Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Az Alma Mater egyetemi szakszervezeti szövetség végrehajtó bürója, megállapítva, hogy a február 14-én kijelöltek, vagyis az oktatásbeli alapfizetés növelésérôl szóló sürgôsségi rendelet nem született meg, február 21- én, hétfôn sztrájkot kezd a szövetséghez társult valamennyi felsôoktatási egységben – közölte Razvab Bobulescu elnök.

Gyûrûzik a ciánszennyezés visszhangja

Az engedélyezett mértéket harmincszorosan meghaladó ciánszennyezettséget mértek a kedden este a Duna Romániába érkezô szakaszán.

Bár az illetékesek bíznak benne, hogy a vaskapui tározónál – ahol legalább 1 milliárd köbméter víz van és rendkivül nagy a vízhozam – a szennyezettség számottevôen csökken, a folyó mentén minden eshetôségre igyekeznek felkészülni.

Az elsô mérések Baziasnál 0,38 milligramm, Moldova Vechénél pedig 0,30 milligramm ciánt mutattak literenként. A megengedett ciántartalom literenként 0,01 milligramm.

A román szakemberek elmondták, hogy az elsô méréséket jugoszláv kollégiákkal közösen végezték, de aztán a jugoszláv szakemberek távoztak, mondván, nekik már nincs gondjuk a Dunán.

Szerdán kétóránként végeztek méréseket a Duna romániai szakaszának felsô részén. A Duna menti települések polgármestereit felszólították, hogy gondoskodjanak ivóvíztartalékokról. A térségbeli vízszolgáltató vállalat közölte, hogy jelentôs ivóvíztartalékkal rendelkezik. A Duna ottani részén megtiltották a halászatot.

Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter, a kormányfô szóvivôjének kíséretében, szerdán Nagybányára utazott, hogy a helyszínen tájékozódjon a ciánszennyezés méreteirôl és következményeirôl.

A környezetvédelmi miniszter találkozik majd Margot Wallströmmel, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosával, aki Romániába és Magyarországra látogat.

A környezetvédelmi minisztérium fôtitkára kedden hangsúlyozta, hogy a minisztérium vezetése nem tagadta a bekövetkezett környezetszennyezés súlyosságát, de értékelése szerint a nemzetközi sajtó eltúlozta annak méreteit. "Ennek az a magyarázata, hogy a nemzetközi sajtó a szomszédos országok hatóságainak határozottabb reagálására épített, miközben a román fél magatartása kevésbé volt határozott, annak ellenére, hogy a rendelkezésre álló adatok jól mutatták a jelenség méreteit" – mondta.

Magyarország szerdán az Európa Tanács (ET) tagállamaihoz fordult segítségért a ciánszennyezés okozta környezeti katasztrófa elhárításához. Az összeurópai szervezet máris felajánlotta támogatását.

Az ET miniszteri bizottsága a 41 tagú szervezet székhelyén, Strasbourgban tartott ülést, és a nagykövetek e tanácskozásán ismertette a magyar nyilatkozatot Taubner Zoltán ideiglenes ügyvivô.

Magyarország súlyos környezeti és gazdasági károkat szenvedett el – áll a dokumentumban, amely tudatja: "a kormánynak eltökélt szándéka a nemzetközi és a magánjog eszközeivel elérni, hogy a felelôsök a szennyezés okozta károkat megtérítsék".

Magyarország az ET-hez és mindenekelôtt a szomszéd országokhoz fordul nagyobb együttmûködést sürgetve a környezetvédelem területén "az ET megfelelô jogi eszközeinek és szakértelmének teljes igénybevételével".

A magyar kormánynak meggyôzôdése: ez a katasztrófa ismételten bizonyította, mennyire sürgôs a környezetvédelmi problémák kezelése a tagállamokban és különösképpen Közép- és Kelet- Európában.

Taubner Zoltán elmondta az MTI-nek, hogy Bulgária csatlakozott a magyar nyilatkozathoz a miniszteri bizottság ülésén. Törökország, amely a Fekete-tengert fenyegetô veszély miatt érintett, együttérzésérôl biztosította Magyarországot, és ugyancsak aggodalmának kifejezte aggodalmát a történtek miatt.

Walter Schwimmer, az ET fôtitkára támogatásáról biztosította a ciánszennyezéstôl sújtott országokat, köztük Magyarországot, és a szervezet nevében segítséget ajánlott fel. Ígérte az ET szakértôi apparátusának rendelkezésre bocsátását, és jelezte, hogy a 35 tagállam által fenntartott Európa Tanács Fejlesztési Bankja kész kedvezményes kölcsönt adni. A bank fôigazgatója ezt levélben is meg erôsítette – tájékoztatott a magyar diplomata.

Roman külügyminiszter szerdán érthetetlennek nevezte, miért közölte Orbán Viktor magyar miniszterelnök, hogy Magyarország per indítását mérlegeli Románia ellen. A külügyminiszter felszólította a magyar politikusokat, hogy ne tereljék politikai síkra a ciánszennyezés problémáját.

A külügyminiszter bukaresti sajtóértekezletén kommentálta azt, hogy a magyar miniszterelnök kedden bejelentette: a magyar kormány komolyan mérlegeli a román állam beperlését is a tiszai ciánszennyezés miatt.

Petre Roman emlékeztetett arra, hogy kedden Brüsszelben már üdvözölte a román és a magyar hatóságok közötti jó együttmûködést a ciánszennyezés ügyében és azt, hogy a kérdést nem kívánják politikai síkra terelni.

– Mostanáig a magyar hatóságok ezt nem tették, s ezt üdvözöltem. Úgy értékeltem, hogy ez az új európai szellem megnyilvánulása – mondta.

Roman, miután emlékeztetett arra, hogy Románia teljes mértékben tiszteletben tartja a kérdésre vonatkozó nemzetközi jogszabályokat, kijelentette:

– Nem értem, miért vetôdik fel ez a probléma. Nincs logika abban, hogy perrôl beszéljünk addig, amíg nem zárultak le a vizsgálatok. A per emlegetése sajnálatos módon tisztán politikai lépés és semmi más. Mostanáig jól mentek a dolgok. A magyar hatóságok részérôl nem politizálták a kérdést, az együttmûködés jó volt. Nem tudom megmagyarázni ezt az új álláspontot.

Roman hangsúlyozta, hogy a román hatóságok voltak azok, amelyek elôre figyelmeztették a magyar felet a szennyezés közvetlen veszélyére. Ennek alapján tudták a magyar hatóságok figyelmeztetni a lakosságot, hogy ne használja a Tisza vizét.

A külügyminiszter leszögezte, hogy Románia soha nem tagadta felelôsségét. "Más kérdés a bûnösség. Nem volt szó semmilyen hanyagságról, az eljárások megsértésérôl. Természetesen súlyos dolog történt, de ez a baleset nem annyira súlyos, mint inkább rendkívüli" – tette hozzá.

– Soha egy pillanatra nem próbáltuk csökkenteni felelôsségünket. Továbbra sem teszi ezt Románia, és nem kíván válaszolni az ügy bizonyos politizálási kísérleteire, nem fog politikai választ adni. Arra kérem a magyar politikusokat, hogy ne próbálják politizálni ezt a kérdést, mert az nem szolgál senkit sem. Románia kész vállalni a maga felelôsségét, ha felelôs, és semmi, amit eddig Románia hivatalosan tett, nem mutatja ennek ellenkezôjét – hangsúlyozta.

Roman kijelentette, hogy teljes mértékben feltárják a történteket és a következményeket. Az Európai Unió szakemberekkel segíthet mind a kárfelmérésben, mind a rehabilitációban. Románia mindenre nyitott, s az Európai Unió feltehetôen a vizsgálatok alapján konkrét pénzügyi segítséget is nyújthat.

A sajtóértekezleten Fokion Fotiadis, az EU romániai képviselôje kijelentette, hogy az EU igyekszik a lehetô leggyorsabban felmérni a probléma tényleges nagyságát és súlyosságát.

Margot Wallström asszony, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa azért érkezik Magyarországra és Romániába, hogy egyrészt meggyôzôdjön arról, hogy a román és a magyar fél között harmonikus az együttmûködés és a párbeszéd, másrészt közvetlen információkat szerezzen a történtekrôl, a károkról.

– Wallström asszony útja azt mutatja, hogy az Európai Unió mindkét országot szolidaritásáról biztosítja. Egyben mindkét országot biztosítja arról is, hogy segítséget nyújt a károk objektív felméréseben. Az EU szakemberei készek segítséget nyújtani mind technikai, mind jogi téren – hangsúlyozta az EU romániai képviselôje.

Az elmúlt napokban a magyar fél nyilvánvalóvá tette, hogy milyen az együttmûködési készsége és milyen szándékai vannak a ciánszennyezés ügyében – mondta szerdán Németh Zsolt politikai államtitkár.

A romániai látogatáson tartózkodó magyar politikus azzal kapcsolatban nyilatkozott az MTI bukaresti irodájának, hogy Petre Roman külügyminiszter szerdai sajtóértekezletén politikai lépésnek minôsítette a magyar miniszterelnök bejelentését, miszerint a magyar kormány komolyan mérlegeli a román állam beperlését is.

– A per mérlegelése gyakorlatilag azonos a román állami felelôsség mérlegelésével. Ha a román fél készen áll arra, hogy kilátásba helyezze: kártérítési kötelezettségének eleget tesz, akkor értelemszerûen nem kell semmilyen per. A peren kívüli megegyezés és a per, meggyôzôdésem szerint, nemzetközi jogi, bírósági kategória – szögezte le Németh Zsolt.

A külügyi államtitkár emlékeztetett arra, hogy keddi bukaresti tárgyalásain és a román fôvárosban tett nyilatkozataiban egyértelmûen leszögezte: Magyarország együttmûködésre törekszik, s a ciánszennyezés problémájával foglalkozó magyar–román közös szakértôi bizottságtól várja a közjogi felelôsség kérdésének megállapítását.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) sürgôsen szakértôket küldött a Duna jugoszláviai szakaszára, hogy segítsenek felmérni a romániai eredetû cián- szennyezésbôl az embereket és a környezetet fenyegetô veszélyeket – adta tudtul a világszervezet szerdai bécsi közleményében.

