|
LII. évfolyam 14. (14370) |
2000. január 19., szerda |
A nemzeti kôolajipari vállalat, az SN Petrom privatizációjánál a jelek szerint minden út egy román konzorciumhoz vezet – állapította meg keddi kommentárjában az Azi címû napilap gazdasági melléklete.
A lap szerint bizonyosan nem véletlen, hogy miután az SN Petrom vezetése tavaly december közepén közölte: a privatizációs tenderre öt pályázat érkezett, a román sajtóban kiszivárogtatták mind az öt pályázó nevét és egyes ajánlatok részleteit is.
Az SN Petrom decemberi közleményében csak az az egyetlen részlet szerepelt, hogy a pályázók között van egy román konzorcium is. A román sajtó néhány nappal késôbb már tudni vélte, hogy a román konzorcium mellett az olasz ENI, a görög Hellenic, az osztrák OMV és a magyar MOL pályázott.
"Lényegtelen, hogy a kiszivárogtatott információk mennyiben felelnek meg a valóságnak, a cél nem ez volt. Ahogy napvilágot láttak a sajtóértesülések, a magyar MOL azonnal közölte, hogy nem tett és nem szándékozik ajánlatot tenni" – írta a román lap.
Az ipari miniszter, Radu Berceanu eddigi nyilatkozataiból annyi kiderült, hogy a beérkezett ajánlatok elmaradnak a várakozásoktól. Berceanu az SN Petrom értékét 1,5 milliárd dollárra becsüli, így a megvételre ajánlott 35 százalékos részvénycsomag legkevesebb 500 millió dollárt érne. Ezt az összeget meghaladó ajánlatokat várnak – hangsúlyozta a miniszter.
Minisztériumi források szerint az ajánlatok kiszivárogtatásának épp az volt a célja, hogy elôtérbe állítsák a román konzorciumot, amely sajtóértesülések szerint 650 millió dollárt kinál a részvényekért – írta az Azi.
A prefektúra sajtóirodája tájékoztatja az érdekelteket, hogy a mezôgazdasági és erdészeti vagyon visszaszolgáltatásáról szóló törvény, amely az 1991. évi 18-as sz. törvény, valamint az 1997. évi 169. sz. törvény elôírásai szerint visszaigényelt birtokok helyzetét szabályozza, megjelent Románia Hivatalos Közlönye 2000. január 12-i, szerdai 8. száma I. részében.
A jogszabály 33. cikkelye (IV. fejezet, befejezô és átmeneti rendelkezések) elôírja, hogy azok a magán- és jogi személyek, amelyek az 1997. évi 169. sz. törvényben megállapított határidôn belül nem nyújtottak be földvisszaigénylést, illetve – esetenként – hiányos iratcsomót adtak be, most ismét benyújthatják a kérvényeket, illetve kiegészíthetik a dokumentációjukat. A határidô a törvény életbe lépésének dátumától számított 60 nap. A kérvényeket a helyi földügyi bizottságok iktatják.
Egyes kórházak karantént állítanak fel
Az egyes megyékben felállított karantén többnyire óvintézkedés, az influenzás betegek száma nem aggasztó – nyilatkozta dr. Viorel Alexandrescu, a Cantacuzino Intézet náthaláz-megfigyelô központjának igazgatója.
A központ szakértôinek becslése szerint két- három héten belül országszerte kitör az influenzajárvány, mely az elôrejelzések szerint erôsebb lesz, mint tavaly. A fôvárosi kórházak egyelôre még nem állítottak karantént.
Az egészségügyi minisztériumhoz küldött jelentések szerint az év elsô hetében nyolc személy vesztette életét influenza- szövôdmények következtében, és összesen 600-an betegedtek meg. Továbbá 13.500 személy kapott tüdôgyulladást, és mintegy 30 ezer esetében állapítottak meg felsô légúti megbetegedéseket.
Az Egészségügyi Világszervezet felmérése szerint Franciaországban a felsô légúti heveny megbetegedések áldozatainak száma elérte az utóbbi nyolc év maximális átlagértékét. Az Egyesült Államokban az influenzajárvány a tagállamok többségét érinti.
Tekintettel arra, hogy Romániában is fennáll az influenzajárvány veszélye, dr. Alexandrescu náthaláz elleni oltást javasol mindenkinek, aki fokozottan ki van téve a betegségnek.
A iasi egyetemi kórház bôrgyógyászatán megerôsítették, hogy valóban leprában betegedett meg egy idôsebb bákói asszony – jelentették kedden.
Az 54 éves asszony január elején került a helyi kórházba. A ritka kór már teljesen eltorzította arcát. Az orvosok az elsô pillanattól kezdve leprára gyanakodtak, s a szakorvosok most megerôsítették a diagnózis helyességét.
A lepra nagyon ritkán, de még elôfordul Európában. Ma már százszázalékos biztonsággal gyógyítható, ha a beteg idôben kerül orvoshoz. Az asszony azért jutott a betegségnek ebbe az elôrehaladott állapotába, mert az ország elmaradott vidéki területein élôk szégyennek tartják, ha leprás megbetegedés történik a családban. Amíg csak lehet, a beteget rejtegetik a világ szeme elôl.
Most az egészségügyi minisztérium illetékeseinek kell dönteniük arról, hogy a beteg nô hazatérhet-e, vagy a Duna deltavidékén lévô Tichilesti lepratelepére kerül. Itt mûködik Európa egyetlen lepratelepe, ahol jelenleg harminc beteg él.
A termôföldek és erdôk visszaszolgáltatását szabályozó törvény igen lassú életbe ültetése okozta elégedetlenségében Vasile Lupu parasztpárti alelnök kedden nem átallotta bírálni koalíciós partnereit, az ellenzéket, még saját pártbeli kollégáit sem.
A parasztpárt helyi megválasztottjainak tîrgovistei tanácskozásán jelen levô Lupu neheztelve állapította meg, a törvényt nem alkalmazzák "kellô idôben", fôként a kommunista iskolában kiképzett, az állami vagyonért vacogó struktúrák miatt.
Lupu felpanaszolta azt is, hogy a liberális Stoicához intézett kezdeményezése, miszerint létesítsen föld- és ingatlanügyekben jártas ítélôtanácsokat, igen gyenge visszhangra talált. Szakosodott bírókra lenne szükség, mivel most sok közülük nem jártas az ilyen ügyekben és döntéseikkel embereket tesznek tönkre – így Lupu.
A konvenció és a parasztpárt is megkapta a magáét. – Saját képviselôink is kétértelmûen viselkednek, olykor még rosszabbul, mint az RTDP polgármesterei; úgy vélik, teljhatalmú jogaik vannak azok fölött, akik funkcióban tartják ôket. Sokunkban egy apró Ceausescu lakozik – fogalmazott Lupu.
A vádak és szemrehányások zöme természetesen a fô ellenzéki pártot érte. Az RTDP-sek halogatták kilenc évig a tulajdontörvényt, most pedig nem bírják megszokni azt a gondolatot, hogy majd az ország erdejében vadászgatva a tulajdonosokkal kell szembenézniük, vagy hogy le kell mondaniuk a nem mindig megadózott vagy államilag ellenôrzött, igen jövedelmezô faügyletekrôl – összegezte Lupu.
Elégedetlenek a szakszervezetek
A kormány képviselôivel folytatott hétfôi tárgyalások eredménytelenek voltak, így ma 11 és 13 óra között az oktatási intézményekben kétórás figyelmeztetô sztrájkot tartanak – tájékoztatta tegnap lapunkat Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke.
Bár az eredetileg hétfôre tervezett kétórás munkabeszüntetést azért halasztották el, mert a kormány nem volt hajlandó a sztrájk nyomása alatt tárgyalni a négy oktatási szakszervezeti szövetség vezetôivel, ma a sztrájkkal párhuzamosan tovább folynak a tárgyalások. Az elnök szerint a szakszervezetiek nem remélnek nagy eredményeket. – A kormány a megoldások helyett inkább akadályokat helyez egy esetleges egyezség útjába. A ma (sz. m. tegnap) délutáni találkozóra például egyebek mellett azt kérték a szövetségek vezetôitôl, hogy mutassák be azt a jogi keretet, amelynek alapján kifizethetnék az 1998-ról elmaradt bérhátralékokat. A kormányálláspont szerint ugyanis nincs törvényes lehetôség ezek kifizetésére, holott közismert, hogy e probléma rendezését a volt kabinet írott egyezményben vállalta. Ráadásul ez ügyben az alkotmánybíróság is a szakszervezetek számára kedvezô döntést hozott.
Ma tehát kétórás figyelmeztetô sztrájkot tartanak az oktatási rendszerben, amelyet a tervek szerint hétfôtôl általános munkabeszüntetés követ. A mai tárgyalásokat a tervek szerint jövô hét szerdán folytatják a kormánnyal a szakszervezetiek. Továbbra is a tavalyi esztendôre járó 13. bért, a két éve elmaradt bérhátralékok törlesztését, valamint az ágazat számára megfelelô állami költségvetési juttatást követelnek.
Amennyiben a kormány nem intézkedik a közúti szállítás nehéz helyzetének feloldása irányában, a szállítók sztrájkba lépnek, és francia kollégáik példáját követve elzárják a határátkelôhelyeket – mondotta keddi sajtóértekezletén Costel Moraru, a Romániai Magánszállítók Szövetségének alelnöke.
A szállítók szerint a január elsejétôl érvénybe létett adóenyhítés a közúti szállítás csôdjéhez fog vezetni, minthogy a jelenlegi gépkocsiállományt képtelenek lesznek felfrissíteni – derül ki Dragos Anastasiu szövetségi elnök nyilatkozatából.
A kormány intézkedései elmélyítették a közúti szállítás nehézségeit. Ide tartozik a héa egységesítése is, tekintettel arra, hogy eddig a szállítás és a szállításhoz tartozó szolgáltatások héa-mentesítést élveztek. A szállítók másrészt továbbra is ki kell hogy fizessék az öt százalékos útilletéket, mielôtt még a gépkocsik egy km-t is megtettek volna, csupán az euro2 szabványoknak megfelelô jármûveket importálhatnak, az adófizetés pedig a számla kiállításánál és nem bevételénél történik – mondotta Anastasiu. Mindezek mellett az üzemanyag is szüntelenül drágul – fûzte hozzá.
