|
LII. évfolyam 13. (14369) |
2000. január 18., kedd |
A tanügyi szakszervezetek elégedetlenek
Hétfôn a kormánypalotában Mircea Ciumara, a gazdasági-pénzügyi koordinációs tanács elnöke találkozott a tanügyi fô szakszervezetek reprezentásaival.
Ez utóbbiak kérték a bérezésre vonattkozó 1998-as jegyzôkönyv, illetve tavaly júniusi egyezmény tiszteletben tartását, valamint az idei személyzeti és anyagi költségek fedezésére szükséges alapok biztosítását az állami költségvetésbôl a bérek kellô idôben történô folyósítását.
A négy nagy szakszervezet vezetôi a találkozót követôen kijelentették, hogy elégedetlenek a ttárgyalások eredményeivel. A szakszervezetiek egyetlen köveelése sem talált orvoslásra. A tárgyalások folytatódnak e héten Andrei Margaval és Mircea Ciumaraval.
A szakszervezeti vezetôk közölték, hogy január 19-én megtartják a figyelmeztetô sztrájkot.
Andrei Marga miniszter hétfôi sajtóértekezletén kijelentette, a tárca megtalálja a szükséges forrásokat a tanügyi alkalmazottak követeléseinek kielégítésére.
A bérek növelése végett az oktatási költségvetéshez, a kiadások csökkentéséhez, de büdzsén kívüli forrásokhoz is folyamodnak.
Hozzáfûzte, hogy a piacgazdaság és a konkurrencia szellemében a tárca ösztönözni fogja a bérek diferenciálását a teljesítmények függvényében.
A bruttó belsô termék (GDP) az elmúlt esztendô elsô kilenc hónapjában 3,8 százalékkal volt kisebb 1998 hasonló idôszakához képest – közölte az országos statisztikai bizottság.
Az említett idôszakban az ipari termelés, amely 30,5 százalékot jelentett a GDP-bôl, 4,5 százalékkal csökkent, miközben a szolgáltatások, amelyek 41,7 százalékkal járultak a GDP-hez, 3,5 százalékkal voltak alacsonyabbak.
A mezôgazdasági tevékenységek, az erdôgazdálkodás és kitermelés megôrizte az elôzô évben elért szintet (13,7 százalék a GDP-bôl)..
Az elemzett idôszakban a lakosság 3,3 százalékkal csökkentette fogyasztását 1998 elsô kilenc hónapjához mérten – jegyezte meg az említett forrás.
Az idei költségvetés racionális és nem a gazdaságilag megalapozatlan ígéretek büdzséje lesz – nyilatkozta vasárnap Gabriela Vrânceanu-Firea, a kormányfô tanácsosa.
Pontosítása szerint jelen pillanatban véglegesítik az idei költségvetést, melyet január utolsó hetére terveznek befejezni.
A költségvetést bizttos finanszírozási forrásokra fog épülni, hogy ne kerüljön veszélybe az ország gazdasági stabilitása – mondotta a kormánytanácsos.
Elmondása szerint a miniszterelnök úgy véli: az önkényesség kiiktatásával az eddigi korrupciót és instabilitást elôidézô kedvezmény-nyújtásból, korrekt, a különféle értelmezések lehetôségét kizáó és minden gazdasági szereplô számára egyforma adórendszert fognak létrehozni.
A parasztpárt sajtóhivatala hétfôn közölte, hogy nyelôcsôrák következtében elhunyt Ion Ratiu képviselô. PNTCD markáns egyéniségét, a párt egykori alelnökét, aki elnökjelöltként is pályázott a legmagasabb állami tisztségre, londoni otthonában érte ttegnap hajnalban a halál.
Mugur Isarescu kormányfô részt vesz a Jugoszláviával szomszédos országok miniszterelnökeinek nem hivatalos találkozóján – jelentette hétfôn a Mediafax hírügynökség.
A hírügynökségi jelentés szerint a találkozót január 21-22-23-án tartják a bulgáriai Plovdivban. Albánia, Bulgária, Bosznia- Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Magyarország és Románia miniszterelnöke mellett jelen lesz George Robertson, a NATO fôtitkára, valamint Javier Solana, az Európai Unió közösségi politikáért, biztonságért és védelemért felelôs fôbiztosa.
Bekeményített a miniszterelnök. A hétvégén egy kulturális megemlékezés apropóján kijelentette: a hazai pénzügyi világban nincs egyéb, mint engedmények, kivételek, a kivételek kivétele és a törvényekbôl eredô korrupció. Hogy mifelénk a törvény alku tárgya lehet.
A pofára alkalmazott adózási elôírásokról mindenki tudott. Ezt harsogta a média. Az átütemezések, engedmények egy része közismert volt. Például a nagy állami vállalatok társadalombiztosítási, adózási tartozásainak elengedése. A jegybank volt elnökének figyelmét eddig sem kerülhették el ezek a jelenségek. De mégis most beszél elôször ilyen világosan. És valószínûleg utoljára, mert olyan tyúkszemekre taposott, amik nagyon fájhatnak. Mind a kormánypárti, mind az ellenzéki politikusok sárosak ez ügyben. A pénz és a politika összefonódása gyakran nem a legtörvényesebb módon történik. E hetekben felszínre került németországi példa bizonyítja: még a miénknél fejlettebb demokráciákban sem.
Nem kis összegek hiányoznak az államkaszából. A pénzügyminisztérium által jóváhagyott átütemezett adózási kötelezettségek végösszege meghaladja az 5000 milliárd lejt. És nemcsak a fizetésképtelen nagyvállalatokról van szó, hanem olyan magáncégekrôl is, ahol jól kimutathatók a pártérdekek. Ha a politikailag független Mugur Isarescu így folytatja, saját minisztereivel kerülhet leghamarabb konfliktusba. Az ellenzék sem fogja kedvelni, mert a választási évben nekik is valahonnan elô kell teremteni a kampánypénzeket. Akár a költségvetési bevételek kárára is. Tehát nagyon valószínû, hogy hetek múlva csak költôi túlzásként emlegetik a kormányfô mostani kijelentését. Sajnos, mert valami valóban bûzlik a pénzügyek körül.
A Romániai Iparosok Általános Egyesületének, az UGIR 1903-nak márciusban fiókszervezeteként létrejött marosvásárhelyi tömörülés eredeti formájában rövid életûnek bizonyult. Tavaly december 20-i közgyûlésükön ugyanis úgy döntöttek, független szervezetként folytatják tevékenységüket Iparosok és Tulajdonosok Általános Maros Megyei Szervezete, azaz UGIP MURES néven. Az új formát több szempont is indokolja: egyrészt csak önálló jogi személyiséggel követelhetik vissza a valamikori Iparosszövetség tulajdonát, másrészt a jövôre remélt európai uniós vissza nem térítendô összegek elosztására vonatkozó megbízások elnyerésénél így nagyobb eséllyel indulnak.
Az "új" szervezet elnöke az UGIR 1903 helyi kirendeltségének elnöke: Moldovan Florentin, aki egyben a COMAT elnöke, alelnöke pedig Benta Remus, a COMTRANSCOM BENTA Kft. tulajdonosa. A korábbi kilenc bizottság helyett most hét maradt. Az ipari tevékenységek támogatásával, az ipari stratégiákkal és iparpolitikával foglalkozó bizottság elnöke Târu Gavril lett, aki az AZOMURES Rt.-t képviseli, a privatizációs, gazdasági átszervezésekkel és üzleti ügyek támogatásával foglalkozó bizottságot Aron Vasile, a Foraj Sonde vezérigazgatója vezeti, a Kereskedelmi Nyilvántartás igazgatója, Nasca Vladimir irányítja a gazdasági törvénykezéssel, bel- és külkapcsolatokkal, sajtóval, a mûködési szabályzattal és statútummal foglalkozó bizottságot. A kis és közepes vállalkozásokkal és szakképzéssel foglalkozó bizottság élén a Megyei Mezôgazdasági Ipar és Kereskedelmi Kamara alelnökét, Pop Vasilét találjuk, míg az egészségügyi, társadalmi problémákkal, valamint az Egészségügyi illetve Nyugdíjpénztárral való kapcsolattartással megbízott bizottságot Sipos Cornel, az ATLAS magánklinika igazgatója vezeti. A mezôgazdasági és élelmiszeripari bizottság elnöke Roman Mircea, a SEMTEST vezérigazgatója, illetve az információs technológiával foglalkozó elnöke Pop Adrian, a Computer Press Agora Kft. igazgatója.
Tegnap tartott mintegy kétórás sajtótájékoztatójukon bemutatkoztak a bizottságok, de azon túl, hogy nagy vonalakban felmérték a létezô problémákat, sajnos egyelôre igen kevés konkrét megoldási javaslat hangzott el. Az UGIP vezetôi abban bíznak, hogy a létrejövô bizottságokat a legjobb szakemberek vezetik, akik a lehetô legjobb segítôtársakat tudhatják maguk mellett. Így együttesen legalább a tagoknak tanácsadást biztosítanak, ugyanakkor az UGIP a kereskedelmi kamarával együttmûködve már igen komoly társadalmi erôt képvisel. Ez annál is inkább így van, mivel az UGIP-Maros mindössze 64 tagja a megye teljes termelésének 56,6%-át biztosítja, alkalmazottaik száma meghaladja a 28.500-at. Ez indokolja azt a döntésüket is, hogy egyelôre várakozó álláspontra helyezkedtek az országszerte több szervezet által indítványozott pénzügyi sztrájk ügyében. Moldovan Florentin erre vonatkozóan elmondta:
– Mi, iparosok, mindig is fegyelmezettek voltunk és azok is maradunk, annál is inkább, mivel ha mi pénzügyi sztrájkot indítványozunk, azonnal megbénítjuk a megye életét. Azok, akik e tiltakozási forma mellett döntöttek, úgy érzik, számukra betelt a pohár, de mi még várunk. Hangsúlyozom, nem gyávaságról van szó, de úgy gondolom, egy frissen kinevezett miniszterelnökkel állunk szemben, akit egy ilyen sztrájk lehetetlen helyzetbe hozna.
