|
LII. évfolyam 44. (14400) |
2000. február 23., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Gheorghe Funar kolozsvári polgármester rendelettel kívánja megtiltani, hogy Kolozsvárott egyházi hátterû magyar magánegyetem létesülhessen. A polgármester sajtóértekezleten jelentette be, hogy kezdeményezni fogja: a városi tanács írjon ki népszavazást annak feltárására, hogy a lakosság óhajt-e, vagy sem magyar magánegyetemet Kolozsvárott. Ha a lakosság többsége elutasítja a magyar magánegyetem tervét, akkor annak létesítését a városi tanács megtiltja.
A népszavazással egy idõben Funar szeretné pontosítani az 1992-es népszámlálás adatait Kolozsvár lakosságának nemzetiségi összetételét illetõen. A polgármester elképzelése szerint minden kolozsvári lakosnak nyilatkozatot kellene tennie a városházán arról, hogy milyen nemzetiségûnek és vallásúnak tartja magát.
Az 1992-es népszámlálás adatai szerint Kolozsvárott a magyar nemzetiségûek aránya meghaladta a 22 százalékot. A helyi közigazgatásról készülõ új törvény kimondja, hogy azokon a településeken, ahol valamely nemzeti kisebbség aránya eléri a lakosság 20 százalékát, a közigazgatásban használni kell az adott kisebbség anyanyelvét.
Funar és pártja, a szélsõségesen nacionalista Nagy-Románia Párt azt állítja, hogy az 1992-es adatok "hamisak, mivel legkevesebb 300 ezer cigány magyarnak vallotta magát abban a reményben, hogy részesülni fog a Magyarországról beáramló segélyekbõl".
Az élet szentsége, a gyermek, a család, a magyarság jövõje lesz a magyarok világkongresszusának központi gondolata – mondta el Szíjártó István, a Magyarok Világszövetségének irodavezetõje kedden, a május 21-23. között megrendezendõ találkozót elõkészítõ sajtóbeszélgetésen.
A világban szétszórtan élõ magyarság számára a kereszténység kétezredik és a magyar államalapítás 1000. éve legyen a hazatérés esztendeje – hangsúlyozta Szíjártó István.
Elmondta: felhívással fordulnak valamennyi távolba szakadt magyarhoz, hogy 2000-ben látogasson el az anyaországba.
Szíjártó István elmondta még: a szervezõ iroda médiakabinetet hozott létre a célból, hogy a sajtó megfelelõen, napra készen tájékoztathasson a világtalálkozó elõkészületeirõl.
Az írott és elektronikus sajtó fontosabb szereplõibõl álló kabinetet ezentúl két-három hetente hívja össze a szervezõ iroda – mondta el Szíjártó István.
A környezetvédõk már 1998-ban figyelmeztettek a nagybányai Aurul cég tevékenységének súlyos környezetszennyezési veszélyeire – derült ki a keddi médiából, amelyben kedden az ökológiai katasztrófa hatósági felelõsségének kérdését feszegették.
Az Azi címû lap megírta, hogy egy nagybányai civil szervezet már 1998 decemberében az államfõi hivatalhoz fordult, mert véleménye szerint az Aurul társaság meddõfeldolgozója veszélyes. Két hónap múlva kormánybizottság járt a helyszínen és arra a következtetésre jutott, hogy "csak vaklármáról" van szó.
Az Economistul címû gazdasági napilap keddi számában egy környezetvédõ szakember a hatósági felelõsség kérdését feszegette. Emlékeztetett arra, hogy a hatóságok az Aurul alapításakor 60-70 engedély megszerzéséhez kötötték a vállalat tevékenységének megkezdését.
– Ha ennyi hatósági engedélyre volt szükség az Aurul beindításához, akkor miként következhetett be a baleset? – tette fel a kérdést az írás szerzõje, aki azt is hangsúlyozta, hogy bár a környezetvédelmi minisztériumnak tudomása volt arról, hogy a Zazar folyó vízében a szennyezõ anyagok rendszeresen a megengedett mérték százszorosát tették ki, az illetékes hatóságok mégsem tettek semmit.
– Még el sem ült a Szamos, a Tisza és a Duna ciánszennyezésének botránya, s máris újabb vészjelek tûntek fel a láthatáron – írta keddi számában az Adevãrul.
A lap szerint Romániában évek óta több mint 50 olyan helyet, illetõleg helységet tartanak nyilván, ahol a környezetet súlyosan veszélyeztetõ szennyezõ ipari hulladékot tárolnak, összesen 18 ezer hektárnyi mezõgazdasági területen. A környezetkárosító ipari vegyi hulladékkal szennyezett mezõgazdasági terület nagysága 900 ezer hektárt tesz ki.
Már hat évvel ezelõtt körülbelül 300 ezer tonnányi felhalmozott hulladékot tartottak számon, ebbõl 260 ezer tonna volt a környezetre veszélyes ipari hulladék.
A lap szerint 1994-ben 20 millió tonna potenciálisan mérgezõ és veszélyes hulladék keletkezett Romániában, ennek kilencven százalékát az ipari derítõk iszapja tette ki. Az ország felszíni vizeinek 12 százaléka annyira szennyezett, hogy nem tud megélni benne a hal.
Európai zöldek romániai látogatáson
A román közjogi méltóságok közül többen is fogadták a napokban az Európai Zöld Pártok Föderációjának a ciánszennyezés miatt Bukarestbe látogató elnökségét – tájékoztatta Droppa György, az európai testület tagja kedden, Budapesten az újságírókat.
Az elnökség találkozott a Nemzeti Keresztény Demokrata Paraszt Párt elnökével, aki a parlament elnöke is, valamint a Liberális Párt vezetõjével, aki a Szenátus elnöki tisztét is betölti.
A zöldek küldöttségét fogadta a Románia elnöke. Találkoztak továbbá a Román Ökológiai Föderáció több képviselõjével.
A tárgyalásokon bebizonyosodott, hogy Romániának mennyire fontos, hogy mit gondol róla a világ a ciánszennyezéssel kapcsolatban – hangsúlyozta Droppa György.
Az Európai Zöld Pártok Föderációjának küldöttségét tájékoztatták arról, hogy a romániai pénzügyi egyensúly biztosításában milyen szerepet játszik a külföldi tõke beáramlása, a privatizáció és ennek milyen hatása van a környezetszennyezésre. Az európai zöldek küldöttsége ígéretet tett arra, hogy Brüsszelben lobbyzik a romániai technikai fejlesztéshez nyújtandó technológiai anyagi segítségért.
Droppa György elmondta: felvették a kapcsolatot az ausztráliai zöldekkel és tájékoztatást kaptak arról, hogy az ottani környezetvédõ párt kezdeményezte, vonják felelõsségre a környezetszennyezést elkövetõ külföldön tevékenykedõ ausztráliai cégeket. Erre jelenleg nincs lehetõség, ezért kezdeményezték az erre vonatkozó jogszabályok megalkotását. Az ausztráliai zöldek megfontolják azt is, hogy pert indítsanak az Ausztrália jó hírnevét lejárató cégek ellen.
A már negyedik hete sztrájkban álló közoktatási szakszervezetek követeléseinek megoldására hétfõn körvonalazódott sürgõsségi kormányrendelet kapcsán a szakszervezeti szövetségek megyei vezetõi tegnap a fõvárosban tárgyaltak. A közoktatásiak elégedetlenek az elért eredményekkel, ezért a sztrájkot egyelõre nem oldják fel. – A rendeletben négy olyan probléma van, amit még tisztázni kell. Semmilyen konkrét utalás nincs a kiegészítõ személyzet bérezésére, a tavalyi 13. fizetés kiadására, és szó sem esik a kétéves bérhátralékokról. Ehelyett a rendelet leépítést helyez kilátásba, viszont az sincs pontosan tisztázva, hogy ez milyen személyzeti kategóriákra értendõ. Ha ezeket a kérdéseket legkésõbb a kormány csütörtöki ülésén tisztázzák, a szakszervezetiek újra felveszik a munkát – nyilatkozta lapunknak Ioan Screa, a Spiru Haret Tanügyi Szakszervezet megyénkbeli elnöke.
Hétfõtõl korábbi ígéretének megfelelõen a felsõoktatási alkalmazottakat tömörítõ Alma Mater szakszervezeti szövetség is sztrájkba lépett. A szövetség sztrájkfelhívását Marosvásárhelyen a Színmûvészeti Egyetem követte. Kovács Levente tanszékvezetõtõl megtudtuk, a sztrájkolók a decembertõl elmaradt bérek kifizetését követelik, emellett az Alma Mater szövetség követelései megegyeznek a közoktatásiakéival.
–... de ettõl nem lesz jobb a marosvásárhelyi közszállítás, azaz a jegyárakból származó bevételek csak a cég mûködõképességének fenntartásához elegendõek, a géppark felújításáról szó sincs – tette hozzá Chiorean Emil, a vállalat igazgatója. Miután február 7-tõl 2000 lejre emelte a jegyek árát, a cég 21-étõl ismét drágított, jelenleg egy utazás ára 2500 lej.
Kérdéseinkre válaszolva az igazgató elmondta, a 2500 lejes viteldíj a reális ár. A Közszállítási Vállalat már november folyamán a Versenyhivatalhoz fordult, hogy megemelhesse az árakat, de nem egyeztek bele. Így a közszállítási rendszer viteldíj-növekedése mellett a marosvásárhelyi közszállítási díjak nagyon lemaradtak, azaz nem igazodtak az inflációhoz és nem tartalmazták a hozzáadott értékadó-növekedést. A 21-i 2500 lejes ár, amelyet a polgármesteri hivatal és a Versenyhivatal is engedélyezett, reális ár, ez nagyjából fedi a közszállítási vállalat költségeit. Az igazgató szerint a kései árkiigazítás miatt a közszállítási vállalat 1,1 milliárd lej veszteséggel zárta a januári mérlegét.
Az utazóközönség jogos elvárása, hogy, ha már borsos árat fizet, minõségi szolgáltatást kapjon. A marosvásárhelyiek, mikor számíthatnak arra, hogy civilizált körülmények között utazhatnak? – tettük fel a kérdést. – Ilyen jegyárak mellett sem engedhetjük meg magunknak, hogy új autóbuszokat vásároljunk. Jóllehet részvésztársaság vagyunk, az Állami Vagyonalap a többségi részvényes. Tudtommal a polgármesteri hivatal feltett szándéka, hogy a részvényeket átvegye az ÁVÁ-tól. Tulajdonosként a polgármesteri hivatalnak is érdeke lesz új autóbuszok vásárlása. Erre nagyon nagy szükség lenne, mert 1994-tõl egyetlen új jármû sem került a parkba. Ahhoz, hogy a marosvásárhelyi közszállítást civilizált körülmények között bonyolítsuk, évente 10 új autóbusz kellene, amíg a teljes, 115-120-as géppark kicserélõdik.
