|
LII. évfolyam 26. (14382) |
2000. február 2., szerda |
Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen.
A Jörg Haider vezette szélsôjobboldali Osztrák Szabadságpárt populista ígéretei olyan alaptalan illúziók, amelyekre az osztrák demokratikus erôknek kell meggyôzô választ adniuk – jelentette ki Petre Roman külügyminiszter.
A román diplomácia vezetôje hétfôn, párizsi látogatása során fejtette ki véleményét a kormányzás küszöbére jutott osztrák pártról. Mint mondta, az osztrák demokratikus erôknek kell bizonyítaniuk az ország lakosságának, hogy a Haider és barátai által ígért demagóg politikai megoldások semmit nem hoznak majd az osztrákoknak.
Roman szerint ugyanakkor fontos Haider és barátai hírhedt kijelentéseinek elutasítása, mivel ez csökkenti a teret a pártvezetô felelôtlen ambíciói számára.
Hivatalos román állásfoglalás mostanáig nem hangzott el az európai politika kellemetlen fôszereplôjévé elôlépett Osztrák Szabadságpártról.
Movladi Udugov, a csecsen kormány szóvivôje kedden azt közölte, hogy az oroszok ellen harcoló csecsen fegyveresek mind kivonultak Groznijból, Csecsenföld fôvárosából.
"A kivonulás elôre elkészített terv szerint, teljes rendben, az elôre megszabott útvonalakon történt" – mondta telefonon a Reuters hírügynökség moszkvai irodájának.
Sámil Bászájev hadszíntéri parancsnoktól kapott értesülésére hivatkozva Udugov hozzátette, hogy "a harcosok magukkal vitték teljes fegyverzetüket és lôszerkészletüket". Azt nem közölte, hányan vonultak ki a régóta ostromlott fôvárosból, vagyis hány védôje maradt Groznijnak az utolsó órákra.
Egy-két órával korábban bejelentették Moszkvában, hogy az orosz csapatok elfoglalták a város központjában a stratégiai fontosságú Minutka teret. Olyan bizakodó elôrejelzést is a nyilvánosság elé tártak az orosz fôvárosban, hogy "küszöbön áll" Groznij bevétele.
Akár bebizonyosodik véglegesen Groznij feladása, akár nem, annyi bizonyos, hogy az Oroszországtól való teljes elszakadásért küzdô csecsen erôk uralják még a fôvárostól délre elterülô hegyvidéki területet.
Groznijban változatlan hevességgel folynak a harcok az elnöki palota romjainál, a konzervgyár körzetében és a kôolajfinomítónál – közölte kedden moszkvai sajtóértekezletén Szergej Jasztrzsembszkij elnöki tanácsadó, "csecsenföldi sajtófônök".
Alekszandr Veklics, a csecsenföldi orosz haderô szóvivôje Groznijban ugyancsak cáfolta, hogy Groznij csecsen védôi kijutottak volna az ostromlott városból. Azt azonban elismerte, hogy az éjszaka is voltak kitörési kísérletek. Jelenleg Jermolovka térségében bontakozott ki csata a déli irányban áttörni próbálkozó szakadár osztagokkal.
Biszlan Gantamirov, a Moszkva-párti csecsen milícia vezetôje kedden megerôsítette Sámil Bászájev súlyos sebesülésének hírét, azt, hogy akna tépte le az egyik lábfejét, s a csecsen parancsnokon mûtétet hajtottak végre Alhan-Kalában.
Jasztrzsembszkij ugyanakkor a Bászájev sebesülésérôl szóló híreket még nem tudta kommentálni. Arról viszont ô számolt be, hogy Alhan-Kalában valóban körbezártak egy csecsen osztagot, s "jelenleg folyamatban van a felszámolása". Információi szerint az összetûzésekben hétfôn valóban életét vesztette Lecsa Dudajev, Groznij volt polgármestere. Az orosz erôk által létesített aknamezôkön több mint húsz csecsen fegyveres robbant fel Sztaraja Szunzsa és Alhan-Kala körzetében – közölte Jasztrzsembszkij.
Igor Szergejev marsall kedden a muszlim fegyvereseknek eddig biztosított amnesztia meghosszabbítása mellett emelt szót Mozdokban. (A duma által elfogadott amnesztia határideje kedden lejárt, de valószínû, hogy március elsejéig meg fogja hosszabbítani az alsóház.)
Az orosz védelmi miniszter várhatóan még kedden ellátogat Groznijba is.
A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje, illetve Kiskeresztje kitüntetést adta át kedden az Országház Munkácsy termében Göncz Árpád államfô öt személynek – tájékoztatta az elnöki sajtóiroda az MTI-t.
