Aktuális

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke és Günther Verheugen, az Európai Unió bôvítési fôbiztosa tegnap este érkezett Bukarestbe. Nagy esemény Románia életében, hiszen egy hónappal a helsinki summit után ez az elsô gesztus, amelyet az EU Románia irányában tesz. Helsinkiben elhatározták, hogy februárban Romániával is megkezdik a csatlakozási tárgyalásokat. Ezt megelôzôen több jelentés is készült a csatlakozni óhajtó országokról, sôt ajánlásokat is megfogalmaztak az uniós elvárásokról.

A bukaresti látogatással – nyilatkozta Prodi még Brüsszelben – mindenekelôtt saját elkötelezettségét, nyitottságát kívánja kinyílvánítani. Ugyanakkor hozzá szeretne járulni a reformok fellendítéséhez és visszafordíthatatlanná tételéhez. A látogatás során találkozik Emil Constantinescu államfôvel, a kormány képviselôivel, a patronátussal, szakszervezetekkel, a diákok szakszervezeti vezetôivel, illetve a politikai pártok reprezentánsaival is megbeszéléseket óhajt folytatni.

Románia nagy várakozásokkal tekintett a látogatás elé. A politikusok nyilatkozatai azt akarják elhitetni a naiv polgárral, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben, az Európai Unió leghôbb vágya pedig, hogy Romániát végre keblére ölelhesse. Szinte készpénznek veszik, hogy a látogatást követôen eltörlik a vízumkényszert, s Románia Bulgáriával együtt lekerül az úgynevezett feketelistáról.

Csakhogy nem pontosan így áll a dolog. Mindenekelôtt, s ezt Prodi sem gyôzi hangsúlyozni, Romániának komoly elôrelépést kell tennie a makrogazdaság stabilizálása érdekében. Emellett, az EU- szakértôkkel közösen, meg kell oldania a jogharmonizáció problémáját is. Vagyis hosszú folyamatról van szó, és a legoptimistább elôrejelzések szerint is legalább hét-nyolc, de talán tíz évnek is el kell telnie, amíg képesek leszünk teljesíteni a csatlakozás összes feltételeit.

Ami pedig a vízumkényszer eltörlésére vonatkozó reményeket illeti, megint csak várni kell, mert ez sem megy máról holnapra. Január végéig az Európai Bizottság újabb javaslatot készít az ügyben, de errôl nem a bizottság, sôt még nem is az Európai Parlament dönt, hanem a tagországok belügyminiszterei. Ezek pedig mindeddig nem tanúsítottak engedékenységet Romániával és Bulgáriával szemben. Ráadásul Luxemburg és Belgium nemrég újra határkontrollt vezetett be a cigányinvázió megállítása érdekében. Prodi maga is úgy nyilatkozott, nem teszi a tûzbe a kezét a miniszterek döntését illetôen, egyelôre tehát a kérdés nyitott marad.

A lényeg, hogy az Európai Unió valós akaratot mutat a csatlakozás pénzügyi támogatására is. 2000-ben a Romániának szánt, vissza nem térítendô támogatás meghaladja a 600 ezer eurót. Az Európai Bizottság még tavaly októberben javasolta egy – Európai Unió, Nemzetközi Valutaalap, Világbank – vegyes bizottság létrehozását, amely segítene Romániának a középtávú gazdasági stratégiák kidolgozásában, ugyanakkor felügyelne ezek alkalmazására. Románia elfogadta az ajánlatot, a stratégiát március-áprilisban léptetik életbe. Mindent egybevetve, sokat jelent számunkra, hogy a tavaly szeptemberben az Európai Bizottság elnökévé választott Romano Prodi elsôként hozzánk látogat. Ez azonban még csak az út kezdete.

A csatlakozási tárgyalásokat hivatalosan február 14-én, a brüsszeli kormányközi konferencián kezdik el. Addig azonban a pozitív elmozdulás jeleit kell felmutatni. Az EU-csatlakozási tárgyalóbiztos, Aurel Ciobanu Dordea szerint a közeljövôben határozattervezetet terjesztenek a kormány elé, amely tartalmazza mindazokat a részleteket, amelyek szükségesek a tárgyalások lebonyolításához. Ekkor tesznek javaslatot a tárgyalóbizottságok összetételére is. A folyamat bonyolultságát érzékelteti, hogy az EU normacsomagja 29 ágazatot ölel fel, s valamennyit fejezetenként kell áttárgyalni. A tárgyalóbiztos szerint minden területen szakértôkbôl álló tárgyalóbizottságokat alakítanak, akiknek feladata lesz az EU-szakértôkkel folytatott tárgyalások függvényében törvénymódosító javaslatokat tenni, és az új, az európai normáknak megfelelô szabályzásokat elôkészíteni.

Mindez tehát, már a csatlakozási tárgyalások elsô pillanatától, a kérdés történelmi horderejéhez méltó alapos politikai-szakmai munkát feltételez. S minél inkább ezzel a komolysággal látnak hozzá, annál jobban lerövidíthetô a felzárkózás körülményeinek kialakításához szükséges idô. Ha csak ezt is nem kompromittálja a választási évben óhatatlanul fölbuzgó, máris idegenellenesre hangolt, populista önérzetességtôl fûtött nacionalista ellenkampány.

Tizenkét tagország ellen kezdett különbözô fokozatú szabálysértési eljárást kedden az Európai Bizottság, mert egy vagy több helyen nem tartották magukat a közösségi elôírásokhoz. A megróttak körébôl ezúttal csak Finnország, Dánia és Görögország maradt ki.

Franciaországot, Luxemburgot, Németországot, Hollandiát és Írországot az Európai Bíróságnál bepanaszolta az uniós szerzôdések betartásán ôrködô Európai Bizottság, mert nem tették meg a szükséges intézkedéseket a személyes adatok védelmérôl alkotott közösségi normák betartására. Írországnak külön is meg kell jelennie a luxemburgi bíróság elôtt, mert nem tartja tiszteletben az EU ivóvíz-irányelvét. Egy harmadik perben ugyancsak Dublin áll bíróság elé, mert megszegte az azbesztszennyezésre vonatkozó elôírást.

Svédország és Nagy-Britannia ellen azért nyújt be keresetet a brüsszeli bizottság, mert még mindig nem adták át a testületnek az uniós természetvédelmi területek listájára tett javaslataikat – az EU az idei évtôl hálózatszerûen igyekszik védelmezni a tagországok erre érdemesített természeti régióit. Belgium és Luxemburg azért kapott feddést, mert nem ültette át saját törvénykezésébe a természetvédelmi területekkel kapcsolatos új szabályozást.

Szabálysértési eljárást kezdeményezett a bizottság öt tagállam ellen, mert nem tartják tiszteletben azt az elôírást, amely egészségügyi szakképzési igazolványok és diplomák kölcsönös elismerésére vonatkozik. Spanyolország az általános nôvérek és bizonyos szakorvosok, Portugália a fogászatban tevékenykedôk és a szakorvosok, Franciaország a kórházi alkalmazottak, Hollandia és Írország pedig ugyancsak szakorvosok diplomáinak teljes körû elismerésével adós. Franciaország külön figyelmeztetést kapott az egészségügyi termékek párhuzamos bevitelének korlátozása miatt.

Ausztria és Olaszország ellen azért jár el az EU, mert akadályt állítottak némely termék szabad mozgásának útjába, márpedig ez tilos az unióban. Bécs más tagországok vitamindúsított termékeivel bánik hátrányosan, továbbá tiltja a növényvédô szerek párhuzamos bevitelét, ráadásul az útjelzések gyártói között is megkülönböztetést tesz. Olaszország esetében azt kifogásolja Brüsszel, hogy ott aranykereskedelemmel csak egy állami testület felügyelete alatt lehet foglalkozni.

Figyelmeztetéseket küldött a bizottság Nagy- Britanniának, Franciaországnak, Svédországnak, Hollandiának, Olaszországnak, mert nem tartják be a fürdôzésre alkalmas vizekkel kapcsolatos szabályozást, köztük a mintavételi kötelezettséget. Luxemburg és Portugália a pénzügyi szolgáltatásoknál hágta át a szabályokat a befektetôi- kártérítési uniós intézkedések alkalmazásának halogatásával.

Magyarország a jelenlegi helyzetben nem tervezi, hogy akár Szlovákiával, akár Csehországgal tárgyalásokat kezdeményezzen a Benes-dekrétumok ügyérôl – jelentette ki egy hétfôi budapesti sajtótájékozatón Martonyi János magyar külügyminiszter az MTI érdeklôdésére.

Bécsben a napokban került nyilvánosságra, hogy szakértôi szinten tárgyalások kezdôdnek Ausztria és a Cseh Köztársaság között a Benes-dekrétumokról, amelyek a szudétanémetek és a magyarok Csehszlovákiából a háború után történt elüldözésének jogi alapját alkották.

A dekrétumokat Csehország és Szlovákia egyaránt változatlanul jogrendje részének tekinti.

A felvidéki magyarokat 1945-ben megfosztották állampolgári jogaiktól, ingó és ingatlan vagyonuktól. Az 1947-es

csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében mintegy 80 ezer ember változtatott hazát.

– Szlovákiában a kormánykoalíciót alkotó pártok megállapodtak arról, hogy a Benes- dekrétumok ügyét ebben a kormányzati idôszakban nem tûzik napirendre – szögezte le Martonyi János.

A külügyminiszter ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a kérdést a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja felvetette a koalíciós tárgyalások során.

Martonyi János közölte: ha a nemzetközi helyzet úgy alakul, illetve a szlovák kormány álláspontjában változás következik be, akkor semmi akadálya nem lesz annak, hogy Budapest és Pozsony is tárgyaljon a Benes-dekrétumokról.

(MTI) – A kultúra és a mûvészeti területek sokféleségének kölcsönös bemutatását szeretné elôsegíteni, illetôleg bôvíteni Anamaria Pop újságíró, költô, mûfordító, aki tavaly novembertôl vezeti Budapesten Románia Kulturális Központját – derült ki az igazgató keddi, bemutatkozó sajtótájékoztatóján.

Anamaria Pop kiemelte: a korábbiaknál szorosabb együttmûködésre törekszenek a vidéki általános és középiskolákkal, valamint egyetemekkel, fôiskolákkal, mûvészeti mûhelyekkel. – Románia Kulturális Központja szeretne bábáskodni például az új román-magyar, illetôleg a magyar-román szótár megszületésénél is – ismertette.

