|
LII. évfolyam 8. (14364) |
2000. január 12., szerda |
Ilyen még nem volt egy törvény kihirdetése körül! "Gyönyörûszép" mutatvánnyal szórakoztatott hétfô este az államfô. Azt találta ki, hogy "a nemzet színe elôtt", a parlamenti pártok képviselôi, kormánytagok, s népviseletbe öltözött parasztok körében hirdeti ki a Lupu-féle földtörvényt. A Cotroceni-be összegyûjtött társaság pedig az alkalomhoz illô áhítattal vett részt az elnöki cécón, s végighallgatta Emil Constantinescu egyértelmûen kampánybeszédét, miszerint "ezzel teljesítette a "Szerzôdés Romániával" szerzôdésben tett ígéreteit, hogy visszaadja a kommunista rezsim által eltulajdonított földeket jogos tulajdonosaiknak".
Az államfô ecsetelte az ominózus törvény kálváriáját. Kijelentette: a legnagyobb ôszinteséggel számol be a törvény sorsáról, és ezentúl sem fog semmit eltitkolni a "nép elôl", sohasem fogja véka alá rejteni az igazságot. Ezért aztán azt is kimondta, hogy az ellenzék tett keresztbe a törvénynek, olyannyira, hogy ôneki két ízben is közbe kellett lépnie. Az ügyben – ecsetelte tovább – Cotroceni-be rendelte a parlamenti pártokat, s elnöki szigorral rájuk szólt, igyekezzenek megszavazni a törvényt, ne hiányozzanak a vitákról ésatöbbi. Meg is igérték, mondta az elnök, de a PDSR szófogadatlannak bizonyult: egyszerûen nem vett részt a képviselôházi szavazáson, a szenátusban pedig tartózkodott a szavazástól. Ráadásul fellebbezett az alkotmánybírósághoz, s emiatt tartott oly sokáig a várva várt törvény elfogadása.
Ezek után figyelmeztetett, hogy választási évben vagyunk, s nem jók az ilyenszerû "pressziók". Végül pedig megköszönte Lupu képviselônek "hôsies harcát", külön köszönetet mondott a Parasztpártnak és a Liberális Pártnak (az RMDSZ-rôl nagyvonalúan megfeledkezett), s folytatta a populista szöveget azzal, hogy köszönetet mondott a parasztoknak, hogy nem szûntek meg hinni abban, hogy egyszer visszakapják földjeiket, ami íme, most, az ô aláírásával megtörténik, s véget érnek az évek óta húzódó perek, viszálykodások. Felszólította a prefektusokat és a helyhatóságokat, ôrködjenek éberen, hogy "maximálisan alkalmazzák" a törvényt és havonta készítsenek helyzetjelentést errôl.
"Történelmi" pillanat volt. Csak arról nem beszélt az elnök, hogy ezzel még távolról sincs megoldva a kérdés. Mindenekelôtt a kormánynak kell elfogadnia egy úgynevezett alkalmazási szabályzatot. Ezen kívül itt van a tél, amely mindig meglepetésszerûen tör ránk, a nagy hóban, hidegben aligha lehet földet méricskélni. Arról sem szólt egyetlen szót sem, hogy bizony lesznek még itt perek/bajok. Ugyanis nem egy helyen öt-hat igénylést is letettek ugyanarra a földterületre, hogy egyébrôl ne beszéljünk. És folytathatnánk a nehézségek, akadályok láncát, de érjük be egyelôre azzal, hogy igazán szép volt a hétfô esti nagyjelenet, s azok elôtt, akiket "megfogott" a látvány, talán javult némileg az államfô eléggé viharvert népszerûsége.
Életbe lépett az új földtörvény
1999. január 10-én Constantinescu államelnök aláírta a mezôgazdasági és erdôgazdálkodási rendeltetésû területek feletti tulajdonjog visszaállításáról szóló törvényt, amely az 1991. évi 18. és az 1997. évi 169. számú törvényt módosította. Az új törvény az 1996-ban hatalomra került demokratikus pártok – közöttük az RMDSZ – legfontosabb választási ígéreteinek egyikét valósítja meg azáltal, hogy biztosítja a kommunista rendszer által államosított vagy elkobzott termôföldek és erdôk 90%-ának visszaszolgáltatását a jogos tulajdonosoknak – olvasható az RMDSZ Sajtóirodájának tájékoztatójában.
A új törvény megnöveli a volt tulajdonosoknak visszajuttatható földterületek felsô határát. 10 hektárról 50 hektárra emeli a magánszemélyek által visszaigényelhetô mezôgazdasági területek nagyságát, és 1 helyett 10 hektárra emeli a felsô határt az erdôk esetében. Ezek szerint mindazok, akik éltek az 1991. évi 18-as sz. törvény adta lehetôségekkel, azaz visszakaptak már 10 hektár termôföldet vagy egy hektár erdôt, még legfeljebb 40 hektár termôföldet vagy hektár erdôt igényelhetnek vissza, s közben, 90 napon belül saját felelôsségükre nyilatkozatot kell benyújtsanak az eddig visszakapott földterületekrôl.
A törvény alkalmazása során a földtulajdonjog helyreállítása az eredeti terület helyén történik, ha ez lehetséges. Amennyiben nincs elég mezôgazdasági rendeltetésû földterület, akkor a község, a város, a municipíum tartalékalapjából, sôt, egyes esetekben az állam magántulajdonát képezô területekbôl kell kielégíteni a jogosultakat. Amennyiben nincs lehetôség a tulajdon természetben való visszaadására, akkor az érintett személyek kárpótlásban részesülnek.
Azoknak a természetes személyeknek, akiknek mezôgazdasági részvénytársaságoknál (volt IAS-knál) részvényesi minôségük volt, illetve akik haszonbérleti (árenda) szerzôdést kötöttek, visszakapják a szerzôdésben szereplô földterületet. Azoknak a természetes személyeknek, akiknek visszaállították a földtulajdonjogát, elôvásárlási joga keletkezik, egyrészt az ingatlanokra, mezôgazdasági épületekre, másrészt az ingóságokra, traktorokra és más mezôgazdasági gépekre, amelyek a visszaadott területet kezelô mezôgazdasági társaság tulajdonában voltak.
A most életbe lépô törvény nagy elôrelépést jelent a /1991. évi 18-as számúhoz képest, mert kiterjeszti a haszonélvezôk körét azokra a román állampolgárokra is, akik nem rendelkeznek állandó romániai lakhellyel.
Az érvénybe lépô törvény rendkívül fontos az egyházak számára, mert 1989 óta ez az elsô, amely kiterjeszti az egyházakra az államosított vagy elkobzott vagyonok visszaszolgáltatását.
Ezek szerint a püspökségek 100 hektárig, az esperességek, kolostorok, rendek 50 hektárig, a parókiák, filiák pedig 10 hektárig terjedô termôföldet igényelhetnek és kaphatnak vissza, függetlenül attól, hogy a területek több helység határában fekszenek.
A törvény hatályba lépéséig megalakult egyházmegyei központok, parókiák, kolostorok, egységesen 30 hektárig terjedô erdôgazdálkodási területet kaphatnak vissza annak a törvény által elismert felekezetnek a földvagyonából, amelyhez tartoznak, amennyiben az illetô egyház rendelkezett ilyen rendeltetésû földtulajdonnal abban a megyében, ahol az egyházi intézmény megalakult.
Az elôzô bekezdés alapján juttatott területek együttvéve nem haladhatják meg egyik megyében sem az illetô egyház által egykor birtokolt földterület nagyságát.
A magyar nemzeti közösség szempontjából rendkívüli fontosságú az, hogy az elsôsorban Székelyföldön elterjedt tulajdonformát, a közbirtokot felsô határ nélkül állítja vissza az új törvény. A közbirtok továbbra is oszthatatlan közös tulajdon marad, egyetlen tulajdoni bizonylatot állítanak ki minden közbirtok esetében, amelyen feltüntetik a tagok nevét és tulajdoni hányadát. A törvény hatályba lépésétôl számított 90 napon belül újra kell alakítani a közbirtokosságokat, amelyeket a helyi bíróságokon kell majd bejegyezni, és ezután válnak ismét jogi személlyé.
A községek, városok és municípiumok az 1997. évi 169. törvényben meghatározott okmányokban foglalt összes erdôterületüket visszakapják, amennyiben igényt tartanak arra.
Azok a fizikai és jogi személyek, akik nem tették le az 1997. évi 169-es törvény értelmében az igénylésüket, a törvény hatályba lépésétôl számított 60 napon belül pótolhatják mulasztásukat.
Megkezdôdtek a szakértôi tárgyalások
A Nemzetközi Valutaalappal való tárgyalások nagy tétje a bizalom helyreállítása – nyilatkozta Adrian Vasilescu, a miniszterelnök médiatanácsosa.
E célból a kormányfô pénteken és hétfôn találkozott a gazdasági miniszterekkel, a központi bank és az ÁTA vezetôségével a román tárgyalócsoport mandátumának véglegesítéséért. Hozzáfûzte, hogy a tárgyalások az Alap szakértôivel megkezdôdtek, a fô téma az idei költségvetés. Terítékre kerül továbbá a bérpolitika, a privatizációs és átszervezési program. Elmondta még, hogy a korábbi alkalmaktól eltérôen, amikor minden kiejtett szó számos kommentárra adott alkalmat, a mostani tárgyalások jellemzôje a diszkréció.
A költségvetéssel kapcsolatosan megjegyezte, hogy ezt a kormány a hónap végéig jóváhagyja, hogy a parlament elfogadhassa az ülésszak kezdetén. Vasilescu véleménye szerint az ország hatalmas készletekkel rendelkezik, de a kiadások is túlméretezettek. Ezért az Isarescu-kabinet célja leszorítani a fölösleges kiadásokat. Bármely kiadás csakis úgy építhetô be a büdzsébe, ha megvan a fedezeti forrása. Amennyiben a szakszervezetek pénzt jönnek kérni a kormánytól, legyenek javaslataik és megoldásaik a követelések alátámasztására – fogalmazott Vasilescu.
A kormány célja ésszerû költségvetést kidolgozni az idénre, s nem takarékosságit, mint az elmúlt években.