Csehországban, még mielôtt a parlament törvényt fogadna el a cseh nyelv védelmérôl, szükség van a kisebbségi nyelvek használatának szabályozására és azok törvényes védelmére – állítja Petr Uhl, a cseh kormány emberi jogi biztosa.
A Právo címû baloldali lapban hétfôn közölt írásában Uhl kifejti: a többségi nyelv törvényes védelme minden esetben csalóka. Ugyanakkor ô is azok közé tartozik, akik úgy vélik, hogyha már az értelmiség képtelen kivédeni például az angol vagy a német nyelv kedvezôtlen hatását bizonyos területeken a cseh nyelvre, akkor azt az államnak kell megtennie. Ezért megérti azt a képviselôi javaslatot, amely törvényt szeretne elfogadtatni a cseh nyelvrôl mint hivatalos nyelvrôl. Mindezek ellenére óvni szeretne ennek a törvénynek az elfogadásától. Bár a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartája használja a hivatalos nyelv fogalmát, ilyet sem az Európa Tanács, sem pedig az Európai Unió nem vár el Csehországtól.
"Elvárják azonban a kisebbségi nyelvek használatának törvényes rendezését. A cseh nyelv védelmérôl szóló törvény elfogadása azon törvény elfogadása elôtt, amely szabályozná a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalokban és más módon is védeni fogja ôket, a tûzzel való játék lenne. Meciar Szlovákiája nagyon ráfizetett arra, hogy anélkül fogadta el az államnyelvrôl szóló törvényt, hogy biztosította volna a kisebbségi nyelvek védelmét" – véli Uhl.
Rámutat: a képviselôi elôterjesztést a cseh nyelv védelmérôl a parlament elsô olvasatban már elfogadta, holott a kormány a javaslatot nem támogatta. Ha a törvényt elfogadják, az még önmagában a cseh nyelvet nem védi meg. Csehországot pedig megkárosítja az Európai Unió szemében, mert olyan államként tünteti fel, amely nem viseltetik tisztelettel kisebbségei iránt. Tekintettel a szlovákiai precedensre, a törvény tartalma nem nagyon lesz fontos – szögezte le a politikus.
A cseh nyelv védelmérôl szóló törvényt a parlament elsô olvasatban tavaly ôsszel már elfogadta. A nemzeti kisebbségek és a kisebbségi nyelvek védelmével foglalkozó törvény viszont csupán most készül, s a tervek szerint az ôsszel kerülne javaslatként a parlament elé.
A Kárpátaljai Magyar Értelmiségiek Közössége (MÉKK) levélben tiltakozott Ukrajna elnökénél a kisebbségek ügyeivel foglalkozó kormányhivatal, a Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottság és helyi képviselete, a megyei nemzetiségi fôosztály megszüntetése miatt.
A MÉKK levele emlékezteti Leonyid Kucsma elnököt, hogy már az sem volt indokolt intézkedés, amikor a kisebbségek ügyeivel foglalkozó minisztériumot három évvel ezelôtt állami bizottsággá minôsítették vissza, jóllehet az 1992-es ukrajnai kisebbségi törvény értelmében a nemzetiségek ügyeivel külön szakminisztériumnak kell foglalkoznia. A nemzetiségek ügyeivel foglalkozó országos szerv teljes leépítése akkor sem célszerû, ha annak funkcióit a jövôben más minisztériumok veszik át – hangsúlyozza a dokumentum.
A Közösség úgy döntött, hogy a Kucsma elnöknek írt levelet eljuttatják az ukrán parlament elnökének és a Kárpátalján megválasztott képviselôknek.
A magyar érdekvédelmi szervezet vezetôi úgy határoztak, hogy személyesen keresik fel Viktor Balogát, a megyei közigazgatás elnökét, és kezdeményezik a probléma szélesebb körû megvitatását. A MÉKK ugyanis elhibázott lépésnek tartaná a kijevi nemzetiségi fôhivatal kárpátaljai képviseletének felszámolását, mivel az jelentôs mértékben hozzájárult a régióban mûködô nemzetiségi szervezetek tevékenységének kibontakozásához, a közöttük és az államhatalmi szervek közötti kétirányú kapcsolat fenntartásához anélkül, hogy beavatkozott volna a belügyeikbe vagy nyomást gyakorolt volna rájuk.
A MÉKK kezdeményezését nyolc kárpátaljai nemzetiségi szervezet vezetôi is támogatásukról biztosították.
Az MTI ungvári tudósítója hétfôn úgy értesült, hogy az Ukrán Nemzetbiztonsági Bizottság kezdeményezésére a nemzetiségek ügyeivel foglalkozó megyei hivatalokat (fôosztályokat) nem fogják megszüntetni Ukrajna azon régióiban (Kárpátalja, Bukovina, Krím), ahol jelentôs számban élnek nemzetiségek.
Nincs kétségem afelôl, hogy Magyarország elsôként, vagy az elsô körben csatlakozó országcsoport tagjaként válhat az Európai Unió tagjává. Minden remény megvan arra, hogy az ehhez szükséges uniós intézményi reformok a francia EU-elnökség idején, azaz legkésôbb 2000 végéig befejezôdnek – közölte hétfôn Budapesten újságírók elôtt Pierre Moscovici, a Francia Köztársaság Európa- ügyi minisztere.
A francia politikus azt követôen nyilatkozott, hogy megbeszélést folytatott vendéglátójával, Martonyi János külügyminiszterrel.
Pierre Moscovici bejelentette: Lionel Jospin francia miniszterelnök május 3-4-én hivatalos látogatást tesz Magyarországon.
– A francia EU-elnökség kezdete elôtt Jospin csak Magyarországra látogat el a tagjelölt országok közül – hangsúlyozta Moscovici, hozzátéve: ez is jelzi, hogy Magyarország mennyire fontos Franciaország számára a jövô Európája szempontjából.
Martonyi János kiemelte: Magyarország mindenképpen készen áll majd az uniós csatlakozásra 2002 végétôl, amikortól a tervek szerint az EU is képes lesz az új tagok befogadására.
– Abban nincs változás, hogy már 2001 végére készen akarunk állni a belépésre, de hasznosítani tudjuk a helsinki csúcstól kapott egy év tartalékot – szögezte le a külügyminiszter.
A tárgyaláson a két fél egyetértett abban, hogy semmi esetre sem lassulhat a csatlakozási tárgyalások üteme, s a felkészülést az eddigi elszántsággal kell folytatni.
A Jospin-kormány Európa-ügyi miniszterének elmondása szerint az EU intézményi reformjait, az uniós kormányközi konferenciát a soros francia elnökség gyorsan és egyszerûen kívánja levezényelni.
– Nagyszabású reformokról van szó, de reális elképzelés az, hogy gyorsan tudunk majd elôrehaladni – vélekedett Pierre Moscovici.
Jelezte: Franciaország változatlanul együtt kíván mûködni Magyarországgal az uniós joganyag átvételének ügyében, valamint gazdasági kérdésekben, illetve az önálló európai biztonsági és védelmi identitás kialakításának területén.
– Magyarországnak helye van az új európai védelmi struktúrában is, amelynek létrehozása nem áll ellentétben a NATO létével – fogalmazott.
Mint elhangzott, Magyarország gazdasági eredményei és a kormány intézkedései következtében közel áll az uniós kritériumokhoz. A tervszerû csatlakozáshoz azonban – mint Moscovici elmondta – elengedhetetlen, hogy a magyar kormány végrehajtsa a környezetvédelmi, közlekedési, igazságügyi és belügyi reformokat, valamint a mezôgazdaság átalakítását.
Egy kérdésre válaszolva Pierre Moscovici közölte: biztos abban, hogy az uniós intézményi reformok ratifikációs folyamata nem hosszabbítja majd meg az új belépôk csatlakozási idejét.
Marga a multikulturális egyetemrôl
A multikulturális egyetem kérdésében az a megállapodás született, hogy erôsíteni kell a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemet, és teljes vertikumú oktatást kell létrehozni román, magyar és német nyelven – jelentette ki hétfôn Andrei Marga román oktatási miniszter.
A miniszter elmondta, hogy erre az "egyeztetett megoldásra" az elmúlt hónapokban az EBESZ kisebbségi fôbiztosával, Max van der Stoellel és a romániai magyar kisebbség képviselôivel folytatott tárgyalásokon jutottak.
Max van der Stoel a múlt év végén tanulmányozta Kolozsváron a román multikulturális egyetemi formát, s megbeszéléseket folytatott Andrei Margával, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôivel. A miniszter közölte, hogy márciusban további megbeszélések lesznek a multikulturális egyetem kérdésérôl az EBESZ és az Európai Unió képviselôivel.
Markó Béla, az RMDSZ elnöke hétfôn a Mediafax hírügynökségnek adott nyilatkozatában leszögezte, hogy a szövetség továbbra is a magyar nyelvû állami egyetem létrehozásáért küzd.
Markó a multikulturális egyetemrôl elmondta, hogy az RMDSZ véleménye szerint a Babes-Bolyai Egyetemen van lehetôség a magyar nyelvû oktatás fejlesztésére, de ehhez magyar nyelvû tanszékeket és fakultásokat kell létrehozni, mert a jelenleg létezô magyar nyelvû szakok és oktatási csoportok nem elegendôek.
A hírügynökség emlékeztetett arra, hogy a kormány tavaly szeptember végén rendeletet hozott a Petôfi-Schiller nevû multikulturális egyetem alapítási folyamatának elindításáról, mert az RMDSZ azzal fenyegetôdzött, hogy kilép a kormánykoalícióból.
A nagy belpolitikai vihart kavart rendeletbôl egyelôre semmi nem valósult meg. Az ellenzéki pártok a bíróságon támadták meg azt, s elsô fokon pert nyertek, de a fellebbviteli bíróságon veszítettek. A végsô, jogerôs ítélet még várat magára.
