|
LII. évfolyam 17. (14373) |
2000. január 22., szombat |
Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen.
Nemzetközi Jugoszlávia-értekezlet Bulgáriában
A bolgár kezdeményezésre ma a Plovdivtól 35 kilométerre lévô Hiszáriában megrendezendô regionális konferenciára a Jugoszláviával határos országok – Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Macedónia, Magyarország és Románia miniszterelnökét, valamint Javier Solanát, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fôképviselôjét és Sergio Balanzinót, a NATO fôtitkárának a helyettesét hívták meg.
Az egynaposra tervezett tanácskozáson a résztvevôk a nyáron Szarajevóban kötött délkelet- európai stabilitási és újjáépítési egyezményben foglaltak végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket vitatják meg.
A bolgár kormányfô figyelmeztette magyar és macedón kollégáját, hogy az influenzajárványra való tekintettel jó lenne, ha terhes feleségük nem kísérné el ôket, mert az országban a betegség állítólag már emberéleteket is követelt. Az utóbbi napokban a bolgár kormány tagjainak fele is megbetegedett, köztük a miniszterelnök Iván Kosztov is – közölték bolgár sajtóforrások.
Helyhatósági választások májusban?
A miniszterelnökökkel a kormánypalotában tartott megbeszéléseit követôpen Ion Iliescu elmondta: a helyhatósági választások május végére és nem júniusra való kiírását tartják jónak, minthogy júniusban szervezik a Labdarúgó Európa Bajnokságot, mely miatt az ország "nehéz helyzetben lesz".
A parlamenti választások megszervezését októberben vagy november elején javasolja, hogy az új pénzügyi évet a választások után alakított kabinet kezdje el.
A választások idôpontjának kijelölése érdekében a parlamenti pártok mielôbbi találkozását javasolta, hogy "kellô idôben történjen" a választások megszervezése.
A parlamenti és az elnökválasztások elkülönítését "termesztésnek" vélte, de az elnökválasztás elhozását javasolta. Ideális az lett volna, hogy a parlamenti és a helyhatósági választásokra egyszerre kerüljön sor, de errôl már késô tárgyalni – mondotta.
Az Alma MAter felsôoktatási szakszervezeti szövetség végrehajtó bürója pénteki ülésén úgy döntött, január 24- én a fôiskolai tanárok nem lépnek sztrájkba – nyilatkozta Rasvan C. Bobulescu szövetségelnök.
A szövetség döntését azzal indokolta, hogy most folynak a konfliktus feloldását és a fôiskolai oktatók bérköveteléseinek kielégítését célzó tárgyalások. A közoktatás sztrájkjához való csatlakozás megtagadásának másik oka az, hogy 350 ezer diák számára megkezdôdött a vizsgaidôszak.
A szövetség február 4-re hívta össze Bukarestbe az Alma Mater Országos Tanácsát, az addig folytatott tárgyalások eredményeinek elemzése végett. A tárgyalások eredményeinek függvényében fog február 4-én az Országos Tanács dönteni a konfliktus fenntartása vagy lezárása mellett.
A bukaresti ügyvédi tanács elhatározta, hogy január 24-én 10 és 15 óra között felfüggeszti tevékenységét.
A Rompreshez eljuttatott pénteki közleményben Toma Dragomir ügyész, a tanács dékánja rámutatott, hogy a bukaresti kamara szolidarizál mindazon ügyvédekkel, akik tiltakozásba kezdtek a szakma megvédéséért és a jogrend helyreállításáért. Amennyiben a hatóságok nem lépnek közbe a jogrend helyreállításáért az ügyvédi szakmában, a tiltakozást, hasonló formában, január 26–27-én felújítják.
Az ügyvédek a szakmájuk gyakorlására vonatkozó decemberi sürgôsségi rendeletekben elôirányzott szabályozások miatt elégedetlenek.
Az ügyvédi tanács eldönto a tiltakozás formáját és idôrartamát, ha kéréseik nem oldódnak meg – mutat rá az említett forrás.
Örömmel olvastam ki nyilatkozatodból, hogy a közéletben nem mások egyéni és csoportérdekeinek kell érvényesülniük, hanem a te "egyéni és csoportérdekeidnek (hatalom, rang, pénz, befolyás)".
Igazad van: ha már létezik egy szabályosan megalakult Maros megyei döntéshozó RMDSZ-testület (TKT), amely nem a te egyéni és csoportérdekeidnek megfelelôen mûködik, akkor egy másikat kell létrehozni, ha nem szabályosan, hát akkor "szabályszerûen" és méghozzá sürgôsen, a helyhatósági és parlamenti választások elôtt. Csak így remélhetô, hogy a képviselô- és szenátorjelölések ügyében ne a Hatalmon Lévôk és Holdudvaruk (HJH), hanem a Hatalomra Áhítozók és Leendô Holdudvaruk (HÁLH) döntsenek.
Nagyon ügyes a módszered: a Rendkívüli Küldöttgyûlés nem kelti államcsíny látszatát, de megyecsínynek tökéletesen megfelel. Leleményes az is, hogy az egység szándékának hangsúlyozásával próbálod eloszlatni valódi szándékod iránti jogos kétségeket. Gratulálok a transzparenciához is: csak a vak nem látja, ki ellen irányulsz és ki áll mögötted. Igaz, hogy a kiáltványodban a kelleténél több a populista szólam, de az a fontos, hogy meggyôzôen hasson és hogy az a gazember csendes többség álljon végre félre. Akinek pedig hányingere támadna, a mellék- és utóhatásokra vonatkozóan ne kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét. Inkább ôrizze meg és használja józan eszét és becsületét. De vigyázz, lesznek óvatos ravaszok, akik kivárják, sikerül-e a megyecsínyed, s utólag megtudhatod, hogy ôk már elôzôleg is veled mindörökké.
Kár, hogy rövid kiáltványodban nem kevesebb mint négyszer állítod, hogy "egy alulról jövô kezdeményezés" vagy. Ez sajnos a felülrôl jövô sugallatot sugallja. De ami alulról jön az nem aljas, ugye?
Ami pedig a Rendkívüli Küldöttgyûlés költségeit és az egész akció erkölcsi veszteségeit illeti: ate egyéni és csoportérdekeid szerintem most fontosabbak az anyagias és moralizáló akadékoskodásnál. Ne hallgass az aggódó értelmiségiekre sem, nehogy a végén az aggódóknak legyen igazuk: valakik általad a Maros megyei magyarok egyéni- és csoportérdekei ellen készülnek cselekedni.
Egyébiránt te is tudod, kedves Nyárádszeredai Kezdeményezés, hogy a közéletben nincs személyi érdekmentesség, de tömeges érdektelenség még lehet.
e.m.k.
(egy marosvásárhelyi kezdemény)
– hangzott el a PUNR megyei szervezetének tegnapi sajtótájékoztatóján, amelyen egyebek mellett természetes módon terítékre került Marosvásárhely polgármestere és a kétnyelvû feliratok is. Tuniillik, Fodor Imre állítólag olyan kijelentést tett, hogy a kétnyelvû feliratok kitételéhez nem szükséges tanácsi határozat, elég egy polgármesteri döntés. Erre a felvetésre Ioan Cotutiu megyei elnök azt mondta, hogy Fodor Imre összetéveszti az országokat, Lazar Ladariu képviselô szerint "nem egy ország császára, hogy önkényesen megszegje az alkotmányt és a törvényeket. Ráadásul Vásárhely nem akármilyen város, itt vér folyt 1990 márciusában, s mielôtt könnyelmûen dobálózna a szavakkal meg kellene gondolnia mit mond, mert a tûzzel játszik".
Cotutiu ugyanakkor szégyentelennek nevezte a polgármesteri hivatalt, amely nem átall havi 120 milliós telefonszámlát fizetni az adófizetôk zsebébôl, amikor a lakosság nagy része éhezik. Összehasonlításként kijelentette, hogy a megyei tanács egy egész évre fizetett 98 millió lejt a telefonszámlákra. A sajtótájékoztatón jelen levô Vasile Dobrescu szenátor szerint Fodornak nincsenek jó jogtanácsosai, mert a 22-es számú sürgôsségi kormányrendelet már nincs hatályban.
A Fodor-témán túl, Ladariu képviselô egy PUNR-közleményt olvasott fel, amelyben egyebek mellett követeli a kormánytól, január végéig terjessze elô a költségvetési tervezetet, hogy februárban elfogadhassák, legyen reális adókedvezmény, illetve prioritással kezelje a mezôgazdaság, az infrastrukúra, valamint a kis- és középvállalatok kérdését.
Ezenkívül megtudtuk, hogy utolsó csepp vérükig hûek maradnak a PUNR-hez, tárgyalásokat folytatnak a PDSR- vel egy, a helyhatósági választásokra szóló szövetségrôl, amelyet közös protokollumban szentesítenek, s ezt február 4-én közös sajtótájékoztatón hozzák a közvélemény tudomására. Egyelôre nem gondolkodnak a saját jelölésükrôl, majd a párt eldönti, hogy indulnak-e a választásokon vagy sem. Azt is elmondták, hogy bárkivel hajlandók a közös polgármester-jelöltrôl tárgyalni, csakhogy nemigen van akivel, ám ha magukra maradnak, akkor nekik is lesz saját jelöltjük.