Csúfot ûztek a nyugdíjasokból
Nem elõször fordul elõ, hogy a nyugdíjasok hosszú sorokat állnak azokért a tikettekért, amelyekkel kiválthatják az ingyenes, illetve kedvezményes jegyeket. Olyan sok volt az igénylõ, olyan nagy viták, veszekedések voltak az Extra üzlet hátsó udvarán, hogy polgárõröket kellett állítani a jogosan felháborodott tömeg mellé. Jóllehet a helyi tanács idei, januári, 2-es számú határozata a 70 éven felüli nyugdíjasoknak havi 10 ingyenes, illetve a 70 év alatti nyugdíjasoknak 10 kedvezményes jegyet biztosít, mégis majdnem két hónapos késéssel, csak február 21-tõl kezdték meg – állítólag a sajtó nyomására – a jegyek árusítását. Chiorean igazgató szerint azért, mert február 21-ig semmiféle dokumentumot nem kapott kézhez, amelynek alapján kiadhatták volna a jegyeket. Bakó Attila igazgató, a polgármesteri hivatal Gazdasági és Szociális Kapcsolatok Igazgatóságának vezetõje elmondta, hogy a tanácsi határozat a prefektúrán vesztegelt és csak február 21-én ért vissza a hivatalba. Ahogy ez megtörtént, megkezdték a buszjegyek árusítását.
Felvetettük, hogy milyen sok panasz érkezik a szerkesztõségbe: az idõseket hóban- fagyban órákig hagyják állni, hogy megalázzák õket ezzel a "könyöraadománnyal", miért kell kétszer elmenni, egyszer a tikettért, egyszer pedig a jegyért, s miért csak február 26-ig osztják a tikettet. Az igazgató elismerte, valóban utólag jöttek rá, hogy nem jó ez így. Mivel ez "a cirkusz" a vége felé jár, ígérete szerint a következõ félévben a hibákból okulva másként szervezik meg a nyugdíjasok kiszolgálását.
– Átszerveztük a Salubriservet, elbocsátottunk munkásokat, de az általunk nyújtott szolgáltatásban nem tapasztalható hiányosság – mondta a Népújság kérdésére, az igazgató távollétében Ichim Constantin fõkönyvelõ. – A tömeges elbocsátást követõen 120 rabot foglalkoztatunk, és visszajelzések alapján azt mondhatom, hogy azóta jobban megy a munka. A megmaradt személyzetet mozgósítottuk, jobban megszerveztük a munkát, és ezáltal hatékonyabban dolgozunk.
A fõkönyvelõtõl még megtudtuk, hogy a Salubriserv új személyzetpolitikája nyomán profitjának növekedésére számít. Egyébként a tavalyi évet 19 milliárdos forgalommal és 10%-os bruttó illetve 6%-os nettó profittal zárták. Ami a géppark korszerûsítését illeti, a zalaegerszegiek visszalépése nyomán egyelõre felfüggesztették a beruházási tervet, de semmiképpen nem mondtak le róla. Ha sikerül magánosítani a Salubriservet és végrehajtani a beruházásokat, akkor majd újabb létszámcsökkenésre kerülhet sor. Átszervezéssel vagy anélkül, magánosítva vagy sem, arról szó sem eshet, hogy a Salubriserv ne végezze el a munkáját – biztosított Ichim Constantin.
Elégedett a polgármesteri hivatal is. Kagán Ildikó, a városgazdálkodási és környezetvédelmi osztály vezetõje kifejtette: a volt dolgozókkal nem tudták volna így feltöretni a jeget és elhordatni a havat a tél idején. "Nekünk sokkal jobb, mióta a rabok dolgoznak, mert jobb minõségû munkát végeznek." – mondotta.
Az újra tulajdonossá minõsült ÁVA igazgatója, Doru Opriºcan hangsúlyozta: törvénykezési hiányosságról van szó, ugyanis a rendelkezések értelében egy magánosított vállalat az adásvételi szerzõdés aláírása után 60 nappal szervezhetõ át, miközben az volna ésszerû, ha csak a vételár kifizetése után 60 nappal lehetne elbocsátani munkásokat. Így el lehetne kerülni a Salubriservnél tapasztalható ellentmondásos helyzeteket, hogy miután a DDHG elbocsátotta a munkásokat és azoknak lezárták munkakönyveiket, azután felbontja az adásvételi szerzõdést és otthagyja a vállalatot munkások nélkül. Doru Opriºcan elmondta, most már nem lehet visszacsinálni az egészet, a munkásokat nem lehet újraalkalmazni. Remélhetõleg hamarosan sikerül magánosítani a Salubriservet és a gépparkot is korszerûsíteni tudják.
Márciustól véget ér a téli idõszak, életbe lép a nyári takarítási program és a Salubriservnek újra bizonyítania kell, hogy a rabokkal és a megmaradt személyzettelis képes tisztán tartani a várost. Reméljük, hogy akkor majd nem fogják a jelenlegi eseményeket mentségként felhozni, hanem a polgárok elvárásainak megfelelõ szolgáltatást fognak nyújtani.
A szerkesztõségünkbe tegnap eljuttatott közlemény szerint a volt munkások a hét végéig megkapják végkielégítésük elsõ részletét. A prefektus határozott ígéretet kapott erre vonatkozóan, sõt más hasonló cégektõl elbocsátott munkások végkielégítéseit is még ezen a héten ki fogják fizetni – áll a közleményben.
Miután saját kárunkon megtanultuk, hogy az állam – az ún. szocialista állam – totális gazdasági uralmat jelent, hajlamosak volnánk a mai államot kizárni a gazdasági életbõl. A piacgazdaság viszont nem mûködhetne zökkenõmentesen az állam szerepvállalása nélkül. A szabad verseny torzszülötteket eredményezne, a magántulajdon pedig állami pártfogás nélkül csak vergõdne. Ezért az állam, bár gazdasági szereplõként is megjelenik a piacon, mégis más, elsõdlegesen fontos és sajátos szerepet kell betöltenie.
Az állam feladata elsõsorban a gazdaság mûködéséhez szükséges jogi és intézményi hátteret, a tulajdon, valamint a gazdasági folyamatok védelmét és ellenõrzését biztosítani. Erre a magángazdaság egymagában képtelen lenne.
Ugyanakkor szociális és politikai megfontolásból az állam beavatkozik a jövedelemelosztásba, pontosabban a jövedelem átcsoportosításába, bár annak megtermeléséhez igen kis mértékben járul hozzá.
Továbbá az állam hatáskörébe tartozik a kedvezõtlen külsõ gazdasági hatások kivédése, a gazdaság mûködéséhez szükséges közeg védelme. Mindez azonban már nem a piacon, hanem azon kívül bonyolódik le.
A piac, a termelés és a fogyasztás egyaránt ki van téve a külsõ hatásoknak is. Ez úgy jelenik meg, mint egyesek (vagy az egész társadalom) költsége, míg mások szempontjából meg nem fizetett elõny. Ezek a tényezõk nem vesznek részt közvetlenül a piaci mûveletekben (tranzakciókban) sem pénz formájában, sem másként. Ezért van az, hogy minél több a gazdaságot befolyásoló külsõ tényezõ, annál nagyobb szükség van az állam szerepére.
A kérdés az, hogy mit bízunk a piaci szabályozásra és mit az államra. A magánjavak hatékonyságát a decentralizált piac biztosítja. A közjók és velük együtt a közrosszak pedig politikai folyamatok révén, állami felügyelettel vagy anélkül érvényesülnek.
A külsõ gazdasági hatások egy része pozitív. Például a gazdasági innovációk (új eljárások, találmányok), de idézhetnénk az egészségügyet, az oktatást, a gát- és útépítést, parkosítást stb. Mindezek anyagi ráfordításait a legtöbb esetben nem azok viselik, akiknek a költségeit csökkenti, illetve hasznát növeli. Az államnak ezekben az esetekben az a dolga, hogy ezeket a hatásokat a piac felé terelje, és ezeket belsõ hatásává tegye.
Sajnos, létezik a káros külsõ hatások tömkelege. Ez számunkra egy túl aktuális probléma. Elég, ha a Lápos, a Szamos, a Tisza, a Duna ciánnal történt mérgezését említjük. Vagy az erdõirtás, atomerõmûvek, motorizáció hatását is felhozhatnók példának. A káros hatások kivédése az állam feladata, még akkor is, ha az okozott károk elõidézõi jogilag felelõsségre vonhatók.
Tudni kell, hogy a gazdasági tevékenység folyamatában a magán- és a társadalmi érdekek között különbség van. A vállalat, mivel profitot igyekszik termelni, a termeléssel kapcsolatos költségeit másra – legtöbbször a társadalomra, azaz az államra – próbálja áthárítani. Mivel ezekben az esetekben a piaci szabad verseny hatástalan, sõt ellenkezõ hatású, az államtól várható el az így okozott károk kivédése.
A korrupció is abba a gazdasági környezetbe sorolható, ahol a magánköltségek csökkentését a társadalomra való áthárítással igyekeznek elérni. Ez a jelenség ott és akkor virágzik, ahol és amikor az állam, illetve képviselõi vagy nem akarnak, vagy nem tudnak ellene tenni.
A külsõ gazdasági hatások okozta károk kivédése mindenkor pénzbe kerül. Ezért vetõdik fel az a kérdés is, hogy egy ilyen lépés mennyibe kerül, illetve megéri-e? Aránytalanul nagy lenne annak a költsége, hogy a kár nulla legyen, de létezik egy pont, amiben a kár és a költség kiegyenlítõdik. Feltevõdik még az a kérdés is, hogy mennyi költséget bír el a termelési folyamat, ami a kárt okozza. Ha a társadalomnak szüksége van egy adott termékre (pl. mûtrágyára), annak termelési költségét nem lehet túlterhelni, mert a szabadpiaci verseny sem károsítható. Hatákony és alacsony költségszintû alku révén meg kell keresni a kár és költség egyensúlyi pontját.
Az állam, amellett, hogy elismeri a vállalatok profitorientáltságát, nem mondhat le a társadalom védelmérõl. Ennek a kérdésnek a tisztázása és megoldása az államhatalmat képviselõ politikusok kezében van, akik bizonytalan hatékonyságú szabályozó intézkedésekkel igyekeznek a károkat megelõzni. Ez lehet ellenõrzés, bírság vagy adó, ami a korrupcióval kombinálva nem eredményt, hanem még több kárt okoz a társadalomnak.
