Ortodox csúcs Betlehemben

Krisztus születésének 2000. évi nagy jubileuma békét teremtett a keresztény egyházban – állapította meg a hétvégi román sajtó az ortodox pátriárkák és államfôk betlehemi találkozóját kommentálva.

A lapok nagy terjedelemben számoltak be arról, hogy az ortodox karácsonyt az autokefál ortodox egyházak vezetôi és hat ortodox ország – Fehéroroszország, Görögország, Grúzia, Moldova, Románia és Ukrajna – államfôje, valamint Borisz Jecin volt orosz elnök Jasszer Aradat palesztin vezetô meghívására közösen ünnepelte Betlehemben.

A IV. század óta elsô alkalommal fordult elô, hogy az ortodox egyházak vezetôi és I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pártriárka közösen mutatta be a régi szertartás szerint a karácsonyi misét. A karácsonyi ünnepet megelôzô szinódus pedig a legjelentôsebb pánortodox találkozó volt, amit valaha is a Szentföldön tartottak – állapították meg a román lapok.

Bár az ortodox pátriárkák semmilyen konkrét döntést, határozatot nem hoztak, a Krisztus születésének 2000. évfordulója alkalmából kiadott közös üzenetük ugyanolyan önkritikát és bocsánatkérést jelentett, mint amilyen mea culpát mondott nem sokkal korábban II. János Pál katolikus pápa.

Az ortodox pátriárkák üzenete elismerte, hogy az egyház megosztott volt, de egyben azt mutatja: ez a megosztottság már a múlté. Fontos eleme volt az üzenetnek, hogy a pátriárkák elutasították az igazi krisztusi tanítástól eltávolító nacionalizmust, s azt hangsúlyozták, hogy Krisztus földi életének példáját kell követni az emberiség javát szolgálva – hangsúlyozta a sajtó.

Az ortodox csúcstalálkozón megvitatták az ortodox egyház több alapkérdését – egyebek között az ökumenikus pártriárka szerepét, a katolikus egyházhoz fûzôdô viszonyt –, s a találkozó lehetôséget adott az ortodox egyházak közötti számos vitás kérdés áttekintésére. A lapok beszámolói szerint Teoctist román és II. Alekszij orosz pátriárka külön is tárgyalt arról a román követelésrôl, hogy a besszarábiai metropolita (a moldovai ortodox egyház feje) az orosz egyház fennhatóságából kerüljön át a román egyház fennhatósága alá.

A bukaresti bíróság szabadlábra helyezte a hét végén Razvan Temesant, a csôdbe ment Bancorex kereskedelmi bank volt elnökét, akit egy hónappal ezelôtt vettek elôzetes letartóztatásba.

Az egykori bankelnököt tavaly december 9-én a Legfelsôbb Ügyészség utasítására vették ôrizetbe. Az ügyészség azzal vádolja Temesánt, hogy egy Romániát népszerûsíteni hivatott fotóalbum szponzorálásával több mint 1 millió dollár veszteséget okozott a banknak.

Az Örök és elbûvölô Románia címû fotóalbum kiadásának ötlete Nicolae Vacaroiu volt miniszterelnök nevéhez fûzôdik. Az elképzelés szerint az albumot 97 ezer példányban jelentették volna meg és a világ 144 országában terjesztették volna, hogy felkeltsék a külföldi üzletemberek érdeklôdését a romániai beruházások iránt.

A könyv kiadására 5 millió dollárt terveztek, s a Bancorex 1,5 millió dollárt át is utalt az album elkészítésével megbízott francia kiadónak. A fotóalbumból végül 4200 darab készült el.

Az ügyben eljárás indult több egykori magas rangú kormánytisztviselôvel ellen is.

Az egyik legnagyobb kereskedelmi banknak számító Bancorex tavaly az év közepén szûnt meg, amikor beolvasztották a Román Kereskedelmi Bankba. Ezt megelôzôen az állam átvette a bank 4128 milliárd lejre rúgó behajthatatlan kinnlevôségét.

EU-csatlakozás

Az Európai Unió az elmúlt évek gyengébb termésével érvelve igyekszik majd leszorítani a kelet-európai országok termelési kvótáját a csatlakozási tárgyalásokon a mezôgazdasági kérdések hamarosan kezdôdô megvitatásakor – írja az European Voice címû lap.

A hetilap emlékeztet arra, hogy a termelés szintjétôl függ, mekkora támogatást kapnak a leendô új tagok az évi 45 milliárd eurós mezôgazdasági költségvetésbôl. Az EU- ügyekkel foglalkozó – független – újság a kvóták kérdésénél számít a leghevesebb vitára.

Az EU érvelésének az adja az alapját, hogy 1989. óta a legfontosabb agrártermékek termelése jelentôsen csökkent a keleti tagjelölt államokban. A kelet-európaiak viszont azt fogják mondani, hogy technológiájuk korszerûsítésével és jobb termelésszervezéssel az elôzô éveknél jóval magasabb termelésre lesznek képesek. Ám az EU aligha kíván feltételezett termelési adatokkal kalkulálni, amikor támogatási rendszere így is túl bôkezû – írja a European Voice.

A vita alapja az lesz, melyik idôszakot vegyék alapnak – referenciának – a kelet-európai kvóták megállapításához. A hat tárgyaló állam – Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország, Szlovénia – már ismertették mezôgazdasági tárgyalási álláspontjaikat, de ebben többségük nem jelezte elképzeléseit a referencia idôszakról, azt a tárgyaláson kívánják megvitatni.

Másik fontos vitatéma, hogy a tagjelöltek jogosultak lesznek-e mindazokra a kedvezményekre, amelyek az EU-tagállamok termelôit megilletik. Az Európai Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy nem, hiszen nem érinti ôket az árak csökkenése. Ezzel szemben a tagjelöltek azt hangoztatják, hogy gazdasági hátrányt jelent számukra, ha nem kapják meg ugyanazt a pénzt, amit uniós versenytársaik.

Nemrégiben tekintette át a mezôgazdasági tárgyalások témáját a Financial Times címû lap is. Eszerint a tagjelöltek érvelésének fô gyengesége, hogy miközben lépten-nyomon deklarálják készségüket a teljes körû csatlakozásra, többségük kivételek egész sorát kéri az érvényes szabályok alól. Kéréseik ugyan többnyire technikai jellegûek, de összeadva jelentôs eltérést fejeznek ki az EU egységes mezôgazdasági piacától, amely a közös uniós agrárpolitika elsô számú célja. Ez viszont olyan érvet jelent az EU-nak, amelyre hivatkozva évekig megvonhatja az agrárpolitikai tagság elônyeit a tagjelöltektôl – értékelte elemzésében a brit lap.

A European Voice szerint a mezôgazdaság témaköre annyira összetett, hogy fennáll a veszély: az uniónak hat hónapjába is beletelik, mire tagországai közös álláspontot találnak válaszul a tagjelöltek már ismert pozícióira. Márpedig az EU ebben a félévben - az utolsók között – meg kívánja kezdeni a téma tárgyalását.

A magyarországi reprezentatív szakszervezetek hétfôn nulla órától megkezdik a 60 órás országos vasutassztrájkot, jelentették be az érintett szakszervezetek elnökei a vasárnap délelôtti egyeztetô tárgyalás kudarcát követôen a sajtónak.

Borsik János, a Mozdonyvezetôk Szakszervezetének (MoSZ) alelnöke elmondta, hogy a szakszervezetek készek tárgyalni a konfliktus rendezésérôl. Legközelebb hétfôn 14 órakor ülnek tárgyalóasztalhoz a munkaadóval, hogy egyeztessenek a bérekrôl és a kollektív szerzôdés módosításáról. Hangsúlyozta: ha megállapodás születik a sztrájk alatt, akkor azonnal lefújják a munkabeszüntetést, és mindent megtesznek a közlekedési rend helyreállításáért. Bejelentésük szerint a MÁV dolgozói nem fogadnak nemzetközi vonatokat.

A mintegy 2 ezer szakszervezeti és szakmai szervezetet tömörítô Civil Fórum szolidáris a hétfôtôl sztrájkba lépni készülô vasutasokkal – errôl a szervezet közleményben tájékoztatta az MTI-t vasárnap.

A tömörülés állásfoglalása szerint a vasutasok bérkövetelése túlmutat saját ágazatbeli problémájukon.

