|
LII. évfolyam 21. (14377) |
2000. január 27., csütörtök |
Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen.
Hogy Románia a korlátlan lehetôségek országa, közhely. Igaz volt ez a kijelentés akkor, amikor született, a Ceausescu-féle aranykorszakban, s igaz ez most, a végtelenül hosszúra nyúló átmeneti reformidôszak eredeti demokráciájában is. S mert kellett lennie egy helynek, amely megtestesíti kicsiben (Nagy- )Romániát, ez Kolozsvár lettl. Bocsánat a nyelvbotlásért, Cluj-Napoca, hisz ez a város hivatalos és egyetlen, törvény által elôírt neve, s a törvényt, ugye, mindenkinek be kell tartania.
Az érdekességek azonban csak azután kezdôdnek, miután kiderül, hogy a városnak a törvényességen vasszigorral ôrködô polgármestere csupán egyes esetekben tartja kötelezônek a törvénytiszteletet, többnyire akkor, amikor az neki is tetszik. Máskor a legnagyobb lelki nyugalommal tiporja lábbal mindenki másnak a jogát, annak a nyugalmával, mint aki tudja, hogy nem eshet bántódása.
Közel nyolc év törvénytelenségeinek sorára volt szükség, míg megemberelte magát a hatalom, és megtette az elsô lépéseket "Kolozsvár fura ura" felelôsségre vonására. Hogy miért pont most, lehetne találgatni, hisz a dicsô polgármester néhányszor annyira nyilvánvalóan megszegte a törvényt, hogy az a Holdról is szabad szemmel látható volt, csupán a hazai igazságszolgáltatás nem vette észre. Hogy csak a legkirívóbb eseteket említsük, a magyar konzulátus megnyitása, késôbb az új magyar konzul kinevezése idején történt durva uszítása minden civilizált államban azonnali kényszerzubbonyba való kötözését eredményezte volna, csupán itt, a Balkán eme mioritikus szegletén nézték el neki ezt a pici kis nemzetközi kapcsolatokat veszélyeztetô hangulatkeltést.
No de, tudják, a korsó is... Funar bátyót végre felfüggesztették tisztségébôl, sôt – uram bocsá! – felelôsségre készülnek vonni. No, nem azért, mert a Caritas útján megkopasztotta a fél országot, s azért sem, mert "jó hazafi módjára" ott szidja a magyarokat, ahol csak tudja (még a British Airways repülôgépén is), s ezzel kimeríti az etnikai uszítás tényét, melyet – elméletileg – büntet a törvény, hanem azért, mert visszaélt hatalmával. Ha erre a kolozsvári ügyészek, meg a bukaresti kormányzat csak most jöttek rá, lelkük rajta, mondhatnánk: jobb késôn, mint soha. A frissen felfüggesztett polgármester azonban a legnyugodtabban továbbra is bejár dolgozni, s minden jogszabálynak fittyet hányva, aláírogatja a hivatal aktáit. Elvégre neki – mint az elmúlt években bebizonyosodott –, bármit tesz, nem eshet baja.
Túlzás talán azt állítani, hogy ezek után a nagy-romániás kiskirály felelôsségre vonása egyfajta szakítópróbája az Európába készülô román demokráciának? Véletlen lenne, hogy a felfüggesztés a helsinki döntés és Prodi látogatása után következett be? Ha nem, az se baj, mert jelezheti, hogy ezúttal már nem lehet lábbal tiporni a törvényt – még Funarnak se. Ha azonban ezúttal sem tudják a megkezdett eljárást végigvinni, szomorú sorsot jósolunk kies hazánknak. Reménykedni azonban reménykedünk. Mi mást tehetünk?
A Nagy-Románia Párt Funar védelmében
Politikai "bányászjárással" fenyegetôzött a szélsôségesen nacionalista Nagy- Románia Párt (PRM) Gheorghe Funar kolozsvári polgármester felfüggesztése miatt. A PRM szerint "súlyos társadalmi zavargások kitörése várható az egész országban, elsôsorban Erdélyben". Corneliu Vadim Tudor, a PRM elnöke a szerdán megjelent közleményében tudatta, hogy pártja tiltakozó megmozdulásokat szervez Funar felfüggesztése miatt.
A kolozsvári polgármester – aki egyben a PRM fôtitkára - "teljesen ártatlan, semmilyen törvényt nem sértett meg, csak nevetséges ürügyet használnak ellene a román hazafiakra vadászók, akik az államfô körül tömörültek bandába. A várható súlyos társadalmi zavargások miatt minden felelôsség kizárólag a Constantinescu-rezsimet terheli" – írta a közleményben Tudor.
A kolozsvári PRM szervezet elnöke bejelentette: szombaton Corneliu Vadim Tudor ötezer ember élén a városba érkezik, hogy elfoglalja a prefektúra épületét és az ablakon át a Szamos folyóba hajítsa a polgármestert felfüggesztô prefektust.
A Nagy-Románia Párt fenyegetései komoly visszhangot kaptak a nacionalista román lapokban. A Cotidianul címû újság szerdai számának címlapján Funar hatalmas fényképe mellett egész oldalas címmel közölte, hogy "Kolozsvár a polgárháború szélén áll". A visszafogottabb újságok arról írtak, hogy "a kolozsváriak elégedetlenek polgármesterük menesztésével, a többség Funar mellett áll".
Salcudean prefektus nagyon higgadtan fogadta a fenyegetéseket. Mint mondta, nem hisz az utcai tüntetésekben, mert "Funar okosabb annál, hogy ilyen eseményekkel vessen véget politikai pályafutásának". Buchwald Péter alprefektus az MTI érdeklôdésére elmondta, hogy a városban teljes nyugalom van. Az esetleges provokációk lehetôségét nem zárta ki Kónya-Hamar Sándor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Kolozs- megyei szervezetének elnöke, de azt hangsúlyozta, hogy az emberek többségének már elege van a magát érinthetetlennek gondoló polgármester sorozatos törvénysértéseibôl.
Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul elmondta az MTI-nek, hogy a képviselet munkája teljes rendben folyik. A kolozsvári magyar fôkonzulátus az elmúlt hónapokban Gheorghe Funar sorozatos támadásainak céltáblája volt.
A kolozsvári fellebbviteli bíróság kereskedelmi és közigazgatási vitákkal foglalkozó szekciója szerdán helyt adott Gheorghe Funar kolozsvári polgármester keresetének, amelyet felfüggesztése ellen nyújtott be.
A bíróság a román joggyakorlatban eddig példátlan gyorsasággal döntött: Funar kedden nyújtotta be fellebbezését, s nem egészen 24 óra leforgása alatt megszületett a számára kedvezô ítélet.
Tiltakozik a polgármesterek ligája
A polgármesterek és tanácsosok ligája szerdán kiadott közleményben vehemensen tiltakozik Gheroghe Funar kolozsvári polgármester felfüggesztése ellen. A kolozsvári megyefônökség intézkedése durván megszegi a 69. számú törvény elôírásait és közvetetten súlyos gazdasági-szociális következményeket szít – áll a közleményben.
A liga kéri a miniszterelnököt, lépjen közbe és tegye jóvá a tévedést.
Madeleine Albright és Petre Roman találkozója
Madeleine Albright amerikai külügyminiszter kedden Washingtonban találkozott Petre Romannal. A megbeszélésen egyetértettek abban, hogy Bukarestnek – a NATO-, illetve az EU- csatlakozás érdekében – gyorsítania kell haderô- és gazdasági reformját egyaránt.
James Rubin amerikai külügyi szóvivô a találkozó után adott tájékoztatásában azt a kifejezést használta, hogy Romániának "intenzívebbé kell tennie" a reformfolyamatot.
Szó esett a találkozón Rubin közlése szerint arról is, hogy a délkelet-európai országoknak "el kell mélyíteniük elkötelezettségüket" a balkáni stabilitási paktum megvalósítása, valamint a Szerbia demokratizálódásához való hozzájárulás mellett.
Az általános gazdasági nehézségek közepette az autópiac is erôsen visszaesett a tavaly. Egész évben 97 ezer új személyautó kapott rendszámot, az 1998-as 115 ezer után. Ez 16 százalékos csökkenés.
– Ezt az 1990 óta példátlan visszaesést a vásárlóerô csökkenése okozta, amely egyformán érintette a rosszabbul és a jobban keresôket – mondta az autógyártók és - importôrök szövetségének (APIA) elnöke, Mircea Carp szerdán Bukarestben az AFP hírügynökségnek.
Eközben a Dacia piaci részesedése tovább nôtt: 69 ezer Romániában eladott autóval a piac 75 százaléka volt az övé, az 1998-as 74 százalék után. A Daciát tavaly nyáron megvásárolta a francia Renault csoport.
A Romániában 1994 óta gyártó dél- koreai Daewoo 20 500 autót adott el tavaly az országban. Az importmárkák közül tavaly a Volkswagen, a Skoda és az Opel volt a legnépszerûbb, sorrendben 1230, 830 és 680 eladott kocsival.
A román autógyártás 16 százalékkal csökkent tavaly: 107 ezer személykocsit gyártott a hazai ipar, ebbôl 86 ezer a Daciánál készült el.
Mugur Isarescu miniszterelnök a parlamenti pártokkal folytatott konzultációja keretében szerdán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôivel találkozott.
A kormányfô ezekben a napokban az ország középtávú gazdasági stratégiájának kidolgozásáról, a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekrôl és az idén esedékes helyhatósági és törvényhozási választásokról folytat véleménycserét a parlamenti pártokkal.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke a találkozó után az MTI-nek elmondta, hogy a szövetség egyetért a pénzügyi reform keretében hozott döntésekkel, de bizonyos módosításokat tart szükségesnek, elsôsorban a kis- és középvállalatoknak, valamint a hátrányos helyzetû térségeknek korábban biztosított kezdemények helyreállítását.
Az RMDSZ kifejtette azt a véleményét, hogy minél gyorsabban el kell fogadni az ország idei költségvetését, a közigazgatási és a helyhatósági választásokról szóló törvényt.
