Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Pénteken ülésezett a megyei RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsa

Zárt ülésen, elsô napirendi pontként tárgyalták a pénteki TKT-ülésen az úgynevezett Bulyovszky-ügyet, aki bizonyos rendezetlen addóságok miatt került etikai bizottság elé. A zárt ülést követôen Kakassy Sándor és Burkhardt Árpád alelnökök rövid sajtótájékoztatón ismertették a testület döntését. Ebbôl kiderült: a TKT lezártnak tekinti a dolgot, mert RMDSZ-pénzekrôl vagy közpénzekrôl nincs szó. Semmi sem bizonyította, hogy Bulyovszky felhasználta volna a tisztségét arra, hogy ezeket a pénzeket megszerezze. Az RMDSZ magánügynek tekinti a kérdést. Vagyis a TKT az országos és megyei alapszabályzat értelmében letárgyalta az ügyet, de nem tett eleget az etikai bizottság kérésének, amely, Bulyovszky tisztségébôl való visszahívását javasolta.

Bulyovszky Lóránd kijelentette: "Elsô perctôl, az etikai bizottság meghallgatásának pillanatától elmondtam, hogy azok a tények, amiket felsorakoztattak, részben igazak. Azért részben, mert ez állandó mozgásban van, és egész más a helyzet, mint ami volt egy fél évvel ezelôtt, amikor elkezdték piszkálgatni. Akkor is elmondtam, hogy ezek magánjellegû ügyek, hangsúlyoztam, hogy soha, egyetlen lej közpénzrôl szó nem volt. Egy rosszul sikerült üzleti vállalkozásnak az eredménye, ami viszont több elôzô jól sikerültnek volt a folytatása. Ebbôl most kilábalóban vagyok. Tehát ezek üzleti fogásokkal vagy melléfogásokkal járó kellemesebb vagy kellemetlenebb ügyek, s ezeket én folyamatosan rendezem.

Azt külön kikérem magamnak, hogy ebbe a dologba belekeverjenek RMDSZ-csúcspolitikusokat. Elhangzottak vezetô politikusaink nevei, azzal a váddal, hogy én rájuk hivatkozva próbáltam szerzôdéseket kötni. Egyetlen RMDSZ-személyiségnek sem volt semmi köze ezekhez a teljesen üzleti jellegû szerzôdésekhez.

Elmondták itt a kollégák, hogy törvény szerint gyakorlatilag nem vagyok visszahívható. Erkölcsileg azonban másként álltam hozzá. Nemcsak a megyei tanácsosságomról volt szó, hanem megannyi RMDSZ- funkcióról, hiszen SZKT-tag vagyok, TKT-tag vagyok, az RMDSZ mellett mûködô egyik alapítványnak voltam sokáig alelnöke, és minden ilyen tisztségre vonatkozott a visszahívás. Nem arról van szó, hogy vissza lehet-e hívni vagy nem. Ha a TKt úgy döntött volna, hogy ô ezt másképp minôsíti, lehet, hogy fellebbeztem volna. De ha mindenképpen egy végleges döntés lett volna a legfelsôbb szervek által is a visszahívásomról, akkor természetesen alávetettem volna magam, mert erkölcsi kérdés, hogy én visszalépek-e vagy nem, nem törvénycikkelyek kell bizonyítsák. Az etikai bizottság ilyen irányú felkérésének azért nem vetettem alá magam, mert nem a hatásköre, hogy ebben döntsön".

Elsô pillanattól robbant pénteken a Területi Képviselôk tanácskozása. Ugyanis többen a napirend módosítását kérték, azt kifogásolva, hogy nem szerepel a napirendi pontok között az operatív tanács jelentése. A megjegyzésre Kincses Elôd megyei elnök azt mondta, hogy az alapszabályzatban nem szerepel ilyen kitétel, és csak abban az esetben kellene neki beszámolnia, ha valamilyen határozat született volna. Az operatív tanács nem hozott semmiféle határozatot, ergo, vonta le a következtetést Kincses, nem kell semmirôl beszámolni. Sôt arra figyelmeztette a TKT állandó bizottságát, "tanulják meg az alapszabályzatot". Egyéb közjátékok után áttértek a gazdasági jelentésre, amelyet Szente Ibolya ügyvezetô elnök olvasott fel, s amely, mint kiderült, tele volt ellentmondásokkal, zavaros kimutatásokkal. A testület végül is lezárta a vitát, tudomásul vette a jelentést azzal, hogy majd, ha az ellenôrzô bizottság megvizsgálja és véleményezi, a TKT is elfogadja.

Teljes zûrzavar, hangzavar uralta az ügyvezetô elnökség mûködési szabályzatának, illetve a 2000-es évre szóló költségvetés vitáját. Ez utóbbit ismét csak "tudomásul vették", s majd elfogadják, ha... A megyei elnök elégedetlen volt az ügyvezetô elnökség mûködési szabályzatának a módosításával is, mert úgymond "átszabták", s amikor az ügyvezetô elnökséget kellett volna bemutatnia, bejelentette, hogy gazdasági alelnökjelöltje, Ferencz Gyula, "nem bírta idegekkel" a sítlust, "ahogy Szepessy László és Deák Gyula tárgyalt", s "elmenekült". Azért is a fent nevezetteket, illetve a TKT- t okolta, hogy Dósa Vilmos volt gazdasági alelnök lemondott. Azt javasolta, hogy átgondolja majd, és a következô TKT-n mutatja be az ügyvezetô elnökséget.

A bejelentést követôen újból parázs vita alakult ki. A "vádlottak" visszautasították a megyei elnök állításait, személyeskedésnek nevezték, kijelentve, hogy a TKT az a fórum, ahol elmondják a véleményüket. Ezt egészítette ki Sipos Levente azzal, hogy "akik közéleti szereplést vállalnak, vállaják a bírálatot is". Aki csak úgy megsértôdik, s elvonul, jobban is teszi. A lényeg azonban az, hogy továbbra sincs ügyvezetés a megyei szervezetben.

Szepessy László határidôt kért az elnöktôl, mert mint mondta, másfél éve már, hogy megyei tisztújítás volt, hamarosan lejár a mandátumuk, s még mindig nincs ügyvezetô elnökség. Kincses Elôd erre kijelentette: akkor hívom össze a TKT-t, amikor akarom, senki nem szabhat határidôt. Ezt a véleményt támogatta Andrássy Árpád azzal a velôs megállapítással, hogy "a struktúra kialakítása nem lehet pillanat mûve. A TKT- többség a hibás. Nem lehet állandóan határidôket kiszabni". Végül azzal tette fel az i- re a pontot, hogy megvádolta a TKT-t: szándékosan akadályozza az ügyvezetô elnökség mûködését.

Semmilyen észérv nem hatott, s a megyei elnök sem értette meg, hogy elsôsorban éppen neki lenne fontos, hogy felálljon végre a megyei szervezet mûködôképes ügyvezetô elnöksége. A továbbiakban is a "hangulatkeltés" témakörben folyt a vita. Mátyás Zoltán miután rendreutasította a TKT-t, vállalta, hogy "Ferencz Gyulát visszahozza", s azt mondta, "szólaljon meg a nemzetért való aggódás, ne a sértôdés, hogy megnyerjük a választásokat". Miután még egy ideig elvitatkoztak a témán, anélkül, hogy bármiben megegyeztek volna, vagy határidôt szabtak volna az ügyvezetô elnökség bemutatására, hirtelen abbahagyták a vitát, és rátértek a Bernády Alapítvány jelentésének felolvasására, amelyre az égvilágon senki oda nem figyelt. S itt volt a "különfélék" ideje.

Tudniillik, már a tanácskozás elején 12 aláírással ellátott beadványt nyújtottak be az állandó bizottsághoz, amelyben kérték, hogy hallgassák meg Izsák Balázst és Buksa Bélát, akik a múlt TKT-ülésen "jelenlétük hiányában, a védekezés jogától is megfosztva – ELÍTÉLTETTEK". Tudni kell, hogy a két nevezett volt aki állítólag aláírást gyûjtött a TKT "megújításáért" Nyárádszeredáben, ama bizonyos kezdeményezés születésekor A TKT megadta a szólás lehetôségét. Ekkor derült ki, hogy Izsák Balázs nem is kért szót. "Meglepte a lista, de szól, ha már kérték". Elmondta, hogy nem védekezik, mert "nem volt vádolva". Ô maga is a sajtóból és a TKT jegyzôkönyvébôl szerzett tudomást a történtekrôl. Majd kijelentette, hogy "ahová meghívják, a jövôben is elmegy". Részt vett a Nyárádszeredai Kezdeményezés gyûlésein, s "kemény harcot vívott a szabályzatért". A megyei alapszabályzatot átutalták a szövetségi szabályzatfelügyelô bizottsághoz, jelentette ki, amely azonban, mint kiderült, nem ült össze közös határozathozatalra, hanem a bizottság két tagja külön- külön véleményezte a megyei szabályzatot. A bizottság elnöke, Markó Attila által küldött levélben az állt, hogy nem határozatérvényû a véleményezés, hanem egyfajta ajánlásnak tekintendô.

Errôl nem kellett volna beszélni, ugrott fel újból a megyei elnök. Dühös volt Izsák Balázsra, hogy felolvasta a faxon érkezett véleményezést, mert szerinte "jogilag nincs hatása". Még azt is tagadta, hogy Markó Attila írt volna a szervezetnek. Ilyen levél nincs, mondta, azonban kiderült, hogy mégis van, ami Szente Ibolya szerint a tanácskozás megkezdése elôtt tíz perccel érkezett, s úgymond nem volt ideje beszélni róla.

Az ülésvezetô Kakassy Sándor ezt már nem állhatta meg szó nélkül, s rákérdezett: ha Izsák Balázs nem is akart szólni, akkor léggömböket fújnak? Kinek a nevében beszélnek? A "megengedhetetlen hangnem" miatt Kincses újra csak megsértôdött.