Az Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom szerint:
Idôszámításunk a Krisztus utáni 2000-ik évébe, Szent István-i államiságunk az ezredik, romániai magyar kereszténydemokrata mozgalmunk pedig létezésének a tizedik, esztendejébe lépett. Ez a hármas határkô késztessen bennünket arra, hogy elsôsorban a saját magunk házatáján, ugyanakkor a körülöttünk zajló világ sodrásában reánk váró tennivalóinkról is számot vessünk magunknak, elszámoljunk azoknak a barátainknak, akik az elmúlt tíz esztendôben kitüntettek bizalmunkkal – jelentette ki Kelemen Kálmán, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM) elnöke a szervezet bôvített országos választmányi ülésén. A tanácskozást szombaton tartották a maroskeresztúri római katolikus plébánia tanácstermében. Részt vettek Kelemen Kálmán, a mozgalom elnöke, Varga László tiszteletbeli elnök, Kozma Darvas József, Németh Mária alelnökök, Hajdu Gábor egészségügyi miniszter, Dézsi Zoltán, Hargita megye prefektusa, Burkhárdt Árpád, Maros megye alprefektusa, Zsombori Vilmos, a Hargita megyei tanács alelnöke, Lôrinczi Gyula és Puskás Bálint szenátorok és a választmány tagjai.
Az elnöki beszámoló a mozgalom elsôrangú feladatának annak a rokonszenvnek a megbecsülését és gyakorlati hasnzosítását tekintette, "amelynek következtében az elmúlt két esztendôben öt szenátor, két fôispán, két alispán, több kormánytisztviselô és egyházi személyiség csatlakozott mozgalmunkhoz". Az elnök kifejezte nagyrabecsülését "az igazságtalanul megrágalmazott, majd lemondatott dr. Bárányi Ferenc, illetve a nyomába lépô Hajdu Gábor szenátorok áldozatos tevékenységéért", s arra kérte mindkettôjüket, "minél elôbb világosítsák fel a közvéleményt a sajtó nyilvánossága elôtt, hogy kik a felelôsek az egészségügyi reform gyakorlati megvalósításának a halogatásáért, az asszisztensi réteg sorsának az elhanyagolásáért, az orvosok munkáját megbénító bürokráciáért?" Miután méltatta Szabó Károly és Frunda György szenátorok tevékenységét, hasznosnak ítélte "a mozgalom helyhatósági választási kampányának elôsegítése céljából, ha fôispánjaink, alispánjaink, tanácselnökeink világosan kifejtenék, most már a kormányzati munka tapasztalatai alapján, hogy kik azok, akik Romániában nem akarnak demokráciát, szociális piacgazdaságot, a helyi közösségek önállóságának a megerôsödését, az emberi személyiség méltóságának az igazi kibontakozását, az emberhez méltó életkörülmények megteremtését?" Hangsúlyozta: mindnyájuktól függ, hogy a helyi hatóságokba a mozgalom emberei kerüljenek, hogy az elkövetkezendô négy évben a magyar kereszténydemokraták mutassanak példát abban, hogyan kell kihasználni és nem elfecsérelni az idôt, ami egy jobb, egy igazságosabb társadalmi rend megteremtésére adatott.
Darvas Kozma József szervezési alelnök beszámolója a krisztusi szellem erejét méltatta, s hangsúlyozta, hogy az RMKDM társadalmi méretû tevékenységet folytat a nép boldogsága érdekében. Ezt követôen Dézsi Zoltán, Hargita megye prefektusa tájékoztatta a választmányt. Elégedetten nyugtázta, hogy Hargita megye szerencsés helyzetben van, mert a mozgalom tagjainak és szimpatizánsainak köre széles, s bármennyire is nehéz helyzetben van az ország, a megyében "az élet egyenesben van". Számadatokkal alátámasztva sorolta, hogy Hargita megyében nôtt az ipari termelés, csökkent a munkanélküliek száma, felgyorsult a privatizáció. Elôrelépés történt a területrendezés, helységfejlesztés terén, bôvült a villamosítás, jól haladnak a vízhálózati és csatornázási munkálatok. Az oktatásban valóban elindult a reform, és az egészségügyben is "jobb lábbal indultak", mert a "megoldáskeresésben együtt tudtak mûködni" a helyhatóságokkal.
Figyelmeztetett, hogy Hargita megyében az ortodox egyház terjeszkedése hihetetlen méreteket öltött, ezért kell hangsúlyosabban követelnie a magyar közösség egyházi javainak a visszaadását. Méltatta Hajdu Gábor munkáját, akinek köszönhetôen a csíksomlyói tüdô- és járványkórház épülete visszakerült a római katolikus egyház tulajdonába. Végül arról tájékoztatta a választmány tagjait, hogy ifjúsági keresztény központ megépítését tervezik az ortodox egyház terjeszkedésének ellensúlyozásaképpen, ehhez kért támogatást.
Az egészségügyi miniszterium másfél éves munkájáról számolt be Hajdu Gábor miniszter. 1998 júliusában, amikor funkcióba lépett semmi sem volt, csak "egy biztosítási törvény és csökevényes alkalmazása". A miniszter szerint a törvény hibája volt, hogy nem lehetett megvalósítani, ugyanis ez a törvény céljául tûzte ki az egészségügyi biztosító pénztárak hálózatának megteremtését és az országos biztosítási pénztár létrehozását, de ezt országos és helyi választásoktól tette függôvé. Ezért sürgôsségi kormányrendeletre volt szükség (1998. okt. 15.), amely a választást delegátusokkal helyettesítette, s így jöhetett létre a megyékben 9, országosan 15 tagú vezetés. Így aztán decemberben a megyékben beindultak az egészségügyi biztosító pénztárak.
A miniszter szerint az egészségügyi reform végsô stádiumába értek az egészségügyi biztosító pénztárak létrehozásával, illetve az alapellátás magánosításával és magánkabinetek létrehozásával. Azt azonban elismerte, hogy az asszisztensek problémája "még nincs kellôen megoldva". Probléma az is, hogy több mint kétezer magyar orvos elment, a falvakban pedig akadozik az egészségügyi ellátás. A minisztérium elsôrendô feladatának 2000-re a reform véglegesítését nevezte, s hangsúlyozta, hogy értek el eredményeket, ha ezek nem is látványosak, s – ezzel a választmány tagjai is egyetértettek – valós eredményeket csak az RMDSZ parlamenti, illetve kormányzati részvételével lehet elérni.
Bizottságot hoztak létre, amely kidolgozta a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom autonómia- koncepciójának tervezetét, tudtuk meg Varga László tiszteletbeli elnök beszámolójából. A tiszteletbeli elnök ismertette a tervezetet, amelynek célja mindenekelôtt "felkelteni az igényt az autonómiára".
Burkhárdt Árpád alprefektus elmondta, hogy ô az egyetlen, aki 1990 januárjától (kilenc hónapos megszakítással) alispán, hogy maga is kereszténydemokrata elveket vall, és hogy keresi a reális politika útjait. Nem értett egyet azzal, hogy a kormányzatban ne legyenek a magyarságnak képviselôi, s hangsúlyozta, hogy az RMKDM- nek továbbra is együtt kell mûködnie az RMDSZ-szel. Ô maga, jelentette ki, ebben a nehéz idôszakban is nagyon jól együttdolgozott a megyei tanáccsal és az RMDSZ-államtitkárokkal.
A tanácskozáson kampánystábot hoztak létre a képviselôk és szenátorok "holdudvarában", hogy minél több emberük kerüljön a helyhatóságokba. A Népújság kérdésére, hogy ez mit jelent: az RMDSZ-tôl külön vagy párhuzamosan szándékszanak jelölteket állítani, Kelemen Kálmán elnök kijelentette: nem áll szándékukban külön utakon járni. Ezzel a kampánystábbal is az RMDSZ-nek akarnak besegíteni a kampányba. Az pedig természetes, hogy az RMDSZ-listákon szeretnének minél több kereszténydemokrata elvet valló személyt bejuttatni a különbözô tisztségekbe, a kongresszusukon elfogadott és érvényben lévô szervezeti szabályzatnak megfelelôen. Végül elhatározták, hogy február 19-én kereszténydemokrata fórumot tartanak Szászrégenben.
Kongresszusra készül a Reform Tömörülés
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség nemzeti liberális platformja, a Reform Tömörülés április 8-án tarja harmadik kongresszusát – tájékoztatta a platform központi irodája az MTI-t.
Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke hétfôn elmondta az MTI-nek, hogy a harmadik kongresszus idô elôtti összehívását elsôsorban a platform szervezetépítési sikerei tették szükségessé.
– A jelenlegi, kisebb szervezetre készült alapszabályzatot "kinôttük", már olyan alapszabályzatot kell elfogadnunk, amely megfelel egy országos kiterjedésû szervezetnek. Valószínûleg sor kerül tisztújításra is. A kongresszus napirendjének emellett központi kérdése lesz a közelgô önkormányzati választásokra való felkészülés, a Refom Tömörülés választási programjának kidolgozása – hangsúlyozta.
Az Erdélyi Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettesét javasolja az MVSZ elnöki tisztére – tájékoztatta a szervezet közleményben az MTI-t.
A Magyarország 11 megyéjében tevékenykedô 18 erdélyi kört tömörítô szervezet elnöksége errôl szombati ülésén egyhangúlag döntött.
Az EKOSZ – mint az MVSZ tagszervezete – a jelenlegi elnökhelyettest "példátlanul erkölcsös, fáradhatatlan tevékenységét" értékelve javasolta az elnöki tisztségre.
"Szent meggyôzôdésünk, hogy az erdélyi szellemre, melynek Patrubány Miklós személyében kiváló képviselôjét látjuk, nagy szüksége van az anyaországnak és az összmagyarságnak egyaránt" – áll a közleményben.
A Magyarok Világszövetsége ez év május 21- 23. között tartja világkongresszusát, amely tisztújító fórum is lesz.
Megtisztelô számomra, hogy az Erdélyi Körök Országos Szövetségének (EKOSZ) elnöksége szombati budapesti ülésén engem javasolt a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztségére – jelentette ki az MTI érdeklôdésére hétfôn Patrubány Miklós.
Elmondta: már döntött arról, hogy elfogadja a jelölést az elnöki posztra, ha maga mögött tudhatja a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának (VET) a támogatását is.
A VET – amelynek vezetôje jelenleg Patrubány Miklós – március elsô felében tartja közgyûlését. Akkor döntenek majd arról is, hogy kit támogatnak elnöknek a Magyarok Világszövetsége tisztújító világkongresszusán.
Patrubány Miklós elnöki jelölésére voksoltak az argentinai magyar szervezetek is.
