Január elsejétôl új rács szerint adózzák a béreket, az egyéb forrásokból származó jövedelmeket és a fizetéseket pedig évi globális adózásnak vetik alá.

Az új rács szerint a 917.000 lejig terjedô bérek adója 18 százalékos, a 917.000-tôl 2,25 millió lejig terjedô béreké pedig 165.000 lej plusz az alsó határértéket meghaladó összeg 23 százaléka.

A 2.250.001 lej és a 3,583 millió lej között elhelyezkedô bérek adója 417.650 lej plusz az alsó határéték fölötti 0sszeg 28 százaléka. A 3.583.001 lej és 5 millió lej közötti bérek esetében a béreadó értéke 844.890 lej plusz a 3.583 millió lejt meghatározó összeg 34 százaléka. Az 5 millió lejnél nagyobb béreket 1.326.670 lejjel adózzák meg, plusz az 5 millió fölötti összeg 40 százalékával.

Ugyancsak január elsejétôl a béren kívüli jövedelmeket globális adózásnak vetik alá. Eszerint a független tevékenységekbôl, a különbözô javak használatba adásából, valamint a külföldrôl nyert jövedelmekre évi globális adót számolnak.

A béren kívül más jövedelemforrással nem rendelkezô adófizetôk nem kötelesek globális jövedelem-nyilatkozatot benyújtani.

Idéntôl megadózzák továbbá az országos nettó átlagbért meghaladó nyugdíjakat is, a mezôgazdasági jövedelmeket viszont csupán jövô évtôl.

Nem számít megadózandó jövedelemnek az állami, társadalomvédelmi és helyi vagy más alapokból nyújtott segély vagy a végkielégítés.

Az évi jövedelemadó értéke a következôképpen alakul: a 11 millió lejig terjedô évi megadózandó jövedelem esetéban az adó 18 százalékos. A 11.000.001 és 27 millió lej között terjedô évi jövedelemnek globális adója 1,98 millió lej, plusz az alsó határértéket meghaladó összeg 23 százaléka. A 27.000.001 és 43 millió lej közötti évi jövedelem adója 5,66 millió lej, plusz a 27 millió lej fölötti érték 28 százaléka. A 43.000.001 és 60 millió közötti évi jövedelmekre 10,14 millió lej adót számolnak, plusz az alsó határértéket meghaladó összegm 34 százalékát, a 60 millió lejt meghaladó jövedelmek esetében pedig az adó 15,92 millió lej, plusz a 60 milliót meghaladó összeg 40 százaléka.

Ahogy tél telet követ, az Energomur távhôszolgáltató vállalat egyre fontosabb szerepet tölt be a tömbházlakók életében. Az egykori közüzemekbôl sarjadt ez a "regie autonoma", amit fordítanak egyedáruságnak vagy önálló ügyvitelû vállalatnak is, ám egyik sem fedi igazán a kifejezés jelentéstartalmát. Pedig az Energomur esetében kulcsszó a regie. Azt jelenti, hogy a lakásoknak biztosítandó távhôt tekintve monopolhelyzetben vannak, tehát egyetlenként a piacon, saját maguk diktálhatják a feltételeket. Sajnos, olyan feltételek ezek, amelyek nem mindig felelnek meg a fogyasztónak, és ezzel enyhe kifejezést használtam. Valószínû tehát, hogy nagy népszerûségre tennék szert, ha kígyót- békát kiabálnék az Energomurra. Nem azért, mert egyetértek a távhôszolgáltatásban Romániában – Marosvásárhelyt is beleértve – meghonosított rendszerrel, hanem azért, mert – fekete-fehérben gondolkodó társaimmal ellentétben – meggyôzôdésem, hogy a szomorú valóság rendkívül összetett, mélyre nyúló gyökerei vannak, s ember legyen a talpán, aki valaha majd megnyugtató módon rendezi ezt a kérdést.

Ha valamiért szidhatjuk az Energomurt, akkor joggal megtehetjük azért, mert a saját szemétdombján kapirgáló kakas módjára lelkiismeret-furdalás nélkül használja ki monopolhelyzetébôl fakadó helyzeti elônyét. A valódi bûnös az a sokoldalúan fejlett szocialista elképzelés, amely a jelenlegi rendszert kialakította, ám a túros hátú közös ló miatti terheket csupán a lakosok viselik. Elnézést kérek tehát, hogy nem tudok meghatódni a felújításhoz hiányzó pénz miatt hullajtott krokodilkönnyek miatt. Az Energomur állami tulajdonú, monopolhelyzetû vállalat lévén, az államnak kellene biztosítani ezeket a költségeket, s semmiképpen a fogyasztóra hárítani a szétrohadó csôrendszeren elfolyó energia árát. Nem a szolgáltató alkalmazottai a hibásak azért, hogy erre az állam nem biztosít pénzt, de... De az egyetlen adat, amelyet nem sikerült a vállalat szóvivôjétôl, megtudnom, az alkalmazottak átlagbérére vonatkozott. Az egyéni fizetés nyilván mindenki magánügye. Az átlag azonban árulkodhat(ott volna) bizonyos dolgokról. Így azonban mindenki találgathat, hogy vajon mekkora is lehet ez az adat, s ki a hibás azért, ha egyesek találgatás közben esetleg túllônek a célon?

Az Energomur jelenleg a város mintegy egyharmadának biztosítja a fûtését és melegvíz- ellátását. Távfûtô csôrendszerének a hossza 102,9 km, 609 alkalmazott gondoskodik a lakosok kényelmérôl. A hôenergiát az országos átlagnál valamivel drágábban állítják elô, 238.000 lejbe kerül egy gigakalória, ami 8000 lejjel haladja meg a kormány által megszabott referenciaárat. A különbözetet 1999 novembere óta az állami költségvetés állja, tehát végül mégiscsak – a befizetett adók útján – a lakosság fizeti. Az elôállítási ár legnagyobb részét a földgáz teszi ki, az összköltségek 58%-át. Lényeges összetevôk továbbá a javításokra költött pénz (10%), a technológiai folyamathoz szükséges költségek (9%), a fizetések (8%), a villamos energia (7%). Ha figyelembe vesszük, hogy a gáz- és a villamosenergia- szolgáltatónál az ár jelentôs hányadát szintén – a piacgazdaság követelményei között, konkurenciaharcban helytálló vállalatok által fizetett bérekhez képest – a szemtelenül magas fizetések alkotják, némi magyarázattal szolgáltunk a távhô árát illetôen.

A fizetendô 230.000 lejes gigakalóriánkénti ár talán még elviselhetô lenne, ha valóban – mérhetôen – ennyit kapna a fogyasztó a pénzéért. Az Energomur ugyan biztosította a Népújságot, hogy a kazánházakat, hôközpontokat elhagyó meleg víz eleget tesz a szabványokban kikötött paramétereknek, s nincs okunk kételkedni abban, hogy ez így igaz. A fogyasztót azonban az érdekli, hogy mennyire érzôdik a meleg a lakásban, s a nagyon sokszor csak langyosnak maradó fûtôtestek miatt túlzottnak érzi a fizetendô díjat. Ez a látószögbeli különbség rejti a szolgáltató–fogyasztó vita legkényesebb kérdését is. Ki a felelôs az útközben – földben, csövekben – elszökô hôért, illetve ki az, akinek ezt ki kell fizetnie? A szolgáltató elismeri, hogy a csôrendszer alaposan elavult, felújításra szorul, de a fûtési díjat ennek figyelembe vétele nélkül követeli, mondván: a veszteség pontosan nem mérhetô, nincs pénz a felújításra, s nem is lesz, ha a lakosok nem fizetik ki az elfogyasztott energiát. Nehezíti a helyzetet, hogy a jóhiszemû fogyasztók közé nagyon sok profitôr is vegyül, akik tudatosan hagyják kifizetetlenül számláikat, hisz "úgysem tudnak ellene semmit csinálni".

Úgy tûnik, 2000-ben mintegy 43 millió dolláros hitelt folyósít az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (BERD) az Energomurnak a fûtôrendszer modernizálása céljából. A pénz rendkívül jól jön, végleges megoldást azonban még ez az összeg sem hozhat. Hogy mennyire nem bízik a lakosság a távhôszolgáltatás jövôjében, bizonyítja, hogy egyre többen szeretnének lemondani róla, s saját mikrohôközpontot felszerelni. Az Energomur adatai szerint 1999. november végéig 124 személy kérvényezte saját kikötését a rendszerbôl. Könnyen kikövetkeztethetô, hogy az elégedetlenek száma ennél lényegesen nagyobb, de csupán nagyon kevesen engedhetik meg maguknak a saját hôközpont tetemes árát, még akkor is, ha hosszú távon biztosan kifizetôdik. Mi tagadás, a bürokrácia, melynek a piacot veszítô, érdekeiben sértett Energomur is alaposan besegít, ott tart be, ahol csak tud szinte kényszeríti a fogyasztót, hogy a fûtést tôle vásárolja. Majdnem lehetetlen feladat elé állítják a kérvényezôt, mikor végtelen számú engedély, aláírás stb. beszerzéséhez kötik a beszerelés engedélyezését. Így például írásos beleegyezést kell szerezni minden egyes szomszédtól. Képzelhetô, hogy aki tízemeletes tömbházban lakik, netán néhány bikkfafejû "jószomszéddal" áldotta meg az ég, esetleg némelyik évek óta ismeretlen helyen tartózkodik, milyen eséllyel szállhat szembe a szélmalmokkal. A bátrabbak – Romániában vagyunk! – inkább fittyet hánynak a törvényeknek, beszerelik a hôközpontot, majd – esetleg! – nekiállnak az engedélyek beszerzésének. No de mit csináljunk azokkal, akik szeretnének ragaszkodni a törvényességhez, fôleg ha – ne feledjük – az Energomur is résen van, hogy minden csakis a bötû szerint történjen?

