|
LII. évfolyam 48. (14404) |
2000. február 28., hétfô |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Korábbi híradások úgy harangozták be, hogy Ion Iliescu amolyan díszvendégként vesz részt szombaton a Vatra Româneascã tízéves évfordulóján. Idõközben megneszelhette, hogy ez a Vatra még mindig az a Vatra, s messze elkerülte az ünnepséget. Egyes hírek szerint ki sem mozdult Bukarestbõl. Az is meglehet azonban, hogy hírét vette, nem õ lesz a fõszereplõ, hanem C. V. Tudor, akivel – most éppen – nem ajánlatos mutatkoznia az újabb országlásra készülõ párt vezetõjének. De hogy a kecske is jól lakjon, s a káposzta is megmaradjon, üzenetet azért küldött – minden szavazat számít! –, amelyet Ioan Togãnel megyei elnök tolmácsolt.
Tíz évvel ezelõtt, a Vatra Româneascã megalakulásáról szóló tudósításunkban azt írtuk, hogy ha Ceauºescu kikelne a sírjából, boldogan a másik oldalára fordulhatna, mert az a gyûlölet, elfogult nacionalizmus, amit sokakba beleoltott, halála után is tovább él. Nos, a szombati tízéves megemlékezõ sem múlta alul a tíz évvel korábbit. Corneliu Vadim Tudor, a Nagy- Románia Párt elnöke csak azért utazott több mint hat órát, hogy felolvashassa nagy gonddal komponált írását a többnyire vidékrõl tömegesen behozott, eléggé emelkedett hangulatban levõ sokaság elõtt.
A marosvásárhelyi sportcsarnokban mintegy 3000-en vagy valamivel többen gyûltek össze. A kellõ hangolással fülsiketítõ ricsajt csaptak: fütyültek, ordítozták, hogy meghalnak, de a Vatráat és Erdélyt megvédik (nem tudni kitõl sz. m.), zászlókat lobogtattak, egyszóval a maguk módján "ünnepeltek". Mintha az elmúlt tíz év nem is lett volna, s még mindig a szabadjára engedett indulatok korát élnénk. Mellesleg, az egész megnyilvánulást akár az állítólag a széplélekért, a nemzeti kultúráért küzdõ Vatra csõdjének is tekinthetjük. Ha dr. Opriºcan Zeno mindössze ennyit tudott elérni – siralmas! Meglehet, 1990-ben az effajta megnyilvánulás "természetes" volt, ma azonban minden józan gondolkodású ember csak elszégyellheti magát miatta. S azok még inkább, akik ma is csak arra képesek, hogy a legrosszabb indulatokat korbácsolják fel.
Mint már említettük, az est "fénypontja" Corneliu Vadim Tudor volt. Egyrészt késve érkezett, hogy aztán a megfelelõ tamtammal, nagy integetések és füttykoncert kíséretében, kellõ feltûnést keltve bevonulhasson. Jól idõzített bevonulás volt, mert megszakította a Görgény völgyébõl elszármazott, ma pedig a Vatra díszpódiumán páváskodó szakszervezeti vezetõ, Pavel Todoran beszédét, aki, miután a nagy pártvezér bevonult, kénytelen volt könyörögni, hallgassák meg, bár két mondat erejéig. Ennek pedig a lényege röviden az volt, hogy az európai integráció veszélyezteti a nemzeti érdekeket.
Vadim, miután "testvéri szeretettel" üdvözölte az egybegyûlteket, emlékeztette a tömeget az 1989. decemberi eseményekre, amikor Hargita és Kovászna megyében "egynéhány agyalágyult honvéd Szent Bertalan éjszakát rendezett", "levágta a románok fejét, döglött patkányt dugott a szájukba" ésatöbbi. E bevezetõ után jelenette ki, hogy "szereti a magyarokat", ennek demonstrálására mutogatta Furó Gyulát, hogy íme, milyen jó hazafi, magyar létére vezetõ funkciót tölt be a Nagy-Románia Pártban. Furó pedig lelkesen hajlongott és integetett, tanújelét adva "hazafiságának".
Talán bebizonyítandó, hogy valóban "szereti a magyarokat", egyszercsak felkiáltott: elég volt, ez a románok hazája!, betelt a pohár!, s ehhez hasonlókat emlegetett, majd hosszan szónokolt a "történelem hiénáiról", akik "szubszidiaritást és autonómiát akarnak". A történelem kezdeteitõl naptárszerûen sorolta a dátumokat, s a magyarok úgymond románellenes cselekedeteit. Felemlegette Horthyt, a Bécsi döntést, a "magyar fasizmust", el egészen a cián-ügyig. Azzal tett koronát az egészre, hogy kijelentette: "a magyarok 1000 éve ciánnal mérgezik a románok lelkét". Ezért ki fizet kártérítést? – tette fel a szónoki kérdést. Szidta "Lenin múmiáját", azaz Markó Bélát, Frundát, Tõkést és a többi RMDSZ- vezetõt. Nem kímélte a kormányt és az államfõt sem. Azzal vádolta a kormányt, hogy csak azért harcol az európai integrációért, hogy "megkaparintsa az 5 milliárd dolláros segélyt". Ezért vetette be Babiucot is, hogy a koalícióból való kilépésre kényszerítse a Demokrata Pártot, hogy "kevesebb felé kelljen osztani a koncot". Emil Constantinescut felelõtlennek titulálta, mert nem jött el részt venni e nagy ünnepen, inkább a Contact rádió évfordulóján vesz részt, mert már "az agya sem úgy mûködik", ahogy kell.
Miután figyelmeztette, hogy hatalmas választási csalásra készül a hatalom, "megígérte" a lelkesen ordítozó, fütyülõ, hujjogó tömegnek, hogy majd, ha "elfoglalja következõ munkahelyét Cotroceni-ben", rendet csinál. S nem is akármilyent. Ugyanis "48 óra leforgása alatt megszünteti a maffiát, elkobozza a méltatlanul szerzett vagyonokat, megszünteti az RMDSZ-t és bevezeti a törvényesség diktatúráját". Végül arra figyelmeztetett, hogy "Erdély õrangyala", a Vatra Româneascã vigyázzon, hogy "kezdve Vásárhellyel, minden városba román polgármester kerüljön".
Ezek után már labdába sem rúghatott dr. Zeno Opriº, akinek a szavai elhalványultak a Vadim szövege mellett. A "siker" is ehhez volt mérhetõ. Azért elmondta mondandóját a "hungarista agresszióról", "az RMDSZ cinikus medúzapolitikájáról", a kormánykoalícióról, illetve az Erdélyt fenyegetõ veszélyrõl, de már csak egypár vérszegény tapsra tellett a korábban lelkesen tomboló közönségtõl. Ez szemmel láthatóan zavarta a Vatra elnökét, de mit tehetett, jó képet vágott, s lenyelte a békát.