Ifjúsági találkozó Marosvásárhelyen
Szombaton, január 15-én az ifjúsági szervezetek vezetôi is egyeztettek, a Maros megyei MADISZ székházában. Jelen voltak: a MAKOSZ (középiskolások), a MISZSZ (Madiszok), az OMDSZ (diákszervezetek) képviselôi, valamint az országos RMDSZ Oktatási és Ifjúsági Fôosztályának referense: Pályi Péter. A késéssel kezdôdött és hosszúnak ígérkezô találkozó témái között fontos ifjúságpolitikai kérdések szerepeltek: az RMDSZ és az ifjúsági szervezetek viszonya, az ifjúságra vonatkozó RMDSZ kongresszusi határozatok megtárgyalása, az újonnan alakuló Területi (megyei) Ifjúsági Egyeztetô Tanácsok helyzete, a 2000-ben esedékes ifjúsági programok egyeztetése, a középiskolás szervezetek helyzete, a választások ifjúsági kampánya.
Az egyre-másra alakulgató Megyei (Területi) Ifjúsági Tanácsok helyzetét Pályi Péter mutatta be. A megalakuló egyeztetô tanácsok, látszólag a megyékben (területeken) mûködô ifjúsági szervezetek mindegyikét tömörítik, azonban a Csíkban elsôként megalakult Csíki Területi Egyeztetô Tanács sem foglalja magába a vallásos ifjúsági szervezeteket. Érdekes a politikai összefonódás is: a Gyergyóban indult hasonló kezdeményezést egyenesen Dézsi Zoltán, Hargita megyei prefektus kezdeményezte. A Szatmárnémetiben megalakult tanács viszont az RMDSZ ifjúsági szárnyának tartja magát, azonban az RMDSZ erre még semmilyen formában nem reagált, ugyanakkor személyi átfedések fedezhetôk fel.
Nem újkeletû probléma, hiszen néhány évvel ezelôtt Maros megyében is volt hasonló próbálkozás a Maros megyei Ifjúsági Szervezetek Egyeztetô Tanácsának megalakulásával. Akkor a MADISZ maradt ki, mivel politikai színezetet látott a kezdeményezésben. A nem olyan régen alakult székelyudvarhelyi MADISZ részérôl viszont egyenesen politikai kötôdést feltételeznek. Kérdés: az RMDSZ új alapokra akarja-e helyezni az ifjúsági szervezetekkel fenntartott kapcsolatát, vagy egy újszerû érdekérvényesítés válik elfogadottá az ifjúsági szervezeteken belül?
Talán éppen e felmerülô kérdés miatt a találkozón javaslat született egy, a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) és az RMDSZ között létrejövô megállapodás sürgetésére. Természetesen ennek egyik mozgatója, hogy egy ilyen megállapodással a helyhatósági választások alkalmával minduntalan felmerülô RMDSZ és ifjúsági szervezetek vitáját is ki lehet kerülni – nyilatkozta lapunknak Kósa András, a Maros megyei MADISZ alelnöke. A "szerzôdés" megalapozását, elôkészítését a MIT és az Ifjúsági Fôosztály közösen vállalja.
Ugyanakkor a jelenlévôk javaslatára a Magyar Ifjúsági Tanács szorgalmaz egy mihamarabbi találkozót Takács Csaba RMDSZ ügyvezetô elnökkel. Meg is fogalmazodott néhány kérdés, amelyrôl sürgösen egyeztetni kellene: a területi ifjúsági egyeztetô tanácsokhoz való RMDSZ viszonyulás, az Ifjúsági Fôosztály helyzete, RMDSZ-MIT megállapodás, Belsô Választások, Helyhatósági Választások, RMDSZ Területi Szervezetek és helyi ifjúsági szervezetek viszonya.
Pályi Péter bemutatta a Területi Szervezeteken belül (vagy azok mellett) mûködô ifjúsági alelnökök névsorát is. Ennek megfelelôen kiderült, hogy a helyi RMDSZ-ek fele mellett mûködik ifjúsági alelnök, referens. Maros megyében az ügyvezetô elnökségben kapott helyet az oktatásért és ifjúságért felelôs alelnök, Vass Levente.
A találkozón szóba került a MIT jelenlegi helyzete is. Az egyeztetésen részt vevôk arra a következtetésre jutottak, hogy az ifjúsági szervezetek rendkívül nagy gazdasági problémákkal küzdenek, és bár segítene, ha végre csak a szervezetek belsô problémáival kellene foglalkozni, sajnos a közélet ma a politikáról szól.
A szervezetek képviselôi kifejtették, hogy az elmúlt idôben jónéhány ifjúságot is érintô törvény látott napvilágot, de ennek kidolgozásában, véleményezésében nem vettek részt. Egy ilyen kényes kérdés a sporttörvény, amellyel kapcsolatban Tatár Béla a Népújságnak kifejtette, hogy sajnos a megyei sportélet anyagi támogatás hiányában, fôleg a junior korú sportra korlátozódik, ennek pedig egyik oka éppen a rossz sporttörvény. Talán a helyi sportvezetôk, edzôk, megyei tanácsosok bevonásával az RMDSZ is benyújthatott volna egy törvénytervezet-változatot ebben a témában. Hiszen a kivándorlási hullám egyik része éppen a sportolóink körében vált nyilvánvalóvá.
Összegzésként elmondható, hogy az ifjúság felismerte a korosztályt leginkább érintô és aggasztó problémákat, annak megtárgyalásával közelebb kerültek a megoldáshoz is. Az út azonban még hosszú, de az ilyen találkozók biztatóak. Jó lenne leltárt készíteni az elmúlt tíz év ifjúsági megvalósításairól, hiányosságairól. Hogyan jutottak az ifjúsági szervezetek RMDSZ-partnerbôl arra a szintre, hogy kiszorítottnak érezzék magukat, lehetséges-e visszafordítani a folyamatot? El kell jöjjön annak is az ideje, hogy ezekre a kérdésekre megfogalmazzák a válaszokat.
A mesefa mélyen gyökerezik és az égbe nyúlik. Gyümölcseiért nem könnyû fölkúszni rá, de nem is túlságosan nehéz; aki jól megtanult írni-olvasni, az könnyen hozzáférhet az emberiség legôsibb motívumaihoz, legszebb történeteihez.
A mesemondást körülbelül akkor kell kezdeni, mikor (Kodály szerint) az énektanítást, vagyis kilenc hónappal a kicsi születése elôtt. Oly gazdag a világ mesetára s benne a magyar mesekincs, hogy egy élet tán nem is elég valamennyi gyöngyszemének megismerésére. A tudósító, aki nagyszülôi elfogultsága okán különösen kapcsolódik a kisebb korosztályokhoz, sajnálja, hogy szombaton csak egyetlen iskolában lehetett jelen, holott Marosvásárhelyen városszerte a Fodor Sándor bûbájos Csipikéje nevével jelzett mesemondó vetélkedôk zajlottak, több helyszínen is egyszerre. Résztvevôk a második osztályos tanulók. Fejes Réka tanfelügyelô alig gyôzte az "ingázást" egyik tanintézménytôl a másikig.
Az 1. Számú Általános Iskola erdôs domb alatt húzódik meg a meggyesfalvi negyed keleti peremén, mellette kitûnô a terep "vadnyugati" stílusú szánkólovaglásra. Az iskola fûtésével évekig baj volt, csak az utóbbi években sikerült megoldást találni, mint azt Oláh Sándor aligazgatótól megtudtuk. Így is gondot okoz, hogy a magas létszám miatt délelôtt a kicsik, délután a gimnáziumi tagozatosok tanulnak ugyanazokban a termekben, reggel még nem melegszik jól be az osztály, délutánra pedig a sok nyitogatástól hamar kihûl. Varró Gyula tanító nem volt rest olyan bútorelemeket szerezni termébe, melyek alkalom adtán színpadként használhatók, és a gyerekek vidáman játszhatnak színházasdit, mint ahogyan ez alkalommal is bemutatták Fésüs Éva Kíváncsi királykisasszonyok címû jelenetét a szülôkbôl, nagyikból, kisdiákokból, meg persze pedagógusokból álló népes közönségnek, amely csöppet sem volt szûkkeblû: hálásan tapsolt. De már induláskor kedvcsinálóként Babos Zsolt, a mûvészeti szakközépiskola XI. osztályos diákja fuvolán csiholt jó kedvet a vetélkedôhöz, Babos Ibolya tanítónô harmadikosai pedig újévi jókívánságokkal, rigmusokkal üdvözölték a megjelenteket. Babos tanító néni mindvégig kitûnô játékmesternek bizonyult, hiszen a vetélkedô "fordulói" közötti szüneteket ügyes kérdezz–felelek játékkal töltötte ki, mesealakokat vonultatott fel, Piroskát, Csipkerózsikát, a Tavasz tündérét, a vadászt, a bohócokat; és a gyerekközönséghez intézett gyors kérdései nyomán rögtön kiderült: kinek jobb a megfigyelôképessége. Aki jól bingózott, cukorkát vagy csokit kapott (nem is kevesen s nem is keveset) Somlai Melinda tanító nénitôl. A zsûri (Bartis Ildikó színmûvésznô, Cziprián Irén pedagógus és lapunk munkatársa) tizenhét mesemondót hallgatott meg (a házigazdák mellett a 11-es, 15-ös, 17-es és a székelykakasdi iskolák másodikosai közül), akikkel az ôket nagy türelemmel felkészítô tanító nénik és szurkoló osztálytársaik együtt izgulták végig az igen szoros "küzdelmet".