"Nem az a baj, hogy vitatkozunk, a baj az, hogy a sajtón keresztül üzengetünk egymásnak"

– mondta egyebek között Virág György, miután nehezményezte, hogy ha már a helyi sajtó összes képviselôjét meghívták arra a bizonyos operatív tanácsra, amelyen a Nyárádszeredai Kezdeményezôk is részt vettek, miért éppen a Népújságot hagyták ki. Kijelentette: civilizált beszélgetés volt, maga a beszélgetés volt siker. De azzal már nem értett egyet, hogy minden jobb lesz, ha a kezdeményezôk kedve szerint megváltoztatják a TKT össztételét. Aggályának adott hangot amiatt is, hogy egyesek megkérdôjelezik a testület 60 százalékos határozatait. Meg lehet változtatni a TKT személyi összetételét, jelentette ki, s nagyon könnyû megsértôdni, felállni, elmenni. Mi következik akkor? Jön egy másik testület, amelybe (a kezdeményezôk óhaja szerint sz. m.) az RMDSZ legfontosabb tisztségviselôi nem férnek be. Figyelmeztetett: inkább a helyhatósági választások elôkészítésével kellene foglalkozni. Nem az a baj, hogy indulatos vita van, a baj az, hogy a sajtón keresztül üzengetünk egymásnak, zárta mondandóját Virág.

Végül hosszú-hosszú perceken, félórákon keresztül mondta a magáét, aki csak akarta. Mind a 12 aláíró szót kapott, s érvelt, vádolt, sértegetett. Mindent felsoroltak, ami az olvasók által már ismert ominózus kezdeményezésben van. A múlt héten tartott segesvári fórumra is kitértek, mondván, hogy csak nekik nem szabad "kezdeményezni", más bezzeg "ha fórumozik, megdicsôül". Nem felejtettek el kitérni arra, hogy ôk nem akarnak parlamenti funkciókat, mint például a régeni kerület. S folyt a szó végeérhetetlenül egészen este fél tizenegyig, amikor is végre abbahagyták.

Ez a tanácskozás is úgy ért véget, mint mostanában az összes többi. Nem sikerült egyetlen határozatot hozni, nem sikerült érdemben végigmenni a napirendi pontokon.

Ami a legsúlyosabb, hogy amíg más pártok aktív munkát végeznek, a megyei RMDSZ-nek ma sincs olyan megyei ügyvezetô elnöksége, amely képes lenne a szervezési munkát elvégezni, a választásokat elôkészíteni. Az is megfontolandó szempont, hogy immár hosszú hónapok óta konfliktus van a megyei elnök és egy, a közgyûlés által választott legitim testület tagjaink többsége között. Meddig tartható az az állapot, amely majdhogynem tehetetlenségre ítéli a szervezetet. Még sokba kerülhet ez az impotencia a megye és Marosvásárhely magyarságának.

Tegnap a prefektúrára közkézen forgott egy, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt központi vezetetésének címzett, február 6-i keltezésû levél, amelyben a marosvásárhelyi, marosludasi, szászrégeni és dicsôszentmártoni szervezetek kifejtik, hogy "Dorin Florea prefektus már rég nem élvezi az igazi parasztpártiak és a lakosság támogatását". Ez azzal magyarázható, hogy "a hazugság, rosszindulat, gyanús ügyletek lebonyolítása és a félrevezetés egyáltalán nem idegen fogalmak a "parasztpárti" prefektustól, akinek sikerült a megyei szervezetet tönkretenni". A felsorolt érvek alapján arra kérik a központi vezetôséget, hogy menesszék Dorin Floreát prefektusi tisztségébôl és "nevezzenek ki helyette egy lojális és megfelelô parasztpártit, aki elôkészítheti a terepet a választásokra" javasoltják, hogy alakítsanak egy ideiglenes vezetôbizottságot, amelyet egy bukaresti kiküldött vezessen, és amely az oly régen várt megyei tisztújítást megszervezné.

Dorin Florea tegnapi rögtönzött sajtótájékoztatón hamisítványnak minôsítette a szóban forgó iratot. Ugyanakkor a feltételezett aláírókat néhány mondatban minôsítette, mondván, a marosvásárhelyi szervezet vezetôje Enea Truta, már két éve csak Bukarestben tartózkodik és fogalma sincs arról, hogy mi történik a megyében, helyettese, Gliga Tiberiu lemondott, míg a vezetôségbe beválasztott Eugen Crisan átigazolt a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetséghez. Így Marosvásárhelyen nincs hiteles vezetôség. Igaz ugyan a levélben álló vád, miszerint nem volt választás, de Dorin Florea úgy érzi, ezért nem ô tehetô felelôssé.

A dicsôszentmártoni szervezet a szászrégenihez hasonlóan hamis pecséttel és néhány, a megyei vezetôség által jóvá nem hagyott taggal mûködik, amelyeknek a támogatására Dorin Floreának amúgy sincs szüksége. A marosludasi, egyébként "gyenge szervezetet vezetô Oroianu és fia – Dorin Florea állampolgári és nem prefektusi minôségében mondott véleménye szerint – olyan személyek, akikkel soha nem dolgozna egy kézre".

Egyébként, amint kiderül, hogy pontosan kik írták alá az említett átiratot, azonnal pert indít.

A prefektus hangsúlyozta: tudomása van róla, hogy Bukarestben már foglalkoztak az üggyel, de bízik a központi vezetésben és nem fél, mert elegendô csak egy közvélemény-kutatást végezni és mindjárt kiderül, hogy neki van igaza, "hiszen a tettek beszélnek".

A tanügyi sztrájk fejleményei

A felsôoktatási tanárok hétfôn kezdett sztrájkját egyetlen állami egyetemen sem jelentették be legálisan – nyilatkozta Constantin Brateanu, a tárca felsôoktatási ügyosztályának vezetôje.

A tárca minden tôle telhetôt elkövet a továbbiakban is, hogy a legális követelményekkel és reformprogrammal összhangban álló költségvetési juttatást kapjon, ezért folytatni kell a tanítást normális körülmények között és maximális felelôsségérzettel mindegyik egyetemen – mondotta.

A közoktatási szakszervezetek folytatják a négy héttel korábban kirobbantott általános sztrájkot – nyilatkozta Maria Becic, az oktatási szabad szakszervezetek szövetségének alelnöke.

– Nem szüntetjük be tiltakozó akciónkat, amíg nem hagyják jóvá az oktatás finanszírozására vonatkozó rendeletet, amely lehetôvé teszi a 13. fizetés és a hátralékok kifizetését, valamint az átlagbér növelését.

A munkakonfliktushoz vezetô revindikációkon kívül a szaktárcával jegyzôkönyvet kell aláírni az órák bepótolásáról és ezek fizetésérôl – jegyezte meg Becic.

A tanügyi káderek nem hajlandók beszüntetni tiltakozásukat, amíg az említett dokumentumok nem jelennek meg a Hivatalos Közlönyben.

Az oktatásbeli konfliktusról tárgyalt az államfô Isarescu miniszterelnökkel és Remes pénzügyminiszterrel a Legfelsôbb Védelmi Tanács ülését megelôzôen.

Jelen pillanatban van megoldás a tanárok bérének növelésére, akárcsak régebbi követeléseik teljesítésére is. Az államfô a megoldásokat realistának minôsítette, s úgy véli, a felek hamarosan a konfliktusnak véget vetô megállapodásra jutnak – nyilatkozta Razvan Popescu elnöki szóvivô.

Andrei Marga tanügyminiszter kijelentette, hogy mielôbb dönteni kell az oktatási költségvetésrôl és az új bérrendszerrôl, kérve, hogy a tanárok késedelem nélkül vegyék fel a munkát.

A szaktárca egyedül nem biztosíthatja a forrásokat, az oktatás a társadalom finanszírozásától függ. A tanügyminisztérium minden évben (1998-ban és 1999-ben) hivatalosan és nyilvánosan felhívta a figyelmet az oktatás finanszírozási szükségleteire, s már 1999 júniusában megtette a szükséges lépéseket az idei költségvetésért. Az utóbbi hetekben felmerült problémákat – béremelések, a beruházások finanszírozása – a minisztérium már korábban elôterjesztette – jegyezte meg Andrei Marga közleményében.A továbbiakban megemlítette, hogy a január 27-én benyújtott lemondásával jelezni óhajtotta a pénzhiányt, a politikai inkoherenciát, rámutatva, hogy nem vállalhatja a 4%- nál kisebb büdzsét a GDP-bôl. Idôközben erôfeszítéseket tesznek az oktatási pénzügyi válság megoldásáért, és a politikai erôk vállalták, hogy tiszteletben tartják az oktatási költségvetés kiutalásának legális elôírásait – jegyezte meg Marga.

Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter román kollégája meghívására hétfôn négynapos látogatásra Romániába érkezett.

A két miniszter megbeszélésének fô témája az európai integrációban szerzett magyar tapasztalatok átadása lesz, de a felek megvitatják, hogy milyen jogi lehetôségek vannak a nagybányai ciánszennyezés Magyarországot is sújtó következményeinek felszámolására.

Mielôtt nemzetközi bíróság elé kerülne a Nagybánya környékén történt ciánszennyezés ügye, a felek a diplomácia eszközeivel igyekeznek megoldani a vitát – jelentette ki hétfôn Brassóban Dávid Ibolya magyar igazságügy-miniszter.

– Magyarország azt szeretné, hogy mielôbb büntetô eljárás induljon a vétkes ellen. Ehhez meg kell állapítani a konkrét felelôsséget – hangsúlyozta a magyar miniszter, aki Valeriu Stoica román igazságügy-miniszter meghívására hétfôn négynapos romániai látogatást kezdett.

Dávid Ibolya hétfôn Brassót kereste fel, ahol Ioan Ghisea polgármesterrel találkozott. A találkozó után tartott sajtóértekezletén elmondta, hogy mostani látogatása során román kollégájával az igazságügyet és a romániai magyarságot érintô kérdésekrôl tárgyal.

– Nemcsak a földrajzi közelség miatt látogatok gyakran Romániába, hanem azért is, mert a nagy lélekszámú romániai magyar kisebbség ügye is közös megoldást igényel – mondta.

