|
LII. évfolyam 34. (14390) |
2000. február 12., szombat |
Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Románia alkotmányának 135. szakasza 1. cikkelye elõírja: Az állam oltalmazza a tulajdont. (Nemhiába nyüzsögnek a liberálisok, hogy az "oltalmazza", "garantálják"-ra módosuljon.) A csúcsokon jogállamiságról szónokolnak, alulról, a bõrünkön megvalósulva másképp fest.
X örökölt 58 ár belterjes – mezõgazdasági – területet Marosvásárhelyen. Idõs kora dacára kora tavasztól egészen, míg az elsõ hó lehull, naphosszat megy a város másik felébõl, matatni a kertjében. Kettecskén vannak a házastárssal, aki elbetegesedett, mozogni is alig tud. Együttvéve van nem egészen másfél millió nyugdíjuk. Pontos, rendszeretõ emberek lévén, X elmegy az adóhivatalba, hisz idéntõl a föld után is fizetni kell. Õ már fizetett is két évben a 90-es évek derekán, aztán a harmadikban a hivatalnok mosolyogva közölte, hogy "túlfizetése" van, az elõzõ évekrõl nem tartozik semmivel. Õk majd értesítik. 99-ben fizet lakásadót. Földadó nincs? Nincs. Az idén is érdeklõdik. A lakásadó négyszázegynéhány ezer lej, a föld után járó, mivel tavaly nem fizetett, a két évre közel 12 millió lej! Beleszédül. Hát õ a tavaly akart fizetni, azt mondták, nem kell. Igen, de akkor más hivatal tartotta nyilván a dolgokat. (Milyen más hivatal? Tudomásunk szerint ugyanaz a személyzet, ugyanaz az adattár, mert annyi változott, hogy most a pénzügyminisztérium helyett helyhatósághoz tartoznak.)
Miért nem próbálkozott adókedvezményt szerezni? Hát hogyan, ha negyvenezer lejjel túllépik a jövedelmi plafont, s arról sem tudott, hogy lehet telekre is kérni. Utolsó, határidõs nap, sorbaáll. A tisztviselõ nem akarja elvenni a kérést, túl sok a nyugdíjuk. Aztán elveszi, hogy ne tartsák fel a várakozókat. Azóta X nem tud aludni, nem esik jól az étel. Állandóan számol. Lakásfenntartás 950 ezer lej, lakásadó egy hónapra 35 ezer. Marad 495 ezer. Mibõl jön össze a 12 millió? Mi lesz velük?
És ezt nem csak õ kérdezheti. MI LESZ VELÜNK, sokakkal?
Mi ez, ha nem a magántulajdon büntetése?
Törvényt, határozatot alapos helyzetismerettel, okosan, megfontoltan kell alkotni, elõre látva a lehetséges következményeit, amelyek a gyakorlatba ültetése során elõállhatnak, hisz a sebésztõl is elvárjuk, hogy mûtét elõtt számoljon a rizikófaktorokkal. Az állampolgárok nem húzhatók kaptafára, különösen egy jogállamban nem. Egyetlen rájuk alkalmazott szabályozás sem lehet merev, kell, hogy biztosítson a fõ bejáratok mellett még egy olyan kaput, amelyen át a szabványba nem sorolható egyének is be tudjanak illeszkedni az elõírásokba. Románia alkotmányának 53. szakasza, 2. bekezdése szerint a törvényes adóztatási rendszernek biztosítania kell a pénzügyi terhek igazságos elosztását. Miért támogatja a kormány a mezõgazdaságot, ha a csak mezõgazdasági célokra és csak önellátásra mûvelt területre a termelt cikkek értékét sokszorosan meghaladõ adót vetnek ki?
Ha a vázolt eset, és az ehhez hasonlók, a helyi tanécs döntésének az eredménye, akkor nem lehet másra gondolni, minthogy a tanács építkezési vállalkozók érdekében kényszeríti ekkora összeg kifizetésére a belterjes, tehát beépíthetõ, eladható telekkel rendelkezõ kisjövedelmû polgárokat, hogy ezek az adókötelezettség szorongatottságában kénytelenek legyenek bármilyen áron – azaz jóval áron alúl – megválni az ingatlanuktól. Kimondottan az lenne a – választott! – hatalom célja, hogy a lakosság többségét minél inkább elszegényítse és a csekély gazdag réteget elõnyökhöz juttassa? A cápák felfalják a kis halakat? Ha valaki féllábú, vágjuk le a másik lábát is, hadd ne kelljen neki még mankó se?
Most már csak azt várom, hogy valamilyen érdekbõl mikor születik olyan törvény vagy olyan döntés, amellyel a mai haszonhúzók kerülnek kutyaszorítóba.
Addig is nem árt elgondolkozni rajta, hogy a hatalom jön, a hatalom megy. A tömeg, az adófizetõ és szavazó többség, marad.
Románia a tavaly 8,5 milliárd dollár értékben exportált, ami a legmagasabb szintnek számított az utóbbi évtizedben – mutatnak rá az ipari és kereskedelmi minisztérium adatai. A kereskedelmi mérleg deficitje mintegy 50 százalékkal volt kisebb 1998-hoz képest.
A román termékek a tavaly megerõsítették jelenlétüket a külsõ piacokon; új piacokat hódítottak meg, annak dacára, hogy regionális és világviszonylatban a román exportõrök a jugoszláviai háború miatt közvetlenül és az ázsiai, valamint az orosz pénzügyi válságok hatása miatt közvetve hátrányos helyzetbe kerültek – jegyzi meg a minisztérium közleménye.
A tavaly konszolidálódtak a kereskedelmi és kooperációs kapcsolatok az Európai Unióval; a román exportok 65,5 százaléka az Unióba irányult, ami 11,5 százalékkal jelentett többet 1995- höz képest, amikor hatályba lépett a Románia és az EU közti társulási egyezmény. Románia kereskedelmi kapcsolataiban egyre jelentõsebb partner a közép-európai gazdasági csoport, a CEFTA.
Az ipari és kereskedelmi minisztérium szerint a román exportok felfele ívelõ vonala megteremti a premisszát arra, hogy 2000-ben az exportvolumen elérje a kilencmilliárd dollárt. E cél eléréséért meg kell gyorsítani a privatizációt, a román gazdaság átszervezését. Az ipari és kereskedelmi minisztérium ez évben a kereskedelmi mérleg talpraállítását tûzte ki célul, a kereskedelmi partnerekkel való kapcsolatban fontos jogi keret modernizálásával, továbbá a szabadcsere- egyezmények fokozását (jelenleg errõl Izraellel és a balti országokkal tárgyal).
Németország számára fontos, hogy Románia EU-tag legyen elõrelátható idõn belül – nyilatkozta Christoph Zopel, az európai ügyekkel megbízott német miniszter, a Mugur Isãrescu miniszterelnökkel tartott találkozó végén.
Fontos esemény az, hogy a jövõ hét elején megkezdõdnek az uniós csatlakozási tárgyalások Romániával és más, Helsinkiben nominalizált országokkal – hangsúlyozta a német miniszter.
Romániai, bulgáriai és szlovákiai látogatásai bizonyítéka annak, hogy Németország támogatni óhajtja a három ország erõfeszítéseit az EU-csatlakozási folyamatban.
Tekintettel arra, hogy Románia az utóbbi négy évben nehéz gazdasági helyzettel küzd, Franciaország, Németország és Anglia szolidaritására van szüksége – jegyezte meg a német miniszter, úgy vélve, hogy a gazdasági növekedés és a béremelés szükséges gazdasági feltétel Románia EU- betagolódására. Nyilatkozatainak alátámasztásáért Zopel rámutatott, hogy a Románia és a nyugati országok közti nagy különbségnek negatív hatása lehet. "Ezért is támogatom a román gazdasági erõ megszilárdulását, s ez irányban jó elõjel a román–német kooperáció" – összegezte az európai ügyek német minisztere.
A megbeszéléseken terítékre került a romániai üzleti és beruházási légkör feljavítása, az európai kezdeményezés a délkelet-európai térségben, s fõleg Németország és az EU részvétele a Duna felszabadításában – mutatott rá a kormány közleménye.
Mugur Isãrescu miniszterelnök rámutatott, hogy Románia új helyzetben találja magát az uniós tárgyalások megkezdésével, kidomborítva, hogy a kormány teljes mértékben részt vesz e folyamat elõkészítésében, hiszen a csatlakozás nemzeti opció.
Mugur Isãrescu miniszterelnökhöz intézett interpellációt Kerekes Károly RMDSZ- képviselõ. Ebben elmondja, hogy a 364-es számú, 1999. május 10-én hozott kormányhatározat értelmében az állami vállalatok, illetve az olyan kereskedelmi társaságok adminisztrátorai, ahol az állam, vagy a helyi közigazgatás valamely hatósága többségi részvényes, akár több száz milliós havi jövedelemhez is hozzájuthat.
Azonban ezen gazdasági egységek eredményei, szolgáltatásai nem igazolják e hatalmas jövedelmeket. Ez a helyzet óriási elégedetlenséget váltott ki a többségükben kispénzes, nemegyszer a létminimum határán tengõdõ állampolgárok körében. Sok esetben a különbség szembeszökõ más, az ország felelõs gazdasági, társadalmi tényezõinek esetével szmeben is.
Ezért Kerekes Károly magyarázatot kér a miniszterelnöktõl a nemegyszer minden realítást nélkülözõ, inkább a politikai klientúrát szolgáló bérpolitika helyzetérõl.
A parasztpárti és a liberális vezetõk megállapodásra jutottak a KDNPP és az NLP részvétele tekintetében a helyhatósági, a parlamenti és az elnökválasztásokon.
Ioan Mureºan parasztpárti és Valeriu Stoica liberális alelnökök nyilatkozatai szerint a liberálisok külön listán indulnak a helyhatósági választásokon, s az NLP az õszön újra belép az RDK-ba, hogy a KDNPP-vel együtt részt vehessen a parlamenti és az elnökségi választásokon. Az NLP és a KDNPP az államfõi tisztségre azonos jelöltet támogat Emil Constantinescu jelenlegi államelnök személyében.