Felkészületlen kisdiák nem is akadt, így voltaképpen mindenki nyertes, a kis ajándék és a dicsérô oklevél méltán illette meg a kedves mesélôket, mégis, a legjobbak kiemelt díjakban részesültek. (Szerény díjak ezek, mert a Nagy Támogató megfeledkezett errôl az iskoláról, a Tanfelügyelôség pedig inkább a templom egerével jár vetélkedôre – Ambrus Lajos: A kisbíró meg a telegráncs címû kötetét olvashatják az otthon melegében; ebbôl a kötetbôl még kapható jó pár példány az unitárius egyház Bolyai téri irodájában). Az elsô három helyezett részt vesz a verseny megyei döntôjén: Suba Sarolta, Horváth Gyopár (mindketten a 17-es iskolából), László Botond (a 15- ös iskolából) – ôk a legügyesebbek, de csak hajszál választja el érdemüktôl Punka Erika (17- es), Vér Ervin (15-ös) teljesítményét, ôket pedig Bokor Zsuzsa és Szalma Lóránd követi a ranglistán. (Mindketten a házigazdákat képviselték.) Szalma Lóránd ráadásul a közönség díját is elnyerte. A Népújság díját is egy "helybeli" legényke érdemelte ki, a neve Szász Attila Csaba. A "szerkesztô bácsi" ezúton gratulál a szervezôknek és pedagógusoknak, a szülôknek és nagyszülôknek, és nem utolsósorban a szereplô gyermekeknek, felsorolva a többi mesemondó nevét is: Kovács Lóránd, Tatár Timéa Krisztina, Moldován Erika, Bajcsik Erzsébet, Burcsa Pista, Máthé Andrea, Gábor Szilamér, Váradi Renáta, Horváth Gyopár és Tövissi Réka. A rövidre szabott mesélôidô miatt – Bodó Csaba hitoktató tanár "varázsórája" azonnal csöngetett, ha véletlenül túlhaladták a négy percet! – legtöbbjük tréfás mesét választott, és az csak természetes, hogy ezeknek volt a legnagyobb a sikere is.
A mesefáról bôven szüreteltünk, az otthoniaknak is vittünk tarisznyánkban, csodák csodája: a fa mégsem száradt ki; mert minden leszakított mese helyett elôbb három, aztán harminchárom, utána meg százharminchárom újabb mesét terem. Maradt bôven holnapra s holnaputánra is.
A Csipike mesemondó verseny hétvégén tartott körzeti szakaszán kiválasztották azokat a másodikos kisdiákokat, akik részt vesznek a verseny megyei szakaszán. A Marosvásárhelyi 6-os Számú Általános Iskolában tartott meseországi barangoláson a jelenlevô 11 mesélôbôl a legjobbnak, a székelykáli általános iskolában tanuló Zecses Csongor bizonyult, második helyezett Szabó Panna (16-os iskola), míg harmadik az úgyszintén székelykáli Nagy Tímea lett. A marosvásárhelyi 10-es iskolában szervezett körzeti vetélkedôn az elsô díjat a vetélkedônek otthont adó iskola kisdiákja, Fogarasi Ernô vette át, ôt követte Orbán Klára (13-as iskola) és Vajda Attila (10-es iskola), míg a harmadik díjat Szász Oszkár (2-es iskola) kapta.
Néhány hónapja arról írtunk lapunkban, hogy az 1989-es rendszerváltás után egy évtizedbe telt Marosvásárhelyen az elsô, helyhatósági kezdeményezés nyomán felhúzott tömbház kivitelezése. Az akkori tervek szerint ugyanis december végén került volna átadásra a Baraganului utcai, hatemeletes, két lépcsôházas tömbház, de mint a napokban megtudtuk, az átadási határidôt március végére tolták ki.
A negyven lakrészes épület alapját még a múlt rendszerben öntötték ki, amikor az Egyesülés lakónegyedben gyors iramban épültek a tömbházak. Ez volt tehát már készen, azonban a váltás után nyolcéves holt idôszak következett. A rendszerváltás egyben a jogi és pénzügyi háttér teljes változását is jelentette. A múltban a lakásépítéseket teljes egészében állami pénzbôl végezték. A váltás után a folytatás már a városra hárult, de a pénzhiány indokán a polgármesteri hivatal évekig nem folytatta tovább az építkezést.
Végül 1998 szeptemberében kötötték meg az épület kivitelezési szerzôdését, amelyben az építô 16 hónapos határidôre vállalta a munkát. Ez 2000 januári átadást jelentett volna, de a polgármesteri hivatal kérésére a határidôt 1999 december végére rögzítették. Ekkorra a munka nem készült el, és a napokban az építô május végéig kérte a határidô kitolását.
Mint tudott, a háztömbben fiatal házasoknak szánt lakrészek lesznek, így a pénzalapok nagyobb része a közmunkaügyi és területrendezési minisztériumtól származik, a többit a helyi költségvetés állja. A pénzt nem tudták mindig rendszeresen biztosítani, de ez csak kisebbik oka a késlekedésnek, az építô azzal indokolta az újabb halasztás- kérést, hogy a téli idôszakokban egyáltalán nem, vagy csak lassabban haladhattak a munkákkal. Ez az indok a hivatal álláspontja szerint csak részben elfogadható, így március végére kellene a tömbháznak elkészülnie. Jelenleg az épület be van fedve, és a belsô szerelések több mint fele is elkészült már. Fel kell még szerelni a tömb hôközpontját, és be kell szerelni a két felvonót a lépcsôházakba. Ez utóbbiakra három vállalkozó is adott árajánlatot a hivatalnak, de szerzôdést még egyikkel sem kötöttek.
Az elsô átadási határidô tehát túlzottan optimista felvetésnek bizonyult, jó lenne, ha mihamarabb befejeznék a munkát. A késlekedés ugyanis több problémát is okoz.
Elôször azoknak, akik majd átveszik az itt leszerzôdött lakrészeket. Harminc leendô lakóval a polgármesteri hivatal már megkötötte az elôszerzôdéseket. A lakásépítésre a pénz jórészét az állam adja ugyan, de a lakásokat a szerzôdô személyek hosszú távú részlettel vásárolják meg. Az átadás késése pedig közvetve a lakások árának növekedéséhez vezet. Példaként említhetjük, hogy a kivitelezési szerzôdésben 1998 szeptemberében 5,82 milliárd lej szerepelt. A tavaly elvégzett munkák összértéke már 9,1 milliárd lej volt, és a számítások szerint még három milliárdra lesz szükség az átadásig. Vagyis a végösszeg 12 milliárd lej körül várható, ami több mint kétszerese az 1998-as értéknek. Természetesen az összeg ilyen iramú növekedésében az infláció játszik túlnyomórészt szerepet, azáltal, hogy a nemzeti valuta megdöbbentô ritmusban romlik a keményvalutákhoz képest. Azonban minél tovább húzódik az átadás, annál több ideig fogja a pénzromlás emelni a lakások árát, amit végeredményben a szerzôdôknek kell megfizetniük.
Másodjára pedig, ebben a háztömbben biztosítanak lakást azok számára, akiket a Dózsa György és a Cuza Voda utcák sarkán álló épületbôl lakoltatnak ki. Már többször említettük, hogy a központban épülô gyalogos aluljáró miatt le kell bontani ezt, az úgynevezett Bem-Bem épületet. A tervek szerint márciusban, hogy az aluljáró idei munkáihoz tudjanak teret nyitni a kivitelezônek. Vagyis mennél tovább húzódik az új tömbház átadása, ezzel párhuzamosan fognak esetleg még tovább késni az aluljáró idei munkálatai.
Marosvásárhelyen a múlt hét végén a Bernády Házban a szerzôk jelenlétében került bemutatásra az a közérdeklôdésre számot tartó kiadvány, amelynek címe: Tájékoztató és gyakorlati útmutató a 2000. évi, 1. számú "A mezôgazdasági földterületek és erdôk tulajdonjogának visszaállításáról szóló törvény" alkalmazására. A kötet szerzôi: B. Garda Dezsô történész, Birtalan Ákos közgazdász, Ráduly Róbert Kálmán mérnök-közgazdász, Tamás Sándor jogász, mindannnyian RMDSZ parlamenti képviselôk. A könyv anyagának összeállításában részt vett: Demeter János állatorvos, RMDSZ-államtitkár, Kelemen Atilla állatorvos, RMDSZ parlamenti képviselô, Bessenyei István erdészmérnök (Sepsiszentgyörgy), Bíró Lajos erdészmérnök (Csíkszereda), Egyed Csaba erdészmérnök (Barót), Fodor György erdészmérnök (Székelyudvarhely). Mi volt a kiadvány célja? Az olvasóhoz címzett elôszóban a szerzôi csoport válaszolt a kérdésre: "Az általunk írt- összeállított anyag célja, hogy tájékoztasson a múltról és utat mutasson a jövô felé. Ezért történelmi visszatekintéssel indítunk, majd az új törvény – bízunk benne – közérthetô ismertetése és a közbirtokosságok újralakításával kapcsolatos teendôk ismertetése következik.
A mellékletben megtalálható az új törvény teljes magyar nyelvû szövege, más jogszabályok idevágó rendelkezéseivel egybeszerkesztve és a megalakuló közbirtokosságok számára, általunk javasolt, ugyancsak magyar nyelvû alapszabályzat-tervezet. A melléklet tartalmazza továbbá a polgármesterek, alpolgármesterek, helyi és megyei önkormányzati tisztségviselôk, az egyházak képviselôi, valamint a közbirtokosságok alkalmi ügyintézô bizottságai számára a törvény más jogszabályok idevágó rendelkezéseivel egybeszerkesztett román nyelvû szövegét és a közbirtokosság román nyelvû alapszabályzat-tervezetét is."
A kötetben ezek után dr. B. Garda Dezsô a közbirtokosság rövid történetére tekint vissza.
– Miért volt szükség a történelmi bevezetôre?
Dr. B. Garda Dezsô: – Elsôsorban azért, mert a kommunista idôszak kitörölte az emberek emlékezetébôl azt a közösségi szellemet, amely a közbirtokosságokat jellemezte. Nemcsak az okiratokat próbálták elégetni, eltüntetni, hanem azokat az emberek közötti kapcsolatokat is, amelyek a segítôkészséget, a barátságot, a bajban lévô emberek támogatását biztosította. A Székelyföldön a XVI-XIX. századok között hagyományos közbirtokosságokról tudunk, amelyek alapszabályzatok alapján mûködtek. A modern közbirtokosságok mûködésének végül is az 1913-as törvény biztosított keretet. Az 1948. évi alkotmány a közbirtokosságot felszámolta. A rövid történelmi áttekintés nyomán alapozhatjuk meg a jövônket, vagyis annak alapján dolgozhattuk ki a létrehozandó közbirtokosságok alapszabályzat-tervezetét, amelynek kidolgozásában hatalmas részt vállalt magára Ráduly Róbert Kálmán.