A magyar miniszter a román-magyar megbékéléssel kapcsolatban hangsúlyozta: együttélésre vagyunk ítélve, Magyarország azt szeretné, ha a kisebbségi problémákat közösen áthidalva mindkét ország mihamarabb az Európai Unió tagja lehessen. Ebben Magyarország kész minden támogatást megadni Romániának.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) Világtanácsot hozott létre – közölte a VET sajtóirodája vasárnap.

Az MTI bukaresti irodájához eljuttatott közlemény szerint a VET Országos Tanácsa szombati kolozsvári ülésén hozott határozatot a VET Világtanácsa felállításáról, amely a VET tanácsadó testületeként fog mûködni.

"A Világtanácsba azok kapnak meghívást, akik Erdélybôl elszármaztak, de erdélyi gyökereikhez, az erdélyi szellemiséghez hûek maradtak, és új hazájukban is vállalták a köz szolgálatát. Hasonlóképpen meghívhatók azok is, akik nem Erdély szülöttei, de életük a közszolgálat jegyében telik, és vállalják az erdélyi toleráns nyitottság és megtartó erô értékét" – hangsúlyozta a közlemény.

A Világtanács tagjai közé eddig mintegy ötven személyt hívtak a világ különbözô országaiból, akik közül több mint 30 elfogadó nyilatkozattal válaszoltak.

A szombati kolozsvári ülésen a VET Országos Tanácsa úgy döntött, hogy Patrubány Miklóst, a szervezet elnökét jelöli a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztére. Patrubány jelöltségét támogatják a VET Védnöki Testületét alkotó erdélyi történelmi egyházak vezetôi is, akik errôl szóló döntésüket annak ismeretében hozták, hogy Tôkés László püspök, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület vezetôje is Patrubány jelöltsége mellett foglalt állást.

Emil Constantinescu szerint "környezeti baleset" volt

A román és a magyar államfô egyaránt fontosnak tartja annak elkerülését, hogy a Nagybánya környékén történt környezeti balesetbôl politikai problémát csináljanak – hangsúlyozta a bukaresti államfôi hivatal sajtóosztályának közleménye.

A közlemény szerint Emil Constantinescu államfô szombaton Bukarestben találkozott a Zöld pártok Európai Szövetségének küldöttségével, s a találkozón szó volt a Nagybánya környékén történt ciánszennyezésrôl.

A problémát a küldöttség Magyarországot képviselô tagja vetette fel, aki szerint szorosabb együttmûködésre lenne szükség Románia és Magyarország között annak érdekében, hogy közös megoldást találjanak a nagybányai szennyezés hatásainak felszámolására és a hasonló problémák jövôbeni megelôzésére.

"Ebben az összefüggésben a román államfô hangsúlyozta azt a tényt, hogy pénteken Zágrábban találkozott Magyarország államfôjével. A találkozón egyetértettek abban: fontos annak elkerülése, hogy a környezeti balesetbôl politikai problémát csináljanak és fontos, hogy összehangolt erôfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a nemzetközi közösség támogatást nyújtson a baleset okainak pontos feltárásához, a következmények felszámolásához" – fogalmazott a román elnöki hivatal sajtóosztályának közleménye.

"A küldöttség tagjai osztották ezt a nézetet, s arról biztosították a román államfôt, hogy tisztában vannak azzal: a baleset bekövetkeztéért nem a román állam, hanem egy magánvállalat a felelôs" – folytatódik a közlemény.

Az európai zöldek és az államfô találkozóján azt vitatták meg, hogy a környezetvédelem kérdése milyen szerepet játszik az Európai Unióhoz való román csatlakozási tárgyalásokban.

Emil Constantinescu arra hívta fel a figyelmet, hogy a privatizáció folyamata és a külföldi beruházások növekedése jelentôs részben megoldja a környezeti problémákat Európában. Példaként említette, hogy a romániai cementgyártásban eszközölt francia beruházások a környezetszennyezés fokozatos csökkenéséhez vezettek, az orosz Lukoil társaság pedig azzal a kötelezettségvállalással vett meg egy román kôolajfinomítót, hogy rehabilitálja a finomító által szennyezett környezetet.

Véget ért a Demokrata Párt országos konvenciója

Kétnapos tanácskozás után szombaton befejezte munkálatait a Demokrata Párt (PD) országos konvenciója.

Az országos értekezlet zárónapján a 925 küldött 910 szavazattal elfogadta Petre Roman pártelnök elôterjesztését, amely ilyen módon a PD politikai programjává vált.

A dokumentum elfogadására leadott szavazattal a konvenció egyúttal újraválasztotta a párt elnöki tisztségébe az egyetlen jelöltként indult Petre Romant, a jelenlegi kormány államminiszterét, és a külügyi tárca vezetôjét.

Záróbeszédében Petre Roman hangoztatta: az elôterjesztésében felvázolt és az ország gazdasági-társadalmi fejlesztését szolgáló pártprogram nem csupán ígéret, hanem bizonyosság. Az újraválasztott pártelnök véleménye szerint Románia jó úton halad, s reményét fejezte ki, hogy az ország mielôbb felzárkózik az egységes Európához. Ehhez viszont arra van szükség – mondta –, hogy elkerüljék annak veszélyét, hogy olyan kormány kerüljön ismét hatalomra, "amely arccal a múlt felé néz és megfeledkezik az ország vállalt kötelezettségeirôl".

Újraválasztása után megtartott rövid sajtóértekezletén is "a múlt fenyegetô csapdáiról" beszélt Petre Roman. A PD és az Iliescu-vezette Szociális Demokrácia Pártja (PDSR) által tett együttmûködési javaslatra utalva kifejtette: nem lehet szó arról, hogy visszatérjenek az 1992-1996. közötti idôszak kormányzási módszereihez. De politikailag nem zárta ki a PDSR-vel való esetleges jövôbeni együttkormányzás lehetôségét.

Mikor lesz pénz?

Tegnap Dorin Florea prefektus programját megszakítva fogadta a Salubriserv volt dolgozóit – mintegy 50 roma személyt –, akik a takarítóvállalat január 11-i leépítése nyomán munkanélkülivé vált 148 személyt képviselték. Jövetelük oka: bár jogosultak végkielégítésre és ígéretet kaptak, hogy annak elsô részletét február 20-án megkapják, nem így történt.

Miután a foglalkoztatási és átképzési ügynökségnél nem sikerült pénzhez jutni, elôbb a polgármesteri hivatalban jártak, majd onnan a prefektúrára mentek.

Dorin Florea ígéretet tett arra: közbenjár, hogy amennyire lehet, sürgesse a végkielégítések folyósítását.

Ugyanakkor a prefekus elmondta: a közelmúltban hivatalos átiratban értesítette a polgármesteri hivatalt, hogy ígérete, miszerint 20 évig kizárólag a Salubriservet felvásárló DDHG Kft.-vel dolgoztat, törvényellenes. Vélhetôen ennek következménye, hogy a DDHG nem fizette ki az ÁVA-nak a leszerzôdött részvényeket, így az adásvételi szerzôdést felbontották és a vállalat hamarosan újabb árverésre kerül.

Dorin Florea prefektus reményét fejezte ki, hogy hamarosan újra alkalmazásokra kerül sor a Salubriservnél, ám a jelenlevôket csak egy dolog érdekelte: mikor lesz pénz.

Helyzetük valóban nem túl rózsás, hiszen sokuk már január 10-e óta nem jutott semmilyen jövedelemhez.

Egymást túlharsogva méltatlankodtak (annak ellenére, hogy az elbocsátási listákra önként iratkoztak fel), hogy a Salubriservnek nem kellene rabokat dolgoztatnia, hanem ôket kellene újraalkalmazza. Nem marad más hátra — mondták –, mint a gyerekeiket koldulni küldeni, ôk maguk meg igyekezzenek bejutni a börtönbe, hogy munkájukat végezhessék.

Fãrcas Regina, a foglalkoztatási és átképzési ügynökség igazgatónôje lapunk kérdésére elmondta, valóban idôszerû volna a végkielégítés részleteinek folyósítása. Bár, mint költségvetési intézmény, az övék is nehézségekkel küszködik és csak a Maros megyei kirendeltség 40 milliárdos kinnlevôséget könyvelhet el, az igazgatónô hangsúlyozta: már csak napok kérdése, hogy a szóban forgó összegeket ki tudják fizetni.

A Romániai Nyugydíjasok Országos Szövetsége az elsô hazai nyugdíjas szervezet, amely 1990. januárjában jött létre. Ezt követôen alakultak meg saját szabályzattal és szerkezettel a megyei fiókszervezetek.

A szövetség megôrizve politikai függetlenségét, nemes cél érdekében mûködik: érvényesíti a nyugdíjasok érdekeit, közbenjár a nyugdíjas jogainak kivívásáért és megszilárdításáért, harcol a nyugdíjasok életszínvonalának emeléséért és a méltóságának megvédéséért.

Társadalmunkban az utóbbi években végbement változások kihatottak a nyugdíjasok életvitelére is. A nyugdíjasok javarésze a leghátrányosabb társadalmi helyzetbe sodródott, s a szegénység határán, nap mint nap anyagi gondokkal küszködnek.

Miben is áll a tevékenységünk? Fiókegységünknek az volt a célja, hogy lehetôséget találjunk a remény felcsillantására azok számára, akik egy élet munkája után mindennapi megpróbáltatások közepette élnek. Törekvésünket az évek során számos támogató segítette - alapítványok, egyesületek, szervezetek, vállalatok és lelkes emberek. Önzetlen segítségükkel sikerült csomagokat osztanunk, amelyek élelmiszert (olajat, cukrot, rizset, húskonzervet, margarint, száraztésztát stb.) tartalmaztak, továbbá ruhanemût, lábbelit, gyógyszert, szemüveget azok számára, akik a legjobban rászorultak. A szövetség fiókegységének jövedelme szimbolikus tagsági díjból származik. Ebbôl az összegbôl kivételes esetekben visszatérítetlen segélyeket nyújtunk.

A szövetség közbenjárására a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal a 70. évet betöltött nyugdíjasok számára ingyenes buszjegyeket, a 70 év alattiaknak pedig 50 százalékos kedvezményt biztosít a közszállításban.