Mircea Ciumara államminiszter, a gazdasági-pénzügyi koordinációs tanács elnöke a Solidaritatea országos konvenció, a romániai vasúti szakszervezetek, valamint az országos szakszervezeti tömb képviselôivel találkozott.
Amint a kormányközlemény rámutat, a megbeszéléseken terítékre kerültek a bérjogokkal, az országos vasúti társaság alkalmazottainak jogállásával kapcsolatos problémák és a kollektív munkaszerzôdés. A Solidaritatea országos konvenció reprezentánsai beszámoltak a jelenlegi helyzetrôl, az adminisztráció és a szakszervezetek közti viszonyról, a tavaly megtárgyalt kollektív munkaszerzôdésrôl, amelyet a Solidaritatea országos konvenció a törvényszéken megfellebbezett és a bíróság felfüggeszett. A vasúti szakszervezetek az új kollektív munkaszerzôdés mielôbbi megtárgyalását és megkötését kérték.
Mircea Ciumara államminiszter javasolta, hogy az új kollektív munkaszerzôdés reális alapokon való megtárgyalásáért az adminisztrációs és a vasúti szakszervezetek márciusban, az idei költségvetés jóváhagyása után kezdjenek tárgyalásokba. Ugyanakkor kidomborította a kormány dialóguskészségét a szociális partnerekkel.
Dorogman László (Berlin)
A közös európai pénz gyártása már tavaly nyár óta folyik; miután a 11 érintett ország nem tudott megegyezni a közös elôállításban, jelenleg az eurózóna minden állama buzgón nyomja, illetve veri a saját lakosságának szánt euró bankjegyeket és érméket. Németország mint az euróövezet legnépesebb országa 4 milliárd bankjegyet nyomat a 13 milliárdból. Alig két év még, és Clara Schumann, Carl Friedrich Gauss vagy a Grimm testvérek arcmása helyett különbözô nevezetes épületeket ábrázoló bankjegyek kerülnek a németek pénztárcáiba is.
Az euró bankók legalább annyi biztonsági jeggyel bírnak majd, mint az – 1997 óta hologrammal is ellátott – márka bankjegyek. Lesz bennük biztonsági fémszál éppúgy, mint fényvisszaverô fólia; az összes részletet Frankfurtban egyelôre nem akarják elárulni. Ezzel ugyanis megkönnyítenék a hamisítók dolgát. A német hatóságok csak 2001 ôszén kezdenek "euró-felvilágosításba", hogy a lakosság kellô idôben megismerhesse a közös valuta jellemzôit.
A Bundesbank emberei bizakodóak – fejfájást inkább az okoz nekik, hogy mi legyen a forgalomból kivont tömérdek márkával? A folyamatosan zajló selejtezés – az elhasználódott, szakadt bankók kivonása – során évrôl évre mintegy 800 tonna papírpénzt küldtek zúzdába, majd szemétégetôbe. Két év múlva azonban ennek a sokszorosát kell megsemmisíteni, s a Bundesbank sokallja a tonnánként 700 márkás költséget.
Fölmerült a bankók komposztálásának és trágyaként történô felhasználásának a lehetôsége, ám ezt csakhamar elvetették. A gyártásuk során felhasznált festék ugyanis színes- és nehézfémeket tartalmaz, amelyek a talajba jutva hosszú távon mérgezô hatást fejtenének ki.
A bankároknak jobban tetszik az a fajta "termikus hasznosítás",amelynek során nem illannak el a kéményen át a bankjegyek. Az apró darabokra szabdalt papírpénzbôl kis golyókat készít egy gép, s azokat a téglagyártás során hozzákeverik az agyaghoz. Az égetés során a golyócskák apró, hôszigetelô hatású pórusokat hoznak létre, javítva a téglák szigetelô hatását.
Egy másik javasolt eljárás lényege, hogy a miszlikbe szabdalt pénzjegyeket talajfedô burkolólapokká préselik össze. A német tartományi bankok már vizsgálják az eljárásokról készült müncheni szakvéleményt, s hamarosan eldôl, milyen sors vár két év múlva a forgalomból végleg kivont márka bankókra.
A 2000. január 1-jétôl érvényes adókulcsok
– fizetésbôl, független tevékenységekbôl, javak használatának átengedésébôl származó jövedelmek esetén az adókulcs 18-40% közötti, a jövedelem nagyságának függvényében;
– osztalékból származó jövedelmek esetében az adókulcs 5%;
– kamatokból származó jövedelmek esetében az adókulcs 1%;
– 3 millió lejt meghaladó nyeremények esetében, amelyet ugyanazon kifizetônél, egyetlen nap alatt valósítanak meg, az adókulcs 10%;
– más jövedelmek esetében az adókulcs 10%;
– romániai lakhellyel nem rendelkezô román, illetve külföldi elôadómûvészek, sportolók stb. által Romániában megvalósított jövedelmek esetében, illetve a fentieknek a szerzôi jog romániai érvényesítése nyomán magvalósított jövedelmek esetében az adó végleges, az adókulcs pedig 15%.
Kedden, januárban elsô alkalommal várták a pénzügyi igazgatóság szakemberei az érdekelt könyvelôket a prefektúra nagytermébe, az összjövedelmi adózással kapcsolatos kérdések megvitatására. Az új jogszabály 2000. január 1-jén lépett életbe, de rossz elôkészítése miatt a részletkérdések tisztázása csak most van folyamatban.
A szervezési hiányosságok azonban nem csupán a pénzügyminisztérium szintjén ütik fel a fejüket, hanem helyi szinten is. Ha az elsô, novemberi, felvilágosító jellegû összejövetelkor zárt ajtót találtak az érdeklôdôk, s ezért a folyosón voltak kénytelenek tolongani, ezúttal nyitva voltak ugyan a nagyterem ajtai, a tolongás azonban bent folytatódott. Egy félreértés folytán ugyanis vidéki könyvelôk is megjelentek, holott a tájékoztatót minden városban meg fogják tartani. Miután a teremben állva is alig lehetett lélegzetet venni, Sorin Lazar aligazgató javasolta, hogy akik nem kaptak ülôhelyet, jöjjenek vissza másnap, velük megismételik a gyûlést. A javaslattal azonban csak nagyon kevesen éltek.
Maga a megbeszélés bizonyította, hogy még nagyon sok a tisztázandó kérdés. Mint Lazar aligazgató mondta, ô maga is kíváncsi, hogy lesz-e felvetve olyan, amelyre beosztottjai nem tudnak válaszolni, hisz elôzôleg ôt úgy tájékoztatták, hogy minden részlet tisztázódott. Tény, hogy Daniela Moraru osztályvezetô egyetlen kérdésre sem mondta azt, hogy nem tudom, de volt olyan eset – mint például a véradóknak fizetett jutalom adókötelezettségének kérdése –, amikor a minisztériummal való konzultálás utánra halasztotta a válaszadást.
Annál nagyobb zûrzavar uralkodik a vállalati könyvelôk fejében. Mással aligha magyarázható, hogy a felszólalók többször visszatértek olyan kérdésekkel, amelyeket egy elôzô kérdésre adott felelet már tisztázott. Jellemzô volt a teremre egy-egy válasz után a moraj is, ami értehetetlenné tette a következô kérdést, s rövid idôn belül csupán a zûrzavar volt a helyiségben – az egyetértés helyett – teljes.
A lapunkban közölt ismertetô sorozatban megtalálható információkhoz képest a találkozó a nagyközönség érdeklôdésére számot tartó többlet tudnivalóval nem szolgált. A könyvelôi technikai kérdéseket pedig remélhetôleg hamarosan tisztázzák az érdekeltek.
A megyei rendôrfelügyelôség 1999. évi tevékenységét értékelték a tegnap tartott tájékoztatón. Jelen voltak a megyei és területi csendôrparancsnokság, a 6-os Hadtest, a törvényszék és a prefektúra képviselôi, valamint a megye valamennyi rendôrôrsének vezetôi.
A Cotoara Vasile ezredes, a megyei rendôrfelügyelôség parancsnoka által ismertetett adatok szerint a múlt évben 8777 bûncselekmény vizsgálatát zárták le, ami 898-cal több mint 1998-ban. A bûncselekmények számát illetôen megyénk országos szinten a 31. helyen áll. A bûntettek közel kétharmadát városi környezetben követték el (5604). A kriminalitást taglalva, a megyében a százezer lakosra esô bûncselekmények száma 1456, az 1998. évi 1307-hez képest. A "fekete lista" elsô helyén – akárcsak az elôzô évben – Szászrégen van. A további sorrend Segesvár, Marosludas, Szováta, Marosvásárhely, Radnót és Dicsôszentmárton.
Az ismertté vált bûnügyek során az elkövetôk 38,418 milliárd lejes kárt okoztak, az 1998. évi 15,951 milliárd lejjel szemben. A javakat 65 százalékban sikerült visszaszerezni. Gheorghe Stoica ezredes, a rendôrfelügyelôség bûnügyi osztályának vezetôje kiemelte: egyre több olyan bûncselekményt követnek el, amelyekben az okozott anyagi kár meghaladja az 500 millió lejt. Példaként említette a vásárhelyi Azomures Rt. esetét, ahol 22 milliárd lejre "vásároltak" mûtrágyát hamis, illetve fedezet nélküli csekkel.
Az év folyamán tartott razziák során 3724 amerikai dollárt, fél kiló aranyat, közel tíz kiló ezüstöt, 187 millió lej készpénzt és 139,5 millió lej értékû árut koboztak el.
Növekedés észlelhetô a gazdasági- pénzügyi bûnözés terén is, derült ki a tegnapi sajtótájékoztatón. A tavaly 230-mal több ügyet regisztráltak (2772). 78-cal csökkent viszont az ismertté vált szolgálati visszaélések száma (136). Ezzel szemben 64-gyel több volt a sikkasztás (163). Szaporodtak a hûtlen kezeléses esetek (64). Ezzel szemben 31-gyel kevesebb az adócsalás (157). 236 alkalommal szegték meg az erdészeti törvény, 27 esetben pedig a vámtörvény elôírásait hagyták figyelmen kívül.