Még Vadim érkezése elõtt vonult fel az ünnepség prezídiuma. A Vatra vezetõi mellett foglalt helyett Ioan Togãnel, a megyei tanács, illetve a PDSR megyei elnöke, aki Ion Iliescu visszafogott üzenetét tolmácsolta. Lazãr Lãdariu a már megszokott stílusban a PUNR, Cornel Chiorean pedig a Szocialista Munkapárt elnöke nevében szólt. Nem kis meglepetésre ott feszített Silviu Morariu, a Szövetség Romániáért Párt megyei elnöke is, az Amerikában levõ Teodor Meleºcanu levelével a zsebében. Rajtuk kívül nem volt ott sem a prefektus, sem a többi párt – lett légyen kormánypárt vagy ellenzéki, vagy akár parlamenten kívüli – vezetõ képviselõje sem.
A hitelesség kedvéért azt is el kell mondanunk, hogy nem kevesen voltak, akik C. V. T. szónoklata alatt hagyták el a sportcsarnokot, mondván, hogy "ez azért már túlzás", s szintén közülük valók voltak, akik szerint leitatták a vidékrõl behozott embereket, akiket mindenhová elvisznek, ahová Vadim megy, s azok voltak az ordítozók is.
Az "ünnepi beszédeket" követõen, a megemlékezés befejezéseként kultúrmûsor következett.
Szombaton ENSZ-szakértõk érkeztek Nagybányára, hogy a helyszínen állapítsák meg, mi okozhatta az Aurul bányatársaság derítõjének gátszakadását. A szakértõk felmérik a szennyezés okozta károkat és javaslatokat dolgoznak ki a ciánnal szennyezett területek rehabilitálására.
A 25 fõbõl álló nemzetközi szakértõi csoportot Frits Schlingemann, az ENSZ európai környezetvédelmi programirodájának (UNEP) igazgatója vezeti.
Schlingemann Nagybányán elmondta, hogy a csoportot a román, a magyar és a jugoszláv kormány kérésére állították fel.
– Megbeszéléseket folytatunk a három országban a helyi hatóságokkal, a nem kormányzati szervezetekkel. Saját mintákat veszünk és elvégezzük a szükséges méréseket. A szakértõk két munkacsoportban dolgoznak majd. Az egyik csoport az elkövetkezõ két napban az Aurul társaságot vizsgálja, a másik pedig a Szamos és Lápos folyón vesz mintákat, majd Magyarországon folytatja a vizek ellenõrzését – modta.
Az ENSZ szakértõk hétfõn kezdik meg a méréseket a Tisza magyarországi szakaszán.
Ismeretlen eredetû szennyezés történt a Kraszna folyón Szilágysomlyó térségében – közölte szombaton a vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium. A közlemény szerint a Szilágy megyei környezetvédelmi szakemberek a Zilah völgyében egyelõre nem azonosított vörös színû anyagot találtak a folyó vizében. A helyi illetékesek azonnal megkezdték a szennyezés forrásának felkutatását és a szennyezés mértékének megállapítását.
A Szilágy és Szatmár megyei hatóságok utasítására a környezõ tárolókból és csatornákból vizet engedtek a folyóba, hogy növeljék a vízhozamot. Az ismeretlen anyag sûrûsége csökkent, és így a folyónak már nincs vörös színe – hangsúlyozta a közlemény.
A román illetékesek szombat délelõtt értesítették a magyar vízügyi hatóságokat a szennyezésrõl. Arról biztosították a magyar felet, hogy semmilyen szennyezési veszély nincs magyar területen, mivel megtették a szükséges intézkedéseket.
(MTI) – A gregorián idõszámítás 400 év után, 2000. február 29-én egy napra találkozik a természet ritmusával, e napon esik egybe a négy-, a száz- és a négyszáz évenként korrigált emberi idõmérés a csillagászati naptárral. Amíg az emberiség nem találja meg a természet rendjéhez tökéletesen igazodó naptárt, addig a pontos idõt csak a maga alkotta rendszerben mérheti – vélik a tudós csillagászok.
A világ nagy részén ma használatos naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben alkotta meg a Julius Caesar-féle naptár megreformálásával. A korábbi Julianus naptár legnagyobb hibája azt volt, hogy 128 évenként egy napot tévedett, és hibás logikát követett a húsvét dátumának kiszámításakor is.
Az elveszett napok pótlására a történelemben egyedülálló módon, rendkívüli megoldásként 1582 februárjában kiadott bullájában a pápa elrendelte, hogy 1582. október 4- e, csütörtök után ne 5-ét, hanem 15-ét, pénteket írjanak.
Az idõszámítás reformjához tartozott az is, hogy ettõl kezdve négyévenként a február hónap 28 napjához egy újabb napot rendeltek. Erre azért volt szükség, mert a tavaszponttól tavaszpontig tartó Napjárás valójában 365 nap, 5 óra, 48 perc és 46 másodpercnek felel meg.
A közel negyednapos többletidõk négyévenként tesznek ki egy teljes napot, amelyet szökõnapként ismerünk.
A csillagászok nem akartak újra abba a hibába esni, mint Julius Caesar idejében, ezért a négyévenként túlszámolt körülbelül negyvennégy perc (négyszer 11 perc) korrigálására is figyeltek.
Az ennek alapján kidolgozott szabály tehát így szól: négyévenként kell szökõévet tartani, ez alól csak minden századik év kivétel, de mindez nem érvényes a négyszáz éves évfordulókra: akkor mindenképpen szökõévnek kell lennie.
Csillagászok ismerik még az úgynevezett háromezer-háromszázas szabályt is, amely ilyen idõközönként újabb nappal korrigálja idõszámításunkat, de ennek problémáját már a kései utókor tudósaira hagyják.
A négyszáz éves szabály szerint tehát 2000-ben szökõévet tartunk és ez azt jelenti, hogy február 29-ére, legalább egy pillanatra sikerült az emberi idõmércét végre a Naprendszer ritmusához igazítani.
