja. – Ez pedig az én régi barátom, a kiváló szobrász és kôfaragó, Muresán Petre. A szobrász meghajol, kezet ráznak.
Nos, tehát uraim – mondja a menedzser. – Miben lehetek segítségükre?
Kínos percek. Aztán Petre Muresán valahogy kiböki. – Voltaképpen aziránt érdeklôdnénk, hogy önnek...izé. A személyi ízlése szerint, természetesen... Szóval, hogy mit választana szívesebben.
Menedzsermosoly, így kell leplezni, ha nem értesz valamit. – Pontosabban?
– Szóval, hogy mit tetszik preferálni – bátorodik neki Sándor Béla. – Én ugye igazi kopjafákat csinálok. Ô pedig – hüvelykjével utal a barátjára – nagyon dizájnosan csinálja a síremlékeket, de a szimplább köveket is eredetien díszíti.
– Úgy gondolják, hogy ez nálam máris aktuális? – nevet a menedzser.
– Jaj, dehogyis, ne tessék félreérteni. Ez egy amolyan szakmai teszt, vagy inkább szakmai vita kettônk között. Nem Ön az elsô, akihez bekopogunk...
– Ja, vagy úgy. Hát akkor, egy pillanat... azonnal megadom a választ.
A menedzser számítógépét babrálja, ezek a nem hivalkodó, mégis elegáns berendezést mustrálják, kissé szoronganak is talán. Nesztelenül besuhan egy óde hölégyike, papírlapot helyez a menedzser elé, aztán ugyanúgy el.
– Nos, uraim. Tekintve hogy egy sírhelyet minálunk harminc évig tartanak fenn a temetôben, a kopja pedig, a maga módszerével – Sándor Bélára bök – körülbelül tizenöt-húsz évig, de ha rendszeresen lakkozzák, akár harminc évig is kitart, a követ pedig nem valószínû, hogy el tudják adni az örököseim, mindfenesetre nagyobb a rizikója – a fejfa mellett döntök.
Köszönet, kézfogások, meghajlás, kapu önmûködôen zárul, taxi, vissza a vendéglôbe. Chardonnay. Zene.
Fizetôpincér. A szobrász, Petre Muresán pénzköteget vett elô, kiszámolt egymillió lejt, aztán Sándor Béla elô tolta. A faragó kiszámolta a bor árát, külön a borravalót, aztán gondosan pénztárcájába rakta a megmaradt összeget.
– Fafej – morogta fogai közt Petre Muresán. De nem volt mérges, inkább csak megjátszotta a keserû vesztest.
A cégirodában a menedzser hadonászó keze telefonálás közben hirtelen megállt a levegôben, a testes férfi a szívéhez kapott, majd teljes hosszában elvágódott a padlón.
– Fejfa – mondta a faragó vidáman.
– Fafej – morogta megint a szobrász.
Az Állami Vagyonalap (FPS) 1999-ben a privatizálásra kínált állami vállalatok mintegy felét tudta értékesíteni – közölte Radu Sâbu, az FPS elnöke. A mintegy 2000 vállalat eladásából az FPS 6860 milliárd lej bevételre tett szert. Ez nem egészen 300 milliárd lejjel haladja meg az egy évvel korábbi bevételt. Ugyanakkor a privatizáció során vállalt befektetések értéke 5900 milliárd lejjel maradt el az egy évvel korábbitól. Radu Sarbu szerint a kis- és középvállalatok általában a megszabott ár többszöröséért keltek el, miközben a nagyvállalatokért a kért árnál sokkal kevesebbet kaptak. Sarbu elmondta, hogy az FPS az idén mintegy 3150 vállalatot szeretne privatizálni. Szerinte ezek társasági tôkéjének nagysága eléri a 2 milliárd dollárt, de bevételként csak ennek negyedére, mintegy 500 millió dollárra számíthat a vagyonalap.
II. János Pál nagyböjti üzenete
A pápa szentföldi útján a megbocsátásért és a megbékélésért fog imádkozni az egyház minden fia és az egész emberiség érdekében – áll II. János Pál írásos üzenetében, amelyet a 2000. évre szóló nagyböjt alkalmából intézett híveihez, s amelyet csütörtökön mutattak be a Vatikánban. Mint azt már hivatalosan bejelentették, a pápa március 20. és 26. között tesz zarándokutat a Szentföldre. Erre a programjára tett utalást az említett üzenetben, amelyben megállapítja: az idei nagyböjt jó alkalom lehet a bûntôl továbbra sem mentes emberiség számára, hogy ismét megbékéljen istenben. "A bûn olyan rabszolgaság, amelyet az ember nap mint nap átél" – mondta a katolikus egyházfô, emlékeztetve a huszadik század nagy tragédiáira, amelyek mély nyomokat hagytak az emberek és emberi közösségek életében. Az emberiséget ma is sújtja a tömeges deportálás, a módszeres népirtás, az alapvetô emberi jogok lábbal tiprása. A mindennapi életben is tetten érhetô a hivatali visszaéléseknek, a gyûlöletnek a megannyi formája, akárcsak a másik ember meggyalázása, megrágalmazása.
Új átkelôhelyek nyílnak a magyar-román határon
Február elsejétôl a magyar-román határszakaszon Battonya és Tornya, valamint Méhkerék és Nagyszalonta között megváltozik a határátkelôhelyek üzemelési rendje – tájékoztatta csütörtökön az MTI-t a magyar Határôrség Országos Parancsnokságának szóvivôje. Krisán Attila elmondta: a 24 órán át nyitva tartó közúti határátkelôhelyeken keddtôl a nemzetközi személyforgalom mellett teherforgalmat is fogadnak – 3,5 tonnáig. Hozzátette: továbbra sem mûködik sem Battonyán sem Méhkeréken állat- és növény-egészségügyi szolgálat. Ezért a vizsgálatra kötelezett árut csak a korábban kijelölt határátkelôhelyeken engedik át.