Vezetô EU-tisztviselôk látogatása
Romano Prodi európai bizottsági elnök és Günter Verheugen bôvítési fôbiztos szerdai és csütörtöki romániai és bulgáriai látogatása során fel fogja szólítani az EU- tagságra vágyó két tagállam vezetését, hogy ragadják meg az alkalmat a megkezdett reformok gyorsítására, a folyamat visszafordíthatatlanná tételére – jelentette ki kedden a bizottság egyik szóvivôje Brüsszelben. Prodi és Verheugen elôször Bukarestbe, majd Szófiába utazik. AzEurópai Unió tagállamainak vezetôi egy hónappal ezelôtt döntöttek úgy, hogy négy másik állam mellett ezt a két országot is csatlakozási tárgyalások megkezdésére hívják meg, feltételek nélkül. A két brüsszeli felelôs most ennek az alkalomnak a minél hatékonyabb kihasználására kéri majd a román és a bolgár vezetést.
Bizottsági források jelezték: Romániában a helsinki EU-csúcsértekezlet utánra idôzített miniszterelnök-csere nyomán "bizonyos ingadozás" tapasztalható, de ez nem ok arra, hogy az unió változtasson a tárgyalások megkezdésére vonatkozó álláspontján. Azt viszont Brüsszel nyomatékosan kéri, hogy tagjelöltjei minél részletesebben és gyorsabban dolgozzák ki a csatlakozási felkészüléssel kapcsolatos középtávú stratégiát.
Prodiék látogatása átfogó sorozat része: a bizottsági illetékesek valamennyi most meghívott tagjelölt államot fel kívánnak keresni.
Az Európai Unió jelenlegi elnöksége azt tervezi, hogy február 15-én tartja meg a most meghívott hat országgal azt a külügyminiszteri szintû találkozót, amely egyúttal a csatlakozási tárgyalások hivatalos megnyitását jelenti. Az uniós tárgyalási álláspontok tervének elkészítésére hivatott bizottságon azt még nem tudják megmondani, mely témákkal kezdôdhetnek meg ezt követôen a tárgyalások, de várható, hogy elôször a könnyebb fejezetek kerülnek napirendre, ahogy az volt a már ma is tárgyaló hat állam esetében.
A bizottság szóvivôje kedden nem válaszolt arra a kérdésre, hogy várható-e a vízumok eltörlésének ügyében elôrelépés a mostani romániai látogatáson. Uniós körökbôl az elmúlt hónapokban többször jelezték, hogy a szervezet a vízumtilalom eltörlésére készül Bukaresttel szemben, ennek idôrendje azonban egyelôre nem ismeretes.
Aggasztó helyzetben vannak a pék- és sütôipari vállalatok, mivel a déli megyékben fogytán van a búza – nyilatkozta a Rompresnek Aurel Popescu, a Rompan elnöke.
A Mezôgazdasági Minisztérium adatai szerint a múlt év végén a kenyérbúza-készlet 1,9 millió tonna volt, amibôl 1,4 millió tonna a lakossági gazdaságokban, míg a Comcereal és Cerealcom egységeiben csupán 260 ezer tonna létezett. – A lakosság nem ad el búzát ebben az idôszakban, bár 2000 lejt ajánlottunk kilónként, plusz a 300 lejes búzajuttatást. Azok a mennyiségek, amelyekre a minisztérium számít, vagy nem léteznek, vagy saját szükségleteikre szánják a gazdák, vagy nem felelnek meg a sütôipar követelményeinek – vélekedett Aurel Popescu.
Román–magyar rendôrségi megbeszélések
A magyar és a román rendôrség együttmûködésének bôvítésérôl tárgyalt Bukarestben Orbán Péter rendôr vezérôrnagy, az Országos Rendôr-fôkapitányság parancsnoka, aki hétfôn kezdett háromnapos hivatalos látogatást Romániában.
Az ORFK vezetôje Nicolae Berechet tábornokkal, a román Országos Rendôr Fôfelügyelôség (IGP) parancsnokával tárgyalt, s megbeszélést folytatott Ioan Muresan tábornokkal, belügyminisztériumi államtitkárral. A magyar rendôr-fôkapitány kedden és szerdán vidéki körutat tesz Romániában.
Orbán Péter hétfôi tárgyalásait követôen az MTI-nek elmondta, hogy a magyar és a román rendôrség kétéves együttmûködési megállapodása az elmúlt év végén lejárt. Most a megállapodás kibôvített formájáról tárgyalt a román rendôrség vezetôivel. Reményei szerint a magyar rendôrség napjára, április 24-re meghívhatja a román partnerét, s akkorra a megállapodás kész lehet az aláírásra.
A tárgyalásokon megvitatták a határ menti, a határon átnyúló és az európai térségnek ezen a részén elkövetett, a szervezett bûnözéssel összefüggô kérdéseket. Az együttmûködés bôvítésének keretében szó volt közös munkacsoport létrehozásáról. A magyar felet elsôsorban a tranzit kábítószer- kereskedelem foglalkoztatja, román részrôl pedig a privatizáció kapcsán elkövetett gazdasági bûncselekmények, illetve a bankkártya- hamisítások, a bankkártyákkal elkövetett csalások problémája iránt érdeklôdnek.
A hatvanórás sztrájk szerda déli befejezésérôl szóló "nyilatkozat értékû jegyzôkönyvet" a Vasutasok és a Mozdonyvezetôk Szakszervezetének vezetôje azonnal, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete (VDSZSZ) elnöke hosszas egyeztetés után tegnap 12.30 órakor írta alá – tájékoztatta a sajtó képviselôit Bajnai Gábor, a MÁV Rt. vezérigazgató-helyettese kedden, Budapesten.
A MÁV Rt. a délelôtti órákban állásfoglalást nyújtott át a szakszervezeteknek, amelyben többek között az állt, hogy a vasúttársaság a sztrájkjoggal való visszaélésnek minôsíti a határozott idôre szóló munkabeszüntetés határozatlan idejûvé történô átalakítását.
A kilátásba helyezett szakszervezeti lépés célja nem lehet más, mint anarchia elôidézése az országban – véli Bajnai Gábor.
A kollektív szerzôdéssel és a bérfejlesztéssel kapcsolatos tárgyalások délután folytatódtak.
A román Solidaritatea szakszervezeti szövetség szolidaritásáról biztosította a sztrájkoló magyar vasutasokat és tiltakozó levelet küldött a magyar közlekedési minisztériumnak – közölte kedden Cristian Craciun, a szövetség elnöke.
A román lapok nagy többsége rövid tényhírben számolt be a hétfôn kezdôdött magyarországi vasutassztrájkról, ismertetve azt, hogy a munkabeszüntetés milyen fennakadásokat okoz a román vasút nemzetközi forgalmában.
A Ziarul Financiar címû gazdasági napilap felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani sztrájk a legjelentôsebb szakszervezeti tiltakozó akció az Orbán-kormány hivatalba lépése óta.
A román újságok közül a Transilvania Jurnal úgy kommentálta a magyar szakszervezeti akciót, hogy a vasutassztrájkkal "Magyarország elzárta Románia Európába vezetô útját".
A Curentul szerint a magyarországi sztrájk a Kolozs megyei regionális vasúti társaságnak legkevesebb 55 millió lej kárt okoz. A National címû újság szerint a magyar vasutasok tiltakozásának a nagyváradi taxisok örülnek, mivel jelentôsen megnôtt a Magyarországra sietô utasaik száma. A lap írása szerint Budapestig 200 német márkáért vitték a nagyváradi taxisok az utasokat.
A szakértôk cáfolatai ellenére egyre terjed a lakosság körében a félelem attól, hogy január közepén – 15-e táján – pusztító erejû földrengés sújtja majd Romániát.
A lassan tömegpszichózis jelleget öltô riadalmat egy román származású amerikai "tudós", Vergil Hâncu jövendölései okozták a fôvárosi sajtó hathatós segítségével. Hâncut a tavalyi törökországi földrengés után "fedezte fel" a román sajtó. A lapok azóta rendre beszámolnak jóslatáról, amely szerint 2000. januárjának közepén a Richter-skála szerinti 7 fokot meghaladó földrengés lesz Romániában is.
A "tudós" tapasztalati megfigyelésekre alapozza jóslatát, s igazát azzal bizonyítja, hogy már több jelentôs földrengés bekövetkeztét megmondta elôre.
A lapok a jós felfedezése után arról kezdtek cikkezni, hogy Bukarestben számos hatalmas lakótelepi ház kártyavárként fog összeomlani, nagyon sok épület egyáltalán nem földrengésbiztos. Mindezt a hatóságok pontosan tudják, ám nem tesznek semmit.
Az illetékesek a sajtókampány láttán magyarázkodni kezdtek, s elismerték, hogy valóban sok épület veszélyes lehet egy erôs földrengés esetén, ám anyagi eszközök hiányában nem sokat tehetnek.
A nagy földrengés beígért napjának közeledtével ez a kérdés uralkodó téma lett a kereskedelmi televíziók adásaiban is. Az eluralkodó félelmen egyelôre nem segített az sem, hogy megszólaltak a szeizmológiai intézetek szakértôi is, akik próbálták elmagyarázni, hogy Hâncu professzor jóslatai minden alapot nélkülöznek.
Tegnap délelôtt közel két tucat személy állt a polgármesteri hivatal 1-es számú irodája elôtt, várva, hogy törleszthesse ez évi épület-, gépkocsi-, területadóját. Az ajtóban álló polgárôr igyekezett rendet tartani, s a kijövô személyek számának figyelembe vételével engedte be a várakozókat, érkezôket. A pénztáraknál hétfôn- pénteken 8-12, kedden és csütörtökön 14-16 óra között fogadják a magán- és jogi személyeket. Ez utóbbiak a polgármesteri hivatal 2-es számú irodájánál kell jelentkezzenek, ha bérleti dijakat, luxusadókat szeretnének törleszteni. Az állammal szembeni kötlezettségeket elôreláthatóan január végétôl, február elejétôl a megyeszékhelyi postahivataloknál is ki lehet fizetni. Mint Tisler Ana, a megyei postahivatal fônöke tájékoztatott, a polgármesteri hivataltól csak jövô hét közepén kapják meg a személyre szóló értesitéseket, amelyeket már másnap kézbesitenek az adófizetôknek. Egyelôre tehát csak a polgármesteri hivatal szakosodott osztályán lehet adókat, illetékeket fizetni.