A szolgáltató–fogyasztó kapcsolatot még nagyon hosszasan és nagyon sok szemszögbôl vizsgálgathatjuk, de minden esetben a közös következtetés csakis egy lehet: a távhôszolgáltatás rendszere sántít. Nem veszi figyelembe a fogyasztó érdekeit, ám – paradox módon? – a szolgáltató érdekeit sem. Az Energomur nem léphet fel eredményesen a számlák kifizetését megtagadók ellen, mert a hôközpontok leállítása a közös rendszeren lévô becsületes fogyasztók – jogos! – felháborodását váltja ki, s a politikai nyomás ilyenkor kikerülhetetlen. A megoldás nem lehet más, mint egyéni bekötés, fogyasztásmérés és szerzôdések, másrészt pedig a monopolhelyzet megszüntetése. A gond csupán az, hogy egyelôre senki sem tudja, hogy mibôl lehet az erre szükséges rengeteg pénzt elôteremteni.

Pontosan három évvel ezelôtt adtuk hírül, hogy 1997. január elsejétôl életbe lépett a 145-ös számot viselô egészségbiztosítási törvény, amely a romániai egészségügyi alapellátás magánosítását teszi lehetôvé. Az érvénybe lépô jogszabályt ôszinte lelkesedéssel fogadta mind a páciensek, mind a körzeti orvosi ellátásban dolgozó szakemberek, mind a privatizáció útjára lépett általános orvosok tekintélyes része. A lelkesedôk, köztük e sorok írója is az alapellátás liberalizását, mûszerezettségének fejlôdését, a figyelmesebb, humánusabb, emberközelibb orvos–beteg viszonyt, a családorvos, másik részrôl pedig a pacientúra megválaszhatóságát, az orvosok szabad mozgását értékelték az új jogszabályban.

A hosszú elôkészületek elmúltával azonban szinte mindenkinek csalódnia kellett. A volt körzeti orvos, aki egyszerre csak vállalkozói státusban találta magát, s a múlt év végén rázúdították a rendelô fenntartásának minden adminisztratív, pénzügyi és egyéb teendôit, most kapkodja a fejét, s a felgyülemlô ügyintézési tennivalók, az egyre szaporodó statisztikai kimutatások miatt úgy érzi, hogy lassan nem marad sem ideje, sem energiája, sem kedve hogy betegeit az elvárt módon lássa el.

Másrészt a biztosítottak, a továbbra is egyre rosszabb egészségi állapotba kerülô lakosság, akinek jövedelmébôl tekintélyes összeget tartanak vissza egészségbiztosítási járulékként, becsapottnak érzi magát. Két évvel ezelôtt ugyanis azt ígérték, hogy a családorvosnak "úgy kell a tevékenységét megszerveznie, hogy a hozzá feliratkozott biztosítottakat kurrens és sürgôsségi orvosi ellátásban részesíthesse, ha lehetséges szombaton, vasárnap vagy a törvényes ünnepnapokon is" – olvasható az orvosi ellátás 1998. évi feltételeire vonatkozó keretszerzôdés jóváhagyásáról szóló kormányhatározatban. Ami azt a reményt kelthette és keltette is a biztosítottakban, hogy folyamatosan számíthatnak a család egészségügyi gondjait valóban felvállaló háziorvos segítségére. És ezt hangoztatták minden fórumon azok is, akik az egészségügy átalakítását irányították. Sokak elképzeléseiben egyenesen a kopott orvosi táskával háztól házhoz járó hajdani háziorvos képe derengett fel. Ahhoz, hogy a törvények és különbözô határozatok dzsungelében egyre jobban eltévelyedve 1999 decemberére kiderüljön, hogy tulajdonképpen átejtettek. Elsô felháborodásában természetesen a családorvost okolja a beteg, holott a törvény gyakorlati útmutatója írja elô, hogy a biztosító pénztár csak akkor fedezheti a betegek otthoni ellátását, ha három év alatti gyermekhez, az ortopédiai okokból mozgásképtelen felnôtt beteghez, nagy mûtét után lábadozó személyhez, törött lábú pácienshez, haldoklóhoz és a szakorvos által levélben elrendelt esetekhez hívják ki a családorvost – ahogy errôl korábban már beszámoltunk. Ha pedig indokolatlan a hívás, a betegnek fizetnie kell.

A nagy liberalizmusban a pénztár is megfeledkezett arról, hogy némi szabadságot, azt, hogy miképpen osztja be az idejét, mennyit ül a rendelôben és mennyit a beteg ember ágyánál, azért a családorvosnak is biztosítani kellett volna, hisz mindenikük pacientúrájának más és más az összetétele. Ehelyett megszabták, hogy városon a hét órában meghatározott napi munkaidôbôl egyet, vidéken pedig a hívások függvényében napi három órát tölthet a terepen, azaz a beteg otthonában az orvos. Ami egyik fél szerint sem elég, hisz sok idôs, fôleg tél idôben nehezen kimozduló beteg számára a lelkiismeretes körzeti orvos idônkénti látogatása jelentette az életreményt. Amiképpen az is furcsa, hogy telefonhívás alapján hogyan döntheti el a családorvos, hogy valóban utolsó stádiumban van-e a beteg. S ha megtörténik, hogy segít rajta, és meggyógyul, a végén ôt penalizálják a biztosító pénztár ellenôrei – egyébként állítólag megtörtént már Marosvásárhelyen – azért, hogy nem felel meg a valóságnak a statisztikája. És kérdezik sokan, hogy miért kell a 39-40 fokos lázzal fekvô beteghez a mentôszolgálatot hívni, ha van családorvosa az illetônek? Ilyen körülmények között mit nyert a páciens a nagy átalakítással? A szabadon választhatóságot talán, ami a távolság miatt se vidéken, se városon nem érvényesülhetett igazán.

Persze, lehetne érvelni azzal, hogy a családorvosok összefoghatnak és megszervezhetik az ügyeletet, de a körülmények folytán ez elenyészôen kevés helyen valósul meg. Reménykedhetünk továbbá a törvényalkotók józan eszében, ha a gyakorlat bizonyítani fogja, hogy bôvíteni kell azon esetek számát, amelyekben a pénztár megtéríti az orvosnak a terepmunkát. Az elsô felháborodáson túl, mondhatnók, hogy, mint annyi mindent, kivárjuk ezt is, addig azonban mindössze csak azt tanácsolhatjuk méltatlankodó mindnyájunknak, hogy 2000-ben lehetôleg ne legyünk betegek...

Érdemi haladás nélkül ért véget hétfôn éjjel a nyugat-virginiai Shepherdstownban a felújított izraeli-szíriai béketárgyalások második fordulója, miután Ehud Barak izraeli miniszterelnök és Faruk as-Saraa szíriai külügyminiszter nem jutott egyezségre a tárgyalások napirendjét illetôen.

James Rubin amerikai külügyi szóvivô újságíróknak elmondta, hogy Bill Clinton elnök kilenc órán át tárgyalt külön- külön a két féllel, de végül nem sikerült kieszközölnie egy háromoldalú találkozót. Ez utóbbi elmaradását Rubin a megbeszélések elhúzódásával magyarázta, ugyanakkor leszögezte: nincs szó arról, hogy a megbeszélések zátonyra futottak volna.

Miközben Clinton hajnalban visszatért Washingtonba, a küldöttségek részérôl újságíróknak elmondták, hogy egyik fél sem engedett saját álláspontjából a megbeszélések menetét illetôen. Az izraeli delegáció ragaszkodott ahhoz, hogy elôbb a biztonsági kérdésekrôl és a kapcsolatok normalizálásáról tárgyaljanak, míg Szíria elsôként az izraeli csapatoknak a Golán- fennsíkról való kivonását akarja napirendre tûzni.

Amerikai tisztségviselôk közölték, hogy az elnök helyett kedden Madeleine Albright külügyminiszter folytatja a felek közötti ingázást, gyors eredményre azonban nem számítanak.

A várakozásoknak megfelelôen a horvát ellenzék legyôzte a hétfôi parlamenti választásokon a közel egy évtizede hatalmon levô Horvát Demokratikus Közösséget (HDZ).

Marijan Ramuscak, a központi választási bizottság elnöke hétfô éjfél után ismertette a szavazóhelyiségek 27 százalékában összesített adatok alapján számított elsô részeredményeket. Ezek szerint az ellenzéki szociáldemokrata(SDP)- szociálliberális(HSLS) koalíció a 10 választási körzetbôl 9-ben végzett az elsô helyen, míg a Franjo Tudjman alapította HDZ csak 1 körzetben szerzett elsôséget. Az SDP-HSLS koalíció ez utóbbi körzetben érte el a legalacsonyabb eredményt a szavazatok 25,3 százalékának a megszerzésével, minden más körzetben 35,4 és 51,13 százalék közötti támogatottságot kapott.

Az elôzetes adatok szerint négy kisebb ellenzéki párt koalíciója, a parasztpárti- néppárti-liberális-isztriai "négyesfogat" lett a választások harmadik helyezettje. Az SDP-HSLS koalíció és e négy párt összesítve a szavazatok mintegy 60 százalékát szerezte meg. Az elôzetes adatok megerôsítik azokat az elôrejelzéseket, hogy e 7 párton kívül csak a jobboldali kereszténydemokrata-jogpárti koalíció jutott képviselôi mandátumokhoz.

Mate Granic miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, a HDZ alelnöke már az elsô részeredmények közzététele elôtt elismerte a Franjo Tudjman alapította párt vereségét. Granic gratulált a gyôzteseknek, de kiemelte, hogy a HDZ kemény ellenzéki pozíciót foglal majd el. Vladimir Seks, a parlament és a HDZ alelnöke elismerte, hogy pártja eredményei alulmúlták a várakozásokat. Nikica Valentic, a HDZ alelnöke és hivatalos kormányfôjelöltje csatlakozott ehhez az értékeléshez, kiemelve, hogy e párt a kormányzása idején sok jót tett, és az ellenzékiség sokkal könnyebb lesz, mint a hatalmi pozíció.

Drazen Budisa, a gyôztes SDP-HSLS koalíció egyik vezetôje, e két párt hivatalos elnökjelöltje meggyôzôdését fejezte ki, hogy a hat eddigi ellenzéki párt kétharmados többséget szerzett a képviselôházban. Ivica Racan, az SDP elnöke, a kétpárti koalíció miniszterelnök-jelöltje hangsúlyozta, hogy a választók többsége a voksával véleményt mondott a HDZ eddigi tevékenységérôl, és e többség változásokat akar Horvátországban.