A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) is szolidáris a vasúti és más közlekedési dolgozók bérharcával – közölte a szervezet vasárnap.

A nyilatkozat szerint, a legnagyobb magyar szakszervezeti szövetség sajnálatosnak tartja, hogy mind a vasút, mind más közlekedési vállalatok dolgozói a végsô eszközhöz kényszerülnek nyúlni, mert a bértárgyalások ez ideig nem kecsegtettek megállapodással.

Brit közegészségügyi illetékesek szerint az elmúlt évtized legsúlyosabb influenzajárványa ütötte fel a fejét Nagy-Britanniában.

Liam Donaldson professzor, tisztifôorvos vasárnap a GMTV televíziónak adott nyilatkozatában kijelentette: az influenzás megbetegedések hivatalos száma megközelítette a járványszintet, a hétvégén százezer lakosra már 300 megbetegedést jelentettek a háziorvosok. (Járványról akkor beszélnek, ha százezer lakosra 400 megbetegedés jut. A január másodikán közzétett adatok még százezer lakosonként 190 influenzás esetrôl szóltak.)

Donaldson szerint a betegek száma jóval több a hivatalos adatoknál, mivel a betegek fele egyáltalán nem keresi fel háziorvosát, hanem az állami egészégügyi szolgálat által mûködtetett telefonos segélyvonalakon kér tanácsot az ügyeletes orvosoktól és nôvérektôl.

Alan Milburn egészségügyi miniszter a BBC-nek adott nyilatkozatában szintén arról beszélt, hogy a hivatalos adatak alábecsültek. A miniszter nem titkolta, hogy a mostani influenzavírus "különösen rosszindulatú". Mint mondta, a hatóságok attól tartanak, hogy az 1989-es influenzajárványhoz hasonló méretû megbetegedés-hullámmal kell szembenézniük, amikor az influenzavírus okozta súlyos szövôdmények következtében 26 ezren vesztették életüket.

Milburn felhívta a lakosság figyelmét arra, hogy a most támadó vírus, csakúgy mint a 11 évvel ezelôtti, tüdô-és hörgôgyulladást okozhat, különösen az idôsek és a fiatalok körében.

Pénteken este a marosvásárhelyi Continental Szálló fehér termében rendezett állófogadáson emlékezett meg lapunk fennállásának 10. évfordulójáról a szerkesztôség és munkatársi gárdája, valamint kiadója, az Impress Kft. Az eseményt a megye és a város számos közéleti személyisége tisztelte meg jelenlétével. Ott volt a Népújság és a kiadó sok barátja, partnere, az eltelt évtized folyamán az újsággal gyümölcsözôn együttmûködôk népes csapata. A jelenlevô politikusokat, tisztségviselôket, a gazdasági, kulturális, oktatási, egyházi élet képviselôit, a mass media reprezentánsait, valamint az egykori és mai szerkesztôket, újságírókat Makkai János fôszerkesztô emlékeztette a lap tíz esztendejére, melynek sikereit, beteljesületlenségeit a jubileumi alkalomra megjelentetett különkiadvány is összefoglalja.

A meghívottak közül Fodor Imre polgármester kért szót, méltatva azokat az erôfeszítéseket, melyeket a Népújság az olvasók minél hitelesebb és gyorsabb tájékoztatására, a demokratikus közvélemény formálása érdekében tett és tesz, kiemelve, hogy a helyi önkormányzat valódi segítôtársnak tekinti az újságot munkájában. Az évfordulót jelképes ajándékkal igyekezett emlékezetesebbé tenni az ünneplôk számára a polgármester és a városi tanács.

A mûtétet a Marosvásárhelyi Szív- és Érgyógyászati Központban hajtották végre pénteken délután illetve a késô esti órákban. Lapunk munkatársa a helyszínen volt, amikor dr. Deac Radu szívsebész professzor, a központ vezetôje pénteken délelôtt, a helyi Rohammentôszolgálat által biztosított kísérettel Temesvárra utazott, hogy elhozza a donor, egy 20 éves, agyi érkatasztrófát szenvedett fiatalember szívét, amelyet egy súlyos szívelégtelenségben szenvedô 49 éves marosvásárhelyi illetôségû férfi mellkasába operáltak be. A mûtétet végzô csapatot ez alkalommal dr. Deac Radu professzor mellett dr. Liebhardt Mihai szív- és érsebész fôorvos, dr. Suciu Horatiu szívsebész valamint dr. Pascanu Sorin aneszteziológus alkotta.

A páciens helyzete a mûtétet követô idôszaknak megfelelôen alakul, Romániában s ô a negyedik mûtött új szíves személy, miután Bukarestben is már két sikeres szívátültetést hajtottak végre.

A színpadról nem lehet nyugdíjba vonulni, csak hátrább húzódni, onnan figyelni, igazítani vigyázó szemekkel, tapasztalattal az újabb nemzedéket. Generációváltás volt, van a marosvásárhelyi Nemzeti Színháznál, ez nem kétséges. Új tehetségek tûnnek fel, az idôsek lassan átadják helyüket a fiataloknak. Hol vannak a régi nagyok, akik színháztörténetet írtak? Ôket köszöntötték szombaton este fiatalabb kollegáik, a Tompa Miklós Társulat, a Nemzetiszínház személyzete a szilveszteri kabarémûsor után. Pezsgôspohár koccant a színpadon, azokkal, akik eljöttek, de ugyanilyen tisztelettel és szeretettel üdvözölték azokat is, akik objektív okok miatt távol maradtak ezen az estén a színháztól. Az ünnepi pillanatban színpadra léptek: Tamás Ferenc, Tarr László, Debreczeni Gabi, Farkas Ibolya, Székely Ferenc, Illyés Kinga, Székely M. Éva, Zongor István, Biluska Annamária (aki a kabarében is fellépett) és Bartis Ildikó, gondolatban pedig velük voltak: Szabó Duci, Lôrinczi Ica, Mende Gaby, Lohinszky Loránd, Nagy József, Tóth Tamás, Ferenczy István, Mózes Erzsébet és Csergôffy László. A kezdeményezés gesztus értékû, felerôsödik a közönség szeretetével. Az ünnepeltek ezt is beleérezhetik az újévi köszöntôbe.

Vasárnap déli egy óra. A Színház téren "fekete mundérosok" tömkelege. A lufikból és egyéb bóvlikból álló portékájukat kínáló árusokat igazoltatják. Odébb, a színház bejárata elôtt színehagyott vászonból készült függöny, elôtte színpad, szorgos szervezôk az utolsó simításokat végzik. A gyermekváros záróakkordjának számító jelmezbált tartották a tegnap délután.

– Remélem, hasznosan töltöttétek a téli vakációt – köszöntötte a közel száz érdeklôdôt Fodor Imre polgármester. "Szórakoztatásotokra szerveztük ezen rendezvényeket. Nem tudjuk, mennyire fogadtátok jó szívvel, de hasznosságukhoz nem fér kétség" – fûzte hozzá. A közel háromórás rendezvényt Orbán Dezsô alpolgármester nyitotta meg.

Három korcsoportban folytak a vetélkedôk. A 2-6, a 7-10 és a 11-16 évesek kategóriájában számos elképzelhetô jelmezt felvonultattak a versenyzôk. Láttunk Micky-egeret, télapót, varázslót, oroszlánt, macskát, farkast, esthajnalcsillagot, Batmant, bohócokat, hóembert, de volt olyan is, aki ruházata alapján egyszerûen zöld embernek nevezte magát. A legnagyobb sikernek az alig 2 és fél éves Orosz Bettina jelmeze örvendett, még akkor is, ha a Minnie-egérnek álcázott kislány, megriadva a nagy tömegtôl, szereplés és versmondás helyett pityeregve menekült édesanyja karjaiba. A Kozsik József és Pancu Liviu színészek vezette rendezvény zökkenômentes lefolyását a hagyományos "jelmezbe" öltözöttek biztosították: rendôrök és polgárôrök topogtak együtt az átfázott gyerekekkel, szülôkkel, nagyszülôkkel. Nyolcmillió lej értékben osztottak ki jutalomcsomagokat, a harmadik helyezésnél alább "csúszott" gyerekeket édességcsomagokkal honorálta a szervezô Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal.