A szakértôk eredetileg a balkáni háború okozta környezeti károk felmérésére érkeztek a térségbe egy e célra alakult munkacsoport keretében, és felszerelésük részét képezi egy mozgó laboratórium, amellyel egyebek között vízmintákat is lehet elemezni. A csoport felszerelésével együtt kész segítséget nyújtani a többi érintett országban is – idézte a közlemény Klaus Toepfer UNEP-igazgatót.

A kezdeményezés az elsô lépés, amelyet az ENSZ a két héttel ezelôtti katasztrófa kezelésében tesz. A lépést üdvözölte a Duna védelmére alakult bécsi nemzetközi bizottság is.

Elôzôleg az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága kedden Genfben közleményben hívta fel a figyelmet arra, hogy ha több ország ratifikálta volna az ipari balesetekre és a nemzetközi víziutakra vonatkozó ENSZ-konvenciókat, az hozzájárulhatott volna a mostani katasztrófa okozta károk legalább részleges megelôzéséhez. Az ipari balesetek határokat átlépô hatásairól szóló konvenciót – amely egyebek között elôírja az ilyen esetekben a szomszédos országoknak nyújtandó azonnali tájékoztatást – az érintett államok közül csak Magyarország írta alá – szól a közlemény.

Közel a megoldás?

A kormány mai ülésén várhatóan napirendre kerül az a sürgôsségi határozattervezet, amely elrendelné a pedagógusok ágazati referenciabérének megduplázását, a tavalyra járó 13. fizetés kiadását, és a kétéves bérhátralékok törlesztését. Ha a rendeletet elfogadják, hétfôtôl újra felvehetik a munkát a három hete általános sztrájkba lépett közoktatásiak – tudtuk meg a megyénkbeli szakszervezetiektôl.

A sztrájkolók fô követelése az oktatási ágazat költségvetési részesedésével kapcsolatos. A szakszervezetek a bruttó nemzeti össztermék 4%-át követelik a tanügynek, amit a jelek szerint az ágazat megkap, csak még az vitás, hogy milyen forrásból. Ezzel kapcsolatban, és a sztrájk ideje alatt kiesett tananyag pótlásának kérdésében a szakszervezetiek álláspontjai enyhén különböznek.

Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezetek Szövetségének megyei elnöke a következôket nyilatkozta: – Ma a kormánynak sürgôsségi rendeletet kellene hoznia a bérkövetelésekkel kapcsolatosan. A dolgok pillanatnyi állása alapján a nemzeti össztermék 3,7%-át a központi költségvetésbôl utalnák ki az oktatási ágazatnak, 0,4%-ot pedig a helyi költségvetésekbôl. Ha ezek így valóra válnak, a szakszervezetek szerintem elvileg beszüntethetik a sztrájkot. Konkrét döntést errôl a mi szövetségünk pénteken, Bukarestben hoz, a megyei szervezetek elnökeinek találkozóján. Addig felmérjük a vidéki szervezetek véleményét is. Tehát ha meglesz a kormányhatározat, hétfôtôl valószínûleg újraindulhat az oktatás. A kimaradt tananyag pótlása szerintünk megoldható anélkül, hogy a tanévet meg kellene hosszabbítani, de ez a diákok részérôl az átlagosnál több otthoni tanulást feltételezne. Errôl a kérdésrôl végül helyi szinten, a tanfelügyelôséggel közösen kell dönteni.

A költségvetési részesedéssel kapcsolatosan a Spiru Haret szövetség másként vélekedik: – A nemzeti össztermék 4%-nyi hányadának összetételérôl még folynak a tárgyalások Bukarestben. A mi álláspontunk szerint ezt a pénzt kizárólag az állami költségvetésbôl kell biztosítani, nem a helyhatóságok kasszájából, vagy hitelekbôl. Ez szerintünk megoldható, és reméljük, a tárgyalások is eredményesek lesznek. Ha a kormány ma meghozza a sürgôsségi határozatot, pénteken a közoktatási szakszervezeti szövetségek döntenek – valószínûleg a sztrájk beszüntetése mellett, és hétfôtôl indulhatna az oktatás. A kimaradt anyag bepótlásával kapcsolatban tudtommal a minisztérium a tanév meghosszabbítását helyezte kilátásba. Ezzel elvileg egyetértünk, de a kérdésrôl még tárgyalni kell. A három közoktatási szövetség eddig teljességgel együttmûködött a munkakonfliktus során, így várhatóan ezen a téren is egységes lesz az álláspontjuk, majd a konkrét megoldást megyénként, a tanfelügyelôségekkel közösen kell megtalálni – vélte Ioan Sacarea, a szövetség megyei elnöke.

Szándéktól a megvalósulásig hosszú az út mifelénk. Magyar létesítmények esetében különösen az. A tapasztalat óvatosságra inti a szerkesztôt, az optimistán magabiztos politikusi kijelentést kérdôjellel közelíti a romániai realitásokhoz.

A magyar és a román miniszterelnök már legutóbbi bulgáriai munkabeszélésén döntött arról, hogy Csíkszeredában magyar fôkonzulátus, Konstancában pedig magyar konzulátus nyílik – erôsítette meg a korábbi hírt az MTI-vel a Bukarestben tartózkodó Németh Zsolt, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkára.

Németh Zsolt, többek közt Orbán Viktor miniszterelnök bukaresti hivatalos látogatásának programját készítette elô és elmondta, hogy az említett két konzulátuson kívül Magyarország Kolozsvárott kulturális és gazdasági képviseletet is szándékozik nyitni.

Az államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar Külügyminisztérium, illetve a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának idei költségvetése lehetôvé teszi ezeknek a képviseleteknek a megnyitását.

A konzulátusok ügyében még vannak fontos nyitott kérdések – tette hozzá Németh Zsolt, példaként említetve a konzuli határoknak, vagyis annak a meghatározását, hogy az egyes konzulátusok hatásköre mely megyékre terjed majd ki.

Mihai-Razvan Ungureanu külügyi államtitkár az MTI kérdésére azt közölte, hogy a csíkszeredai fôkonzulátus ügye a két miniszterelnök bukaresti tárgyalásainak napirendjén szerepel majd, és akkor végsô döntést hoznak.

A két miniszterelnök március végére, vagy április elejére tervezett bukaresti tárgyalásainak napirendjét illetôen a diplomáciai képviseletek bôvítése mellett Németh Zsolt többek között elmondta: bízik abban, hogy látványos elmozdulás történik majd az új határátkelôk megnyitása és a meglévôk bôvítése ügyében.

A kormányfôi tárgyalásokon szerepelni fog a kisebbségi kérdés, így szóba kerülhet a romániai magyar egyetem, illetve az egyházi és a közösségi javak visszaadásának ügye is.

Megannyi nagy fontosságú probléma, mely az egyik felet nyilván jobban izgatja, mint a másikat. Ezt mindannyian tudjuk, a nyilatkozók viszonyulásán, szóhasználatán is szemléletesen lemérhetô. Mégis reméljük, nem csak a kinyilatkoztatások szintjén kerülnek szóba.

A magyar–román diplomáciai kapcsolatteremtés meglehetôsen megélénkült a napokban, s noha a ciánszennyezôdés nemzetközivé terebélyesedett botránya mérgezni látszik a baráti viszonyt, és a közelgú választási kampány szélsôségessé erôsödô nacionalista felhangjai se tesznek jót a két ország, két nép sokat hangonztatott példás együttmûködésének, bízzunk benne, hogy a kérdôjel ezúttal fölöslegesen került a jegyzetcímbe.

Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke ma délután hat órakor lakossági fórumot tart a segesvári Gaudeamus házban (Ecaterina Teodoroiu u. 2 szám). Meghívottak dr. Kelemen Attila képviselô, a Segesvár kerület RMDSZ szervezeteinek képviselôi, valamint az RMDSZ listáin bejutott tanácsosok. A szövetségi elnök és a meghívottak a helyhatósági választások elôtti idôszak teendôirôl, illetve aktuálpolitikai kérdésekrôl tájékoztatják az érdeklôdôket, majd kérdésekre válaszolnak.

Belharcokon kívül

A szászrégeni RMDSZ-szervezet a megye egyik legnagyobb kerületi szervezete. Két polgármesterük van (Magyarón és Marosvécsen), alpolgármesterük Beresztelkén, Bátoson, Magyarón, Görgényszentimrén, és 45 RMDSZ helyi tanácsosuk. Egyetlen helyi szervezet, amely nehézkesen mûködik, a palotailvai. A január 29-i kerületi tisztújító gyûlésen újra Márk Endrét választották a szervezet elnökévé. Vele beszélgettünk a szászrégeni RMDSZ-székházban a megyei szervezeten belül dúló harcokról, illetve a közelgô helyhatósági választások elôkészületeirôl.

– Gyakorlatilag az egyik legnagyobb területi szervezet elnökeként mit szól a megyei RMDSZ-en belüli állapotokhoz, mert sem a sajtóban sem másként, lényegében nem tették le a garast.

– Az RMDSZ belsô harcaitól igyekeztünk Régent teljesen függetleníteni. Mi a saját vonalunkat követjük, s ez a saját vonal az, amit a szövetség egyértelmûen képvisel. Nem avatkoztunk bele a belsô harcokba. Igyekszünk ezt a semlegességet megtartani a tizenkilenc helyi szervezet szintjén is.

– Véleménye szerint miért folyik ez az egész dolog? Mi a tétje?

– Ezek a belsô torzsalkodások azt hiszem a tanácsosi, polgármesteri, alpolgármesteri, de legfôképpen a parlamenti tisztségek elnyeréséért folynak. Mindenki saját magát igyekszik elôtérbe tolni, a saját érdekeit próbálja érvényesíteni. S úgy gondolom, hogy miközben azt hangoztatják, hogy a tisztségekben akarják képviselni úgymond a magyarságot, nemegyszer inkább saját, illetve csoportérdekeket képviselnek.

Régennek és környékének a bôvített választmánya a vidékkel együtt szándékszik parlamenti képviselôt indítani befutó helyre. Megilleti a körzetet, hiszen a megyének az egyik legnagyobb kerülete. Már beszéltünk személyekkel. Nem nevesítek egyelôre, de nekünk is lesz politikailag és egyéb szempontból jól felkészült jelöltünk. Biztos, hogy meg fogja állni a helyét a parlamentben. A méltányosság is azt kívánja, hogy most már a Felsô-Maros mentét is megilleti egy hely. Nekünk egy parlamenti képviselôre nagyon nagy szükségünk van.