A Maros Mûvészegyüttes jóvoltából a nyugdíjasok kedvezményes kirándulásokon vehettek részt Szovátán, Laposnyán, Oláhszentgyörgyön, Borszéken, a Tordai- hasadéknál. A mûvészeti intézmények, így a Nemzeti Színház és a Színmûvészeti Egyetem ingyenes jegyeket bocsátott a rendelkezésünkre. Egy belga támogató segítségével 450 nyugdíjas ingyenes színházi bérletben részesült és részesül.

Minden év október elsején, az Idôsek Nemzetközi Napja alkalmából különbözô intézmények közremûködésével ünnepséget szerveztünk.

Annak ellenére, hogy a szövetségben önkéntes munkát fejtünk ki, tevékenységünk eredményes. További szándékunk, hogy az idôsek gondjain enyhítsünk, s az 1989-ben megálmodott reményeket valóra váltsuk.

Azt szeretnénk elérni, hogy a nyugdíjasok ne könyöradományból kelljen megéljenek, hanem elvégzett munkájukért biztosítsák a nekik járó jogos anyagi hátteret. De addig is, amig a gazdasági helyzet ilyen katasztrofális állapotban van, megtört öregeinkért bármilyen jótékonysági szervezet anyagi támogatását jónéven vesszük.

Raid Arafat, a rohammentô-szolgálat vezetôje jelenleg Olaszországban tartózkodik, ahol a SMURD tulajdonát képzô 4x4-es Mercedes terepjárót újítják fel, amelynek 20000 német márkányi költségét az olasz vöröskereszt fedezi. A nemzetközi segélyszervezet, értesülve, hogy a Volkswagen típusú mentôautó a szükséges iratok hiánya miatt "kényszerszabadságon" van, egy Fiat típusú mentôautóval ajándékozta meg a rohammentô- szolgálatot. Ez utóbbi mûszakilag felülmúlja 13 éves, már Marosvásárhelyen levô társát. A felújított Mercedes, meg a frissen adományozott Fiat várhatóan két napon belül városunkba érkezik "hiszen a tettek beszélnek".

A megyei fogyasztóvédô hivatal közleményben hívja fel a lakosság figyelmét, hogy a brassói székhelyû International Maria Kft. – ami Teleshoping Maria vagy Indus Com néven is tevékenykedik – szolgáltatásaira nagyon sok panasz érkezett. Az Emilia Leah igazgatónô által összeállított értesítésbôl kiderül, hogy a társaság által kiadott katalogusban szereplô termékek nem azonosak a kézbesítettekkel. Legtöbb panasz a lábbelik kapcsán érkezett: minôségük nem volt megfelelô, bár a reklám szerint bôrbôl készültek pár napos viselés után kitörtek, s több esetben megtörtént, hogy nem az igényelt számú cipôt, vagy nem egyforma számú cipôt kézbesítettek. A texiltermékek kapcsán is számos reklamációt küldtek. Elsôsorban az ágynemûk minôségét kifogásolták a vásárlók, valamint azt is jelezték, hogy a termékeket nem kíséri tájékoztató adat: méret, anyagösszetétel, tisztítási mód, és mosáskor vesztenek színükbôl. A hivatal felhívja a fogyasztók figyelmét, hogy annak ellenére, hogy a Teleshoping Maria katalógusában kötelezi magát a termék árának megtérítésére, amennyiben a fogyasztó nincs megelégedve a minôséggel, ezt nem teszi meg. S a társaság nem veszi figyelembe a panaszleveleket, -telefonokat sem. A jogos panaszok kivizsgálása nyomán a megyei fogyasztóvédô hivatal értesítette a brassói fogyasztóvédô hivatalt, amely büntetést rótt ki a szóban forgó társaságra, s elkobozta a minôségileg nem megfelelô termékeket, ugyanakkor tájékoztatta a helyi közigazgatás felelôs szerveit is. A megyei hivatal ezúton felkéri a fogyasztókat, hogy látatlanba ne vásároljanak a Teleshoping Maria Kft.-tôl.

Az ENSZ-egyezmény a gyermekek jogairól, melyet a világszervezet 1989-ben fogadott el és Románia az 1990. évi 18-as törvénnyel léptetett életbe, egyértelmûen biztosítja a gyermekek jogát a pihenéshez és szabadidôhöz: "az Egyezményben részes államok elismerik a gyermekeknek a pihenéshez és a szabadidô eltöltéséhez, a korának megfelelô játékhoz és szórakoztató tevékenységekhez való jogát, azt, hogy szabadon részt vehessen a kulturális és mûvészeti életben" (31. cikkely, elsô bekezdés).

Hogy ezt egy ország miként biztosítja, az a belsô törvényektôl és rendeletektôl függ. Ennek megfelelôen a Tanügyminisztérium megszabta a heti maximális óraszámot (mely kisebbségi gyermekek számára magasabb, mint a többségiek esetében). Az iskolák, hogy minél "okosabbá" neveljék a gyermekeket, igyekeztek a maximális határig eljutni (sôt, néhány iskolában kísérlet történt – a szülôk figyelmének kijátszásával – ennek túllépésére is). Az az elképzelés, mely szerint a mennyiségi növekedés (óraszám) pozitív minôségi változást (tudásszint-növekedést) eredményezne, szembenáll azzal a véleménnyel, mely szerint a gyermekek túlterhelése csak koros pszichés hatásokat eredményezhet.

Bármennyire is jogos az oktatási intézményekben dolgozók sztrájkja, nem engedhetô meg, hogy a munkabeszüntetést követôen jogtalan és a gyermekekre nézve káros megoldás szülessen. Tudomásul kell venni: az órák bepótolása nem történhet a gyermekek szabadidejének megszüntetésével, a maximális heti óraszám túllépésével. Nem csak a tanárnak vannak jogai, hanem a gyermeknek is. Mellékesen (ha ez lehet "mellékes") a szakszervezetek javaslata érzékenyen érinti a szabad vallásgyakorlás jogát is, jog, mely lehetetlenné teszi (esetenként) a szombati vagy vasárnapi óralátogatást. A gyermek joga pedig elsôbbséget kell élvezzen – a tanítás az ô érdekében történik.

Mikrohôközpontok

Január végén az építkezési felügyelôség kezdeményezésére a tömbházakba, lépcsôházakba vagy lakrészekbe szerelhetô mikrohôközpontok sorsáról szerveztek tanácskozást. Az ott elhangzottak szerint a lakásokban már eddig felszerelt berendezések túlnyomó része szabálytalanul üzemel, és a lakók biztonsága érdekében ezen változtatni kell. Ezen a héten kerül a marosvásárhelyi tanács elé a vonatkozó határozattervezet.

A dokumentumban azokat a feltételeket próbálják körülírni, amelyek alapján valaki kérheti a távhôszolgáltató rendszerbôl való kiválását, és egyéni, tehát lakásban, lépcsôházban vagy tömbházban felszerelendô mikrohôközpont üzemeltetését. A tervezet az ilyen berendezés felszerelését építési engedélyhez köti, amihez vaskos iratcsomót kell összeállítani: az ingatlanban lakó társtulajdonosok hitelesített beleegyezését, a kérvényezô hitelesített nyilatkozatát(!), amelyben vállalja, hogy a továbbiakban is betartja a törvényes elôírásokat, a lakótársulás beleegyezését, az építkezési, környezetvédelmi, közegészségügyi hatóságok, a gázszolgáltatók, az Aquaserv és az Energomur vállalatok láttamozását. Továbbá elôírják, hogy mindazoknak, akik építési engedély nélkül szereltettek lakásukba mikrohôközpontot, három hónapon belül be kell mutatniuk az építési engedélyt.

A tervezettel kapcsolatosan leginkább érintett intézmények, az építkezési felügyelôség, a gázszolgáltatók, a polgármesteri hivatal és az Energomur illetékeseinek véleményét kérdeztük. Az álláspontok merôen eltérnek egymástól. Az építkezések szakkörében a törvényességet felügyelô hatóság szerint nem kell, a polgármesteri hivatal szerint viszont kell építési engedély. A másik két intézményt anyagilag érinti a kérdés, ezért véleményüket már csak ezért sem mellôzhetjük.

– A mikrohôközpontok felszerelése teljesen legális, ha az üzembe helyezô betartja a gázszolgáltatók elôírásait. Elsôsorban ugyanis gázmennyiséget kell kérvényezni a szolgáltatótól, amit csak úgy hagynak jóvá, ha tervet is készíttet az igénylô. Figyelembe veszik a biztonsági, higiéniai, egészségügyi, környezetvédelmi elôírásokat, sôt, a tervet a Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium szakengedélyével rendelkezô ellenôr is kötelezôen felülvizsgálja. Ha a terv készítésénél valamely törvényes elôírást netán figyelmen kívül hagynak, az az ellenôrzésnél feltétlenül kiderül – állítja Truta Petru, az építkezési felügyelôség fôfelügyelô-helyettese. Ezért teljesen fölösleges építési engedélyt követelni az üzembe helyezôtôl. Ez a tervezet ellentmond az építkezések jogrendjének, és a bürokrácia útvesztôibe kényszeríti azokat, akik valamely oknál fogva saját hôközpontot akarnak szereltetni lakásukba. Értelmetlen egy egész sor olyan láttamozást megkövetelni, amire semmi szükség nincs. Fölösleges pánikot kelteni a balesetveszély kapcsán is, mivel ha valaki betartja a lakásába szerelt berendezés használati utasításait, akkor biztonságban tudhatja magát. Kiskapuk persze itt is vannak, mint bárhol máshol, de aki megkerüli az elôírásokat, az a gázszolgáltatók idôszakos ellenôrzésein is fennakadhat.