– A kormányfô ígéretet tett arra, hogy a költségvetési törvény tervezete a legrövidebb idôn belül a parlament elé kerül. A helyhatósági törvénynek február végéig meg kellene születnie – mondta Markó.
A találkozón az RMDSZ közölte: véleménye szerint a helyhatósági választásokat legkésôbb júniusban, a törvényhozási és az elnökválasztást novemberben kell megtartani.
Markó elmondta, hogy az RMDSZ szeretné ha szakértôi is helyet kapnának az ország középtávú gazdasági stratégiájának kidolgozásával megbízott munkabizottságokban. Szó volt arról is, hogy a kisebbségügyi hivatal munkatársainak létszámát bôvíteni kellene.
A miniszterelnökkel folytatott konzultáción Markó Béla mellett részt vett többek között Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Hajdu Gábor államminiszter, egészségügyi miniszter, Eckstein- Kovács Péter, a kisebbségügyi hivatal minisztere.
Bár az utóbbi napokban számos közlekedési nehézséget okozott a bôséges havazás, tegnapra már nem voltak járhatatlan utak, megközelíthetetlen helységek a megyében. Helyenként továbbra is havazik, de az elôrejelzések szerint a napokban folyamatosan csökken a csapadék mennyisége.
Tegnap az országutak igazgatóságának szolgálatos diszpécsere szerint a karbantartók továbbra is egyhuzamban dolgoztak, többnyire azokon az útszakaszokon, ahol az utóbbi napokban hótorlaszok gátolták a közlekedést. E részeken a munkagépek az úttestet teljes szélességében letakarították. Állandó volt a járôrözés, így a jelentés szerint az országutak megyénken átvezetô szakaszai mindkét forgalmi irányban járhatók voltak, az úttestet helyenként legtöbb két centiméteres, csúszásgátlóval keveredett hóréteg borította. Hasonló volt a helyzet a megyei alárendeltségû utakon is, nehezen bár, de mindenhol lehetett közlekedni.
Idén elôször ülésezett a megyei tanács
Tegnap tartotta az idei elsô ülését a megyei tanács. A napirendi pontok rövid listája – mindössze hat tétel egy nem túlságosan elhúzódó üléssel kecsegtetett, ám megyei tanácsosaink bebizonyították, hogy semmin is lehet sokáig vitatkozni.
Elsô pontként azt a napirendbe sürgôsségileg felvett határozattervezetet vitatták meg, amely a városrendészeti bizonyítványokra és az építészeti engedélyekre kivetett díjszabásokat emeli 10%-kal, mintegy megadva a 2000-re érvényes trendet. Ioan Toganel tanácselnök meg is jegyezte: sajnálja, hogy egy ilyen díjemelô határozatot hoztak éppen elsônek az új évben.
Ezt követte a tanácselnök éves beszámolója, a megyei tanács tavalyi tevékenységérôl, amit egyhangúlag elfogadott a testület.
A legfontosabb programpont Maros megye 2000-ben, és a következô három évben érvényes fejlesztési programjait tárgyalta. A bôkezû program, csak a megyei tanács költségvetésébôl mintegy 1500 milliárd lejes befektetéseket feltételez az elkövetkezô négy évben, olyan körülmények között, hogy 1999-ben ez a költségvetés, a kiegészítéssel együtt is, 100 milliárd lej alatt maradt. Az elképzeléseket több oldalon át sorolja a dokumnetum, a részletekre még visszatérünk.
Szintén több mint másfél órán át vitatták a tanácsosok az új Növényvédelmi Igazgatóság létrehozását, alapszabályát és ideiglenes költségvetését. Végül a néha egészen kicsinyes vitának az lett az eredménye, hogy gyakorlatilag elfogadták – lényegtelen módosításokkal – az elôterjesztett változatot.
A 2000. évre, egyéni kisvállalkozók számára érvényes jövedelmi normák vita nélküli elfogadása után, érdekes közjáték következett a megyei tanácsnak, a Megyei Tanácsok Országos Egyesületéhez történô csatlakozását elôíró határozattervezet kapcsán. Mivel a megyei tanács végrehajtó szervei nem zavartatták magukat azzal, hogy részletes dokumentációt bocsássanak a tanácsosok rendelkezésére, az RMDSZ-frakció képviselôi nem voltak hajlandók megszavazni a kétharmados többséget igénylô határozatot. A döntés annyira meglepte Toganel tanácselnököt és az ellentábor néhány tanácsosát, hogy sértô kommentárral illették a határozat ellen szavazókat. A hidegzuhany azonban jó volt valamire. Felébresztette azokat, akik úgy gondolták, hogy egyedül is politizálhatnak, s rövid lobbizás után, miután elôkerült néhány dokumentum, s tisztázódott a félreértés (az RMDSZ-esek csupán a létesítendô országos szerv statútumának hiányát kifogásolták, hisz így nem tudhatták, hogy mibe is lépnek bele), újraszavazás következett, s zöld utat nyert az egyesülethez való csatlakozás.
Utolsó napirendi pontként a megye útjait használó, szabvány méreten felüli jármûvek maximális méretét, s az áthaladásra nyújtott engedélyeket kiadó szerv hatáskörét határozták meg a megyei tanácsosok.
A lakók beperelhetik a lakótársulást
Egy korábbi lapszámunkban az emberjogi szervezetek a közszolgáltatók, nevezetesen az Energomur és a Distrigaz általi fenyegetôzésekrôl, illetve a szolgáltatások megvonásával a kollektív büntetés alkalmazásáról nyilatkoztak. Hogyan értékeli az Energomur sajtóban közzétett közleményét, miszerint azoktól a jóhiszemû fogyasztóktól is megvonja a távhô- és melegvíz-szolgáltatást, akik rendszeresen fizetik a közsköltséget? – kérdeztük Sántha Tibor jogászt, a helyi tanács jogügyi bizottságának tagját.
– Nem emberjogi, hanem egyszerûen jogi szempontból tartom megalapozatlannak és helytelennek az eljárást a jóhiszemû fogyasztóval szemben. A kollektív felelôsségrevonás még kihágás esetén sem alkalmazható. Banális példa, de ha az egyik házastárs forgalmi szabálysértést követ el, nem büntetik meg érte az egész családot. A kollektív felelôsségrevonás és büntetés a diktatúrák sajátossága. Jogsérelem éri a rendszeresen fizetôket, akiket a szolgáltatások megvonásával károsítottak. Jóllehet nem magánszemélyek kötöttek szerzôdést a szolgáltatóval, hanem a lakótársulás, a magánszemélyek, azaz a tömbházlakók perbe hívhatják a lakótársulást. Ez felkérheti a bíróságot, hogy a szolgáltatót szavatosként idéztesse meg, mert a szerzôdéses kötelezettségnek nem tesz eleget. A felperesnek bizonyítania kell, hogy erkölcsi és anyagi kár érte. Például ha valaki a lakásban levô alacsony hômérséklet miatt tüdôgyulladást kap, kórházi, gyógyszeres kezelésre szorul, emiatt elveszti fizetését stb., akkor anyagi és erkölcsi kártérítést érhet.
A kialakult áldatlan helyzet felszámolása mûszaki úton oldható meg. Rossz mûszaki megoldást nem lehet jogi köntösbe burkolni, s az Energomur nem háríthatja el a felelôsségét azzal, hogy a másik fél nem teljesíti a szerzôdéses kötelezettségeit nem tisztázott hogy a fûtés és meleg víz elzárását ki döntheti el. Ezen a téren joghézag van. Az Energomur egyet tehet: találjon megoldást arra, hogy a rosszul fizetôket és csakis ôket lakásonként iktassa ki a hálózatból. Távlatilag pedig minden lakást mérômûszerekkel kell felszerelni.
– A marosvásárhelyi tanács miért nem foglalt állást ebben az ügyben?
– A jóhiszemû fogyasztókat ért jogsérelem megvitatása soha sem szerepelt a helyi tanács napirendjén.
Szívesen ülnék le a TUCA-SHOW asztalához. Nem azért, mintha olyan nagyon gyötörne a szereplési vágy. Akadnak nálam serényebbek. Még a tiszteletdíj sem csábít (különben is hova távoladtunk akár a "tisztelet"-tôl, akár a becsületes díjazástól?). Kifejezetten azért vállalkoznám az egyébként terhes szereplésre, hogy adott pillanatban, amikor a magamfajta hallgató-nézô megelégelte a modortalan tudálékoskodót, határozott mozdulattal álljak fel az asztaltól, és mielôtt elvonulnék, mondhassam ki tisztán, érthetôen: "nem számítottam arra, hogy az egykori Lipscani vagy a Piatra Sfântu Gheorghe zsibárusainak vagánykodásával kerülök szembe, ahol nem a "kerekasztal", hanem a "taraba", a vándorkereskedôi guruló pult szabja meg a "couleur locale"-t, a helyszín hangulatát."
Mert oda jutottunk, hogy a vitafórumon részt vevô hamarabb esik a "verbális agresszió", a hangoskidó támadás áldozatául, mint az éjszakai mulatóból távozó részeg a tettlegességnek.
Tévedés ne essék. A Maestro múltjából semmit sem ismerek. A vagánykodók hajdani stílusát viszont – igen.
Akkor ötlött fel bennem a szereplés gondolata, amikor a múlt szerdai adásban valósággal ledorongolták a tanügyi szakszervezetek képviselôit, amiért szóvá merték tenni, hogy a két éve ki nem fizetett, sokszor megígért, mégsem teljesített javadalmazás kikényszerítéséért sztrájkkal fenyegetôztek.
Ugyan honnét ekkora bátorság a vallatáshoz? Ügyészi hév? Zupás ôsmesteri erély? És felsôbbrendûségi gôg?
Bevallom, a dolgok megoldását nem szokásom munkátlanságban keresni. A királyok világában az ágyútûz volt a vita döntô eszköze: "ultima ratio regum". A polgári életben a sztrájk ugyanezt jelenti. Dologtalanságra nevelni a nebulókat? Nem elég, hogy az elharapódzott szerencsejáték büntetlenül szedi ki az emberek zsebébôl a tejre, orvosságra, könyvre valót? Hiszen az ágyúüteg hangja is akkor a legékesebb, amikor nem hallani.