– Viszatérve a korábbi kérdésre. A megyei szervezetben folyó belháború, huzakodás milyen hatással van a régeni tagságra?

– Annyiban csapódott ki Régenre, hogy a nyilatkozatokat a tagság zöme elolvasta, de nagy részük nem igazán volt tájékozott ezekkel kapcsolatosan, s helyi gyûléseken rákérdeztek. Ezeken a gyûléseken mi hangoztattuk, hogy semmi értelme beleszólni, egységesen kell nekünk fellépni. A Felsô-Maros mentén ez az egyetlen lehetséges megoldás, hogy a torzsalkodásokat itt, helyi szinten teljesen kiküszöböljük. Ha ezekkel a torzsalkodásokkal indulunk és indítunk embereket a választásokon, az eredmények csekélyek lehetnek.

– Kerületi szervezetként hogyan készülnek a helyhatósági választásokra?

– Több községben tartottunk beszámolókat. Kiértékeltük a polgármesterek, tanácsosok munkáját. Még nyolc helységben kellene ilyen gyûlést tartanunk. Nagyon fontos volna, hogy Gödemesterházán, Palotailván, Ratosnyán ezeken a megbeszéléseken parlamenti képviselô is legyen jelen, mert ezen a vidéken még soha nem járt RMDSZ parlamenti képviselô. A felkészüléssel kapcsolatosan szeretnénk elérni, hogy olyan tanácsosokat jelöljünk, akik legalább érettségi diplomával rendelkeznének. Próbálunk tanárokat, orvosokat, állatorvosokat bevonni a tanácsosi körbe. Ezekkel már folytattunk tárgyalásokat és reméljük, hogy vállalják a feladatot.

– Mennyiben van megelégedve a kerületben gyakorló polgármesterek, alpolgármesterek tevékenységével?

– A kerületünkben a polgármesterek mondhatni, hogy jól végzik a feladatukat. Azonban nemegyszer bátortalanságot lehet tapasztalni egyeseknél, fôleg a kétnyelvû helységnévtáblák felállításában, például Beresztelkén és Marosvécsen. Gondolom, a következô választások után, ha megfelelô személyeket sikerül beválasztani a tanácsba, ez a probléma is megoldódik. Ebben a két helységben a magyarság nagy számban képviselteti magát, mind a tanácsban, mind népesség szempontjából, s jogos, hogy kétnyelvû névtábla álljon a községek bejáratánál. A polgármester- indításnál olyan személyeket kell kiválasztanunk, akik élvezik a lakosság bizalmát. Legnagyobb gond pillanatnyilag a körzetünkben Beresztelkén van, ahol a múlt polgármester-választást is elveszítettük. Az RMDSZ az egyházzal közösen feltétlenül fel kell térképezze, hogy ki lesz a legmegfelelôbb személy, aki el is vállalja a jelölést, és remélhetôleg meg is választják.

– A dolgok pillanatnyi állása szerint a jelöltállításokat elôválasztás elôzi meg. Ezt hogyan kívánják lebonyolítani?

– Az elôválasztások egy olyan demokráciában, mint Amerika, elképzelhetôk. Itt nálunk, véleményem szerint, elképzelhetetlen. Közvetlenül a választások elôtt annyira semlegesíti az embereket egy elôválasztás, hogy a tulajdonképpeni választásokon nem fognak részt venni. Az elôválasztásoknak a másik hozadéka esetleg az lesz, hogy rengeteg független polgármesterjelölt fog indulni, ami az RMDSZ erôit széthúzza. Elôválasztásra a mi körzetünkben esetleg egy községben, Magyarón lenne szükség, de reméljük, hogy esetleg egy községi nagygyûlésen, titkos szavazással megoldjuk a polgármesterjelölést.

Egyike azon kórokozóknak, amitôl – Rejtô Jenôt plagizálva – nyolc napon túl gyógyuló rángógörcsöt kapok. Az a baj, hogy – az influenzavírushoz hasonlóan –, több változata van. Beoltjuk magunkat egyik ellen, ágyba dönt a másik. Manapság az etnikai, technokrata–politikus, nô–férfi, idôs–fiatal, enyém–tied–miénk algoritmusok emlegetése dívik, keresve/javasolva az írt, az ezeken belüli kóros állapotok orvoslására. Sajnos, hogy a ránk minden téren jellemzô módon, rendszerint csak tüneti kezelést alkalmazunk a megelôzés helyett, azt is csak akkor, amikor már nagy baj van. Szövôdmények léptek fel és kórházi kezelésre szorulunk. Mindezt pedig úgy kozmetikázzuk, hogy a külvilág szemében makkegészségesnek tûnjünk. A kormányfôi poszton pl. – csak Stolojan úrig menve vissza, aki hajlott a szakember szemével nézni az ország bajait – ô megunva a politikusokkal való iszapbirkózást, végül is bedobta a törülközôt. Hogy az utána következô politikus (?) kormányfôknek mennyire sikerült az, ami neki nem, saját bôrünkön tapasztaltuk. Megkérdôjeleztem, mert ôket csak pártjuk (klikkjük), ezen belül pedig saját érdekeik politikusainak tartom. Ôk "áldozatos" munkájukat az ország felemelésének leplébe burkolva végezték, nem viselve el a másságot még saját brancsukon belül sem (lásd Ciorbea-Vasile ügy). Ennek következménye a parlamenti koloratúra átrendezôdése lett, új pártok/pártocskák jelentek meg, melyek mindenike magát tartja egyedülinek az országot Kánaán földjére vezetni. Csak éppen nem veszik észre, hogy varázspálcájuk beintésére a Vörös- tenger nem nyílik meg. Elfogadom, hogy egy politikusnak is változhatnak a nézetei, de hogy éppen a csúcsvezetésben és ilyen járványszerûen (ha jól emlékszem, Cataramaval kezdôdött) az már gyanús. Én úgy képzelem, hogy azon a szinten egy politikus nem váltogathatja úgy a nézeteit, mint más a gatyáját. Számukra a párt, amelynek tagjai, nem egyéb, mint a gatya, ami eltakarja rondaságainkat.

Az, hogy a fellegekben mi zajlik, a földön járót tk. nem kellene érdekelje, ha a villámok nem a földön okoznák a katasztrófákat. A földön járó nem érzékeli a különbséget pl. a jobbközép és balközép között, ô továbbra is az új csomagolásban kiszerelt régi ígéretek vagy személyek iránti szimpátia alapján, tehát szubjektíve ítél. Mert ki látná, hogy itt és most már választási harcról van szó.

A gordiuszi csomó megoldására ismét egy technokrata hivatott. Nem irigylem szegényt. Nehogy ô is a Stolojan sorsára jusson.

Többet idôztem a lehetséges algoritmusok egyikénél, de ez az összes többit alapvetôen befolyásolja. Mert amikor észrevesszük – természetesen késôn –, hogy pl. a vezetésben, fontosabb posztokon hiányszik a nemzetiség, a nô, a fiatal, akkor uccu neki, kampányszerûen promováljuk ezeket a kategóriákat, ugyanúgy, ahogy az átkos korszak pártpolitikája tette. És ilyenkor mintha háttérbe szorulna a kompetencia.

Egyébként az idegen szavak szótára szerint az algoritmus nem pontosan azt jelenti, amit mi politikai, társadalmi életünkben alatta értünk. Én inkább társadalmi vagy társadalmi kategóriák közötti egyensúlyról beszélnék. Azt mondanám, hogy egy társadalom akkor prosperál, ha ennek vezetésében a csúcstól lefelé, szakember–politikus, nemzet–nemzetiség, nô–férfi, öreg–fiatal stb. kategóriapárok között egyensúly van. Az egyensúly koránt sem azt jelenti, hogy: fele-fele! Konkrét eset: ha egy közösség nemzetiségi összetétele 80% román 20% magyar, ennek tükrözôdnie kell(ene) a vezetôségének összetételében is. Ekkor mondhatjuk, hogy ez a közösség, nemzetiségi megoszlás szempontjából egyensúlyban van. Hasonlóképpen tevôdik fel a többi egyensúlyok (algoritmusok) kérdése is. Ez teszi bonyolulttá a helyzetet. Hogy egy közösség (társadalom) minden szintû vezetôségének összetétele tükrözze magának a közösségnek az összetételét minden szempontból (nemzet–nemzetiség, nô–férfi, öreg–fiatal, ilyen párt–olyan párt stb.), ahhoz olyan csúcsvezetés szükséges (kormány), amely, egyéni és csoportérdekeket félretéve, képes közös nevezôre hozni az egymással sokszor ellentétes irányba ható egyensúlyokat. Nem könnyû feladat és ilyen csúcsvezetôi Romániának tíz év alatt nem voltak. Hogy a rendszerváltást idôleges visszaesés követte, elfogadtuk. De hogy ez zuhanó repülésbe menjen át, már nem tudjuk elfogadni. És itt egy másik egyensúllyal (ha úgy tetszik, algoritmussal) találkozunk: a szegény–gazdag kategóriapárral. A felmérések szerint a jelenlegi átlagfizetés (kb. 1.700.000 lej) a keresôk 1/3-ának, ennél jóval nagyobb és 2/3-ának, ennél jóval kisebb fizetésébôl (jövedelmébôl) jön ki. Ugyanakkor az átlag alatti 2/3-nak fele éhezik, másik fele éppen csak tengôdik. Már akkor is jobban élnénk, ha ugyanekkora átlagfizetés mellett az 1/3–2/3 arány megfordulna. Azaz a keresôk 2/3-a rendelkezne az átlag feletti és 1/3-a az átlag alatti jövedelemmel. Igaz, hogy ez esetben nem lennének százmilliós nagyságrendû fizetések, 5-6 milliót keresô kapusok (nem labdarugó!) és takarítók, de kevesebb lenne az éhezô, vagy alig-alig tengôdô is, és nem lenne egyetemi tanár, aki 45 év régiséggel 2,2 millió nyugdíjat kap.

