|
LII. évfolyam 7. (14363) |
2000. január 11., kedd |
Felemás, nem távlatokban kidolgozott, sebtében alkalmazott oktatási reformunk számtalan esetben bizonyította vérszegény életképességét. A tankönyvek java része korban az ôket forgatókkal versenyez, a számon kérés módja a régi, a tananyag hatalmas és emészthetetlen – mintha most is sokoldalúan képzett embertípust akarnánk kialakítani, a sok szék közt a pad alatt módszerével –, az óraszám fárasztóan sok, választási lehetôség nincs a tantárgyak között. Ez egyfelôl. Másfelôl: máig rendezetlen a káderek méltányos bérezése, amivel nemcsak az elégedetlenségüket lehetne megszüntetni, hanem érdekeltté is tenni ôket, hogy versenyképessé, a követelmények szintjére tornásszák magukat, hogy ne közömbösen és a megszokott rutinnal tegyék a dolgukat. És most újra sztrájkkal fenyegetnek, ha a kormány nem áll kötélnek. Az pedig nem áll, mert üres tarisznyában hiába kotorász. A diáknak pedig hamarosan érettségi vzisgára kell állnia, felvételiznie. A követelt tananyag jelentékeny részét órán nem beszélik meg, nincs idô a magyarázatra. Ha zseni, vegye át ô maga, ha képtelen, legalább kirostálódik. Természetes szelekció. Csakhogy, egy dologra nem gondol senki. Hogy ha már mi magatehetetleneknek bizonyultunk jobbítani a helyzetünkön, akkor ezt a gyerekeinktôl várjuk majd el. Az agyonhajszolt, túlzsúfolt, kifárasztott, gyakran elhanyagolt, "elnapolt" ifjúságtól, akiken a sérelmek megtorlása csattan.
Milyen erkölcsi alapon?
Értesülésünk szerint jól érzi magát az a 49 éves marosvásárhelyi illetôségû férfi, akin a Marosvásárhelyi Szív- és Érsebészeti Központban pénteken délután dr. Radu Deac professzor vezetésével hajtottak végre szívátültetést. A nehéz mûtét után a beteg állapotát kielégítônek mondják, s már levehették a lélegeztetôgéprôl.
Emanuel Zervoudakis, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai tárgyalóküldöttségének vezetôje a hét végén érkezett Bukarestbe, ahol a tervek szerint január 25-ig folytat majd megbeszéléseket. Elsôként hétfôn Decebal Remes pénzügyminiszterrel találkozott. A tárgyalások hivatalos célja az, hogy a küldöttség felmérje: eleget tett-e Románia az 1999. augusztusában megítélt készenléti hitel második részlete átutalásához szükséges feltételeknek.
Az IMF tavaly augusztusban 547 millió dolláros készenléti hitelt hagyott jóvá Románia számára, de ebbôl mostanáig csak az elsô részletet – 73 millió dollárt – fizették ki. A hitelmegállapodás idén márciusban lejár.
Román részrôl bíznak abban, hogy a decemberi viharos kormányváltást követôen nemcsak a hónapok óta halogatott második részlet gyors átutalása történik majd meg, hanem egy új, másfél évre szóló és a mostaninál jóval jelentôsebb hitelmegállapodást is kötnek.
Bukarestben úgy vélik, hogy az új miniszterelnök, Mugur Isarescu személye a biztosíték a sikerre, mivel a Nemzeti Bank volt kormányzója rendkívül nagy bizalmi tôkével rendelkezik a nemzetközi pénzügyi körökben.
A menesztett miniszterelnök, Radu Vasile az IMF nyílt nemtetszését vívta ki a katonák és a rendôrök decemberi fizetésemelésével. Mugur Isarescu azonnal meghozta azt az elsô gazdaságélénkítô intézkedést, amelyet elôdje a valutaalap várható reakciója miatt halogatott: 38 százalékról 25 százalékra csökkentette a nyereségadót.
Isarescu véleménye szerint a gazdaság fellendítését szolgáló pénzügyi könnyítések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a kormány teljesíthesse az idei esztendôre megfogalmazott két gazdasági prioritást: az 1,3 százalékos gazdasági növekedés elérését és az infláció 25-30 százalékos szintre való csökkentését. Isarescu ígéretet tett arra is, hogy a költségvetés hiánya nem fogja meghaladni a GDP 3 százalékát.
A jelenlegi EU-tagjelöltek legalsó vonalába sorolt Bulgáriába és Romániába látogat a hét második felében Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke.
Az Európai Unió jelenleg tíz kelet- és közép-európai országot tart számon úgy, mint belátható idôn belül taggá váló államot. Ezek közül öttel – Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Magyarországgal és Szlovéniával – már meg is kezdte a csatlakozási tárgyalásokat, öt másikkal pedig – Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia – várhatóan február közepén fogja megkezdeni.
Amikor a Prodi vezetése alatt álló testület októberben javaslatot tett arra, hogy mely államokkal indítson tárgyalásokat az unió, két ország esetében külön elôfeltételeket szabott. Bulgáriának pontos és kielégítô menetrendet kellett ismertetnie a kozloduji atomerômû bezárására, míg Romániának radikálisan javítania kellett az árvaházak szabályozásán.
Szófia és Bukarest idôközben teljesítette a feltételt, így egy hónappal ezelôtti helsinki találkozójukon az EU-tagországok vezetôi már úgy találták: minden további kikötés nélkül elindíthatók a csatlakozási tárgyalások e két állammal is. Várhatóan szerdai és csütörtöki útján Prodi is méltatni fogja az említett elôrelépést.
Ettôl függetlenül ma még nemzetközi körökben stabilan tartja magát az a nézet, hogy az említett tíz állam közül Bulgária és Románia az utolsók között fog csatlakozni az unióhoz. Abban is egyetértés van, hogy a tárgyalások megkezdése biztatást jelent a reformok folytatásához mindkét államban. Ezt erôsítette meg a bolgár kormányfô és a román államfô helsinki nyilatkozata is.
Romániába elkíséri Prodit Günter Verheugen, a bizottság bôvítési felelôse is. A német fôbiztosnak jelentôs szerepe volt abban, hogy az unió a tárgyalók körének kibôvítése mellett döntött.
A Mol Rt. nem tett és jelenleg nem tervez ajánlatot tenni a romániai SNP Petrom olajtársaság privatizációjára – közölte a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. sajtóirodája az MTI-vel hétfôn délután.
A Mol Rt. közleményében cáfolja azokat a romániai lapértesüléseket, amelyek szerint a romániai nemzeti olajtársaság privatizációjára öt ajánlat érkezett, köztük a Molé.
"A Mol alapvetô érdeke, hogy olyan potenciálisan növekvô piacokon képviseltesse magát, amelyek földrajzilag nincsenek túl távol Magyarországtól. A vállalat számára Románia kiemelt fontosságú regionális piac, a Mol az egyik legnagyobb romániai befektetô. A társaság figyelemmel kíséri a román olaj- és gázipar privatizációs folyamatát. Mindazonáltal a vállalat nem tett és jelenleg nem tervez ajánlatot tenni az SNP Petrom tôkeemelésében való részvételre" – írja a közlemény.
Az MTI bukaresti tudósítója által ismertetett román lapjelentéseket cáfolta az osztrák OMV is, hangsúlyozva, hogy nem tervezi üzletrész vásárlását a Petromban, és az errôl szóló román sajtójelentések nem felelnek meg a valóságnak.
Befejezôdött a tanulók karácsonyi vakációja, és három héten át következik az elsô félévben szerzett ismeretek kiértékelése.
Ezen a héten a tanulók átveszik az egész eddigi anyagot, majd pedig következnek a különféle kiértékelô dolgozatok és összefoglalók.
– Nem óhajtjuk agyonfárasztani a gyerekeket e három hét alatt, csupán az ismeretek elmélyítése és rögzítése a cél. Ajánlottuk a tanároknak, hagyjanak fel a klasszikus felmérési módszerekkel, menjenek inkább múzeumokba és parkokba, olyan helyekre, ahol ki lehet értékelni a tanulók ismereteit, amint az más országokban is történik – nyilatkozta Olimpia Mateescu, a Bukarest municípiumi fôtanfelügyelô.
Az elsô félév január 28-án ér véget, következik egy heti vakáció és február 7-én megkezdôdik a második félév.
A vártnál kevesebben igényelnek fûtés- támogatást Marosvásárhelyen. Novemberre 14.870 kérvényt juttattak el a polgármesteri hivatalba, decemberre pedig 13.174-et. Az adatok összesítése még folyamatban van, olyannyira, hogy még a novemberre esedékes hôenergia- támogatás fizetési jegyzékeit sem kerültek vissza a lakótársulásokhoz. A héten, mint megtudtuk, remélhetôleg nem csak a novemberre, hanem a decemberre érvényes jegyzékek is elkészülnek, és így egyszerre két hónapra esedékes támogatást tud rendezni a hivatal.
A támogatást szabályozó, októberben keltezett sürgôsségi kormányhatározat szerint az adott hónapra szóló támogatási kérvényeket a lakótársulások minden hónap 25-éig kell beküldjék a polgármesteri hivatalba, és innen a következô hónap 10-ig kellene a kész fizetési jegyzékeket visszakapniuk. Arról már esett szó, hogy az idézett kormányhatározat végrehajtási utasításait késôn tették közzé, és emiatt az egész folyamat kezdete idôben elcsúszott, ám az illetékesek szerint a lakótársulások késése is közrejátszott benne, hogy még a novemberi támogatást sem rendezték. Ha viszont a héten egyszerre két hónapot számolnak el, akkor pár napos késéssel ugyan, de napirendre kerül a hivatal a támogatásokkal. Addig is, függetlenül a késésektôl, vagy ezek okától, a lakóknak fizetniük kell az elfogyasztott hôenergiáért. Ám a lakótársulásoknak a hivatal nem adott útmutatást arra nézve, hogyan járjanak el a támogatásra jogosultakkal a számlák kifizetésekor. Információink szerint a társulások nagy részénél a még jóvá nem hagyott támogatást figyelembe veszik, ami viszont kockázattal jár. Elôfordulhat, hogy az adott lakónak nem hagyja jóvá a támogatást a hivatal. Másutt viszont a számla teljes térítését kérik a lakóktól, és a támogatást csak utólag, a következô hónapok számláinál kerül jóváírásra.