Vasárnap reggel hat órakor Marosvásárhelyen a fõtér felõl a Szabadság utcán haladót a DD 04226 rendszámú Volkswagen Passatban, a Fehér megyei rendõrfelügyelõség jármûlopási szakosztályának munkatársai szenvedtek súlyos balesetet. A kormánykeréknél Ioan Neteº törzsõrmester foglalt helyet, mellette ült Ioan Plãcintã százados, a hátsó ülésen Virgil Silviu Biriº százados. A vasúti átjáró elõtt várakozó kocsisort elõzték meg, s a helyszíni vizsgálatok szerint a fék romlott el, így rohantak bele a leeresztett sorompóba, amely valósággal leszakította a jármû tetejét. Szerencsétlenségükre a kiskocsi az állomás felé tartó teherszállító vonat elé került, amely – annak ellenére, hogy meglehetõsen lassan haladt – mintegy tíz méteren vonszolta magával. A balesetben Plãcintã százados a helyszínen életét vesztette. A hátsó ülésen helyet foglaló utas könnyebben sérült, míg a gépkocsivezetõt a tegnap délután a kórház sebészeti osztályán belsõ vérzéssel mûtötték.
Szombaton a Petele és Körtvélyfája között történt súlyos baleset. A bihari rendszámú személygépkocsit kormányzó 32 éves Fehér megyei Periº Dumitru Lucian az útviszonyoknak nem megfelelõ sebesség miatt elvesztette uralmát a jármû fölött, amely frontálisan ütközött a szembõl szabályszerûen érkezõ személyautóval. A balesetben a "vétkes" kiskocsi sofõre a helyszínen életét vesztette, utasa, a 20 éves mezõbanyicai C. Ioan a kórházban hunyt el. A "vétlen" jármû vezetõjét súlyos sárülésekkel jutott kórházba.
Valamikor a besorozott legények "öltöztek föl", aztán a szocializmus felborította a rendet, a kiszámíthatatlan sorozási idô megzavarta a szokást, pedig régebben a bevonulók szervezték a mulatságot, a hívogató jellegû falujárásnak is ôk voltak a szereplôi. A szokás mégsem halt ki, a nagylegények helyét átvették a kamaszok, szombaton például harminckilencen "öltöztek fel", ami helyi rekord, hiszen számuk a legjobb farsangon sem haladta meg a harminckettôt. Az iskola udvarán gyülekeztek, aztán elôbb a régi falurészt, Rétfalvát járták be, azután mentek ki a fôútra. A "menet" sokkal színesebb, mint a Maros menti vagy a mezôségi falvakon, igazi tévés csemege, amint a székelyharisnyás Bekérôk haladnak az Ostorosokkal, ezek úgy csattogtatnak, hogy régi idôk vincellérjeinek is becsületére vált volna. Többnyire elôzetes megegyezés szerint fôképp a leányos házakhoz látogatnak el, az Ostorosok a védelmezôk, övék itt a legnagyob szerep, ôk nyitják ki a kaput, szól a muzsika, táncolnak a Szépek: a Piros bovér (a hatalom, a rossz), a Fehér bovér (a megélénkülés, a jó), a Huszár (a székely vitézség jelképe), természetesen ki-ki a "párjával", az Úrfi is a Kisasszonnyal (a kiváltság megtestesítôiként), és ott van a csapatban a két Lovas is (egyik fehér, másik piros), és nem maradhat el a "Kuldus" sem, az alamizsnagyûjtô, aki az adományt, szalonnát, kolbászt, oldalast, kitôl mi jön, eltarisznyálja. A kapu nyílik, a Bekérôk (nem viselnek álarcot) elmondják a rigmust, a szájtáti nép (az utcán is) kapkodna a Szépek után, de persze szétrebbentik az Ostorosok; a háziak süteménnyel, pohár itallal kínálják a farsangosokat, s ha már ilyen szíves a fogadtatás, meginvitálják a családot az estéli bálra: a gazda elôre megválthatja a jegyet. A házileány sem ússza meg, mert megforgatják a maskarák. Mindenikbôl kettô van, csak az ostorosok lehetnek "túlerôben". És mind legény, a lányok a háttérbôl szemlélik kedvenceik, netán választottjuk produkcióját. Egész nap tart a ceremónia, alkonyat tájban aztán szétszéled a processzió, otthon szépen kimosdanak, átöltöznek, készülôdnek estére. A kultúrház konyháján az adományokból finom vacsora lesz, sült a pityókához, a bort pedig abból a pénzbôl vásárolják, amit a belépôjegyekért adtak a gazdák. Így aztán minden teljes, kerek és egész; a fiatalság megszolgálta a bált, semmi sincsen ingyen, a székely ember rendet tart a szórakozásban is, a jól végzett munka örömével jelenik meg, szerepét levetkôzve Piros bovér, Fehér bovér, Piros huszár, Fehér huszár, Úrfi és Kisasszony, bekérôk és ostorosok, koldusok és fennforgók: ehet-ihat, táncolhat, mulathat reggelig mindenki, kedvére.
Szombaton délután az Életfa Baráti Társaság e havi meghívottja Killár Katalin színmûvésznõ-tanárnõ volt, aki a marosvásárhelyi Art Caféban A bennünk lakó játék címmel tartott elõadást. Az érkezõket kellemes zene fogadta, majd Kis Dénes rádióriporter, szervezõ köszöntötte õket. A meghívott egy mesét olvasott fel – bevallása szeint ez az elsõ felnõtteknek írt története –, ami a bensõnkben, ahogy õ nevezte, a pincénkben lakó lényekrõl szólt. A mesebeli lények, akik tulajdonképpen a mindannyiunkban megtalálható öröm, bánat, játék, harag, méreg, vidámság voltak, csak a színészek alakítása által mutatkoztak meg, gazdájuk kérésére soha nem jöttek fel a pincébõl. A mese mintegy elõrevetítette az elõadást, ami a bennünk lakó játékkal, érzésekkel való együttélésrõl, bevallásukról és felszínre hozatalukról szólt. Vagyis arról, hogy milyen módszerekhez folyamodjunk, hogy valóban megéljük, felszínre hozzunk, úgy, mint a színészek a bennük lakó érzéseket, játékot. Míg az elõadás elsõ felében Killár Katalin a játékot, a mindennapi életben játszott szerepeket, alakításokat vázolta, késõbb a színmûvészeti akadémia jelen levõ elsõ éves diákjai segítségével bemutatott néhány, általuk használt, fantáziát, beleérzõkészséget, improvizációt, spontaneitást fejlesztõ játékot, amibe a közönséget is bevonta. S bár az elõadó gyakorlati módszereket nem osztott meg a jelenlevõkkel, elmondott egy receptet, amivel hatásosan küzdeni lehet az érzéseket, játékot pincébe záró kötelek ellen. Íme a recept: végy 30 deka bátorságot, adj hozzá 10 deka fantáziát, egy csipetnyi humort, egy csapott evõkanál kajánságot, kavard a gátlástalanságig, s mérsékelt tûznél süsd meg.