Film Körösi Csoma Sándor életérôl
Sára Sándor, a Duna Televízió Rt. elnöke megállapodást írt alá a Moving Pictures Company India, Ltd.-vel Indiában a két társaság közötti együttmûködésrôl – tájékoztatta az MTI-t pénteken a Duna Televízió sajtóirodája. A megállapodás értelmében játékfilmet készítenek Körösi Csoma Sándor életérôl és koráról, valamint a Magyarországon született indiai festômûvésznô, Amrita Sher Gil életérôl és mûvészetérôl. A filmeket Magyarországon és Indiában forgatják, a gyártásban részt vesznek mindkét országbeli színészek és filmes technikai szakemberek.
Sára Sándor január 10-20. között Delhiben részt vett a Fesztiválok fesztiválja elnevezésû, immár 31. Nemzetközi Filmfesztivál rendezvényén.
Ady Endre halálának 81. évfordulója alkalmából csütörtökön avatták fel a Vér és Arany Baráti Társaság emléktábláját Budapesten, a költô halála helyszínének, a volt Liget Szanatóriumnak a falán. A rendezvényen Farkas György VI. kerületi polgármester és Bartis Ferenc erdélyi író méltatta a kezdeményezést. A táblát Hegedûs Lóránt református püspök áldotta meg. Az ünnepségen a baráti társaság képviseletében Ady Endréné, a költô unokatestvérének a felesége elmondta: Ady Endrét 1919. január 12-én szállították be a Benczúr utcai egykori egészségügyi intézménybe, ahol a költô január 27-én hunyt el. Emlékeztetett arra, hogy a mára magántulajdonba került ház falán korábban már volt Ady- emléktábla, az azonban néhány évvel ezelôtt eltûnt. A most felavatott, aranybetûs márványtáblán Ady Endre bronz arcmása látható, amely Gulácsy-Horváth Zsolt szobrászmûvész alkotása, s pályázati forrásokból és felajánlásokból készült el.
Az ET-parlament a külföldi örökbefogadásról
A külföldi örökbefogadás célja a szülôk biztosítása a gyermek összes jogának garantálása mellett, nem pedig az örökbefogadók gyermek iránti vágyának kielégítése bármi áron – szögezi le az az állásfoglalás, amelyet az Európa Tanács parlamenti közgyûlése fogadott el Strasbourgban. A téli ülésszakát tartó ET-parlament ajánlása leszögezi, hogy az örökbefogadás jogi alapját az 1993-ban elfogadott hágai örökbefogadási konvenciónak kell képeznie. A páneurópai szervezet segítséget ajánl a megfelelô jogi háttér kidolgozásához és a szakértôk felkészítéséhez azoknak az országoknak, amelyek fô forrásai a gyermekek külföldi örökbefogadásának. A világ számos pontján tömeges méreteket öltô jelenségrôl, a gyerekek külföldi örökbefogadásának veszélyes mozzanatairól, azok elhárításáról született ajánlást a közgyûlésben vita elôzte meg. Az ennek alapjául szolgáló dokumentum egyebek mellett felhívta a figyelmet arra, hogy (történetesen a tanácskozásnak otthont adó) Franciaországban több mint 30 ezer külföldi származású gyerek él, és számuk évente több mint ezerrel növekszik. A gyarapodás mértéke az Egyesült Államokban tízezer fölött van.
Februárban hozzájutnak a biztosítási könyvecsékhez
Február elején a megyei egészségbiztosítási pénztár körülbelül 450 ezer biztosítottnak osztja ki az egészségbiztosítási könyvecskét. Az országos pénztár kérésére felküldték azokat a listákat, amelyek a megye valamennyi biztosítottjának nevét tartalmazza, így a könyvecskék napokon belül készen kitöltve érkeznek a megyei pénztárhoz. Ezek szétosztási módjáról nem döntöttek még. A pénztárnak két lehetôség közül kell választania, vagy a családorvosokat, vagy a polgármesteri hivatalokat kérik fel e nagyvolumenû munka elvégzésére - tájékoztatott Csomóss Benedek, a pénztár alelnöke.
Meghosszabbították a határidôt
Az idei 8-as számú kormányhatározat értelmében március 31-ig hosszabbították meg a fogorvosok és az egészségbiztosítási pénztár közötti szerzôdés megkötésére kijelölt határidôt. A pénztár eddig körülbelül száz fogorvossal kötötte meg a keretszerzôdést. A pénztár vezetôtanácsa 15 milliós keretet szabott meg egy-egy orvosnak, a betegei ellátására de az anyagi lehetôségek korlátozottsága miatt csak milió lej fog jutni orvosonként.
Digitális központokat szerelnek
A Romtelecom digitális központot szerel fel a megyében, Mezôpagocsán 300, Valeni-ben 120, Mezôkirályfalván 120, Mezôgerebenesen 300 és Mezôsámsondon 400 vonallal. Február folyamán kezdik meg Pókában a 128 vonalas központ szerelési munkálatait. Ez fogja ellátni Mezômajos és Pusztaalmás elôfizetôit is.
Január folyamán nem fizetett a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôsége. A rokkantápolók decemberre sem kapták meg a havi fizetésüket, mert erre sem volt meg a 1,5 milliárdos összeg. Mivel január elsejétôl a rokkantápolók kifizetése a helyi tanácsok hatáskörébe tartozik, a felügyelôség elôkészít