Az elsô félévi programokat ajánlva elmondta: Mihai Eminescu költô születésének 150. évfordulójáról több rendezvény keretében is megemlékeznek Magyarország szerte.

Ezek sorát a csütörtöki est nyitja meg nagyváradi írók, színmûvészek, zenészek közremûködésével.

Az "…idô múlik s újra visszatér…" címû január 17-i emlékesten pedig bukaresti és budapesti színészek tolmácsolásában hallgathatják meg a poéta verseit az érdeklôdôk.

A Találkozások címmel induló sorozat elsô összejövetelén a marosvásárhelyi Vatra és a magyar Balkon címû folyóirat szerkesztôi, munkatársai folytatnak eszmecserét.

A második, februári rendezvény keretében koreográfusok, táncosok, zeneszerzôk, képzômûvészek adnak egymásnak randevút, A hattyú halála – a klasszikustól a kortárs balettig címmel.

A programsorozatban helyet kapott a dzsessz is, Nemzeti sajátosságok, jellegzetességek a kortárs dzsesszmuzsikában címmel.

A harmadik millennium kihívásai címmel a román és a magyar nyelvû Lettre International folyóirat közös estjének, valamint a Politikai kultúra: metszet a között ami van, és aminek kellene lennie címû vitaestnek szintén otthont ad az intézmény.

Az igazgatónô kitért arra is, hogy a bukaresti magyar, illetôleg a budapesti román kulturális központ közös szervezésében több program elôkészítését kezdték meg. Így például mindkét fôvárosban bemutatkozik a Nagyvilág címû folyóirat.

Anamaria Pop önmagáról elmondta, hogy édesanyja magyar származású, de a magyar nyelvet felnôttként sajátította el. Ez ideig négy verseskötete látott napvilágot Romániában. Mûfordítóként egyebek között románra ültette Hervay Gizella Ujjlenyomatok címû verseskötetét, Göncz Árpád Örökség címû mûvét, Esterházy Péter, A szív segédigéi címû munkáját.

Munkássága elismeréseként 1992-ben Füst Milán-, 1998-ban Déry Tibor-díjjal tüntették ki.

A Nemzetközi Vöröskereszt a második világháború idején, 1942-ben bizalmasan az Egyesült Államok kormányának tudomására hozta, hogy Adolf Hitler írásos parancsot adott ki a németországi zsidók kiirtására.

Minderrôl az a hétfôn közzétett két új dokumentum tanúskodik, amelyet a Zsidó Világkongresszus kutatói leltek fel az Egyesült Államok Országos Levéltárában.

Az archív papírok azért is érdemelnek különös figyelmet, mert mind az Egyesült Államokat, mind pedig a Nemzetközi Vöröskeresztet komoly bírálatok érték amiatt, hogy nem emelték fel hangjukat a holokauszt ellen, s a Nemzetközi Vöröskereszt utóbb bocsánatot kért a háború alatti "morális kudarca" miatt.

– A hitleri parancs kibocsátásával kapcsolatban akadhatnak még tisztázásra váró kérdések, az viszont nem kérdéses, hogy a vöröskereszt és az amerikai kormányzat is tudatában volt Hitler genocídiumra irányuló szándékának – idézte a Reuters Elan Steinberget, a Zsidó Világkongresszus végrehajtó igazgatóját.

Az egyik dokumentum az akkori genfi amerikai konzul memoranduma, amelyben Paul Squire dr. Carl Burckhardttal, a Nemzetközi Vöröskereszt alelnökével 1942. november 7-én tartott találkozóját részletezte. Ezen Burckhardt két magas szintû német forrásra hivatkozva azt közölte Squire-rel, hogy Hitler 1941-ben írta alá azt a parancsot, amely szerint 1942 végéig Németországnak zsidómentessé kell válnia.

Burckhardt, a vöröskereszt akkori második embere, azt is mondta Squire-nek, hogy a kapott információk nyomán megpróbált a széles nyilvánossághoz fordulni a zsidók megsegítése érdekében. E tervét azonban a vöröskereszt nemzetközi bizottsága 1942. október 14-i teljes ülésén elvetette, mondván, hogy "az tovább nehezítheti a helyzetet".

A másik dokumentum Squire-é, amelyet Leland Harrisonnak, az Egyesült Államok berni nagykövetének írt 1942. november 9-én. Ebben a konzul a "zsidómentes" (Juden- frei) kifejezést értelmezve arra a következtetésre jutott, hogy az csakis a zsidók kiirtását jelentheti.

Megfigyelôk szerint úgy tûnik, hogy a most elôkerült dokumentumok annak idején eljutottak az Egyesült Államok külügyminisztériumához, azt azonban me tudni, hogy a State Department részérôl történt-e bármiféle intézkedés – írta a Reuters.

Mihai Razvan Ungureanu külügyi államtitkár és Raphael Alomar, az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának kormányzója arról tárgyalt, hogy az Európa Tanács Fejlesztési Bankja miként támogathatja aktívabban az átmeneti idôszakban levô országokat, fôleg az EU-csatlakozásért tett erôfeszítéseket.

A kormányzó kiemelte a bank keretében eszközölt változásokat, nevezetesen azt, hogy a szociális fejlesztési alapot 1999. november 1-tôl az Európa Tanács Fejlesztési Bankjának hívják és növelték a bank tôkéjét. E módosításokat azért eszközölték, hogy a bank aktívabban támogathassa az átmeneti idôszakban levô országokat – fûzte hozzá.

Mihai Razvan Ungureanu úgy értékelte, hogy Románia EU-csatlakozásának elôkészítése megteremti az elônyös keretet a szociális célú projekt kibontakozására.

A bank, más nemzetközi pénzintézménnyel, Romániában több mint 60 millió értékû hat tervet ültet gyakorlatba.

Raphael Alomar a román pénzügyminiszter, Decebal Traian Remes meghívására tartózkodik országunkban, Rainer Stechhamnak, a bank által nyújtott kölcsönökkel foglalkozó vezérigazgatónak a kíséretében.

A négy nagy szakszervezeti szövetség (az RSZSZOSZ–Fratia, az Országos Szakszervezeti Tömb, az Alfa Kartell, a romániai demokratikus szakszervezetek konvenciója) vezetôi Mugur Isarescu kormányfôvel arról a memorandumról tárgyaltak, amelyet a tavaly áprilisban Vasile exkormányfôvel kötöttek.

A miniszterelnök aláhúzta, hogy nem híve a memorandumok vagy jegyzôkönyvek megkötésének, amennyiben ezeket nem lehet tiszteletben tartani.

Isarescu a szakszervezetieknek beszámolt a kormány idei célkitûzéseirôl, kifejezésre juttatva dialóguskészségét a konkrét megoldások érdekében.

A megbeszélések végén a szakszervezetiek megelégedésüknek adtak hangot, hiszen a kormányfô csaknem teljes egészében elismerte az említett memorandum elôírásait.

Pavel Todoran, az RSZSZOSZ alelnöke bejelentette, hogy január 20- án a szakszervezeti szövetségek vezetôi találkoznak az Igazságügyi-, a Munkaügyi- és a Pénzügyminisztérium reprezentánsaival a függôben maradt problémák megoldásáért, s január 25-én a kormánynál az idei költségvetésrôl és a bérpolitikáról tárgyalnak.

A szakszervezetiek kérték, hogy a január 20-i találkozóig dolgozzák ki a minimálbérre vonatkozó kormányhatározatot.

A szakszervezeti vezetôk szerint január nyugodtabb hónap lehet, amennyiben megoldódnak az oktatásbeli és a vasúti alkalmazottak bérproblémái.

Tegnapi lapszámunkban jelent meg az a nyilatkozat, amelyet az RMDSZ megalakulásának 10. évfordulója alkalmából Kolozsváron szervezett helyi rendezvény résztvevôinek egy része írt alá. Ebben egyebek mellett kijelentik, hogy:" Vitathatónak tartjuk viszont, és a szövetségen belül feszültséget gerjesztônek értékeljük, ha az SZKT megkerülésével bárki önkényesen kiválasztott "alapító tagnak" kitüntetést osztogat (adományoz)."

Mint ismeretes, az RMDSZ hivatalos ünnepségére szombaton délután öt órától kerül sor a marosvásárhelyi Kultúrpalotában, amelyre értesüléseink szerint hivatalos az RMDSZ minden jelentôs személyisége. Az állítólagos kitüntetésekrôl, s a fentebb idézett nyilatkozattal kapcsolatban Szepessy Lászlót, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatóját kérdeztük.

– Valóban eléggé különös nyilatkozat, s legkevesebb amit mondani lehet róla, hogy tájékozatlanságról árulkodik. Az RMDSZ vezetôsége ugyanis az ügyvezetô elnökség javaslatára, szervezetünk elsô ideiglenes intézô bizottságának tagjait – akik mindannyian ismert és elismert közéleti személyiségek – kívánja a szombati rendezvényen emlékoklevéllel és plakettel nyilvánosan megtisztelni.

– Árulja el, kikrôl van szó, még mielôtt végletesen kitör a "hiúság vására", mint az idézett nyilatkozatból kitûnni látszik?

– Nem titok: Domokos Géza, Tôkés László, Király Károly, Sütô András, Lányi Szabolcs, Kányádi Sándor, Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Demény Lajos, Balogh Edgár (post mortem), Sylvester Lajos és Horváth Andor, tehát összesen tizenketten részesülnek az említett elismerésben, vagyis semmiféle kitüntetésosztogatásról nincs szó.

– Várható, hogy az idézett nyilatkozat a szombati, tudomásom szerint ünnepinek szánt eseményt esetleg "áthangolja"?

– Nem hiszem. Meglehetôsen nehéz kisütni, hogy a szóban forgó nyilatkozatot buzgón aláírók végül is miért, és fôleg mi ellen tiltakoznak.

