|
LII. évfolyam 40. (14396) |
2000. február 19., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az oktaátsi szabad szakszervezetek szövetségének pénteken összeült országos tanácsa az általános sztrájk folytatása mellett döntött – közölte Aurel Cornea elnök. A szakszervezetieknek eltökélt szándékuk folytatni a tiltakozást mindaddig, amíg a sürgôsségi rendelet meg nem jelenik a hivatalos közlönyben.
Hasonló álláspontra helyezkedett a nemzeti oktatási szövetség is. Nem hagyhatjuk annyiba a tiltakozást, amikor a kormányzók nem törôdnek sem az éhezô tanárokkal, sem a tanulókkal – nyilatkozta Catalin Croitoru.
A szakszervezetek bérkövetelései teljesüktek, ismételt felhívást intézünk a tanítás haladéktalan beindítására. Bármilyen további késlekedés csakis károkat okozhat mindenkinek – áll a szaktárca pénteki sajtóközleményében.
Kiderül továbbá, hogy a tárca csütörtöki kormányülésén elôterjesztette az alapfizetés növelésérôl, a 13. fizetés és az 1998-as hátrálék folyósításáról szóló sürgôsségi rendeletet. Az oktatás megkapja a GDP 4 százalékával egyenlô összeget, s ebbe nincsenek beleszámítva az oktatási intézmények saját jövedelmei.
A kormány úgy véli, hogy az alapfizetésnek a mostani 664 ezer lejrôl 1,2 millió lejre emelése nagyméretû elbocsátást vonna maga után.
Az oktatásügyben most már valóban kritikus a helyzet, és úgy tûnik, hogy a végzôs osztályokban lehetetlen bepótolni a lemaradást. Természetesen fönnállhat a megemelt óraszám, a megkurtított szünidô, a felmérési idôszak tanításra való felhasználásának lehetôsége, de olyan mértékben elmélyíteni az ismeretanyagot, ahogy az a végzôs VIII., illetve XII. osztályos tanulók számára elengedhetetlenül szükséges lett volna, már sajnos nem lehetséges. Ami annál elgondolkodtatóbb, mivel az idéntôl mind a kisérettségin, mind az érettségin magasabb követelményeket helyeztek kilátásba.
– Ha a jövô héten hétfôn, esetleg kedden mégis elkezdôdne a tanítás, milyen lehetôséget lát a Megyei Tanfelügyelôség arra, hogy valamilyen módon pótolni lehessen a lemaradást, anélkül, hogy ez elviselhetetlen terheket róna a tanulókra? – tettük fel a kérdést Matei Dumitru fôtanfelügyelônek.
– Már volt egy korábbi megbeszélésünk a megye összes középiskolájának és iskolaközpontjának igazgatóival arról, hogy a tanítás újrakezdésekor hogyan lehet megszervezni a tevékenységet, a tanulók lezárását és az elmaradt órák pótlását is.
Lényeges dolog eldönteni, hogy az elvesztett idôt vagy a tananyagot, esetleg mind a kettôt akarjuk-e pótolni.
Ha a teljes iskolai programot akarjuk pótolni, akkor a tanulókat igen nagy túlterhelésnek tesszük ki, a tanárnak két-három leckét kell leadnia egy órán, mivel eddig 7O tanóra veszett el. Ha az idôt is pótolni akarjuk, akkor, ahogy hallottam, szombaton és vasárnap, valamint a tavaszi szünidôben is tanítani kellene. Az iskolai év szerkezetét azonban bizonyos elvek alapján állították össze, figyelembe véve a tanulók érdekeit is, hogy valójában mennyi idô alatt mennyi tananyagot tudnak elsajátítani. Egy tanár a maga részérôl bepótolhaja a lemaradást, abban azonban nem vagyok biztos, hogy a tanulók képesek lesznek-e elsajátítani az új ismereteket. Ha mind az idôt, mind a tananyagot pótolni kell, személy szerint nem tartom jó megoldásnak, hogy a diákokat szombatonként és vasárnaponként is felrendeljük az iskolába. Sokévi tapasztalatom alapján jogom van kimondani, hogy ez kompromisszumot és nem megoldást jelent. Azt is ki kell mondanunk, hogy a végzôs tanulókat igen nagy anyagi erôfeszítések árán pótórákra járatják a szülôk, ezeket az órákat pedig a hét végén tartják, mivel hét közben a gyerekek hat-hét órát töltenek az iskolában.
Ebbôl kiindulva, ha valóban végét ér a konfliktus, egyik javaslatunk az, hogy a líceumi osztályokban az elkövetkezô hetek során naponta eggyel növelve az órák számát kezdjék el bepótolni elôször is a vizsgatantárgyak anyagát. Ilyen módon tíz hét alatt az elvesztett idôt is be lehet hozni. Ha viszont tovább tart a sztrájk, akkor nem hiszem, hogy a gyermekek jó, (hangsúlyozom, hogy csak jó és nem nagyon jó) eredményt érhetnek el a vizsgákon, ami elônytelen helyzetbe hozza ôket azokkal az évfolyamokkal szemben, akik a tavaly és azokkal is, akik a jövôben végeznek. Annál is inkább, mert bizonyos egyetemek a felvételin az érettségi vizsgát veszik alapul. A gyermekek jövôjérôl van tehát szó, amit nem lehet a végtelenségig "zárolni", mivel joguk van a tanuláshoz pont ugyanúgy, ahogy a pedagógusoknak is a tisztességes megélhetéshez, a megfelelô társadalmi helyzethez és fizetéshez.
Az az javaslat, hogy le kell mondani a tavaszi, illetve a húsvéti szünidôrôl, megint nem elfogadható, mivel vallás szempontjából is megoszlik a megye lakossága, s a tanárok is, akik esetleg mindkét tagozaton oktatnak.
Véleményem szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a második félév felmérési idôszakát képezô három hetet oktatásra, a tanulók vizsgára való felkészítésére használnánk fel, s az ismeretek ellenôrzése a régi formában folyamatosan történne. Jelenleg tehát még vannak megoldások, hogy befejezzük a tanévet.
– Beszélgetésünk kezdetén említette, hogy el kell választani az általános iskolai oktatást a középiskolaitól, miért?
– Az I-VIII. osztályokban vidéken a diákok 60 százaléka ez idô alatt is iskolába járt. Egy másik, még kényesebb probléma azonban a városi gyermekek helyzete, különösen azoké, akik kisérettségi elôtt állnak, amelynek letétele az egyetlen lehetôség arra, hogy tovább folytathassák tanulmányaikat. Éppen ezért a felelôsségünk még nagyobb. A nyolcadikos tanulóknak nagyon zsúfolt programjuk van, napi hat óra a román tagozaton és hét óra a nemzetiségek számára. Esetükben szinte lehetetlen növelni az óraszámot, hisz annak kitenni a nyolcadikos tanulót, hogy nyolc órát üljön az iskolapadban és még figyeljen is, szinte lehetetlen. Ez még a tanárnak is megerôltetô. A gyerekeknek pedig pihenésre lenne szükségük, és arra is, hogy a következô napra felkészüljenek.
Mindezeket figyelembe véve, nagyon fontos, hogy befejezôdjék a konfliktus, máskülönben nem tudom, mi lesz a végzôs diákokkal. Aggaszt a helyzet, mert tanár és apa is vagyok egyben, a lányom nyolcadik osztályos. A nyolcadikos gyermek pedig már érett, és kellemetlen kérdéseket tesz fel. Sajnos, a sztrájk alatt az iskolákban, annak ellenére, hogy egyes igazgatók külön konzultációs promramokról beszéltek, nem volt ilyen.
Egyébként keddre hívtuk össze újra az iskolaigazgatókat, amikor egy stratégiát fogunk bemutatni, több változatot is kidolgozunk, és együtt fogjuk eldönteni, hogy melyiket követjük, attól is függôen, hogy országos szinten milyen javaslatok hangzanak el.
Könnyû kijelenteni szakszervezeti vezetôként, hogy fel vagyunk készülve arra, hogy bepótoljuk a lemaradást. De hogyan? Ez nem tartozik az ô hatáskörükbe.
– Tanárként, szülôként véleménye szerint van-e, lesz-e erkölcsi alapja a tanároknak, hogy annyit követeljenek a vizsgázó diákoktól, mint a korábbi években, amikor rendben folyt a tanítás?
– Sajnos, meggyôzôdésbôl kell mondanom, hogy többet fognak követelni. A kisérettségirôl már bejelentették, hogy az idén nehezebb lesz, az érettségi úgyszintén.
– Tovább folytatva a kérdést, ilyen körülmények között, amikor a kormány hetek múltával reagált az oktatásügyiek követeléseire, van-e erkölcsi alapja az oktatási minisztériumnak, amely kormányszerv, hogy az idén magasabb követelményeket támasszon a diákokkal szemben?
– Nem tartom korrektnek, mert mindnyájan felelôsek vagyunk azokért a gyermekekért, akiknek a képzését reánk bízták.
Másrészt sajnálatosnak érzem, hogy ide fajultak a dolgok, ami a tevékenység felfüggesztéséhez vezetett. Tanárként azt hiszem, hogy a szakszervezeti harcnak más módozatat is a rendelkezésünkre álltak, ami nem érintette volna ilyen mértékben a tanulókat, akik végül is a manipuláció eszközeivé váltak.
A ciánszennyezés ügye nem érinti az Európai Unióba tartó Románia és Magyarország csatlakozási tárgyalásait – jelentette ki pénteken Brüsszelben Margot Wallström, az Európai Bizottság környezetvédelmi felelôse.
Hozzátette azonban, hogy a ciánszennyezésnek lehet olyan hatása, hogy a környezetvédelmi szabályok gyorsabb átvételére és alkalmazására késztetimk az érintetteket és a tagállamokat is.
Wallström üdvözölte, hogy magyarországi és romániai látogatásán a két állam egyértelmû készséget mutatott az együttmûködésre. Elmondta, hogy a szennyezésben érintett cég képviselôi is jelen voltak, és sajnálatukat fejezték ki az eset miatt.