Hasonló véleményen volt Petris Tiberiu, a Distrigaz Nord marosvásárhelyi kirendeltségének igazgatója: – A földgázzal mûködô berendezések tervezését és kivitelezését szabályozó normák szerint lehet mikrohôközpontokat szerelni. Nem kell építési engedély ehhez a munkához. Csak a belsô hálózatot szükséges módosítani, és egyébként is, ha a laikusok nem tudnák, aki aláírja részünkrôl a jóváhagyást, az felelôsséget is vállal érte. Erre nagyon szigorú szabályok vannak, és senki nem lenne annyira meggondolatlan, hogy ôrültségeket kövessen el. Az volt felelôtlen, aki a médiában kijelentette, hogy ezek a mikroközpontok balesetveszélyesek, és idôzített pokolgéphez hasonlíthatók! A helyi hatóságok egy ilyen rendelkezéssel kétségtelenül az Energomurt igyekeznek életben tartani. Ebben a világban, amikor szinte senki nem tartja be a törvényt, és sokan egyszerûen nem fizetik ki, amit fogyasztanak, érthetetlen, hogy miért támogatják továbbra is ezt az idejétmúlt rendszert, ezt az elvet.

– Különböznek a vélemények a kérdésben, de szerintünk kell építési engedély. Felfogásbeli különbségekrôl is szó van, s a helyi tanácsosoknak kell állást foglalniuk ebben a kérdésben – nyilatkozta Ignat Ionel, a polgármesteri hivatal községgazdálkodási igazgatója. Személyes véleményem szerint a város rommá válik, ha elterjednek a lakásokban üzemelô hôközpontok. Erre példaként lehetne említeni Nagybányát, ahol szintén komoly problémák voltak a távfûtéssel, ezért nagyon elterjedtek a mikroközpontok. A tapasztalat szerint sok berendezést improvizáltak, és több halálos baleset is történt (szerk. megj.: ilyenrôl nincs tudomásunk). Emellett számos hátránya is van azokra nézve, akik nem engedhetik meg maguknak ezt a megoldást. A jövô útja a tömbházakba és lépcsôházakba szerelendô mikroközpontoké, ezt az elvet támogatjuk. Igaz viszont, hogy ehhez rengeteg beruházás szükséges.

– Ezzel az intézkedéssel elvileg a kispénzû lakókat, nem az Energomurt védenék – állítja Fúró Judith, a vállalat közönségszolgálati osztályán. A mi elvünk szerint szabad mikroközpontot szerelni a lakásokba, de betartva a törvényes elôírásokat, ami szerint kell építési engedély. Aki viszont a távhôszolgáltató rendszerben marad, annak így egyre nehezebben, és drágábban tudunk hôenergiát szolgáltatni, és a nehéz anyagi helyzetû fogyasztók már így is nehezen fizetnek. Ôket védené ez az intézkedés. A tömbházakba, illetve lépcsôházakba szerelendô hôközpontok jelenthetnének megoldást, ám ezekre hatalmas beruházás szükséges. Addig is, amíg ezen a téren valami változhat, idén a tanács 5-6 milliárd lejt fordít az elsôdleges melegvíz-, és hôenergia-mérô órák felszerelésére. Elôször azoknak a lakóközösségeknek fizetnek, ahol a lakók pénzén elôlegben szerelték fel a mérômûszereket, majd tovább folytatjuk az elsôdleges mérôórák szerelését.

A fentiek mérlegelésekor ismételjük, hogy a gázszolgáltatókat és a távhôszolgáltatót anyagilag is érinti a mikroközpontok lassúbb vagy gyorsabb terjedése. Akik ilyen berendezést szereltetnek fel, azok a gázmûvektôl kapják közvetlenül a számlát, ugyanakkor ebben a rétegben az Energomur relatív fizetôképes fogyasztókat veszít. Aki már így is alig, vagy egyáltalán nem bírja anyagilag a távfûtés költségeit, annak aligha lesz pénze saját mikroközpontra. Valószínûleg, ez a réteg népesebb, ráadásul a mai rendszerben kiszolgáltatottabb is, hiszen velük fizettetik meg a távfûtéses rendszer állapotából eredô veszteségeket. Most meg még azzal is riogatják ôket, hogy a mikroközpontok miatt többet kell majd fizetniük. Hogy miért, nem részletezik. De nehéz is lenne, mert tudomásunk szerint a fogyasztást fizetjük, a kevesebb fogyasztó pedig kevesebb hô elôállítását jelenti.

Mindent egybevetve, a szabályozáskényszer nehezen tartható álláspont, s ez leginkább abból derül ki, hogy mindössze a bejárhatatlan jóváhagyási procedúrát tudták kisütni. "Ellenszereként" annak a jogos fogyasztói igénynek, hogy azért fizessünk, amit el is fogyasztunk és annyit, amennyit a szolgáltatás valójában ér. Feltûnô, hogy a mikrohôközpontok terjedését akadályozó buzgólkodásban fel sem merül az eleddig monopolhelyzetben kényelmeskedô szolgáltatóban, hogy meg kellene próbálniuk saját szolgáltatásaikat vonzóbbá tenni a fogyasztók szemében. A konkurencia hatósági segédlettel való letörése helyett. Csak ideig- óráig sikerülhet! Mondjuk, addig, amíg a hatóság és a tanács is felismeri: a fogyasztók érdeke az elsôdleges.

Ciániáda

Dr. Sárkány Kiss Endre, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Ökológia tanszékének docens elôadótanára idônként szülôvárosában is elôfordul, de alighogy jön, máris indul tovább, vizek mentén jár, folyók élôvilágát kutatja a megszállottak szorgalmával, tanulmányokat ír tekintélyes folyóiratokba, nevét a szakma jó "árfolyamon" jegyzi.

Bár sajtónyelven immár lerágott csont a ciánszennyezéses ökológiai katasztrófa, a kínálkozó alkalmat nem hagyhattuk ki, kértük, szakemberi szemmel kommentálja a Népújságnak röviden a Nagybányától Ausztráliáig zavarosan begyûrûzô botrányt.

– A legnagyobb mértékû hanyagságról, az ellenôrzô szervek messzemenô passzivitásáról és hozzá nem értésérôl van szó – mondja a tudományos kutató, és ezt alátámasztandó megjegyzi, hogy 1995-ben volt még példa hasonló, de kisebb mértékû ciánszennyezésre az Aranyoson. A figyelmeztetô tanulságok levonása helyett az Aranyos-völgyi szennyezést sikerült eltussolni, jórészt titokban tartani, így aztán a felelôs szervek, a szakminisztérium meg mindenféle illetékes fellélegezve, nagy könnyedén "lépett át az Aranyoson", anélkül, hogy megtették volna legalább a kellô környezetvédelmi intézkedéseket. Tôlünk nyugatabbra minden mulasztás, nem beszélve a nagybányai-méretû katasztrófáról, szigorú következményekkel jár, míg nálunk – legyen megint példa a Zazar-parti Aurul Rt. és a jellemzô román hozzáállás: elôször mindössze 3 milliós büntetést róttak ki, majd a botrány dagadásával 20 millióval toldották meg a bírságot. Tipikus…

A szakember úgy tudja, az Aranyos folyón történt ciánszennyezést is külföldi közremûködéssel sikerült nyélbe ütni, kiválóan…

Hogy hogyan került a csizma, azaz a cián az asztalra, meg hogy némi fogalma mégis legyen a vegytanilag "alultáplált" embernek, dr. Sárkány Kiss Endrétôl néhány perces vegytani képzést kértünk, ha nem voltunk ott azon az órán egykoron… Szóval: tudni illik, a kôzetekbôl történô aranykivonás során a nemesfémet a cián szabadítja fel, de ugyanakkor kiold más és mérgezô nehézfémeket is, amelyek együttesen az élôvilágot – esetünkben folyóvízben – kíméletlenül elpusztítja. Amint az már köztudott, amíg egy liter vízben 0,01 mg ciánt tûr meg az európai normarendszer, azt mifelénk "csak alig" lépik túl, legjobb esetben is legalább a 0,05 mg cián mindig megtalálható. A nagybányai ciánszennyezés a megengedett határértéket tehát 800-szorosan (!) lépte túl.

A Szamos élôvilágának a katasztrófa csöppet sem hiányzott, ugyanis a folyó amúgyis folyamatosan szennyezett volt ipari- vegyipari melléktermékekkel, emiatt volt kizárólag fiatal a halpopuláció és a folyó élôvilága, kétévesnél "idôsebb" halak Szamos-beli jelenlétét nem jeleztek az 1992-1996 között végzett ökológiai kutatások, amelyekben aktívan részt vett dr. Sárkány Kiss Endre docens is. Szerinte a nagyobb tragédia az, hogy egyhamar nem népesíthetik be újabb populációkkal a szennyezett folyókat, mert elpusztult minden természetes táplálék, elpusztultak a baktériumok, és az élôvilág, amelynek a víz természetes tisztulásában nélkülözhetetlen szerepe van. Amíg a biocönózis nem áll helyre, fölösleges minden élôvilágtelepítési kísérlet, ez az állapot idôben eltarthat négy-öt esztendeig, s még annyi idô telik el, amíg az újratelepített halfajták, algák stb. természetes szaporulata eléri legalább a ciánmérgezés elôtti mennyiséget. A dolgokban járatos szakember úgy tudja, hogy a nagybányai cégnél történt egyik korábbi szivárgás háziállat-pusztulást is okozott.

A Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára már a jövô héten egy román-magyar csoporttal további ökológiai vizsgálatokba kezd a szennyezett zónákban. Nehezményezi, hogy neves bukaresti és más egyetemi központokban dolgozó szaktekintélyeket mindeddig mellôztek, nem vontak be az ökológiai katasztrófa következményeinek vizsgálatába. A hivatalos szakágazatnak nyilvánvalóan nem volt érdeke…

Megdöbbenéssel olvasom azokat a véleményeket és tájékoztatókat, amelyek az MVSZ Benczúr utcai székházában 2000. február 1-jén lezajlott találkozóról jelentek meg.

