|
LII. évfolyam 15. (14371) |
2000. január 20., csütörtök |
Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen.
Akár tetszik, akár nem, mindannyian adót kell fizessünk. Vagy azért, mert van jövedelmünk, vagy mert vagyonkánk is van, de azért is, mert fogyasztók vagyunk. Leginkább azonban mindhárom okán. Úgy néz ki, hogy az adófizetéstôl belátható idôn belül nem szabadul meg az emberiség.
Ma már az adó olyan eszköz a hatalom kezében, amellyel nem csak az állam mûködtetéséhez biztosít pénzügyi fedezetet, hanem a gazdasági- és szociálpolitikai céljaihoz is. Ilyen például az állami érdekbôl fakadó különbözô ágazatok fejlesztése, a tôkepiac bôvítése, vagy a vagyon progresszív megterhelése, a kis- és nagy jövedelmek egyensúlyban tartása.
Az adó mai meghatározásának van egy olyan változata is, mely szerint az állam kényszerhatalmánál fogva egyoldalúan állapítja meg az adó nagyságát és annak befizetési módját anélkül, hogy cserében ellenszolgáltatást vállalna.
Ez a meghatározás jogi és erkölcsi érveket szolgáltat a politikai oligarchiának a pénzügyi diktatúrához, aminek az alapján gyakran szûkíti a piaci hatékonyság érvényesülését. Bár az adó révén egyfelôl növelhetô az állam bevétele, másfelôl viszont csökkenti a fizetôképes fogyasztói keresletet, a vállalkozói kockázatvállalást és a beruházást. Így az adópolitika többirányú hatást vált ki, amelyek együttesen az összterhelés alakulásában tükrözôdnek.
Ezenkívül azt is kell tudni, hogy a gazdaság normális mûködésének van egy másik feltétele is. Nevezetesen az, hogy a fogyasztás, a beruházás ésa kormányzati kiadások nagysága egyensúlyban kell legyen. Márpedig a fogyasztásnak és a beruházásnak az adó miatti csökkenését az állam nem képes ellensúlyozni, az csak a termelés fokozott növelésével érhetô el.
Néhány hónapja egyes újságírók bírálják a Nemzetközi Valutaalapot, mert az kifogásolta a katonaság és a rendôrség fizetésének az emelését. Nem tisztem sem az egyik, sem a másik oldalt védeni, de azt azért érdemes tudni, hogy a román gazdaság egyensúlyhiányát ez az intézkedés fokozza, amirôl a sajtónak "mindenhez értô része" egy szót sem szól.
Az adórendszer másik nagy talánya az, hogy hol van az egyensúlyi pont a jövedelemre és a fogyasztásra kivetett adó között. A jövedelemre kivetett adó befolyásolja a munkakedvet, a megtakarítást és a kockázatvállalást. Mindez a gyakorlatban úgy jelentkezik, hogy a munkavállaló a több szabadidôt helyezi elônybe a több munkával szemben, a vállalkozó nem kockáztat vagy nem fektet be, a föld alatti gazdaság pedig állandóan bôvül. A fogyasztásra kivetett adó maga után vonja a fogyasztás csökkenését és az ezt követô termeléskorlátozást, a fogyasztói árszint emelkedését, az adóspekulációt.
Összegezve a fentieket, a Pénzügy Minisztériumot gyakran az a meglepetés éri, hogy hiába igyekszik mind több adót behajtani, egy adott ponton túl az adóbevétel törvényszerûen csökkeni fog és nem növekedni.
A kérdés most már az, hogy a beharangozott adóreform mit hoz a konyhára. Azt, hogy az alkalmazottakra kirótt ilyen-olyan adók, a 22%-os ÁFA (TVA), az a 95 (!) adóféleség, amit egy közepes vállalatnak be kellett fizetnie, vagy a 38%-os nyereségadó stb. mit eredményezett azt láttuk az elôzô években. Amit az új adórendszer hoz, azt majd meglátjuk abból, hogy 2000-ben nô-e a fogyasztás és a beruházás, a gazdaság összteljesítménye a felszálló ágba kerül vagy sem?
Addig is osszuk be a jövedelmünket, de lehet, hogy jobb lenne ha beszoroznánk.
Figyelmeztetô sztrájkot tartottak a tanügyiek
Miután január 17-én a fô tanügyi szakszervezetek képviselôi és Mircea Ciumara, a kormány gazdasági- pénzügyi koordinációs tanácsának elnöke eredménytelen tárgyalást folytatott, a közoktatási intézményekben tegnap délelôtt 11 és 13 óra között figyelmeztetô sztrájkot tartottak. Maros megye közoktatási intézményeinek 80 százaléka kapcsolódott be a tiltakozó akcióba.
Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke tegnap a figyelmeztetô sztrájk idején a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban találkozott e szakszervezet, illetve a Spiru Haret Szakszervezet megyei képviselôivel.
Az elnök röviden ismertette azokat a pontokat, amelyeket hétfôn tárgyaltak meg a kormány képvselôivel. A szakszervezetek követelései a következôk: fizessék ki a közoktatásban dolgozóknak az 1998. évi 154-es törvény értelmében az 1998-as évre járó bérhátralékokat, adják ki az 1999-es évi 13. fizetést, másfél millió lejre módosítsák a megállapított referenciabért (amely jelenleg 670 ezer lej), több pénzt utaljanak ki a tanügy számára az állami költségvetésbôl és tartsák be a kollektív munkaszerzôdés elôírásait.
A Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke elmondta, hogy Mircea Ciumara államminiszter a tárgyalások alatt kibúvókat keresett. Az elsô követelést illetôen elmondta, hogy nincs törvényes keret arra, hogy a 2000. év költségvetésébôl 1998-ra szóló hátralékokat fizessenek ki. Ami a 13. fizetést illeti, ez csak érdemfizetésként fogható fel, s különleges esetekben adható ki. A referenciabér, a 2000. évre szóló költségvetés és a kollektív munkaszerzôdés ügyének tárgyalását január 26-ára halasztották.
A tárgyalások során a kormány képviselôi kifejtették: sem a figyelmeztetô sztrájk, sem a január 24-28 közötti idôszakra meghirdetett általános sztrájk nem törvényes, sôt a tárgyalások beszüntetését is kilátásba helyezték abban az esetben, ha az oktatásban dolgozók megkezdik a sztrájkot. A maguk során a szakszervezetek is törvénytelenséggel vádolták a kormányt, mivel nem teljesítette ígéreteiket. A szakszervezeti szövetség ismételten felhívta a kormány figyelmét arra, hogy a tanügyi dolgozók bérezésének ügye nem halasztható tovább.
A Bolyai Farkas Líceumban jelenlévô szakszervezeti tagok tették fel a kérdéseket: mi történik akkor, ha a kormány nem enged a szakszervezet nyomásának, és az elôzô sztrájkhoz hasonlóan akciójuk eredménytelenül végzôdik, ha a kormány a sztrájk miatt befagyasztja a tárgyalásokat, vagy zavarja-e a kormányt, ha a szakszervezetek azzal fenyegetôznek, hogy a tanárok nem zárják le a tanulók elsô félévi jegyeit, mi történik a sztrájk idejére szóló bérek kifizetésével, ha a kormány nem enged, mit tesznek azok a tanárok, akik egyetlen szakszervezeti tömörülésnek sem tagjai, vagy a tanárok fizetésének megállapításakor miért nem a dollárárfolyamot veszik alapul?
A szakszervezeti vezetô biztosította a tagokat, hogy a tárgyalások során kitartanak a követelések mellett és nem hátrálnak meg. S hogy harcról van szó, amelyben lesznek vesztesek és nyertesek. Ha a mai tárgyalások eredménytelenül végzôdnek, január 24-étôl megkezdik az általános sztrájkot, amelybôl nyertesként kell kikerülniük. A szakszervezetek szempontjából egyetlen "nehézség" merül majd fel, éspedig az, hogy az 1999. évi 168-as munkakonfliktusokat szabályozó törvény értelmében nem tarthatnak sztrájkot, ameddig a kollektív munkaszerzôdésekrôl tárgyalnak. A törvény 2000. január elsejétôl lépett érvénybe.
Ha a január 24-re meghirdetett sztrájkot elkezdik, tanárok és diákok egyaránt reggel 8 órától 12 óráig a tanintézményekben tartózkodnak. A tegnapi figyelmezetô sztrájk idején is felügyelet mellett a tantermekben voltak a tanulók.
Nôk a politikában és a közéletben
A helyhatósági és az általános választások idôpontja még ismeretlen, de nem lehet nem észrevenni, milyen élénk párttevékenység zajlik megyénkben. Változatos, és a legkülönbözôbb rétegeket megcélzó (fiatalok, nôk) mondhatni szelektív akciókat szervez a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (ANCD), a Szövetség Romániáért (APR), a Demokrata Párt (PD), de a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR), igyekezvén, ha nem is tömegbefolyásukat, de legalább napi jelenlétüket valamivel érzékeltetni a közvélemény elôtt. Ezzel párhuzamosan élénk és sûrû kapcsolatot ápolnak a sajtóval. A legjelentéktelenebb rendezvényeken is újságírók tucatja nyüzsög. Jól jön ez még valamikor! - gondolhatják a meghívók.
Kedden például a Demokrata Párt nôszervezete rendezett kerekasztal-beszélgetést a nôk helyérôl a politikában, közigazgatásban, a közéletben. A tanácskozás jelszava: minél több nôt jelölni! A Grand Szálló vendéglôjét megtöltô meghívottakat Ileana Filipescu képviselô, Doina Maria Rata, a demokrata nôk elnöke, Alexandru Petru Fratean megyei elnök, Nicolae Mihoc, a municípiumi szervezet elnöke fogadta.
A tanácskozás céljáról kérdezte a Népújság Ileana Filipescu képviselôt, aki a következôket nyilatkozta: "Az akciót a Demokrata Párt nôszervezete kezdeményezte. Témája pedig számunkra, de remélhetôleg a többi párt, illetve a civil társadalom is nagyon fontos: minél több nôt jelölni! Ez azt jelenti, hogy foglalkoztat bennünket az, hogy a nôk minél nagyobb arányban részt vegyenek a politikai életben, s minél több tisztségviselônk legyen a politikában, a közigazgatásban, a civil szférában. Az ötlet bár egy párttól indult, nemcsak a demokratákhoz kívánunk szólni. Meghívtuk az összes párt nôszervezeteit, azokat, akik a közigazgatásban dolgoznak, olyan nôket, akik nincsenek politikailag elkötelezve, mert nem a Demokrata Pártnak kívánunk propagandát csinálni, hanem egy szociáldemokrata párt törekvését akarjuk megvalósítani: a nôknek minél nagyobb arányban (legalább 25 százalékos arányban) részt kell venniük a társadalom vezetô struktúráiban".