A Népújság január 15-i számában, a TKT-ülésrôl szóló beszámoló egy részletet idéz a Szabályzat-felügyelô Bizottság jelentésébôl:
"... hogy egy egyhangúlag hozott döntés erkölcsi kárt okoz a szervezetnek s megkérdôjelezi az önök alkalmasságát" (Kelemen Atilla idézett a jelentésbôl)"
Ez bizony butaság. Csakhogy a bizottság jelentése nem ezt tartalmazza, az idézôjel és a zárójelbe tett megjegyzés ellenére sem. Ezek a sorok félretájékoztatják az olvasót, és diszkreditálják a jelentés aláíróit, még ha rosszhiszemû szándékosságot nem is feltételezünk az idézet pontatlansága mögött. A szóban forgó szövegrész pontosan és egészében így hangzik:
"A 126-os számú határozat kimondja az 52. cikkely f. pontjának törlését. Az idézett pont a szövetségi szabályzat területi szervezetekre vonatkozó fejezetének 20. cikkelye g pontjának szó szerinti ismétlése. A TKT a küldöttgyûlés egy olyan hatáskörét törölte, amelyet a szövetségi szabályzat kötelezôen elôír. A demokráciának általánosan elfogadott szabálya, hogy a választott személyeknek vagy testületeknek beszámolási kötelezettségük van választóikkal szemben. Ezt a szövetségi szabályzat e pontja tartalmazza. A kongresszus azonban figyelembe vette azt a lehetôséget, hogy a küldöttgyûlés a belsô választások alternatíváját is választhatja "a TKT választott képviselôi tisztújítására«, és azért, hogy még egy ilyen lehetôség se legyen felhasználható a küldöttgyûlés elôtti beszámolás kötelezettségének megkerülésére, külön cikkelyben rögzítette, hogy a küldöttgyûlés "meghallgatja és elfogadja a választmány tevékenységérôl szóló jelentést, vagy visszautasítja és dönt a szankciókról», függetlenül tehát a választmány testületeinek számától és megválasztásának módjától. A szabálysértô döntések sorában a 126-os számú határozat a legsúlyosabb. A TKT ezzel úgy vétett a szövetségi szabályzat és a demokrácia alapvetô értékei ellen, hogy a döntéshozatal hierarchiájában felette álló testületnek a hatáskörébe durván beavatkozott, és egyben megtagadta beszámolási kötelezettségét választói elôtt. A 126-os számú határozat érvénytelenségének kimondásán túl meg kell állapítani: egy ilyen egyhangúlag hozott döntés – függetlenül attól, hogy annak indítéka a rosszhiszemûség, a politikai kultúra alacsony színvonala, vagy a felelôsségérzet teljes hiányából származó felületesség –, erkölcsi kárt okoz a szervezetnek, és megkérdôjelezi a testület alkalmasságát a döntéshozatalra."
Köszönöm jószándékú együttmûködésüket a kiigazításban.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetôi a 2000. január 13-án Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban megtartott értekezletükön döntöttek a "Sapientia Alapítvány" létrehozásáról, melynek célja a Romániai Alapítványi Magánegyetem szervezése és kiépítése. Az egyetem szervezése a Magyar Köztársaság költségvetési támogatását élvezi.
Az alapítók úgy határoztak, hogy az alapítvány kuratóriumába az egyetemi és tudományos közélet ismert és elismert képviselôit kérik fel. Ezért egyöntetûen a kuratórium elnökének Tonk Sándort, tagoknak: Birtalan Ákost, Brassai Zoltánt, Marton Józsefet, Szilágyi Pált, Tolnay Istvánt, Toró Tibort, Tánczos Vilmost és Tôkés Eleket kérték fel. – áll abban a sajtóközleményben, amelyet Mikó Lôrincz titkár juttatott el tegnap szerkesztôségünkbe.
2000. január 21-27. között a következô idôpontokban és helységekben kerül sor a beszámoltató-kiértékelô gyûlésekre:
Január 22., 15 óra: Régen kerület, a disznajói kultúrotthonban, részt vesznek: Furó Attila és dr. Vass Levente a kampánystáb tagjai.
Január 23-án, 10 óra: Marosvásárhely, 11- es körzet, a Kapa utcai református templomban, részt vesznek: dr. Kincses Elôd, a kampánystáb elnöke és Dávid Csaba kampánystáb-tag.
Meghívottak: Fodor Imre polgármester, Frunda György szenátor, Kerekes Károly és dr. Kelemen Atilla képviselôk.
11 óra: Ludas kerület, a csekelaki református templomban, részt vesz dr. Vass Levente kampánystáb-tag.
15 óra: Dicsô kerület, a bonyhai kastélyban, részt vesz dr. Kakassy Sándor kampánystáb-tag.
Január 24., 17 óra: Marosvásárhely, 9-es körzet, a Cserealji református templomban, részt vesznek Fúró Attila és Dávid Csaba kampánystáb-tagok.
Meghívottak: Fodor Imre polgármester, Orbán Dezsô alpolgármester, Kerekes Károly és dr. Kelemen Atilla képviselôk.
Ráduly Levente, a kampánystáb sajtófelelôse
Igazi tél köszöntött ránk. A nagy hidegek után néhány napja mindegyre havazik. Mi a helyzet a megyében, van-e fennakadás a közúti és vasúti forgalomban? – ennek néztünk utána a tegnap.
Varga István, a megyei útügy technikusának tájékoztatása szerint a Nyárádtô – Ákosfalva, Marosvásárhely – Mezôrücs és Vásárhely – Mezôbánd közötti megyei utak járhatók voltak. A hófúvások miatt Mezôrücs – Uzdiszentpéter között, a 27–00 kilométerkôtôl a 43–500-as kilométerkôig csak az egyik sávon közlekedtek a jármûvek. A Mezôsámsond – Szénafû közötti útszakasz két napja járhatatlan. Csütörtökig a Mezôszengyel és Mezôbodon közötti községi úton hótorlasz volt, ezt eltakarították. Ugyancsak csütörtökön tették járhatóvá a Mezôpagocsa és Mezôsámsond közötti megyei utat. Továbbra is le van zárva a Szászrégen – Marosoroszfalu – Déda közötti 154 A megyei út, valamint a Disznajó – Felsôrépa közötti 154 B megyei út. A hótorlasz miatt lehetetlen megközelíteni a fôúttól Bátost. A megyei útügy adatai szerint járható a Dicsôszentmárton elôtti Csergedi-hegy, és homokkal szórták le a megyei utakat Nyárádszereda és Gálfalva térségében is. A Mezôpanit és Székelykövesd közötti utat letakarították, homokkal szórták le. Ezzel szemben a tegnap járhatatlan volt a Nagysármás – Csehtelke közötti útszakasz. A helyi tanács egy hómarót igényelt a megyei útügytôl, amellyel a tegnap délután dolgoztak a hó eltakarításán. Ugyancsak a tegnap délben szabadították fel a Mezôkecedtôl Kolozs megye határáig terjedô megyei utat a hótorlasz alól.
A Búzaházára vezetô közötti 3,5 kilométeres köves bekötô úton a tegnap 30-50 centis hóréteget mértek. Délben a vadadi bekötôút vált járhatatlanná a hófúvás okozta torlasz miatt.
Hóekével felszerelt traktorral és egy homokszóró kocsival dolgozik a szovátai polgármesteri hivatal. Mátyás Endre polgármester elmondta, jelenleg már több sót és homokot dobtak az utakra, mint a tavaly egész télen. A sóbányából hozzák az ôrölt sót, amit az aszfaltutakra szórnak. A város területén levô valamennyi út járható. Hó borítja, de járható a Szováta – Illyésmezô – Sóvárad közötti útvonal is. A Téli Játékok közeledte miatt a polgármester egy hóekét kért a megyei útügytôl, amellyel a jövô héten takarítják le a Szováta és a sípálya közötti nyolc kilométernyi útszakaszt, szélesítik meg a sávokat.
A katasztrófa-elhárító megyei bizottság szerkesztôségünkbe eljuttatott értesítése szerint a kiadós havazás miatt a tegnap a következô utakon akadozott a közlekedés: Oláhkocsárd – Dicsôszentmárton (14-es országút), Marosugra – Marosvásárhely (15-ös országút), Szászrégen – Palotailva – Maroshévíz (15- ös országút), Szászrégen – Bátos (154-es megyei út), Szászrégen – Laposnya (153 C megyei út).
"Emlékeztetjük azokat a polgármestereket, akik elnökei a helyi katasztrófa-elhárító bizottságoknak, kötelességük közbelépni a szükséges felszereléssel és mozgósítani a lakosságot a kiadós havazás következményeinek elhárítására" – olvasható a közleményben, amelybôl az is kiderül, hogy a hegyvidékre saját autóval utazni szándékozó gépkocsivezetôk fokozott figyelemmel közlekedjenek, mert fennáll annak a veszélye, hogy hólavinák keletkeznek, amelyek elzárják az utakat.
A következô két napra további havazás várható. A levegô hômérséklete mínusz 12 és mínusz 16 fokra süllyed. Az alsóbb értékek Erdély keleti részén várhatók.
A vízügyi igazgatóság tájékoztatása szerint a tegnap a következô hórétegvastagságot mérték: Ratosnya 84 centi, Gödemesterháza 87, Szászrégen 33, Beresztelke 35, Libánfalva 46, Laposnya 88, Marossárpatak 25, Szováta 53 (a városban, a sípályán jóval több), Bánd 19, Sóvárad 41, Marosludas 16, Bözödújfalu 23, Balavásár 24, Zágor 23, Dicsôszentmárton 16, Segesvár 21. Brassó- Pojanán a hó vastagsága 53, a Medgyes melletti Szászszentlászlón 23, a Bucsinon 92 centi volt. Marosvásárhelyen a hóréteg vastagsága 23 centi volt. Hargita megyében a következô értékeket mérték: Gyergyóújfalu 36, Székelyudvarhely 19, Székelyvarság 55, Sikaszómezeje 55, Kányád 45 cm.