Elképesztô, hogy a félmilliónyi oktató kétéves követelése még mindig orvosolatlan. S még akad olyan költségvetési szakember, aki abban látja a megoldást, ha a tanügyi szakszervezetek vezetôi tanácskozásra ülnek össze más, a költségvetésbôl javadalmazott érdekeltekkel? Olyanokkal, akik követelnek ugyan, de igényüket jogosnak senki sem ismerte el? Azok magyaráznák meg a nélkülözôknek, hogy "elfogyott a kenyér", akiknek gondjuk volt idejében jóllakni? Nem, kérem! Ezúttal a tanügyiekkel azonos súlycsoportban aligha indulhatna valaki. Az ô követelésük ugyanis mindenki másévall szemben: törvényesen elismert. Két esztendeje, hogy esedékes.
Ha akadna széles e hazában valaki azonos panasszal, a felhívást az egyezkedésre felhívást megérteném. Ámde van-e két év óta elismert, jogos, rendezetlen követelése mondjuk az államelnöknek? Hát a mostani vagy a volt miniszterelnökök valamelyikének? No és a minisztereknek, az országgyûlési képviselôknek, szenátoroknak, fôispánoknak, a közszolgálat "bársonyszékes vagy szürke eminenciásá"-nak? Az a gyanúm, hogy a közös gondról oly szaporán és ködösen nyilatkozott költségvetési szakembernek sincs. Ilyen igénye kizárólag a tanügyieknek van. Az óvó nénitôl az egyetemi professzorig. És kizárólag csak azért, mert hozzájuk nem volna méltó a sztrájk? Ez igaz. Hiszen a tanítás teljesítményét nem a jelenlét óráival mérik, hanem a felnôtté serkent tanítvány pályájának sikerével. Ma is igaz: üres gyomorral nem lehet himnuszt énekelni.
Volt példa az én gyermekkoromban is arra, hogy a tanítók és a tanárok kilenc hónapon keresztül nem kapták meg fizetésüket. Amikor a miniszterelnöki széket Nicolae Iorga professzor töltötte be. Azt az adósságot az utána következett kormányok egyike adójegyekkel törlesztette. Hatalmas sikert aratott: a tanítók a jegyeket 35-40%-os arányú beváltással tudták értékesíteni. Ez bizony nem a követni való dicséretes hagyományok közül való.
A parancsuralom kevés társadalmi réteggel bánt el olyan mostohán, mint a tanítókkal, tanárokkal. Józan gondolkodásukat igyekezett megbénítani. Kiszolgáltatta ôket a helyi potentátok kényének-kedvének. Ôket használták fel a sertés-, a juh-, a baromfi-összeírásnál, a gyümölcsfa leltározásakor. Ôk voltak a kolorádóbogár elleni hadviselés élharcosai, és ôket tüntették ki a selyemhernyó- tenyésztés irányításával, de a gubók beszolgáltatását is nekik kellett lebonyolítaniuk. Gerincüket a szolgai hajlongásra igyekeztek kényszeríteni. Ízesebb falatok ígéretével közülük választották ki könyörtelen hajcsáraikat. No és mi történik ma? A vidékieknek meg kell tanulniuk a bérszámfejtést, mert – ha történetesen van is – a számítógép "mással van elfoglalva".
Vajon még meddig folytatódik ez a bántó "lekezelés"? Mert: ugyan milyen jellemû leendô felnôttek kerülnek ki a vérig sértett tantestület keze alól, ha emberi tartásukból is kiforgatják ôket? A bányász, az utcaseprô, az építômunkás csak akkor dolgozik, ha becsületesen megfizetik. A tanárokat, tanítókat kikkel sorolják egy vonalba? A sztrájkoló mozdonyvezetôkkel, vagy azokkal a kalauzokkal, akiknek a sikkasztásai miatt megszüntették a keskeny nyomtávú vasúti forgalmat?
Nem, kérem, shaw-mester uram, ezeknek az embereknek a képviselôivel sem szabad foghegyrôl beszélni. Porladó tanítóink, tanáraink emléke kötelez a tiltakozásra. Mélységes, szótlan megvetéssel.
Érzem, hogy most kellene felállnom a kerekasztaltól. Ehelyett, hiszen nem ott ülök, hanem a képernyô elôtt, az otthoni csendben, arcomon káröröm vonásait érzem és... tövig nyomom a készülék gombját.
Tegnap délelôtt Fodor Imre hivatalában fogadta Stefan Klosowskit, az amerikai USAID fejlesztési programokat támogató ügynökség által finanszírozott Research Triangle Institute képviselôjét, aki közgazdászként a helyhatósági programok kidolgozásában segíti a különbözô városok, megyék testületeit. A vendég az elôzô években a Chemonics International céggel együttmûködve már járt Marosvásárhelyen, ahol sikerült néhány tervet kezdeményeznie. Most hat helyi és megyei tanácson kívül felkereste megyeszékhelyünket is, hogy felmérje, hogyan valósították meg az eddigi programokat és miben igényelnének szaktanácsadást.
A sajtótájékoztatón Fodor Imre röviden elmondta, hogy az RTI öt tevékenységi területen: a helyhatóságok hitelezése és finanszírozása, a költségvetés kidolgozása, a gazdasági fejlesztési programokban, a különbözô szervezetek fejlesztésében és a lakosság döntéshozatalban való részvételének ösztönzésében nyújt asszisztenciát. Mindezek együttvéve a közigazgatási rendszer európaibb, nyugatibb színvonalúvá tételét szolgálnák – hangzott el a rövid ismertetôben.
A Népújságot az érdekelte, hogy a Stefan Klosowski által korábban indítványozott programok közül konkrétan mi valósult meg. Megtudtuk, hogy a marosvásárhelyi Vár közhasznú létesítménnyé tétele is az ô ötlete volt. A Chemonics International támogatásával létesült a polgármesteri hivatal információs irodája, ezenkívül a hivatal pénzügy- költségvetési osztályának vezetôje, Gáll Imola az amerikai mintákra összeállított költségvetési programok pénzügyi szakértôje, ugynevezett trénere lett. Illetve Valentina Lucian, a protokolliroda vezetôje közönségtájékoztató programvezetô- tréner lett. Gáll Imola elmondta, hogy az USAID támogatásával szeretnék megvalósítani az új adóbegyûjtési, nyilvántartási rendszert. Erre PHARE-támogatást is kérnek. Az amerikaiak nemcsak helyhatósági szinten, hanem kormány- és különbözô minisztériumi szinteken is EU-kompatibilis programok kidolgozását támogatják. Ezáltal - mint elhangzott – könnyebben lehet bizonyos külföldi alapokból céltámogatást elérni. Az RTI ösztönzi a különbözô társadalmi pozícióban levô szervezetek, hivatalok közötti partnerkapcsolatok kialakítását is.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata hét végén az UNITER (Román Színházi Szövetség) képviselôinek látogatását várja. A zsûritagok – Doina Modola és Constantin Paraschivescu – azért érkeznek a színházhoz, hogy egy elôzetes szelekció alapján a múlt évad két legsikeresebb elôadását, a Chioggiai csetepatét (rendezô Novák Eszter, Magyarország), valamint az Elektrát (rendezô Anca Bradu) beválogassák az évad legjobb elôadásai közé.
Mindkét produkció a Határon Túli Magyar Színházak XI. Találkozóján számos elismerésben és díjban részesült. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díját a Chioggiai csetepaté kapta, illetve alakítás-díjjal tüntették ki Kovács Ágnes-Annát és Szélyes Ferencet az Elektrában és a Chioggai csetepatéban nyújtott mûvészi teljesítményükért.
Az UNITER nem elõször látogat el Marosvásárhelyre. Legutóbb 1998-ban került sor "hazai" szelekcióra, amikor Nádas Péter Találkozás címû drámáját (rendezõ Kovács Levente) beválasztották az évad legjobb elõadásai közé.
A romániai színházi élet legrangosabb fesztiváljának, az UNITER Gálának minden évben a Caragiale-fesztivál az elõfutára. Az erre benevezett elõadások, valamint a vidéki elõadások legjobbjai közül válogatják ki a hazai évad legrangosabb, díjazásra méltó produkcióit. Reméljük, az idei válogatásban a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata sikeresen szerepel.
A Chioggai csetepatét január 29-én, szombaton, az Elektrát pedig január 30-án, vasárnap este 7 órától játssza a színház Tompa Miklós Társulata.
Ezeréves itteni múltunk fölidézése kapcsán hadd utaljak ezúttal honfoglaláskori helységneveinkre. Velük kapcsolatban elsôsorban külföldi szórványemlékekben, fôleg arab és perzsa szerzôktôl származó földrajzi mûvekben, továbbá bizánci görög származású forrásokban találkozunk. Magát a magyar népnevet, valamint két méltóságnevünket, a gyulát és a kündüt Ibn Ruszta és Al–Gardizi könyvei ôrizték meg, IX. és X. századi elveszett útleírásokra utalva. A bizánci görög származású források közül legjelentôsebb Konsztantinosz Porphyrogennétosz (Bíborban született Konsztantinosz) bizánci császárnak A birodalom kormányzásáról címû mûve, mely 950–951 körül keletkezett.
Konsztantinosz császár görög nyelvû mûvét fia számára írta, benne a bizánci birodalmon kívül fekvô területeket, illetôleg az ott lakó népeket irmertette. Munkájában több helyütt a türkök-nek nevezett magyarokkal foglalkozik. Megismertet a magyar törzsnevekkel, melyek késôbbi krónikáinkban és mondáinkban is többnyire ismeretlenek. E törzsnevek a következôk (mai alakjukban): Nyék, Megyer, Kürt, Gyarmat, Tarján, Jenô, Kér és Keszi. E törzsnevekhez hasonlóan elôfordulnak az említett munkában a Varsány, Tárkány és Székely helynév, továbbá a Lebédia, Etelköz, illetôleg a Tisza és a Maros folyónév.