A kezdeményezés sikeres volt, a különbözô társadalmi rétegeket képviselô nôk nagy létszámban tettek eleget a meghívásnak. Pozitívan válaszolt a meghívásra a Társadalmi Demokrácia Pártja (PDSR), a Nagy-Románia Párt (PRM), a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR), az RMDSZ, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD), a Szövetség Romániáért (APR), de szép számban megjelentek a civil szféra képviselôi, illetve politikai szempontból el nem kötelezett személyek, értelmiségiek.
volt az egyik felvetett téma. Ileana Filipescu elôterjesztésében kifejtette, hogy 1990-tôl máig egyetlen nô kapott miniszteri megbízást (1999 decemberétôl). Smaranda Dobrescu munkaügyi és szociális védelmi miniszterrôl van szó, aki a Szociáldemokrata Párt színeit képviseli. Ugyanabban a minisztériumban két nô államtitkár (PD, PNT), a pénzügyminisztériumban és a hátrányos helyzetû személyekkel foglalkozó államtitkárságon egy-egy államtitkár, a mûvelôdési minisztériumban pedig egy vezérigazgató képviseli a nôket. A többi minisztériumban, igazgatóságon, ügynökségen hírmondónak sem lehet nôt találni. Ugyanis a férfiak uralják a hatalmi struktúrákat. Egyetlen nôi pártelnök sincs az országban, a képviselôház 343 tagja közül 18 nô, a szenátusban pedig mindössze ketten bontják meg a hímvilág szimmetriáját.
A képviselô szerint mindenekelôtt bátorságra van szükségük a nôknek, hogy részt vehessenek a politikai élet hatalmi harcaiban, intrikáiban, az egyéni és csoportharcokban. Emellett a politikai osztályról kialakult lesújtó kép is elbátortalaníthatja ôket. Viszont, ha valóban tevékeny részt akarnak vállalni a politikai életbôl, akkor megfelelô programokat, stratégiát kell kidolgozniuk, s mindenekelôtt jelöltetniük kell magukat a különbözô funkciókra.
témakörben szólalt meg Pora Zamfira, a prefektúra fôtitkára. Ismertette a központi állami közigazgatás, illetve a helyhatóságok felépítését, a köztisztviselôk feladatait. Beszélt a közigazgatás reformjáról, és arról, hogy bár a közigazgatásban dolgozó tisztviselôk 75 százaléka nô, a vezetô funkciók mindössze 15 százalékát birtokolják, mert ezeket a férfiak maguknak sajátították ki. Véleménye szerint a köztisztviselô státusáról, a helyi közpénzekrôl, illetve a köztulajdonról és a helyi autonómiáról szóló törvények mélyreható változást hoznak a közigazgatásban. Mindenféle diszkriminációtól mentes, a kompetenciára alapozó esélyegyenlôséget biztosítanak. Szintén a témában szólt Valentina Lucian, a polgármesteri hivatal szóvivôje.
A tanácskozáson a különbözô pártok képviselôi is elmondták véleményüket, javaslatokkal jöttek. A késô esti órákba nyúló beszélgetés konklúzióját Alexandru Petru Fratean, a Demokrata Párt megyei elnöke vonta le. Hangsúlyozta: örül, hogy egy ilyen közérdekû témában az összes politikai párt képviselôi részt vettek Marosvásárhelyen. Valóban európai szintû, civilizált hangnemben beszélgettek, vitatkoztak, érveltek. Arra is büszke volt, hogy a nôkben megvan a képesség, hogy fontos dolgokban összefogottan döntsenek. Hangsúlyozta a nôk hatékonyságát a politikai, közigazgatási és egyéb közérdekû funkcióban, s arra hívta fel a figyelmet, hogy el kell fogadni ôket a versenyben, természetesen a kompetencia elve alapján.
Hamarosan hat különálló kereskedelmi társasággá osztják az Apcom Select Rt.-t, amely Marosvásárhelyen több éttermet és cukrászdát mûködtet – döntött a vállalat közgyûlése. Bonyolítja a dolgot, hogy a tulajdonhányad valamivel kevesebb, mint 50 %-a az Állami Vagyonalap birtokában van, amelynek feladata lenne a birtokolt részvénycsomag áruba bocsátása.
Az Apcom Select tizenkét vendéglátóipari egységet mûködtet Marosvásárhely területén. Közöttük a legreprezentatívabbak a Tudor negyedi Diamant étterem, a víkendtelepi egykori hajó, a Pescarus, valamint az Állomás téren mûködô Calatorul. A cég cukrászdákat (Bukarest kávézó, Lido) és egy cukrász laboratóriumot is magáénak tudhat. A vendéglátóipart sújtó általános válság az Apcom Selectet is érzékenyen érintette. A hagyományos forgalom nyilvánvalóan nem tudja biztosítani az önfenntartást, ám a bizonyos egységekben szervezett ünnepségek (esküvôk, találkozók stb.) összességében nyereségessé teszik a céget. Ez a tény a konfliktus forrása. Nem minden egység járul(hat) hozzá egyformán a jövedelemhez, van olyan vendéglô vagy cukrászda, amelyiket egy másik forgalma tart el.
Ez eredményezte a cég feldarabolásának ötletét, mely indítványt – az ÁVA ellenszavazata ellenére –, a cég többségi tulajdonát birtokló magánszemélyek a közgyûlésen keresztülvitték. Hogy megértsük, hogy mi ennek a lépésnek a logikája, meg kell mondanunk, hogy a felosztás aszimmetrikusan történik, azaz a feldarabolás utáni hat egységben a tulajdonhányadok nem maradnak a feldarabolás elôttiek, hanem a jobban menô egységeket egyesek, míg a gyengébben menôket mások (pontosabban az ÁVA) kapnák meg.
Az ÁVA megyei kirendeltségében megtudtuk, hogy a döntés ellen nem tehetnek semmit, de minden eszközzel azért harcolnak, hogy az elosztás igazságosan történjen. A hercehurca a magánosítást is gátolja, hisz mindaddig, míg nincs tisztázva, hogy mit is ad el az állam, nem lehet meghirdetni az árverést.
Más részrôl az Apcom Select igazgatója, Simion Boldea, elzárkózott a sajtónyilvánosságtól, mondván: míg a feldarabolás nem válik szerzôdésben lefektetett bizonyossággá, nem akar spekulációkba bocsátkozni.
Az állami költségvetés tervezete a jövô héten készül el, miután a kormány és az NVA reprezentánsai aláírják a szándéklevelet, amelyben Románia vállalja, hogy eleget tesz a költségvetési mutatókat illetô NVA-követelményeknek – jelentette ki szerdán a szemátusban Remes pénzügyminiszter. Keddig etô alá hozzák a szándéklevelet, ezt követôen a büdzse tervezetét megvitatják a kormányban, februárban pedig következhet parlamenti elfogadása.
Remes szerint a szándéklevél aláírást követô két héten belül megérkezik a tavalyi készenléti egyeményben megállapított összeg második részlete is. Románia ezidáig 73 millió dollárt kapott a megállapodásban szereplô 543 millióból.
A természetes és jogi személyek által benyújtott kérvények szerint ezidáig a visszaigényelt erdôs felület megközelíti a 3 millió hektárt, vagyis a Romsilva kezelésében lévô állomány 49,8 százalékát – közölte Romica Tomescu erdô- és vízgazdálkodási miniszter.
Tekintettel arra, hogy az egyes kérvényekhez nem mellékelték a tulajdont atesztáló dokumentumokat, másokhoz mindössze tanuk nyilatkozatait csatolták vagy a dokumentumokat fénymásolatban és nem hitelesített formában küldték be, továbbá egyes kérvények a törvényben megállapított feületnél többet igényelnek vissza, a miniszter nem tudta megmondani mennyi idôbe fog telni a tulajdonjog helyreállítása.
Mircea Ciumara államminiszter kedden a kormánypalotában elmondta: a kormány reprezentánsai egyelôre nem tárgyaltak annak lehetôségérôl, hogy felfüggesszék a Moldava Köztársaságnak való villamosenergia-szállítást.
Pontosítása szerint a kormány végrehajtó bizottsága ülésének napirendjén nem szerepelt Moldava Köztársaság tartozásainak törlesztése, a romániai villamossági társaságnak, sem az energia-szállítás megállítása.
Az államminiszter szerint Moldava Köztársaságnak Románia kormányhatározat alapján szállít eneergiát, így sem a Conel, sem az ipari tárca nem döntheti el ennek felfüggesztését, a kormány jóváhagyása nélkül.
Mint ismeretes, Ioan Merfu Conel-igazgató Londonban bejelentette: országunk szerdától nem szállít villamosenergiát Moldava Köztársaságnak, tekintettel, hogy a szomszédos ország 25 millió dollárral tartozik a román villamossági társaságnak.
Meggyôzôdésen, hogy a felfüggesztési határidô lejárta után elkerülhetetlen a vasúti sztrájk – jelentette ki a Rompresnek adott exkluzív nyilatkozatában Matei Bratianu OSZT-elnök, aki részt vett a mozdonyvezetôk független szakszervezeti szövetségének Kolozsváron szervezett rendkívüli kongresszusán.
Kijelentését azzal indokolta, hogy az eddigi fejlemények, valamint a szállítási tárcsa különösen heves fellépése a szakszervezetek és az alkalmazottak ellen nem hagy más alternatívát a vasútasok számára.
Megyénkben az idei iskola évben a statisztikák szerint 6488 tanuló végzi el a nyolcadik osztályt. Közülük 4278-an járnak az általános iskola román, 2135-en a magyar, 75-en pedig a német tagozaton. Milyen jövôkép alapján választanak pályát, tudnak-e, mernek-e távlatokban gondolkodni, milyen lehetôségekkel számolnak jelen pillanatban, változtak-e elképzeléseik a korábbi évjáratokhoz képest? – néhány kérdés, amelyre annak a felmérésnek a kapcsán próbáltunk választ találni, amelyet a múlt év novemberében készítettek a tanfelügyelôség önálló szakegységeként mûködô Neveléslélektani Központ szakemberei. Tettük ezt annál inkább, mert az új rendelkezések értelmében éppen a tanulók óhaját figyelembe véve kell összeállítani a következô évi beiskolázási tervet.