Maradnak az osztrák autóbuszok
Február 20-a az újabb határidô a múlt évben vásárolt osztrák autóbuszok elsô lízingrészletének törlesztésére. Erre a halasztásra azt követôen került sor, hogy Johann Schilling, az osztrák MAN cég képviselôje a tegnap a megyeszékhelyen tájékozódott a Helyi Közszállítási Rt. fizetési lehetôségeirôl.
Az osztrák üzletember elôbb a vásárhelyi polgármesteri hivatalban Fodor Imre polgármesterrel, Gal Imolával, a hivatal költségvetési-pénzügyi osztályának igazgatójával, Ignat Ionellal, a községgazdálkozási igazgatóság igazgatójával, valamint Chiorean Emillel, a Helyi Közszállítási Rt. igazgatójával tárgyalt, akit délután az rt. székhelyén is felkeresett.
– A megbeszélések eredményeképpen a MAN cég reprezentánsa újabb határidôt engedélyezett a lízing elsô két részletének törlesztésére – nyilatkozta lapunknak Chiorean Emil. Mint ismeretes, a múlt év folyamán 27 osztrák gyártmányú autóbusszal gyarapodott a cég gépparkja. A szerzôdés értelmében negyedévenként mintegy 700 millió lejes részleteket kell fizetnie az rt.-nek. Az elsô részlet határideje múlt év júliusa, a másodiké október volt, a harmadik részletet e hónap végéig kellene kifizetniük. Ennek ellenére a jármûveit lízingbe bocsátó osztrák cég még egyetlen márkát sem kapott. Mi több, a MAN Romániában más közszállítási cégekkel is hasonló szerzôdést kötött, ám a fizetés szempontjából azok sem mondhatók jobb ügyfeleknek. A helyzet tisztázása és a kinnlevôségek behajtása érdekében küldte a cég Johann Schillinget az országba. "Az üzletember a múlt héten Mircea Ciumara miniszternél járt, aki a találkozót követôen értesítette Fodor Imre polgármestert és engem, kérdôre vonva, miért nem fizetünk" – mondta Emil Chiorean. A tegnapi találkozó eredményeképpen a polgármesteri hivatal megígérte, február 20-ig kifizeti az rt.-vel szembeni elmaradásait (3,9 millárd lejjel tartozik az ingyen- és ártámogatott utazásokért), ebbôl az összegbôl egyenlítheti a közszállítási vállalat a MAN-nal szembeni adósságát. Emil Chiorean kifejtette: a hivataltól érkezô közel 4 milliárd lejbôl kifizetheti az elsô két részletet (1,4 milliárd lej), valamint a szolgáltató cégekkel szembeni elmaradásait (csak a gázolajért 2 milliárd lejjel tartozik a különbözô üzemanyagtöltô állomásoknak). Johann Schilling ma Galacra utazott, ott orvosolni a hasonló helyzetet.
A tegnap délelôtt azzal a céllal hívták meg a megyei sajtó képviselôit a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalba, hogy németországi küldöttséget vár a város vezetôsége. Mint utóbb kiderült, a Közigazgatási Minisztériumból küldött átirat szerint a németországi piackutatató Gfk.–AG. cég képviselôi kellett volna felkeressék megyénket. Ehelyett azonban csak egy fiatal bukaresti szociológus, Andreea Vintila jött el, akit Fodor Imre polgármester, Orbán Dezsô alpolgármester, valamint a hivatal több igazgatóságának igazgatói fogadtak.
A polgármestert elsôsorban az érdekelte, hogy mit takar a Gfk. megnevezés. Furcsamód, a hölgy erre a kérdésre nem tudott válaszolni. Csak annyit mondott, hogy a németországi székhelyû, de Romániában is irodát fenntartó cég az Európai Közösség kérésére végez átfogó társadalmi-gazdasági felmérést, azért, hogy az EK országaiból az irántuk érdeklôdôk a jövôben világosabb képet kapjanak a romániai valóságról. Természetesen az európai unióbeliek elsôsorban a befektetési lehetôségekre kíváncsiak.
Miután a polgármester egyéb programaira hivatkozva távozott, helyettese, Orbán Dezsô vállalta a házigazda szerepét és majdnem két óra alatt tájékoztatta a bukaresti szociológust a város társadalmi, gazdasági, oktatási és kulturális életérôl, helyzetérôl.
A beszélgetés után Andreea Vintila szociális intézeteket nézett meg, ma délelôtt Doru Opriscannal az Állami Vagyonalap területi igazgatójával, valamint Gheorghe Nannal, a kereskedelmi kamara elnökével, míg délután Turdean Ioan Gheorghéval, az Imatex Rt. igazgatójával és Marcus Gheorghéval a vállalat szakszervezeti vezetôjével találkozik. Szerdán felkeresi a munka- és társadalomvédelmi igazgatóságot, a mezôgazdasági igazgatóság vezetôjét, majd csütörtökön – a program szerint külön- külön – dr. Dorin Florea prefektusnál és Burkhárdt Árpád alispánnál tájékozódhat. A különösnek mondható látogatás konklúzióival pénteken utazik vissza Bukarestbe a Gfk.–AG. képviselôje.
A német Kreditanstalt fur Wiederaufbau intézet közremûködésével a német kormány 8,5 millió DM értékû hitelalapot biztosított a romániai kis és közepes vállalkozások számára. A hiteleket a romániai Takarék és Letéti Pénztárnál (CEC) lehet igényelni, ennek bukaresti, brassói és marosvásárhelyi kirendeltségein. Marosvásárhelyen a CEC megyei kirendeltségének 1918. December 1. utca 1. szám alatti székhelyén jelentkezhetnek a hitelt igénylô vállalkozók, akiknek társasága magántôkéjû, és többségi üzletrésze román tulajdonú. Az igénylôk cégeinek legfeljebb 50 alkalmazottja lehet, legkevesebb 12 havi, megszakítás nélküli tevékenységet kell felmutatniuk. A hitelplafon 100.000 DM.
Minden típusú tevékenységet, kereskedelmet, szolgáltatást és termelést hiteleznek, de a kereskedôk legfeljebb 15 ezer márkát igényelhetnek árubeszerzésre. A tiszteletdíjak minimálisak, és csak a garanciák felmérésére számítják ezeket fel, amit a cég székhelyén, rövid idôn belül végeznek el. Más bankoktól eltérôen a garanciának csak a hitelt és egy évi kamatát kell fednie és ingatlanon kívül állóeszközökkel, személyi javakkal, és a hitelbôl vásárolt javakkal is lehet garanciát vállalni. A hiteleket lejben és DM-ben folyósítják, a kamat a lejben kiadott összegnél az elsô 3 hónapra stabil, míg a márkában kiadott összegeknél a hitel teljes idôtartamára állandó.
A gernyeszegi református templom 1910-i restaurálásakor lelt koporsóban II. Teleki Mihály és felesége, Veér Judit hamvai pihennek. A nyáron a kastély pincéjében egy temesvári történész ásatásokat végzett, s két sírkôre bukkant.
A kövek meglepôen jó állapotban maradtak meg. Az egyiken a következô szöveg olvasható: "A Lehetô legjámborabb gondviselésû, a haza néhai fiának, Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki Lajosnak, fia Domokos Gróf, Torda vármegye fôispánja és ezen provincia fejedelmi fôtanácsosa szenátorának néhai Malomvízi Gróf Kendefi Eleknek leánya Zsuzsanna, az Úr 1795. esztendejében. Íme a bizonyság Isten kiváltképpen való jámbor segedelmének."
A másik, kissé kopottabb kô latin szövegét így fordították magyarra: "Wesselényi István
Hadadi Liber Báró Wesselényi István, Isten... szentséges akaratából a mennyei lakhelyre hívott megboldogult férje emlékét tovább éltetni... a földön, az Isten-i akarat beteljesedése után, hátrahagyott jámbor hitvese Liber Báró Daniel Polixéna részérôl nem annyira a hitvesi kötelesség kívánta, hanem inkább a kegyelet óhajtotta és a megújulás parancsolta.
E második kô érdekessége, hogy a fiatalon elhunyt katonatiszt Wesselényi és felesége Zsibón vannak eltemetve. Titok, hogyan került a sírkô a gernyeszegi kastély pincéjébe.
Nem szeretném elkiabálni, de úgy tûnik, életrevaló kezdeményezés volt az Életfa Baráti Társaság megalakítása, Kiss Dénesék, Horváth Gézáék kezdeményezése telibe találta a "célréteget": azokat, akiket igazán érdekel a világ és benne mi magunk. Orosz Katalin budapesti pszichológus elôadására olyan sok érdeklôdô jött el vasárnap délután, hogy be sem fértek a Café Art egyébként levegôs helyiségébe; ami pedig külön öröm, túlnyomórészt a "kismacskák és a kiskutyák" (Kiss Dénes többször ismételt kifejezése), vagyis a fiatalok körébôl verbuválódott a közönség. Igencsak "interaktív" munkát láttunk, hiszen Orosz Katalin a transzperszonális pszichológia híve és propagálója, elôadása közérthetô, élénk, kedves humorral átszôtt, helyenként már-már izgalmas volt. Az alábbiakban megpróbálom megosztani olvasóinkkal ennek az estnek a hangulatát, mindenekelôtt az elôadó szavainak felidézésével.
– Mióta tudom, hogy fiatalok elôtt fogok beszélni – kezdte Orosz Katalin – az idôsebb generációval, úgy érzem, nagyon jól szót értek, és elsôsorban nektek szól a mondanivalóm, azota komolyan mondom, hogy itt dobog idônként a torkomban a szívem, mert én úgy érzem, hogy nem igazán sikerült a fiatalokkal szót értenem.
