|
LII. évfolyam 1. (14357) |
2000. január 04., kedd |
Egy új év kezdete mindig alkalmat ad az összegzésre és az esélylatolgatásra. Különösen így van ez jelenleg, amikor az ezeréveket jelzô számjegy a kettesre vált. Hadd ne vitatkozzunk most azon, hogy 2000. vagy 2001. január 1-jén kezdôdik-e a harmadik évezred, a kérdést döntsék el mások. A lényeg az új kezdet, amely tájainkon a kommunizmus bukása óta eltelt tízesztendôs, fájdalmasan nehéz átmeneti idôszak után az átlagosnál nagyobb jelentôséget kap.
Az 1990 eleji optimizmust lassan a kijózanodás, majd az egyre súlyosbodó pesszimizmus, sôt depresszió váltotta fel. A román gazdaság egyre mélyebb és súlyosabb válságba süllyedt, s ezen a demokratikus hatalomváltás sem tudott érdemben segíteni. A 2000. – választási – év hajnalán ezért egyre kevesebben vannak olyanok, akik ôszintén reménykednek egy új kezdetben. Nekik volna igazuk?
Próbáljuk meg a lehetô legjózanabbul, a mindannyiunkat sújtó szegénység kétségbeejtô nyomását feledve vizsgálni a kérdést. Ha ez sikerül, észrevehetjük, hogy makroökonómiai szempontból 1999 decembere rendkívüli jelentôségû változásokat hozott a román politikában és közéletben. Mindjárt az elsô volt a legfontosabb is. Az Európai Unió, megelégelvén a Dâmbovita-parti politikai elit tehetetlenségét, közvetlen felügyeletet követelt – és kapott! – az általa Romániában befektetendô alapokat illetôen. Az idéntôl százmillió dolláros nagyságrendû európai pénzeket szándékoznak elkölteni a hazai gazdasági és társadalmi fejlesztés érdekében, de sokkal fontosabb, hogy ezt Európa közvetlen felügyelete alatt teszik, vigyázva arra, hogy a balkáni korrupció a lehetô legkevesebbet – ha egyáltalán lehet, akkor semmit – ne tudjon sötét céljaira eltüntetni. A gazdasági lépést politikailag is támogatta az a helsinki döntés, amely Romániát felveszi azon országok listájára, amelyekkel megkezdik az európai uniós csatlakozási tárgyalásokat. Ez pedig több mint szimbolikus jelzés. Azt mutatja, hogy Nyugatnak egyre kevésbé érdeke, hogy határai közelében a szegénység által gerjesztett potenciális konfliktusgóc húzódjon, s céljai érdekében áldozatokra is hajlandó. Romániát akár erôszakkal is ki kell szakítani a keleti, bizánci típusú érdekszférából – mutatja a döntés.
Az említett politikai lépések azonban nagyon távol esnek az átlagpolgárok mindennapjaitól, a létért folytatott küzdelem porondjától, s ezért az átlagember nem is érzi hatásukat. Ehhez a szinthez egy fokkal közelebb is történt azonban egy rendkívül jelentôs esemény. Radu Vasile kormányát, amelyet a balkáni tangó – egy lépés elôre, kettô, ha nem is egészen hátra, de kitérôleg, oldalazva – jellemzett, a politikai elkötelezettség nélküli kormányfô, Mugur Isarescu kabinetje váltotta fel. Korai még értékelni az új miniszterelnököt, de elsô lépései, energikus stílusa máris nagyon fontos döntéseket eredményeztek. Az adóterheket csökkentô, az adórendszert egyszerûsítô határozatok a gazdaság szereplôi által régóta várt döntések, amelyeknek idôben beérhetnek a gyümölcsei, még akkor is, ha rövid távon drágulásokra számíthatunk. Ha Isarescu tartja magát – márpedig eddigi tevékenységét ismerve miért ne tartaná? – ahhoz, amit önmaga elé követelményként megfogalmazott, azaz, hogy stabil és vonzó gazdasági törvénykezést szeretne meghonosítani, ez rendkívül pozitív hatással lehet a külföldi befektetésekre, s Románia exportját is jelentôsen segítheti a meghirdetett 10%-os kedvezmény.
Ezek után pedig soroljuk el a további pozitív jelzéseket is. Radu Vasilérôl elmondtuk, hogy a két oldalazó lépés mellett idônként egyet-egyet elôre is lépett, s kormánya idején történtek pozitív dolgok is. Románia – minden baljós jóslat ellenére – fizetôképes maradt, a magánosítás, bukdácsolva bár, de tett néhány jelentôs lépést. A helyi pénzgazdálkodásról szóló törvény gyakorlatba ültetése mindeddig ismeretlen lehetôségeket biztosított a helyi közösségeknek, s ez akkor is így van, ha a források ugyancsak szûkösek voltak. Jelentôs eredmények ezek, amelyekre a jövôben lehet alapozni. Létezik olyan nemzetközi minôsítô szervezet is már, amely Románia egy ideje egyre romló minôsítésén javított egy fokot, ami bizonyítja az elôbbi kijelentést.
Mielôtt még hurráoptimizmussal vádolnának, azért leszögezem: kizárt, hogy 2000-ben, vagy az elkövetkezô néhány esztendôben látványos meggazdagodásnak lehessünk szemtanúi. Valószínûleg még egy ideig továbbra is nincstelenségben kínlódva telnek el hétköznapjaink. Virágzó gazdaságot építeni azonban hosszadalmas folyamat, amely idônként – elsôsorban a bérbôl és fizetésbôl élôket sújtó – fájdalmas áldozatokkal jár. Különösen akkor, ha az irányítással megbízott politikusok sem mindig állnak a helyzet magaslatán, mint ahogy Romániában történt és történik. Most, 2000 januárjában azonban mégis elmondhatjuk, hogy – alig érezhetôen, de – pozitív irányba látszik elmozdulni a gazdaság kereke. Lehetünk tehát optimisták? Igen, de mértékkel. Az év legnagyobb veszélyét ugyanis még nem kerültük el. A választásokon, a saját életszínvonaluk mértékétôl kiábrándult tömegek miatt, még mindig lehetséges olyan erôk gyôzelme, amelyek elfordíthatnak a nyugati típusú gazdaság felé vezetô iránytól, az európai integrációtól, olyan erôké, amelyeket érdekeik Bizánc maradványaihoz kötnek. Ezt megakadályozni pedig csak egy módon lehet: tudatosítani a veszélyt, s szavazáson fellépni ellene. Segíteni ebben a kormányzat részérôl pedig csakis egy összefüggô, erélyes és célratörô politika segíthet. Különben a most lehetôvé vált alig-optimizmus is hamarosan köddé válhat.
Átszállították a Szent Koronát
A Szent Koronát és a koronázási jelvényeket szombaton, a millennumi év nyitányaként átszállították a Magyar Nemzeti Múzeumból a Parlamentbe, és a törvényhozás épületének kupolatermében helyezték el.
A Szent Korona átszállításának ünnepi ceremóniája a múzeumban kezdôdött meg, ahol a nemzeti ereklyéket két múzeológus helyezte el a biztonságos szállításra kialakított eszközökbe: a korona egy speciális golyó-, hô- és ütésálló üvegtárolóba, az országalma, a jogar és a kard pedig egy vasládába került.
A koronát és a jelvényeket szállító királykék színû páncélozott jármû, amelyet a Köztársasági Ôrezred tagjai kísértek az útvonalon, délután háromnegyed ötkor indult el a nemzeti múzeumból és öt órakor érkezett meg a Kossuth Lajos térre.
A nemzeti ereklyéket tartalmazó gépkocsi katonai tiszteletadás mellett gördült az Országház fôkapujához, ahol az öttagú koronatestület tagjai: Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János házelnök, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta.
Ezután felvonták a köztársaság lobogóját, majd a himnusz hangjait követôen 21 díszlövés hangzott el. A Kossuth téren többezres tömeg nézte végig a ceremóniát.
A Szent Koronát, az országalmát, a jogart és a kardot – ünnepélyes keretek között – kevéssel fél hat elôtt helyezték el az Országház Kupolatermében felállított speciális tárolóban. A földrengésbiztos vitrinben az állagmegóvás érdekében nitrogén veszi körül és nem éri természetes fény az ereklyéket.
A Szent Korona átszállítását megelôzôen a Parlamentben millenniumi ünnepséget tartottak, amelyen jelenlegi és volt közjogi méltóságok, kormánytagok, országgyûlési képviselôk, egyházi vezetôk és a diplomáciai testület tagjai vettek részt. Az SZDSZ-frakció – korábbi bejelentésének megfelelôen – távol maradt az eseménytôl.
Az ünnepséget Áder János házelnök nyitotta meg, aki beszédében úgy fogalmazott: mindannyiunk közös sikere, hogy egy olyan ország polgáraiként léphetünk az új évezredbe, amely immár nemcsak csatlakozni kész, hanem felzárkózni is képes az európai polgári demokráciák közösségéhez.
Göncz Árpád köztársasági elnök, miután aláírta a millenniumi emléktörvényt, kijelentette, a Szent Korona jelenléte itt, ebben az épületben, jelképértékû: közjogi értelemben évszázadokon át kifejezte Magyarország alkotmányos fôhatalmát, s e fôhatalom birtokosa volt.
Orbán Viktor miniszterelnök annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy a Szent Korona teremtette meg a lehetôségét annak, hogy Magyarország Európába lépjen.
A kormányfô rámutatott: már ez is elegendô ok lehetne arra, hogy a Szent Koronát "magunkkal vigyük az új évezredbe, hogy ne múzeumi kegytárgyat, hanem a mindenkori magyar állam élô szimbólumát, a nemzeti egység kifejezôdését lássuk benne", de a ragaszkodásnak van más oka is.
Úgy fogalmazott: kenyér nélkül, fedél nélkül, meleg nélkül még ember az ember, múltja, emlékei, meséi, hagyományai nélkül már biztosan nem az.