– Tudunk-e élni a szabadsággal a szakokat, az oktatás nyelvét illetôen, vagy tanár és diák megy a régi kitaposott úton? – kédeztük Dósa Jenô pszichológustól, a központ vezetôjétôl.
– Elôször is hangsúlyozni szeretném, hogy ez volt a második év, hogy a felmérés megelôzte a beiskolázási terv elkészítését. Ennek ellenére számolnunk kellett a korábbi beidegzôdésekkel. Bár a kérdôíven feltüntettük, hogy mind a szak, mind a tanulás nyelvének megválasztása teljesen szabad és független attól, hogy milyen osztályok mûködnek jelenleg, (ezzel a lehetôséggel csak nagyon kevesen éltek).
A régi szokások sajnos tovább hatnak, holott egészen új szakokat is igényelhetnének egy-egy iskolában. És úgy gondolom, hogy a tájékozódás és tájékoztatás a tanárok felelôssége is egyben. A 14 éves gyermek segítség nélkül még nem eléggé érett a választásra.
– Ha már a pedagógusok felelôssége került szóba, hadd kérdezzük meg, hogy ôket tájékoztatták-e arról, hogy milyen formában befolyásolhatják a diákok pályaválasztását?
– A tavaly a nyolcadik osztályokat irányító tanárokat összehívtuk a megyei módszertani központba, hogy még a felmérés elôtt tájékoztassuk ôket a lehetôségekrôl. Az idén erre sajnos nem volt mód, azt reméltük viszont, hogy a múlt évi gyakorlat tovább él. A kiadott kérdôíven pedig feltüntettük, hogy a diákok a meglévô hálózattól függetlenül szabadon választhatnak, továbbá azt is, hogy a jövô évi beiskolázási terv elkészítése érdekében végezzük a felmérést.
– Józan elgondolás szerint azért mégis kellene egyfajta útmutató, ami nem a meglévô iskolahálózatot, sokkal inkább a megye gazdasági fejlôdésének távlatait, munkaerô- szükségletét tükrözi. Van-e egyáltalán egy ilyen tervezet,
sikerült-e ezen a téren együttmûködni a Munkaügyi Igazgatósággal?
– Ilyen tervvel még nem rendelkezünk, de ígéretünk van arra, hogy az igazgatóság minden támogatást megad a pályaválasztási tájékoztatásban. Mint említettem, a felmérés novemberben készült, december folyamán dolgoztuk fel az adatokat, amit figyelembe vettek a jövô tanévre szóló beiskolázási terv elkészítésénel. Februártól valamennyi nevelési központban bemutatjuk az eredményeket, s ezeken a találkozásokon a munkaügyi felügyelôség szakemberei is jelen lesznek. Hadd tegyem még hozzá, hogy a megyénkben mûködô 21 iskolapszichológus közül öten a pályaválasztással és az iskolai menedzsmenttel kapcsolatos felkészítôn vesznek részt. Az elôadásokat dán szakemberek tartják a Világbank és a fôvárosi Filozófiai Fakultás támogatásával zajló kurzuson.
– Az európai gyakorlattal ellentétben a tanulók választását a középiskola-centrikusság jellemezte a korábbi években. Azaz néhány jónevû elméleti líceum háza táján nagy volt a versengés, szakközépiskolai, szakiskolai anyanyelvû osztályok pedig jelentkezôk hiányában el sem indulhattak. Történt-e valamiféle elmozdulás e téren?
– Felmérésünk szerint 1124 diák szeretne középiskolában tanulni tovább, magyar nyelven közülük 41-en más megyébe készülnek, a legtöbben az udvarhelyi tanítóképzôbe. 374-en választották a szakiskolai képzési formát, 10-en közülük nem Maros megyében. Ez utóbbiak olyan szakmát szeretnének tanulni – kôolajipari, katonai – amelyekre csak más megyében van lehetôség. Továbbra is az elméleti profilok a kedveltek.
– Évrôl évre megismétlôdô gyakorlat, hogy a lehetôségek ellenére, a tanulók egy bizonyos százaléka román tagozaton folytatja tanulmányait, s még csak eszébe sem jut, hogy megfelelô számú kérés alapján bármelyik középiskolában kérhetô, hogy magyar tagozatot indítsanak. Van-e változás ezen a téren?
– Évek óta fennáll egy bizonyos százalékot jelentô lemorzsolódás, a szóban forgó felmérés szerint jelenleg a tanulók 20 százaléka készül román tagozatra. Elsôsorban az általános iskolát a szórványvidékeken, Dicsôszentmártonban, Segesváron, Radnóton végzô diákokról van szó, akik nem élnek azzal a lehetôséggel, hogy anyanyelven folytassák tanulmányaikat, holott – mint annyiszor elhangzott – intellektuális fejlôdésük szempontjából sokkal elônyösebb lenne.
– A jelek szerint továbbra sem sikerült eloszlatni azt a meggyôzôdést, hogy ahol eddig nem volt magyar tagozat, a kereskedelmi vagy a mezôgazdasági szakközépiskolákban például, ott ezután sem lehet, vagy esetleg az ellenkezôjét tükrözik a felmérések?
– Sajnos nem. Mind a kereskedelmi, mind a mezôgazdasági anyanyelvû oktatás iránt túl kicsi az írásban is kifejezett érdeklôdés
Továbbra is túlzsúfoltak lesznek viszont a hagyományokkal rendelkezô neves középiskolák, a Bolyai, az Unirea, a Papiu, a régeni, dicsôi, sgesvári elméleti líceumok.
– Az ipari szakmák elsajátításának igényét a mélyponton levô gazdasági helyzet. a romániai ipar hanyatlása befolyásolja. Hasonló okokból nincs érdeklôdés a mezôgazdasági képzés iránt sem. Holott mire ezek a diákok végeznek, esély van arra, hogy Románia az Európai Unió tagja legyen, és akkor egészen mások lesznek az elôttük álló lehetôségek. Számolnak-e ezzel a mai diákok és szüleik, tanáraik vagy már reménykedni is elfelejtünk?
– Az utóbbi években nagyon kicsi az érdeklôdés az ipari szakmák iránt, holott a fejlett országokban éppen az ellenkezôje érvényes.
Bár sok családban segédkeznek a mezôgazdasági munkában a fiatalok, szakosodni (anyanyelven) nem óhajtanak ezen a téren. A jelenlegi gazdasági helyzet döntô módon befolyásolja az elképzeléseket, hajlamosak vagyunk arra, hogy két- három-öt év távlatában szemléljük a dolgokat, a fiatalokból is hiányzik a jövôkép. Igaz viszont az is, hogy egy ország gazdasági fejlôdését nehéz elôre látni, egyetlen irányadó a fejlett országok gazdasága lehet. Ahogy a társadalomban nincs meg, a most végzô diákokból is hiányzik a korszerû mezôgazdaságról alkotott elképzelés, s nem gondolnak eléggé a mezôgazdasági termékek feldolgozásának szükségességére sem. A korábban említett fejlett országokban a szolgáltató ipar került elôtérbe, ami nálunk még gyerekcipôben jár. A végzôsök választhatnák a turizmus, faluturizmus, szállodaipar, közélelmezés és egyéb szakokat, igényelhetnének új profilokat, de ilyen téren sajnos alig van változás. Tapasztalataink szerint idô, évek kellenek, amíg a közfelfogás elfogadja az újat.
Vannak új szakok az elméleti líceumokban is, a reál tantárgyak mellett intenzíven lehet idegen nyelvet tanulni, a volt tanítóképzôben könyvtáros, irattáros, szakirányítói osztályokra van lehetôség, viszont a magyar nyelvû diákok körében ez utóbbi iránt is kicsi az érdeklôdés, még egy osztályt sem tesz ki az igénylôk száma.
– Mindez attól is függ, hogy mennyire sikerült rugalmas gondolkodásra nevelni a mai végzôsöket, akik valószínû az életük során már nem is egyszer kényszerültek pályamódosításra…
– Az alternatív programok, tankönyvek ellenére is az emberi tényezôn keresztül hat még az oktatási rendszer korábban megszokott merevsége. Még nem gyökerezett meg az a szemlélet, hogy a pályaválasztás már nem egy életre szól, hanem csak a kezdésre, egy bizonyos szakaszra érvényes, s az idô, a körülmények elteltével váltani, módosítani kell. Azok az "edzôk" hiányoznak, akik az említett rugalmasságot meghonosíthatják.
– A korábbi években felmerült kifogás, hogy nem volt annyi kilencedik osztály, ahány nyolcadikos diák végzett. E téren számíthatunk-e változásokra?
– A minôségi szûrésre mindenképpen szükség van, de az is hasznos, ha minél többen elvégzik a középiskolát. A líceumi oktatásban viszont minôségi fokozatokat kellene kialakítani, hogy minden diák a képességeinek megfelelô formában tanuljon, és kapjon errôl oklevelet. A húsz százalékos lemorzsolódásra a felmérés alapján az idén is számítanunk kell. Ennek módosítása érdekében még egyszer hangsúlyoznom kell mindnyájunk felelôsségét.
A Remedium Alapítvány kuratóriuma múlt év júliusában megbízta Kocsis József vállalkozót, kuratóriumi tagot, hogy szervezze meg a helybeli kórház épületének tatarozását, a külsô és belsô javításokat. E hónap elején látogattunk el a nyárádszeredai kórházba, ahol Kocsis József és dr. Berecki Éva általános orvos segítségével mértük fel a július óta eltelt idôszakban eszközölt átalakításokat.
– Az átépítési munkálatok megszervezése mellett felvállaltam azok levezetését is. Az épület külsô arculata megváltozott, új gerendavázra új cserepeket raktunk, a falakat kijavítottuk, vakoltuk, festettük. Az udvaron 100 négyzetméteren betonoztunk. Három belsô helyiséget teljesen átalakítottunk, korszerûsítettünk. Két új ajtótokot és ajtót építettünk be, a termek falait, az ajtókat lefestettük, kicseréltük a villanyvezetékeket. Továbbá 110 négyzetméteren raktunk le padlócsempét, 50 négyzetméter falfelületen helyeztünk el csempét. A betegek által használt két WC-kagylót, a csatorna hálózatot kicseréltük, egyik csempekályhát újraraktuk.