Göncz Árpád – Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára – a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (polgári tagozata) kitüntetést nyújtotta át Bertalan Imre református lelkésznek, az Amerikai-Magyar Református Egyesület tiszteletbeli elnökének, Edward Molendowski meghatalmazott miniszternek, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövetsége kereskedelmi kirendeltsége vezetôjének, valamint Hans-Henning Paetzke német mûfordítónak.
Az államfô a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (polgári tagozata) kitüntetést adományozta az erdélyi magyar irodalom területén végzett kimagasló munkájáért Méhes György író-újságíró- mûfordítónak, illetve az észak-amerikai magyarság vallási, kulturális és nyelvi identitásának megôrzése érdekében kifejtett több évtizedes tevékenységéért Mustos Istvánnak, a Passaici Szent István Magyar Templom római katolikus plébánosának.
Méhes György betegsége miatt a kitüntetést felesége vette át.
Tegnap délelôtt tárgyalták le a törvényszéken a megyei tanfelügyelôség keresetét, amelyet a közoktatásiak múlt heti sztrájkja jogosságának megállapításáért nyújtottak be. Az ügyben salamoni döntés született: a törvényszék a megalapozatlanság indokával elutasította a tanfelügyelôség keresetét, de nem foglalt állást a közoktatási szakszervezetek sztrájkjának törvényességérôl sem.
A tárgyalásra a felperes képviselôje késve érkezett, így elôször a szakszervezetieket védô Morar Ilie ügyvéd mondta el védôbeszédét. A munkakonfliktusokat szabályozó 1999. évi 168-as törvény szellemében a közoktatási szakszervezetek sztrájkja jogos, mivel a munkabeszüntetés hátterében érdekellentét áll, nem pedig egyszerû jogi konfliktus, aminek a munkaügyi hivatal minôsítette az ügyet a felek közti egyeztetô tárgyaláson – érvelt a védô, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy a megyei tanfelügyelôség minisztériumi utasításra, nem saját kezdeményezésbôl hívta perbe a szakszervezeteket.
A felperes idôközben megérkezett képviselôje újabb, a sztrájk jogtalanságának bizonyítását célzó iratokat nyújtott be. Az ötnapos munkabeszüntetés, amelyet a szakszervezetek folytatni szándékoznak a jövô héttôl, törvénytelen, mivel jogi konfliktus áll a hátterében – érvelt a felperes. A szakszervezetek bérkövetelések miatt léptek sztrájkba, amit a megyei tanfelügyelôségnek nincs lehetôsége megoldani, mivel az ágazat személyzetét a központi költségvetésbôl fizetik. Ezzel az egyeztetni hivatott munkaügyi hivatal is egyetértett. A közoktatásiak sztrájkja valóságos káoszt keltett az oktatási rendszerben, és roppant súlyos, hogy a szakszervezetek azt kérték a pedagógusoktól, ne zárják le a tanulók elsô félévi oktatási helyzetét. A szakszervezetek az 1991. évi 15- ös törvény alapján indították el munkakonfliktusukat, azt a jogszabályt pedig az 1999. évi 168-as törvény, amely január 1-jétôl lépett érvénybe, hatályon kívül helyezte. Mindezek alapján kérte: nyilvánítsák törvénytelennek a sztrájkot.
A szakszervezetiek védôje válaszolt a felperes érveire, hangsúlyozva, hogy a tanfelügyelôségnek tárgyalnia kellett volna a szakszervezetekkel a sztrájk hátterét jelentô követelések kapcsán, de ezt érdemben nem tették meg, arra hivatkozva, hogy nem döntésképesek a kérdésben. Arra viszont már kompetensek, hogy a sztrájk jogtalanságának indokán perbe hívják a szakszervezeteket. A védô azt is hangsúlyozta, hogy a felperes megváltoztatta keresetét, mivel eredetileg azzal a kéréssel fordultak a törvényszékhez, hogy döntsenek a sztrájk jogosságáról, viszont idôközben már a munkabeszüntetés törvénytelenné nyilvánítását kérték.
Többórás szünet után hirdették ki az ítéletet, amelyet a felperes tíz napon belül megfellebbezhet. Ez tehát nem sokat változtat a tényálláson, vagyis hétfôtôl tovább folytatódhat a közoktatásiaknak az egyhetes vakáció idejére felfüggesztett általános sztrájkja, amennyiben nem oldódnak meg a tiltakozók követelései. A szakszervezetiektôl megtudtuk, a napokban tovább folynak a fôvárosban a szakszervezetek és a kormány közötti tárgyalások, konkrét döntést majd ezek nyomán hoznak.