Mindezek után a ciánmérgezés kapcsán azt firtatni, hogy ki a bûnös és ki nem felelõs, nem több olcsó politikusok még olcsóbb népámításánál.
Ami mindennél hatásosabb, az a kollektív cselekvés, illetve az ezen az úton folytatott harc a társadalom saját érdekében.
A kormány rendeletet adott ki a pedagógusok bérének emelésére és a 13. havi bér kifizetésére. De tegnap lapzártáig még nem született végleges egyezség a konfliktusban levõ felek között. Feltehetõen ma ér véget a pedagógusok január 24-én kezdett sztrájkja.
A kormány hétfõn éjjel, hétórás vita után döntött úgy, hogy teljesíti a pedagógus szakszervezetek követelését, és rendelettel azonnal emeli a béreket. Az elfogadott rendelet alapján majdnem a kétszeresére nõ a tanárok fizetése.
A követelések közül a kormány már a múlt héten elfogadta azt, hogy az idén az oktatási tárca a GDP 4 százalékát elérõ összeggel részesül a költségvetésbõl. A szakszervezetek az ígéretet üdvözölték, de nem tartották elegendõnek: kormányrendeletet követeltek a béremelésrõl. Ezzel egyidejûleg az egyetemi tanárok szakszervezete bejelentette, hogy szerdától sztrájk kezdõdik a fõiskolákon és az egyetemeken is, ha a kormány nem rendezi azonnal a fizetéseket. A rendelet szerint az új bértáblázat március 31-én lép életbe a középiskolai és az egyetemi tanárok számára.
A kormányrendelet elfogadása után a pedagógus szakszervezetek közölték, hogy bizonyos értelmezési magyarázatot várnak még a béremelési rendszerrõl, de úgy látják: szerdától megkezdõdhet a tanítás az iskolákban.
Andrei Marga oktatási miniszter a kormányülés után elmondta, hogy tavaly az általános és a középiskolai tanárok fizetésére 10 300 milliárd lejt fordítottak, és az idén ez az összeg 16 361 milliárd lejre nõ majd. Az egyetemi oktatók fizetése a tavalyi 1705 milliárd lej helyett 2700 milliárd lejt tesz majd ki.
Az új bértáblázat szerint a kezdõ középiskolai tanár havi alapfizetése 1,6 millió lej, amely prémiumokkal együtt 2,2 millió lejre nõhet. A vezetõ tanárok alapfizetése 2,4 millió lej lesz, prémiumokkal együtt pedig 4,9 millió lejt kaphatnak. Az egyetemi tanársegédek mostantól 1,6 és 3,3 millió lej közötti alapfizetésre számíthatnak, az eddigi nem egészen 1 millió lej helyett. Az egyetemi tanárok alapfizetése 3,2 millió lej lesz, havi jövedelmük pedig prémiumokkal együtt 11,5 millió lejig nõhet.
Helle Degn, az EBESZ parlamenti közgyûlésének elnöke, valamint Ion Diaconescu képviselõházi és Mircea Ionescu Quintus felsõházi elnök kedden egyezményt írt alá az EBESZ parlamenti közgyûlése IX. ülésszakának júliusi bukaresti megszervezésérõl.
Az elnökasszony kedden beszédet mondott a két ház együttes ülésén, majd Petre Roman külügyminsizterrel találkozott.
Helie Degn parlamenti beszédében aláhúzta, hogy a koszovói és csecsenföldi konfliktusok bebizonyították, mennyire törékeny a béke kontinensünkön és mi mindent kell még megoldani a régióbeli stabilitás biztosításáért. Egyúttal kifejtette, milyen fontos szabályozásokat elfogadni és életbe ültetni a konfliktusok megelõzése, a válságok és a válság utáni helyzetek kezelése végett. Kidomborította továbbá, hogy Romániának részt kell vennie a konfliktusok békés rendezését célzó megoldások felkutatásában. Ugyanakkor folytatnia kell a harcot a szervezett bûnözés és a korrupció ellen, az alkotmányos reformokért.
A nyugdíjasok évente hat után 50 százalékos árkedvezménnyel tehetnek meg, függetlenül a szállítási eszközöktõl.
A képviselõktõl elfogadott, a nyugdíjasok esetében érvényes közszállítási kedvezményekre vonatkozó törvény gyakorlatba ültetéséhez szükséges kiadásokat az állami költségvetésbõl fedezik.
Az 1989-es decemberi eufóriában megalakult a Maros megyei Magyar Demokrata Ifjak Szervezete, amely célul tûzte ki a magyar fiatalok érdekképviseletét, mûvelõdési, oktatási életének szervezését, szórakoztatási lehetõségei biztosítását. A szervezet iránt soha nem tapasztalt lelkesedést, érdeklõdést tanusítottak azok, akikért létesült. A kezdeti lendület azonban tiszavirág-életûnek bizonyult. 1990 márciusa derékba törte a MADISZ tevékenységét. Megváltoztak az emberek, átalakultak az igények. Egy olyan korszakba lépett a MADISZ, amelyben sikereket is elértek ugyan, de kudarcok is voltak. 10 év alatt a kezdeti célkitûzéseket csak részben tudták megvalósítani. A MADISZ múltjáról, jelenérõl Sipos Leventével, a MADISZ elnökével beszélgettünk.
– Miért nem lehetett megtartani azt az irányt, lendületet, amellyel útnak indult a MADISZ?
– A MADISZ is abban a hangulatban alakult meg, amikor mindenki hitt a gyors változás lehetõségében. A lelkesedés azonban rövid ideig tartott, ezt egyfajta kötelezettség vállalás kényszere váltotta fel. Változott a társadalom is, és ahogy minden visszatért a megszokott kerékvágásba, a fiatalok számára fontosabb lett az egyéni boldogulás, az önmegvalósítás, mint a szervezeti életben való részvétel. A tehetségesebbek ötleteiket, elképzeléseiket saját céljuk elérésére fordították, nem osztották meg a közösséggel. A MADISZ nem tudott perspektívát teremteni ezeknek az embereknek, így kevesen maradtak, akik vezetõ szerepet vállaltak.
– A megalakulás után közvetlenül sok olyan kezdeményezés valósult meg, amely vonzotta a fiatalokat. Volt táncház, különbözõ körök mûködtek, színjátszócsoport létesült. Ezek nemsokára elmaradtak, önállósultak, helyüket átvették olyan rendezvények, mint a Képzõmûvészeti Alkotótábor, a Filmfesztivál, az építõtáborok. Ezek nem teremtettek lehetõséget arra, hogy minél több fiatal bekapcsolódjon a szervezeti életbe.
– Néhány évvel a kezdetek után le kellett számolni azzal az elképzeléssel, hogy a MADISZ tömegszervezet. A nagyszabású és a MADISZ-nak nemzetközi hírnevet is hozó rendezvények ellenére kevesen érdeklõdnek a szervezeti élet iránt. Például a Képzõmûvészeti Alkotótábor résztvevõitõl is elvártuk volna, hogy jöjjenek ötletekkel, elképzeléseikkel gazdagítsák a rendezvényt, de senki nem állt elõ újításokkal. Az életkörülmények megváltoztatták a fiatalokat is. Míg 1989 elõtt volt idõ olvasásra, színházra, utána már csak a televízió, a számítógép, az Internet kötötte le a fiatalok figyelmét. A globalizáció elszemélyteleníti a kapcsolatokat. Most már csak azok vállalnak szerepet az ifjúsági szervezetek tevékenységében, akik jövõjüket is a társadalmi élet valamelyik területén képzelik el, politikai, önkormányzati pálya felé tekintgetnek.
– Az érdekképviselet terén ért-e el sikereket a MADISZ?
– Sajnos, e területen a MADISZ nem teljesítette egészében az elvárásokat. Az ország elöljárói mindig úgy ítélték meg, hogy vannak sokkal fontosabb rendeznivalók, mint az ifjúság kérdésköre. Ezért Romániában a mai napig sincs egy átfogó ifjúságpolitika, és ez alól az RMDSZ se kivétel.
– Mennyire van jelen a MADISZ a politikai életben?
– A MADISZ nem politikai szervezet, ezért nagyon vigyázunk arra, hogy ne lépjünk át egy határvonalat a politikai megnyilvánulásokkal, ne tegyünk olyasmit, ami összeegyeztethetetlen a civil szervezeti státussal. Persze, a MADISZ-nak is van véleménye a társadalmi-politikai életrõl. 1990-ben Zsigmond Lászlót parlamenti képviselõ-jelöltnek javasoltuk. Igyekeztünk, hogy az önkormányzatokban is szerezzünk helyeket. Jelenleg három tanácsosunk van Szovátán, egy Panitban és Tatár Béla képvisel a megyei tanácsban, ahol a sport, ifjúsági és turisztikai szakbizottság titkári tisztjét tölti be. Sajnos, a pénzhiány miatt jelenlétével keveset tudott elérni.
– Milyen a viszony az RMDSZ-szel?
– Az RMDSZ az elejétõl fogva képviseletet bizotsított a fiatalságnak. Majd az ifjúság kérdéskörének mélyrehatóbb kezeléséért megalakították az ifjúsági fõosztályt. De még mindig nem tudtak érdemben foglalkozni az ifjúsággal, hogy miért, ezen lehet vitatkozni. Ami eredménynek számít, vannak olyan fiatal politikusok, akik az ifjúsági szervezetekben tûntek fel és most az RMDSZ-ben is jelentõs szerepet töltenek be. Talán így biztosíthatnánk a politikus- utánpótlást. Helyi szinten is sokban függ a MADISZ érdekképviselete az RMDSZ-szel való viszonytól, ami esetünkben nem felhõtlen.
– Hogyan segíti a MADISZ oktatási, illetve szociális téren a fiatalokat?
– Lehetõségeink korlátai miatt itt sem tehettünk sokat. Minden évben kül- és belföldi felvételi tájékoztatást szervezünk. 1994-ben megpróbáltunk egy ifjúsági tanácsadói irodát létesíteni, ami az elképzelés szerint tartotta volna a kapcsolatot az önkormányzatokkal, munkaügyi hivatalokkal. Talán a megfelelõ információk és a tapasztalat hiánya miatt nem tudtuk mûködtetni ezt az irodát.
– Egyhetes rendezvénysorozattal emlékezik a MADISZ az elmúlt 10 évre. Mérföldkõnek tekinthetõ ez az esemény?