– Hogyan alakultak az eddigi költségek?
– A 2000. év elsô hónapjáig elköltött pénz 69.236.000 lej. Különben a javítások teljes költségét a németországbeli Riesenbeckben jegyzett OSTeV segélyszervezet fedezte, az össztámogatás értéke 70 millió lej. Tavasszal befejezzük a kórház korszerûsítését az udvart körülhatároló kerítés felépítésével. Ebben támogat a berekeresztúri Siklódi Sándor, Magyari Ernô, Magyari Pál, Kátai Sándor kisvállalkozó.
Dr. Berecki Éva, általános orvos: – A kórházban 26 ágyat helyeztünk el. Az 1998-tól kezdve, a törvényes rendelkezések alapján, a megyei kórház átvett 20 ágyat, ezzel párhuzamosan diagnosztikai és kezelôközpontot hozott létre Nyárádszeredában. Az egyeztetések nyomán hat ágyat a helyi polgármesteri hivatal tart fenn a társadalmi támogatásra szorultak számára. Mindezen változások következtében átszerveztük az orvosi felügyeletet. Tudni kell, hogy hat község tíz családi orvosa biztosítja itt az állandó ügyeletet. Az egészségügyi szakemberek ezen szolgáltatásait, a Remedium Alapítvány fizeti, mint ahogy biztosítja a gyógyszerek és az élelem beszerzésével, valamint az épület karbantartásával járó költségek fedezését.
– Az épület felújítása nyomán alkalom adódott egy új részleg létrehozására is.
– Mi, az itt dolgozók, sürgôsségi részlegnek nevezzük, gyakorlatilag egy beteg megfigyelô, idôszakos fektetô, amely az átalakítás során létrehozott, kétágyas teremben kap helyet. A felszerelés egyelôre hiányos, de a szóban forgó alapítvány segítségével ez évben sikerül beszerezni a további szükséges gépeket, felszereléseket. A betegeket ebbe a terembe fektetjük 24-48 órán át, amíg megállapítjuk a helyes diagnózist, miután eldöntjük, hogy a beteget hazaküldjük bizonyos kezelés elôírásával, vagy pedig kórházi ápolásra szorul.
Szintén az átalakítási munkálatoknak köszönhetôen korszerûvé vált a konyhánk, amelyet a környékbeliek a szegények konyhájaként ismernek. A szakácsnô fizetését a Remedium Alapítvány fedezi, ugyanígy a beszerzôét is. A polgármesteri hivatal által láttamozott névsoron 48 társadalmi segélyt igénylô személy kap minden kedden és csütörtökön egy meleg ételt és egy kenyeret.
A három mentôautóról szólva, kettôt a megyei mentôállomás üzemeltet, egy a Remedium tulajdona, javításban van. Különben négy gépkocsivezetô biztosítja a szolgálatot a gépkocsikon.
Mit várunk ettôl az esztendôtôl? Meggyôzôdésem, hogy ebben az évben itt Nyárádszeredában kialakul egy egészségügyi központ, amely majd magasabb színvonalon látja el a betegek gyógyítását, ápolását Ákosfalvától egészen Nyárádmagyarósig.
Filmen még láttam ôket, igazi csodabogarak. Bigottan csökönyösek, csökönyösen bigottak. Magasra gombolt sötét ruhájukban, széles karimájú fekete kalappal, komoran és szakállasan, hosszú szoknyás régi típusú fôkötôs asszonyaikkal az oldalukon mintha taszítanák az idegent, a nem hozzájuk tartozót. Aztán kiderül, szívélyesen fogadják a bekopogót. De úgy gondoltam, a hetedik mûvészet egy, és más a valóság. Pedig igaz, ma is léteznek az amishok, és úgy élnek, mint XVIII. századi elôdeik.
A délkelet-pennsylvaniai Dutch Country, a "holland vidék" központjában, Lancaster piacán találkoztam velük elôször. Azért az idézôjel, mert az elnevezés félreértésen alapul. E nagy hírû farmvidéken talán éppen a holland származású telepesek vannak a legkevesebben, a XVII. század végén azonban, amikor a táj elsôsorban németekkel benépesült, a "deutsch" szót az angol fül "dutch"-ként fejtette meg, aztán így honosult és mindmáig így is maradt. És ekképpen vonzza évente a kíváncsiskodók százezreit.
Magam az amerikásként is ízig-vérig marosvásárhelyi Dávid Antal és Melinda hívására jutottam Lancasterbe, az ország egyik legrégebbi városába. A település, mely 1777. szeptember 27-én egyetlen napra az Egyesült Államok fôvárosa volt, majd 1799-tôl 1812-ig Pennsylvania székhelye lett, James Buchanan személyében elnököt is adott az USA-nak. De nem ez képezi vonzerejét. Az amishok kedvéért jön a sok-sok látogató, ez futtatta fel a helység és környéke idegenforgalmát már-már hihetetlen mértékben. Értük vezet az "idegenek" elsô útja a fôtér közeli piacra. Oda vittek minket is egy szombat délelôtt Dávidék. Tarka a vásár, saját viseletében a vidék farmernépessége. Kikomorlanak közülük az amishok hagyományos öltözetükben. Ami viszont annál hívogatóbb, van ott minden, mi szem-, szájnak ingere. Az amishok köztudottan jó gazdák, terményeik garantáltan kitûnôek, egészségesek, vegyszermentesek. Ez pedig Amerikában mind súlyosabban húz a latba. Fogy is mindenféle az asztalukról becsülettel.
A piac azonban csak egy lehetséges kiindulópont. A kíváncsiskodók özöne a farmvilágba zúdul. Úgy mennek oda "csodalátni", mint az állatkertbe. szerencsére az amishok nem zavartatják különösebben magukat. Zárt közösség, puritán, szigorú szokásrendû miliô ez, de nem rezervátum
Vallási csoport, a mennoniták leszármazottai a mai amishok. Ôseik a vallásüldözések elôl menekültek Európából Pennsylvaniába, ahol aWilliam Penn kezdeményezte vallásszabadság nyugalmat biztosított számukra. Mintegy nyolcvanezren lehettek, máig megmaradtak. Pedig megállították az idôt. Vagy éppen azért.
Szigorú szabályaik vannak, merev erkölcsük. Nem használnak gépkocsit, traktort, nem vezetik be lakásaikba a villanyáramot, nincs rádiójuk, televíziójuk. Elutasítják a technika vívmányait. Miközben farmjaik mellett robog a modern Amerika, ôk zárt, egylovas fekete hintókkal, lovas szekerekkel közlekednek az utakon. Ôsi módszerekkel dolgozzák meg a földjeiket, tenyésztik állataikat. Lóval, szarvasmarhával vontatják az ekét, boronát, aratógépet, egyebeket. Nagy kunszt, mondanám, évek óta hogyan kínlódnak parasztjaink?! Pedig nem is amishok vagy mennoniták. De itt másról van szó. Ezek az egymás közt házasodó különös amerikaiak, akik megannyi örömöt megvonva maguktól, látástól vakulásig úgy dolgoznak, hogy távol tartsák otthonuktól a modern kor "gonosz varázslatait", mintagazdák. Patyolattiszta, rendezett farmjaikon szélkerék, vízikerék, hajtja a szivattyúkat, minden példásan rendeltetésszerû, bármikor kész a napi használatra, de arra is, hogy az érdeklôdôk megtekintsék. Az amishok híresen jó földmûvesek, birtokuk terméshozama magasabb, mint a legkorszerûbb gépekkel megmûvelt parcelláké. Extraminôségûek a zöldségeik, gyümölcseik, dohányuk, tejtermékeik.
Mindezt testközelbôl is tapasztalni, hiszen a legtöbb farm vagy falucska idegenforgalomra is berendezkedett, parkolókat építettek az épületek, utak közelébe. De gépkocsiból is mérföldeken át nyomon követhetô a gazdaságok élete, a szántókon zajló munka. Még kényelmesebben a ráérôsen döcögô helyi érdekû döcögô vonatból. Ezt is felújították és elérhetô áron szerez örömet a turistáknak, húz hasznot különösebb ráfordítás nélkül. Természetesen az utóbbit választottuk, vonattal indultunk Strasburgból.
Ez a Strasburg nem az a Strasburg.
De sok embert idecsal. Korabeli a kisvonat, a személyzet is korhû öltözékben. A vagonok felújítva, mint fénykorukban. Kényelmes ülések, a mennyezeten petróleumlámpát utánzó csillárok, közbül békebeli vaskályha. Egy óra alatt beutazhatjuk a Dutch Country egy kicsiny amish részét. A dimbes- dombos tájban hirtelen felsejlik elôttem a Nyárádmente. Itt is volt egykor egy népszerû kisvasút...
Strasburgban érdekes vasúti múzeumot is berendeztek. És persze még sok mindent a környéken: moteleket, gyorsétkezdéket, luxuséttermeket, bárokat, bazárokat, ilyen-olyan szórakozóhelyeket, panoptikumokat. Ahol turisták vannak, ott dôlhet a pénz is. Százával érkeznek az autóbuszok, kiskocsik például a Millennium templomába. Frissen épült, hatalmas, mint minden az Államokban. Csupa giccs, csupa mû, ájuldoznak a kirándulók. Oroszlán barátkozik báránnyal, s a népek hisznek e csodákban. A borsos árú fényés hangjátékok még rátesznek egy lapáttal.
Amishok itt nincsenek, itt "hozott áruból" telik ki a közönség. A helyi szektának megvannak a saját kis imaházai, gyerekeik is aprócska osztatlan egyházi iskolákban tanulják a vallást s a tudományból éppen csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges. A szülôk fontosabbnak vélik, hogy átörökítsék tradícióikat. Nem csak a ruházat, a hajviselet is meghatározott, sôt a szakáll sem illet meg akárkit. Nôtlen férfinak borotválkoznia kell. A zárt kocsik bakján többnyire szakállasok a férfiak.