A marosvásárhelyi Energomur ÖV korábban 73 lakótársulást szólított fel, hogy törlessze adósságait, ellenkezô esetben felfüggesztik a melegvíz-szolgáltatást. Az adminisztrátorokat arra kérték, hogy juttassák el a cég székházába az adósok jegyzékét, illetve azoknak a kérvényét, akik az anyagiak miatt önként mondanak le a szolgáltatásról. 40 társulásnál a tegnap lejárt ez a határidô. A felhívás eredményesnek bizonyult, mert 8 nap alatt 12 társulás több mint 100 millió lejt fizetett be az Energomurnak, 17 bizottság hozott listát, 3 lakó egyezményben rögzítette, hogy fizetni fog, míg 5-en lemondtak a szolgáltatásról. Hétfôn találkoztak az Energomur és a gázvállalat vezetôi, és elhatározták, hogy a tegnaptól megszorító intézkedéseket foganatosítanak. A szakemberek a Tudor negyedben levô 4 emeletes tömbház három lépcsôházában zárták el egyelôre a melegvíz-csapot, itt összesen 35 millió lejjel tartoznak a lakók. Ez után a felszólítás után érezhetôen csökkentek a tartozások. A lakótársulásoknak 16,9 milliárd lejt kell törlesszteniük, ennek 4,9 milliárd a késedelmi kamata. A cégek 2,5 milliárd lejjel tartoznak az Energomurnak. Jelentôs pénzösszeg folyt be az önálló vállalkozás pénztárába a fûtéspótlékból. Az Energomur január 21- én 30,5 milliárd lejjel tartozott a gázszolgáltató vállalatnak, ebbôl sikerült 3,2-t törleszteni, továbbra is rendezetlen a 9 milliárd késedelmi adó. A távhôszolgáltatást egyetlen esetben sem függesztik fel! – biztosított Fúró Judit, az Energomur ÖV marketingosztályának vezetôje.
Deus ex machina – mondhatnánk, ha ez az elôre nem látott rendkívüli fordulat egy görög mitológiai hôs életében történt volna. Nagy György Zoltán viszont, aki a XX. és most már egészen bizonyosan a XXI. század embere is, a következôképpen fogalmaz: úgy jött, mint a bomba a lehetôség, hogy még élhetek. Bíztam az Istenben és a professzor úrban, kerül egymás mellé szavaiban a földi valóság és az égi gondviselés. Az eredmény pedig egy szellemileg és fizikailag újjászületett ember, akinek öröm bujkál a szemében, s már nem a halálra, hanem az életre készül. Errôl árulkodnak mozdulatai, ahogy feleségére várva jön-megy a kórházi folyosón, s szavai is, melyekkel a jövôre figyel.
– A terveim megváltoztak, hisz néhány héttel ezelôtt nem volt semmi életkedvem, elkönyveltem, hogy "megyek", mivel a betegségemmel megélhetô idôszaknak, a hét évnek már jócskán a végén jártam.
Fulladás, mozgásképtelenség, szorító fájdalmak nemcsak a szív, de a rossz vérellátás miatt a máj tájékáról is – a szívizom- betegség, súlyos szívelégtelenség tüneteire nem is akar emlékezni. Amiképpen arra sem, hogy minden lépés nehezére esett, s a marosvásárhelyi 2-es számú belklinika állandóan visszatérô lakója volt. Azaz annyira mégis visszatekint, hogy az ott dolgozó orvosoknak köszönetet mondjon, amiért a szívátültetésig életben tartották.
– Január hetedikén telefonon kerestek, de ki volt kapcsolva a mobilkészülékem, s így hazajöttek utánam. Arafat doktor mentôt küldött, s azzal vittek be a kórházba. Dönteni nem volt nehéz, hisz más választásom nem volt, ha élni akartam. A mûtét elôtt pedig nem tudtam gondolkozni, mivel a kapott gyógyszerek hatására végigaludtam a délutánt.
Az ébredés utáni elsô emlékem az volt, hogy látok. A professzor úr jött felém, és kezet fogott velem. Abban a pillanatban tudatosult bennem, hogy élek.
Naznean Petru mellett Nagy György Zoltán a második Marosvásárhelyen, aki Deac Radu professzor és csapata jóvoltából új szívet kapott, és a lábadozási idôszak elmúltával egészséges emberként folytathatja az életét. Az operáció nehéz volt, felépülése viszont annál látványosabb – derült ki Deac professzor és munkatársainak beszámolójából a tegnap délben tartott sajtótájékoztatón. A marosvásárhelyi Szív- és Érgyógyászati Központ elôadótermében ezúttal mindkét új szíves beteg jelen volt. A 49 éves Nagy György Zoltán mûtétje is premiernek számít, hiszen országos viszonylatban ô az elsô, akinek több száz kilométerrôl hoztak szívet. Deac professzor az értesítés nyomán Temesvárra utazott, ahol a megyei kórház intenzív terápiás osztályán egy 19 éves donor szívét mûtötte ki. A súlyos agyvérzés miatt menthetetlenül, az agyhalál állapotában került páciens szülei beleegyeztek, hogy fiuk szívével és veséivel mások életét mentsék meg. A szív négy óra és harminc percet állt, ami igen nagy mértékben megnehezítette az operációt.