(MTI) – A szövetségi erôk kedden kitûzték az orosz zászlót Groznij központjában – jelentette az NTV orosz tv- társaság az orosz különleges rendôri erôk egyik tisztjére hivatkozva.

Az orosz tv-társaság mozdoki tudósítása szerint a szövetségi erôk mozdoki parancsnoksága egyelôre nem erôsítette meg, hogy a csecsen fôváros központja nagyrészt orosz kézre került. A keddi hivatalos közlemény szerint az elmúlt 24 órában súlyos harcok folytak a városban, az orosz erôk három halottat és nyolc sebesültet vesztettek, míg a lázadó erôk harminc fegyverese halt meg az összetûzésekben.

Groznijban orosz becslések szerint jelenleg még csaknem 20 ezer polgári lakos lehet.

A mozdoki parancsnokság tájékoztatása szerint kedden elsôsorban az orosz tüzérség jut fôszerephez – a ködös idô nem nagyon teszi lehetôvé a légierô bevetését –, s fôleg grozniji célpontokat, valamint a lázadó erôk vegyenói, illetve az arguni szorosban lévô állásait támadják majd.

Vlagyimir Pronyin rendôrtábornok, az észak- kaukázusi belügyi csapatok parancsnoka cáfolta, hogy az orosz erôknek komolyabb veszteségei lennének, de azt elismerte: vannak halottak a belügyi és a rendôri alakulatoknál. A tábornok közölte azt is, hogy mesterlövész nôket fogtak el a grozniji harcokban. Beszámolója szerint a rádiólehallgatások során "baltikumi nyelveken" folytatott párbeszédeket mérnek be, ami azt jelzi, hogy e térségbôl érkezett önkéntesek is harcolnak a csecsenek oldalán.

(MTI-Panoráma) – Öt éve annak, hogy az orosz "rendfenntartó" akció Csecsenföldön háborúba ment át. Az 1994-96-os "elsô csecsen háború" kitörésének félévtizedes évfordulója alkalmából az orosz katonai sajtó néhány összehasonlításra is vállalkozott az akkori és a mostani mûveletek között.

A Csecsenföld illegális katonai alakulatoknak öt évvel ezelôtt 20 ezer embere, 134 harckocsija és páncélozott harcjármûve, 200 ágyúja volt. A személyi állomány hamarosan kétszeresére gyarapodott, majd 1995 február elsejére 5-7 ezerre apadt. Páncélosaik háromnegyedét, tüzérségi eszközeik 85 százalékát elvesztették, de 1996 szeptemberére 40 ezres "csecsen hadsereg" állt össze, 48 harckocsival és 54 löveggel.

1994. december 11-én mindössze 6 ezer fôs orosz erô lépett csecsen földre, 500 páncélossal és 270 löveggel. Az élôerôt a föderációs intervenciós hadseregben 1995 február elejéig 40 ezerre, a harcskosik és páncélozott harcjármûvek együttes számát 1500-ra, a 100 milliméternél nagyobb ûrméretû lövegek és a sorozatvetôk együttes számát közel négyszázra növelték. E számok alig valamivel mérséklôdtek 1996 szeptemberéig. (A Jelcin-Maszhadov béke-megállapodást csak 1997. május 12-én írták alá a moszkvai Kremlben.)

1999. december elsejei állapot szerint Csecsenföldön 20 ezer szakadár fegyveressel (orosz minôsítés szerint "banditával"), akik mindössze 14 páncélossal és 23 ágyúval rendelkeztek, százezer fôs orosz haderô állt szemben, 1650 harckocsival és páncélozott harcjármûvel, valamint 480 nagyobb tüzérségi eszközzel. Csecsen oldalon azonban már sok új fegyverrel, jól kiépített mûszaki zárakkal, erôdítményrendszerrel mozgékony légvédelemmel rendelkeztek.

Moszkvai kommentárok kiemelik, hogy az orosz katonai vezetés gyakorlatilag szabadkezet kapott a terroristaellenes mûveletek meghatározásában és kivitelezésében, a központi ellenôrzés csak a polgári lakosságot is érintô akciókra terjedt ki. Az orosz haderô (nem számítva a mintegy 40 ezer fôs karhatalmi, rendôri és különleges alakulatokat) öt-hétszeres számbeli fölényre támaszkodhatott fegyverzetben és élôerôben. Parancsnoksága engedélyt kapott, hogy leállítsa a helyi áramszolgáltatást, a távközlést, elzárja az olaj- és gázvezetékeket.

Az 1994-96-os háborúban a tûzzel való pusztítás feladatait zömmel az orosz tüzérség látta el, harckocsizó és gépesített lövész egységek közremûködésével. Ez indokolatlanul magas emberveszteséggel járt orosz oldalon is. A mostani hadjáratban a tûzfeladatok 80 százalékát a repülôeszközök hajtják végre.

Az orosz katonai sajtó új mozzanatként emlegeti az orosz erôk és a katonai közigazgatás viszonylag jó kapcsolatát a helyi lakossággal, eltekintve a hegyi falvaktól, amelyeket a polgári lakosok idejekorán elhagytak. Viszonylag sok települést – várost is - lehetett harcok nélkül, a "vének tanácsával" való megegyezés útján birtokba venni.

Mindazonáltal az orosz katonai szakírók irreálisnak tartják Csecsenföld 2-3 hónap alatti "pacifikálását". A hegyeket áthatolhatatlan erdôk borítják, amelyek jó buvóhelyül szolgálnak a "terroristáknak", lehetôséget biztosítanak szívós partizánhadviseléshez.

A behavazott hegyszorosokban nehéz a közlekedés, a köd és az alacsony felhôzet nehezíti a repülôeszközök tevékenységét. Magában Groznijban zömmel fanatikusok maradtak, akik bármilyen áldozat vállalására készek. Párbeszédre nem hajlandóak, így a fôváros békés bevételére nincs eshetôség. Erôsödött az a vélemény, hogy Groznij lesz az utolsó település, amelyet Csecsenföldön a mostani akció során meg lehet szabadítani a fegyveres szélsôségesektôl.

Izraelben Costantinescu

A hivatalos izraeli látogatáson tartózkodó Emil Constantinescu kedden találkozott Ehud Olmert jeruzsálemi polgármesterrel és megvitatták a két fôváros közötti különleges gazdasági és kulturális egyezmény megkötésének lehetôségét – jelentette a Rompres különtudósítója.

Az elnök egyebek közt azt mondta, hogy az izraeli üzletembereknek támogatniuk kellene Románia mintegy 14 ezer fôs zsidó közösségét. Mint kijelentette, a Romániában jelenleg meglévô kedvezô feltételek a jövôbeni kapcsolatok alapját képezhetik.

Constantinescu meghívta Jeruzsálem polgármesterét, látogasson el Romániába és nézze meg azokat a változásokat, amelyek a kommunista rendszer bukása óta bekövetkeztek az országban.

Mivel izraeli települések rendes körülmények között nem létesítenek testvérvárosi kapcsolatokat más országokbeli településekkel, Jeruzsálem polgármestere közölte: nemzeti érdekbôl köthetô különleges megállapodás például a fejlett technológiák és a gyógyszeripar terén.

Az együttmûködés további területe lehet az oktatás, különös tekintettel a mûszaki tanulmányokra.

Ehud Olmert az izraeli Likud Párt egyik vezetô tagja, és hosszú politikai pályafutás áll mögötte – jegyezte meg a Rompres.

Emil Constantinescu elnök hétfôn érkezett hivatalos állami látogatásra Izraelbe. Mint megérkezése után jelezte, tárgyalásai középpontjában politikai, gazdasági, tudományos és kulturális ügyek állnak, ezen belül is kiemelten kezelik a gazdasági kérdéseket, tekintettel arra, hogy Izrael Románia egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, Románia pedig Izrael második legfontosabb gazdasági és kereskedelmi partnere Közép- és Kelet-Európában.

Constantinescu hétfôn találkozott Ezer Weizman izraeli elnökkel is, és ez alkalommal kijelentette: látogatása új erôt adhat a két nép barátságának és testvériségének.

Az izraeli államfô országa "megbízható barátjának és szövetségesének" nevezte Romániát.

Weizman elnök a térség helyzetérôl szólva elmondta: felgyorsult a közel-keleti békefolyamat, és kifejezte reményét, hogy a zsidó nép hamarosan békében élhet valamennyi szomszédos arab országgal.

Emil Constantinescu hétfôn Jeruzsálemben ellátogatott a Jad Vasemhez, a holokauszt mártírjainak és hôseinek emlékhelyéhez. Itt biztosította vendéglátóit, hogy Romániában örökre eltûntek az antiszemita érzelmek.

Az orosz felsôház mai rendkívüli ülésén dönt az elnökválasztások kiírásáról – közölte a föderációs tanács sajtószolgálata.

Az orosz elnökválasztásokat eredetileg júniusra tervezték az új választási törvénynek megfelelôen, s Borisz Jelcin elnök augusztus 8-ig maradt volna hivatalában. Az orosz államfô december 31-i lemondását követôen azonban a felsôháznak két héten belül döntést kell hoznia a választások idôpontjáról.

Borisz Jelcin lemondásakor március 27-ét említette az elnökválasztás idôpontjaként, a szavazás valószínûbb idôpontja azonban március 26-a, a hónap utolsó vasárnapja. Az orosz alkotmány egyértelmûen úgy fogalmaz ugyanis, hogy a választásokat az elnök lemondását követô három hónapon belül meg kell tartani, vagyis a legkésôbbi idôpont március 31-e.

Az orosz elnökválasztások egyértelmû esélyese Vlagyimir Putyin ügyvezetô államfô, kormányfô – akit Jelcin korábban hivatalosan is utódjelöltjeként nevezett meg –, hiszen a felmérések szerint jelenleg az orosz választópolgárok csaknem fele szavazna rá.

(MTI) Kovács Miklós, a beregszászi körzet parlamenti képviselôje levélben kérte az ukrán belügyminisztert és a külügyminisztert, hogy állítsák le a Beregszászi Illyés Magyar Nemzeti Színház társulata elleni rendôrségi vizsgálódást, a magyar intézmény hatósági zaklatását.