Szép számú érdeklõdõ elõtt került sor szombaton Asztalos Enikõ: Culegeri etnografice în satul Bãrdeºti – Néprajzi gyûjtés Bárdos faluról címû könyvének bemutatójára. Az eseménynek a vásárhelyi Népi Egyetem adott otthont.
– A tanárnõ hetedik kötetét ismerhetik meg az olvasók – mutatott rá megnyitó beszédében dr. Berdj Aºgian, az intézet rektora. Hozzáfûzte, Asztalos Enikõ munkássága során elismerésre tett szert mind a magyar, mind a román néprajz ismerõjeként.
A kétnyelvû – román és magyar – kötetet Mircea Art. Mihail könyvtáros méltatta: "A könyv az iskolásoknak a néprajz és a helyi szokások iránti érdeklõdése tükre, és egyúttal a kutató- és didaktikai munka szerencsés egybefonódásának eredménye".
A Népi Egyetem támogatásával kiadott kötet félszáz oldalán az olvasók a Marosszentanna községhez tartozó Bárdos falu történetérõl, életérõl, a lakók foglalkozásáról, megélhetési lehetõségeirõl, népszokásairól, hagyományos ételreceptjeirõl, népdalairól olvashatunk, és az illusztrációkban az adatgyûjtés során meglátogatott gazdaságokkal, személyekkel is megismerkedhetünk.
Maria Olariu zárószavában kiemelte, szeretné és támogatná, ha Asztalos Enikõ a közeljövõben a Nyárádvölgyét és a Felsõ Maros mentét térképezné fel.
Pénteken a nyárádszeredai mûvelõdési otthonban, a versmondó mozgalom újabb fordulóján 3l tanuló találkozójára és megmérettetésére gyûltek össze az érdeklõdõk. A Bocskai Napok ezen eseményén Nagy Ágnes tanárnõ, az itteni szervezõ köszöntötte a Marosszék különbözõ helységeibõl érkezõket, továbbá Adorjáni Árpádot, a Bocskai Alapítvány elnökét, a mûvelõdési otthon igazgatóját, Kádár Gyöngyit, a vendégeket és meghívottakat. A zsûri tagjainak – Székely Endre, helybeli ref. lelkipásztor, Kolozsvári István tanár – valóban meggyûlt a fonnivalója! Az egyszerû, tréfás fordulatot, közvetlenséget hordozó népköltészeti alkotásokon kívül a versmondók kínálata gazdagnak bizonyult. Népies költõink verseinek gyakorisága és annak, hogy Kányádi Sándor ennyire kedvelt, mindannyian csak örülhettünk. Vörösmarty komikus, duzzogó Petikéjét épp annyira szívesen szólaltatták meg, mint ahogy Petõfi felejthetetlen humorú, tréfás elbeszélõ költeményének – Szeget szeggel – pórul járt hõsét, akár Arany János valóban komikusan ábrázolt, kissé bugyuta, ügyefogyott és hiszékeny tudósát… Kányádi 4-5 verse is, a maga egyszerûségével és szemléletessége által, hatott, és nyelvi tisztaságával járulhatott mind a versmondók, mind pedig a hallgatóság értelmi-érzelmi világának gyarapításához is. Természetesen, elhangzott sok más költõ verse is. Örülhettünk annak, hogy fordulóról fordulóra a gyerekek egyre jobban értik és érzik, mit jelent a verset jól elõadni.
– Nagyon fontos, hogy érezzem is a költeményt, különben hogy is tudnám úgy elõadni, ahogy kell?! Át kell hogy éljem. Ezért bele kell hogy bújjak egy kicsit a költõ bõrébe… Amikor úgy érzem, hogy most már enyém a vers, csak akkor tudom átadni – osztotta meg élményét Nagy Csaba VIII. oszt. tanuló (Marosvásárhely, 2-es sz. ált. isk.)
Hadd említsük meg még, hogy a vetélkedõn betétként használt nyelvi játék, feladvány vezetõje Kolozsvári Judit volt, hogy a Székely Ferenc író, gyûjtõ és pedagógus által dedikált Jeles napok, ünnepek, szokások Vadasdon c. kötetet a vendéglátó hetedikesek adományozták vetélkedõ társaiknak, továbbá a 14-15 jelmezt viselõ látványos, derûs báli felvonulását és a szép farsangi mûsort – lám, a fonóba is eljutottunk! – a vastapssal jutalmazott, néptáncot oktató Csíki Zsolt (szülõ), Marton Csilla énekszólóját, a gazdag és értékes anyagból berendezett néprajzi kiállítást, Kacsó Vilmosnak, Albert Jánosnak és Bíró Zoltánnak a talpalávalót… Köszönet tehát mindezért a támogató vállalkozóknak és intézményvezetõknek, Keresztesi Ernõ, Imre Zsolt, Kacsó Antal, Farkas Lajos, Sztrója Károly, Veress Benjámin, Miklósi Károly, Lukács Gizella, Tóth Gyula, Bíró László, Szlovák Sándor és Nagy Dénes szemályében, továbbá Balázs Imre nyárádremetei plébánosnak, a VII. osztály szülõi közösségének és az osztályfõnöknek, Nagy Ágnesnek, valamint Szereda lelkes lakóinak. És – természetesen – Nagy Imre szervezõ tanárnak is. Az utazási költséget a Maros Textil Szövetkezetnek és Bodó Ferenc elnöknek köszönhetik a tanulók, a szállítást pedig az Intertour irodának. A negyedik fordulót március 3l- én tartják Marosvásárhelyen, védnöke Nagy László unitárius esperes.
Február 28-án öt éve, hogy megalakultak a 2-es Harckocsidandár alárendeltségébe tartozó alakulatok.
Öt év alatt az egységek fontos szerepet játszottak a kiskatonák képzésében, felelõsségteljesen tevékenykedtek annak érdekében, hogy hatékony harci alakulattá váljanak. A felkészülés mellett részt vettek 1997-ben, 1998-ban és 1999-ben Dózsa Györgyön, Dicsõszentmártonban, Csergeden és Nyárádtõn az árvizek következményeinek elhárításában, a károk kiküszöbölésében.
A harcászati gyakorlatokon, valamint a felkészítõtáborokban elért nagyon jó és jó minõsítések annak az elismerésnek a jelei, amelynek alakulataink jelen pillanatban örvendenek.
A mai nap ünnepe hálaadási lehetõség a román katonák áldozatai és tettei elõtt, amelyeket az idõk során hajtottak végre a román föld és nemzet védelméért, a háborús veteránok és tartalékos katonai káderek elõtt, akik tovább adták a fegyverek mesterségét, a megbecsüléssel, a munka kemény tudományával, a legendákkal, az énekkel és a reménységgel együtt.