Négy távolsági busz utasai kényszerültek arra az utóbbi két nap, hogy a havazás miatt félútról gyalog vagy alkalmival menjenek tovább rendeltetési helyükre. Pop Horea Florea, a távolsági buszállomás igazgatója elmondta, nem takarították le idejében a Marossárpatak és Pókakeresztúr közötti útszakaszt, a síkos úton a gépjármûvezetô elvesztette uralmát a jármû fölött, amely a sáncban kötött ki. Személyi sérülés nem történt. Az utat közel négy óra múlva tették járhatóvá a hóekék. Január 19-én Kislekence és Mezôsámsond között egy egész napot vesztegelt az autóbusz. A hótorlasz miatt a másnap reggel Sámsondról a megyeszékhelyre induló járatot, valamint a reggel 6 órakor a Marosvásárhely – Sámsond útvonalon közlekedô járatot felfüggesztették. Szerdán a Vásárhelyrôl Vármezôre induló autóbusz a székelyhodosi útelágazásnál nem tudott továbbjutni. Csütörtökön háromórás késéssel ért Uzdiszentpéterre a Vásárhelyrôl indult autóbusz. Az ok: Szentpéter és Mezôdomb között az utat nem takarították le. A tegnap nehézkes volt a közúti forgalom a Székelyhodos községhez tartozó iszlói dombon.
Hogy ne függesszék fel ezeket a járatokat, két napig kerülô utakon jártak a távolsági buszok. Az igazgató elmondása szerint az országutakon nem voltak komolyabb problémák, fennakadások a megyei és községi utakon adódtak.
Az európai rangú útvonalakon zavartalan volt a tegnap a jármûforgalom. A Brassó és Kolozsvár felé vezetô utakat egész nap 2-3 centis hóréteg borította. "A hófúvás miatt, akinek nem muszáj, ne induljon útnak" – figyelmezteti a lakosságot Szabó László, az országutak igazgatóságának mûhelyvezetôje. Elmondta, Ratosnyán csütörtök este 10 órától megállás nélkül dolgoznak, takarítják a havat, homokkal és sóval szórják az utakat. A Ratosnya – Gödemesterháza közötti 15-ös számú országút bal oldalán hóomlás volt, ami beborította az egyik sávot.
A megyeközpont 411 útja közül 220 van leaszfaltozva. Ebbôl 97 tisztán tartására kötött a vásárhelyi polgármesteri hivatal szerzôdést a Citadin Presttel. Sigmirean Mircea igazgató elmondta, a tegnap az 1848-as utat, a Segesvári terelôutat, a Hidegvölgyet, a Pandúrok útját, az Arató, a Budai Nagy Antal, a Gábor Áron utcát, valamint a maroskeresztúri szeméttároló felé vezetô utat szórták le összesen 18 tonna homokkal és sóval. A hét végén a Citadin héttagú intervenciós csoportja állandó készültségben lesz.
A segesvári vasúti állomáson áthaladó vonatok közlekedésében nem volt fennakadás. A Temesvár – Galac vonalon közlekedô 1974-es gyorsvonat 30 perces késéssel ért a vásárhelyi állomásra.
Lapzártától reggelig az általános helyzetkép változhat, elôrejelzések szerint inkább rossz, mint jó irányban. Ezért is komolyan megfontolandó, ha nem feltétlenül szükséges, érdemes-e gépjármûvel útnak indulni.
A szerdai kétórás figyelmeztetô sztrájkot követôen a felek közt nem jött létre megegyezés, emiatt hétfô reggeltôl négynapos, általános munkabeszüntetésbe kezdenek a közoktatási szakszervezetek. Mint már ismert, az oktatási szakszervezetek a tavalyi évre járó 13. fizetést, az 1998-as bérhátralékok kifizetését, az ágazati referenciabér megemelését és az ágazat részére megfelelô költségvetési juttatást követelnek.
A sztrájkban részt vevô szakszervezeti szövetségek egymástól eltérôen szervezik meg a sztrájk ideje alatti tevékenységüket. Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke lapunknak elmondotta, a szervezetükhöz tartozó pedagógusok a sztrájk idôtartama alatt naponta 8 és 12 óra között a tanintézetekben tartózkodnak, de nem tartanak órákat. – A diákok felvilágosítása az iskolák igazgatóságára tartozik, ezek kell eldöntsék, hogy a tanintézetekbe hívják vagy sem a diákokat.
Ezzel szemben a Spiru Haret szakszervezeti szövetség megyei szervezetének végrehajtó titkára, Bobos Maria arról tájékoztatta lapunkat, hogy a szakszervezeti tagokat arra hívta fel a szervezet, értesítsék a diákokat, hogy maradjanak otthon, mivel a sajtóból amúgy is megtudják, mikor ér véget a munkabeszüntetés. A sztrájk négy napja alatt a tagok nem mennek be munkahelyükre, a szervezet sztrájkbizottságokat alakít a tanintézetekben, amelyek felügyelnek majd a rendre az iskolák környékén.
A szakszervezetiek szerint a tagok egyhangúan támogatni fogják a sztrájkot, és várhatóan a szakszervezeten kívüli tanerôk nagy része is csatlakozik a tiltakozókhoz. A kormánnyal folytatott eddigi tárgyalások sikertelensége dacára a szakszervezetek továbbra is készek a tárgyalásokra, amelyeknek újabb fordulójára várhatóan szerdán kerül sor. Amennyiben továbbra sem teljesítik követeléseiket, az oktatási szakszervezetek február 7- étôl, vagyis a folyó tanév második félévének elsô napjától korlátlan idôtartamú, általános sztrájkot helyeztek kilátásba, amely egyben a tanév befagyasztását is jelentené.
1918-ban kezdôdött, 1948 óta "fénykorát éli" az oktatásügy romániai vaknapja. Azóta sikerült módszeresen vagy inkább balkáni csökönyösséggel szétverni nyugati típusú iskolarendszerünket, a társadalom – az összromán – azóta is folyamatosan romlik, újra- és újratermeli önnön selejtjét. Az egymást követô nemzedékek kalandja a föld alá növô uborkafán. A "nemzet napszámosai" a két háború között kultúrmissziót teljesítettek: azok odaátról jöttek románosítani, jó pénzért, ezek pedig, akik még maradhattak, félelmek és fenyegetések közepette, két meghurcoltatás között, menteni, ami még menthetô, az anyanyelvi mûveltséget mint legfôbb nemzeti értékeink hordozóját. Nem volt a történelem folyamán olyan kor, sem korszak, amikor a pedagógust igazán megbecsülték volna. Az értelmiség legsebezhetôbb rétegét reménytelen helyzete, mindenkori kiszolgáltatottsága okán egyben a leginkább korrumpálhatóvá is tették: a humánum páriáit az ordas eszmék bakterei, a gazság mágusai, a hatalom rinocéroszai kényük-kedvük szerint táncoltatták, rendszerint megtáncoltatták, hogy sose felejtsék, ki az úr a Tündérkertben. A tyúkszámlálástól a besúgásig – mindenre jó volt a pedagógus a kezdetben csak "egyoldalúan", majd egyre "sokoldalúbban" hûlyített szocialista társadalmi "rendszerben" – mely ôrült volt ugyan, de rendszer azért mégsem volt benne –, csak éppen arra nem érdemesítették soha, hogy legalább megpróbálja betölteni "társadalmi, politikai, kulturális stb." hivatását. Hogy – görög módra s modern módra – pajdagogosz lehessen, tanítson, oktasson, neveljen.
Nálunk a pedagógus kifejezést úgy lejáratták, hogy – román nyelvi hatásra – a "pedagógus" az erdélyi magyarok nyelvhasználatában inkább kollégiumi felügyelôt, bentlakási, internátusi nevelôt jelentett, az pedig ugye, nem kimondottan a világ eleje, az a tanügyi ranglétra legalsó foka, ha kihagyom a takarítóasszonyokat. A nép – a dolgozó emberek okos gyülekezete – azt látta: az oktatásban dolgozók, mind a közoktatásiak, mind az egyetemiek: a hatalom hûséges csatlósai. És sajnos, jól látta – tisztelet és tisztesség a mindenkori kevés kivételeknek, mert igazából ezeknek, a valódi pedagógusoknak, tanítóknak, tanároknak – példaképeinknek – köszönhetjük, hogy mégsem váltunk itt mindannyian mankurttá; és nem is volt becsülete ennek a szakmának sehol ebben a jól kikerekített országban. (Az nem vigasz, hogy a keleti tömb többi államában is ez a kártya járta, és az sem, hogy a "nyugati világ dekadenciája", részben legalább, szintén a rossz oktatáspolitika és -szerkezet rovására írható.)
A hatalom 1989 után is azt várta a "tanügyi káderektôl" – ez a kifejezés a magyarban szörnyû pejorativitást hordoz, nem is értem igazán, miért használja oly érzéketlenül az írott és az elektronikus sajtó; ha engem letanügyikádereznének, pofon vágnám az illetôt! –, hogy "legyen továbbra is a társadalom legaktívabb rétege" (egyik líder akkori szózatából), vagyis most már ne kolhozosítson, kollektivizáljon, ne a kulákok ellen harcoljon, ne a pártaktivista ivócimborája, cinkosa vagy kurvája legyen, tyúkokat se számláljon, szavazási adatokat se hamisítson (bár ezt talán mégis, hiszen kinek van ebben nagyobb tapasztalata, nujásá?), hanem vállaljon részt az ország "redresszírozásában" – vagyis szolgálja ki továbbra is a pártokat és pártocskákat, de fôként a mindenkori kormányhatalmat, hiszen onnan jön a bére.