Orbán Viktor szólt arról, hogy bár az évszázadok során sok minden elveszett, a korona – a nemzeti függetlenség megtestesítôje – megmaradt. Kijelentette: egy nemzet emlékeit és hitét kell megölni ahhoz, hogy megszûnjön nemzet lenni.
– A közös emlékezet, a hagyomány nem ismer határokat – mondta a kormányfô, hozzátéve: Szent István koronája a határon túl élô magyarok jussa is, mert a "nemzet nemzet marad, bárhol is húzzák meg az országhatárokat".
Emlékeztetett arra, hogy a Kárpát-medencében Szent István elôtt is éltek magyarok. Ahhoz, hogy Európába érjünk, egy korona kellett, amit a keresztény egyház feje küldött Istvánnak, hogy általa felkent királlyá tegye, aki nemzetet és hazát teremt.
Orbán Viktor elmondta: 1000 év harminchat emberöltô, harminchatszor ismétlôdô sora az emberi akarásnak, sorsnak, szenvedésnek, beteljesedésnek, félelemnek, vágynak és szeretetnek.
– Mostantól ezer év áll mögöttünk – folytatta a miniszterelnök, megjegyezve: minden nép, akit nem sodort el az idô, ôrzi magában saját eredetét.
Kitért arra is, hogy bár ezer év jobbára a birodalomalkotó, több tízmilliós népeknek adatik meg, a magyar államiságot ennyi idôn át sikerült megôrizni, és ennyi esztendôn át sikerült megmaradni más népek szorításában.
Így folytatta: új korszak kezdôdik a magyarok történelmében. Az ezredforduló távlatokat nyit, horizontot rajzol, a jövô alakulását pedig úgy lehet a legkönnyebben megjósolni, ha megpróbáljuk magunk megalkotni.
– Magunkkal hoztuk a múltunkat és visszük is tovább: ez adjon nekünk erôt – fogalmazotta kormányfô, aki "mindannyiunknak, határon innen és túl" boldog és békés új évet, erôt, kitartást, megértô társat, derûs családot, jó szomszédot és hasznot hozó munkát kívánt, majd megnyitotta a magyar millennium évét.
"Véglegesen véget ért az a rettenetes félelem, amely egy ezredéven át ôrölt bennünket, hogy elveszíthetjük függetlenségünket, nemzeti egységünket, hitünket, kulturális önazonosságunkat" – hangsúlyozta újévi üzenetében Emil Constantinescu államfô.
Az elnök "a biztonságnak ezt az érzését az évszázad- és évezredvég nagy nyereségének" nevezve rámutatott, hogy Románia "különösen nehéz évet és vajúdó évtizedet zárt". A románok egyszersmind olyan, "sokszor tragikus évszázad és egy olyan évezred végére értek, amelyben azonos nyelvû és törvényû néppé, majd modern nemzetté, állammá és civilizációvá" váltak.
Az óesztendôre visszatekintve Constantinescu értékelése szerint Románia "a negatív és pozitív eseményekben " gazdag "ritkán látott évet élt át", amikor a bányászjárások súlyos veszélybe sodorták a belsô stabilitást és az állami intézményeket, a koszovói háború pedig nemzetbiztonságát fenyegette. A lejjel kapcsolatos spekulációk a nemzeti valuta összeomlásához vezethettek volna, a külföldi adósság legnagyobb részletének visszafizetése csôdbe sodorhatta volna az országot, a belpolitikai élet zaklatottsága pedig megszakíthatta volna az ország kapcsolatait a külvilággal – mondta.
De mindezeket a veszélyeket elkerülve Románia számottevô eredményeket ért el a belsô törvényhozásban és külpolitikai téren – hangoztatta az elnök.
– A harmadik évezred már nem talál bennünket a kontinens és a világ nagy tendenciáitól elszigetelve. Az EU-hoz való csatlakozási tárgyalások és a NATO-pertnerség révén úton vagyunk afelé, hogy tényleges részeseivé legyünk olyan szuverén és virágzó államok uniójának, amelyek biztonságát senki és semmi sem kérdôjelezi meg – mondta újévi üzenetében Emil Constantinescu, aki külön is kiemelte az óesztendei események közül II. János Pál pápa romániai látogatását, amelyet "a nagy keresztény megbékélés elsô lépésének" nevezett.
Békét kívánt az egész emberiségnek az új évezredre II. János Pál, aki ezt az óhaját az új esztendôt köszöntô százezrek elôtt juttatta kifejezésre pontban éjfélkor a Római Szent Péter téren, s ugyanerrôl beszélt szombati Úrangyala imádságban, illetve a Santa Maria Maggiore bazilika szent kapujának megnyitása után.
Amikor éjfélt ütött az óra, a szentatya megjelent dolgozószobájának ablakában, s onnan áldotta meg a rock-koncerttel, tûzijátékkal és más "világi" vigaszságokkal ünneplô tömeget. "Az új év küszöbét átlépve szeretnék bekopogtatni házaitok ajtaján, és mindenkinek egyenként kifejezni jókívánságaimat" – mondta a katolikus egyházfô, "békében gazdag", derûs és boldog újévet kívánva nemcsak a keresztény hívôknek, hanem a Föld minden lakosának.
Január 3. és 7. között Emil Constantinescu elnök látogatást tesz Izrealbe, zsidó kollégája, Eze Weizman meghívására, és résztvesz a Betllehem 2000. pánortodox ünnepségeken.
Látogatása jeruzsálemi szakaszán az államfô találkozik Ezer Weizman elnökkel, Ehud Olmert jeruzsálemi polgármesterrel és Ehud Barak kormányfôvel, a Tahal Group és a Solel Boneh cégek reprezentánsaival, vlaamint az üzleti körök más képviselôivel. Találkozik továbbá I. Diodoros jeruzsálemi ortodox pátriárkával, Brtlehemben pedig Yasser Arafattal, a palesztin hatóság elnökével folytat megbeszéléseket.
Constantinescu elnok részt vesz továbbá a Szentföldön szervezett pánortodox találkozó különbözô rendezvényein.
Az elnököt kísérô hivatásos küldöttségben részt vesznek, más hivatalosságok mellett, Victor Babiuc államvédelmi, Radu Berceanu ipari- és kereskedelmi, valamint Andrei Marga tanügyi tárcavezetôk is.
Elutazását megelôzôen az államfô úgy nyilatkozott az Otopeni-reptéren: az izraeli látogatás országunk és a zsidó állam közötti, ez utóbbi megalakításától, több mint 50 éve szüntelenül folyó bárbeszéd folytatását jelzi. Pontosítása szerint útja politikai, gazdasági, tudományos és kulturális "koordinátákra" fog helyezkedni, különös hangsúllyal a gazdasági vetületekre.
Magyarország a határokon átnyúló gazdasági zónák kialakítását, valamint a tagállamok közötti intenzív informatikai, környezetvédelmi és ifjúsági együttmûködést szorgalmazza a Közép- európai Kezdeményezésben (KEK) – erôsítették meg külügyi források az MTI információját.
A 16 országot tömörítô szervezet soros elnöki tisztét 2000-ben Magyarország tölti be.
A magyar elnökség céljairól Orbán Viktor miniszterelnök elôször a KEK tavaly novemberi, prágai csúcstalálkozója után beszélt.
Várható, hogy a magyar elnökség a jugoszláviai demokratizálási folyamat, a szerbiai demokratikus ellenzék erôsítése érdekében is fellép majd. A tagországok a legutóbbi csúcstalálkozón leszögezték: készek részt venni Koszovó újjáépítésében.
A Közép-európai Kezdeményezés tagországainak miniszterelnökei 1999 novemberében két évre szóló akcióprogramot fogadtak el, amelyben a kisebbségi jogok védelmének fontosságát is hangsúlyozták. Eddig 11 tagállam írta alá a KEK kisebbségvédelmi megállapodását.
A KEK elôdjének tekinthetô Alpok-Duna Unió 1989 novemberében Budapesten tartotta elsô – külügyminiszteri szintû – ülését, amelyen Ausztria, Jugoszlávia, Magyarország és Olaszország képviselôi vettek részt.
Az együttmûködési forma 1990-ben – Csehszlovákia csatlakozásával - a Pentagonale nevet vette fel, egy évvel késôbb, Lengyelország belépésével pedig Hexagonálévá változott. A regionális tömörülést 1992 óta hívják Közép-európai Kezdeményezésnek.
Az alapító Jugoszlávia tagságát 1992-ben felfüggesztették, azóta Bosznia-Hercegovina, Szlovénia, Horvátország, Csehország és Szlovákia (a megszûnt Csehszlovákia helyett), Macedónia, Albánia, Fehéroroszország, Bulgária, Románia, Ukrajna, s legutóbb, 1996-ban Moldova is a KEK tagja lett. A magyar elnökség idején, 2000-ben várhatóan nem bôvül újabb taggal a KEK.
Az elsô miniszterelnöki szintû csúcstalálkozót 1990-ben Velencében tartották, a kormányfôk azóta évente egyszer tanácskoznak.
A KEK létrehozásakor a kelet-nyugati együttmûködés ügyét kívánta szolgálni. 1997-ben a brüsszeli bizottság jelezte: kész finanszírozni a KEK egyes programjait.
A szervezet tagországai több területet érintô közös projektekben vesznek részt, s ezt a tevékenységet 12 munkacsoport fogja össze.
A 16 KEK-állam többek között a környezetvédelem, a kis- és középvállalkozások támogatása, a tudomány és kutatás, a telekommunikáció, az oktatás, a kultúra, a statisztika és a turizmus terén mûködtet közös projekteket, amelyeket jórészt a tagországok büdzséjébôl, valamint az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), illetve a Világbank közremûködésével finanszíroznak.
A közös projektek közé tartozik például a Pozsony, Bécs és Budapest közötti autóutak modernizálása, valamint a Veronát Münchenen át Prágával összekötô vasúti kapcsolat kiépítése.
A Közép-európai Kezdeményezés 2000. évi csúcstalálkozóját november 24-25- én tartják Budapesten, ezzel párhuzamosan gazdasági fórumot is rendeznek a magyar fôvárosban az eurorégiók gazdasági aspektusairól.