Ezt az ötéves idõszakot az átmenet és a hadsereg reformjának sajátosságai kiváltotta nehézségek jellemezték, amelyek a pénz és harci technika korszerûsítéséhez, a csapatok felkészítéséhez és a modern hadsereghez hasonló harci struktúrák eléréséhez szükséges eszközök hiányában mutatkoztak meg. Íme, ebben az összefüggésben kijelenthetjük, hogy az egész állomány erõfeszítése különleges volt, míg a katonák nagy részének odaadása és harci szelleme bizonyos mértékben pótolta azokat a hiányosságokat, amelyekkel a katonaság küzd. Ám mindennek határa van, és ez a határ elérte azt a szintet, amelyet mi sosem szerettünk volna.
Mégis, azzal a reménnyel élünk, hogy valaki a hadsereg fölé hajol, és megadja mindazt, amire szüksége van annak érdekében, hogy újra megtalálja helyét a társadalomban és a hadseregek sorában ütõképessé válik.
Abban a reményben, hogy a reform megteszi a román hadsereg számára azt a következõ lépést, amelyre már nagyon régen várunk, a káderek és a sorkatonák tovább folytatják a harcra való sajátos felkészülési tevékenységüket, és készek bármikor teljesíteni drága hazánk, Románia iránti kötelezettségüket.
Az évforduló alkalmával köszönetet mondunk az ünneplõ alakulatok egész személyzetének a kifejtett munkáért és odaadásért, a hadsereg tekintélyének növeléséhez való hozzájárulásért, a harci zászlóra írt jelszó alatt: "BECSÜLET ÉS HAZA".
1989 elõtt minden esztendõben voltak Marosvásárhelyen nemzetközi ökölvívóversenyek, rangos részvétellel. Éppen a rendszerváltás évében még a spanyol válogatott keret tagjai is szorítóba álltak az Elektromaros liceum sportpályáján felállított ringben. A rendszerváltás után a nemzetközi versenyek elmaradtak, és az Elektromaros egykori ökölvívócsapatát a közelmúltban az ASA vette át. Ha a terveket sikerül valóra váltani, idén újra lehetne nemzetközi verseny – a Víkendtelepen épülõ szabadtéri arénában. E tervekrõl, és a szakosztály munkájáról Kontz László edzõvel beszélgettünk.
– Az ASA vezetõségének jóvoltából, tavaly májusban, a klub teniszpályái mellett kaptunk helyet egy szabadtéri ring felállítására. Az ötlet nem új, édesapámtól, Kontz Lajostól származik, csakhogy mostanig nem találtunk megfelelõ helyet. Ahogy ez rendezõdött, már sikerült leönteni az alapot, és reméljük, nyárig már sikerül olyan állapotba hozni, hogy a Marosvásárhelyi Napokon akár nemzetközi versenyt is szervezhessünk. Ha sikerül, ez lenne az év egyik legnagyobb eredménye.
– Ki támogatja ezt a kezdeményezést?
– Ha támogatásokról esik szó, nagyon fontos tényezõ a jóakarat. Az a tapasztalatom, hogy pénzt szinte senki nem tud ebben a világban adni, de a jószándék, a segítõkészség áthidalhatja a nehézségeket. Egy volt ökölvívó segítségével sikerült anyagokhoz jutni, a gyakorlati munkát pedig jórészt a sportolók végezték el. Tavasszal szükség lenne két munkásra a folytatáshoz. Van ígéret a ring fedelére is, és ha ez megoldódik, a lényeg megvolna. Egy kis nézõteret is ki szeretnénk alakítani, és majd távlatilag ezt is be kellene fedni. Nagyon sokat segítene ez a létesítmény, mert itt minimális költségekkel lehetne versenyeket szervezni. Nemzetközi versenyt, országos bajnokságot, és sorolhatnánk még, mindezek pedig az ökölvívók javára válnának, mert a jó eredmények kulcsa a minél több mérkõzésen való részvétel. Ráadásul, ez nemcsak az ASA sportolóit, hanem Vásárhely mindhárom csapatát segítené.
– Ha eredményekrõl szólunk, milyen év volt a tavalyi, és mi várható idén?
– Kilenc versenyzõnk jutott be az országos bajnokság felsõbb szakaszaiba, emellett más különbözõ versenyeken 18 gyõzelmet szereztek sportolóink. Nemzetközi versenyeken is részt vettünk, Gyöngyösön, Tatabányán, és ezeken is sikerült helytállni. A kisifjúságiak között a 81 kg-os súlycsoportban Barabás Árpád ezüstérmet szerzett az országos döntõben. Annak ellenére, hogy a döntõt elvesztette, õt hívták meg a válogatott kerettel az azerbajdzsáni Bakuban tartott EB-re, azonban családi okok miatt nem tudott kiutazni a versenyre, pedig még éremszerzésre is lett volna esélye. Idéntõl már az ifjúságiak között versenyzik, és nagy jövõ van elõtte, mert tehetséges, amit az is megerõsít, hogy kétszer is ezüstérmet szerzett az országos bajnokságon. Mellette még öt versenyzõ végzett ötödikként az országoson.
Az idei évnek is jó reményekkel vágunk neki. Márciusra ígért a klub vezetõsége egy egyhetes felkészítõ tábort. Áprilisban a kisifjúságiak kezdik a bajnokságot, majd májusban az ifik, és júliusban a felnõttek. A tizenöt tagú keretbõl szerintem több versenyzõ is simán túljut a megyei és a területi szakaszokon, és részt vehet az országos bajnokság döntõjén, ahova a legjobb nyolc versenyzõ jut be. Idén a szövetség nõi bajnokság szervezését is fontolgatja. Ebben jó esélye volna Palecian Juditnak, aki az elsõ marosvásárhelyi nõi mérkõzést megnyerte.
– Nemzetközi versenyek az idén?
– Reméljük, hogy lesznek, de egyelõre még bztosat nem tudunk e tekintetben. Ebbõl a szempontból is nagyon sokat segítene a szabadtéri aréna. A nemzetközi versenyek ugyanis jórészt mind meghívásos alapon zajlanak, és míg minket az utóbbi években többször is meghívtak, Magyarországra, Szlovákiába, mi ezeket nem tudtuk viszonozni. Nagyon jó kapcsolataink vannak magyar, és jugoszláv klubokkal, tehát ha sikerül a nyárig befejezni az arénát, újra rangos versenyt szervezhetnénk Marosvásárhelyen, ami jó szolgálatot tenne a sportágnak.
– Milyen magyarázata van, hogy a látványosabb eredményeket a fiatalabb korosztályú, nem a felnõtt korú versenyzõk érik el?