Az egész ország a Vergil Hancu által január 15-re beharangozott földrengés várakozásában él. Hancu – aki jelenleg Amerikában tartózkodik, s ott várja a romániai nagy földrengést – elméletén és jóslatán vég nélkül vitatkoznak laikusok és szakemberek egyaránt

Hogy a földrengéslázból magunk se maradjunk ki, tegnap délben felhívtuk a Dumitru Enescu szeizmológus által vezetett fôvárosi, földfizikával foglalkozó kutatóintézetet, ahonnan azt tudtuk meg, hogy sem a vezérigazgató, sem dr. Gheorghe Marmureanu szeizmológus mérnök, sem dr. Bogdan Enescu földrengéskutató nem ért egyet Hancu elméletével, éspedig azzal, hogy a január 15- rôl 16-ra virradó éjszaka nagy erôsségû (állítólag a Richter-skálán 7,2 fokos) földmozgás lesz. S ha ez elmarad, akkor egy késôbbi idôpontban ennél is erôsebb rengésre számíthatunk, de fôleg a földrengésveszélyeztetett, a Kárpát-kanyaron kívül esô övezetekben. Ezt az elméletet tudományosan nem lehet alátámasztani, mondta Horia Sandu földrengésszakértô. Hozzátette, hogy pillanatnyilag a földrengések idôpontját nem lehet ilyen pontossággal elôre jelezni a legkorszerûbb érzékelôkkel sem. Dr. Marmureanu Ghoerghe szerint nem lehetséges a földmozgás elôrejelzése, s a veszély beállta elôtt a lakosság értesítése sem. 1975-ben Kínában fordult elô, hogy egy földrengést 10-12 perccel azelôtt jeleztek, lévén, hogy ezt követôen több mint 400 elôrengést jeleztek a szeizmográfok. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a kis és sûrûn jelentkezô rengéseket nem mindig követi nagy erôsségû rengés. A nagy rengést – véleménye szerint – bekövetkezése elôtt legfeljebb 10-15 másodperccel azelôtt lehet érzékelni.

Hiteles, meggyôzô válasz tehát nincs a kérdésre, hogy lesz-e földrengés a következô hetekben. Azért, ami biztos, az biztos, a polgári védelem közleményben szedte csokorba, hogy mit tegyünk, vagy éppenséggel mit ne tegyünk, ha mégis bekövetkezik a katasztrófa. Ezt adjuk közre mellékelten.

December 20-án tartották a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatalban azt a versenytárgyalást, amelyen három tömbház felépítésére kerestek kivitelezôt. Mint akkor beszámoltunk róla, négy megyeszékhelyi építkezési vállalkozó vett részt a tenderen. A versenytárgyalás eredményeit már kihirdették, és a napokban az eredményhirdetés utáni fellebbezés határideje is lejárt. A leendô kivitelezôkkel az erre vonatkozó szerzôdéseket még nem kötötte meg a polgármesteri hivatal, de mint Csomor Lászlótól, a hivatal beruházási osztályának vezetôjétôl megtudtuk, ez irányban már javában folynak a tárgyalások.

A Pandurilor utca 48. szám alatti telken egy hatemeletes, 28 lakrészes tömbházat építenek. Tizennégy két-, illetve ugyanennyi háromszobás szociális lakást fognak ebben kialakítani. A kivitelezési jogot a marosvásárhelyi Consor Kft. nyerte el, a munkálat értéke 14,3 milliárd lej. A vállalkozó két év alatt vállalta a tömbház kivitelezését.

A Papiu és a Negoiului utcák keresztezôdésében egy négyemeletes, manzárdos tömbházat terveznek építeni, negyvenhat lakással, melyekbôl 24 két-, 22 háromszobás lakás lesz. Ezeket is fiatal házasoknak és segélyezett személyeknek szánják. A december végén megszervezett versenytárgyaláson a helybéli Coriz Kft. nyerte el a kivitelezési jogot a 23,6 milliárd lej értékû munkálatra, amelynek elvégzését 25 hónap alatt vállalták.

A Pandurilor utca 52. szám alatt egy 44 lakrészes, tízemeletes toronyház építését tervezik. A lakások fele két-, másik fele háromszobás lesz. A tömbház építésének jogát a versenytárgyaláson a megyeszékhelyi Contranscom Ben¦a Kft. nyerte el, a cég 32 hónap alatt vállalta a 23,6 milliárd lej értékû munkálat kivitelezését.

A tömbházakat a polgármesteri hivatal költségvetésébôl építik fel, a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium támogatásával. A minisztérium a szociális lakások építésére továbbra is juttat pénzt, amellett, hogy a közelmúltban megalakult a kimondottan a lakásépítések elômozdítására létesített Országos Lakásügynökség (ANL).

Nemrégiben arról számoltunk be, hogy a polgármesteri hivatal a Pandurilor utcai toronyháznak a kivitelezését az Országos Lakásügynökségnek szándékozott felajánlani. Ám, mint megtudtuk, ezt a tömböt mégsem az ügynökség fogja felépíttetni. Egyrészt, az ügynökség elvileg nem toronyházak, hanem alacsonyabb, mintegy négy-öt szintes tömbházak építésében gondolkodik. Másrészt, a legutóbbi adatok összesítése szerint Marosvásárhelyen nem is volt összesen negyvennégy tömbházlakás építésére vonatkozó kérés, hiszen lapunkban is beszámoltunk róla nemrégiben, hogy mifelénk a kérvényezôk inkább házat építtetnének az ügynökség segítségével, emellett pedig az igénylôk egy része már felépített tömbházlakás vásárlását célozza.

A lakásügynökséggel akkor folytatják tovább a polgármesteri hivatalban a tárgyalásokat, miután az ügynökség a maga során felméri a jelentkezett lakásigénylôk fizetôképességét. Ekkor az ügynökség és a polgármesteri hivatal szakembereibôl bizottságot állítanak össze, amely az igénylôket pontozás alapján sorrendbe helyezi, és ekkor derül majd ki pontosan, milyen lakások fognak épülni a megyeszékhelyen a lakásügynökség közremûködésével. Addig is, már tudott dolog, hogy a helyi tanács december végén határozatot fogadott el, mely szerint a Segesvári út körzetében található 12, házépítésre szolgáló telket ingyenes használatra engedi át az ügynökségnek.

Jól érzi magát Nagy György Zoltán, 49 éves marosvásárhelyi férfi, akin péntek délután súlyos szívbetegsége miatt a Marosvásárhelyi Szív- és Érsebészeti Központban dr. Radu Deac professzor vezetésével szívátültetést hajtottak végre. Marosvásárhelyen ez a második ilyen jellegû mûtét. A beteg, akinek még mindég altatókat és nyugtatókat adagolnak, sokat alszik, jól érzi magát, és társalog. Gyógyulása folyamatos. A lélegeztetôgép után eltávolították róla a szívmûködést segítô és szabályozó katétert. A nehéz operáció után a szívmûtött továbbra is kapja a perfúziós és immunoszupresszív kezelést. Egészségi állapotának alakulására folyamatosan két asszisztens vigyáz fel. A gyógyulás függvényében az új szívesnek három- négy hétig kell még az intenzív osztályon tartózkodnia.

Fodor Imre, Marosvásárhely polgármestere a múlt év tavaszán Pro Urbe díjakat nyújtott át olyan személyiségeknek, akik sokat tettek Marosvásárhelyért. Közöttük volt Anton Dronkers, a hollandiai Leiden városi diakóniai intézet vezetôje is, aki abban az idôszakban nem utazhatott a megyeközpontba. Anton Dronkers lelkész és a kíséretében lévô Jacqueline Schoonwater asszisztens, valamint Wilbert Hettinga építész a tegnap érkezett Marosvásárhelyre. Fodor Imre polgármester a holland vendégeket a hivatal protokolltermében fogadta a sajtó képviselôinek jelenlétében. Lôrincz István, alsóvárosi református lelkész a tolmács szerepét is magára vállalta a szinte kétórás beszélgetésen. A találkozó után Fülöp G. Dénest, a Vártemplom lelkipásztorát arra kértük, értékelje a két diakóniai intézet között kialakult kapcsolatokat.

– Egyházi kapcsolatról van szó, amelynek erôs, elsôsorban hitbeli, lelki, kibeszélhetetlen értéke van, a barátság, a testvériség jellegénél fogva. Van egy anyagi természtû vetülete is. Anton Dronkersék, 1985-ben határozták el, hogy kapcsolatba lépnek a marosvásárhelyiekkel. Annak idején a Continental Szállodában két napon át a szobájukból nem mozdulhattak. Évek múlva bekövetkezett a rendszerváltás és újra meglátogattak, akkor már segítettek. Részben ennek köszönhetjük a marosvásárhelyi vártemplomi egyházközség Lidia gyermekotthonát az Eminescu utcában, ahol ma 16 rászoruló gyermeket nevelünk. Annak fenntartásában azóta is segítenek. A kapcsolataink bôvültek, és létrejött a Pro Cardia egészségügyi intézmény. Egyik évben a mûvészeti iskola bentlakását újítottuk fel, a másik évben a holland testvérek hangszerekkel, képzômûvészek által használt festékekkel segítették az intézetet. A leideni diakóniai intézet adományokat juttatott el a vidék településekre is, többek között Havadra, Istvánházára, Dózsa Györgybe.

Marosvásárhelyen, szintén az Eminescu utcában, a Lidia otthon mellett most épül a kb. 3,5–4 milliárd lej értékû háromszintes épület, amelynek létrehozatalában, a helyi gyülekezeti befizetések és adományok mellett, hollandiai barátaink voltak a legjelentôsebb támogatóink. Az épület kert felôli részébe költöztettük, kényszerûségbôl, a kántor- tanítóképzô pedagógai fôiskolát, mert ez a városban három tantermével három helyen mûködött. Az épület felépítése a jövô év végén fejezôdik be, átadása után szeretnénk 25-30 bejáró számára öregek klubja mintájára mûködô intézményt nyitni. Korszerû, kulturált programot dolgozunk majd ki. Célunk az elhagyott, magányos, rászoruló bejáró öregek támogatása. Holland barátainkkal ezért is nyitunk az épületben, a jövô évben állandó diakóniai szolgálatot.

Az összjövedelmi adó bevezetésével egy idôben kötelezôvé vált a pénzügyi lapok vezetése. A pénzügyi lapok (fisa fiscala) az alábbi információkat tartalmazzák:

– az alkalmazó és az alkalmazott meghatározó adatai;

– a személyi levonásokra vonatkozó adatok;

– a fizetésbôl származó jövedelem;

– az alkalmazó által kiszámított és az év során a fizetésbôl visszatartott adó;

– a fizetésbôl származó évi összjövedelemre számított végleges adó, kiegyenlítés után.