– Ez az eset nagyon szoros együttmûködést feltételezett az úton levô és a beteget elôkészítô csapat között, mivel nehéz volt kiszámítani az érkezési idôt – vélekedett Sorin Pascanu aneszteziológus.
– Bár a korábbi tapasztalat birtokában azt gondolhattuk, ez a mûtét nem volt könnyebb, de egészében talán nehezebb sem, mint az elsô szívátültetés, tény viszont, hogy a sajátos helyzet nagyobb erôfeszítést igényelt – mondotta Horatiu Suciu szívsebész.
Amint a sajtó képviselôivel való találkozáson kiderült, a mûtétet végzô csapatnak Liebhardt Mihai sebészfôorvos is tagja volt, s az operációt követô kezelés dr. Micu Sorin vezetésével történt.
Bevezetôjében Deac professzor ez alkalommal is visszatekintett a szervátültetés kezdeteire, csakhogy a marosvásárhelyi intenzív terápiás klinikán júliusban és szeptemberben kioperált két szívet az összeférhetetlenség miatt csak külföldön tudták hasznosítani, de a Bésben illetve Bad Oehausenben mûtött betegek állapota is jól alakult.
– Érdekes megfigyelésünk, hogy az új szív nem változtatta meg betegeink temperamentumát – hangsúlyozta Deac professzor. A mûtét a páciensek életvitelét a lábadozás után nem befolyásolja, szedniük kell viszont a beültetett szerv kilökôdését meggátoló gyógyszereket, amelyek nagyon drágák ugyan, de a biztosító pénztár lévén ingyen jutnak hozzá a szervátültetettek. Ellenôzésre hetente egyszer kell jelentkezniük, azon túl telafonon követik állapotukat, és pontos nyilvántartás vezetését kérik tôlük – mondotta a központ vezetôje.
A Rîmnicu Vâlcea-i vegyipari kombinátban dolgozó és onnan betegállományba került Nagy György Zoltán és felesége néhány év óta költöztek vissza a marosvásárhelyi szülôi házba.
Amikor tegnap délben találkoztak, s egy kedves mozdulattal az együttlét fölötti örömét fejezte ki a feleség, a férj nevetve mondta: – Látod, nem sikerült megszabadulnod tôlem.
Az ötvenedik évét júniusban töltô férfi terveirôl szólva elsôsorban családjára, 14 éves lányára, s a velük eltöltendô idôre gondol. Az utóbbi évek szenvedései hatására tervezni is elfelejtett. Most már egészen másképpen nézem a dolgokat – mondja –, s háláját szeretné kifejezni annak a családnak, akinek az életét köszönheti. Levelét Deac professzor szerint a temesvári klinikára küldik el, hogy onnan a címzetteknek továbbítsák.
Nagy György Zoltán azt vallja magáról, hogy szerencsés ember. Elhihetjük neki.
Az egyetem elôtti oktatás mûködését egyedül az biztosítja, ha a költségvetés a GDP 4 százalékát kapja – hangzik a tanügyminisztériumtól érkezett sajtóközlemény. A kormányok egyikének – sem 1996 elôtt, sem az után – sem sikerült a GDP 4 százalékát oktatásra fordítania a központi és a helyi büdzsék által. A jelenlegi koalíció elérhetné ezt a paramétert – áll a közleményben.
A tárcánál jelenleg tárgyalások folynak az oktatási kiadások lehetséges ésszerûsítésérôl, összhangban az európai gyakorlattal. A minisztérium szerint az egyik megoldás lenne az óvodai, iskolai és líceumi nem didaktikai személyzet finanszírozásának átvétele a helyi hatóságok által, ez utóbbiak költségvetésének megszilárdításával párhuzamosan.
A közlemény végezetül kiemeli, hogy a tárca három forráshoz – állami költségvetés, a kiadások ésszerûsítése, büdzsén kívüli források – folyamodna a tanári kar alapfizetésének megemelés végett.
Sajátos társadalmi hisztéria ütötte fel a fejét Kelet-Európa államaiban a rendszerváltást követô 10 évben. A Caritas- szerû pilótajátékok minden országban megjelentek és a szegénységtôl megcsömörlött lakosság egyik fontos meggazdagodási délibábjai lettek. Nem kell hôsködni, hogy ilyen és ehhez hasonló játékokkal csak az olyan lemaradt országok büszkélkedhettek, mint Albánia és Románia (a '90-es évek elején lebukott Tribuszerné alakítása még ma is port kavar a magyarországi közvéleményben). A valóság az, hogy minden országban jelen volt, de szinte az egész társadalmat behálózni csak ebben a két államban tudta. Nem volt véletlen, hiszen a szocialista egyenlôsdibôl mindenkinek elege lett, de ebbôl is leginkább a legelmaradottabb országok polgárai ábrándultak ki.