– Az ökölvívásból nálunk még nem lehet megélni. Egyik legjobb évünk 1995 volt, amikor egy egész sor versenyzõnk szerzett elõkelõ eredményeket az országos bajnokságon. Idõközben ezek a sportolók felnõttek, és megélhetés után kellett nézniük. A hivatásos ökölvíváshoz rengeteg pénz kell, a szervezés nagyon költséges, ezért kevés mérkõzést rendeznek. A profi boksz még nagyon gyerekcipõben jár nálunk, és semmi esélye nincs felfejlõdni tõke nélkül. Ha pedig az ökölvívásból nem lehet megélni, a tehetséges sportolók is kénytelenek más egzisztencia után nézni, és legtöbbször egy munkahely mellett nem tudnak már annyi idõt fordítani a sportra, hogy a korábbi eredményeik színvonalát fenntartsák.
Benedek István
A versenynaptárban az idén az ifjúsági atlétáinknak – eltekintve a Bukarestben és Bákóban szervezett országos bajnokságoktól – három teremversenyt irányoztak elõ. Mivel Marosvásárhelyen a stadion alatt található 30 méteres salakpályás atlétikaterem már jó ideje nincs használható állapotban, a három versenyt Kolozsváron, az egyetem szintetikus futópályájú 60 méteres termében tervezték lebonyolítani. Akkor, amikor ezt tervezték, még bíztak abban, hogy a sport finanszírozása újrakezdõdik.
Nos, az idei fedett pályás atlétikaidény elmarad. Elmarad nem csupán azért, mert a kolozsvári kiszállásokra nincs pénz, hisz az oda-vissza út költségeit talán még sokan lettek volna hajlandóak saját zsebükbõl is állni. Elmarad azért, mert a kolozsvári terem – nem használható. Nincs pénz a fûtésre, az üzemeltetési költségekre. Elmarad az idény mindazok számára, akik nem tartoznak az országos elitbe. Pillanatnyilag ugyanis csak a számukra nyílik lehetõség biztosítani a versenyeken való részvételt. Három-négy név található ezen a listán. A többiek majd nyáron...
Minden szakember tudja, hogy mekkora kiesést jelenthet egy atléta fejlõdésében egy teljes idény kiesése – még ha êcsupán a teremidényrõl is van szó. Az ifjúsági II és III országos bajnokságokra talán sikerül néhány gyereket eljuttatni, amennyiben a polgármesteri hivatal megígért támogatása idõben, azaz a hét közepéig megérkezik. Pénteken ugyanis már indulni kellene, s a busz nem indul ígéretekre. Ha minden jól megy, az ígért összeg akkor is legfeljebb 6-8 gyerek számára biztosíthatja a megmérettetést, akik egyenesen – minden specifikus felkészülés nélkül – az országos bajnokságon lesznek kénytelenek helytállni. Nem kell különösebb szaktudás ahhoz, hogy rájöjjünk, mennyire nehéz ilyen körülmények között minõségi sportolókat kinevelni. Ha nem lehetetlen...
Az idei fedett pályás atlétikaidény tehát elmarad. Aztán a következõ? És a következõ?...
Szurkoló
Nem sikerült az elgondolások szerint megyénk egyetlen téli teljesítménysportolójának az idény legfontosabb megmérettetése, a finnországi ifjúsági gyorskorcsolya-világbajnokság. Bár eddigi eredményei alapján az elsõ tíz közé várták, a marosvásárhelyi Jakab Andrea a viadalon (összetettben) csupán a 26. helyet tudta megszerezni. Az ok – úgy tûnik – egészségi problémákra vezethetõ visza, melyek a legrosszabb idõben jelentkeztek. Nem elhanyagolható a túlságosan megterhelõ, zsúfolt program hatása sem, ami az idény végére kimerítette versenyzõnket. A mostani kudarc azonban csupán egy epizód a sorban, Andrea még jövõre is ifjúsági korosztályú, s városunk egyetlen téli olimpiai reménysége, aki még sok alkalommal bizonyíthatja, hogy ott a helye a világ gyorskorcsolyájának élvonalában.
Az ASA labdarúgócsapatának a vezetõtanácsa meglepetésszerûen és azonnali hatállyal feloszlatta önmagát. A döntésrõl tájékoztatták a sajtó egyes képviselõit, másokat viszont – mint például a Népújság – kifelejtették az értesítendõk listájáról. Az effajta feledékenység az ASA esetében egyébként nem elõször fordul elõ.
Mikor Vasile Maghiar ezredest, a klub elnökét próbáltuk kérdezni arról, hogy mi is történt, elzárkózott mindenféle nyilatkozat elõl. A nyilvánosságnak csakis a VI. hadtest – ehhez tartozik a sportegyesület – szóvivõje nyilatkozhat – mondta. Rãuþã százados, a szóvivõ, aztán felvilágosított: a testület azért oszlatta fel önmagát, mert nem tudták teljesíteni a bajnokság megkezdésekor vállalt célkitûzést, az A-osztályba való jutást. Ezért egy kezdeményezõ bizottságot alakítottak, amelynek az a feladata, hogy új vezetõtanácsot hozzon létre. Addig a klubot a 6. hadtest parancsnoka, Victor Ciulea ezredes által kinevezett személyek irányítják.
Arra a kérdésre, hogy a vezetõtanács miért csak most szánta rá magát erre a lépésre, hisz a célkitûzés teljesítésének meghiúsulása már legalább három hónapja ismert tény, s ebben az idõszakban a vezetõtanács többször ülésezett, a szóvivõ kitérõ választ adott.
Nos, az utóbbi események fényében Frunda György szenátor decemberi visszalépése a klub vezetõtanácsának tiszteletbeli elnöki posztjáról egészen más megvilágítást kap. Frunda szenátor idõben észrevette, hogy a kinyilatkoztatások ellenére, valakik egyáltalán nem akarják a futballcsapat átadását a városnak, noha a polgármesteri hivatal anyagi segítségét minden további nélkül igénybe veszik. Talán nem véletlen a vezetõtanács feloszlatásának késleltetése sem, hisz januárban a város pénzébõl volt a csapat edzõtáborozáson. A döntéssel, melyben a hiányzó Eugen Criºan alpolgármester nem vett részt, ismét teljesen a hadsereg befolyása alá vonták a csapatot. Maghiar elnök pedig, fegyelmezett katona módjára, engedelmeskedik a sajtónak nyilatkozatadást megtiltó parancsnak.
A klubnál egyébként senkit sem nyugtalanít a lépés, bár a tavaszi idény megkezdéséig mindössze egy hét maradt hátra. A lényeget tekintve semmi sem változik – mondta a szóvivõ –, a klub ugyanúgy mûködik majd, mint eddig. A csapat – tette hozzá – gyakorlatilag továbbra is a várost képviseli majd.