A honfoglaló türzsek földrajzi elhelyezkedése a következô volt: a Nyék törzs a Balaton környékén, a Megyer törzs a Duna két partján a Csepel szigettôl délre, a Kürt Baranyában, a Gyarmat a Tisza mentén, a Tarján a mai Szabolcsban, Jenô a Szigetközben, Kér Békés megyében, Keszi a Tisza és a Maros mentén helyezkedett el.
Mikor István király megszilárdította a központi hatalmat, a törzseket azáltal is igyekeztek gyengíteni, hogy egy részüket királyi birtokokra telepítette, távolra eredeti szálláshelyüktôl. A török dúláskor elpusztult és újra nem települt törzsi helyneveket is beleértve a honfoglalás után ilyen helységnevek utalnak egykori és még fennmaradt településekre: Ipolynyék, Mezônyék, Kápolnásnyék; Békásmegyer, Vasmegyer, Káposztásmegyer; Nemeskürt, Erdôkürt, Tiszakürt; Balassagyarmat, Fehérgyarmat, Füzesgyarmat; Salgótarján, Gyöngyöstarján; Pilisborosjenô, Baranyajenô; Nyitranagykér, Szamoskér, Ipolykér; Mezôkeszi, Budakeszi, Sajókeszi, továbbá: Mezôberény, Jászberény, Lovasberény; Jászladány, Püspökladány stb. stb. Olyan helységnevek mindezek, melyek ezer év távlatából is ôrzôi az idegen kútfôkben is említett honfoglaláskori magyar törzsek nevének.
A Román Fejedelemségek egyesülésének évfordulóját ünnepelték
Száznegyvenegy évvel ezelôtt, 1859. január 24- én egyesültek a Román Fejedelemségek. Ezt a történelmi eseményt elevenítették fel a tegnap a prefektúra, a megyei tanács, a vásárhelyi polgármesteri hivatal, a megyei mûvelôdési felügyelôség és a megyei múzeum kezdeményezte rendezvényen.
Az egész napos ünnepség délelôtt a Kultúrpalotában kezdôdött, ahol a korabeli fényképekbôl, feliratokból készült kiállítást Traian Bosoanca tudományos kutató nyitotta meg. Ana Hancu muzeológus köszöntötte a meglehetôsen kisszámú közönséget: "az önök itteni jelenléte bizonyítéka annak, hogy meg tudjuk becsülni múltunkat". A következôkben Cuza Voda fejedelem uralkodása idejét taglalta, kitérve az általa bevezetett reformok meghatározó szerepére.
A rendezvény tudományos ülésszakkal folytatódott, amelyen kutatók és muzeológusok felolvasták az eseményrôl szóló dolgozataikat. Délután a Kultúrpalota nagyterme mûvészi programnak adott otthont. Megnyitóbeszédet mondott Dorin Florea prefektus. "Elsô nagy egyesülés volt az 1859. évi, a második az 1918. december 1-jei, s küszöbén állunk a harmadik, Európával való egyesülésnek" – mutatott rá a felszólaló. Hozzátette: ebben az egyesülésben "magunk mellé vesszük Beszarábiát, Bukovinát és a Hertza vidékét". Ezt követôen fellépett az Állami Filharmónia, a Minisireagul, a Sireagul, valamint a Maros Mûvészegyüttes. Kora este a Gyôzelem téren az egyesülés hóráját járták. A megemlékezô rendezvénysorozat tûzijátékkal ért véget.
Minden jó szándék ellenére késik a nyugdíjtörvény közzététele. A Legfelsôbb Igazságügyi Bíróság óvást emelt ellene az Alkotmánybíróságnál. A megkeresés oka az, hogy a nyugdíjtörvény hatályon kívül helyezi a bírósági szervezésrôl szóló 1992. évi 92-es számú törvény azon elôírásait, amelyek szolgálati nyugdíjat biztosítottak a magisztrátusok számára, vagyis megszüntetik a különleges státust ezen a téren.
Mivelhogy az Alkotmánybíróság csak február 2-án fog véleményt nyilvánítani az ügyben, a nyugdíjtörvény közzététele késni fog, de remélhetôleg nem késlelteti annak a kormányhatározatnak a meghozatalát, amely a jelenlegi nyugdíjak újra egybehangolásának módszertanát írja elô.
Ami a munkanélküliek korkedvezményes nyugdíjazására vonatkozó törvénytervezetet illeti, ez a képviselôházi megszavazás után a Szenátus asztalán van, és valószínûleg februárban el is fogadják. Eszerint a korkedvezményes nyugdíjazás a kilenc hónap munkanélküli-segély lejártával kérhetô, a már eddig is ismert feltételek mellett.
Ezzel kapcsolatosan fontosnak tartom beszélni arról a kérdésrôl, amely elkerülte mind a kormány, mind a törvényhozás figyelmét. Az 1999. évi 98-as sürgôsségi kormányrendelet, amely felváltotta az 1997. évi 9-es számú sürgôsségi kormányrendeletet, felfüggeszti a kilenc hónapra nyújtandó munkanélküli-segély folyósítását mindaddig, amíg a kollektív elbocsátás nyomán a végkielégítést folyósítják. A végkielégítés havonkénti folyósítása 12 hónapig, kivételes esetben 13 hónapig tart. Ilyen körülmények között nyilvánvaló az, hogy a kollektív elbocsátás nyomán munkanélkülivé vált személy hátrányos helyzetbe kerül a korkedvezményes nyugdíjazás szempontjából azzal szemben, aki egyéni elbocsátás nyomán vált munkanélkülivé.
Úgy vélem, hogy a Szenátusban még javítani lehet a helyzeten, mely célból már meg is tettem a módosító javaslatot az illetékes szakbizottságnak.
Elfogadása esetén a korkedvezményes nyugdíjazás lehetôvé válna a végkielégítés folyósítását követôen is, természetesen a korhatárra és a szolgálati idôre vonatkozó feltételek teljesítésével.
Ezúttal is jelzem, hogy ez a törvény csak korlátozott ideig lenne érvényben, mivelhogy az új nyugdíjtörvény más feltételeket szab a korkedvezményes nyugdíjazásnak, nem fog feltételként szerepelni a munkanélküli státus, viszont a korhatár nem lehet majd kevesebb 52 évnél nôk esetében, illetve 57 év férfiak esetében.
A nyáron privatizált Matricon Rt. részvényeinek 51%-a német tulajdonba került. A fennmaradó rész megoszlik a PBT és a kisbefektetôk között (32% és 17% arányban). Az ÁVA-val kötött szerzôdés értelmében a német fél felvállalta a felgyûlt adósságok törlesztését. A lépcsôzetesen fizetendô tartozások elsô részletének kifizetésére december elején került sor, amikor egymilliárd lejt törlesztettek. Amennyire most elôre látható, a további részletek kifizetésével sem lesz gond.
A gyárban bekövetkezett változásokról –Johannes Reissermayer vezérigazgató és Fazekas Mária gazdasági igazgató távollétében, akik megrendelésekre vonatkozó tárgyalásokat folytatnak – Bakos Leventével, a vezérigazgató helyettesével beszélgettünk. Tôle tudtuk meg, hogy a nyári tulajdonosváltás fordulópontot jelentett a vállalat életében. Míg korábban a klasszikus Matricon-termékekhez szükséges alaktrészek gyártásából próbáltak megfelelni – több-kevesebb sikerrel – a piacgazdaság követelményeinek, a mostani vezetôség arra törekszik, hogy maximálisan kihasználja az adott lehetôségeket. A több mint tíz éve elhanyagolt gyár mûködôképessé tétele nem kis munka. A takarítás mellett ugyanis ez a víz- és telefonhálózat javítását, a hôszigetelés felújítását, új gépsorok vásárlását is jelent. Mind a felújítási munkálatok, mind a mûszaki feltételek javítása folyamatos. Jelenleg a gyár büszkesége a számvezérlésû modern marógép, amely országos szinten ritkaságnak számít és sebességben ötször is felülmúlja az eddigieket. A beruházások egy részét a külföldi partner állja, míg a többi részét termeléssel próbálják elôteremteni. Tovább folytatódik a cserealkatrészek gyártása, de emellett néhány, a nemzetközi piacon is keresett gépet készítenek (zsákszövôgép, beretkötôgép). Közben állandóan tárgyalnak újabb megrendelések érdekében, igaz, e téren el kell ismerni, hogy nem egy esetben a kért pontosságnak vagy automatizálási szintnek (egy darab gyártási ideje) nem tudnak megfelelni. Reménük van rá, hogy néhány héten belül olyan szerzôdést véglegesítenek, amely évekre munkát biztosítana a Matricon dolgozóinak.
Távlati tervek meg szép számmal vannak, és azok nem kevesebbet céloznak meg, mint azt, hogy a gyár autóipari megrendelésekbôl is bevételhez jusson. Ehhez találni kell megrendelôket, ugyanakkor a gyárat oly mértékben kell átszervezni, hogy az megfeleljen mind az európai, mind az egyesült államokbeli normáknak (ISO 9001 illetve QS9000). A kellô minôsítések megszerzése komoly elôkészületeket igényel, de a termelés és a vezetés átszervezése nyomán reménykednek, hogy szeptemberben sikeresen vizsgázhatnak a németországi minôsítô cég elôtt. A minôsítés megszerzése újabb határkô lehet majd a gyár történetében, hiszen ez számos akadályt elhárít a szerôzdéskötések útjából.
A vezetôség elôrelátását bizonyítja, hogy felkészülnek többféle termék gyártására. Ezért a távlati tervekben fontos helyet foglal el a külsô megrendelésre készítendô gumi- és mûanyag matricák, illetve alumíniumszerszámok elôállítása is.
Ami a személyzetet illeti, nincs kilátásban tömeges leépítés, ám ez nem jelenti azt, hogy nem válnak meg azoktól, akik nem tudnak alkalmazkodni az új követelményekhez. A munkásokat arra ösztönzik, hogy ellentétben az eddig megszokottal, fel kell készülniük többféle munkafolyamat elvégzésére és a szaktudást igénylô igénybevételre is. A szakmai és fegyelmi követelményeknek megfelelô alkalmazottak pedig a piaci fizetésben részesülnek. Tegnaptól e téren is változás következett be, hiszen a dolgozók bankkártyán kapják meg fizetésüket. Most a bankba sietô, jól teljesítô alkalmazottaknak kellemes meglepetésben lesz részük, hiszen a lehetôségek mértékében ugyan, de a vártnál nagyobb összeget találnak majd a kártyán.