Wallström bejelentette, hogy már a jövô héten megkezdik a hasonló bányatevékenységet folytató helyszínek felmérését mind az Európai Unió tagállamaiban, mind a tagjelölt országokban. Megvizsgálják a vonatkozó törvénykezést és terveket is. Reményét fejezte ki, hogy ez a munka az év végére befejezôdik.
Megerôsítette, hogy a ciánszennyezés következményeinek elhárítására, a károk felmérésére nemzetközi munkacsoport alakul. Ennek elnökletét az Európai Bizottság vállalta magára.
A magyarországi és romániai látogatás fôként azt célozta, hogy az EU kimutassa szolidaritását – hangoztatta Wallström.
Wallström látogatásának tapasztalatai közül kiemelte a helyi lakosság körében – elsôsorban a szennyezés eredetének helyszínén, Nagybánya közelében – tapasztalt "félelmet és rettegést". A környéken lakók világosan kifejezték haragjukat és megdöbbenésüket is – mondta a svéd fôbiztos.
A pénteki mérések szerint a Duna ciánszennyezettsége a Romániában megengedett mérték alá csökkent ott, ahol a folyó román területre ér – jelentette a Rompres hírügynökség, hozzátéve, hogy a román szabvány szigorúbb a nemzetközinél.
– Reméljük, hogy estig a folyó alsóbb szakaszán is literenként 0,012 milligramm alá csökken a cián sûrûsége – mondta a hírügynökségnek Dorin Gavril, a helyi vízügyi hatóság igazgatója.
Halpusztulást a térségbôl nem jelentettek – írta a hírügynökség.
Elôzôleg Orsovában és Drobeta Turnu Severinben ivóvíz-szükségállapotot hirdettek, mert csütörtökön a cián sûrûsége elérte a literenként 0,023 milligrammot, meghaladva a 0,012 milligrammos engedélyezett maximumot – jelentette a dpa hírügynökség. Halpusztulásnak ezen a vidéken sincs jele – írta a hírügynökség, de hozzátette, hogy Bulgáriában pénteken már haltetemeket fogtak ki a Dunából. Ottani hírek szerint vagy ötven döglött halat találtak, de nem világos, hogy a halak a ciánnak, vagy a robbantásos orvhalászatnak estek-e áldozatul. A hírügynökség emlékeztetett, hogy Magyarországon a Tisza korábban 4000 tonnásra becsült halállományából 500 tonnányi elpusztult.
Az ENSZ a jövô héten 10-12 tagú szakértôcsoportot küld Magyarországra, Romániába és Jugoszláviába a ciánszennyezés következményeinek felmérésére – jelentette a hírügynökség.
Négy székelyföldi város magyar polgármesterével folytatott megbeszélést csütörtökön Csíkszeredában Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára.
A találkozón Csedô Csaba István csíkszeredai, Szász Jenô székelyudvarhelyi, Páll Árpád gyergyószentmiklósi és Albert Álmos sepsiszentgyörgyi polgármester vett részt.
A Hargita- és Kovászna-megyei polgármesterek fontos szerepet töltenek be a romániai magyarság egészének életében. Bár az erdélyi magyarságnak csak egyharmada él Székelyföldön, mégis a Székelyföld egyfajta központot jelent az egész romániai magyarság számára, s azok az intézmények, amelyek az egész romániai magyarságot szolgálhatják hosszú távon, egyre hangsúlyosabban jelennek meg és fognak megjelenni itt – hangsúlyozta a találkozó után Németh Zsolt.
A külügyi államtitkár fontosnak nevezte, hogy a magyar kormány támogatásával létrejövô egyházi hátterû magyar magánegyetemnek legyen egy lába Székelyföldön is. Az egyetem helyérôl az elkövetkezô hónapokban dönt az illetékes kuratórium. Elmondta, hogy jelenleg két koncepció létezik: az egyik szerint egy erôs központnak kell lennie, míg a másik több város intézményei közötti együttmûködésben látja az egyetemet.
Nem irigylem a kuratórium tagjait, akiknek dönteniük kell ebben a kérdésben – tette hozzá.
Újságírói kérdésre válaszolva Németh Zsolt kitért a csíkszeredai magyar fôkonzulátus ügyére. Elmondta, hogy a magyar és a román kormányfô már eldöntötte: Csíkszeredában és Konstancában magyar konzulátus nyílik.
Meggyôzôdésem szerint a magyar miniszterelnök közelgô romániai látogatásán megszületik a végsô megállapodás. Ez vonatkozik arra, hogy mely megyékre terjed ki a konzulátus hatásköre, milyen méretû konzulátus lesz. Úgy ítélem meg, hogy már csak a finom szabályozás van hátra – mondta.
Telt ház várta Markó Béla szövetségi elnököt és Kelemen Atilla képviselôt csütörtökön este Segesváron. A Gaudeamus házban tartott lakossági fórumon érett, érdeklôdô és jól tájékozott közönséggel találkoztak az RMDSZ vezetôk.
Gál Barna kerületi elnök üdvözlô szavait követôen hangzott el a szövetségi elnök rövid politikai elemzése, amelynek lényege: a magyar közösség megmaradása szempontjából fontos, hogy gazdaságilag meg tudjunk erôsödni. Az elkövetkezô idôszakban szolidaritásra van szükség, elôkészítendô a választásokat és a következô négy év stratégiáját.
Kelemen Atilla arra hívta fel a jelenlevôk figyelmét, hogy igyekezzenek a földvisszaigénylési kéréseiket a törvény által megszabott határidôn belül letenni a tulajdonbizonyító iratokkal vagy anélkül, de ne hagyják elveszni azt a tulajdont, amihez joguk van. Ezek után következtek a résztvevôk kérdései.
Igazán jó benyomást tett, hogy a kérdezôk felkészülten, tájékozottan faggatták a két RMDSZ tisztségviselôt. A legaktuálisabb probléma a földtörvény alkalmazása volt, de a kérdések széles skálán mozogtak az önálló magyar magánegyetem sorsától, a kétnyelvûségen, illetve az RMDSZ és a magyarországi pártok kapcsolatán át, el egészen az egyházi ingatlanok sorsáig és az európai integrációig.
Az érdeklôdôk a válaszokból megtudhatták, hogy a magánegyetem az ôsszel nem biztos, hogy beindul, de a jelek szerint lesz anyanyelvû közgazdász-, illetve jogászképzés a Babes-Bolyain. A kétnyelvû feliratok kapcsán derült ki, hogy leginkább azokban a helységekben nem éltek ezzel a törvény adta joggal, ahol a magyar ajkú lakosság aránya 50 százalék fölött van. Példaként említették Kendet, Balavásárt, Göcsöt, Vaját.
Az RMDSZ egyenlô távolságot tart a magyarországi pártokkal, mert csak akkor tudja eredményesen képviselni az erdélyi magyarságot, ha nem tesz különbséget a pártok között, jelentette ki a szövetségi elnök, hozzátéve, hogy viszont a mindenkori magyar kormánynak is az RMDSZ egészével, nem bizonyos irányzatokkal, platformokkal kell kapcsolatot tartania.
A beszélgetés során óhatatlanul terítékre került a megyei szervezeten belüli feszültség, illetve a Területi Képviselôk Tanácsa (TKT) és a megyei elnök közötti konfliktus, amely érzékelhetôen aggasztja a segesvári szervezetet. Mint tételesen is kifejezték, "nem találják helyüket a megyében, s nem szívesen jönnek Vásárhelyre", mert vagy nem találnak senkit az RMDSZ-székházban, vagy egyszerûen az orrukra csukják az ajtót. Sajnálták, hogy a megyei szervezeten belül nem oldják meg a problémákat, ez pedig kihat az emberek lelkiállapotára.
Markó Béla is elégedetlenségének adott hangot, bár nem tartotta valósnak a látszatot, hogy a megyei szervezetben nincs egyetértés, és a belsô vitákon kívül nem történik semmi. Ugyanis az RMDSZ parlamenti, de kormányzati tisztségviselôinek nagy része is Maros megyébôl került ki. Tehát az RMDSZ erôs, vonta le a következtetést Markó, de belsô viták emésztik. A gond az, hogy a megyei elnök nem érti meg, hogy a TKT a közgyûlés által megválasztott döntéshozó testület, tehát ô hozza a döntéseket. Reményét fejezte ki, hogy meg fogja ezt érteni, el is fogadja, s megtalálják a kompromisszumokat. Dolgozni kell, meg kell érteni, mondta, hogy mi azért vagyunk együtt, mert közös célt követünk, és hogy az RMDSZ nem politikai párt, ahová csak azokat engedik be, akik egy ideológiát képviselnek. Az RMDSZ nem valakiknek a tábora, csapata, hanem a magyarságé. Újbóli reményét fejezte ki, hogy megoldódnak a problémák, mert nem szabad a választások elôtt meddô vitákra pazarolni az energiát. El kell ásni a csatabárdot, hangsúlyozta végül: aki RMDSZ-elnök, az nem egy platform vagy tábor elnöke, akár tetszik, akár nem. Amikor leköszön, odaállhat a hozzá hasonlókhoz, s velük politizálhat.
A TKT elnöke, Kelemen Atilla szerint sem tesz jót a megyének a konfliktus. Azonban, mondta, nem szabad úgy tenni, mintha minden rendben lenne, nem szabad zavarni a megye közhangulatát. A megyei elnök vádaskodásaira válaszolva jelentette ki: "Nem hiszem, hogy én vagyok a szeplô, akitôl meg kell szabadulni". A TKT-nak tovább kell dolgoznia, bár egyesek csak azért akarják megbuktatni, mert nem olyan emberek kerültek a testületbe, akiket a megyei elnök szeretne. Legfontosabb most, hogy sikeresen szerepeljenek a helyhatósági választásokon, tette hozzá a TKT elnöke.
Egyre-másra mutatják be a pártok polgármesterjelöltjeiket. Kevés idô múlva hasonlóképpen államelnökjelöltjeik kerülnek sorra. Választási beszédek, ígéretek zuhataga ömlik ránk és ezzel egyidejûleg felmerül a kérdés kit válasszunk. Szinte azonnal adódik a következô dilemma is: lehet-e jól választani.