Nehogy valaki félreértsen! Nem a valamikori kínai cssajkarendszert sírom vissza. Egyedül azt próbálom jelezni, hogy a társadalmi termelésünk jövedéke – az a kicsi, ami van – nem oszlik meg méltányosan a társadalmon belül, a szegény–gazdag egyensúly felborult és igencsak eltolódott a méltánytalanul sokat keresô kevesek javára. Ha mindenki önzetlenül és hátsó gondolatok nélkül állítaná képességeit a nagyközösség szolgálatába (elméleti eset), a dolgok nagyon leegyszerûsödnének. Nem kellene idôt és energiát pazarolni mindenféle algoritmusok tiszteletben tartására. Az idô és energia ott vész el hatástalanul, ahol, a respektus látszatát keltve, megszegjük az algoritmusokat. Hirtelenjében egy példa akad a kezembe (Nú. nov. 2.): a Megyei Orvosi Kollégium Tanácsának összetétele – 19 tag, ebbôl 5 magyar (26%); 9 póttag, ebbôl 6 magyar (66%); összesen 28 tag+póttag, ebbôl 11 magyar (39%). Meg lehetünk elégedve, a nemzetiségi algoritmus bôven érvényesül. A póttagok sorában! Mert mi jók vagyunk, pótkeréknek! Hogy az apró munkát elvégezzük, s ha valami nem sikerül, ránk kenhessék. Ainek van kedve, nézzen utána, hogy a megyei, városi döntéshozó szervek, intézmények, vállalatok bársonyszékeiben kik ülnek (néhány kivételtôl eltekintve), meggyôzôdhet a példa általános érvényérôl. Itt bizonyára a kompetens–nem kompetens elv érvényesül, mert nincs megfelelô képességû/felkészültségû magyar orvos, jogász, közgazdász, mérnök stb., akik ezekre a bársonyszékekre érdemesek lehetnének (?). Úgy néz ki, hogy a lehetséges algoritmusok közül mindig egyesek (személyek/csoportok) pillanatnyi érdekeit szolgálót vesszük elô. Már a választási elôcsatározások is mutatják, hogy a kompetencia elve visszaszorul, egyes pártok, pártocskák az ördöggel is cimborálnának, hogy városunknak ne legyen magyar polgármestere. Szó sincs arról, hogy jelöltjeik, populista ígéreteiken kívül, bármivel is bizonyították volna alkalmasságukat. Agyhúgykô ellen a Calgont ajánlanám!

Cián az emeleten

Azt írja kommentárjában az egyik marosvásárhelyi román napilap újságírója (nevét szándékosan hallgatom el, írásának címét azonban lefordítom: Amikor az arany is szennyez), hogy mert a Szamos a Tiszának tart, a Tisza pedig a "kék Dunába" ömlik, mint a...pakura, elsôként, mintha cián "égette" volna ôket, hát éppen a szomszéd és "baráti" Magyarországból ugrottak elsônek Kalman (sic!) utódai. (Higgyünk a faramuci csavarnak, szóval Kálmán Imre szerzeménye: a Kék Duna- keringô!!!) Alább kifejti, mit is gondol igazában ciánmérgezés ürügyén (megint) a magyarokról.

"Az az igazság, hogy Európa (bár igen érzékeny az ökölógiai bajokra, lásd a kergemarha-ribilliót!), nem is kavart volna oly mélyen a szennyezésbe, mint tette azt Ausztria JOBBjával, ha nem piszkálnak vala bele, mindenfelé forgatva a halhullákat, a szomszédok, akik túl mélyen eveztek föl területi vizeinken. Nincs kizárva az sem, hogy felpótolták a ciánadagot, csakis és csakis azzal a céllal, hogy bennünket segítsenek. 'Szükségben a barátot..."

Egy vidéki firkász otromba szövegébôl botorság volna nemzetkarakterológiai következtetéseket levonni. De a hang kísértetiesen ismerôs. Ez a fába szorult féreg üvöltése. Ez a gyáva ember mozdulata, aki alulmaradva elsônek nyúl a bicskához. Másrészt ez a hang kísértetiesen hasonlít egyébként az ausztrál cégfônök "mentegetôzéséhez".

Különben, ha belemennénk a felkínált csapdába, megkérdezhetnôk: – Nü, akkor miért nem a Vaskapunál dúsítottak egyet "a kék Dunán Kalman utódai"?! Csak érdekességként, hadd tegyük azonnal hozzá, hogy az udémérés kárörvendôk és nemzetárulók máris új folkterméket dobtak kampányba, melyben sajátosan ötvözôdik a népdal és az operett. Ez a Kék ciánlány koszorúzza az eget címû sláger. Lehet róla újabb kommentárt írni.

Az ügyvédek tiltakozó akciója az ügyészségi, bírósági és törvényszéki tevékenységre is kihatott. Védôk hiányában valamennyi ügy tárgyalását egy késôbbi idôpontra halasztották.

Kedden a törvényszéken egy emberölési, valamint egy rablási és lopási bûncselekmény elkövetôinek elôzetes letartóztatási parancsát harminc nappal hosszabbították meg. Racolta Ioan, a Megyei Táblabíróság Melletti Ügyészség fôügyész-helyettese véleménye szerint, mivel nem voltak jelen a vádlottak ügyvédei, a hosszabbítás törvénytelen, és semmisnek nyilvánítható.

A városi ügyészség által kibocsátott elôzetes letartóztatási parancsok közül három járt le a tegnap. Küzülük a legnagyobb súlyú bûncselekményt az a háromtagú csoport követte el, akikrôl tegnapi lapszámunknak szóltunk. A 40.000 dolláros (közel 1 milliárd lej) összértékû gyógyszert ellopó és egyéb betöréseket elkövetô három férfit egy hónapos nyomozás után azonosították és vették ôrizetbe. Az ötnapos letartóztatási parancs a tegnap délután 5 órakor járt le, s mivel egyik ügyvéd sem jelent meg, szabadlábra helyezték ôket. Horatiu Dumbava, a Bíróság melletti ügyészség fôügyésze lapunknak nyilatkozva kijelentette, az ügyvédek az Ügyvédi Kamara vezetôségének büntetésétôl félve maradtak távol.

Premiert tart a Liviu Rebreanu Társulat

Pénteken este 18,30-kor a Nemzeti Színház kistermében országos bemutatót tart a Liviu Rebreanu Társulat. A Goncourt-díjas francia szerzô, Raymond Jean La Lectrice (kb. Felolvasó) címû regényének dramatizált változatát vitte színre Radu Afrim fiatal rendezô, aki a bölcsészkar elvégzése után a Babes-Bolyai Egyetem rendezôi szakán tavaly szerzett képesítést, mellesleg ír, szerkesztette a kolozsvári Enchinox oldalait, fotómûvész.

A francia regény színpadra alkalmazása is az ô munkáját dicséri, a mû dramatizálás után Job címmel kerül színpadra. A színmû nagyvonalakban egy a polgársághoz bejáratos fiatal lányról szól, aki könyvek felolvasásában leli örömét.

A Nemzeti Színházban Zeno Fodor vezérigazgató arról is tájékoztatta lapunkat, hogy a mûvelôdési minisztérium elhalasztotta a marosvásárhelyi színház ügyvezetô igazgatói állására meghirdetett versenyvizsgát, tekintettel arra, hogy a tisztségébôl felmentett Kárp György volt a határidô lejártáig az egyetlen jelentkezô, de a vonatkozó törvény értelmében az elsô versenyvizsgán legalább két pályázónak kell részt vennie. A következô versenyvizsga idôpontjáról a színház igazgatóságát a minisztérium még nem értesítette.

Kilencéves a Magányosok Klubja

Kedden délután a marosvásárhelyi unitárius templomban a Magányosok Klubja alapítói, régebbi és újabb tagjai a kilenc év alatt nagy családdá vált közösség teremtôiként tölthették együtt a születésnapot. A házigazda szerepét betöltô és egyben az ökumenikus istentiszteleten szolgáló Nagy László unitárius lelkésztôl eltekintve, a meghívottak sorában találtuk Csíky Dénes nyárádköszvényesi plébánost, Dan Viorel adventista prédikátort valamint a kövesdombi Szent Miklós-templom plébánosát, György Tibort is. Megtisztelte jelenlétével az ünneplôket polgármesterünk, Fodor Imre és az alispán, Burkhárdt Árpád. Mint ahogy képviseltette magát a Lórántffy Zsuzsanna Egyesület, a Szent Margit római katolikus nôszövetség, a Rheum-Care, a Hahota társulat és az unitárius nôszövetség, no meg a tavalyi hasonló ünnepség óta a klub életébe cselekvôen bekapcsolódó meghívottak: tanárok, elôadók, fizikusok, mûvészek, írók, költôk, fiatal családos szimpatizánsok meg a sajtó képviselôi.

Az istentiszteleten a lelkészek szinte egyöntetûen az együttlét összetartó erejét méltatták, az ember számára annyira fontos közösségi élet-lét szerepét, mely egymás szeretetében és kölcsönös tiszteletében gyökerezik. Hangsúlyozva, hogy betöltve az ige, az evangélium üzenetét, könnyebben hordozhatjuk egymás terhét is. Mert tartozzunk bár hagyományos értelemben vett családhoz, egy nemzet családjához, akár egy kultúrközösséghez, hitközösséghez, célunk nem elzárkózni egymástól, embertársainktól. Osszuk hát meg életünket, mint ahogy e klubtagok teszik és oldják ezáltal az egyedüllét magányát. Az ünnepségen elhangzott megannyi szép gondolatból hadd említsük meg az alispán szavait, melyekkel a mûsort, illetve a Kopacz házaspárt és áldozatos munkáját méltányolta, és köszöntötte is. Kopacz Imola pszichológus személyében a klub alapítóját- elnökét, Kopacz Miklós mérnökében a közösség megannyi gondjának problémájának megoldásában az évek során annyiszor szerepet-feladatot vállaló kül- klubtagot. Sommázva mondandóját, így fogalmazott Burkhárdt Árpád: De jó volna, ha a politikusokat, köztisztviselôket, akik – bár nem magányosak, de gondjaikban olykor magukra utaltak –, a klubtagok ezen éltetô és cselekedtetô együttlélegzésébe – mûködésébe beavathatnának ! Végezetül szólnunk kell a Bartis Ildikó színmûvész által szerzett József Attila- élményen túlmenôen a klubtagok tartalmas, mûfajgazdag, igénnyel összeállított irodalmi- énekes-zenés mûsoráról is. Mely ôszintesége és meghittsége által is hatott. Gratulálunk Nagy Józsefnek, aki a klub vegyes karának színmûvész-karnagya, Radványi Hajnalnak, Máté Károlynak, Antal Józsefnek, Gyulai Papp Enikônek, Kacsó Juditnak, Péterfi Rozáliának és Bartha Ferencnek a szép versmomdásért, Viola Margitnak, Nagy Zoltán Lórántnak és Márton Máriának a hatásos énekkettôsért, Német Ibolyának és Székely Árpádnak az énekszólóért, Mogyorósi Évának- gitár- és Kuti Irénnek-harmonika-énekes és hangszeres szólójáért...