A tagállamok külügyminiszterei június 23-24-én Szegeden üléseznek majd.
A magyar millennium megnyitásaként ünnepi szentmisét tartott a Magyar Katolikus Püspöki Kar Paskai László bíboros vezetésével, a Szent Jobb ereklye jelenlétében szombaton a budapesti Szent István- bazilikában.
Az ünnepi eseményen feleségével együtt részt vett Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Áder János, az Országgyûlés elnöke, megjelentek továbbá a kormányzat, a diplomáciai testület és a parlament képviselôi.
Seregély István egri érsek, a püspöki kar elnöke beszédében kiemelte: ezer évvel ezelôtt dönteni kellett a magyar nép sorsáról és jövôjérôl. István király szilárd alapot keresett és ezt Krisztusban találta meg.
Az érsek hangsúlyozta, hogy az út, amelyen István király elindult, az ezer esztendô során az emberi történelemben kitörölhetetlen utat jelentett.
A püspöki kar elnöke a harmadik évezred küszöbén a keresztény szellemiség megôrzésére szólított fel, és leszögezte: azért, amit az István király által megteremtett alapokra építettünk, nem kell szégyenkeznünk.
Az érsek Isten áldását kérte mindazokra, akik ma vállalják a magyar nép vezetését.
Paskai László bíboros, prímás, esztergom- budapesti érsek elmondta a Szent Istvánról elnevezett litániát, majd a püspöki kar tagjai fejet hajtottak az ereklye elôtt.
A szentmise befejezésekor Szabó Géza kanonok, a bazilika plébánosa ünnepélyesen elhelyezte a Szent Jobbot annak leendô új helyén, Benczúr Gyula Szent Istvánt ábrázoló festménye elôtt.
A Szent Jobb egyelôre csak a szentmise alkalmából került át az új tárlóba. Hamarosan hosszabb idôre itt helyezik el, hogy a zarándokok egészen a millennium bezárásáig, 2001. augusztus 20-áig itt tiszteleghessenek elôtte.
A magyar keresztény államiság millenniuma összefonódik a pápa által meghirdetett szent év idôszakával, amely 1999. december 24-én kezdôdött, és azt a katolikus világegyház 2001. január 6-án zárja.
A Magyar Katolikus Püspöki Kar január 1-jére körlevelet bocsátott ki, amelyet az év elsô napján hirdettek ki a magyarországi katolikus templomokban.
Elnöki állásfoglalás Jelcin lemondásáról
Jelcin elnök döntô mértékben hozzájárult Oroszországban a demokrácia fejlôdéséhez, valamint a nemzetközi stabilitáshoz és a békéhez, s ezzel nagy hatást gyakorolt a mai világ alakulására – hangsúlyozta Emil Constantinescu elnöke.
A román államfô a moszkvai hatalomváltással kapcsolatban kiadott nyilatkozatában rámutatott: Borisz Jelcinnek, az Orosz Föderáció elnökének visszavonulása és az orosz államfôi teendôk Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnökre való átruházása biztosítja az elnöki hatalom folytonosságát Oroszországban a márciusi választásokig.
Végül Emil Constantinescu annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy Oroszországban és a világon folytatódnak azok a folyamatok, amelyekhez Jelcin döntô mértékben hozzájárult, s Románia és az Orosz Föderáció kapcsolatai "továbbra is felfelé ívelnek, s tovább fejlôdnek mindkét ország és nép érdekében".
Az orosz hatalomváltással kapcsolatos hivatalos román álláspont hét órával az esemény moszkvai bejelentését követôen született meg. Az eseményt követô elsô órákban Rasvan Popescu elnöki szóvivô még azt közölte az MTI bukaresti irodájával, hogy a román államfôi hivatal "általában nem szokta kommentálni az ilyen természetû eseményeket", s hogy "a hivatalos román álláspontot majd a külügyminisztérium fogalmazza meg".
Clinton – Putyin telefonbeszélgetés
Bill Clinton amerikai elnök bízik abban, hogy kedvezôen alakulnak az amerikai-orosz kapcsolatok. Az elnök Vlagyimir Putyin orosz ügyvezetô elnökkel szombaton folytatott tízperces telefonbeszélgetésben fejtette ezt ki – tudatta Joe Lockhart fehér házi szóvivô.
A csecsenföldi háború és a kétoldalú viszony volt a fô téma a beszélgetésben, amelyben a véleménykülönbségek – különösen az oroszok csecsenföldi támadásával kapcsolatban – egyértelmûen felszínre kerültek – ismertette a szóvivô szavait a Reuters.
Clinton és Putyin elôször beszélt azóta, hogy Borisz Jelcin orosz elnök pénteken lemondásával lepte meg a világot és átruházta a hatalmat a kormányfôre, akit korábban többször kiszemelt utódjaként említett.
"Az elnök (Clinton) azt mondta: Jelcin elôzô napi nyilatkozatát hallva, úgy gondolja, hogy a kezdet nem rossz és az bátorítóan hangzik a demokrácia oroszországi jövôjét illetôen" – mondta a szóvivô. Clinton megerôsítette, hogy együtt kíván mûködni az ügyvezetô orosz elnökkel a szilárd kétoldalú viszony kialakítása érdekében.
Lockhart megemlítette, hogy a két vezetô korábban két alkalommal találkozott már egymással, igaz csak rövid idôre. Egy újabb személyes találkozóról most nem esett szó.
Elkezdôdött az új év és megkezdôdtek a hétköznapok is; örömmel nyugtázzuk, hogy mûködik a telefonunk, van villanyáram, fûtés és a gázszolgáltatásban sincs fennakadás. Minden intézmény a maga módján felkészült a dátumváltásból adódó problémák kezelésére.
Egyesek minden elôzetes tesztelés ellenére sem voltak nyugodtak, hogy zökkenômentes lesz az átállás.
A Conelnél például három hónapot áldoztak a tesztelésre és felkészülésre, de Dénes József gazdasági igazgató szerint biztosra senki sem mehet. Mindenesetre nem volt gond és remélik, továbbra sem lesz. A gázszolgáltatók egy egész éves terv alapján foglalkoztatták saját számítógépes szakembereiket. Ezek után aztán ki-ki nyugodtan ünnepelhetett.
Nem volt miért készültségben legyen az Azomures informatikus-csapata, hiszen tudatában voltak annak, hogy a legoptimálisabb gépekkel vannak felszerelve. Tavaly vásárolt számítógépparkjával az Energomur is kedvezô helyzetben volt, így az informatikusainak csak annyi dolga volt, hogy a néhány korábbi gépet megfelelôképpen módosítsa. Ezt a munkát a cég rendszermérnöke másfél hónap alatt elvégezte.
Talán a legkomolyabb elôkészületeket a telefontársaság végezte. Egy éve elkezdett programjának keretében régebbi gépeket cseréltek le újakra, és minden egyes központot egy nemzetközi céggel ellenôriztettek stb. A novemberi elôzetes kísérletek után már hivatalos iratuk is volt arról: gépeik mûködni fognak 2000-ben is, ám mindezek ellenére készültségben voltak a megye minden telefonközpontjában, akár szolgálatban levô szakemberekkel, akár otthon ünneplô, de azonnal elérhetô munkatársakkal. Az esetleges tôlük független problémák elkerülése végett felkészültek arra is, hogy egy hétig saját energiaforrásról mûködtessék a teljes telefonhálózatot.
A bankok is felkészültek, így nem volt gond a beruházási-, kereskedelmi, mezôgazdasági bankoknál, a takarékpénztárnál. Mind már idejében megtették a szükséges intézkedéseket, csak néhányuknál volt készenlétben személyzet az esetleges felmerülô gondok elhárítására.
A radnóti hôerômû zavartalanul mûködik, igaz a legfontosabb pontjai nem számítógép- vezérlésûek. Mindenesetre az elmúlt évben feljavították a régebbi gépeket, az újak pedig 2000 év kompatibilisek.
Továbbra is mûködnek a gépek az adóhivatalban, így az elmaradt adókat könyörtelenül behajtják, reménykedni nem érdemes.
Eddigi jelzések szerint sehol sem okoztak bajt a számítógépek, de elképzelhetô, hogy a régebbi és kellôképpen nem módosított változatok még megmakacsolhatják magukat. Megyénk legfontosabb egységei azonban idejében felkészültek és zavartalanul folyik tovább az élet az új évben, sôt 3000-ig ha le is állnak a számítógépek, nem ez lesz az ok.
egyik folyóiratunkban Schmidt Mária Holokausztok a XX. században címû tanulmányát. A jeles magyar történész, aki mellesleg miniszterelnöki fôtanácsadó, számadatokkal bizonyítja, hogy a borzalmakban bôvelkedô huszadik század során "a kommunista berendezkedésû országokban éveken, sôt évtizedeken keresztül tömeggyilkosságok folytak". Nem egy esetben népirtás is történt. Csak pár példát említ, de ezek mindennél beszédesebbek. Íme: a Szovjetunióban húszmillió, Kínában hatvanöt millió, Észak-Koreában és Kambodzsában két- kétmillió, Afganisztánban másfél millió, Kelet-Európában egymillió áldozata volt a rendszernek, vagyis összesen százmillió ember vesztette életét. Összehasonlításul megjegyzi Schmidt Mária: a hitleri diktatúra áldozatainak száma huszonöt millió. És idézi a tekintélyes francia akadémikus, Alain Besancon megállapítását, miszerint: "(...) még mindig közbotrányt lehet provokálni azzal, ha a kommunizmus által elkövetett bûnökrôl szólunk, és még nagyobb botrányt akkor, ha azt állítjuk, hogy a kommunizmus és a nácizmus nemcsak az elkövetett bûncselekmények nagyságrendje szempontjából, hanem természetüknél fogva is összemérhetôk".