A két párt reprezentánsai protokoll megkötésében állapodtak meg azon alakulatok között, amelyek az RDK közös listáján vesznek részt a helyhatósági választásokon és egy másik jegyzõkönyvben azon pártok között, amelyek közös listán indulnak a parlamenti választásokon és azonos jelöltet támogatnak az elnökválasztásokon – jegyezte meg Ion Diaconescu parasztpárti vezetõ.
A két párt vezetõsége által elfogadott nyilatkozat elõirányozza, hogy az említett protokollok alapján közös programot és stratégiát dolgozzanak ki a parlamenti és az elnöksválasztásokra.
Román külügyi államtitkár nyilatkozata az MTI-nek
(MTI) – A román–magyar kapcsolatok nemzetközileg elismert modellje példaértékû a közép- és délkelet-európai térség számára, beleértve a kisebbségek problémájának kezelését – jelentette ki Mihai-Razvan Ungureanu román külügyi államtitkár.
Ungureanu abból az alkalomból adott nyilatkozatot az MTI-nek, hogy a jövõ hét elején tárgyalásokat folytat Bukarestben Németh Zsolttal, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárával.
Ungureanu leszögezte, hogy ezzel a modellel Románia és Magyarország a stabilitás támasza a térségben, az integrációs elkötelezettségnek megfelelõ, kedvezõ perspektívát kínál a térség fejlõdésére.
Románia alapvetõnek tartja, hogy folyamatos együttmûködés keretében hangolják össze mind az európai integráció, mind az átgondolt regionális politika kidolgozása érdekében tett erõfeszítéseket. Különleges szerepe van a regionális együttmûködési folyamatoknak és a Délkelet- európai Stabilitási Megállapodásnak.
A stabilitási megállapodás Románia véleménye szerint a legátgondoltabb válasz, amelyet a nemzetközi közösség adott a térségbeli államok biztonsági, stabilitási és gazdasági igényeire. Örömteli, hogy a megállapodás már az általános elvek és célok megvalósításának szakaszában tart a munkacsoportok tevékenységének megkezdésével. Ugyanakkor Románia is osztja azt az aggodalmat, hogy az egész folyamatot a bürokrácia és a túldimenzionálás fenyegeti – hangsúlyozta Mihai-Rãzvan Ungureanu.
Az államtitkár elmondta, hogy Románia szeretné, ha az általa javasolt programok is bekerülnének az elsõ szakaszban megvalósításra kerülõk közé. Hangsúlyozta, hogy román részrõl e javaslatok közé vették a romániai és a magyarországi közlekedési infrastruktúra jobb összekapcsolását.
– A stabilitási megállapodást illetõen a román és a magyar külügyminisztérium folyamatos munkakapcsolatban áll, s külön kiemelném: Magyarország támogatta azt a javaslatunkat, hogy Románia legyen a házigazdája a segélyezõ államok egyik konferenciájának – mondta.
A román külügyi államtitkár azt a magyar döntést, hogy egyes EU-tagállamok javaslata ellenére sem vezetett be vízumkényszert a román állampolgárokkal szemben, a két ország e téren való jó együttmûködésének példájaként említette. Hozzátette, hogy Románia ezt az együttmûködést szeretné kiterjeszteni az illegális bevándorlás és a határokat átlépõ szervezett bûnözés elleni fellépésre is.
Románia olyan új, kétoldalú, határ menti együttmûködési megállapodást szeretne, mely a schengeni feltételeknek megfelelõen és az Európai Unió belsõ határainak mintájára tartalmazná az információcserét, a határon átnyúló ellenõrzést és az ellenõrzés megszüntetését a határátkelõkön.
Mihai-Rãzvan Ungureanu elmondta, hogy a magyar fél tavaly szóbeli jegyzékben kérte a román kormány belegyezését a csíkszeredai magyar fõkonzulátus létrehozásához.
– A politikai körülmények miatt erre a szóbeli jegyzékre még nem született válasz. A külügyminisztérium és a miniszterelnök azonban foglalkozik a kérdéssel. Mindkét ország érdeke, hogy a közvetlen és a közvetett kapcsolatok mind a diplomáciai, mind a féldiplomáciai csatornákon – a tiszteletbeli konzulátusok formájában – minél inkább fejlõdjenek – mondta.
– A fõkonzulátusok földrajzi elhelyezésének finomabb megközelítésében viszont tekintettel kell lenni arra, hogy ezek rendeltetése nemcsak az, hogy megfelelõ kulturális légkört teremtsenek. A két ország közötti gazdasági és szociális kapcsolattartás legjobb csatornáit kell megtalálnunk – tette hozzá, kifejezve azt a reményét, hogy nagyon hamar megszületik a válasz a magyar kérésre.
(MTI) – Románia kártérítést fizet Magyarországnak a Tisza szennyezése miatt – írta pénteki számában a Ziarul Financiar címû román gazdasági napilap, amely a pénteki sajtóban egyedüliként részletes tudósítást közölt Pepó Pál magyar környezetvédelmi miniszter és Anton Vlad, a Vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium államtitkára nagyváradi tárgyalásairól.
A lap idézte Pepó Pált, aki szerint még nem volt idõ felmérni a károk nagyságát, de bejelentette, hogy a két ország törvényei és a mindkét fél által aláírt nemzetközi megállapodás alapján állapítják meg a kártérítést, bár a kölcsönös kártérítést ezek nem írják elõ.
Anton Vlad azt közölte, hogy az állam a nagybányai ausztráliai-román vegyesvállalattól követel kártérítést. Az állam már megtette az ehhez szükséges feljelentést.
– Az államtitkár elismerte, hogy az elmúlt évek egyik legsúlyosabb környezetszennyezése történt – hangsúlyozta a Ziarul Financiar.
A lap beszámolt arról is, hogy a nagybányai Aurul aranybánya-társaság ausztráliai társtulajdonosa, az Esmeralda Enterprise vitatja a környezetszennyezés súlyosságát.
"Az ausztrálok szerint a halak nem a ciántól, hanem a hidegtõl múltak ki" – írta a lap, amely szerint Brett Montgomery, az Esmeralda elnöke a Romániából kapott információk alapján tartja túlzottnak a román és a magyar hivatalos szervek közléseit a szennyezés súlyosságáról.
A lap megszólaltatta Phil Everst, az Aurul már lemondott igazgatóját is, aki viszont jogosnak tartja, hogy a magyar állam kártérítési igénnyel lépjen fel a társasággal szemben. Phil Evers közölte azt is, hogy õ már két nappal a szennyezést okozó baleset elõtt benyújtotta lemondását. Utódját február végére várják Nagybányára.
Az Aurul társaság mûködését az illetékes hatóságok a derítõ gátjának átszakadása után leállították. Az MTI információi szerint azonban pénteken várhatólag ismét megkezdheti tevékenységét.
Costan Maran, a Nagybányai Környezetvédelmi Hivatal fõ felügyelõje úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy a mûködési engedélyt akkor kapja meg az Aurul, ha a szakértõk biztonságosnak minõsítik a gátat. Hozzátette, hogy a gáton még mindig tart a javítás.
A csütörtöki, fõvárosi demonstráció után, amelyen megyénket mintegy százan képviselték, kedden Marosvásárhelyen is tiltakozó nagygyûlésre készülõdnek a közoktatási szakszervezetek. Mindkét megyénkbeli szervezet vezetõi részt vettek a bukaresti nagygyûlésen, amelyet annak ellenére sikeresként értékeltek, hogy a demonstrációt nem követte a szakszervezetiek követeléseivel kapcsolatos tárgyalás a kormány képviselõivel.
A szakszervezetiek egyhangúan elítélik a kormányfõ szerdán nyilvánosságra hozott, lapunk tegnapi számában ismertetett nyílt levelét. – Egyszerû tintapocsékolás, ami az adott helyzetben semmi jóra nem vezetett. Szövetségünk a sztrájktól nem tágít, a tagok hajlandók kitartani mindaddig, amíg követeléseinket teljesítik – nyilatkozta tegnap Cornel Crucean, a Szabad Tanügyi Szakszervezeti Szövetség megyei elnöke, hozzátéve, hogy a kormányfõ nyílt levele a várt hatás helyett inkább megerõsítette a szakszervezetiek határozottságát.
– A nyílt levél hiba volt a miniszterelnök részérõl. Akár a tartalmát, akár az állásfoglalás idõpontját nézzük, ez mindenképpen rossz választás volt. Most, amikor a helyzet idáig jutott, nincs helye a mellébeszélésnek, csak konkrét dolgokkal lehet eredményre jutni, egy ehhez hasonló állásfoglalás csak olaj a tûzre – nyilatkozta lapunknak Ioan Sãcãrea, a Spiru Haret tanügyi szakszervezet megyei elnöke.
A szakszervezetiek abban reménykednek, hogy a hét végén sikerül tárgyalni a kormánnyal. Elsõdleges céljuk a bruttó nemzeti össztermék 4%-ának megfelelõ költségvetési részesedés biztosítása az oktatási ágazat számára, de a sztrájkot mindaddig nem hagyják abba, amíg nem emelik meg az ágazati referenciabért, nem törlesztik a tavalyi 13. fizetést, illetve nem fizetik ki a két éve elmaradt bérhátralékokat. Ha a várt tárgyalások nem vezetnek eredményre, kedden délelõtt Marosvásárhelyen is tiltakozó nagygyûlést tartanak a közoktatási szakszervezetek, vagy a régi városháza, vagy a Sportcsarnok elõtti téren.
Hát igen, volt egyszer egy február 10, egy gyertyás- könyves néma tüntetés. Szép volt, szomorú volt, a Ferenczy– Mózes színészházaspártól kölcsönkérve a szavakat: "mintha felkeltek volna a halottak is, jöttek, jöttek és jöttek a magyarok... "
A legenda oda, a közösségi összefogásnak annyi. Ha szép volt és szomorú tíz évvel ezelõtt a világsajtót is bejáró marosvásárhelyi néma tüntetés, abból mára, a csütörtök esti – a Kultúrpalotában tartott – megemlékezésre mindössze és enyhén szólva csak szomorúságból maradt jó adag a közönségnek, amelynek egykori százezres nagyságából a megemlékezésre annyira sem futotta, hogy legalább egy termet megtöltsön, alig "félház" elõtt léptek színpadra színmûvészeink. Igaz, meglehetõsen különös ötlet megemlékezõt szervezni belépti díjjal.