A szavazatok leadásakor nagyon sokat számít, hogy az elôre megállapított szabály értelmében az egyéni preferenciák hogyan összesítôdnek kollektív döntéssé, hiszen a közösségi választást lényegi oszthatatlanság jellemzi, következésképpen nem lehet mindenkinek kedvére cselekedni. Igen vonzónak tûnhet e szempontból az egyhangúság elve, amelynek alapján valamilyen döntés csak minden egyes egyén beleegyezésével születhet. Ez esetben azonban gyakorlatilag lehetetlen volna végeredményre jutni, általánossá válna az alkudozás, zsarolás és a halogatás. Ezért ezt a szavazási formát csak rendkívüli esetekben alkalmazzák, igaz, ha ilyenkor döntés születik, az senkinek az akaratával nem ellenkezik. Az egyhangú szavazási szabály mellett felmerülô súlyos gyakorlati problémák miatt a legtöbbször a többségi szabályt alkalmazzák, elfogadva: "a demokrácia az a vissza-visszatérô gyanú, hogy az emberek több mint felének az esetek több mint felében igaza van" (E.B.White). Mivel azonban ennél jobb módszert még nem találtak, mint a nyugati demokráciáknak, nekünk is vállalnunk kell a többség zsarnokságának lehetôségét és kockázatát. Egyébként is a szavazás módszertana már adott és azon változtatni nem áll módunkban.
Szavazatok nyomán a polgárok politikusokat bíznak meg, hogy képviseljék érdekeiket. A legtöbb politikust a pragmatizmus és ideológia ötvözete ösztönzi. Egyesek közülük a politikai széljárásnak megfelelôen igen gyorsan változtatják álláspontjukat, mások eszméik védelmében hajlandóak még a vereséget is megkockáztatni. Mégis mindkét esetben feltételezhetô, hogy úgy cselekednek, hogy újraválasztási esélyeiket amennyire csak lehet növeljék. Ez a magatartás sok esetben a közösség egészének javára válik, de gyakran kudarcokkal kell szembenéznünk. A megválasztott politikusok olyan programokat részesítenek elônyben, amelyeknek megtérülési ideje rövid és igyekeznek elkerülni a közvetlen költségekkel és bizonytalan jövôbeli eredményekkel járókat. A másik veszély, hogy a hatalom pénzzel rendelkezô, a kisebbség érdekeit támogató lobbik kezébe kerül. Romániában ezekhez még hozzáadódik a korrupció is.
Az elôbbiek fényében könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy a közösségi választás a politikai demokráciákban mindig rövidlátó, haszonlesô és társadalomellenes. A történelemnek azonban semmilyen olvasata sem igazolhatja ezt a cinikus következtetést. Számos olyan politikai vezetôt választottak, akik messzetekintô és bölcs – hol népszerû, hol népszerûtlen – intézkedéseket tettek, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a kollektív választás nem mindig idézi elô az optimális vagy akár a hatékony eredményt. Lincoln, Churchill és Kennedy mellett demokráciák választották Hitlert, Mussolinit, Perónt, a mostanában nagy vihart kavart Jörg Haidert is.
Ezért, úgy gondolom, bele kell nyugodnunk, hogy bár egyaránt leadhatjuk voksunkat báránybôrbe bújt farkasra, vagy színeváltó jellemtelenre, ez az egyetlen esélyünk arra, hogy megfelelô vezetôket válasszunk. Arra a kérdésre tehát, hogy kit válasszon mindenkinek magának kell megtalálnia a választ, ami meg a lehetôséget magát illeti, ha nincs is bizonyosságunk afelôl, hogy lehet jól választani, azt hiszem, legalább meg kell próbálnunk.
A Maros Megyei Cukorrépa-termesztôk Egyesülete a tegnap közgyûlést tartott a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság üléstermében. A meghívott tagok elôtt Neacsu Georgeta, a Zamur mezôgazdasági menedzsere, Armeneanu Ioan, a ludasi cukorgyár igazgatója ismertette a két feldolgozó egységben elôállt nagyon nehéz pénzügyi helyzetet, amelynek oka: a megtermelt cukormennyiséget egyszerûen nem képesek értékesíteni. Mivel a kormány nem alkalmaz vámilletéket a külföldrôl származó cukorra Románia piaca e termékkel telített. A gyárak pedig fizetésképtelenné váltak. Armeneanu Ioan elmondta, hogy addig, amíg valamilyen jelzést nem kap a mezôgazdasági minisztériumtól, nem kezdik el a cukorrépa-termesztésre vonatkozó szerzôdéskötéseket. Kijelentette, amennyiben keddig nem találnak meghallgatásra kormányszinten, a ludasi és környékbeli cukorrépa-termesztôkkel együtt eltorlaszolják az utakat.
Timar Liviu, a Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság vezérigazgató-helyettese arra hívta fel a jelenlévôk figyelmét, hogy számításai szerint a cukorrépa termesztésének összköltsége kézi munkálatok esetén 8 millió 480 ezer lej, gépek alkalmazása esetében 14 millió 424 ezer lej hektáronként. Ahhoz, hogy a költségek megtérüljenek és némi jövedelemre is szert tegyen a gazda, legkevesebb 40 tonna cukorrépát kell termesztenie hektáronként. Ez bizony nehéz feladat. Emiatt, és mert a gyárak is keveset fizetnek, hiszen termékeiket sem sikerül értékesíteniük, nagyon sokan hagyják majd abba a cukorrépa-termesztést.
A közgyûlés végül is elfogadta azt a tiltakozó nyilatkozatot, amelyet a Cukorrépa-termesztôk Megyei Egyesülete eljuttat a mezôgazdasági minisztériumhoz, a kormányhoz, a parlament és a szenátus szakbizottságaihoz. Radu Mircea mérnök, az egyesület elnöke elmondta, hogy többek között kérik a magas vámilletékek alkalmazását a külföldrôl behozott cukorra és a cukorrépa- termesztôk alacsony kamatlábú állami hitelekkel való támogatását.
Tegnap is szinte teljesen üresek maradtak a bíróság, törvényszék, valamint a táblabíróság folyosói, a déli órákban pedig már csak az ablakokat mázoló munkásokkal találkozott az, aki mégis betévedt az épületbe. Mivel a csütörtöki kormányülésen nem került napirendre tiltakozásuk, tovább folytatódott az ügyvédek munkabeszüntetése. Mint többször is beszámoltunk róla, az ügyvédek azt sérelmezik, hogy negyven százalékos profitadó és 19 százalékos hozzáadott-értékadó fizetésére kötelezik ôket, annak ellenére, hogy a szabadfoglalkozásúak kategóriájába tartoznak. Az ügyvédek munkabeszüntetése tegnap nem befolyásolta a rendôrség tevékenységét, mivel nem történt letartóztatás, s az elôzetes letartóztatás meghosszabbításának szükségessége sem merült fel – tájékoztattak a rendôrség sajtóirodájából. Annak ellenére, hogy munkabeszüntetéssel fenyegetôztek, erre a lépésre nem került sor a közjegyzôk körében, akik továbbra is szolidárisak ügyvédkollégáikkal.
Az erdélyi szászok egyik zenei kiválósága ült hosszú évek után újra a vásárhelyi Rieger-orgona padjára.. Diákkoromban hallgattam utoljára, lemezét ôrzöm, melyen még úgy mutatják be, mint tehetséges fiatal román hangszerest, s tehetségét, tudását azóta sem kérdôjelezte meg senki, sôt. Csak elment egy kicsit németnek lenni ott, ahol az egyházi zenének létjogosultsága, a nagyságnak és szépségnek hitele, a zenének értéke volt és van. Bachot játszott a kedd esti hangversenyen kotta nélkül, Bachot, a legnagyobbat, akinek összes orgonamûvét bemutatta, játszta már hosszú estéken át. Az orgona technikai fogyatkozásait játszi könnyedséggel feledtette, s az elsô hangoktól a tökéletes biztonság nyugalmát árasztotta ránk. Nehéz megfogalmazni az élményt, amikor minden olyan egyszerûnek tûnik. Nyugodt, méltóságos és teljes szélességében kibomlik a Passacaglia, a g-moll fantázia érzelmi mélysége lecsupaszítva drámai érzékenységgel, a hangzás állandó, érzékeny kontrollja elmélyült, szinte filozofikus plaszticitást eredményez a korálfaktúrák Isten trónusa elé járuló üzenetében, világos, közvetlen és egyben bensôséges a C-dúr prelúdium és fúgában zavartalan tisztasággal árasztva a tartalom költôiségét, s a hit bensôséges örömével diadalmas, átszellemült, markáns dinamikai arányokkal vallomáskész, mélység és magasság közt feszülô emberséget sugall az E-dúr toccata és fúga hangjaival.
Feledhetetlenül szép est volt, és talán nem az utolsó annyi év után. Plattner mûvészete a tökéletes remekmûvek szolgálatában nemesedett, érett és tisztult le, ma már bölcs mindentudó, puritán, elôkelô, keze alól a hangok csodálatos kiegyenlítettsége árad. Óhatatlanul tolul fel ajkunkra a gondolat ilyenkor, hogy sûrûn vagyunk ugyan, de kevesen maradtunk.
A tegnap délután 6 órától újra fogadja a filmkedvelôket a marosvásárhelyi Ifjusági mozi, amelynek elôcsarnokát, nézôterét és mellékhelyiségeit több hónapos munkával újították fel, korszerûsítették. A beruházás több mint 300 millió lejbe került, ezáltal civilizáltabb körülmények között várják majd a nézôket. Az elôcsarnokban egy kis bárpult létesült, hangulatos padlócsempén lehet az új padlószônyeggel borított terembe lépni. Új kárpitburkolattal bevont székekbôl élvezhetôk ezentúl a filmek. A megnyitón a Touchstone Pictures és a Spyglass Entertainment által készített Ösztön címû filmet mutatták be Anthony Hopkins, Cuba Gooding jr., Maura Tierney és Donald Sutherland szereplésével, Jon Turteltaub rendezésében.