Bakos Levente összegzésképpen még elmondta, nem lesz könnyû az átállás sem a befektetést eszközlô tulajdonos, sem az új helyzetbe kerülô munkások számára, de mindenképpen megéri a fáradságot.
Kedden Mezôpanitban tartották azt a találkozót, amelyen Virág György, a megyei tanács alelnöke, Burkhárdt Árpád alispán, Kelemen Atilla parlamenti képviselô, Csomóss Benedek megyei tanácsos, a megyei egészségbiztosítási pénztár alelnöke, valamint egyes mezôségi községek elöljárói vettek részt, s amelynek kifejezett célja a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben megoldásokat találni arra, hogy a magyarlakta falvak életképesek maradjanak. Talán azért is esett a választás Mezôpanitra, mert ez a község több tekintetben példával szolgálhat arra, hogyan kell élni a helyi erôforrásokkal. Jóllehet a gondok majdnem azonosak, mégis akadnak helyi ssajátosságok.
Bartha Mihály, a vendéglátó polgármester röviden bemutatta az öt faluból álló – Mezôpanit, Mezôbergenye, Csittszentiván, Harcó és Székelykövesd – községet, majd Kelemen Atilla képviselô, akit szoros szálak fûznek ide, ismertette a község jellegzetességeit, gazdasági potenciálját. Lévén, hogy Panitban komoly hagyománya van az állattartásnak, fôleg a vemhesüszô–nevelésnek, amely mindig jó megélhetést biztosított a falu lakosságának, 1989 után is próbálták fellendíteni ezt az ágazatot. A gazdakör révén tenyészállatok beszerzés céljából több mint húszezer dolláros támogatásra pályáztak, sikeresen. Ez jó példa arra, hogy a falusi embernek is lehetôsége kínálkozik a vállalkozásra, ha bizonyos információk birtokában, jelen esetben a gazdakörök révén, szervezetten próbál kijutni abból a bizonyos zárt világból, amelyet tehetetlenségnek neveznek.
További jó példával szolgál például a helybeli Therezia tejfeldolgozó kft., amely termékei révén tette ismertté a céget. A jó és komoly vállalkozó hírében álló Bartha Márton a környezô falvakból felvásárolt állandó és biztos nyersanyagforrásban látta cége sikerének biztosítékát.
A vita során Gálfi Sándor mezôpaniti alpolgármester felvetette, hogy az önkormányzatnak szembe kell néznie a községben mûködô nagyobb cégek által elkövetett korrupció jelenségével. Példának egy Csittszentivánon mûködô szárazkô-kitermelô céget említett, amely próbálja megkerülni a törvényes elôírásokat.
Csomóss Benedek az egészségbiztosítás terén felmerülô nehézségekre tért ki, nevezetesen arra, hogy például Kövesd faluban, ahol körülbelül 400-ra tehetô a cigány lakosság száma, 40 cigánygyereknek nincs születési bizonyítványa, így a családorvos nem veheti fel ôket a biztosítottak nyilvántartására, s ebbôl kifolyólag ingyenes gyógyszert sem írhat fel nekik. A pénztár alelnöke elmondta, hogy a 145-ös törvény, bár nem szögezi le, hogy a polgármesteri hivatalok és az orvos között milyen viszony áll fenn, így a polgármesteri hivatalok hatáskörébôl kikerült az orvosi ellátás felügyelete, de a pénztár körlevelet intéz a hivatalokhoz, hogy kövessék az orvosok munkájá, éppen az említett jelenségek felszámolásáért. A polgármesteri hivataloknak pontos listájuk kell úgy legyen azokról a személyekrôl, akiknek semmilyen jövedelmük nincs, hogy ezeknek kivételes esetben igazolást bocsássanak ki az ingyenes orvosi ellátás biztosítására.
A joghézag visszaélésekre is alkalmat ad – mondotta Gálfi Sándor alpolgármester –, mert a cigányok kifizetik a minimálbérre számított 31.500 lejes biztosítási összeget, de Kövesdrôl taxival mennek el a tanács épületéig, amit minimálbérbôl más nemigen engedhet meg magának.
Bár a községközpontban a lakosság fele magyar (569 személy), Sámsondi Feketén, Pusztán és Kislekencén csupán 50 magyar él – mondotta Pánczél Miklós, Mezôsámsond alpolgármestere. A község saját pénzügyi erôforrásokból nem tudja eltartani önmagát, ezért szüksége van a központi költségvetés-kiegészítésre. Abból a kevés pénzbôl, amely a helyi adókból és illetékekbôl begyûlt, 36 hidat építettek a község területén. A sámsondi mûvelôdési házat rendbe tették, feljavították a legelôket, új iskolát építettek Pusztán. A Sámsond felé vezetô 4,5 km-es mûutat 800 millió lejbôl sikerült megjavítani. Az alpolgármester kéréssel fordult Virág Györgyhöz, találjanak megoldást arra, hogy az idei költségvetésbôl biztosítsanak alapot a Mezôbánd–Mezôsámsond közötti köves út megjavítására és járhatóvá tételére, s meglévô ivóvízhálózatot bôvítsék. Mert a jelenlegi útviszonyok elszigeteltté teszik a települést, nem tud bekapcsolódni vérkeringésbe.
Bartha Domokos, Mezôbánd alpolgármestere elsôként a cigánylakosság kérdését vetette fel. Községi szinten számuk körülbelül 20 százalékot tesz ki. Ha a tanács valamennyi szociálissegély-kérést kielégítené, körülbelül 550 millió lejre lenne szükségük, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen. Az alpolgármester jó kezdeményezésnek tartja, hogy helyi tanácsi döntés alapján 90 millió lejjel "szálltak be" a gázbevezetés költségeibe, ami egyedülálló példa a megyében. A tizenhárom faluból csak Szálteleken és Hidegvölgyben nem fûtenek földgázzal. A mezôbándiak tervei között szerepel a vízhálózat és csatornarendszer kiépítése, amely rendkívül költséges, ezért pályáznának a SAPARD- program keretében. Kérdés, hogy milyen eséllyel. Ennek kapcsán Virág György elmondta, hogy pályázni mindenképpen kell. Marosvásárhelyen két olyan cég létezik, amely ingyenesen készíti el a pályázatokat, s csak akkor kéri a munka ellenértékét, ha a pályázatot megnyerik.
A vízvezetés kapcsán Kádár György marosszentkirályi alpolgármester hozzátette: a község szégyene, hogy nem rendelkezik ivóvíz- és csatornahálózattal, jóllehet az elôtanulmányt elkészítették.
December 21-én sikerült átadnia Magyarbükkös és Magyarózd közötti 4 kilométer hosszú feljavított útszakaszt, amelyre a megyei tanácstól 40 millió lejt kaptak. Lándor és Bükkös között 1996-ban 3 kilométeres szakaszon megjavították ugyan az utat, de nagyon rossz minôségû munkát végeztek, s kezdhetik újra a javítást – mondotta Ballai György, Magyarbükkös alpolgármestere. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy sikerült megmenteni az enyészettôl a magyarózdi kastélyt, amelyet egy kolozsvári iszákosmentô misszió vett kezelésbe. Ez év folyamán a jelenlegi nyolcvan és egynéhány telefonelôfizetô mellett még kb. nyolcvanan kérték a telefon bevezetését, amelyre idén sor kerül. Gálfi Sándor paniti alpolgármester ehhez csak annyit fûzött hozzá, hogy jóllehet a faluban 470 elôfizetô van, a Romtelecom széles ívben elkerülte a helységet, s a digitális központok beszerelésével elônyben részesítette a távolatbbra esô román mezôségi falvakat.
A tanácskozás lényeges pontja az idei 1-es számú, Kelemen Atilla képviselô által kezdeményezett, földtörvénnyel kapcsolatos tudnivalók megvitatása volt. A képviselô és az alispán felhívta a figyelmet arra, hogy a falu, a község tulajdonában lévô földek, erdôk, közbirtokossági területek visszaigénylésére a törvény 60 napot szab meg, s ezt a határidôt be kell tartani, és minden, ami visszaigényelhetô, vissza kell igényelni.
Néhény éve már, de Helsinki óta egyre erôteljesebben, Európa-komplexus gyötri a román társadalmat és azon belül a romániai magyar társadalmat is. Az európai integráció mintegy vírusként fertôzte meg a politikai elitet, a közéleti személyiségeket, de az egyszerû emberek gondolkodását is. Mindenki errôl beszél, ugyanakkor kicsit tudathasadásos a beállt helyzet, hiszen a múlt és kiemelten a nemzeti hagyományok népies hangoztatásával, mutogatásával haladunk Európa fele, és nem vesszük észre, hogy a látszat a csal, a folyamatos múltba fordulás inkább eltávolít bennünket a közös Európától. Végre fel kellene ismerni, hogy ma a holnapot lehet megalapozni, nem a múltat. Az ország helyzetét nem lehet ma a történelmi hagyományokra építeni, de ugyanígy a romániai magyarság érdekeit sem lehet pusztán az ezeréves ittlétünkre alapozni. Éppen ezért furcsa, hogy sokan nem ismerték fel, hogy az RMDSZ 10 éves ünnepségének záróakkordjaként elhangzott "Miénk itt a tér…" akár a következô évek cselekvési mottója is lehetne, és ez – a lehetséges alternatívákat számba véve – sokkal többet üzen, mintha a Himnusszal fejezôdik be a gálamûsor. Nem azt vitatom, hogy a nemzeti himnusznak ne lett volna helye a mûsorban, de azt mindenképpen vallom, hogy a vége az LGT dalával lett méltó. Hiszen azt sem szabad elfelejteni, hogy a múlttal szemben ugyan szabadok vagyunk, de a jövôvel kapcsolatban felelôsséggel tartozunk.