Anyanyelvünk

Két melléknév áll elôttünk. Jelentés tekintetében közel állnak egymáshoz. A mindennapi beszédben többnyire eltérô jelentésárnyalatúak, így nem cserélhetôk fel egymással. Induljunk ki az elsô jelentés;bôl! Értelmezô szótárunk szerint a nehéz olyan tárgyra vonatkozik, amelynek viszonylag nagy a súlya, felemeléséhez vagy elmozdításához nagyobb erôfeszítés szükséges. Beszélhetünk tehát nehéz zsákról, nehéz vasdarabról, nehéz kôrôl. Arany János is utalt az utóbbira, a mikor a Toldiban rámutatott: "Repül a nehéz kô: ki tudja hol áll meg?"

Nehéznek tekintjük az olyan anyagot, amelynek más anyagokhoz viszonyítva nagy a fajsúlya. Egyik szóhasonlat szerint: Nehéz, mint az ólom. Átvitt értelemben, fôleg állandósult szókapcsolatban elôfordul, hogy valakinek "nehéz a feje", azaz csekély szellemi képességû, csak üggyel-bajjal tanul meg valamit. Nehéz lehet az olyan feladat, melynek elvégzése a szokásosnál nagyobb erôfeszítést, küzdelmet követel. Pl. nehéz munka, nehéz számítás, nehéz rejtvény stb.

A nehéznek rokon értelmû párja a súlyos. Jelentése az elôbbivel csaknem azonos. Értelmezô szótárunk szerint a súlyos jelentése: "igen nehéz". Jól érzékelhetô a kettô jelentéskülönbsége, hogyha például a csomagra vonatkoztatjuk. Ez lehet nehéz vagy súlyos. A súlyos nehezebbet jelent. A nehéz semlegesebben utal valaminek a súlyára, a súlyos peig fokozottabban jelzni valaminek a nehézségét.

A mindennapi nyelvszokásban elkülönül a két melléknév használati köre. Mindez néhány példával jól érzékelhetô. Ezáltal beszélhetünk nehéz foglalkozásról, nehéz álomról, nehéz járásról, nehéz illatról, nehéz szülésrôl, nehéz tereprôl stb. De súlyosnak tekinthetjük a balesetet, a bûntettet, a csapást, a fájdalmat, a fertôzést, a kárt, a gondot stb. Az említett szókapcsolatokban a nehéz és a súlyos nem cserélhetô fel egymással.

Ismeretes néhány olyan szókapcsolat, melyben a nehéz melléknevet kerülnünk kell. Ilyen például a nehezen hall szerkezet. Magyarosabban, hgyományosan inkább azt mondjuk helyette: nagyothall, rosszul hall, gyenge a hallása, esetleg hivatalosabban: hallássérült. A nehéz természete van kifejezés helyett helyett találóbb az akadékoskodó, veszekedôs, házsártéros, sértôdékeny természetû. Gyakran hallható, hogy valaki nehéz fába vágta a fejszéjét. Hogyha mindenképpen ragaszkodik ehhez a képes kifejezéshez, inkább mondja azt, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. Ez nemcsak magyarosabb, hanem logikusabb is.

Abosfalvától Vámosgálfalva felé haladunk a mûúton, a vasúti átjáró elôtt jobbra térünk. Másfél kilométeres kövezett útszakasz után jutunk a dombok aljába ékelôdött faluba. Az iskola melletti portánál állunk meg. Az útról látni a gazdasági udvaron nagy és kis traktort, felszereléseket. Az istállóból fiatalember trágyát rak szekérre. A házigazdát egyik fia hívja az elsô házba.

Soós Andrástól elnézést kérünk, hogy ebéd utáni pihenés közben megzavartuk. Legyintett, mondván: – A 66 év az 66 év! A délutáni és esti "mûszak" elôtt mindig pihenek egy keveset. Örülök, hogy jöttek, mert nálunk a fordulat utáni években csupán egyszer vagy kétszer járt újságíró, másrészt pedig szívesen beszélgetek önökkel, hadd lássák mások is, hogy mi is létezünk. Nézzék, Pócsfalvát munkaszeretô nép lakja. A 117 ház mindenikében a gáz és a villany régóta be van vezetve. A volt kollektív gazdaság vagyonának értékesítésébôl származó pénzbôl új kultúrotthont építettünk színpaddal, nézôtérrel, konyhával. 1992 óta hat ház tetôszerkezetére került parabola-antenna. És negyven családnak van közvetlenül hívható telefonja. Igyekszünk, amennyire erônkbôl futja. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a kollektív megalakítása elôtt, mindenki maga mûvelte földterületeit, ha nem is módosan, de jól éltünk. Édesapám malommester volt, ô mesélte, hogy a faluban malom mûködött, amelyet a Kis-küküllô vize hajtott 1949 júniusáig, amikor a hatalmas árvíz elvitte az épületet. Nem építhették újra, mert a Kisküküllô teljesen más árokba terelôdött. Azóta nincs malmunk.A falu népe jelenleg Vámosgálfalvára, Teremiújfaluba, Egrestôre, Nyárádtôre jár gabonát ôrölni.

A kollektív idején sok pócsfalvi ember kényszerült arra, hogy városon keressen munkahelyet, a nagyobb nyugdíj reményében. Én például gépészként dolgoztam apámnál a vámosgálfalvi malomban, majd elkerültem a marosvásárhelyi vegyipari kombinátba, onnan jöttem nyugdíjba 1990-ben. Azóta itthon dolgozom 18 hektáron, amelybôl 13 hektár sajátunk, 5 hektár bérelt terület. A 26 éves István fiam, a fôgépész, aki egyedül végzi a gépi munkálatokat. A kombájnon kívül minden szükséges géppel, felszereléssel rendelkezünk.

– András bácsi, miként sikerült felfejlôdnie – divatos szóval élve – a kistermelôi szintre, hiszen a család fenntartása mellett piacra is termel?

– A válasz egyszerû: munka, munka, munka. Mi még mindig olyan "átmeneti" emberek vagyunk. Miért mondom ezt? A 18 hektáros területet alig 3-4-en, a család tagjai mûveljük meg, ugyanennyien tartunk 21 juhot, évente átlagban 8 fejôs tehenet, 6 növendék borjút , 8 sertést. Jut piacra is az állati termékekbôl. Érthetetlen, hogy nekem mint kistermelônek földtulajdonjogot igazoló bizonyítványom még nincs. A faluban azt hiszem, egy vagy két birtoklevelet adtak ki. Emellett pedig az állam nem támogat minket, illetve igen, de akkora kamatokkal, hogy azokat már szinte képtelenség visszafizetni. Nagyon összehúztuk a nadrágszíjat, amíg sikerült beszereznünk a kis- és nagy traktort, de akkor sem fordultunk állami kölcsönhöz.

– Nem lett volna elônyösebb, könnyebb, társasban mûvelni a földet?

– Az elmúlt évek történései azt bizonyítják, hogy a pócsfalviak a magángazdálkodásban látnak jövôt. 1991- ben társast alakítottunk, ez a következô évben megszûnt. Mivel nem rendelkeztünk gépekkel, jött az Agromec, bérben mûvelte a határt 1996-ig, akkor visszavonultak. 1998-ban a dicsôi Gecsat üveggyár bérelt mezôgazdasági területeket Pócsfalván, a múlt évben visszamondták a szerzôdést. Jelenleg magunk dolgozunk földjeinken. Ennek a falunak kellene még vagy öt-hat olyan jó gazda, mint Muszka Mihály, Molnár Mihály, akik gépparkkal rendelkeznek és piacra is termelnek. Így biztosítva lenne a 250-260 hektár összterület megmûvelése.

Még elmondanám azt, hogy addig nem hagyom magam, amíg itt az udvaron be nem indítom az egyköves malmot. A kô és a motor megvan, a háromfázisos húzalokat már bevezették a gazdasági épületbe. Ha minden úgy jön össze, ahogy elterveztem, legkésôbb az ôsztôl itt gabonát fognak ôrölni az emberek.

A késô délutáni órákban alkalmunk volt elbeszélgetni Leventével is, András bácsi nagyobbik fiával. Ô is besegít a gazdálkodásba, amikor ideje van. A Zamur cukorgyárnál dolgozik, emellett a Budapesti Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem nyárádszeredai távoktatási központjának III. éves hallgatója. Már most az egyetem utáni évekre gondol, pontosabban arra, hogy két év múlva az édesapja gazdaságában felfejlessze az állattenyésztést. Saját házának közelében minizöldségfarmot szeretne létesíteni, de foglalkoztatja a faluturizmus kibontakoztatásának lehetôsége Küküllôpócsfalván.

A mûútról visszatekintve a 215 ember falujára, arra gondoltam, hogy a pócsfalviak több rendszerváltást túléltek, hol virágzó, hol fonnyadó állapotban. Most éppen az utóbbi politikai fordulat útvesztôibôl próbálnak kijutni és ebben nagymértékben segíti ôket élni akarásuk és leleményességük.

Nosztalgia-alkalom

Aki csak nosztalgiára egy kicsit is hajlamos, annak örömhírrel szolgálhatunk: a Bolyai utcában újra nyit a Café Tutun, a legendás kávézó! Az a "jó hely", ahová egykor szivesen ült be a színmûvészeti intézet tanára, ahol a tanár úr zakójára kávézott a diák, naponta ott találkozott testületileg a MAMÜ, a kávézó törpe asztalán írtak meg államvizsga-dolgozatokat, ahol könyveket és olvasmányélményeket szokás volt cserélni, és… az egykori program ma már felsorolhatatlan.