Birtalan Ákos a II. fejezetben a törvény magyarázatával foglalkozik. A sajtótájékoztatóval egybekötött könyvbemutató után elmondta: – Mi részt vettünk a törvény alkotásában, de úgy véljük, hogy bármely törvény akkor jó, ha alkalmazható és alkalmazzák. Arra törekedtünk, hogy kis kiadványunkkal járuljunk hozzá a törvény alkalmazásához. Segíteni próbálunk azokon, akiknek jogairól szól a törvény, a valamikori tulajdonosokon, hogy eligazodjanak a jogszabályokban, az ügyintézésben. Ugyanakkor kapaszkodót, "mankót" próbáltunk adni azoknak, akik alkalmazzák a törvényt, elsôsorban az önkormányzatok tisztségviselôinek, a földosztó bizottságoknak, amelyeknek újra kell éledniük, hogy feladataikat záros határidôn belül elvégezzék. Az új törvénnyel újra egy tégla tevôdik a tulajdonviszonyok rendezésének falába. Nehéz feladat a törvény alkalmazása, ebbôl a feladatból vállaltuk magunkra a tudásunkhoz mért kis részt. És itt nem állunk meg. A következô tájékoztatóban – ezt a mostani kiadványban is megfogalmaztam – a visszakapott vagyonnal való gazdálkodás kockázatairól, buktatóiról szólnak, azok kedvezôtlen hatásának csökkentési lehetôségeit tárjuk majd fel.
A föld- és erdôterületek jogtulajdonának visszaállításáról szóló tájékoztatót és gyakorlati útmutatót az RMDSZ székházában lehet beszerezni.
Soraim megdöbbenésemet fejezik ki egy tiszteletlen hangvételû bíráló cikk megjelenése révén (Népújság, 2000. január 12.), melyben indokolatlanul kemény, sôt parlagi megfogalmazásban vádol a kritikus a január 5-én megjelent rövid írásomért.
Elismerem, hogy cikkemben tévesen írtam le egy XVI. századi évszámot, de semmit sem vétettem a katolikus egyházzal szemben. De most nem errôl akarok szólni, hanem tiltakozni akarok a leírt gyûlölködô szavak ellen, melyekkel nyíltan gúny tárgyává akar tenni a cikk írója, félremagyarázásaival lejáratni akar olvasóim népes tábora elôtt. Mi más, ha nem gúnyolódás mesterkélt feldicsérésem, amikor honatyának (!), tudósnak, vallástörténésznek nevez, vagy épp badarságnak minôsíti írásomat a bíráló személy?
Én nem vagyok honatya, de tôsgyökeres marosvásárhelyi lokálpatrióta, szeretem szülôvárosomat és minden tôlem telhetôt megteszek érette, minden bizonnyal ezért tartottak érdemesnek a díszpolgár címre, melyet a bíráló cikk kiagyalója ironikusan a felsorolt dicséretek között említ. Soha nem tartottam magam tudósnak, sem vallástörténésznek, de ötvenéves építészmérnöki tevékenységem alatt – több mint 40 éven át – mûemlékekkel kapcsolatos munkát végeztem. Ezen a téren elismert személyként tartanak számon. Itt kell kihangsúlyoznom, hogy soha nem tettem megkülönböztetést a különbözô vallások között. Azonos lelkülettel álltam rendelkezésére, tanácskérés esetén plébánosnak és lelkésznek Csíksomlyótól Székelyderzsig vagy Panitig. Tudatában voltam annak, hogy ezeréves múltunk épületeinek megôrzésérôl van szó.
Visszatérve a bíráló sorokra: hát így lehet ledorongolni egy embert, aki élete céljául tûzte maga alá szülôvárosa, a megye (a volt Magyar Autonóm Tartomány) építészeti emlékeinek felmérését, leírását, azok összegyûjtését és ismertetését (rajzon, fényképen, írásban), addig, míg azok állnak, akár a legtávolabbi és legeldugottab faluban is? Templomaink közül eddig soknak ismertetését e lap hasábjai közölték. A székelykeresztúri római katolikus plébániatemplom helyreállítása alkalmával felszínre hoztam a templom elôdjének, egy román kori templomnak alapfalait s errôl tanulmányomat a budapesti Mûemlékvédelem címû szaklap 1976., 4. száma közölte le (Mûemlékvédelmi és Építéstörténeti Szemle). Jelenleg a megyénk területén épült összes középkori templom kötetének összeállításán dolgozom, felsorolva valamennyi X-XVI. századi római katolikus templomot, rámutatva azok jelenlegi állapotára, használóira és (sajnos) soknak elpusztulására.
Az elôbbiek szerint láthatják, kedves olvasóim, hogy részemre a római katolikus, a református, az unitárius, a lutheránus templom egyformán Isten házát jelentette és jelenti. De hasonlóképpen tettem ezt a felmérések idején (1962-1963) a sok román fatemplom ismertetésével is. A helyi (Iskola utcai) zsinagóga javítási munkálatai elôtt (1971-ben) a hitközösség szakvéleményemet kérte. Jelenleg a helyi római katolikus plébániatemplom helyreállítása van folyamatban, építészeti tervem alapján, s követem munkálatainak elôrehaladását.
Végül ezúton köszönöm az egyháziak és a világiak bátorítását munkám irányában. Köszönöm bizalmukat mindazoknak, akik évek során szóban vagy írásban segítségemet, tanácsaimat kérték templom vagy lakásépület-gondjaikban. És most köszönöm sok-sok tisztelt olvasóm telefonhívását, melyekben felháborodással szólnak a tiszteletlen, vádaskodó cikkrôl és további tevékenységre bátorítanak.
Úgy tûnik a kétezredik évben a megyei költségvetésbôl jut pénz a Mezôsámsond-Mezômadaras közti 4-5 km hosszúságú útszakasz megjavítására. Még 50 évvel ezelôtt országútként töltötte be szerepét, de a megfelelô karbantartás hiányában a híres mezôségi sár rövid idô alatt mezei úttá sorvasztotta ezt az aránylag rövid, de a sámsondiaknak nagyon sok szempontból fontos útszakaszt.
Miért maradt el az út karbantartása, annak ellenére, hogy költségesebb az újraépítése? A válasz kiderül, ha a falu történelmébôl egypár, ezzel az útszakasszal kapcsolatos dolgot tisztázunk.
Sámsondról az elsô írásos emlékek 1332-bôl származnak. Marosszékhez tartozó település, sôt Marosszék felsô kerülete négy járásközpontjának egyike. Ehhez 15 helység tartozott: Bárdos, Bazéd, Csávás, Fele, Galambod, Kölpény, Kislekence, Mezôménes, Remeteszeg, Hídvég, Mezôsámsond, Szabad, Szabéd, Marosszentanna és Udvarfalva.
A múlt század végén Petelei István Sámsondot a nagyobb települések közé sorolja a maga 1800 lakosával, a mai 1300-zal szemben. 1940-tôl Észak- Erdélyhez tartozik, határtelepülés. Ez a túlkapások idôszaka, amelyet nem tudnak nekünk és a történelemnek megbocsátani. Következtek a megtorlások. Mezôsámsond Kolozs tartomány, Sármás rajonjába került, és nem a Magyar Autónom Tartományba, habár a nemzetiségi összetétel, a földrajzi fekvés és a kiépített utak szerint ide kellett volna sorolni. Amíg Marosvásárhelyre 3-4 óra alatt gyalog is be lehetett jutni, nem beszélve, hogy a század elejétôl megépített keskenyvágányon közlekedô vonat naponta járt, addig Sármást mint rajonközpontot csak kerülôúton lehetett megközelíteni. Ügyek intézésekor egy éjszakát ott kellett aludni. A következô adminisztratív átszervezésnél már Maros megyébe kerültünk, de Ludas rajonba. Hogy eljussunk a rajoni központba, át kellett utazni a megyeközponton. Jelenleg Maros megyéhez tartozunk. A faluba járható út vezet. Ha megjavítanák a szóban forgó útszakaszt nemcsak egypár kilométerrel közelebb kerülnénk Vásárhelyhez, hanem beindulhatna a forgalom a Marosvásárhely-Csávás-Sámsond-Madaras- Kövesd-Marosvásárhely szakaszon is.
Nagyon sokan úgy látjuk, hogy ez lendületet adna Sámsond gazdasági és társadalmi fejlôdésének. Fontos lenne tehát, ha megjavítanák a szóban forgó útszakaszt.
Fekete Gyula, Mezôsámsond
A mezôgazdasági kísérleti állomásoknál
A mezôgazdasági minisztérium 1997. évi 88-as számú rendelete nyomán a mezôgazdasági kísérleti állomásoknál megtörtént a termelési és kutatási tevékenység szétválasztása, elôbbit a mezôgazdasági minisztérium, utóbbit a Román Akadémia koordinálja. Ezen egységek merôben új helyzetbe kerültek. A marosszentgyörgyi állattenyésztési és kísérleti állomás ma központi költségvetésbôl nem finanszírozott közintézményként mûködik. Ez komoly következményekkel járt a termelési munka megszervezésében, a gazdasági ügyvitelben, a kutatási tevékenységben. Kiss Gyula fômérnök és Dán Péter kutató mérnök segítségével képet alkothatunk arról, hogy miként is került oda ez az egység, hogy a napi túlélésért küzdjön.
Kiss Gyula fôrmérnök: – A múlt évtôl összesen 1165 ha termôterületen gazdálkodunk a szentgyörgyi és az ernyei farmon. Saját tulajdonunkban alig 635 ha maradt a 18-as földtörvény alkalmazása nyomán, 530 hektárt bérelünk. A múlt évben az idôjárási viszonyok miatt, 118 hektárnyi területet nem vetettünk be, egyszerûen parlagon hagytuk, nagy részét az ernyei farmunkon. Ennek ellenére sikerült egyensúlyba hoznunk a takarmány- mérlegünket, hiszen az ôszön 570 tonna silókukoricát, 130 tonna csöves kukoricát takarítottunk be, nem beszélve a szálas takarmányokról (lóhere, lucerna, vetett fû).