Ha pedig vissza mer pofázni, hogy izé, hát miért kell a bányabéka ülepénél is alábbvaló színvonalon élni, akkor meg kell büntetni. Romániát (mióta az) egyetlen rendszer sem tudta a nép általános megelégedésére kormányozni, a levantei "szellemiség" minden korban visszahúzta a balkáni mocsárba, mégis voltak mozzanatok, mikor – a többségi részen – volt valaki a tanító úr. (Negyvenben a visszakerült falvakból a jámborabb s kiválóbb anyagi érzékû "kultúrmissziós" regátiak több szekérnyi, teherautónyi terménnyel s egyéb javakkal gyarapodva tértek haza, a lakosság néhol a falu határáig kísérte nem kimondottan könnyes szemmel, de rezesbandával, énekszóval – esetleg hogy megbizonyosodjon róla: nem jön mégis vissza. Ami pedig "missziójuk" hatékonyságát illeti, anyám a szomszéd faluban vizsgázott a hét osztály anyagából, második tanuló lett, de románul jól sohasem beszélt; viszont sok versre emlékezett öregkorában is.)
Most (ki tudja, hányadszor) ismét betelt a pohár. A hatalom pedig megint felülkerekedik, ezúttal is le fogja törni a nemzet lázadó napszámosait. (Laza "szervezettségük" miatt szakszervezetei könnyen átverhetôk, kijászthatók, egymásnak lehet ugratni ôket.) A legôgölés mint a társadalmi feszültség oldásának kereszténydemokrata ceránista módszere – íme, amit Marga miniszter úr és nagyszerû csapata szabadalmaztatni tud az Európai Uniónál.
Aztán mind mehetünk Kánaán felé. (Ez, Rejtô Jenô – P. Howard – szerint egy kocsma Strasbourgban, srégvizavi a Nagy Palotával.) Ott a helyünk, kollégák.
A megyei pénzügyi igazgatóság sajtóközleményben értékelte ki az elmúlt évi tevékenységét.
A bemutatott számok szerint az igazgatóság ellenôrei az évben 8603 ellenôrzést végeztek. 5382 magántôkével mûködô, 69 vegyes és 135 állami tôkéjû céghez szálltak ki, s az ellenôrizettek között volt továbbá 2927 egyéni vállalkozó és 90 önálló ügyvitelû vállalat, valamint más jogi személy. Az adatokból is kitûnik, hogy ezúttal is a magánvállalkozókon csattant leginkább az ostor.
A beszámoló szerint az ellenôrzések arra összpontosítottak, hogy kiderítsék, hogy az adófizetôk miként tartják be az elôírásokat az adók és illetékek befizetését illetôen. Ellenôrizték továbbá a pénzátutalások módozatait, a valutában történô bevételek repatriálására vonatkozó elôírások betartását, az exporttevékenységbôl származó jövedelmek idôben történô bevételét.
Megállapították, hogy 326.643.661 ezer lejnyire rúg az az összeg, amennyivel a különbözô gazdasági egységek megpróbálták megrövidíteni az államot. A legnagyobb tétel a hozzáadott értékadó (TVA) körüli mismásolásokból következik, közel 290 milliárd lej. További 33 milliárdot a profitadóból próbáltak eltitkolni.
A kirótt büntetések hasonló értékrendûek. Összesen 655.342.919 ezer lejre rúgnak, a legnagyobb tételt, közel 590 milliárdot a késedelmi kamatokra való kötelezés adja. 50 milliárd lej értékû javakat koboztak el, s 15 milliárd lejre büntették a törvénysértô vállalkozókat.
A megye gazdasági egységei az államkasszához a tavaly 1813 milliárd lejjel járultak hozzá. Kérdés, hogy mennyit osztanak ebbôl vissza?
A statisztikáról szóló anekdotát ismerve, a fenti számadatokat illik megfelelô tartózkodással kezelni. Az ördög ugyanis mindig a részletekben bújik meg. S hogy melyek ezek a részletek, csupán az ellenôrzött egységek vezetôi nyújthatnának felvilágosítást. Nagy a valószínûsége azonban, hogy sokan közülük inkább a hallgatást választják.
160 éve, 1840-ben született ERNST KARL ABBE német fizikus. Optikai mûszereket szerkesztett, elméletileg meghatározta a lencsék felbontóképességét. Igazgatója volt a jénai C. Zeiss-mûveknek. (1905-ben halt meg.)
115 éve, 1885-ben született FÜLEP LAJOS mûvészettörténész, filozófus. A magyar mûvészet sajátosságait, a mûvészet mögötti szellemi változásokat, a válságjelenségeket tanulmányozta. (1970-ben hunyt el.)
35 éve, 1965-ben hunyt el BOKROS BIRMAN DEZSÔ szobrász. A modern magyar plasztika egyik legkiválóbb képviselôje, fôleg portrékat és kisplasztikákat készített. (1889-ben született.)
145 éve, 1855-ben született Marosvásárhelyen VÁLYI GYULA matematikus. Kutatási területe az analízis, az algebra, a számelmélet és a geometria volt. Nagy érdemeket szerzett Bolyai János Appendixének megismertetésében. (1913-ban halt meg.)
100 éve, 1900-ban született FEKETE ISTVÁN író. Regényei és elbeszélései közül legnépszerûbbek állattörténetei és ifjúsági regényei. (1970-ben hunyt el.)
370 éve, 1630-ban hunyt el HENRY BRIGGS angol matematikus. Legnagyobb érdeme a Neper által feltalált logaritmus tízes alapú rendszerének bevezetése. Elkészítette a szinuszok és tangensek 10 jegyû logaritmustáblázatát. (1561-ben született.)
105 éve, 1895-ben hunyt el KOMJÁTHY JENÔ költô. A korszak egyik legjelentôsebb költôje volt, sajátos hangú, filozófus költô, de teljes elszigeteltségben élt, s csak halála után ismerték fel nagyságát. (1858-ban született.)
95 éve, 1905-ben született TAMKÓ SIRATÓ KÁROLY költô, író, mûfordító. Az expresszionista, szürrealista költészet jelentôs képviselôje, elsôsorban nagy sikerû gyermekversei révén ismert. (1980-ban halt meg.)
90 éve, 1910-ben született MAJOR TAMÁS színész, rendezô, a budapesti Nemzeti Színház tagja, fôrendezôje, igazgatója. Számos darabban, filmben nyújtott emlékezetes alakítást. (1986-ban halt meg.)
460 éve, 1540-ben hunyt el MERICI SZENT ANGÉLA itáliai apáca, az Orsolya-rend alapítója. 1807-ben avatták szentté. (1474-ben született.)
55 éve, 1945-ben verték agyon a nyilasok Balfon SZERB ANTAL irodalomtörténészt, írót. Kitûnô regényíró, kiemelkedô irodalomtörténész, a magyar esszéirodalom egyik legkiválóbb képviselôje volt. (1901-ben született.)
10 éve, 1990-ben hunyt el BORSOS MIKLÓS szobrász, grafikus, éremmûvész. Szobrait természeti vagy absztrahált formákból építi, figyelembe véve az anyagban rejlô törvényeket. Rajzai, könyvillusztrációi is jelentôsek. (1906-ban született.)
195 éve, 1805-ben hunyt el CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY költô. Életmûve a magyar felvilágosodás korának kimagasló költôi teljesítménye. Verseiben az európai gondolkodás, a kor mitologikus motívumokkal átszôtt stílusvonásai, a diákköltészet, a parasztfolklór jegyei ötvözôdnek. (1773-ban született.)
95 éve, 1905-ben született KULIN GYÖRGY csillagász. 84 kisbolygót és két üstököst fedezett fel, a magyar csillagászati ismeretterjesztés megteremtôje volt. (1989-ben halt meg.)
300 éve, 1700-ban született DANIEL B. BERNOULLI svájci matematikus, fizikus, botanikus, anatómus. A kinetikus gázelmélet egyik megteremtôje volt, eredményei a hidrodinamikában, a differenciál-egyenletek megoldásában is jelentôsek. (1782-ben halt meg.)
140 éve, 1860-ban született ANTON PAVLOVICS CSEHOV orosz író. Novelláinak, drámáinak hôsei átlagemberek, esendô lények, akik a szebb élet után áhítoznak. Drámáival a XX . sz.-i lélektani dráma elôfutára. (1904-ben hunyt el.)
Bingó után újabb láz a láthatáron?
Ünnepélyes keretek között, a megye prefektusa, Dorin Florea, valamint más notabilitások jelenlétében, pénteken felavatták az ország elsô sportfogadó-irodáját. A Horizont Kft. szlovák- román vegyes tôkével mûködô vállalkozás, mely úttörô szerepre vállalkozik a román piacon.
Szombath János tulajdonos-igazgató, valamint Dorin Florea prefektus köszöntôje után Bajnóczi Lajos mûszaki igazgató ismertette az új iroda által nyújtott lehetôségeket. Elmondta, hogy ôk az elsô ilyen intézmény az országban, amely teljesen hivatalosan, a pénzügyminisztérium engedélyével mûködik. Voltak már próbálkozások, de egyik sem felelt meg a törvényes elôírásoknak, az iroda megnyitására – három év tervezgetés után – csak most, a sportfogadásokra vonatkozó állami monopólium megszûnte után vált lehetôség.
Az eddigi egyetlen hivatalos sportfogadási játékhoz, a Pronosporthoz képest a Horizont fogadóiroda által kínált lehetôségek lényeges különbségeket mutatnak. Tulajdonképpen az Európában már rég bevált, a híres angol bukmékerek által gyakorolt rendszert ültetik át hazai terepre. A leglényegesebb különbség, hogy a játékos az irodával fogad, s már a fogadójegy kézhez vételekor tudja, hogy nyeremény esetén mekkora összeg üti a markát, azaz ez nem függ a résztvevôk számától.