A miért és a hogyan kérdése talán helyénvaló. Szövevényes találgatásokba sem kell bocsátkozni, az ünnepeink olyanok, amilyenek vagyunk mi magunk. Érdemes a további küzdelmekrõl, erõforrásokról papolni addig, amíg nem rendezzük megnyugtató módon sorainkat újra? Nem vitás, az RMDSZ megyei szervezetének mozgósító, ha úgy tetszik, szervezõ erejébõl ha már csak színvonal alatt, valami gyatra letudásra telik, a tény valóban elszomorító és lehangoló, de a dolgok menetének felülvizsgálatára, fölöttébb a tanulságok levonására sarkallhatná az RMDSZ megyei vezetõit.
De visszatérve a megemlékezésre –, hogy szentségtörést el ne kövessek: – az ünnepélyes megemlékezésre, amire egész estét betöltõ szürke unalom volt a jellemzõ, semmi újat nem hozott, a vontatott, székházra gyûjtõ elsõ akciót ismételte meg a rendezõ, csupán más kérdéssel – hogy és hol élte meg a gyertyás-könyves tüntetést a színmûvész? – állította mûsorvezetõ házigazdának Nagy Istvánt színpadra Kincses Elemér. Zokon senki ne vegye, de némelyik színészünk többet is szerepelt a kelleténél. Persze, kell a Kiáltó szó nekünk, de csak módjával a míves szavakkal, amíg közéletünkre a jól ismert állapotok jellemzõk, s jönnek fel szép szavak között a keserû galuskák...
Ha Mátészalkáról vagy Szombathelyrõl tévedt volna csütörtökön este a Kultúrpalotába valaki, valamiféle céltájékozódás nélkül, az akár spontán összejövetelre is gondolhatott volna. Netán kis népes családi bulira, hiszen sem elnök, sem senki nem szólt a rendezvény céljáról egy szót se, bár egy felirat, egy utalás nem esett a könyves-gyertyás tüntetésre, amíg csak nem emlékeztette közönségét a házigazda valamire. Ott volt ugyan Kincses Emese, könyvébõl is felolvasott jó részletet, ám az inkább az ország kilencvenes évekbeli közállapotairól, mintsem az emlékezetes eseményrõl volt kénytelen szólni.
Schnedarek Ervin tüntetésrõl készült filmje után sorban fellépett Luc Hajnal, Szélyes Ferenc és Szélyes Andrea, Csergõffy László és Szabó Mária, Koszorús Kálmán, Koszorús Marika és Krisztina, Bõr Gyula, Ferenczy István és Mózes Erzsébet, Nagy István és Fodor Piroska, Kilyén Ilka, Ion Ritiu és Ritiu Krisztina, Balázs Éva és Csíky Csaba és Székely Éva színmûvészek, zenészek, gyermekelõadók. A megemlékezés a Himnusz eléneklésével zárult.
Ennyi.
Az Unic tulajdonát képezõ marosvásárhelyi Café Lux néhány hete építõteleppé alakult át.
Az amúgy sem túl közlékeny vezetõség ez alkalommal teljes mértékben elzárkózott a tájékoztatás elõtt, mondván, a Café Lux átalakításához – a cég médiapolitikájának megfelelõen – semmiféle kommentárt nem fûz.
Szerencsére az üzleti berkekben terjengõ hírek ezúttal hitelt érdemlõeknek bizonyultak, és a Török Román Bank sajtóreferensétõl, Adriana Ahciarliutól megtudtuk, a bank új kirendeltsége készül a kék fémtáblák mögött. A nyitás dátumáról, a beruházott összegrõl, az alkalmazottak várható számáról azonban még õ sem tudott pontos adatokat mondani.
A 6 éve Romániában bejegyzett Török Román Bank teljes egészében magántõkével, kereskedelmi bankként mûködik. A tulajdon 95% és 5% arányban oszlik meg a külföldi és hazai tulajdonosok között. A részvények 65%-a a Bayindir Holding tulajdona, 30% a Bank of New Yorké, míg a fennmaradó 5% a Román Kereskedelmi Banké. A Török Román Bank egyébként az elsõ olyan romániai pénzintézet, amely bevezette az Internet banking szolgáltatást BTR-NET névvel és ezért a Piata Financiarã folyóirat a legjobb termék díjával tüntette ki. Ugyanakkor a Capital hetilap a legdinamikusabban fejlõdõ banknak minõsítette és Oscar Capital díjat adott át neki. A terjeszkedés ütemére valóban a dinamizmus jellemzõ, hiszen míg egy évvel ezelõtt alig 6 kirendeltségük volt és ebbõl is 3 Bukarestben, addig tavaly év vége már 17 kirendeltséget tudhattak magukénak. Ráadásul két héten belül újabb munkapontot nyitnak a fõvárosban és nem sokkal késõbb felavatják a Moldovai Török Román Bank kisinyovi székhelyét. A vásárhelyi kirendeltség avatóját a tervek szerint igen gyorsan követik mások, mindaddig, míg a tervezett 35 kirendeltség mindegyike mûködik majd.
– juttatták eszembe Horváth Imre aforizmáját az elmúlt napok eseményei, a kormánynak a tanügyiek követeléseihez való viszonyulása.
A pedagógia azt tanítja, hogy az oktató-nevelõ folyamat végcélja a társadalmi elvárásoknak megfelelõ harmonikus ember kialakítása, amelyhez azonban épp a társadalomnak kell biztosítania a feltételeket: az iskolát mint létesítményt, annak teljes felszerelését, a személyzetet, amely mûködtesse, és azt a pénzalapot, amely a tanintézetben folyó tevékenység eredményességéhez szükséges.
Tanulmányai során – az óvó- és tanítóképzõ, illetve tanárképzõ intézetekben – minden nevelõjelöltbe "belesulykolják" ezt. A társadalom tehát elvár, meghatároz, követel? De kik alkotják ezt a társadalmat? Nem tagjai-e azok a nevelõk is, akikkel szembe ezeket a követelményeket állítja? S hogy állunk a társadalomnak a nevelõkkel szembeni kötelezettségeivel?
A szóvivõ szinte pátosszal ejtette a szavakat, amikor kétszer is megismételte, hogy a miniszterelnök úr tanári és szülõi minõségében is felszólítja a tanerõket a sztrájk beszüntetésére.
Hát a tanerõk nem szülõk, nagyszülõk is?
Miért próbálják õket úgy bemutatni az ország lakosságának – fõként a nem tanerõ szülõknek –, mint felelõtlen, a tanulók sorsával nem törõdõ, csak a "zsoldjukat" követelõ zavargókat?
Miért akad megoldás, pénzforrás minden alkalommal azonnal, ha alkoholmámortól hajtott, husángokkal romboló tömeg üvöltözi, bömböli követeléseit?
Vagy valóban olyan jelentéktelen paránynak számít egy tanerõ onnan fentrõl, a bársonyszékbõl, akit "sztrájkoljon, amíg akar!" kijelentéssel el lehet intézni, aki "engedetlensége", "lázadása" jutalmazását követeli tizenharmadik fizetés formájában?
Az urak nem tudják, hogy a társadalom milyensége épp a tanerõk munkájának minõségétõl függ? De tud-e minõségi munkát végezni az, akit súlyos anyagi gondok gyötörnek? Hiszen senki sem kérdezte a tanügyieket, hogy a szinte havonta emelt villanyáram, telefon és gáz díját, az adót mibõl fizetik ki? Hogy marad-e pénzük a szakmai továbbképzést biztosító könyvekre, folyóiratokra, és a gyermekeik tanfelszerelésére, ruházatásra, táplálására mennyit tudnak fordítani? Egyetemista gyermekük albérletére a valutát mibõl vásárolják meg?
És hogy nézzen a szemébe volt tanítványainak az a tanár, aki végzõs diákjainak Tamási Áron szavaiban saját hitvallását adta útravalónak: szeretnék "kiugrani a testembõl és világítva száguldani és hirdetni mindenütt, hogy kovász vagyok a csillagokból, aki meg fogom erjeszteni a népet és megdagasztom az életre, hogy Isten kenyere lehessen belõle", aki az óvónõ- és tanítójelölteket – a szakma szépségeit ecsetelve – teljes odaadásra, gyermekszeretetre ösztönözte, most pedig ezekben a szemekben a düh és a szégyen könnyei csillognak, mert ezek a lelkesen induló fiatalok nem tudnak megélni saját keresetükbõl, gondokkal küzdõ szüleik segítségére szorulnak.
Hát miért nem érdemelnek több megbecsülést, emberibb életmódot azok, akik elvégeztek minden ingyen munkát, amit kiróttak rájuk a mindenkori kiskirályok, akik szakmájukat hivatásnak tekintették – tekintik, kitartottak a katedrán évtizedekig, falun vagy városon, óvodában vagy középfokon. Nevelték nemzedékek egész sorát, és ösztönözték arra, hogy tudásukat ennek az országnak a javára gyümölcsöztessék.
Mindig elvártak, követeltek tõlük, és õk adtak; adták egész lelküket, egész életüket, felégették magukat az egyik legnemesebb hivatás gyakorlásában.
Hát most joguk van követelni és joguk van kapni!
Megjelent a Focus Eco Center idõszakos kiadványa, a Focus legújabb szám elsõ alkalommal magyar nyelven is. A román nyelvû lapból részletesen értesülhetünk arról, hogy milyen alternatív közlekedési formákat, megoldásokat ajánlanak a zöldek Marosvásárhelynek. Szó esik az alkoholizmusról is, továbbá részletesen ismerteti múlt évi tevékenységét a MILVUS madarász csoport. Igaz a nyomdai munka elhúzódása miatt késõn jutott a lap az érdeklõdõkhöz, ennek ellenére, aki teheti az érdekes környezetkímélõ karácsonyfadíszek készítésére ka ötletet papírból, hulladékanyagból. A magyar nyelvû kiadvány részletes betekintést nyújt a szervezet eddigi tevékenységébe. Megismerhetjük a környezeti nevelési központ történetét, a Nyárádmenti Kisrégió-fejlesztési Információs Központot. Tájékozódhatunk a középiskolások kábítószer- fogyasztásáról, megtudhatjuk mi a folyó szerzõdés és hogyan mûködik a Focus Öco Center zöld telefonszolgálata. A környezetvédelem iránt érdeklõdõk bekapcsolódhatnak a szervezet által a hulladékanyagok újrahasznosításáért, a komposztálás meghonosításáért, a zöldövezetek ápolásáért és növeléséért végzett kampányokba. Bemutatkoznak az Alter Eco csoport társszervezetei is. A lap beszerezhetõ a Focus Eco Center Crinului (Liliom) utca 22. szám alatti székhelyén.