A mûvelt területek és a termesztett takarmánymennyiség csökkenésének következménye az állatlétszám apadása volt, ami végül is jelentôs létszámú munkaerô leépítéséhez vezetett. Annak idején 1990-ben, 1200 fôs volt az állatállományunk, ma 750. A marosszentgyörgyi biobázison 144, míg az ernyei farmon csupán 100 fejôs tehenet tartunk. A múlt év csapadékos idôjárás éreztette hatását a termesztett takarmányok minôségében is, ezt legjobban a tejhozamon éreztük. Takarmányozott tehenenként 1999- ben 4800 liter tejet termeltünk, 1000 literrel kevesebbet mint 1998-ban.
Szólnunk kell a gépparkunkról is, amely túlságosan öreg. Kilenc éve nem vásároltunk új gépeket, ez természetesen megmutatkozik a termelés hatékonyságában. Nincs megfelelô silókombájnunk, szükségünk lenne váltóekével felszerelt nagy teljesítményû traktorra, sok más felszerelésre. Gépekre sajnos nem jutott pénz.
– Ilyen körülmények között, miként sikerült a kis tejfeldolgozó részleget létrehozni ?
– A kisüzemet egy bukaresti céggel közösen hoztuk létre, együttmûködési szerzôdés alapján. A berendezés lényegében a partnerünk tulajdonát képezi, a közös vállalkozásbaa a mi részünket képezi az épület, az általunk termelt jó minôségû tej, és a jól képzett mûszaki szakemberek. A tejfeldolgozó részlegen, amelyet két hónapon belül üzembe helyezünk, kezdetben csomagolt fogyasztási tejet állítunk elô, a tervek szerint naponta 3000 litert. (A kisüzem teljesítménye 10.000 liter/nap). A fogyasztási tejet a saját kantinunkban és üzletünkben értékesítjük majd. Távlati tervünkbe foglaltuk a környékbeli gazdáktól felvásárolni a tejet, azért, hogy a kisüzem teljes kapacitását kihasználjuk.
Dán Péter kutató mérnök: – Elsôdleges "termékünk" a kísérlet kellene legyen. Jelenleg tíz kutató mérnök dolgozik itt, heten az állattenyésztés, három agronómus kolléga a takarmánytermesztés területén (a termesztés-fejlesztés, agrotechnika, vegyszerezés). A kutatók közül négyen megkapták a tudományok doktora címet. További négyen vagyunk a doktori cím várományosai.
A tavalyi költségvetésben 324 millió lejt utaltak ki egész évben a kutatásra. Ebbôl az összegbôl a kutatók, a technikusok javadalmazását és az egyéb anyagi költségeket fedeztük. Tizenegy témában 25 kísérletet végeztünk. Jó néhány éve, sajnos túlélési stádiumba szorult a kísérleti munka. Elkövettünk mindent, hogy még létezzünk és az évek során megmaradjunk. Az összeg 80%-át a nem magas javadalmazások fedezésére fordítottuk. Mi, kutatók, elvégeztük saját kísérleteinket. Fontosabb kutatási területeink voltak az embrióátültetés, amelyet csak Bukarestben és itt, Marosszetgyörgyön végeznek; a laboratóriumban a tej minôségi vizsgálata, ezen belül a tejben lévô szomatikus szám megállapítása, Popovici Vasilica mérnöknô vezetésével; a szarvasmarha korszerû hízlalása; nagyon sok gazda érdeklôdéssel követte a biokémiai laboratórium munkáját, ahol a takarmány minôségének értékelése történik. Emellett a múlt évben elsôrendû tevékenységnek tartottuk bizonyos szolgáltatások biztosítását, többek között az Oltchim, a fejôgépgyártó cégek, a tordai kísérleti állomás, a marosvásárhelyi prémállattenyésztô és kísérleti állomás, a gernyeszegi sertéstenyésztô és kísérleti állomás megbízásából dolgoztunk. Ezenkívül a kisgazdaságok számára szaktanácsadással szolgáltunk. Személy szerint elôadóként vettem részt az Ezüst kalászos gazdatanfolyamokon. A mi szempontunkból sikernek könyveljük el, hogy alapvetô hozzájárulásunk nyomán Mezôgerebenesen, elsôként az országban létrejött a kisgazda tejtermelôk érdekvédelmi egyesülete. A megalakulás utáni éves idôszakban a tagok jelentôs többletjövedelemhez jutottak. Azóta visszajeleztek, hogy növekedett az állatállomány, a termelt tejmennyiség és annak minôsége. El kell mondanunk, hogy négy kutató szakemberrel csökkent az itt dolgozók száma. Ennek ellenére az egyik legfôbb célkitûzésünk a szaktanácsadás megszervezése a környéken.
– A kísérletek során önök újabb szakismeretekre tesznek szert, azokat miként "értékesítik", miként juttatják el a nagyközönséghez?
– Az anyagi helyzetünk miatt saját kiadványaink nincsenek. A bukaresti Fermierul szaklapban közlünk tudományos értekezéseket. Részt vettünk különbözô szimpóziumokon, tudományos ülésszakokon, tudományt népszerûsítô elôadásokon. Természetesen a hozzánk ellátogató gazdáknak is lehetôséget teremtettünk, hogy az újabb ismereteket elsajátítsák. Évek óta végezzük a szaktanácsadást, saját eredményeinkben és a könyvészetben talált újabb információk eljuttatását a gazdákhoz. Számunkra nagy meglepetés volt az, amikor a mezôgazdasági minisztérium kiépítette a szaktanácsadási hálózatot, létrehozta az Országos Mezôgazdasági Szaktanácsadói Ügynökséget és a megyei mezôgazdasági szaktanácsadói hivatalokat és e hálózatból kimaradtak a kísérleti állomások. Szinte nem is létezik kapcsolat közöttünk. Sajnálattal kell mondanom, saját véleményem, nem vagyok biztos benne, hogy megfelelôen képzett szakemberek dolgoznak ott. A világ minden országában a szaktanácsadói hivatalok szakemberképzése a kísérleti állomásokon, kutató intézetekben történik, állandó kapcsolatot tartanak az említett intézetekkel. Magyarán ôk a "postások", akik az információt eljuttatják a termelôhöz. Ez nálunk jelenleg egy abszurdum…
– A kutatórészlegen idén milyen célkitûzéseket jelöltek ki?
– Sajnos még nem körvonalazódott az idei feladatkör. Ugyanis a balotesti-i központi szarvasmarha- tenyésztô és kutatóintézet még nem küldte el az éves tervet. Úgy tûnik, hogy a pénzforrások csökkennek, újra megnyirbálódnak. Mivel stratégiai ágazatról van szó, az egész mezôgazdaságot érintô károk keletkezhetnek, amelyek nehezen lesznek pótolhatóak.
– A Román Akadémiának nem érdeke, hogy önöket támogassa?
– A válaszra én is kíváncsi vagyok...
A magyar államiság ezredik évfordulójának megünneplésére készülünk. Az esemény, nyilván, nem köthetô kizárólag egyetlen eseményhez, bár közismert, hogy István 1001. január 1-jén koronáztatta magát királlyá a II. Szilveszter pápától kért koronával, és kötötte ezzel visszavonhatatlanul a magyarságot a katolikus keresztény Európához.
E rendkívüli eseményt egy marosvásárhelyi értelmiségi kezdeményezô csoport elgondolásai szerint – amint már írtunk errôl – falvainkban bensôségesen megünnepelni úgy lehetne, ha a helység értelmisége – lelkészek, tanárok, tanítók, orvosok, agrármérnökök stb. – és mindazok, akik szívügyüknek tekintik e kérdést, felkarolják a falu történetének kutatását, feltárását és megírását. Ezzel tudjuk történelmi gyökereinket feltárni, e földhöz, faluhoz, a szülôföldhöz kötôdésünket tudatosítani. A magyar államiság alapjait ugyanis végeredményben a Kárpát-medencében élô magyarság alkotta.
Nemrégen Jakó Zsigmond kolozsvári professzor a honfoglalás 1100. évfordulóját köszöntô ünnepi beszédében hangsúlyozta: a honfoglalás "legnagyobb horderejû, valóban európai jelentôségû történelmi következményének a magyar államiság létrejötte tekinthetô". Európa e tája ugyanis a római birodalom III. század végi visszahúzódásától a magyarok bejöveteléig több mint félezer éven át a keleti vándornépek – gótok, gepidák, vandálok, szarmaták, hunok, longobárdok, avarok, bolgár-törökök, szlávok – felvonulási területe, átmeneti szálláshelye, állandó támadás és veszedelem kiindulási helye volt. A keresztény magyar állam megalapítása e hatalmi bizonytalanságnak vetett véget, és kapcsolta e tájakat a nyugati keresztény Európa fejlôdéséhez István király jóvoltából.
Ennek a döntésnek mindenekelôtt a magyarok voltak a haszonélvezôi. De egyben mindazok a népcsoportok (románok, szászok stb.), akik a különbözô kiváltságos kerületek, autonómiák keretében a polgári állam kialakulásáig megôrizték önazonosságukat. Ugyanakkor a Nyugathoz való kapcsolódással – hangsúlyozta a neves tudós – e tájak népei számára hozzáférhetôvé tette mindazokat a szellemi és anyagi mûvelôdési értékeket, amelyeket Európa nyugati része kitermelt.
A szakemberek és mûkedvelô történészek, azáltal, hogy felkarolják falujuk történeti múltjának kutatását, feltárását és megírását, vagyis Erdélyhez, szülôföldjükhöz, falujukhoz való több mint ezeréves kötôdésük történetét, rendíthetetlen alapot biztosíthatnak XX. századi helyzetünkbôl – államhatárokkal elválasztva, külön nemzetrészenként élünk – adódó nemzettudatunk kialakításához.
A falutörténet írásában már tapasztalatokkal rendelkezô marosvásárhelyi szakemberek szívesen adnak tanácsot, segítséget azoknak, akik felvállalják helységük történeti múltjának kutatását, feltárását és megírását, mely nem könnyû, de megtisztelô és lelki örömet is nyújtó feladat. A marosvásárhelyi Teleki–Bolyai könyvtár, valamint állami, illetve egyházi levéltárak igen gazdag szakirodalommal, levéltári iratokkal segíthetik a búvárkodókat, különösen az egykori Marosszék falvainak történetét kutatókat. Nyilván, segíthetnek azoknak is, akik a vármegyei részek helységeinek történeti múltját kívánják feltárni.