– Ezen a héten azoknak szeretnénk megköszönni a munkáját, akik alapították és azoknak, akik kitartottak az ifjúsági szervezet mellett. Ugyanakkor olyan rendezvényeket szerveztünk, amelyek átfogják a MADISZ tevékenységét, ezáltal is reméljük, hogy minél több fiatalt sikerül meggyõznünk arról, hogy érdemes e szervezetet tovább éltetni. Szombaton tisztújító közgyûlést is tartunk, gondoljuk, majd ezáltal is sikerül felpezsdíteni a szervezet életét.
Nem járt sikerrel a Pénzügyi Hivatal által szervezett árverés, amelynek során ingatlanokat és ingóságokat szerettek volna értékesíteni. A nyilvános árverés önmagában nem tarthatna érdeklõdésre számot, ám tekintettel arra, hogy a kínált ingatlanok jó része termelõfelület, érdemes figyelemmel kísérni sorsukat.
Nem került kalapács alá a Sumel Electromures és a 6-os Szerelõ Rt. termelõcsarnoka, mivel csak egy-egy vevõ jelentkezett, miközben a törvény értelmében két vevõ kell ahhoz, hogy az árverést megtartsák. Az ACI Rt. és a Montim mûhelyeit és egyéb épületeit senki sem óhajtotta megvásárolni. A Carne Mureº marosvásárhelyi vágóhídjára lett volna ugyan vevõ, de a vezetõség kérését figyelembe vették és megpróbálják az ingatlanokat egy tételben eladni, vidéki ingatlanokkal együtt (köztük a dicsõszentmártoni vágóhíd).
A felkínált javakból csak egyet sikerült értékesíteni: a Mopan Rt., egy bukaresti céggel versengve 3,8 milliárd lejért felvásárolta az állomás melletti gabonatárolókat.
A nyilvános árverés ékes példája, hogy átmeneti gazdaságunkban mennyire értéktelenek a termelõfelületek, miközben a raktárak és kereskedelmi célokra alkalmas épületekért csak úgy tolongnak a vevõk. Mindaddig, míg szinte havonta zárnak be a gyárak és üzemek részlegei és maradnak munka nélkül alkalmazottak százai, a folyamat nem fog megváltozni, és hamarosan bagóért vehetünk meg igen jó állapotban levõ termelõcsarnokokat is.
Ami a korábban említett ingatlanokat illeti, azok újabb árverésére március 3-án kerül sor. Talán több sikerrel.
A marosvásárhelyi Remat Mures Rt., újrahasznosítható anyagokat gyûjtõ vállalatban birtokolt 21,9%-os vagyonrészének értékesítését tûzte ki célul a megyei Állami Vagyonalap tegnap, az utolsó árverésén, amelyet még mint területi igazgatóság szervezhetett.
Az árverésre, egyetlen jelentkezõként, a kalapács alá került vállalat többségi tulajdonát birtokló Remat Brasov vásárolta meg a feladatfüzetet, ám a 3,9 milliárd lejes kikiáltási árat a felkínált részvénycsomagért nem volt hajlandó kifizetni. A szabályzatnak megfelelõen így a tulajdonrész az ÁVA birtokában maradt, s a magánosításra újabb árverést fognak meghirdetni.
A potenciális vásárló brassói vállalatot képviselõ Radu Ionel gazdasági igazgató elmondta, hogy jelezni szerették volna, hogy érdeklõdnek a marosvásárhelyi újrahasznosítható anyagokat gyûjtõ cég állami tulajdonban maradt hányadáért, ám az ezért kért árat túlságosan borsosnak találták. Az 1000 lejes névleges részvényértékhez képest, a kikiáltási árban 3650 lejt szabtak meg részvényenként, ami – vélte Radu Ionel – a piaci érték négyszerese.
Az újrahasznosítható anyagok gyûjtése és értékesítése haszonnal kecsegtetõ vállalkozás – tudtuk meg –, ám ma még nagyon sok tényezõ akadályozza a tevékenység igazi kibontakozását. A Remat Mures az utóbbi három évben – a privatizáció óta – nagy fejlõdésen ment keresztül, ami az addig veszteséges vállalatból nyereségessé tette. Radu Ionel, valamint a helybéli cég szintén jelen lévõ igazgatója, Constantin Bãluþã úgy ítélték meg, hogy az alkalmazott begyûjtési árak ösztönzõek, s mindenképpen magasabbak, mint amelyeket más megyékben tapasztalhatunk. A nagy gond azonban a gyûjtõhelyek kis száma, mert a negyedekben létesítendõ begyûjtési pontokra túlságosan nagy bérleti díjat állapítanak meg. Ilyen körülmények között – ha túl messzire kell vinni – a papírhulladékért fizetett 400 lej jóval kevésbé vonzó. Az ócskavasért 450, míg a rézért 19.000 lejt fizetnek kg-onként.
A két igazgató megegyezett abban, hogy politikai koncepcióváltásra van szükség az újrahasznosítható anyagok területén, hisz ez a tevékenység ma még nem képez társadalmi szükségletet, mint a legtöbb nyugati országban. Az elsõ lépés éppen a begyûjtõközpontok esetében alkalmazott kedvezményes bérleti díj lehetne, de más intézkedésekkel is ösztönözni kellene a szelektív hulladékgyûjtést. A feldolgozó vállalatokat pedig – ösztönzõ intézkedésekkel – arra kellene rászoktatni, hogy az új nyersanyag helyett a reciklált anyagokat részesítsék elõnyben. A világon az a tendencia, hogy az ökológiai szempontok egyre fontosabb szerepet játszanak, s elõbb-utóbb ennek nálunk is be kell következnie. Ezzel szemben ma az a tapasztalat, hogy kevés a feldolgozó cég, s amelyek vannak – a pénzügyi zárlat miatt – nehezen fizetnek. A tavaly páldául csak 3% (!) anyagot tudtak készpénzért értékesíteni. Vannak anyagok, mint például az üveg és a gumi, amire jelenleg egyáltalán nincs kereslet, ezért ezeknek a gyûjtésével nem tudnak foglalkozni. A fenti két anyag pedig viszonylag könnyen újrahasznosítható, amennyiben a gazdaságot irányító tényezõk érdekeltté teszik ebben a feldolgozókat.
Ami igaz, igaz, Bocskai István fejedelem szép nyárádszeredai szobra alatt volt jócskán vasárnapi beszéd, emlékezet, fõhajtás és koszorús tisztelgés, szóval mindenki kitett magáért, ahogy mondani szokás: kivágta a rezet. Az csak mellékes, hogy volt, aki a hajdúk vezérének vitézkötését látva vérszemet kapott, úgy hirtelen s még helyben nagyobbat és díszesebbet szeretett volna zsinóroztatni magának, csakhogy szegény alig félóra múltán, az ünnepség végére máris feledésbe merült. Ezt nem tudván vagy tudni nem akarván, ó, uram, további lázas fennforgásra adta fejét, így a háládatlan és közönséges magyar jó vaskos közönnyel nem átallotta megkérdezni: ki az az úriember? A válaszgesztus – fájdalom – úgy általában félreérthetetlen. Milyen nagy kár, hogy szóhajtó tablettát még nem találtak fel tudós patikusok.
Hanem, amit mondani akarok. A nyárádszeredai Bocskai- megemlékezésen a Magyarok Világszövetsége nevében emlékplaketteket is osztogatott Patrubány Miklós, összesen négy darabot. Kifogásom nincs az emlékplakettben részesített személyeket illetõen, becsülök minden rendû-rangú munkát, s nem kétlem azt sem: mint eddig, úgy továbbra is népükért, közösségük felemelkedéséért vállalnak harcot és munkát, így szépen sorrendben, mert manapság a közöny hétfejû sárkányával kell megvívni elõbb. Bizonyára van köszönet érte… Ám tudni kell azt is, Bocskai mellszobrának viszontagságos sorsa volt, hol szusszanásnyi idõt talapzaton, hol fél évszázadot a református templom portikusában töltött. A fejedelem emlékét, a gyönyörû mûalkotást megõrizte az egyház, zaklatottan zavaros idõkben – visszahelyezzük, ne helyezzük? – felelõsen viseltetett.
A szobor ma köztudottan ott áll a téren, alatta, mondom, plaketteket osztogattak.
Kitalálják? A tulajdonképpeni megõrzõnek, az erdélyi református egyházkerületnek, vagy ezen belül a nyárádszeredai egyházközségnek belõle bár egy nem jutott!
Ha valakinek Frank Sinatra immár klasszikusnak számító világslágere, a Strangers in the Night jut eszébe a címrõl, ráhibázott. Ez is mocorgott bennem, miközben New York elnéptelenedett éjszakai utcáin csatangoltunk. A dal romantikusan édeskés hangulata azonban csak pár pillanatra csapott meg, másfajta közeg burkolt be a bohémtanyákon, amerre a Greenwich Village sikátoraiban jártunk. Ezúttal is a mûvészvilágban otthonos Tamás Anna kalauzolt. És elõször természetesen egy kiállításmegnyitóra vitt el.
A Caliban kocsmagaléria
még nem a Village vagy a Soho, nem a város közismert bohémnegyedeinek jellegzetes vendégcsalogatója, északabbra van Manhattan belseje felé, de ettõl semmivel sem kisebb a vonzáskörzete. Egy hétfõi nap kora estéjére hirdették a fogadást, a hivatalos nyitás egy héttel elõbb zajlott. Kissé késve érkeztünk, bár ilyesmirõl sose lehet lemaradni, utánunk is sokan nyomultak még az egyre szûkebbnek bizonyuló keskeny terembe. Ez azonban senkit sem zavart. A légkör már emelkedett volt, tökéletes a hangzavar, mindenki mindenkivel beszélt, mindenki mással, senki se hallott, senki se értett semmit. Nem baj, a legtöbb ember számára úgyis csak az fontos, amit õ maga mond. Egész jól elvoltam, ha úgysem hallom, magyarázhatnak bármilyen nyelven nekem. Ott lehetett fél New York, legalábbis a mûvésztársadalom jelentõs szelete.
Csodák mindig vannak, elõkerült két üres szék, ismerõsök asztalához szorultunk. Anna ismerõseiéhez nyilván. Mellettem egy szerb vállalkozó, szemben balra egy angol irodalomtörténésznõ, jobbra a New Yorkban élõ festõ, mûkritikus, mûvészettörténész, Halász András. Még vagy hetvenhárom asztaltársnak bemutatkoztam, õket elfelejtettem.