A pilótajátékok hosszabb-rövidebb élettartama után újabb szerencsejáték kerítette hatalmába a román társadalmat: bingólázban ég az ország népe. Lassan elvárható, hogy a választási kampány egyik megszokott színhelye a televíziók bingóközvetítési stúdiója legyen. Nem kizárt, hogy néhány élelmesebb jelölt vagy párt kihasználja a rendkívül nagy népszerûségnek örvendô szerencsejátékot. A több televíziótársaság által mûködtetett "számháború" lehetôséget ad arra, hogy a területet is felosszák a versengô pártok, ki-ki a maga kedvenc tévécsatornájának bingómûsorában szerepeljen.
De hogyan jutott ide a társadalom? És hová vezet az egész?
Nem olyan régen kezembe került egy közvélemény-kutatás eredménye, amelyet a "visegrádi államok"-ban végeztek, és amely egy mélyebbre hatoló kutatás eredményeinek értelmezése is egyben. Ebben a térség állapotát térképezik fel, hogy megtudják, mégis mit érez, gondol, akar a rendszerváltás után a kelet-európai polgár. Ilyen és ehhez hasonló mélyebb társadalomelemzések tucatjával készülnek Nyugaton és néha Kelet- Európában is, sajnos mifelénk még nem ez vált divatossá.
Az eredmény a következôt mutatja: "a vesztesekre és nyertesekre kettészakadt társadalmak polgárai már nem hisznek annyira a teljesítményelvû elosztás üdvözítô hatásában". És ez az eredmény nem nálunk jelent meg, hanem Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon. Mi lehet akkor mifelénk? Nem kell ehhez közvélemény- kutatás, a bingóláz magáért beszél. A román társadalom az elmúlt 10 évben olyan alacsony szintre jutott, hogy ebben a pillanatban nem fogadják el azt sem, hogy "akik keményen dolgoznak, azok megérdemlik, hogy sokkal többet keressenek". Pedig ez egyszerû teljesítményelvû javadalmazást feltételez, egy 1991-es egész Kelet-Európára kiterjedô kutatás a társadalmak többségének elképzelését mutatta.
Mára a kollektív szolidaritás jobbára megszûnt, az érvényesülés hatalmas elônnyel vezet a társadalmi szolidarítás elôtt. Ez viszont könnyen a társadalom széteséséhez vezet, így az elharapódzó korrupció minden eddiginél nagyobb méreteket ölthet, és hamarosan a nemzetközi intézmények felmérései nem arról számolnak be, hogy az állami struktúrákban a legnagyobb a korrupció, hanem a társadalom minden területére egyformán jellemzô.
A rendszerváltás után alapjaiban változott meg a munkáról alkotott kép. A véget nem érô tervgazdaságról piacgazdaságra való áttérés következtében a lakosság gazdasági helyzete rendkívüli mértékben megromlott, a társadalmi rétegek közötti szakadék egyre mélyül, az elszegényedés pedig rendkívüli méreteket ölt. Ebben a helyzetben az emberek igyekeznek minden vélt vagy valós lehetôséget megragadni anyagi helyzetük javítására. A piacgazdaság az eredményorientált világ modelljét mutatja, az erre való áttérés azonban mentálisan is megviseli az embereket.
A helyzetbôl való kilépés egyetlen lehetôsége a nagyobb méreteket öltô bukásra való ráeszmélés, ami egyben a játék végét is jelenti. Azonban ennél fontosabb kérdés a kollektív szolidaritás visszanyerése, amely nélkül a társadalom erkölcsi bukása elkerülhetetlen lesz. A társadalmi kötôdések fellazulása pedig nem autonomisták és centralisták politikai vitáját fogja eredményezni, hanem a törzsi ellentétek rendezésére jellemzô mindennapos összetûzéseket, amely Romániát nem a Balkánra, hanem a legsötétebb középkorba süllyesztheti.
Legutóbbi ülésén a megyei tanács elfogadta azt a programot, amely 2000-ben, valamint az elkövetkezô három évben a fôbb irányvonalakat jelenti a megye fejlôdésében. Egész pontosan a tanács költségvetési pénzeinek felhasználási módját írja elô ez a program, ugyanakkor fellelhetôk benne azok a beruházások is, amelyeket különbözô minisztériumok finanszíroznak a megyében. A dokumentum oldalakon keresztül sorolja egyenként és konkrétan a kijelölt beruházásokat, s azt az összeget (1999. novemberi szinten), amelyet a megvalósításukra költeni szándékoznak, évekre lebontva.