Alig fejezõdött be az Agrim Prodas magánosítása, máris átszervezésre kerül sor. Mint arról már tudósítottunk, a komoly üzlethálózattal rendelkezõ Agrim Prodas részvényeit az ÁVA az Unic Rt.-nek adta el. A vállalat jelenlegi 78 alkalmazottjából 58-an hagyják el munkahelyüket, közülük 47-en kormányrendelettel és végkielégítéssel, míg a többiek nyugdíjazással vagy más vállalatokhoz való átigazolással távoznak.
200 éve, 1800-ban született BRASSAI SÁMUEL polihisztor, egyetemi tanár, az MTA tagja. Kolozsvárt az Unitárius Kollégium, majd az egyetem tanára volt. Munkássága a természettudományok, a matematika, a humán jellegû tudományok – filozófia, teológia, nyelvészet, zeneelmélet stb. – terén egyaránt kiemelkedõ. (1897-ben hunyt el.)
135 éve, 1865-ben született CSÓK ISTVÁN festõ. Életörömöt sugárzó kompozícióit a színek ragyogása az impresszionistákkal rokonítja. (1961-ben hunyt el.)
80 éve, 1920-ban született UJFALUSSY JÓZSEF zenetörténész, zeneesztéta, az MTA tagja. Jelentõsek a XX. sz. zenéjére vonatkozó kutatásai, zeneesztétikai tanulmányai.
105 éve, 1895-ben született MAX HORKHEIMER német filozófus, szociológus. A frankfurti iskola vezetõ teoretikusa, eszmerendszerében a pozitivizmus, az újkantiánizmus, Marx és Freud tanainak hatása lelhetõ fel. (1973-ban halt meg.)
290 éve, 1710-ben született XV. Lajos francia király (1715-74). Uralkodása alatt folytonos háborúi, pazarlása, külpolitikai kudarcai miatt az államháztartás teljesen kimerült, Franciaország elvesztette Kanadát, kelet-indiai gyarmatait.
145 éve, 1855-ben hunyt el gr. TELEKI JÓZSEF történetíró, politikus, az MTA tagja és elsõ elnöke. 1842-48. között Erdély fõkormányzója volt. Fõ mûve a 12 kötetes A Hunyadiak kora Magyarországon. (1790-ben született.)
345 éve, 1655-ben hunyt el JOHANN HEINRICH BISTERFELD filozófus, teológus. Bethlen Gábor hívására Heidelbergbõl Gyulafehérvárra ment, a fõiskola professzora, I. és II. Rákóczi Gyórgy tanácsadója volt. Nagy hatást gyakorolt az erdélyi szellemi életre, Apáczai Csere János munkásságára. (1605 körül született.)
260 éve, 1740-ben született GIAMBATTISTA BODONI itáliai betûmûvész, nyomdász. A Bodoni-antikva betûtípus megalkotásával a klasszicista könyvkultúra és betûmûvészet legnagyobb mesterének számít. (1813-ban halt meg.)
595 éve, 1405-ben halt meg TAMERLAN (TIMUR LENK) közép- ázsiai uralkodó. Kegyetlenségektõl kísért hadjáratai során meghódította Perzsiát, a Kaukázus vidékét, India északi részét, az Arany Horda egyes területeit. (1336-ban született.)
400 éve, 1600-ban szenvedett máglyahalált GIORDANO BRUNO (ered. Filippo) itáliai filozófus, író. Jelentõs szerepe volt a természettudományos világkép filozófiai elõkészítésében. Többek között a világegyetem egységérõl, végtelenségérõl értekezett. Mivel tanait nem vonta vissza, az inkvizíció máglyahalálra ítélte. (1548-ban született.)
345 éve, 1455-ben halt meg FRA ANGELICO itáliai festõ, dominikánus szerzetes. Alakjai és színeinek frissessége révén a késõ gótika legjelentõsebb mestere. Firenzében és Rómában festett oltárképeket és freskókat. (1400 körül született.)
175 éve, 1825-ben született JÓKAI MÓR, a legnépszerûbb magyar író, a nemzeti romantika megteremtõje a magyar regényirodalomban. Romantikus idealizmusa, színes fantáziája, mesélõképessége teszik halhatatlanná. Életmûve hatalmas terjedelmû. (1904-ben hunyt el.)
110 éve, 1890-ben hunyt el id. gr. ANDRÁSSY GYULA politikus, az MTA tagja. Részt vett a szabadságharcban, távollétében halálra ítélték, 1858-ban kegyelmet kapott, fontos szerepet játszott a kiegyezésben. 1867-tõl Magyarország miniszterelnöke, majd 1871-tõl a monarchia külügyminisztere volt. (1823-ban született.)
215 éve, 1785-ben született SZEMERE PÁL költõ, esztéta, irodalomszervezõ. Megalapította a Tudományos Gyûjtemény, majd az Élet és Literatura c. folyóiratot. Kritikusi, nyelvújítói, irodalomszervezõ tevékenysége jelentõsebb, mint költõi mûve. (1861-ben hunyt el.)
150 éve, 1850-ben hunyt el LENKEY JÁNOS honvédtábornok. Császári tiszt volt, 1848 májusában csapatát Galíciából hazavezette, csatlakozott a szabadságharchoz. 1849-ben az aradi börtönben megõrült, ezért nem végezték ki. (1807-ben született.)
30 éve, 1970-ben hunyt el RÉVAY JÓZSEF író, irodalomtörténész, mûfordító. Fõként a római irodalommal foglalkozott. (1881-ben született.)
25 éve, 1975-ben hunyt el LUIGI DALLAPICCOLA olasz zeneszerzõ, a modern zene egyik vezéralakja, a dodekafónia itáliai úttörõje. (1904-ben született.)
Gyógyír a Zsil-völgyi gondokra
A kormány csütörtöki ülésén úgy döntött, 50 milliár lejt utal ki kis- és közepes vállalatok alakítására a Zsil- völgyében és hamarosan 200 embert alkalmazni is lehet – közölte Smaranda Dobrescu munkaügyi miniszter. Az e vállalatokban dolgozó személyzet fele a munkanélküliek közül fog kikerülni. A kabinet további 12 milliárd lejt utal ki 2000 munkahely teremtésére a völgyben. A pénz mindössze 700 ezer lejes bér biztosításra elegendõ, s a jövõ hétig munkába kell állítani 100 embert. A probléma pillanatnyilag megoldódott – fogalmazott a miniszterasszony.
Félmillió orosz vállalat a maffia ellenôrzése alatt
Közel ötszázezer vállalatot ellenõriz az oroszországi maffia – jelentette be csütörtökön Vlagyimir Makarov, a gazdasági bûncselekmények elleni harcra szakosodott orosz ügyosztály vezetõje. Ezek a vállalatok pénzmosással és külfödre irányuló, törvénytelen tõkekivitellel foglalkoznak. Az orosz rendõrség "olyan információk birtokában van, amelyekbõl arra lehet következtetni, hogy a maffia egyre növekvõ befolyással rendelkezik minden területen, elsõsorban az észak- kaukázusi, a krasznojarszki és az urali térségben" – idézte Makarov szavait a RIA- Novosztyi hírügynökség.
Aradi román színház vendégjátéka Békéscsabán
Román nyelvû színházi elõadást láthatnak ma Békéscsaba színházbarátai és a megye román nemzetiségû érdeklõdõi. Az örök ifjúságról és a halhatatlan életrõl szóló zenés darabot az Aradi Állami Színház mutatja be a Békés Megyei Jókai Színházban. Mint a Jókai Színházban az MTI megtudta: az aradiak békéscsabai vendégjátékán Eduard Covali Fiatalság öregség nélkül és élet halál nélkül címû, felnõtteknek szóló zenés történetét élvezheti majd a közönség. Az elõadás szombaton este hétkor kezdõdik. Az aradi román és a békéscsabai magyar társulat rendszeresen ellátogat egymáshoz, s e kapcsolat jegyében szerepel most a békési megyeszékhely teátrumában az Aradi Állami Színház.
Prodi a kis országok kulturális identitásáról
A kis országok is megõrizhetik kulturális identitásukat az Európai Unión belül – jelentette ki Romano Prodi, az EU-bizottság elnöke csütörtökön Rigában a lett parlament elõtt mondott beszédében. "Európa a kisebbségek uniója. Nincsen többségünk. Éppen ezért fordítunk nagy gondot a nemzeti és nyelvi kisebbségek gondjaira" – mondta az olasz politikus. Prodi méltatta Lettország törekvését arra, hogy integrálja a lakosságnak csaknem a felét kitevõ orosz nemzetiségûeket, akik a Szovjetunió 1991-es összeomlása után a függetlenné vált balti államban maradtak. Külön dicsérte az ország állampolgársági és nyelvtörvényét, de szerinte további lépésekre van még szükség, hogy Lettország jogrendszere teljes harmóniába kerüljön az EU törvénykezésével. Az AFP emlékeztet arra, hogy az alig több mint egymilliós lett közösség számára éppen ezért létfontosságú kulturális és nyelvi identitásuk megõrzése.
Oroszországban február végétõl több mint harmadával emelkedik a vodka állami minimálára, s így egy liter itókaért legalább 600 forintnak megfelelõ rubelt kell majd fizetni az üzletekben – jelentették be Moszkvában. Oroszországban legutóbb tavaly márciusban emelték a vodka minimálárát, akkor ötven százalékkal. A jelenlegi áremelés is valójában meghaladja majd a 40 százalékot, ugyanis a boltok ugyancsak növelni fogják árrésüket február 25-tõl. Egy havi orosz átlagnyugdíjért még tíz liter vodkát sem lehet majd vásárolni. Szakértõk megítélése szerint az újabb áremelés a vodkapancsolás újravirágzásához vezet, s a földalatti szeszipar és a szeszcsempészet is újult erõre kap.