– Be kell látnom, a gyermekváros felállítása a fôtéren felállítása nem bizonyult a legjobb ötletnek. Bár az ünnepek ideje alatt több elôadás és kolinda is fölcsendült a Színház téren, a játékszerek és hinták hiánya miatt a gyerekek távol maradtak. Elôreláthatóan a következô gyermekvárost újra a várban szervezzük meg, amely jobb keretet biztosít ezen tevékenységnek – nyilatkozta lapunknak Ciugudeanu Marina, a hivatal szociális osztályának vezetôje.

Még a hangversenydobogó látványa sem volt a megszokott szombaton este. Zongora, cseleszta, hárfa, dobegyüttes – kettô is!, nagydob, xilofon... S zenészek betöltötték a teljes színpadot hagszereikkel. A nagytermet is a nagyérdemû! A sok-sok ciklámen pedig még ünnepélyesebbé tette a hangulatot.

Milyen kár, hogy egy esztendôben csak egyszer van újév...! Mirôl szóljon hát a krónikás? A forró együttlétrôl?! Hisz dúskálhattunk a zenei kínálatban: osztrák társastánc, gyors ütemû, cseh népi körtánc, egyenletes ritmusú, feszes induló, mely tenyerünket lendítette... "lépésre". Lassú-friss magyar néptánc, izgató ritmusú, új szórakoztató zene, vagyis: nyitány, keringô, polka, csárdás, induló, dzsessz, ária...A mûsor elsô felében könnyed, kedvelt, lágy dallamával és szelíd humorával az ifjabb, s majdan az id. Johann Strauss néhány népszerû szimfonikus zenekari táncdarabja – Cigánybáró, Tavaszi hangok, Terefere-és Kakukk- polka, Császárkeringô, Radetzky-induló (id.J.Strauss) zsongított kellemesen. Szünet után Bach, Joplin, Monti és Rogers szimfonikus szórakoztató muzsikája. Dallam-és ritmushangszereken felcsendülô, olykor könnyed, másszor élesebben hangsúlyozott dzsessz.

A zenekarvezetô I. Ionescu-Galati-nak, a nemzetközi szólóhegedûsként is világjáró karmesternek köszönhetôen az újévi hangversenyt méltán illethetjük a rendkívüli jelzôvel. Az ô kezdeményezésére gazdagodott a Strauss-koncert más szerzôk egyéb mûfajbeli színes alkotásaival is. S miközben a valamikori bécsi apa-fia kettôsnek és zenéjének tapsolhattunk, kortárs elôadómûvész-páros jelenlétének és mûvészi teljesítményének is. A Florin Ionescu-Galati trió hegedûse ugyanis a Mester kiváló elôadómûvészként számontartott fia gyönyörû mûsorában – méltóképpen – közremûködött Soós Orsolya zongorán, valamint Bartha József nagybôgôn.

Hangversenyen...hangszerváltásnak válhattunk elégedett szem-és fültanúivá. Ugyanis a bécsi mesterek muzsikája akkor is áttetszônek, igaznak bizonyult, amikor az ütôsök például "madárul" szóltak: kakukkoltak, csiviteltek! Akkor is, amikor a hegedûmûvész-karmester nem dirigált, hanem hangszerszólózott, és olykor vonójával intett be. Mint ahogy akkor is, amikor nem vezényelt, nem hegedült, hanem az említett triót négyessé egészítve réztányért és kisdobot pergetett elegánsan, mértéktartással, pálcát- vonót dobütôre váltva ezúttal. És kupoláig zengett a bravó!

Újabb szakkönyv:

A mezôgazdasági termesztôk, a gazdák számára a téli idôszak sem jelent teljes pihenést. Van tennivaló az állatok körül, ilyenkor gyakrabban járják a vásárokat. A hosszú téli esték viszont alkalmat nyújtanak a tanulásra, a szakkönyvek, szaklapok tanulmányozására is. A Gazdák könyve sorozatban jelent meg a múlt hónapban dr. Jakab Sámuel Talaj és környezet címû szakkönyve. A kötet megjelenése alkalmából beszélgettünk a szerzôvel.

– Dr. Jakab Sámuel a szakirodalomban elismert személyiség. Ennek a harmadik kötetnek, szaktanulmánynak mi volt az alapötlete?

– A fedôlapon van négy egymást fedô karika és négy betû: A - atmoszféra, levegôburok; B – bioszféra, élô szervezetek; L – litoszféra, szilárd burok; H – hidroszféra, vízburok; és középen a négy kör által zárolt területen a P – pedoszféra, a Föld talajtakarója. Az alapötletem tehát az volt, hogy a talaj tulajdonképpen nem tanulmányozható a többi természeti tényezôk nélkül, elszigetelten. A négy fô geoszférának a szerepét, egymásra való hatását ez a P találkozási pont szintétizálja, foglalja egységbe. A talajt csak úgy ismerhetjük meg, ha beágyazzuk az említett négy természeti környezetbe.

A világ szakirodalmában hasonló tanulmányok természetesen jelentek meg, de szûk hazánkban magyar nyelven eddig nem, ez volt a második alapvetô érvem a könyv kiadására.

– Kinek írta ezt a könyvet, a gazdálkodók, a szakemberek számára?

– Mindenkinek szántam, akinek fontos, hogy a következô nemzedékek asztalára is kenyér kerüljön. Tehát elsôsorban a gazdáknak írtam, az olvasni tudó gazdának, aki már rájött arra, hogy nem lehet úgy gazdálkodni, mint nagyapáink. A gazdatársadalomban nagyon sokan úgy vélekednek, hogy minek nekem olvasni, mert nagyapám, apám is tudott gazdálkodni, és én is értek hozzá. Ezt a gondolkodásmódot az idô sajnos meghaladta. Fôleg a fiatalok figyelmét szeretném felkelteni, hogy ma mások a gazdasági, társadalmi körülmények, mások a termesztési technológiák stb. A mezôgazdaságban vállalkozóknak figyelniük kell arra, hogy az olvasottakat, az újabb információkat értelmezni és alkalmazni is tudják.

A könyvet úgy írtam és szerkesztettem, hogy abból tanulhasson a nyolc osztályt végzett, az érettségizett. A földrajz, mezôgazdasági, kertészeti szakos egyetemista hallgató is talál számára hasznos információkat. De a kertészkedôk is átlapozhatják a könyvet, fôleg azok, akik minél eredményesebben szeretnének kertészkedni. Márpedig ebbe a tevékenységbe nagyon sokan bekapcsolódtak. Mindenki, akinek valami kapcsolata van a termôfölddel, termôtalajjal, talál a kiadványban hasznos dolgokat. Ez a meggyôzôdésem és ezt szerénység nélkül mondom. A mezôgazdasági mérnök kollégák, amióta végeztek, nagyon sok minden megváltozott. Én a talajt számukra is újabb megvilágításban, ha úgy tetszik, ökológiai szempontból mutatom be. Ne feledjük, napjainkban elterjedt és divattá vált a biogazdálkodás. De sokan nem tudják: tulajdonképpen mi ennek a lényege. Azok, akik biogazdáknak tekintik magukat, vagy azok szeretnének lenni, a tanulmányban megtalálják, hogy mi az, amirôl le kell mondani és mi az, amirôl nem szabad lemondani. A tartalomjegyzékbôl idéznék olyan fejezetcímeket, amelyek szerintem közérdekûek: Károsító anyagok a talajban; Káros szerves és ásványi anyagok; A talaj ásványi olaj eredetû szennyezôdése; Hulladékokból és hulladékkezelésbôl származó talajkárosítók stb. Az emberiség napjainkban rengeteg szerves és szervetlen hulladékot termel. A mûanyag hulladékok ésszerû elhelyezését – legalábbis hazánkban – még nem találtuk meg. Sokan azt tartják, hogy a talaj nagyon jó szennyelnyelô. Igen, ez így is van, de a szennyelnyelésnek is van egy felsô határa. Ezt nem lenne szabad meghaladni.

– A vízszennyezés is eléggé magas fokú...

– A víz könnyebben szennyezôdik, de gyorsan tisztul. A talaj szennyezési folyamata hosszabb, nehezen lehet észrevenni a mértékét, amikor felfedjük, akkor már nagy bajok vannak, mert a talajban megtermelt termékeken át érzékeljük a szennyezôdést. A talaj, lévén sûrû közeg, nagyon nehezen tisztul. Ezért fontos tudni azt, hogy mi károsítja. Ezért soroltam fel a könyvben azokat az anyagokat, amelyek önmagukban vagy hibás kezelésük, alkalmazásuk nyomán szennyezhetik a talajt.