És nyilván bejártak a fülesek, jelentéseket írtak holmi bozontos és borostás hippikrôl, aztán a hatalom nyomására a kávézó bezárt. Cikkíró emlékszik, amikor halottak napján valaki égô gyertyát helyezett a megszünt Tutun lépcsôjére. Az elvtársak gyorsan kifújták.

A hetvenes-nyolcvanas évek vásárhelyi mûvész nemzedékének jó része disszidált, kivándorolt, megkeserítették életét, de vitték magukkal, ôrzik ma is Tutun emlékét.

Nos az az idô a múlté, de nosztalgiázni szabad. A Zebra zenemûbolt vezetôje úgy gondolta, hogy újra megnyitja a kávézót. Merthogy kijár nekik, szombaton délután az egykori törzstagok kávéznak, majd hétfôtôl bárkit szívesen vendégül lát a Tutun.

A meghívón olvasom: "ha régi cimboráidat kifelejtettük volna, légy szíves, szólj nekik."

Megtettük.

"… Because good things take time."

Avatóünnepség

Bár január elsejétôl kezdôdôen már az 1918. December 1. úti (volt Hosszú utcai) járóbeteg-rendelô második emeletén kialakított korszerû diabétesz központban fogadják a megyeköpont és a környezô falvak cukor- és táplálkozási betegségben szenvedô lakóit, az új székhely ünnepélyes felavatására tegnap került sor.

Megyénkben 8824 személy szenved ebben a betegségben, akik közül 1527-en állandó inzulinos kezelésre szorulnak, a felújított helyiségekbe átköltözött központban pedig 4570 beteget szolgálnak ki. A diabétesz évrôl évre több áldozatot szed, s mondhatni, hogy mára már népbetegséggé vált. Ennek a jele az is, hogy 1999. során megyei szinten 1440 új beteget fedeztek fel (118-an inzulinos kezelésre szorulnak), s ma is naponta 3-4 személyt vesznek nyilvántartásba. A szaporodó beteglétszám és a hely szûkössége miatt vált idôszerûvé, hogy a megyei kórházban levô járóbeteg-rendelôbôl egy tágasabb helyre költözzenek, ahol lehetôség van az egészségügyi nevelômunkára is, ami sokat segíthet abban, hogy a helyes életmód kialakításával a páciensek állapota ne rosszabbodjék – hangzott el dr. Suciu Gina belgyógyász- diabetológus fôorvos, a központ vezetôjének beszédében.

Az avatóünnepségen az OGYE rektora és az Általános Orvosi Kar dékánja mellett jelen voltak a megyei és városi egészségügyi intézmények vezetôi, vendégként pedig a kolozsvári Hâncu Nicolae professzor, a Romániai Diabétesz- és Táplálkozási Betegségek Társaságának elnöke vett részt.

A két rendelôbôl, egy nyilvántartóból és egy kellemesen berendezett, az egészségügyi nevelô munkát szolgáló terembôl álló központot a járóbeteg-rendelô laboratóriuma látja el, ahol még szükség van a korszerûsítésre. A központhoz forduló betegek (75 - 100 naponta) számára a poliklinika gyógyszertárában biztosítják az ingyenes gyógyszereket. Mivel a cukorbetegségnek nagyon sok szövôdménye van, a komplex betegellátás érdekében szükséges a különbözô szakrendelôk közötti együttmûködés, amit Suciu fôorvosnô jónak értékelt. Nyitó beszédében hangsúlyozta Hâncu professzornak, valamint a megyei és városi egészségügyi intézmények vezetôinek a támogatását a központ kialakításában, amelyhez az anyagi segítség jó része a Novo Nordisk, az Elly Lilly, a Servier, a Politano valamint az A & A cégektôl származik.

Az eseményt üdvözölte dr. Panturu Ileana fôorvosnô, a megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje, kiemelvén, hogy a központ munkatársainak fáradozása nyomán megteremtett környezetben hatékonyabb lehet az ellátás, az OGYE rektora pedig a különbözô szakágazatok közötti együttmûködés fontosságáról szól. Ezek a körülmények a normalitást jelentik – vélekedett az Általános Orvosi Kar dékánja, figyelmeztetvén a közösséget, hogy tegyenek meg mindent az új esetek fölfedezése érdekében, majd a Kolozsvárról érkezett Hâncu professzor értékelte a marosvásárhelyi munkaközösség tudását, – hangsúlyozta Hâncu Nicolae a marosvásárhelyi munkaközösséget támogató kolozsvári professzor – téves azt hinni, hogy a cukorbetegek száma csökkenni fog. Sajnos az ellenkezô tendenciára van kilátás, ami méginkább szükségessé teszi a figyelmes, szakértelemmel végzett beteggondozást.

– Mivel a betegek számára az a legfontosabb, hogy a szokásos sorok nélkül, minél cvilizáltabb körülmények között részesüljenek a szakellátásban, dr. Szabó Mónika diabetológus fôorvostól arra kértünk választ, hogy az átköltözéssel csökkent-e a zsúfoltság. Mint elmondta, arra törekednek, hogy a betegek pontos idôpontra történô elôjegyzésével javítsanak a helyzeten, a legfontosabb cél viszont az, hogy minden beteget maximális igényességgel lássanak el. Ezt jelen pillanatban négy orvos, két általános és egy egészségügyi neveléssel foglalkozó asszisztens, valamint egy nyilvántartást végzô személy látja el, a betegek kórházi szakellátására a 3-as számú belgyógyászati klinikán 10, a 2-es gyermekklinikán pedig öt ágy áll rendelkezésre – tájékoztatott Szabó doktornô.

Az ARDAF biztosítótársaság marosvásárhelyi fiókjának székhelyén, szerdán kisorsolták azokat a kötelezô gépjármûfelelôsség-biztosítási szelvényeket, amelyeknek a tulajdonosai egy évre szóló személyi balesetbiztosítást nyertek.

A sorsoláson jelen volt az ARDAF kolozsvári székhelyû erdélyi kirendeltségének az igazgatója, Ionel Dobrota, a húzás szabályosságát felügyelte egy négytagú bizottság az alábbi összetételben: Nan Gheorghe, a megyei ipari és kereskedelmi kamara elnöke, Ovidiu Ionut, a megyei közpénzügyi felügyelôség részérôl, Ioan Alb rendôrszázados a közlekedésrendészetrôl, Mihai Spineanu, a Distrigaz Nord osztályvezetôje. Ugyancsak jelen voltak a sajtó képviselôi.

Dobrota igazgató elmondta, hogy mindazok, kik az ARDAF-nál kötötték meg a kötelezô gépjármûfelelôsség- biztosításukat, és a biztosítási díjat legkésôbb január 31-éig egész évre kifizették, országos sorsoláson vesznek részt, melynek fôdíja egy Cielo személygépkocsi, további díjai pedig különbözô autóskellékek, öt Casco-biztosítás, valamint 410 személyi balesetbiztosítás. Ez utóbbiakból minden megye biztosítottjai egyenként 10-10-et nyernek, s Maros megye szerencséseinek kijelölésére került most a sor. A további díjak sorsolását Kolozsváron ejtik meg február 18-án, a nyertesek listáját a központi sajtó közli majd.

Ami a tegnapi sorshúzást illeti, azon 968 szelvény vett részt, s az alábbi sorszámmal rendelkezô szelvények nyertek: 1262505, 1260763, 1260901, 1267064, 1259667, 1261927, 1260024, 1259830, 1267444, 1261951. Megjegyzendô, hogy a fôdíjért egyenlô eséllyel pályáznak a most kihúzott, vagy a most díj nélkül maradt szelvények egyaránt.

Mérleg a polgári védelemnél

A megyei polgári védelem múlt évi tevékenységét értékelték azon az ülésen, amelynek a tegnap délelôtt a prefektúra nagyterme adott otthont. Jelen volt Dorin Florea prefektus, Rosca Maftei dandártábornok, az országos polgári védelmi parancsnokság parancsnok-helyettese, a vízügyi igazgatóság szakemberei, különbözô települések polgármesterei.

– Az 1975 és 1999 közötti idôszak egyik legnehezebb éve volt a tavalyi, hiszen az árvizek és egyéb természeti csapások során rekordkárok keletkeztek – mutatott rá beszámolójában Jinga Sandu alezredes, a megyei polgári védelmi felügyelôség parancsnoka. Elmondta, akárcsak az elmúlt évben, a felügyelôség az idén is nagy hangsúlyt fektet a lakosság polgári védelmi felkészítôjére. A gyakorlatokat olyan helyeken tartják, ahol minél nagyobb számú nézôközönség követheti az eseményeket. Az elemzett idôszakban Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Szovátán, Ludason valamint 45 községben tartottak légvédelmi gyakorlatot, a parancsnok véleménye szerint, mindannyi sikeresnek minôsíthetô. A vásárhelyi gyakorlaton elsô alkalommal vették igénybe a helikoptert, a sérült személyek kórházba szállítására és a "bûnözôk" elfogására. Ezenfelül polgári védelmi gyakorlatokat tartottak hét vegyi egységnél. 2000-ben a fennmaradó másik hét egységnél hajtanak végre hasonló gyakorlatot, valamint Dicsôszentmártonban, Segesváron, Radnóton és 45 községben (a megye északi részén) légiriadóznak. Az elsô gyakorlat színhelye Dicsôszentmárton lesz, május 11-én este.

A parancsnok a polgári védelmi felügyelôség szervezési terveirôl is szólt. Rámutatott: területi polgári védelmi intervenciós osztagok létesítését tervezik, elsô lépésként néhány megyét látnának el. Nagy a valószínûsége, hogy egy ilyen jellegû osztag Maros megyében is alakul.