Semmiben se különbözött a filmbeli álló- ülõfogadásoktól. A kiállítóval már senki se törõdött, a képekkel se, szállt a füst, mint indián sátorban békekötéskor, pincérek egyensúlyoztak gyanúsan bizonytalan és gyanútlanul magabiztos alakok közt. Ital volt elég, Jeet, a festõt sehol se találtam. Pedig végigportyáztam a házat, a festményeket is becserkésztem. Nem jobbak, mint az itthoniak. Visszaültem hát társalogni.
Halász Andrást érdekelte az erdélyi alkotók helyzete, engem az amerikai képzõmûvészet, volt közös téma. Ha egy szót elkaptunk tízbõl, a többire már lehetett következtetni. Sajnáltam, hogy nem máskor találkoztunk, érdekes dolgokról mesélhetett volna. Bátyja az a Halász Péter, akit Budapesten is az avantgárd színházi élet egyik legkarakteresebb, mindenes vezéregyéniségeként ismernek. Társulatuk New Yorkban is nagy feltûnést keltett, András is tagja volt. Olyan meghökkentõ produkciókkal is elõrukkoltak, melyeket utcára nyíló kirakatban játszottak el. Egyszer talán majd ilyesmirõl is beszélgetünk.
A Calibanból azonban hamarosan továbbálltunk. Irány délebbre, a dzsesszklubok, dzsesszkocsmák környékére. Itt is valami mindig történik. A faburkolatú
inkább patinás kisvendéglõ, mint lebuj. Szerencsénk van, az est elsõ koncertjére elõfoglalás nélkül is kapunk helyet. Mint késõbb kiderül, a dzsesszélet több kiválósága is jelen van, impresszáriók, európai, dániai szaktekintélyek hallgatják, figyelik a muzulmán szaxofonos, fuvolás Talib Kibwe vezette Spirit of Life Ensemble profin felépített hangversenyét. Hamar felforrósodik a levegõ, a népes zenekar mindent belead, vég nélküli szólók vonják el a figyelmet az evésrõl, ivásról. Nekem is többször majdnem megakad a rák a torkomon, pedig elég mûgonddal kóstolgatom. Anna persze élvezi a hatást. De rátromfolok: látnád csak otthon, a Víkenden a dzsesszklubban!
Van más is, felfedeztem két szõke csajt a bárpultnál. Nagyon élvezték a zenét. És egymást. Nem zavartatták magukat. Kevesen figyeltek a szép párra. Meleg volt.
Lezserül ment minden, a végén a zenekar CD-jét is megvásároltuk, ki állta volna meg anélkül egy ilyen nagyszerû másfél óra után. Az igazi örömmuzsika azonban még csak ezután következett. Pár házzal odébb,
Ez tényleg kiskocsma, a hely is kevesebb, a fellépõ együttesek is kisebb létszámúak. De ha valaki már nem tudja visszafogni magát, a pirinyó szabad felületen is táncra perdül. Valamit mindig ünnepelnek, légballonok, díszes fenyõágak és Happy New Year! Happy Birthday! feliratok függenek a plafon fagerendázatáról, a falakon a dzsessz halhatatlanjainak fényképei. Az apró dobogón pedig, némelyik asztaltól fél lépésnyire a zenészek. Elõször idõsebb fehérek fergeteges dixielanddel, majd egy négytagú, fiatalabb csapat ejt ámulatba. A gitáros kinézésre olyan, mint Bob Marley, a bõrkendõs szaxofonosnak elsõ látásra húsz év magánzárkát adnék, aztán öt perc teltével szívembe zárom. Hihetetlen, mit produkálnak. A lebuj közönségét is egy-kettõ levadítják, a Wall Street tehetõs, ifjú yuppie-társasága ezúttal pólósan, farmeresen is kivetkõzik magából a vérpezsdítõ ritmusokra. A fellépés végén, a tányérozáskor az adakozókedv is ehhez fogható.
A lábam még ütemre mozogna, de kinn a novemberi éjszakában már csend honol. A Village hívogatna tovább, egymást éri a prostik, homoszexuálisok utcája, egyéb kuriózumok, de biztonságosabb ilyenkor másfele lenni, ez a táj nem védtelen idegennek való.
Békésebb másnap este a
Ez az út csak fény és csillogás. Ezerszínû reklámfelirat, lézershow és vetített kép, hivalkodó luxus kápráztat el mindenütt. A méregdrága, mesés szállodáknál, üzleteknél csak a színház a több. A nyüzsgõ, bongó Times Square-en van egy jegyiroda. Délután három órától feláron árusítják az aznapra megmaradt jegyeket. Egytõl, fél kettõtõl gyülekeznek az érdeklõdõk, nagy a sor, de aztán gyorsan mûködnek az alkalmazottak a pénztárablakoknál. Lenyûgözõ a musicalkínálat, nehéz választani. Minden, ami a mûfajban csúcs, itt elérhetõ. A Cats (Macskák) van mûsoron a Winter Garden színházban, amellett döntöttem. Andrew Lloyd Webber zenés világsikerét 18 éve játsszák megszakítás nélkül, magasan vezeti a leglátogatottabb darabok listáját. Ennyi idõ után is friss, újszerû, élvezetes. Az, hogy betétdalai közkedvelt slágerekké váltak, csak még élményszerûbbé teszi az elõadást.
Ezt a színháztermet kimondottan ennek a musicalnek rendezték be. Technikai és fényeffektusai folyamatosan meglepnek valami váratlannal. A színészek ének- és tánctudása, mozgáskultúrája pedig elragadtató. Persze, ha egy-egy szerepre ötezer pályázó közül választják ki a legjobbat. De amint mondják, a vesztesek is ugyanolyan tehetségesek, sokoldalúak. A színészeknél is öldöklõ a verseny az érvényesülésért. Itthon meg a régi beidegzõdések kavarják a kedélyeket.
A New York-i Macskák szereposztása változott az évek folyamán, az elõadáson nem érzékelhetõ, esküsznek rá, akik korábban is látták a produkciót. Legtöbbünk elõször van a teremben, leesett állal veszem észre, hogy az egyik megfáradt japán turistanõ a páratlan ének- és táncparádé dacára elaludt a székszorokban. Egy kaján kandúr mórikálva téríti magához. Földbe süllyedne szégyenében a szegény japcsi, a színészt taps honorálja.
Szép este volt, szinte egyszerre özönlik a sok nézõ a színházakból a széles Broadwayre s a kisebb mellékutcákra. Rengeteg a sárga taxi, mégis lehetetlen szabad kocsit kapni. Aki bírja, marja. Mi is kiengedhetnénk karmainkat, a Winter Gardenben ragadós lehetett volna a példa. De minek úgy sietni? Fülünkben andalítóan szólal meg a musical vezérdallama: Memory. Ennek fülbemászó, melodikus emlékét is magammal hoztam Amerikából.
A Magyar Köztársaság bukaresti Kulturális Központjának szervezésében február 27-én este 7 órától a marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében lép fel az Ökrös Együttes és Berecz András énekes. A világszerte ismert zenekar mûsorán magyar, román és cigány népzenei válogatás szerepel.
Ökrös Együttes: "Öt ember, öt vonós hangszer. Ennyibe kell besûríteni az elképzelt és leképzett világot. Magyar népzene, de román is, cigány is, erdélyi és magyarországi.
Az élõ, ma is megélhetõ paraszt-barokk, az utolsó kétszáz év zenei stílustörténete egymásra rakodva, mint a folyóágy kõzetei, benne aranyhomokként a még Ázsiából hozott népdal. A tegnap a mának. Egy kisközösség zenei nyelve, de világzene. Részben az egész: minden ember öröme és bánata, reménye és sötét kétségbeesése, a szabadság ablakára függesztett tekintet.
Zene."
Az Ökrös zenekar 1987-ben alakult és célul tûzte ki, hogy minél hitelesebben, minél élményszerûbben játssza a Kárpát- medence népzenéjét: magyart, románt, cigányt, szlávot. A zenekar tagjai mind klasszikus zenei elõképzettséggel rendelkeznek, ezzel párhuzamosan kezdtek népzenével foglalkozni. A fõ érdeklõdési területük a többnemzetiségû Erdély, a népzene egyik utolsó európai kincsesbányája, ahol elképzelhetetlen gazdagságban, kulturális összefonódásban gyûjthetõk még a magyar, román, zsidó népzene máshonnan már kiveszett dalai.
A zenekar életrehívója és névadója Ökrös Csaba, az együttes többi négy tagja: Molnár Miklós, Mester László, Doór Róbert, Kelemen László. A zenekar állandó énekese Berecz András. Õk mondják: "Közép-kelet-Európában még él a népzene. Nem múzeumokban mutogatott darab, de naponta megélt valóság, nem klasszikus ruhába öltöztetett bábu, de hús-vér mûvészet. Szerencsések vagyunk, hogy ezt közelrõl tanulmányozhatjuk, megélhetjük és szétvihetjük a világba, mindnyájunk örömére. Boldognak érezzük magunkat viszont, ha elmehetünk a magyarországi és erdélyi falvakba gyûjteni, tanulni, mert otthon érezzük magunkat a falusi emberek között, akiktõl e – számunkra hétköznapi – csodákat megtanultuk."
Nem tudom, mit is mondjak. (Bekecsrõl jót, vagy...) Ha azt gondolom: a Nyárádmente az ország legsûrûbben lakott tájegysége, és íme, öt éve, hogy lapja is van, akkor –; ha meg azt gondolom, hogy a Nyárádmente egyben az ország egyik gyors ütemben néptelenedõ tájegysége, mégis: van, immár öt éve, újságja, akkor –; és ha azt gondolom, hogy a Nyárádmente századnyi híres embert, nagy személyiséget adott a magyarságnak, mostani értelmisége pedig (bizonnyal) azok szellemiségét folytatja, akkor –; de azt is gondolhatom, hogy népe fogyatkozásával arányban áll a szürkeállomány fogyatkozása is, úgyhogy ne nyújtózzunk nagyot, mert kicsi a takarónk. Mégis íme, itt van ez a lap, akkor –; viszont miért ne gondolnám azt is: né, ez a pár ember akart valamit, ami divat ugyan, de egyike a (ritka) jó divatoknak, és kínnal- bajjal ugyan, de hellyel-közzel valahogy mégis éltetik a Bekecsalját. Formátuma rugalmas (gyakran változik), most éppen ilyen, és hát mégis ok ez az örömre, akkor –; az ám, gondolom, csakhogy ha már itt van ez a nagyszerû lehetõség egy tájjellegû lap kiadására, akkor jobban fel kellene pártolni, igazi újsággá fejleszteni, amelyet azért nyit ki a nyárádmelléki ember, mert tudva tudja: olyan cikket, tudósítást, hírharangot, interjút, riportot, kisesszét, képet, miegymást talál benne, ami csakis és csakis ebben a lapban található; mert a hely szelleme mûködteti, üzemanyaga pedig a nemes értelemben vett lokálpatriotizmus és az ebbõl fakadó jólértesültség. Szóval akkor igazán jó egy ilyen kiadvány, ha a régió nagyobb sajtótermékei belõle puskáznak, amikor nyárádmenti téma foglalkoztatja õket.