A pénzügyi lapokat illetôen a munkaadókat a következô kötelezettségek terhelik:

– igényeljék a pénzügyi lapokat az illetékes pénzügyi hatóságnál a következô naptári évre, legkésôbb minden esztendô november 30-áig;

– töltsék ki ezeket valamennyi igényelt információval;

– havonta – ahogy eddig – számolják ki a munkavállalók a fizetési adóját, ezt tartsák vissza az alkalmazott fizetésébôl és utalják át az állami költségvetés számára;

– számolják ki az alkalmazott a fizetésébôl származó összjövedelmi adót, majd a hónapok során már átutalt összegeket levonva, határozzák meg a kiegyenlített adó nagyságát;

– nyújtsanak be a fizetésbôl származó adók kiszámítására és annak a fizetésbôl való visszatartására vonatkozó nyilatkozatot.

Az évi adóalap és a kiegyenlített adó kiszámolását a munkaadó csak akkor köteles elvégezni, ha az adófizetô egész évben folyamatosan a munkaadó alkalmazottja volt, valamint ha nincs egyéb, az összjövedelmi adózás alá esô jövedelme. Azok a munkáltatók, akiknek december 31- én kevesebb, mint tíz alkalmazottjuk van, nem kötelesek az adó kiegyenlítését elvégezni, ám megtehetik, ha kívánják.

A munkavállaló köteles:

– tájékoztatni a munkaadót a személyes helyzetére vonatkozó minden szükséges adatról;

– tájékoztatni a munkaadót az általa eltartott személyeket illetôen;

– tájékoztatni a munkaadót, amennyiben más, az összjövedelmi adózás alá esô jövedelmeket is megvalósít.

A következô részben a személyi levonásokkal foglalkozunk.

Szokatlan eset miatt maradt el a dicsôszentmártoni Conti építkezési vállalat tegnapra meghirdetett magánosítási versenytárgyalása. Bár három érdeklôdô is megvásárolta a feladatfüzetet, egyikük már nem nyújtotta be az iratcsomóját a versenytárgyalás elôtt, míg a másik kettô dossziéjában rendellenességet talált a magánosítási bizottság, így nem fogadhatták el a jelentkezésüket. Résztvevô hiányában a tárgyalás tehát elmaradt.

Hogy miért történt, hogy egyszerre két jelentkezô is ekkorát bakizzon, a Conti Rt. igazgatója, Balea Mihai, akit telefonon kerestünk meg, nem tudott magyarázatot adni. Mint mondta, nem tartotta egyik jelentkezôvel sem a kapcsolatot, nehogy valaki befolyásolással vádolhassa. Bevallotta, hogy a vállalat helyzete nem túl rózsás, az 1989-es 500 alkalmzotthoz képest ma csupán 41 emberrel dolgoznak, többnyire kis volumenû munkákat végeznek. Mivel az építkezések döntô többségét versenytárgyalás alapján ítélik oda, egy kis vidéki cégnek nagyon kis esélye van megrendeléshez jutni. A marosvásárhelyi nagy trösztök árnyékában aligha rúghat a Conti labdába, s a kisebb munkálatoknál az egyre erôteljesebben jelentkezô magáncégek konkurenciája miatt veszít a cég piacot. Egyébként – állítja az igazgató –, a felszereltség kielégítô, s az esetleges vásárló jó állapotú gépeket és berendezéseket vehet át, amelyek megfelelô kihasználással hasznot hajthatnak a tulajdonosnak. Bár tevékenységük nem kiterjedt, a cég jelenleg is veszteség nélkül dolgozik. Profitról beszélni talán túlzás, hisz a minimális nyereséget elviszi az infláció, a cégnek azonban sikerül kifizetnie mindennapi kötelezettségeit. Más kérdés, hogy – mint az állami vállalatok nagy többsége esetében – többéves tartozást halmoztak fel a költségvetés irányában, s legfôképp a késedelmi kamatok terhelik a könyvelést.

Az Állami Vagyonalapnál megtudtuk, hogy a Conti Rt.-t hamarosan újra meghirdetik, s az új kiírásra a most visszautasított jelentkezôk már nem kell megvásárolják a feladatfüzetet. Amennyiben fenntartják érdeklôdésüket, csupán a dossziéjuk kiegészítésére van szükség. Természetesen, ha vannak új jelentkezôk, akkor azok szintén bekapcsolódhatnak a licitbe.

Mérlegvonás a fogyasztóvédô hivatalnál

Tegnap délelôtt a megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal székhelyén Emilia Leah, az intézmény igazgatója sajtótájékoztatón ismertette a hivatal tavalyi tevékenységét.

Egy esztendô folyamán a hivatal ezerötszáz ellenôrzést végzett a kereskedelem és a szolgáltatások terén. Ezek több mint egynegyedét termelô és nagykereskedô egységeknél végezték. Emellett 15, széles körben forgalmazott termék vagy szolgáltatás minôségét vizsgáló tematikus ellenôrzô akciót is végeztek, melyeknek nagy része országos szinten is összehangolt szakvizsgálattal esett egybe, mint például a kenyér és pékáruk minôségét, az elektronikus és háztartási cikkek forgalmazását, vagy a fix telefonos szolgáltatások minôségét ellenôrzô vizsgálatok. A hivatal jogkörébe tartozó ellenôrzések mellett 550, a fogyasztóktól származó bejelentést is kivizsgáltak.

Az ellenôrzések 82%-ánál a fogyasztók védelmére hivatott szabályok megsértését tapasztalták a hivatal munkatársai. Összesen 1232 kihágási jegyzôkönyvet készítettek. Az elmúlt évektôl eltérôen az ellenôrzések jelentôs részét vidéken végezték, és ez rávilágított arra, hogy az elhagyottabb környezetben dolgozó kereskedôk és szolgáltatók az átlagosnál gyakrabban szegik meg a szabályokat. A kihágások összességének 40%-át vidéken fedezték fel az ellenôrök.

Az észlelt szabálysértések több mint felénél (52%) a kereskedôk vagy szolgáltatók félrevezették a fogyasztókat, vagyis a termékek nem rendelkeztek a törvényben elôírt, az áru tulajdonságait részletesen ismertetô leírással, vagy ez nem volt a kötelezô román nyelvre is lefordítva. Ilyen kihágások fôleg a ruhák, lábbelik, elektronikai cikkek, játékok forgalmazásánál fordultak elô.

Az áruk rossz minôségét a kihágások 28%-ánál észlelték, túlnyomórészt élelmiszerek forgalmazásánál. Ezzel szorosan egybevág, hogy a szabálysértések 16%-ánál lejárt szavatossági idejû termékek forgalmazását állapították meg, a legtöbb ilyen szabálysértést szintén az élelmiszerek forgalmazásánál tapasztalták. 4,8 milliárd lej értékben vontak ki forgalomból termékeket, ebbôl csaknem 2,2 milliárd lejnyi értéket az elôbbiekben említett, a fogyasztók egészségét veszélyeztetô élelmiszerek tették ki. Vagyis 36,3 tonna tej és tejtermék, 1,6 tonna hús, illetve hústermék, 4,8 tonna kenyér és pékáru, 2,1 tonna édesség forgalmazását tiltották meg.

Az észlelt szabálysértések kisebb hányadánál a hosszú távú fogyasztási cikkekre érvényes garanciát nem ismerték el a forgalmazók, vagy elutasították a jótállási idôszakban szükségessé váló javítások elvégzését, vagy nem tartották be az ellenôrzött egységekben a higiéniai szabályokat.

Szintén eltérôen az utóbbi évektôl, az elvégzett vizsgálatok több mint egyharmadát lakossági bejelentések alapján végezte el a hivatal. Pozitív jelenségként könyvelik el, hogy az embereknek növekszik a bizalmuk a fogyasztóvédô hivatal iránt, amint ezt a bejelentések nagy száma is jelzi. A hozzájuk forduló fogyasztók túlnyomó részének panasza megalapozott volt, legtöbben az ivóvíz vagy a háztartási meleg víz számlázási módját, vagy a hosszú távú fogyasztási cikkek minôségét és forgalmazását kifogásolták. A megalapozott panaszuk orvoslását keresô fogyasztókat kártalanították a kereskedôk. Csak a fogyasztók jelzései alapján 192,6 millió lej értékben rótt ki büntetéseket a hivatal és 2,2 milliárd lej értékben vont ki árut forgalomból. 45 kereskedelmi vagy szolgáltató egység mûködését idôlegesen felfüggesztették, és 14 esetben kezdeményezték az egységek mûködési engedélyének bevonását az erre illetékeseknél. Az egész év folyamán 1038 büntetést szabtak ki, csaknem 800 millió lej értékben, és 233 cég tevékenységét függesztették fel az észlelt hiányosságok kiigazításáig. Összesen 47 alkalommal kérték a szabálysértésen ért egységek mûködési engedélyének bevonását.

A Marosvásárhelyi Piacigazgatóság tájékoztatja a fogyasztókat, hogy a piacon tejet és tejterméket az állati eredetû termékek részlegén vásárolhatnak. Az 1993. évi 794-es számú kormányhatározat értelmében azok a termelôk, akik szakemberekkel nem ellenôriztetik az állati eredetû termékeket vagy nem a megfelelô helyen kínálják termékeiket 500.000-1.000.000 lejes büntetéssel sújthatók – olvashatjuk a marosvásárhelyi Cuza Voda utcai napi piac forgalmasabb helyein. Ennek ellenére a vásárcsarnokban a zöldségek, tojások mellett juhsajtot, ordát, tejfölt és túrót is kínálnak a vásárlóknak.