Az antikorrupciós iroda munkatársai 364 ügyet fedtek fel, ami 108-cal több az egy évvel korábbinál. Itt listavezetô a megvesztegetés (133), ezt követi a befolyással való üzérkedés (65).
A személy elleni erôszakos cselekvények között 15 alkalommal szerepel emberölés – kereken annyi, mint tavaly. Cotoara ezredes kiemelte: továbbra is hiába keresik három, 1994 elôtt elkövetett emberölés tettesét. Több volt a testi sértés (630) és a nemi erôszak (27). A bûntettek közel 95 százalékát ittas állapotban követték el.
A törvényszegések több mint egyharmadát a vagyon elleni bûncselekmények teszik ki (3943). Ezen belül a leggyakoribb a lakások, személyautók kifosztása. Csökkent a csalások (428) és lopások (2246), 12-vel nôtt viszont a rablások száma (80).
A rendôrség közlekedési osztálya 3620 hajtási jogosítványt függesztett fel, ebbôl 887- et ittas vezetésért. A 187 súlyos karambol során 58- an (tízzel kevesebben, mint 1998-ban) vesztették életüket és 146-an (-16) súlyosan sérültek. A közutakon elkövetett szabálysértésekért 90.210 büntetést róttak ki. Talán nem érdektelen megjegyeznünk, hogy a hajtási jogosítvány megszerzésére tartott vizsgán a múlt évben 13.187-en jelentkeztek, de alig 43 százalékuknak sikerült.
Az összegzés eredményeinek ismertetése után a rendôrparancsnok az újságírók kérdéseire válaszolt.
Népújság: A múlt héten több olvasónk is jelezte, az útlevélosztályon az iratok benyújtásáért, illetve kibocsátásáért a kapualjban, huzatban kell sorban állniuk. Akkor azt ígérték, egy-két napon belül orvosolják a helyzetet. Megtörtént-e?
Cotoara: Olyan munkaprogramot próbálunk összeállítani a lakosságnyilvántartási osztály számára, hogy az útlevél- és a személyazonossági kártyák készítésére szakosodott osztályok nyitva tartásában ne legyen átfedés. Optimális lenne egy egységes osztály létesítése, ahol – más városok mintájára – egy irodában több személy fogadhatná az ügyfeleket. Ehhez azonban helyiségre lenne szükségünk, ami egyelôre nem áll rendelkezésünkre.
Népújság: A municípiumi rendôrség sajtótájékoztatóján említette, lakónegyedi rendôrôrsöket létesítenek. Ebben a polgármesteri hivatal segítségét kérte. Történt-e érdembeni elôrelépés?
Cotoara: A hivatal egyelôre nem tud rendelkezésünkre bocsátani ilyen helyiségeket. Terveink szerint elsôsorban a Tudor negyedben létesítünk rendôrôrsöt, ami – véleményünk szerint – elôsegíti majd a közbiztonság erôsítését.
Népújság: Indított-e kivizsgálást a Katonai Ügyészség rendôrök ellen?
Cotoara: Jelenleg öt rendôr ügyében folyik a kivizsgálás. A vád ellenük: szolgálati visszaélés illetve testi sértés. Ezen felül a tavaly 30 tiszttel és tiszthelyettessel apadt a rendôrállomány. Közülük három tiszthelyettest különbözô kihágások miatt menesztettünk, 11-en felmondással távoztak, 16-an pedig más felügyelôségekre kérték áthelyezésüket.
Megtudtuk végül, hogy néhány napja két milliárdos alkalmazottja is van a megyei rendôrfelügyelôségnek: Feer Dorin és Sabau Aurel tiszthelyettesek az Országos Szerencsejáték Rt. által szervezett 6/49-es lottóhúzáson összesen 2,3 milliárd lejt nyertek.
Újabb vizsga elôtt az Isarescu-kabinet
Mindössze egy héttel Prodi és Verheugen látogatása után, Bukarest újabb brüsszeli hivatalosság fogadására készül. Az EB gazdasági és pénzügyi vezérigazgatójáról, Giovanni Ravasióról van szó, aki a romániai középtávú gazdasági stratégia kidolgozásával megbízott csoporttal fog találkozni.
Ravasio elsô ízben decemberben találkozott a csoporttal, ama összejövetelen, amelyen részt vett Fokion Fotiadisz, az EB bukaresti fôdelegátusa és Ziad Alahbad, a Világbank bukaresti reprezentánsa.
A kormány ez alkalommal készül beszámolni a brüsszeli hivatalosságnak arról, milyen stádiumba jutott az említett stratégia kidolgozása.
Mint ismeretes, a Günter Verheugennel történt találkozót követôen Petre Roman külügyminiszter jelezte, a kormány január végére tervezi befejezni a dokumentumot, s nem március 15- re, amint az EB kérte. Verheugen a maga során, aki a csoport létrejöttét kezdeményezte, aláhúzta, hogy e stratégia nélkül Románia nem kapja meg azt a jelentôs térítésmentes összeget, amit az EU az idéntôl rendelkezésére szándékszik bocsátani.
A Verheugen-bizottság valójában három csoportból áll: a stratégiát kidolgozó magas szintû csoport, élén a miniszterelnökkel; az egyetemi, akadémiai és bankkörök reprezentánsaiból álló munkacsoport; a szakszervezetek, civil társadalom és pártsemleges körök képviselôit tömörítô konzultatív tanács. Egy ilyen szervezésre azért volt szükség, mert amint az európai hivatalosságok ajánlották, a középtávú stratégia a lehetô legszélesebb körû támogatást kell élvezze a politikai osztály, a civil társadalom, a szociális partnerek részérôl, ahhoz, hogy stabil legyen és bizalmat gerjesszen a külföldi tôkepiacokon.
Andalító reggelre ébredtünk tegnap, nem volt például húgyszag. Hála az idôjárásnak és/vagy a kombinátnak. Jó hely a város kora reggel a gondolatnak. De ne indulj peripatetikus sétára, nyájas Olvasó, mert elinal lábad alól a járda. Intézmények, kereskedelmi egységek (boltok és áruházak), állami és privát bankok, tömbházak és vadiúj magánvillák elôtt – mintha kötelezôvé tették volna! – alattomos jégrétegre rakódott sókásás hó fogad, ez a kedves, késôbb olajos latyakká szublimálódó képzôdmény, melyet a Dero Inteligent sem fog kispekulálni nadrágod, szoknyád anyagából. A sunyi jég különleges státust nyer, személyes ellenségeddé válik, titokban fölesküszik csontjaid eltörésére. A Város vezetôi, úgy tetszik, nem járnak gyalog, még oda sem, ahová a király vagy – néhány stádiummal odább – Funar mester szokott. Kolozsvári ismerôsöm meséli, hogy a kincses városban nincs jéggel borított járda. Megemelték a bírságot, és mindenki fél a különös agyalmányokkal zsonglôrködô bürgermájsztertôl. Ahol félnek, ott rend van. Na de a demokrácia? Ah, mondanám a drága József Attilával: "Jöjj el szabadság, te szülj nekem rendet!"
Bukarest (talán) hatodik kerületének Padure (Erdô) nevû polgármestere még az Érából veszi ragyogó kezdeményezéseit, a Hivatal embereit nemrég kihajtotta havat hányni. (Lovagiasságát mutatja, hogy csak a férfiakat, a szebbik nemet ezúttal megkímélte. Rokonai lehetnek a hölgykoszorúban?) Itták a teát, és hôsiesen lapátoltak, láttuk a tévében. De senki sem követte a nagyszerû példát, holott ha mindez a Ceausescu idejében történik, a város kóbor kutyái is hazafias munkán kaparnának.
Namármost. Ha egy Hivatal képtelen jó kapcsolatot kiépíteni a lakossággal, akkor nem is érdemel mást. (Magad, uram, ha szolgád nincsen!) A jó kapcsolat azt jelenti: együttmûködés, alkalmazható rendeletek és határozatok, pontosan mûködô apparátus; ellenôrzés, visszajelzés, szigorú szeretet. Ehelyett mi van? Kampányfrász. "Jaj, nehogy valamivel ellenszenvessé tegyem magam a választók elôtt, mert akkor fuccs a fenekem minden dombhajlatához oly ergonomikusan alkalmazkodó szuperfotelomnak." "Jaj, nehogy lemenjen a népszerûségi rátám!" "Tükröm, tükröm, mondd meg nyomban,/ ki a legmenôbb e honban?"
Jaj, nehogy unszimpatikussá váljak. A patikusokat sem kedvelik, jaj. Itt bezzeg nincs szükség a funári pszichotesztre, anélkül is megvan az a kis pszichózis, ami a tisztességes, komoly munka meg a felelôsség széles ívben történô kikerüléséhez doktorilag is ajánlatos.)