A polgári védelem alapvetô feladata az értesítés és riadóztatás, tájékoztatta a jelenlevôket az alezredes. Elmondta, a megye néhány gazdasági egységének támogatásával 1997-ben vásárolták azt a korszerû, rádióadó-vevôt, melyen a felsôbb parancsnoksággal tartják a kapcsolatot. Ugyanakkor állandó rádiótelefonos rendszer mûködik a polgári védelmi felügyelôség, a polgármesteri hivatalok, valamint néhány közintézmény és gazdasági egység között. A lefedettség megközelítôleg 80 százalék. Továbbra sincs ilyen kapcsolat a Felsô- Maros mente, valamint a megye északnyugati területe (Mezôbándtól Nagysármásig) között. A helyzet orvoslására két erôsítô berendezés szükséges, melyeket Bánd, illetve Ratosnya területén állítanának fel. A Megyei Katasztrófa-elhárító Bizottságot 13 hordozható állomással szándékoznak felszerelni.

A polgári védelem 106-os számú törvénye elôírja, hogy építéskor illetve felújításkor szükséges az épületeket légvédelmi óvóhellyel ellátni. Ennek ellenére a megye lakosságának alig 65 százaléka számára létezik óvóhely. Az összegzés szerint 76, 1976 és 1983 között létesített polgári védelmi óvóhely van a megyében. Elhangzott, eddig 11.003, az építkezési engedélyek kibocsátására vonatkozó tervet láttamoztak. A láttamozás ellenértékét, 269,7 millió lejt a felügyelôség a megyei tanács számlájára utalta át.

A megyei rendôrfelügyelôség és a polgári védelmi felügyelôség a tavaly 36 felderítési bevetést hajtott végre, melyek során 37 lövedéket és lôszert hatástalanítottak. A legtöbb fel nem robbant háborús lövedéket Radnót, Gödemesterháza, Marosbogát, Görgényoroszfalu, Szováta, Alsóköhér és Marosoroszfalu településeken találták, de információik vannak arról, hogy a Palotailva–Gödemesterháza, Görgényoroszfalu–Görgényszentimre, Marosorbó–Marosbogát térségében is lennének hasonló lövedékek. Jinga Sandu felhívta a lakosság figyelmét, abban az esetben, ha háborús lövedéket találnak, azonnal értesítsék a felügyelôséget, és semmiképpen se próbálkozzanak azok hatástalanításával.

A parancsnok beszámolója szerint az utóbbi két évben szegényes költségvetésbôl kellett a felügyelôségnek tevékenységét kifejtenie. A 321 millió lejes költségvetés mindössze a folyó kiadások fedezésére volt elég. 19 millió lejt fordítottak két, tízszemélyes gumicsónak vásárlására. A ’80-as években a megyei polgári védelmi felügyelôség egyike volt a legjobban felszerelt központoknak. A volt TCM alagsorában felkészítôközpont mûködött. Az épületet a Román Hírszerzô Szolgálat megvásárolta, így napok alatt ki kellett költözniük a helyiségbôl. A felszerelés egy részét a megyei tanács raktárában tárolják, másik felét különbözô gazdasági egységeknél. "Nem fizetünk bérleti díjat, de állandó jelleggel fel szólítanak, hogy költöztessük más helyiségbe felszereléseinket" – panaszolta az alezredes.

A marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és néhány gazdasági egység támogatásával idén a megyei polgári védelmi felügyelôség a tevékenységükbe bekapcsolódó húszezer személy számára egyenruhát készít. A parancsnok két évvel korábban, az 1998-as év értékelôjén vetette fel az ötletet, s úgy tûnik, ez évben valóra válthatják.

A következôkben a tavalyi árvizek okozta károkat taglalta Jinga Sandu. Elmondta, az áprilisi árvíz 31 községet és falut, valamint Szászrégent és Radnótot érintette. A természeti csapás során egy ház lakhatatlanná vált, 285 ház megrongálódott, 21 házból 50 személyt költöztettek ki. A károsodott melléképületek száma 1124. 11.244 hektár földterületet öntött el a víz. 25 hidat, 71 hidacskát és egy pallót sodort el az ár. 1119 kút vize fertôzôdött, két helység (Szászcsávás és Marosdátos) záródott el a külvilágtól. Az esôzések földcsuszamlást okoztak Segesváron, Dicsôszentmártonban és Nyárádselyében. Ez utóbbi esetében a jelenség folytatódik.

Hasonló természeti csapás esetén a polgári védelmi felügyelôség rendelkezik a megfelelô felszereléssel a következmények elhárítására – mutatott rá a parancsnok. A tíz német gyártmányú sátor háromszáz személy elszállásolására elégséges, több száz gumicsizmát kaptak segélyként, van matracuk, ágyuk, pokrócuk, ágynemûjük is a lerakatokban. A kutakban és pincékben felgyülemlô víz kiszivattyúzására hat motoros tûzoltó szivattyújuk van. Gazdasági egységek lánctalpas jármûveket, üvegszálas csónakokat, védô- és vízhatlan ruhákat ajánlottak megvételre.

Toganel Ioan, a megyei tanács elnöke felszólalásában a polgármesteri hivatalok informatizálásának fontosságát húzta alá. Elmondta, jelenleg hetven hivatalban van számítógép, közülük harmincan a megyei hálózatba kapcsolódtak. Ez lehetôvé teszi számukra a gyors információszerzést és -cserét. A tervek szerint ez évben valamennyi községet automata telefonközponttal szerelik fel, ami ugyancsak a hatékonyabb információáramlást eredményezi. A felszólaló biztosította a polgári védelmi felügyelôséget a megyei tanács támogatásáról.

Sikeresnek és különlegesnek bizonyult a pénteki szimfonikus hangverseny, melyen a vásárhelyi filharmónia állandó karmestere, Shinya Ozaki dirigált. Az elkövetkezendô hónapokban gyakrabban tapsolhatunk az általa dirigált zenekarnak. A koncerten japán filmesek is jelen voltak. Errôl beszélgettünk vasile Cazan igazgatóval.

– Arról tudnak már a tisztelt olvasók, hogy tavaly, decemberben a japán kormány 500.000 dollár értékben ajándékozott filharmóniánknak különbözô hangszereket. A dolog, náluk is visszhangra talált. Valóban nem mindennapi gesztus ez az ajándékozás! Természetes hát, hogy az "adományozó", idô teltén kíváncsi arra, mi lett a hangszerek sorsa? Minôségileg megfeleltek-e? Elégedettek-e velük? Azt a célt szolgálják-e, mint amellyel ôk nekünk adományozták...

– Annál is inkább, mert az ajándékozás üzlet is! Bármennyire prózai is a dolog. Befektetés a Yamaha-cég számára...

– Persze! Különben, azt is el kell hogy mondjuk, hogy a japánoknak köszönhetôen, most már teljes a filharmónia hangszerkészlete. Sôt, tavaly, amikor átvettük a hangszereket, négy vadászkürt esetében minimális hiba – mindössze oxidálási probléma – adódott, amin mi itthon is javíthattunk volna. De Ozaki Mester errôl hallani sem akart. Vissza a zeneszerszámokat Japánba! Mert, mint mondotta, Japánban nincs olyan, hogy csak kicsi hiba, vagy nagy hiba! Ott A HIBA a gond! Tehát, négy tökéletes hangszerrel tértek vissza a cég küldöttei. Csaknem egy hétig tartózkodtak itt. Bekukkintottak ide is, oda is...

– A japán csapat valóban filmezett is egész héten az intézményben. Részt vettek a zenekar, a kórus próbáin, lefilmezték a hangszereket...

– A filharmónia mint intézmény érdekelte ôket?! És a tagjai csak mint muzsikusok?

– A legszebb dolog e hét alatt az egymás között kialakult tartalmas emberi kapcsolat volt! Tudniillik, kíváncsiak voltak arra, hogyan élnek, hogyan telnek a hétköznapjaik magánemberként! A Mester javaslatára egyik harsonásunkhoz, Molnár Gézáékhoz is ellátogattak, már csak azért is, mert a karmester egykor harsonás volt. A szívére hallgatott volna?! Tény, hogy jól választott. Molnár Géza kiváló zenepedagógus is! Tanít a mûvészeti líceumban, a fiatal harsonaegyüttesünk tagjai is az ô tanítványai...

– Mi lesz a sorsa a Marosvásárhelyi Állami Filharmóniáról készült filmnek? Milyen céllal forgatták?

-A japán kormány ezzel a filmmel nagyon nagy szolgálatot tett és tesz nekünk! Mint megtudtuk, a világon valamennyi japán követségen bemutatják majd...

– Reméljük hát, hogy ennek a filmnek köszönhetôen, a jövôben még több országban ismerik majd meg filharmóniánkat, és ha tavaly csak kamarazenekarunknak sikerült Japánban fellépnie, nemsokára a teljes zenekarnak is sikerül. Hogy mindabban, ami Marosvásárhelyen történt, a Yamaha-cég is érdekelt, az vitathatatlan! Ám a mi mûvészei és erkölcsi nyereségünk felbecsülhetetlen!

A dr. Aszalós János Emlékalapítvány kuratóriuma harmadik alkalommal hirdet pályázatot. A pályázat célja: az erdélyi magyarság egészségügyi, szociális és kulturális kezdeményezéseinek erkölcsi és anyagi támogatása. A már megvalósított vagy folyamatban levô magánkezdeményezést díjazza. Erre kötelez az alapítvány névadója, dr. Aszalós János erkölcsi hagyatéka. Torda vármegye Jára községében született 1901- ben. 1926-ban orvosi képesítést szerzett. Már pályája kezdetén a "szegények istápolójaként" ismerték. Pénzt vagy természetbeni juttatást nem fogadott el, a rászorulók gyógyszerét is gyakran ô vette meg. Életét teljesen a szegények gyógyításának, valamint a betegségek, járványok megelôzésének szentelte. Több szociális és egészségügyi intézményt keltett életre vagy támogatott. Kárpátalján beindította a Zöldkeresztes Ápolónôi Mozgalmat, szervezô tevékenysége nyomán talpra állt és szolgált a Stefánia Szociális Egylet, járványmegelôzô központokat létesített, saját autójára szerelt röntgengéppel egy mozgó szûrôállomást hozott létre. Korai halálát – 1939 – a menekülô lengyel csapatok szûrése közben kapott járványos betegség okozta.