Az MTI ungvári tudósítójához is eljuttatott levelében Kovács Miklós, az Ukrán Legfelsôbb Tanács egyetlen magyar képviselôje arra hívta fel Jurij Kravcsenko és Borisz Taraszjuk bel-, illetve külügyminiszter figyelmét, hogy az 1993-ban alapított beregszászi magyar színház, amely Kárpátalja máig egyetlen hivatásos magyar színtársulata, fontos szerepet tölt be a régió magyarságának mûvelôdési életében, valamint Ukrajna és Magyarország kulturális kapcsolatainak erôsítésében. Emellett a számos hazai és külföldi fesztiváldíjat elnyert beregszászi társulat komoly nemzetközi elismerésre tett szert, hiszen a múlt évi 116 elôadásából 70-et külföldön tartott. Egyébként ezek a külföldi vendégszereplések jelentik egyelôre a színház fennmaradásának egyetlen eszközét, mivel a tavalyi évre elôirányzott 120 ezer hrivnya (kb. 40 ezer USD) költségvetési támogatásból mindössze 31 ezret kapott meg a társulat - emlékeztetett a képviselô.

Kovács a többi között rámutatott: mivel a múlt év decembere folyamán a beregszászi járási rendôrség munkatársai adatgyûjtés céljából rendszeresen felkeresték a beregszászi színházat, írásbeli tanúvallomások tételére kötelezve a színészeket, feszült légkör alakult ki a társulaton belül, ami a színészi munka ellehetetlenítésével aláássa a színház tekintélyét, meghiúsíthatja a szerzôdések teljesítését, végsô soron megkérdôjelezi Kárpátalja egyetlen magyar nemzeti színházának a létét. A képviselô ezért arra kéri a két minisztert, hogy a nemzetiségek közötti viszony kiélezôdésének elkerülése érdekében intézkedjenek a beregszászi magyar színház társulata elleni, a hatályos ukrán törvényeknek ellentmondó rendôrségi vizsgálat megszüntetésérôl.

A beregszászi magyar nemzeti színházat egyébként a járási rendôrség gazdaságvédelmi osztálya azzal gyanúsítja, hogy az ukrán adótörvényeket megszegve használta fel a külföldi vendégszereplések után kapott tiszteletdíjakat és a fesztiváldíjakkal járó pénzjutalmat.

Minôsített emberölés alapos gyanújával vették ôrizetbe a 28 éves U. Tibor marosvásárhelyi lakost, valamint cinkostársát, a 23 éves F. Máriát.

Mint ismeretes, december 28-án délután holtan találták megyeszékhelyi, Horea utcai lakásában a 72 éves B. Ferencet. A boncolás során derült ki, halálát a fején ért sérülések okozták. A nyomozás során megállapították az áldozat lakásából eltûnt egy színes tévé. Mivel a gyanúsítottak eltûntek a városból, a rendôrség országos körözési parancsot bocsátott ki. U. Tibor vasárnap este jött haza, akkor vették ôrizetbe. Nevére a törvényszék melletti Ügyészség január 2-án minôsített emberölés vádjával 30 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki. Egy nappal késôbb élettársát, a 23 éves F. Máriát is letartóztatták, emberölésben való bûnrészesség alapos gyanújával. Az ügyészségi kihallgatáskor beismerték tettüket. Írásos vallomásuk szerint a végzetessé váló napon mindhárman – az áldozat és a két elkövetô – ittas állapotban voltak, s nézeteltérés alakult ki közöttük. Ennek hevében ragadta meg a helyiségben levô fejszét U. Tibor, s ejtett halált okozó sérüléseket az idôs férfin. A tett elkövetése után tulajdonították el a házban talált színes tévét és 150.000 lej készpénzt. A rendôrség sajtóirodájának tájékoztatása szerint az emberöléssel vádolt férfi bevallotta, abban az esetben, ha a rendôrség nem veszi ôrizetbe, szándékában állt kioltani az élettársa anyjának valamint a saját apjának életét, illetve tervezte egy rendôrtiszt fiának ellopását, mivel a rendôr korábban betöréses lopás alapos gyanújával indított eljárást ellene.

A municípiumi rendôrség székhelyén a múlt héten tartották azt a sajtótájékoztót, amelyen az intézmény 1998. évi tevékenységét méltatták.

Tohanean Vasile alezredes külön kiemelte a bûnügyi osztály tevékenységének fontosságát. Megtudtuk, a nyomozók 633 helyszíni vizsgálaton vettek részt és 328 bûncselekményt, rekonstruáltak. A helyszínen talált 1837 ujjlenyomat alapján 91 elkövetôt azonosítottak, akiknek rovására 104 bûntett írható. A nyomozóiroda munkája során a törvényességet tartotta szem elôtt, valamint azt, hogy minél nagyobb mértékben visszaszerezzék az eltulajdonított javakat. Az összesítés szerint 1349 ügycsomót 30 napon belül, 419-et egy és három hónap, 98-at 3-6 hónap, 18-at pedig több mint hat hónap alatt oldottak meg. Az ügyészséghez továbbított dossziék közül 63-at küldtek vissza a kivizsgálásbeli hiányosságok miatt.

A közrend fenntartásával megbízott alakulatok a csendôrséggel és polgárôrséggel együttmûködve biztosították a felvonulások, sztrájkok, mûvelôdési, vallásos és sportrendezvények, koszorúzások, ünnepélyek zökkenômentes lefolyását. A múlt évben a rendôrjárôrök 1276 bûncselekményre derítettek fényt, ami 29-cel több az 1998-as évben regisztráltakhoz viszonyítva. 22.350 pénzbírságot róttak ki, zömét a lakosságnyilvántartási, valamint a közlekedési rendszabályok elôírásainak megszegéséért. A fent említett idôszakban a lakosság részérôl 893 bejelentés és panasz érkezett, ezeket operatívan és a törvényesség jegyében orvosolták. A szakosztály 2317 elôállítási parancsot teljesített.

A Szabadság utcában lakik, a szomszédok Erzsike néninek, a három gyereke – akik közül ketten nyugdíjasok – édesanyámnak, a hat unoka nagymamának, az öt dédunoka dédinek szólítja. A nagy család gyakorta összegyûl az egyszoba-konyhás lakásban. Karácsonykor is rengeteg szeretet szorult a nagyon régi vázába állított néhány fenyôág köré. A kilencvenkét év erezte kezével a két ünnep között az ajándékokat dédelgette és arra gondolt, hogy egy-egy gyerek, unoka vagy dédunoka babusgatása jobban ráférne..., de ôk már kinôttek a házból. Régen egyedül maradt. Elfogadta sorsát, annyira, hogy most már megszokta az egyedüllétet. Aztán eszébe jutott fiatalkora, amikor év végi ünnepek táján a fél városnak bejglitôl elkezdve marcipánig mindenfélét sütött és készített. Most már arról is "lemaradt". Emiatt szomorkássá vált hangulata. Egy adott pillanatban megkérdezte magától: hát én miért élek? Egyedül lévén, nyilván saját maga próbált válaszolni a kérdésre. És válaszolt. " Ezek a gázasok már nem voltak itt október óta, ki kellene fizetnem a gázfogyasztást. Miért nem jöttek? Vajon a kapu csengôje mûködik? Ha januárban jönnek, nem tudok több mint 150000 lejt odaadni a majdnem 300.000 lejes nyugdíjból! Valakit megkérek, nézzen utána..., hát azért még vannak tennivalóim, még kell élnem egy kicsit, amíg tényleg mindent elvégzek. Az idén látni szeretném a sárpataki dédunokákat is. És mi van, ha idén üknagymama leszek...? Na, Erzsi ne hagyd el magad!"

Elteltek a két ünnep közötti napok. Dédinek szinte mindennap hozták a hozzátartozók az ajándékot, azt a kevés ételt, amit naponta megevett, mert ô is úgy van, hogy amikor sok van, nem kívánja, amikor nincs, mindent felfalna. És elérkezett a szilveszter napja. Gyerekei, unokái reggeliben felkeresték, mindent jót kívántak neki, és miután úgy vélték, hogy felkészítették az évforduló éjszakájára, mindenki nyugton dolgára ment. Dédi még napvilág elszórta az udvaron azt a kevés durva sót, amit a leánykori konyhaszekrényében talált. Arra gondolt, ha 2000 elsô napján jönnek köszönteni, ne csússzanak meg a jégen. Úgy hat óra felé megterített magának. Elfogyasztotta szilveszteri vacsoráját és miután összeszedte a konyhát, bekapcsolta a televíziót. Nézte és bóbiskolt. Az államelnök szavaira volt kíváncsi. Nézte is, de nem sokat értett abból, mert a román nyelvet ma sem érti. És tizenkét óra elôtt néhány perccel bekövetkezett az, amire Dédi a 92 év során nem számított. Ahogy mondta: "Tizenkét órakor hallottam, hogy fúj a gyár. Aztán mintha hatalmas vasakat, deszkákat dobtak volna egymásra. Ordításokat hallottam. Azt hittem, betörtek a közeli butikba. Késôbb megremegtek a ház ablakai. Úgy hallottam, hogy nehéz botokkal verik-ütik a kerítést. Úgy megijedtem, de erôt vettem magamon és besôtétítettem a szoba és a konyha ablakait. Elôszedtem a félretett gázpénzt, a megmaradt nyugdíjam és eldugtam a konyhaszekrény alá. Felkuporodtam az ágyra a tûzhely mellé és hallgattam. A televíziót kikapcsoltam. A külsô zajok nem múltak egész éjszaka. Nem aludtam reggel fél hat óráig. Hát valami csak történhetett... szilveszter éjszakáján."

Január elsején, délután aztán "Dédi" megtudta, hogy nem vasak és deszkák csapódtak egymásra, és nem döngették a kerítést sem, hanem kisebb és nagyobb petárdák robbantak, meg a Balcescu térrôl kilôtt tüûzijátékok lövedékei. Erzsike néni erre megjegyezte: "Na fiaim, jó zajosan mentünk neki a 2000. évnek. Kár volt rettegnem egész éjszaka. Hát én már többet félni nem fogok. Semmitôl sem!".