A fiataloktól a legtöbb visszajelzést arra vonatkozóan, hogy hol kell neki magának fejlôdnie, saját gyermekeitôl kapta: – Ebbôl természetesen az is következik, hogy a fiaimnak az önbizalma, az elég nagy méretezésû; és engem igyekeznek a lehetô legjobban visszanyomni – amiben teljes mértékben igazuk van. Mindig is így volt ez a világtörténelemben. Az egyik generáció a másik generációnak a vállára s feje tetejére állt, hágott, sokszor ugrált is rajta, amíg bele nem döngölte a sárba. Hiszen a világ egésze kell hogy elôre menjen; és ez semmi más módon nem történhet, mint hogy az új és új generációk, ahogy felnônek a gyermekek, valami újat akarnak hozni, meg kell hogy újítsák mindazt az információt, azokat a kereteket, amelyeket az ôseik rájuk hagytak. Régebben ez a változás lassú volt. Száz éz száz év telt el, mire a lovagkorban átültünk a reneszánszba, mi itt, Európában. Azután az elmúlt hétszáz évben ez a változás jelentôsen meggyorsult, és a fiatal generációk már olyan óriási változásokat hoztak, hogy szemmel látható volt a szülôk és a gyermekek nemzedéke közöti különbség. Azonban most azt látom, hogy az én huszonegy és huszonkét éves fiaim azt mondják, hogy "Ezek a fiatalok –, hát ez valami fantasztikus, hogy milyenek!"… S aztán jót-rosszat elmondanak róluk. (Most gondoljuk meg, hogy ez hat-hét év korkülönbséget jelent.)
Én úgy érzem, hogy ez egy nagyon fontos mozgatórugója ennek az egész modern világnak: az új generáció felnövekedése, az a hihetetlen energia, kreativitás, ösztönzés, inspiráció, azok a tiszta, lelkes pillantások, amelyeket kapunk a fiataloktól mi magunk, ahogyan ôk azután löknek fel minket, mert meg kell hogy teremtsék a saját helyüket, a saját életüket. A baj csak akkor kezdôdik, hogyha az elôzô nemzedéket ellenségnek tekintik a fiatalok. Tehát nem a megújulás érzésével lépnek föl, hanem az ellenségesség érzésével. Érzékeljük a kölönbséget! Amikor ez a fajta ellenségeskedés jelenik meg a nemzedékek között, akkor már nagyon komolyan el kell gondolkoznunk, hogy vajon mi, idôsebbek, milyen bajt csináltunk, hogy ennyire ellenségesen néznek ránk a fiatalok. S azt kell mondanom, – igaz, nem speciel személyesen, én magam egyedül követtem el mindazt a bûnt, hibát és vétket, hanem egy egész generáció vagy több generáció –, de mégis, a mai fiatalok, hogyha körülnéznek, akkor én azt kell hogy mondjam, azt kell hogy érezzem, hogy valami borzasztó tragédia az, ami itt történik. Több okból. Egyrészt: olyan sokan élünk már a világban, hogy nincs hova tovább terjeszkedni a fiataloknak. Nincsenek új területek, vagy látszólag nincsenek, amiket meghódíthatnának. Úgy tûnik, hogy olyan masszívan beásták magukat a lövészárkokba, a hatalom pozíciójába az idôsebb nemzedékek, és annyira fölül érte ez a modern civilizáció, annyira megfertôzte, úgy is mondhatnám, az egész glóbuszt, egész planétánkat, hogy nincsen már tér a fiataloknak arra, hogy új dolgokat fedezzenek föl a világban, hogy a mindennapi életben területet foglaljanak: Minden négyzetcenti már be van vetve, fel van ásva, le van betonozva, föl van rá húzva egy nagy ház; s hova építse a fiatal generáció a saját, kisebb kunyhóit vagy önnön házait?!…
Tehát egész egyszerûen hatmilliárd ember itt a Földön már elérte azt a korlátot, ami a Föld tûrôképessége. És emiatt a fiatalok – joggal – csak ellenségként tudnak az idôsebbekre nézni, hiszen ha ôk élni akarnak, akkor már szinte csak az idôsebbek rovására lehetne élni. Azt remélem, hogy talán még nem értünk el ebbe a fázisba. De nincs messze ez a pillanat.
A másik dolog, ami miatt úgy érzem, hogy nagyon nehéz helyzetbe hoztuk a fiatalokat, az az, hogy egy olyan Földet hagytunk a fiatalokra, ahol nem igazán jó érzés élni. Egy olyan társadalmat, ahol azok az értékek, amelyek között a fiatalok jól érzik magukat, a nyíltság, az ôszinteség, a kreativitás, a hirtelen változásoknak a menete – ez a modern társadalomban valahogy nem igazán fontos érték. Hanem fontos értékekké váltak a megbízhatóság, a stabilitás, a biztonság, e mögött ott van a hatalom, sok mindenkinek felrétegzôdô hatalma –; és mindezek egy olyan fajta nyomást gyakorolnak a társadalomra, hogy az új, feltörekvô generációk, a fiatalok érzésvilága jelentôsen összeütközik azzal az érzésvilággal és értékrenddel, ahova fel kellene hogy nôjön. Amibôl én úgy érzékelem, hogy az következik, hogy a fiataloknak nem vonzó ma már felnôtté válni.
(Folytatjuk)
December elsô felében négynapos nemzetközi találkozóra került sor Magyarországon, illetve Szlovákiában, a falusi vendégfogadás fellendítése érdekében.
A rendezvényt a Magyar Falusi Vendégfogadók Szövetsége és a Közép-Kelet-európai Zöld-Falusi Vendégfogadók Szövetsége szervezte. A konferencia munkálatai Budapesten (a megnyitó), majd a börzsönyi Kemence községben, Pongrác János Kôrózsa vendégfogadójában zajlott. Öt országból mintegy 30 küldött és meghívott volt jelen, érdekvédelmi szervezetek, vendégfogadók, vállalkozók. Erdélybôl kilencen jelentek meg, Zetelakáról, Farkaslakáról, Kalotaszentkirályról, Székelyudvarhelyrôl és Marosvásárhelyrôl.
A gazdag program betekintést engedett a nyolc évvel ezelôtt elkezdett falusi vendégfogadás eredményeibe, ugyanakkor tervezetet dolgozott ki a jövô legsürgôsebb teendôire. A küldöttek, akik képviselték a Kárpát-medencét – Magyarország, Felvidék, Vajdaság, Kárpátalja és Erdély – megegyeztek abban, hogy a zöld-falusi vendégfogadás jelentôsen hozzájárulhat a vidék fellendítéséhez, hiszen, ahogy Cselôtei László akadémikus mondotta, egy vendégágy falun évente annyi jövedelmet hozhat, mint egy fejôstehén, hivatkozva az osztrák és bajor tapasztalatokra.
A konferencia egyetértett abban, hogy a nemzeti faluturista szervezetek elsô teendôje a kormányaik támogatásának a megnyerése. Dr. Csáky Csaba, a szövetség elnökének javaslatára a konferencia felkérte a Magyar Állandó Értekezletet, hogy hatékonyabban támogassa a gazdák keresô- kínáló egymásra találását, szûkös forrásaik kiegészítését.
Itt elsôsorban a marketing tevékenység támogatását kérte, katalógusok kiadását, valamint a vendégfogadásban tevékenykedôk szakmai kiképzését. A jó minôségû, versenyképes vendégfogadás érdekében a konferencia szükségesnek tartotta, az EU gyakorlatát alapul véve, hogy döntôen magyar forrásokból kerüljenek kiképzésre a határon túli magyar vendégfogadók. A konferencia javasolta, hogy 2000-ben 2000 kárpát-medencei falusi vendégfogadó kapjon térítésmentes támogatást EU- és nemzeti alapokból. Továbbá a szövetség kérte a támogatást a népi hagyományok, népmûvészet, népi mesterségek, népi építészet, népi konyhamûvészet támogatását megôrzésük és fejlesztésük érdekében. Nagyon fontosnak tartja a konferencia, hogy a falusi vendégfogadók a tradicionális helyi ételeket kínálják vendégeiknek, megôrizve a helyi szokásokat, öltözetet és kultúrát.
A konferencia résztvevôi meglátogatták Kemence község nevezetességeit, majd egynapos szakmai kirándulást tettek Szlovákiába, Ipolyságba, Egeg községbe, majd Selmecbányára, tehát a valamikori Hont vármegyébe, ahol a helyi önkormányzatok polgármestereivel találkoztak, személyes kapcsolatokat építettek ki.
A rendezvényen részt vevôk egyöntetûen egyetértettek azzal, hogy a fent említett erôfeszítések révén jelentôsen hozzájárulnak az agrárvidék fellendítéséhez.
A Közép-Kelet-európai Zöld-Falusi Vendégfogadók Szövetsége három évvel ezelôtt mozgalmat indított az úgynevezett mosolygós határ és vámôr elnevezéssel a magyar–szlovák ipolysági határátkelôn. A konferencia résztvevôi a két ország határôreinek a meghívására kerekasztal- megbeszélésen vehettek részt, ahol kávézás közben elcseveghettek a közös teendôkrôl, a határátkelôk "légiesítése" érdekében. A következô konferencia a kárpátaljai Beregszászban lesz 2000 szeptemberében.
Lejtôn lefelé vörös orrú fuvarosok rángatják a gyeplôt, együtt érkeznek a völgyi huzattal. Zúzmarás szemöldököt súroló bundasapka és a hideg, ami a Bekecsalján tipikusan együtt jár ilyentájt. Azt mondják, a megye egyetlen útján sem hajt el naponta annyi gumirádés szekér, mint a Nyárádszereda–Kendô közötti kövezett összekötôn. Ha széna van a bölcsôben és az ülésdeszkán kockás szôttes, akkor Nyárádszereda nyilvánvalóan az egyetlen lehetséges célpont, van ott heti vásár, orvos, "gôzmalom", vagy napi kis- és nagykereskedelem.
Székelybere és Márkod közti útvonal tíz évi mérlege: egy 1100-as Skoda, két strapabíró orosz kerékpár, öt kézitáska, de lehet, hogy hátizsák... A cipô nincs megszámolva, nem szerepel Mezei József ingázó tanár évtizedes számontartásában. Jellegzetes az efféle számítás, az volt régebben is a Kis-Nyárád völgyében, "füsttôl" függetlenül, értelmiségi házban, észjárásban vagy a báránybôr sapka alatt, szôlôpásztori kunyhóban a Csurdé-domb lankáin.
Hogy hány palatábla, irka, és hány szekértengely, kerékagy vásott el már évtizedek alatt, mind egy közösség gondja, eszessége-szerencséje, vagy volt vállán teher.
Elfelejtették a háború utáni kipantallósodott nemzedékek.
Az úton azt mondja a fuvaros a szembejövônek, hogy egészséget, de tudják, jobb lenne, ha abból több volna. Ülésdeszkán csitorog az atyafi, hárászkendôbe kétrétûleg csavart asszony a bölcsôben izzad ki magából mínusz tízben közel negyven fokot, beteg, szekérben egyhordásra a láz, a tüdôgyulladás, orvoshoz viszik az asszonyt Szeredába.