Másik lényeges eltérés, hogy a fogadó dönti el, hogy a felkínált változatos listáról – amely naponta nagyon sok sporteseményt felölel a labdarúgástól a kosárlabdán, kézilabdán, teniszen át egészen az autóversenyzésig és a lóversenyig – mire kíván fogadni, s – bizonyos határokon belül – mekkora összeget kíván kockáztatni.
Érdeklôdésünkre Bajnóczi Lajos elmondta, hogy a szlovák partnercég már négy éve mûködik sikeresen, s hogy szerintük lesz érdeklôdés a kínálatuk iránt Romániában is, mert az emberek mindig szerettek fogadni. Azt is elmondta, hogy szerinte a bingóláz nem képez konkurenciát, hisz míg ott kizárólag szerencsejátékról van szó, itt a játékos ismeretei, tapasztalata is befolyásoló tényezô.
Megtudhattuk továbbá, hogy a kínálatot egyre színesebbé kívánják tenni, helyet kapnak a fogadások között a labdarúgó Európa- bajnokság és az olimpia eseményei is. Egyelôre fogadásokat csak a felkínált lista alapján köthetünk, de a jövôben – megfelelô tapasztalat szerzése után – egyéni tétre is lehet majd fogadásokat kötni. Lényeges elem, hogy a nyereményeket szinte azonnal, a helyszínen fizetik ki, nem kell Bukarestbe utazni a pénzért.
Mugur Isarescu miniszterelnök Aurel Popescuval, a malom- és sütôipari munkáltató elnökével és Viaceslav Beliovschivel, az élelmiszeripari munkáltató szövetségének elnökével találkozott. A megbeszélések a búzatartalékra összpontosultak. A miniszterelnök megígérte, hogy a mezôgazdasági minisztériumtól részletbe menô beszámolót kér a búzatartalékokról. A munkáltatók már decemberben felhívták a figyelmet, hogy a búzatartalék nem lesz elég olyan körülmények között, amikor a parasztok a terményt – a búzatermelôknek nyújtott prémiumok mellett is – inkább megôrzik, mintsem eladják.
Bezár a temesvári német fôkonzulátus
A temesvári német fôkonzulátus március végére zár be teljesen – közölték csütörtökön Bukarestben. A német külügyminisztérium tavaly júliusban döntött arról, hogy költségvetési megfontolásból világszerte 12 külképviseletet bezárnak, köztük a temesvári német fôkonzulátust. A temesvári fôkonzulátus feladatait a nagyszebeni német fôkonzulátus veszi át, ennek azonban idôre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a várhatóan jelentôsen megnövekedô igények kielégítésére. A vízumok kiadása ezért március végéig még Temesváron is folyik.
Törvénytervezet az erdészeti személyzet jogállásáról
A vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium az erdészeti személyzet jogállására vonatkozó törvénytervezetet dolgozott ki. A dokumentumot legkevesebb két héten belül a kormány jóváhagyja – nyilatkozta Romica Tomescu tárcavezetô. A törvénytervezet elfogadása annál inkább szükséges, mivel az utóbbi idôben számos bûncselekmény történt az erdôkben, az ôrszemélyzet erôszakos cselekmények áldozata lett.
Román–görög katonai együttmûködés
Románia és Görögország katonai téren minden szinten együttmûködik, s a programba foglalt tevékenységek segítik az országot a NATO- csatlakozásban – nyilatkozta Ion Mircea Plangu nemzetvédelmi államtitkár. A január 18. és 20. között Romániában járt Dimitrisz Aposztolakisz görög védelmi miniszter-helyettessel a román védelmi államtitkár az átlag- és hosszú távú kooperációval kapcsolatos problematikát vitatta meg, fôleg a védelmi ipar terén.
A magyar kulturális élet sikerei és gondjai – ország- és nemzetképünk 2000 után a téma vasárnap este 7 órakor a Duna Televízióban. Az élô vitamûsor során választ keresnek arra is, hogy miként tudtunk és tudunk hasznosan sáfárkodni kulturális, szellemi hagyatékainkkal. Megtudhatjuk azt is, miként vélekednek egyes nyugati országokban, valamint Lengyelországban a magyarságról, Magyarországról. Szerkesztô-mûsorvezetô: Banner Géza.
Kémvád kilenc orosz diplomata ellen
A lengyel Államvédelmi Hivatal (UOP) bizonyítékokkal alátámaszthatóan megállapította, hogy az Oroszországi Föderáció kilenc, Lengyelországban diplomáciai státust élvezô állampolgára 1999-ben a Lengyel Köztársaság életbevágó érdekei ellen irányuló hírszerzô tevékenységet folytatott – jelentette be a kormány sajtóosztálya. A Krzysztof Luft kormányszóvivô által a PAP hírügynökséghez eljuttatott közlemény szerint az UOP megadta a lengyel külügyminisztériumnak a szükséges tájékoztatást avégett, hogy a tárca az ilyen esetekben szokásos lépéseket megtegye. Csütörtökön a külügyminisztériumba kérették az Oroszországi Föderáció varsói nagykövetét, és diplomáciai jegyzéket nyújtottak át neki, amelyben a kilenc diplomatát "persona non gratának" (nemkívánatos személynek) nyilvánították.
Kilencéves csúcsponton az olajár
Két napon belül másodszor döntött kilencéves csúcsot a kôolaj ára a Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) által teremtett szûkös kínálat miatt és arra az elôrejelzésre, hogy a világ legnagyobb olajfogyasztójának számító Egyesült Államok északkeleti ipari vidékén hosszú hideghullám várható. Az irányadó világpiaci alaptípus, a Brent hordója pénteken Londonban márciusi szállításra 75 dollárcenttel 26,85 dollárig emelkedett, ami 1991 januárja – az öbölválság csúcspontja – óta a legmagasabb árszint. Az elôzô kilenc évi árcsúcsot 26,30 dollárral szerdán mérték a londoni piacon.
A bécsi városháza elôtti hatalmas tér korcsolyapályává változott: péntektôl március 5-ig várja a korcsolyázókat. A téren, ahol nemrég még fényes karácsonyi vásár, majd újévkor a világ leghatalmasabb táncparkettja volt, most 1800 négyzetméteren, illetve 300 négyzetméter tükörsima jégen lehet siklani, vagy éppenséggel a kisebb pályán korcsolyázni tanulni. A kis pálya nappal ingyen áll a csoportokban érkezô bécsi óvodások és iskolások, a kezdô felnôttek rendelkezésére, de a nagy pályán – ahol napszaktól függôen változóak a belépti díjak – szintén jóval kevesebbet kell fizetni, mint a többi bécsi mûjégpályán. A városháza csipkés neogótikus épülete elôtti téren idén ötödik alkalommal építettek mûjégpályát.
Maximális lavinaveszély a Tátrában
Maximális, ötös fokozatú lavinaveszélyt jelzett pénteken a tátrai lavinafigyelô szolgálat; a veszély elsôsorban a Magas Tátrában és Nyugati Tátrában fenyeget. A péntek délelôtti jelentés szerint az elmúlt 24 órában a Tátra térségében 10-30 centiméteres új hóréteg hullott, ám az óránként 45-70 kilométeres, idônként 110 kilométeres sebességû széllökés-sorozat a hótömeget feltornyozta, ezért a völgyekben húzódó turistaösvényeken és az erdôs területeken a lavinaveszély miatt életveszélyes tartózkodni. A magashegyi túrázás azonos okok miatt tilos, síelni csak a kijelölt helyeken megengedett. A Szlovákia különbözô régióiból érkezô péntek délelôtti jelentések összessége szerint országszerte sûrûn havazik. A hegyi átkelôk többsége járhatatlan, a magaslati helyeken hólánc nélkül nem ajánlatos közlekedni.
Életmûdíjat kap az Oscar-díjak idei kiosztásakor Andrzej Wajda lengyel filmrendezô – közölte a kaliforniai Beverly Hillsben az amerikai filmakadémia elnöke, Robert Rehme. A most 73 esztendôs Wajda eddig 44 filmet rendezett, de még soha nem kapott Oscar-díjat. Az indoklás szerint Wajdát elsôsorban történelemszemlélete, a demokrácia és a szabadság melletti elkötelezettsége teszi érdemessé az életmûdíjra. Az életmûdíj átadására az idei Oscar-díjkiosztásban, március 26-án, a Los Angeles-i Shrine elôadóteremben kerül sor.
Ujjlevágással, korbácsolással és börtönbüntetéssel sújtották Iránban egy tolvajbanda hét tagját. Lopás vétsége miatt a banda mindegyik tagjának levágták négy ujját, 74 korbácsütést mértek rájuk és három évi szabadságvesztésre ítélték ôket csütörtöki teheráni sajtóbeszámolók szerint. Bár az iráni büntetôtörvények szerint a csonkítást büntetésként alkalmazzák, ilyen elrettentô ítéleteket csak ritkán hoznak az iszlám országban.
Jóllehet a közegészségügyi szakemberek szerint megyében még nincs influenzajárvány, a betegség terjedésének megelôzésére a megye összes kórházában karantént rendelt a Közegészségügyi Igazgatóság. Dr. Márialaki Ella, a járványmegelôzô részleg fôorvosa elmondta, hogy az igazgatóság átiratban szólította fel a megye valamenyi kórházának igazgatóját, hogy meghatározatlan idôre szüntessék be a beteglátogatást, minden reggel ellenôrizzék és szûrjék ki az influenzában megbetegedett személyzetet, fokozottabban ügyeljenek a tisztaságra és a fertôtlenítésre, továbbá a személyzet viseljen védôruhát, köpenyt és maszkot.