Az összjövedelmi adó megállapítása érdekében az adófizetô egy évben megvalósított jövedelmei alapján kiszámítják az adóköteles alapot. Az adóalap kiszámításához az alábbi egyenletet használják:
V1 - független tevékenységbôl megvalósított nettó jövedelmek;
V3 - javak használatának átengedésébôl származó nettó jövedelmek;
V4 - román állampolgárok által külföldön megvalósított, a fentiekhez hasonló jellegû jövedelmek;
Pf - átvitt pénzügyi veszteségek;
A független tevékenységbôl megvalósított jövedelmek a következôk :
– kereskedelmi tevékenységbôl megvalósított jövedelmek;
– szabadfoglalkozásúaknak a foglalkozásuk gyakorlása által megvalósított jövedelmei;
– a szellemi tulajdonjog átadásából származó jövedelmek, amennyiben ez független módon, vagy társulás útján történik, illetve az ezzel kapcsolatos tevékenységekbôl származó jövedelmek.
A független tevékenységekbôl származó nettó jövedelmet úgy számolják ki, hogy az ezekbôl a tevékenységekbôl megvalósított bruttó jövedelembôl kivonják a jövedelem megvalósításához szükséges költségeket.
Egy költség akkor számítható levonhatónak, ha teljesíti az alábbi feltételeket:
– a független tevékenység közvetlen érdekében történik;
– ténylegesen elköltött összegnek felel meg, amely dokumentumokkal igazolható;
– a költség az adózás évében történt.
Az alábbi költségek nem levonhatók (válogatás):
– büntetések, késedelmi kamatok és szerzôdésben nem kikötött pönalitások;
– szponzorálásra, mecenatúrára, protokollcélokra, illetve egy bizonyos szintet meghaladó kiszállási költségekre kifizetett összegek;
– leltározáskor hiányként jelentkezô javak, a tönkrement, nem megtérítendô javak, illetve a romlandó anyagok esetében a megszabott romlandósági arányt túllépô mennyiség ellenértéke;
– a külföldön megvalósított jövedelemért kifizetett adó és adótartozás, illetve a jövedelmet biztosító által a jövedelem címzettjének számlájára kifizetett jövedelemadó.
A független tevékenységekbôl származó veszteségek más jövedelmekbôl kompenzálhatók, a fizetésbôl származó jövedelmeket kivéve. A külföldi veszteségeket csakis az illetô országban megvalósított más jövedelmekkel lehet kompenzálni. A veszteségeket legfeljebb öt év alatt lehet más jövedelmekkel helyettesíteni.
A nettó fizetés nagyságát a munkahelyen magvalósított pénzbeli és anyagi javakban biztosított fizetés és a személyi levonások különbsége adja. A fizetésbôl az alábbi költségek vonhatók le:
– a nyugdíjkiegészítô alapba fizetett 5%;
– a munkanélküliségi alapba fizetett 1%;
– az egészségbiztosítási alapba fizetett 7%;
– a személyi alaplevonásra számított 15%-os összeg, szakmai költségek címén, amelyet a személyi alaplevonással egyszerre biztosítanak ugyanazon a munkahelyen (800.000x15%=120.000 lej);
– személyi alaplevonás (800.000 lej);
– kiegészítô személyi levonás (minden adófizetô egyéni helyzete alapján).
A javak használatának átengedésébôl származó nettó jövedelmet úgy kapjuk meg, hogy a pénzben vagy természetben kapott bruttó jövedelemhez hozzáadjuk a tulajdonost terhelô, ám a bérlô által eszközölt kiadások ellenértékét, majd ebbôl kivonjuk a levonható költségeket (az újra kiszámított bruttó jövedelem 30%-a).
A következô részben a pénzügyi lapok bevezetésérôl szólunk.
Sikertelen – hányadik? – magánosítási kísérletnek volt a helyszíne kedden az Állami Vagyonalap megyei igazgatósága. A marosludasi Lutex cég privatizálására tett, másodjára meghirdetett kísérlet ismételten csôdöt mondott. A kendertermesztéssel és annak elsôdleges feldolgozásával foglalkozó vállalat a legkevésbé sem vonzza a befektetôket. Felea Salomiát, a Lutex igazgatóját kérdeztük: Miért?
Az igazgatónô elmondta, hogy a szezonális tevékenységû vállalatot az 1999. évi 98-as törvény elôírásai szerint átalakították, s jelenleg csupán 21 alkalmazottal rendelkeznek, termelô tevékenységük a szezon beköszöntéig megszûnt. Amint az idôjárás megengedi, hogy újrakezdjék a termelômunkát, szándékoznak ugyan idénymunkásokat alkalmazni, ám ez a vállalat nehéz helyzetén mit sem változtat. A piac meglehetôsen szûk és rosszul fizetô, a vállalat gépparkja pedig kizárólag erre a tevékenységre használható, legfeljebb az épületeket lehet átalakítani más tevékenység céljaira. A befektetôk érdektelenségét talán az is magyarázza, hogy a Lutex több, mint 3 milliárd lejjel tartozik az állami költségvetésnek, s ez akkor is nagy összeg, ha az alaptôke meghaladja a 10 milliárd lejt, a vételárról ugyanis lehet alkudozni, de a költségvetési tartozást nem szívesen engedi el a Pénzügyminisztérium.
Ami a Lutex jövôjét illeti, az teljesen bizonytalan, errôl az igazgatónô sem tudott semmit elmondani. A magánosítás politikai kényszere miatt nem kizárt, hogy a vállalatot bezárják, s az aktívumonkénti eladás a felszámolás sorsára juthat. Az Állami Vagyonalap képviselôi sem tudták egyelôre megmondani, hogy mi a következô lépés. Amennyiben úgy látják, hogy még volna lehetôség a Lutex egy darabban való értékesítésére, elôfordulhat, hogy ismét megkísérelik áruba bocsátani. Ellenkezô esetben – a hitelezôk kielégítésére – csakis a felszámolás lehetôsége maradhat. Erre azonban csak akkor kerül sor, ha a jelenlegi politikai trend nem változik meg, hisz az új kormányfô máris nagyszabású átalakításokat tervez az ÁVA-ban. Arról nem is beszélve, hogy az idén esedékes választások után ismét divatba jöhet a êNem adjuk el az országot! szlogenje.
Ez év elejétôl módosultak a hozzáadott értékadók: 0. 11 vagy 22% helyett a kirótt értékadó egységesen 19%. Illetve egyes termékek és szolgáltatások HÉA-mentesek maradtak. A pénzügyi intézkedés-csomag szerves része a profitadó 38%-ról 25%-ra való csökkenése is. Azok számára, akik eddig 22%-os értékadót fizették, ez lett volna az elsô egyértelmûen gazdasági megszorításokat oldó intézkedés, ugyanis alig-alig mûködô gazdaságunkban kevesen vannak, akiknek annyi a profitjuk, hogy komolyabban számolnának a profitadó csökkenésével. Nyilatkozatok szintjén többször is elhangzott, a gazdaság összes szereplôjének jót jelent a két intézkedés, hiszen az egyikbôl származó esetleges veszteségeket a másikból fedezni tudják. Nem vonható kétségbe: a fenti kijelentések részben fedik az igazságot, annál is inkább mivel a HÉA, ha megkésve is, de megtérül, ám a helyzet korántsem rózsás. Az érintettek többségének véleménye: nem biztos, hogy az árcsökkenés bekövetkezik.
– Végezzünk számításokat – javasolja Nagy Ernô, a tejgyár igazgatója. A korábbi 11% helyett most a tejre a HÉA 19%. Következésképpen a tejtermékek ára 8%-kal növekedett. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy közben nem áll le az árak folyamatos növekedése egyéb tényezôk, például a villamos energia vagy az üzemanyag árának emelkedése miatt. Ez pedig azt jelenti, hogy a lakosság csökkenô vásárlóerejével egyre kevesebb terméket fog vásárolni. Hiába mondják, hogy a profitadó csökkenésébôl fedezni lehet a TVA-ból adódó veszteségeket, mert ha nekem a legjobb években kevés a profitom, akkor abból lehetetlen más költségeket fedezni. Ha 55%-os haszonkulccsal dolgoznánk, akkor igen: az fedezné ezt a nyolc százalékot.
Télvíz idején különösképpen nagy érvágás ez. Nyáron esetleg haszonnal tudunk majd termelni, már ha az infláció nem lesz 40-50%.
Ami a törvény bevezetését illeti, nem panaszkodom. Nekünk viszont mindenképpen rossz, ugyanis ha túl hamar reagálunk egy változásra, mindenki bírál, ha meg késve, akkor a pénzügyiek reklamálnak. Egy hasonlattal élve úgy érzem, hogy a közkatonák halnak éhen, a középgárdát, (azaz a termelôket) meg ütik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezután sem kerülünk a csôd szélére, hiszen ennél sokkal nehezebb idôket is átvészeltünk már. De a beígért pénzügyi kedvezményekben már nem hiszek. Én a termelésben hiszek: ha megdupláznánk a termelést, 30%-kal csökkenthetnénk az árainkat, de hát nincs annyi tej, nincs annyi tôkénk, meg itt van a konkurencia. Mindazonáltal próbáljuk a termelést növelni, és valamennyit sikerült is. Összegzésképpen tehát annyit mondhatok, hogy az áremelkedés egy folyamat, amely hömpölyög és nagyon nehéz megállítani. A jelenlegi intézkedés, kedvez, meg úgy tûnik, inkább az adók növekedésének.
Biztos kiadás, bizonytalan haszon
– Egyértelmûen sújtja a HÉA- változás a turizmust – vélekedik Orbán Tibor, a Continental Rt. marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója.