A völgy úgy októbertôl tova május derekáig csak idôutazásra ideális, az is jócskán keserû és szeles. Van egy kicsi gabonapálinka, novabor, a padláson sonka, a jéghideg elsôházban egy kicsi történelem is szárad az újságpapíron, úgyhogy bármikor kéznél van egy-egy emlékezésre, ritkán. Írva van Mikó Imre könyvében, amikor Perényi Ferenc a szomszédos dûlôkben tüzet parancsolt a királyi hatalom fegyvereseinek a harmincas években. Van akinek még mindig eleven seb a liberális tûzparancs. Szóval megírhatná Sükösd Mihály azt is mívesen. Azt mondják itthon, a kiváló író-publicista Pesten csak vékonyan ereszt tentát szülôfaluja emlékének, mert az úgy volt, hogy Márkodban látta meg az apja a világot, falusi bábasszony kapta ölébe, s lett ezredorvos, fiából pedig pesti literátor, jókora kommentárokat, könyveket, lapokban múltbéli s mai politikai furfangokat, és hollywoodi sztársztorikat ír meg színesen, Márkodról soványabb az eresztés, Márkodban nincsenek világra szóló színes sztorik, mindössze tíz sort vetett papírra valamelyik könyvében, pedig hazajövet szedett fel diót vagy kétszer is a vén Sükösd-fa alól, s járt az ösvényeken…
Arcképe a 168 Óra címû budapesti hetilapban is márkodi emberre vall – mondja, aki Sükösd Mihály írót arcúlag ismeri, legalábbis van benne kicsi bekecsalji antropológia.
Síkra lehet kötni a kereket, meredek az idô.
Szeretnék szót fejteni a két víz közti Bekecsalján – meghalad. Falon tábla függ, azon meg írva van – az útról jól olvasni: Betesda. Tervgazdálkodásban szezonban hoztak volt még errefelé cipészt, tervezômérnököt, asztalost és mûszerészt, iparmûvészt és kohómunkást, hegedûmûvészt csak azért nem, mert túlzás lett volna beállítani a kukoricasorba, gyakorlati kurzuson szocialista sokoldalúságra nevelni újfent, egyébként jött a gyári jónép vagy két hétig ôszi betakarodás idején, mint hajtóvadászok a ciherest, reggeltôl estélig felverték a falut.
Akkorjában másat írtak a táblára. Íme, megint a romániai posztkommunista (r)evolúció tipikusan vidéki esete: ha a középületek lepisilve- lelakva, minden közcélnak megfelel a valamelyest megôrzött, ám idôközben felszámolt kollektív gazdasági iroda. Úgy általában az mire jó? Kultúrházat ma már nem épít se faluközösség, se a tehetetlenségtôl közömbös, vagy a közömbösségtôl tehetetlen önkormányzat, mert ha nincs, akkor is van márpedig, és ha orvosi rendelô sincs – ne mondjak olyant, hogy önképzôkör, netán, isten ôrizz, könyvtár vagy ilyesmi –, akkor a múlt emlékû kollektív irodát ennek-annak haladéktalanul ki lehet nevezni, egy-két kanál maltert rá, ha pedig úgy, a többit a doktor úr…
A többit majd a doktor úr? Betesda. Egyházi rendelô. Ennyi hát a titok. Szükség esetén minden van. A hollandusok hoztak még kilencvenkettôben egészségügyi "technikát", de lévén papcsere vagy háromszor is, az orvosok pedig a jöttek, láttak, mentek sztorijával úgyanúgy és annyiszor, a technikai "fogyóáru" képlete így már könnyen érthetô.
Betesda van, beteg is, orvos csak átmenetileg volt Márkodban. Azaz kiér Vásárhelyrôl havonta kétszer: doktor valaki. A falu mérnöktanácsosa mondja, hogy a betegek reggeltôl estig várakoznak, míg az orvos végre megérkezik. Estétôl éjfélig sorra látogatja a betegeket, úgy szép. Program nincs, ha csak mobilis program nincs, egyébként várakozással telik el a nap, a hét, a hónap s a földbeteg esztendô. Ezen már segíteni nincs mit? Van.
Telefon is van. Sürgôsségi esetben beszólnak Szeredába. Ha van idô, benzin és némi jóindulat, akkor felhajt a Remedium mentôkocsija, ha nincs ezekbôl tartalékon, marad az évszázad a völgyben: a tengelyváslalás, szekéren járó láz és tüdôgyulladás, fogatot hajtó vörös orrú ember pogány fohászokkal, s a dombok között tekergô harangszó, amikor kötelére általában nem délben akasztja fel magát a harangozó.
Emlékszem, gyermekkoromban ôzike kaparta a havat Kiss doktor udvarán Nyárádszeredában. Nyáron, ha arra jártunk, cukorkát nyújtottunk be a kerítésen. Roppant szelíd állat volt, jámbor ôzfiú. Egyszer, valahonnan egy erdei vágtérrôl leszúrt emberrel futottak be Kiss doktorhoz. Késôbb tudtuk meg, nem is ember volt, hanem legény, szíven szúrt legény, szép lány miatt döftek kést mellkasába, fent egy zsúpfödeles erdészházban, kigombolt mellébôl locsogott az élet maradéka, a többi maradt az erdô haván.
Arcára havazott a halál, márványarccal feküdt deszkán a legény. Sok falun keresztül hozták le, mutatóba. Hörgött, kapaszkodott még a semmibe. Az atyafiak megkékülve kérdezték: az atyaúristenit, nincs az ég alatt egy valamirevaló szanitéc?
Nem volt, balladát termett a völgy.
Fuvaros hajt toronyiránt, márványszikrát vet a világ.
A bábeli jelzô már a repülôn felötlik az emberben, aztán mindvégig megmarad benne túl az Atlanti- óceánon. Nem azért, mert kikuszálhatatlan zûrzavar fogadná, ellenkezôleg, a rend lépten-nyomon meglepi a kelet-európait a mindent szabad újvilágban, de a sokszínû kavargásban, kavalkádban, a forgatagos hangzavarban mégis mindegyre felsejlik elôtte a bibliai Bábel képe, képzete. Burnuszos arabok, turbános szikhek, pájeszes ortodox zsidók, csadoros iráni, száris hindu nôk, fehérek, feketék és ferde szemû ázsiaiak, hátizsákos tizenéves európaiak és hamisítatlan cowboy-kalapos amerikaiak, tolókocsis öregek és karonülô csecsemôk, kutya-macskás állatbarátok utazni kész csapata jelzi már a ferihegyi röptéri bejelentkezônél, a kocka el van vetve, az agy leghátsó zugába kell rejteni az ismeretlentôl s a repüléstôl való szorongást, sutba kell dobni az útilázat, s átadni magunk az újdonságok, a mindeddig nem tapasztaltak zuhatagának. Hiszen, ha ez már a Boeingen így körülvesz, az USA-ban mindennek a közös többszöröse önt hatványozottan nyakon! És így is lesz egy hónapon át, annyi a szokatlan, a miénktôl különbözô megjegyezni való, hogy egy idôn túl le kell mondanom a részletesnek szánt naplóírásról, a jelzésszerû emlékeztetôvel is reménytelen megbirkózni. Marad a belsô élménytár, amelybe ugyan a csalóka és véges emlékezet miatt kockázatos raktározni, de ami itt hónapok múltával is megôrzôdik, az biztos, annyira erôteljes benyomást hagyott az utazóban, hogy arról igazán érdemes szót ejteni. Nyilván, csak vázlatosan, mozaikszerû összevisszaságban, ide-oda csapongva, mert nem az idôrend s a helyváltoztatás logikája a fontos, érdekesebbnek tûnhet a jelenségek általánosságában vagy éppen egyediségében rejlô asszociáció. De hagyjuk a magyarázkodó mellébeszélést, térjünk vissza pár percre a MALÉV-Delta járat zsúfolt gépére. Mint mondtam, nagyon vegyes itt a népség, katonaság. A legtöbb szó angol és magyar, de felhangzik japán és kínai, német, olasz, török, arab is, ha jól sejtem, és persze a kisgyermeksírás mindenkinek ismerôs eszperantója is. Mellettem olykor szarajevói szerb próbálkozik a barátkozással. Tört oroszomat, a vásárhelyi dialektus dacára, fülig érô mosollyal hálálja meg. Visszafelé román beszédet is hallok, akkorra a fülem már alaposan hozzászokott a nyelvszôtteshez, amely Amerika egyik legjellemzôbb sajátossága.
Szóval mindannyian jól elvagyunk egymással. Mire a Jumbo tízezer méteren követi a képernyôre is kirajzolódó körívszerû pályáját, az elsôáldozók, mármint az elôször repülôk feszültsége is felenged. Csak kilencórányi zavartalan száguldás után, leszálláskor kezd újra a gyomorban, torokban csomósodni. De máris landolunk a John Fitzgerald Kennedy nemzetközi repülôtéren. Ez ám a valódi Bábel! Illetve itt kezdôdik. Amibôl Pesten ízelítôt kaptunk, azt mostantól olyan mennyiségben tálalja elénk az Egyesült Államok, hogy már-már megemészthetetlen. A Delta légitársaság terminálja legalább akkora, mint a Ferihegy II., s még legkevesebb hat ilyen fogadja, indítja folyamatosan a nap minden szakában gépeit a legkülönbözôbb égtájak felé. Az Air France, a Lufthansa, a British Airlines, a SAS, a SABENA, a KLM, az Alitalia csupán néhány a nagy európai társaságok közül, melyek itt jelen vannak, s még hányat említhetnék, hiszen állandóan újabb, terjedelmes és mind korszerûbb terminálok épülnek, természetesen óriási parkolókkal. Ottjártamkor is két mamutépület s a hozzájuk tartozó infrastruktúra, bonyolult útrendszer volt épülôben. Mindez kifogyhatatlan látványban, de ha az utas ráérôs és már eléggé kicsodálkozta magát, elôbb- utóbb rájön, hogy legszórakoztatóbb az embereket figyelni. Az ideges érkezôtôl az izgatott vendégváróig, a bevándorlási hivatal szigorú alkalmazottjától az egykedvû hordárig, a szúrós szemû taxistól a vesébe látó bodyguardig, a gyámoltalan erdélyitôl a fölényes milliomosig.