Gyakorlatilag a program összefoglalja azokat a munkálatokat, amelyeket elsô sürgôsségként kellene elvégezni a megyegazdáknak, benne semmiféle túlzott elképzelés nem lelhetô fel. Ugyanakkor ilyen körülmények között is – ezt feltétlenül ki kell hangsúlyoznunk – a program valószínûleg lényegesen túllépi a valós lehetôségeket, hisz a négyéves érvényességi idôszakban csupán a tanács költségvetésébôl 1500 milliárd lejt kívánnak beruházni, míg a valóságban ennél valószínûleg lényegesen kevesebb áll majd a rendelkezésre. Hogy pontosan mennyi, politikai, gazdasági és egyéb tényezôktôl függ. A dokumentum kidolgozói biztosak szerettek volna lenni tehát abban, hogy az esetleg rendelkezésre álló összegek ne vesztôdjenek el létezô elképzelések nélkül. Ma még nem megmondható, hogy pénzszûke esetén mely beruházások maradnak ki, ám mindenképpen számíthatunk arra, hogy az elképzelések jó részének megvalósítása késôbbre marad.
A dokumentum az alábbi fôbb területeket foglalja magába: falusi közellátási munkálatok (vízvezetékek, csatornázás, földgáz), utak javítása, falusi hôközpontok felújítása, lakásépítés, általános város- és községrendészeti tervek kidolgozása, a közigazgatás informatizálása, tanügyi és kulturális programok. A minisztériumok által finanszírozott beruházások az elszigetelt falvak villamosításának folytatására, a telefonhálózat fejlesztésére, infrastrukturális fejlesztésre vonatkoznak. Alább a program érdekesebb részleteit mutatjuk be.
Ivóvíz bevezetését többek között Marosmagyaró, Mezôcsávás, Mezôszabad, Marosszentkirály, Vámosgálfalva, Görgényszentimre, Erdôszentgyörgy, Makfalva, Nyárádtô (a hozzá tartozó falvakkal), Marosszentanna (a hozzá tartozó falvakkal) községekben tervezik. Ezeket a munkálatokat 2000-2001-ben szeretnék elvégezni, a kormány által biztosított hitelekbôl. Ugyancsak vezetékes víz bevezetését támogatja az Európai Unió által biztosított ISPA- és SAPARD-program. Hogy ebbôl részesülhessenek, az alábbi községekben és falvakban – többek mellett – megvalósíthatósági tanulmányt készítettek elô: Mezôbánd, Maroskeresztúr (fejlesztés), Kakasd, Marosbogát, Ratosnya, Nagyernye, Sáromberke. Ha megkapják az alapokat, a munkálatok több évig tarthatnak. Más községekben ezután készítik el a megvalósíthatósági tanulmányt, itt leghamarabb néhány éven belül kezdôdhetnek el a vízbevezetési munkálatok. Közöttük található például Mezôpanit, Sárpatak, Marosugra, Szentpál, Jedd, Sóvárad, Gernyeszeg, Körtvélyfája, Nyárádremete, Székelyhodos, Jobbágytelke, Csíkfalva, Nyárádszentmárton, Nyárádszereda, Nyárádgálfalva, Kis- és Nagyadorján, Backamadaras, Szentgerice, Ákosfalva, Nyárádszentbenedek, Harasztkerék, Karácsonfalva, Somosd, Dózsa György, Teremiújfalu.
Csatornázási munkálatok vidéken jelenleg nincsenek folyamatban. Vannak azonban olyan települések, amelyek elkészítették a megvalósíthatósági tanulmányt, ezek számára a SAPARD-, ISPA- és PHARE-programoktól igényelnek alapokat. Saját költségvetési pénzbôl további helységekben készül el a megvalósíthatósági tanulmány. Elsôbbséget a megvalósításnál azok a községek élveznek, amelyekben már létezik vezetékes vízellátás, de csatornázás még nincs (Nyárádtô, Maroskeresztúr, Makfalva). Az alábbi helységeknek lehet esélyük a közeljövôben a munkálatok megkezdésére: Marosszentanna, Vámosgálfalva, Nyárádtô, Marosszentkirály, Maroskeresztúr, Kakasd, Makfalva, Ratosnya, Marosszentgyörgy, Mezôbánd, Erdôszentgyörgy, Nagyernye, Sáromberke. Gernyeszegen, Körtvélyfáján és Nyárádszeredában a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozása folyik.
A földgáz bevezetése a lakosok hozzájárulása és – kiegészítésképpen – költségvetési alapokból történik. Földgáz-bevezetési munkálatok több helyen is folynak a megyében, legtöbb helyen a pénzalapok hiánya miatt késik, vagy akadozik a munkálat. Ezeknek a beruházásoknak az elvégzésére szükségesek a jelenlegi programban 2000-re igényelt alapok. A munkálatok a legtöbb esetben többéves lefolyásúak. Létezett egy olyan elképzelés is a programban, mely szerint azokat a községeket részesítik elônyben, ahol lehetôség van a vezetékrendszer 2000-ben történô átadására. Ezt a javaslatot a helyi tanács elvetette, a prioritásokat a költségvetés elosztásakor határozzák meg.