Az USA csökkenti európai rádióadásait
Az Egyesült Államok kormánya új "stratégiai céljaival" összhangban csökkenti európai rádióadásainak idejét, és ezzel párhuzamosan növelni fogja az ázsiai és afrikai adásidõt – közölte az amerikai kormány csütörtökön. Az Egyesült Államok illetékes adásvezetõsége közölte: az átalakítás nyomán 16 nyelven sugárzott mûsorok ideje lecsökken, 13 másik nyelvé pedig növekszik, várhatóan 51 állást szüntetnek meg. Az adásidõ csökkentése kiterjed a Szabad Európa/Szabadság Rádió, illetve az Amerika Hangja rádióra is. Mint az indoklásban szerepel, a hidegháború megszûntével igen szûkössé vált a tengerentúli adásokra fordítható állami összeg. A rádióadások átszabását ismertetõ nyilatkozat szerint csökkentett adásidõt kap Lengyelország, Magyarország és Csehország, mivel ezek az országok – a NATO-tagjai – nyitott és szabad sajtóval rendelkeznek.
Negyedszerre, többszörösen csökkentett áron kínálta eladásra az Állami Vagyonalap a marosludasi Lutex Rt. kenderfeldolgozót. A vállalat 98,79%-át a névleges értékhez képest ötszörösen csökkentett áron kínálta fel egy esetleges befektetõnek, mindhiába. A vállalat az utóbbi idõben alapos átszervezésen, személyzetcsökkentésen esett át, de amenyiben így sem kerül rá vásárló, nagy valószínûséggel a felszámolás, s az aktívumonkénti értékesítés sorsára jut.
Több mint 6500-an kértek adókedvezményt
Kétszer kellett meghosszabbítani a határidõt ahhoz, hogy mindazok, akik a helyi adók – telek-, ingatlan- és jármûadó – csökkentésére kérvényt nyújthassanak be a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Pénzügyi és Könyvelési Igazgatóságához. A könyvelõségen több mint 6500 kérvényt iktattak, jelenleg folyik ezek elemzése. Gál Imola igazgató szerint, jóllehet kérést nyújthattak be mindazok, akik családjában az egy fõre esõ jövedelem nem haladja meg a 700.000 lejt, nem számítottak ilyen nagyszámú igénylõre.
Bár a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal január 25-ére ígérte a helyi adók kiközlését, ez mai napig sem történt meg. A pénzügyi osztály arról tájékoztatott, hogy megérkeztek a típusnyomtatványok és a jövõ hét folyamán ezeket postán kézbesítik. Azok a személyek, akik szociális okok miatt adócsökkentést igényeltek, azok február 20-a utána a hivatal 1-es irodájában személyesen kell érdeklõdjenek afelõl, hogy kérésüket jóváhagyták-e vagy sem.
Január elsejétõl nem a Hátrányos Helyzetûek Felügyelõsége, hanem a helyi tanácsok fedezik a rokkantápolók fizetését. Jóllehet a felügyelõség elõkészítette az 1580 Maros megyei ápoló munkakönyvét, csak kevés helyi tanács vette át ezeket. A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Koordinációs, Kommunikációs és Személyzeti Igazgatóságáról tájékoztattak, hogy még a megyeközpontban sem kezdték meg a bérek kifizetését.
A marosvásárhelyi Energomur Öv. késedelmi kamattal együtt összesen 34,4 milliárd lejjel tartozik a Distrigaz Nord gázszolgáltató vállalatnak. A lakóbizottságoktól, gazdasági egységektõl az Energomurnak 22,35 milliárd lejt kellene behajtania. Ebben a kényszerhelyzetben az Energomur újabb fogyasztóknál szüntette meg a meleg víz szolgáltatását. Így a Fãget utca 5 szám és az 1989. December 22. út 46. szám alatti tömbházban. Itt az adósságok meghaladják a 23 millió lejt. A 191-es, 136-os és 123-as lakótársulásnál, a Sîrguintei, a Vrancea és a Pandurilor utcában hat lakás maradt meleg víz és konyhai gáz nélkül.
A tavalyi 130-as törvény, valamint a 136-os sürgõsségi kormányrendelet értelmében a Maros Megyei Területi Felügyelõséghez tartozó gazdasági egységek kezelésében lévõ munkakönyvekért a 0,75 és 0,25 százalékos jutalékot a kincstárnál nyitott 50.03.12.52.8175-ös számlára kell befizetni. Azoknak a személyeknek, akik biztosítási szerzõdést kötöttek, a 0,75 százalékos kezelési díjat a Munkaügyi Igazgatóság 50.03.43.22.580-as számlájára kell letétbe helyezni.
Február 15-én, kedden Dorin Florea prefektus Dicsõszentmártonban a a Carbidfox és a Bicapa vállalatokhoz látogat, hogy a helyszínen tárgyaljon a két cég vezetõségével a kialakult nehéz gazdasági helyzetrõl. A polgármesteri hivatalban ennek képviselõivel, a pénzügyi szakemberekkel, tanügyi káderekkel és a rendõrség alkalmazottaival találkozik. A prefektus szerdán a szászrégeni polgármesteri hivatalban a helyi gondokról, a Lupu-törvény alkalmazásáról folytat megbeszélést az illetékesekkel.
Jövõ héten, szerdán, a prefektúra nagytermében délelõtt 10 órától évi tevékenységi mérlegérõl számol be a polgári védelem parancsnoksága. Az ülésre meghívták a megye településeinek polgármestereit is.
Továbbra is megtekinthetõ a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal elõterében a város általános városrendészeti terve. A nemkormányzati szervezeteket tömörítõ Alter Eco munkacsoportnak komoly fenntartásai vannak a tervvel kapcsolatban. Ennek megvitatását jövõ hétre halasztotta a hivatal. Addig is felhívják a lakosság figyelmét arra, hogy tekintsék meg a tervet, és észrevételeiket juttassák el a hivatalhoz, a sajtóhoz, illetve a Fókusz Öko Központ címére (OP 6, CP 620).
Evangelizációs hetet tartanak a cserealji református templomban február 14-19. között. A naponta 18 órától kezdõdõ istentiszteleteken Horváth Levente kolozsvári lelkipásztor hirdet igét.
A Kemény János Mûvelõdési Társaság és a szászrégeni városi könyvtár szervezésében február 15-én délután 6 órakor a szászrégeni mûvelõdési ház kistermében Kilyén Ilka Jött egy csoda címû versmûsorát tûzték mûsorra.
Szászrégenben elmarad a február 19-ére meghirdetett Kereszténydemokrata Fórum. Ennek oka, hogy az idõpont egybeesne az SZKT munkálataival, és a meghívottak emiatt nem vehetnének részt az eseményen.
Az idõk folymán számos belügyminisztériumi leirat, mint az 1918, 1920, 1923, 1938, 1941, 1944, 1945, 1946, 1947, 1948, 1964, 1965, 1966, 1978, 1982 és az 1989-es a várost megfosztotta hagyományápoló utcaneveitõl, s így a jelenlegi elnevezések Románia bármelyik városának képezhetik az utcanévtárát. Ezt a felfogást nem tehetjük magunkévá, hisz a városok s az utcák is különböznek egymástól, s ezért azok megnevezésénél tekintettel kell legyenek a helyi sajátosságokra is. Ezt az elvet régebb az utcák elnevezésekor figyelembe vették pl. a földrajzi helységnevek – ami esetünkben Radnóti, Bogáti, Gyulafehérvári utcák a város azon részében kaptak nevet, melyek az illetõ helységek égtáji irányával is megegyeztek.
Ezzel szemben 1964-ben az Arieºului, Jiului, Bicazului, Pãltiniº, Cãlimanului, Târnavei, 1965-ben a Brãila, Azuga, Rodnei, Trotuºului, Ialomiþei, 1966-ban az Argeºului, Borzeºti, Moldovei, Retezatului és más utcák neveit a bizottság valószínû, a telefonkönyvekbõl írta ki, és olyan városrészek utcáinak adományozta, melyek véletlenül sem felelnek meg az említett követelményeknek.
Teletüzdelték a várost a belügyminisztériumi leiratok nyomán 43 város és fürdõhely, 20 hegység, 56 növény és virág nevével, csupán azért, hogy teljesítsék a kommunista párt homogenizáló törekvéseit.
1989 után sem történtek átütõ erejû intézkedések a helyzet megváltoztatására, pedig a város adófizetõ polgársága elvárná, hogy az általuk megválasztott tanács kezdeményezze az összes utcák, terek neveinek a felülvizsgálatát, beleértve az utolsó tíz év alatt hozott döntéseket is. Teremtsenek lehetõséget arra, hogy a város hagyományait, jellegét tükrözõ utcanevek visszakerüljenek az õket megilletõ helyekre. Továbbá arra kell törekedjenek, hogy e gazdag, nagy kulturális örökséggel rendelkezõ város jelentõs személyiségeirõl utcákat nevezzenek el. Csak ebben az esetben érezhetjük magunkat itthon. Csak így érezheti a turista, hogy Marosvásárhelyre érkezett, és nem egy másik városba.
Itt említem meg a polgármesteri hivatal egyes beosztottjainak hivatali mulasztását, akiknek tíz év alatt nem jutott annyi idejük, hogy visszahelyezzék a Petõfi és Bernády terekrõl eltávolított utcanévtáblákat. Remélem, hogy 2000-ben ez a kérdés megoldást nyer.
Fodor Sándor (S.)
Vizsgálatom tárgya a Felsõ- és Alsó- Nyárádmente, valamint a Bekecsalja. A leggazdagabb falvak fõleg zöldségtermesztésbõl éltek, a zöldséget a marosvásárhelyi piacra hordták eladni, "Murokország"-nak nevezik ezeket a falvakat: Nyárádkarácsonfalvát, Csibát, Káposztásszentmiklóst, Lõrincfalvát, Ilencfalvát, Lukafalvát (e két utóbbi ma Dózsa György község). Ökröket hizlaltak, szõlõt termesztettek a zöldségtermesztés mellett. Gazdag nyárádmenti falvaknak számítottak még: Cserefalva, Folyfalva, Harasztkerék, Szentgerice, Márkod, Jobbágyfalva, Csíkfalva, Nyárádszentmárton, Búzaháza, Mikháza, Kendõ. A század elején a legszegényebb falvak közé számítottak: Nyárádszentimre, Torboszló, Nyárádselye, Jobbágytelke és Nyárádremete, ma ezek a leggazdagabbak.
