|
LII. évfolyam 5. (14361) |
2000. január 08., szombat |
Az elmúlt év elsô tíz hónapjában azon vállalatok forgalma, melyeknek fô tevékenysége a kiskereskedelem volt, négy százalékkal csökkent 1998 hasonló idôszakához képest – mutatnak rá az országos statisztikai bizottság adatai.
Ennek ellenére az említett idôszakban 5,4 százalékkal több élelmiszer terméket bocsátottak eladásra 1998 elsô tíz hónapjához mérten.
A nem élelmiszer termékek esetében a forgalom 10,6 százalékkal csökkent.
Az élelmiszer termékek eladásának csökkenését az is befolyásolta, hogy a szaküzletekben 6,7 százalékkal, a nem szaküzletekben 2,7 százalékkal adtak el kevesebb terméket – jegyzi meg az említett forrás.
Több mint két és fél milliárd dollárra növekedett a jegybank devizatartaléka.
A román nemzeti bank devizatartaléka 1999 végén még egymilliárd 546 millió dollárt tett ki, ami 200 millió dollárral haladta meg az 1998. évit. Románia tavaly több mint három milliárd dollárnyi külföldi adósságot fizetett ki.
A jegybank további nemzetközi tartaléka aranyban fekszik. A nemzeti bank aranytartaléka az elmúlt év végére 103,1 tonnára emelkedett, de az arany nemzetközi árának csökkenése nyomán ez csak 964,5 millió dollárt ért.
November végéhez képest a központi bank tartalékai 143,9 millió dollárral gyarapodtak, elsôsorban a valutapiacon eszközölt vásárlások, valamint a kereskedelmi bankoktól felvett kölcsön révén.
A nemzeti bank tartalékainak a vártnál kedvezôbb alakulása bizakodással tölti el a román bank- és pénzvilág vezetô szakembereit az idén esedékes, 2,36 milliárd dolláros külföldi adósságrészlet maradéktalan törlesztésének lehetôségeit illetôen – mutatott rá a Ziarul Financiar címû napilap.
A közös európai kül- és biztonságpolitika mielôbbi megteremtéséért, az uniós országok "biztonsági kultúrájának" megteremtéséért szállt síkra Javier Solana, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai fômegbízottja.
Egy lisszaboni szemináriumon felszólalva Solana kifejtette, hogy az Európai Unió soros elnökeként Portugáliára fontos szerep vár e kultúra kialakításának elindításában. Mint mondotta, legfôbb ideje, hogy az EU a közös védelmi és külpolitikai ügyekben "a szavakról tettekre váltson". Solana szerint lépni kell, hogy a nemzetközi politikai színpadon Európa "ne díszlet legyen, hanem fôszereplô".
Az európai biztonságpolitika kialakításakor a legfôbb kihívást
Javier Solana a NATO és az Európai Unió közti kapcsolatrendszer meghatározásában, valamint abban látja, hogy az atlanti védelmi szervezethez tartozó, de nem EU-tagországok miként cselekedhetnek egy európai válsághelyzetben.
A közös európai védelem megteremtése parancsoló szükségszerûség és egyben az EU külpolitikájának motorja is – hangoztatta Javier Solana.
Azt is kijelentette: soros elnökként Portugáliának fel kell lépnie azért, hogy Európában mielôbb létrejöjjön a 60 ezer fôs közös katonai erô, mely "igen gyorsan" bevethetô a földrészen békemissziók teljesítésére.
Solana szerint az EU-nak elsôbbséget kellene biztosítania az európai kibôvítés számára "mindazon országokkal, amelyek kulturális identitásuk alapján magukat európaiaknak érzik". Egyben erôsítenie kell kapcsolatait Oroszországgal, a balkáni, a mediterrán és a latin-amerikai államokkal – tette hozzá az EU kül- és biztonságpolitikai fômegbízottja.
Kinevezték a Román Nemzeti Bank új kormányzóját Emil Iota Ghizari eddigi elsô alelnök személyében – jelentette pénteken a Rompres hírügynökség.
– Mugur Isaarescu eddigi kormányzót felfüggesztették állásából, mert miniszterelnöki kinevezést kapott. A törvény szerint az elsô alelnök vette át helyét a bankban – mondta a központi bank közönségszolgálati osztályának vezetôje, Adrian Vasilescu a hírügynökségnek.
Isarescu az év végén azzal a feltétellel vállalta el a kormányfôi posztot, hogy utána visszatérhet a nemzeti bankba.
A japán kormány péntektôl, január 7- tôl 5 millió dollár (500 millió yen) értékû térítésmentes segélyt folyósít országunknak.
E segéllyel a japán kormány bizonyos mértékben kompenzálni óhajtja Romániának a tavalyi jugoszláv konfliktus során szenvedett veszteségeit – nyilatkozta Petre Roman külügyminiszter.
1993-tól a japán kormány által Romániának nyújtott segélyek értéke 257,3 millió dollárt tett ki, melybôl mintegy 42,3 millió dollár térítésmentes hitelt képez.
Japán finanszírozta a konstancai kikötô tartályhajó-termináljának felépítését, mely a világ hasonló termináljainak egyik legkorszerûbbike lesz – mondotta Roman.
A japán kormány másrészt számol a Bukarest–Konstanca vasút és a Bukarest–Temesvár fôútvonal finanszírozásának lehetôségével is.
Yoshiaki Koyama bukaresti japán nagykövet úgy nyilatkozott továbbá, hogy kormánya e segéllyel Románia strukturális reformjainak megvalósításához, valamint a gazdasági nehézségek mérsékléséhez kíván hozzájárulni.
A román kormány a hitelt és a velejáró kamatot szükségleti termékek (üzemanyagok, szén, vasérc, vegyi termékek, mezôgazdasági gépek, építôanyagok) behozatalára fogja fordítani, e termékek pedig nem fordíthatók katonai célokra és nem exportálhatók újra.
A kormánynak 12 hónap áll rendelkezésére a pénzösszeg elköltésére.
Kárpátalja számára az új évszázadban a keleti orientáció helyett a Nyugat felé fordulás, és ezzel együtt az autonóm státus megszerzése jelentheti az Európához való felzárkózás egyetlen lehetôségét – állítja az Ungváron kiadott népszerû ukrán hetilap, a Rio idei elsô száma.
Az Elveszett évezred címû terjedelmes írás Kárpátalja elmaradottságának okát abban látja, hogy a régió ruszin lakossága a XVI. században – a vele együtt élô magyarokkal ellentétben - elutasította a reformációt, és konzervatív pravoszláv hitében megmaradva a karnyújtásnyira lévô Európa helyett a Kelet mellett kötelezte el magát. A kárpátaljai ruszinok hallgattak azokra a hamis hangokra, amelyek azt próbálták elhitetni velük, hogy a Kárpátokon túl a testvéreik élnek. A cikk szerint ugyanis csak blöff az az állítás, hogy a ruszinok egykor a kijevi fejedelemséghez tartoztak.
Az ukrán nemzeteszme – így a lap – az elsô világháború után jelent meg Kárpátalján, s csak a 20-30-as években hódította meg a ruszin falvakat, mivel át volt szôve a ruszinság mentalitásához közeli népi, paraszti motívumokkal. A ruszinok "keleti kórsága" a második világháborút követôen megtette a magáét, amikor szovjet nyomásra végrehajtották Kárpátalja úgynevezett "újraegyesítését" Szovjet-Ukrajnával.
A cikk szerint nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket az ajándékba kapott ukrán függetlenség sem, hiszen Kárpátalja az utóbbi évtizedben még jobban eltávolodott a civilizált világtól. Ukrajnában ugyanis meg sem születtek a demokratikus intézmények, a kialakuló állam minden vonásában keleti jegyeket hordoz.
Kárpátalja ebben a helyzetben csak úgy zárkózhat fel a fejlett világhoz, ha bátor fellépéssel autonóm státust szerez Kijevtôl, s Ukrajna kötelékében maradva az avitt ruszin eszme helyett a modernizációt tûzi zászlajára, és önálló gazdasági, kulturális stratégiát követve kiaknázza a "régiók Európájában" rejlô lehetôségeket. Ezzel talán lefékezheti Ukrajna Ázsia felé sodródását. Ha ez nem sikerül, akkor Kárpátalja végleg búcsút mondhat Európának – vonja le a következtetést az ungvári hetilap.
Az Európai Unió a következô három évben összesen 307 kutatási program keretében harcol a tagországokban bekövetkezô halálesetek 71 százalékáért felelôs négy betegség: az AIDS, a rák, a cukorbetegség, valamint a szív- és érrendszeri rendellenességek ellen – jelentette be pénteken Philippe Busquin, az Európai Bizottság kutatási kérdésekért felelôs tagja. Elmondta, hogy minderre a brüsszeli bizottság kétszer annyit szán, mint az elôzô négyéves kutatási periódusban. Az EU összesen 494 millió euróval (510 millió dollárral) finanszírozza az említett programokat.
Brüsszeli sajtótájékoztatóján Busquin úgy ítélte meg, hogy a négy betegség terén tett erôfeszítések máris jelentôs eredményeket hoztak. Az AIDS-halálozások számát például a kutatások révén 10 százalékkal csökkenteni tudták. Jelenleg a kontinens 20 országának - köztük közép-európai országoknak – mintegy 60 kórházában folyik uniós finanszírozású AIDS-kutatóprogram, összesen 15 ezer beteg bevonásával.
A cukorbetegség terén a kutatások az okozók feltárásában hoztak újat, eredményeik idôvel a gyógymódokban is megjelenhetnek – mondta Busquin. A rák esetében ugyancsak az egyik okot képviselô gének felfedezése jelentett fejleményt, míg a negyedik területen az erek eldugulásának okait ismerték meg alaposabban. Az elmúlt öt év méltatandó eredményei közé tartoznak a szivacsos marhaagyvelô-gyulladáshoz (BSE) és emberi megfelelôjéhez, a Creutzfeldt-Jacob kórhoz fûzôdô kutatások.