– Ahhoz, hogy a helyzetet tisztán lássuk, fel kell eleveníteni korábbi rendelkezéseket. Kezdjük talán onnan, hogy amikor bevezetésre került a 3%-os hozzájárulás a turizmusfejlesztési alaphoz, akkor ellensúlyozásképpen az éppen érvényben levô 18%-os HÉA 11-re csökkent. A cél a turizmus fejlesztése egyrészt az alap által, másrészt a kedvezmények révén. A nagy érvágás akkor történt, amikor tavaly a HÉA a turisztikai egységek esetében 22%-ra emelkedett, és a 3%-os hozzájárulás is változatlan maradt. Ehhez képest valóban enyhülés a most bevezetésre kerülô 19%, de nem felejthetjük el, hogy az így nyert 3% még arra sem elégséges, hogy növekvô költségeinket fedezzük vele. És még nem is tértem ki a mûködésünkhöz szükséges alapanyagok árának HÉA- változás miatti növekedésére.
Egyszerûen fogalmazva csak annyit mondhatok, nem tudjuk csökkenteni árainkat. Vagyis szó sincs a turizmus ily módon történô fellendítésérôl. A profitadóból származó nyereségekrôl még korai volna nyilatkoznom, nem tudom, fedezik-e majd a HÉA- változásából adódó költségeinket. Egy dolog biztos, a HÉA-ra most kell pénzt elôteremteni, a profitadó csökkenésébôl pedig egy év, egy félév, jó esetben egy negyedév múlva lesz haszon, ha lesz.
– Elsô közelítésben a közélelmezési egységeknek jól jön mindkét rendelkezés. – mondja Kovács Emma, az Ema vendéglô és a Kebab tulajdonosa. – Eddig ugyanis az általunk felhasznált alapanyagok egy részére (kenyér, tej, hús) 11% HÉA vonatkozott és mint vendéglátó egység, 22%-os HÉA- kötelezettséggel a különbözetet fizettük. Most, ha egységes a HÉA, ez megváltozik, de sajnos árainkat nem tudjuk csökkenteni, hiszen az alaptermékek (kenyér, tej) már most 8%-kal drágultak. Ráadásul minden drágulás azt jelenti, hogy a lakosság vásárlóereje csökken, és ezt megérezzük. Én mindenesetre bízom abban, hogy ha a helyzet stabilizálódik, akkor a két intézkedés végül is mindannyiunk hasznára válik. Az is igaz azonban, hogy már annyiszor ígértek kedvezményeket és kaptunk megszorításokat, hogy nem árt, ha óvatosak maradunk és csak módjával örülünk. Addig pedig nem marad más hátra, mint küszködni és az átláthatatlan rendelkezés-halmazban megpróbálni tisztán látni.
– Sok huzavona után úgy tûnik, hogy Maros megyében is elkezdôdik a volt állami mezôgazdasági vállalatok privatizálása. A Megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóságon a múlt héten e témával szerveztek találkozót, amelyrôl Náznán Jenô vezérigazgató számolt be lapunknak.
– A központi vezetés szintjén, úgy tûnik, hogy az akadályok elhárultak és a decemberben megjelent kormányrendelet alapján az állami gazdaságokat magánosítják.
A tavaly a megyénkbeli állami gazdaságokban arcellánként, falvanként, határrészenként csoportosították a termôföldeket. Sikerült körülhatárolni a magán- és az állami gazdaságok földterületeit. A magánosítás elsô szakaszában a szóban lévô egységek bérbe adhatják földjeiket a folyamat befejezéséig. A múlt heti találkozón egységenként véglegesítettük a bérbe adható területek nagyságát. Ez állami gazdaságonként változik. Maroskeresztúron például összesen hat hektár termôföld, ezzel szemben Fehéregyházán 2000 ha fölötti mezôgazdasági terület adható haszonbérbe. A skála nagyon széles, ami a területek nagyságát, minôségét, hasznosítási módját illeti.
Szólnunk kell a zágori volt ámv-rôl és a marosvásárhelyi Avicoláról, amelyek bírósági végrehajtás alapján felszámolás alatt vannak. Javaikat majd árverezik, az értékesítési összegbôl fedezik adósságaikat.
A Mezôgazdasági Minisztériumban megállapodás született arról, hogy az állami gazdaságok privatizációját az elsô szakaszban egy országos vegyes bizottság irányítja, amelynek tagjai az Állami Vagyonalap, a Közterületek Országos Ügynöksége és a Mezôgazdasági Minisztérium szakemberei. Az Állami Vagyonalap képviselôi az épületek, az állatok, a gépek, a színek, a platformok értékesítését irányítják. A minisztérium és az ügynökség szakemberei a termôföldek bérbeadását ellenôrzik. Remélhetôleg tavaszig létrejönnek a megyei vegyes bizottságok, amelyek kidolgozzák a feladatfüzeteket. Az egységek lebonthatók aktívumokra, amelyek esetünkben farmokat jelentenek.
A megyénkben lévô 14 állami gazdaság közül, amint említettem, kettôt bírósági határozat alapján felszámolnak, a megmaradt tizenkettôbôl további kettôt – a maroskeresztúri Agroindustriala-egységet és a gernyeszegi Testsuin sertéstenyésztô és kutatóállomást – stratégiai jellegû egységeknek nyilvánítottak. Ez azt jelenti, hogy az állam ezekben megôriz egy bizonyos részvénycsomagot, amely alapján ellenôrzést gyakorolhat. Gyakorlatilag tíz állami gazdaság tulajdonformája változik teljes egészében a magánosítás során.
A téli ünnepek lejártával tegnap bontották le a Rózsák téri parkban a szabadtéri vásárra felállított faházikókat, amelyeknek további sorsa egyelôre még bizonytalan.
Az enyhén szólva nem túl esztétikusra sikeredett bódékról már említettük lapunkban, hogy mostantól fogva ezek váltják majd fel a szabadtéri vásárokon az elmúlt években használt sátrakat. De mire ismét használatba helyezik a fura kis építményeket, valószínûleg megváltozik a külalakjuk. A polgármesteri hivatal vezetôségének szintjén felmerült annak ötlete, hogy alakíttassák át a közönség szimpátiájának egyáltalán nem örvendô faházakat, majd ezek egy részét adják állandó jelleggel bérbe a Maros parti ócskapiac elkerített területén.
Konkrét döntés még nincs az ügyben, egyelôre a faházak átalakításának költségét mérik fel. És pontosan azt sem lehet még tudni, hogy mennyi térült meg a sárga bódék árából. Azt már említettük, hogy a megrendelt harmincból huszat vettek bérbe a kereskedôk, de közülük többen visszaléptek korábbi álláspontjukról, vagy csak néhanapján használták a faházakat, hogy mennyit fizettek értük, ezt a hivatalban még nem összesítették. Így annyi biztos, hogy az elkészítésük 135 millióba került, az átalakítás meg további pénzbe fog kerülni.
Olvasói panasz alapján értesültünk, tegnap a megyei rendôrfelügyelôség Kogalniceanu utcai útlevélosztályán kellemetlen meglepetés fogadta az ügyfeleket. A sor az udvaron kanyargott, s több mint egy óráig kellett a hidegben állni, míg sorra került valaki. Mi váltotta ki az áldatlan helyzetet? – kérdeztük Meghesan Ioan ezredest, az útlevélosztály vezetôjét.
– Január 3-tól országos szinten egységesítették a rendôrfelügyelôségek útlevélosztályainak ügyfélfogadási programját. Marosvásárhelyen eddig ugyanazon ablakocskát "osztotta meg" az útlevélosztály és a személyazonossági igazolványok készítésére szakosodott osztály a földszinten. Az új nyitvatartási rend bevezetésével, a két szakosztály mûködésében átfedések következtek be. Ezért határoztunk úgy, idôlegesen más irodahelyiségben (az információs iroda helyében) rendezzük be az útlevélosztályt – nyilatkozta lapunknak Meghesan ezredes. Emiatt kényszerültek a nem kevés pénzért útlevelet készíttetni óhajtók a hideg és huzatos kapualjba. Az ezredes hozzátette: legtöbb egy vagy két napot kell még fagyoskodniuk a hozzájuk fordulóknak, mivel megváltoztatják a személyazonossági iroda nyitva tartását, így minden visszatér a megszokott mederbe.
Hétfôn a tanfelügyelôk részvételével ülésezett a megyei tanfelügyelôség igazgató tanácsa – tájékoztatott Dónáth Árpád fôtanfelügyelô-helyettes. Az ülésen elfogadták a 2000-2001-re szóló beiskolázási tervet és a Nevelésügyi Minisztérium által kért javaslatokat terjesztettek elô a Maros megyei reprezentatív tanintézményeket illetôen. A beiskolázási tervben szerepel a megye iskolahálózata, az általános és líceumi osztályok száma, amely nem sokban különbözik a jelenlegitôl. A fôtanfelügyelô-helyettes azt is elmondta, hogy a terv összeállításánál sok tényezôt vettek figyelembe, többek között azt is, hogy idén több nyolcosztályos tanuló fog végezni, s a középiskolai osztályok számát ehhez igazítják. Ennek tekintetbe vételével a beiskolázási tervben az általános iskolát végzettek 58 százaléka számára biztosított a középiskolai oktatás.
A beiskolázási terv elbírálási határideje három hónap, így a Minisztérium válasza március folyamán várható.
Az elôzôekben a J.F.K. repülôtérig, New York nemzetközi légi kapujáig már eljutottunk. Most száguldjunk át a világvároson, amennyire persze a délutáni csúcsforgalomban száguldozni lehet. A Transbridge kényelmes államközi busza megpróbálkozott a lehetetlennel, úgy másfél óra alatt befurakodott Manhattan szívébe. A magamfajta kíváncsi turista örömére az Egyesült Államokban az autóbuszok nem kerülik el a városközpontot, ellenkezôleg, terminálnak nevezett állomásuk a downtown, a zsúfolt belváros legbelsejében van, így már New Yorkból is futólag látható rögtön a legelején mindaz, ami a leglátványosabb: útrengeteg, gépkocsiáradat, felhôkarcoló-kanyonok, reklámparádé. De most itt nem idôzünk: a körút végén ide úgyis feltétlenül visszatérünk. Ha megússzuk ép bôrrel. Mert az egymás alá, fölé, mellé, köré futó soksávos gyorsforgalmi utak labirintusában még hagyján, bár az egymást érô kocsik lüktetô oszlopában sem leányálom a vezetés, s bennebb, az East River alatt átvezetô alagútban se érzi túlzott biztonságban magát az utas, de Manhattan utcáin a közlekedés maga a pokol, gyengébb idegzetûek kerüljék. A sárga taxik, mint az ördögök cikáznak ide-oda, a békés amatôrnek, úrvezetônek semmi esélye.. Hacsak nem válik ô is ki- és beszámíthatatlan agresszívvé. A náluk ôrültebb vakmerôket a taxisok is tisztelik, riadtan engednek szabad utat nekik. De mindüknél van egy hajmeresztôbb kamikaze-kategória, a kerékpárosoké és a görkorcsolyásoké. Ezek keresztül-kasul haladnak az egyirányú avenue-k öt-hat sávja között, a legtöbbször éppen szembe az árral. Ilyenkor jobb, ha az ember eltakarja a szemét.. De valahogy mégis kikecmeregtünk, a buszokat méretük miatt valamennyire respektálják. Irány New Jersey, majd Pennysilvania. Újabb közúti alagút, a Hudson alatti Lincoln Tunel, s máris ott vannak a fizetôkapuk, melyeken túl az USA egyik leghíresebb gyorsforgalmi autóútja a New Jersey Turnpike kezdôdik vagy végzôdik (ez csupán nézôpont kérdése). Ezen a szakaszon 12 pályás, arrébb nyolc, hat, végül négysávos a sztráda. És majdnem mindig televan.