A Nyárádmentén sohasem készítettek és használtak festett vagy faragott bútort. Kelengyésládát, mely barnára festett fenyõfaláda volt, legutoljára a mostani 80 évesek anyja vitt a házasságba, fehérnemûi és felsõruhái számára. A múlt század végétõl kezdve a paraszti bútor itt is az ún. "úri" bútor volt olcsó anyagból, fenyõfából, elérhetõ áron, megrendelhetõ vagy piacon megvásárolható változata. A polgári lakások berendezésébõl az asztalosok leutánozták az ebédlõkredencet (almárium, kredenc), a komódot (kaszten), a két egyszemélyes ágyat, az asztalt négy-hat székkel, a karosszéket, a ruhásszekrényt (sifon), s az 1940-es évektõl a toalettet is, ovális vagy téglalap alakú tükörrel.
A legszegényebb réteg a bútort maga készítette el fenyõfából. Ha eladó leánya volt, az apa "gyalulta a sifont, a kasztent", vagyis igyekezett házi megoldással tisztességesen kiállítani, férjhez adni gyermekét. Volt rá eset, hogy a hiányzó bútordarabokat az új férj készítette el, pótolta ki a berendezést. A szoba berendezése a következõ volt: két ágy, egy kaszten, fedeles kanapé, asztal négy székkel, sifon, mosdó, fásláda, csikókemence. Az ágyak elõtt fehér deszkapadok álltak, a bútorokat háziszõttesek takarták, a földre rongyszõnyegeket terítettek.
A jómódú leányok szülei megrendelhették a század elején a városi mûbútor-asztalosok drágább berendezéseit. Ilyen bútorral ment férjhez pl. Sámuelné Jáni Lina Nyárádkarácsonfalván, aki 1888-1952 között élt, s utódai mai napig használják a bútorát: hármas szekrényt, kettõs ágyat, magas kerek asztalt két kárpitozott székkel, toalettet fésülködõszékkel, két éjjeliszekrényt.
Az általános szokás nem ez volt. A közép- és a szegényebb középréteghez tartozó családfõ a kelengyebútort vagy megrendelte valamelyik falusi asztalosnál Nyárádszeredában, Ákosfalván, Sárpatakon, Mikházán, Kendõn, Kóródszentmártonban, Csittszentivánon, vagy pedig bejött Marosvásárhelyre a csütörtöki vásárra az esküvõ elõtti héten, mert "akkor volt a kirakódás" a mai fõtéren, a román katedrális helyén, s a helyi asztalosok itt árusították a piaci bútort.
Az elsõ ház számára készítettek fenyõfából barna színû asztalt négy székkel, két ágyat, almáriumot, háromfiókos kasztent, sifont, felhajtós, esetleg kihúzós kanapét, nagy tükröt (ennek csak a rámáját árusították, a vevõ tetette bele a tükröt). A hátulsó házba került a tálas, késõbb kredenc, konyhaasztal 4-6 hokedlivel, ágy, lisztesláda, vizespad, mosdó. Mindkét szobába csikókemencét, a ’40-es évek után asztalkályhát vásároltak a bútor mellé.
Bakó B. Pál (1954), ferences pap, Sárpatak, Béres Árpád (1948), tímár, Marosvásárhely, Csegziné Szép Klára (1911), nyugdíjas földmûves, Székelykakasd, Daliné Bálint Anna (1945), nyugdíjas tanárnõ, Nyárádkarácsonfalva, Demzséné Simon Julianna (1922), háziasszony, Nyárádkarácsonfalva, Fogarasyné Ábrán Ágnes (1924), nyugdíjas, Marosvásárhely, Kurta Lajos (1941), asztalosmester, Marosvásárhely, Lokodi Imre (1962), újságíró, Mikháza, Oláhné Báthory Anna (1913), nyugdíjas, Szentháromság, Péterné Csöbi Rozália (1931), nyugdíjas, Körtvélyfája, Tóthné Birton Erzsébet (1920), nyugdíjas, Marosvásárhely.
(Folytatjuk)
Asztalos Enikô
Mondák, legendák, történetek
"Tuggya meg, tanár úr, hogy ez égy megtörtént eset vót".
Parajd határában két pakulár (juhpásztor) éveken keresztül békésen legeltette egymás mellett a juhait. Sokszor elbeszélgettek egymással, néha viccelõdtek is, hogy az idõ jobban teljen. Egyszer aztán a legelészõ juhokkal egy magas szikla alá értek, ahol az egyik pakulár fogadást ajánlott fel a másiknak, hogyha az a sziklára felmászik, a juhait neki adja. Megtetszett az ajánlat a fiúnak, szerette volna juhseregét gyarapítani, csábította is a dolog, de a szikla magas és nagyon meredek volt, és semmi út sem vezetett fel rá. Nézegette a sziklát, erõsen gondolkozott, hogy mitévõ legyen, míg végre talált egy lehetõséget. Egy magas fenyõfa közvetlenül a szikla mellett, szinte hozzásimulva nõtt fel, s gondolta a pakulár, hogy azon felmászva a sziklára is feljuthat. Így aztán belement a fogadásba, s ha nehezen is, de a fenyõfa segítségével feljutott a szikla csúcsára. Onnan boldogan kiáltott le a másiknak, hogy a fogadást megnyerte, s így az övé annak a serege is. Mikor a lent várakozó pásztor látta, hogy a dolognak fele sem tréfa, a fogadást elveszítette, gondolt egyet, s a sziklára vezetõ egyetlen utat, a fenyõfát kivágta, majd a szikla tetején maradt pakulár legnagyobb megrökönyödésére a juhait, az övéivel együtt elhajtotta. A becsapott, juhaitól megfosztott pásztort tíz nap múlva találták meg, búsan furulyázva a szikla tetején. Azóta ezt a sziklát Pakulárkõnek nevezik.
Gub Jenô
Autók és egyebek
Hibrid rendszereknek hívjuk azokat a megoldásokat, melyek az autó meghajtásához szükséges energiát két vagy több, különbözõ elven mûködõ erõforrásból nyerik. A számos megoldási lehetõség közül a gyakorlati megvalósításhoz legközelebb az elektromos és belsõ égésû motor kombinációja került. A két erõforrás összehangolt munkája a kisebb zajszint és károsanyag- kibocsátás elérését teszi lehetõvé.
A soros és párhuzamos hibrid rendszerek alapvetõ eltérése, hogy a soros rendszernél a benzinmotor közvetlenül nem hajtja az autót, csak az elektromos motorhoz szükséges áramot termelõ generátort. A párhuzamos rendszereknél azonban mindkét energiaforrás, tehát a benzin és a villamos motor is képes forgatni a hajtásláncot, ami természetesen egy sokkal összetettebb rendszert kíván. A Toyota Prius modellnél alkalmazott hibridhajtás ez utóbbi, párhuzamos rendszert alkalmazza, vagyis a hajtást egy belsõ égésû és egy elektromos motor biztosítja.
A Toyota hibrid rendszer (THR) alapvetõen három fõ egységre osztható: az 1,5 literes alacsony fordulatszámon üzemelõ benzinmotor, a hajtómû, melynek részei a nyomatékosztó egység, az állandó mágneses, váltakozó áramú motor, valamint a generátor. A rendszer harmadik tagja a nagy teljesítményû nikkelfém hibrid akkumulátor.
A Toyota hibrid rendszer mûködési elvének megértése végett sorra kell vennünk a különbözõ szituációkat. A mellékelt rajzokhoz kiegészítésképpen hadd tegyük hozzá, hogy: 1. a motor és a kisebbik fogaskerék között lévõ ellipszis alakú "valami" a nyomatékosztó egység; 2. az akkumulátor, a generátor és az elektromos motor közötti inverter nem más, mint az egyenáramú villamos energiából váltakozó áramú villamos energiát elõállító áramirányító kapcsolás.
Indulásnál, kis sebességnél, illetve minden olyan helyzetben, ahol a belsõ égésû motor nem mûködik megfelelõ hatásfokon, a benzines erõforrás kikapcsol, és az elektromos motor hajtja a jármûvet.
Normál haladás idején a nyomatékosztó egység a belsõ égésû motor nyomatékát két részre bontja. Egyfelõl a kerekeket (B-útvonal), másfelõl a generátort hajtja. A létrehozott árammal az elektromos motor segíti a kerekek hajtását (C-útvonal).
Maximális gyorsulás, illetve teljesen nyitott fojtószelep esetén a generátor mellett az akku is áramot ad a váltakozó áramú villamos motornak, fokozva ezzel a rendelkezésre álló végleges teljesítõképességet (A- útvonal).
A sebesség csökkentése és fékezés alatt a jármû tehetetlensége a kerekek révén megforgatja a vállalkozó áramú elektromotort, ami ebben az esetben szintén generátorként mûködik. A visszanyert áramot az akkumulátor tárolja fordított irányú (A-útvonal).
Az akkumulátor töltése állandóan szabályozott. Amennyiben az akkumulátor töltöttségi szintje 60% alá csökken, a generátor újratölti azt.
A jármû álló helyzetében a belsõ égésû motor automatikusan lekapcsol, így a károsanyag kibocsátási értéke nulla.
Igazságügyi orvosi észlelések (31.)
Már több mint tucat esztendeje annak, hogy egy kilátástalan ügyet bíztak ránk a sepsiszentgyörgyi ügyészek, miután egy idõs szépmezõi asszony tisztázni szerette volna a fia halálának okát. A csaknem munkaképtelen idõs asszony anyagi támogatást kért a városi szervektõl, mert fia haláláért õk lettek volna felelõsek.
Az idõ tájt rendezték át a vasútállomás környékét, amihez lebontották az ott lévõ apró mûhelyeket és lakóházakat. A bontás, eltakarítás munkáját nagyrészt társadalmi munkával végezték a katonák, vasutasok és más, állami alkalmazásban lévõ dolgozók. Egy ilyen brigádban dolgozott B. J. 26 éves vasúti munkás is, mûszak után, hogy szétszedjék egy kis csiszoló és esztergályosmûhely gépezetét és idõrágta épületét. Éppen egy esztergapad gépezetének a kiemelésén kínlódtak keményen, amikor J. megtántorodott, elvágódott és meg is halt ott, a helyszínen.