A "közbotrány" Schmidt Mária tanulmányának nyomában is rögvest felütötte a fejét: bizonyos posztkommunista körökben szélsôjobboldalinak titulálták a szerzôt, s a hivatalából való eltávolítást követelték. Holott csak a tényeket mutatta fel. Csupán arra figyelmeztette olvasóit, a leköszönô évezred emberét, hogy ideje volna végre elfogulatlanul, harag és részrehajlás nélkül szembenézni mindazzal, ami megtörtént – megtörténhetett – az elmúlt idôkben. A mesterségesen elôidézett éhínségek, lágerek, deportálások, gulágok, koncepciós perek, terrorcselekmények áldozataira emlékeztetett, a meggyilkolt milliókra – arra, ami Ukrajnában és a Jeges-tenger melletti fogolytáborokban, Auschwitzban és Dachauban, a Duna- deltában és Mosonmagyaróváron ártatlanok pusztulását, szenvedéseit – a humánum végletes meggyalázását – jelentette. Történelemhamisító manipuláció lenne ezekrôl a holokausztokról – mindenikrôl – nem nyilvánvaló hasonlóságuk tudatában értekezni. Elhallgatni azt, hogy míg az egyik – a nácizmus – az "alsóbbrendû fajúakat", például a zsidókat és a cigányokat akarta kiirtani a föld színérôl, addig a másik – a bolsevizmus – az "osztályellenségtôl" kívánta megszabadítani az emberiséget. Különbözô, de végsô fokon azonos célt szolgáló módszerekkel...
Átléptünk a huszonegyedik századba, ám még korántsem szabadultunk meg a fájdalmas emlékektôl. Ami természetes. Mert sokszorosan igaz: "Akié a múlt, azé a jövendô."
Miénk a közelmúlt minden rettenete is. Isonzó és a Don-kanyar, Földvár és a Csatorna halottai egyaránt meggondolkoztató visszapillantásra, kegyeletes fôhajtásra késztetnek síron túli néma jelenlétükkel.
Olvastam egyebet is ezekben a tûnôdésre indító ezred végi napokban. Például egy krónikás jegyzetíró ama vélekedését, hogy immáron legfôbb ideje lenne vizsgálat tárgyává tenni (s félreseperni az útból) a "megmaradás és összetartozás mítoszát". Honi magyar nyelvû napilapban honi magyarokhoz intézte szavait a szerzô.
De miért látja ezt oly sürgetônek? Azért, mert: "A megmaradás és összetartás mítosza elkerülhetetlenül stigmatizálja a kivándorlás elemi emberi jogával élôket és a hôsiesség (marha)bélyegét süti a maradóra."
Tán nem szükséges személyazonossági igazolvánnyal igazolnom, hogy jómagam is javíthatatlan, megrögzött "maradó" vagyok, s ugyanilyen helyzetben van még közel kétmillió magyar ebben az országban. Akik szintén elemi jogukhoz ragaszkodva próbálnak élni – szülôföldjükön megélni – mindenfajta "hôsiesség"tôl mentes természetességgel, pusztán annak okán, hogy így rendelte a sors (amit végzetnek is nevezhetünk – nem minden alap nélkül.) Ám lám csak: van egy "mítosz" – a megmaradásé és összetartozásé –, ami "(marha)bélyeget" süt homlokunkra, mindazokéra, akik itt, Erdély földjén szeretnénk élni ezután is, gyermekeinket, unokáinkat anyanyelvünk szép szavaival (újságoldalakon is) tisztességre, hagyományaink, nemzeti kultúránk, értékeink megbecsülésére oktatva. Vagyis: vagyunk, akik ezt a megbélyegzô mítoszt éltetjük. Olykor éppenséggel költôket – egy Dsidát, egy Reményiket – idézve. Ahelyett, hogy vándorbotot vennénk a kezünkbe...
Különös, furcsa, megkeserítô karácsonyi- újévi üzenet volt ez Erdélyben, a búcsúzó évezred küszöbén. Mikoris nem csupán a múltunk igaz arculatának redôzetébe próbálunk beletekinteni, de jelenünk háza táján is a továbbélés (igen: a megmaradás) reményét tápláló tiszta beszéddel, biztató szóval illik köszönteni a jövendôt.
2000 januárját írjuk, s ránk köszöntöttek az új év elsô hétköznapjai a szokásos drágulásokkal, változásokkal, amelyek, bár fennen hangoztatják, korántsem az egyszerû állampolgár érezhetô javát szolgálják. Ez az év, legyen egy új évrezred elsô vagy a régi utolsó éve, a tavalyinál valószínûleg kicsit nehezebb lesz, s az állítólagos valamikori jobbulást lassan már nem gyôzzük kivárni. Egyébként csak a kezünk fog kicsit botladozni, amíg a 2000 leírásához hozzászokunk, amiképpen nagyobb számjegyekkel mérik majd a fizetnivalóinkat is. A nehézségek mellett azonban valószínû, mindenki számára tartogat örömöket, beteljesüléseket is ez az szép kerek számjeggyel jelzett év, élményeket, amelyekre érdemes várni, s amelyekért érdemes ébren tartani napról napra a reményt, ami szerencsére még mindig ingyen adatik az embernek.
S hogy milyen volt az az éjszaka, amelyen 1999-bôl 2000-be fordult az idô, azt mondhatjuk, hogy a többség számára érdekes, különleges, felejthetetlen, akik pedig végezték, mint máskor a dolguk, vagy az igazak álmát aludták, esetleg a betegágyon vártak a gyógyulásra, azoknak olyan volt, mint a többi hideg téli éjszaka, hisz csak mi, emberek találtuk fel, hogy számokkal mérjük az idôt, s belebonyolódjunk ezek misztikájába, miközben a természet a maga megszokott módján végzi a dolgát.
Marosvásárhely színházkedvelô közönsége zsúfolásig töltötte meg a Nemzeti Színház termét, ahol a színészek a kabaré születésének évtizedeibe kalauzolták vissza a nézôket. Kovács Levente rendezô valamint Ari Nagy Barbara dramaturg válogatásában vidám jeleneteket és nosztalgiaslágerket láthattak, hallhattak a nézôk, s közben el lehetett tûnôdni azon, hogy honnan hova "fejlôdött" ez a század a mindennapi megélhetést, férfi és nô viszonyát, valamint a színházat illetôen. Aki hát elsôsorban nosztalgiázni akart, az megtehette, s közben még nevethetett is, ha volt rá kedve, hangulata. A közönség pedig kényelmesen elért a polgármesteri hivatal által meghirdetett utcabálra vagy haza, ha szerettei körében akart az elmaradhatatlan pezsgôvel koccintani.
A polgármesteri hivatal és a helyi tanács által meghirdetett rendezvény, és egyáltalán az a szándék, hogy a város lakói közösségben érjék meg ezt a rendkívüli évfordulót, sok ezer embert vonzott a Gyôzelem téren épített színpad köré, ahol éjfél közeledtével már mozdulni is alig lehetett. Fôleg fiatalok, de a közép- és az idôsebb korosztályok tagjai, magányosok és társaságok is ott tolongtak a tömegben, s a fôtér a petárdák zajától volt hangos. Akik dobták, gyújtogatták, eregették, azok féktelen jókedvüket, avagy megbotránkoztatási szándékukat fejezték ki ezzel, akinek elégett a fél arcán a bôr, vagy a lába elôtt robbant, azok a fenébe kívánták az egészet. De, ha megnéztük a televíziós beszámolókat, mindenütt petárdák szálltak a magasba, így ünnepelt a világ lakossága. Ötletes volt a Gyôzelem téren felállított söröshordó, amelybôl a rendezvény fô szponzora, a Bere Mures által készített sört csapolták. Sokan tolongtak a fôtéri Kádár- faház elôtt is, ahol forralt bort és kürtôs kalácsot lehetett kapni.
S ahogy kicsi nagy, idôs és fiatal belevegyült a tömegbe, amely ritmikusan mozgott a színpadról elhangzó zenére, ahol a Mikulás-ruhás lányok, a Prezent együttes tagjai ropták a táncot , s a Makos, a B Style együttesek és Harry Corradini szolgáltatta a zenét, s Pancu Liviu valamint Kozsik József színmûvészek románul és magyarul szóltak a közönséghez, el kell ismernünk, hogy a hivatal elérte a célját, s Marosvásárhely lakóinak zöme együtt ünnepelte a 2000. év beköszöntét.
És odafigyeltek a polgármesteri köszöntôre is, amelyben Fodor Imre, Orbán Dezsô és Crisan Eugen alpolgármesterek, valamint a hivatal titkárának társaságában értékelte az elmúlt évet, s vetítette elôre a jövôt, megköszönte az együttlétet és kifejezte örömét, hogy együtt ünnepel a város lakossága, akiktôl türelmet, megértést, segítséget kért, hogy 2000-ben a Marosvásárhely javát szolgáló elképzelések megvalósuljanak.
Késôbb, ahogy a lányok befejezték a táncot, a visszaszámlálás következett, pezsgôsüvegek durrantak, majd a Bolgárok terérôl kilôtt tûzvirágok jelezték, hogy 2000-be léptünk. Az évfordulót követôen mozdult meg a tömeg, s a társaságok, a téren ünneplôk egy része viszonylag fegyelmezetten hazaindult. A késôbbi órákra, amikor az As XX, a Tornado, a Paparazzi, a The Cool Project, valamint a Parlament együttesek zenéltek, fôleg a fiatalabb közönség maradt, félig égett petárdák, és egész vagy törött pezsgôsüvegek között, amelyekkel megtelt az aszfalt. De, mindezek ellenére különleges, érdekes volt a közös újévköszöntô, amire még nem volt példa a város jelenkori történetében, és azt bizonyította, hogy így, együtt is lehet ünnepelni.
A tolongáson, a petárdákon kívül az éjszakai utcabál kellemetlenségeit a fôtér, a Gyôzelem tér, valamint a környezô utcák lakói szenvedték el, akik közül sem tévét nézni, sem pihenni nem tudtak a hangos zene miatt.
Az éjfél után hazatérô csoportok egy része veszélyt jelentett a gépkocsik számára is, hisz fiatalok álltak a kocsik elé vagy dobtak petárdát a kerekek alá.