Ôk hajthatták a hatalmas ekhós szekereket is, melyekkel innen, Lancaster tájáról megindultak a pionírok a nagy ország belsejébe, nyugat felé. Ezekbôl a "prérihajókból" is láthattunk jópárat mutatóba múzeumok, vendégfogadók elôtt. Lévén Halloween, az ilyenkor elmaradhatatlan kellékekkel – tökkel, boszorkányos jelképekkel, szellemfigurákkal – rakták ôket teli. A puska is bele illenék, a híres Kentucky Rifle, amely a vadnyugat meghódításában döntônek bizonyult, s az itteniek szerint a Dutch Country fegyverkovácsainak találmánya. Ezt az elsôséget azonban az Appalache hegységen túliak maguknak vitatják el.
Kentuckyé a dicsôség vagy sem, ma már békésebb idôket élünk, a fegyverkovácsok eltûntek, de az amishoknál továbbra is szorgosan dolgoznak a patkolókovácsok. Megszorongattam egy szerencsepatkót. Hátha egyszer még ide is visszatérek.
Expresszív hatással rendelkezik a marosszéki Mezôség, a táji berendezkedés, az etnikai többszínûség. Gazdag hagyományaival, adottságaival azonban a kisrégió ma jóformán semmit se tud kezdeni. Leszámítva a tavalyi mezôpaniti kezdeményezést – marosvásárhelyi s távolabbi képzômûvészek nyitottak állandó tárlatot –, nem történik semmi. Akár a belsô-mezôségi halastavak, a kisrégió közmûvelôdése is befagyott.
Hosszú az út, a behavazott járhatóbb. Hallgatag a fuvaros, bajuszán jégcsap lóg, a gyalogos még magányosabb. Csak csitorog. Az úton megfagy a szó. Fehér hómezôben szôttes ruhában fekete asszony, rámás csizmája megtalpalva. Színes ruhában fiatal asszony. Ami sorsukban közös: mezôségiek, hallgatnak nagyokat, mennek a mezôbándi patikába – Mezômadarasról. Nem nyújtják kezüket szélvédô elé, megszokták, hogy nem kell szólni senkihez, nekik már így jó. A láp zizeg, rég kipusztultak a nádi farkasok. Valamikor bolhás ordasbundát öltöttek a fársángolók.
Ma fársáng sincs, farkas sincs, csak az iskolából havazás idején elkésô kölpényi gyermekek meséjében: a farkasok egyszer szép tanítónôt faltak fel valamelyik gerincen, inkább suvadásban, lehet. Tréfa vagy nem tréfa, az arcpírt még ma is csipkével takarják el a farsangoló kölpényi gyermekek.
Tél van, a mezômadarasi házakban meleg, csak kurálni kell, kórét rág a juh naphosszt, a füstön meg lehet forgatni a szalonnát. Kicsavarom tollamat, kérdezni is kell. A tinta fagyhat kék szilánkig, mert ugyan válaszolni nincs mit. Az újdonság "igézete" nélkül hallanom kell itt is, hogy azt mondja az értelmiségi: kérem szépen, nem vagyok idevalósi. A szándék ugyan megvan, de távol állnak attól a fiatalok, mert a társadalmi-szociális gondok, mert az átkos ötven év, az önkormányzati nincstelenség, mert az elzártság, mert az igénytelenség és egyéb fagyos hézagok. El vannak foglalva. Kész, a kérdés elütve, ha pedig tovább kérdezek, utálatos leszek, mit akar ez az újságíró? Tegye le a tollát, jöjjön tanítani kultúrát. Népi hagyomány, irodalmi kör, versmondás meg citera? Nem érdemes, nincs kinek, nincs miért, a téma kimerítve. Nagyjából ennyi. Semmi se.
Csilingelô szán farol, boldog idôk. Kucsmás madarasi ember nem állná meg szólni: – bezzeg ezek a fiúk megfogták a munkát. Mások a bárban szédülnek napestig. Mennek a határba, viszik a trágyát, perc alatt széthúzzák, száraz ággal térnek meg a dombról, gyenge a gáznyomás, fordul néhányat még a napi élelmesség. Asszonyok napi hírben fûtôznek a kapuban, mondják, megint baromfira jár a tolvaj, tyúkot lopott valahonnan már megint valaki. Elvitt egy vendégségre valót, valahol elszántan és végtelen étvággyal falja a mellehúst. Ez a folklór manapság.
Balázs Sándor más véleményen van: – a fiatalság egy része rá van "feküve" a munkanélküli segélyre, a kormány a tunyaságot pénzeli, nem jó dolog. A helyi közmûvelôdésnél persze hogy van fontosabb dolog a világon, nincs is mit mondjon, ha csak azt nem, hogy bezzeg, amikor fiatalok voltak. Tanítanának ôk most is pontozót, hiszen a mezômadarasi láb jól rááll a bokázásra. Kaptak tapsot érte nemrég Magyarországon: Szombathelyen, Kôszegen, Sopronban és Pécsett, meg volt mondva jó hangsúllyal odaát: illik tudni ezentúl, van valahol egy marosszéki Mezôség, a Királyhágón túl, de a Bándi-hegyen innen. Kijárták a hírnevet, úgyhogy azt csak meg kellene tartani. Mert nem csak házat, barmot, és jó tanácsot hagytak a felmenôk meg a környékbeli nemesemberek: kultúrotthont és jónevû iskolát. Volt tartás, erkölcs, arra felé jó emlék, de hogy mit lehet kezdeni a jelennel, netán a jövôvel, a falu idôs emberének arról csak fanyar sejtései vannak.
Tollam kupakját mégis kicsavarom, vadonatúj galambbugos kapuról jegyzem le az Írást: És látom és íme vala egy fehér felhô és a felhôn üle valaki hasonló az ember fiához.
Igén ülnek a galambok. Benyitok istenes ember kapuján, fejkendôs asszony néz le a tornácon. Varrnak leányostól tulipános párnát rakásszám. Nem romlik el a szekrényben.
– Álmomban sütve volt háromféle tészta, tudtam, hogy vendég jön – töröl el egy poharat az asszony.
Balázs Pólinak vannak történetei. Egyszerû történetek, ötven éve magával cipeli. Jó harminc évvel ezelôtt lejött Szénáságy útján, többet vissza nem ment. Nem mintha Madaras a világ közepe lenne, a tanya már nem vonzó annak, aki a szomszéd kerítésén átlát. A tanyáról hozott egy szokást, gyalog jár ma is a városba, át a hegyen toronyiránt.
Köszönteni víg fársángi napokat? Azt lehet, de ki törôdik vele. Tíz éve nem volt fonó a faluban. A tollfosztást, mondtuk, a tolvaj végzi el az éj leple alatt. A hétszáz füst alatt ki-ki magának, bor, fôtt kukorica helyett kávét eresztenek a presszóból. Balázs Póli kitart a régiek mellett, újév után felállítja mindig az osztovátát, szô száz singet legalább, fársáng alatt.
Házasodni való fiai most itthon, nyáron odaát keresik a házravalót. Új székelykaput faragtak maguknak, felállították az igével. Faragnak szépen Mezôségen székelykaput, csak még hiányoznak a szarvasok. A nádasban nem jár élô motívum. Egzisztenciát és szép lányt keresnek maguknak. A galambbugon két jégcsap, két fogyó legénység. Most éppen trágyát hordnak a mezôre, de estére csinálnak kedvet maguknak. Nem fújnak szép mezôségi nótákat, változik a világ, nézzem meg, mondja a tanyáról jött asszony, este CD szól a házban.
Bôkezûnek, adakozónak bizonyult – jóban, ám részben rosszban is – Kilyén Ilka számára az elmúlt esztendô. Játszott Moliere Fösvény címû vígjátékában, szerephez jutott Giraudoux Elektra címû tragédiájában, eljutott Spanyolországba és Hollandiába, két alkalommal pedig – a háború elôtt, majd utána – Jugoszláviában turnézott. Mûsorán a régebbi Karácsonyi rege, valamint a Jött egy csoda címet viselô, újabb keletû összeállításával, ezen jelképes életüzenettel: Jó édesanyának lenni.
Karácsony éjszakáján érkezett haza gyermekeihez turnéjáról. Egyházaskér, Oroszlámos, Muzsla, Nagybecskerek, Zenta, Magyarkanizsa és Csantavér szórványmagyarjainak kissé népesebb családjából. Az utóbbi öt esztendôben egyébként, Kilyén Ilka bejárta csaknem teljes Jugoszláviát. A Vajdaság 3l különbözô településén találkozhatott a kiszolgáltatottan élô bácska-bánáti szórványmagyarokkal. Illetve léphetett színpadra olyan területeken, amelyeken az alapvetô emberi jogok és értékrend szenved még ma is csorbát. Mindezeket ott saját bôrén megtapasztalta. Ezért színmûvészvoltában az embert, az édesanyát kívántuk megszólaltatni mindazok kapcsán, amit vendégszereplései során megélt. Annál is inkább, mert Zentában, a Vajdaság egyik legrégibb városában, mely számottevô mûvelôdési, gazdasági és közlekedési központ is, a polgármester köszönôlevelt nyújtott át neki, mindannak elismeréseként , amit e marosvásárhelyi színmûvész kultúrális és szellemi közös örökségünk gyarapításáért tett a szórványban.
Mielôtt elmentem, Krisztina a lányom ezt mondta: Ha késôbb jönnétek is haza a szent estén, legalább nektek hozza az angyal a karácsonyfát... A fiunk?: Vele sem volt probléma! Hozzászoktak már ahhoz, hogy idônként elutazunk itthonról. És ha már itt tartunk, hadd meséljek el egy másik kedves dolgot. Amikor karácsony éjszakáján hazajöttünk, itthon többen voltunk, mint szoktunk. Ezért kislányommal aludtam. Így virradhatunk ünnep elsô napján úgy, hogy ezek voltak Krisztina elsô szavai: Édesanyám! Kiszámítottam, hogy az az anyuka, aki reggel nyolc órától du. öt óráig dolgozik, tulajdonképpen kevesebbet van gyermekeivel, mint te velünk! Akkor is, ha néha elutazol...
Megkérdezik-e, édesanyjuktól, hogy volt, mint volt? Volt-e sikere ?
Mindig rákérdeznek. Ilyenkor én röviden, a lényegre szorítkozva szoktam válaszolni.