Az úthálózatról különben érdemes elmondani még egyet s mást. Többfelé jártam Nyugat-Európában, de ott sincs ehhez hasonló, annyira gazdag, átfogó és gondozott. Az Atlanti-partvidék középsô övezetében, teszem hozzá azonnal, mert mindazt, amirôl írok, ezen a vidéken tapasztaltam. Könnyen lehet, hogy az Államok más tájain teljesen másként állnak a dolgok. Államonkénti eltérések az AEÁ-nak ebben az aránylag szûk körzetében is jócskán akadnak. Egységes azonban a vélemény, hogy a keleti és a nyugati parton a legfejlettebb az útrendszer. A legfontosabb észak–déli és kelet–nyugati nagy autópályák itt találhatók. S mellettük, közöttük sok-sok más, a városok körül különösen. Van ahol mindegyre fizetni kell, ezeken az utakon gyorsabban, biztonságosabban lehet haladni, a kapuknál bármirôl azonnal felvilágosítást adnak írásban. Ha ez nem elég, sûrûn követik egymást az utak mentén a tájékoztatási központok számos ingyenes kiadvánnyal, szolgáltatással. Az adófizetô ezt joggal elvárja.
A közlekdési irányítótáblák, jelzések nem azonosak az európaiakkal. De érthetôk, sôt, a gyengébbek kedvéért az utasítást ki is írják a jelzôre, az útfelületre. "Térj jobbra!" "Csak balra!" Egyéb hasonlók. A sebességet szigorúan korlátozzák. 65 mérföld óránként a felsô határ. Kevesen lépik át. Még kevesebb az ámokfutó. A vétkeseket hamar kiszúrják, oldalról, felülrôl, akárhonnan. És nincs kegyelem, lehetsz akár az állam elnöke is. Úgy büntetnek, mint Ludas Matyi Döbrögit, háromszorosan. Tetemes pénzbírsággal, büntetôpontokkal, melyeket csak jópár kihágásmentes év törölhet, és a biztosító is megtudja a szabálysértést és a következô esztendôben már sokkal nagyobb biztosítási díjat kér a delikvenstôl. Hát ezért fontolja meg mindenki, hogyan hajt. Nem pontosítottam, mert ahány állam, annyi szabályozás van szokásban. Egyesekben már 15 éves korban lehet jogosítványt szerezni, máshol be kell tölteni a 17-et. Hogy hány esztendôs korig vezethet az ember, erre nincs rendelet.
Pennysilvania államban egyszercsak feltûnt, milyen sok gépkocsinak hiányzik a számtáblája. Mi történhetett? Kiderült, hogy ott spórolhat az autós, az elsô számtáblát nem igénylik, hátulról azonosítják a kocsikat, a rendôrautó onnan közelíti meg a szabálytalankodót. Ez is hangsúlyozandó, akárkit csak úgy, idôtöltésbôl nem lehet igazoltani. A rendôr nem azért van, hogy zaklassa, netán riasztgassa a polgárt ha kell, ha nem.
De zajlik az élet Amerikában is, vagy csak ott igazán, egyszer tanú is lettem. A Washington DC körüli gyûrûn, a rendkívül zsúfolt Belten haladtunk csúcsidôben, amikor összefüggôek a kocsioszlopok. Sávváltáskor koccantunk. A szép, új Nissan hátsó sárvédôjét egy teherkocsi horpasztotta be. Ketten ültünk a kiskocsiban, a kamionban is. Félrehúztunk, a másik is. Te vagy a hibás, meg ami ilyenkor szokás. Maroktelefonon hívták a rendôrt, jött is egy-kettô. Felmérte a helyzetet, majd elsô útja hozzám, az utashoz vezetett. Külföldi vagyok, mondtam. Nem baj. Gyengén tudok angolul. Az se tesz semmit. El kellett mondanom, mi történt, hogy történt. Ugyanígy a nagy autó utasa is. Csak azután állt szóba a vezetôkkel. Nyugodt volt, udvarias, kedves. Végül senkit se büntetett, de irányváltoztatóként mi tûnhettünk vétkesebbnek. A vendéglátó maradt a nagyobb kárral, az ô kocsijának a rendbetétele többe került, viszont büntetôpont nem terhelte a hajtásiját. És akkor ott én is voltam valaki. Nem minden nap tanúskodhat az ember Amerikában.
S ha már átugrottunk az USA fôvárosába, itt mondom el a másik kuriózumot. Ezen a sztrádán, amely megkerüli Washingtont, de több más nagyforgalmú autópályán is, a legbelsô sávon egy olyan jelzés van, mint a Renault cég emblémája. Azt jelenti, hogy sebesebben lehet haladni rajta, mint a többi sávon, de reggel 6-ról 9-ig és délután 3-tól 7-ig csak olyan jármûvek hajthatnak rá, amelyekben legkevesebb ketten ülnek. Ezzel is könnyíteni szeretnék a közlekedést, elkerülni a dugókat s az egy ember, egy autó elterjedt szokását.
Érkezésemkor a távolsági buszon ezt még nem tudtam, de azt már szürkülödôben is felfedeztem, a hosszú, forró ôszben ezerszínben pompázó pennysilvaniai táj mennyire emlékeztet a mi Transzilvániánkra. Késôbb az is nyilvánvaló lett, hogy elôttem ezt már számosan megállapították. Ott élô nemzettársainkról azonban még sokszor lesz alkalmunk szólni.
(Folytatás tegnapi számunkból)
"A lélek mélyén tûz lobog. Eleven tûz lobog. Ezért használjuk a gyertyát szimbólumnak. Oxigénje a kölcsönös szeretet. Fûtôanyaga — a szenvedés."
Orosz Katalin nem szereti, ha pszichológusnak nevezik. Saját bevallása szerint Ô: sárkányszelídítô és tudatforradalmár. Elôadását így folytatta: — Kialakult egy hosszú életkorú réteg, akár terület, ahol a korábbi évszázadokban, hogy úgy mondjam, magától nôttek be tizennyolc- húsz-huszonkét éves korukra a fiatalok, és ma ez a határ valahol tizennégytôl huszonhat, akár harmincéves korig is egy ilyen kitolódott kamaszkorrá vált, mert valahol "irtózom attól a gondolattól, hogy olyan szürke, robotszerû életet éljek, amit a felnôttek élnek". Mert olyan példát mutatunk mi, felnôttek, az idôsebb generáció, hogy nem vonzó, nem mozgatja meg a szívet és a lelket, nem mozgatja meg a szívet és az eszet, nem hív rá semmilyen szempontból, hanem egy picit mintha az a szörnyû rémálom valósulna meg, amelyet Madách olyan csodálatosan írt meg utópiájában, Az ember tragédiája Falanszter- jelenetében; ott, ahol széklábat kell Michelangelónak faragni — ott: minek vajon felnôni? Vajon megéri?
Akkor inkább jöjjön bármi. És ez a "bármi" , ez egyrészt egy elképesztôen új kultúrát teremtett meg, és ez az új kultúra a virtuális valóságban jelenik meg. Vagyis a fiatalságnak mintha elfogyott volna a föld a talpa alól; elszállt, felemelkedett, és a virtuális valóságban találja meg igazán azt az új kifutási lehetôséget, azt a teret, ami az ô lehetôségeit nyitja meg. Ennek vannak, nagyon pozitív oldalai, és vannak sajnos, nagyon szomorú oldalai.
A virtuális valóság azt jelenti, hogy valami képzeleti dolog, valami olyasmi, ami a belsô világunkban zajlik, és ennek teremtôdik meg technikai feltétele, kémiai feltétele; hogy valahol a belsô világomban vagyok én egyedül — hiszen a belsô világomban csak egyedül tudok lenni, még véletlenül sem tudok ketten lenni belül; ahhoz, hogy ketten legyek valakivel, s valamiféle egységet alkossak, hogy néhányunkkal közösséget alkossak, ahhoz ki kell a belsô világomból lépni, a kezemet kell nyújtani, szavakat kell mondanom, és ezek a szavak és ezek a gesztusok üzenetként jutnak el a másik emberhez és építenek fel emberi kapcsolatokat. — Nos, ezekben a gesztusokban, ezekben a szavakban csökkent le a képességünk, vagyis kommunikációs hiány van, tízezrek és százezrek képtelenek kifejezni magukat, mert aki tanította ôket, az a televízió arctalan képsorozata volt... (Én itt most budapesti fiatalokról beszélek, ôszintén remélem, hogy akik itt élnek, még nem jutottak el ebbe az áldatlan helyzetbe.) Nem tudják kifejezni önmagukat azért sem, mert az iskolában a dolgozatírás vette át a felelésnek a helyét, s nem tudják kifejezni azért sem magukat, mer’ az olyan "égô" dolog. Ismerik már ezt a kifejezést a fiatalok? Az "égô" azt jelenti, hogy baromi szégyenteli dolog, és hát…nem. Mondjak valami rosszat? Fájdalmam van? Nem. Pléhpofa. Na de még azt sem fejezzük ki, ami öröm. Az is olyan "égô" dolog. Vagyis bevonulunk a belsô világunkba, és ott "zajlik" nagyon-nagyon sok minden. És ehhez a felnôttek, az elôzô generációk mindent megtesznek, hogy kiszolgálják, mert így elszigeteltségben lehet tartani, féken lehet tartani a fiatalságot, manipulálhatóak, és veszélytelenné válnak. Azaz: nem veszélyeztetik az idôsebb nemzedék(ek) pozícióit, hatalmát, érdekeit. Én most nem fiatalok programbeszédét mondom, természetesen vannak ötleteim, hogy mit lehet tenni ez ellen; de azért megkérdem: tulajdonképpen mi zajlik itt? Rántsuk le a leplet a valóságról. Mondjuk ki, hogy a király meztelen. Most nem egy kisgyerek mondja ki, hogy a király meztelen, hanem a tudomány mondja ki, amely egyre elôbbre és elôbbre lép, és amelyet szintén már megpróbálnak elhallgattatni.