Egy óra körül javában állt a tánc a Nemzeti Színházban rendezett ünnepségen, ahol – bár több részvevôre számítottak – a szervezô Viola Gábor színmûvész szerint százan töltötték az új évre virradó éjszakát. Az elôcsarnokban szervezett batyus szilveszteri mulatságon valóban többen is elfértek volna, de, ahogy a szervezôk érezték, sokan azok közül, akik a kabarén jelen voltak, a viszonylag alacsony részvételi díjat sem tudták kifizetni. A tartalmas megnyitóbeszédet Györffy András mondta, s egy órakor a Himnusz és a Szózat elhangzása után kezdôdött az igazi mulatság, amelyhez a mindenki által értékelt jó zenét a színház zenekara és a meghívott énekesek szolgáltatták. A résztvevôk szerint végre civilizáltan és jól kitáncolhatták magukat, hisz a függönyökkel körbevett elôtérben nem kellett tolongani, másokat kerülni. A tombola is természetesen a színház barátainak kedvezett, hisz bemutató elôadásokra szóló jegyek, a jövô évadra szóló bérlet volt a nyeremény. A fôdíj nyertese pedig mindezeket együtt kapta.
Telt ház volt a marosvásárhelyi Continental vendéglôben, ahol mind a négy teremben megszervezték az óévbúcsúztatót. A fehér teremben ugyanaz az orvostársaság mulatott, amely évek óta törzsvendég, a többi helyiségben vásárhelyiek és külföldiek – német, angol, olasz és magyarországi vendégek – töltötték láthatóan jó hangulatban, kellemes körülmények között az éjszakát. A nagy teremben a CONEL zenekara játszott, s a Liviu Rebreanu Társulat két színésze szórakoztatta a közönséget. A menü gazdag volt és különleges – tudtuk meg Curtifan Iuliu egységfelelôstôl. Füstölt lazac, fekete ikra, friss bábolnai libamáj, holland mártással körített süllô, gesztenyepürével töltött pulyka, spékelt karaj brüsszeli káposztával, szaftos kolbász, füstölt sonka tormamártással, gazdag sajtválaszték, gesztenyepürés fagylalttorta, gyümölcstálak, jó minôségû borok, pezsgô, hogy csak néhány ételféleséget említsünk a gazdag kínálatból. Kellemes, kedves, jó társaság – mondotta az egységvezetô.
A tombolára nyolc csomagot készítettek négymillió lej értékben, a fônyeremény a hagymányokhoz híven egy élô malac, Johnny volt, amelyet illetôen egy marosvásárhelyi közgazdásznak váltak be a számításai. S hogy azok se szomorkodjanak, akik nem nyertek, minden távozó vendég ajándékcsomagot kapott, jegyzetfüzettel, naptárral egy szép talpas pohárral, amelyre a 2000-es évszámot írták. Az egységfelelôs pedig, aki 33 személy munkáját hangolta egybe sziveszterkor, elmondta még, hogy a szakmában töltött 40 év alatt mindössze három alkalommal búcsúztatta családja körében az óévet. De véleménye szerint megéri, mivel a szilveszteri mulatságok mindig is jó jövedelmet "hoznak a házhoz".
Mivel az elmúlt év utolsó idôszakában különbözô, a színház belsô életével kapcsolatos megnyilatkozások láttak napvilágot, furcsa hiresztelések kaptak lábra kiûzetésekrôl és súlyos nemzedéki ellentétekrôl, szeretnénk, ha e megjegyzés kíséretében közölnék a társulat által szervezett szilveszteri mulatság alkalmából elhangzott újévi köszöntô szövegét. E sorok a társulat fiatal tagjainak kezdeményezésére s az általuk igényelt szellemben születtek. A köszöntôt az ô felkérésükre, a bennük foglaltakkal és az azokat életre hívó szándékkal legteljesebb egyetértésben egyik idôsebb vezetô színész – Györffy András – olvasta fel, mintegy szimbolikus gesztussal egyesítve a társulat különbözô rétegeiben munkáló elvárásokat. A köszöntô, a közösen elénekelt Himnusz és volt tanárnô-kolléga és néhány fiatal színész által közösen elôadott Szózat által sugárzott szellemiség és erkölcsiség jellemzi igazából a Tompa Miklós társulatot, s ezt ezúton szeretnénk a minket nagy szeretettel figyelô – és az új év alkalmával lelkesen ünneplô – közönség tudomására hozni, a nekik szóló jókívánságokkal egyetemben.
A Mi lesz holnap címû kabaré alkotóközössége
Most tehát eljött a pillanat, amikor ôsidôk óta boldog új évet szokás kívánni. Ezzel körülbelül le is tudjuk a jövôre vonatkozó kötelezettségeinket, s az újévköszöntô éjszaka mámorának kialvása után többnyire minden marad a régiben. Most évszázadvég, sôt évezredvég van, bár ezt sokan vitatják. Kétségtelen, hogy ma éjszakától az 1-es helyett 2-est írunk, s az ilyen természetû változások csak ezerévenként fordulhatnak elô. Tehát a pillanat kivételes. Mégis, a jövôre vonatkozó jókívánságokat fontolgatva gondoljunk egy pillanatig a múltra. Bizonyára ismeritek a rendkívül ideges ausztrál bennszülött esetét, kit az borított ki, hogy vett egy vadiúj bumerángot, és nem tudta eldobni a régit. Errôl lenne szó, barátaim. Hiába kívánunk egymásnak és magunknak bármi jót az új esztendôben, ha a régi évek bumerángként ütnek vissza ránk minden nyomorukkal és nyavalyájukkal együtt. Legalább egy ilyen rituális értelmû évszámváltáskor gondoljunk arra is, mit kellene magunkban változtatni ahhoz, hogy a következô év valamivel jobb legyen. Máson,másokon ugyanis nagyon nehéz, majdnem lehetetlen változtatni. Mindenki csak önmagáért vállalhat felelôsséget, önmaga hatáskörében végezhet el változtatásokat. Hogy ez sok vagy kevés, nehéz eldönteni, de mindenképpen egy lehetôség, sôt az egyetlen lehetôség. Az emberi társadalom berendezkedése még sokáig nem teszi lehetôvé, hogy az emberiség nagy, közös gondjai megoldódjanak. Az az idô is elmúlt, amikor azt hitették el velünk, hogy az egyes ember erôfeszítései a többiekével összeadva automatikusan mindent megoldanak, csak bölcs irányítás kell hozzá. Mit tehetünk akkor? Azt, ami valóban minden ember hatalmában áll: elvégezni legjobb tudásunk szerint a dolgunkat úgy, hogy ne bántsunk másokat, figyeljünk egymásra, mert a körülöttünk élôk éppen olyan érzô emberek, mint mi, s csak a szeretet, a megértés, a tapintat, a másság jogának tiszteletben tartása és a szabadon érvényesíthetô sajátosság méltósága teremthet valóban emberi viszonyokat. A színház világában ez különösen fontos, mert testünkkel, vérünkkel, lelkünkkel, idegeinkkel tétremenôen veszünk részt a nagy közös játékban, s ez sokkal több belsô sérülést is okoz, mint amennyi más területeken fordul elô. Ezért csak egyet kérhetek tôletek és magamtól: tegyük elviselhetôbbé egymás és önmagunk számára közvetlen világunkat, közös életterünket, a színházat, mert ezt biztosan meg tudjuk tenni, ez nem függ senkitôl, csak tôlünk. A többi: hogy mennyi lesz a fizetés, mibôl lesz a díszlet, mikor lesz a földrengés és az ökológiai vagy a nukleáris katasztrófa, nem rajtunk múlik. De ha egyszer azt szeretnénk, hogy a boldog új évet címzetû kívánságból valami meg is valósulhasson, akkor dobjuk ki saját kis életeinkbôl a múltnak azokat a bumerángjait, melyek csak arra jók, hogy nagyon idegesek legyünk miattuk. Emberek vagyunk, s emberek élnek körülöttünk, akiket tisztelni, szeretni és megérteni kellene, mint ahogy minden embernek arra is kellene törekednie, hogy ôt is tiszteljék, szeressék, megértsék. Talán ez a bumeráng elüthetné az útból a régit, s akkor a következô évezred vége felé szebb lenne az élet. Ehhez az elsô lépést mi is megtehetnénk a következô évben, melyet valóban boldogabbnak szeretnék tudni mindannyiunk érdekében. Tegyünk róla, hogy így legyen!
Boldog új évet!
Éjfél elôtt pár perccel petárdazaj, csillagszóródobálás és vad üvöltözés közepette kondult meg a marosvásárhelyi cserealji református templom harangja. Csak azok a Tudor negyedbeliek merészkedtek ki a síkos, sötét utcákra, akik csendesen, meghitt hangulatban kívánták búcsúztatni az óévet és köszönteni az új esztendôt.
Miközben a fôtéren javában folyt az utcabál, a vigalom, a pezsgôzés, s tûzijáték gyönyörködtette a szemet, addig a cserealji templom elôtt összesereglett, Isten felé forduló emberek elôtt elhangzott az év elsô igéje, amelyet Ötvös József lelkipásztor a Zsoltárok könyvébôl választott. A 90. Zsoltár az örökkévaló Isten és a mulandó ember viszonyáról szól: "Uram, te voltál hajlékunk nemzedékrôl nemzedékre. Mielôtt hegyek születtek, mielôtt a föld és a világ létrejött, öröktôl fogva mindörökké vagy te, ó Isten!
A halandót visszatéríted a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza, emberek! Mert ezer esztendô annyi a szemedben, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, mint egy ôrváltásnyi idô éjjel. Elragadod ôket, olyanok lesznek, mint reggelre az álom, mint a növekvô fû: reggelre virágzik és növekszik, estére megfonnyad és elszárad...úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendô, vagy ha több, nyolcvan esztendô, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltûnik, mintha repülnének....
Örvendeztess meg bennünket annyi napon át, ahányon át megaláztál, annyi éven át, ahányon rossz sorsunk volt!...Kezünk munkáját tedd maradandóvá, Kezünk munkáját tedd maradandóvá!" - hangzott el a 90. Zsoltár.
S hogy a gyülekezet ne csak "igével éljen", felszabadult hangulatban felszolgálták a szokásos újévi fánkot.