Busquin megemlítette, hogy friss közvélemény- kutatások szerint az EU-tagországok lakosságának 67 százaléka szerint az orvostudomány még az idén gyógyszert talál a rákra és az AIDS-re.
A fôbiztos azt is megerôsítette, hogy néhány héten belül ismerteti javaslatát az EU- tagországokkal az egységes és közös európai kutatási térrel kapcsolatban. A brüsszeli bizottság Romano Prodi elnöklete alatt megkülönböztetett figyelmet szentel a kutatási és fejlesztési programoknak – ezt jelzi az is, hogy immár külön felelôs foglalkozik ezzel a kérdéssel.
Stabilitási munkaasztal, magyar társelnökség
A délkelet-európai stabilitási egyezmény egyes számú munkaasztala magyar társelnökségének jelenleg 375 millió forint áll rendelkezésére a jugoszláviai demokratikus erôk támogatására, a szegedi önkormányzat által létrehozott Esély a stabilitásért közalapítvány keretében – közölte csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján Németh Zsolt, a magyar külügyi tárca politikai államtitkára, a demokráciával és emberi jogokkal foglalkozó munkaasztal magyar társelnöke.
A munkaasztal társelnökségét 2000 elsô felében látja el Magyarország. Az államtitkár egyelôre egyedül vezeti a munkaasztalt, mivel az eddigi elnök, Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi fôbiztosa, nem vállalta tovább ezt a feladatkört. Utódjának megválasztására Németh Zsolt tájékoztatása szerint néhány hónapon belül kerülhet sor.
Németh Zsolt hangsúlyozta: Magyarország az úgynevezett szegedi folyamat részeként elsôsorban a független szerbiai média, valamint a jugoszláviai demokratikus önkormányzatok megerôsítését tûzte ki célul a féléves idôszakra.
– Összhangba kívánjuk hozni a nemzetközi közösség célkitûzéseit az érintett országok jogos igényeivel, figyelmet fordítunk Jugoszlávia demokratikus erôinek támogatására, s ebbe a folyamatba a civil szervezeteket, az egyházakat, a médiát és az önkormányzatokat is bevonjuk – fogalmazott a magyar társelnök.
A politikus kitért arra, hogy az új szerb helyi önkormányzati törvény a totális centralizáció irányába mutat. Ez alapján sajnálatos módon okafogyottá válhat a nemzetközi közösség elképzelése az ellenzéki önkormányzatok finanszírozására.
– A belgrádi rezsim intézkedése a jugoszláviai magyarságot is hátrányosan érinti – jelentette ki Németh Zsolt.
Mint elhangzott, a magyar társelnökség 7 munkacsoportja január 24-én ülésezik, februárban pedig a budapesti plenáris tanácskozáson véglegesítik a programokat.
– Márciusban egy nemzetközi finanszírozási konferencián döntenek majd a programok pénzügyi támogatásáról – mondta Németh Zsolt. Ezen a konferencián a Világbank, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) képviselôi is ott lesznek.
A programokat segítô, s külföldi és hazai diplomatákból, illetve tekintélyes személyiségekbôl álló szakértôi tanácsadói testület csütörtökön tartotta alakuló ülését. Az államtitkár közölte: a 2-92 (korábban B-92) nevet viselô szerbiai ellenzéki rádióadó már jelezte igényét az alapítványon keresztül elérhetô összeg egy részére.
Az államtitkár úgy vélte, hogy a magyar társelnökség legjelentôsebb eseménye a márciusi második szegedi konferencia lesz.
Sor kerül egy kisebbségi utókonferenciára is, s Magyarország ad otthont a térség igazságügyi miniszterei, valamint egyházi közösségi vezetôi találkozójának. Folynak az elôkészületek a stabilitási paktum akadémia megrendezésére, amely az érintett országok ifjúsági találkozója lesz.
– Magyarország jó munkakapcsolatok kialakítására törekszik Romániával és Szlovéniával, az egyes számú munkaasztal következô társelnökeivel – szögezte le Németh Zsolt.
Vasárnap lejár az 1999-2000-es iskolai év leghosszabb szünideje, s hétfôtôl korántsem könnyû idôszak kezdôdik az általános és középiskolák tanulói számára. Ez a három hét az új tanévszerkezet szerint a felmérések, a jegyadás idôszaka. Mivel az elmúlt tanév azt bizonyította, hogy a sok egymást követô felmérés és dolgozat túlságosan megterhelô volt, sok iskolában már december közepétôl elkezdték a felméréseket. A Közoktatási Minisztérium ajánlásai szerint a tanulók felkészültségét bizonyos tantárgyakból az osztálytermeken kívül, például múzeumokban, kiállításokon is mérni lehet. Ezenkívül a tanárok osztályozhatják a tanulók egyéni vagy közös dolgozatait, vagy a megadott témáról illetve problémakörrôl készített jegyzeteit. Csökkentették továbbá az írásbeli dolgozatok részarányát a felévi osztályzatban, s a korábbi 50 százalék helyett, a dolgokat 25 százalékát képezi a jegynek. A minisztérium ajánlásai között szerepel, hogy a pedagógusoknak nem a mechanikus szövegfelidézést, a magolást kell értékelniük, sokkal inkább azt, hogy a diákok mennyire értették meg, mennyire tudják új helyzetekben hasznosítani a tananyagot.
Tény viszont, hogy a hosszú vakáció után, a szakminisztériumi utasítások ismeretében sem lesz könnyû ez az idôszak sem a diákok, sem a tanárok számára. Vigasz az lehet, hogy a jól végzett munka után január 20-án az elsô félévet záró újabb egyhetes szünidô következik.
Mint tegnapi lapszámunkban közöltük, 2000. április 30-ig az I-IV. osztályos iskolákat kivéve, az óvodáktól kezdve valamennyi tanintézet – országos szinten 27.000, megyei viszonylatban 469 – pénzügyi önállóságot nyer. Ami azt jelenti, hogy saját költségvetés alapján, az állami alapokból, a helyhatóságok által kiutalt pénzekbôl valamint saját bevételekbôl származó jövedelmekbôl kell megélniük. A saját bevétel származhat bérleti díjakból, adományokból, szponzorálásokból, és az oktatási tevékenységbôl megvalósított jövedelmekbôl.
A tanügyi törvényben is elôírt pénzügyi önállóság megvalósítását a múlt szeptemberben hozott 138-as sürgôsségi kormányrendelet, valamint a szakminisztérium 5145-ös számú redelete írja elô a központosítás és etatizmus megszüntetésének szükségességére hivatkozva.
A beszámoló elsô részében azt is kifejtettük, hogy régen várt rendelkezésekrôl van szó, de ugyanakkor megfogalmaztuk aggályainkat a négy hónapra tervezett végleges gyakorlatba ültetés elôkészítetlenségét illetôen. Annál is inkább, mivel az elmúlt évben bebizonyosodott, hogy voltak helyhatóságok, amelyek – bár az önállóság megteremtésének elsô lépéseként az ô feladatkörükbe utalták át – nem tudták támogatni a területükön levô tanintézetek kiegészítô finanszírozását. Kételyeinknek adtunk hangot a kormányrendelet azon elôírását illetôen is, hogy az állami költségvetésbôl az óvodások és tanulók számának függvényében utalják ki a pénzt az iskoláknak. Ennek feltételeit, a finanszírozási szabványokat a kormányrendelet szerint egy a szakminisztéium mellett megalakuló konzultatív szerv, az Állami Preuniverzitáris Oktatás Finanszírozásával Foglalkozó Országos Tanács dolgozza ki. Kíváncsian várjuk, hogyan!
A már említett személyzeti, a tankönyvekkel, valamint a tanszemélyzet továbbképzésével kapcsolatos kiadások mellett állami pénzekbôl fedezik a továbbiakban is a tanfelügyelôségek, a speciális okatási intézmények, a sport- és mûvészeti intézmények és tevékenységek, a táborok fenntartásának költségeit, a törvény szerint nyújtott ösztöndíjak és szociális járandóságok összegét, a szállítási kedvezményeket, a képesség- és érettségi vizsga megszervezésével járó kiadásokat, az országos és nemzetközi közös alapokból folyó iskolafelújításokat.
Ezzel szemben a felvételi és egyéb vizsgák lebonyolításával járó költségeket az iskolák saját jövedelembôl és a pályázóktól bevett díjakból kell hogy állják. Az abszolválási bizonyítványok, diplomák és az attesztátumok kinyomtatásával járó kiadásokat is a végzôsöktôl bevételezett díjakból kell fedezni.
A kormányrendeletet kiegészítô miniszteri rendelet nagy csinnadrattával nyilvánosságra hozott szakasza szerint a tanintézetek jogot nyernek arra, hogy gazdasági és adminisztratív egységek, valamint a szülôk kérésére és anyagi támogatásával szakmai, középiskolai és posztliceális osztályokat hozzanak létre. Ez valóban nagyon jó hír lenne, ha nem gondolnánk arra, hogy esetleg a most készülô beiskolázási terv lefaragásával késztetik az iskolákat a tandíjköteles osztályok létrehozására. Szintén tandíjas formában szervezhetnek szakmai átképzô, továbbképzô és távoktatási osztályokat, csoportokat. A tandíjakból származó jövedelmet személyzeti, anyagi kiadásokra és beruházásra fordíthatják.
A minisztériumi rendelet lehetôvé teszi, hogy saját jövedelmükbôl tanerôket, kisegítô és adminisztratív személyzetet alkalmazzanak a tanintézetek.