Mezôségi községek polgármesterei találkoznak Mezôpanitban január 25-én 13 órakor. A megbeszélésen részt vesz Virág György, a megyei tanács alelnöke, Burkhárdt Árpád alprefektus, Kelemen Atilla parlamenti képviselô, illetve Mezôbánd, Mezôpanit, Mezôbodon, Mezôsámsond, Magyarbükkös, Marosszentkirály és Mezôcsávás elôljárói. A találkozón a résztvevôk által felvetett kérdésekere próbálnak szakszerû válaszokat és megoldásokat találni.
Január 27-28. között Calarasiban régiófejlesztésrôl tanácskoznak az ország valamennyi megyéjének tanácselnökei. A megbeszéléseken részt vesz Ioan Toganel, a Maros megyei tanács elnöke is. Emiatt a soron következô tanácsülést január 26-ára, szerdára ütemezték át.
Bár a szovátai lakótársulásoknak körülbelül 900 millió lejnyi adóssága halmozódott fel, a város lakónegyedeiben naponta 16 órán át folyamatosan van távhô- és melegvíz-szolgáltatás, tájékoztatott a közüzem vezetôsége. A közüzem a múlt havi számlákon szereplô összegeken kívül még 115 millióval tartozik a Distrigaznak. Marosludason a lakótársulások közel 3 milliárd lejjel maradtak el, a Secom közüzemi vállalat pedig 1,2 milliárd lejjel adós a gázvállaltnak. Marosludason az ôsz folyamán körülbelül 500 tömbházlakó kérte a távhôszolgáltató rendszerrôl való lecsatolást.
Azok a marosvásárhelyi nyugdíjasok, akik úgy döntöttek, hogy a havi nyugdíjukat folyószámlára utaltatják át, hosszú sorokat állnak a marosvásárhelyi letéti és takarékpénztárnál. A nyugdíjasok már hétfôtôl át kellett volna vegyék a pénzt, de az órákig tartó várakozás után errôl sokan lemondtak. A nyugdíj kifizetését megnehezíti az is, hogy január elsejétôl a CEC egyszázalékos kezelési díjat számol fel, s a visszatartott összegrôl az alkalmazottaknak külön nyugtát kell kibocsátaniuk.
Több cég nem fizette ki a helyi adót
Mezôbánd községben tavaly 90 százalékban fizették ki a helyi adókat és illetékeket. Az Agromec 60 millió, a marosszentkirályi székhelyû Agroindustriala Rt. 20 millió, a sertéshizlalda 33 millió, a volt fogyasztási szövetkezet 8 millió, míg a gabonabegyûjtô 6 millió lejjel maradt el. A behajtandó adók összege körülbelül 175 millió lejt tesz ki – tájékoztatott Bartha Domokos, a község alpolgármestere.
Megsemmisítô táborokról a KZST- összejövetelén
A Kemény Zsigmond Társaság január 25-én, kedden délután 6 órakor tartja rendes összejövetelét a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. Vetítéssel egybekötött elôadást tart Tófalvi Zoltán, címe: Megsemmisítô táborok mellett éltünk. Radnóti-verset szaval Bartis Ildikó. A szervezôk meghívják a volt hadifoglyokat és az 56-os elítélteket.
A nagy érdeklôdésre való tekintettel a Milvus madarászcsoport vasárnap 10 és 12 óra között ismét madáretetôket oszt a a marosvásárhelyi vár udvarán. A madárvédôk azok jelentkezését várják, akik szeretik és óvják a madarakat.
Január 19-én Apold községben azonosították a 34 éves Tobias Marin Lucián és a 16 éves Pitica Bogdan Nicolae apoldi lakosokat, akik január 18-án betörtek a helybeli élelmiszerüzletbe és bárba, s innen 5 millió lej értékû árut loptak el. A rendôrség folytatja a kivizsgálást.
Több mint egy hónapja, december 17-én otthonról a Cserealji református templom felé haladva tûnt el a 14 éves Sebesi Tünde Krisztina. A család azóta is kitartóan keresi, illetve keresteti a rendôrséggel, azonban hollétérôl eddig semmi nyomra nem bukkantak. Aki tud az eltûnt kiskorúról – 158 cm magas, rövid hajú, kerek arcú, kék szemû, 55 kilogrammos –, értesítse a megyei rendôrparancsnokságot a 133-325- ös, illetve 955-ös telefonszámon.
Január 25-én, kedden 8 és 15 óra között hálózati munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás a marosvásárhelyi Nordului utcában.
(Folytatás elôzô lapszámunkból)
Ott szakítottam meg az "idôrendiséget", hogy Stoica a fejébe vette, megtanít románul. Hozzá is látott teljes komolysággal, hogy "ürügyét" alaposan kézbe vegye. Könyveket, újságokat szerzett, füzeteket címkéztetett velem. Amelyek majd szószedetként fognak szolgálni tanulmányaimban. Én eleinte fanyalogva ízlelgettem a román szavakat. Hogy latin-gyökér? Kétségtelen, van a románban itt-ott "latin beütés" is, de jóval több szerkezetében, nyelvtanában, igeragozásában a szláv hatás, s még nem tudom, mi egyéb.
Mondom, nem nagyon szerettem a hadnagy úr "nemes és önzetlen" buzgalmát.
Stoica hadnagy urat mégis megszerettem. Túl azon, hogy szoknyavadász volt – melyik egészséges fiatalember nem az, hacsak nem beteg? –, férfias férfi volt és nagyon megnyerô egyéniség. Mindig udvarias, megértô, segítôkész, önzetlen. Szinte azt mondhatnám, nem volt benne semmi "bántóan román", inkább "européer" katonatisztnek hatott, mintha a West Point-i Katonai Akadémiáról került volna ki. És arról aztán végképp nem ô tehetett, hogy Irma "néni" olyan végzetesen gyönyörû volt…
De az mégis dühített, hogy románra akar fogni.
Egy év múltán, amikor ismét a Székelyföld felé bumliztunk, hogy ott töltsük a második mesebeli nyarat is (újabb három teljes mennyei hónap, egek!), a vonaton unalmamban kifundáltam, hogyan fogok "bosszút állni" Stoicán… Ki fogom neki jelenteni kerek perec, csak akkor vagyok hajlandó továbbra is románul tanulni tôle, ha ô viszont ugyanakkor intenzíven nekifog a magyar nyelv tanulásának – az én irányításom alatt!
Már elsô nap közöltem vele elhatározásomat, mégpedig olyan komor arccal, amilyen csak egy 12 éves diáktól kitelik. Akkor már tegezôdtünk. Én, a zsenge "teenager", és ô, a csillogó-villogó, jólvasalt katonatiszt. De hát mit meg nem tett volna ô Irma néni kedves unokaöccsének…
Elfogadta a tegezôdést, majd rábolintott "ultimátumomra" is. Hátsó gondolataiban talán ilyesmi motoszkált: ez a "magiar" "nelf" eléggé "nyelvtörô" egy román részére, ahhoz tehát, hogy valaki azt tökéletesen elsajátítsa – ez volt az én feltételem – intenzív foglalkozás és sok idô kell.
Vagyis ez esetben még gyakrabban lehet Irma néni közelében…
Szóval, nem szépítem, zsaroltam. De nem bánta, mert neki megérte az ár, amit "fizetett".
És teljes bevetéssel tanulni kezdett magyarul. Szüntelenül gagyogta-törte-ficamította a "nehéz" magyar szavakat. Sétákon, halászat közben, kilovagláskor – egyszóval mindig és mindenütt, ahol csak mód nyílott rá.
A három hónap végén meglepett örömmel tapasztaltam, hogy a hadnagy úr egészen jól beszél már "maghiarul", jelentôs szókincsre tett szert, és mind merészebben alkalmazza is szókészletét. Én viszont jottányit sem haladtam a románban, hiszen túlnyomórészt magyarul beszélgettünk. De ô boldog volt, hogy szép magyar bókokat mondhat Irma asszonynak. Az napsugármosollyal nyugtázta a hadnagy úr "katonás bravúrját", és enyhe, illatos puszit lehelt mindkét orcájára… Ettôl aztán a fiatal hadfi egészen megtáltosodott, örömében a karjába kapta az "ijedten" sikoltozva tiltakozó Maxit, két puszit is nyomott lázrózsás pofikájára (gondolom, Irma néni helyett…), engem pedig diadalmasan a levegôbe dobált háromszor, mint egy szalmaszálat.
Annyira megtanult, hogy – jól emlékszem – annak a nyárnak a végén, elutazásunkkor, rövid magyar "szónoklattal" búcsúztatott bennünket a szánalmas kis udvarhelyi "indóház" töredezett betonján állva. Hogy miket is mondott, azt már nem tudom, de azt igen, hogy szinte hibátlanul ejtette ki a szavakat.
Ez vajon az én "csodám" volt, vagy a szerelem csodája…?
Így folyt ez az idilli román–magyar testvérieskedés még néhány éven át. Stoica egyre jobban beszélt magyarul, immár nyelvtanilag is majdnem hibátlanul – én meg lassan mindent elfelejtettem románul. De Stoica nem haragudott érte. Számára egyetlen dolog volt fontos: az, hogy az imádott Irma asszonynak ékes magyar mondatokkal tehette a szépet…, és ezért mind ragyogóbb mosolyokat, és még ki tudja, mit kapott jutalmul …
Talán ennek a szerelmi láznak köszönhettem, hogy 16. életévem nyarán egyik nap félrevont egy kis "bizalmas" beszélgetésre. El nem tudtam képzelni, mit akarhat tôlem. Talán csak nincs baj Irma néni körül?
Leültünk a kert végébe, átölelte a vállamat. Kérdôn néztem rá.