Persze jó laphoz parázs gárda, fõállású szerkesztõ(k) és elfogadható infrastruktúra kell. (Hogy a három P-rõl ne fecsegjünk.) Jó utak, terjesztõi hálózat(ocska), gyakori(bb) megjelenés, az arányok betartása (a mostani öt év eredménye: egy–null a múlt és az ünneplés javára), problémafelvetõ írások tömkelege, amelyek állásfoglalásra késztetik az olvasót, közvélemény-formáló szerepéhez illõ elevenség, rugalmasság. Bõkezû mecénások, jólszituált elõfizetõk serege. De mit is beszélek, hiszen csupa-csupa olyan követelményt támasztok, melyekhez hasonlók nélkül ez az újság sem ér(ne) semmit, amelybe most írok. Elvárásaim tehát némileg "belsõ" igények. De hát végül is ez a természetes. A kisdackorszak véget ért, jövõre elsõs lesz, fel kell hát kötnie a receficét. Táskát is kap, sok-sok színes ceruzát. Kék, zöld és piros, vonalas és kockás füzeteket. Esetleg laptopot is vesz apuka, nemcsak mélylélegzetet.
Ellenõrzõ könyvecskéjébe pedig továbbra is az Olvasó írja a jegyet.
A Luxemburg-kertben minden változatlan – írta Szabó Zoltán 1946 júliusának végén, amikor a párizsi békeelõkészítõ kongresszusról küldte elsõ tudósítását. Az 1940-es nyár végi napokra is utalt, Franciaország német megszállására, amelyrõl Összeomlás címû riportregényét is írta. A kerti idill tegnapelõtti, tegnapi és ma is változatlan, a szökõkút vizében az örök gyereksereg vitorlásait fogja jó szelekbe, a székeken ülõ idõsek társalognak vagy éppen merengenek régvolt idõk szépségein, a fiatalságon, amikor még õk is kézenfogva, szerelmesen baktattak át a halhatatlan ligeten; Navarrai Margit és Ausztriai Anna kõszobra is õrzi a látszólag moccanatlan idõt, s a szenátus körül az évek és évszakok múlásában is virít az árvácska és primavera. A Luxemburg-kert kávéházában ülünk Romsics Ignáccal, a budapesti ELTE történészprofesszorával, s az ablakon át a legfelsõbb törvényhozás épületének homlokzatára tekintve Szabó Zoltánnal állapíthatjuk meg: "A mindnyájunk fölött elmúló idõt egy kerek óralap mutatja a palota homlokfalán."
Romsics Ignác mûveibõl az eltûnt idõ azonban nem a szépírók módján, illatok, álmok és emlék-asszociációk nyomán nyílik meg. Nincsenek elhatározott teoriái sem, amelyek az elmúlt században annyi kutatót és tudományát gyermekdeddé komolytalanított; máskor másokat megsemmisítõ ideológiává emelkedett. Az évtizedeken át folytatott, tárgyilagos, elmélyült kutatómunkának eredméyneként az elmúlt hónapokban Romsics Ignác a magyar történetírás jövõjét is alapvetõen meghatározó mûvekkel jelentkezett. Közép- és Délkelet-Európa népeinek nemzeti, nemzetiségi és államiságával összefüggõ történeti kérdéseket vizsgálja tudományos alapossággal, további három, az Osiris Kiadó gondozásában jelent meg, már címében is kifejezi: nemzeti létünk komoly kérdéseit tárgyalja. Helyünk és sorsunk a Duna- medencében címmel az elmúlt évek tanulmányait gyûjtötte egybe. Nagy összefoglaló munkája: Magyarország története a XX. században; s átdolgozott monográfiáját Bethlen Istvánról Gernyeszeg szülöttérõl, aki Magyarország miniszterelnöke volt 1921-1931. között, januárban vehettük kézbe. Mint megtudhatjuk, a kötet utószavában: a hazai levéltárak mellett bécsi, londoni és német levéltárakban õrzött eddig ismeretlen anyagokat éppúgy beépítette mûvébe, mint a mezõsámsondi emberek emlékezetét.
Szabó Zoltán kesernyésen meditált afölött, hogy a párizsi béketárgyalásokon a politikusok mit se törõdnek a hely szellemével. Mert a Luxemburg palota pincéjében a francia forradalom nagy fiai raboskodtak, innen szállították a Trón téren felállított guillotine alá Desmoulins-t, s itt várt sorsára Danton is. Párizsra és régi köveinek kísértéseire Szabó Zoltán igényéhez illõen, Romsics Ignáccal a huszadik századi békékrõl beszélgetünk. Nyolcvan éve, 1920 januárjában véglegesült Párizsban a diktátum, amit június 4-én a Nagy Trianon palotában írtunk alá: Az 1946-os tárgyalásokat pedig 1947. február 10-én véglegesítették a quai d’Orsay-n lévõ Külügyminisztérium Óratermében, olyan cinikus közöny kíséretében, ahogyan Illyés Gyula és Cs. Szabó László is a szemtanú pontosságával leírta. Romsics Ignác professzor úr könyveiben fontos fejezetekben tárgyalja a békekötések körülményeit. A faktum fátum-e? – hétköznapiságunkban sokszor tûnödünk ezen, s hiábavalóan keressük az elveszett jobb lehetõségeket. A történész csak a tényekre alapoz, feltételezésekkel nem foglalkozhat. De a végsõ pontig kérdések merülnek fel...
– Bánffy Miklós írja az Emlékezéseimben: Trianonig ható baklövés volt, hogy Károlyiék 1918 õszén a frontról hazatérõ katonákat szélnek eresztették...
– Washingtonban akkorra már elkészült a Duna-medence államainak újrarajzolt térképe. Károlyiék nem tudják, de lelkük mélyén sejtik, hogy mi következik. "Borzalmas idõket élünk, összeomlik minden... De azért kutya kötelessége mindenkinek Károlyit támogatni." – vélekedett 1918 novemberében Ugron Gábor erdélyi liberális politikus, elsõsorban Károlyi kül- és nemzetiségpolitikai álláspontjára utalva. Katonailag átgondolva: az emberek megviselve négyéves háborúból érkeznek haza. A monarchiának közös hadserege volt, vegyes a nyelv, nemzetiségenként már fellobbannak a hovatartozási és politikai érdekeltségek, kevés a tiszta magyar ezred. Anarchikus állapotok uralkodtak. Károlyi hihette azt is, hogy a béketárgyalásokon jobb pozíciót szerzünk, ha újabb harcokba nem bocsátkozunk. A tanulság persze az, hogy tárgyalásokon is a katonai pozíciók határozzák meg a béke módozatait. Nem tudjuk persze, ha a katonáknak azt mondják, hogy öt hold földet kapnak azok, akik tovább harcolnak és vállalják a haza védelmét, hadseregbe szervezõdve milyen erõt tudtak volna kifejteni. Mindenesetre tény, hogy 1919 telén egy székely hadtest Csucsánál meg tudta állítani a románokat...
Lloyd George, brit miniszterelnök 1919 tavaszán egy kevéssé ismert kijelentését talán érdemes idézni: "Sohasem lesz béke Délkelet- Európában, ha a most létrejövõ államok mindegyikének jelentõs magyar lakossága lesz..." S a tárgyalások további menetében kiderült: a királyság miniszterelnökének megértõ álláspontját külügyminisztere nem képviseli. Hogyan volt lehetséges ez?
– Hosszú viták zajlottak a brit diplomácián belül. A brit miniszterelnök álláspontját az olaszok is támogatták egy megértõbb rendezésre. Annál is inkább, mert a francia diplomácia fölényét érzékelték a béketárgyalásokon. Clemencau 1920. január 10- én adta át a békediktátumot az Apponyi Albert vezette magyar delegációnak, a konferencia Legfelsõbb Tanácsa és a Külügyminiszterek és Nagykövetek Tanácsának ülésén az angol és az olasz diplomácia még márciusban is a magyar érdekek fokozottabb érvényesítését hangsúlyozta. De a franciák hajthatatlanok maradtak. Szomorú, hogy éppen Párizsban kell errõl beszélni. A következõ években egy dokumentumkötetet tervezek összeállítani, amiben majd az eddig ismeretlen levéltári és diplomáciai iratok igazolják: a franciák jóindulat nélkül viseltettek irányunkban s egyértelmûen és kérlelhetetlenül a diktátum kierõszakolói voltak. Szoktak hivatkozni egy, a békekötéshez kapcsolódó kísérõlevélre, amely egy késõbbi határmódosítás lehetõségét is fenntartja. De ez angol kezdeményezés volt, Millerand francia miniszterelnök neve csak azért szerepel az iraton, mert õ volt a béketárgyalások elnöke. A brit diplomáciára visszatérve: álláspontjuk egyre puhul az 1919-es és 1920-as tárgyalások, konferenciák során. Akiknek tudható: a hivatalnokok; a szakapparátus meghatározó befolyással mozgatta az eseményeket. Egy miniszterelnök, Lloyd George, napi szinten nem kísérhette figyelemmel a tárgyalások menetét, s az angol külügy diplomatái egyre inkább engedtek a franciáknak. Akiket még érzelmi szálak is befolyásoltak. 1920 március-áprilisában a Nagykövetek Tanácsa Londonban ülésezett. Ebben az idõben a magyar delegáció titkos megbeszéléseket folytatott Párizsban. Philippe Berthelot, aki a francia küldöttséget Londonban vezette, naponta táviratban értesítette Paléologue külügyminisztert a tárgyalások állásáról. Tehát az angol és olasz szempontokat Paléologue összehangolhatta volna a párizsi magyar tárgyalódelegáció érverésével, de nem tette. Berthelot egyébként Benes barátja volt, így különösen érthetõ, hogy fölöttesét nem bátorította engedékenységre. Az angol diplomáciában valóban feltûnõ a miniszterelnökkel szembeni álláspont, Balfourt véleménye, aki 1919 végéig volt külügyminiszter, s 1920 februárjában az alsóházban kijelentette: a magyar határok "valószínû a lehetõ legjobbak". Mint kitûnik, végül is sem az angolok, sem az amerikaiak nem akartak konfrontálódni a franciákkal. Ez az õ külön békéjük volt – a mi áldozatunkkal.