Ha egy város gazdái képtelenek a közszállításban rendet tenni (tíz éve szinte semmi elôrehaladás nem történt ez irányban), ha a közbiztonság szemünk elôtt közeledik a koszovói "nívó" felé (Vicc? A rendôrfônök zsebéhez kap, megtapogatja pénztárcáját, és széles mosollyal a kamerába mondja: – Hölgyeim és uraim, a problémát kezelni tudjuk); ha valami a felét se éri annak, amennyit ér, és a kétségbeesés egyre több fiatalt (nemcsak a felnôtt korosztályokhoz tartozót) taszít a kétségbeesésbe, az öngyilkosságba; ha járványok és népbetegségek úgy váltják egymást, mint Bukarestben a Világbank meg a Valutaalap, az EU meg a NYEU, az Európai Parlament meg a NATO küldöttei; ha árvíz és földcsuszamlás senyveszti földjeinket és fenyegeti házainkat, és mi semmit sem tehetünk az imádkozáson kívül; ha ráadásul földrengéssel riogat egy alak, akinek a számláját biztosítótársaságok hízlalják és a fôváros fôbb gazdáinak hálája kíséri a sírig, mert végre ráijesztett a lusta bukarestiekre, akiket úgy elkényeztetett az új és eredeti demokrácia, hogy maholnap államvallássá nem az ortodoxiát, hanem a korrupciót emelik, teljes joggal; ha tényleg reng majd a mély, s akkor sem hiszik el, ha már hidegen hagyja ôket az ügy, mint szegény Amza Pelleát a '77-es földindulás; ha meghirdetik a nagy nemzeti havazást és az élôben közvetített, bingóval egybekötött speciális hóvihart, melynek alkalmából bizonyára külön bizottságot hoz létre a parlament és az elnöki hivatal megalkotja a Rendkívüli Hóeltakarító Érdemrend köztársasági kis-, közép és nagykeresztjét; ha – mormogom a reggeli fehérségben, és a körmondatot, melynek nemrég még tudtam a végét, hiszen minden körmondatot a végén kell kezdeni, csonkán hagyom, mert elmegy a kedvem a fogalmazgatástól, ráadásul éppen a poénos pillanatban lépek egy sunyi tükörfelületre, s akkorát csikkan a derekam, hogy holografikus szinkronban legalább ezer szivárványt látok, és a szférák zenéjét is sztereóban hallom –, és: ha-ha-ha. Ennyire futja csupán.
Bajor Andor egyik írásában a derék felszólaló ezt mondja a gyûlésen:" – Elvtársak, javasolom, hogy pompás fiúk vagyunk!" Nekem az a javaslatom, hogy a városatyák különleges rendelettel nyilvánítsák Marosvásárhely minden épkézláb lakosát rendkívüli hóhányónak. És vegyünk részt a Rendkívüli Hóhányók Országos Versenyének városi szakaszán, aztán a legjobbak menjenek az országos szakaszra, és szerezzenek minél több babért. (Ha úgyis babért dolgozunk –, bár nem babra megy a játék, hanem kis-, közép- és nagykeresztre.)
Aztán hogy ebbôl mi sikeredik, az már nem érdekes; mint ahogy senkit sem érdekel, mi történt a többi határozattal, rendelettel, szabályozással, firlefranccal.
Fô, hogy legyenek. Ami pedig a havat és egyebeket illeti, Király László versének alábbi részletét érzem telibe találónak: "S múlik a hó – mintha térzenék/ Tûnt menetelését érzenék/ Emberek, kiknek élete ráért:/ Meghalni lassú, lusta hazáért."
Ezek azonban nem mi volnánk. Csak a hó meg a haza, az benne, ami bingó.
Tegnap éjjeltôl megyeszerte dolgoztak a hóeltakarító munkagépek. Különösebb fennakadás nem volt a közlekedésben. Délben még 1 centis csúszásgátló anyaggal beszórt hóréteg borította Radnót, illetve Segesvár környékén az országutat, a hegyvidéken pedig 2 cm maradt az úttesten. A megyei utak igazgatóságától tájékoztattak, hogy fontossági szempont szerint különbözô útszakaszokon eltakarították a havat. Délelôtt az autógrédert és a földgyalut Régenben, Libánfalva, Felsôrépa környékén, Dicsôszentmártonban, Küküllôdombóm, illetve a megyébôl kivezetô utakon vetették be. Hegyvidéken, mint például Marosoroszfaluban 20 cm-es hó hullt. Délelôtt a Dicsôszentmárton–Mikefalva közötti utat, illetve a balavásári tetôt takarították a karbantartók. A tegnap járhatók voltak a Kolozsvár, Csíkszereda, Udvarhely, illetve Segesvár felé vezetô országutak is. A síkos hóréteg miatt azonban természetszerûen óvatosságra intik a gépkocsivezetôket.
Marosvásárhelyen a készenléti szolgálat éjféltôl fogott hozzá a csúszásgátló anyag szórásához. A Szabadság és a Dózsa utcákban hóekével, míg a belvárosban kisebb gépekkel távolították el a havat az úttestrôl. A délelôtt a Somostetô, illetve a Bolyai tér körüli utcákban dolgoztak a Citadin Prest munkásai.
Tegnapi adatok szerint a következôképpen alakult megyénkben és a környéken a hóréteg vastagsága: Maroshévízen 37 cm, Gödemesterházán 50, Ratosnyán 54, Régenben 24, Marosvásárhelyen 25, Dicsôszentmártonban 19, Radnóton 18, Segesváron 16, Szovátán 38, Ludason 21 m, Laposnyán 75 cm. A szebeni idôjárás- elôrejelzési központból tájékoztattak, hogy továbbra is borult lesz az égbolt. Ma és holnap több helyen várható hóesés. Estére lehûl a levegô és a szél is megerôsödik. Hegyvidéken kiadósabb lesz a csapadék és hóvihar is lehetséges. Az átlaghômérséklet nappal -2 és +1, éjjel -8, -5 Celsius fok között alakulhat. A hét végére hûvösebb légáramlat éri el majd vidékünket is.
"Legyenek mindnyájan egy" (Jn. 17,21.)
Szerda délután szokás szerint beteglátogatás. Elöl megy a két nôvér, összeírják a katolikus betegeket, feljegyzik, ha valaki más vallású is szeretne találkozni a kórtermet meglátogató pappal. Ezt így tartottuk már a kórházlátogatás megkezdésekor helyénvalónak. Lehetôleg senkit ki ne hagyni a katolikusok közül, mindenkihez elmenni, aki azt kéri, de senkit sem zavarni jelenlétünkkel. Hisz mindenki a maga meggyôzôdése szerint éli meg hitét vagy hit nélküli életét.
Páréves beteglátogató szolgálatom alatt erre a napra fájó szívvel emlékezem vissza. Ezért idézem fel újra, már sokadszor, és rögzítem papírra épp most, az egységre törekvés imahetében.
Nyolc beteg volt a nôi kórteremben. Istenem, milyen fogékonyak a nôk a természetfeletti iránt még a kórházban is. Úgy érzem, mindig nagyobb tisztelettel fogadják a papot, illetve a pap szolgálatában Isten látogatását.
A papírszeleten, amelyet az elôttem járó nôvér kezembe csúsztat, a kórterem száma mögött négy név szerepel. Két név után valami bejegyzés is látható: egyiknél ref.(református), másiknál gr.kat. (görög katolikus). Ebbôl tudom meg, hogy a két katolikus betegen kívül két más vallású beteg is szeretne találkozni velem, illetve a "pappal". Szíves örömest, hisz Krisztus egyháza úgyis egyetemes (görögül: katholikosz). Egyik katolikus már régebb bent fekszik; elôzô héten szentgyónást végzett, most szentáldozáshoz járul. Az új beteg most csak imát kér, mert nagy fájdalma van és nem tudna a gyónásra összpontosítani; majd jövô szerdán. Eddig tartott a szûk körû, saját pályán végzett szolgálat. Jézus szavával: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól", de azonnal érzem a folytatását is: "… más juhaim is vannak, amelyek nem ebbôl az akolból valók…, hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor" (Mt. 15,24; Jn. 10,16). Most kezdôdik számomra ez a küldetés, a "más juhok" meglátogatása. Hirtelen döntenem kell. Ez a döntés nem könnyû, bár látszatra jelentéktelen. Kihez megyek hamarabb, a magyar reformátushoz, vagy a román görög katolikushoz. Érzelmem, szívem, a nyelvi-vérségi kötelék azonnal vinne református testvéremhez; de lélekben, hittanításban közelebb van hozzám a görög katolikus román. Uram, milyen önellentmondásos helyzet, különbözô alapon bár, de mindkettô az én értékrendem is, én mégis más vagyok. Talán észre se vennék, hogy én kit keresek fel hamarabb, de nekem gyötrelmet jelent dönteni. Nemcsak akkor, de azelôtt is és azután is mindig. Miért érzem lélekben közelebbinek a románt, mint a szívemben közelebbi magyart? Ahogy ezeket a gondolatokat szívemen átszûröm, ismét belsô fájdalom fog el: miért van ez így? Miért engedtük, hogy épp a Jézus Krisztusba vetett hitünk legyen a válaszfal köztünk, magyarok között? Úgy kellene ezen változtatni, úgy szeretnék ezen változtatni, de nem tudok. Hisz egyszerre vagyok katolikus és magyar és ugyanakkor magyar és katolikus. Keresztényként fájlalom, hogy az "idegen" közelebb áll hozzám a hitben, és katolikusként/keresztényként szégyellem, hogy érzelemben közelebb vagyok ahhoz, akivel hitben távolabb vagyunk egymástól. És azt hiszem, nagyon sokan rajtam kívül még így éreznek, esetleg megrekednek az egyoldalú érzelmi gondolkodásnál. Nem kellene mindannyian megújulnunk Krisztusban, hogy igazán közel kerülhessünk egymáshoz is?
Nekem ott akkor döntenem kellett – és elindultam a mezôségi görög katolikus ágyához. Az ismeretlen oly tiszta örömmel fogadott, mintha egy gyergyói katolikussal találkoztam volna. Azonnal szentáldozást végzett, mert vasárnap otthon gyónt. A hét elején jött be. A rövid szertartást én magyarul végeztem; ô az imákat románul mondta és minden rendben volt. Tôle a református nôhöz mentem. Néhány verset olvastam fel a Bibliából, majd elmondtuk közösen a Miatyánkot és megáldottam. Magyarul. Ismét lelki fájdalmat éreztem, mert bár halkan imádkoztunk, és a végén hozzámondtam én is a záradékkot, két-három helyen úgy éreztem, mintha ketten más és más Atyát szólítottunk volna meg közös Miatyánkunkban. Ekkor szívem mélyén mélyen fájlaltam, hogy minden jóakarat és igyekezet ellenére még nem fogadták el testvéreim az "egységes" Miatyánk szövegét, amint arról felsôbb egyházi körökben döntöttek. Én is 7 évi papi szolgálat után kellett híveimmel együtt újra tanuljam épp azért, hogy a legszentebb imádságot a magyar közösségek közösen tudják mondani.