Egy alkalommal úgy léptem színpadra a Karácsonyi regével, hogy benne Krisztina is velem énekelt. Majd egyedül is. Sôt, hegedült is .Fogalma lehet hát arról, mit jelent a taps, a közönséggel való kapcsolat. A fiam? Ô nem szívesen szerepel. Viszont szívesen segít ô is nekem. Amikor Szerbiában voltunk Dániel fiam önszorgalomból, megtanulta a cirill ábécét és verses kazettáimra cirill betûkkel írta : KARÁCSONYI REGE...
Hogy jön össze egy-egy ilyen szórványturné?
Kapcsolatom Jugoszláviával a véletlen mûve. A marosvásárhelyi dr.Ábrám Zoltánék egy politikai fórumon jugoszláviai magyarokkal találkoztak és beajánlották nekik csángó mûsoromat. Igy született a turné. Helységrôl helységre, kézrôl kézre adtak aztán a magyarok szinte minden esztendôben. Volt úgy, hogy kétszer is egyévben. Aztán jött a tavalyi március! 22-én úgy érkeztünk haza a Dél-Bánátból, hogy 2o- án még Pancsován vendégszerepeltem.
Igen. 24-én az amerikaiak bombázni kezdték a térséget. Itthon tudtam meg, Pancsovát is. Székelykevén egyébként a bukovinai székelyek ezt mondták: Lôjenek! Kimennek az ablakok? Nem baj. Az újakat a szalmába rejtettük. Türténjék már valami változás! Nagyon remélték, Milosevics beadja a derekát. Ami, sajnos, nem következett be. A bombázások negyedik hetében aztán ôk is megtörtek. Találat érte egy-két alkalommal Pancsova, Horgos és Szabadka környékét is. És ami kétségbe ejtette akkor ôket, az volt, hogy egys magyar önkormányzatok hûségükrôl biztosították Milosevicset.
A szerbektôl való félelmükben...
Féltek a retorzióiktól. Azóta is megtörténik, hogy jönnek a szerbek, és elfoglalják az üresen maradt házakat, a távollétük miatt esetleg gazdátlan maradt lakásokat.
Merre igazodott azóta az ott élô szórvány számára a helyzet?
Rendôrállammá vált Szerbia. Ahol a rendôrök bárhol, bármikor igazoltathatnak, kikutathatják az ember kocsiját, turkálhatnak csomagjában. Zentán pl. a lakosok zárják elôttük a kaput. Kettesével-hármasával járva ugyanis ha szerét ejthetik, behatolnak és tetszés szerint fognak-visznek dolgokat a háziaktól
Házkutatási parancs nélkül is. Hisz Milosevics gárdájáról van szó! Emiatt akár Belgrádban is reklamálhattak volna a magyarok. És mindehhez hozzájárul még az is, hogy alapvetô élelmiszeri cikkek hiányoznak, olaj, cukor pl. Nincs benzin. Gyakran veszik el a villanyt... Személyes tapasztalataim alapján állítom, nehéz a szerbekkel szót érteni. Sem a vámosok, sem a rendôrök nem viselkednek a legcivilizáltabban. Nem akarnak sem érteni, sem szólni, semmilyen általánosan használatos idegen nyelven.
Ez a feszültség nem hatott-e zavaróan a mûvésznô színpadi teljesítményére? A politika – hisz errôl van szó végül is – nem befolyásolta-e az emberben rejlô mûvészt?
Különösképpen nem. Az utóbbi néhány évtizedben nem ezt élte-e meg az erdélyi magyarság is? Amikor alapvetô emberi jogaiban sértetett meg?! Amikor joggal félhettük elpusztulnak értékeink! Szóval, lepergett rólam.
Az ottani magyarok is igénylik ezeket a verses-énekes, egyházi, világi összeállításokat. Bár anyagi gondjaik miatt ezekre többnyire csak templomaikban kerülhet sor. Színházi értelemben a falujárás nem kezelhetô. Tehát jönnek a templomba. A falusi ember – különösen az asszonyok – nagyon tudnak viselkedni. Míg le nem tisztul bennük mindaz, amit hallottak-láttak a színpadon, míg el nem döntik magukban, hogy tetszik-e vagy nem, véleményt nem nyilvánítanak. Ám hálásak minden szép, magyar szóért! Legutóbb is, amikor elhangzott a mûsorban az elsô szép karácsonyi ének, legtöbbjük könnyekig illetôdött. – A maga szája aranyból – jegyezte meg egy bácsi....
Adódik-e néha alkalom arra is, hogy a helybeliekkel elbeszélgethessen?
A mûsor után, általában többen is leülünk... És mivel mindig olyan apró kis településekre járok, amelyekben a helybelieknek nincsenek kapcsolataik Erdéllyel, érdeklôdnek felôlünk. Miközben saját életükrôl is mesélnek. Jó közöttük lenni. Feltöltôdöm!
Tömbmagyarság soraiban és szórványtelepüléseken egyaránt megfordulva, ilyen jellegû tapasztalatok birtokában, hogyan látja, miként vélekedik Kilyén Ilka az anyaorzág határain kívül élô magyarság sorsáról-jövôjérôl
Tudom, hogy a következô ezer esztendôben is megmarad. Él. Bízom abban, hogy mint tetszhalálából annyiszor – tatárjárás, törökdúlás, szabadságharcok vszteségi, pestisjárványok, hatalmas árvizek stb. – elhalódásunkból ezúttal is sikerül Fônix- madárként újjászületnünk. Az a nemzet, mely túlélte Trianont is, képes lesz megújulni és fokozatos demográfiai emelkedése során újrateremteni és építeni önmagát. Hogy ugyanazt a földrajzi régiót fogja-e majd belakni? Ezt elôre megjósolni nem lehet. Alakulhat ugyan a kép, de az ember marad. Másrészt, a következô évezred szerintem minôségileg és mennyiségileg is az asszonyok kezébe helyeztetett. Ha sikerülne ugyanis a magyar nôknek felmérniük, hogy fennmarad-e és hogy milyen emberekkel, ha sikerülne a karriert befutni minden áron szemléletrôl lemondani, rájöhetnének arra, egyenrangú fél vagyunk a férfiakkal minden tekintetben. A tudományos kutatásban, a mûvészetekben, az irodalomban, s ha kell, sajnos, az öldöklésben is...Ám egyetlen dologban különbözünk tôlük: Mi szülünk és nevelünk gyermekeket. Csak mi érezhetjük, jó édesanyának lenni!
Ezúttal kamarajellegû premier elôtt áll a Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának végzôs évfolyama. Január 22- én, szombaton este 7 órakor kerül sor Luigi Pirandello Az ember, az állat és az erény címû, 1919-ben írt darabjának bemutatójára. Az elôadás rendezôje Bocsárdi László, Marosvásárhely, díszlet- és jelmeztervezôje Bartha József, Marosvásárhely a szereplôk: Katona László, Szabó Enikô, Diószegi Attila, Fazakas Misi, Török Illyés Orsolya, Benô Kinga, Varga Orsolya, Kozma Attila, H. Moldován Orsolya. Osztályvezetô tanár: Farkas Ibolya.
A Nobel-díjas olasz szerzô alkotói habitusáról álljon itt néhány jellemzô, vallomásos "szilánk", mely megvilágíthatja mûveinek emberi-, filozófiai lényegét, valamint támpontot jelenthet elôadásunk befogadásához is:
"Semmiféle pontos tudásunk, biztos ismeretünk nincsen az életrôl, kizárólag érzésünk, ez pedig természeténél fogva állandóan változó. (...) Azt hiszem, sohase volt még életünk erkölcsileg és esztétikailag ennyire széttöredezett... Legnagyobbrészt ebbôl származik, véleményem szerint, szellemi betegségünk és rosszérzetünk. (...) Ma vagyunk, holnap már nem. Milyen arcot kapunk az élô szerepének eljátszásához? Maszkok, maszkok... Egy fuvallat aztán, és eltûnnek, hogy átadják helyüket másoknak. (...) Mindenki úgy javítja ki a maszkját, ahogy tudja – mármint a belsô maszkot. Mert ugyanis van belül egy másik, és ez gyakran nem egyezik meg a kintivel. És semmi sem igaz! Igaz a tenger, a hegy, még a fûszál is, de az ember? Akaratán, tudtán kívül is mindig maskarát rak önmagára azzal, aminek hiszi magát: szépnek, jónak, kecsesnek, kedvesnek, boldogtalannak stb., stb. (...) A rend? A következetesség? De, amikor bennünk legalább négy-öt lélek harcol egymással: az ösztönös, az erkölcsös, az érzelmes, a társadalmi?"
A pirandellói humorizmusról, a sírva- nevetésrôl pedig Adriano Tilgher így ír: "(...) nevet a világ fura látványán, de úgy, hogy nevetése rövidesen fájdalmas grimasszá torzul, majd nemsokára zokogásba csap át."
Értesítjük tisztelt közönségünket, hogy az elôadás kamarajellege miatt a nézôk számára fenntartott ülôhelyek száma mindössze 60. Az eddigi protokollgyakorlattól eltérôen a hivatalos bemutatóra is jegyeket árusítunk a Stúdió pénztáránál. Számítunk színházszeretô pártfogásukra és egyben jegyáraink változása miatti megértésükre. Köszönjük.
Décse Török Anna-Mária irodalmi titkár
A kormány közigazgatási osztálya értesítette a prefektúrát, hogy az idôjárás-elôrejelzô központok az elkövetkezendô napokra országszerte kiadós havazást, hóviharokat jelentettek be, ezért felhívják a lakosság és az érintett közhivatalok, illetve közszolgáltató egységek (CONEL, Romtelecom, útkarbantartók stb.) figyelmét, hogy készítsék elô a hóeltakarításhoz szükséges eszközöket, felszereléseket és halaszthatatlanul intézkedjenek. A prefektúrák katasztrófa-elhárító bizottságainak pedig állandóan követniük kell a hóhelyzet alakulását a megyében és ezt jelenteniük a kormányhivatalba. A katasztrófa-elhárító bizottság a megyei Polgári Védelmi Felügyelôség keretében mûködik és a következô telefonszámon lehet a segítségüket kérni: 250-608, 250-610, 250-611, illetve fax: 250-609. A prefektúra szolgálatos tisztjének telefonszáma: 163-211.