Bár magunk és nemzeti öntudatunk megtartása érdekében fontosak a nemzeti hagyományok, azonban ennek folyamatos hangoztatása vajmi keveset ér a XXI. század Európai Uniójában. Ma már nem lehet csupán a "nagy magyarokra" (Bartók, Bolyai, stb.) hivatkozva Európához tartozni, végre egyszer elôre kellene tekinteni, és ez az elôretekintést éppen egy politikai érdekképviselettôl várható el. A folyamatos, néha görcsös nemzetféltés nem alapozhatja meg az integrációs cselekvést. Bár néha a nacionalizmusban megnyilvánuló kisebbségi komplexusunk egyértelmûen hátrányunkra volt az elmúlt 80 esztendôben is, a helyzet változásával, a nyugati világhoz való tartozással még inkább a hátrányunkra lesz. Ez a kisebbségi komplexus veszélyezteti az integrációt, és ezzel együtt nemzeti megmaradásunkat is. Nem nehéz nyugati példát felhozni, hiszen a spanyol hadsereg nem régen jelentette bevonulását minden olyan területre, amely nyíltan gondol a Spanyolországtól való elszakadásra (Baszkföld és Katalónia), ezzel is bizonyítva, hogy két évtizeddel a diktatúra bukása után sem tiszta a kép. De a liberális demokrácia bölcsôjének tartott Brit Királyságon belüli "ír háborút" sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ehhez képes nekünk még sokáig kell tanulni a szabad társadalom új helyzetét.
Nehéz évek elé néz Románia, és nehéz évek várnak az RMDSZ-re is. Kérdés, mennyire gyorsan sikerül felismerni, hogy az integrációnak megfelelôen új programra van szükség. Az integrációs tárgyalások megkezdésének pillanatától szükség van a romániai magyar érdekek józan, erôteljes és mindenekelôtt felkészült képviseletére. És nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a romániai magyar érdekek, bár néha egybeesnek, messzemenôen nem azonosak Magyarország érdekeivel. A megfelelô képviselethez pedig megfelelô cselekvési program kell, ezzel azonban olyan területre kerül az RMDSZ, amelyen nincsenek tapasztalatai. Tehát szükség van egy integrációs csoport felállítására, amely ezekkel a kérdésekkel foglalkozik, hiszen egy jelenleg még távolinak tûnô európai integráció a romániai magyarságot könnyen újabb, bár gyakorlatilag más, kisebbségi helyzetbe kergetheti.
Eljutni az európai színvonalra nem azt jelenti, hogy fakítani kellene az egyéni arcot. Az biztos, hogy egy csapásra nem lehet megváltoztatni a helyzetet, de az is természetes, hogy kifelé nem azokat a jelképeket kellene mutogatni, amelyeket csak mi értünk, csak nekünk fontosak. Hiszen ezekre nem találunk vevôt, az Egyesült Államok sem a Függetlenségi Nyilatkozattal hódítja a világot, de a McDonald's-ról mindenki hallott.
Kérdés, hogy még hány generáció kell a változtatáshoz, a dahrendorfi 70 év, vagy kisebbségi helyzetben ennél sokkal több. Valamikor a túlélésért mindenben meg kellett alkudni, de az Európai Unió és a nemzetközi együttmûködés eszméje is – ugyan más értelemben – a kompromisszumkészségen alapul.
Sajnálattal vettem tudomásul – a Népújság folyó év január 15-i számában megjelent – a megyei RMDSZ Területi Képviselôik Tanácsa ülésén tárgyaltakat, amely szerint a nevem elmarasztalón, sôt becsület- és tekintélycsorbító módon szerepelt, mint a Nyárádszeredai Kezdeményezést partizánakcióval és aláírásgyûjtéssel támogató, hatáskörét túllépô tisztségviselôé.
Mivel ezek az állítások valótlanok, kénytelen vagyok azokat visszautasítani. Az olyan tárgyalás, amely az érintett személy távollétében történik, nem hozhat igazságos, valós megítélést, és rossz színben tüntetheti fel az érintettet.
Az ilyen vádak semmiképpen sem vehetôk egy kalap alá az ellenôrzési tevékenységgel.
Igaz, hogy e tevékenység nem mindig járt kedvezô megítéléssel, mint például a megyei szervezet anyagi támogatásával kapcsolatos megállapítások. A tisztségviselôk hozzájárulásának megállapítása nem csekély ellenszenvet váltott ki irányomban azon tisztségviselôk részérôl, akik az adott idôpontig nem rendezték dolgaikat.
Az 1999. március 10-én 256-os számmal iktatott "szervezési és mûködési szabályzat"-tervezet szerint (mint már az utóbbi két évben történt) az ellenôrzési tevékenység újszerûen a külsô szervezetekre, kerületekre és körzetekre is kiterjed, ami kitûnik a magam és az Ellenôrzô Bizottság többi tagja által készített jegyzôkönyvekbôl és jelentésekbôl.
Az ellenôrzést végzôk munkaterv szerint és alkalomszerûen meglátogatják a helyi szervezeteket, és hatáskörüknek megfelelôen járnak el, ami általában a tagok megtartására, a nyilvántartás pontos vezetésére, a tagdíjak begyûjtésére, a bevételek helyes felhasználására és különösen a pénzügyi szabályok betartására vonatkozik. Tehát, ahogy modnani szokták, eddig és ne tovább, ezért e tevékenységet nem lehet hitelességgel partizánkodásnak nevezni, az állítólagos aláírásgyûjtés meg egyenesen félrevezetés. Az ilyenszerû vádaskodás csak megzavarja a normális munkavégzést, és alkalmat teremt egy újabb, RMDSZ-nek ártó sajtónyilvánosságnak.
A témához még hozzátartozik az is, hogy kiszállásaink során gyakran a megyei elnökkel, ügyvezetô elnökkel vagy egyes bizottságok képviselôivel minden esetben ki-ki a maga szakterületén ügyködött, így a Szabályzat-felügyelô Bizottság tagja is a szabályzatok értelmezésében segített ott, ahol arra alkalom adódott, vagy ahol arra igény mutatkozott.
Ami kizórólag a személyemet illeti, az RMDSZ-ben betöltött, konkréten kimutatható aktív tevékenységemért, az azelôtti nyolcéves periódust is beleértve, népünk egységének és összetartásának érdekében sok elismerésben részesültem, igaz, hogy elsôsorban a tagok részérôl.
Ezen túlmenôen az RMDSZ-tagnak, amennyiben nem befolyásolja a gyakorlatban tisztséget is betöltô szerepét, ami jelen esetben tény, szíve joga, hogy milyen gondolattal vagy irányzattal szimpatizál az RMDSZ megújulása érdekében. Jómagam megmaradok az eddigi tevékenységemmel a kaptafánál és azt nem tartom összemoshatónak minden bûnbakkeresô megnyilvánulással.
Tisztelettel Buksa Béla, a Maros megyei RMDSZ Ellenôrzô Bizottságának elnöke
A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság az egyik legalapvetôbb jog, mivel minden egyén legbelsôbb énjének azt a jogát biztosítja, hogy önmaga külsô kényszer nélkül valljon, fogadjon el bármely értékrendet, mely nem mond ellent a demokratikus állam jogrendjének.
Ez így nagyon tág, szép és alkotmányosan biztosított jog, melyet senki sem kérdôjelez meg. Csak idônként "megfeledkeznek"az állami intézményekben dolgozók arról, hogy léteznek olyan polgártársak, akiknek lelkiismeretük, illetve vallásuk eltér az övéktôl. Így fordulhat elô például az, hogy a tanügyminisztérium szombatra ír ki érettségi vagy más jellegû vizsgát, annak ellenére, hogy köztudott: ez a nap nem csak állami munkaszüneti nap, de sokak számára mindenféle munka, illetve világi jellegû elkötelezettségtôl mentes nap – vallási okokból.
Hasonló a helyzet a kötelezô katonai szolgálattal kapcsolatban is. Románia alkotmánya elôírja, hogy a fegyveres szolgálat mellett az alternatív civil szolgálat lehetôsége is létezzen. Többéves késéssel ennek törvényes keretei is megszülettek. A gond csak az, hogy ennek megalkotásában a törvényalkotók nem kértek véleményt sem a legérintettebbektôl (azoktól a felekezetektôl, melyek tanítása ellenzi a katonai szolgálatot), sem a témában jártas emberjogi szervezetektôl. Ilyen körülmények között a törvényes rendelkezésnek két alapvetô hibája van: nem biztosítja a lelkiismereti szabadságot, ugyanis a fegyveres szolgálatot csak vallási okból lehet visszautasítani (bizonyítva a felekezeti hovatartozást), másrészt a civil szolgálat valójában katonai szolgálat, hiszen katonai rendszernek alárendelt, így nem felel meg az érintett felekezetek legalapvetôbb elvárásának. Ez a két hiba tehát nem csak csökkenti, hanem teljességgel megsemmisíti a törvény értékét. A törvény módosítására, a hibák kiküszöbölésére közel kétéves árgyalás (a Honvédelmi Minisztérium és emberjogi szervezetek, illetve felekezetek képviselôi között) után sem került sor.
A visszás helyzetet mi sem jellemzi jobban, mint a tény: egyesek kérvényeket küldenek a katonai központokhoz, melyben azt kérik, hogy soroznák már ôket be – számukra az a válasz, hogy 35 éves korukig még van idô –, mások azt kérelmezik, hogy lelkiismereti okokból ne sorozzák ôket be, várva egy új, az európai normáknak megfelelô törvénykezést –, számukra pedig az a válasz, hogy nem lehet halasztani.