A szakminisztériumi rendelet 10. pontja írja elô, hogy február 15-ig a megyei tanfelügyelôségek javaslata alapján a közoktatási minisztérium nyilvánosságra hozza azon tanintézetek jegyzékét, amelyek jogot nyernek arra, hogy döntô módon részt vegyenek tanszemélyzetük kiválogatásában.
Ahogy a megyei tanfelügyelôségen értesültünk, jelenleg a diáklétszám felmérése érdekében küldtek ki kérdôíveket az iskolákba, hétfôn következik az igazgatók tájékoztatása, majd megkezdôdik a saját könyvelôségek kialakítása, s az iskolák folyószámlát nyithatnak.
A rendeletek elsôsorban a nagy diáklétszámmal mûködô középiskoláknak kedveznek. Ezt erôsítette meg Bálint István tanár, a marosvásárhelyi Bolyai líceum igazgatója: – Rég vártunk erre az önállóságra, és derûlátó vagyok abból a szempontból, hogy iskolánk költségvetési és fejlesztési tervezetét a tavalyi tapasztalatok alaján sikerül minél rövidebb idôn belül összeállítanunk. Terveink meg is valósulhatnak, ha az iskola, a városi tanács és a fôszponzorok között olyan szoros lesz a kapcsolat, mint az elmúlt évben. A sürgôsségi kormányrendelet komoly feladat elé állítja az igazgatókat abból a szempontból, hogy az egyes munkálatok kivitelezéséhez szükséges erôforrásokat nagyon gyorsan meg kell keresni, mert minden iskola versenytársunk lesz.
Múlt évi eredményeink alapján meggyôzôdésünk, hogy a Bolyai jogot nyer arra, hogy a kiemelt iskolák közé kerüljön. Ez végre lehetôséget teremt az iskola vezetôségének véleménynyilvánítására a tanerôk kiválasztásakor.
Terveink szerint a diáklétszámot továbbra is csökkenteni kell, mivel az épület túlzsúfolt. Ez azonban nem zárja ki, hogy elsôsorban a délutáni órákban újabb szakokat indítsunk, gazdasági élelmiszeripari osztályt például, amelyet a vállalkozók tartanának fenn. Ilyen értelemben történt is más megkeresés. Az étkezde, a bentlakás, a sportterem felújításával az iskola jelentôs jövedelemhez juthat, s az e célra fordított befektetés megtérül.
Egy dolog biztos, az új pénzügyi önállóság keretei között iskolánk akkor lesz ütôképes, ha a város lakói, a volt bolyais diákok felkarolják törekvéseinket, és segítenek ezek megvalósításában. Amire eddig sem panaszkodtunk. Jó lenne, ha a többi tanintézetek vezetôje is hasonlóképpen vélekedne!
Vége a tumultusnak adófizetéskor?
Több napon át tartó tárgyalások és egyeztetés után a polgármesteri hivatal és a megyei postahivatal aláírta azt a megegyezést, mellyel lehetôvé válik a helyi adók és illetékek kifizetése a postán keresztül. A helyi adókat a polgármesteri hivatal szakosodott osztályán január 10-e után lehet kifizetni. A postahivatalokon keresztüli fizetési lehetôségrôl Tisler Ana, a megyei postahivatal fônöke nyújtott tájékoztatást lapunknak.
– A polgármesteri hivatal minden egyes marosvásárhelyi adófizetô esetében kiállítja azt a személyre szóló értesítést, amelyben szerepel az illetô adófizetési kötelezettsége a folyó évre. Ezeket az értesítéseket a posta mindenkinek kézbesíti. Az adófizetô ezzel az értesítéssel aztán jelentkezhet a város területén található nyolc postahivatal bármelyikénél, s kifizetheti adóját.
– Teljesen mindegy, hogy melyik hivatalban, lakcímtôl függetlenül?
– Teljesen mindegy, bármely postahivatalnál kifizethetô az adó, a feltétel az, hogy a kifizetéskor legyen a kifizetônél az értesítés, anélkül ugyanis nem tudjuk elfogadni a pénzt.
– Az értesítésben szereplô összeget csak egészben fogadják el, vagy részletekben is kifizethetô az adó?
– Az adófizetô megteheti azt, hogy az egész összeget kifizeti, vagy annak csak egy részét. Aki egy összegben a törvényes határidôig kifizeti a teljes adót, az bizonyos kedvezményre jogosult. A posta és a polgármesteri hivatal kidolgozza annak a gyakorlati megvalósítását, hogy ezt a kedvezményt az állampolgárok megkaphassák, ugyanakkor azt is, hogy az idôben ki nem fizetett adók esetében lehetôség nyíljon az esetleges késedelmi kamatok begyûjtésére.
– Ön nyilván tisztában van vele, hogy a határidônapok idején milyen tumultus volt az adóhivatalban. Nem fogja ez az amúgy is gyakran zsúfolt postahivatalok mindennapos mûködését megzavarni?
– A posta felkészült arra, hogy tisztességes feltételeket biztosítson az adófizetô állampolgároknak. Elôször is a városban – az egyetlen adóhivatalhoz képest – nyolc postahivatal és egy kihelyezett pénztárablak mûködik. Másodszor, a postahivatalok programja lényegesen hosszabb, mint az adóhivatal programja. Az adófizetésre a postahivatal nyitásától kezdve 18 óráig folyamatosan lehetôség nyílik, s csak azért nem tovább, hogy az aznap beszedett pénz elkönyvelésére lehetôség nyíljon. Harmadszor, az adófizetésre külön pénztárablakokat nyitunk, amelyek teljesen függetlenül fognak mûködni a posta többi tevékenységétôl. Továbbá, ha szükségesnek mutatkozik, az is terveinkben szerepel, hogy a kritikus idôszakokban további pénztárablakokat is megnyissunk, kizárólag az adók begyûjtése számára.
– Felkészültek azokra a panaszokra, amelyek minden bizonnyal jelentkezni fognak egy ilyen átfogó jellegû mûvelet esetén?
– Az adófizetôket tájékoztatjuk mindazokról az adatokról, amelyeket rendelkezésünkre bocsát a polgármesteri hivatal, ám ha a panasz megoldása meghaladja a hatáskörünket, akkor a panaszost a polgármesteri hivatal adóosztályára irányítjuk. Ne feledjük, hogy mi csupán a polgármesteri hivatal megbízottjaiként fejtjük ki ezt a tevékenységet.
– Van-e már tapasztalat a postán keresztüli adóbegyûjtésre, vagy önök úttörô szerepet vállaltak?
– Tudtommal több helyen folynak hasonló tárgyalások, ám aláírt szerzôdésrôl mindeddig nincs tudomásom. Mindenképpen új feladatot jelent. A posta mindig arra törekedett, hogy az ügyfelet, az állampolgárt szolgálja ki, ezúttal is a lakosok érdekét tartották szem elôtt a szerzôdés megkötésekor. A posta természetesen bizonyos tiszteletdíjért végzi a munkát, ám távolról sem jelent számunkra ez olyan nagy üzletet.
Az új év kezdetével újra ki kell fizetniük az adókat és illetékeket kell fizessenek. Milyen program szerint tehetünk eleget a kötelességünknek, ennek néztünk utána a megye néhány polgármesteri hivatalában.
Marosvásárhelyen január 10-tôl lehet adót fizetni, hétfôn, szerdán és pénteken 8-12 óra között, kedden és csütörtökön 8- 12 és 14-16 óra között.
Szovátán január 6-tól várják az ügyfeleket, hétfôtôl péntekig 8-13 óra között.
Marosludason január 3-tól fizethetôk az adók és illetékek, naponta 8-13 óra között.
Radnóton január elseje és december 31-e között várják az ügyfeleket, naponta 7-15.30 óra között.
Segesvárra még nem érkeztek meg az új formanyomtatványok, ezért csak január 17-tôl fogadják az ügyfeleket.
Dicsôszentmártonban január 3-tól naponta 7-15 óra között várják az ügyfeleket.
Szászrégenben január 10-tôl lesz ügyfélfogadás a hivatal szakosztályán, hétfôn, szerdán és pénteken 8-13, kedden és csütörtökön 11-17 óra között.
Nagysármáson január 17-tôl várják az ügyfeleket, hétfôn, kedden, szerdán és csütörtökön 8-15, pénteken 8-12 óra között.
Marosszentgyörgyön január 10-tôl lehet fizetni, szerdán és pénteken 7-14, kedden és csütörtökön 7-16 óra között.
Maroskeresztúron január 20-tól naponta 7-15.30, pénteken 7-13 óra között várják az ügyfeleket.
Jedden január 3-tól már lehet fizetni 8-14 óra között.
Nyárádmagyaróson elôreláthatóan februárban kezdik el az adók beszedését.
Gernyeszegen január 17-tôl, hétfôtôl péntekig naponta 8-15 óra között tartanak nyitva. A községközponthoz tartozó kilenc faluba a polgármeseri hivatal szakemberei elôre meghirdetett program szerint szállnak ki, hogy a helyszínen szedjék be az adókat és illetékeket.
Mai lapszámunkban az adóköteles és az adómentes jövedelemkategóriákat ismertetjük. Az összjövedelmi adót szabályozó kormányrendelet értelmében adókötelesek az alábbiak:
– független tevékenységekbôl származó jövedelmek;
– javak használata átengedésébôl származó jövedelmek;
Nem adóköteles jövedelmek, amelyeket nem kell az adóbevallásba foglalni (válogatás):
– bármilyen típusú nyugdíj, ösztöndíjak, szponzorálásból származó javak és jövedelmek;
– biztosított javak után kifizetett kártérítések;
– a magántulajdont képezô ingó és ingatlan javak átruházásából, illetve az örökségbôl és adományozásból származó jövedelmek;
– a szolgálati érdekben történô kiszállási költségek megtérítésére kifizetett összegek;
– mezôgazdaságból és erdôgazdálkodásból származó jövedelmek.