Szilveszter éjszakáján 0.10 órakor a marosvásárhelyi régi szülészeten a 23 éves megyeszékhelyi Radu Beatrix egészséges fiúgyermeknek adott életet. A 2650 grammos kisfiú neve Catalin Andrei. Mint tegnap édesanyja elmondta, elsô gyerekét csupán január 10-re várta, de a kisfiú "sietett". Az édesapa az új év elsô órájában már meglátogatta családját. Vasárnap délelôtt édesanya és gyereke jól érezték magukat.
Ugyanott, Maior Maria és Alissa Hamid ügyeletes orvosok segítségével 2.30 órakor a 17 éves Viola Ilona egészséges, 2800 grammos kislánynak adott életet. A fent említett éjszakán a régi szülészeten hat csecsemô született.
A marosvásárhelyi megyei kórházban levô szülészeten az elsô kisgyerek 3.12 órakor jött a világra. A 26 éves Stoica Mioara 3650 grammos kisfiút szült. Tudor Mihai és édesanyja egészségesek. A kórházban január elsején reggelig négy csecsemô született.
A segesvári szülészeten a 24 éves helybéli Pipei Tabita 3000 grammos kisfiút szült. Ügyeletes orvosnô Dali Maria volt. Szászrégenben dr. Scovarza Marin szülészorvos segítségével két fiú született. Az elsôt 340 órakor a 21 éves marosoroszfalui Suciu Felicia hozta világra. Dicsôszentmártonban a 31-rôl elsejére virradó éjszaka nem született senki.
A bevetésre készen álló tûzoltó- és mentôautók elé mintegy 40 kiskatona sorakozott fel. Modern szövegre átírt kolindákkal üdvözölték feletteseiket az óév utolsó napján a katona- illetve népviseletbe öltözött fiúk. Szilveszter volt számukra és a szolgálatos tisztek számára is, még akkor is, ha tudták, hogy bármelyik pillanatban megszólalhat a riasztó, s indulniuk kell tüzet oltani, életet menteni.
– Eddig nem telt el szilveszter úgy, hogy segítségünket ne kérték volna a megye lakói – mutatott rá óévbúcsúztató beszédében Micu Liviu ezredes, a Horea tûzoltócsoport parancsnoka. Kiemelte, hogy sikeres évet zártak, a tûzoltók mind a 240 bevetés alkalmával megállták helyüket. Tôle tudtuk meg, hogy az egységben szolgálatukat teljesítô sorkatonák közül harmincan reggelig kaptak kimenôt. A szilveszert az alakulatnál töltô társaik viszont a karácsonyi ünnepeken lehettek szeretteik körében. Az újévre virradó éjszakát az alakulatnál töltô katonák számára ünnepi programot állítottak össze. A klub asztalairól nem hiányoztak a krumplipürével, virslivel, bécsi szelettel megrakott tányérok, az üdítô, s a szolgálatban nem lévô sorkatonák számára az üveg sör. A kolindáló sorkatonákat édességcsomagokkal jutalmazta a tûzoltóautóból kiszálló Mikulás. "Kissé sovány a piros ruhás, szerény a zacskó tartalma, akárcsak a belügyminisztérium költségvetése" – jegyezte meg a parancsnok.
A szolgálatot teljesítô tisztek elôrejelzése, miszerint az óév nem végzôdik, a 2000-es év pedig nem kezdôdik tûz nélkül, beteljesedett. 1999. december 31-én délután fél 3-kor a segesvári tûzoltócsoportot hívták, mivel a helybeli December 1. úton levô metángáz- aknából kiszivárgó gáz tüzet fogott. Az új év elsô napján három alkalommal kérték a tûzoltók segítségét a megye területén. 18 perccel az évváltást követôen csörrent meg a diszpécser segélykérô telefonja. A kisszentlászlói B. Dénes gazdaságában levô istálló és szénatároló tetôzete égett le 170 négyzetméter felületen, s 4,5 tonna széna hamuvá vált. A tüzet egy elhajított petárda okozta. Január elsején 3.03 órakor a vásárhelyi tûzoltócsoport szállt ki Maroskeresztúrra, ahol a villamos vezetékek rövidzárlata miatt meggyúlt és teljes egészében elégett a G. László tulajdonát képezô Opel Kadett személyautó. A tûzoltók felhívják a sofôrök figyelmét, szereljék fel jármûveiket tûzoltókészülékkel, amellyel megmenthetik javaikat. Ugyanaznap 19.22 órakor Segesváron gyúlt meg a város délnyugati részét földgázzal ellátó fôvezeték. A helyszíni vizsgálatok szerint gázszivárgás volt, ezt lobbantotta lángra egy csillagszóró. Annak ellenére, hogy a tûzoltók értesítették a Distrigaz szakembereit, minél elôbb orvosolják a meghibásodást, január 2-án másodjára is meggyúlt a vezetékbôl kiszivárgó gáz. Anyagi kár és személyi sérülés nem történt. Vasárnap kora este a sármási T. Emil tulajdonát képezô szénakazal fogott tüzet egy elhajított cigarettától. Elégett 5 tonna széna.
Harminckét polgárôr teljesített szolgálatot a megyeközpontban szilveszter éjszakáján. Nagy részük a fôtéri mulatság zökkenômentes lefolyását ügyelte fel, de járôröket vezényeltek a város nagyobb negyedeibe is. Marosvásárhelyen nem történt kirívó incidens, a polgárôrségre sem kísértek senkit bírságolás vagy jegyzôkönyv készítése céljából. Január 2- án érték tetten a segesvári polgárôrök azt a fiatalembert, aki egy helybeli üzletet tört fel. A betörôt átadták a rendôrségnek.
Cotoara Vasile, a megyei rendôrfelügyelôség parancsnoka elmondta, vasárnap két betörésre derült fény. Más helységben töltötték a szilvesztert a vásárhelyi Arany János utca egyik magánházának lakói. Vasárnap értek haza, s vették észre, hogy idôközben ismeretlen személyek kirámolták lakásukat. A küküllôdombói (Ádámos község) vegyesboltból édességeket vittek el az ünnepek alatt. Mindkét esetben folyik a rendôrségi kivizsgálás.
Vasárnap este tartóztatták le a Horea utcai gyilkosság elkövetôjét. A vásárhelyi illetôségû visszaesô bûnözô nevére a tegnap a Törvényszék Melletti Ügyészség állított ki elôzetes letartóztatási parancsot. Az ügyön öt rendôrtisztbôl álló operatív csoport dolgozott. A tett elkövetése után a férfi eltûnt a városból, vasárnap este jött haza, akkor kattant a csuklóján a bilincs.
– Az utóbbi tíz év legcsendesebb és nyugodtabb karácsonyát valamint szilveszterét jegyezhettük – nyilatkozta a parancsnok. Hozzátette: annak ellenére, hogy Szovátán ezrek búcsúztatták az óévet, egyetlen negatív esemény sem történt. Vasárnap éjféltôl hétfô reggel 6 óráig hosszú kocsisorok képzôdtek a Szováta és Balavásár közötti útszakaszon, közúti baleset mégsem volt.
Simon Gavril, a megyei rendôrség közlekedési osztályának vezetôje tájékoztatott, az ünnepek alatt Marosvásárhelyen öt koccanás történt. Három gépkocsivezetô nem a síkos útviszonyoknak megfelelô sebességgel vezette jármûvét, ezért történt a könnyebb kimenetelû baleset, egy alkalommal szabálytalan elôzésrôl volt szó, és ugyancsak egy esetben a tiltott helyen átkelô gyalogost gázolta el egy gépkocsi. A figyelmetlen gyalogos könnyebb sérüléseket szenvedett. Dicsôszentmártonban és Szovátán egy-egy koccanás történt, mindkettô a csúszos útviszonyok miatt. Marosludason, Radnóton és Segeváron nem jegyeztek baleseteket.
Január elsején 0.00 órától tegnap reggelig 80 esetben kérték a vásárhelyi rohammentôszolgálat segítségét. Tíz alkalommal alkoholmérgezéssel kezelték a szilveszter éjszakáján túl sok szeszes italt fogyasztott, zömükben 17 éves fiatalokat. Kihûléssel két személyt szállítottak az elsôsegélynyújtó helyre. A fent említett idôszakban heten váltak agresszió áldozatává, ketten közlekedési balesetben könnyebben megsérültek. Nyolcan követtek el öngyilkossági kísérletet, valamennyien gyógyszer-túladagolással próbáltak véget vetni életüknek.
Hatvanegy személy jelentkezett a megyei kórház betegelosztójánál a december 31. és január 2. közötti idôszakban. Nagy részük esés okozta sérülést szenvedett, de részesítettek elsôsegélyben virózisban, illetve tüdôgyulladásban megbetegedett felnôtteket is. Több – 28 és 40 év közötti – személy fordult hozzájuk hascsikarásra panaszkodva, amelyet a szilveszter éjszakáján elfogyasztott nagy mennyiségû étel váltott ki. Az ügyeletes orvos véleménye szerint az ünnep alatt kevesebben betegedtek meg kólikában, mint a tavaly.
A vásárhelyi szemészeti klinikán öt olyan esetet jegyeztek, amikor a szilveszter éjszakáján robbant petárda sebesítette meg a figyelmetlen használókat. Négyük sérülése könnyebb, egy 11 éves fiú kórházi kezelésre szorult. A diagnózis: a bal szem zúzódása, retinaödéma.
A szilveszteri ünneplés alatt a közmûvek, azaz a villamos-, gáz-, víz- és távhôvezetékek, berendezések miatt nem sokat fôtt a feje a marosvásárhelyieknek, több fogyasztót is érintô, nagyobb méretû üzemzavarok sehol nem keletkeztek.
A gázszolgáltatók hibaelhárítóinak a hétvégén 21 üzemzavart kellett összesen elhárítaniuk. A hibák mindegyike magánfogyasztóknál fordult elô. A legtöbb esetben az alacsony nyomás miatt kérték a lakók a közbelépést, ezt a jelenséget rendszerint a hideg miatt meghibásodott nyomásszabályozók idézték elô, de néhány esetben az eldugult gázégôk miatt is a hibaelhárítók segítségére szorultak.