A könyvben megírt ismeretanyagok elsôsorban gyakorlati tapasztalataimon alapulnak. Például a vegyszerekkel nem az az alapvetô baj, hogy talajidegen anyagok, hanem az, hogy nagyon sokan nem tudják, miként alkalmazzák. Ez az, ami káros. Ennek a könyvnek az lenne a legfontosabb szerepe, hogy a gazdálkodókat óvja, hogy meggondolatlanul bánjanak a vegyi anyagokkal.

Tehát addig, amíg csak annyi vegyi anyagot viszünk a talajba, amennyi éppen szükséges, addig ezeknek jó hatásuk van, jó irányba terelik a talaj életét, de amint túlléptük a megengedett határt, káros, mérgezô anyagokká válhatnak.

Konkrét példa: a savanyú talajoknak egyik javító alapanyaga a mészpor. Megyeszerte lépten- nyomon láttam olyan eseteket, hogy azt nem a savanyú talajra szórják, hanem verôfényes, meredek lejtôkre, amelyekrôl köztudott, hogy tartalmaznak meszet, távolról sem savanyúak. Azok, akik ezt teszik, kétszer is rosszul járnak. Meszes talajra további mennyiségû meszet nem szabad kiszórni, hiszen az meghaladja azt a mennyiséget, amit a talaj elbír. Ez a termôföldön lévô növények kárára válik. Gyakorta felhívtam egy tényre a gazdálkodók figyelmét, nem tudom, miért nem okulnak az emberek. Megírtam: a savanyú talajok megyénkben elsôsorban északi, árnyékos, vagy pedig észak- keleti, lankás területeken, fennsíkokon találhatók, déli fekvésû lejtôkön semmi esetre sem.

Még elmondanám, hogy a könyvbôl egy általános kép alakítható ki a talajtartalékainkról, és arról, hogy a talaj mennyi ideig képes még ellátni az emberiség élelmiszerszükségletét, felvázoltam a talajpusztulás különbözô formáit, felsoroltam többek között a különbözô talajok kezelési, mûvelési rendszereit.

Végezetül elmondjuk még, hogy Jakab Sámuel Talaj és környezet címû munkája a Gazdák könyve sorozat harmadik kötete, amelyet Marosvásárhelyen az Aranka György és az Anonymus könyvesboltokban lehet megvásárolni.

A múlt év utolsó napjaiban a parlament elfogadta az egyeztetô bizottság jelentését, amelyet a nyugdíjrendszerre és más társadalombiztosítási jogokra vonatkozó törvénytervezet kapcsán dolgozott ki.

A parlamenti egyeztetô bizottság azokat a törvénycikkelyeket egyeztette, amelyeknek szövegeit elôzetesen a képviselôház és a szenátus más-más formában fogadott el.

Az egyik ilyen vitatott kérdés az volt, hogy a társadalombiztosítási (tb) járulék kiszámításánál az országos átlag bruttó jövedelem hányszorosát vegyék alapul. Az egyeztetett törvényszöveg szerint a havi bruttó jövedelem után kell fizetni a tb- járulékot, de a számításba vehetô havi bruttó jövedelem nem lehet több, mint az országos átlag bruttó bér háromszorosa. Például, ha az országos átlag bruttó jövedelem 1,5 millió lej, hiába van 10 milliós havi bruttó fizetése az alkalmazottnak, mert a tb- járulékot legtöbb 4,5 millió lej után fizetheti.

Vita tárgyát képezte az, hogy érintse-e vagy sem a biztosított személy jogait a munkáltatónak a tb- járulék folyósításával kapcsolatos mulasztása. Többségi szavazás eredményeként igenis érinteni fogja, mégpedig oly módon, hogy a szóban forgó idôszaknak csupán 1/3-át számítják biztosítási idôszaknak. Ezzel azt a célt követték, hogy kényszerítsék a munkáltatót a tb- járulék folyósítására, mert ellenkezô esetben az így jogsérelmet szenvedett munkavállaló fogja "szorongatni a torkát" a munkáltatónak. Sajnos, az ügy nem ilyen egyértelmû, ki is fejeztem fenntartásaimat. A jelzett megoldás egy erôs szakszervezet esetében hatékony. De mi lesz ott, ahol nem létezik szakszervezet, vagy ha van is, nem képes a munkáltatót ráveni a tb- járulék folyósítására? Ilyen esetekben nem marad más megoldás, mint a pereskedés. Létezik ugyan más megszorítási, kikényszerítô eljárás is. Az igazság az, hogy ezek eddig sem jártak sok eredménnyel, gondoljunk csak a nagy adóssággal rendelkezô mamutvállalatokra. Ilyen eljárás például az, hogy a bank nem adja ki a béreket képezô összeget, ha a munkáltató nem igazolja a tb-járulék folyósítását és a késedelmi büntetés.

Vitatott kérdés volt a nyugdíj kiszámításának módja. A szenátusi változat, amelyet végül is az egyeztetô bizottság elfogadott, elônyösebb a nyugdíjba vonuló számára. Nyugdíjazáskor összeadják a biztosítási idôszak alatt elért pontokat, az így kapott összpontszámot elosztják a nyugdíjazáskor hatályban lévô teljes biztosítási idôvel. Az így kapott értéket megszorozzák a nyugdíjazáskor megállapított országos átlag bruttó bér bizonyos százalékával. Ez a bizonyos százalék nem lehet kevesebb, mint 45%, és évente határozzák meg a társadalombiztosítási költségvetés törvényében. A havi pontszám a kapott havi bruttó jövedelem és az országos átlag bruttó bér hányadosa. Minden év végén összeadják a havonta elért pontokat és az így kapott pontszámot elosztják 12- vel, ami az évi átlag pontszámot eredményezi. A biztosítási idôszak összpontszáma az évi átlagpontszámok összege. Ez így eléggé bonyolult, de számokkal kifejezve talán érthetôbb. Vegyük például azt, hogy egy férfi 2001 januárjában megy nyugdíjba, a következô adatokat figyelembe véve:

– 40 pontot gyûjtött össze 30 év biztosítási (ledolgozott) idô alatt

– az országos átlag bruttó bér 2 millió lej

– 30 év a kért biztosítási idô

– 45%-os a meghatározott helyettesítési ráta (az országos átlag bruttó bér bizonyos százaléka)

Számítási mód 40/30 x (0,45x2.000.000 lej) = 1,333 x 900.000 lej = 1.200.000 lej.

Vita tárgyát képezte az is, hogy felfüggesszék-e vagy sem a nyugdíj folyósítását, ha a nyugdíjas munkaszerzôdés alapján továbbra is dolgozik. Összecsaptak a vélemények, egyesek a fiatalok munkanélküliségére, mások az alkotmány által szavatolt, munkához való jogra hivatkoztak. Gyôzött az a vélemény, hogy a nyugdíj halmozható a fizetéssel, de a nyugdíj újraszámítását legalább 12 hónapi tevékenység után lehet csak kérni.

Hosszas vitát eredményezett az a kérdés, hogy baleset vagy szakmai megbetegedés esetén ki fizeti a betegszabadságra jogosult személy táppénzét. A szenátusi változat szerint, függetlenül attól, hogy kinek a hibájából történt a szakmai megbetegedés vagy a baleset, a munkáltató fizetné a táppénzt. Az indoklás az volt, hogy ezután a munkáltató jobban odafigyel a munkakörülményekre. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a munkáltatót arra kell kényszeríteni, hogy javítsa a munkakörülményeket, de ha a baleset vagy a szakmai megbetegedés a munkavállaló hibájából történik, nem tartom ésszerûnek, hogy a munkáltatót kényszerítsük a táppénz kifizetésére. Javaslatomra, elég kemény ellenállás után, sikerült elfogadtatni azt, hogy ilyen esetben a táppénzt a nyugdíjpénztár fizesse a társadalombiztosítási alapból.

A nyugdíjtörvény 2001. január 1-jétôl lép hatályba, annak ellenére, hogy még az idén januárban közzéteszik a Hivatalos Közlönyben. Lesznek bizonyos cikkelyek, amelyek még az idén hatályba lépnek, mint például a nyugdíjpénztár létrehozására, valamint a jelenlegi nyugdíjak átszámítására vonatkozóak. Ez utóbbival kapcsolatosan annyit, hogy a törvény közzétételét követô 30 napon belül a kormány ki kell dolgozza a nyugdíj- átszámítás módszertanát, majd ezt követôen alkalmazza is.