A már megkezdett munkálatok mellett tervbe vették a földgáz bevezetését a Maros felsô völgyében, a Marosvécs, Marosmagyaró, Déda, Ratosnya, Gödemesterháza vonalon. A beruházás 7923 lakásba juttatná el a gázt, s a 34 milliárdos befektetést a lakosság és a helyi tanácsok költségvetésébôl állják.
A megyében található közutak állapota – mindegy, hogy országos, megyei, vagy községi utakról van szó – siralmas. Az utak karbantartása ezért az egyik legfontosabb feladat, sajnos az egyik legköltségesebb is. A folyamatosan romló állagú utak karbantartására évi 10-12 milliárd lejt ír elô a program, míg a javításokra 8-11 milliárd lejt. 2000-ben a Nyárádtô-Ákosfalva, Nyárádtô-Bonyha-Kund, Nagyernye-Nyárádremete, Szászrégen-Laposnya útszakaszokon vettek tervbe viszonylag nagyobb munkálatokat. 2000-ben összesen 43 millió lejt szándékoznak a speciális (Basescu) útalapból az utakra költeni. Ez több, mint a megyei tanács 1999-es költségvetésének 50%-a. További 12 milliárd lej szükséges községi utak kövezésére megyei forrásokból. A Gernyeszeg- Erdôcsinád, Makfalva-Abod, Karácsonfalva-Somosd szakaszokon megkezdett munkálatok folytatásáról, valamint új útkövezési munkálatokról van szó.
Itt kell megemlítenünk, hogy az állami költségvetéstôl függôen, az utászok nagyobb szabású útmunkálatokat is tervbe vettek a megyében. Elsôsorban a már elkezdett felújítási munkálatokat folytatják a megyét átszelô E60 jelzésû országúton. Ehhez a munkálathoz tartozik a szentpáli vasúti átkelô idénre tervezett átadása is. Új elképzelés a Körtvélyfája és Petele körzetében található két vasúti sorompó kiiktatása egy 5 km hosszú átvágás építésével, valamint a 13-as és 14-es országutak felújítása.
(Folytatjuk)
A romániai magyar kultúrát, ezen belül a hazai profi színjátszást markánsan meghatározó marosvásárhelyi teátrumban újabb (z)ûr keletkezett: Ion Caramitru mûvelôdési miniszter január 16-án aláírt rendeletében január 21-i hatállyal felmentette tisztségébôl a Nemzeti Színház ügyvezetô igazgatóját, Kárp György színmûvészt. Indoklás: az 1990. évi 30-as törvény alapján mind felmentésben részesülnek azok az ügyvezetô igazgatók, színidirektorok, akik kinevezés és nem versenyvizsga alapján töltik be jelenleg tisztségüket.
Ám miniszteri felmentés ügyvezetô igazgatói funkcióból – színházi berkekbôl származó értesüléseink szerint – egyelôre csak a vásárhelyi Nemzetihez érkezett, holott más tártsulatoknál is töltenek be kinevezés révén vezetô tisztségeket.
Zeno Fodor vezérigazgatót, a felmentett Kárp György felettesét is meglepte a miniszteri rendelkezés, de amit mondhat, mindössze ennyi: – A minisztériumnak az az álláspontja, hogy minden olyan funkciót amelyet kinevezéssel foglaltak el, ezután csak versenyvizsga alapján tölthetô be, tehát kiírják a versenyvizsgát. Most felmerült az a probléma, hogy más színházaknál is történt vezetôcsere, s ha igen, hogyan. Caramitru miniszter azt mondja, hogy azok az állások, amelyeket 1993 elôtt foglaltak el kinevezéssel, azokra nem vonatkozik a felmentés. Kárp Györgyöt egyébként kilencvennégyben nevezték ki. Szóbeszéd tárgya, hogy esetleg vannak egyebek is a háttérben. Ami biztos, az az, hogy Kárp úr megkérdôjelezése a román tagozaton szinte kizárt, a magyar tagozaton viszont vannak fiatal színészek, akik nem viselik el Gyurit, mert keményen bírálta magatartásukat. Az is igaz, hogy Kárp György és Béres András közt is vannak nézetkülönbségek, úgy hallottam, az RMDSZ vezetôségébôl sem kedvelik Kárp Gyurit, nem tudom, miért. Amit ellenben biztosan tudok: február 15-re meghirdették a versenyvizsgát az ügyvezetô igazgatói állásra. A pályázónak a minisztériumban kell jelentkeznie. Nyilvánvalóan a felmentett gazdasági igazgató sem zárható ki a versenyvizsgából, az állást jogában áll újra megpályázni
Kárp Györgyöt még ügyvezetô igazgatói székében találtuk. Mindaddig ellátja tisztségét, amíg a versenyvizsga gyôztese átveszi a színház gazdasági- pénzügyi igazgatását. A Népújságnak nyilatkozta: – Ha nálunk érvényes a miniszteri rendelet, akkor alkalmazni kell más színházakban és más mûvészeti intézményekben, amelyek a mûvelôdési minisztérium közvetlen alárendeltségébe tartoznak, mert a törvény azokra is vonatkozik. Annyit tudok, hogy csak ezt az egy állást hirdették meg és a többi, szintén kinevezéssel elfoglalt ügyvezetô igazgatói, vezérigazgatói posztokat nem hirdették meg. Kifogásolom továbbá, hogy a felmentést évad közben hozta meg a miniszter, holott minden civilizált országban ezeket a versenyvizsgákat évad vége felé bonyolítják le, hogy a következô évadot az új ügyvezetô kezdje. Nehéz dolog, hogy valaki akár az utcáról, akár a színházból jövet elfoglalja ezt a posztot, mert amíg megtanulja, eltelik vagy két év. Az én átállásom könnyebb volt, mert 23 évet dolgoztam az igazgatóság mellett, a színház kollektív vezetésében. Az a furcsa, hogy a jelenlegi kormány, a minisztérium több mint három év után most jött rá arra, hogy lényegében egy kilencvenes törvényt hágtak át, azáltal, hogy nem kilencvenhat után hirdették meg ezeket a versenyvizsgákat. Kérdem, amikor kilencvennégyben kineveztek, errôl a törvényrôl nem tudott a minisztérium?