– Sandru… (románosan mondta a nevem, Alexander becézô formáját)… te most 16 éves vagy, és jóvore 17 leszel…
– Te itt, Erdelben születel, eszt tugyak a Szigurancán is. Jovore katona… ko… teles… csort, esz nehez ej szo! Szoval, ha jovore it lenel, beivnanak katonahoz…
– Katonának… ezt akartad mondani.
– Esz, esz… nem szabad tobbet Erdelbe jönod… jönöd, bajba kerulnel, es en nem tudnek segiteni rajtod… Ne jere tobet… ejelore… asztan majd… lesz job is… bizzal. Ne jere jovore, ne jere…
Szinte könyörgött. Elöntött a szeretet melegsége.
– Ó, Sztojka… ó, Sztojka… – és a vállára borultam.
– Ne… ne bög… en is bög…ök… jól montam?
– Mindent jól mondasz, édes barátom… édes barátom…
Ugye, mindig barátok maradunk, akármi lesz…? Megígéred?
Annak az 1935-ös nyárnak a végén ismét búcsúznunk kellett a Hazámtól – immár örökre. Az állomáson a kocsi ablakában állva óhatatlanul elsírtam magamat. Láttam, hogy az ô szeme is gyanúsan csillog. Irma "néni" Árpád bácsi karján zokogott. Még kétségbeesetten odakiáltottam neki:
– Tudod a pesti címemet, mihelyt lehet, írjál!!
A vonat nagyot pöffentve megcsikordult a sínen és nekilódult. Ô integetett.
A kanyarban minden eltûnt a szemünk elôl: Irma néni, Árpád bácsi, Sztojka, Székelyudvarhely…
Néhány óra múlva Erdély is ködbevész mögöttünk.
Viszontlátom valaha is? És hogyan?
Stoicát soha többé nem láttam.
Egyszer írtam neki a megadott címre.
Nem jött válasz. Levelem sem jött vissza.
Abban az évben, itthon, egyre azon morfondíroztam, bár lenne Stoicából nagyon gyorsan fôhadnagy, aztán ezredes, aztán tábornok – és hadügyminiszter. És akkor egy békés katonai puccsal vegye át az ország irányítását, és akkor üzenjen értem, és én megyek, és együtt megcsináljuk a magyar–román igaz barátságot, amely annyi évszázad folyamán még sohasem sikerült.
Mert mi ketten aztán meg tudnók csinálni.
Éretlen teenager gyönyörû álma volt.
És az is maradt.
Simon Endre festômûvész marosvásárhelyi lakása olyan most, mint egy múzeum raktára. Különbözô méretû festmények töltik meg a szobákat, elôszobát, hatalmas ládák várják, hogy felteljenek és útra keljenek rendeltetési helyükre, a budapesti Vigadó Galériába. Az 1998 decemberében elhunyt kiváló kolozsvári mûvészpedagógus, festészetünk markáns egyénisége reprezentatív alkotásaiból, közel félszáz festményébôl és jeles tanítványai, mintegy harminc festô munkáiból nyílik január 27-én kiállítás a magyar fôváros szívében. A Barabás Miklós Céh égisze alatt rendezett tárlattal Simon Endre régi elképzelése valósul meg.
– Az ötletet még életében felvetettem a Mesternek, örült neki, bár ô maga nem tartotta fontosnak, hogy közönség elé kerüljön. Csak festett rendületlenül, egyéni kiállításon nem mutatkozott be. Ezért is lehet nagy meglepetés az anyaga, rendkívüli érték, vitathatatlanul bizonyítja, hogy Miklóssy helye ott van festômûvészetünk kiemelkedô képviselôi között. Számomra is meglepô volt több olyan képe, melyekrôl kiderült, hogy miközben nekünk, egykori növendékeinek tanulmányhelyzeteket teremtett, utólag mindazt otthon a mûtermében ô is megfestette. Mondom, jónak tartotta az elképzelésemet, halála elôtt még hagyakozott Gyula fiának, hogy a képeket tegye majd számomra hozzáférhetôvé.
– Több közülük méretre is impozáns.
– Igen, nagy hányadukat nekem kellett berámáznom, nem volt egyszerû feladat. Miklóssy szerette a rendkívüli méreteket, formákat. Ebben is sajátos festô volt. Ebbôl következtetni lehet a csomagolási, szállítási gondokra is. Albert László kollégám szerencsére sokat segített.
– A tanítványokról mit tudhatunk?
– Közülük sem élnek már legalább húszan. Ismert és elismert mûvészekrôl van szó. Mindnyájan nagyra becsülték tanárukat, tisztelték, volt, akit sokáig befolyásolt erôs egyénisége. De végül mindenik öntörvényû alkotóvá vált, ezért is merem állítani, hogy az összegyûlt anyag nagyon változatos és színvonalas, és nem csak a Vigadóban, hanem a világ bármely kiállítótermében megállná a helyét. Idôben is úgy mentünk vissza, hogy szemléltessük, minden korszakban igényes mûvészet született tájainkon. Macskássy József, Zsigmond Attila, Szôcs Sándor, Plugor Sándor, Ajtay Éva, Jánossy D. László csak néhány az elhunytak közül. És az élôk névsora is legalább olyan rangos. Ez is hathatott mindazokra, akik támogatták ezt a kiállítást. Ennek köszönhetôen nívós katalógust is megjelentethetünk.
– Tudtommal mintegy fél éve zajlanak az elôkészületek.
– Igen, szeptembertôl már jártuk az országot, gyûjtöttük a képeket, azóta is rengeteg a papírmunka, a váratlan akadály, az ilyen-olyan engedélyeztetés, néhány festményt még restaurálni is kellett. De bízom benne, hogy végül minden rendben lesz. Az ünnepélyes megnyitóra január 31-én kerül sor. Tôkés László püspök és Sümegi György mûvészettörténész beszél, zene is lesz, portréfilmet is vetítenek. Hiszem, hogy igazi eseménnyé válik a Miklóssy Gábor és növendékei címû kiállítás.
Idôtlen idôk teltén végre paradigmák találkoznak az ûrben. A paradigmák köztudottan kétpólusúak: a para negatív, a digma pedig pozitív. Az elsô paradigma parája egyesül a második digmájával, a második paradigma digmája pedig az elsô parájával. (És így tovább.)
Nagy az élvezet, ez igazán kedvükre való.
Lesz sok-sok kicsi paradigma. A folyamat visszafordíthatatlan, legalább annyira végtelen, mint maga az Ûr.
Az ûrlakóbizottság vezetô triumvirátusa (in alphabetical order): Allah, Buddha meg Jehova abszolúte tehetetlen és tanácstalan.
Nem tudni, ki áll az ügylet mögött.
Elgörbül a tér nem fér önmagában
Szétmálló spektrumuk szín-képeiben…
Csak semmi félelem csak semmi félelem
Mi félelemek lassan bontjuk le magunkat
Gyengék volnánk mint az árnyak
Létünk is már-már csak látszat
Lassan hullatjuk-ejtjük idô-szirmainkat
Mert mi vagyunk a Dal a Por a Fény s az Árnyék!
Tôlünk testvérem nem szabadulhatsz
Reánk ne légy kíváncsi sem ma sem holnap
Tisztítsd meg szépen mûszereidet!
* A szerzô Daltalan dal címû frissen megjelent kötetébôl
a lenge selymen át rávillanó fény
a csupasz ágakról lehulló hóprém
arc ha érinti érzelmes véletlen
ahogy az alkony hirtelen rárebben
mikor elôször zúg fel benne kétség
a fagyot ébresztô éhes sötétség
valld hát be vándor mindig ezt remélted
s ha sajgó voltunknak nem legalább hogy
egymásnak tudjunk megbocsátani
templomában – még mit remélhetsz most s itt
várnám finom kis terv s reményrôzsével
felteltem múlttal szúró emlékekkel
kiszáradt torkomig nyilall fel
Valami lányos változás ha jönne
fogyó álom-aranyamból ha futná
még néha egy szeletnyi kis örömre
váratlan átcsúszni valami mássá
szûkölve szûkülô magamból szökve
változásban maradni mindörökre
mint ringató már-már elandalít
Ne légy irgalmas ily imádkozóhoz,
s miegymás bármily durva döntést is hozz
s megtörve mint ki örök terhet hordoz
rogyó léptekkel rozzant vállakon
követlek s nem kérem már hogy feloldozz
torz énjeim én voltam vállalom
fetrengtem önzésben édes züllésben
fölös szavakban bûnös szerelemben
tudom összes jussom s vétkem s tudom
számomra ki ennyire önfeledten
e most is megújuló kegyelemben
sincs többé irgalom
Ôsszel New Yorkban, a 82-es utcai református templomban találkoztam Székely Mendel Melindával. A Marosvásárhelyrôl Amerikába települt költô, szobrászkodó színmûvésznô hosszú idô után elôször állt közönség elé egy szívhez szóló Petôfi-megemlékezésen. Ezt követôen készült vele az alábbi interjú.
– Újra verset mondtál színpadon, közönség elôtt. Mikor volt ilyen nyilvános szereplésed legutóbb?
– Nehéz errôl beszélnem, mert a színház a legfontosabb számomra, és ez az, ami a legjobban hiányzik, és talán nem is pótolható.
– Ezért kezdtél el verset írni?
– A honvágy, a színház hiánya, az egyedüllét, a bezártság az, ami befolyásolt. Egyszer csak elôjött, mindenki meglepetésére. Annak idején a szüleim nagyon befolyásoltak, mivel mûvészek, koreográfusok voltak mindketten, és minden szülô egyengetné gyerekei lépteit. A líceum elvégzése után választanom kellett, az Eötvös Loránd egyetemre szerettem volna menni Budapestre, de a rendszer miatt nem lehetett. Kevés lehetôségem volt: református teológia Kolozsváron, egy lányhely volt és Vásárhelyen két hely volt a Színiakadémián. A választás a színire esett, és sikerült, felvettek.