Hirtelen halálról lévén szó, fel is boncolták és megállapították a szívhalált, amit a billentyûhibás szív túlterhelése okozott, a túlórázás alatt. Külsérelmi nyomot nem írt le a jegyzõkönyv, de a mindkét tenyéren lévõ szerszám okozta "feltörést" megjegyezte. Hasonlóképp leírták az akut szívelégtelenséghez kapcsolódó enyhe tüdõvizenyõt is és minimális bevérzéseket a tüdõ állományában. Azután a szokott módon bebalzsamozták a testet és eltemették...
A "megölték a fiamat" kezdetû beadványt sokáig vitatták, azután – úgy egy hónap múlva – elrendelték a kihantolást.
Nem tûnt nagyon ígéretesnek a vizsgálat eredménye, azért csak megnéztük, mert a megindított vizsgálat után némi bizonytalanság merült fel, hiszen a fiatalember alkalmazásakor végzett rutinszerû egészségügyi vizsgálat nem jegyzett fel semmilyen kórállapotot.
A száraz talajba ásott sírgödör érintetlen volt, a koporsó enyhén penészes, a hanyatt fekvõ holttest ruházata hasonlóképpen, de a bomlás minimális, elöl inkább mumifikálódás volt megfigyelhetõ. A kezek vizsgálatakor feltûnt, hogy a már említett "feltörés" az ujjbegyeken és a tenyér mélyén helyezkedik el, a hámfosztott részek barnásan pörkölõdtek, a kiemelkedõ részek fehérek és szinte porcszerûen megkeményedtek. Ilyen típusú elváltozás mindkét kézen volt, de a bal kézen csak az ujjbegyekre terjedt ki. A jobb lábon viszont a sarok bõre enyhe pörkölõdést mutat. Ezekrõl területekrõl mintákat vettünk szövettani feldolgozásra.
Az újraboncolás során (a balzsamozás folytán) elég ép szerveket leltünk. A szívburkon pár pontszerû vérzést láttunk, a billentyûhiba már nem volt értékelhetõ. A tüdõ állományában ott leltük az ujjbegynyi vérzéseket, a vizenyõ nem értékelhetõ.
A szövettani vizsgálatot a helyi Minovici Intézet patológusa végezte el, a tenyéri és a sarokról vett bõrminták mindenikén az áramjegy-típusos képét írta le, középütt harmadfokú égés, szélein összefolyó hámszerkezet-változás, apró hólyagocskákkal, melyeknek germinatív rétegében a sejtmagok megnyúltak és a típusos "kefeszegély" képét mutatták. A tüdõállományban vérzéses gócok voltak, kissé felbomlott szöveti szerkezettel.
Tehát, kétségkívül áramütés volt a halálok, akár létezett, akár nem, egy korábbi szívbillentyû-hiba.
Késõbbi visszajelzésekbõl tudjuk, hogy vitatták ennek lehetõségét, mivel állítólag az épületet korábban már árammentessé tették, de egy túlélõ, ugyancsak a jelzett gép lebontásánál dolgozó személy (aki véletlenül gumicsizmásan volt öltözve) szintén bizsergést érzett és megszédült abban a pillanatban, amikor a társa a halálát lelte. Így azután a bûnügyi és magánkeresetnek egyaránt helyet adtak a jogi szervek.
A bizonyítási esélyek határértékeit elõre megítélni igen nehéz, ezért, ha felmerül egy gyanú, azt mindig meg kell vizsgálni!
Molnár Vince
Az idei filmszemle pont olyan jellegtelen volt mint a sorszáma, vagyis a 31-es. ( A filmek színvonalának szól a jelzõ.) Sem látványos bukások, sem ígéretes remekmûvek, sem nagy visszatérések, sõt nagy felfedezések sem történtek.
Helyszín ezúttal, mint évekkel ezelõtt, a budapesti Kongresszusi Központ, a magyar szocreál funkciótlan hodálya. A nagyterem 1700 férõhelyes. Természetesen csak a középen ülõ kb. ötszáz kiváltságos élvezheti a terem kiváló adottságait. Az oldalt ülõk olyan szögben látták a vásznat, ami szinte semmit nem árult el a filmekbõl. A kisebb vetítõkben olyan esetlegesek voltak a technikai körülmények, hogy némi kárörömmel szólva, a vásárhelyi szintet is alulmúlták. Nézõszámra, ennek ellenére, nem lehetett panaszkodni. A belépõk könnyû hamisíthatósága okozta a felfokozott érdeklõdést. Alig párszáz forintért nekem is sûrûn ajánlották a bejárat elõtt a belépõt. Az elõcsarnok tipikus fesztiváli, cigarettafüst, zselézett hajú tizenévesek gondterhelt arccal, vastagtalpú cipõkkel róják a köröket, reklámanyag térdig. Jó pár számítógép ingyenes internet- hozzáféréssel. Komikus, hogy a legnagyobb számban a tizenévet alig elérõk körében a legnépszerûbb a világháló. Az csak világos, hogy nem az idén elõször jelentkezõ fesztivál honlapját olvassák, hanem a Tarzan, vagy a Csillagok háborújának interaktív komputeres változatát falják. Esténként azért be- betódul a szakma is: Helló, hogy vagy, rég láttalak, jövõre jössz…
Persze voltak vetítések is, 24 nagyjátékfilm, versenyben, amiket az állandó ki-bejárások jellemeztek. Általános jegy az irodalmi gyökerekhez való visszatérés, ami valamikor nagyon is jellemzõ volt a magyar filmre. Láthattunk Tarr Sándor-, Mészöly Miklós-, Závada Pál-adaptációkat, valamint úgynevezett szerzõi alkotásokat, amelyeket a rendezõk írtak. Általános jellemzõ az erõskezû dramaturgok hiánya volt. Túlbeszéltek, langyosak, ráérõsek voltak a filmek. Sok munkában lehetett felfedezni a már régebben elkészült filmekre való feleselést, visszadumálást. Ami szintén nagyon jellemzõ volt az idei termésre, a hihetetlenül nagyszámú szeretkezés a vásznon. Mondjuk ez még nem lett volna negatívum, ha valami újat mutattak volna, vagy netán valami mûvészi kifejezõeszközként akarták volna használni a nõ és férfi intim együttlétét, de… inkább az volt benne: ez kell a népnek, erre veszi majd a jegyet… Hogy mire vesznek jegyet a népek, azt szinte lehetetlen megjósolni. Ha figyelembe vesszük, hogy a tavalyi szemlén bemutatott Simon mágus, számos magyarországi és külföldi fesztiválon elnyert díj ellenére, csupán 18 ezer nézõt vonzott.
Az idei közel negyedszáz film közül a legnagyobb közönségsikere a Búzás Mihályénak volt, aki "szerzõi visszabeszélõs" filmet készített a legkevesebb pénzbõl. Címe a Kis utazás volt és Búzás emlékeit dolgozta fel, a szocializmusban eltöltött, úttörõ évekbõl. Egyszerû történet egy kisközösség kelet-németországi pionír táborozásáról. Felvonul a kor minden szimbóluma a német turmixtól a csehszlovák Skodáig, rengeteg apró történet, poén, a fényes esztendõkbõl. Reveláció volt a nõi fõszerepet játszó, Vásárhelyen is ismert, Gáspár Imola. Búzás végre megszabadult Szõke András hatása alól és kiderült, hogy a "mester" nélkül is van érvényes mondanivalója. Ha már Szõke, akkor ejtsünk pár szót a legújabb munkájáról, aminek címe: Helyfoglalás, avagy a mogyorók bejövetele. Szép kis film az Álomalapításról, a szinte már esztétikává avanzsált "bolondokházamozi" stílusban. Aranyos pillanat, mikor az egyik fõszereplõ, Frankó Nero stílusában, de jókora sörhassal, elordítja magát: hurrá, sikerült elfoglalnunk az atlasz 28-ik oldalát. Frappáns válasz ez a film a millenniumot infláló álmûvészetre. Amitõl nem lesz valódi nagy alkotás az, hogy a film csak egy reakció. Nagy várakozás elõzte meg a Jadviga párnája címû filmet, amit a rendezõ Deák Krisztina évek óta készít. Az alapanyag a hasonló címû könyv, amely immár abszolút olvasórekordot döntött Magyarországon és megélte a hatodik kiadást. Ennek ellenére nem a nagy elvárás tette átlagos filmmé a létrejövõ mûvet. A rendezõ 130 perc alatt képtelen belsõ folyamatokkal megjeleníteni a fõszereplõnõ vergõdését két férfi között. Pedig Tóth Ildikó mindent megtesz és sikerül is hiteles szereplõvé válnia, de a két férfifõszereplõ, rendezõi eszközök hiányában, nem lesz méltó partner a feladatra. Mindennek ellenére a film kapott egy díjat a hiteles miliõ, vagy micsoda megteremtése miatt. Hogy ez mit jelent, azt én nem tudom, de talán a Jeles András vezette zsûri igen. Tóth Ildikónak is juttatnak egy különdíjat. Tóth még fiatal, de Temessynek talán ez az utolsó fesztiválja, magyaráz egy bennfentes a folyosón. Ezzel elárultam, hogy a nõi alakítás díját Temessy Hédi kapta, aki Darvas Iván, a férfialakítás díjas oldalán, Surányi András Film… címû munkájában szerepelt. Mészöly Miklós írása egy öreg házaspár mindennapjait meséli. S ami Mészölynél könnyed, szomorú, katartikus, Surányinál visszataszító, unalmas és roppant szánalmas. Sajnos a szánalmas jelzõt a legújabb Jancsó-filmre is elmondhatjuk. Az õsz mester a tavaly sikert aratott páros Kapa és Pepe, vagyis a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten címû film fõszereplõinek történetét folytatja, de szerény eredménnyel. Az új film ANYÁD! a szúnyogok, címû szánalmas produkció. Erõlködés, jópofizás, pestiesen szólva, gagyi, pedig a Kispál és a borz zenéjét remekül fújja Lagzi Lajcsi . A már említett Temessy Hédi alapon Jancsó is rendezõi díjat kap. Az elsõ díj két filmnek, együtt jár, pont mint tavaly (nehogy már azt higgye valaki, hogy õ a Jani). Fonyó Gergely, a Kelj fel Jancsi rendezõje az amerikai független filmes hagyományokat folytatja, mikor egy értelmileg sérült fiatalember mindennapjait meséli, könnyedén dinamikusan. Nincs is baj a stílussal, de a történet túl közhelyes és a betegség lar’t pour lar’t, a krónikás számára, nem a mûvészet vizsgálódásának tárgya… Ennek ellenére a Los Angeles és Magyarország közt ingázó rendezõnek bizonyára még sokszor halljuk a nevét. A másik nyertes a Glamour. Hogy a Gödrös Frigyes rendezte film címe mit jelent azt még a büfé szakértõk sem tudják megfejteni. Egy budapesti zsidó család történetét meséli el a huszadik század elejétõl, a történelem nagy viharain keresztül. Gondolom az elõbbi pár közhelyes kifejezés méltóképpen jellemzi a film mélységeit. Eperjes Károly a fõszereplõ, akinek alkotási mélyrepülése évek óta állandó, már mosolyt sem keltett a bemutatón, annak ellenére, hogy a magyar kormány a legmagasabb szinten képviselte magát. A többi filmrõl, a szûk terjedelem miatt talán majd máskor, ha még eszembe jut…
A kísérleti és kisjáték filmeknél már sokkal biztatóbb a felhozatal. Érdekes, ahogy a színház érdekesebb része egyre kisebb helyeket keres, a jó film is egyre rövidebb. Valószínûleg azáltal, hogy a költségvetés egy-egy rövidfilmnél alacsonyabb, sokan jutnak alkotási lehetõséghez. Itt már találkozhatunk, színészek révén, hazai magyar alkotókkal. A "mieink" nem is akárhogy dolgoztak. Szõnyi G. Sándor nyáron Atyhában forgatott öt filmje közül az egyik, a Találkozás bekerült a versenybe, köszönhetõ a két színész, Tatai Sándor és László Zsuzsa remek játékának. A szintén a Tompa Miklós társulati tag Kézdy Imola is játszik egy fõszerepet Lakatos Róbert Nyáron piros, télen kék címû rövidfilmjében. A fõdíjat a már említett Búzás Mihály valamikori alkotótársa, Szolnoki József nyerte: Pannon halom filmjével, olyan vetélytársak elõtt, mint Gothár Péter vagy Cs. Nagy Sándor. A filmek novemberben a vásárhelyi közönség is láthatja. Számomra a legemlékezetesebb alkotás a Gulyás Gyuláé volt. A Tanítványok egy 1965-ben amatõr körülmények között forgatott film, ami mára készült el. Döbbenetes az a dramaturgiai fegyelem, a mesélés színessége, a képek nagyon pontos komponálása, ami valamikor jellemezte a magyar filmet.