A fenti lista következménye, hogy a nyugdíjak adókötelezettség nélküliek maradnak, míg a nyugdíjasok egyéb jövedelmeire az általános szabályozás érvényes. (A kormány az átlagfizetést meghaladó nyugdíjak adókötelessé tételét fontolgatja. Az eredeti kormányrendelet azonban minden nyugdíjra adókötelezettség nélküliséget ír elô, s jelenleg ez az érvényes jogszabály.) A mezôgazdasági jövedelmek 2000. január 1-je után is adókötelezettség nélküliséget élveznek.
Az alábbi jövedelmek adómentesek, azaz olyan jövedelmek, amelyeket megvalósít az adófizetô, de adó nem terheli ôket (válogatás):
– diplomáciai testületek és külföldi sajtótudósítók jövedelmei, kölcsönösségi megállapodás esetében;
– külföldi magánszemélyek jövedelmei, akik Romániában tanácsadási feladatot látnak el ingyenes nemzetközi finanszírozási egyezmények keretében;
– tanulók és diákok által bel- és külföldi tanulmányi versenyeken nyert pénz- és tárgynyeremények;
– a vállalatok átszervezése miatt, kollektív munkaszerzôdés-bontás következtében munkahely nélkül maradó személyzetnek fizetendô kártérítés;
– az államkötvények, látra szóló betétek, valamint az Országos Lakásügynökség kötvényei után járó kamatok.
A törvény elôírásai alapján nem csupán a pénzben, hanem a természetben juttatott jövedelmeket is adó terheli. Így például adókötelesek az alábbi – szerzôdésben lefektetett – természetben kapott juttatások:
– szolgálati gépkocsi személyes célokra való használata, illetve szolgálati lakás használata;
– egyes javak vásárlásakor, illetve szolgáltatásokkor biztosított árengedmények;
– ingyen kapott javak és szolgáltatások;
– a kedvezményes kamat és a más ügyfelek esetében alkalmazott kamat közötti különbség.
Általában minden olyan juttatás, amit az adófizetô természetben kap, fizetésnek minôsül és adóköteles, de csak akkor, ha ez a javakat biztosító személy vagy testület esetében az adóalapból levonható költségként számolható el. A természetben megvalósított jövedelmeket a piaci értékükön számolják el, és olyan jövedelemnek könyvelik el, amelybe a törvény értelmében sorolható (fizetés, kamat stb.).
A következô részben az összjövedelmi adó kiszámolásának módjáról lesz szó.
Az A-típusú hepatitist vírus okozza, ami nemcsak a máj, hanem az egész szervezet megbetegedését elôidézi. Megnyilvánulása a fertôzô betegségekre jellemzô, emésztési zavarokkal és általában besárgulással jár.
A leggyakrabban elôforduló vírusos hepatitis általában idénybetegség. A statisztikai adatok kimutatásai szerint a megbetegedések száma ôsszel éri el a csúcsértéket, tavasszal és nyáron kevesebb esetet jegyeznek. Ez a statisztika fôleg a gyerekekre és a serdülôkorúakra vonatkozik.
A fertôzés forrása a fertôzött beteg, függetlenül attól, hogy milyenek a tünetei, besárgult-e vagy sem. Legtöbb esetben az A-típusú vírus okozta hepatitis tünetmentes. Tizenenegy betegbôl csupán egynél jelentkezik a sárgaságra jellemzô tünetegyüttes.
A vírus, mivel széklet útján ürül, vécehasználat után mosatlan kézzel kerül az emésztôcsatornába. Ezért az A-hepatitist a mosatlan kéz betegségének is nevezik. Terjedhet továbbá fertôzött élelmiszer és víz fogyasztásával, fertôzött edények, játékok stb. használatával.
A vírus bárkit megfertôzhet, de a legveszélyeztetettebbek a gyerekek.
A sárgaság lappangási ideje 2-6 hét, ezután jelentkeznek a tünetek.
– általános: láz, izomfájdalmak, gyengeség;
– emésztési panaszok: étvágytalanság, hányinger, hányás, hastájéki fájdalom;
– a bôr és a nyálkahártya besárgulása;
– erôsen színezett, sötét vizelet;
A betegség általában könnyû lefolyású, nem válik krónikussá, és immunitást vált ki.
A betegeket kötelezô módon kórházban kezelik.
– mivel a fertôzést fôként piszkos kézzel viszik be a szervezetbe, a személyi higiéniát be kell tartani (vécéhasználat után, étkezés elôtt kötelezô módon szappannal kezet kell mosni)
– csak egészségügyileg ellenôrzött helyrôl szabad használni a vizet
– az élelmiszertermékeket a higiéniai szabályok betartásával kell elôállítani és szállítani
– a zöldséget, gyümölcsöt meg kell mosni
– egyes élelmiszertermékeket meg kell fôzni (tejet, darált húst stb.)
– azokat a tárgyakat, amelyek a beteggel érintkezésbe kerültek, vízzel, szappannal meg kell mosni, s ha lehet, fôzéssel vagy klór tartalmú oldattal kell fertôtleníteni.
– a gyerekek egészségnevelése.
Dr. Belgun Edith és dr. David Liana, a Közegészségügyi Igazgatóság Egészségnevelô Osztályának szakorvosai
Csütörtökön két munkabalesethez riasztották a megyei munkavédelmi felügyelôséget, nyilatkozta Itu Gheorghe mérnök, fôfelügyelô.
Reggel 8 órakor az Elektromaros Rt.-nél a 42 éves P. V. egy hidraulikus préshez tartozó berendezést készített. Bár nem tartozott feladatkörébe, a gépet ki is próbálta. Ekkor történt a baj. A nyomás alatt levô berendezés elrobbant, s néhány darabja a férfi arcába csapódott. Az alkalmazott azonnal eszméletét vesztette. A vásárhelyi rohammentôsök szállították az elsôsegélynyújtó helyre, jelenleg a megyei kórház intenzív osztályán kezelik. Dr. Chiorean Mircea professzor, az ATI vezetôje elmondta, a beteg továbbra is kómában van, légzését gépek segítik, felépülése egyelôre kérdéses. A diagnózis: rendkívül súlyos koponyasérülés, arccsonttörés, agyödéma. A helyzetet súlyosbítja, hogy a becsapódás érintette az agyat és vérzéseket okozott.
Ugyanaznap, alig három órával késôbb a postai igazgatóság megyei kirendeltségének egyik gépkocsivezetôje szenvedett munkabalesetet. A fôfelügyelô elmondása szerint az útszéli postaládákból gyûjtötték be a leveleket, amikor a szerencsétlenség történt. Az autó megállt az út mentén, ezt azonban túl késôn vette észre egy hátulról érkezô jármû, s belehajtott a várakozó kocsiba. A balesetben a posta jármûvének sofôre komoly sérüléseket szenvedett, s ezért ideiglenesen munkaképtelenné vált. A munkavédelmi felügyelôség tovább folytatja a két ügyben indított kivizsgálást.
410 éve, 1590-ben született SIMON VOUET francia festô. XIII. Lajos udvari festôje volt, az olasz barokk stílust közvetítette Franciaországban.. Tervei alapján dolgozott a párizsi gobelinmûhely. (1649-ben halt meg.)
110 éve, 1890-ben született KAREL CAPEK cseh író. Írásait hajlékony, elegáns stílus, mélységes humanizmus jellemzi. (1938-ban halt meg.)
100 éve, 1900-ban született HENRIETTE YVONNE STAHL román írónô. Írásaiban fôleg a férfi nô kapcsolat lélektani oldalát elemzi. (1984-ben halt meg.)
80 éve, 1920-ban született CSANÁDI IMRE költô. Verseiben a magyar nép- és mûköltészet hagyományait ötvözi.
200 éve, 1800-ban született JEDLIK ÁNYOS fizikus, bencés szerzetes. Feltalálta a dinamót és az elektromotort, de a gyakorlatban nem alkalmazta, s ezért találmányai nem váltak ismertté. Elsôként írt magyar nyelvû fizika tankönyvet. (1895-ben hunyt el.)
30 éve, 1970-ben hunyt el KISS GÉZA jogász, mûfordító. Volt ügyvéd, egyetemi tanár, országgyûlési képviselô. Tanulmányait szakfolyóiratok, lexikonok közölték. Latin és francia szerzôk mûveit fordította. (1882-ben született.)
120 éve, 1880-ban született LENGYEL MENYHÉRT drámaíró. Népszerû színpadi szerzô, s Hollywoodban sikeres forgatókönyvíró volt. Ô írta Bartók Csodálatos mandarin c. táncjátékának történetét. (1974- ben halt meg.)
75 éve, 1925-ben született LAURENTIU PROFETA román zeneszerzô. Kompozíciói: balettzene, szimfóniák, oratóriumok, dalok, kórusmûvek.
375 éve, 1625-ben hunyt el JAN B. BRUEGEL németalföldi festô, Pieter B. fia. Finoman kidolgozott tájképeket, virágcsendéleteket festett, s ezért "Bársony Bruegel" néven is emlegetik. (1568-ban született.)
150 éve, 1850-ben született PIERRE LOTI (ered. Viaud) francia író. Írásait a tengerészként megismert egzotikus tájak és kultúrák ihlették. (1923- ban halt meg.)
125 éve, 1875-ben született ALBERT SCHWEITZER német orvos, filozófus, orgonamûvész, zenetörténész. Gabonban mint orvos és misszionárius mûködött, kórházát orgonakoncertjeinek bevételébôl tartotta fenn. 1952-ben béke Nobel- díjat kapott. (1965-ben hunyt el.)
100 éve, 1900-ban született BARCSAY JENÔ Kossuth- díjas festô, grafikus. Mûvei között egyaránt megtalálhatók lírai tájképek, faliképek, mozaikok, nonfiguratív konstruktivista alkotások. Pedagógiai és elméleti munkássága is jelentôs. (1988-ban hunyt el.)