– Ha 1920-ban ily rendíthetetlennek mutatkozott a nagyhatalmak békediktátuma, hogyan lehetséges az, hogy 1921-ben a velencei tárgyaláson Bánffy Miklós külügyminiszter jóvoltából már hajlíthatók és jóváhagyják Sopron és a környékbeli települések népszavazását, amelynek nyomán Magyarország területet nyert vissza?
– Több tényezõvel is magyarázható. Talán a nagyhatalmak rossz lelkiismeretébõl következõ engedékenységgel is. De az is igaz, hogy két vesztes ország területi vitájáról volt szó, tehát már nem érintett nagyhatalmi érdeket. Hozzá: kezdettõl lappangott a félelem egy német-osztrák szövetség kialakulásától, így az osztrákok továbbgyöngítését is szolgálta a soproni népszavazás.S fontos tényezõ, hogy ebben a térségben Prónay különítményesei visszazavarták az osztrák csendõrséget. A vitatott terület békés rendezését Bethlen szavatolja, hangoztatta, ellenkezõ esetben nem tud megbirkózni velük, közölte a velencei tanácskozás elõtti minisztertanácson, ezzel zsarolta a nyugati hatalmakat is. Bethlen István nem volt cinikus, de azt az álláspontot képviselte: "Az erõ erõsebb, mint a jog." Ami pedig a politika igazmondását jellemzi, azt tartotta, hogy a magasabb érdek a hazugságot is megengedi. Nem magamagáért, hanem a nemzet érdekében a hazugság is vállalható.
(Folytatjuk)
Az Országos Magyar Diákszövetség és a Temesvári Magyar Diákszervezet rendezésében 2000. május 19-21. között kerül sor a II. Erdélyi Tudományos Mûszakis Diákköri Konferencián belül a II. Határon Túli Mûszakis Magyar Diákok Tudományos Diákkonferenciájára (TDK) Temesváron.
A diákkonferencia a villamosmérnöki, építészet, kémia és mechanika témaköröket tárgyalja.
– A tudományos diákkonferencián belül 50 dolgozat bemutatását tervezzük.
– A munka bemutatása 10 perc, amelyet 5 perces megbeszélés követ.
– Jelentkezési lapokat az Országos Magyar Diákszervezet tagszervezeteinek az irodáján lehet igényelni.
– A dolgozat 10-15 soros kivonatát a jelentkezési lappal együtt legkésôbb 2000. április 20-ig, míg a teljes dolgozatot legkésôbb 2000. május 5-ig kell eljuttatni a TMD-irodára.
Temesvári Magyar Diákszervezet, Diana u. 9A/10. sz., 1900 Temesvár, Románia, tel./fax. 40-56-195-545, e-mail: laura@tmd.dnttm.ro, bakkm@lasting.ro
A Fratia feladta semlegességét
Együttmûködési és partneri megállapodást írtak alá az RTDP és az RSZSZOSZ-Fratia szakszervezeti központ reprezentánsai. Az RTDP és az RSZSZOSZ-Fratia együttmûködik a helyhatósági, parlamenti és elnökválasztások megnyeréséért, s e célból közös munkacsoportot alakít az RTDP-s jelöltek konkrét támogatási formáinak kijelölésére.
A lakosság nagy része lakástulajdonos
Az ország lakóinak 94,8 százaléka saját lakással rendelkezik, s falusi környezetben ez az arany még nagyobb (96,6 százalék) – mutat rá az Országos Statisztikai Bizottság által 1998. július – 1999. június között végzett felmérés. A tulajdonosok csaknem kétharmada magánlakásokban, a többi apartman típusú lakásban lakik. Falusi környezetben a polgárok zöme (97,6 százalék) magánlakásokban él. Az említett forrás szerint a kiadások eltérnek a tulajdonban levô és a bérbe adott lakások között. Így egy család lakbérre a havi összkiadásból 0,2 százalékot fordít, miközben egy lakás karbantartása, amely általában a tulajdonosra hárul, a havi összköltség mintegy 1 százalékát teszi ki.
Isarescu nem fogadja el Basescu lemondását
Mugur Isarescu nem hajlandó módosítani a világbankkal tárgyaló csoport összetételét kijelölô kormányhatározatot, következésképpen elutasította Traian Basescu lemondását a fôtárgyalói tisztségbôl. Ionut Popescu kormányszóvivô szerint a miniszterelnök úgy véli, Basescunak folytatnia kell a Világbank pénzügyi támogatásával kibontakozó akciók további irányítását. A bank reprezentánsai és a román tárgyalók csoportja jól együttmûködött, következésképpen a kooperációnak folytatódnia kell a jelenlegi összetételben a programok befejezéséig.
Hétfô este beszüntette a sugárzást a TV3 televíziós csatorna. A veszteséges mûködést hosszas erôfeszítések után sem tudták kiküszöbölni, ezért a társaság tulajdonosai a részvényeiket átruházták az SBS társaságra, amely a TV2 tulajdonosa, és egyidejûleg úgy döntöttek, hogy beszüntetik a mûsorszolgáltatási tevékenységét. A TV3 legnépszerûbb mûsora, a Napkelte várhatóan mától a Magyar ATV-n jelentkezik. – Egyelôre AM-mikrón sugároz a Magyar ATV, de a tervek szerint március 1-jétôl az AMOS mûholdra kerül és országos lefedettségû lesz.
Magyar rendôr az Interpol Európai Bizottsága élén
Az Interpol Európai Bizottságának elnökévé választották Nagy Zoltán rendôr alezredest, az Országos Rendôr- fôkapitányságon a közelmúltban alakult Nemzetközi Bûnügyi Együttmûködési Központ igazgatóját. A nemzetközi testület – amelynek feladata a bûnügyi együttmûködés szakmai szintû képviselete és koordinációja Európában – egyhangú szavazással döntött a magyar szakember mellett.
Kofi Annan, az ENSZ fôtitkára hétfôn felemelte szavát az emberiség gazdag nyelvi örökségéért, amelyet egyre inkább fenyeget néhány, a nemzetközi kapcsolatokban uralkodóvá váló nyelv. Az ENSZ és az UNESCO (a világszervezet nevelésügyi, tudományos és kulturális szervezete) idén elsô ízben hirdette meg az Anyanyelvek Nemzetközi Napját. Az egyre kiterjedtebb nemzetközi együttmûködés révén néhány területen uralkodóvá vált egy-egy világnyelv – az angol, a hindi, a mandarin kínai, a spanyol, a francia – használata, emellett azonban elengedhetetlenül szükséges megôrizni az emberiség gazdag szellemi örökségét jelentô sok ezer nyelvet és nyelvjárást – idézte az AFP az ENSZ fôtitkárának üzenetét.
"Kis Magyar Filmakadémia" Pozsonyban
Bereményi Géza filmjeinek vetítésével kezdôdött hétfôn Pozsonyban a "Kis Magyar Filmakadémia" címû rendezvény. A Magyar Köztársaság Pozsonyi Kulturális Intézete és a szlovák Filmmûvészeti Fôiskola közös vetítéssorozatán a Gothár Péter rendezte Megáll az idô címû filmet láthatta a pozsonyi közönség. Bereményi a film forgatókönyvét írta. Kedden az 1993-ban készült "A turné" került a közönség elé. Ennek a filmnek Bereményi Géza már a rendezôje volt, akárcsak az 1989-ben készült Eldorádónak, amelyet csütörtökön vetítenek a pozsonyi Filmklub és a Filmmûvészeti Fôiskola mozijában.
Több síelôt temetett maga alá egy lavina hétfôn az észak-olaszországi Venosta-völgybeli síparadicsomban – közölte a helyi rendôrség. A rendôrség szóvivôje szerint félô, hogy a síelôk közül legkevesebb négy személy életét vesztette. Három síelô halálát okozta Svájcban az a lavina, amely hétfôn a davosi síközpont egyik pályáját keresztezve zúdult alá. Az AP hírügynökség a helyi rendôrség közlésére hivatkozva azt írja, hogy az áldozatok közül kettô svájci, egy pedig német állampolgár. Dél-Tirolban öt embert temetett be egy lavina, amelyet a túrázók vélhetôen maguk okoztak: a hegyi mentôk ugyan mindannyiukat megtalálták a hótömeg alatt, de négyük számára már késôn érkezett a segítség. Az ötödiket kórházba vitték
Befejezték a Föld feltérképezését
Az Endeavour ûrsikló legénysége befejezte a Föld felszínének feltérképezését. A begyûjtött adatok a világ eddigi legrészletesebb és legpontosabb háromdimenziós térképének elkészítésére szolgálnak. Az ûrhajósok kilenc napon és hat órán át végezték a Föld felszínének feltérképezését két radar segítségével, amelyek közül az egyiket egy hatvan méter hosszú árbocszerû rúd végén rögzítették. Ennek köszönhetôen két látószögbôl készíthettek "sztereófelvételeket" a földfelszínrôl. Az Endeavournek kedden kellett visszatérnie a Földre. A legénységnek nehézségei adódtak a raktérhez rögzített hosszú radarárboc bevonásánál.
Lehet igényelni a gazdajegyeket
A földtulajdonosok, illetve azok, akik földet mûvelnek, március 11-ig a helyi polgármesteri hivatalokhoz nyújthatják be igényüket a gazdajegyekért. Az érdekelteknek egy típuskérvényt kell kitölteniük, amiben szerepel a terület nagysága és a termesztett növények. A törvény szerint a cukorrépa- és a zöldségtermesztôk 10, a szalmásgabonát, kukoricát termesztôk 5, a szölôs- és gyümölcsösgazdák 12 kupont kapnak hektáronként. Egy-egy szarvasmarha és bivalyborjú után 4-4 gazdajegy jár. A kuponokat a postahivatal kézbesíti majd. Ezekre vetômagot, fa- és szôlôcsemetét, növényvédô szereket, állatgyógyszereket, kombinált takarmányt lehet vásárolni, illetve törleszthetôk a gépesített mezôgazdasági munkálatok költségei.
Kiss Ibolya képei Marosvásárhelyen
Február 25-én, pénteken délután fél hattól a marosvásárhelyi Bernády Házban újabb kiállítás nyílik. Kiss Ibolya ludasi képzômûvész jelentkezik egyéni tárlattal. Megnyitóbeszédet mond Nagy Miklós Kund, fellép Kilyén Ilka színmûvész.