A XVI. században a reformáció eseménye a római katolikus kereszténység egységét megbontotta. A reformáció után a felvilágosult hívek az evangélium igazságait fogadták el, s követték a megtisztult vallások valamelyikét. Néhány évtized vallásvitáinak eredménye az új vallások létrejötte és elfogadása, majd elterjedése. A reformáció következményeként jött létre a lutheránus, a református és az unitárius vallás, melyeket keresztény vallásként tartottak nyilván.

Erdélyben a vallásszabadság hívekre talált és lehetôséget adott a vallásvitákra, így többek közt Székelyvásárhely is.

1557. január 1-jén Bocskai István, Erdély fejedelme, a református vallás híve elsôként szállt síkra a vallásszabadságért.

1568. január 6–13. között a tordai országgyûlésen az erdélyi rendek határozatba foglalták az új vallások alapelveit, azok törvénybe iktatását, az evangélium szabad értelmezését és prédikálását.

1570. január 1-jén Medgyesen összegyûlt rendek országgyûlése hangoztatta a lutheránus, a kálvinista, majd az unitárius vallások egyenjogúságát.

1571. január 6–14. között Székelyvásárhelyen, János Zsigmond fejedelem jelenlétében, a Vártemplomban összeült országgyûlésen a rendek kimondták a szabad vallás gyakorlását biztosító rendelkezéseket, a vallásszabadság becikkelyezését, melynek értelmében: "Isten igéje mindenütt szabadon hirdettessék."

A Marosvásárhelyen 428 évvel ezelôtt elhangzott határozat értelmében békésen élnek egymás mellett a különbözô nagy történelmi vallások (egyházak).

Nem nagyon régen a vásárhelyi rádióban Sebestyén Mihály azt mondta, hogy nemsokára elhagyjuk a már "nagyon megunt huszadik századot". Nekem nagyon tetszett ez a mondás és elgondoltam, hogy bizony nagyon meguntuk, különösen mi, 75-80 évesek. A mi életünk ebben az évszázadban telt el. Hogy megértük a 2000. évet, ez azt jelenti, hogy nem is volt olyan tûrhetetlen az életünk, de azért elég sok viszontagságon mentünk keresztül a múlt évszázadban. Vagy az elsô világháború alatt, vagy közvetlenül utána láttuk meg a napvilágot. Az erdélyi magyarság – amelyikhez tartozunk – akkor élte létének egyik legtragikusabb idôszakát. Azután jött a beletörôdés, a gazdasági válság, majd pillanatnyi felvillanás után a második világháború, melyben korosztályunk nagy része elpusztult, vagy hosszú hadifogság után került haza. Hazatérve, egy új világ fogadott, melyben elég nehezen találtuk meg a helyünket.

Aztán jött a Ceausescu-rendszer, melyet a mai nemzedék is jól ismer, de nekünk azt valamivel nehezebb volt elviselni, mert mi mást is értünk.

Negyvenéves szakadatlan munka után, amikor nem heti két szünnap volt, hanem még egy is alig, elértük a nyugdíjkorhatárt, és elég szûkön mért nyugdíjjal elhagytuk munkahelyeinket. Éldegéltünk, ahogy tudtunk, míg egyszer csak dübörögni kezdett a történelem, és a mi fáradt agyunk is kissé felélénkült és ismét bizakodni kezdtünk. Csak természetes, hogy minden vágyunk, elképzelésünk nem vált, nem válhatott valóra. Igaz, hogy nem lehet a mai életünket az 1989 decembere elôttivel összehasonlítani, és mégis. De mi a baj? Sok minden fáj. Az utcákon mutatkozó szemét – bár ezen a téren a polgármesteri hivatal erôfeszítései folytán igen sok javulás mutatkozik –, a kóbor kutyák sokasága, a közszállítás ellehetetlenülése, az észvesztô drágaság, a fizetések és nyugdíjak aránytalansága, a hivatalok pontatlansága, a politikusok vég nélküli, eredménytelen vitája, a kormány tehetetlensége, a nacionalisták rosszindulata, a reánk zúduló reklámok tömege és még sok minden. Igaz, hogy nem lehet egyszerre – tíz év alatt – mindent rendbe tenni. A baj csak az, hogy sokan ezt nem is akarják.

Meguntuk a 20. századot. Én soha sem hittem, hogy megérem azt a napot, amikor átsétálhatok a 2000. évbe. De most is szorongok egy kissé, mert a 2000. év éppen olyan lesz, mint az eddigiek, mert a természet nem aszerint alakul, ahogy az emberek kifundálták az idôszámítást, hanem az örök törvények szerint.

A valamikori iskolatársak, katonatársak, hadifogolytársak közül már csak alig páran vagyunk életben. Kevesen mentünk át a megunt huszadik századból a huszonegyedikbe. Vajon nem azok jártak jobban, akik már elmentek? Mit hoz a jövô? Jóban reménykedünk, de nehogy úgy járjunk, mint eddig.

Én kívánok mindenkinek, fiataloknak és öregeknek, dolgozóknak és nyugdíjasoknak, kedvelt Népújságunk szerkesztôinek egy kellemesebb évszázadot!

Napló

A kitûnô Ryszard Kaspuscinskival nagyon sok interjú készült, Lapidáriumát A Hét c. bukaresti hetilapban is olvashattuk. Világhírû író, aki tudósítóként alapozta meg igazi hírnevét, a katonák nem ölték meg, mert értett valamicskét "az arc lefegyverzéséhez": rájuk mosolygott, és valahogy nem húzták meg a ravaszt sem Afrikában, sem Dél-Amerikában, a világban, ahová kiküldték. A császár, A sahinsah, az Amin, A bestia és sok más, mára sikerkönyvvé érett munka szerzôje világjárt ember! "összesen közel harminc évet töltöttem külföldön, s életem másfél évtizedét a harmadik világ országaiban". Nem csoda, ha torkig lett a "tudósítással"."Volt nem egy olyan esemény, amelyrôl a világ eredendôen az én híradásomból szerzett tudomást. De idôvel rá kellett jönnöm, hogy az, amit a világ különféle szegleteibôl rövidhírként, közleményként, információként, tudósításként leadok, hogy így vagy úgy nyomtatásban megjelenjék, az voltaképpen mind semmitmondó laposság, lényegtelen apróság; egy nagy nulla. Rövidebb–hosszabb idôre hazatérve azt írtam meg, amit tudósítóként elmulasztottam megírni...És az így támadt elégedetlenség, hiányérzet légkörében egyre nyilvánvalóbb lett számomra, hogy tudósítóként nem azt továbbítom az olvasónak, amit voltaképpen a tudomására szeretnék hozni. Vagyis nem az igazi tényeket. De ezzel egyidejûleg szembe kellett néznem azzal a kérdéssel, meghatározással: mi is voltaképpen a tény, mi a tényirodalom? A köztudatban ugyanis a tény nem más, mint idôben és térben pontosan körülhatárolt esemény. Rendszerint valamiféle politikai helyzetet jelzô esemény; külhoni államfôi látogatás; a szomszédos ország elleni fegyveres támadás; ilyen vagy olyan váratlan társadalmi, gazdasági esemény, összeomlás vagy robbanásszerû fejlôdés következik be...Mindezek összefoglaló fogalma a tény."

Ez azonban az íróvá érô tudósító számára már semmit sem mond. "Számomra a lehetô legtermészetesebb módon ténnyé váltak az olyan dolgok is, mint a szag...Egy tér szaga, nem sokkal a tüntetés szétverése után..."

(Kazinczynál a Fogságom naplójában a Vérmezôn másnapra rózsák virítottak a kivégzés helyén.)

Kapuscinski végülis úgy dönt: amit ô ír, az nem más, mint önéletrajzi riport.

Hát voltaképpen minden riport efféle. Azoknak az embereknek a szövegei, akik tehetségesek – íróként is. A többi megmarad a jó és friss médiabizniszben, eladja magát, sztárkodik, satöbbi. Életmûve addig tart, míg mûsora véget ér, vagy esetleg valami nagy balhé (mondjuk, egy per) kapcsán nem fürösztheti meg ismét magát a nagyon rövid ideig tartó reflektoros pofafürdôben...Aztán? Hát istenem, mindenki végzi valahol.

Az államosított bérházunkban levô lakásunkat az elsôk között vásároltuk meg (még mielôtt Bernádynk újabb külföldi tapasztalatgyûjtésekre utazgatni kezdett volna). Azelôtt mi sepertük saját járdánkat és mi parkoltunk ingyenesen a saját lakásunk elôtt. Házunk megvételekor a földszinten békés könyvesbolt volt. Aztán váratlanul átvedlett pártközponttá. Reszkethetünk, mikor kapjuk az elsô Molotov-koktélt.

Gondolják, minket valaki megkérdezett, hogy akarunk-e politikát a földszintre? Dehogyis. Úgy jött, ahogy a diktatúra... ment.

És apránként jöttek a külföldi tapasztalatok. Fizetéses parkoló lett a házam elôtt az utcán, úgy fizetek, mint az arab állampolgár. Indoklás: "máshol is így van"... Budapest, Bécs, Zürich, Párizs. Aztán kaptunk a járdánkra virágvázát, helyesebben teknôt. Mert: mibe is dobálhatná a békés járókelô a szemetet? Le is ülhet a párkányára, tökmagárus kirakatnak használhatja. Ezek után megfúrták a járdát és parkolóórákat szúrtak az ablakaink alá. Ezekbe csorgatják egyesek a pénzt, reggeltôl késô délutánig. És megjelent a polgármesteri rendelet, minek alapján minden lakó köteles a háza elôtt seperni, a havat eltakarítani, ellenkezô esetben minimum 60.000 lej büntetés.