A férfiakra vonatkozó 62 éves nyugdíjkorhatár és 30 év biztosítási idô, a nôkre vonatkozó 57 éves nyugdíjkorhatár és 25 év biztosítási idô 2001. január 1-jétôl lép hatályba, további növelésük 2002-tôl történik, fokozatosan 2014-gyel befejezôleg.

Kerekes Károly parlamenti képviselô, az egyeztetô bizottság tagja

A hét végén a marosszentgyörgyi Cinege-tetô alatti dombot ellepték a téli sportot kedvelôk. Üzemel a marosvásárhelyi Gerhardt cég által már az elmúlt év utolsó napján felszerelt két sífelvonó. Gerhardt Tzala, a cégvezetô elmondta, hogy igazán csak ezen a hétvégén jöttek el olyan sokan, hogy alig gyôzik üzemeltetni a két 18 lóerôs motort. Az egyiket ottjártunkkor javították is. A marosszentgyörgyi alkalmazottak által kezelt felvonó naponta 9 órától mûködik és addig áll a sízôk rendelkezésére, ameddig kérik. Öt út 20.000, gyerekeknek 7 ugyanennyibe, míg kedvezményesen 12 út 40.000 lejbe kerül. A területet a cég 3 hónapig bérli a polgármesteri hivataltól és tervezik, hogy nemsokára kivilágítják a pályát. Jövôre pedig a vonalat a Cinege-tetôig húzzák. Szombaton a domboldal valóságos síparadicsom lett. Autók hosszú sora állt a pálya aljáig vezetô utcában (Tófalvi utca – Marosszentgyörgy). Egy kerítés tövébe elárusító-pultot is helyezett a Qualitas Kft., ahol meleg teát, más innivalót és kürtôskalácsot, édességeket is lehetett vásárolni. Délben több "veterán" sízô és turista bogrács gulyást fôzött. A szakácsok ígérték, hogy jövô héten újra kihelyezik az üstöt és aki hoz magával belevalót (krumplit, húst, zöldséget), az ehet is a gulyásból. Ameddig az idôjárás engedi, nemcsak a téli sportot, hanem a kikapcsolódást kedvelôk is felkereshetik a Marosszentgyörgy határában levô sípályát, megéri.

December végén a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság díjazta a megye tíz legjobb sportolóját. Az ünnepségrôl azon frissiben tájékoztattuk olvasóinkat. Az esemény azonban a helyi sportéletnek fontosabb momentuma volt annál, hogy egyetlen tudósításban el lehessen intézni. Hisz annyi mindent el lehet mondani megyénk sportjáról, amit a résztvevôk elmondtak, vagy nem mondtak el, de annál nyilvánvalóbban kiviláglott a sorok közül.

Az alább ismételten közölt listából több tanulság is nyilvánvalóvá válik. Az elsô, hogy tájainkon a sport elsôsorban az ifjúsági versenyzôkre korlátozódik. A felnôtt teljesítménysportoló olyan, mint a fehér holló, s ha van, támogatottsága minimális szinten marad. A másik fontos következtetés pedig már régi panasza a sportkedvelô közönségnek: csapatsportokban, azokban, amelyek közönséget, szurkolókat vonzanak nagyobb tömegben, igencsak rosszul állunk. Egyetlen kosárlabdázó található az év legjobbjai között, az is "importból", s ami a legfájóbb, hogy labdarúgónak esélye sem volt felkerülni a listára.

Vizsgáljuk meg alaposabban a kitüntetettek névsorát, és újabb kényelmetlen tényeket rögzíthetünk. Zömükben ezek már a díjátadáskor felszínre kerültek. Cornelia Vaida asztaliteniszezô már csak hazalátogatása alkalmából keríthetett sort a megjelenésre, s az alkalmat búcsúra használta fel. A 9. helyezett kerékpáros, Mircea Ottó, tekintettel arra, hogy országos bajnoki címe ellenére senki nem hajlandó támogatni, visszavonulását jelentette be. Soós Levente atléta külföldi versenylehetôségeinek hiányát fájlalta, az elsô helyezett Szász Kálmán pedig nem rejtette véka alá, hogy hamarosan elhagyja ô is a várost. Szinte csoda, hogy a tekézô lányok még mindig egy csapatban maradnak, a részükre érkezô, több mint csábító ajánlatok dacára.

Utolsónak hagytuk az egyetlen csapatjátékos, Mircea Cristescu esetét. Cristescu feltûnôen rossz hangulatban volt a díjátadáskor. Ô már tudta azt, amit mi többiek még csak nem is sejtettünk, hogy már másnap bejelenti: itthagyja csapatát.

Vegyes érzelmeket kelt egy ilyen ünnepség – amelyen több a kellemetlen hír, mint az ilyenkor természetes öröm – a krónikásban, mégsem szeretnénk egyértelmûen rossz szájízzel hagyni az olvasót. A megyei és elsôsorban a marosvásárhelyi sport dicsôséges múlttal rendelkezik – s valóban –, jelene nem túl rózsás, jövôje pedig bizonytalan. Ebben a mostoha környezetben azonban évrôl évre születnek újabb és újabb, kiválóbbnál kiválóbb sportemberek. Az is valóság, hogy a városvezetés egyre erôteljesebben hajlandó támogatni ezt a tevékenységet. S ha a politikai akarat megvan, akkor "csupán" a gazdasági fellendülésre kell várnunk, hogy ilyen téren is jobban menjen. Akkor lesznek labdajáték-csapataink is. Ehhez az elsô lépést talán az egyre inkább beharangozott városi sportklub létrehozása jelenthetné.

Szurkoló

Év végi mérleg megvonására kértük Bidiga Tiberiut, a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság vezetôjét.

– Az 1999-es évet a sport szempontjából az elmúlt évtized legsikeresebb évének tartják hazánkban. Beszélhetünk-e errôl megyei szinten is? Milyen kiemelkedô eredményt értek el sportolóink?

– Mindenképpen sikeresnek tekinthetô az elmúlt év megyénk sportolói számára is. Volt néhány kiemelkedô nemzetközi sikerünk, mint például Szász Kálmán súlyemelô által a 69 kg-os súlycsoportban elért három világbajnoki arany és az ugyancsak három Európa- bajnoki aranyérem, sot aki ráadásul új világcsúcsot is felállított a maga korosztályában. Egy másik nemzetközi siker az Elektromaros SE nôi tekecsapatának világkupa gyôzelme, amely annál nagyobb értékû, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült elôteremteni a szükséges anyagi feltételeket a sportolók pozsonyi utazásához.

De országos versenyeken sem szégyenkeztünk, hiszen több, mint 150 országos bajnoki címet tudhat magáénak a megye sportközössége. Itt kell elmondanom, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, az idén december 27-én díjaztuk a megye legjobb tíz sportolóját.

Ki kell emelnem, hogy a betervezett megyei versenyeket minden sportágban sikerült megrendezni, egyetlen ilyen esemény sem maradt el, a közönségnek lehetôsége volt színvonalas sporteseményeken részt venni. Ugyanakkor a sportolási lehetôségeket sem kell kifelejteni, hiszen amatôr szinten tovább folytatódtak a nagy népszerûségnek örvendô minifoci bajnokságok, vagy a hagyományossá váló Pro Európa Liga-futóverseny, s nem kell kifelejteni a város napjain megtartott sportrendezvényeket sem.

– Az idén elért eredmények összesítése folyamatban van kiértékelésükre a jövô év elején sorra kerülô közgyûlésünkön kerül sor.

Mindezen eredmények eléréséhez miben járult hozzá a Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság?

– Az Igazgatóság egy decentralizált intézmény, amelynek elsôdleges feladata az Ifjúsági és Sportminisztérium (MTS) stratégiájának helyi megvalósítása. A mi dolgunk technikailag összehangolni a munkát a megyében mûködô sportklubok között. Néhány saját esemény megszervezését is felvállaljuk, de sem tisztünk, és sajnos anyagi alapunk sincs az élsportolók támogatására. Természetesen ez nem zárja ki, hogy lehetôségeinknek mérten adott esetbne anyagilag is támogatásban részesítsük a sportolókat.