Miután szerdán Dicsõszentmártonban a marosvásárhelyi ASA labdarúgói 2-1 arányú vereséget szenvedtek a helybéli Chimicától, szombaton, a víkendtelepi pályán, a bajnokság rajtja elõtti utolsó elõkészületi mérkõzésen, a kisinyovi Intersport csapatát fogadták.
Az idény elõtt alig egy héttel, ezen a találkozón a csapat már azt a képét mutatta, amely az idénykezdéskor várhatóan pályára lép. Ez volt egyébként az elsõ mérkõzés, amikor szinte a teljes keret az edzõk rendelkezésére állt, csupán Kovács bajlódik még sérüléssel. Ennek megfelelõen ez volt az elsõ alkalom, amikor a csapat azt nyújtotta, amit joggal várnak el tõle a szurkolók. Cioloboc két találatával, valamint Miclea Darius góljával a 60. percben már 3-0-ra vezettek a hazaiak, ezután pedig az edzõk a tartalékoknak is lehetõséget adtak. Az utolsó játékharmadban sikerült a vendégeknek szépíteniük, a végeredmény 3-1.
Az ASA az alábbi felállásban kezdett (a szándékok szerint ez lesz a kezdõcsapat a jövõ heti elsõ bajnoki fordulóban is): Rotaru – Török, Oláh, Velþan, Miclea D. – Stoica, Lup, Gábor, Roºca – Enyedi, Cioloboc. Játszottak még: Farkas és Unchiaº kapusok, Porav, Dumitraºcu, Zsigmond, Petelean, Miclea R., Miclea Fl., Prodan és Bucur.
A felállásból észrevehetõ, hogy a védelem õsszel nagy gondokat okozó középsõ része teljesen új összetételû, a Dicsõszentmártonból hazatért Oláh és a Kolozsvárról igazolt Velþan alkotják. Szintén új név Unchiaº kapuvédõé, aki egyelõre edzési jogot kapott klubjától, a gyulafehérvári Apullumtól Marosvásárhelyen, átigazolásáról folynak a tárgyalások.
Hétfõ délelõtt mentem ki a csütörtökön másodszor is árverésre kerülõ dicsõszentmártoni stadionba. A Chimica csapata éppen délelõtti erõnléti edzését végezte, ªtefan Coidum vezetõedzõ irányításával. A fiúk szorgalmasan rótták a köröket, próbáltak utat taposni maguknak a felázott talajú pályán.
Az idõs mestert próbáltam faggatni, aki csak annyit mondott, hogy hiába a jó felkészülés, az akarat, az eredmények a fontosak, majd a bajnokságban. Majd udvariasan "átpasszolt" Cristian Chebuþiu másodedzõnek, aki a csapat kapusa is egyben.
Megtudhattam, hogy a csapattól eltávozott Oláh (az ASA- hoz), Voiculescu (a szatmárnémeti Olimpiához) és Andrei Constantin, akinek lejárt a szerzõdése (a medgyesi Gaz metanhoz). Újoncnak számítanak az egykori dicsõi Gábor Alexandru és Bunea Lucian, akik Medgyesrõl, illetve a CFR Kolozsvártól tértek vissza. Szintén újak a csapatban az ifjúságiaktól átvett Popa (14 éves), Oltean (15 és fél éves), Pásztor és Herman (17 éves), akiktõl sokat vár az idõs mester, s ezért is készülnek együtt a felnõtt csapattal.
A felkészítõ mérkõzéseket fagyos, majd sáros talajú pályán játszották, ezért nem mindig hozták azt a teljesítményt, amit az edzõk elvárnak, de az eredmények jónak mondhatók: 3-1 a zalatnai Minerullal, 0-1 Tordával itthon, majd 4- 1-es gyõzelem idegenben a visszavágón. 1-1 és 2-2 a gyulafehérvári Unireával, 0-2 és 2-1 az ASA-val.
A bezárt Bicapa tulajdonában levõ, de a Nemzeti Banknál elzálogosított dicsõszentmártoni stadiont több mint 5 milliárd lejért kínálják a másodszori árverésen, ha lesz rá vevõ. Talán a Carbid-Fox, talán a városi tanács... Bárki is lenne az új tulajdonos, a pálya itt marad és lesznek rajta mérkõzések. A csapat fõszponzora továbbra is a Carbid-Fox, de mellette számos más, kisebb kereskedelmi társaság is pótol a költségekbe. A célkitûzés – Chebuþiu szerint is – a kiesés elkerülése, hogy városunknak a jövõ évezredben is legyen másodosztályú labdarúgócsapata.