Namármost. Kérdezném tisztelettel, hogy is van ez? A ház a mienk. A járda is az, mert nekem kell tisztán tartanom. Oké. De ha az én járdámat más használja és pénzt csinál belôle a mindennapi parkolással, akkor nem tehetem fel joggal a kérdést, Polgármester úr?! Abból a parkolódíjból nem illene nekem is juttatni bár napi húsz lejt (ennél kisebb bankjegy tudtommal nincs), hiszen az én sepert járdámon keresi-kapja, ellenszolgáltatás nélkül. Seprem az ön üzletét ingyen, bérmentve? Mert ha nem, megbüntet? Na jó. Akkor legalább méltóztassék megseperni, - tetni közös "üzlethelyiségünket". Ne várja, hogy én seperjek, elég, ha fizetem a saját házam elôtti parkolásomat, amiért szintén nem kapok semmit. Ön nem ôrizteti az autómat, nem biztosítja autóm számára az üres helyet, hanem csak inkasszál.

Nyugatról elmajmolják mindennek azt a részét, ami a lakóknak rossz. A jóból semmit. Hadd mondjam el, mit tapasztaltam én, szintén nyugat-európai kirándulásom alkalmával. Ítéljenek belôle.

Kocsival mentem, házigazdám utasítására a lakása elôtt hagytam a járgányt. Azt mondta, ô azt a helyet béreli. Oda más nem parkolhat, noha kocsija garázsban van. Másnap megérkeztek az útjavítók és megkértek, hogy pár napra, amíg friss aszfaltot öntenek, vigyem el onnan a kocsit. Elvittük. Amikor elkészült az aszfalt, becsengetett a "fô útjavító" és megkérdezte: tessék mondani, mennyibe került az ön parkolása az alatt az egy hét alatt, hogy megtéríthessük a költségét. Ugyanis megzavartuk, ezért minket terhel a költségtérítés.

Leesett az állam. Házigazdám próbált megnyugtatni, hogy ez így természetes. Náluk, ha a városi tanács valahová virágvázát vagy szobrot vagy akármit el akar helyezni, elôször kikéri a lakók beleegyezését. Ha nonstop üzletet akar valaki nyitni, akkor is. Utcabálra ugyanúgy stb. Ez az egyik lényeges különbség a demokrácia és a diktatúra között.

A polgármester, a városi tanács ma van, holnap esetleg jöhet más. De én, az itt lakó itt voltam, itt vagyok és itt szeretnék élni, idôvel meghalni is, de nem belehalni, mint a felfuvalkodott béka, mert Vásárhely több Budánál, Bécsnél, Zürichnél, Párizsnál is.

Holnaptól szeretném látni a sepregetôt a kapum elôtt vagy a fizetô úriembert a napi húsz lejekkel. Gondolom, igényem minimális. Nem hasonlítható össze a velem szemben támasztottakkal.

Mert ez – "máshol is így van!"

Ha a válás csak az egyik házastárs hibájából van kimondva, ez csak a házasság felbontásától számított egy évig tarthat igényt az eltartásra. Minden esetben megszûnik az eltartási kötelezettség egy új házasság megkötése után. A válás kimondásával egyetemben a bíróság eldönti, hogy a szülôk közül melyikre bízza a kiskorú gyermekeket. Ebbôl a célból, szem elôtt tartva a gyermekek érdekeit, a bíróság meghallgatja a szülôket, a gyámhatóság képviselôjét, azokat a gyermekeket, akik már betöltötték tizedik évüket, és dönt minden gyermek esetében arról, hogy az apára vagy az anyára bízza-e ôket. Alapos indokok alapján a gyermekek rábízhatók rokonokra vagy más személyekre, ezek beleegyezésével vagy gyermekvédô intézetre. Ugyanakkor a bíróság megállapítja mindegyik szülô hozzájárulásának mértékét az eltartási, nevelési, tanulmányi és szakmai felkészítési kiadásokhoz. A szülôk megyegyezése a gyermekek, elhelyezését illetôen, valamint az eltartási, nevelési, tanulmányi és szakmai felkészítsi költségekhez való hozzájárulásra vonatkozóan csak a bíróság egyetértô jóváhagyása után válik törvényessé. Az elvált szülô, amelyre rábízták a gyermeket gyakorolja a gyermek fölött a szülôi jogokat. Ha a gyermeket idegen személyekre vagy gyermekvédô intézetre bízzák, a bíróság kijelöli azt a szülôt, aki kezeli a gyermek vagyonát, képviseli ôt és megôrzi okmányait. Az idegen személy és a gyermekvédô intézet, akire a gyermeket bízták, csak a szülôi és a gyámhatóság jogait és kötelezettségeit gyakorolhatja. Az elvált szülô, akinek nem ítélték oda a gyermeket, megtarthatja azt a jogát, hogy a gyermekkel személyes kapcsolatai legyenek és felügyelje annak nevelését, taníttatását és szakmai képzését. A körülmények megváltozása esetén a gyermek bármelyik szülôje, a tizennégy évet betöltött gyermek a gyámügyi hatóság vagy a gyermekgondozó intézet kérheti, hogy a bíróság módosítsa az elvált szülôk és a gyerekek közötti vagyoni, személyes jogaira és kötelezettségeire vonatkozó mértékét. A válásra vonatkozó eljárásjogi szabályokat a Polgári Eljárási Törvénykönyv tartalmazza. Eszerint a válás kimondására az a bíróság illetékes, amelynek körzetében a házastársak utolsó közös lakhelye található. Ha a házastársaknak nem volt közös lakhelyük, vagy már egyikük sem lakik az utosló közös lakhely szerinti illetékes bíróság körzetében, az illetékes bíróság az lesz, amelynek körzetében az alperes lakhelye található, de amikor az alperesnek az országban nincs lakhelye, a válókereset letárgyalására a felperes lakhelye szerinti bíróság illetékes. Az alperes házastárs is benyújthat válókeresetet legkésôbb az elsô tárgyalási határnapig, a tárgyalási határnapon, e határnap elôtt történt események alapján. Az ezután történtekért az alperes válási keresettel élhet a felperes kérésének letárgyalásáig. Az alperes viszontkeresete ugyanazon bíróság hatáskörébe tartozik és együtt lesz letárgyalva a felperes válókeresetével. Ha a válóokok azután keletkeznek, miután az alapfokú bíróságon a tárgyalás elkezdôdött vagy az elsô kereset tárgyalása fellebbezés alatt áll, az alperes keresetét egyenesen a fellebbviteli bírósághoz nyújthatja be. Ha az alperes válókeresetét nem nyújtja be a törvényes határidôben, az alperes házastárs elveszti azon jogát, hogy kérje a házasság felbontását, kivéve azt az esetet, amikor a felperes válókeresete vissza lett utasítva és a válóokok késôbb keletkeztek. A tartásdíjra vonatkozó kérést a válás kimondására illetékes bírósághoz kell benyújtani, még akkor is, ha idôközben változások történtek a házas felek lakhelyére vonatkozólag. Mindaddig, amíg a házasság a válást kimondó végleges bírói ítélettel nem bontódik fel, a házastársak egymással szemben eltartási kötelezettséggel tartoznak.

(Folytatjuk)

A legújabb tudományos kutatások szerint a jégkorszak, amely több ezer évig tartott a Földön, viszonylag hirtelen ért véget, amikor a hômérséklet magasba szökött. A tudósok azt is állítják, hogy bolygónk éghajlata akár néhány évtized leforgása alatt is megváltozhat.

Az új tanulmány tápot adhat azoknak az aggodalmaknak, hogy a globális felmelegedés következtében a világ éghajlata hirtelen módosulhat.

Jeffrey P. Severinghaus, az amerikai Scripps óceánkutató intézet tudósa új módszerrel vizsgálta a grönlandi jégtakaróban lévô zárt gázokat, és megállapította, hogy mintegy 15 ezer évvel ezelôtt, a legutóbbi jégkorszak végén a levegô hômérséklete gyorsan melegedett fel.

A tudóscsoportot vezetô Severinghaus a Science címû tudományos szakfolyóiratban megjelentetett tanulmányában rámutatott arra, hogy a legutóbbi jégkorszak végén viszonylag gyorsan 16 fokos felmelegedés következett be. Mindez körülbelül két évtized leforgása alatt történt. Régebbi nézetek szerint a felmelegedés több mint ezer év alatt ment végbe.

Mint az AP hírügynökség jelentette, Severinghaus szerint a hômérséklet gyors emelkedését az Atlanti-óceán meleg áramlatai válthatták ki, amelyek felolvasztották az északi félteke hatalmas jégtakaróját. Így is több száz évet vett igénybe a jég visszavonulása, a nagy olvadás kezdete azonban sokkal hirtelenebb volt, mint azt a tudósok valaha is gondolták.

Az amerikai tudós úgy véli, hogy a Föld éghajlata nem tekinthetô "állhatatosnak", vagyis hosszú idôszakokra stabil lehet ugyan, de megfelelô körülmények fennforgása esetén hirtelen változáson is átmehet.

– Tudjuk, hogy a következô 100 évben a Föld az üvegházhatás miatt valószínûleg melegedni fog és a távoli lehetôsége megvan annak is, hogy a korábban említetthez hasonló gyors éghajlati változást válthatunk ki – állapította meg Severinghaus.

Az amerikai tudósok tanulmánya azon az új technikán alapul, amely az argon és a nitrogén gázt elemzi a jégkéregben és lehetôvé teszi, hogy példa nélkül álló pontossággal állapítsák meg a végbement hômérséklet-változást.

A korábbi kutatások sem zárták ki a gyors éghajlatváltozások lehetôségét, a mostani amerikai vizsgálat azonban pontosabb mérésekre ad lehetôséget. A hagyományos tudományos óvatosság azonban még további bizonyítékokat tenne szükségessé.

Az éghajlat lényegében a levegô és a tenger hômérsékletének, az óceán áramlatainak, a légkör alakulásának, a jégmezôknek, a szárazföldek tömegeinek egyfajta komplex keveréke és még az is befolyásolja, hogy a Föld milyen helyet foglal el éppen a Nap körüli pályáján. A tényezôk egymásra hatásaként kialakuló globális éghajlatot a tudósok még nem értették meg teljesen.

Számos szakértô elôrejelzése szerint az üvegházhatás, a gázok, a széndioxid mennyiségének növekedése fokozatos globális felmelegedést válthat ki, amikor a hômérséklet lassan emelkedik sok évtizeden át.