Rendkívül fontos eredménynek tartom, hogy az átvett Sportcsarnokért vállaltakat tartani tudtuk: sikerült befejezni a csarnok tetôszigetelését és a fûtôberendezés felszerelését. Új, az európai normáknak megfelelô kosárlabda- palánkokat is beszereztünk, ez Takács Károlynak, a Herlitz-Mobex edzôjének az érdeme.

Bár semmiféle támogatásban nem részesültünk, sikerült tartani azt a vállalásunkat is, hogy jelen pillanatban a csarnoknak semmiféle tartozása nincs. Megemlítem, hogy a minisztérium stratégiájának megfelelôen, az elkövetkezôkben a csarnok az igazgatóság adminisztrálásában marad a többi sportlétesítmény viszont átkerül a helyi tanácsok fennhatósága alá. Ez egy újabb példája annak, hogy a minisztérium valóban a decentralizálás híve, kérdés, hogy a tanácsoknak sikerül-e ezen létesítmények fenntartása. Ez már politikai akarat kérdése is.

– Az elmúlt évben a hivatalosságok szintjén milyen támogatottságra, megértésre talált?

– Minden helyi adminisztrációs kôzeggel sikerült jó kapcsolatot kialakítani, úgy tûnik, hogy lassan anyagi támogatásban is részesítik a megye sportolóit. A városi tanács például az elmúlt évekhez képest bôkezûen támogatta az eredményeket felmutató sportolókat, de néhány kiemelkedô sportesemény megszervezésében is segédkezett. A megyei tanácsnál is megértésre talált a sportolók néhány kérése. A nôi tekecsapat nemzetközi eredménye nem valósulhatott volna meg a megyei tanács támogatása nélkül, és itt mondok köszönetet az Ifjúsági, Sport és Turisztikai Bizottság tagjainak, kiemelten Tatár Bélának, akinek kitartó munkája nélkül ez a nemzetközi eredmény csak álom maradt volna.

Kiemelendô a helyi hivatalosságoknak a Gombos tesvéreknek nyújtott támogatása, hogy indulhassanak a hong-kongi kung- fu világbajnokságon illetve, a Herlitz-Mobex kosárlabda csapatának támogatása. Ezekre az új törvények adtak lehetoséget, és reméljük, hogy ez azt is jelenti, hogy jövôtôl még erôteljesebb támogatásra számíthatnak a megye sportolói.

– A jövô évre mik az igazgatóság célkitûzései?

– Tovább kell folytatnunk az elkezdett munkát. Régi elképzelésem egy városi sportklub létrehozása, amely a városi tanács, illetve a minisztérium támogatásával szép eredményeket érhetne el a felnôtt sport terén is, hiszen mostani lehetôségeink és eredményeink fôleg az ifjúsági sportra korlátozódnak. Sajnos ezek a sportolók felnôtt korra vagy abbahagyják a sportolást, vagy más megyék, országok díjgyûjteményét gazdagítják.

Fontosnak tartanám, hogy a hivatalosságok jobban odafigyeljenek a tömegsport hiányosságaira is. Nagyon kis befektetéssel lehet nagyon szép eredményeket elérni. Ilyen például az ami évek óta felmerült, hogy a víkendtelepen a téli idôszakban könnyen lehet egy jégpályát kialakítani. Ez nagy hiányossága a helyi sportnak.

– Köszönjük a tájékoztatást.

– Én köszönöm, a lehetôséget, és az igazgatóság nevében is minden kedves olvasónak boldog új évet kívánok.

1. Szász Kálmán (ASA) – súlyemelés 2. Airizer Emese (Elektromaros) – teke 3. Gombos Attila (Maforce G-Muresul) – kung-fu 4. Balogh Erika (Elektromaros) – teke 5. Cornelia Vaida (ISK, jelenleg Horvátország) – asztalitenisz 6. Gombos Csaba (Maforce G-Muresul) – kung-fu 7. Mircea Cristescu (Herlitz-Mobex) – kosárlabda 8. Soós Levente (Muresul) – atlétika 9. Mircea Ottó (Robike-Interbike) – hegyikerékpár 10. Gábos Andrea (ISK) – úszás

Maros megye legjobb sportolóját nem volt nehéz kijelölni. Ha valaki a város és a megye történetében elsô alkalommal világcsúcsot javít, háromszoros világ- és Európa-bajnoki aranyéremmel tér haza a versenyeirôl, azt bizony nehéz megelôzni, még akkor is, ha az illetô az ifjúsági korosztályban érte el mindezt (ez a legkevésbé sem meglepô, hisz felnôtt teljesítménysportunk elsôsorban arról híres, hogy alig létezik.) Szász Kálmán súlyemelô elsô helyét így senki nem kérdôjelezte meg. Ô pedig, ha az idén nem lett volna a megye legjobb sportolója, akkor talán soha. A magasabb szintre jutott sportolókhoz hasonlóan ugyanis arra készül, hogy máshol folytatja. Ott, ahol egy világszinten sportolónak nagyobb becsülete van...

Egyelôre azonban – ki tudja, meddig? – az ISK-ASA leigazolt súlyemelôjeként, Kovács János és Marcel Iridon edzôk felfedezettje az olimpiára készül. Szász Kálmán megyénk egyetlen sportolója, aki biztosította magának az olimpiai részvételt. Sydneyben vajon kinek szerez hírnevet?

– Kálmán, 2000 olimpiai év, az elsô év, amikor a felnôtt versenyek képezik az elsôdleges célkitûzést a számodra a versenyidényben. Akárhogy is tekintjük, fontos év a pályafutásodban. Mik a célkitûzéseid, mit szeretnék elérni 2000-ben?

– Az olimpia a legfontosabb célkitûzésem, ahol a második helyet szeretném megszerezni. Még indulok az ifjúsági versenyeken is, amelyeket normális körülmények között meg kell nyernem, míg a felnôttversenyek közül az Európa-bajnokság és az olimpia van a mûsoron. Eme utóbbi az idény legfontosabb versenye a számomra.

– Szerinted még hány kilóval kell még javulnod ahhoz, hogy az olimpián érmes reményekkel indulhass?

– Ez az eredmény edzésen már meg van. Az elsô hely megszerzése szinte lehetetlen, egy bolgár versenyzô uralja a súlycsoportot, aki egy magasabb súlycsoportban is helyt állna. A második helyért két görög versenyzôvel kell megküzdenem, ám rosszabbat, mint a bronzérem, el sem szeretnék képzelni.

– Mi kellene ahhoz, hogy szülôvárosodban maradj? Mindenképpen átigazolsz Bukarestbe?

– Tulajdonképpen máris Bukarestben vagyok, mert a válogatottal edzek már két éve. Valószínûleg egy bukaresti klubhoz fogok igazolni, mert anyagi szempontból összehasonlíthatatlanul jobbak a feltételek.

– Gondoltál esetleg arra is, hogy külföldön folytatod?

– Nincs kizárva. Amennyiben sikeresen szerepelek az olimpián, minden jól megy, nem sérülök meg és megfelelô ajánlatot kapok, lehet, hogy külföldön folytatom. Ha nem, akkor abbahagyom a súlyemelést. Egy újabb olimpiáig csak akkor folytatom, ha külföldre mehetek.

Az év sportolói között az 5. helyen Cornelia Vaida szerepel. Azé az asztaliteniszezôé, akinek a neve összefonódott a román ifjúsági nôi válogatottal, s aki Nemes Olga után talán a legnagyobb pingpong-tehetsége városunknak. Szomorúan kell azonban leírnunk a szót: volt. Annak idején Nemes Olga külföldöt választotta – más okokból. Cornelia Vaida most pedig szintén külföldnek fog sportdicsôséget szerezni, miután a Maros partján tanulta meg a celluloidlabda mesteri pörgetését. A különbség annyi, hogy Cornelia már megtehette, hogy annak rendje s módja szerint elbúcsúzzon. A legjobb sportolókat díjazó gálát szánta ennek. Mert ha az év elején még a város színeiben érte el azokat az eredményeket, amelyek az 5. helyre érdemesítették az általános rangsorban, az év második felében már Horvátországban, a Duga Resa-i klubnál állt asztalhoz, s rövid idôn belül a horvát állampolgárságot is megszerezve, a továbbiakban ezt az országot szeretné képviselni.