A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó kezdeményezô-megvalósító tevékenységét (esetleg dokumentáltan) egészségügyi–szociális–kulturális téren. Pályázatot munkacsoport is küldhet, egy személy megnevezésével, aki kezdeményezôje, éltetôje a tevékenységnek. Pályázati határidô: 2000. április 25.

Pályázatokat az alapítvány kuratóriumának erdélyi képviselôjéhez küdhetnek. Postacím: Szász Zoltán, 4300 Tg. Mures (Marosvásárhely), Str. Voinicenilor nr. 47. (Szabadi út 47 sz.) – Oficiul Parohial Reformat Tg. Mures IV: Tel./fax: 065/161-326.

A díjátadás idôpontja: 2000. május 14. helyszín: Marosvásárhely IV. Szabadi úti Református Egyházközség, dr. Juhász András Gyülekezeti Központja. Vendégeink lesznek az alapítvány eddigi díjazottjai: dr. Nagy Irén, Lukácsi M. Szilamér, Bethlen Anikó, dr. Kónya Ágnes, Szabó Attila – 1998-ban, Böjthe Csaba, Farkas Miklós, dr. Bartha Eszter, Orbán Zsuzsa és dr. Finna Judit – 1999-ben.

Amikor elindulunk, sûrû, nehéz köd ül a tájon, s a szabédi bekötôutat elhagyva a Mezôség peremét jelentô dombról, a Kapuról hiába tekingetünk jobbra-balra, a körülöttünk gomolygó kilátástalanság nyírkos dunnájában gubbaszt a táj, s a nyúlós, nyálkás idôben ez az egyetlen "perspektíva". Az út errefele önmaga karikatúrájává romlott, s csupán kátyúból kátyúba zökkenve érezzük az "elôrehaladást". Mondják, hogy e meztelen télvégi világban a legkevésbbé szép a Mezôség. Aztán csoda történik. Egy fordulónál eltûnik a köd, s szinte hihetetlennek tûnô azúrkék ég vizében hullámzanak tovább a dombok. A csupasz formák, a színtelen színek, a fehér és fekete játékának különleges varázst ad a harsogóan kék háttér. Az északi oldalon még hó fehérlik a barázdákban, a déli részen már elvitte a tél nyomát a napsugarak ágán földre hulló meleg.

Pagocsán, Sályiban még alszik a tóvilág, s jégpáncéljával a környezô tájba olvad a befagyott víztükör. De ott, ahol az út meglovagolja a tavat, az átereszték közelében már elkezdôdött az olvadás. Vizében, a tó tükrén ébred a tavasz, s amikor megállunk, az aszfaltról lelépve körülcuppogja lábbeliket a sár. Mintha a gyôzedelmesen harsogó kékségnek feleselne vissza.

Divatház a felhôk között

New York nem hasonlít semmihez. Legfennebb más városok próbálnak hozzá hasonulni, kevés sikerrel. Vannak, akik imádják, és vannak, akik gyûlölik. Milliók álmainak netovábbja, rengetegen menekülnek tôle. Amerikai utam során találkoztam ilyen meg amolyan viszonyulással, közömbösnek senki se mutatkozott a megapolis iránt. Magam is beálltam a rajongói táborába, felkeresném télen, nyáron. S alig várom, hogy hét végén a TV3 mûsorra tûzze a Central Park West–sorozat újabb epizódját. Nem a szép színésznôkért, bár az ô vonzerejük se mindennapos, New York az, ami leszögez a televízió elé. Pedig a film közelrôl se azonos a valósággal. Viszont mindegyre felújítja a helyszínen szerzett élményeket. Az elbûvölô Central Parkban is csatangoltam, a dollármilliomosok égbe nyúló luxuslakásainak toronycsipkéit is fényképeztem a végtelen park nyugati peremén. És még számos utánozhatatlan látványosságot. Persze annyit, amennyi az ottani öt napomba, éjszakámba belefért. Ez pedig a város nevezetességeihez képest igen kevés. Úgy mondanám, hogy ebbe is, abba is inkáb csak belekóstoltam. Különös íze volt, de kedvemre való. Írni még kevesebbrôl fogok, akárcsak Washington esetében, inkább csak olyasmirôl, amit nem részleteznek az útikönyvek, illetve ritkábban tapasztalhat a magára hagyott turista. A látványra éhes jövevény, aki többnyire csak a dolgok napfényes oldalát látja, keresi s a nyomorral, bûnözéssel, napi gürccel csak elvétve találja szembe magát. Ilyen tekintetben én se lógtam ki a sorból, de voltak olyan nagyvonalúan önfeláldozó "idegenvezetôim", akik tíz-tizenkét órai munka mellett is tartalékoltak energiát kalauzolásomra. És felkeresve munkahelyüket, olyasmiket tudtak mutatni, amivel csak különös szerencsével szembesülhet a közönséges halandó. Bejutottam például

a divatszakma egyik fellegvárába.

Képletesen és valóságosan is az. A modern felhôkarcoló a világváros központjának a legbelsejében tör a nap s a csillagok felé. Akárcsak több száz társa, Manhattanben a Fashion Building is csupa acél, üveg, alumínium és szemkápráztató csillogás. Az egész épület a maga negyven-ötven emeletével a divatszakmának ad otthont. Vendéglátóm, Tamás Anna a 34. emeleten dolgozik, a világ egyik legnagyobb divatáru cége, a Ralph Lauren vezetô divattervezôje. Mûterme ablakából rálátni a betonkolosszusok és kecses toronyépületek szövevényes dzsungelére. A divatház mindnégy oldalán más kilátás fogad. Akárcsak a szédületes Empire State Building teraszán egy nappal korábban, amikor a ritka páramentes idôszakok egyikén gyönyörködhettem a minden irányba ötven kilométernyire a kiterjedô, lélegzetelállító panorámában. Ezzel is úgy voltam, mint a hegyekkel: mélységiszony kínoz, mégis ellenállhatatlanul vonz a magasság. A felhôkarcolókban is szívesebben kerestem a felsôbb emeleteket. Jártam is Annával egy másik hatalmas toronyház tetején, kondiciótermet rendeztek be ott a vállalkozók, szokatlan jelenség súlyokat emelgetni, ergometrikus kerékpárt hajtani, futni a mozgószalagon kétszáz méter magasságban. Mintha az égnek indulna neki a sok megszállott mozgáskedvelô és testépítô. Rengeteg az ilyen konditerem New Yorkban, ez a légi hajlék azonban arrafelé sem mindennapos.

De ne kalandozzunk túl messzire a Fashion-háztól, van itt is látnivaló bôven. Persze elôbb a föld egykor legmagasabb épülete, az Empire State Building immár párába veszô 102 emeletét és adótornyát is igyekszem megörökíteni. A divatkollekciók megvárnak, a bemutatók szentélyébe pedig épp nem lehet bemenni, mert üzletfelek szemlélik az új kreációkat, nem lehet ôket zavarni. Késôbb ide is bepillanthatunk, a novemberi szürkeségben üde színek a 2000-es nyári ruhák. Szépek és hordhatók, klasszikus vonalúak. Ez a cég nem extravagáns termékekkel jutott a csúcsra.

Kötöttáru-kollekcióit, amelyeket Tamás Anna tervezett, a Macy’s kolosszusában látom viszont. Ez a bevásárlóközpont

reklámozza magát a Madison Square Garden szomszédságában. Egyik sportcsarnoknyi emeleti termében a pulóverek, szvetterek, kötött holmik többsége a marosvásárhelyrôl New Yorkba települt mûvésznô tervei alapján készült. Ritkaszép teljesítmény. Óriási erôfeszítéssel, de a tehetség, a céltudatosság, az akarat és kitartás ott is meghozta gyümölcsét. Tamás Anna az egyik legelismertebb textilmûvész volt itthon, sikeres színházi díszlettervezô. Az USA-ban mindent elölrôl kellett kezdenie, de nem hagyta magát, s mind fennebb lépett a divattervezô hierarchiában. Több mint öt évig volt Adrienne Vitadini vezetô munkatársa, a magyar származású divatkreátor akkoriban olyan híres volt, mint ma Calvin Klein. Aztán nagyobb céghez hívták s ily módon bejárta az egész világot. Saját kollekcióval is kísérletezett, babaruháival számos díjat szerzett, aztán errôl lemondott, mert úgy érzi, az üzletkötés nem az ô kenyere. Eljött a nagyhírû Laurenhez, és ennél bizonyít folyamatosan. Immár komputeren álmodja puhán meleg anyagba elegáns, kötött modelljeit. Egyikben jobban, másikban kevésbé nyilvánvalón, de valamiképpen mindenikben benne van Erdély is, mindaz, amit bensejében útravalóként elvitt oda magával. Mert ha a mûvésznô nem is mondja, és látszólag tôsgyökeres New York-ivá vált, a szülôföldbe gyökerezett

ott is próbálja kivirítani. Percig se szeretnék patetikus lenni az elmesélendô rövid sztoriért kanyarítottam ilyen irányba a jegyzetet. Sajnos én nem lehettem tanúja, de hallomásból is rokonszenvesnek és jellemzônek találtam Tamás Anna kezdeményezését. Olyan happeninget rendezett a nyáron, amivel a rendhagyó dolgokban harcedzett sok ottani ismerôsét is sikerült meglepnie. A Central Parkban július 28-án Anna-bált szervezett. Nem messze a Central Park Westtôl, a pénzmágnások otthonaitól egy olyan fenyvesrészt fedezett fel, amely igaziból a mi tájaink sajátja. Oda várta esti piknikre a barátait, meghívottjait. Az engedélyt is kijárta, hogy zavartalanul hangoskodhassanak, szórakozhassanak a jelenlevôk. Az Életfa magyar népizenekar húzta a talpalávalót. Emlékezetes est volt mindenki számára.

Ez is New York, a barátságos, tarkabarka forgatag, amely annyi arcát képes felmutatni, ahányan éppen nézik, illetve még többet, mert az üvegpaloták mindent megsokszorozva visszatükröznek. Ne lepôdjék meg tehát, kedves olvasó, ha szombat délután az említett sorozatfilmben valamilyen honi sajátosságot is vél felfedezni. Nem a véletlen mûve. Nemzet- és honfitársaink e világvárosban is tevékenyen alkotó módon hol itt, hol ott valamiben jelen vannak.

EU-bôvítés