A virtuális valóság: mi az? Elsôsorban a televízió. Ott van a gyönyörû nagy képernyô, színes; profi dolog zajlik benne. Hihetetlenül vonzó. Semmiféle megerôltetésre nincs szükségem, ha unatkozom, kinyitom, csatornák tízei állnak rendelkezésemre, s válogathatok színesebbnél színesebb, gyönyörûbbnél gyönyörûbb, az én ízlésemnek leginkább megfelelô mûsorok között. Ennek mi az eredménye? Szépen bezuhantam a saját "belsô valóságomba", s a férjem, aki ott ül mellettem, talán még ennyit érez belôlem (érintési gesztus a fizikai jelenlét igazolására), de ennél többet aztán nem sokat.
A másik ilyen virtuális valóság az alkohol. A nikotin. És egyre inkább: a kábítószer. Mi történik, amikor megiszom néhány deci bort? Sört. Pálinkát, brandyt, whiskyt, széles a kínálat. Amíg csak egyet iszik az ember, az oldja a szorongását. Ha valaki elég strapabíró, kettôt is megihatik. De amikor már hármat s ötöt, nyolcat iszik meg, egyrészt a pénztárcája nem biztos, hogy bírja, másrészt elvágja magát a külvilágtól.
Tehát a belsô világunkba való bevonulást meg lehet teremteni kémiai szerekkel is. És e vonatkozását tekintve semmiben nem különbözik a kábítószer és az alkohol. Erre akkor döbbentem rá, amikor egy tévécsatornán rátaláltam egy kábítószeres mûsorra (a Discoveryn szoktak lenni ilyen rendkívül új hangvételû mûsorok), és egyik indokínai országból az államtitkár, miniszterhelyettesi rangban levô ember, az európai riporterrel vitatkozott. Azt mondta neki: amíg ti az alkoholbetegségeket eltitkoljátok, addig én miért vegyem el az én embereimtôl azoknak az életlehetôségeknek a kilátását, amivel a kábítószert termelik? S erre teljesen megdöbben a riporter. Ugye, hogy egy legális, államilag támogatott program, vagyis az alkoholizmus és a kábítószerélvezés — egy lapra kerül. Egyenrangú vitatémává válik. Nem tudom, ki van vele tisztában, statisztikák bizonyítják: ma a kardiovaszkuláris, vagyis szív- érrendszeri betegségben elhalálozó emberek ötven százaléka az alkohol miatt hal meg. Mert a szívét és az érrendszerét teszi tönkre az alkohol. Tisztában vagyunk vele?
Az idegrendszeri megbetegedések jelentôs, harminc-negyven- ötven százalékáért az alkohol közvetlenül felelôs. Tisztában vagyunk vele?
Az nem igaz, hogy csak úgy, bármit tehetünk magunkkal. Hogy bármennyi alkoholt, pusztán azért, mert még a zöldségesnél is lehet kapni, azt megihatjuk. S akkor még nem beszéltem arról, hogy micsoda lelki sivárságot él át az a kisgyerek, aki az alkoholista szülôk mellett nô föl. Hogy mi az, amit nem kap meg. Tehát egyik generáció tovább halmozza a bajt s a nyomorúságot a következôre. És ebbôl a szempontból a kábítószer-élvezés, csak azért, mert illegális, semmivel sem jobb. Az biztos, hogy gyorsabban öl, mint az alkohol. Ez kétségtelen. Énszerintem sem az alkoholnak, sem a kábítószernek nem lenne szabad legalitást adni. De addig, amíg állami monopólium, és embereknek haszonérdekei fûzôdnek ahhoz, hogy cigarettával és alkohollal öljük magunkat, addig nyilvánvalóan ebbôl nem lehet kilépni. És ez megint egy olyan kép, ahol a fiatalok ártatlanul vonulnak be; az elsô poharat, az elsô cigarettát nem azért veszi a fiatal a kezébe, mert ízlik neki. Egyetlen kisgyereknek sem ízlik sem az alkohol, sem a cigaretta. Kipróbáltátok biztos, mindannyian. Akkor még nem ízlik. De aztán jön a tizenötödik, tizennyolcadik életév, amikor a státusszimbólumnak ezek az egyszerû megjelenési formái válnak fontossá, és innen kezdve megtapasztaljuk azt, hogy ha egyszer valami probléma van, akkor a helytállás helyett ezzel kiléphetünk a probléma érzésébôl. Nem a problémából lépünk ki, amikor alkoholhoz nyúlunk és elkábítjuk magunkat. A probléma ott marad, sôt: nô! És egyre nagyobbra és nagyobbra dagad.
Hanem kilépünk a probléma tudomásul vételébôl. Már nem érezzük, hogy probléma a probléma. Ezért mondom, hogy a virtuális valóságba lépünk be az alkoholon keresztül.
S aztán van még a "nagy információs sztráda", amit mindannyian ismerünk, úgy hívják, hogy internet, úgy hívják, hogy virtuális játékok. Amikor leülünk a számítógép képernyôje elé, és teljes mértékben átadjuk magunkat ennek az élvezetnek, és olyan rabságba esünk, amibôl szinte nem lehet felébredni. Az az ember, aki naponta három- négy óra hosszát ott ül a televíziós ernyô elôtt, az kába, tehetetlen, géphipnózisba merül. A játékautomaták áldozatai hasonlók a kábszeresekhez. A számítógépezés a ludas abban, hogy Magyarországon ötszörösére nôtt a gyermekkori epilepszia.
És még nem szóltam a vásárlási szenvedélyrôl, a reklámhipnózisról, mely szintén része ennek a virtuális valóságnak; meg a média megannyi hókuszpókuszáról, a "nyerô" játékokról, a bingózásról, satöbbi.
Elôadása végén feltette a kérdést Orosz Katalin: Van-e, és hol — az alternatíva? Van valakinek ötlete?
A természet és a lélek újjáépítése, rekultiválása a cél. A lebetonozott, agyongyomirtózott, hajszálcsövességétôl megfosztott termôföldet újjáéleszteni: van-e hozzá erô, akarás, hatalmi rábólintás, a "multik" ellenállását vajon ki és mikor töri meg? Lesz-e ökofalu, ökotáj, ökorégió, öko-Európa ?!
Gyermekeink, a fiatalok helyett nem vállalhatjuk fel a problémákat. A gyermeknek meg kell szereznie a maga saját keserves tapasztalatát ahhoz, hogy megfelelô választ adjon az élet kihívásaira. Nem tudjuk — és nem is szabad — "megvédenünk" ôket a csalódásoktól. Hogy magunk is bírjuk a "gyûrôdéseket", afféle lelki body buildinget, léleképítést kell(ene) végeznünk. Akkor válok céltalanul sodródó emberré, ha nem tudom, mit akarok. Az öröm pszichológiája, a transzperszonális pszichológia azért beszél a fájdalomról, a szenvedésrôl, hogy tudjunk vele valamit kezdeni. Az elevenség, a tûz, a kölcsönös szeretet — ezeken van a lényeg. Hogy felvállalhassuk mindazon értékeket, amelyek ismét emberivé, lakhatóvá teszik a világot, a társadalmat pedig igazi közösséggé. Értékeink: az alkotás, a kreativitás, az élet tudása, a közösségépítés, a belsô képesség megélni a létet, a cselekvés és a létezés szimbiotikus harmóniája, mely akkor jöhet létre, ha így állunk, két lábbal a Földön. És ha "indiánszívû emberek" találnak egymásra, ha felismerik egymást, és visszamosolyognak. A nagyvárosi dzsungelben az eligazodást nem az említett "nagy rendszerek", nem a virtuális valóság megannyi szemfényvesztô "csodája" adja, hanem a kommunikációt segítô, alakító kisközösségek, szervezôdések, mint amilyen például az Egészség Forrás Alapítvány, melynek részérôl Bartha Katalin is részt vett az Életfa januári találkozásán, vagy a Magyar Transzperszonális Egyesület (Társaság) Budapesten. (El ne felejtsem: ott ült a szônyegen a fiatalok, Bartha Katalinék mellett Tatabánya szintén fiatal polgármestere is, Bencsik János; aki minden bizonnyal ugyancsak az indiánszívû magyarok törzsébôl származhat.)
Pszichológiára pedig addig lesz szükség, amíg össztársadalmi tudássá nem válik. Orosz Katalin idô-tippje: legalább száz év. De a fiataloknak ezt üzeni ez a törékeny testalkatú — ötvenkét kilós, százhatvanöt centi magas, a nyáron tölti az ötvenet —, rendkívül rokonszenves tudós: — Ne féljetek álmodni. El kell engedni a fantáziát. Azokból váltak igazi sikeremberek, akik gyermekkorukban álmodoztak. Az álmok jelzések is a kozmosz felé, ahonnan energiát kapunk, hogy felnôtt korunkban megvalósíthassuk az álmainkat.
Kiss Dénes mûsorából ennél többet is megtudhat az érdeklôdô. Péntekenként, délután négy óra tíz perctôl érdemes külön is odafigyelni a Marosvásárhelyi Rádióra.
Nem hittem volna, hogy létezik mifelénk még olyan madársûrûség, mint amilyent a város víkendtelepén láttam valamelyik éjszaka. Valósággal elképesztett, sokkolt. Aki nem hiszi, álmatlanságában jó levegôn kisétálhat. Fürtökben lóg a varjú az ágakon, tízezerszám.