Minden olyan, mint a filmeken, csak egészen más. Hamar levontam a következtetést, Amerikában semmin se kell megdöbbenni, ott senki semmin nem csodálkozik, legalábbis nem mutatja, attól függetlenül, hogy a szembejövô éppen mit mutat. Az öltözék a lehetô legtarkább. Van, akin a legmodernebb, méregdrága Armani-modell feszít, van, aki az ötvenes évek divatjamúlt cuccait viseli, más rongyokban toporog, ismét más pôrén, csupasz fegyverzetével büszkélkedik. A járókelôk nem ütköznek meg ilyen apróságokon.
Ugyanez érvényes az autókra is. Miután a vámvonalat elhagyva, a várakozók tömegében megkönnyebbülten fedeztem fel leendô házigazdám, a betlehemi Pénzes Gyula kezében az N.M.K.-feliratú táblát, a csomagszállító kocsival kivonultunk a röptér útvesztôjének egyik buszmegállójába. Jó két óra múlva számíthattunk a Transbridge autóbusztársaság távolsági járatára, volt idônk nézelôdni. Szédítô látványosság. Pedig ez még semmi. Hol van ez a metropolis eszméletlen forgalmától, az államközi sztrádák négy-öt sávos kocsifolyamától?! De elsô kontaktusnak ez se utolsó. Említettem, úriember nem csodálkozik. Azért mégis majdnem eltátom a szám. Azon például, hogy milyen sok a repülôtéri utakon a hatkerekû limuzin. Fehér, fekete, hosszú, mint egy villamos. Azt hittem, csak a moziban fôszereplô. Dehogy. Tele vele New York, s másfelé se ritka. Ablaka kívülrôl sötét, nem látni, ki van benne s mit csinál. Státusszimbólum. Egyik se utánam jött. Attól persze még nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ide eljuthattam, s harminc napig nincs más dolgom, csak járni, nézelôdni, s öt- hat helyen elôadást tartani. Nem csak a százlábú luxuskocsikon akad meg a szemem, feltûnô a másik véglet is, a megannyi új típusú bogárhátú. Meglehetôsen népszerû errefelé a Volkswagen Beetle. Pedig eléggé borsos ára van. Megismétlem: amit az öltözékek összevisszaságáról leírtam, talál a gépkocsiparkra is. Olyan tarkabarka, hogy az már nem is igaz. Scifibe illô autóköltemény éppúgy megelôzhet, mint rozoga csotrogány, hajónyi hullámzó régimódi járgány ugyanúgy, akár egy harckocsira emlékeztetô terepjáró. A 155 millió jármû, amely sáskaként ellepi az utakat Amerikában, nem is mutathat, csak ilyen festôien árnyalt összképet. Tény, hogy autó nélkül ebben a végtelennek látszó országban aligha lehet megélni, és ehhez igazodott a mintegy hatmillió kilométer hosszúságú úthálózat is. Ez is bábeli. És lenyûgözô. Errôl azonban más alkalommal beszélünk részletesebben.
Nagy Miklós Kund
A Forradalom utca 11. szám alatti lakásában hetek óta magatehetetlenül, csont s bôrre fogyva, meztelen alsótesttel, leírhatatlan körülmények között a földön fekszik az 59 éves T. Gy. "Otthonában" olyan bûz és rendetlenség van, hogy elborzad, aki belép. Ottjártunkkor gondoskodásnak nyomát sem láttuk. Az elôszobának és konyhának nevezett helyiségben eldobigált újságpapírok, szemét, mocskos edények. T. bácsi pedig az ágya mellett féloldalra feküdve hadonászott és félrebeszélt. Pedig valaha neki is rendes családja volt. Két gyerek apja. A nagyobbik tanár, itt, Marosvásárhelyen, a kisebbik Kolozsváron egyetemista.
T. Gy. szerette az italt, mondják a szomszédok. Mindennap "aláírta a kondikát" a szomszédos Olgában. Megitta a fél decijét, decijét, utána lefeküdt. A feleségétôl 1989-ben vált el. Fiai szerint az alkohol és a komolytalan viselkedése miatt. Válás elôtt a Kövesdombon lakott a család, aztán a jelenlegi lakhelyére, az édesanyjához költözött, aki idôközben meghalt. Fiatalon ment nyugdíjba a villamosenergia- szolgáltató vállalattól, ahol technikus, jó szakember volt. Állítólag tüdôbetegsége miatt nyugdíjazták, amibôl kigyógyult. Értelmes ember volt, olvasott, keresztrejtvényt fejtett. Az alkohol miatt lassan, de biztosan leépült.
A szomszédok kétségbeesetten értesítettek, sem a volt felesége, sem a fiai nem törôdnek vele, nem gondoskodnak ápolóról vagy arról, hogy intézetbe utalják. Csak a pénze kellett, a nyugdíjából jelenleg is fizet a kisebbik fiának. Ha kicsi is az összeg, mégiscsak 160.000 lejjel hozzájárul a taníttatásához. Amikor a szomszédok szóvá tették, hogy intézni kellene apja sorsát, kijelentette, semmi köze az apjához.
November 20-án kisebbik fia, István még meglátogatta, akkor még élete "normális" mederben zajlott. Nagyobbik fia, Gyula szerint november 23-ától nem jár ki, amire abból következtet, hogy az asztalon lévô tejfölösdobozon 22-i dátum volt. Gyula állítja, hogy december elsejétôl naponta egyszer- kétszer meglátogatja apját és enni visz neki. Kijelentette: ô mentette meg az éhhaláltól. December 4-én, miután apja összeesett, mentôvel felvitték a pszichiátriára, ahol az ügyeletes orvosnô megvizsgálta, és megállapította, hogy semmi baja nincs. Elküldte belgyógyászhoz, a tüdôklinikára, de semmi szervi vagy egyéb betegséget nem találtak. Azzal utasították el, hogy szociális eset, az alkohol tette tönkre, nincs mit kezdeni vele. Egyetlen megoldás: etetni kell, hogy megerôsödjön.
A szomszédok sajnálják, enni vittek neki, de két hete nem mernek bemenni, attól tartva, hogy valamivel megvádolják ôket. Még így is szemrehányást kaptak, hogy nem értesítették telefonon a gyermekeit, amikor észrevették, hogy apjuk gyengélkedik és összeesett. A szomszédok pedig állítják, hogy igenis szóltak, s a fiúk tudtak apjuk állapotáról. Amikor Gyulának feltettük a kérdést, hogy miért nem rendezik az apjukat, miért nem fizetnek egy asszonyt, aki kitakarít, apját tisztába teszi, hiszen 960.000 lej nyugdíja van, s abból telne, azt a feleletet kaptuk, hogy csôdbe jutnak miatta. Anyja kisnyugdíjas, epebeteg, testvére egyetemista, ô pedig tanári fizetésbôl él, abból nem telik. S a nyugdíjat arra használták fel, hogy kifizették júliustól a lakbérelmaradást, ami 1,6 millió lej. Továbbá azt is megkérdeztük, miért gumikesztyûs kézzel megy be apja lakására, amikor nem fertôzô beteg? Erre azt válaszolta, hogy olyan nagy a mocsok, fél, nehogy betegséget vigyen haza. Mi vagyok én? Nem vagyok asszisztens, hogy tudjam, hogy kell bánni egy ilyen emberrel! – jelentette ki.
A fiúk apjuk ügyének intézését az államra hárítják. A polgármesteri hivatalban már összeállt a dosszié, amely tartalmazza a szociális adatokat és az orvosi papírokat egyaránt. Az iratokat a Hátrányos Helyzetûek Felügyelôségéhez továbbították, ahol Dorin Suciu inspektor azt válaszolta, hogy a kórházotthonba való beutalásra várni kell, amíg hely lesz. Addig is T. Gy. magárahagyottan, ápoló nélkül tengeti mindennapjait.
A Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság 1999. évi tevékenységét mérlegelték a tegnap délelôtt az intézmény sajtótájékoztatóján. A találkozón az intézmény új aligazgatóját, Marius Ichimet is megismerhették a helyi mass media képviselôi.
– 263 millió lejt hagyott jóvá az Ifjúsági és Sportminisztérium a megyei nemkormányzati szervezetek és az igazgatóság múlt évi tevékenységeire – mutatott rá Nagy Ildikó, az ifjúsági és sportigazgatóság szakfelügyelôje. Tôle tudtuk meg, az igazgatóság 52 tervet hagyott jóvá, ebbôl 35-öt a nemkormányzati szervezetek nyújtottak be, anyagi támogatást igényelve. Az igazgatóság 17 rendezvényt szervezett a város líceumaival, a vásárhelyi rádióval, az Outward Bound szervezettel, az országos cserkészegyesülettel, a Dramafest és az Academos Alapítványokkal közösen.
Bidiga Tiberiu, az igazgatóság vezetôje elmondta, ígéretek vannak arra, hogy az idénre meghirdetett programok támogatására legkevesebb 300 millió lejt kapjanak. Ezt az összeget osztják ki az évharmadonként megszervezett versenytárgyalásokon kedvezôen elbírált programokra ifjúsági szervezetek között. Aláhúzta: a tavaly nagy sikernek örvendett a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség által szervezett Diáknapok (május 13-15), az Outward Bound rendezte román-svájci ökumenikus találkozó (július 11-21., Szováta), az ICS indítványozta Ifjúsági Fesztivál (augusztus 4-8.), valamint a MADISZ kezdeményezte Alter Native 7 Nemzetközi Rövidfilm- fesztivál (november 3-7.). A programok szervezésében és lebonyolításában 1590 fiatal vett részt.