Utána két hölgy intett, hogy menjek hozzájuk. Egymás mellett volt az ágyuk. Ortodoxok, azaz görögkeletiek voltak. Azt kérték, imádkozzam értük, ha akarok. Akartam, és máris föléjük terjesztettem kezeimet és elkezdtem a Pater nostert és az Ave Mariát imádkozni, majd megáldottam ôket. Valószínû, semmit sem értettek az egészbôl; de életemben én is sok mindent nem értek. De értett az Isten; értük imádkoztam, és ez a fontos. Különben is egyházunknak hivatalos nyelve a latin – no, meg ôk is tôlük eredeztetik nyelvüket. Hát akkor megtiszteltetés számukra, hogy ôseik nyelvén imádkozik érettük, gyógyulásukért egy késôbbi népnek papja.
Már indulni akartam, amikor egy hölgy – így már a hetedik – intett, hogy menjek hozzá. Valahogy így mondta: ha már mindenkinél voltam, ôt se hagyjam ki, igaz, nem tud magyarul, de járt katolikus templomban, sôt rokona is van a római hitben. A végén még hozzátette: segesvári és evangélikus. És én azonnal hozzáfogtam a Vater unser… (Miatyánk) és Gegrü®et sei du Maria (Üdvözlégy Mária) imádkozásához. Ô pedig sírt. Áldás után megköszönte, könnyeivel küszködve, hogy imádkoztam anyanyelvén érte, és ismét sírni kezdett.
Nem szoktam egy kórteremben ilyen sok idôt eltölteni. Már vissza is tért a velem járó nôvér. Menni akartam. De ekkor megszólalt bennem a lélek, vagy csak az igazságos emberi érzés, ha már mindenkinél voltam, menjek el az ablak mellett fekvô hölgyhöz is. Odaléptem. Kezében a Szent Biblia. Tehát magyar. Nem hagyhatom épp ôt ki. Igaz, néhány alkalommal már egymásra pillantottunk. Kissé szúrósnak éreztem tekintetét, de ez nem zavart. Mindenki másként néz és másként lát a saját szemével. Halkan és udvariasan, mert nem is hívott, megkérdeztem: – Hogy érzi magát? Szeretné, hogy együtt imádkozzunk?
Kérdésemmel mintha a szellempalack dugóját húztam volna ki: megértette velem, hogy szúrós szeme perzselô pillantása mögött lelkében a pokol tüze izzott: – Nem. Nincs szükségem a maga imádságára. Tudok én az én Istenemhez imádkozni egyedül is, jobban mint a pióca papok undok hordaléka. Különben is magát nem hívta ide senki, és honnét veszi a szemtelen merészséget, hogy zavarja a betegek lelki nyugalmát? Ki kellene magukat tiltani a kórházból, a városból, még az országból is. De maguk mindenhol ott vannak, mint Sátán és csatlósai. Igen, tudom, hogy magukat a Fenevad, a sátáni Fôember Rómából fizeti, és ezért zavarnak mindenkit. Nem elég, hogy a világot letérítették a jó útról és a nagy hitehagyás után a pusztulás fertôjében tartják, most még a betegeket is a saját ördögi hálójukba akarják fogni… De nem megy ez sokáig maguknak, mert meg van írva, közel van a vég, amikor a Sátánt és embereit – és itt rám mutatott –, a kénköves tóba vetik. Hát tudják meg, senki nem menekül onnan, csak a 144.000 kiválasztott…
Így áradt a szitkozódó, a poklok poklával fenyegetô szavak tömkelege belôle. A betegek sajnálkozva, együttérzéssel tekintettek rám, néhányan szaporán vetették magukra a kereszteket. Én pedig engedtem, hogy a "beteg" kibeszélje magát. Megérte végighallgatni, sok mindent megtudtam szózuhatagából. Miután azt hittem, kifogyott gondolataiból (tévedtem), illedelmesen elnézést kértem a zavarásért és búcsúzásként hozzátettem: – Örülök a találkozásnak! Gyógyulást kívánok!
– Maga örülhet a találkozásnak, de én egyáltalán nem örülök. Kerülni kell magukat, mert olyanok, mint a meszelt sírok, kívül kedvesek, de belül tele vannak undoksággal és rothadással. Olyanok maguk, mint a báránybôrbe bújt farkasok, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban… Takarodjon tôlem, nem is akarok egy levegôt szívni magával… Takarodjon!
Üldögélt ágyában, a Szent Bibliát bal kezével magához szorította, jobb kezével hadonászott. Szájával pedig undok módon szidott. Eszembe jutott: "A szív bôségébôl szól a száj", és éreztem, itt én már szolgálatomat elvégeztem. Hát takarodtam.
Nagyon levert voltam aznap további szolgálatom alatt. Nem az szomorított el, hogy gyalázott; elôtte és utána mások is annyi mindent mondtak már rám, a papra. Isten bocsássa meg nekik. Tudtam, hogy mi, katolikus papok, szálka vagyunk bizonyos emberek tudatában, de ekkora gyûlöletet nem tudtam elgondolni senkiben sem. Az fájt, és ma is az fáj, hogy ez most történik, és hogy egyáltalán megtörténhet. Tolmács sem kell, magyarul hangzik el. Akkor, amikor a megosztott világunkban egyre jobban keressük a lehetôségét annak, hogy megvalósuljon bennünk és általunk az egység. Úgy, amint ezt isteni Mesterünk akarta:
"Legyenek mindnyájan egy" (Jn. 17,21.)
Idén fennállásának 50. évfordulóját ünnepli a – 600 I-XII. osztályos tanulót és összesen 50 tagot számláló tantestülettel ill. kiegészítô iskolai személyzettel mûködô-zene és képzômûvészeti líceum.
– Az egykori igazgatóknak, tanároknak, diákoknak no meg a mostaniaknak is közös örömére szolgálhat az a nagy készülôdés is, mely a tanévzárót elôzi meg. Évfordulós szándékaikról kérdeztük Frîncean Florina igazgatónôt.
– Valóban nem mindennapi alkalom ez az ünneplésre. Az 1949-50-es tanévben végzett itt az abszolvensek elsô nemzedéke. Egy teljes hetet szánunk arra, hogy – reméljük, színvonalas rendezvényekkel, eseményekkel – ünnepeljük meg az évfordulót, idézzük fel, elevenítsük meg, és együtt az egykori pedagógusokkal, mûvészpedagógusokkal, diákokkal élhessük újra az elmúlt fél évszázadot. Június 5-9-e között tehát, amikor túl vagyunk már a szakvizsgákon, tesszük városszintûvé is iskolai ünnepségünket. Az iskola udvarán a régebbi és a mostani tantestület, illetve a diákság jelenlétében emlékezünk majd az iskola egykori indulására, aztán a Kultúrpalotában a filharmóniával közösen rendezünk nevelôhangversenyt a város iskoláinak tanulói számára. Ami egyben a Mûvészeti Líceum Napjainak hivatalos megnyitását is jelenti. Ekkor találkozhatnak a különbözô nemzedékbeliek képviselôi. Visszatekintô, gyûjteményes kiállítás nyílik a Kultúrpalota galériáiban, az utóbbi nemzedékek növendékeinek néhány képzômûvészeti alkotásából. Szintén a Kultúrpalotában, ám ezúttal a Kisteremben zongorahangversenyre várjuk a hangszeres elôadómûvészet kedvelôit. Marosvásárhelyi szerzôk zongorára írt mûvei hangzanak majd el.
– Az elôadók között, feltehetôen, egykori növendékeiket láthatjuk.
– Remélhetôleg. A továbbiakban aztán kamarahangversenyre is gondoltunk, diszkóra az iskola udvarán, gazdag szórakoztató mûsorra, a Kisteremben pedig kórusmuzsikára az V.-VIII.-os, valamint a IX.-XII.-es tanulók közremûködésével. Az utolsó elôtti napon az eltelt 50 esztendô abszolvenseinek és tanárainak hangversenyén tapsolhatunk a Kultúrpalota nagytermében. Megrendezzük, természetesen, a líceum kupájáért kiírt foci-, kézilabda- és kosárlabda-bajnokságot is a város többi iskolájának részvételével, hisz minket is hívtak már meg hasonló sporteseményre. A zárónapon díszgyûlést tartunk a Kultúrpalota nagytermében, melyre szeretettel várjuk a megye, a város elöljáróit, a megyei tanfelügyelôség meghívottait, vendégeket. Az ülést líceumunk zenekarának ünnepi hangversenye követi, melyen közremûködnek majd a hajdani zeneszakos növendékek, illetve tanáraik is. Az elmúlt ötven esztendô során neves személyiséggé vált néhány növendékünk, akiknek szeretnénk ez alkalommal érdemoklevelet átnyújtani.
– Tudomáson szerint ünnepi kiadványokkal is készülnek.
– Szeretnénk megfelelô kiállítású, grafikájú mûsorfüzetet tervezni és szerkeszteni, különlegesebb kivitelû meghívót, az iskoláról kis ismertetô füzetet, valamint megszerkeszteni a mûvészeti líceum kismonográfiáját is.
– Találtunk már és a jövôben is akad majd önzetlen segítônk, a megye, valamint a város anyagi támogatásától eltekintve is.
1991-ben, a Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsa (CPUN) idején a Baratilor utcát elkeresztelték Petôfi Sándor utcának, s ki is tették az erre utaló táblát, de az fél év múlva eltûnt. Valójában nem vert gyökeret ez az elnevezés, az ipartelep határövezetével kapcsolatosan mindenki változatlanul Baratilor utcáról beszélt. Tavaly novemberben aztán a municípium polgármesteri hivatala úgy gondolta, pontot tesz e kettôségre és több más segesvári utcanév-változtatással egyidejûleg a Petôfi Sándor utcanév visszavonását is kezdeményezi a megyei tanácsnak. Javaslatát azonban nem tudta keresztülvinni, ugyanis az illetékes fórumon kiderült, hogy a Baratilor utcanév megerôsítésérôl elôzetesen nem tárgyalt s így nem is határozhatott a Nagy- Küküllô parti város tanácsa.