Ezen a találkozón részt vett Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Szabó Tibor, a HTMH elnöke, Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke, Dobos László, az MVSZ Kárpát-medencei régiójának elnöke, Kurucz Gyula, az Anyaországi régió elnöke, Papp László, az MVSZ Nyugati régiójának három nappal korábban lemondott elnöke, jómagam mint az MVSZ Stratégiai Bizottságának elnöke, valamint jogi szakértôk a kormányzatot képviselô személyek kíséretében. A további meghívottak közül igazoltan nem jelent meg Hende Csaba igazságügy- minisztériumi államtitkár, Tôkés László, az MVSZ tiszteletbeli elnöke távolmaradásának okát velem nem tudatta. A találkozó témái közt szerepelt az MVSZ- rôl meghozandó törvény lehetôségeinek a vizsgálata és az MVSZ Nyugati (nyugat-európai) régiója által is szorgalmazott szolgáltató világszövetséggé való átalakulás jogi kereteinek kialakítása. Ehhez kapcsolódott szervesen az MVSZ stratégiai bizottsága által megtárgyalt és elfogadott tervezet az MVSZ átalakításáról. Tudatosítani kell, hogy mind az MVSZ küldöttgyûlésének, mind az MVSZ elnökségének többrendbeli határozata szól arról, hogy az MVSZ-rôl törvényt kell elfogadni.

Számomra elfogadhatatlan, hogy az MVSZ háza táján ilyen döbbenetes visszhangot keltett az, hogy az elnökhelyettes nem kapott meghívást a találkozóra.

Tudatosítani kellene azt, hogy az elnökhelyettes az MVSZ elnökét csak annak akadályoztatása esetén helyettesíti, tehát az elnökhelyettesnek nem az a feladata, hogy ellenôrizze az elnököt, ahogyan azt Patrubány Miklós a Bécsi Napló 2000. februári számában írja. Továbbá azt is tudomásul kell venni, hogy az MVSZ elnöke mellett a három régióelnök a szervezet legfôbb megjelenítôje, mert az alapszabály szerint a három régió között paritás van. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az MVSZ Stratégiai Bizottsága és annak elnöke az MVSZ átalakításának egyetlen statutáris szakmai képviselôje a szervezetben, mely megbízatása az MVSZ elnökségétôl származik. Ezért a Stratégiai Bizottság elnökeként felelôs vagyok a saját hatáskörömben az ügyek intézéséért is.

Az említett témakörökben a 2000. február 1-jei találkozó résztvevôi minden tekintetben legitim személyek voltak.

A találkozás elôkészítése a tartalmi vonatkozásokon túl kitért a résztvevôk személyére és számára is. Az egyeztetést 2000. január elejétôl én végeztem, Csoóri Sándor tudomásával. Személy szerint minden érintett személlyel megbeszéltem a találkozó vonatkozásait.

Megegyezés született abban is, hogy ez a találkozó elsôsorban az MVSZ érdeke, de ugyanúgy közérdek is, mert az MVSZ magyar civil társadalmi közkincs. Tôkés Lászlóval 2000. január 15-én személyesen közöltem a találkozó tényét Marosvásárhelyen. A találkozó eredeti helyszínét – Németh Zsolt államtitkár irodáját – saját kérésére jelöltük ki. De mivel idôközben Patrubány Miklós elnökjelöltségi kampánya miatt eszkalálódott az MVSZ körüli feszültség, magától értetôdôvé vált, hogy megváltozzon a találkozó helyszíne. A kormány természetszerûen nem vállalhatta, hogy ilyen körülmények között ellássa a vendéglátó szerepét.

Minden diplomáciai és jólneveltségi szokás szerint az így elôkészített találkozókkal kapcsolatos egyezségeket nem szokták felrúgni, hanem tiszteletben szokták tartani. Arra vonatkozóan is megegyezés született, hogy a találkozó tájékozódó jellegû lesz és zártkörû, ezért bizalmas jellegûnek tekintendô, és csak az esetleges eredményekrôl tájékoztatják a résztvevôk az illetékes szerveket.

A találkozón Patrubány Miklós megjelenése, a kormányzati oldal résztvevôit kellemetlen helyzetbe hozó ormótlan viselkedése ártott az MVSZ-nek. Az MVSZ átalakíthatóságában kételkedôket erôsítették a késôbb nyilvánosságra került állásfoglalások (Toró T. Tibortól és András Imrétôl), majd Emôdy Csaba sértegetései is.

Az MVSZ sorsáról folytatott tárgyalás körüli hisztériakeltés elsôsorban az MVSZ-re nézve káros. Káros ez fôleg akkor, amikor az átalakításra kellene összpontosítani az erôket és nem személyi ellentétek kiélezésére. Az ellenségkeresés elharapódzása mindig káros, de most, az MVSZ esetében szöges ellentétben áll a szövetség küldetésével. Az MVSZ történelmi fordulópont elôtt áll: vagy átalakul, vagy elsorvad, vagy megtisztul, vagy elsüllyed a felhalmozódott szenny alatt.

Leginkább ártalmas Emôdy Csaba becsületsértô kijelentése, amellyel hazugnak nevezte Csoóri Sándort a balatonaligai január 30-i elnökségi ülésen e fontos találkozóról közölt információi miatt. A hazugság vádja súlyos vád, fôként, ha azt tekintjük, hogy a találkozó elôkészítôje én voltam, és Csoóri Sándor a találkozó eredeti helyszíne miatt okkal gondolhatta azt, hogy a meghívó fél a külügyminisztérium államtitkára, hiszen kormányzati hivatali helyiségben az MVSZ csak vendég lehet.

Záradékul csak annyit állapíthatok meg, hogy aki egy ilyen fontos megbeszélés esetében a meghívottak köre és a helyszín miatt ellenséges vitát gerjeszt, az mákszembôl növeszt feszültséghegyet, és az MVSZ jövôjét veszélyezteti. Ezzel a ténykedéssel egyetlen tisztességes ember sem vállalhat közösséget.

2000. február 16-án, Pozsonyban.

Az 1989-es fordulat után immár hagyománnyá vált, hogy minden év februárjában a marosvásárhelyi Bolyai Farkas líceumban egy rendezvénysorozattal megünneplik az iskola napját. Sajnos, a mostani elhúzódó tanügyi sztrájk az idei ünnepségsorozatra bénítólag hat. A választott idôpont szorosan kapcsolódik az iskola névadójához, aki 1775. február 9-én született a Bolyai család ôsi fészkének tekintett Bólyán. Hat és fél éves korában szülei beíratták a nagyenyedi református kollégiumba. A rendkívül tehetséges gyermek gyors felfogóképességével és csodálatos fejszámoló adottságával rövid idôn belül az iskola büszkeségévé válik. Kemény Simon báró is felfigyel rá, és az apa, Bolyai Gáspár beleegyezésével a Farkasnál négy évvel fiatalabb, ugyancsak Simon nevû fia mellé veszi tanulótársnak és egyben oktatónak is. Ez a kedvezô esemény teszi lehetôvé Bolyai Farkas számára, hogy a kolozsvári református kollégiumban folytatott tanulmányai után a göttingai egyetemre is eljusson, ahol többek között egy olyan diáktársával köt szorosabb barátságot, akinek sugárzó egyénisége késôbb végzetes nyomokat hagy az ô, de fôleg fia életében. Ez a diáktárs Carl Friedrich Gauss, akit még ma is "a matematikusok fejedelme"-ként emlegetnek. A mostani tízmárkás német bankjegyeken az ô képe látható.

Az, hogy ma Marosvásárhelyt úgy is ismerik, mint a Bolyaiak városát, véletlen szerencsén múlott. Ugyanis Bolyai Farkas göttingai tanulmányait befejezve hazatér, s elôbb Kolozsváron, majd anyai örökségként kapott kis tizenkét holdas birtokán, Domáldon húzódik meg. 1803 novemberében meghal Csernátoni Vajda Sámuel, a marosvásárhelyi református kollégium filozófia- és matematikaprofesszora. Még abban a hónapban a kollégium kurátorai levélben értesítik a Kolozsváron székelô református Fôconsistoriumot a tanszék megüresedésérôl. Ennek kézhez vétele után a Fôconsistorium elrendelte, hogy az akkori szép és bevett szokásokhoz híven a püspök, az összes erdélyi kollégiumok elöljárói és felkért tanárai tegyenek javaslatokat az új professzor személyére vonatkozóan. Lépést tartva a tudományok fejlôdésével, a megüresedett katedrát is átszervezték oly módon, hogy a matematikát, melyet addig csak a filozófia keretén belül tanítottak, attól különválasztották és egy új tanszéket hoztak létre: a matematika-fizika-kémia katedrát. Benkô Samu ezelôtt három évtizeddel végzett levéltári kutatásai kimutatták, hogy az említett katedrára a huszonhárom javaslattevô összesen tíz jelöltet javasolt.

Döntô többségük az elsô helyre Sipos Pált jelölte meg, aki annak idején Magyarország leghíresebb matematikusaként volt ismert. Egy remek matematikai dolgozatát a berlini Tudományos Akadémia 1795-ben aranyéremmel tüntette ki. Bolyai Farkas csak a második helyre került, ebben az idôben még semmilyen tudományos dolgozata nem jelent meg nyomtatásban. S ami még érdekesebb, hogy Marosvásárhelyrôl senki sem javasolta, de a nagyenyedi és kolozsvári kollégiumoktól már igen, mivel mint volt diákjukat már ismerték. Ami pedig a marosvásárhelyiek szerencséjét illeti, az, hogy patrónusai sugallatára Sipos Pál már azelôtt kétszer is visszautasította a marosvásárhelyi református kollégium meghívását, s így a Fôconsistorium az esetleges újbóli bonyodalmak elkerülése végett a 29 éves Bolyai Farkast nevezte ki az új tanszékre. 1804 februárjában diákküldöttség keresi fel domáldi csendes otthonában, hogy átadják a meghívó levelet. Farkas az elején ingadozik, de végül is elfogadja a meghívást. Még azon év áprilisában családjával beköltözik Marosvásárhelyre, és május 4-én székfoglaló beszédét is megtartja a kollégiumban. Ezzel végérvényesen ehhez a városhoz és kollégiumához köti további életéveit, mely ôsi tanintézetnek közel fél évszázadig volt professzora. Arról, hogy ez a fausti mûveltségû professzor tudományos és oktatói tevékenységével mekkora hírnevet szerzett iskolájának, oldalakat lehetne írni. Itt röviden csak annyit említünk meg, hogy a XIX. század elsô felében az egész magyar nyelvterületen sehol sem oktatták a matematikát olyan magas szinten, mint a marosvásárhelyi református kollégiumban. Ennek az iskolának volt diákja a nagy professzor fia, Bolyai János, majd a század második felében Vályi Gyula. Tudományos és irodalmi mûveinek a megjelenéséhez a kollégium szerény kis nyomdája biztosította a lehetôségeket.