Szakszervezetek a munkavállalásról
A tegnap délelôtt a prefektus fogadta a Solidaritatea Szakszervezeti Szövetség, az FPS és a munkaügyi hivatal képviselôit, akikkel egyes cégek privatizálásáról tárgyaltak. Szó esett még a munkavállalásról, a kollektív munkaszerzôdés megkötésérôl és az elôírások betartásáról. A jelenlevôk megegyeztek, hogy egy közös bizottságot hoznak létre, amely a jövôben kivizsgálja, hogyan privatizáltak egyes egységeket, és leleplezik a törvénykönyv elôírásai ellen vetôket.
Csütörtökön 13 órától közgyûlésre hívja össsze tagjait a Maros Megyei Családorvosok Egyesülete a Színmûvészeti Intézet Stúdió termébe. Napirenden a közegészségügyi igazgatóság által szervezendô ellenôrzésekkel kapcsolatos tudnivalók megbeszélése.
A MADISZ 10. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat keretében ma este 6 órától a Kultúrpalota nagytermében Boróka-elôadás lesz, fellép a Hahota színtársulat és koncertezik a 4 Given együttes. A belépés díjtalan. Csütörtökön este 6 órától a Kultúrpalota kistermében a XXI. Zóna Vita-pubon a szervezet elsô tíz évérôl lesz szó, ahova mindenki elmehet, aki a fiatalok sorsa iránt érdeklôdik.
Lesz éjjeliôr Sóváradon és Illyésmezôn
Csütörtökön délután 5 órakor tartja soros ülését a szovátai tanács. A tanácsosok a költségvetést próbálják a szükségleteknek megfelelôen beosztani, határozatot hoznak még a tanács forgóalapjának felhasználásáról, a nyugdíjasok kedvezményes utaztatásáról. A polgármesteri hivatal tovább bérli majd a fürdôvállalattól a Bernády-villát, ahova a tervek szerint múzeumot szeretnének berendezni. Sok éves vitát rendeznek azzal, hogy az új határozat értelmében Sóváradon és Illyésmezôn polgárôrôk teljesítenek majd éjjeli szolgálatot.
A palántanevelésrôl és a kiültetésrôl tart szakmai ismertetôt Simon József kertészmérnök február 24-én, csütörtökön délután 4 órakor a marosvásárhelyi Népi Egyetem nagytermében. Az elôadást a Biokertész Csoport által készített videofilm illusztrálja.
Pénteken délelôtt 10 órától Nyárádszeredában tartják a Haza a magasban címmel szervezett versmondó mozgalom újabb találkozóját. A harmadik forduló a február 19-27-e között megszervezendô Bocskai-napok keretében zajlik. A 25-i rendezvényre benevezôk reggel háromnegyed kilenckor indulnak a Bolyai téri gépkocsiparkolóból.
Az RMDSZ ludasi szervezete február 26-án, szombaton 19 órától farsangi kosaras bált rendez a cukorgyár éttermében, ahova bárkit szívesen látnak a szervezôk.
Székelyvajában a Maros Mûvészegyüttes
Február 25-én 19 órától a Maros Mûvészegyüttes Ide lábam, ne tova címû zenés táncos mûsorával a székelyvajai kultúrotthonban szerepel. A mûsorban az érdeklôdôk nyárádmenti, sárpataki, válaszúti, keménytelki, mezôségi, küküllômenti, kalotaszegi táncokat és népdalokat láthatnak, hallhatnak. Énekel Bôr Hunyadi Csilla, Víg Ágnes és Zsombori Róbert, zenekarvezetô: Jakab Attila.
Február 24-én, 8-14 óra között nem lesz villanyáram a marosvásárhelyi Dobrogeanu Gherea, Slatina, Csiki, Vöröstorony, Kövesdomb utcákban. 25-én 9-12 óra között Székelykakasdon a 39-236. szám alatti házakban szünetel az ármaszolgáltatás.
Ma este 7 órától a volt Kossuth utca 2 szám alatti Philotea klubban elôadással egybekötött teadélutánt tartanak. Az elôadás címe: Jegypukkasztás, avagy az államhoz való viszonyulásunk. Meghívott: Visky Péter kolozsvári teológus.
Február 24-én délután 3 órakor szerkesztôségünkben - Dózsa György utca 9 szám, II. emelet, 76-os szoba - jogi tanácsadót tartunk. Az érdekeltek ne feledjék magukkal hozni elôfizetési nyugtájukat, valamint az ügyhöz tartozó összes iratot, amellyel kapcsolatban a szakember tanácsát kérik.
Ma délután 3 órakor a Bolyai líceumban líceumi tanulók számára nemzetközi matematikai versenyt szerveznek. A Gordiusz elnevezésû vetélkedô központja Pécs és a marosvásárhelyi rendezvényhez hasonlóan öt országban egyszerre tartják a megmérettetést. Vásárhelyen 194 versenyzô iratkozott fel. Pénteken délután 4 órakor a III.-VIII. osztályos tanulóknak Zrinyi Ilona matematika-vetélkedôt szerveznek szintén a Bolyai líceumban. Erre Marosvásárhelyrôl és a környékérôl 559-en neveztek be.
Az Impress Kiadó legújabb kiadványának, a Kapun belül, kapun kívül címü könyvnek a bemutatóját ma délután 5 órakor tartjuk a marosvásárhelyi Bernády Házban. A kötetbe foglalt népismereti írások szerzôje Barabás László néprajzkutató. Cikkei, tanulmányai a hazai Mûvelôdés, az Új Élet, az Erdélyi Figyelô, a Keresztény Szó, illetve a magyarországi Honismeret és Erdélyi Tükör címû lapokban jelentek meg. A szerzôrôl a könyvszerkesztôje, Nagy Pál beszél, a fotókat Bálint Zsigmond készítette. Közremûködik a Kántor- Tanítóképzô Fôiskola Gyöngyharmat népdalköre és zenekara.
Gyomorbetegségek és gyomorbántalmak
Dr. Csidey Ilona belgyógyász fôorvos az RMDSZ marosvásárhelyi 9. körzetének szervezésében gyomorbetegségekrôl és gyomorbántalmakról tart elôadást csütörtökön délután 5 órai kezdettel a cserealji református templom tanácstermében. A belépés díjtalan.
NEMZETKÖZI TEHERSZÁLLÍTÁS és kiköltöztetés Magyarországra 3,3 tonnáig. Tel. 094-607-000, 169-517. (23802)
SZÁMÍTÓGÉPKEZELÔI, menedzserasszisztens-, számítógépes könyvelési tanfolyamok, info-klub gyerekeknek és Internet- klub az Euromconect Alapítványnál. Tel. 218-224. (699)
TAPASZTALATTAL RENDELKEZÔ dagasztót és táblást alkal-mazunk. Tel. 253-687, 8-15 óra között. (1746)
A FES RAKTÁRÜZLET még mindig a legjobb árakon kínál melaminált bútor- és munkalapokat, parkettet, lambériát. Nagy választék, kitûnô minôség. Margaretelor utca 17/B. sz. Tel. 215- 515. (1745)
MAGYARORSZÁGRÓL IMPORTÁLT bábolnai brojler napos csibék folyamatosan megrendelhetôk. Tel. 169-861, 092-607- 390. (1440)
LAMBÉRIA, PADLÓDESZKA és FÛRÉSZÁRU eladó. Chesa és Pop Kft., Nyárádtô, Fô út 431/A. sz. Tel. 169-727, 094- 639-275, 094-556-568. (1969973)
ÚJ TAVASZI nôi cipô- és ruhakészlettel várjuk vásárlóinkat a Forradalom utca 46. sz. alatti turkálóban. Új cipôk már 10 ezer lejtôl. (1332)
KFT ALKALMAZ tapasztalt elôkönyvelônôt meghatározott idôre. Tel. 214-075, 8-17 óra között. (1814)
KFT FÖLDMUNKÁLATOKAT végez elônyös áron: földmarás, szállítás. Tel. 167- 295, 8-12 óra között. (1765)
SZÁMÍTÓGÉP vagy elektronika szakot végzett fiatal mérnököt alkalmaz marosvásárhelyi kft., komoly hozzáállás — elônyös fizetés. Érdeklôdni a 122-763-as telefonszámon, 18-20 óra között. (1809)
OSZTRÁK-ROMÁN fehérnemû- készítô cég alkalmaz fehérnemû- gyártásban szakképzett varrónôket. Korhatár: 35-40 év. Tel. 214-022. (1822)
ÁRLESZÁLLÍTÁSI AKCIÓ! Szezon végi kiárusítás nagyon alacsony árakon! A Devotion Impex Kft., a Pandurilor u. 100. sz. alatti importruha- üzletében (bejárat a posta felôl, a volt ABC- üzlet) február 24. és március 7. között lépcsôs árleszállítást végez a teljes ruhakészlet kiürítéséig. Ha nem ismeri az üzletünket, jöjjön el naponta 9-19 óra között. Kis pénzért jó minôségû és sok ruhát vásárolhat. Árleszállítás ERGO székekre és GÁZKONVEKTOROKRA is. Látogasson meg az új tavaszi nyitáskor is, március 7-én! (1877)
ELADÓ vadonatúj, kicsomagolatlan, felültöltôs Whirlpool automata mosógép. Tel. 123- 898, 161-382. (930)
FORINTOT és márkát vásárolok elônyösen. Tel. 161-937, 094-247-736. (617)
KFT eladásra kínál
építkezési anyagokat: cement, mész, gipsz, mozaik,
kôpor, homok, csemperagasztó, Rigips, aracet, tövisi és
aranyosgyéresi tetôcserép, tömör tégla,
magyarországi DISZPERZIT
és HÉRA lemosható falfestéket és
festôszerszámokat. Dorobantilor
utca 15. sz. Tel. 161-941, naponta 8-16 óra között.
Szombaton is nyitva! (1594)
FELVÁSÁROLUNK sertéseket, 15.000 lej/kg. Tel. 251-843. (1518)
OLCSÓN eladók új és használt felnôtt- és gyerekbiciklik, inoxkagylók. 1989. Dec. 22. utca 113. sz. Tel. 212-369. (296)
ELADÓ nagy tételben BL 80-as kenyérliszt. Tel. 253-687, 8–15 óra között. (1746)
ELADÓ üzlet + raktár + favécé Kenden, az iskolával szemben. Tel. 065-578-949, 212A belsô. (1780)
SZARVASAGANCSOT vásárolok. Tel. 094-572-889. (1784)
ELADÓ jó igavonó ló. Érdeklôdni a 141-829-es telefonszámon 18-21 óra k