– A falun élô fiatalokat próbáljuk bevonni a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság tevékenységeibe. Arra szeretnénk ösztönözni ôket, tömörüljenek jogi személyiséggel rendelkezô szervezetekbe, így minden esélyük meglesz arra, hogy programjaikat anyagilag támogassa az igazgatóság – mutatott rá Marius Ichim, az igazgatóság ifjúsági szakosztályának aligazgatója. Ichim a vásárhelyi ICS csoport elnöke is, aligazgatóként december 15-tôl alkalmazták a sportigazgatóságon. Bidiga Tiberiu véleménye szerint az új aligazgató fiatalos lendületet ad a szakosztály tevékenységének. "Információim vannak arra nézve, hogy a vidéki mûvelôdési otthonokat magánvállalkozók bérlik, illetve azokat lerakatokként használják, így a fiataloknak nincs helyük különbözô rendezvények, összejövetelek tartására. Ezeknek szeretnék elsôsorban utánanézni, s ha szükséges, jogi úton megoldani. De tervezem a falusi mozizás felélesztését is" – taglalta terveit Marius Ichim, a Népújság kérdésére válaszolva. Hozzátette: a tegnapihoz hasonló találkozókat háromhavonta szándékoznak tartani, nagyító alá helyezve az új aligazgató tevékenységét, valamint megvitatni a jövôbeni tennivalókat.
A Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság elsô versenytárgyalását január 21-én tartják. Az érdekelt megyei ifjúsági szervezetek programterveiket január 19-ig nyújthatják be az igazgatóság Cuza Voda utca 22. szám alatti székhelyén.
Dászkel László 1996 óta Nyárádszereda polgármestere. Január 5-én, amikor a hivatalban fogadott, elmondta, hogy már "leltározta" az elmúlt éveket és latolgatta az idei esélyeket.
– Az 1996–1999-es idôszakban, a folyamatosan apadó költségvetés ellenére is sikerült biztosítanunk a hivatal mûködési feltételeit; elkészítettük a községközpontbeli vízhálózatra és a szennyvíztisztító állomásra vonatkozó tanulmányt, a költségek fedezésére a Sapard- program keretében nyújtottunk be pályázatot; felszámoltuk a szemétgóc-pontokat és megszerveztük a háztartási hulladék rendszeres elszállítását; a tömbházak lakrészeibe sikerült bevezetni a gázt; a kultúrotthonban beindítottuk a központi fûtést; a polgármesteri hivatalban egy kultúrigazgatói állást; biztosítottuk mindazon feltételeket, amelyek a Kertészeti Egyetem mûkôdéséhez szükségesek; hozzájárultunk és támogattuk az állandó orvosi ügyelet beindítását a kórházban; a Bocskai-szobor hosszú huzavona után a harmadik és remélhetôleg végleges helyére került; az 1100 éves évfordulóra szervezett ünnepély alkalmával emlékparkot létesítettünk, ahol kopjafát helyeztünk el és 11 élôt ültettünk; sikerült visszszereznünk hivatalosan az állami mezôgazdasági vállalat földterületeit, amelyeket jogtulajdonba helyeztünk, ugyanígy 12 hektár erdôterületet is; minden kórustalálkozón díjakat osztottunk ki, amelyeket mi biztosítottunk; öt magyarországi és egy belga településsel kötöttünk testvértelepülési szerzôdést. Nagyon röviden ennyi fért a leltárba.
– Mit szeretne elérni ebben az évben?
– Elsôsorban azt kívánom a Nyárádmente lakosságának, hogy valóban alakuljon meg a 2000-re tervezett Kisrégiós Társaság, amely majd megteremti a lehetôségeket a térségfejlesztésre. Polgármesterként szeretném, ha a vízhálózat kiépítésére szóló pályázatunk eredményes lenne; ha megtehetném az elsô lépéseket a vezetékes vízellátás érdekében; ha Moson, Vece, és Székelybô gázellátása megoldódna ( a tervek készen vannak), egy hosszújáratú hitel vagy akár pályázat útján; ha bôvíthetnénk a telefonközpontot, ugyanis sok igénylô nyújtotta be kérését Székelysárdról, Andrásfalváról, Demeterfalváról, Szentannáról és Szeredából; ha lerakhatnánk a halottasház alapköveit; ha elkészíthetnénk végleg a község címerét; ha új szeméttárolót létesítenénk; ha a piac felújításában elôreléphetnénk; ha állandó és színvonalas kulturális élet bontakozna ki; ha folyamatosan nyitva tartó közjegyzôi iroda fogadná a község lakóit, hogy ne kelljen minden apróságért a megyeközpontba utazni; ha fejleszthetnénk külföldi testvértelepülési kapcsolatainkat; ha valóban létrejönne a Nyárádmenti Községek Egyesülete, amelynek tevékenységi célja lenne többek között kultúránk, környezetünk megvédése, az infrastruktúra, a turizmus fejlesztése, a szeredai távoktatási Kertészeti Egyetem mûködtetéséhez szükséges feltételek biztosítása a jövôben is. Mindvégig feltételes módban fogalmaztam, hiszen ezek egyelôre tervek....
A DistriNord Gaz Rt,-vel, a marosvásárhelyi Instaservice Kft.- vel, valamint a ploiesti-i INSPET Rt.-vel létrejött szerzôdés értelmében, a két utóbbi cég vállalta, hogy Nyárádszeredában és Andrásfalván a régi, fémbôl készült gázvezetékeket mûanyag csövekkel helyettesítik. A munkálatokat októberben kezdték el, és kötelezték magukat arra, hogy november 30-ig befejezik. A DistriNord Gaz kéréséhez a polgármesteri hivatal beleegyezését adta és elkezdôdhetett a nagyszabású munkálat, ami a mai napig sem ért véget. A vállalkozók ugyanis az újonnan elhelyezett vezetékek árkait úgy hagyták, a földet nem takarták el. Ez a tél folyamán máris számos bosszúságot okozott, hiszen az üzletek, a családi házak bejáratait kerülgetni kellett. A házak felé vezetô árkokban felgyülemlett a víz és befolyt az épületek alá. Sok helyütt a csapadék szabályosan mossa a házak alapjait. A járdákról felszedett betonlapokat sem rakták vissza. Andrásfalván a Vetô utca bejáratát eltorlaszolták. Nagy Jenô alpolgármester több ízben kérte telefonon az INSPET igazgatóját, hogy intézkedjen. Hiába. Mivel a lakosság nagy része úgy értelmezi, hogy az áldatlan állapotok miatt a polgármesteri hivatal a vétkes, az alpolgármester kéri a lakosságot, értsék meg: a szerzôdést a munkavállaló cégekkel nem a polgármesteri hivatal kötötte, hanem a DistriNord Gaz. A nyárádszeredai polgármesteri hivatal csupán beleegyezését adta a munkálatok kivitelezéséhez. Nagy Jenô kéri a lakosság türelmét, hiszen az utóbbi visszajelzések szerint a cégek vállalták, hogy amint az idôjárás megengedi, szerzôdési kötelezettségeiknek eleget tesznek, befejezik az abbahagyott munkálatokat.
Kádár Gyöngyi 1999. december 1-jétôl a polgármesteri hivatal alkalmazottja, akit a kultúrotthon igazgatójává neveztek ki. Tevékenységét a fent nevezett napon kezdte a leltározással, majd szakemberek segítségével üzembe helyezték a központi fûtést. Gagyi Béla villanyszerelôvel ellenôrizték a belsô villanyhálózatot, többek között a nagyteremben a hiányzó 20 villanyégôt pótolták. Így kerülhetett sor december 2-án az elsô elôadásra a kultúrotthonban. A Tamacissza társulat a Krumpli és Pityóka bohózattal lépett a színpadra a népes, nagy részben gyerekközönség elé. A kinevezett kultúrigazgató december elsô heteiben, a helybeliek segítségével alkalmassá tette az épület belsô helyiségeit, fôleg a nagytermet különbözô elôadások, fogadására. A hónap közepén pedig elkezdte a téli ünnepi rendezvénysorozat megszervezését. December 24-én, a helybeli tûzoltó egység katonáinak segítségével, feldíszítették a központi parkban lévô fenyôfát; a díszeket, a dobozokat, Csiki Mária és tanítványai készítették el; az 50 égôt a fenyôfán Lôrinczi Vilmos villanyszerelô helyezte el, a fenyôfa éjszakai világításának költségeit a Keresztúri családi vállalkozás fedezte. Karácsony estéjén a két télapó, Szávuly Zsigmond és Nagy Lázár a polgármesteri hivatal által adományozott édességeket osztogatott a gyerekeknek. Karácsony estéjén pedig Tordai Levente saját felszerelésével biztosította a zenét éjfélig a polgármesteri hivatal teraszáról. Szép karácsony este volt. Másnap, december 25-én a kultúrotthonban Hahota-elôadást láthattak az érdeklôdôk. Ugyanaznap Veress Kálmán a Bekecs együttessel kántálni járt. December 26: a nyárádszeredai Bocskai Nôi Dalkör karácsonyi hangversenye szórakoztatta a közönséget, elôtte az általános iskola furulya- és énekegyüttese lépett a színpadra Ferencz Csaba vezetésével. December 27-én Balogh Ottó csíkfalvi zenetanár helybéli és szeredai fiatal tanítványaival lépett a közönség elé a kultúrotthonban, a Jézus születése címû musicalt adták elô. A Kádár Gyöngyi által szervezett rendezvénysorozat december 29-én zárult, amikor a helyi Bekecs táncegyüttes, Veress Kálmán vezetésével a Téli este címû zenés- táncos vidám összeállítást vitte a közönség elé.
Az új esztendô legsürgôsebb teendôje pénzalapot keríteni a kúltúrotthon tetôzetének javítására; szerzôdést szeretnének kötni a Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatával, amelynek alapján bérletes elôadásokra kerülne sor Nyárádszeredában is. A táncházat szeretnék újra életre kelteni. Kádár Gyöngyi igazgató kérése, hogy akit érdekel Nyárádszereda mûvelôdési élete, ötleteivel, kezdeményezéseivel segítsék munkáját.
A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének nyárádszeredai szervezete négy éve alakult meg, ma már 32 gazda fizeti a tagdíjat. Magyari Sándor elnök elmondta, hogy az egyesületbeli gazdák a múlt évben az általuk elôállított termények választékának bôvítésére törekedtek. Erre vonatkozóan egy szélesebb körû akciót indítottak nemcsak a község területén, hanem az Ákosfalva – Nyárádmagyarós határolta övezetben is, amelynek célja a fûszerpaprika termesztésének meghonosítása. A termôföld jó, összetétele egyesíti mindazokat a feltételeket, amelyeket a fûszerpaprika termesztése megkövetel. Erre vonatkozóan már van némi tapasztalatuk is. A megfelelô vetômagmennyiséget is beszerezték így az idén mindenképpen beindul a termesztés a Nyárádmentén. Az RMGE-tagok között vannak állattenyésztô gazdák is. Néhány évvel ezelôtt Magyari Sándor célul tûzte ki, hogy fajtiszta állatokkal (sertés) újítják fel az állományt. Sikerült-e? – kérdeztem.