A helyszínen járva nyomát sem leltük az utcanévtábláknak, amire nyilván nem az a magyarázat, hogy az európai úttal való találkozásánál nincsenek olyan sarokházak, amelyekre a feliratos lemezeket rögzíthették volna. Ugyanis civilizált helyeken külön oszlopokat állítanak erre a célra, hogy az idegent segítsék a tájékozódásban. No de errôl a megoldási lehetôségrôl, a jelek szerint, nem hallottak a várbeli elöljárók.
Mint ahogyan arról sem tudnak, hogy a román értelmezô szótár (Dictionarul explicativ al limbii române) szerint barat annyit jelent, mint: 1. elzárt, eltorlaszolt út; 2. egy vagy több vonallal áthúzott betû, szám, szöveg. A magyar barát szót viszont nem szabad románul többes számba tenni és baratilort csinálni belôle. A ferences, irgalmas stb. rendi férfi szerzetesek megjelölésére a calugar szó használata a helyes, ha meg apácáról van szó, akkor a calugarita kifejezésé. Márpedig ebben az esetben az Ördög-patakon túli területen levô utca elnevezésének történelmi gyökereire való hivatkozás okán a ferences barátokról van szó, és nem egyszerûen olyan személyekrôl, akiket kölcsönös bizalom, ragaszkodás és szeretet köt hozzánk. Mert ha így lenne, akkor Prietenilor utcáról is beszélhetnénk.
1998-ban látott napvilágot a Csíkszeredai Pro Print Kiadó gondozásában Varga E. Árpád összeállításában az Erdély etnikai és felekezeti sztatisztikája címû mû elsô kötete, amely Kovászna, Hargita és Maros megye adatait tartalmazza 1850 és 1992 között, a lakosság anyanyelvi, nemzetiségi és felekezeti hovatartozása szerint, felhasználva az utóbbi 150 év 14 hivatalos népszámlálási és három összeírási adatait.
A szerzô az 1992. évi népszámlálás idején fennálló közigazgatási beosztást követi. A kötet tartalmazza az 1850, 1857, 1869, 1880, 1890, 1900, 1910, 1920, 1930, 1941, 1956, 1966, 1977 és 1992-es népszámlálások és összeírások adatait.
Az 1850-es népszámlálást – a szabadságharc leverését követôen – az osztrák katonai kormányzat hajtotta végre, ami a nemzetiségre vonatkozó adatokat kismértékben ugyan, de befolyásolta. Az adatok az állandó lakosságra vonatkoznak és nem tartalmazzák az ott tartózkodó idegeneket, ezért elég sokan kimaradhattak. A népszámlálás nemzetiségi rovata magyarokat, románokat, szászokat, németeket, cigányokat, örményeket, zsidókat és egyéb nemzetiségeket különböztet meg.
Az 1857-es újabb népszámlálást ugyancsak az osztrák hatóságok hajtották végre, de most már polgári szervek útján. Az adatok most is csak a honos népességre vonatkoztak. Nem kérdezték a nemzetiséget, csak a vallási hovatartozást.
Az 1869-es népszámlálást az – a kiegyezést követôen felállított – önálló magyar statisztikai hivatal végezte.
Az 1880-nal kezdôdô magyar népszámlálások az anyanyelv kérdésével a nemzetiségi hovatartozást tudakolták. Mivel sokan voltak, akik két vagy több nyelvet beszéltek, olyan anyanyelvûnek írtak be mindenkit, amilyennek vallotta magát. Az 1880-as adatok a magyarok számának növekedését és a románok számának csökkenését mutatják 1850-hez viszonyítva.
Az 1890-es népszámlálás etnikumi adatai azt mutatják, hogy a magyarság számereje 1880 és 1890 között Maros megyében változatlan ütemben nôtt. A népszaporulat a székelység területén volt a legnagyobb.
Az 1900-as népszámlálás az addigi leggazdagabb feldolgozást eredményezte. Az 1890–1900 közti idôben a természetes szaporulat Maros megyében kissé visszaesett. Az ortodox és a görög katolikus felekezetû magyarok száma 10 év alatt 2700 fôvel nôtt. Ha ezt az elnemzetlenítés számlájára írjuk, akkor az eredmény eléggé mérsékelt. Minden uralom – vagy hatalomváltást követôen a háttérbe szorult nemzetiség vagy politikai párt soraiban akadnak olyanok, akik másnak vallják magukat. A cigány anyanyelvûek számát most sem részletezték.
Az ötödik – és az elsô világháború elôtti utolsó – magyar népszámlálást 1910-ben tartották. A népszaporulat Maros megyében a románok és magyarok körében azonos szinten alakult. A kivándorlók több mint fele, 60% a magyar volt a 40% románnal szemben. Azonban az egész népesség pozitív mérlegével ellentétben, a román anyanyelvûek egyenlege komoly veszteséggel zárult. Az egyéb (fôleg cigány) nemzetiség jelentôs növekedést mutat. A cigányok számának ugrásszerû emelkedését az 1890-es népszámlálás szûkkeblûsége idézte elô.
A magyar államhatalom összeomlását követôen a nemzetiségi és felekezeti viszonyok elsô felmérésére 1919-ben került sor. A következô, szintén közigazgatási célú összeírást a kolozsvári tartományi statisztikai hivatal hajtotta végre 1920 decemberében. A közölt adatok pontatlanságai miatt ezt még a román statisztikusok sem tartották megbízhatónak. Az adattár használatánál szembetûnik, hogy az összlakosság száma és az egyes nemzetiségek számának összesítésével nyert szám gyakran eltér egymástól.
1927 áprilisában a román belügyminisztérium kísérletet tett a lakosság számának ellenôrzésére. Végrehajtói a nemzetiségi hovatartozás kimutatásánál a "népi leszármazás" homályos fogalmával operáltak. Népelemzéssel és felekezeti kötôdéssel állapították meg a nemzetiséget, figyelmen kívül hagyva a lakosság bevallását.
Az elsô világháború utáni elsô valódi, tudományos alapon szervezett, hitelt érdemlô népszámlálást az 1930. december 29-i idôpontban tartották. Az adatfelvétel az anyanyelvi, felekezeti hovatartozásra is kiterjedt. A két évtizeddel korábbi értékekhez képest a népszaporulat Maros megyében 9,9 ezrelék volt. Anyanyelv szerint a magyarok számaránya erôsödött 1920-hoz képest, a románoké kissé gyengült. Maros megyében a románok számaránya a nemzetiség rovatban is csökkent. Ez viszont nem a tárgyilagosságot dicséri, hanem az elôzô felvétel túlkapásaira utal.
1941-ben, pontosabban január 31-i idôzítéssel ismét a magyar hatóságok végezték a népszámlálást. Az adatok az 1919 elôtti nemzetiségi-anyanyelvi viszonyokat reprodukálták, amit fôleg az új államhatalmi viszonyok, a megváltozott politikai légkör, a román és magyar statisztikai szemlélet módjának különbözôségei, valamint a határváltozások által kiváltott kölcsönös népmozgások idéztek elô. Például Dél-Erdélybôl 190.132 személy menekült Észak-Erdélybe. Maros–Torda megye különbözô helységeibe 9.520-an, Marosvásárhelyre 9.067-en költöztek. "Ellentételezésül" – az észak- erdélyi menekültek ügyeivel foglalkozó román kormánybizottság szerint – 1940 szeptembere és 1942 szeptembere között 193.093 román menekült el a területrôl, Maros megyébôl 18.581.
A magyarság számának meglepôen nagy növekedését a népességcsere, az 1930-as népszámlálás "hiányosságai", valamint a román hatóságok "térítési" dühe okozta. A "megtérítettek" most visszatértek eredeti nemzetiségükhöz. Az áttérési és visszatérési mozgalom a törzsökös román nyelvû lakosságot nem érintette.
A második világháború után az elsô népszámlálást 1948. január 25-én végezték.
a következô népszámlálásra 1956. február 21-én került sor. Ez alkalommal 1930 óta elôször juthattak részletes népszámlálási adatokhoz az érdeklôdôk. Idôközben területi- adminisztratív változások következtek be. Felszámolták a megyéket, tartományokat, rajonokat hoztak létre. 1941–1956 között Maros megye lakossága 45.785 fôvel gyarapodott. Az 1948-as adatok szerint Maros megye lakossága 6.073 fôvel csökkent 1941-hez képest. A háborút követô három év alatt (1845–1947) a születések három ezrelékkel csökkentek. A háborús fejlemények, több ezer zsidó meggyilkolása, a szász lakosság egy részének elmenekülése, az újabb határváltozás következtében a népesség etnikai arányai 1941-hez képest nagymértékben átrendezôdtek. A volt Maros megye területén (Magyar Autonóm Tartomány) a magyarság 1948-ban elért abszolút többsége tovább erôsödött, mialatt a románság számaránya csaknem az 1930-as szintre esett vissza.
Az újabb népszámlálást 1966. március 15-én hajtották végre. Közben az 1960. december 27-i törvény értelmében a Magyar Autonóm Tartományt átszervezték, felosztották Brassó és a Maros Magyar Autonóm tartományok között. A népesség etnikai összetételének változásai csak az 1956. évi rajoni határok között követhetôk nyomon. Ezek szerint a magyarság száma a Magyar Autonóm Tartomány területén 77,3%-ról 75,8%-ra csökkent (1,5%), a románoké viszont 20,1%-ról 22,5%-ra nôtt. A románok számának növekedési üteme háromszorosa volt az összlakosságénak és ötször olyan gyorsan gyarapodtak mint a magyarok. Fogyatkoztak a magyar zsidók a kivándorlás az elhalálozás miatt. 1956-ban még 1999-en voltak, 10 év múlva már csak 644-en maradtak. Ugyancsak jelentôs mértékben csökkent a magyar cigányok száma.