Matei Mircea a nagypiaci állategészségügyi pont fôorvosa elmondta, hogy a bár már tavasszal kialakítottak egy részleget az állati eredetû termékek árusítására, ez többnyire használatlanul állt, mivel a termelôk, többszöri felszólítás ellenére a nagy vásárcsarnokban árultak. A gond akkor kezdôdött, amikor a hideg beálltával a zöldségárusok is a nagy vásárcsarnokba költöztek be. Ekkor többször felszólítottuk a termelôket, és a piac illetékeseit, hogy a tejet és tejtermékeket árusítók csak a piac hátsó részén levô – meleg és hideg vízzel, fûtéssel, megfelelô inox asztalokkal és üvegpultokkal ellátott – helyiségben árulhatnak. Az eladók nagy részével nem volt gond, betartották az utasítást, csakhogy két-három marosszentkirályi és mezôsámsondi család továbbra is a nagy csarnokban árult, azzal mentegetôzve, hogy a hátsó részen nincs forgalom, s nincs nyereség. Az is megtörtént, hogy miután az illetékesek kitiltották ôket a nagy csarnokból, az épület elé álltak ki, még a -10 fokos hidegben árultak. Véleményünk szerint makacs emberek, akik nem értik meg, hogy aki tejet, tejterméket akar vásárolni, megkeresi az árust, s idôvel megszokja az új helyet. A piacigazgatóság illetékesei párszor megbüntették ôket, eredménytelenül. Mi annyit tehetünk, hogy amennyiben nem a megfelelô helyiségben árulják termékeiket, nem ellenôrizzük azokat és nem bocsátunk ki eladási jegyet, amivel panasz esetén bizonyítani tudják, hogy a termékek minôsége megfelelô volt – nyilatkozta Matei Mircea fôorvos.

A nagy csarnokban termékeit kínáló mezôrücsi asszony felháborodva meséli: csúfot ûznek belôlünk, arra akarnak kényszeríteni, hogy olyan helyen áruljunk, ahova senki nem jön be. Ott hátul napi 60-70 ezer lejre adnak el árut, s 30 ezer lejt fizettünk az asztalért. Itt naponta 600.000-700.000 ezer lejt is keresünk, csak így éri meg bejönni 30 kilométerrôl. Reméljük idôvel megértik az illetékesek, hogy mi ezekbôl a termékekbôl élünk, s nem zaklatnak többet.

Tény, hogy a lakosság egészségérôl van szó, ezt eladónak is, vásárlónak is kötelezô figyelembe vennie. Ha a fogyasztók csakis a célra kiképzett helyiségben vásárolnának a szakemberek által megfelelônek nyilvánított tejet és tejterméket, minden termelô ott kínálná áruját.

Az ismert marosvásárhelyi cigánytelepen a Hidegvölgyben két évvel ezelôtt kezdeményezett egy oktatási programot az Oázis Alapítvány. Több külföldi, de elsôsorban a hollandiai Children's Stamp alapítványnak köszönhetôen mintegy 70 roma gyerek járhatott óvodába és iskolába. A sajátos környezetbôl származó gyerekeket oktatóknak nagyon sok akadályt kellett leküzdeniük, ameddig kézzelfogható eredményeket érhettek el. December 31-én befejezôdött az Óázis programja, úgy tûnt, hogy támogató nélkül maradnak a hidegvölgyiek, ennek ellenére lehetôvé vált, hogy kényelmesebb, jobb egészségügyi feltételekkel rendelkezô épületbe költözzön az iskola.

– A tevékenységet a telep közepén álló kéthelyiséges kápolnában kezdtük, aztán az Oázis segítségének köszönhetôen leköltözhettünk a Legelô utca sarkán bérelt házba. Az Oázis Alapítvány a cigánygyerekek oktatási programját csak két évig támogatta, ezentúl az iskola önfenntartó. Régi barátainknak a Jeanville-i (Anglia) Jenny és Bill Boughtonnak köszönhetôen tudtuk bérbe venni a Legelô utca 20. szám alatt üresen álló házat. Itt az elôzô épületekhez viszonyítva összehasonlíthatatlanul jobb körülményeket teremthetünk. A telken négyszobás, két fürdôszobás, garázsos ház, ezenkívül két mûhely, és egy kétszobás régi épület áll. A fôépületet félkész állapotban vettük át, még nagyon sok munka vár ránk. Mintegy 40 millió lej beruházás kell ahhoz, hogy az elképzeléseinknek megfelelôen rendbe tegyük a helyiségeket. Szerencsére a tulajdonossal abban állapodtunk meg, hogy emiatt nem fizetünk bért. Elôször a földszinten két tantermet és egy irodát rendezünk be, majd idôvel és pénzzel a többire is sort kerítünk. Egy kulturális, egészségügyi központot szeretnénk itt létesíteni, erre kínál lehetôséget ez az ingatlan - mondják bizakodóan az oktatók. (Simon Ferenc programigazgató, Magyari Erzsébet, Szabó Judit tanítók, Mátyás Melinda, Rácz Éva óvónôk, György Timea vallástanár, Bodor Béla oktató- felügyelô).

A hidegvölgyi cigányiskola mûködtetése nálunk még olyan úttörrô munka, amelyre nagyon sok önfeláldozással, odaadással és emberszeretettel lehet vállalkozni. E kis közösség tudja, hogy csodákat nem mûvelhetnek, ám egy kis reménysugarat visznek egy olyan közösségbe, ahol évtizedek óta a nyomor, a kisebbségi létük iránti közömbösség nemtörôdömség egy olyan zárt kört képezett, amibôl ma is nehezen lehet kitôrni. Mert a tanítás, a nevelés nem csak az iskolázottságot jelenti, ez itt egy sziszifuszi munka az igénytelenséggel, a lemondással, az önként vállalt társadalmon kívüliséggel szemben. Ez most már oldódni látszik. A telepen levô 440 gyerek közül 114 iskolázatlan, ezek közül 60-an járnak ide. Két éve, 18 gyereket már állami óvodába járnak, 15-en felsôbb (V-VI.) osztályokba vizsgáztak, 14-en pedig szintén állami iskolában kezdhetik az elsô elemit. Csepp a tengerben, de ôk lehetnek a fáklyavivôk. A jövôben, a jelenleg bejegyzés alatt álló Szivárvány Alapítvány gondoskodik róluk. A tanfelügyelôség eddig két óvónôi, de az idén még két tanítónôi állás javadalmazását is elvállalta. Segítséget ígért a megyei gyerekvédelmi igazgatóság, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal is, de még nagyon sok támogatóra lenne szükség ahhoz, hogy komolyabb eredményeket érjenek el.

Múlt év decemberében vehették át oklevelüket Kolozsváron a Gábor Dénes Fôiskola erdélyi tagozatain végzett hallgatók. Hogyan mûködik a fôiskola, hányan végezték el a budapesti székhelyû fôiskolát, mi újság a diplomahonosítás terén, kérdeztük dr. Selinger Sándort, a kolozsvári konzultációs központ igazgatóját.

– A Gábor Dénes Fôiskola Erdélyi Konzultációs Központját és annak hét tagozatát mûködtetô Gábor Dénes Alapítvány alapvetô célja és feladata az erdélyi magyar nyelvû távoktatásos rendszerû informatikusmérnök-képzés. Az alapítvány az 1994-1995-ös tanévben kezdte el tevékenységét, megteremtve ezzel a lehetôséget arra, hogy hét erdélyi városban, így Kolozsváron, Nagyváradon, Szatmárnémetiben, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön versenyképes és keresett szakmát adjon az érdeklôdôk kezébe. Az 1999-2000-es tanévben 550 hallgató iratkozott be a fôiskolára. Az elmúlt két évben 67 informatikus mérnök végzett, 1998- ban 27-en, míg 1999-ben a júniusi és októberi záróvizsgán már 40 hallgatónk védte meg sikeresen a diplomamunkáját. A végzôsök 4-5 kivétellel Erdélyben helyezkedtek el. A Gábor Dénes Fôiskola informatikusmérnök-oklevelét a román Nevelésügyi Minisztérium vizsga nélkül almérnöki diplomának ismeri el. Illetve ha a hallgatók leteszik az igényelt nyolc különbözeti vizsgát, akkor tanulmányaikat okleveles mérnöki végzettségnek tekintik.

– Milyen eredményeket ért el az immár öt éve Marosvásárhelyen is mûködô Gábor Dénes Fôiskola?

– Meglepôen tapasztaltuk, hogy sokan a hazai képzés tradíciójához ragaszkodnak, és tartózkodással fogadták a távoktatást, annak ellenére, hogy külföldön, és most már Erdélyben is, bebizonyosodott ennek hasznossága és eredményessége. Sajnálatos módon, sokan ezt a modern oktatási alternatívát összetévesztik az ’50-es évek rosszemlékû levelezôi tagozataival, vagy a hagyományos nappali tagozatos képzés konkurenciájának tekintik. A marosvásárhelyi tagozat az 1995-1996-os tanévben kezdte meg az oktatást, egy évvel a kolozsvári, nagyváradi, székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi tagozatok beindulása után. Mint ismeretes, hallgatóink a fôiskola által biztosított saját tankönyvbôl tanulnak, de hétvégeken konzultációs órákon vehetnek részt, amely növeli az egyéni tanulás eredményességét. A hétvégi órákon megbeszélik a hallgatók által áttanulmányozott tananyagot, a diákok ellenôrzô teszteket, úgynevezett zárthelyi dolgozatokat írnak. A tanulási folyamatban a legjobb szakemberek segítik a hallgatókat. Tanáraink egyetemi oktatók, tudományos kutatók, az információtechnológia, valamint az alap- és gazdasági tárgyak elismert szakemberei. Hangsúlyozni szeretném, célunk az önálló munkára, tanulásra való nevelés. Ebben a hallgatókat a legjobb könyvek, jegyzetek, tantárgyi útmutatók segítik - ezek a tanulók tulajdonát képezik -, illetve a kikölcsönözhetô videokazetták.

– Mekkora százalékban morzsolódnak le a hallgatók?

– Az Erdélyi Konzultációs Központra kivetítve körülbelül 6-7 százalék. Akik lemaradnak, azok nem tudnak megbirkózni a tananyaggal, amelyet folyamatosan kell elsajátítani. Bár a vizsgákat a négy év folyamán bármikor letehetik, akinek több vizsgája elmarad, már nemigen képes behozni a lemaradást. Van aki egy-két évet halaszt. Ahhoz, hogy egy hallgató záróvizsgára álljon minden szak- és középfokú angolnyelv vizsgáját le kell tennie, s a megvédésre álló diplomamunkában egy általa elkészített mûködô programnak kell szerepelnie.

– Hány diákkal indulhat újabb tagozat, mennyibe kerül az oktatás?