A nem-fikciós filmek mára teljesen politikamentessé váltak. Ami olyan jellemzõ volt a magyar filmre a nyolcvanas- kilencvenes években. Jelenleg nagyon érezhetõ a tv-nek való megfelelési vágy. A rendezõk elõszeretettel keresik az extrém, megdöbbentõ témákat és a korunkra olyannyira jellemzõ szociálisan marginalizált csoportokat. Ebbõl adódik, hogy régiónk is sokat szerepel ezekben a filmekben.Például Bulandzsiuk-ban a rendezõ Méry Zsuzsa a romániai homoszexuális prostitúciót ecseteli, vagy Salamon András a Jonuc és a koldusmaffia filmjében a romániai, de Magyarországon kéregetõkrõl mesél, Cs. Nagy a parajdi öngyilkosokat rögzíti videójára, Moharos Attila elképedve számol be arról, hogy a Székelyföldön még mindig vannak szolgák. Még mondja valaki, hogy minket elhanyagolnak. A nagydíjat Almási Tamás nyerte, aki balladás szépségû embermeséjével mindent elsöprõ érzelmekrõl számol be. Egy szerelmes pár történetét láthatjuk, ötven percben, akiknek kapcsolatát idõvel a férfi teljes vaksága nehezíti. A már említett Salamon András a Jonuc film rendezõje nyerte a rendezõi díjat. Talán egyesek emlékeznek a rendezõ Huttyán címû filmjére. A feldolgozás hasonló. A kamera végigköveti a bukaresti koldus Jonuc kitoloncolását Magyarországról és vándorlását Romániában. A spontán hatás mögött azonban látszik, hogy megírt és megrendezett "rögtönzések" vannak, és ettõl egy kicsit viszolyogtató a dolog. Versenyben szerepelt még Makó Andrea, az erdélyi filmes osztályban végzett rendezõnõ Jánó testvérek címû alkotása. Kacsó Sándor és Erdõs Zsigmond kamerája elé a rendezõnõ egy ojtózi testvérpárt állít, akiknek a napjai elmesélve közhelyesek, történeteik banálisak, de mikor a kép veszi át a szót, valódi lebilincselõ kisfilmet látunk. Kovács András Ferenc-portrét is láthattunk, Rudas Gábor alkotása; számomra akkor az volt a legmulatságozabb, hogy a már említett interneten a film elõtt éppen az Népújságot böngésztem, amiben vidéki apparatcsikok azt akarják eldönteni, hogy KAF miben civil és mivel kellene foglalkozzon. Hiába, nem minden próféta tud saját hazát választani…
Ez volna a dió héja és hiába is próbálnánk szépíteni, a tavalyi reménysugár után az idén újra a színvonal sötét mélységében a magyar film. Valószínûleg a forgatókönyvek finanszírozási rendszerével van a baj, mert könyv évente éppen elég készül. Csak mint érdekességet mondanám el, hogy ezen sorok írója jó öt évvel ezelõtt több társával filmre írta Király László Fény hull arcodra édesem címû novelláját. Azon melegében meg is szavaztak 10 millió forintot, ami a munka elkezdésére sem elegendõ. (70-80 millió forint egy kis költségvetésû film) Az álmok elhalványodtak, a lelkesedés elmúlt, azóta elkészült még két könyv és akkor most egy elegáns levélben közlik, hogy lenne még 30 millió, ami már elég lenne a kezdetekhez. De kérdem én, öt év után ki akarja ugyanazt mondani? Elutasítás öngyilkosság, az egészet újraírni meg kinek van kedve? Szóval, valahol itt a hiba.
Az egyik magyarországi újság úgy kezdi a beszámolót a fesztiválról: hihetetlen magas az idei színvonal… a büfében. Talán. Majd jövõre. Esetleg.
Köszönet a Magyar Film Uniónak, a Maros megyei Madisznak, ezen tudósítás létrejöttéhez nyújtott segítségért.
Gáspárik
Czirják Árpád: Erdélyi magyar breviárium
"Most kell szeretnem, vagy nem kell szeretnem?
(Tudniillik ebben születtem.)" Szilágyi Domokos
Az Erdélyi magyar breviáriumnak immár a második kötete látott napvilágot. Az esszégyûjtemény egy nagyszabású kultúrtörténeti vállalkozás félútjára érkezésének a dokumentuma. A szerzõt nem kell bemutatni, neve ismerõs a magyar közönség elõtt, hiszen egy közismert, magas rangú egyházi méltóságról van szó, akinek megnyilatkozásaiból, prédikációiból, interjúiból más eddig is kitûnt tág látóköre, mély haza- és nyelvszeretete, valamint írói igényessége.
A cím kettõs funkciót tölt be: egyrészt meghatározza a mûfajt, másrészt a tájegységet kijelölõ jelzõvel megteremti a szövegek kulturális kontextusát, mintegy utalva a könyv olvasói retorikájának néhány alakzatára. A breviárium szónak legalább két jelentése van: a katolikus papi zsolozsmáskönyv mellett még jelölheti egy szerzõ, korszak stb. mûveinek szemelvénygyûjteményét is. A könyv szigorúan egyik jelentéskategóriába sem sorolható be; olvasói retorikáját éppen a köztes állapot, a címben szereplõ kifejezés mindkét jelentését mûködésbe léptetõ beszédmód határozza meg.
Azonban bármely irányban is kezdjünk vizsgálódni, az alaphangnem változatlanul a dialogicitás lesz. A könyvbõl hozzánk beszélõ alany párbeszédet folytat a potenciális olvasóval, más szövegekkel, de ami a legszembetûnõbb, és amire egyébként a címben is explicit utalás található, az erdélyi magyar hagyománnyal. Minden egyes esszéhez, Erdély egy híres szülöttjének objektív életrajza társul, föltérképezve a legrégibb idõktõl a XX. századig e régió szellemi kincsestárát. Így a napi elmélkedés mellé kerül egy-egy szemelvény Erdély gazdag kultúrtörténetébõl. A könyvet mindvégig az erõs retorikusság jellemzi, a központi pozíciót a meggyõzés alakzata foglalja el. Ellentétezõ szerkezete, a dicsõ múlt és a történeti jelen közti távolságra épülõ tragizáló beszédmódot erõsíti fel. "Valamikor, még a két világháború között is, a Bethlen, Teleki, Jósika, Toldalaghy, Gerõffy, Bánffy, Kemény, Ugron, Atzél, Rhédey, Wass családok birtokai és halastavai váltották egymást a Mezõségen. Ma már csak az emlékük él, de az is egyre inkább ködbe vész", akárcsak Kemény Zsigmond sírja Pusztakamaráson.
A hanyatlás folyamata mellett azonban jelen van a könyvben az értékek hagyományozódásának a tudata is, mely ellyensúlyozza az esszék tragikus hangoltságát. Így nem a múlt értékei feletti lamentálás szólama erõsödik fel, hanem éppen az értékorientáltság, az évszázados nemzeti értékek jelenlétére esik a hangsúly.
A kötet minden hónap minden napjára egy-egy esszét tartogat az olvasó számára. (A második kötet májustól augusztusig öleli fel a napokat.) Az egyes hónapokat Szilágyi Domokos versei vezetik be. Minden esszének külön címe van. Ezek a címek tulajdonképpen külön szövegkorpuszt alkothatnának, hiszen mindegyik egy-egy gondolatindító, legtöbbször szójátékra épülõ, frappáns megfogalmazású aforizma.
A történelem és a nyelv létmeghatározó tényezõként értelmezõdik a könyvben. Azáltal, hogy minden esszét egy történelmi személyiséghez köt, tulajdonképpen kijelöli az olvasói retorika számára a sz&oum