Társas állat, ahol megtelepszik, ott vége a csendórának, ám éjszaka mégsem hangos a zsinat, egy kukk sincs. Jól nevelt varjak, gondoltam, de elképedésemhez társult máris minden madártudományom. Tudom, nem a mi varjaink. Ez a populáció Észak-Európából, a Balti- tenger térségébôl húzott kontinensközépre, valamivel lejjebb esetleg, ha pontatlan a tájolásom. A mi varjaink általában délebbre szállnak. Természetes szerzôdést kötnek egymás közt téli telelésre. Szép, mégiscsak szép a varjútolerancia ebben az agresszív világban. Igen, a varjútolerancia, legalább.
A madártani kutatók azt mondják, eltûnt az uhu, nincs varjúpecsenyére éhes bagolysuhogás, oda a természetes egyensúly, ellenben van mifelénk egy úgynevezett Gloria- effektus, mert az arató-cséplô gépek 20 százalékos szemveszteséggel üzemelnek. Én azt mondom, mifelénk ez sem lehet szempont, hiszen hol vannak már a széles búzaföldek? A címerekbôl kikopott a varjú is, kikopott a búzakalász... Az ornitológusok azt mondják, a varjúsûrûség összefügg a szeméttelepek korszerû vagy korszerûtlen kezelésével. Azt hiszem, itt megállhatunk néhány varjúszóra.
Nincs ellenszenvem semmiféle állat iránt, megférhetnek tôlem a telepen, csakhogy mégis úgy vagyok ezzel, hogy azt mondom inkább a varjúnak: hess el innen, madár.
A szeméttelepre? Skandináviába? Mediterrán szirtekre? Nem tudom, hova. Háládatlan az ember.
Szép az emlék, amikor még apám az eke szarvát fogta, mögötte az omló barázdákon ott volt az egész nemzetség, és jól megvoltunk egymással. Csakhogy azóta eltörött a cserép vizeskorsó, a boronát, az ekét az eszterhéj alá akasztottuk, azt mondtuk, még nem vágjuk fel, ott verje az esô. És tippant lett a kenyér.
Kár, kár, kár, mondtam a varjaknak, azok pedig nem szóltak a fáról. Nem tudnak nyelveken, mondom, nem etnovarjak ezek, bezzeg kirühelôdtek a szeméttelepeken.
A Népújság január 5-i számában egy rövid cikk jelent meg Keresztes Gyula tollából. A cikket figyelemre méltónak tartottam, mivel építészet-történeti munkáiról jól ismert marosvásárhelyi honatya, a város díszpolgára ezúttal egyháztörténeti kérdést ismertet velünk.
De már elsô mondata mesterkéltnek tûnt. A reformáció eseményérôl ír, akkor, amikor az egy több évtizedig tartó eseményfolyamat volt. Jobban hangzott volna, az "esemény" nélküli mondat. De ami e sorok írására késztetett, az a következô kijelentés volt: "A reformáció után a felvilágosult hívek az evangélium igazságait fogadták el, s követték a megtisztult vallások valamelyikét." Szerinte – tehát – a nem "felvilágosult hívek" megmaradtak a tisztátalan (mocskos) katolikus hitben; a katolikusok nem ismerték (el) az evangélium igazságait (az evangéliumi tanokat); a "felvilágosultak" valamilyen módon, esetleg találomra, a "megtisztult vallások"valamelyikéhez szegôdtek.
Nesze neked reformáció-történet! S mindezt egy tudós írja egy demokratikus napilapban, nemcsak az átlag olvasó, hanem nekünk, a múltismeret útvesztôiben valamelyest jártasok számára is. Mondd, Gyula bácsi, melyik lett a legtisztább közülük, a lutheránus, a református, vagy az unitárius? Vagy mindenik patyolattisztává vált? És a régi, vagyis a katolikus, tisztátalan maradt? Gondolom, ezt a badarságot nem hagyják szó nélkül vallástörténészeink sem.
Nem sokkal sikerültebb a cikk negyedik mondata sem, ahonnan megtudjuk, hogy: "A reformáció következményeként jött létre a lutheránus, a református és az unitárius vallás, melyeket keresztény vallásként tartottak nyilván." Hogy a reformáció adott történelmi körülmények, események és feltételek között azok következményeként jöhetett létre, történelmi valóság. De hogy a protestáns vallások a reformáció következménye volnának, azt nehezen tudom elkönyvelni. Ezen vallások megjelenése maga a reformáció, illetve annak terméke, nem pedig következménye. A mondat utolsó szavaiból pedig megtudjuk, hogy ezek a vallások keresztények voltak, annak "tartották nyilván". Erre önkéntelenül felmerül a következô kérdés: Mi lett velük? Eltûntek? Most már nem tartják ôket keresztényeknek, ha még léteznek?
A cikk második része eseményfelsorolás. Mindjárt az elsô adat tudomásunkra hozza azt a szenzációs hírt, hogy Bocskai István már 1557. január 1-jén Erdély fejedelme volt. Szegény Bocskai! Mit szólna, ha megtudná, hogy 49 évvel megvénítették (uralkodását annyival elôretolták). Ô ugyanis 1605. február 21. – 1606. december 29. között uralkodott Erdélyben mint fejedelem. A "fejedelem" cím Erdélyben egyébként a szerzô által említett évnél egypár évtizeddel késôbb jelent meg. János Zsigmond, aki 1571-ben halt meg, "választott király"-ként uralkodott. Utódja Báthory István vajda volt. Csak lengyel király korában (1575–1583) kezdte magát fejedelemnek tituláltatni. A helyette Erdélyben kormányzó Báthori Kristóf (1575–1581) ugyancsak vajda volt. Fia, Zsigmond is uralkodása elején a vajda címet viselte. Csak 1588-ban választották hivatalosan is fejedelemmé. Utódai, a helytartói és fôkapitányi címmel uralkodó Mihály vajdát kivéve, mind választott fejedelmek voltak, köztük Bocskai is.
A következô három eseményfelsorolás is korrigálást kíván, mivel túl egyoldalú beállítottságúak. Ezekrôl azonban nem kívánok most szólni. Esetleg akkor, ha a szerzô óhajtja majd.
Tisztelettel
Tíz évvel ezelôtt alakult meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az RMDSZ létrejötte arra kínált lehetôséget a kisebbségi elnyomás szorításából szabadulni kívánó nemzeti közösségünknek, hogy végre megfogalmazza, képviselje és érvényesítse az emberi méltóságot biztosító lét feltételeit. Szövetségünk sok százezer romániai magyar közös reményét, óhaját és akaratát jelenítette meg.
Magyarságunk a diktatúra kalodájából szabadulván azonnal és átfogóan, gyakorlatilag egyidejûleg hozta létre szervezeteit. Amikor 1990. január 6- án Kolozsváron sor került az elsô országos tanácskozásra, már százezres nagyságrendû volt a beiratkozott tagok száma. Lehetetlennek tartjuk, ilyen körülmények között, az alapító tagok körének a meghatározását. Az RMDSZ igazi alapítójának számít minden magyar, aki 1989 végén és 1990 elsô napjaiban szövetségünk tagjává vált.
Minden olyan kísérlet, amely néhány személyre kívánja leszûkíteni az alapítók körét, hamis és sérti mindazokat, akik az elsô hívó szóra csatasorba álltak. Ha valaki alapítókat keres szövetségünk keretein belül, annak erkölcsi kötelessége kikérni mindazon helyi közösségek véleményét, amelyek ebben a nagy önmagunkra ébredésben szerepet vállaltak és képviselôiket elküldték az elsô országos, kolozsvári találkozóra.
Vitathatatlan, hogy vannak személyek, akik meghatározó szerepet játszottak a szövetség megalapításában és tevékenységében. Ezen személyek érdemeit az RMDSZ hiteles döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselôk Tanácsa, határozata értelmében, a helyi szervezetek javaslatára természetesen elismerheti.
Vitathatónak tartjuk viszont, és a szövetségen belül feszültséget gerjesztônek értékeljük, ha az SZKT megkerülésével bárki önkényesen kiválasztott "alapító tagnak" kitüntetést osztogat (adományoz).
Pillich László, dr. Papp Kincses Emese, Vekov Károly, Tôkés András, Hajdó Csaba, Tôkés László, Katona Ádám, Fülöp G. Dénes, Kincses Elôd, Kolumbán Gábor, Kónya- Hamar Sándor, Mátis Jenô, Somai József, Egyed Péter, Kerekes Sándor, dr. Csapó József, Bodó Barna, Farkas Zoltán, Szabó László, Bitay Levente László.
Romániában 2,9 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak decemberben, a novemberi 4 százalékos havi drágulás után. Tavaly havi átlagban 3,7 százalékkal emelkedtek az árak Romániában. December végén 54,8 százalékkal voltak magasabbak a fogyasztói árak, mint 1998. december végén, amikor 40,6 százalékos 12-havi drágulást mértek. Decemberben a az élelmiszerárak 4,1 százalékkal, a szolgáltatások tarifái 2,5 százalékkal, az élelmiszereken kívüli fogyasztási cikkek árai 1,3 százalékkal emelkedtek novemberhez képest. Egész évben 36,7 százalékkal drágultak az élelmiszerek, 94,7 százalékkal a szolgáltatások és 60,2 százalékkal az élelmiszereken kívüli fogyasztási cikkek – jelentette a statisztikai bizottság kedden.
Az egyetem ügyérôl tanácskoznak az egyházi vezetôk
Az erdélyi magyar történelmi egyházak egyik legfontosabb feladatuknak tekintik az Erdélyben létrehozandó önálló magyar felsôoktatás létrehozását. A december 3-i találkozó után, az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak vezetôinek állandó értekezlete újabb tanácskozásra gyûl össze január 13-án, csütörtökön, a kolozsvári Bethlen Kata Diakóniai Központban. A megbeszélés célja az erdélyi magyar egyetemmel kapcsolatos alapítvány kuratóriumának megválasztása és a hivatalos bejegyzési procedúra elindítása. A Gyulafehérvári Római Katolikus Fôegyházmegye képviseletében dr. Jakubinyi György érsek és Potyó Ferenc általános érseki helynök vesznek részt – közli a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Sajtóirodája.