150 éve, 1850-ben született MIHAI EMINESCU költô, a román irodalom legnagyobb lírikusa. A népköltészet hatását, a romantika jegyeit, forradalmi eszméket tükrözô versei mellett írt romantikus regényt, meséket, elbeszéléseket. (1889- ben hunyt el.)
90 éve, 1910-ben hunyt el PETELEI ISTVÁN író. Kolozsvárt és Marosvásárhelyen élt. A magyar irodalom egyik legnagyobb novellistája, írásaiban az erdélyi kisvárosok állóvíz- világát, kisemberek élettragédiáit ábrázolta. (1852-ben született.)
5 éve, 1995-ben hunyt el GERARD MALCOLM DURREL angol író, zoológus. Szellemes, gazdag humorú írásaiban (regények, útleírások) gyermekkorában, expedícióin szerzett ismereteit osztja meg olvasóival. (1925-ben született).
Tavalyelôtt történt, amikor betévedt egy vadnyuszi a konyhába, lehet, hogy még emlékeznek rá. Akkor vadasan, zsemlegombóccal készítettük el. Most megint itt a vadnyuszi, adjuk meg neki is a tiszteletet, és a vadas elôtt készítsünk pástétomot, levest és nyúlgerincet sommal és áfonyával.
Vadnyúlpástétom: Hozzávalók: bepácolt nyúl eleje (pácolás: 1998. március) 2 deci fehér bor, 20 deka növendék- vagy disznómáj, nyúlaprólék (vese, tüdô, szív stb.), 1 fej hagyma, 15 deka szalonna, 2 kemény tojás, 15 deka vaj, pástétomfûszerek, 1 ek. bors, 1 ek. szurokfû vagy kakukkfû, 1 kk. reszelt szerecsendió, 1 ek. bazsalikom, 2 ek. mustár, só. Elkészítés: a nyulat egy edénybe tesszük, ráöntünk egy kevés páclevet, bort és vizet, ameddig jól ellepi, majd puhára fôzzûk. A szalonnát apróra vágva fehérre pirítjuk, rátesszük az apróra vágott hagymát, és megsütjük üvegesre. A felvágott májat belekeverjük és átsütjük. A nyúlhúsokat leszedjük a csontokról, a tojás sárgájával és aprólékkal ledaráljuk az apró lyukú darálón 2-3-szor. A vajat habosra keverjük és a ledarált anyagot hozzákeverjük a mustárral és a kockára vágott tojásfehérjével. Egy hosszúkás tálra kúposan kitesszük, uborkával, fôtt tojással, áfonyával, sommal díszíthetjük.
Vadnyúlleves vadászosan, Puskás-módra: Hozzávalók: 1 nyúl eleje és apróléka (máj, tüdô, vese, szív), 2 deci fehér bor, negyed kiló gomba, 1 fej hagyma, 1 fej fokhagyma, 1 nagyobb murok, 1 petrezselyem, 1-2 babérlevél, 1 ek. kakukkfû vagy szurokfû, 1 ek. ecetes tárkony, 3 deci tejföl, 2 ek. liszt, 2- 3 karika citrom, só. Elkészítés: a húsokat hígított páclében a borral (4 liter) feltesszük fôni a hagymával, murokkal, petrezselyemmel, citrommal és fûszerekkel, kivéve a tárkonyt. Mikor a húsok megpuhultak, leszedjük a csontokról. A felét csíkokra vágjuk, a többit a hagymával ledaráljuk. A citromot eldobjuk. Készítünk egy lisztes, tejfölös habarást, és a lével feleresztjük. A húsokat beletesszük, a gombát csíkokra, a murkot, petrezselymet karikára vágjuk, 15 percig fôzzük, majd a felaprított ecetes tárkonnyal összerottyintjuk. 2 ek. olajat felhevítünk és 1 kk. porpaprikát teszünk bele, majd a levesbe öntjük. Pirított barna kenyérkockákkal tálaljuk. A tányérban tálalás után ízlés szerint tejfölözhetjük.
Nyúlgerinc vörösborral, sommal és áfonyával, Puskás-módra: Hozzávalók: 1 pácolt nyúlgerinc, 10 deka szalonna, 2 deci vörösbor, 2- 3 ek. zsír vagy másfél deci olaj, 1 fej hagyma, 2 deci sombefôtt, 3 ek. áfonya, bors, kakukkfû, húslé (vegetás lé), 1 ek. liszt, só. Elkészítés: a nyúlgerincet szalonnával sûrûn megspékeljük. Sózzuk, borsozzuk, pihentetjük egy félórát. Forró zsíradékban körbesütjük, a hagymát apróra vágva mellé szórjuk. Vörösborral leöntjük, puhára pároljuk. A levét párolás közben húslével pótoljuk. A húst kivesszük a mártásból és felszeleteljük. Tûzálló tálra helyezzük. A mártásba kevés lisztet habarunk, és a gyümölcsöket belekeverve felrottyintjuk. Kakukk- vagy szurokfûvel megszórjuk és a hús mellé öntjük. Sós vízben fôtt, cikkekre vágott petrezselymes, vajas krumplival tálaljuk, forrón.
Jól illik hozzá a "kék oportó", az sem baj ha villányi, esetleg egy könnyebb kadarka.
Egészségükre!
Igazságügyi orvosi észlelések (26.)
A Legfelsôbb Igazságügyi Orvosi Bizottság elôtt egy olyan iratcsomó feküdt, amelyben egy gyilkossággyanús eset anyagát gyûjtötték össze. Egy gyilkossági ügy, ismeretlen tettessel és lejáró határidôvel. Az iratcsomó már csaknem 500 oldalra rúgott, a nagyszámú kihallgatás, szembesítés jegyzôkönyve és a számos szakértôi jelentés anyagából...
Rövid tényállás: A bodfalusi betérô és Brassó közötti mûút mellett szépen gondozott szántóföldek vannak, több betérô mezei úttal, de azokat lelakatolt sorompó zárja el a közforgalom elôl. Egy ilyen út mellett, mintegy ötven méterre a fôúttól a munkába menô mezôgazdászok egy ballonkabátba bugyolált holttestre bukkantak; fellibbentették a kabát szélét és szembetûnt az arc és fej számos sérülése, emiatt gyilkosságra gondoltak és jelentették a legközelebbi milícián. Azok tobább a brassóiaknak, mint gyilkossági esetben tenni kell. Hamarosan jöttek is az elôzetes szemlére, majd a csapat, fényképésszel, kutyával, nyomvizsgálóval, késôbb az igazságügyi orvos is megjött. Mindenki tette a maga dolgát, mindenki jegyzôkönyvelte, amit látott, a kutyák meg a fôút felé rángatták a nyomozókat, ott egy ponton körbeszimatoltak, aztán semmi. Itt intenzív a gépjármûforgalom, erôsen leromlanak a nyomkeresés esélyei.
Az elsô helyszíni fénykép furcsa volt, mert a ballonkabáton nyilvánvaló föld- és fûnyomok látszottak, az a vállaknál fölcsúszott és úgy fedte a fejet, szárnyai részben takarták a lábakat, amelyek csípôbôl és térdbôl is behajlított állapotban rögzültek. Az orvosi jelentés szerint már merevek voltak. A helyszínen vérnyomok nem voltak, más bûnjelek sem. A képeket nézegetve még feltûnt nekem az egyik általános (tájékozó) képen, hogy a fûszálak a fôúttól a holttest helye irányába hajlanak el.
A boncasztalon a már lemosott holttestrôl készült felvételek közül kettô érdemel említést: az arcon és a homlok jobb oldalán egybevéve a hámhiányokat, két párhuzamos vonal sejlik (a kinagyítást is figyelembe véve), egymástól mintegy 12 cm távolságra, amelyek a hámhorzsolás alatt vérbeszûrôdéseket is mutatnak. Alatta a pofacsont – a jegyzôkönyv adatai szerint – darabosan törött. Azután a bal comb felszínén egy kiterjedt hámhorzsolás van, de közepén sejlik egy rendezettség, egy téglalapra emlékeztetô kifejezettebb hámhiánnyal, alatta a combcsont szögtörést mutat annak alsó harmadában, majd a jegyzôkönyvvel összevetve itt darabos törés van.
Az i.o. jelentésbôl még kiemeljük a következô elemeket: a budfalusi 42 éves férfi koponyacsontjai épek, csak a már említett pofacsonttörés látható. A száj- és orrüregben kevés vér, ami a légutakban is jelen van. A mellkasa szegycsont közepén belapul, a csont törött, mindkét oldalon kettôs törést írtak le a IV.–VIII. bordákon, azok elöl egy vonalat képeznek a mellbimbók magasságában, a mellüreg vérrel telt, a szív bal pitvarán 3 cm függélyes szakadás, a tüdôkön a bordatöréseknek megfelelôen kisebb zúzótt sebek. A hasüregben is van kevés vér, a lépen 2 cm hosszú repedés. A bal combcsonton a már említett darabos törés, a jobb lábközép csontokon több apró törés, némi vérbeszûrôdéssel. Véralkohol 0,60 ezrelék.
Az orvosi vélemény hivatkozik a helyszín adataira, valamint az elôzetes nyomozati adatokra, a saját vizsgálatokra és tompa, szögleges tárggyal okozott többszörös ütés, majd a leesett holttest megtaposása útján magyarázta a halált okozó sérülések létrejöttét, de nem zárta ki egyéb módozat lehetôségét sem. Így a gyilkosság lehetôsége továbbra is a figyelem központjában maradt, de ennek sem az eszköze, sem tettese, de tanúja sem volt.