Érdemes idéznünk nélhány sort a Bolyaiak múlt évszázadi életrajzírójától, Bedôházi Jánostól, aki így írja le a már öreg professzor megjelenését: "Ha képet akar képzeletünk festeni róla, mindig az a középtermetû, szikár, hosszúkás, beretvált, nyájas arcú, kissé meggyörnyedt öreg ember alakja áll elôttünk, kétfelé választott, vállaira omló, hosszú, fehér hajával, ajkai körül a méla bú, a szelíd bánat sajátos vonásával, villogó, mélytüzû szemeivel. Amint megjelen katedráján, fekete, kissé kopottas ruhájában, hosszú szárú csizmákban, vállain kékes színû köpenyben, kezében széles karimájú kalapjával, mintha hallanók köhécselését, rekedtes hangját, amely az elôadás tüzében átmelegedve visszanyeri csengését, vagy amint otthon gondolataiba vagy számjaiba merülve asztala elôtt ül, fehér flanelujjasában, szemén a zöld ernyôvel."

Virágos tavasz volt, amikor fiatalon beköltözött Marosvásárhelyre, és télbe hajló ôsz, amikor a város lakossága utolsó útjára kísérte ki a marosvásárhelyi református temetôbe. A korabeli leírások szerint halálának napján, 1856. november 20-án hullott azon a télen az elsô hó a városra. Végrendeleti óhaját tiszteletben tartva most is, egy pojnikalmafa ágai hajlanak sírjára.

– A Magyarok Világszövetségének régióelnökei megdöbbenéssel olvasták Patrubány Miklós elnökhelyettes kijelentését, miszerint a világszövetség megújulása nem a leköszönô régióelnökök feladata. Papp László volt régióelnök, valamint Dobos László és Kurucz Gyula régióelnökök egyaránt úgy vélik, az MVSZ megújulásáért minden tag és vezetô egyformán felelôs. A világszövetség három régiós vezetôje meglepônek nevezi Patrubány Miklós kategorikus kijelentését, hiszen ô is "részese volt az elmúlt évek sikertelenségeinek, ô is leköszönô tisztségviselô, érthetetlen hát tôle mások kirekesztésének kísérlete". A régióelnökök nyíltan és egyértelmûen fogalmaztak, kérdésem az: mit válaszolhat erre a világszövetség alelnöke?

– A tudatosan és szándékosan félreértôk magyarázkodását nem akarom kommentálni.

– Ennyi? Úgy gondoltam, többre is futja Patrubány Miklóstól...

– Akkor mégis annyit, hogy egyikük, Papp László már nem is tisztségviselôje a világszövetségnek. A nyilatkozatomban mindent szépen megmagyaráztam. Az, hogy leköszönö világszövetségi tisztségviselôk véd és dacszövetséget kössenek, az a maguk átmentésére tett kísérlet.

– A MVSZ ügye nyilvánvalóan foglalkoztatja az erdélyi magyarságot is. Ezt szerkesztôségekben lehet leginkább lemérni, hiszen a nagy többségnek nincs egyéb fóruma, mint a sajtó, így aztán természetes az, hogy észrevételeit, véleményét rendszeresen megküldi a médiának számtalan nehezménnyel, kifogással. Hadd idézzek belôlük: a Világszövetség Erdélyi Tanácsa úgy lép fel, mintha az erdélyi magyarság egyetlen és sérthetetlen üdvözítôje lenne. Továbbá mondják , azaz inkább kérdezik: azok, akiket az erdélyi magyar választóközösség már nem küldött a törvényhozásba, nyilván András Imrére és Borbély Imrére gondolnak, nos, akik már nem kaptak bizalmat parlamenti mandátumra, bizalmat kaptak a világszövetségben, mert Patrubány Miklós közeli emberei…

– Az említett urak civil szférában dolgoznak, valóban parlamenti képviselôk voltak, de szakmai tudásra tettek szert, ettôl eltekintve alázatos szolgálatot végeznek…

– Már megbocsásson, hogy érti ezt?

– Úgy, hogy szakmailag minôségi munkát végeznek, másfelôl választott tisztségviselôk. Nem arról van szó, hogy én vettem magam mellé ôket…

– Hanem mirôl van szó?

– Közgyûlés választotta ôket. Akik pedig a VET szemére hányják azt, hogy fellép a világszövetség erdélyi tagsága nevében, bizonyára nem tartoznak a világszövetség erdélyi tagjainak sorába. Az MVSZ neve is azt sugallja, hogy azoknak a magyaroknak a szövetsége, akik taggá váltak persze. Ugyanúgy, ahogy az RMDSZ sem minden erdélyi magyarnak a szövetsége, bár az volt valamikor, 1989 decemberében, vagy még 1990-ben, mondjuk, de hol van már a tavalyi hó… Ma már az RMDSZ csak azoknak a nevében beszélhet, akik a szövetségnek tagjai, ez pedig nagyságrendben százezrekkel kisebb, mint a kilencvenes évek elején. Akik nehezményezik a világszövetség és a VET munkáját, bizonyára nem ismerik a világszövetség erdélyi testületeinek felállását. A Világszövetség Erdélyi Társasága sajátosan ötvözi a civil szférákat és az egyházakat, a VET-ben minden szinten fenntartott helyük van az egyházaknak, hiszen mi úgy véljük, hogy kisebbségi helyzetben a kisebbségi közösség élete elválaszthatatlan a történelmi felekezetektôl, amelyek sokszorosan is bizonyítottan megtartó erôként vannak jelen. Tudni kell azt, hogy a VET-nek alapító tagjai Erdély püspökei, és ôk a védnöki testületet alkotják, ez a védnöki testület nemcsak egy dísz a VET fején, hanem ténylegesen integrálódott testület, amelynek szabályzata van, amelyiknek jogosultsága van beleszólni a VET életébe, amelynek nemcsak doktrínai kérdésekben vétójoga van, többségi szavazatokkal a VET bármilyen döntését megvétózhatják. A kifogásokat emelôk valószínûleg nem tudják, hogy a VET Erdély cáfolhatatlanul legnagyobb civil szervezete, és valószínû, azt sem tudják, hogy amióta az RMDSZ kiesett az erdélyi magyarság külföldi képviseletének körébôl, és ettôl a lehetôségtôl megfosztotta magát azáltal, hogy kormányba lépett és ekképp már nem lehet ott számtalan európai fórumon, akár Genfre, akár az EBESZ-re utalok, nos, a VET itt is ilyen pótló tevékenységet folytatott. De folytatható lenne a sor, attól kezdve, hogy a VET állította fel a magyar nemzet ajándékát (székely kaput – sz. m.), Árpád-házi IV. Béla király lánya szentté avatásának alkalmából, az egyetlen ajándékát a magyar nemzetnek. Foglalkozik továbbá a határon kívül rekedt magyar közösségek sorsával, a MÁÉRT -ben a VET kezdeményezése és élenjáró munkája nyomán ma már státusztörvényrôl is beszélhetünk. De folytathatnám a sort el egészen a népszámlálásig. Elvégeztünk egy kisebb fajta népszámlálással felérô regisztrációt, amikor számba vettük Erdély nagy családjait, folyamatosan törôdünk velük, és el egészen a Reményforrás Nagycsaládos Mozgalomig. Van még egyéb is bôven a listán, azt hiszem, hogy a kérdésfelvetéseknél a Népújság is lemûthetné a hályogot az okvetetlenkedôk szemérôl. Azt hiszem, az önök lapja továbbra is szolgálhatná a dolgok jobb megismerését, hogyha leközölné azt a január végi budapesti sajtóértekezlet nyomán közzétett nyilatkozatomat, miszerint tételesen fel van sorolva, mi lett a tiszteletdíjam sorsa, mire lett költve…

– Nos, akkor hadd kérdezzem meg: mi lett a sorsa?

– Felajánltam közcélokra, sebtében elkészítettük annak kivonatát, nem teljes ugyan, de mintegy 5 millió forintra terjed ki, s mondom, közcélokra költöttük. Hogyha a Népújság ezt az információt nem vonná meg a Maros megyei olvasóktól, és nem tagadná meg következetesen ennek a publikálását, akkor lehet, nem lenne sokak számára annyira átláthatatlan a kérdés.