Az 1977. január 5-én regisztrált népszámlálás során az anyanyelvet és nemzetiséget külön-külön tudakolták, a végleges adatokat összemosták, egy új kategória alapján "nemzetiség és anyanyelv" néven szerepelt. Semmilyen módon sem magyarázták meg, hogy milyen módszer alapján vezették be a "nemzetiség és anyanyelv" fogalmát. A nemzeti homogenizáció szolgálatában durván meghamisított adatok helyreigazítására 1990-ben került sor az 1990-es Statisztikai évkönyvben.
Az utolsó 1992-es népszámlálás január 7–14. között zajlott le. Ezúttal, 55 év után elôször, egyaránt szerepel az anyanyelvi, nemzetiségi és a felekezeti hovatartozást tudakoló kérdés. Az összeírók döntô többsége Marosvásárhelyen román nemzetiségû volt. Abban az összeírókat felkészítô teremben, ahol én is ott kellett volna legyek, 112 személybôl ötnek volt magyar hangzású neve. Az ûrlapon a nemzetiséget csak ceruzával írták be, míg az összes többi adatot tintával.
Maros megye városi térségeiben a népességgyarapodás már régebben kiegyensúlyozatlan etnikai arányai 1977 után véglegesen felbillennek. A megye városaibn 1966 és 1977 között a románság gyarapodása 34.700, a magyarságé pedig 26.500 fô, míg 15 év elteltével a románok egyenlege 50.900, a magyaroké viszont ennek csak 1/10-e, 5.300 lélek volt. Maros megye példázza, hogy az erdélyi magyarság hiányolt népességi többlete a városokban tûnik el. Megfigyelhetô ugyanakkor, hogy 1966–1977 között a megye területének egészén a magyarság növekedési üteme meghaladta a románokét. Ezt döntôen a román anyanyelvû cigányság saját nemzetiségéhez való visszatérése magyarázza. 1977-ben a nemzetiségüktôl eltérô anyanyelvû cigányok száma – 1966- hoz képest – 7.500 lélekkel nôtt. 1992-ben ez a folyamat folytatódott: a cigány nemzetiségûek 14.800 fônyi növekedésébôl 10.600 a cigány nyelvûekre jutott. Összességében 1966 és 1992 között a cigány nemzetiségûek száma 23.400 lélekkel gyarapodott.
Mindent egybevetve – Maros megyében – 1966–1992 között a cigányok ébredése 40–45% a magyar, 55–60%-ban a román nemzetiségek sorait ritkította.
1977–1992 között a Maros megyébôl és egyúttal az országból hivatalosan távozottak száma 21.501 volt.
Érdeklôdéssel és figyelemmel követtem a kezdeményezést, tudva tudván azt, hogy kizárólag a Maros megyei és a romániai magyarság sorsa iránti aggodalom miatt született meg.
A tavaly februárban megválasztott új megyei vezetés, megalakulásakor, a legelsô TKT-ülésen – teljesen ok nélkül, hiszen a munka a kezdetén volt, tevékenységérôl még nem lehetett véleményt alkotni – igen ellenséges hangulatba csöppent. Ennek indokairól most nem szeretnék beszélni.
A következô, szabályszerûen összehívott augusztusi TKT-t nem lehetett megtartani, mivel 11 olyan tag, aki elôzôleg telefonon azt jelezte, hogy megjelenik, végül is nem tudott eljönni. A november 26-i zárt ülésrôl az RMDSZ kéttestületû választmányának másik tagja, a civil szervezeteket és az értelmiséget tömörítô TET egyhangú határozattal (két tartózkodás mellett) megállapította azt, hogy akadályozta a megyei vezetés tevékenységét.
Ebben az összefüggésben, a megyei szervezet mûködôképességének a megôrzése végett teljesen megalapozott volt az a javaslat, hogy csak rendkívüli küldöttgyûlés összehívásával lehet kezelni a kialakult helyzetet.
Mivel engem is elsôsorban magyarságunk jelene és jövôje érdekel, akárcsak a novemberi TKT elôtt, a január 13-i elôtt is megpróbáltam egyeztetni annak érdekében, hogy végre dolgozzon velünk együtt a TKT, és ne akadályozza munkánkat. Tettem mindezt azért, mert már beindult a helyhatósági választási kampány, a kampánystáb megfelelôen együtt tud dolgozni és a magyarság figyelmét nem akartam/akartuk elvonni az RMDSZ rendkívüli közgyûlésének a megszervezésével.
Nyilatkozatuk az RMDSZ helyhatósági választási sikerének érdekében született meg. Azt hiszem és merem remélni, hogy nem tévedek – amennyiben a TKT a továbbiakban támogatja az RMDSZ megyei vezetésének a munkáját, úgy, ahogy azt a január 13-i ülésének elsô napirendi pontjánál is tette –, elkerülhetô lesz a rendkívüli küldöttgyûlés összehívása. Pozitív értékelésem természetesen nem vonatkozik a MADISZ-jelöléssel utólagos TKT-tagsághoz juttatott szövetségi elnöki igazgató szereplésére.
Nagyra értékelem kezdeményezésüket és köszönöm a személyem és a megyei vezetés tevékenysége iránt megnyilvánuló bizalmat.
Befejezésül azt kérem, tekintsenek el a rendkívüli küldöttgyûlés összehívásától, annak reményében, hogy a TKT és a megyei vezetés a minél jobb választási eredményünk érdekében együtt tud mûködni.
Baráti üdvözlettel
Felkérjük a városban, vidéken vagy más városokban élô öregdiákokat, volt és jelenlegi tanárokat, iskolánkat pártolókat (a külföldön élôket is), hogy hozzátartozóikkal együtt minél nagyobb számban vegyenek részt a 2000. január 22-én, szombaton délután 5 órakor kezdôdô, az intézet dísztermében tartandó rendezvényünkön.
1. Bálint István, iskolánk igazgatójának üdvözlô szavai. Bemutatja a Bolyai Collégium Alapítvány kuratóriumának tagjait;
2. Dr. Kiss Elemér egyetemi tanár Újabb felfedezések Bolyai János tudományos tevékenységével kapcsolatban címû, a frankfurti nemzetközi kiállításon bemutatott könyvérôl tájékoztat;
3. Összegezô számadás – Egy lángot adok át, add tovább címmel Kiss József nyugalmazott tanár, a Baráti Kör elnöke számol be;
4. Bartha Ferenc, a Baráti Kör vezetôségének tagja Jutalmazások és visszajelzések címen tájékoztat;
5. Nemzetközi versenyeken gyôztes Bolyai iskolás tanulók sikerélményeikrôl beszélnek, okleveleket, jutalmakat vesznek át;
6. A vizek, ha találkoznak címmel Reményik Sándor-verset szaval Gidró Katalin, XII. osztályos tanuló;
7. László Zoltán, a református egyház részérôl megbízott lelkész-igazgató mond zárószavakat;
8. Hét órai kezdettel farsangi összejövetel az intézet éttermében.
Találkozás a volt diákokkal, tanárokkal és az iskolát pártolókkal.
A vezetôség
Az ÁTA az összes társaságot privatizálja az év végéig
Az év végéig az ÁTA privatizálni szándékszik a kezelésében lévô összes állami kereskedelmi társaságot, számszerint 3100-at – nyilatkozta Radu Sârbu elnök. Közülük 2775-öt át is szerveznek, a többit pedig likvidálják az aktívák eladása révén – mondotta, reményét fejezve ki egyúttal, hogy a magánosított egységek között lesz a galaci Sidex is. A volt ÁMV-l közül az év elsô felében az ÁTA 705-öt akarna magánosítani a mezôgazdasági tárca közremûködésével.
Csökkentett látogatású osztályok engedélyezése
Andrei Marga oktatási miniszter jóváhagyta a csökkentett látogatású osztályok létrehozását és mûködését az elméleti líceumokban. Az említett oktatási forma azoknak szól, akik túllépték a nappali tagozat maximális kórhatárát vagy különbözô okok miatt nem tudnak beiratkozni a nappali vagy esti tagozatokra. A felvételi vizsga a IX. osztályba, a pótvizsgák és az érettségi a látogatásos oktatásban érvényes metodológia szerint történik. A tanulók félévenként két héten át kell részt vegyenek elméleti és laboratóriumi órákon. A félévi dolgozatokat a tanárok által kijelölt idôpontban, legkésôbb a félév lezárása elôtt egy héttel kell megírják. Végzéskor a tanulók ugyanolyan tanulmányi okmányokat kapnak és azonos jogaik vannak a nappali vagy esti tanfolyamokon végzettekkel.
Mugur Isarescu január 12. és 23. között részt vesz a bulgáriai Plovdivban a jugoszláviai szomszédos országok informális összejövetelén. Napirenden szerepel a délkelet-európai stabilitás és biztonság, a koszovói helyzet alakulása a tartomány leendô jogállása és ennek kihatása a régióbeli államközi és etnikumközi kapcsolatokra, a délkelet-európai stabilitási paktum életbe ültetésére.
Csaknem másfél százalékkal drágult hétfôn a világpiaci alaptípusnak számító Brent kôolajféleség márciusi szállításra annak hatására, hogy a Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) jelezte: a márciusban lejáró határidô után is folytatni kívánja kínálatkorlátozó politikáját. Hétfô délután a Brent hordója Londonban 25,52 dollár volt, ami 35 dollárcentes drágulásnak felelt meg. Az alaptípus árszintje ezzel egy dollárnál közelebb került a múlt hónapban mért, az öbölháború utáni csúcspontnak számító 26,15 dolláros árhoz. Egy hét alatt 2,50 dollárral, vagyis több mint tíz százalékkal emelkedett a nyersolaj világpiaci ára arra a kilátásra, hogy az OPEC és a szervezeten kívüli fôbb termelôk március után is folytatják a tavaly meghirdetett és eddig példátlan következetességgel betartott kínálatszûkítô politikát.
Meghosszabbítják a régi ötezer forintosok beváltását
A Magyar Nemzeti Bank 2000. november 30-ra módosította a régi típusú ötezer forintosok beváltásának végsô dátumát – tájékoztatta közleményben az MNB hétfôn az MTI-t. A régi ötezres bankjegyek eredeti elévülési határideje tavaly december 15. volt. Az MNB a Pénzügyminisztériummal egyetértésben azért döntött a határidô meghosszabbításáról, mert a tavaly forgalomban lévô 8 millió bankjegynek mintegy 14 százaléka az év végi határidô után is a lakosságnál maradt. A jegybank a határidô módosításával a háztartásoknak a bankjegybevonásból adódó anyagi veszteségét a lehetô legkisebbre kívánta csökkenteni.