Van tíz éve, hogy Szánthó Jánost utoljóra láttam itthon, Marosvásárhelyen. Gyermekkorában többször találkoztunk, késôbb egyetemre került, aztán eltûnt a városból és csak idônként hallottam róla, most megtudtam, hogy egyik megbecsült vezetôje a nyíregyházi állatkertnek. A napokban találkoztunk, és sok érdekes dolgot mesélt nem mindennapi munkájáról. Megbeszéltünk egy találkozót, amikor részletesebben tud mesélni. Ebbôl a beszélgetésbôl közlök néhány érdekesebb részt.
– Kisgyermek voltam, mikor elôször vittek fel a Somira, megnézni az állatkertet – kezdi történetét. – Mikor a kapun beléptünk, hát csak szalad felénk a két szabadon kószáló medvebocs, s az egyik feldöntött. Ezután már csak természetes volt, hogy minden vasárnap fel kellett vigyenek, nézzem meg, hogy nônek a macik és a kapuban árult eperbôl adhassak nekik.
A második nagy élmény az volt, amikor 1966-ban felvittek Budapestre, szívmûtétre. Ott is az elvittek az állatkertbe, s mikor az elefántokhoz jutottunk, az egyik kinyújtotta az ormányát és elvette a kezemben tartott sütit. Máig is azt tartom, hogy ez a két eset számomra sorsdöntô volt.
Az állattenyésztési egyetemen igyekeztem kitörni abból a háziállat-mániából, amit az állami gazdaságokban tenyésztettek.
A diplomamunkámmal is baj volt, mert a vadállat- kifutókkal akartam foglalkozni. Nyári gyakorlaton láttam, hogy itt Vásárhelyen, a "Róka-telepen" sanyargatott körülmények között tartották az állatokat. A világon már mindenhol védi törvény a vadakat, itt meg egy négyzetméteren tartották pl. a farkast a prémjéért.
1990-ben kerültem ki Magyarországra, végigjártam az összes állatkertet, leveleztem is velük, végül Nyíregyházán kötöttem ki úgy, hogy táviratoztak, menjek azonnal az állást elfoglalni, pedig nem volt semmi összeköttetésem. A lehetô legjobb helyet kaptam meg, mert Budapest után ez a legnagyobb kert. Huszonnégy hektáron terül el. Itt a baj az volt, mikor idejöttem, hogy nem volt állatunk, csak a hazai faunából. Nem is nagyon népszerûsítették, jó volt úgy az akkori igazgatónak. Az igazi változás nálunk csak ’96 után következett be. A mostani igazgató rugalmas ember és jó menedzser, zöld fényt adott elképzeléseimnek. Ezt azon is fel lehet mérni, hogy ’96-ban kb 70 ezer látogatónk volt, s most, három év után 300 ezernél tartunk. Nálunk van a legnagyobb terület, a legnagyobb vadállomány, a legtöbb látogató Budapest után. Be kell valljam, hogy titkos vágyunk ôket befogni, ami pár év múlva sikerülhet is, mert ôk be vannak szorulva a város közepébe, és nincs terjeszkedési lehetôségük.
Állatparkunkban 170 faj van és kb. 1000 egyed. Ami nálunk egyedi, az a földrajzi bemutatás, vagyis kontinensenként vannak együtt egy nagy kifutóban, ami szafari jelleget ad a parknak, csak nálunk nem autóval száguldanak a nézôk, hanem gyalog, sétálva, szórakozva. A ragadozók természetesen külön, ketrecben vannak, kell a rács, de itt is kaptam egy eredeti megoldást. A látogató egy alagúton bemegy a kifutó alá, ennek valahol a közepén kijön egy golyóálló üvegkalitkába és pont az oroszlánok között találja magát. Nagy élmény a látogatóknak. A fókák az akváriumban üvegablakon keresztül láthatók.
Két évvel ezelôtt építettünk egy magyar parasztudvart, ahol megvan az összes magyar honos háziállat, ide beloptam egypár erdélyi fajt is, köztük a fehér bivalyt, ami ritkaság, mi a nagyváraditól kaptuk, nagyon hozzám nôtt, mert egynapos korában hoztuk el. Én neveltem fel mesterségesen. Különben sok kisállatot neveltem, mert mindegyiket ki kell tapasztalni, amit egy állatgondozó nem tesz meg. Nem lehet úgy elintézni, hogy most déli három óra, lejárt a munkaidôm és megyek haza. Ezt állandóan kell csinálni, legfeljebb majd röhögnek rajtad, hogy megy az igazgató a parkban s a bivaly lohol utána. De neveltem én már mindenféle állatot: mosómedvét, kis kengurut, ôzet, két farkast, most pedig az oroszlánokat. Ôk a sztárok, sokat szerepeltem velük tévében, rádióban. Hogy mi lesz velük késôbb, azt majd meglátjuk.
Az említett két farkassal egészen más a helyzet. A hím és nöstény viselkedése egészen egyedi. Mikor ivarérettek lesznek, nem fogadnak el mást vezérnek, csak a falkavezért, ami ebben az esetben én vagyok, mert én neveltem, és úgy kezelem ôket, mint más a kutyáját, pórázon sétáltatom. Ilyenkor sokan megnéznek, mert látják, hogy valami nincs rendben, rá is kérdeznek, s én mondom, hogy farkas, erre fel megdöbbentve húzódnak hátra. Ezt az állatot csak az orra vezeti. Volt olyan esetem, hogy 30-40 cm-es hóban pillanatok alatt kiásott egy kesztyût. Különben velük úgy megyek végig az erdôn (pórázon, s a hímen szájkosár), mint egy porszívó, mindent végigszimatolnak.
Az oroszlán teljesen más, az már vadászik. Mikor meglátja, ami érdekli, lelapul; fél órát, órát is képes mozdulatlanul figyelni, s mikor a megfelelô pózt elkapja, akkor támad, most még csak játékból, de ezt fogja csinálni nagykorában is. Nagyon meg kell gondoljuk, mit csinálunk vele; márciusban született és júniusig végig a nálunk táborozó gyerekek között volt, szabadon. Most már súlyánál fogva sem engedhetjük ki, mert már 30 kg-os, s ha egy gyereknek 5-6 méterrôl nekifut, megharapja vagy megkarmolja csak úgy játékból, szeretetbôl, abból komoly sérülés lehet. Most már pórázon sétálunk, de mikor kicsi volt, követett 15-20 méterrôl, s csak akkor szaladt hozzám és ölelte meg a lábamat, mikor megijedt valamitôl. Ha a parkban sétálunk, minden állatot levadászik, de ehhez türelem kell. Nem lehet úgy, hogy lefutok vele egy kört, s akkor letudtam az aznapi oroszlánsétáltatást. Rá kell szánni 2-3 órát, mert sokszor több mint 20 percet képes figyelni egy lámát, emut vagy tyúkot, bármit.
(Folytatjuk)
Nem vagyok egy meteoropata, mégis engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket a küszöbön levô, tavasz okozta idôjárás-változásokra: a hômérséklet ingadozására, a légnyomás változására, és az olvadásos, esôs napokra.
Ezen változások természetes velejárója a stresszállapot, a kifogyóban levô vitamintartalék okozta tavaszi fáradság, legyengült ellenállóképesség, de fôként a csapadékkal terjedô járványos megbetegedések.
Itt elsôsorban a parvóvírusra, koronavírusra és a parainfluenzára (kennelköhögésre) gondolok. Tehát azok, akik eddig elhanyagolták a védôoltásokat, igyekezzenek idejében beadatni és ajánlott jobban odafigyelni a külsô és belsô parazitás fertôzésekre (az emésztôrendszeri egysejtû, galand-, ill. orsóféreg). Ezek a fertôzések egy koprioparazitológiai székletvizsgálattal könnyen kimutathatók.
Fontos a szakértô kimutatás és gyógyszerezés, mert a kezelési mód nem általános, hanem esetenként változó. (Pl. az orsó- és galandféreg elleni készítmények hatástalanok az egysejtû parazitákra és fordítva.) A féregtelenítési folyamat mindenképpen elôzze meg a védôoltást, mivel a paraziták jelenléte immunigénylô hatással bír.
Minden esetben a legjobb megelôzést a vitamindús étkeztetés jelenti. Általában a száraz tápok tartalmazzák a kutya, macska szervezetének megfelelô vitaminanyagot. De ha nincs rá lehetôségünk, akkor pótolhatjuk különbözô, jó minôségû vitaminokkal és C-vitaminnal. A száraz tápok esetében sem árt a változatosság, a kiegészítôk adagolása. (Fontos a száraz tápot fogyasztó kutyák esetében az állandó, friss vízrôl való gondoskodás!)
Mindezek mellett nem árt, ha jobban feldúsítjuk, növeljük az adagot a kint tartott, rövid szôrû egyedek esetében, mert a téli hideg ôket jobban megviselte.
Természetesen a macskák is ugyanúgy ki vannak téve ezen tavaszi megbetegédesknek (pl. panleukopenia, macska- szopornyica, macska-nátha stb.) Ezért a fennt leírtak rájuk is ugyanúgy érvényesek.
Szívesen hallgatom a fôzéssel foglalkozó adásokat a rádióban és a tévében. Ha úgy látom, hogy ígéretes a recept, kipróbálom. A minap is elkészítettem egy ilyen ételt, nagy sikerem volt a családban vele. Egy régi román étel, a regátból (Óromániából) ezzel is gazdagabb lett az erdélyi konyhánk. Csirke parasztosan, puliszkával. Hozzávalók, 4 személyre: 1 nagyobb csirke, 5-6 fej fehér hagyma, liszt, 2 deci olaj vagy zsír, 2 deci fehér száraz bor, egy fél liter húsleves (leveskockából is készíthetô), 1 kk törött bors, fél kiló paradicsom, 2 deci tejföl, petrezselyem zöldje, só. Elkészítés: a csirkét, miután megtisztítottuk, feldaraboljuk, sózzuk és borsozzuk. Pihentetjük. Addig a hagymát kockára vágjuk. Egy serpenyôbe zsiradékot teszünk, a csirkedarabokat lisztbe forgatjuk és körbesütjük, hogy a közepe ne legyen véres. A húsokat egy tûzálló edényben sorba rakjuk. A maradék olajban a hagymát megdinszteljük, 3 ek. lisztet húslevessel elkeverünk, a hagymára öntjük és összekeverjük, majd a mártást a húsokra öntjük, s borral is meglocsoljuk. A paradicsomokat forró vízbe mártjuk és a héját lehúzzuk, majd négybe vágjuk és a húsok tetejére helyezzük. Az edényt a sütôbe tesszük, 20-25 percig közepes tûzön sütjük. Közben egy kiborítós havasi puliszkát fôzünk és a csirke mellé tálaljuk. A tányérokban is tejfölözzük és apróra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk. Igyunk utána félszáraz Murfatlar bort.