Ünnepi püspöki mise Kisinyovban
Vízkereszt napján, Rómában szentelték püspökké Anton Cosa apostoli kormányzót, aki a jászvárosi egyházmegye segédpüspökeként Petru Gherghel püspök mellett teljesít szolgálatot. Az újonnan felszentelt egyházoi elöljáró január 15-én, délben 12 órakor Kisinyovban mutatja be ünnepi püspöki miséjét, melyen a gyulafehérvári fôegyházmegyét Ôexcellenciája, dr. Jakubinyi György érsek és Msgr. Tamás József segédpüspök fogja képviselni.
Franciaország határai mentén több száz külföldi kamion vesztegelt hétfôn, hiába várva arra, hogy beléphessen. A francia kamioncégek tulajdonosai úttorlaszokkal állták útjukat, hogy így tiltakozzanak a 35 órás munkahét bevezetése, illetve a dízelüzemanyag árának emelése ellen. Kedden, mint az akcióban részt vevô cégtulajdonosi szervezetek közölték, folytatták az akciót, amely a szomszédos országokban aggodalmakat váltott ki. A szárazföldi és a tengeri határállomásokat egyaránt érintette a blokádmozgalom: Németországból, Belgiumból, Luxemburgból, Spanyolországból, Olaszországból, Svájcból, de Nagy- Britanniából és Írországból se engedték be a francia területre tartó, vagy azon át tranzitálni szándékozó kamionokat. A blokádot "szûrô" jelleggel szervezték: a kamionok kifelé mehettek, mint ahogy az egyéb jármûvek befelé irányuló forgalmát sem akadályozták, legalábbis elvben.
Teljesen leégett hétfôn éjjel a budapesti városligeti Globe Színház, a lángokat másfél óra alatt tudta eloltani a kivezényelt mintegy száz tûzoltó – tájékoztatta a tûzoltóság sajtóügyeletese az MTI-t kedden hajnalban. Az V. kiemelt fokozatú tûzhöz néhány perccel éjfél elôtt riasztották a tûzoltókat, akik 30 gépjármûvel vonultak a helyszínre. Az oltást nehezítette, hogy az épület belsejében több PB gázpalack felrobbant. A lángokat röviddel fél kettô után tudták megfékezni, ám az épület így is porig égett. Az anyagi kár jelentôs, személyi sérülés nem történt. A tûz okát vizsgálják.
A Zürichben hétfôn este lezuhant Saab-340-esen hét utas és háromfônyi személyzet volt. A szerencsétlenséget senki sem élte túl. Az utasok között négy német, egy francia, egy spanyol és egy svájci állampolgár volt, a gép pilótája moldáviai, másodpilótája szlovák, a légikisasszony francia volt. A gép lezuhanásának okára továbbra sem derült fény: egyelôre egyik fekete dobozt sem találták meg a gép egymástól többszáz méterre heverô roncsdarabjai között.
Lövések a moszkvai amerikai nagykövetségnél
A moszkvai amerikai nagykövetség területére hétfôn egy ittas orosz katona hatolt be, s megpróbálta elkötni az egyik gépkocsit. A randalírozót csak fegyverrel sikerült megfékezni, s a lövöldözésben az orosz katona megsebesült. Errôl az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség számolt be az orosz katonai ügyészség név nélkül nyilatkozó forrásaira hivatkozva. Orosz részrôl "garázda behatolásnak" minôsítették az esetet, amelynek következtében jelentôs károk keletkeztek a nagykövetség gépkocsiparkjában. A moszkvai amerikai nagykövetséget egyébként fokozott rendôri erôk ôrzik a legutóbbi, tavaly márciusi végi lövöldözés óta. A nagykövetség a karácsonyi és újévi szünet után éppen hétfôn újította fel a vízumok kiadását az orosz állampolgároknak.
Bacsó Péter életmûdíjat kapott
Bacsó Péter filmrendezôt életmûdíjjal tüntették ki az Isztambulban második alkalommal megrendezett, A mozi és a történelem találkozása címû filmfesztiválon. A törökországi városban 1999. december 27. és 2000. január 6. között tartották a filmes seregszemlét. A fesztiválon a magyar alkotó munkái közül levetítették a Tanú, a Megint tanú, valamint a Titánia, Titánia címû filmeket.
Influenzajárvány Lettországban
A lettországi influenzajárvány eddig öt ember életét követelte – jelentették hétfôn orvosi források Rigában. Lett illetékesek szerint a hét végén százezer lakosra már több mint száz influenzás megbetegedés jutott. A járvány a közintézményeket, vállalatokat sem kíméli. Több színház kénytelen volt törölni elôadásait a színészek megbetegedése miatt. Az AFP jelentése szerint a rigai iskolák többségében meghosszabbították az újévi szünetet a járvány következtében.
A miniszterelnöki feleség is bliccelni kényszerült
Londonban Cherie asszony, Tony Blair brit miniszterelnök felesége bliccelni kényszerült egy Lutonba tartó vonaton, amiért ki kellett fizetnie a 10 fontos bírságot. Tette ezt hétfôn reggel egy bírósági tárgyalásra tartva, amelyet ô vezetett a London közeli Lutonban. A BBC híradása szerint a család vasárnap késô este tért vissza portugáliai szabadságáról, és a hétfô reggeli rohanásban a bírónô elfelejtett "pénzt cserélni". A londoni pályaudvaron vette észre, hogy tárcájában csak portugál escudo lapul, ráadásul nem mûködött az az automata sem, ahol hitelkártyájával vásárolhatott volna. Lutonban viszont nem kezdôdhetett meg a tárgyalás nélküle, így jegy nélkül szállt vonatra. A lutoni pályaudvaron Cherie Blair "bevallotta" a személyzetnek, hogy nem vett vonatjegyet, kérte a bírság kiszabását, és megváltotta a visszaútra szóló jegyét.
Pénteken, január 14-én du. 17 órakor kerül sor a Kultúrpalota kistermében Markó Béla A feledékeny Európa címû kötetének bemutatójára, amely a Mentor Kiadó könyvújdonsága. A könyvet bemutatja és a szerzôvel beszélget Káli Király István.
Elsô, bemutatkozó kiállításával lép a közönség elé a fiatal Bányai Emese Réka. Január 14-én, pénteken este 6 órakor a Bernády Kultúrközpontban vállalja a megmérettetést, mintegy huszonöt festményével bizonyítva tehetségét, színérzékét. A megnyitón a pályakezdô vásárhelyi mûkedvelô alkotó munkáit Nagy Miklós Kund és Vasile Muresan ajánlja a jelenlevôk figyelmébe.
Bolyai János-emléktábla Marosvásárhelyen
A marosvásárhelyi Papiu és a Kôrösi Csoma Sándor utcák keresztezôdésében levô, a Bolyai János hajdani házának helyén levô épületre emléktáblát tesz a Bolyai Társaság, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság és a Marosvásárhely Baráti Társaság. Az ünnepélyes leleplezésre január 28-án délután 3 órakor kerül sor.
Ma délben a megyei tanács épületében megbeszélést tartanak azok a tanácsosok, akik a múlt évben a Kínai Népköztársaságba látogattak. A tanácskozás célja a Xang-Si tartomány és a megyénk képviselôi között létrejött protokollban rögzített kapcsolatok gyakorlati elômozdítása.
Mintegy 10-11 játszótere van Marosludasnak, de elhanyagoltságuk miatt a gyerekek nagy ívben elkerülik ôket. Ezen helyek rendbetételét tûzte ki célul Teognosti Sorin, a település polgármestere. Az év folyamán csinosítják a fôtéri parkot, s lenyesik a fák koronáját. Egymilliárd lejt fordítanak a város útjainak kövezésére és aszfaltozására. A polgármester tájékoztatása szerint 1999-ben ugyanannyit költöttek ezen munkálatokra. Tovább folytatódnak Marosludas keleti részének csatornázási munkálatai, s idén elkészül az Eminescu negyed és a Maros jobb oldalán levô utcák csatornahálózatának megvalósíthatósági tanulmánya is. Tervben van a városnak egy új, korszerû telefonközponttal való felszerelése is, amely lehetôvé teszi majd a telefonvonalak bôvítését.
Csütörtökön délután 3 órakor szerkesztôségünk – Dózsa György utca 9. szám, II. emelet, 76-os szoba – jogi tanácsadót tart. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az iratokat arról az ügyrôl, amellyel kapcsolatban a szakember tanácsát kérik.
Kerekes Károly parlamenti képviselô január 14- én, pénteken délután 3 órakor fogadóórát tart az RMDSZ szászrégeni székházában.
A 3 Sud Est és az Oh MaMa együttes január 15-én, szombaton a megyeszékhelyen koncertezik. Az este 7 órakor a Sportcsarnokban kezdôdô elôadásra jegyeket a Kultúrpalota és a Sportcsarnok jegypénztáránál, valamint a Zebra zeneboltban válthatnak az érdeklôdôk.
Január 14-én Holtmaroson, 16-án, vasárnap Nyomáton, míg 23-án Nyárádszentimrén vendégszerepel a Maros Mûvészegyüttes. Az Ide lábam, ne tova címû zenés-táncos népi mûsort valamennyi alkalommal este 7 órakor a helybeli mûvelôdési otthonokban viszik színre. Énekel: Bôr Hunyadi Csilla. Zenekarvezetô: Moldován Horváth István.
Már folynak az elôkészületek a Szovátai Napok megszervezésére. A január 28-30-ra tervezett rendezvény programjában díszpolgár-avatás és történelmi elôadások szerepelnek. Ugyanezen alkalommal kötik meg a lengyelországi Brzesko várossal a testvértelepülési szerzôdést. Meghívást küldtek Szováta hat magyarországi testvérvárosa önkormányzatának is. A Napok sportrészére, a Téli Játékokra tematikus versenysorozatot terveznek, Rapsonné vára címmel. Ezenkívül síversenyt tartanak. A Napok több helyszínen zajlanak: polgármesteri hivatal gyûléstermében, a sípályán, valamint a Patakmajor közelében levô Kicsi Mezôn.
A tegnap hajnali fél ötkor a harasztkereki (Ákosfalva község) 107. szám alatti gazdasághoz riasztották a vásárhelyi tûzoltócsoportot. A B. Ödö