A NASA végleg elveszettnek tekinti a Mars-szondát
Végleg elveszett a Mars Polar Lander ûrszonda – jelentette be hétfôn az amerikai ûrkutatási hivatal, a NASA. Az ûrszondával megszakadt a kapcsolat azután, hogy az a terveknek megfelelôen december 3-án földet ért a vörös bolygó felszínén. A kapcsolatfelvételt célzó utolsó üzenetet január 6-án küldték el. A NASA illetékesei hétfôn közölték, hogy immár végleg felhagynak a további erôfeszítésekkel.
Károly Gusztáv svéd király azt tervezi, hogy saját védjeggyel ellátott ásványvizet hoz kereskedelmi forgalomba. A királyi család szóvivôje szerint az uralkodó személyes kezdeményezésére az adott okot, hogy az Öland szigetén lévô királyi birtokon, Sollidenben télvíz idején érdektelenség okán túlságosan sok ásványvíz ment veszendôbe. A TT svéd hírügynökség jelentése szerint a forrásvizet a jövôben szénsavval dúsítják majd egy gyümölcslevet elôállító üzemben, s a királyi nedû három decis üvegekben kerül majd az üzletekbe. A hírrel kapcsolatban az Expressen címû lap emlékeztetett arra, hogy a királyi birtokokon termett alma egy részét már eddig is eladták gyümölcslevet készítô gyáraknak. Károly Gusztáv ezzel az elhatározásával Károly walesi herceg, brit trónörökös nyomdokaiba lép, akinek a védjegyével már évek óta több kekszféleség kapható az üzletekben.
Messze esett az alma a fától: feladta apját a rendôrségnek egy egyéves kanadai kislány – bár nem szándékosan. A winnipegi csöppség a papa telefonjával játszadozva véletlenül benyomkodta a 911-es számot, amellyel a rendôrségtôl lehet gyorssegélyt kérni. Az eredmény nem maradt el: hamarosan rendôrök csengettek a bejárati ajtón. Ezek után már nem volt nehéz elfogni az igencsak meglepett apát, akit a börtönbôl való szökés miatt köröztek. Parányi kislányának köszönhetôen hamar visszakerült a rács mögé.
Alaposan felborzolta a kedélyeket Malajziában harminc óriáskígyó. Hétfôi sajtójelentések beszámoltak róla, hogy Borneo szigetének egyik állatkertjében nem kevesebb, mint harminc python szökött meg rozsdás ketrecébôl. A megrettent környékbeli lakosság csak akkor nyugodott meg, amikor híre jött, hogy az állatkerti gondozók a hét végén valamennyit élve elfogták. A harmincegyedik óriáskígyó – mint utólag kiderült, szabad választásából – a ketrecben maradt. Ô megspórolta magának a kalandot, túlságosan lusta volt ahhoz, hogy az ideiglenesnek bizonyult szabadságot válassza – ugyanis nem sokkal korábban hét tyúkot kebelezett be.
Gyilkosság – manipulált ejtôernyôvel
Manipulált ejtôernyôvel követett el gyilkosságot a vád szerint Münsterben egy 33 éves férfi. A düreni illetékességû vasúti tisztviselô, aki ejtôernyôs sportoló, kedden állt a bíróság elé. Az ügyészség szerint szerelmi bosszúból olymódon manipulálta egy sporttársnôjének ejtôernyôjét, hogy a 31 éves münsteri ápolónô 1999 május végén Sendenhorst sportrepülôterén 3 000 méter magasból leugorva halálra zúzta magát. A nyomozás megállapította, hogy a férfi – akinek nevét nem közölték – úgy manipulálta az áldozat ejtôernyôjét, hogy az nem nyílott ki teljesen. Ráadásul kikapcsolta azt a biztosító berendezést, amelynek 225 méterrel a földfelszín fölött mûködésbe kellett volna hoznia az ejtôernyôt.
A január 9-15. közötti idôszakban megyénkbôl 1219 (elôzô héten 1208) heveny felsô légúti vírusos megbetegedést, 523 (587) tüdôgyulladásos és 72 (59) influenzás esetet jelentettek a megyei közegészségügyi igazgatóságon. A számokat figyelembe véve nem beszélhetünk járványról – nyilatkozta dr. Márialaki Ella, a Közegészségügyi Igazgatóság Járványmegelôzési Osztályának fôorvosa. Mint elmondta, az elmúlt idôszakban 7100 adag influenza elleni oltást vásároltak és osztottak szét a zárt közösségekben (elhelyezési központok, öregotthonok) élôk, valamint a kórházakban dolgozók számára.
Ülésezik a megyei földosztó bizottság
Az új födtörvény ismertetése, a vidéki földosztó bizottságok által észlelt visszásságok és megoldásaik, a magánszemélyek által benyújtott föld- és erdôterület-visszaigénylést tartalmazó kérvények elemzése szerepel a megyei földosztó bizottság pénteki ülésének napirendi pontjai között.
Az Ezüstfenyô Népi Együttes tagjai: Széllyes Sándor, Cseh Judit, Eötvös Marika, Széllyes Ferenc, Koszorús Kálmán és zenekara január 23- án, vasárnap este 7 órától a nyárádszeredai mûvelôdési otthonban bemutatják. Itt vannak a székelyek címû mûsorukat, amelyet a február közepén kezdôdô amerikai egyesült államokbeli és kanadai turnéjukra állították össze.
Egy készülô Bartók-film számára régi fényképeket keresünk a zeneszerzô elsô feleségérôl, Ziegler Mártáról. A Ziegler-család régi marosvásárhelyi orvos-ügyvédcsalád volt, feltételezhetô, hogy maradtak róluk képek, amelyekrôl másolatot készíthetünk és a film marosvásárhelyi kapcsolatait gazdagíthatanák. Jelentkezést várunk a 215-804-es telefonszámon.
A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Liviu Rebreanu Társulata csütörtökön, január 20-án 19 órától bemutatja Francis Veber Dineu cu prostii címû vígjátékát. Rendezte: Mircea Cornisteanu, szereplôk: Aurel Stefanescu, Cornel Popescu, Mihai Gingulescu, Ion Sasaran, Vasile Vasiliu, Tina Moga- Oltean, Delia Martin, Alexandru Pavel.
Az RMDSZ marosszentkirályi szervezete csütörtökön délután találkozót szervez, amelyen a 1996–1999 közötti tevékenységet ismertetik. A beszámolóra hivatalos Kincses Elôd megyei elnök és Kelemen Atilla képviselô – tájékoztatott Kádás György, Marosszentkirály alpolgármestere.
A Conel marosvásárhelyi kirendeltsége tájékoztatja a lakosságot, hogy január 20-án 8-16 óra között nem lesz villanyáram Marosvásárhelyen a December 22. utcában a 24-152/A számok alatt. Január 21-én, pénteken 8-13 óra között a megyeszékhelyi Dezrobirii, Prutului, Pionierilor, Caminului, Vladeasa utcákban szünetel az ármaszolgáltatás.
Január 17-én délután a marosvásárhelyi Lebedei utcában meggyúlt és félig leégett az Sz. L. tulajdonában levô Renault 18- as típusú személygépkocsi. A helyszínre kiszálló marosvásárhelyi tûzoltók megállapították, a tûz oka: a hegesztéskor a gépkocsi javítója nem tartotta be a tûzvédelmi elôírásokat – számolt be a megyei tûzoltók sajtóirodájának szolgálatosa.
A Seprôdi János Kórusszövetség nemzetközi választmánya január 22-én tanácskozást tart Jászberényben, ahol véglegesítik a 2000. évi millenniumi kórustalálkozók programját, összeállítják az ezertagú kórus mûsorát, kinevezik a szövetség két folyóiratának – Rondó valamint Erdélyi Kórus – szerkesztôbizottságát és kijelölik a szlovákiai, ukrajnai, szerbiai és ausztriai tagozat megalakulásának módozatait.
A Pacsirta-programban részt vevô kisiskolások ökoklubjai január 27-én, csütörtökön 13 órától a megyeszékhelyi 18-as Számú Általános Iskolában találkoznak. A megyei tanfelügyelôség, az Oázis Alapítvány és az Aquaserv által szervezett rendezvény címe Alkotás és játék a környezet védelméért.
A makfalvi polgármesteri hivatal egy felügyelôt, egy könyvelôt és két adóbeszedôt alkalmazott, az állammal szembeni pénzbeli kötelezettségek nyilvántartására és beszedésére. Tavaly a község minden lakója kifizette ház- és gépkocsiadóját. A helyi tanácsosok január elsejétôl a gépkocsiadót duplájára emelték, a házadón nem módosítottak. Ugyanakkor megemelték a községben levô kultúrotthon bérleti díját. Míg tavaly a makfalvi, kibédi és hármasfalusi kultúrotthon használatáért 300 ezer lejt és a fogysztást kellett fizetni, január elsejétôl immár 600 ezer lejt és az elhasznált villamos energia, víz díját kell megtéríteni – tájékoztatott Kutasi Zoltán polgármester.
Megbeszélésre várják a felvételizôket
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság megyei tagozata január 20-án, csütörtökön 18 órakor találkozót tart a Braila utca 10. szám alatti székházában, amelynek témája a közgazdasági egyetemre felvételizôk problémái és azok megoldása.
Kôrösi Csoma Sándor nyomában Nyugat-Tibetben
címmel tart diavetítéses elôadást indiai útjáról Szász László és Krézsek Csaba az Örökmozgó Turistaegyesület szokásos összejövetelén szerdán délután 6 órától a megyeszékhelyi Faipari Líceumban.
Fennállásának 10. éves évfordulóját ünnepli az RMDSZ nyárádszeredai szervezete január 20-án, csütörtökön délután 5 órakor a községi mûvelôd&