Egészségükre!
A munkaügyi miniszter ellenszegül
Smaranda Dobrescu munkaügyi miniszter nem helyesli a szociális segély törvény általi meghosszabbítését, azzal indokolva álláspontját, hogy európai tendencia a munkanélküli ellátás idejét minél rövidebb idôre szabni.
Traian Basescu szállítási miniszter a csütörtöki kormányülésen újból elôterjesztette egy hónappal korábbi kérését, hogy lemondjon a PSAL-program irányítói tisztjébôl. Hozzáfûzte, hogy döntése megmásíthatatlan – közölte Gabriela Vrânceanu Firea kormányfôi tanácsos. Megjegyezte továbbá, hogy e felmondással jár az is, hogy Basescu lemond a tárgyalói tisztségrôl a világbannak folytatott kapcsolatokban.
A NATO és a NYEU elsô közös gyakorlata
Brüsszelben csütörtökön bejelentették, hogy megkezdôdött a NATO és a Nyugat-európai Unió (NYEU) elsô közös válságkezelô hadgyakorlata. A CMX/CRISEX 2000 fedônevû törzsvezetési gyakorlat az önálló európai biztonsági és védelmi szerep kialakításának folyamatába illeszkedik, és az elsô olyan akció, amely abból az alaphelyzetbôl indul ki, hogy a NYEU békefenntartó hadmûveletet hajt végre Európán kívül, a NATO berendezéseinek és infrastruktúrájának igénybevételével. A gyakorlat során a NYEU szervei megvitatják és megtervezik a katonai akciót, majd közlik a NATO-val, milyen berendezéseket kérnek, és hozzálátnak a mûvelet tényleges végrehajtásához.
Nincs elvi akadálya annak, hogy visszakerüljön Magyarországra Szent István koponyaereklyéje – jelentette ki a horvátországi domonkosok zágrábi rendfônöke Magyarország nagykövetével tartott találkozóján. Csóti György zágrábi nagykövet arról tájékoztatta az MTI-t, hogy több mint kétórás tárgyalást folytatott Frano Prcelával, a domonkosok rendfônökével. E rend dubrovniki kolostorának múzeumában ôrzik évszázadok óta Szent István koponyaereklyéjét. A nagykövet kiemelte, hogy a visszaadásnak egyházi, mûemlékvédelmi és állami vonatkozásai is vannak, így egyelôre nem tudni, hogy mikor és milyen körülmények között kerülhet vissza az ereklye Magyarországra.
Magyarországon ismét drágul a benzin
A Mol Rt. három forinttal emete a motorbenzinek, két forinttal a gázolajok literenkénti árát pénteken. A Mol döntése a világpiaci kôolajtermékek nemzetközi jegyzési árainak emelkedésén, illetve a dollár forinthoz viszonyított erôsödésén alapul. Péntektôl a 91-es ólmozatlan benzin listaára literenként 214,50 forint, a 95- ös ólmozatlan benziné 217,50 forint, míg a 98- asé 226,50 forint lesz. A gázolaj ára 199,50 forintra emelkedik.
Az ENSZ BT csütörtökön megszavazta, hogy a világszervezet legfiatalabb, 189. tagjává váljon a kicsiny Tuvalu szigete, a Csendes-óceán déli részén fekvô és 1978 óta független egykori brit gyarmat. Tuvalu ENSZ-tagságáról nem volt egyhangú a Biztonsági Tanács tagjainak a véleménye: a 14 támogató szavazat mellett Kína tartózkodott (bár állandó BT- tagként vétójogával is élhetett volna), mivel Tuvalu diplomáciai kapcsolatokat ápol Tajvannal, amelynek létét Peking nem ismeri el. A Hawaii és Ausztrália között csaknem félúton fekvô, alig 26 négyzetkilométer területû és 10 500 fôs lakosságú Tuvalu kilenc korallszigetbôl áll.
Visegrádi kulturális miniszterek találkozója
Rockenbauer Zoltán csütörtök este megnyitotta a krakkói magyar filmhetet, és ezzel együtt a Krakkó 2000 fesztivál magyar rendezvénysorozatát. A magyar nemzeti kulturális örökség minisztere részt vett a visegrádi országok kulturális minisztereinek csütörtökön kezdôdött kétnapos krakkói találkozóján. Az általa vezetett küldöttség szerdán megtekintette a Szent Kinga Árpád-házi királylány által alapított ószandeci klarissza kolostort, majd Rockenbauer Zoltán Gorlicéban megnyitotta Somogyi Gyôzô festômûvésznek a magyar huszárság öt évszázados történetérôl szóló kiállítását. A V-4 kulturális miniszteri találkozón csütörtök délelôtt plenáris ülést rendeztek, amelyen a tárcavezetôk (Lengyelország és Csehország miniszterhelyettesi szinten képviselteti magát) a hazájukban alkalmazott kultúrafinanszírozási modelleket ismertették.
Földkerülô világcsúcsot állított fel magánrepülôjével Steve Fossett amerikai multimilliomos. Citation X nevû gépével Los Angelesbôl indulva 41 óra 13 perc 11 másodperc alatt kerülte meg a Földet, amivel több mint hat órát faragott a korábbi rekordon. Fossett mellett még két pilóta – Darrin Adkins és Alex Tali –, valamint Mike Pablo, az amerikai aeronautikai társaság megfigyelôje volt a gépen, amely 951 km/órás átlagsebességgel teljesítette a kört.
Bangladesben 43 halottja lett egy ivászatnak, amelynek résztvevôi törvényellenesen elôállított alkoholt fogyasztottak. Mint a rendôrség pénteken beszámolt róla, a Dakkától, a fôvárostól mintegy 200 kilométerre fekvô Feni városban és a környezô falvakban vagy száz ember meg is betegedett a nagy mennyiségû égetett szeszesital elfogyasztása után. Kezdetben 27 halottról volt szó. Az áldozatok pontos száma nem világos, mert hozzátartozóik – büntetéstôl való félelmükben – számos halottat és beteget eltûntettek.
Megölték Valeri Rymart, a moldovai labdarúgó- bajnokság élvonalában szereplô Constructorul elnökét. Az AFP francia hírügynökség értesülése szerint az 52 éves üzletembert és két testôrét csütörtökön, Chisinauban holtan találták a klubelnök autójában. A támadó(k) automata fegyvert használt(ak). Rymar, aki a moldovai fôvárosban több étteremnek is a tulajdonosa volt, a klubbal 1997-ben bajnokságot nyert.
Kitûzték a "whiskys" tárgyalását
Május 17-ére tûzték ki a budapesti Fôvárosi Bíróságon az elsô tárgyalási napot Ambrus Attila, a whiskys rabló perében. Az eddig elkészült vádiratok Ambrus Attilának a Gyorskocsi utcai rendôrségi fogdából 1999. július 10-én történt szökését megelôzô bûncselekményeit tartalmazzák. Ebben egy rendbeli, több emberen elkövetett emberölés kísérletével, 27 jórészt fegyveresen elkövetett rablással – melyek során több mint 140 millió forintot zsákmányolt –, illetve lôfegyverrel visszaélés bûntettével vádolják a whiskyst.
Korszerû technikát mutattak be
Tegnap Fodor Imre polgármester Eugen Crisan alpolgármester és a hivatal több szakembere kíséretében Dévára utazott, ahol a Hunyad megyei útjavítási vállalatnál megtekintett egy korszerû technológiával dolgozó útjavító berendezést, amely a hibás útfelület felmarásától egészen a friss útburkolat leterítéséig terjedô folyamatot elvégzi.
Kormányszintû vizsgálóbizottságot alakítanak
A radnóti Nutrimur Rt. magánosításának ügyében kormányszintû vizsgálóbizottság felállítását tervezik – tudtuk meg Furman Marcel radnóti polgármestertôl, aki elmondta, a cég 1997-ben történt magánosítását a fôvárosi ÁVA bonyolította le. A Vagyonalap megyei kirendeltségét és a vállalat vezetôségét mellôzték a folyamat során, amelynek nyomán a vállalatot a bukaresti Romagra társaság vásárolta meg. A tôkeerôs, termelékeny vállalat a tulajdonviszonyok megváltozása után mára a csôd szélére jutott, mintegy 770 alkalmazottját bocsátották el. A polgármester a napokban a prefektushoz fordult, aki ígérete szerint kezdeményezni fogja a Nutrimur magánosítási ügyének kivizsgálását.
Szakértôi vita a városrendészeti tervrôl
Kedden, február 22-én 12 órától a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gyûléstermében szakmai vitát szerveznek Marosvásárhely készülôben levô általános városrendészeti tervérôl. A megbeszélésen részt vesz Arpad Zachi, a tervet fôvállalkozásban készítô bukaresti Arhitext Intelsoft Kft. vezetôje, helyi szakemberek, illetve a környezetvédelmi szervezetek képviselôi. A vitán feldolgozzák a lakosság tervre vonatkozó kérdôíveken beérkezett véleményét is.
A belügy reformjáról tárgyaltak
Tegnap Dorin Florea prefektus regionális találkozón vett részt Brassóban, ahol Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter jelenlétében a belügyi tárca közeljövôbeni reformprogramjáról tárgyaltak.
Csütörtökön szerveznek árverést a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban a közvetlen alku útján el nem adott, állami alapból épített kereskedelmi helyiségek eladására. A múlt héten tartott árverés során, amikor két helyiséget értékesítettek, a megmaradó hat bolt közül négyre egyáltalán nem volt jelentkezô, kettôre pedig csak egy-egy ajánlkozó akadt. A vásárlási feltételek változatlanok, azaz a kikiáltási ár 350-450 dollár négyzetméterenként, és a vásárló 5 százalékos kedvezményben részesül, amennyiben tíz nap alatt kifizeti a bolt árát.