Az Új Kézfogás Közalapítvány a marosvásárhelyi polgármesteri hivatallal karöltve szombaton, január 22-én találkozót szervez Maros megyei vállalkozók számára.
A rendezvényen tájékoztatást nyújtanak a 2000-tôl érvényes támogatási és pályázati programokról, valamint részletes ismertetést egyes támogatási formákról, mint a mikrohitelkonstrukció, a kamattámogatási rendszer, a privatizációs hitel, a vissza nem térítendô támogatási rendszer.
A találkozó 13 órakor kezdôdik a polgármesteri hivatal gyûléstermében (45-ös szoba). További információkkal a hivatal 96-os szobájában, illetve a 168-330-as telefonszám 195-ös mellékállomásán szolgálnak.
Hogyha alaposabban elemezzük beszédünket, könnyen rájövünk, hogy idôbeli helyzete szerint szinte minden igealak vonatkozhat a jövôre. Például: Szívesen elmennék én is az új bemutatóra; Ha majd elolvastad a könyvet, hozd el nekem is!; Gyere fel aztán ma este! Szorosabban véve azonban csak a kijelentô mód jövô idejérôl beszélünk, mert ennek van külön alaki eszköze.
A jövô idônek legáltalánosabb, természetes kifejezôje a jelen idejû igealak, amelynek jövô értékét a beszédhelyzet, a mondatszerkezet vagy a megfelelô határozó jelzi (majd, holnap, munka után, a következô héten stb.). Pl. Mihelyt készen leszek, elmegyünk; A hét végén elôadást tartunk; Este felszaladok hozzád.
Gyakori a fog segédigébôl és a ragozandó ige fônévi igenevébôl álló összetett igealak (kérni fog, sietni fog). Ez a 18. századtól kezdve terjedt el nagyobb mértékben, s egy idôben helytelenül németesnek gondolták. Ez a nézet még napjainkban is felbukkan amolyan nyelvi babonaként. A fog-os jövô idô valójában hasznos és szükséges igealak. Fôképp akkor használatos, ha feltétlen, nyomatékos a közlés, vagy ha valószínûséget fejez ki. Pl. Estére már el fog állni az esô; "Még jôni kell, még jôni fog / Egy jobb kor..." (Vörösmarty: Szózat)
Ne használjuk azonban az összetett jövôt különösebb ok nélkül, vagy nehézkes, rosszul hangzó kapcsolatokban. Pl. Meg fogom fogni a korlátot; Ki fog majd kelleni tisztítani a ruhát. Ajánlatos továbbá elkerülnünk – mert fölösleges – a mozzanatos vagy befejezett igék jövô idejének fog segédigével való szerkesztését is. Pl. Mindjárt be fog jönni (egyszerûen: bejön); Ha megmoccanni fogsz, jaj neked! (helyesen: Ha megmoccansz...); Mikor fog vége lenni? (= mikor lesz vége?).
A múlt század végére elavult a reformkorra még oly jellemzô -and, -end jelû jövô idô. Napjainkban szintén kerülendô, legfeljebb a régiesítésre szolgál. Pl. István holnap alutazand; "kedved majd követendi gyász." (Petôfi: A tintásüveg). Ritka, régies és idegenszerû formaként elôfordul némely kifejezésben s fôként az irodalmi nyelvben az -andó, -endô lesz szerkezet. Pl. A jövô héten lesz megvitatandó; csak két nap múlva lesz megérkezendô. Kerüljük tehát az ilyen bonyolult, mesterkélt kifejezésmódot!
A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal figyelmébe ajánlom a következôket. A Bolyai utcában nagyon csúnyán megnyírták a fákat, pedig senkit sem zavart. Ellenben, amikor a nyáron az amerikai vendégeim városunk nevezetességeit, emléktábláit szerették volna fényképezni a ház elôtt lévô fák ágaitól nem sikerült. Így a Petôfi téren, a Hadsereg házán lévô emléktáblát, vagy a Köteles Sámuel utcában lévô Bolyai és Molter emléktáblát sem.
Mivel közeledik a tavasz, a fák galyazásánál ezeket a szempontokat is vegyék figyelembe.
Orbán Károly, Marosvásárhely
Mi, olvasók, elismeréssel nyugtázzuk, hogy a Népújság nem dôlt be a Vergil Hâncu-féle tömegbolondításnak és nem jelentetett meg pánikkeltô cikkeket, mint a központi lapok. A földrengéssel kapcsolatos témáról diszkréten, optimistább módon vélekedett a szeizmológus. Aki nem hiányzott a földrajzórákról és némi általános mûveltséggel is rendelkezik, bizonyára tudja, hogy a földrengést nem a bolygók állása – mint ahogy Hâncu úr állítja –, hanem a kéreglemezek egymásnak ütközése okozza. Vrancea térségében két ilyen kéreglemez találkozik, ezért ez az övezet a földrengések epicentruma. Laikusként annyit mondhatnék, hogy nekünk, erdélyieknek, kisebb esélyünk van arra, hogy a Richter-skálán mért 7,2 fok erôsségû rengés rázzon meg. A 4-4,5 fokos földrengések nálunk is elôfordulhatnak, de ezek idôpontját senki sem tudja elôre. A lakosságnak nincs miért pánikba esnie, hiszen az ekkora intenzilású rengéseket kibírják épületeink.
Hâncu és társai nem gondoltak arra, hogy az amúgy is stresszben élô lakosságnak mit jelent még egy ilyen rémhír, gondolok itt a tömegpszichózis által okozott egészségi károsodásra, szívpanaszokra stb. Véleményem szerint Hâncu professzor nem önszántából, személyes feltûnôsködésbôl tette, amit tett, hanem valaki vagy valakik nyomására. Hogy kinek érdeke a lakosság végelkeseredésbe kergetése, nem tudni. Lehet, hogy egyszer erre is fény derül.
Joanovics Barna Dénes, Marosvásárhely
A január 6-i lap 6. oldalán végre olvastam egy olyan cikket Varga István tollából az aluljáróval kapcsolatban, amely engem is foglalkoztat. A cikkel teljes mértékben egyetértek. Mindamellett, hogy nem vagyok szakértô, csak naiv szemlélô, miután megtudtam, hogy ez a beruházás 100 milliárd lejt tesz ki, én is felháborodásomat fejezem ki. Hogyan lehetett ennyire melléfogni, hiszen ebbôl a pénzbôl 50-60 lakást lehetett volna építeni. Megértem, hogy a már tíz éve elkezdett munkáért nem a jelenlegi városvezetôk a hibásak, de azért igen, ha az aluljáróba üzletházakat terveztek kocsiparkoló helyett. Nehogy e nagy befektetés után úgy járjunk, mint a kövesdombi aluljáróval, hogy végül kocsma lett. Vajon hány ember fogja használni és mire? A munkálatok nagyon lassan és vontatottan haladnak. Bezzeg a franciák és a britek a tenger alatti alagutat pár év alatt elkészítették. Hallottam egy szakember véleményét, hogy az építmény meg se bírja az óriási teherszállító kocsikat és emiatt állandó javításra szorul majd. Ha már 13 milliárd lejt elköltöttek, fejezzék be, de sürgôsen.
Ha már írok, elégedetlenségemet fejezem ki egy pár dolog iránt. A kenyér ára 6-8 ezer lej lett kilogrammonként, szeretném tudni, hogy mennyi a búza ára, mennyiben adják el a falusiak? A tej ára az üzletben szinte mindennap emelkedik, de a termelôknek még mindig 2000 lejt fizetnek literéért. S ennek a tejnek a zsírtartalma 3,6 százalékos, kétszer nagyobb, mint az üzletinek. Nap mint nap tapasztalom, hogy az üzleti tej minôsége nagyon gyenge, erre miért nem figyel fel a fogyasztóvédô hivatal? Vagy ôk csak bejelentésre lépnek közbe? Lenne tennivalójuk éppen elég, hiszen rengeteg rossz és gyenge minôségû áru van forgalomban. A tejtermékek árának ilyen drasztikus emelésével teljes mértékben elvesztették a vásárlókat. Nálam például ünnepnek számít, ha 20 deka túrót vásárolhatok, és túrós puliszkát ehetek. Tejfölt például évek óta nem tudok venni. Nem beszélve a joghurtról vagy szánáról. Tejre sem jut mindig. Szerencsém van a Primával, ahol jó minôségû párizsit vásárolhatok, hetente 10 dekát. Disznóhúsra már nem is gondolok, még ünnepkor sem.
Ezzel kapcsolatban még csak annyit szeretnék mondani, hogy a mostani hatalom az idôs, nyugdíjas emberekkel semmit sem törôdik. Negyven esztendei munka után 930 ezer lejt kapok. A feleségem (aki ágybanfekvô beteg) 410 ezret, napi 30 tabletta gyógyszert szed. 1990. július elsején mentem nyugdíjba 3700 lejes nyugdíjjal. Ezzel tudtam venni 100 kg disznóhúst, a mai nyugdíjból csak 26 kilóra telik. Ezt összehasonlításként írom. Mennyire lecsökkent az életszínvonl! Ha az állam 3,5 millió lejes nyugdíjat biztosítana, akkor lennék az 1990-es évek szintjén.
Több "fájdalmam" van. Éspedig: a posta nem megbízható, állandóan emelik a kábeltévé elôfizetési díját, nemsokára a telefont sem tudjuk kifizetni. De fô témám mégiscsak az aluljáró, hiszen azt közös pénzbôl építik.
Pál Zoltán, Marosvásárhely
Az amatôr gépjármûvezetôk jelentôs hányada a nagy hideg és a csúszósság miatt be sem indítja mostanság a motort, minél fogva nem retteg attól, hogy valakinek vagy valaminek kárt okozhat a járgányával. De nemcsak ôk gondolják úgy, hogy ráér megszerezni az ilyen vagy olyan színû szelvényt. Egyes biztosítótársaságok reklámszövege szerint január 20-ig, sôt 31-ig is 10 százalékos kedvezmény jár annak, aki náluk egész évre maradéktalanul kifizeti a kötelezô polgárifelelôsség-biztosítási díjat. Az érintettek közül azonban számosan úgy vélték-vélik, miszerint jobban jár az ember, hogy ha – a várható magas inflációs rátára való tekintettel – két adagban pengeti le az országosan kiszabott tarifák valamelyikét. Az alábbi egyszerûsített táblázatban a fentiekre való tekintettel nem is találhatók már meg az egész 2000. évre kedvezményezetten vagy kedvezmény nélkül befizethetô összegek. Akit érdekel, összeadhatja az elsô öt hónapra és az utána következô 7 hónapra kiírt summát, s abból leütheti annak egytizedét, ha talál még olyan biztosítót, amelyiknél élhet a kedvezményezés lehetôségével.