Severinghaus szerint azonban a grönlandi jégkéreg tanulmányozása azt mutatja, hogy a Föld éghajlatának változása lehet hirtelen és gyors is.

Az üvegházhatás olyan globális felmelegedés, amelyet az vált ki, hogy az ember által elôállított széndioxid és más gáz halmozódik fel a légkörben és ez megfogja a Nap melegét. Az atmoszférában 1850 óta tapasztalható a széndioxid állandó növekedése és ennek oka minden valószínûség szerint a sok elégetett fosszilis fûtôanyag, mint amilyen a benzin és a szén.

(MTI) – A The New York Times hétfôi száma terjedelmes írásban foglalkozott a magyar királyi koronával idôszerûen összefüggô kérdésekkel – a sajátos középkori magyar államfelfogást tükrözô szentkorona-tannal, az ezeréves magyar államiság megünneplésével, a koronának a parlamentbe történt átszállításával, a kormánypártok és az ellenzék felfogásbeli különbségeivel.

A lap ismertetése szerint a kormány azt állítja, hogy a korona elôtti tiszteletadás nem több, mint a millenniumi ünnepségsorozat része – amely ünnepségsorozatra idén 140 millió dollárt szánnak, és a pénzbôl új szobrokat emelnek, valamint filmeket, színpadi zenemûveket és konferenciákat finanszíroznak. Az ellenzék állítása szerint ellenben a koronaátszállítás ceremóniája a jobboldaliság azon köpenyéhez tartozik, amelybe a kormány azért burkolózik, hogy megfélemlítse az ellenzéket. Az ellenzék azt állítja, hogy a kormány "rájátszik" a terjedô korrupcióra, idegengyûlöletre és veszélyes összmagyar nacionalizmusra.

A The New York Times által megszólaltatott Hankiss Elemér ugyanakkor úgy véli: mindez "a budapesti körgyûrûn belül maradó" vita. Hankiss utalt arra, hogy a Nagy-Magyarországról álmodozók csak a lakosság két százalékát teszik ki.

A New York-i lap kitért arra, hogy a kelet-európai országok közül Magyarország viszonylag jobban áll – itt növekszik a leggyorsabban a gazdaság, és az ország elsô körös jelölt az Európai Unióba, a választások problémamentesen zajlanak. Néhány megfigyelô azonban – írta a The New York Times – rámutat olyan jelenségekre, amelyeket antidemokratikus irányzatnak minôsít. Ilyen jelenségre példaként a lap felhozta a budai várban tavaly februárban skinheadek által rendezett "SS- és nyilasmegemlékezést", valamint azt, hogy elôfordulnak levél útján elkövetett antiszemita, illetve cigányellenes fenyegetések. A múlt szombati koronaátszállítási ceremónián – olvasható a cikkben – egyesek az Árpád-ház zászlaját lengették, mások Nagy-Magyarország térképét tartalmazó lobogót emeltek magasba.

A The New York Times idézte Magyar Bálintot, aki szerint a kormányzat a koronának a parlamentbe történt átszállításával a magyar történelem e becses darabját napi politikai célok szolgálatába állította. "Ha azt gondolják, hogy (a korona) nem múzeumba való, akkor nem értik a 20. századi magyar történelmet" – vélekedett az SZDSZ elnöke.

Pokol Béla, a kisgazdák vezetô alkotmányjogásza ugyanakkor azt mondta a The New York Times-nak, hogy a kormánykoalíció túlhangsúlyozás nélkül akarja megadni a szentkoronának a méltó tiszteletet. Pokol – így a New York-i lap – az SZDSZ mellett bírálja a médiát is, amiért az szerinte kiegyensúlyozatlan módon a liberális, baloldali, szocialista köröknek kedvez.

A The New York Times említést tett arról is, hogy Pokol Béla liberális céltábláinak némelyike "fojtogatással" vádolja a kormányt. Ezzel összefüggésben a lap az 56-os Intézet költségvetésének átirányítását, valamint a Kurír címû lap felszámolását említette.

vevô országok képviselôi aláírtak egy nyilatkozatot, amelynek alapján a szakemberek kidolgozták a Feladatfüzet a 21. századra elnevezésû programcsomagot, ami a fenntartható városfejlôdésre vonatkozik. A Feladatfüzet környezetbarát megoldásokat ajánl közlekedésre, parkosításra, szemétgazdálkodásra, figyelembe véve a változások társadalmi vetületét is. Mivel Románia képviselôi is ratifikálták a riói határozatot, így országunkban is kötelezôvé kellene tenni e nemzetközi elôírást. Marosvásárhely a nemkormányzati szervezeteknek, különösen a Fókusz Ökó Központnak köszönhetôen, azon kevés települések között van, amely csatlakozott az Aalborgi Chartához (sz. m.: a riói konferencia határozatának konkrét programcsomagja) és így a fenntartható városfejlesztési tervet alkalmazó európai városok sorába került. E program elôkészítése, alkalmazása érdekében az elmúlt hónapban két fontos esemény történt: Marosvásárhely képviselôi kölni tapasztalatcserén jártak, illetve Segesváron sor került egy tanácskozásra, ahol Konstanca, Nagyszeben, Gyulafehérvár környezetvédôivel tanácskoztak a Feladatfüzet alkalmazásban elért eredményekrôl.

A marosvásárhelyi Fókusz tulajdonképpen két éve dolgozik azon, hogy létrehozza azt a magot, a környezetvédôkbôl, állami hivatalok képviselôibôl, szakemberekbôl álló csoportot, – amely a Feladatfüzet a 21. századra program alapján kidolgozza majd a megyeszékhelyre vonatkozó konkrét tervet. Az Alter Eco csoport már elérte, hogy létezik a közlekedésre, a zöld övezetekre és a vízgazdálkodásra vonatkozó környezetbarát elképzelés. Ezt azonban mindenek elôtt a még kidolgozás alatt álló általános városrendezési tervbe kellene befoglalni. A polgármester kinevezett ugyan egy személyt a hivatalban, akinek feladata lesz majd e terv kidolgozása, de itt többrôl van szó. Mert amennyiben Románia megkezdi európai uniós csatlakozási tárgyalásait, akkor egyik jelentôs feltétel a környezetvédelem lesz. A Feladatfüzet a 21. századra program aláíróját az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja anyagilag is támogatja. Erre kellenek a fenntartható fejlesztési terveket kidolgozó szakemberek. Az Alter Eco által készített – mellékletünkben is többször közzétett – helyzetelemzés eredménye felfedte hogy bôven van még tennivaló. A segesvári tanácskozáson is terítékre került, hogy többek között, hogy nem elég a Dózsa utca és a fôtér keresztezôdésénél megépíteni az aluljárót, ha nincs forgalomelterelô bekötôútja a városnak. Mi több, a környezetvédôk kiszámították, hogy a terelô létesítése olcsóbb és a város levegôjét kímélôbb megoldás lenne. A tervben nem szerepel az aluljáró alatt egy parkoló megépítése, ami – a környezetvédôk szerint – hasznosabb lenne, mint az üzlethelyiségek berendezése. Nagyon fontos lenne, hogy az általános városrendezési tervbe beépüljön az Aalborgi Charta is. Marosvásárhelyen 11 négyzetméter zöldövezet jut egy lakosra, míg az EU országaiban, az elôírásoknak megfelelôen, több mint 50. Eredmény: a környezetvédôk elérték, hogy a lóversenypálya körüli teret parkosítják az elôzô elképzeléssel szemben, amiben üzletház építése szerepelt. De így is e téren továbbra is távol állunk az elôírásoktól. Ezenkívül, nagyon fontos volna, ha a készülö általános városrendezési tervben az ipari övezetek elkülönülnének, a lakótelepektôl, a kereskedelmi, üzletkomplexumoktól stb. Ezen kell munkálkodni a nemzetközi egyezmények szellemében.

1999. október 30 – november 7. között Bíró Réka, a Fókusz képviseletében, Fisus Dan Danut, Marosvásárhely fôépítésze és Csegzi Sándor helyi tanácsos Kölnben járt, hogy megismerjék az ottani tapasztalatokat s felhasználják a Marosvásárhelyen összfelálló tervezôcsoport munkájában. Megtudtuk, hogy a kölni polgármesteri hivatalban nagy létszámú személyzettel külön iroda dolgozik a fenntartható fejlesztési terven, amelyet a város külön költségvetési tétele támogat, illetve a lakosság erre külön, személyenként 0,5 márkát adóz. Náluk a tervkidolgozást a helyhatósági szervek kezdeményezték és egyenlô partnerként fogadták el a környezetvédelmi szervezeteket. Az is igaz, hogy politikai támogatottságuk is van. A Grüne Partei (Zöldek Pártja) a német kormánykoalíció tagja, így ôk is nyomást gyakorolhatnak a helyhatóságokra a feladatfüzet alkalmazása végett. A fenntartható városrendészeti tervet a kölniek 7 évig készítették. A feladatfüzet elôírásait 1998-tól alkalmazzák, de az ismert gazdasági háttérnek és a lakosság hozzáállásának köszönhetôen már gyakorlati eredményei is vannak. A miénkkel összehasonlíthatatlan a város hulladékgazdálkodása, a szennyvíztisztító állomás mûködtetése, jelentôsen több park, zöldövezet van Kölnben, számtalan más látványos változást mutathattak be a vendéglátók.

Nálunk mozdult is valami – vonták le a következtetést a környezetvédôk. 10 év után a helyhatóságok a hajdani "tevékenységüket zavaró, zajoskodó, tüntetô szervezeteket" kezdik valóban partnerként kezelni. A megyei tanács és a polgármesteri hivatal, az Aquaserv nyitottnak látszik a környezetvédelmi programok támogatására, alkalmazására. De még így is nagyon sok a tennivaló a szemléletváltás érdekében. A lakosoknak meg kell érteniük, hogy e programok az ô érdekeit szolgálják. A környezetvédelem közügy, a nemzetközi egyezményeket, szerzôdéseket nem szemfényvesztésként kell alkalmazni.