– Ahhoz, hogy egy tagozat beinduljon a kezdô évfolyamra legalább 30 hallgatónak kell beiratkoznia. Ezen túlmenôen, hogy ez a rendszer jól mûködjön, elengedhetetlen a számítógépes infrastruktúra, a megfelelô tanteremszám. S ami nagyon fontos, hogy megfelelô tanerôgárda és tagozatvezetô biztosítsa az oktatási folyamat zavartalanságát. El kell mondanom, hogy ezek a feltételek Marosvásárhelyen nem mindig teljesültek. Az 1999-2000-es tanévtôl a marosvásárhelyi tagozat jelenlegi vezetôjének, Tôkés András és Mihály István fizikatanároknak, valamint a Bolyai Farkas líceum igazgatóságának jóvoltából az említett hiányosságokat kiküszöböltük. A hétvégi számítógépes gyakorlatok a líceumban zajlanak.

Az oktatás költségtérítéses. Az évi tandíj 800 dollár.

– A fôiskola névadásakor hogyan esett a Gábor Dénesre a választás?

– Gábor Dénes (1900-1979) magyar származású tudós mérnök volt, akit Dennis Gaborként ismert a világ. Ô fedezte fel a holográfiát. 1971-ben fizika Nobel-díjat kapott. Személyében olyan mûszaki zsenit tisztelünk, aki gyakorlati kérdésekre feltalálóként adott feleletet. Ez év június 5-én ünnepeljük születésének 100. évfordulóját. Számunkra munkássága példa arra, hogy "kis nép" szülöttei a tudományban nagyot alkothatnak. S ami a legfontosabb: az "emberi tôkébe" való befektetés megtérül.

Ha jó néhány dalt ismer valaki az erdélyi magyar népi Kincsestárból, abból legalább egy biztos magyarlapádi. Ahogy egész népi mûveltsége, úgy népzenéje is évszázados vonásokat hordoz magában. Sok lapádi népdalban megtalálható az "ôsi kvintváltó dallam". A Maros menti régi, nagy hagyományra visszatekintô falu népdalkincsének sajátos megôrzô múltja van, melyet a falu nemzedékei mindig továbbvisznek tisztán, mint egy gyöngyszemet, hogy örök életû maradhasson. Ha pedig Nagyenyedkörnyéki borokról esik szó, Magyarlapád borosgazdái sem röstelkedhetnek a pincesorban...

De mégis, hogy jutott most eszünkbe az Alsó-Fehér vármegyei, Nagyenyedtôl alig tíz kilométerre, festôi környezetben fekvô "pártás" magyar település? Úgy, hogy megjelent Molnár József Várhegy alatt, dombok között Magyarlapád színes monográfiája, ha a könyv a monográfia mûfajába még belefér... A szerzô magyarlapádi születésû, ma Nagyváradon élô nyugalmazott református lelkész. Azt írja: Sokszor elnéztem a földmûves munkában széltôl, naptól, hidegtôl cserzett magyarlapádi arcokat – kutatva, lelkükbe nézve –, micsoda erô, kitartás, munkabírás, szülôföld iránti szeretet van bennük. Persze a szülôföld szeretetétôl, a paraszti világ tiszteletétôl a szerzô sem idegen, hitvallásra bô háromszáz oldalon van alkalom.

D. dr. Csiha Kálmán elôszavában olvasom: "Szerette az egész falut, a hegyoldalakat, királynôi birtokokat, a tavaszi föld szagú levegôt, az élettel harcoló családokat. A felesége által tanított falusi gyermekkórust, a történelmi évszázadok hagyatékát hordozó mûemlék templomot. Szerette a történelmet és a falu történetét, tisztelte az elôtte járó prédikátorok életét, az elkobzott református felekezeti iskolát. Büszke volt rá, hogy Magyarlapádról indult el szolgálatra kilenc református lelkipásztor és egy református vallástanár. Szívébe zárta a Várhegyet, a Káposztásvárat, az udvarokat, a régi lakóházakat. A Hajdúságból ideszármazottak történetét, az udvarházak hagyatékát. Szeretett mindent, ami Magyarlapáddal kapcsolatos volt, mert tudta, hogy Magyarlapád a református Erdély egy darabja és egész Erdély egy darabja".

Nem csak Magyarlapád, benne van a vidék története. Még annyit ide: oly tisztán, tökéletesen tudják énekelni népdalaikban ma is a glissandót (lecsúszás), hogy gyönyörködni lehet benne. Félreértés ne essen, nem szellemi és nem fizikai lecsúszásról van szó, a lapádiak még tartják magukat. Hogyan? Éneklés közben az arckifejezésben, a test ritmikus mozgásában az ôsök gazdag kultúrája tükrözôdik fiatal vagy idôs nemzedékekben egyaránt.

Így. Nagy szerepe van ebben Molnár Józsefnek, elôdjeinek.

A szép kivitelezésû könyv az Erdélyi Református Egyházkerület kiadása, készült az egyházkerület Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontjának nyomdájában. A kötetet Tonk Sándor lektorálta.

Állam- és pártelnökök harsogják, országos szintû téma, mindnyájuk kezében ott a kontaktkulcs. Na, most aztán igazán beindítjuk a motort és halálra gázoljuk a korrupciót! – mondják. Ez az indítósdi immár tíz éve megy, helyesebben áll egy helyben, sôt, hízik, terjed, hódít, mint a vírus.

Ünnepélyesen kijelentem, én, a mindenféle-fajta párton kívüli illetéktelen ügyfél, pontosan tudom, hova kell bedugni a slusszkulcsot, hogyan kell elindítani a korrupciót eltipró buldózert. Valószínû, jó néhány hivatalnoknak ötletemmel meglaposítom a zsebét, de ha ez ilyen nagy ügy, mint ahogyan hangoztatják, és saját bôrünkön érezzük is, akkor, gondolom, érdemes legalább ennyi áldozatot hozni. Küzdjünk közösen a korrupció ellen! Hajdanában küzdöttünk a kolorádóbogár meg a nepotizmus, a személyi kultusz ellen, ma kolorádóbogárral horgászunk balinra. De errôl majd máskor.

Tehát. Szerintem az elsô és egyetlen antikorrupciós lépés az iktatás. Milyen egyszerû. Van már közhivatalnokunk törvényes, csak az az icipici szám/dátum hiányzik, amit a közhivatalnok kellene hogy adjon nekünk. Neve: iktatószám.

Aktacsomóval jelentkezem a hivatalban, és kérésem másodpéldányára nem kapok iktatószámot. Hiába kérem, könyörgök, a mögöttem tolongók, bár helyeselnek, taszítanak a "lyuk"-tól. A sok utánajárással beszerzett aktáim oda kerültek a halomba, egy része már a földre csúszott, onnan – feltételezhetôen – a szemétkoság már csak egy lépés, én pedig semmivel sem tudom bizonyítani, hogy az aktáimat beadtam. Nem tudom követni az útját, hol akadt el, kit kell zaklatni, hogy továbbjusson. Az irodákba "idegeneknek bemenni" szigorúan tilos! Mit tehetek? Belépni csak azoknak a bizonyos ü betûsöknek, az üsmerôsöknek szabad. Nyilván, elindulok bennfentest keresni. Lehet az akár takarítónô is, aki potom ötvenezer lejért bemegy és "megszerzi" a kérésemre ráírt iktatószámot. Ezután megtudom, hogy hívják azt a hivatalnokot, akinek a kezében van a kérésem, ez újabb ötvenezres, vagyis összesen százezer lej. De mivel engem nem ismer, tôlem el sem fogadja a pénzt. Egy másik százezerért veszek egy olyan tisztviselôt, akitôl az elôbbi el meri fogadni a pénzt. Ô a közvetítô. Pontosan ismeri a fôintézô hivatalos tarifáját, ami – hivatalnokja válogatja – több százezresre, esetleg milliókra rúg. Így valahogy – lehet, elintézôdik az ügyem. De mi történik, ha még iktatószámom sincs? Hol kezdjem?

Valamikor a hivatalokban a nyitvatartási idô egyenlô volt a tisztviselô munkaidejével. Vagyis: nyolc óra volt. És szombaton is...

A tisztviselô kötelezô módon csak az íróasztalának fiókjából tízórázhatott, csipegetett falatonként. Ha az ügyfél belépett, gyorsan betolta a fiókot, lenyelte a szájában levô falatot, székérôl felállva köszöntötte és hellyel kínálta az érkezôt. És iktatószámot adott!

Iktatószámot adott bármilyen gyenge, olvashatatlan, nem ügyvéd által megfogalmazott kérésre. Legfennebb majd megválaszolta a hivatal, hogy kérése hiányos, olvashatatlan, szíveskedjék bejönni, tisztázzuk kérésének lényegét. Sehol sem köteleztek típuskérvény megvásárlására és kitöltésére. Szintén fizetség ellenében. Nem bizony, mert akkoriban az iktató hölgyeknek nem volt leíró-másoló káeftés rokonuk.

Az iktatás a világon mindenütt ingyenes. Ez szabály.

Az ügyfélnek olyan, mint a fuldoklónak a mentôöv. Az egyetlen valami, amiben bízhat, remélhet. Igazolhatja vele, hogy beadta kérését, remélheti, hogy megkapja majd a nyugdíját, temetkezési segélyt, peres ügyben letett irata még a tárgyalás napja elôtt az aktacsomóhoz kerül, kérelme "bejegyeztetett", telekkönyvi aktái hibátlanul és idejében intézôdnek.

Bevallom, hajdanában én is voltam tisztviselô. Adtam is, kaptam is. Kaptam az aktákat, de ha a föld rengett alattam, akkor is adtam az iktatószámot. S nekem is csusszant, megkínáltak egy szál drágább cigarettával, de mindig csak iktatás után! Ettôl a "kapás"-tól a mai korrupcióig a távolság? Hu-húú.

Hozhat törvényt a parlament, adhat ki rendeletet a kormány, intézkedhet a fôispán, amíg a legelemibb köztisztviselôi teendôket nem teszik 1. kötelezôvé és 2. végrehajtását nem ellenôrzik következetesen, addig – követem becsülettel – a korrupció elleni küzdelemben kitûnteknek rendjeleket ne osztogassanak.