Február 22-én, kedden este hét órától a marosvásárhelyi Kultúrpalotában lép közönség elé a Gruppenhecc társulat. Vége a világnak címmel a rádiókabaré felújításával szórakoztatják a vidám, zenés mûfaj kedvelôit. A mûsornak vendégei is lesznek: Tarr László és Ferenczy István Szentgyörgyi- díjas színmûvészek. Közremûködik az Autostop együttes. Jegyek a Kultúrpalota jegypénztáránál kaphatók.
A Romániai Magyar Közgazdász Társaság marosvásárhelyi fiókszervezete érettségi és felvételi tesztvizsgát szervez végzôs diákok számára február 26-án, szombaton reggel 9-10 óra között, a Bolyai Farkas líceumban.
A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség február 10-16. közötti, Marosvásárhely körzetében elvégzett mérései nem mutattak ki az elfogadott határértékeket túllépô levegôszennyezettséget. A Maros csapói ellenôrzô szelvényén vett vízpróbák közül 5 esetben mértek a megengedett határértéket túllépô ammóniumion-koncentrációt, 7 esetben pedig a nitrát-ion koncentrációja is meghaladta a megengedett értéket. A szennyezôdéseket a marosvásárhelyi Azomures vegyi kombinát és a nem megfelelôen tisztított szennyvízbeömlések okozták.
A helyi színjátszás 150 éves hagyományát élesztik fel Marosbogáton. Vasárnap délután két órakor a tíztagú színjátszócsoport Bartha János, Horváth Rozália és Horváth Irén nyugalmazott pedagógusok vezetésével a mûvelôdési házban bemutatja a Pathlein mester címû, XV. századi bohózatot, A halk szavú nô, Nem szabad közlekedni, A kalap címû egyfelvonásosokat és az Energiaválság címû monológot.
A backamadarasi 40 évesek hagyományos kosaras bált szerveznek február 26-án, szombaton este a helybéli kultúrotthonban, amelyre a falu minden szülöttjét elvárják.
Csökkent a munkanélküliek száma
1999 januárjában nagyobb volt a munkanélküliségi hányad mint idén, derül ki a Munkaerôelosztó és Átképzô Ügynökség statiszikáiból. Tavaly január végén 29.475 munkanélkülit tartottak nyilván, ami 11 százalékos munkanélküliségi rátát jelentett. Idén január 25-én 21.747-en voltak állás nélkül, ami 8,2 százalékos munkanélküliséget jelent.
A CONEL marosvásárhelyi fiókegységének közlése szerint a villamos hálózaton végzendô korszerûsítési munkálatok miatt szünetel az áramszolgáltatás kedden, február 22-én Marosvásárhelyen, a Cugir utca 2-4. számai között és a Dózsa György utca 189 A, B, C, D, E, F számai alatt.
"Vasárnap délután, vecsernyérôl hazatérve talán jut idô olvasásra a kapun belülieknek és a kapun kívülieknek is. Kinyitom hát a kaput rokonok, barátok, szomszédok, errejáró idegenek – minden olvasó elôtt."
"Míg az erdôn bükkfa terem,/ Szeretem én a kedvesen, / Míg szuszék lesz a bükkfából, / Eltartom ôt az árából." Ez a népdalrészlet a siklódiaktól való ugyan, de most, hogy közel az idô, mikor a székely közbirtokosság ismét jogaiba lép, különös megvilágításba kerül az a tudás, melynek köszönhetôen a hegyek, havasok, fennsíkok népe megélhetéshez jutott, fenn tudta tartani magát a honfoglalástól mindmostanáig. "Gyenge legény volt az a sóváradi, aki nem tudott egy guzsalyt vagy egy sulykot a szeretôjének megcsinálni. Él a faluban olyan ember, aki még az eke szarvát is kicifrázta; láttam, amikor a közös gazdaságban leltároztuk az ekéket. Nem kellett a cifrázáshoz annyiféle vésô, mint manapság a faragóknak, elég volt egy írókés." Honnan van az emberben ez a szenvedélyes hajlam a díszítésre, környezetének állandó szépítésére? "Béla bácsi ezt a legénykori jármot szépen kicifrázta. A járomfejet félkörös vésônyomokkal borította, széleire megmintázta a két ökör alakját, s a két járomfát kopjafaszerûen kifaragta. Ilyen cifra járommal felszerelt ökrökkel vitték hajdanán a menyasszony kelengyéjét a lakodalomban; a mezei munkában használt járom egyszerûbb, de arról sem hiányzott a cifrázás."
Mirôl szól az a könyv? Kelemen Ferenc siklódi hegedûkészítôrôl. ("Csak lopva tanulhattam meg játszani, elsô volt a mezei munka. Azt mondta a tanítóm: – Szilveszter bácsi, engedje el a gyermeket zenére, zeneiskolára, híres énekes vagy karmester lehetne belôle. – Mit gondol, tanító úr, mi lesz a földekkel, én a jobb kezem nélkül maradjak?"). Eklézsiakövetésrôl a székely "protestáns szentföldön". ("A siklódiak lázadoztak az eklézsiakövetés ellen, de nem utasították el teljesen, nem fordultak szembe vele, mert megfelelt a törvényre és szégyenre alapuló erkölcsnek és magatartásmódnak.") Sóvidéki leányok cselédsorsáról. ("Régebb azt mondták, aki nem szolgál, abból nem lesz jó háziasszony. Lenézték azt, aki nem szolgált, nem tud az se azt, se ezt, se fôzni, semmit nem tud beosztani." "Nálunk a legnagyobb gazda lánya is elment szolgálni, hogy lásson, tanuljon. Olyan is volt, hogy a családból két leány szolgált Szebenben, s ôk itthon szolgát tartottak.") Szováta régi és új kapuiról, híres régi és mai kapufaragókról. ("...míg a korábbi kapukat és díszítményeket viszonylagos egységesség jellemezte egy-egy hosszabb periódusban, a napjainkbeliek szinte annyifélék, ahány új kapu. Ilyen sok 'egyéni stílus' lenne manapság? Vagy már csak ezek léteznek a népmûvészet helyén- nevén?") A korondi taplómûvességrôl. ("– Az egyik korondi – adja elô kacagva Ilona néni – megunta a sok kérdezôsködést, egy nagy taplót az udvarán nôtt fára szegezett. Amikor megkérdezik a turistabusz utasai, mibôl van ez a sapka, a fára, a taplóra mutat. Abból né! Hát mit gondoltak, szarvasbôr?") Szerszám- és bútorkészítôkrôl. ("A kerekesszerszámok között olyant is észreveszek, amit még nem láttam. A neve is ódon zengésû: kerékfalcirkalom.") Élô lakodalmi szokásokról a Sóvidék egyik tanyabokrában, Pálpatakán. ("Nem, nem lehet elérzékenyülés nélkül végignézni, végigélni ezt a lakodalmi életszínjátékot.") Székely harisnyákról. (A siklódi, parajdi, alsósófalvi és korondi legények napjainkban általában akkor készíttetnek harisnyát, amikor szüreti bálra vagy húsvéti hajnalozásra készülnek. Láttuk: mindig is övék a legszebb harisnya. Körükben így a nagylegény státus egyik jelzése.") A havasok tanyavilágáról, Székelyvarságról. ("Vádol a havas, mert a tanyavilágnak ma sincs tisztességes útja. Egy autóbusz érkezik s indul reggel Udvarhelyre. Sólyomkôn és Forrásközén ma sincs villany, száznyolcvanöt házban petróleumlámpával világítanak. Világítanának, ha volna lámpacsô a boltban.") A falurombolásról, azaz a "falurendezésrôl a Ceausescu-aranykorszakban". ("Mi maradt volna tájhoz, földrajzi környezetünkhöz és a mindenkori megélhetéshez alkalmazkodó, évszázadok tapasztalatával és verejtékével épült erdélyi falusi civilizációból? Az Európában is párját ritkítóan gazdag népi kultúrából?) Alsó-Nyárádmente "Murokországának" szorgalmas népérôl, a zöldségtermesztésrôl, magyarok és cigányok sorsáról. ("Ma sem tudni, hogy nevét mikor és kitôl kaphatta. Annyi bizonyos, hogy nem ôk adtak saját maguknak ilyen nevet, mások, távolabbi falvak lakói kezdték a zöldségtermesztô falvakat Murokország néven emlegetni." "Gazdag cigány családoknál mészárosmunkát, vasalást, sütést-fôzést, bejárónôi munkakört vállalnak rászoruló magyarok. Sôt arra is van példa, hogy a karácsonyfa feldíszítésére fogadják fel ôket.") Hátszegi szórványmagyarokról. ("...a hátszegi magyar iskolát a hatvanas években szüntették meg. Azóta több generáció nôtt fel magyar ábécé nélkül, több nemzedék nem tanult meg anyanyelvén írni és olvasni.") A kezességrôl három faluban: Szentgericén, Gyulakután, Szabédon. (" ...mindenik faluban létezik a kulturális hajszálgyökérrendszer, nem pusztult el teljesen az elmúlt évtizedekben. A felülrôl irányított ideológia árnyékában élte a maga életét. Talán éppen azért élhette, mert voltak jó kezesei, önkörébôl választott vagy megbízott szervezôi.") Unitárius testvérgyülekezeti kapcsolatokról. "A templomot vagy traktort dilemma sokkal szélesebb összefüggésben oldható fel. Abban, amit a testvérgyülekezetek kölcsönösen nyújthatnak egymás anyagi, szellemi és erkölcsi értékeibôl: a közös hitvallás mellett egymás sajátosságaiból."