– Különbözô nézeteltérések miatt a terv terv maradt. Így nem tudunk fajtiszta állatokat behozni Magyarországról, viszont Nyárádszeredában létrehoztunk egy sertésfarmot nagyon jó minôségû állománnyal. A Fazakas Sándor farmjáról van szó, ahol száz sertést tartanak. Kijelenthetem nyugodtan, hogy a Fazakas Sándornak nincsenek értékesítési gondjai, ugyanis nagyon sokan keresik az általa tartott fajtiszta malacokat.
– Elsôsorban azt, hogy békés legyen. A megyei RMGE és a nyárádszeredai szervezet vezetése között alakuljon ki jó viszony. Ha visszazökken a természetes kerékvágásba, azt hiszem, nagy lendülettel fogunk dolgozni. Annál is inkább, mert a polgármesteri hivatal is támogatja tevékenységünket, személyesen a polgármestert is foglalkoztatja a mezôgazdasági gondjaink megoldása, annak jövôje.
Végezetül el kell még mondanom, hogy a Bocskai Alapítvánnyal karöltve szerveztük meg a téli idôszakban a téli továbbképzô tanfolyamokat, szakmai találkozókat szôlészetrôl, borászatról, kertészetrôl, talajminôségi témákról. Következik, hogy az alapítvány segítségével tovább folytassuk ezt a tevékenységet, hogy a nyárádmenti gazdák minél több szakinformációhoz jussanak, hiszen Nyárádszereda és vidéke lakosságának 85–90%-a a mezôgazdaságból él.
Hagyomány, hogy a nyárádmentiek a hónap minden elsô szerdáján a nyárádszeredai havi vásárba mennek. Ilyenkor elhozzák – a helybeliek szavajárása szerint – a fehér (szarvasmarhákat) és a fekete (bivalyokat) állatokat is. Az utóbbiak sajnos már nem léteznek, hat évvel ezelôtt volt még néhány Köszvényesen. Miként alakulnak az árak a vásárban? – kérdeztük Fábián Attilát, a Maros Megyei Mezôgazdasági Szaktanácsadói Hivatal területi kirendeltségének állattenyésztési mérnökét.
– Minden havi és heti piacon jelen vagyok. A gazdák, állattenyésztôk általában felkérnek arra, hogy vizsgáljam meg jószágaikat, mondjam el az elônyöket, a hátrányokat. Az egyed különbözô tulajdonságai alapján határozzuk meg az eladási árakat, késôbb a vásárban e körül mozognak az adásvételi árak. 2000. január 5-én a két hónapos üszô borjú 1,3 - 1,6 millió lejt ért, az ugyanennyi idôs bikaborjú 1,5-1,7 millió lejt. A jól tejelô (15-20 liter/nap) tehénért 7-9 millió lejt kértek. A nyárádmenti gazda ilyen szarvasmarhát csak akkor értékesít, ha valami nagy baj történt a családban. A múlt szerdán egy hat hetes malac ára 130-180.000 lej volt, a 100 kg-os sertésnek kilogrammja, élôsúlyban 13.000 lej körül mozgott.
Szóljunk a gabonaárakról is: kézzel begyûjtött, kasban szárított kukorica (puliszkának való, ahogy a helybeliek nevezik) 28-30.000 lej/véka (20 liter); a takarmánykukorica vékája 25- 27.000 lej; árpa 23-24.000 lej/véka, zab 20.000 lej/véka. És végül a zöldségek: murok 5000, petrezselyem 10.000, paszuly 8000, krumpli 3000 lej kilogrammonként. Egy liter tejet 3500 lejért lehetett vásárolni január 5-én a szeredai vásárban.
Ma már az RMDSZ szövetségi elnöke is elismeri azt, hogy 1996 novemberében, a kormányba lépéskor, jóval határozottabban kellett volna politizáljon az RMDSZ. A kormányzati ciklus végéhez közeledve idézzük fel, hogy kisebbségi vonatkozásban mit is tartalmazott a Ciorbea-kormány programja, és mit vállalt az RMDSZ.
Az RMDSZ vállalta, hogy választási eredményei arányában részt vesz a kormányban és területi szinten a vezetésben. Mindkét szinten alulreprezentáltak vagyunk.
A kormányprogram legfontosabb követeléseink java részét magába foglalta:
1. megszüntetik a kisebbségi anyanyelvi oktatást korlátozó rendelkezéseket, így lehetôvé válik az önálló, állami magyar egyetem újraindítása; szavatolják az anyanyelven való tanulás lehetôségét, minden szinten és formában, ide értve a szakoktatást is, és bevezetik Románia földrajzának és történelmének magyar nyelvû oktatását;
2. módosítják a közigazgatási törvényt, szavatolva a kétnyelvûséget, mind a feliratokon, mind a közigazgatási nyelvhasználatban, mind az igazságszolgáltatásban, ott, ahol a kisebbségi lakosság aránya eléri a 20%-ot;
3. szavatolják a helyi közigazgatási autonómiát, az önrendelkezés jogát a szubszidiaritás elve alapján (vagyis a döntéseket a lehetô legalacsonyabb szinten kellene meghozni, nem pedig a központban);
4. meghozzák a jogtalanul elkobzott kisebbségi és közösségi javak visszaadását biztosító törvényt.
A Ciorbea-kormány programja szerint a többségi lakossággal minden szempontból azonos rangú állampolgároknak kellene lennünk.
Ha a mindennapok gyakorlatát nézzük és nem a papíron megszületett vagy születôben levô jogmegadást, diagnózisunk nem lehetne más, mint a Népszabadság vezetô publicistájáé, Aczél Endréé, aki szerint a kormányba lépés nagyon kevés eredményt hozott a romániai magyarság számára. Tehát az RMDSZ programjából kormányzati pozícióban sem valósítottunk mg lényegesen többet, mint ellenzéki pozícióban. Ugyanakkor kormányba lépésünkkel hozzájárultunk egy, a valóságosnál jóval kedvezôbb Románia- kép kialakításához. Meggyôzôdésem, a decemberi helsinki EU-határozat megszületéséhez döntô módon járult hozzá az, hogy a romániai magyarság érdekképviseleti szervezete, az RMDSZ a román kormánykoalíció tagja. Joggal kérdezhetjük, a politikai alku gyümölcseit miért nem élvezheti a romániai magyarság? Ez a kérdés annál súlyosabban vetôdik fel, mivel a jelenlegi kormányprogramban, az Isarescu-programban egy szó sincs a kisebbségi kérdésrôl. Ezt a helyzetet a jelenlegi RMDSZ-vezetés politikai kudarcaként értékelem. Joggal értetlenkedünk, a miniszterelnök-helyettesi szerepet ellátó államminiszteri tárca betöltésénél miért nem ragaszkodott a csúcsvezetés a szlovákiai megoldáshoz. Ott Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a kisebbségi ügyek felelôse. E megoldás közjogilag is tükrözné a kisebbségi kérdés fontosságát; kedvezô politikai és jogi következményeit nem szükséges bôvebben taglalni.
Azt firtatva, hogy most mi a teendô, azt gondolom: politikai vergôdésünket nem folytathatjuk a végletekig. Amennyiben az állítólag kidolgozásra kerülô bôvített kormányprogramba – teljesítési határidôkkel együtt – lényeges célkitûzéseinket nem foglalják be, és azok nem kerülnek teljesítésre, meg kell fontolnunk a kormányból való kilépésünket. A kisebbségi kérdés megoldása példaértékû romániai modelljének hanis mítoszát nem tarthatjuk fenn a végtelenségig.
Amikor a kilépés lehetôségét felvillantom, arra is gondolok, hogy ezáltal bôvülne politikai mozgásterünk. Soha nem értettem egyet azokkal az értékelésekkel, amelyek fetisizálták a jelenlegi koalíciós partnereinket, "jaj, de demokratikusaknak" mutatván be ôket és diabolizálták a jelenlegi ellenzéket. Nem vitás, a jelenlegi ellenzéket sem lehet egy kalap alá venni, a velük való együttmûködést sommásan elutasítani. Ha nem is mondják ki – választási megfontolásokból –, tisztában vannak azzal, hogy a romániai magyarságot – többek között a nyugati elvárások miatt is – nem lehet kihagyni a politikai sakkjátszmából.
Tíz évvel ezelôtt is itt voltam, most is itt lehetek, itt állok, másként nem tehetek.
*(Elhangzott az RMDSZ tizedik évfordulóján rendezett kolozsvári Fórumon, 2000. januán 8-án)
Az RMDSZ erdôszentgyörgyi, nyárádszeredai, szovátai, gernyeszegi, marosludasi, mezôcsávási kerületeinek, valamint Marosvásárhely II., IV., V. számú körzeteinek választmányai Nyárádszeredában 2000. január 8-án megtartott ülésükön elhatározták, hogy Nyárádszeredai Kezdeményezés néven mozgalmat indítanak a demokrácia alapvetô értékeinek, az RMDSZ alapszabályzatának maradéktalan érvényesítéséért Maros megyében.
A résztvevôk megerôsítik, hogy a jelenleg kialakult válsághelyzetbôl – amelyet a TKT eredménytelen és szabályzatellenes mûködése, valamint az aránytalan képviselet okoz – csak a küldöttgyûlés vezetheti ki a szervezetet. Felkérik a megyei elnököt a rendkívüli küldöttgyûlés összehívására, egy új TKT megválasztása érdekében.
A Nyárádszeredai Kedeményezés önmaga szerepét idôszakosnak szánja és a következôképpen határozza meg:
A megosztó tendenciák forrása az egyéni vagy csoportérdek (hatalom, rang, pénz, befolyás). Aki valamilyen szállal kötôdik a hatalomhoz, akit anyagi érdekek is kötnek a közélethez, óhatatlanul szembekerül lehetséges versneytársaival, vagy a váltást, újítást sürgetô közvéleménnyel, és a megosztottságot erôsíti. Egy alulról jövô kezdeményezés, amely átvilágítható és érdekmentes, a magyarság egységét szolgálja, mert a közös azonosságtudatra és a nemzeti szolidaritásra épít.
A Nyárádszeredai Kezdeményezés egységesít.