A miértrôl szólva, a sportoló édesapja, Florin Vaida asztalitenisz-edzô beszélt a sajtó képviselôi, a városi politikai vezetôk és – a rádió útján – a nagy nyilvánosság elôtt. Megköszönte a város támogatását (amely, a szó köztünk maradjon, nem minden pillanatban volt a leghathatósabb, fôleg, mikor az asztaliteniszezôk edzôterem nélkül maradtak), ám kárhoztatta a Román Asztalitenisz-szövetség érdektelenségét, amellyel a döntést indokolta. Florin Vaida elmondta, hogy senki a federációtól a füle botját sem mozdította, amikor az Európa- bajnokság elôtt két héttel a válogatottal azonosuló vásárhelyi csapat edzéslehetôség nélkül maradt, az sem érdekelte ôket, hogy miként jutnak el a versenyzôk a színhelyre. Ez a teljes közöny gyôzte meg ôket arról, hogy itt nincs tovább mit keresniük. Cornelia Angliából és Horvátországból ajánlatokat kapott, így nem esett nehezére elfogadni a kedvezôbb horvát javaslatot. Florin Vaida sem maradt itthon, Szombathelyen vállalt edzôi munkát, ahol tanítványai között van a hazai férfi asztalitenisz egyik legnagyobb tehetsége, a szintén marosvásárhelyi Vajda Attila. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy megkockáztassuk: Vajda Attila rövidesen magyar színekben szerepel majd a nagy nemzetközi megmérettetéseken.

A következtetéseket, tanulságot vonja le ki-ki maga. Még egy apró kiegészítô adat. Decemberben, a Sportcsarnokban megrendezték a Verzár Sándor asztalitenisz- emlékversenyt a pingpong legifjabb reménységeinek. A legjobb marosvásárhelyiek – 12 évesen! – Bukarest színeiben indultak. Ez az utolsó Verzár Sándor- emlékverseny, amelyet rendezünk – súgta meg valaki a sportvezetôk közül. Nincs kinek... Nincs?

Elavult kisbírói formulával szemtelenkednék be a székely kiszólásban a "prefixet" váltó évezredbe, sablonosra sikált bejelentésemet megindokolandó: hölgyeim és uraim, kedves falustársaim, van önök számára egy jó és egy rossz hírem. A már slágerszinten besulykolt szokvány mentén haladva, a jóval kezdeném: van egy könyvem, eladó! Pontosabban kiad(and)ó. Megírtam Marosvásárhely sportjának több mint egy évszázados történetét, a fellelhetô kezdetektôl napjainkig. Egyedül meghaladta volna erômet és sehol nem bizonyított képességeimet a feladat. Ezért az egy könyvtárnyi dokumentáció átforgatásában, a Niagaraként rám zúduló adatanyag megrostálásában, egyes fejezetek megfogalmazásában egy vérbeli történész, barátom és agybajtársam, Tolokán Márton tanár úr ôszinte és önzetlen segítségére a gesztáció folyamán mindvégig számíthattam. Habár mindketten amatôröknek számítunk a brancsban, el kell ismernünk (mily szerénytelenség!), hogy dôrzsölt profisággal ötöltük ki szülôvárosunk elleni szégyenteljes merényletünket. Támaválasztásunk beilleszkedik az utolsó évtized történelemfeltáró törekvéseinek végtelennek tûnô sorába, tátongó ûrt pótol. Egy figyelmetlenségbôl, talán érdektelenségbôl elhanyagolt életszelet bemutatására vállalkoztunk az egykori akarás, ambíciók felébresztése reményében. Az éji homályban késlekedô régi dicsôségünk emlékét próbáltuk feléleszteni.

Az opus, mint egyébként semmi széles e világon, nem tökéletes. Elsô nekifutásra, majdani olvasóinkra való tekintettel és az utánunk türelmetlenül sorjázók teljességigényére számítva, ezúttal csupán a városunkban nagy hagyományokkal rendelkezô és figyelemre méltó eredményeket produkáló sportágak históriáját mentettük át, a nosztalgiára mindig hajlamos "meglettek" és a múlt eseményeire epekedôen kíváncsi fiatalok számára. Ezen feljebb deklarált intenciónak veti magát alá irományunk, címében és felépítésében egyaránt.

A Száz éve már, több is talán (barangolások a marosvásárhelyi sport történetében) címû munkánk egy rövid elôszóra és 14 fejezetre tagolódik.

I. fejezet: Ôsidôk, avagy mi történt Krisztus születése után, de a címben meghirdetett sajátos idôszámításunk elôtt;

II. fejezet: MSE nagykorú lesz (Pionírévek a szervezett egyesületi sportban);

III. fejezet: Ha egyszer elindult a lavina (klubok, egyesületek az idôben);

IV. fejezet: Citius, altius, fortius (marosvásárhelyiek az ötkarikás játékokon);

V. fejezet: Labda csobban a vízben (a vízilabdasport nyomában);

VI.. fejezet: En garde, Kakucs legénység! (vívásról kókuszdióhéjban);

VII. fejezet: A világ tetején (csevegések birkózásról, tekérôl)

a. Aki legény, az teheti...

b. Bábuk, golyók, emberek;

VIII. fejezet: Egy sportág, amihez mindenki ért: a labdarúgás;

IX. fejezet: We are the champions! (mese az unokáknak jéghokiról, kézilabdáról)

a. Akik a jég hátán is megéltek

b. Figyelem, figyelem, idôgép indul az Árpi bácsi – Jenô mester útvonalon;

X. fejezet: Górcsô alatt a sportok királynôje: az atlétika;

XI. fejezet: Víz minden halmazállapotban (évszakonként úszásról, korcsolyáról)

a. Volt, amikor megúsztuk

b. Majd ha fagy, s jég lesz nagy!;

XII. fejezet: Kosarat adunk... minden mennyiségben;

XIII. fejezet: Három a kislány, Olga, Kinga, Cornelia... asztaliteniszben, no meg a fiúk;

XIV. fejezet: Penny market nonstop (hiánycikkek boltja, slagvortokban íjászatról, kerékpárról, röplabdáról, súlyemelésrôl, tornáról).

Röpke eszmefuttatásomat a beharangozott rossz hírrel zárnám. Botcsinálta profiként, mi magunk is szerzeményünk megjelentetésére támogatókat keresünk. Mint minden üzletelôt, minket is minden megoldás érdekel.

Ui. Mellékeljük esetleges közlés reményében – könyvünk elôszavát.

A téma, tanítják ôsidôk óta a bölcsek, csetlô-botló kotnyelesek vagy dörzsölt profi tollforgatók számára egyaránt örökösen az utcán hever. Le kell hajolni érte, fel kell "írókéz"-magasságba emelni és aztán emészthetôvé gyúrva tálalni a gyanútlan olvasó elé. Hadd silabizálja, rágódjon rajta, értékelje, ha van mit, emelje a förmedvényeit könyvtárpolcnyi magasságba, vagy dugja támasztékként a nyikorgó sublód alá. Ha pénzt adott érte, és ezáltal a büszke bibliofilek kasztjába lépett, magára vessen. Felelôtlen cselekedetével betûfogyasztóvá vált, s megérdemli, hogy elvigye ezért a balhét.

A szerzônek (jelen esetben szerzôknek) egy fokkal dörzsöltebbnek kell mutatkoznia. A vastag gilisztát mesteri kézzel kell a horogra illesztenie, egyébként opusa könnyen a zúzda martalékává válhat. Indulásból bizonyítványt kell magyaráznia. Világgá kell kürtölnie "halkan, csendben", hogyan merte kisbaltájával megsturmolni az irdatlan rengeteget. Mert – és a tényt melldöngetô büszkeséggel kürtölhetjük világgá – a marosvásárhelyi sport dzsungelméreteket ötlött erdeje, hozzáértô erdészek sokévtizedes körültekintô munkája nyomán, ugyanúgy transzilván valóságunk közkincsei közé sorolható, mint a kolozsvári Szent Mihály- templom, a nagyváradi kanonoksor, avagy a gyulafehérvári Batthyaneum. Ha elindulsz belseje felé a rejtôzködô ösvényeken, csudás világ terül eléd. A hatalmas, évgyûrûiket büszkén felmutató faóriások, ôs- és hôsidôk tanújaként, nem könnyen bár, de szóra bírhatók. Ha van füled a levelek diszkrét susogására, ha van türelmed lefordítani emberi nyelvre a zizzenések tartalmát, csodás történések méltatlan birtokossává válhatsz. Csak úgy sorjáznak elôtted, sûrû egymásutánban méltatlanul elfelejtett nevek, megörökítésre áhító események, öntudatot pallérozó legendák.