A helyszín leírása, a képek és sérülések összevetése bennünk azt a benyomást keltette, hogy a helyszín hamis – másodlagos –, a holttestet utólagosan hurcolhatták oda egy, a fôúton történt forgalmi baleset után. Nyilván, a megtalálás helyén ilyen esemény nem történhetett, mert ilyen nyom ott nem volt, de a sérülések összessége egy nem túlzott sebességû jármû általi elütés és gázolás útján bekövetkezett forgalmi balesetre utalt. Még a jármûre is volt némi adat, ami széles lökhárítójú és kockamintás kerékabroncsra utalt.
Ha már nem gyilkosság, a forgalmi osztály is bekapcsolódott a nyomozásba, találtak is egy nyilatkozatot névtelen lakossági bejelentésben, miszerint a kritikus napon este, a sötétben egy IMZ típusú kocsi vesztegelt volna azon a környéken, mint utóbb értesültünk róla, rá is bukkantak a garázsnyilvántartások alapján.
A marosvásárhelyi zeneszerzô, a Kemény Zsigmond Társaság elnöke 1999. december 16-án a budapesti Rátkai-klubban vette át a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Mûvészeti Társaság kitüntetését. A Berzsenyi-díjat 1988-ban alapította a kaposvári székhelyû társaság, amely azóta évente odaítéli egy olyan "itthon, kisebbségben és diaszpórában élô személynek, mûvészeti, emberi és közösségépítô tevékenységéért, aki a romlás, szétszóratás és szétszóródás annyi ténye ellenében is kis közösségek szellemi összetartozását emberség és magyarság jegyében példaszerû erkölcsiséggel szolgálja és képviseli".
Az Enescu- és Bartók–Pásztory-díjas Csíky Boldizsár laudációját a népszerû rádiós egyéniség, Czigány György író, újságíró tartotta a díjátadó ünnepségen, amelyen a zeneszerzônek ajánlott versét is felolvasta.
A kitüntetettel az új év kezdetén már itthon beszélgettünk.
– Ez a díj csak részben szól zeneszerzôi munkásságodnak. Van-e akkora jelentôsége számodra, mint a korábbi zenei kitüntetéseidnek?
– Ez az elsô olyan hivatalos elismerés, ami közéleti tevékenységemet illetné, azt, amit a zeneszerzés mellett számos intézménynél végzek. Magától értetôdô, hogy a zeneszerzônek az az álma, hogy valahova félrevonuljon egy csendes helyre, és írja meg azt, ami beleszorult, s amire még képes. Ez egy állandó és elérhetetlen vágy. Feladtam az állásaimat abban a reményben, hogy ezután végre csak a komponálással foglalkozhatom, azzal, amire legalább negyven éve vártam. De nem tehetem így, ahogy elképzeltem. Sôt úgy érzem, hogy erre egyre kevesebb idôm van. S ez nem az én egyéni panaszom, számos embertôl hallottam hasonló dolgokat, akik ugyanebben a hajóban eveznek. De hozzá kell tennem, hogy minden, ami leír egy zeneszerzô vagy bármilyen alkotómûvész, valamiképpen összefügg a közéleti tevékenységével is, közösségi elkötelezettségével, amit ez a díj is értékel.
– Ebben a díjban biztos benne van Kemény Zsigmond Társaság is, amelynek munkáját, mûködését elnökként irányítod.
– Czigány György a laudációjában felsorolt egy csomó mindent. Így, egyszerre elmondva nekem is egy kissé soknak tûnt, s igazat kell adnom a család néhány tagjának, akik most már egyre kategorikusabban követelik, hogy a komponálásra összpontosítsak
– Azért említettem éppen a KZST-t, mert rokonságot vélek felfedezni közte és a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Mûvészeti Társaság között. Talán azon is lehetne gondolkodni, hogy a Kemény Zsigmond Társaság is létesítsen hasonló díjat.
– Jó az ötlet, tárgyalunk majd róla. Egyébként az elôbbiekben arra is célozhattál, hogy Czigány György, aki a zene területén végzett kiváló tevékenységével kelti fel a mi erdélyi figyelmünket is, egy legutóbbi közgyûlési határozat folytán a Magyar Írószövetség költészeti szakosztályának a vezetôje. Én zenész létemre szintén egy irodalmi múltú társaságnak vagyok az elnöke, ezek mind választások eredményei, és valóban felfedezhetô párhuzamosság. Csakhogy amíg Magyarországon az ilyen funkciókra választható személyekbôl igen gazdag a "kínálat", addig nálunk kényszerhelyzetrôl beszélhetünk, mert nagyon sok feladatra nagyon kevesen vagyunk. Így lett zeneszerzô egy ilyen társaság vezetôje.
– Tekintsünk el a "muszáj-Herkules" állapottól, kérlek, arról beszélj, hogy most, év elején zeneszerzôként mi foglalkoztat, milyen készülô munkádról tájékoztathatod az olvasókat, lehetséges közönségedet.
– Mondom, hogy állandó és nyugtalanító tényezô egy zeneszerzô életében, hogy nem tud csak a hivatásának áldozni. Szegény Zoltán Aladár próbálkozott azzal, hogy megéljen a zeneszerzésbôl, mások is. Nagyon kevésnek sikerült, és nem csak minôségi szempontok miatt. Komoly menedzseri teendôk hárulnának egy alkotómûvészre, hogy így megéljen. Én erre nem vagyok képes és a kollégák többsége sem. És ezért is dolgoztam 37 évig egy zenei intézménynél és vállaltam egy csomó dolgot, ami a megélhetést biztosította. Emellett szereztem zenét, de ez persze fordítva kellett volna legyen. Sôt, nyugdíjasként se alakult így az életem, nem hagyják korunk imperatívuszai. De egy- két konkrét eredményrôl mégis szólhatok. Befejeztem egy kórussorozatom letisztázását, ezt szeretném kiadni, mert sokszor hallom a karmesteri panaszt, hogy hiányos a repertoár, nem eléggé reprezentáló az erdélyi magyar zene. Ezek fôleg egynemû karok, sok a népi szövegû, közülük megemlítem a svájci Veress Sándor nagyszerû moldvai gyûjtését, még a 20-as évekbôl származik. Ebbôl többet dolgoztam fel. A Bartóktól átöröklött szövegek sokban különböznek az általunk ismert változatoktól. A népdal tájanként, dialektusonként változik, ugyanaz a dal más és más variációkban tûnik fel, de ezek egészen speciálisak, valami ôsi vonás van bennük, sokat kellett kutatnia értük nehéz politikai körülmények között az akkori Moldvában. A hatóságok nem fogadták szívesen. Aztán vannak Weöres Sándor-, Szilágyi Domokos-, Ady-költemények, melyeket megzenésítettem, 15-20 kórusmû az, amit ebbe a sorozatba szánok.
– Az most nincs. A nemrég zárult évben fôleg a vokális zene felé fordultam. Sok örömöm volt benne. Régi problémám a magyar prozódia kérdése, lévén ez nagyon kimûvelt terület. Ebben elöl vagyunk, akár német vagy francia zene-szöveg összefüggések vonatkozásában. Bartók és Kodály nagyon kimûvelte ezt a tudományágat, a prozódiát. Ehhez kell igazodnunk, bármilyen kicsi, egyszerû kórusmû legyen az a darab. Mert semmiben sem szabad engedményeket tennünk, ha a minôségrôl, a mûvészi, szakmai igényességrôl van szó.
A vers, amelyet köszöntésül felolvasunk, idén megjelent a Hitelben. Mégis, talán joggal hiszem, hogy igazi értelmére most talál rá, amikor Csíky Boldizsár zeneszerzônek ajánlom utólag, új címmel...
*Elhangzott Budapesten, az 1999. december 16-i díjkiosztó ünnepségen.
– Mi mindig mindenrôl lekésünk! – hangzik el sokunk ajkáról a végzetszerûnek tûnô kijelentés, valahányszor sorskérdéseinkrôl vitatkozunk. Aztán – jó erdélyi szokás szerint – mindez néhány pillanat múlva kérdômondattá szelídül: Mi mindenrôl lekésünk? (A népmûvészet esetében talán áldás is volt ez az örök lemaradás!)
Nem történhetett ez másként a 80 éves Bandi Dezsô iparmûvész kitüntetésénél sem: a hónapokon át oly nagy gonddal elôkészített erdélyi "Oscar", az EMKE- díj átadását megelôzte a magyar állam elismerése. Bandi Dezsôt az országhatárokon messze túlmutató mûvészetszervezô munkásságáért, egész életmûve elismeréseként aranyéremmel tüntették ki. Személyesen Göncz Árpád államfô nyújtotta át a magas kitüntetést.
Bandi Dezsô olyan iskolát teremtett, amelyhez hasonlót intézmények, kutatók sora sem volt képes létrehozni! Nem az itthoni "fekete" és a külföldi "fehér" kenyér metaforájáról van szó, hanem arról a tájainkon valóban kivételes pillanatról, hogy a mi erdélyi magyar népközösségünk végre fel- és elismerte: Bandi Dezsô életmûve egyetemes érték, eszerint kell méltatni!
Bandi Dezsô profétikus, szerzetesi szigorral végzett munkájára, ôrületes elszántságára volt szükség, hogy ne tízek, százak, hanem tízezrek, százezrek megértsék: a parasztság, az egész nép mûveltségét a legmagasabb szintre kell emelni! Miközben nagy elôdei, részben kortársai, Orbán Balázs, Kriza János, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Vámszer Géza, Domokos Pál Péter, Viski Károly a technikai civilizáció szorításából a nemzet, a nép legszemélyesebb közösségi értékeit próbálták kimenteni, addig Bandi Dezsô a múzeumi tárgyak megôrzése, megmentése mellett – Banner Zoltán találó kifejezésével élve – "a mindennapi tárgyformáló- vizuális gyakorlat varázserejével kísérli meg kivezérelni a népét a pusztából".