Naponta nyolc-tíz magánfogyasztó kérte a hétvégén az Aquaserv hibaelhárítóinak segítségét a lakásokban bekövetkezô csôrepedések, vagy csatornaelzáródások javítására, megszüntetésére. A hibák száma nem tér el a sokéves átlagtól, és szerencsére nagyobb, többeket érintô üzemzavarok nem fordultak elô.
Az átlagosnál többen fordultak az Energomur hibaelhárítóihoz azzal a panasszal, hogy a meleg víz hômérséklete elmaradt az elvárhatótól, ráadásul a nyomása is gyengébb volt a megszokottnál. A lapunknak nyilatkozó diszpécser szerint ezeket a panaszokat az idézte elô, hogy az ünnepnapok alatt a fogyasztás sokkal magasabb az átlagnál, és a megnôtt igényeket az elavult hôközpontok és hálózatok képtelenek maradéktalanul kielégíteni. A mûszakiak közbelépését igénylô meghibásodások száma kevés volt, három nap alatt öt panaszt, vagyis négy, lakáson belüli kisebb csôrepedést, és egy tömbház alagsorában megrepedt vezetéket kellett kijavítani. Tíz alkalommal a hôközpontokban bekövetkezett hibákat kellett orvosolni, de ezek egyike sem volt annyira súlyos, hogy az adott központokból ellátott fogyasztóknak érezhetô kellemetlenséget okozhatott volna.
Január elsején a távolsági autóbuszok nem közlekedtek. A marosvásárhelyi buszállomáson a diszpécserszolgálat ügyeletese errôl tájékoztatta az utazni óhajtókat, akik az év elsô napján gépkocsival, vonattal vagy a magánautóbuszokkal közlekedhettek. Január másodikán a megyeszékhelyi autóbuszállomás ügyeletes diszpécserétôl megtudtuk, hogy vasárnap a gépjármûveknek ünnepi menetrend szerint kellett volna közlekedniük. Csakhogy az alacsony hômérséklet s az egynapos "pihenô" miatt pár autóbusz ideiglenesen használhatatlanná vált, így a délelôttiek közül a segesvári és kolozsvári járat nem indult. Ugyanakkor Medgyesrôl, Kolozsvárról nem jöttek a menetrend szerinti járatok, s folyamatosan érkeztek a bejelentések, hogy más megyékbôl is késnek vagy kimaradnak az autóbuszok. Kérdésünkre az ügyeletes elmondta, hogy a vasárnapi járatokra kevés személy váltott jegyet, s a megyeszékhelyre érkezô buszokon is kevesen utaztak; példaként említhetô, hogy a Csíkszeredából jövô személyszállító jármû üresen érkezett meg Marosvásárhelyre.
A helyi közszállítás szombaton és vasárnap közlekedô félszáz autóbusza kevésnek bizonyult a marosvásárhelyi utazóközönség számára. Mind szombaton, mind vasárnap bô félórákat álltak az utazni kívánók a város különbözô buszmegállóiban. Az élelmesebbek felgyurakodtak a nagy idôközönként közlekedô maxi-taxikra, míg az idôsebbek, kisgyerekesek türelmesen várták a jéghideg jármûveket.
Both Gyula, a Családosok és Nagycsaládosok Országos Egyesületének ügyvezetôsége nevében nyílt levelet juttatott el a szerkesztôségbe, amelyben elmarasztalja a jelenlegi hatalom családpolitikáját és egy sor javaslatot tesz a választott és kinevezett köztisztségviselôknek a helyzet javítására.
Tisztelt parlamenti képviselôk, szenátorok, kormánytagok!
Tíz év alatt megpróbáltuk a családdal járó nehézségeket, problémákat, a családok életfeltételeit felmérni és tanulmányozni az úgynevezett demokráciában.
Sajnos, a nap mint nap felszínre kerülô gondok, a gazdasági, egészségügyi és szociális terhek egyáltalán nem megnyugtatóak, hanem inkább elkeseredésre adnak okot.
Az ország "vezetôsége", a parlament, a kormány ahelyett, hogy helyes családpolitikát folytatott volna, s megadta volna a lehetôséget a minimális anyagi feltételek megteremtéséhez, következetesen megnyomorítja a családot. Így elbátortalanították a családot a gyermekvállalástól. Az elmúlt tíz évben a demográfiai mutatók katasztrofálisan alakultak. Erdélyben az elhalálozások száma 2,6 százalékkal magasabb, mint a születések száma. Kevesen alapítanak nagy családot, mert a családok gazdasági helyzete nem teszi lehetôvé a több gyerek vállalását.
Ha a jelenlegi hatalom családmegsemmisítô politikáját nem cseréli fel családvédô politikával, akkor a harmadik évezredet a nemzet megsemmisítô évezredének könyvelheti el az utókor. S ha a rohamosan hanyatló gazdasággal járó magas munkanélküliséget is számításba vesszük, akkor magyarázatot kapunk arra, miért vándorolnak el fôleg a fiatalok és a fiatal családok. Igaz, külföldön sem hull a manna az égbôl, de a tisztességes munkát megfizetik, s így megélhetésük biztosított. Sajnos, a politikai pártok, amelyek a választások elôtt felvállalták a család jogvédelmét, annak képviseletét, semmit sem tettek, csupán propagandacélra használták fel ezeket a szólamokat. Most, hogy megkezdôdött a visszaszámlálás ideje, legalább az utolsó száz méteren járuljanak hozzá olyan törvények meghozatalához, amelyek a család érdekeit szolgálják.
A Családosok és Nagycsaládosok Országos Egyesületének ügyvezetôsége felkéri a hatalmon levô pártok vezetôit, elemezzék újra a választásokkor tett ígéreteket, hogy megakadályozzák a család anyagi és erkölcsi hanyatlását.
A családok érdekében javasoljuk:
1. Teremtsenek a családfenntartók és fiatalok számára munkahelyet és megélhetési lehetôséget.
2. A nemkormányzati szervek, az egészségügy vállalja fel azt a felvilágosító munkát, amely az abortuszok csökkentéséhez vezet.
3. Biztosítsák azt a minimális anyagi feltételt, amely minden gyerek iskoláztatásához szükséges.
4. Biztosítsák az eltartásra szoruló személyek megélhetését.
5. A kormány támogassa anyagilag a történelmi egyházakat, a nemkormányzati szervezeteket, amelyek felvállalják az ifjúság életre való felkészítését.
6. A jó erkölcsi nevelés érdekében az írott és elektronikus sajtó ne közöljön obszcén írásokat és képsorokat.
7. A többgyerekes családok tagjai számára a közszállításban 50 százalékos kedvezményt nyújtsanak.
8. A nagycsaládosok számára tegyék lehetôvé a termelôi áron való vásárlást.
9. A családot érintô törvények alkotásánál vegyék figyelembe a családdal, gyerekjogvédelemmel foglalkozó nemkormányzati szervezetek, alapítványok véleményét is.
Véleményünk szerint ez lenne az igazi családpolitikai program, amely hozzájárulna a családok jólétéhez.
Az ügyvezetôség
Ilyenkor, esztendôvégen a jóhiszemû adófizetô azon is elgondolkodik, hogy az új esztendô mennyivel rövidíti meg a zsebét ilyen vagy amolyan kiadások formájában. És ha ugyanez a tisztes adófizetô egyben autótulajdonos is, akkor jól tudja, hogy a következô esztendô elsô napjától kezdve lejár négykerekûjének a kötelezô felelôsség-biztosítása. Ez pedig adott esetben komoly gondot jelenthet, hiszen a "kötelezô" hiánya miatt még a rendôr is megbírságolhat, arról már nem is szólva, hogy, mint tudott, ez a biztosítási forma, miként a neve is jelzi, a másnak okozott károk megtérítésére köttetik. Vagyis, ha adott esetben más hibájából rongálódik az autóm, akkor a "kötelezô"-nek köszönhetôen a közlekedôtárs biztosítója kárpótol.
Ez a biztosítási forma, szintén a neve jelzi, kötelezô. A kormánynak kell eldöntenie, mennyit is fizet a jármûtulajdonos, hogy adott esetben a felelôssége anyagi oldalát átvállalja helyette a biztosító. Ez így mûködik sok esztendeje, és amúgy rendben is volna a dolog. Csakhogy idén éppen december elején durrant ki egy kormányválság. Ezt itt fölösleges részletezni, de amíg rendes kerékvágásba nem zökkentek a dolgok odafent Bukarestben, még a kormánypalota kiskutyájának fiziológiai szükségletei is fontosabbak voltak annál, hogy több millió gépjármû január elsejétôl kötelezô felelôsségbiztosítás nélkül maradhat.
Kedden este aztán a mélyen tisztelt kormánytagok végre eldöntötték, mennyi is lesz a biztosítás. Vagyis december 28-án. Tegnap már meg is lehetett kötni a kötelezôt. Csakhogy ez nem a megkötés pillanatától lép érvénybe, hanem két nappal késôbb, hogy a biztosítók elkerüljék az ügyfelek esetleges visszaéléseit. Tehát, aki tegnap vagy ma nem kötötte meg a biztosítást, január elsô napján magára vethet.
Látszólag nem nagy probléma, de tegyük úgy fel a kérdést, mi történik akkor, ha az új esztendô elsô napján egy borgôzös polgártárs töri össze autónkat? Ha nincs meg a kötelezô biztosítása, fel sem mérik a kárt, nemhogy megtérítené a biztosító. Marad a polgári peres eljárás, vagyis jó balkáni módra akár évekig koptathatjuk a tárgyalótermek padlóját, amíg rendezôdik a dolog. És a magántulajdonú személygépkocsik sorsa még csak az érem egyik oldala, hiszen vannak olyan cégek, ahol több száz jármûvet tartanak forgalomban, és ezeknél az alkalmazott gépkocsivezetô nyakába szakad adott esetben a baj.