Barabás László dolgozott magyartanárként, és volt újságíró is. Amikor látta, hogy a szakszervezeti lapban sem lehet egyetlen tisztességes igét leírni azokról, akiknek úgymond készül az újság, visszatért a katedrára. Riporteri terepjárása voltaképpen "burkolt" kutatómunka volt. Riportokba "csomagolta" mindazt a tudást, amelyet – vérbeli pedagógusként – átadni kíván olvasóinak. Greguss Ágost frappáns balladameghatározását némileg elficamítva mondható hát, hogy legújabb könyvében népi kultúrát kapunk, riportban elbeszélve. Manapság, mikor az újságíró süvölvények (megint) úgy hagyják el a gyorstalpalókat, hogy (egyebek mellett) minimális népismereti elôképzettséggel sem rendelkeznek, érdemes odafigyelni, hogyan írt (kényszeredett helyzetében) kitûnô riportokat Barabás László, a népszokások kutatására szakosodott néprajztudós. (Rangja már a nyolcvanas években is megvolt, amikor e kötet legkorábbi írásai keletkeztek.) A ma riporterének nincs szeme a faluhoz. Jobbára csak külsôségeit látja meg, éppen mert nincs meg hozzá a kellô felkészültsége. A lelkébôl fakadó kíváncsiság. Nos, ezt a könyvet akár tankönyvként is forgathatják fiatal (és kevésbé fiatal) kollégáim.
– Egyetlen szövegemen sem kellett változtatnom – vallotta nem kis büszkeséggel az egyébként már- már túlzottan is szerény szerzô. – Nem kellett átírnom, szépítenem, helyesbítenem semmit.
Mindenik írásból kisüt a Sóvidék gyermekének féltô szerete szülôföldjének népe iránt. Ez az egyetlen dolog, amit nem lehet tanulni. "Sietni kellett a sepréssel; mindjárt megkondul a harang, nehogy jöjjön egy mazlagul rakott szénásszekér, nehogy ganézzanak a lovak, mert annak szidás lesz a vége! – idézi parajdi gyermekéveit vallomásában (Elöljáró sorok a kapuból). – Sietni kellett a szekerek, a járókelôk és a harangszó szorításában, de mégsem annyira, hogy ne lehetett volna elbámészkodni a kapun kívüli világon: a bábirkói sátoros cigányokon, az átalvetôs siklódi körteárusokon, a varsági és udvarhelyi szekereseken, korondi borvizeseken, sófalvi kôtörôkön, udvarhelyi csizmakészítôkön, a kicsi vonathoz sietô nyárádmenti zöldségárusokon...Ha jól meggondolom, azóta is az lenne a dolgom, amibe hat- hétévesen beleszoktattak. Csak idôközben a seprû, a gereblye s a lapát írótollá és más hasonló, apró szerszámmá zsugorodott. A kapun ki- bejáró, sürgölôdô egykori gyermek pedig kapuban álló, onnan figyelô felnôtté öregedett."
A kapun belül, a kapun kívül címû könyv az Impress Kiadó legújabb darabja. A könyvbe felvett szövegek zömmel romániai folyóiratokban (Mûvelôdés, Új Élet, Erdélyi Figyelô. Keresztény Szó), kisebb részük Magyarországon (Honismeret, Erdélyi Tükör) jelentek meg. Szerkesztôjük Nagy Pál, a néprajzi fotókat Bálint Zsigmond készítette. Bemutatása a szerzô és a szerkesztô részvételével február 23-án, szerdán 17 órakor lesz a Bernády Házban.
szônyegbe padlóba beszívja magát
az aláhullt fecskendô inzulinja
hangosan hallgat az udvar kapuja
hiányos volt a sürgés a forgás a sírás
meghalt egyetlen nénémasszonya
gyermekét gyémántját a nagyira hagyta
hiányos volt a sürgés a forgás a sírás
s meghalt egyetlen nénémasszonya
pattan ha kigurul az udvarra néha
utána lépked a lányka a tipegô unoka
kis kezét nagymama eres kezébe takarva
S elragadj mint az álom
Harangzúgástól visszhangzott pénteken a szlovákiai Komárom: egyebek mellett így emlékeztek meg Jókai Mórról, aki e városban született 175 éve. A nagy íróról országszerte, sôt, a határon túli magyarlakta területeken is megemlékeznek – közölte Birk Edit, a Petôfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ fôtanácsosa, az ünnepségsorozatot szervezô emlékbizottság titkára.
A nyitóünnepséget a mai magyar-szlovák határvárosban tartották. A Jókai- emlékmûvek megkoszorúzása után 16 órakor szólaltak meg a harangok, vagyis annak az órának a kezdetén, amikor a nagy író megszületett.
Péntek este az ünnepelt nevét viselô színház díszelôadásban mutatta be egyik leghíresebb darabját, A kôszívû ember fiai-t.
Hasonló tisztelettel emlékeznek meg Jókai Mórról az év során azokban a városokban, ahol tanult, lakott, illetve amelyekben gyakrabban megfordult. Pápán és Kecskeméten – egyebek mellett – tudományos tanácskozásra kerül sor. Balatonfüreden egy új dokumentum-játékot mutatnak be tiszteletére. Komáromban a magyar oldalon Jókai mint képzômûvész címmel nyílik kiállítás az író festményeibôl és rajzaiból.
A budapesti Petôfi Múzeumban új állandó kiállítás, valamint a Jövô század regénye címmel, a magyar utópisztikus irodalmat bemutató tárlat nyílik. A múzeum 2001-ben megjelenteti Jókai Mór hagyatékának katalógusát. Olyan megemlékezésekre is sor kerül, amelyekben nem az író, hanem a magánember kerül a középpontba. A budapesti Kárpátia Étterem a nagy író kedvenc ételeit is kínálja a betérôknek. A balatonfüredi Jókai-napok programján pipázó és tubákoló verseny is szerepel.
A pénzbeváltóban találkoztunk. Egy babaarcú suhanc hirtelen elragadta a cekkeremet, leszakadt a füle, én pedig a hirtelen rándítástól hátravágódtam, sokáig fájt utána a tomporom. Edw ekkor lépett az életembe, jobban mondva belerobbant. A suhanc után vetette magát, azt sem tudom, honnan termett egyszerre ott, a Favorit üzletház elôtt el is kapta, mielôtt elvegyülhetett volna a buszra várakozók tömkelegében. Az üzletvezetô persze rögtön hívta a rendôrséget, de a ház rendészei már átvették a legényt, én pedig meghatottan rebegtem köszönetet értékeim megmentôjének, hiszen ezer márkát akartam vásárolni, sok pénz volt tehát nálam, azonkívül az irataim, útlevél, személyi, hajtási engedély, mobiltelefon. Miután aláírtuk a nyilatkozatot, meghívtam egy kávéra, nagyon szerény, rendkívül rokonszenves férfit ismertem meg személyében, Edw a neve, errôl nem kívánt beszélni, egyébként mindenrôl megvolt a mértéktartóan kritikus véleménye, azt hiszem, némi engedékenységgel tagja lehetne – ha Budapestre menekült – a jámbor szkeptikusok társaságának.
Kapcsolatunk tehát így kezdôdött, megmentett egy tolvajtól. Meghívtam hozzánk, anyám éppen Pesten volt a húgomnál, az unokára vigyázott. Szerény vacsorát tálaltam, elég jól fôzök, az uram is szegény, sokszor mondta, hogy ha valamit sajnál, amikor el kell mennie, akkor az a házikoszt lesz...Úgy ment el, egy sóhaj nélkül. Rákos volt.
Edw nagyon udvariasan, úriemberként viselkedett. Nekem kellett kezdeményeznem. Boldog transzban fedezte fel a testemet, és én örömmel tárulkoztam ki. Szép együttlétünket semmi sem zavarta meg, reggel ment el, zuhany után sokáig gyönyörködtem még mindig pompás idomaimban a tükör elôtt.
Rendszerint nyolc óra öt perckor lépek ki az ajtón. Nem jövök haza, csak késô délután, ha tehetem – s mért ne tehetném – estéimet színházban, koncerttermekben, kiállításokon, klubokban, jobb vendéglôkben töltöm. Hetente járok úszni, télen korcsolyázom is.
Edw lassan elmaradozott. Nem tudtam rávenni például, hogy vendéglôn kívül más nyilvános helyre eljöjjön velem. Ezt azzal magyarázta, hogy kiskora óta tömegiszonya van. A vendéglôt csak azért viseli el, mert sokáig dolgozott pincérként. Egyébként gondosan titkolta, mibôl él. Mindig volt pénze, de nem volt pazarló. Otthoni telefonszámát nem adta meg, sokan vannak a családban, mentegetôzött, nem kell mindent az orrukra kötnünk. Sejteni engedte: nôs; ezért nem is firtattam tovább a magánéletét.
December vége felé járt, számára is vásároltam ajándékot, egy gyönyörû cseh kalapot, világosbarnát, gondolatban sokszor "felpróbáltattam" vele, csodálatosan festett.
Gertrude, az ittrekedt szász asszony, aki román férjét két éve temette el, s aki titokban felügyel a lakásra, betelefonált, elôször, mióta hajlamát felfedezve pénzt is adtam a leskelôdésért. – Költözni, Zsuzsanna?
Mert valakik kék munkaruhában hordják a cuccot a lakásból. A másik szomszéd, Köbler úr, még segített is nekik, nem könnyû akkora tévét a liftbe pakolni.
Mire hazaértem, ott volt a rendôrség is. De hát a "költöztetôknek" bottal üthette a nyomát.
A számítógéptôl, laptoptól a bidéig, mindent elvittek, ami gyorsan értékesíthetô. Valutám, ékszereim, bankbetétem, útlevelem, személyi aktáim, melyeket épp a korábbi esetbôl okulva otthon tartottam.
Ültem a fotelben, ismét aláírtam, amit a rendôrök az orrom alá tartottak, nem, nem gyanakszom senkire, és ruhát, azt nem vittek el. Ruha nem kellett nekik, csak cash, elektronika, hifi, effélék.
Nem is a kár. Biztosításom van. A zárat kicserélte egy biztonsági káefté. Nem tudok nyugton maradni. Nyitom a ruhásszekrényt, sötétben járok. Az irodámban is. Exponálom a bánatom. Utóleltárt végzek. A karácsonyi ajándékok között nem matattak, ruhatáram érintetlen.