Az átlagpolgár érdeke, hogy szavát, akaratát választások, a demokrácia intézményei révén érvényre juttassa. Egy alulról jövô kezdeményezés, amelynek révén közvetlenül maguk a választók fejezik ki akaratukat, a demokrácia értékeit védi.
A Nyárádszeredai Kezdeményezés a demokráciát szolgálja.
Az RMDSZ alapszabályzatát, de a szövetség egész szabályrendszerét, hibáival együtt, a magyar közakaratot megjelenítô testületek hozták létre, programja pedig a romániai magyarság törekvéseit fejezi ki. Egy alulról jövô kezdeményezés, amely céljai közt a szabályszerûség védelmét is megnevezi, a jog és a törvény eszközeivel küzd a romániai magyarság teljes és tényleges jogegyenlôségéért, az esélyek egyenlôségének törvényes és intézményes garanciáiért.
A Nyárádszeredai Kezdeményezés a szabályszerûséget védi, és a kisebbségi érdekvédelemnek törvényes, politikai eszközeit kívánja használni.
Az elmúlt években számos olyan tapasztalatot éltünk meg, ma is olyan híreket kell feldolgoznunk, amelyek sokakat kiábrándítanak a közéletbôl, közönyössé tesznek a közösségi érdekek iránt, és a politikához az erkölcstelenség képzetét társítják. Egy alulról jövô kezdeményezés, amely a tiszta és áttekinthetô közéletért, a tisztességes, ôszinte és nyitott képviseletért, az adott szó megtartásáért indít mozgalmat, a bizalom garanciája lehet. Csakis egy személyes és csoportérdekektôl mentes erô hozhat a magyarság számára gyôzelmet a választásokon.
A Nyárádszeredai Kezdeményezés tiszta közéletet és RMDSZ-sikert akar a közelgô választásokon.
Az RMDSZ erdôszentgyörgyi, nyárádszeredai, szovátai, gernyeszegi, marosludasi, mezôcsávási kerületeinek, valamint Marosvásárhely II., IV., V. számú körzeteinek választmányai
Az állam csupán 6,3 százalékkal finanszírozta a lakásépítést
A múlt év elsô három negyedében országos viszonylatban 13.200 új lakás épült s ezek túlnyomó többsége magántôkébôl készült és csupán 839-et (6,3 százalék) finanszírozott az állam – derül ki az Országos Statisztikai Bizottság adataiból. A legtöbb lakás Suceava (864), Konstanca (805) és Dâmbovita megyében (783) épült. A fôváros a negyedik helyen áll 696 lakással.
Az idei speciális vasúti menetjegyek kiosztásáig, azon személyek, akik e törvény értelmében jogosultak e jegyekre, használhatják a tavalyiakat – közli a munkaügyi minisztérium az RVOT-val létrejött megállapodást követôen.
Az idén térítendô adósság nem nagyobb 1,5 milliárdnál
A pénzügyi tárca legfrissebb adatai szerint Románia az idén hozzávetôleg 1,45 milliárd dollárt kell fizessen a külföldi adósságszolgálat fejében, havi mintegy 100 millió dolláros ütemben, február kivételével, amikor 300 milliót kell törlesszen.
Maximum hat hónapi halasztást kér az ARO Rt. a szállítási tárcától az Euró 2 szennyezési szabályozások bevezetésére, amíg sorozatgyártásba veszik az országban tervezett és elôállított elsô környezetbarát Turbo Diesel motort. Az egységben lendületes munka folyik a motor szennyezés-mentesítésére, hogy beilleszkedjék az említett normákba és árusítani lehessen az év második felében.
Míg a világ számos területén idônként áradások pusztítanak, addig egy UNESCO-jelentés szerint 25 év múlva súlyos vízhiány léphet fel a világon. 2025-re – 1995- höz képest – 40 százalékkal nôhet a friss víz iránti szükséglet – közölte a Kyodo japán hírügynökség az UNESCO vízügyi bizottságának jelentésére hivatkozva. A Hágában március 17. és 22. közt a világ vízhelyzetérôl tartandó fórumon elôterjesztésre kerülô jelentés rámutat: amennyiben nem változik az emberek magatartása, úgy az ökorendszerek visszafejlôdése és a biológiai sokféleség eltûnése hosszú távon a jövô nemzedékek életét fogja veszélyeztetni.
Hivatalos nyelv lett Jakutföldön az angol
Elnöki rendelettel az Orosz Államszövetséghez tartozó Szaha Köztársaság (az egykori Jakutföld) hivatalos munkanyelvévé tették az angolt. Mihail Nyikolajev jakut elnök csütörtökön nyilvánosságra hozott rendelete szerint az intézkedés célja az, hogy Jakutföld könnyebben integrálódhasson a világgazdasági közösségbe, s lehetôvé váljon a nemzetközi követelményeknek megfelelô szakemberek képzése. A jövôben az általános iskolától kezdve kötelezô lesz az angol nyelv tanulása, s az angol lesz a hivatalos érintkezés egyik nyelve is. Ennek megfelelôen át kell alakítani az oktatási programokat, s a minisztériumok és egyéb hivatalok vezetôinek gondoskodniuk kell beosztottjaik nyelvtanulásáról.
Az Európai Központi Bank vezetô közgazdásza szerint az idén meglódulhat egy kissé az európai infláció, de a fejlemény átmeneti lesz. Otmar Issing szerint az olajárak okozzák majd az európai infláció erôsödését, s ez azt is jelenti, hogy a rövidesen sorra kerülô szakszervezeti bértárgyalásokon a nagyobb emelések nyomásának ellent kell majd állni. Neki azonban az a véleménye, hogy miközben az európai gazdaság kilátásai ígéretesek maradnak, az infláció üteme még az év során lelassul, miután elérte csúcsát. Az infláció kapcsán Issing nem látja szükségét a rövid távú kamatok valamilyen korrekciójának, mint mondta: a bank bizakodó, ugyanakkor éber az inflációs kilátásokkal kapcsolatban.
Újabb üzletembert gyilkoltak meg Szentpéterváron
Újabb, fontos pozíciót betöltô üzletembert gyilkoltak meg hétfôre virradó éjjel az oroszországi Szentpéterváron. Az Itar TASZSZ jelentése szerint a 35 éves Ilja Vajszmant, az országszerte ismert Baltika sörkombinát gazdasági és pénzügyi vezetôjét saját, a város központjában lévô lakásában ölték meg. Az ismeretlen tettesek kívülrôl, az ablakon keresztül nyitottak tüzet áldozatukra. A rendôrség megkezdte a gyilkosság kivizsgálását. A hír kapcsán az AFP megjegyezte: a hatóságoknak évente több száz, az orosz üzleti körökben végrehajtott bérgyilkossággal kell foglalkozniuk.
Európának 159 millió bevándorlót kellene befogadnia a következô 25 évben ahhoz, hogy népességén belül megfelelô maradjon a munkaképes korú lakosság aránya – derül ki az ENSZ még nem végleges demográfiai jelentésébôl. A tanulmány várhatóan heves vitákat vált majd ki Európában, ahol a lakosság és a politikusok – az Egyesült Államokkal, Kanadával és Ausztráliával ellentétben – meglehetôsen idegenkednek attól, hogy a munkaerô-szükségleteket bevándorlás révén elégítsék ki. A jelentés rámutat arra, hogy az európai lakosság elöregedésére kizárólag a bevándorlók jelenthetnek gyógyírt. Egyik példaként Olaszországot említi, ahol a születések száma az elmúlt években olyannyira visszaesett, hogy a jelenlegi 57 millió fôs lakosság fél évszázadon belül 41 millióra apadhat. Az ENSZ becslései szerint Olaszországnak negyedszázadon át évente 300 ezer bevándorlót kellene befogadnia ahhoz, hogy a munkaképes korú lakosság arányát az 1995-ös szinten tartsa. Németországnak ehhez évi félmillió külföldire lenne szüksége.
Az elmúlt év második felében nôtt a munkanélküliség, amely év végére elérte a 8,4 százalékot. A Munkaerôfejlesztési és Foglalkoztatási Ügynökség adatai szerint a munkanélküliek száma a megyében 22.242, amelybôl 19.17 személy részesül munkanélküli segélyben, illetve támogatásban. A többi semmiféle anyagi juttatást nem kap.
Dorin Florea prefektus Vlad Rosca miniszter meghívására tegnap Bukarestbe utazott, ahol a a Cotroceni-palotában részt vett a Vasile Lupu néven ismert új földtörvény ünnepélyes aláírásán. Az Emil Constantinescu államfôvel való találkozóra meghívták Kelemen Atilla parlamenti képviselôt és két olyan személyt a megyébôl, akik e törvény haszonélvezôi lesznek.
Orvosi könyv bemutatására kerül sor január 12- én, szerdán 17 órakor az Egyetemi Könyvesboltban (Grigorescu utca 33. szám). Szerzôk: Stefan Hobai és Fazakas Zita, a könyv címe: Foszfolipidikus lipozómák - jellemzôi és az epesókkal való kölcsönhatásuk. A kötetet dr. Marius Sabau egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem dékánja és dr. Tôkés Béla, a Gyógyszerészeti Egyetem dékánja ismerteti.
A szobanövények téli gondozásáról tart elôadást Kozma Sándor, a városi virágkertészet nyugalmazott technikusa január 12-én, szerdán 16 órától a Laposnya utca 23. szám alatti RMGE-székházban. A találkozót a marosvásárhelyi Biokultúra Egyesület szervezi. A belépés ingyenes.
Január 11-én, kedden 7 órakor a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében lép közönség elé a Gruppenhecc társulat. Vége a világnak címmel, a rádiókabaré felújításával szórakoztatják a vidám, zenés mûfaj kedvelôit. A mûsor vendégei: Tarr László és Ferenczy István Szentgyörgyi-díjas színmûvészek. Közremûködik az Autostop együttes. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók
Kozmogónia és filozófia Omar Khayyam és Mihai Eminescu költészetében címmel tart elôadást dr. Berdj Asgian egyetemi tanár. Az elôadásra 2000. január 13-án 17 órakor, a Népi Egyetem (Rózsák tere 57. szám, elsô emelet) nagytermében kerül sor. Szaval Suzana Macovei, a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színmûvésze.
A Szentgyörgyi István Színmûvészeti Egyetem végzôs diákjai – osztályvezetô tanár Farkas Ibolya – januá