Hogy ez mennyire sikerült? Ezekben a napokban filmet forgattunk "Bandi Dezsô iskolájáról". Fantasztikus élmény volt videokazettára rögzíteni azokat a vallomásokat, amelyeket hajdani és mai tanítványai, hívei és egykori ellenségei mondtak el! Olyan szeretettel beszélnek mesterükrôl, tanárukról, immár barátjukról, amelyhez hasonlóval én eddig nem találkoztam.
"Én egyedül, egymagam képtelen vagyok nagy dolgokra... Álmom és meggyôzôdésem, hogy a mûvészetnek olyan közkinccsé, közös nyelvvé kell válnia, amelyet a legszélesebb tömegek is magától értetôdô természetességgel mûvelhetnek, beszélhetnek, és kell hogy mûveljenek és beszéljenek..." – hallom Bandi Dezsô intelmét, valahányszor kis és nagy közösségek útkeresését látom.
Bandi Dezsô már az induláskor tudja: az ábrázoló-szerkesztôkészségek csírái elsôsorban a kézügyességet igénylô foglalkozású embereknél jelentkeznek. Így szinte "természetes" volt, hogy a 23 mezôfelei gyékénykötô földmûves alig két év leforgása alatt egy országos hírû és díjazott naiv festôcsoportot hozzon létre, hogy Koncz János, a nagykendi földmûves, Nagy László nyárádköszvényesi kapufaragó, Demeter Domokos énlaki kôfaragó, vagy Kiss Márton marosvásárhelyi asztalos szobrokat faraghasson, hogy a szovátai Simó Regina, aki évtizedeken át a férje, Simó Bertalan, az utolsó szovátai fazekas edényeit virágozta, férje halála után, súlyos betegen a maga mûvészi útját a varrott képekben folytatta.
A székelykáli származású Czirják Lujza rajzain, olajfestményein, varrott szônyegein, üvegfestményein álom és valóság áttûnéseibôl patakzó képfolyamataiban a székely folklór, a népmesék, a népi játékok, Tamási Áron és Nyírô József szimbolizmusa öltött új formát. A népi szürrealizmus rendhagyó vonulatát teremtette meg az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában is nagy elismeréssel fogadott Orbán Irén. Bandi Dezsônek köszönhetô, hogy az erdélyi magyar naiv mûvészet egyik leglírikusabb fejezetét a farkaslaki Jakab Zsigmond állatorvos és Jakab Rozália tanítónô szobrászata, grafikája, iparmûvészete jelenti. Nélküle fônixmadárként nem születik újjá a székelyszentkirályi csipkeverés, a vágási szalmafonás, a mátisfalvi szônyegszövés, nélküle nem teremt egyetemes értékû mûvészetet Tamás Pál, Pálffy Árpád, Durugy Pál, Szász Erzsébet, nem beszélhetnénk Páll Lajos, Páll Antal, Páll Magdi, Páll Katalin, Molnos Áron József korondi, Jakab Zsigmond szolokmai, Simó Bertalan szovátai fazekasságáról. Bandi Dezsô egyaránt otthonosan mozog a magyar, a román, a szász, a galíciai népmûvészetben. 1957 októberében alig foglalta el a marosvásárhelyi Népi Alkotások Házánál a szakirányítói munkakört, 1958 júliusában máris megszervezte az azóta is sokat emlegetett gyûjteményes kerámiakiállítást. Olyan mesterségeket kutatott fel, amelyek nem csak kereseti lehetôséget biztosítanak az egyes mesterségek mûvelôinek – természetesen ez is rendkívül fontos! –, hanem az elkészülô tárgyak, szônyegek, faragások, fazekastermékek a mi, nehézkesen alakuló kelet- közép-európai viszonylatunkban is megôrizhetik használati és esztétikai értéküket. Néha már csak a lappangva, sejtekben élô hagyományokat hívja elô ahhoz, hogy mûvészi krédóját megvalósítsa. Az általa tervezett szalmafonatok eljutottak Párizsba, Ausztráliába. Mindezért ô soha egy fityinget sem kapott, a nevét sem tüntették fel.
Bandi Dezsô profetikus elszántsága, megtörhetetlensége, következetessége a hatalom számára a legnagyobb kihívást jelentette. Többször próbálták elhallgattatni, lehetetlenné tenni, félreállítani. Az 1969-ben elindított páratlan kezdeményezését – havonta egyszer a marosvásárhelyi napilapban egyedülálló sorozatot indított, amelyben tipográfiailag is addig ismeretlen igényességgel, rajzokkal illusztrálva tárta az olvasó elé Maros megye csodálatos értékeit – 1983-ban hatalmi szóval betiltották. Munkakörét a Népi Alkotások Házánál megszüntették, de arra "gondosan" vigyáztak, hogy a tanfolyamok tanterveit, naplóit, a kiállításokról és mûvekrôl készült fotókat, filmeket, az egész levelezést megsemmisítsék!
Mindezek ellenére Bandi Dezsônek volt ereje, hogy harmadszor is újrakezdje egyedülálló mozgalmát: 1991-ben ugyanabban az alagsori mûhelyben, ahol 1945-ben a marosvásárhelyi Református Kollégiumban kézimunkatanári pályafutását elkezdte, faragótanfolyamot indított. Kéthetente kijárt Korondra is. Egyenesen megmagyarázhatatlan, hogy bürokratikus ügyintézés miatt elmaradt ez a nagy reményekkel kecsegtetô korondi tanfolyam.
Bandi Dezsô amire vágyott, az ujjaiba sûrült. Életmûve a válasz arra, hogy így is lehet igazi mûvészetet teremteni! A nagy kérdésre – mi lett volna, ha tovább folytatja nagy sikerrel kecsegtetô szobrászmûvészetét – az általa teremtett iskola adja meg a választ: ezt az életmûvet nagyon nehéz lesz nemcsak túlszárnyalni, hanem egyáltalán utolérni, megismételni. Nyugodtan kijelenthetem: Bandi Dezsô azon nagyon kevesek egyike, akit a legjobban megillet az EMKE-díj. Csak, amit kapott, azt adta és adja vissza sorsosainak.
Nagyon régen történt, hosszú évekkel ezelôtt, hogy a kislányom egyszer felnézett olvasmányából, és világcsodáit kutató, fénylô tekintetével rám kérdezett:
– Anyuci, milyen az a kék madár?
– Ó, bárcsak láttam volna, ha egy pillanatra is – sóhajtottam magamban –, akkor most bizonyára érthetôbb magyarázatot tudnék adni.
Kislányom nehezen nyugodott bele, hogy a kék madár csak szimbólum – boldogságunk szimbóluma –, nem látható, nem érinthetô. Egy kicsit ettôl el is szomorodott, aztán félénken suttogta:
– De azért, anyuci, én egyszer vajon nem láthatnám meg mégis?
– Lehet –, hagytam rá –, lehet, hogy te találkozni fogsz vele. De csak akkor, ha nem keresed túlságosan. Mert attól el szokott ijedni és rögtön tovaröppen. – Aztán, ha megtaláltad, majd meséld el nekem is, hogy milyen. Rendben?
– Jó! – mosolygott felcsillanó szemmel, és én balga, nem vettem észre akkor, hogy ragyogó tekintete sugarában máris ott röpköd nekem a kék madár.
Azóta aztán sok-sok év halmozódott egymásra, számomra egyre súlyosabban és egyre elviselhetetlenebbül. És amikor már többé nem is jutott eszembe a kék madár, akkor... istenem, azóta is tûnôdöm ezen a csodán.
Egyik nap, ünnepre készülôdô bevásárlások után, fáradtan cammogtam fel a lépcsôn, csomagokkal és gondokkal terhelten, de alighogy benyitottam az elôszobaajtón, unokáim egymást lökdösve rohantak rám:
– Nagymama! Nagymama! – Mutassam meg, mit festettem! – és mindketten egyszerre emelték felém a kifestôkönyvüket.
– Legyetek már türelemmel, rögtön megnézem, csak a kabátomat kell levetnem.
– Vessed már! – toporogtak mellettem, és a következô pillanatban nem tudtam, hogy melyikük könyvecskéjét vegyem hamarabb kézbe. Beletekintettem, és... ó, egek! Ott tündöklött elôttem a kék madár. Nem is egy, hanem két példányban. Mindketten ragyogó, világítóan kék madarat festettek. Csak néztem, néztem, s a szemembe cseppenként gyûltek fel a könnyek. – Hiszen ez többé már nem repül el tôlem – suttogtam.
– Ugye, az enyém szebb? – kiabálta Zsolti.
– Nem is igaz, ugye nagymama? – pityeregte Orsi.
– Egyformán szép, gyönyörû mind a kettôtöké – simogattam meg a fejecskéjüket. – Nagyon-nagyon ügyesek vagytok! Most pedig ollóval szépen kivágjuk mindkettôtök madarát, cérnára fûzzük, és amikor az angyalka elhozza a karácsonyfát, ráakasztjuk ôket a fára. Ez a ti ajándékotok, s még csak nem is sejtitek, milyen gyönyörû az ajándékotok az én számomra – mondtam.
Most meg itt ülök az írógép elôtt, és csak közhelyek jutnak az eszembe. Például, hogy míg fiatalok vagyunk, mindannyian keressük a boldogságot, a magunk kék madarát. Aztán késôbb már csak araszolgatnánk utána, ha még maradt annyi életerônk. És legtöbbször nem is vesszük észre, hogy végig itt volt, itt van mellettünk, éppen csak fel kellene ismerni.
Lehorgonyzom a mesefa mellé, és onnan próbálok elindulni, bejutni a mese világába.