Mivel a hazai jogrendben elsôbbséget élveznek a Románia által aláírt nemzetközi emberjogi egyezmények, a törvényszéki tárgyalások során az igazságszolgáltatás annak a javára dönt, aki a lelkiismereti szabadságra hivatkozik. Csak az érthetetlen, hogy miért szükséges a katonai törvényszékeknek ilyen ítéleteket hoznia, s miért ne lehetne végre valósan (az állampolgárok és nemzetközi normák igényeinek megfelelôen) rendezni a civil szolgálat törvényes kereteit? Miért kell bizonytalanságban tartani tucatnyi fiatalt (hiszen nem az állam biztonságát, honvédelmi képességét fenyegetô tömegekrôl van szó), s ugyanakkor miért kell visszautasítani azokat, akik a katonai szolgálatot jognak és nem kötelességnek értelmezik? Ezek csak látszólag költôi, valójában teljesen emberi kérdések. Tíz éve várnak megoldásra.
Ha megszûnnek a szülôi jogok elvesztését elôidézô körülmények, a bíróság visszaítéli a szülôi jogokat elvesztett szülônek a szülôi jogok gyakorlását, hogy így visszakapva ezeket a jogokat, a gyermek felnövése, nevelése, tanulmányai, szakmai felkészítése és vagyoni érdekei ne legyenek veszélyeztetve. A gyermeket gyámság alá kell helyezni, ha mindkét szülôje meghalt, ismeretlenek, elvesztették szülôi jogaikat, eltûntnek vagy elhaltnak vannak nyilvánítva, gondnokság alá vannak helyezve, és a gyermek nem élvezi mindkét szülôje gondozását. A gyámság csak a kiskorú érdekében gyakorolható. Kötelesek a gyámügyi hatóságot öt napon belül értesíteni, attól számítva, hogy tudomást szereztek a fentebb felsorolt körülmények létezésérôl a következô személyek és szervezetek: a. – a kiskorúhoz közelálló személyek, a tömbházkezelôk és annak a háznak lakói, amelyben lakik a kiskorú; b. – az anyakönyvi hivatal haláleset bejegyzése alkalmával, valamint a közjegyzôk örökösödési eljárás megindítása alkalmával; c. – a bíróságok, az ügyészség és a rendôrség a szabadságvesztés alkalmával elrendelt, meghozott vagy végrehajtott intézkedések alkalmával; d. – az államigazgatási szervek, a közösségi szervezetek, a gyermekeket védelmezô szervezetek, valamint bármely más személy. A gyám kinevezését a gyámügyi hatóság eszközli hivatalból, a fentebb felsoroltak értesítése után. Nem lehet gyám: a. – a kiskorú vagy a gondnokság alá helyezett személy; b. – a szülôi jogok gyakorlásától eltiltott vagy cselekvôképtelennek nyilvánított személy; c. – a rossz magaviseletû, valamint az, akinek korlátozták törvény vagy bírósági ítélet alapján politikai vagy polgári jogainak gyakorlását; d. – az, aki különleges törvény alapján nem választhat vagy nem választható meg képviselônek; e. – az, aki egy másik gyámságot gyakorolt, de abból el lett távolítva; f. – az, aki a kiskorú ellentétes érdekeinek következtében nem tudná ellátni a gyámságot. Ha a gyámság idôszakában a fentebb felsorolt körülmények bármelyike bekövetkezik, a gyám eltávolítandó. A kinevezett gyám nem utasíthatja vissza a megbízatást. Mindemellett a megbízatás visszautasítható a következôk esetében: a hatvan évet betöltött személy, a terhes nô vagy egy nyolv évnél fiatalabb gyermek édesanyja, aki két vagy több gyermeket nevel, aki egy másik gyámi vagy gondnoki megbízatást már ellát, vagy aki betegsége, testi fogyatékossága, foglalkozása, a kiskorú vagyonától számított nagy távolság vagy más megalapozott okok miatt nem tudná ellátni ezt a megbízatást. Ha ezek a körülmények a gyámság idején keletkeznek, a gyám kérheti helyettesítését. A gyámügyi hatóság írásban értesíti a gyámot kinevezésérôl és rendelkezik arról is, hogy a kinevezési végzés a kiskorú lakhelyén illetékes polgármesteri hivatalban is ki legyen függesztve. A gyám jogai és kötelezettségei a kinevezés átvételétôl számítódnak, idôközben agyámhatóság a kiskorú érdekében ideiglenes intézkedéseket is hozhat. Az a gyám, aki kérte leváltását, köteles mindaddig helytállni, amíg nem döntenek visszahívását igénylô kérésérôl. A gyámság ingyenes kötelezettség. Mindamellett, a gyámügyi hivatal, figyelembe véve a kiskorú és a gyám anyagi helyzetét, valamint a vagyonkezelés során elvégzett munkát, megállapíthat egy bizonyos díjazást, ami viszont nem haladhatja meg a kiskorú vagyonából származó jövedelem tíz százalékát. A gyámügyi hatóság a körülményektôl függôen módosíthatja vagy meg is szüntetheti ezt a juttatást. A gyámság alá helyezett kiskorú a gyámjánál lakik. Csak a gyámügyi hatóságengedélyével rendelkezhet a kiskorú más lakhellyel. A gyám kötelessége gondoskodni a kiskorúról. Kötelessége felnevelni a gyermeket, gondoskodni egészségérôl és testi fejlôdésérôl, nevelésérôl, tanulmányairól, a gyermek tehetségének megfelelô szakmai felkészítésérôl, annak érdekében, hogy az a társadalom hasznos tagjává váljon. A gyám (tutore) köteles a kiskorú javait keelni, polgári ügyeletekben képviselni, de csak addig, amíg el nem éri tizennegyedik életévét. Tizennegyedik életéve után a kiskorú egyedül gyakorolja jogait és ugyanígy kötelezettségeit, de csak a gyám elôzetes jóváhagyása után.
Az elôzetes hozzájárulás célja a kiskorú gyámolt megvédése harmadik személyek esetleges visszaélései ellen. A gyám is ugyanolyan jogokkal jogokkal rendelkezik, mint a gyámügyi hatóság, ami a tizennegyedik évét betöltött kiskorú tanulmányi, szakmai felkészülése és ennek érdekében történô lakhelyváltoztatási jogát illeti, bárkitôl visszakérheti a kiskorú gyámoltat és semmilyen jogot nem igényelhet a gyámsága alatt lévô kiskorú vagyonával szemben. A gyám kinevezése után és ennek jelenlétében a gyámügyi hatóság képviselôje a helyszínen ellenôrzi a kiskorú összes javait, ezekrôl leltárt készít, amit elôterjeszt jóváhagyás végett a gyámügyi hatóságnak. A gyám, a férj, az egyenes ági leszármazottak, a testvérek a kiskorúval szemben fennálló anyagi természetû követelései csak a gyámügyi hatóság engedélyével fizethetôk ki. A gyámügyi hatóság, hivatal állapítja meg a kiskorú egyévi eltartásához szükséges pénzösszeget és vagyonának ügykezelési módját. A körülményektôl függôen ezt az összeget módosíthatja is. A kiskorú ltartásához és vagyonának ügykezeléséhez szükséges pénzösszegek a vagyon jövedelmeit terhelik. Ha a kiskorú jövedelme nem elégséges, a gyámügyi hatóság elrendeli a kiskorú vagyonának eladását. Ha a kiskorú nem rendelkezik vagyonnal, nincsenek szülei vagy eltartásra kötelezett más rokonai, a gyámügyi hatóság a munka és szociális védelmi megyei igazgatósághoz fordul, hogy járuljon hozzá a kiskorú eltartásához. A kiskorú nem köthet jogügyletet a gyámmal, a házastárssal, a gyám testvéreivel vagy ennek egyenes ági leszármazottaival. A gyám a kiskorú nevében nem ajándékozhat és nem szavatolhatja mások kötelezettségeit. A gyám a gyámügyi hivatal elôzetes jóváhagyása nélkül nem adhatja és nem zálogosíthatja el a kiskorú vagyonát, nem mondhat le vagyonjogi követeléseirôl és nem köthet az ügykezelés jogkörén túllépô jogügyletet. A fenti rendelkezések megsértésével kötött jogügyletek megsemmisíthetôk. Mindemellett a gyám a gyámügyi hatóság elôzetes engedélye nélkül is eladhatja a megsemmisülésnek, a megromlásnak és megongálódásnak kitett javakat, valamint a kiskorú számára hasznavehetetlenné vált javakat. A gyámügyi hatóság a jóváhagyást csak abban az esetben adja meg, ha a jogügylet a kiskorú számára vitathatatlan elônyt jelent, vagy ha a kiskorú szüksége ezt megköveteli. A jóváhagyás minden esetben csak minden jogügyletre külön-külön adható meg. Eladás esetén a jóváhagyás meg kell jelölje, hogy ez megegyezés alapján vagy milyen más módon történik. Minden esetben a gyámügyi hatóság kijelölheti a gyámnak, hogy befolyt összegek milyen módon legyenek felhasználva. Azok a pénzösszegek, amelyek már nem szükségesek a kiskorú eltartásához vagy javainak kezeléséhez, az értékpapírokkal együtt pénzintézetben lesznek elhelyezve a kiskorú nevére, ahonnan csak a gyámügyi hatóság engedélye alapján vehetôk ki. Amikor a gyám és a kiskorú között érdekellentét keletkezik, amely azonban nem követeli meg a gyám kicserélését, a gyámügyi hatóság kinevez egy gondnokot (curator). A tizennegyedik életévét betöltött kiskorú a gyám elôzetes enged'e9lyével köthet jogügyleteket, amikor azonban érdekellentét áll fenn a gyámmal szemben, vagy amikor a szülô vagy a gyám betegség vagy bármilyen más okból nem tudja engedélyezni a kiskorú jogügyletét, az engedélyt a gondnok adja meg. Ha a kiskorú olyan jogügyletet köt, amit a gyám csak a gyámügyi hatóság jóváhagyásával engedélyezhet, kötelezô ezen hatósági szerv jóváhagyásának elôzetes megszerzése. A gyám a kiskorú nevére leteheti a pénzintézetbe az eltartáshoz szükséges összegeket is. A kiskorú még jóváhagyással sem ajándékozhat és nem garantálhatja mások kötelezettségeit. E rendelkezések megsértésével kötött jogügyletek megsemmisíthetôk. A gyám a kiskorú gondozásának körülményeirôl és javainak kezelési módjáról évente jelentést kell elôterjesszen a gyámügyi hatóságnak. A jelentést a naptári év végétôl számítva harminc napon belül kell elôterjeszteni. Az évi jelentésen kívül a gyámügyi hatóság kérésére a gyám bármikor köteles ilyen értelmû jelentés, beszámoló elôterjesztésére.