– El tudod képzelni, hogy nem színész, hanem pap lehettél volna?
– Igen. Mindkettô szószék, egyik kötöttebb, a másik lazább formában, ugyanazt az ügyet szolgálja. A szószéken Isten igéjét a saját szavaiddal mondod el, színpadon Thália papjaként kimondottan más szavait használod, saját elôadómûvészeteddel próbálod érvényesíteni.
– Azelôtt is mondtál verset, mielôtt Amerikába kijöttél?
– Nem. És nem is szerettem, nem éreztem szükségét, hogy kapaszkodjam ilyen veretes mondatokba, kifejezésekbe. Gyerekkoromban talán nem is értettem annyira, a fôiskolán meg nagyon el voltunk foglalva mással. Itt Amerikában kezdtem tanítani magyar irodalmat, újraolvastam az egészet, és akkor fedeztem fel igazából, hogy mi is az irodalom.
– Hogy lett mindebbôl képzômûvészkedés is?
– Megint csak a színházhoz kell visszatérnünk, minden út oda vezet. Az elsô munkám egy hármas maszk, nem is tudom a nevét, de a színház maga. Hárman végeztünk az évfolyamon, egyikünk sem lett színész. Szász Anna itt van, kihoztam és férjhez ment, van két gyereke, semmi köze a színházhoz. Koncz István Budapesten él, szinkronizál és kapaszkodik.
– De a képzômûvészethez elôképzettség kell, amivel te rendelkeztél.
– Nem. Otthon voltunk a nyáron, kerestem Bálint Károlyt, aki annak idején tanított, hogy megmutassam, mégiscsak voltak szavak, amik rám ragadtak.
– Gyakran mintázol arcokat. Ezek zegzugos, bonyolult, sejtelmes közegekbôl jönnek elô, a színház világát is sejtetik, a lélek bonyolultságára, rejtelmeire is utalnak, ezt viszont elég nehéz képzômûvészetileg kifejezni. Fájdalmas vajúdás eredményei.
– Hadd mondjam el, hogy a szobraimmal illusztrált verseskönyvem Kányádi Sándor elôszavával jelent meg. Ebbôl idéznék válaszként: "A könyveknek megvan a maguk sorsa – ahogy egy latin mondás tartja, de a könyvek sorsa szorosan összefügg létrehozójuk sorsával.
Ez a könyv egy Amerikába, az óceánon túlra férjhez ment, erdélyi mûvészcsaládból született színésznô fogódzóinak gyûjteménye. Elrúgta maga alól a deszkákat – vagy a deszkák eresztették el? Most így keresett fogódzót: igékbe, versekbe kapaszkodott és kézzel fogható anyagba próbálta mintázni sajdulásait. A mûvészet nyilván veleszületett, a vérében csörgedez, valamiképpen utat kellett keressen magának, nem lehet gátat szabni neki.
A kötet – és gondolom, hogy ez a legtalálóbban megfogalmazott sor – egy vergôdô lélek sóhajtása, versbe-szoborba kapaszkodása."
– Ezzel a szöveggel azonosulsz?
– Igen. És annak ellenére, hogy Kányádi Sándor nem ismert alaposan, csak mint gyereket, a szüleim által, mégis átérezte, hogy mi is történik a lelkemmel. Az olvasó vagy a nézô jobban el tudja dönteni, de én úgy hiszem, versben és szoborban ugyanazt mondtam el. Persze, van olyan, hogy három képzômûvészeti munkámhoz egy versem illik, így teljes a mondandóm, illetve a hangulat.
– Abból, amit elmondtál, olyasmire is következtethetnék, hogy nem érzed jól magad Amerikában?
– Akkor a versekbôl, plasztikákból kicsendülô gyötrôdések, vívódások miért vannak?
– Nem is tudom, hogy mi az, ami után vágyom, mert lehet, sôt biztos, hogy már otthon sincs meg az , ami után vágyom. De a versírás, a mintázás ettôl még megmaradhat. És gondolom, a színházhoz is lesz valami közöm, ha majd hazalátogatunk, és több ideig otthon tartózkodunk.
– Most már van két gyereketek, nônek…
– Remélem, akkorra akkora szobrokat fogok készíteni, hogy majd lesz erejük segíteni hazaszállítani egy kiállításra, ami miattuk elmaradt. Itt több is volt, egy New Jersey-ben, meg New Yorkban, a magyar konzulátuson volt egy nagyszabású ’95-ben, ami mindenkinek nagy meglepetést okozott. Más sem tudott, mint ahogy én sem tudtam addig errôl a rejtett oldalamról. Hamburgban elmaradt a kiállításom az elsô fiam születésekor. Magyarországon pedig? A Józsefvárosból volt itt egy delegáció, és megkértek, hogy a könyvem címlapján levô szobrot a Józsefvárosban kiönthessék, a címe Összetartozás. Remélem, 2000 megszüli a következô kiállításomat, már ôszrôl halasztottuk, ezt a tárlatot szintén a konzulátusra tervezem, nívós társaság, meghittebb közeg, hozzáértôbb emberek, képzômûvészek vesznek részt ezeken a kiállításokon.
– És a kötet megjelenése óta újabb verseid születtek? Új könyvre nem gondolsz?
– Talán igen, de azzal majd egyszer csak úgy elôjövök, és akkor biztos mindenki újra meglepôdik. Én mindig önbizalomhiánnyal küszködtem, az iskolában is a leggyengébbnek gondoltam magam, s akkor jött a 9-10-es dolgozat, de addig, amíg magamnak nem bizonyítok, nem szeretek közönség elé állni, addig nem kérek és nem várok véleményt.
– Visszajelzés volt otthonról is, itt is. Az Ima címû verset azért mondattam el ezen a New York-i ünnepségen a férjemmel, Gyurival, mert nem szeretem ismételni önmagam. Otthon is mondták a verseket kollégák, és ez már egy vélemény.
– Az Ima eléggé precízen, persze versszerûen megfogalmazza a ti helyzeteteket, a mindenkori kintlevô ember, az emigráns lelkiállapotát.
– Nem. "Bocsásd meg mások bûneit/ amiért mi vétkeztünk" – szerintem ezt fogalmazza meg a legjobban. A rendszer bûneit.
– Amikor eljöttél, már az új rendszer volt otthon?
– Nem. És az elsô házasságom sikertelensége is annak a réginek "köszönhetô", mert volt a kötelezô három év gyakornokság, a férjem, Laci kikerült Szatmárra színésznek, én bejutottam az akadémiára, semmiképp nem lehetett megoldani a helyzetet. Amikor eljöttem Amerikába, ô azonnal hazakerült Vásárhelyre, ez a sors iróniája.
– Persze szerencsésen alakult az életed, ha már a családi dolgokról beszélünk?
– Igen. Ezt az ember sosem tudja elôre.
– Nincs kedvenc szobrom. Érdekes a Szférák, díszletnek is használható lenne, mondta is valaki, hogy egy Spartacus baletthez nagyszerû díszlet lenne. Na, de most én szeretném kérdezni, hogy mit mond neked ez a szobor?
– Belsô ürességet sejtet, de van egy olyan vonala, ami cáfolja, hogy belül nincs semmi. Kívülrôl lepelszerû ez az alak, egyben szenvedést, tisztaságot sugall.
– Igen, ez mindhárom: a színház, a gyerektelenség, a honvágy. És ez a másik?
– Ez viszont zsúfolt. Itt is ott van a gyerek, az anyasággal függ össze a szobor. Beleérzem a hozzá vezetô út nehézségeit, az akadályokat is. Nem biztos, hogy te éppen ezt akartad kifejezni, de ha nézôként ilyesmit beleérzek, már volt értelme elkészítened.
– Ez így van. Ez a három másik meg szintén a kötôdések kivetítése, a könyvben is benne van, ez a honvágyam.
– Folyamatosan érlelôdik benned a téma?
– Igen. Van olyan is, hogy Sötét napok, de olyan is, hogy Napisten.
– A Nap miért foglalkoztat különösebben?
– Mert éjszaka szeretek alkotni, s ezért lehet, hogy a Nap hiányzik nekem. Van itt egy mûvem, aminek Életfa a címe, számomra inkább molekula. Sok munkámnak adtam azt a nevet, amit a közönség választott.
– Még azt is kiolvasom ezekbôl, hogy izgat, intenzíven foglalkoztat az asszonysors. Sok fej, maszk van a plasztikáid között, inkább nôk, mint férfiak.
– Igen, de véletlen, hogy nôk. Lehet, nem is annyira a nôi sorsot ábrázoltam, hanem lelkiállapotokat.
– De ugyanakkor az is benne van, hogy te magad mindig rejtôzködsz, elbújsz egy maszk mögé.
– Visszatérve a színházhoz, látsz-e reális esélyt arra, hogy valamikor tényleg visszakerülj a színpadra?
– Nem. De más formában fogok teremteni kapcsolatot a közönséggel. Van egy jó mondás, amit a szüleimtôl tanultam: "életünk a tánc", ez meghatározza alakulásomat. Tökéletességre törekszem a versírásban, a képzômûvészetben, zavar azonban a kamera. A legfontosabb a családom, a szüleim, a férjem, aki mindenben, szerkesztésben, tördelésben, … ôrlôdésben segít, mellettem áll, család nélkül nincs szenvedés, vívódás. Érdekes megfogalmazás, nem? Persze ez egy jó értelmû szenvedés. Viszont a színpad az, ami felold.