Anyanyelvünk

A személynévnek a családnév mellett ismeretes az egyénítô eleme, amely a magyarban a családnév után következik. A köznyelvben keresztnévnek nevezzük. Ez az elnevezés fôleg a régebbi századokban volt divatos. A keresztnév szónak azonban még a 20. század elején is "keresztségben kapott név" volt a jelentése. Ezért az állami anyakönyvezés bevezetésekor 1895-ben az anyakönyvi és egyéb állami személynyilvántartásokban a felekezeti különbségek semlegesítésére a keresztnév szó helyett az utónév kifejezés használatát tették kötelezôvé. Ma már a keresztnév szó elvesztette felekezeti jellegét, az utónév pedig meghonosodott a hivatalos nyelvhasználatban.

Minthogy az indoeurópai nyelvekben a keresztnév a családnév elôtt áll, sokan az utónév elnevezést alkalmatlannak tartják a keresztnév megnevezésére. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a nemzetközi könyvészetben, lexikonokban és igen sok indoeurópai nyelvû állam személyi nyilvántartásában elöl áll a családnév, és utána következik a keresztnév (utónév), úgy, mint a magyarban. A németeket sem zavarja, hogy a magyar keresztneveket ungarische Vornamen néven, vagyis szó szerint magyar elôneveknek emlegetik. A finnek sem zavarják ki a keresztnév jelentésû etunimi (szó szerint: elônév) szavuk jelentésébôl a magyar utóneveket.

A keresztnév és utónév kifejezések szemléleti különbségét más nyelvekben is megtalálhatjuk. A magyar szavak idegen megfelelôinek egy része ugyanis a keresztény eredetet hangsúlyozza. Például a német Taufname (szó szerint: keresztelési név), az angol Christian name (keresztény név), a spanyol nombre de pila (nombre = név, pila = keresztelô medence) stb. De bôven vannak a sorrendi helyzetre utaló elnevezések is, pl. az angol first name (elsô név).

A magyar nyelvterületen újabban általánosan terjed az utónév kifejezés használata. Ez azzal is magyarázható, hogy az utóbbi évtizedekben maga a keresztelés is háttérbe szorult, a névadó szülô kifejezés a keresztszülô rovására terjedôben van. A keresztnév és az utónév között voltaképpen stílusértékükben van különbség. A keresztnév köznyelvi, az utónév pedig hivatalos szó. Egyébként csak az olyan országokban használatos utóneveket szoktuk keresztnévként emlegetni, amelyekben keresztény eredetû utónevek vannak szokásban.

Médiahír: "Az óesztendôben folytatódott a gazdaság mutatóinak romlása". Ezek szerint jól állunk, mert még mindig van, ami tovább romolhat. Ezért nem értem a munkanélkülieket, az elbocsátással fenyegetetteket, hátrányos helyzetûeket, tan- és egyéb ügyieket, miért rémisztgetik az új/régi kormányt értelmetlen munkakonfliktusok kirobbantásával, amikor egy év múlva, ha így haladunk, a jelenlegi állapotokat fogják visszasírni. Ha jól emlékszem, a tanügyieknek még ’98-as kinnlevôségeik is vannak, de ma már ezekrôl nem esik említés. Megelégszenek azzal, ha járandóságukat idôben megkapják. Kezdünk hasonlítani azokra a kísérleti kutyákra – az ’50-es évek elejérôl –, melyek alultápláltságuk okán rövid úton ebek harmincadjára kerültek. A szakszervezetek kötik az ebet a karóhoz, hogy a kormánynak kutyakötelessége követeléseiket teljesíteni, de eddig mindenhonnan kiebrudalták ôket és a munkavállalók csak csontot kaptak. Persze, a líderek hosszabbított munkaidôben és a vele járó honoráriumért hergelik a tömegeket, remélve, hogy végül is kis kutya, nagy kutya nem ugat hiába. Fakutyának álcázott Mercedeseiken kutyagolva járják a nagykutyákat, a tárgyalásos megoldások támogatóinak látszatával, de szomorúan tapasztalják, hogy egyik kutya, másik eb. A kutyafáját neki, ne kutyálkodjanak már velünk, mondják, amikor amazok megkutyálják magukat és nem veszik tudomásul a követeléseket felsoroló kutyabôrt. Kormányunk arra alapoz, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap. Arra gondol, hogy a leforrázott kutya az esôtôl is fél, s mivel a kutyaharapást szôrével gyógyítják, elbocsátásokkal, munkarészlegek megszüntetésével, normaemeléssel fenyegetôzik.

Amíg egyes borúlátók a kenyérgabona- készleteket max. két hónapra tartják elegendônek, a mezôgaz… miniszter, kutyaszorítóban érezve magát, a parasztokra morog, akik nem átallják még a hálószobájukat is kiûríteni, elfekvô búzakészleteiket elraktározandó. Kutyagumit a lakosságnak, mondják, és inkább a disznóikkal etetik fel a búzájukat, tudva, hogy kutyából nem lesz szalonna. Ígéretekben pedig már nem bíznak, mert ugyebár, egyszer volt Budán kutyavásár. Fogyasszon a lakosság kutyatejet, kutyabaja sem lesz tôle.

Itt kutya van a kertben, mondják egyes aggályoskodók, akik politikai színezetet vélnek felfedezni az egész kutyakomédia körül, jelesül a közelgô választásokra gondolva. Elnökünk máris ilyen húrokat pengetett, amikor ünnepélyes keretek között emlékeztette a díszparasztba öltözött V. Lupu vezette ötven-, ill. tízhektárosok szemkápráztató küldöttségét (a székelyharisnyások a hátsó sorban álltak), hogy íme, a kormány három éve tett ígéretei közül egyet beváltott. Gondolom, hogy az államosított ingatlanokat és az egyházi vagyont az elkövetkezô ciklusra hagyja, mert nem lehet mindent csak úgy kutyafuttában elintézni. Természetes, hogy a politikai felhangot mindenki vehemensen tagadja, az ország pártfüggetlen felemelésének makulátlan leplébe burkolózva és a kutyahûség magasztos szerepében tetszelegve. Ôk is tudják, mi is, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig. Azonkívül, ebcsont beforr!

Azt is tudja mindenki, hogy a kutyakalangyában nagykutyák és kiskutyák is vannak. Ôket nem szabad összekeverni. A nagykutyák egyik része ígér, a másik ezeket igyekszik behajtani. A kiskutyusok pedig reménykednek. És nem indokolatlanul, mert ha a kóbor kutyák ivartalanítása tovább késik, világszinten is egyedülálló, prosperáló iparág születhet, nevezetesen a canis merga termelésé. Ennek a nagykutyák általi privatizálása világpiaci hegemóniát jelentene és az "olajat élelemért" mozgalom kutyafülévé silányulna a "canis mergát élelemért" kampányunk mellett. Degeszre ehetnénk magunkat és megtelnénk valutával, mint kutya bolhával. Beruházás minimális! Konkurencia zéró!

Tárca

Fekete Samut nagy szerencse érte. Eredetileg úgy állt a dolog, hogy pontosan 2025. január 15-én, a marosvásárhelyi járóbeteg- rendelôintézet elôtt, a Hosszú utca Domus megállójával szemben több lövéssel leteríti egy fiatalember. Fekete Samu ugyanis (szintén eredetileg) egyik közeli faluba indult, valami alkalmi jármûre számítva ácsorgott a megállóban, vásárolt egy túrós buktát, jóízûen elmajszolta, aztán kb. két és fél percenként integetett a kocsiknak. De itt nem szoktak megállni. Ezért Fekete Samu úgy döntött, vásárol egy buszjegyet, kiutazik a város végére, a MOL-kúthoz, onnan pedig már igazán gyerekjáték lesz kijutnia abba a kis faluba.

Ott várta ôt a szerelmese. Samu félrejárt ugyanis. Ezt a kis cukifalatot a szilveszteri utcai bulin fedezte fel, mellé sodródott, táncoltak is, aztán a lány feljött vele abba a Színház téri lakásba, ahol ô meg a társai mulattak, a felesége már részegen hortyogott a hálószobai heverôn, miután hatalmas hisztis jelenetet rendezett, mert a haverok közül nem akarta megkörnyékezni senki. Így ment ez. És most Samu, akinek a szeme is éjsötét volt, s akit ez a kicsi lány Fekete Samnak becézgetett, látogatóba indult. A lány egyébként egyetemi hallgató, de éppen kezdôdik a vizsgaidôszak, hát hazajött tanulni. Samu segít neki, miben is. Erôsíti benne az önbizalmat.

Eredetileg úgy volt tehát, hogy Fekete Samnak lesz egy nagyszerû éjszakája. (A lány teljesen önálló, szülei nem szólnak bele az életébe, külön lakik az összkomfortos villaház emeletén.) A sors könyvében Fekete Sam éjszakáját követôen csúnya dolgok szerepeltek. Idézem: "Fekete Sam(u) többször is tiszteletét teszi nevezett nôszemélynél, és teherbe is ejti. Amikor a lány bevallja terhességét, és azt is közli: mindenáron megtartja a gyereket, a férfi minden elôzetes bejelentés vagy egy szó bocsánatkérés nélkül lekopik, nem támogatja többé a hölgyet. Bár közben alkoholista feleségétôl is elválik, mégsem keresi meg a lányt, inkább Magyarországot választja. Bútorasztalosként dolgozik. Egy ideig retteg ugyan, hogy zaklatni fogja a kismama, vagy apasági keresetet akaszt a nyakába, de miután semmi ilyesmi nem történik, megtakarított pénzével visszatér szülôvárosába, és csendestárs lesz korábban már magánosított cégénél, akinek a menedzsere éppen egykori mûvezetôje. Újranôsül, gyerekrôl azonban hallani sem akar. Azt is elutasítja, hogy örökbe fogadjon valakit. Zárkózottan él, egyetlen szenvedélye a horgászás, heteket tölt kis tanyáján a Szováta környéki erdôk valamelyikének szélén.

Hatvanhárom éves korában ölik meg, a tettes neve semmit sem mond, tettének okára nem derül fény. Évekkel késôbb vallja be egyik volt börtöntársának, az akkor már szintén ezüstös hajú gyilkos, hogy az az ember, akit lelôtt a járóbeteg-rendelôintézet elôtt, az: az ô nemzôje volt. (Nem édesapja, dehogy.) Tönkretette az édesanyja életét, aki abbahagyta egyetemi tanulmányait, és születésétôl kezdve csak fiának a jövôjével törôdött. És persze, ha késôre is, de elárulta az apa nevét, vagyis elmesélte a kis szürke történetet Fekete Sam éjszakáiról."