A minap részt vettünk a Fókusz Öko Központ Liliom utcai székházában egy olyan megbeszélésen, amelynek keretében a megyeszékhely általános rendezési tervének elôkészítése került terítékre. A kötetlen tanácskozáson Hajdú Zoltán, a vendéglátóközpont elnöke, Papp Tamás, a Milvus csoport képviselôje, Marina Bogdan, a Közösségi Partnerség Alapítvány vezetôségi tagja, Ganea Viorel, a vásárhelyi Outward Bound Egyesület reprezentánsa, továbbá a Mind Control Alapítványhoz tartozó Fülöp Emese és Varga István, a Pro Biciclo Urbo Egyesület elnöke vetett fel idôszerû kérdéseket, illetve fejtette ki véleményét azokkal kapcsolatosan. Bevezetôül még csak annyit, hogy valamennyien az ALTER ECO munkacsoporthoz tartoznak és a városok hosszú idôn át fenntartható fejlôdését próbálják közös erôvel elômozdítani, ennek a törekvésnek a szellemében szerveznek eszmecseréket, serkentenek, ösztönöznek, mozgósítanak.

Amint szavaikból kiviláglott, ôszinte és termékeny együttmûködést szeretnének kialakítani a marosvásárhelyi tanáccsal és polgármesteri hivatallal annak érdekében, hogy minél sikeresebben hangolják össze az "urbanizációs projekt" kidolgozásával megbízott szakemberek elképzeléseit a városlakók ezreinek meglátásaival. Mert tartanak attól, hogy bizonyos kiemelt gazdasági-pénzügyi, közlekedésszervezési, építészeti és más szempontok miatt ismét háttérbe szorulnak – mint annyiszor az elmúlt évek-évtizedek során – olyan elvárások, mint például a helység különbözô részeinek szebbé, barátságosabbá, egészségesebbé, lakhatóbbá tétele. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy arra az értékes belvárosi területre, ahol annyira hiányzó parkot, zöldövezetet lehetne kialakítani, nagybani raktárakat emelnek, hogy a már- már szennycsatornához és szeméttelephez hasonló Poklos-patak medrét lefedik-e vagy sem, hogy az arra hivatottak figyelembe veszik-e a kerékpározás újbóli örvendetes terjedését s ennek elismeréseként kijelölnek-e a karikázók számára (úgy, amint azt tôlünk nyugatabbra esô országokban teszik) megfelelô, biztonságos forgalmi sávot, utat.

A környezetvédôk beszélgetését az a gondolat is áthatotta, hogy mivel a jövô városa népességének tisztább levegôre, több csendre, nyugalomra lesz szüksége, az életkörülmények javítását nemcsak önmagunkra, de az elkövetkezô generációkra gondolva is kötelességünk minden tudásunkkal és erônkkel szorgalmazni. A Fókusz Öko Központnál hallottakból kitûnt, hatásosabb közös fellépésre van szükség az engedély nélküli építkezések megfékezése, az esztétikailag elfogadhatatlan, városképet csúfító tákolmányok, fertôzô gócnak számító romos épületek felszámolása, a szép és egészséges környezet visszaállítása, rendezése érdekében. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy egyes vállalkozók eltérnek a jóváhagyott épülettervektôl, s nemcsak a kilátást, de még a napfényt is képesek elvenni közvetlen szomszédaik elôl, vagy csendes ipari tevékenységrôl, aminek folytatásába az illetékes hatóság is beleegyezett, senkit meg nem kérdezve áttérnek olyanra, melynek zajával, füstjével, bûzével stb. megkeserítik a környéken lakók és dolgozók életét.

Hosszan lehetne sorolni a tennivalókat, hisz köztudott, mennyire elmaradtunk és eltávolodtunk ilyen tekintetben is a civilizált országoktól. Most azonban befejezôül a környezetünk épségéért leginkább aggódóknak csupán azt a reménységét szeretném tolmácsolni, hogy a városvezetés nem csinál titkot fejlesztési elgondolásaiból. Ellenkezôleg, azokat kellô idôben a nagy nyilvánosság elé tárja és nem csupán formálisan, ahogyan azt a múltban tapasztaltuk, hanem olyan szándékkal, hogy a lakossági észrevételek, javaslatok fölhasználásával ténylegesen továbbcsiszolja és/vagy korrigálja a véglegesítés elôtt a terv részleteit – mindannyiunk megelégedésére.

November végén a Nyárádgálfalvához tartozó Kisadorjánban, a nyárádmentiek életében mérföldkövet jelentô tanácskozásra került sor, amelyet a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ szervezett. A megbeszélésen Nyárádremetétôl Nyárádtôig minden település képviselôje jelen volt. A találkozó azért is különleges, mert abban az épületben szervezték, amelyet a lapunkban már említett, Amerikából hozzánk telepedett Adorjánban élô Edward Lietchfield az albán menekültek számára tett lakhatóvá. Itt ezentúl környezetvédelmi információs központ fog mûködni.

Örvendetes tény, hogy Romániában, de szûkebb pátriánkban is egyre több mikrorégiós társulás jön létre. Ennek szükségességét látták be az említett tanácskozáson részt vevôk is. A szándéknak nemcsak környezetvédelmi szempontjai vannak, gazdasági, kulturális, mezôgazdasági érvek is erre a belátásra bírták a nyárádmentieket. A Fókusz rendezvénye azért nevezhetô mérföldkônek, mert elsôsorban felleltározta azokat az orvosolandó környezeti gondokat, a kiaknázható gazdasági lehetôségeket, amelyeket összefogással a vidék fejlesztésére lehetne fordítani. Dr. Vásárhelyi Judit környezeti elôadó a magyarországi Dörögdi- medence példáját hozta el a Nyárádmentére, míg Jánosi Csaba, a Csíki Természetvédô Egyesület elnöke a már mûködô Csomát- Bálványos régió tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. (Sz.m.: Hasonló társulás kidolgázása folyamatban van Gernyeszeg környékén is.) Példa tehát van.

A tanácskozáson kiderült, hogy a nyárádmentieknek is vannak kihasználatlan természeti, kulturális kincseik. Ákosfalván több 600 éves cserefát, Nyárádmagyaróson a tôzikemezôt, Deményházán a nárciszmezôt lehetne védetté nyilvánítani. Sajnos, a régi tájházak is pusztulásra vannak ítélve. Ezek helyi múzeumoknak adhatnának otthont. Mindezeket turisztikai látványosságokká, vendégcsalogató helyekké lehetne alakítani. A beszélgetésen szó esett a Nyárádmentét többször is sújtó árvizekrôl is. Az ittlakók aggodalmukat fejezték ki: annak ellenére, hogy megépítik a jobbágyfalvi gátat, a Nyárádba ömlô 57 patakból 9 árvizet okozott. A medrek kiépítése és az errodált területek feljavítása érdekében eldöntötték, hogy a nyárádszeredai Kertészeti Egyetemmel karöltve a természetvédôk és a helyhatóságok kidolgoznak egy talajjavító-faültetô programot. A polgármesteri hivatalok összefoghatnak több községet is ellátó, ivóvízhálózat-kiépítô és hulladékgazdálkodási program megvalósításában. Ezekre anyagi hátteret kínál az Európai Unió SAPARD-programja is. Gordiuszi csomó marad a szemétgyûjtés-tárolás. A nyárádmenti polgármesterek remélik, hogy Nyárádtôn létrejön a regionális szeméttelep, ez megoldaná a tárolást. A szállítást pedig több község társulásával egy magáncégre bíznák. Szeretnék, ha a REMAT újrahasznosítható anyagokat begyûjtô pontokat létesítene e vidéken is. E gondok felmérése után a polgármesterek a helyi tanácsok elé terjesztik majd a kisrégiós társulási szándékot, majd következik a jogi háttér létrehozása. Ennek támogatására a Fókusz Kisadorjánban állandó környezetvédelmi tájékoztató központot hoz létre. A többi ezután a nyárádmentiektôl függ.

Magyar püspököket szentel fel a pápa Rómában

II. János Pál pápa csütörtökön püspökké szenteli Veres Andrást, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát és Erdô Pétert, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorát Rómában, a Szent Péter-bazilikában. A szentatya november 5-én nevezte ki Veres Andrást az Egri Fôegyházmegye segédpüspökévé, Erdô Pétert pedig a Székesfehérvári Egyházmegye segédpüspökévé. A pápa évente csak egy alkalommal, vízkeresztkor szentel püspököket a világ minden tájáról. Az idei eseményen tizenkét püspököt szentel majd – tudta meg egyházi forrásból az MTI. Veres András és Erdô Péter felszentelésével 23-ra nô a Magyar Katolikus Püspöki Kar létszáma, s négy érsek és 19 püspök alkotja majd a grémiumot a római esemény után. A püspöki kar tagjai közül Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke Kanadában teljesít szolgálatot.

Neonáci erôszak Svédországban

Egy 19 éves török születésû svéd fiatalember a legújabb halálos áldozata a svédországi neonáci erôszakhullámnak. Salih Uzelt megkéselték, s amint azt a stockholmi rendôrség hétfôn bejelentette: a gyilkos tett után három bôrfejût vettek ôrizetbe. Hírügynökségi jelentések emlékeztetnek rá, hogy Svédországban, ahol a csaknem 9 milliós népesség mintegy 12 százaléka bevándorló, egyre nô az idegengyûlölet, s mind többen esnek áldozatául fajüldözô, elsôsorban neonáci csoportok erôszakos cselekményeinek.

18 ezer madár halála

A Franciaország atlanti partjainál összegyûjtött madarak, fôként sirályok közül már 18 ezer elpusztult az Erika elsüllyedt tankhajóból kiömlô kôolaj miatt, s a többi 12 ezerbôl is sokat – bár azokat sikerült megtisztítani – hasonló sors fenyeget – hangoztatta hétfôn a francia madárvédelmi egyesület elnöke. Számos önkéntes segítségével az elmúlt hetekben 30 ezer madarat sikerült összegyûjteni a tengerparton felállított központokban. Megkezdôdött tollaik megtisztogatása, de az erôfeszítések ellenére már 18 ezer elpusztult közülük. A máltai illetôségû Erika tankhajó december 12-én Finistere térségében, a parttól mintegy 70 km-re szenvedett a viharban hajótörést, s a 120 méter mély tengerfen&ea