Amit még tudni kell a Hivatalos Közlönyben megjelent kimutatással kapcsolatban:
a). ezek a számok csak a Romániában bejegyzett gépjármûvekre vonatkoznak;
b). ugyanennyit kell fizetni a próbaszámos gépjármûvek után is;
c) 50%-os kedvezmény jár a megfelelôen kiképzett személyautók és motoros triciklik mozgássérült használóinak abban az esetben is, hogy ha a jármûvek nem a saját tulajdonuk;
d). a biztosítási díjak fix összegek, és csak a táblázatban szereplô idôszakokra lehet azokat fizetni. Kivételt képeznek a kormányhatározat 5. szakaszának 2. bekezdésében említett helyzetek. Szó van itt arról mindenekelôtt, hogy idény jellegû tevékenységet kifejtô gazdasági társaságok a mezôgazdaságban és építkezésben legalább 3 hónapig nem használt gépjármûveiket rövidebb periódusra is biztosíthatják (az évi tarifa 1/12 részét beszorozva a tevékeny hónapok számával). Szó van továbbá arról, hogy a 20-nál több gépjármûvel rendelkezô egységek megegyezhetnek a biztosítóval azt illetôen, hogy több részletben fizessenek;
e). minden olyan gépjármû esetében, amely nincs tételesen megnevezve a táblázat 1-es pontjánál, az 5-ös pontnál szereplô tarifákat alkalmazzák (haszonjármûvek, furgonok, tehergépkocsik, különleges gépkocsik).
Befejezésül még csak annyit: senkit sem szeretnénk rábeszélni arra, hogy a biztosítás halogatásával kockáztasson. Mert lehet, hogy megmarad a pénze, amit ilyen célra ki kellene adnia, de csak addig, amíg karambolozik vagy megbünteti a rendôr.
Január1–május 31. Június 1–dec. 31.
1. Személyautók (beleértve a terepjárókat és a vegyes rendeltetésû, 3,5 tonnánál nem súlyosabb kocsikat), mentôautók, lakókocsik, hengerûrtartalom szerint Magánszemély Jogi személy Magánszemély Jogi személy
a). 1.200 cm3-ig 145.000 172.000 196.000 234.000
b). 1.201-1.400 cm3 163.000 212.000 227.000 293.000
c). 1.401-1.600 cm3 199.000 290.000 267.000 392.000
d). 1.601-1.800 cm3 216.000 314.000 290.000 425.000
e). 1.801-2.000 cm3 271.000 374.000 382.000 516.000
f). 2.000 cm3 fölött 328.000 456.000 453.000 622.000
2. Személyszállító gépjármûvek (beleértve a speciális személyszállító autókat):
a). Legkevesebb 10, legtöbb 17 üllôhellyel, a vezetô helyét is beleszámítva 434.000 511.000 601.000 715.000
b). Minimum 18 férôhellyel, a sofôrüléssel együtt 559.000 929.000 778.000 1.294.000
3. Szóló vagy oldalkocsis motorkerékpárok 116.000 183.000 156.000 262.000
a). 45 lóerôig (inkl.) 95.000 95.000 134.000 134.000
b). 45 lóerô fölött 468.000 468.000 644.000 644.000
5. Más, az 1-4. pontoknál meg nem említett gépjármûvek, amelyeknek a megengedett összsúlyuk
a) Legfönnebb 2.300 kiló 285.000 407.000 390.000 565.000
b) 2.301-3.500 kg 445.000 559.000 616.000 778.000
c) 3.501-7.500 kg 616.000 696.000 835.000 975.000
d). 7.501-16.000 kg 742.000 929.000 1.040.000 1.294.000
e). 16.000 kg fölött 929.000 1.210.000 1.294.000 1.682.000
Tavaly októberben még reménykedtek a személygépkocsi-vásárlók bukaresti érdekvédelmi egyesületének vezetôi, hogy Traian Basescu szállítási miniszter, aki a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal folytatott tárgyalásokon egyaránt képviselte a román kormányt (aki nem mellékesen a Demokrata Párt alelnöke), meghallgatja, megérti és támogatja ôket.
Azóta ismét eltelt egy negyedév, és a tárca vezetôjével kiépített "kapcsolatból", amire Constantin Sarpe APCA-elnök levelében hivatkozott, nem született semmi kézzelfogható eredmény.
Ugyancsak az elmúlt év októberében érkezett meg a fogyasztóvédelmi szervezethez – másolatban – a stasbourgi Emberi Jogi Európai Bíróságtól a román kormány ügynökségének levele, amelyben azt sugalmazza, hogy az igazságügyi szerv ne nyújtson az APCA-nak jogvédelmet.
Válaszként az APCA vezetôsége ismételten kérte a strasbourgi bíróság támogatását.
Amint a fentiekbôl kitûnik, a kormány minden úton- módon igyekezett megtorpedózni az autóvásárlók ügyének sikerre vitelét. És nem csak amiatt próbálta lebeszélni az Emberi Jogi Bíróságot arról, hogy napirendre tûzze a tárgyalás megkezdését, mert az ottani érdekképviselet komoly anyagi terhet rótt volna az alperesre – szemben a felperes jogi asszisztenciájának ingyenességével. Emennél is többet kellett volna ugyanis áldoznia a becsapott vásárlók kártalanítására, ami egyáltalán nem konveniált neki, jóllehet, mint emlékeztettünk, 1998 nyarán egy tárcaközi bizottságnak feladatul adta a kártérítési változatok kidolgozását.
Most már világos, hogy nem gondolták komolyan a lakosságtól bevételezett milliárdok visszafizetését.
Ami nyugtalanít: a strasbourgi igazságszolgáltatás állítólag azt üzente a pereskedôknek, hogy egyezzenek ki. Naivság. Ha idehaza meg tudtak volna valamiben állapodni, akkor az APCA-sok nem fordultak volna ennyi éves eredménytelen harc után az utolsó reménységet jelentô nemzetközi szervhez.
A közelmúltban újabb levél érkezett Bukarestbôl. A Népújsághoz címzett január 12-i keltezésû pecsétes írásban az áll, hogy az egyesületnek a strasbourgi bírósággal kiépített fokozódó együttmûködése azt mutatja, hogy bízhatunk az APCA kérésének elfogadásában. Adrian Vasiliu ügyvéd mét 1999. december 31. elôtt eljuttatta Strasbourgba az észrevételeit a román kormány részérôl benyújtott iratcsomóval kapcsolatosan. Sarpe úr szerint bizakodhatunk abban, hogy 2000-ben végre sor kerül a rég óhajtott igazságtételre.
Erre alapozva szükségesnek találta közölni, hogy az idei tagdíjat 10.000 lejben állapították meg. Ezt az összeget bármely postahivatalban fel lehet adni az APCA bukaresti bankszámlájára: Cont nr. 25-1105-112-704000-557006 Banc Post Filiala Grivita, sector 1, Bucuresti. A postai elismervényt (xeroxmásolatban) az ismert címre szükséges borítékban elküldeni: APCA Bucuresti, Str. Padureni nr. 1. Bloc 51., sc. 1., et. 3., ap. 20., sector 6, cod. 77756.
A levélíró megjegyzi, hogy azok, akik elmaradtak az 1999. évi tagsági díjukkal, január 20-ig postázzák a hiányzó összeget, mert különben az alapszabály 2.4-es elôírása értelmében kizárják ôket az egyesületbôl.
Toma Zenovica, a Román Autóklub megyei fiókjának igazgatója emlékeztetni szeretné az érdekelteket arra, hogy a marosvásárhelyi Színház téren az új évben is ügyfeleik rendelkezésére állnak. Irodájuk reggelente 8 órakor nyit, de a zárás idôpontja változó. Hétfôn és szerdán 16, kedden és csütörtökön 18.30, míg szombaton 13 óráig fogadnak a székházban.
A klubnál e hónap végéig tíz százalékos kedvezménnyel lehet az idei esztendôre gépjármûfelesôsség-biztosítást kötni, függetlenül attól, hogy valaki tagja-e vagy sem a szervezetnek. Hasonlóképpen törésbiztosítási szelvény, zöld kártya és olyan orvosi- egészségbiztosítási okmány is szerezhetô itt, ami a schengeni egyezményhez tartozó államokba való utazásra feljogosító vízumhoz szükséges. Végül, abban az esetben, hogy ha valamely ország meghívólevélhez köti a beutazási engedély megadását, az ACR turistakönyvet állít ki az igénylô nevére, s ez az irat helyettesíti a meghívólevelet.
A külföldre érvényes egészségbiztosítás tarifáit egy külön cikkben ismertetjük.
Szórakoztató mûsorral, témás vetélkedôvel, tombolával, bálkirálynô- választással és egyebekkel csalogatja a klub fôvárosi vezetôsége a tehetôsebb gépkocsizókat a Brassóban tervezett hagyományos dínomdánomra.
A résztvevôk több lehetôség közül választhatnak. Az Aro Palace-ban személyenként 1.200.000 lejbe kerül egyetlen éjszaka – a szállás, a reggeli, a díszvacsora és a szórakoztató program élvezete. Ugyanott két elszállásolás esetén már 1,5 milliót kell fizetni. Aki nem tart igényt a hotelszobára, az 900.000 lejjel is megússza. A Capitol Szálló valamicskével olcsóbb, ott 1,1 millió az egy és 1,4 a két éjszakát ott töltô vendégek költsége.
Bukarestben úgy képzelik, hogy minden megyei szervezet legkevesebb 16 érdeklôdôt mozgósít a nagy murira, fôként a politikai-társadalmi és kulturális élet szféráiból.
Ugyan mitôl táltosodnának meg autósaink, akik az elmúlt években távolmaradtak az elit farsangi szórakozásától? Hiszen tavaly óta minden kiadásuk megnövekedett, miközben a lej értéke soha nem látott mélypontra jutott.
Mellesleg, ha valakit mégis érdekelne a dolog, a jövô hó közepéig jelentkezhet a február 26- i (szombat) rendezvényre.