A mûkedvelô történészek, de a szakmabeliek is – amint azt már hangsúlyoztuk – mindenekelôtt elméleti, módszertani tájékozódást kell szerezzenek, még akkor is ha – amint erre Imreh István, az önismereti kutatások lelkes és tudós mûvelôje figyelmeztet – kevés olyan szakmunka áll rendelkezésünkre, amelyek "a helytörténetírás célját, funkcióját elemzô, vizsgálati körét vitató" tanulmányként jelent meg. Nem adhatunk szaktanácsokat a "helyhez kötött" kutatás kérdéskörében, vagy a "rész–egész" viszonyulását illetôen, mert itt a falutörténet névre szóló kell legyen, egy adott helység, falu (pl. Teremiújfalu, Mezôbergenye, Kutyfalva stb.) történetét kell vizsgálnia, nyilván, beágyazva a szék, vármegye stb. vagy tájegység (Nyárádmente, Mezôség, Maros mente stb.), illetve Erdély történetébe. Óvakodnunk kell azonban attól, hogy konkrét, az adott falura vonatkozó adatok hiányában általános, például Erdélyre vonatkozó általános megállapításokkal helyettesítsük elôterjesztendônket. Ez nem zárja ki azt, hogy szükség esetén ne éljünk analógiával. A rész–egész viszonyulása kérdéskörében valósághû, a történészi beleélés mozgásterének megengedett, mítoszmentes útját kell megtalálnunk.
Adatgyûjtésünket kezdjük a falu neve (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp. 1988), elsô említése (Csánki Dezsô, Györffy György, Suciu Coriolan stb., történeti, földrajzi, illetve helytörténeti szótára) tisztázásával. Folytassuk az elsô adatok pontosításával a helység egyházára, papjára vonatkozó adatokat tartalmazó pápai dézsmajegyzékek (1332-1334) áttanulmányozásával. Ezt követôen terjesszük ki kutatásainkat vármegyei falvak esetében a helység birtokosaira vonatkozó okmánytárak és más vonatkozó munkák, székely falvak esetében a Székely Oklevéltár régi és új sorozata áttanulmányozására. Ha adatokat találunk, jelöljük pontosan a kiadvány címét, kiadási helyét, idejét és oldalszámát.
A kiadott áttanulmányozandó munkák sorát terjesszük ki az elsô népszámlálásra (1786), a közölt statisztikai jellegû mûvekre (1850-1992), a nagyobb történelmi eseményeket, például az 1562. évi székely felkelést, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcot, az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot stb. tárgyaló kiadványokra.
Levéltári kutatásokat csak akkor kezdjünk, ha a szakirodalmat sikerült már átnézni. A levéltári kutatások kérdéseire a következôkben még visszatérünk.
NB. Az egyháztörténet, az oktatás-iskola múltja, a helység és határai helyneveinek összegyûjtésére, a népszokások, népmûvészet (tánc, ének), közmûvelôdés, tárgyi mûvészet (szôttesek, használati tárgyak) kérdéseinek, a közelmúlt eseményeinek stb. vizsgálatára és megírására kérjünk fel alkalmas egyéneket már a kezdet kezdetén. Vonjuk be e munkába az elszármazottakat is.
Tengerentúli naplójegyzetek (4.)
Száz mérföldnyi körzetben minden út Atlantic Citybe vezet. Philadelphiából és azon jóval túlról, New Yorkból és környékérôl nyílegyenes sztrádákon naponta társasbuszok százai célozzák meg a keleti partvidék Eldorádóját. Nem éppen Las Vegas, de majdnem, viszont nem a nevadai sivatag közepén pompázik, hanem az óceánparton, és ez évente milliók számára csábítón integetô többlet. Bár azt is hozzá kell tennünk rögvest, hogy az ide látogató döntô többségét a fürdözés, napozás lehetôsége nemigen érdekli. A sokaság nyerni jön ide. Legalábbis nyerni szeretne. És ömlik, zuhog is a pénz, mint a Niagara, de a kaszinótulajdonosok zsebébe. Bingó!
Errôl jut eszembe, bingót arrafelé nem láttam, s ha megannyi ott is a szerencselovag, Atlantic Cityben majdnem mindenkit valamiképpen bepaliznak, azért a nyereségláz mégsem bolondít meg egy egész országot. Arrafelé másképp próbálnak meggazdagodni. Ettôl függetlenül a csillogó-villogó, szemkápráztató luxuskaszinókban egyszer csak a szenvedélymentes halvérûeket is elkapja a hév és önmagukból kivetkôzve rávetik magukat a félkarú banditákra. Játékautomaták tízezrei pulzálnak, csilingelnek, csörömpölnek. Hol itt, hol ott potyognak, záporoznak az érmék. Lehetetlen ellenállni. Legjobb, ha az embernek semmi pénze. Persze ez a legrosszabb is. A helyzet nyilván egy ilyen játékteremben egyik pillanatról a másikra teljes fordulatot vehet. Minden kaszinóban hatalmas elektronikus pannó mutatja, hogyan nô percrôl percre az összesített jackpot, a lehetséges fônyeremény, amely az esti, éjszakai csúcs elôtt, amikor nekem a visszainduló busz sürgetésére távoznom kellett, már meghaladta az ötmillió dollárt. Ez valamennyi "profi" és amatôr játékos álmainak netovábbja, ritka esetben válik valóra. De azért csak jönnek, be-, le- és kiugranak a szerencsejáték szenvedélybetegei. És, mint jómagam, rengeteg a szájtáti is. Van mit látni. Show itt minden reggeltôl reggelig.
Kaszinóban, vendéglôben, szállodában és azokon kívül is, az utcán, strandon, vízi vidámparkban éjjel-nappal káprázatos a szervezett és rögtönzött látványosság, az egészben van valami revü- vagy karneválszerû. Sokan már észre se veszik. De Atlantic City nem lenne az USA egyik legvonzóbb aranyvárosa a fényûzés, gazdagság jelképei, díszletei, kellékei nélkül. Ha nyerek, ezután folyton én is ilyen helyekre járok, asztalom a krôzusok szomszédságában lehet, sugallja a gondolatot a kisembernek is a játékváros. És nincs megkülönböztetés, senkit nem néznek ki sehonnan, a csóró 25 centesét, dollárját is szemrebbenés nélkül elnyeli az automata.
Október végén, hétköznap voltam ott, nem a legkeresettebb szezon. Ilyenkor kell csak igazán a csali, zajlik is jócskán a beetetés. Bethlehem, ahonnan indultunk, másik államban, Pennsylvaniában van, úgy száz mérföldnyi távolságra. Innen is különjárat viszi reggel a szerencsejáték- jelölteket Atlantic Citybe. 21 dollár a jegy oda-vissza. Érkezéskor a Trump Plazánál visszaadnak 19 dollárt, az út így 2 (kettô) dollárba kerül. Nem számít. A 19-et úgyis mindenki elkölti a játékteremben, sôt, ennél jóval többet. Megéri a kedvezmény a szervezôknek. S az utas is úgy érzi, jól járt. Számos a visszatérô vendég, sokukat az érdekeltek ismerik, számon tartják. A megszállottak, ha akarnák se tudnák egykönnyen abbahagyni, mert megtörténhet, hogy néhány heti, hónapi kihagyás után egyszer csak kapnak valamelyik luxusszálló igazgatóságától egy öt- esetleg háromnapos ingyenes meghívót, ennek nehéz nemet mondani, s aki már ott van, az feltétlenül lemegy a kaszinóba. A többi meg alakul magától: "félkarú", rulett, baccara, blackjack s ki tudja még mi.
De ott hagytam abba, hogy Keystone államban (ez Pennsylvania másik neve) felültünk a Greyhound társaság buszára, hogy eljussunk New Yersey, a Kertállam – Garden State legkeletibb pontjára. Tele a kocsi ránézésre is jól szituált, idôs hölgyekkel. Óriási az egy fôre, illetve tíz ujjra esô arany- és platinagyûrûk száma. Megrendítô a láncok, gyémántfüggôk, medalionok, nyakékek sûrûsége. S még mi lehet a táskákban, hitelkártyákon! Azért címletben mégis az én százezer lejesem lehetett a legnagyobb. Gondolatban ezzel nyugtattam büszkén magamat. S haza is hoztam becsületesen.
A játékváros ügyeiben jártasabbak elmondták, a vagyon menedékében unatkozó korosabb úriasszonyok hetente kétszer-háromszor így visznek életükbe némi izgalmat, feszültségteremtô kéjes borzongást. Ha visszainduláskor tele érmékkel, zsetonokkal a minden játékosnak kijáró mûanyag kóláspohár, egy hónapra megvan a sikerélmény. Ha a nap egyenlege negatív, az se tragédia.
A Trump Plaza különben, ahova minket visznek, az egyik legmodernebb, legnagyobb szálló, vendéglô, bár, kaszinó-együttes. Semmit el nem spóroltak belôle. Természetes és talmi a csillogás, mint mindenfelé Atlantic Cityben. Csupán a nagy játékterme legalább akkora, mint a vásárhelyi stadion ligetestôl. Délelôtt 11-kor még nincs tele, de délután 4-kor már nehéz üres automatát, játékasztalt találni. S így van ez végig az üdülô több mint tíz kilométer hosszú partján épült szórakozókomplexumok mindenikében, a Caesars, a Taj Mahal, a Resorts, a Sheraton, a Tropicana, a Ballys, a Claridge, a Sands, a Wild, Wild Western és társaik tarka forgatagában. Hihetetlen, micsoda pénzek foroghatnak itt. Kifizetôdô lehet az újabb és újabb befektetés. Csak a multimilliárdos pénzmágnás, az Egyesült Államok elnöki posztjára is pályázgató Donald Trump három rendkívüli kaszino-hotel tulajdonosa itt. Ennyi nyilvánvaló. Övé a keleti világ gyöngye, a Tadzs Mahál itteni mása és egy