A kérdés csak annyi lenne, mikor érünk már el odáig, hogy az állam is figyeljen a polgáraira? Ugyanis a kérdés tisztességes megoldásához nem kellett törvényt hozni, csak egyszerû kormányhatározatot, amit az átmeneti kabinet is el tudott volna dönteni. Semmi ördôngösség nem volt benne, tulajdonképpen csak a tavalyi díjak mértékével kellett az infláció után loholni. Kész.
Pedig valljam be, már kezdtem volna egész jól érezni magam a bôrömben. Már hogyne, amikor egyik biztosító a másikat pipálja le jobbnál jobb ajánlatokkal, mármint ha náluk biztosítom magam. Nyerhetnék finom nyugati járgányt, kedvezményeket, miegymást. Ez szeremcse kérdése, a lényeg, hogy a biztosító bezzeg érti, mi fán terem az ügyfél, és tudja, hogy azt nem árt megbecsülni, sôt. A kormány meg nem átallja a jámbor, törvénytisztelô balfácánt végtelen sorokba kényszeríteni az év utolsó két- három napjára a biztosítók kapujában.
Persze, más lehetôségek is vannak. Megkerülheted a törvényt, vagyis nem fizetsz, vagy pedig nem közlekedsz, amíg nincs érvényes biztosításod. Ez már a hatalmasokat nem zavarja. A balkáni bizonyítvány pedig úgy állítódik ki, hogy ilyen "fogásokkal" Állam bácsi szinte rákényszerít, hogy megkerüld a törvényt, arról már nem is szólva, hogy ha hinni lehet a híreszteléseknek, az új év elsô napjaiban még a rendôrök is elnézik a kötelezô hiányát. Vigasznak sovány, viccnek rossz, keserû poénnak még megteszi...
Bár a hétvégén az idôjárásfelelôs nem bocsátott komolyabb havazást tájainkra, ennek ellenére kisebb gondok adódtak a közlekedésben az ünnepnapokon.
Szerkesztôségünkbe érkezett jelzések szerint az óév utolsó napján a reggeli órákban nehezen lehetett közlekedni az E60-as nemzetközi út Marosvásárhely - Segesvár közti szakaszán. Az illetékes útkarbantartó vállalat diszpécserszolgálata szerint az utászok az említett szakaszt ugyan még hajnalban leszórták sóval vegyített homokkal, de az alacsony hômérséklet miatt a megszokottnál több idôbe telt, míg a jég olvadni kezdett, ezért fordulhattak elô a panaszok. Az utászok vélekedése alapján minden útszakasz állandóan járható volt, a forgalom sehol nem akadt el. Ebben azért az idônek is volt némi szerepe, ugyanis az ország több megyéjében gondokat okozott a havazás az utóbbi napokban. A távolsági utasszállítók autóbuszai, szintén az óév utolsó napján, nehézkesen közlekedtek az emelkedôs útszakaszokon, fôleg Mezôbánd térségében. Ennek ellenére a járatok menetrendjét csak kisebb késések zavarták meg – tudtuk meg a tegnap szolgálatos diszpécsertôl. A megyei utakat karbantartó vállalattól származó információink szerint minden útvonal járható volt a megyében, és az illetékesekhez panaszok nem érkeztek az utak állapotával kapcsolatosan.
Marosvásárhelyen a hétvégén csak a város fôbb útvonalait takarították az utászok, és ezeken probléma nélkül lehetett is közlekedni. Mint már említettük, a Citadin Rt. a megyeközpont úthálózatának csak a lényegesebb szakaszait takarítja állandóan, más utcákban, vagy mellékutakon csak akkor lépnek közbe, ha ezt az ott lakók külön kérik. A vállalatnál tegnap megtudtuk, hogy az utak állapotára vonatkozó panaszokkal az érdekelteknek a polgármesteri hivatalt kell felkeresniük, amely a maga során utasítja a vállalatot az adott útvonal megtakarítására. Tegnap az ottlakók bejelentései nyomán az Avram Iancu, a Viseului, a Bujorului és a Moldovei utcákat szórták le az utászok.
Románia déli és keleti részén a közúti és a vasúti forgalmat megbénította a hétvégi sûrû hóesés – közölte szombaton este a közlekedési illetve a vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium. Ialomita és Calarasi megyékben a legtöbb közutat és vasútvonalat járhatatlanná tette a hó. Több tucat település elektromos áram nélkül maradt. Buzau, Braila és Tulcea megyékben több száz településen nem volt áram, és a telefonvonalak sem mûködtek. Brassó térségére 40 centiméter hó hullott - írta az AFP. Constanta és Mangalia kikötôjében szünetelt a forgalom a Fekete-tengeren tomboló vihar miatt.
A Fekete-tengeren elsüllyedt egy teherhajó
Vasárnap elsüllyedt egy teherszállító hajó a Fekete-tengeren. Az ukrán Mikolajiv és a grúziai Poti kikötôje között kambodzsai zászló alatt hajózó, Tiksi nevû ukrán teherszállító a rossz idôjárási körülmények miatt elsüllyedt. A rendkívüli helyzetek orosz minisztériuma azonnal a helyszínre küldött egy helikoptert, amely orosz felségvizeken két mentôcsónakra bukkant, tizenegy emberrel a fedélzetükön.
Tömeges karambolok Németországban
Két tömeges karambol történt vasárnap a sûrû ködben a németországi A 7-es autópályán a Fulda ás Würzburg közötti szakaszon. A dpa hírügynökség két halálos áldozatról tud. Hetvenen megsérültek, húszan közülük súlyosan. Az anyagi kár több millió márkára rúg. A rendôrség szerint nagy szerepet játszott a szerencsétlenségben a gyorshajtás is, az a tény, hogy egyes gépkocsivezetôk nem a látási viszonyoknak megfelelô sebességgel hajtottak, és a követési távolságot sem tartották be. Az elsô összeütközés-sorozat a Würzburg felé tartó forgalom oldalán történt, Rhön pihenôhely térségében; húsz gépkocsi rohant egymásba. Néhány perccel késôbb az ellenkezô irányú forgalom oldalán hatvan további gépkocsi ütközött egymásnak, mert a vezetôk emezt az elsô tömegkarambolt nézték, ahelyett, hogy minden figyelmüket a vezetésre összpontosították volna a rossz látási viszonyok között.
Az elmúlt hét gyilkos viharai következtében Franciaország-szerte még vasárnap is félmillió háztartásban volt áramhiány; a halálos áldozatok ismert száma elérte a 88-at. Hivatalos közlés szerint a viharok további két áldozatát találták meg, egy fiatal házaspár: rájuk szakadt házuk teteje a Párizstól délre fekvô Orleans-ban, a tetôt a leomló kémény rongálta meg. A francia állami áramszolgáltató cég, az EDF elnöke elmondta, hogy az áramellátás helyreállítása különös nehézségekkel jár a vidéki körzetekben, a javítási munkák a tervezettnél sokkal lassabban haladnak.
15 ezer látogató a budapesti Országházban
Mintegy 15 ezer ember tekintette meg szombaton este és vasárnap délelôtt a Parlamentben a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket – tájékoztatta az Országgyûlés sajtóirodájának vezetôje az MTI-t vasárnap este. Altorjai Anita elmondta, hogy a nagy érdeklôdésre való tekintettel, az érdeklôdôk vasárnap is megnézhették a magyar államiság rekvizitumait. Az Országház az eredetileg kitûzött déli 12 óránál így is késôbb, 14 órakor zárta be kapuit. Hétfôtôl újra a szokásos rend szerint, reggel nyolc és délután hat óra között fogadták a látogatókat a Parlamentben. Az érdeklôdôknek az Országgyûlés idegenforgalmi irodájánál kell jelentkezniük, és az elôre bejelentett csoportokkal együtt tekinthetik meg a Szent Koronát és a koronázási jelvényeket.
Emlékünnepség Kiskôrösön és Kiskunfélegyházán
Az 1823. szilveszter éjszakáján született költô, Petôfi Sándor szellemi hagyatékát, forradalmiságát, életútját felidézve köszöntötték a kétezres éveket az új esztendô elsô órájában Kiskôrösön és Kiskunfélegyházán. Petôfi Sándor szülôvárosában, Kiskôrösön szilveszter estén a mûvelôdési házban rendezett emlékünnepség után hajnali fél egykor a szülôház elôtti téren gyûltek össze a város polgárai és vendégei. Kiskunfélegyházán, ahol szintén a város szülöttének tekintik Petôfi Sándort ugyancsak az év elsô órájában idézték fel a poéta alakját: születésének 177. évfordulója alkalmából megkoszorúzták Petôfi Sándor szobrot.
Verdi-fesztivál a Magyar Állami Operaházban
Hazai és nemzetközi sztárok részvételével rendeznek Verdi-fesztivált január 4. és 16. között Budapesten, a Magyar Állami Operaházban. Az európai operatörténet egyik legnagyobb mesterének szentelt programsorozat a Traviata elôadásával kezdôdik. Az Aida január 6- án kerül színre az Ybl-palotában. Az Álarcosbál Riccardóját Daniel Munoz énekli. Az Otello 9-én színesíti a rendezvényt. A címszerepét Kristján Johannsson szólaltja meg. Desdemonaként Tokody Ilona, Jagóként Sherrill Milnes, Cassióként Antonio Marceno lép színpadra.
Eltûntek a dél-afganisztáni sivatagban azok a géprablók, akik elôzôleg nyolc napig a hatalmukban tartottak egy indiai repülôgépet, 155 utasával együtt – közölte szombaton az afganisztáni tálib kormány egy illetékese. A szóvivô csak annyit mondott, hogy az öt terrorista elhagyta az országot. Az AP hírügynökség szerint a repülôgép- eltérítôk valószínûleg a szomszédos Pakisztánba mentek, mivel ez a legközelebbi ország, s ide könnyen elérhettek az alatt a 10 óra alatt, amennyit a tálib vezetés a túszdráma lezárulta után adott nekik Afganisztán elhagyására. A terroristák több jármûvel távoztak a kandahari repülôtérrôl, azzal a három kasmíri muzulmán szélsôsé