(Folytatjuk)
IV. Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál a várban és a hálón
A Magyar Kultúra Alapítvány a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében ismét megrendezi a kortárs magyar karikatúra mustráját hazai és határon túli karikaturisták és szatirikus képzômûvészek részvételével.
A IV. Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztiválra a várban, az alapítvány
Szentháromság téri épületében, valamint analóg internet kiállításként az
Internettóban kerül sor 2000. március 20. és április 10. között.
A kiállítás témája: "Szép vagy, gyönyörû vagy, Magyarország…"
A szélesen értelmezhet témára a következô kategóriákban várunk kiállításon még nem szerepelt mûveket:
Sajtókarikatúra: humoros-szatirikus társadalomkritikai és politikai rajzok,
magazin-karikatúrák, portrék. Képzômûvészeti karikatúra: szatirikus-groteszk festmények, grafikák, rajzok, kisplasztikák, tárgykarikatúrák és installációk. Fotókarikatúra: szatírikus szociofotók, humoros zsáner -és riportképek stb. Junior karikatúra: 14 éven aluliak humoros, v. vicces festményei, rajzai, montázsai, kisplasztikái, fotói stb.
A kétdimenziós mûvek képtükre legfeljebb A/4- es lehet; -ennél nagyobbakhoz A/4-es fénymásolatot kérünk. Kategóriánként max. 5 db paszpartúra nélküli mû küldhetô, a hátoldalon az alkotó és a mû adataival. A munkákat a következô címre várjuk:
Magyar Kultúra Alapítvány, H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6.
Szeretnénk, ha ez a kiállítás nemcsak Magyarországot mutatná meg a
karikatúra tükrében, de a magyar képi humor sokféleségét és korszerûségét is. Ezért a pályázati kategóriák köre egy speciális internet kategóriával bôvült:
GAGnet: a gondolatot képi gegben megjelenítô humoros- szatirikus-groteszk kifejezésmódok internet- adaptációja; a hagyományos képi humort számítógépes eljárásokkal dinamizáló módszer.
Lényege a szöveg nélküli (egyetemesen érthetô) humoros, v. szatirikus geg és a radikálisan eszköztelen, pár másodperces klipszerû animáció, ill. a bonyolult animációs programokat helyettesítô technikai ötlet (scannelt
mozgásimitáció, pixilláció; szín-, méret- és torzuláseffekt, schwenk és zoom- imitáció stb). Animálható saját grafika, fotó, vagy videorészlet, de
reprodukció, tárgy, anyag, régi fénykép stb. is.
A GAGnet kategóriában egy-egy alkotó, ill. csoport max. 5 db 10 mp-nél nem hosszabb GIF, v. AVI formátumú, címfelirat és hang nélküli munkával pályázhat. Az adatokat kérjük mellékelni. A mûveket hajlékony lemezen, CD-n, vagy e-mail-csatolva a következo címekre várjuk: Internetto (GAGnet) 1012 Budapest, Márvány u. 17. e-mail-csatolás: "GAGnet" <ugyelet@internetto.hu>
Beküldési határidô minden kategóriában: 2000. március 1.
A mûveket szakzsûri válogatja. A hagyományos kategóriák összdíjazása:
600.000 Ft, valamint különdíjak. A GAGnet díjai: I. díj: 100.000 Ft; II. díj: 70.000 Ft; III. díj: 50.000 Ft; nagydíj: személyi számítógép perifériákkal. Kérjük a munkák – elsôsorban a kisplasztikák és applikációk – szakszerû csomagolását. A zsûrizett alkotások elsô közlési jogával a fesztivál rendelkezik. A mûveket nem küldjük vissza; ezek kiállítás után, 2000 végéig vehetôk át az alapítványnál. További információk okt. 1.-tôl az Internettóban, a fesztivál címoldala alatt találhatók. Szakmai kérdések a GAGnet e-mail címére küldhetôk 2000. márc. 1.-ig.
KULTURÁLIS TÁMOGATÁSI MEGÁLLAPODÁS
Mely létrejött az alulírottak között a következô tárgyban:
A támogató ............................... a referencia anyag ismeretében (háttérinformációk a mellékletben vagy az interneten (http://internetto.hu/extra/karika/) a következôk szerint támogatja a
karikatúra fesztivált, illetve annak a támogató profilja szerinti
kategóriáját. 1. ............ Ft. összegû dijjal, melyet a támogató vagy annak
képviselôje személyesen ad át a rendezvény 2000. március 20-i megnyitóján.
2. A fesztivál költségeinek ................... Ft. összegû támogatásával, mely kulturális támogatásként a Magyar Kultúra Alapítvány 11786001-21034161 sz. számlájára utalva adókedvezményre jogosít.
A Magyar Kultúra Alapítvány, valamint a fesztivál szervezôi a következôket vállalják:
1. A támogató nevét, logoját (esetleg profilját röviden tartalmazó
szövegelemet) kifejezetten megjeleníti a fesztivál 5 kiállításán (köztük a
minimum 100.000-s nézettségû internet-tárlaton), a fesztivál nyomtatványain, továbbá a felajánlott díjjal kapcsolatban a nyomtatott és
2. A támogató képviselôje részvételre jogosult a támogatott kategória
zsûrijében. (idôpont: 2000 március 5), valamint a sajtótájékoztatón. (A
támogatónak megfelelô mennyiségû, illetve minôségû mû hiányában a
felajánlott díjat jogában áll visszatartani)
Bolyai János halálának 140. évfordulójára emlékezünk. A matematikatörténet egyik meghatározó alakja 58 évesen, 1860. január 27-én hunyt el Marosvásárhelyen, ahol életének nagyobbik felét leélte, és ahol földi maradványai is nyugosznak. Ez minket, e város lakóit mindig büszkeséggel tölthet el, ugyanakkor gondolatokat is ébreszthet bennünk, hogy emlékét még jobban becsüljük, s azt még inkább tudatosítsuk a mai nemzedékben is.
Bár életének utolsó szakaszát többen leírták már, mégis elevenítsük fel most is ezeket az éveket, hónapokat. Bolyai Jánost néhány éves hadmérnöki pályafutása után nyugdíjazzák és az alig 31 éves fiatalember 1833 nyarán kiábrándultan, betegen érkezik haza szülôföldjére. Életének hátralevô 27 esztendejét gyerekkori álmodozásainak, tervezgetéseinek színhelyén, Marosvásárhelyen és Domáldon töltötte el. 1831-ben megjelent korszakalkotó mûve A tér abszolút tudománya, vagy ismertebb nevén az Appendix. A matematikairodalom egyik gyöngyszeme nem hozta meg szerzôjének a megérdemelt elismerést, pedig Gauss – az akkori világ legnagyobb matematikusa – is olvasta, de kétes értékû dicséretével csak fájdalmat okozott Jánosnak. Ma már tudjuk, hogy az Appendix eszméit kora nem tudta befogadni, azok csak Bolyai halála után váltak az emberiség közkincsévé.
Életrajzának írói hangsúlyozzák, hogy marosvásárhelyi és domáldi tartózkodásának idején már nem foglalkozott matematikai kérdésekkel. Egyik "méltatója" nem is olyan régen még azt írta: életének második fele haszontalanul, kényelmetlenül, anyagi gondok között vergôdve telt el. Valószínû, hogy ezeket és az ehhez hasonló mondatokat a tájékozatlanság szülte. Olyan olvasmányok hatására íródtak, amelyek feledékeny vagy elfogult tanúk elmondásaira támaszkodtak. Az igaz, hogy napjait átszövi a meg nem értés, a betegség és a szegénység, de nem élt haszontalanul, hiába. Elkészítette ugyan nagy munkáját, de "tüzes, gyors" szíve s elméje tovább forrt, nem engedte nyugodni. Ezekben az években is megszakítás nélkül dolgozott. Napestig ült íróasztala mellett, hogy fóliáns nagyságú papírjait vagy sokszor apró papírszeletkéit teleírja a gondolatait megörökítô betûkkel. Sokezer oldalnyi kéziratot hagy örökül. Ezekbôl 14.000 oldalt a Bolyaiak kedvenc szellemi mûhelyében, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai könyvtárban ôriznek gondos kezek.
Egy idô óta mindinkább megerôsödött a közvéleményben az a gondolat, hogy Bolyai kéziratainak már minden titkát felfedtük, már úgy hittük, hogy Bolyai János csak a geometriában alkotott nagyot, a matematika más ágaiban nem ért el említésre méltó eredményt. Halála óta 140 év telt el, ennyi idônek elegendônek kellett volna lenni ahhoz, hogy minden valamire való rejtôzködô gondolatát napvilágra hozzuk és közreadjuk. Úgy gondoljuk, hogy Bolyai János matematikai világa mára már nyitott könyvvé vált.
A legutóbbi néhány évben kéziratainak újabb tüzetes átvizsgálása azonban megmutatta, hogy hagyatéka (saját szavaival) sok "kincset" rejt. Megfejtve a nehezen olvasható feljegyzéseket, meglepôdve fedezhetjük fel, hogy mennyire termékenyek voltak Bolyai számára ezek az értelmetlennek mondott marosvásárhelyi és domáldi évek. A hátrahagyott írások, édesapjával, Farkassal váltott, eddig ismeretlen matematikai tárgyú levelek tartalmazzák azokat a felfedezéseket, amelyeket János éveken át rótt. Fény derült arra, hogy Bolyai nem csupán a geometriával, de saját korában jelentôsnek számító algebrai és számelméleti problémákkal is foglalkozott, s mai szemmel igen jelentôs tudományos eredményeket ért el. Megváltozott az eddig eléggé merev Bolyai- képünk. Árnyaltabb, színesebb, végre igazabb lett. Egy olyan tudóst ismerhettünk meg, aki szakterületének számos ágába behatolt, és ott úttörô munkát végzett.
Bol