Azazhogy mégis. A doboz, amiben az Edwnek szánt ajándék volt. A barna kalap. Nincsen sehol. Székre állok, reszketô kázzel tapogatom végig a felsô pocot.
A kalap helyén kulcscsomó, két ölelés között adtam oda. Ennyi róla az emlékem.
Nem adok leírást róla, mentse az irhát. Az irataim megkerülnek, egyéb semmi. Társait elkapják, azok rá vallanak. De Edw sehol.
Gertrude emlékezetkiesést mímel, naponta rámkérdez: – Hát mégsem költözni, Zsuzsanna?
Nem tehetek mást, meg kell vallanom, Bálint Csabát én nem kiállítótermekben látom (ahova – vitán kívül – való), nem is különbözô alkotói listákon (ahol a helye), hanem a könyvekkel, folyóiratokkal és természetesen kerámiákkal telizsúfolt meghitt pesti otthonában, meg mûhelyében, az általa létrehozott és vezetett Benczúr-mûhelyben. Valamennyire elzárkózva, de nem magányosan, mint akinek semmihez nincsen köze, csupán kerámiáihoz. Mondom, nem magányos (illetve nem magányosabb, mint bármelyik alkotó), hiszen ezer szállal kötôdik környezetéhez, múltjához, s mint ez a kiállítás is mutatja, szülôföldjéhez is. Valamivel több mint egy esztendeje beszélgettünk egy kerámiakiállításról; említette, szándékában áll indulása városában, Csíkszeredában, majd különbözô erdélyi városokban rendezni tárlatot munkáiból. De ki gondolta volna, hogy ez lesz belôle? Hiába sejtettem tehetségét, mikor csíkszeredai kiállítása elôtt megnézhettem az anyagot, csak kóvályogtam és keringtem a teremben, mint akit fejbe vágtak. Mámorosan, ez a jó szó, mámorosan fogadtam magamba ezt az elképesztô gazdagságot, a drámaiságot és halkságot (mely oly ritka erény ezen a századvégen), aztán az anyag példás felmutatását, sôt: megdicsôülését, és ne vegyék túlzásnak: egyfajta szakrális tér létrejöttét, megteremtését.
Egyszerûen szólva: kerámiákról; egyéni technikával készült, egyéni mázzal égetett nemes formákról, vésett, festett díszítésekrôl. A felületességen túlemelkedve azonban egy pompás kísérlet kezdeteit láthatjuk, melynek legfôbb szándéka a kérdésfelvetés. És tudjuk, csak az képes jó kérdést feltenni, aki ismeretekkel bír; ezek nélkül a kérdések visszahullnak önmagukba. Most így összegezhetnénk Bálint Csaba kerámiamûvészetének jelentôségét, minden egyes dísztál, ôsi forma és díszítés az elôzôek továbbgondolása. Kérdésfelvetések valójában, melyek az építkezést szolgálják; meditációs folyamatok részei, építôkockák, melyekbôl egyre jobban kibontakozik mûvészetének (miért ne?) temploma. Keresés, építkezés stációi az isteni és emberi között.
Látnivalóan a magyar (s a vele rokon) ornamentika múltjába nyúl vissza. Ez az ornamentika azonban nem mondák és legendák, az igazság látszatával ható megállapítások összegzései, ôsi feljegyzések és nyelvészeti összevetések labirintusából bukkant felszínre, hanem meglévô, kézzelfogható, különbözô mûbecsû ôsi és a közelmúltból származó iparmûvészeti tárgyak formáinak beszéde. Kiállítónk valójában a formák és az ornamentika nyelvén kíván hozzánk szólni. S az elmúlt száz évben gyûjtött anyag tanulmányozása során, a felfedezés örömével értette meg például Huszka József vagy László Gyula megállapításait, következtetéseit. Huszka alapvetô mûvének, A magyar turáni ornamentika c. összehasonlító rajzgyûjteményének alapos áttanulmányozása különben mindenkit megdöbbenthet, a magyar díszítômûvészet elemei különbözô közel- vagy távol-keleti népekével csaknem teljesen azonosak. És minden egyes ôsi ornamentumnak vallási jelentése volt, tehát minden egyes motívum ugyanakkor szimbólum is. A teremtô és fenntartó isteni erô egyes megnyilvánulásait jelképezi. (Ezért nem tartom túlzásnak e kiállítás kapcsán szakrális térteremtésrôl is beszélni.) Az itt látható edényformák, cseréphombárok, madár alakú edények, korsók, tálak (némelyikük ôsi – éppenséggel bronzkori eredeztetésû – formák, mások pedig már a teremtô fantázia szülöttei), nos, e formák díszítései különbözô népeket, távoli helyeket és idôpillanatokat kapcsolnak össze. És valóban elgondolkoztató, hogy például a székely kapuk és a honfoglaló sírok istenfái vagy életfái, a hun sírok és hímzett subák meg szûrök szemdíszei azonos formáikkal miként igazolnak egyfajta összefüggést és folytonosságot. A kerámiákon látható díszítések, a legegyszerûbb szalag-, illetôleg vonaldíszektôl, a bekarcolt vonalakon elhelyezett beszúrásokon, az ún. hangjegyfejes megoldásokon át a késôbbi bonyolultabb növényi ornamentikáig, griffmadaras, sárkányos díszítésig mind-mind magyarságunkról szólnak. Nem melldöngetôen, de figyelmeztetôen: nem hetyke, rátarti kivagyisággal, sokkal inkább halk, de magabiztos önérzettel. Azzal az önérzettel, melyet csupán olyanok vallhatnak a magukénak, akik valóban igaz részei egy-egy nemzetnek, nemzetrésznek.
Elgondolkoztató továbbá – hogy csupán egyetlen példát ragadjak ki a kiállítás anyagából – Álmos anyja, Emese (mert vélhetôen errôl van szó) magasba ragadásának különbözô ábrázolásai. Az iráni (mezopotámiai) példán, a griffmadár erôs stilizáltságában is felismerhetôen éppen felemelkedôben van, hiszen a mitológiai lény farktollai összezártak, s karmai között óvatosan tartja a meztelen nôt. A nagyszentmiklósi kincs egyik korsóján csaknem azonos griff látható, ám farktollai széteresztve – leszállóban van. S a nô (akit mi Emesének tartunk) láthatóan állapotos. Valahol az ismeretlen magasban történt meg a megtermékenyítés. Képletesen szólva, a griffmadár Mezopotámiában szállt fel édes terhével, aki gyermekét várva, Nagyszentmiklóson ért földet. Bálint Csaba példa- rámutatásán jobban vajon mi tükrözné az egymástól idegennek tartott kultúrák kapcsolódását, összefonódását?
*Elhangzott február 12-én a marosvásárhelyi Bernády Házban lezajlott tárlatnyitón
A cím egy csodálatos "nagy" vers, az Elôszó, fájdalmasan szép, megdöbbentô, szállóigévé vált mondatrésze. Szerzôje a magyar irodalom egyik fényes csillaga, Vörösmarty Mihály, az idén ünnepeljük születése 200. évfordulóját. Neve kimondásakor ajkunkra tódul, fülünkbecseng nemzeti imánk (a Himnusz) ikerpárja, a Szózat, a rendületlen hûség naponta elmondandó, lelkünk mélyén élô, intô, könyörgése: "Hazádnak rendületlenül légy híve..." másutt meg milyen gyötrelmes lélekkel kiáltja az ég és a világ felé: "ki a világ nekem, ha nincs hazám?" – Ha is mindnyájunkhoz szóló üzenet.
A mi zord és kegyetlen telünk nem olyan csendes és békés, amint ahogy a hó mindent betakar. Ott jár a nyomában – néhol – a halál is. Akinek békés, nyugodt az élete, fizikai és lelki meleg tölti be otthonát, napjait, a hosszú téli estéket tartalmasabbá, változatossá teheti, mintsem az áldott-átkozott televízió (vagy rádió) elôtt üljön órákig, amikor nem kell sem mozogni, sem gondolkozni, sem beszélni. Nem kérdeznek, így hát a feleletet sem kell megfogalmazni. A tétlenség, a passzivitás tunyává, kényelmessé, izgágává, bölcselkedôvé tesz. Az éltetô mozgás, barkácsolás, a séta, a friss levegôzés elmarad. Az ismeretgyarapítás, felfrissítés, a tartalmas, szép és okos könyvek meghitt érzelmi- értelmi olvasása, jegyzetelése (egyesek újraolvasása, mely mindig más...) maradandó szellemi élményt, kitekintést jelent, amit semmi nem pótol, semmivel nem helyettesíthetô. A silány olvasmánytól ôrizkedni kell, mint a rossz baráttól. A jó könyv jó barát, hû útitárs, betegségben, magányban, tanuláskor. Mint Szabó Lôrinc szép és megtanulandó soraiban írja: "Tanítóm minden ami él, / apám a múlt egész világa / s addig terjed hazám határa, / ameddig az agyam elér." (Hazám, részlet)
A hazajáró – fôleg gyermekkori – emlékeink gyakran bekopognak vagy álmainkban meglepnek. Emlékképek, hangok, arcok, események idézôdnek fel. Hogyan is töltötték elôdeink a téli napokat, estéket? Villany, tévé, rádió és még sok minden nélkül. Nem vagyok e vívmányok ellensége, én is használom ôket, talán mértékkel! – de azt hittel állítom, hogy elôdeink (szüleink, nagyszüleink) a maguk "szegénységében", nélkülözésében, de rendtartó életvitelben (voltak annyira életrevalók, élelmesek, jó értelmeben, mint mi a mai modern világunkban. Nagyon jól tudták, minden évszaknak, napnak mi a teendôje, gondja-baja. És abban a szellemben nevelték, szoktatták a gyermekeiket is (többet!).
És azt is állítom, hogy az én szegény, sokszor árván maradt (tanító és pap nélkül), a Töm-patak völgyében meghúzódó szülôfalumban – mely nekem mindeniknél kedvesebb – még Petôfi Sándor is "járt"! Lelkében, szellemében! Amikor 1849. július 29-én kora reggel a zötyögô szekéren Balavásár-Székelykeresztúr felé mentek a végzetes úton, a Vácmány-tetôrôl biz