"Hol volt, hol nem volt"-tal kezdôdik bárhol széles e világon, minden valamirevaló mese. Ha nem így indítod, senki nem kapja fel a fejét, nem üli körül a mesélôt, nem szegezi tekintetét a varázslatokat kibontani készülô szájra. Hol volt, hol nem volt tehát egyszer egy Postarét, ahol hasznosan munkálkodó és értelmesen gondolkodó cívis ôseink megálmodták az új székely vásárhelyi sport bölcsôhelyét. Léteztek egykoron felelôsen gondolkodó városatyák, akik önzetlenül ráhangolódtak polgártársaik igényeire, erkölcsi-anyagi áldásukat adták az eredményes kibontakoztatásra. Így született meg az Erzsébet-ligeti sportparadicsom, a városi strandfürdô, a víkendtelepi bázis, a Tornakert és a többi, már rég feledésbe merült testkarbantartásra csalogató színhely. Beszél a fáma, s az idôközben megsárgult, könyvtárak mélyén ôrzött hírlapok újító szellemû, lelkes testnevelôtanárokról, adakozó kedvû szív-lélek pék- és hentesmesterekrôl, jóindulatú városi és köztisztviselôkrôl, mecénáskedvû vendéglô- és garázstulajdonosokról, demokratikus gondolkodású arisztokrata-sarjakról, az ésszerû testmozgás értelmiségi úttörôirôl, a hangulat- és miliôteremtés számtalan és sokszor névtelen kisember hôseirôl. Ebbôl az egykori kisvárosi összefogás fûtötte olvasztótégelybôl kristályosodtak ki, tisztultak le a sokszor méltatlan utódokat ma is éltetô varázstörténetek.

Ebbôl a már több mint százéves élô, zsibongó kavalkádból próbáltuk meg tárgyilagos, de bûnösen földhöz kötött kívülállóként, megszállotti státusban – édeskettesben, egy filosz és egy történész – elôhalászni és felmutatni mindazt, amit ércnél maradandóbbnak véltünk, most, a megállíthatatlanul felénk dübörgô új évezred küszöbén.

Mert szülôvárosunk sportjának – és a megállapítás egyszerûen megcáfolhatatlan – megörökítést kiérdemlô fényes múltja van. A jelene már sokkal sivárabb, jövôje pedig teljességgel bizonytalan. A "mentsük, ami még menthetô" imperatívuszában fogant, a nem véletlenül itt és most útjára bocsátandó mesetárunk minden hôse: világszép királykisasszonyok, gáncs nélküli lovagok és itt-ott felbukkanó gonosz boszorkák egyaránt, a Maros partjáról avagy a Somostetô aljáról, "a hol volt, hol nem volt" varázsszavának hallatára lépnek újra elénk, azzal az eltökélt szándékkal és nem titkolt reménységgel, hogy példájuk életet lehelhet a fásultan utánuk sorjázó "mindig újakba".

Szent meggyôzôdésünk, hogy komor korunk minden vétlen túlélôjének is kijár legalább minden száz évre egy-egy búra- bánatra, napi gondokra gyógyírként ható, jóízû álomra szenderítô, hosszú- hosszú mese.

Mától vége az ASA labdarúgói vakációjának

Január 10-én kezdi meg a felkészülést az új idényre a marosvásárhelyi ASA labdarúgó-együttese. A játékosok összetrombitálását megelôzôen, január 6-án ült össze a klub vezetôtanácsa, hogy megvitassa a legsürgôsebb teendôket.

A gyûlésen - amint az várható volt - megerôsítették állásában az edzôi kollektívát, tehát a csapatot tavasszal is Petru Varodi, Kanyaró Attila, illetve a kapusokkal foglalkozó Eugen Voda fogja felkészíteni. Egy hasonlóan fontos döntés a célkitûzés megváltoztatásáról szólt az idei B-osztályos bajnokságban. A vezetôség elvetette az A-osztályba való feljutás eredeti tervét, s immár - figyelembe véve a realitásokat - megelégszik az elsô hat hely egyikének megszerzésével is. A célkitûzés megváltoztatása az edzôk kérésére is történt, akik felmérték, hogy mire képes a jelenlegi együttes a viszonylag szûkös anyagi lehetôségek között.

Mint Todea Ispas, a klub alelnöke tájékoztatott, jelen pillanatban az egyesületnek nincsenek tartozásai a játékosok irányában, tehát az új évet tiszta lappal kezdhetik, ám az a tény, hogy az idei költségvetés megvitatását februárra halasztották, jelzi, hogy még távolról sem lehet tudni, hogy mekkora összegekre számíthatnak az elkövetkezô hónapokban. Nyílt titok, hogy a feljutás célkitûzésekor a vezetôség a ténylegesen megvalósítottnál lényegesen bôkezûbb költségvetés-tervezetre támaszkodott. Amint az anyagi források egyenként elapadtak, úgy foszlottak semmivé a remények is a feljutást illetôen.

A január 10-én összegyûlô csapat a felkészülést az orvosi vizsgálatokkal kezdi, majd néhány nap bemelegítés után Szovátán folytatják az alapozást. A tervek szerint január 24.- február 5. között tart ez az idôszak, ezután ismét itthon készül a csapat, egyre inkább a játékra, a barátságos találkozókra fektetve a hangsúlyt. A bajnokság a 20. fordulóval március 4-én kezdôdik, amikor az ASA a kolozsvári U otthonába látogat.

A keretet illetôen még semmi konkrét újdonsággal nem szolgálhattak a klub vezetôi. Egyes híresztelések szerint a Miclea testvérek, Darius és Florin kaptak kecsegtetô ajánlatokat, míg egy idôszakban a Rapid felé kacsingató Rotaru átigazolása úgy tûnik már nem idôszerû. Új játékosok Vásárhelyre igazolásáról még kevésbé esik szó. Sokak véleménye szerint sokkal nagyobb mértékben kellene a helybéli, megyei tehetségekre alapozni, mint a játékosimportot erôltetni. A tapasztalat is azt mutatja, hogy az ASA akkor élte az aranykorát, amikor szinte kizárólag helybéliekbôl tevôdött össze, akik hosszú ideig játszottak együtt. Jelenleg ezt az elméletet Ignat és Romulus Miclea támasztják alá, akik az ifjúsági csapatból érkezvén, sokkal meggyôzôbben illeszkedtek be a csapatba, mint a drága pénzen Aranyosgyéresrôl igazolt Dîmbian, aki a legnagyobb csalódást okozta az ôsszel.

Kosárlabda

Néhány napig Szovátán készül a január 22-én újrainduló bajnokságra a Herlitz-Mobex férfi kosárlabda együttese. Sajnos a Marokkóba távozó Ilic mellett a csapat további két alapemberét is elveszítette, Cristescu és Pintea - kihasználva szerzôdésük azon kitételét, mely lehetôvé teszi az egyoldalú felmondást, a klub több mint egy hónapos tartozása ezetén, valamint azt, hogy a csapatot irányító Altius sportalapítvány másfél hónapos késésben volt a kifizetéseket illetôen - kaptak a kolozsvári Carbochim ajánlatán, s a továbbiakban annak sorait erôsítik. Az anyagi feltételek mellett döntésükben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy a karrierjük vége felé járó játékosok családjuk közelében akartak lenni.

Bárhogy is áll a dolog, az amúgy is kényes helyzetben lévô vásárhelyi gárdát kellemetlenül érinti egyszerre három alapember elveszítése, annál is inkább, mert helyettesítésükre nem maradt idô. Minden rosszban van azonban valami jó is, s Takács Károly, a csapat vezetôedzôje a dolog optimista felét tekintve, összefoglalta a teendôket ebben a helyzetben: A nyolcadik helynél rosszabb már nem lehet, itt az alkalom tehát, hogy a fiatal helybéli tehetségek megmutassák, hogy mire képesek, mennyire tudnak helyt állni az ország legmagasabb szintû bajnokságában. Ha sikerül, ez csakis nyereséget jelent Marosvásárhely kosárlabdája számára, ha pedig nem, a következô bajnokságig még van idô eldönteni, hogy mi a teendô.