– A státustörvény apropóján: a vajdasági dr. Hódi Sándor szerint Délvidéken is sokan úgy látják, hogy az állampolgárság kiterjesztése jelentene megnyugtató megoldást a szülôföldön maradás szempontjából. A zentai tanácskozáson, amelyen részt vettek önök is, felmerült azonban a kérdés, hogy a státustörvény felemás státust teremtene a határon túli magyar kisebbségek számára a magyar nemzeten belül: az eddigi "jugókból", a "szlovákokból", a "románokból" most "státusmagyarok" válnának…

– Igen, ez dr. Hódi Sándor erre a tanácskozásra készített tanulmánya és gondolata, valóban nagyon plasztikus és esetenként egy kicsit túlnagyított fogalmazásról van szó. Amióta 1999-ben a bécsi EBESZ-konferencián kifejtettük az álláspontunkat, azóta egyértelmû, hogy képviselünk valamit. Azt megelôzô másfél- két évben valósággal gerjesztettük, illetve kezdeményeztük azt a társadalmi vitát, amely azóta lezajlott a sajtóban is, számtalan felszólalás hangzott el, politikusok, nem politikusok, a társadalom minden szférájából megszólaló emberek végül is egy olyan vitát kezdeményeztek, ami az erdélyi magyarság történetében páratlan, és ennek gyümölcseként szültük meg a külhoni állampolgárság intézményére tett javaslatunkat, ami már magába foglalja mindazokat az érveket, amelyek pró és kontra vita során elhangzottak. Most az MVSZ Jugoszláv Országos Tanácsa ennél tovább ment, ôk teljes körû magyar állampolgárságot követelnek minden határon túli magyarnak, nem egy olyant, amit mi külhoni állampolgárságnak nevezünk, hiszen a külhoni állampolgárságba két védekezô intézkedést foglaltunk bele, a felmerült aggályokat oszlatandó. Az egyik az, hogy a külhoni állampolgári státusszal nem járna szavazati jog, tehát azok az aggályok, amelyek arról szólnak, hogy valaki kívülrôl és nem adófizetô polgárként beleszól egy ország választási menetébe, oszlana. A másik korlátozás pedig, amit bevezettünk a külhoni állampolgárság státusának a megfogalmazásába, az, hogy a státus nem járna automatikusan letelepedési joggal, ami megint oszlatná azokat a felmerülô kételyeket, amelyek szerint félô, hogy a magyar állampolgárság birtokában tömegesen kitelepednének a magyarok Erdélybôl és máshonnan. A JOT tovább megy, teljes körû állampolgárságot követel, mert úgy véli, hogy abban a fenyegetettségi helyzetben, amiben a vajdasági magyarság él, figyelembe véve azt a nagyon nagyfokú elvándorlást, ami az utóbbi évtizedben ezt a közösséget érte, már komoly esélye a megmaradásra nincs. Van még egy eleme annak a közös nyilatkozatunknak, ami talán figyelemre méltó. A státustörvénynek talán rendeznie kellene a viszonyulást azokkal a nem magyarokkal, akik a Magyarországgal szomszédos területeken élnek. Ezt csak igazolni tudom, hiszen velünk együttélô románokkal tárgyalva észleltük, hogy ôk aggodalommal követik azt a gondolatot, hogy a mellette élô szomszédja esetleg európai polgárrá válhat és európai útlevél birtokába juthat, anélkül, hogy ezt a helyzetet a maga számára is megteremthetné. Azt hiszem, azzal, hogy ez a státustörvény egy különleges státust biztosítana a magyarokkal együttélô más nemzetiségûek számára, az etnikumok közti közeledést szolgálná.

– Ezt így önök reálisnak vélik?

– Nézze, a jelent is és a jövôt is emberek alakítják. A nagyhatalmak ezekbe a kérdésekbe nem szólnak bele, sôt, azáltal, hogy az Európa Tanács világos jelzést adott, hogy igenis, az integrálódó Európában ez egy létezô valóság lesz, Románia ezt elsô országként irta alá. Azt is kell tudni, hogy Románia a közelmúltban változtatta meg az állampolgársági törvényét, méghozzá alkalmasabbá és nyitottabbá tette azt a kettôs állampolgárság intézményének a befogadására. Sôt, a BBC-t hallgatva értesülök, hogy Kisinyovban moldovánok kígyózó sorokban pályáznak román állampolgárságra.

– A világszövetség májusban az V. kongresszusát tartja, amikor nyilvánvalóan tisztújításra is sor kerül. Olvasom, hogy a Hungarian American Lobby (HAL) egyik belgiumi tagja nemcsak javasolja, egyenesen felszólítja a szövetséget, hogy a kongresszuson Patrubány Miklóst válassza a világszövetség elnökévé. Egyesek megértéssel, míg mások fenntartással fogadják Patrubány Miklós szándékát, afféle megjegyzésekkel,hogy Patrubány Miklós már-már túllobbizza magát…

– Nem tudom, mit jelent a világszövetség tisztújító közgyûülése szempontjából a lobbizás és önlobbizás, azt tudom, hogy engem az MVSZ elnöki tisztére teljesen váratlanul, számomra is meglepetésként jelöltek. Természetesen egy olyan vezetôt, aki immár nyolc éve ennek a világszövetségnek a sorsát alakítja és négy éve második számú vezetôjeként teszi azt, amit tehet. Jelölésem semmi mást, munkámnak az elismerését jelenti.

Az erdôszentgyörgyi kórház gyermekrészlegén fél tucat árva, elhagyott gyerek élt, él. Számukra és a hozzájuk hasonló kiskorúak számára az erdôszentgyörgyi-svájci Szentgyörgy Plan-les-Ouates (Genf tartományba tartozó település) Társulat a községben egy magánházat vásárolt. A házat a Dove alapítvány tette lakhatóvá, szerelte fel korszerû berendezésekkel. Míg a pincében konyhát, mosodát alakítottak ki, a szobákat háló, nappali és játszószobává varázsolták. A tizenkét gyermek befogadására alkalmas magán elhelyezési központot, amelyet a Dove alapítvány fog mûködtetni, tegnap délelôtt adták át. A megyei tanács, a gyermekjogvédô igazgatóság s különbözô alapítványok képviselôinek jelenlétében Roland Bourgeois, a társulat elnöke, Ioan Toganel, a megyei tanács elnöke, valamint Barabás Sándor helyi polgármester aláírta az adományozó egyezményt, majd elvágta a piros szalagot.

A központ megtekintése után a megyei tanács elnöke üdvözölte az egybegyûlteket, majd elmondta: megyénkben nagy fontosságot tulajdonítanak az árva és nehéz helyzetben levô gyerekek nevelésének, s az erdôszentgyörgyi családi ház immár a nyolcadik, alapítvány által mûködtetett központ, ahol az elhagyott kiskorúakat nevelik. Ugyanakkor arról is beszámolt, hogy míg a svájciak ötszázmillió lejt fordítottak a ház megvásárlására, a Dove alapítvány közel háromszáz milliót költött otthonossá tételére. Majd Roland Bourgeois ismertette a jelenlevôkkel, hogy a terv megálmodója Denis és Michelle Storbach volt, akikrôl a ház nevét is kapta, s azon véleményét is megosztotta a hallgatósággal, miszerint az árva és elhagyott gyerekek, ugyanúgy, mint a rendezett családokban élôk, a társadalom jövôjét jelentik, így figyelni kell nevelésükre, fizikai, szellemi, lelki fejlôdésükre. A hozzászólások legvégén Paul Crisan, a Dove alapítvány elnöke megköszönte mindenki segítségét, s elmondta, hogy folyamatban van a mezôzáhi árvaház átalakítása is.

Az átadáson részt vevô, mosolygó, luftballonokkal játszadozó hat kisgyerek hamarosan beköltözhet a számára készített otthonba, ahol nevelôikkel együtt családként, kis közösséggé formálódva nôhetnek fel.

A magyarországi Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) 2000. július 14-16. között Gödöllôn tartja a Kárpát-medencei magyar családok millenniumi találkozóját.

2000-ben ünnepeljük államiságunk ezeréves évfordulóját. Viharos történelmünk során a család ôrizte meg az anyanyelvet, a hitet, a hagyományt, az élethez szükséges tudást és értéket. Ünnepeljünk együtt és egységben, adjunk gyermekeinknek közös élményt! Gondolkodásában, értékrendjében, politikai nézeteiben szétszakított világunkban éljük meg az együvé tartozás csodáját! – írja dr. Benkô Ágota, a NOE elnöke azon a meghívón, amelyet a marosvásárhelyi családegyesülethez is eljuttattak.

A találkozó ideje alatt elôadások hangzanak el, mûvelôdési és sporteseményekre kerül sor. Lesz játszóház és kézmûves foglalkozás. Napközben gondoskodnak a kisgyerekek ôrzésérôl, a nagyobbak számára különbözô foglalkozásokat szerveznek.

A családtalálkozó alkalmából a gyerekeknek rajzpályázatot hirdettek híres magyar családok és magyar nagyasszonyok témakörben. Indulni a következô korcsoportokban lehet: óvodáskorúak, általános iskolák alsó és felsô tagozatosai és középiskolások. Pályázni lehet A/3 és A/4 formátumú papíron, illetve vásznon, tetszôleges technikával. A mûvek hátoldalán fel kell tüntetni a pályázó nevét, életkorát, levélcímét és telefonszámát. Beküldési határidô 2000. május elseje. Cím: NOE, 1056 Budapest, Március 15. tér 8. szám. Az eredményhirdetésre és díjkiosztásra a találkozó megnyitóján kerül sor.

A millenniumi találkozón való részvételi költség tartalmazza a szervezés (többek között gyermekprogramok), a szállás (csütörtök estétôl vasárnap reggelig), az étkezés (péntek reggeltôl vasárnap ebédig), valamint a találkozó programfüzetének költségeit. A kedvezményes jegy (beküldési határidô március 31.) egy ötfôs családnak 9000 forint, március 31. után 14.000 forint. Ha nagyobb, mint ötfôs családok jelentkeznek, minden további gyerekre még 1500 forintot kell kifizetni. Az anyaország határain túl élôk jelentkezését is március 31-ig várják. A pénzátutalási nehézségek miatt nekik a helyszínen is kedvezményes díjat számítanak fel.

A jelentkezési nyomtatványokat az alábbi címre kell beküldeni: NOE, 1056 Budapest, Március 15. tér 8. szám. Telefon: 36-1-317.4909, 36-1-266-7771, fax: 36-1-317.4563. E-mail: noe@mail.datanet.hu .

Formanyomtaványok kaphatók a Családok és Nagycsaládok Országos Egyesületének marosvásárhelyi ügyvezetôségénél. Telefon 145.755 – tájékoztatott Both Gyula.

A Nyárádmente többnyire kórusmozgalmáról híres. Néhány éve még hallatott magáról a jobbágyfalvi táncegyüttes, aztán szétesett. (Ne tévesszük össze Jobbágytelkével, ott máig élô a tánchagyomány, tavaly tánctábort is szerveztek.) A Bocskai István Alapítvány Bekecs Néptáncegyüttese három éve alakult. Szakirányítója, oktatója Veress Kálmán. Vele beszélgetünk.

– 1997. december havában kezdtük el a munkát, egy csoport IX.—XII-es diákkal. 1998 ôszén V.—VIII. osztályos diákokkal indítottuk a második csoportot. És most,