Hol volt, hol nem volt, egy Somogyból Budapestre költözô, szegény parasztszülôktôl a Ferencvárosban született kislány, Tóth Jolán, ki gondolt egy nagyot, elindult szerencsét próbálni. Tanítói oklevelet a budapesti Ranolder Intézetben, festészeti ismereteket Bortnyik Sándor festômûvésznél szerez, 1967-ben lépett a szabadfoglalkozású mûvészi pályára, 1971-ben lett az akkor Mûvészeti Alap tagja. Magyar, lengyel, szerb, cseh, szlovák, német, román, orosz, francia, spanyol, olasz költôk, írók munkáihoz készített illusztrációi jelentek meg számos napilapban és folyóiratban. Ezen költôk közül megemlítek pár nevet: Petôfi, Arany, Ady, Illyés Gyula, Nagy László, Juhász Ferenc, Baudlaire, Eminescu, Shakespeare, Simon István.
Sorozatokat készít irodalmi, zenei, utazási, bibliai témákkal.
Az 1967-es elsô önálló kiállítása után (az I. kerületben) közel 300 alkalommal jelentkezik egyéni tárlattal.
Mûvei több közgyûjteményben találhatók: Magyar Nemzeti Galéria, Irodalmi Múzeum, Szombathelyi Képtár, Lengyelországban (Byton, Lublin, Krasnystaw), Németországban (Hanaui Kastélymúzeum), Japánban (Sapporói Kodály Társaság), Jugoszláviában (szarajevói múzeum, pocitelji múzeum), Svédországban (kalmari múzeum), Erdélyben (sepsiszentgyörgyi múzeum, gyergyóújfalvi gyûjtemény).
A konok, mágikus megszállottsággal végzett munka gyümölcse beérett. A Budapesten élô Tavaszy Noémi festô- és grafikusmûvész pályája elismeréseként 1994-ben átvehette a Magyar Köztársaság Kiskeresztjét, Ferencváros pedig díszpolgárává fogadta.
Tavaszy Noémi linómetszeteihez egy olyan gondolattal szeretnék közelebb kerülni, mely Juhász Gyula üzeneteként hangzott el Gulácsy Lajos festôhöz:
"... ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat idôt, irtóztató."
E metszetek alkotója nem törekszik kimondottan a gondolat kifejezésére, és annak továbbszövésére, a versek hangulatát, atmoszféráját tárja fel a nézô elôtt. Kapcsolatot teremt a vers és az olvasó, a kép és a nézô között... Linómetszetei Petôfi szellemiségének értékrendjén készültek.
Megértésükhöz vegyük fel a kép elindító fonalát, göngyölítsük azt tovább. A mértéktartás fenségével hallgassunk a belsô hangra.
A sziporkázó fény kíséretében öleljük át a csendet. Pár pillanatra csukjuk le szemünket, összpontosítsunk a képekre. Mentálisan váljunk eggyé velük.
Innen vezet az út a cél felé, fel a kaptatón.
Megjelennek az örömkönnyek is. Erôt nyújtanak.
Tavaszy Noémi az élet költôi töredékét hozza elénk.
Bármilyen verset illusztrál, költ újjá, a képzômûvészet nyelvén teszi. Lemegy a mély gyökerekig. Érezzük, hogy ízig-vérig a miénk. Tiszta kristálypohárral meríti a forrásból kibuggyanó gyöngyszemeket. Nem felejti el a "honnan jüttünk, és merre tartunk" Illyés Gyula-i gondolatot.
Szeretet hatja át minden munkáját.
Szeretettel és alázattal rendeli alá magát az irodalmi munkák atmoszférájának, üzenetének.
Az az érzésem, hogy amikor ezeket a linómetszeteket készíti, részben maga is átváltozik.
Áthatja Petôfi szellemisége. Elindul szamárháton vagy négyökrös szekéren, Kukorica Jancsi lesz, a pásztorok királya, a huszárok, a János vitéz, az Iluska szerepében megtalálja Tündérországot.
Korszerû-e? – vetôdik fel a kérdés.
Távol áll a nagyváros zajától, zakatoló, hangos világától. Közelebb áll a csendes otthonhoz, melyre annyira szükségünk van, a vágyott falusi élet idillhangulatához. Munkái hazavisznek.
A földi élet nosztalgikus mámorában él.
Szülein keresztül a Somogyból hozott útravalóval, tarsolyában a népmûvészeti motívumokkal, formákkal, színekkel, vonalakkal húzza alá saját mondandóját.
A körök, a félkörívek kompozíciós megfogalmazásában a repülést, a szabadság utáni vágyat és annak beteljesülését fejezi ki formákban, színekben.
Ezek a népmûvészetbôl ihletett motívumok nem csak személyes ügyet szolgálnak, egyben üzenetet is intéznek az emberekhez: a tiszta forrásból való merítés vezet el a széphez a rúttal szemben, a fényességhez, a homályossal szemben, a világossághoz a sötétséggel szemben.
Harmóniára épített képei elvezetnek a Nap felé, a fény felé, az élet felé.
A szülôföld igézetében, szeretetében vési linómetszeteit.
Felszabadítja élményeit, és repül, felejtve az élménnyel járó esetlegs kudarcot is.
Optimizmusában az ôsteremtett formák és a hit segítenek felejteni az elmúlt évtizedek nehézségeit, kegyetlenségeit.
Ugyanakkor egy nagy kérdést is mellünknek szegez: sikerül-e megôriznünk kincseinket? Meg tudjuk-e védeni szülôföldünket?
Amiképpen a mesében minden lehetséges, ugyanúgy a mûvészetben is. A mûvészetben nincs külön valóság és külön álom. A kettô egy és ugyanaz.
Tavaszy Noémi szent törekvése megismételni a világ mûvészi újrateremtésének érzését. Ezt az újrateremtést olykor naiv játékkal éri el, de mögötte meghúzódik az emberféltô aggodalom. Ebbôl az aggodalomból születnek meg a derûs, optimista linómetszetei melyek teltek az életöröm adta dinamikával, lüktetéssel.
A hagyomány útját követi. Kerüli a járatlan utat, mely tele lehet félelemmel, allergikus tünetekkel. Hagyományôrzô alkotásaiban megjelenik a magány oldószere: a játszi könnyedséggel megalkotott rend.
Hagyomány és rend, de nem mint megrekedt pillanat.
Egy olyan gondolattal fejezem be az eszmefuttatást, mely egyben Tavaszy Noémi üzenete is lehetne: vessük le magunkról a bûnös tetszelgéseket, és vigyük magunkkal az élet dinamikus lüktetését, annak sugárzó mûvészi szépségeit.
* Részletek a marosvásárhelyi Bernády Házban 2000. január 4-én elhangzott megnyitóbeszédbôl.
'85 nyarát még látták a régi ház falai. Akkor, júniusban vittek elôször kirándulni Szovátára. Nem volt ebben semmi rendkívüli, addig fél évtizedem alatt gyakran mentünk szalonnát sütni a Somostetôre, vagy csónakázni a Víkendtelepre.
Furcsán csak akkor kezdtem érezni magam, amikor a délutáni melegtôl szabadulva tollászkodni kezdett a birsalmafa, és a szûk vendégszobában valószerûtlen méreteket öltöttek a hetipiacon vásárolt fa- és porcelánfigurák. Eljött a hazatérés ideje, és az ismerôs formák olyan messze voltak, hogy attól már lélegezni is alig lehetett. Aludni kellett, elmerülni abban a tudatban, hogy minden a régi maradt.
Az ismeretlenül száguldó képeket egyszer mégiscsak felváltja az ismerôs. Az autóbusz mit sem sejt ebbôl, elhagyja a Kombinátot, a Tudor negyedet. A fôtéren vagyunk már és még most sem lassít. Szólni kellene neki, megállásra kényszeríteni, megfogni, mert ha még tovább megyünk... Egy utcasarkon váratlanul megáll. Gyöngyházszínûek most az utcák, fejem fölött hullámzik az ég.
Mire elérjük a kaput, már minden lépés csupa izgalom. Az udvaron üres festékdobozok várnak, tartalmukat már napok óta magán viseli a ház. Nagymamám kék pongyoláját látom mozogni az ablak mögött, nagytatám már viszi is befelé a csomagokat.
A konyhában egybôl bekerít az erôs festékszag. Magamba szívom. Úgy érzem, megnyugtat... Gyorsan folynak a vacsora elôkészületei, mindenki terít és mesél, csak én kucorgok az ágyon és magamban ízlelgetem az örömöt. Azt, amit a szeretett dolgok közelsége adhat.
Nemsokára lehúzzuk a rólót. Elsônek én kerülök ágyba, fejem fölött egymáshoz érnek a hangok. Ilyenkor kiabálni szoktam, hogy hagyják abba, mert zavar a suttogás, de most tisztán érzem, megállna a világ, ha egyszercsak elfogynának a szavak. Nem látják, ahogy belemosolygok a sötétségbe, itthon vagyok.
A blokk, amelyben lakunk, izzó testtel szívja magába a meleget. Ilyenkor félórás gondolkozásba kerül minden mozdulat. Én mégis vásárolni indulok. Egy idô óta megvan bennem ez a nyugtalanság. Talán mióta megtanultam utazni, de hazatérni elfelejtettem.
A város melyik végén jártam, nem tudom, de hirtelen megéreztem az erôs festékszagot. Egy nyitott ablakból áradt az utcára és peszre rám is. Lihegô autók és álmosan tolongó, színehagyott emberek között hirtelen megtaláltam az érzést, amirôl úgy tudtam, a régi ház nélkül megsemmisült. Nyugtalanságom véget ért. Hazafelé indultam. Az esti fényben gyöngyházszínt öltô utcákon éreztem, ahogy lépéseimbe visszatér és ugrálni késztet a régi izgalom.
s mint mindig – most is egyedül.
mást játszik lelked gordonkája,
Isten meg Mélyföldön téblábol,
s jó, ha küld bálás &