Incze Csaba
LAMBÉRIA, PADLÓDESZKA és FÛRÉSZÁRU eladó. Cheºa és Pop Kft., Nyárádtõ, Fõ út 431/A. sz. Tel. 169-727, 094-639-275, 094-556-568. (1969973)
Hamarosan megnyílik a HENRIETTA SZALON, kiváló minõségû nyugati menyasszonyi ruhák kölcsönzése tartozékokkal. Tel. 143-476. (2023)
TEHERFUVAROZÁS bel- és külföldre: 0,8 t, 3 t, 5,5 t. Tel. 124-776, 094-528-606, 094-692-871. (662)
ALKALMAZUNK magyarul beszélõ elektromos mérnököt. Tel. 056/199-710. (2055)
ÁRLESZÁLLÍTÁSI AKCIÓ! Szezon végi kiárusítás nagyon alacsony árakon! A Devotion Impex Kft, a Pandurilor u. 100. sz. alatti importruha-üzletében (bejárat a posta felõl, a volt ABC üzlet) február 24. és március 7. között lépcsõs árleszállítást végez a teljes ruhakészlet kiürítéséig. Ha nem ismeri az üzletünket, jöjjön el naponta 9-19 óra között. Kis pénzért jó minõségû és sok ruhát vásárolhat. Árleszállítás ERGO székekre és GÁZKONVEKTOROKRA is. Látogasson meg az új tavaszi nyitáskor is, március 7-én! (1877)
AZ ORTOPROFIL KFT versenyvizsgát hirdet 2000. március 1- jén 9 órakor egy ügyfélfogadónõi állás betöltésére. Követelmények: jó beszédkészség, számítógépkezelõi ismeretek, 35 éves korhatár. Cím: Papiu u. 10. sz. Tel. 168-780, 164-834. (2059)
Marosvásárhelyre, a Cireºului utcába, Béres Évának közelgõ szülinapjaalkalmából minden jót kíván és szeretettel puszilja Muci, Kanadából. (Internet)
FORINTOTés márkát vásárolok elõnyösen. Tel. 161-937, 094-247-736. (617)
OLCSÓN eladók új és használt felnõtt- és gyerekbiciklik, inoxkagylók. 1989. Dec. 22. utca 113. sz. Tel. 212-369. (296)
ELADÓ importliszt. Tel. 094-870-681. (1972)
ELADÓ fagylaltgép Szabédon, Molnár Györgynél, a 203. sz. alatt. Tel. 427-019, szombat kivételével minden nap lehet érdeklõdni. (2071)
FIGYELEM! Megnyílt egy új, import- szélvédõket és autóalkatrészeket árusító üzlet Marosszentgyörgyön, a Fõ út 82. sz. alatt. Tel. 094-511-941, 094-625-182. (782)
ELADUNK hûtõszekrényeket, fagyasztókat és automata mosógépeket. 6 hónap garancia. Tel. 165-373, 256- 618. (1870)
ELADÓ Moszkvics 1500 alkatrésznek. Tel. 125-404. (2076)
A KORONKAI MALOM eladásra kínál egységes búzalisztet, kukoricalisztet, grízt. Tel. 092-356-303, 092-396- 107. (2097)
ELADÓ cementoszlop. Tel. 092-946-702, 065/256-426. (2112)
ELADÓ egyszobás tömbházlakás az Unirii negyedben. Tel. 163-548. (1496)
ELADÓ új ház Nyárádszeredában (gáz, villany, központi fûtés), 3 szoba, konyha és 10 ár kert. Érdeklõdni az 576-484-es telefonszámon. (2025)
ELADÓ 2 szobás, I. osztályú, rendezett, elsõ emeleti, telefonos, kábeltévés tömbházlakás a Kövesombon. Tel. 252-414. (2040)
ELCSERÉLEM vagy eladom IV. emeleti, II. osztályú, kétszobás, a meggyesfalvi negyedben levõ lakásom. Veszek kitûnõ állapotban levõ Daciát. Tel. 253-575, 19-22 óra között. (1892)
ELADÓ az Arany János u. 20. sz. alatt 2 lakrész 2 családnak. Tel. 212-476. (2100)
ELADÓ 2 lakrészes ház, 80 ár kerttel, virág-, zöldségkertészetre beállítva, üveg-, fóliaházak. Tel. 121-682. (2094)
VÁSÁROLNÉK kétszobás lakást, elõleg + részletfizetési lehetõséggel. Eladó garzon a Prodcomplex mellett vagy elcserélném nagyobb lakással + különbözet. Érdeklõdni a 095-805- 985-ös telefonszámon du. 17 óra után. (2111)
ELADÓ 3 szobás, 2 fürdõszobás tömbházlakás. Ára: 60 millió lej. Tel. 092-529- 643. (2118)
TISZTESSÉGES, intelligens és felfogásban hozzám illõ, családcentrikus férfi barátságát keresem 45 éves korig. CP.206. OP.1. (1892)
PÉNZT kölcsönzök garancia ellenében. Tel. 160- 234, mobil 094-851-106. (391)
KÖLCSÖNZÖK különleges menyasszonyi ruhákat teljes kelléktárral. Tel. 145-069, 092-498-358. (910)
KERTTERVEZÉST, kivitelezést és belterek dísznövényekkel való berendezését vállaljuk. Tel. 094-684-500 és 094-491-041. (1922)
PÉNZT kölcsönzök. Csak komoly ajánlatok. Tel. 092-595-191. (2119)
Kegyelettel emlékeznek CZÁKA PIROSKÁRA halálának 5. évfordulóján. Húga, Rózsi. (1952)
Szomorú szívvel emlékezünk február 28- án Dr. LÜDKE WALTERRE halálának 6. évfordulóján. Emlékét megõrizzük, amíg élünk: Szerettei. (1659)
Szomorú szívvel emlékezünk február 25- ére és 28-ára, amikor három, illetve egy éve, hogy a drága jó édesanya, özv. ZSTKEI JOLÁN , valamint a szeretett nagymama, özv. ILYÉS ROZÁLIA elhunytak. Emléküket szívükben õrzik a szeretõ gyermekek és unokák, Laci, Ria, Raymond és Szilárd. Megemlékezõ gyászmise március 3-án reggel 7 órakor lesz a Rózsák teri plébánián. (2117)
Szomorú szívvel tudatjuk, hogy a szeretett édesanya, nagymama, dédnagymama, testvér, sógornõ, rokon, a székelykáli születésû DOSA JULIANNA, szül. Sikó életének 79. évében, hosszú betegség után, febr. 25-én reggel 7 órakor csendesen megpihent. Temetése február 28-án 14 órakor lesz a református temetõ cintermébõl. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. A gyászoló család. (0942138)
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a nagyon szeretett férj, sógor, nagybácsi, rokon és barát, GYÖRGY ISTVÁN (Pista) hirtelen elhunyt 2000. február 24-én. Temetése február 28-án, hétfõn 13 órakor lesz a marosvásárhelyi református temetõben. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Gyászoló felesége. (0942137)
Fájdalommal tudatjuk, hogy drága nagynénink, rokon és szomszéd BUKARESTI IDA 71 éves korában, február 25-én elhunyt. Temetése 2000. február 28- án 15 órakor lesz a református temetõben. Melinda, István és hozzátartozóik. (0942135)
Szívünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, anyós, testvér, sógornõ, anyatárs, barát, a marosvásárhelyi IONESCU IULIANA, szül. Benkõ, életének 74. évében csendesen megpihent. Drága halottunk temetése febr. 29-én du. 2 órakor lesz a remeteszegi temetõben a Hídvég, Cotului utca 6. sz. alól. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Fia, Dorel, menye, Kati és unokája, Carmen. (0942139)
Fájdalomtól megtört szívvel tudatjuk, hogy a legdrágább édesanya, nagymama, anyós, rokon, szomszéd és ismerõs, özv. PAPP JÓZSEFNÉ, szül. Kövér Róza, életének 80. évében, február 25-én csendesen megpihent. Mindannyiunk szívében nagy bánatot hagyott, hiányát pótolni sohasem tudjuk és emléke mindörökre megmarad. Drága halottunkat február 28- án 14.30 órakor helyezzük örök nyugalomra a marosvásárhelyi új temetõben, római katolikus szertartás szerint. Emléke legyen áldott, nyugalma csendese. Béke poraira. A gyászoló család. (0942134)
Õszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak BUKARESTI IDA elhunyta alkalmából. A Kárpátok sétány 39-es tömbház lakói. (-)
Copyright © Népújság - 1999