Mondom, eredetileg ez lett volna a fátum. De a sors néha beleszól a jövôbe is. Amikor Fekete Sam úgy döntött, nem vár tovább, és a jegyárus ketrece felé tartott, vidám kiáltást hallott: – Hé, Samu, hát meg sem ismersz?

Ugyanakkor valaki elgáncsolta, vagy mi. A járdát senki sem takarította, a kásás hó alatt sunyi jégréteg várta a pácienseket. Samu olyan szerencsétlenül esett el, hogy barátja, katonacimborája, Horváth Pista Csíkból, aki csak véletlenül járt erre, s gyerekesen kitöró örömével a baleset okozója lett – Samunak két helyen is eltört a lába – ölében vitte be pajtását a klinikára.

Így hát Fekete Sam éjszakája váratlanul elmaradt. De hogy mégis pontosan mi lesz 2025. január 10- én, arról csak az idei választások után mernék határozottabban nyilatkozni.

Kisváros, de ez is Amerika, sôt, egyesek szerint ez az igazi. Csendes, talán túlzottan is az. Legalábbis amíg ott vagyok. Mert sosem lehet tudni. Párezres álmos településen is elkezdhet hirtelen lövöldözni egy ámokfutó. Bethlehemben ilyesmirôl nem hallani, bár különösebben ezen se kellene csodálkozni. Mert nem is olyan kicsi ez a hely. Lakossága feleakkora, mint Vásárhelyé, a város viszont legalább háromszor nagyobb területen fekszik. Magánházban laknak az emberek, mindenik körül pázsitos kert, udvar, az utcák szélesek, fákkal, virágbokrokkal tûzdeltek, akár egy üdülôtelepen, alaposan elterpeszkedik az újvilágban minden helység. Nem csoda, hogy lépten-nyomon fürge mókusok, nyulacskák lábatlankodnak a gyalogosok körül. Mint mondják, Florida egyes részein aligátorok teszik ugyanezt. Persze, gyalogost alig látni, és nem csak Floridában. Írtam már korábban, hogy kocsi nélkül jóformán nem lehet létezni, hát ez nem túlzás. Az ilyenszerû települések legtöbbjében közszállítás nincs, a távolságok pedig meghaladják az emberi léptéket. Az elején azt gondoltam, jó honi szokás szerint gyalog járok, amúgy is úgy lehet igazán megismerni egy új helyet. Tévedtem, nem lehetséges. Házigazdáim, Péterffy Gyöngyi és férje, Pénzes Gyula nem a külvárosban laknak, a fôtérig mégis 8-10 mérföld a távolság, kilométerben másfélszer annyi.

Itt kell közbevetnem, hogy Amerikában bajba jut a mértékegységekkel az európai. A hosszmértéket mérföldben, lábban, hüvelykben számolják, a hômérsékletet Fahrenheitban, a tömeget fontban, unciában, az ûrmértéket, fôleg a benzint, gallonban, quartban. Más a ruha, cipô, kalapszámozás is, sôt még az aprópénz is, melynek itt értéke van, meg tud tréfálni. A különféle címleteknek neve van: penny (1 cent), nickel (5 cent), dime (10 cent), quarter (25 cent).

De térjünk vissza Bethlehemhez. Gyakori az Egyesült Államokban, hogy más földrészekrôl ismert helységnevekkel találkozunk. Ez többnyire a város- vagy falualapító bevándorlókkal hozható kapcsolatba. Jelen esetben úgy történt, hogy 1741-ben szászországi, morvaföldi telepesek, egy vallási szekta tagjai itt ütöttek tanyát, gerendaépületet húztak fel közösen, s ez éppen karácsony estéjére készült el, ezért adták a településnek ezt a nevet. Állítólag a karácsony megünneplésének szokása innen terjedt el Észak-Amerikába. Tény, hogy Bethlehem a köztudatban ma is a kontinensnyi ország "Karácsonyvárosa" s ilyen tekintetben idegenforgalmi nevezetesség, vonzza a turistákat. Amikor ott jártam, október végén már felkerült a város fölé magasodó South Mountain tetejére a 30 méteres kivilágított karácsonyi csillag, s az utcák, üzletek is erôsen készültek az ünnepi rohamra.

A város egykor acéliparáról is híres volt, ma már lehangoló látvány, hogy a sok-sok négyzetkilométeren elterülô hatalmas acélmû és kohászati központ, a Bethlehem Steel Company alig néhány kis egysége mûködik. Az USA egyik legjelentôsebb ilyen vállalata volt, fôleg a II. világháború idején. Több mint húszezer embert foglalkoztatott, de mind kevesebb profitot termelt, felszámolták. Nagy csapást jelentett a városnak, hiszen számos mellékiparág is kapcsolódott a Steel céghez, s a tekintélyes egyetem és kutatóintézet is erre épült. Ezrével maradtak munka nélkül, másfele kellett keresniük a boldogulást. Sok magyar is kénytelen volt távozni a Lehigh völgyébôl, ahol Bethlehemmel két másik település, Allentown és Easton nôtt össze.

Pennsylvania az amerikai függetlenség gszületésének helye, az Egyesült Államok iparának bölcsôje, az ide "kitántorgott" milliónyi magyar közül több hullámban érkeztek ezekre a tájakra is rengetegen és teremtettek új otthont maguknak. Az állam túlsó felén, Pittsburgh-ben mondotta az öreg néger Tamási Áronnak: azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Bethlehemet mintegy ötezer magyar választotta amerikai hajléka színhelyéül s keményen megküzdött a megélhetésért, mára azonban már lényegesen kevesebben vannak. A fiatalok a megvagyonosodott családokból is többnyire továbbálltak távlatosabb karrier reményében, de a korosabbak közül is számosan kényszerültek szedni a sátorfájukat. Jelenleg még mûködik két magyar protestáns egyházközség a városban, s járnak a katolikus templomba is, de mind kisebb létszámban. Mészáros Sándor evangélikus lelkipásztor havonta élheti át azt, amit Jékely Zoltán oly szívbemarkolóan fogalmazott meg A marosszentimrei templomban címû remekmívû versében: Tízen vagyunk: ez a gyülekezet, /a tizenegyedik maga a pap/, de énekelünk mi százak helyett, /hogy hull belé a por s a vakolat…

Most már nincsenek külön magyar utcák a Karácsonyvárosban, mint évtizedekkel ezelôtt, de cégtáblák többfelé jelzik, hogy nemzettársunk üzlete, szolgáltató vállalkozása ez meg az. Szabó, Mátyás, William Elek… jegyzem le itt is, ott is. A William önmagáért beszél, az újabb nemzedékek rohamléptekkel angolosodnak, pontosabban amerikaiasodnak.

Hogy meddig lesz még magyaros cégjelzés? Tíz évig, fél évszázadig? Indiánok rég nincsenek ezeken a tájakon, a helység- és földrajzi neveik azonban évszázadokon át megôrzôdtek. És senki sem akarja bemázolni azokat a város bejáratánál, kitörölni a térképekrôl, népszerûsítô kiadványokból, történelemkönyvekbôl. Ôsi indián vidék volt a mai Pennsylvania. Kipusztították, rezervátumba kényszerítették ôket a gyarmatosítók. Jól tudom ezt, mégis Bethlehemtôl pár mérföldre már megejt a nagy, erdôs hegyek, a sejtelmes folyópartok, szûk völgyek varázsa. A helynévtáblák láttán is gyermekkorom romantikus lovasmányélményei bukkannak elô. A Poconos, a Blue Mountains, a Kék hegyek, a Lehigh folyó, a Bushkill Falls vízesései, távolabb a Wyoming-völgy, a Monongahela, az Alleghany, a Susquehanna és más ismerôsen csengô elnevezések nyomán Bôrharisnya, Sólyomszem, Winnetou, a Vadölô alakját vélem felfedezni a fák között. Pedig sokkal nagyobb a valószínûsége, hogy vidám New York-i kempingezô toppan az ember elé. A Pocono-hegység a megapolis és egész Pennsylvania egyik legkedveltebb üdülôkörzete, síparadicsoma. Szállodák, fogadók, kempingek, sífelvonók láncolata várja a kirándulókat. Jönnek is számolatlanul, New Yorkból például az ifjú nászutasok nagy hányada ide tart. Aranylakodalmat is gyakran ünnepelnek errefelé. Az amerikaiak tudják, hogyan kell minél gazdaságosabban kihasználni a legcsekélyebb természeti adottságokat is. A Kék hegyek s a tóvidék pedig valóban elbûvölô.

De semmivel se szebb a mi Erdélyünknél. A következtetés remélhetôleg szélesebb körben tudatosodik majd, nem csak azokban, akik e jegyzetet olvassák.

Az idei év elsô napjaiban fokozottabb figyelemmel fordultunk 2000 elsô újszülöttei felé, s az új év éjszakáján, hajnalán világra jövô gyermekekben nem is volt hiány. Abban reménykedve, hogy a gyermekáldás iránti kedv ebben a szép kerek évben végig fennmarad, az elkövetkezô hónapokban a terhességre való felkészülés, s a magzat kihordásának kilenc hónapjáról beszélgetünk el dr. Kovács Ágnessel, a marosvásárhelyi 2-es számú szakklinika szülész-nôgyógyász fôorvosával. Ez idô alatt, a témával kapcsolatos bármely kérdést szívesen tolmácsolunk a doktornônek, aki válaszolni fog az olvasóinkat foglalkoztató problémákra.

– Kezdjük tehát a kezdetek kezdetén! Mi kell tennie egy házaspárnak, és elsôsorban a nônek, ha eldöntötte, hogy szülni szeretne, és hajlandó mindenre annak érdekében, hogy egészséges csecsemôt hozzon világra. Hiszen a korszerû családtervezés is nagyon fontosnak tekinti a terhességre való felkészülést!

– Egy leendô anyának akkor van a legnagyobb esélye arra, hogy terhessége zavartalan és újszülött gyermeke egészséges legyen, ha teherbe esés elôtt ô maga is egészséges.

–Tágabb értelemben pedig a terhess&ea