– Azt beszélik, hogy az "impulzus" a társulaton belülrôl indult.
– Valószínûleg. Áldatlan állapotok jellemzik mindkét társulatot. Feszültségek adódtak a román tagozaton, ahol a mûvészeti aligazgató úgy döntött, hogy lényegében ô a vezérigazgató felettese, és nem fordítva. A magyar tagozaton pedig azt mondják, itt a generációváltás ideje… Sok fiatal színész jött a színházba az utóbbi idôben, miattuk feszültségek adódtak, amelyek nem abból erednek hogy fiatalok, hanem abból, ahogyan idekerültek. Nem a tehetségükkel, hanem a mentalitásukkal van baj. nem úgy viszonyulnak a színházhoz, mint ahogy egy normális intézményhez kellene viszonyulniuk. Amiatt a baj, hogy képtelenek vagyunk lenyelni a pontatlanságot, az örökös alkoholmámort. Ôk azt várnák el, hogy mi változzunk meg. Ha valamiképpen mi tudtunk igazodni a színházhoz és nem a színház hozzánk, akkor részünkrôl jogos az elvárás. Mi nem akartuk megváltoztatni Csorba Andrást, Tar Lászlót, Lohinszky Lorándot, Gyarmathyt, Bács Ferit vagy Tanait, hogy ugrabugráljanak, vagy pityiripalkót játsszanak a kocsmában. Szóval folytatják azt a léha életmódot, amit megszoktak a fôiskolán. A mi idônkben igaz, volt tartás, fegyelem és színháztisztelet.
– Olyan hír is járja, hogy Kárp György a román tagozatot favorizálta a költségvetés leosztásánál.
– Favorizálással csak az idióták vádolhatnak, vagy azok, akik nem értenek a színházhoz. A hitelfolyósító tulajdonképpen nem én vagyok, hanem a színháznak a vezérigazgatója. Én mindössze a kifizetéseket és a bevételeket követem, az én érdekem az, hogy minél többet hozzak be a színházba. Logikus, hogy az egyik társulat mindig többet vagy kevesebbet költ, mint a másik. Valóban igaz, hogy tavaly a Liviu Rebreanu tagozat többet költött a költségvetésbôl, mint a Tompa Miklós Társulat, de vonalat nem húztam. Amennyi igénye volt a magyar tagozatnak, annyit kapott. Ha összehasonlítást végzünk, akkor vissza kell mennünk kilencvennégyig, s kitûnik, hogy a magyar tagozat a hat év alatt a dupláját költötte. Tehát ha logikusan gondolkoznának feljelentôim…
Részt kíván venni a februári versenyvizsgán?
– Még nem döntöttem. Egyelôre nem tudom, hogy milyen mozgatóerôk dolgoznak a háttérben, egyáltalán mit akarnak. Ha kiderül, hogy ez egy politikai akció, ami ellenem irányul, akkor természetesen a versenyvizsgán nem veszek részt. Nem szeretnék a Kincses Elemér sorsára jutni, hiszen, ahol meghirdetnek egy pályázatot, és jelentkezik az ország egyik jelentôs mûvészembere, aki egy egész színházat vezetett és mégis egy "civil" nyeri meg a pályázatot, ott óriási kérdôjel támad óhatatlanul. El kell mondanom azt is, kiállnak mellettem az emberek, bár, ha abból indulok ki, hogy amikor Napóleon az öccsét kinevezte svéd királynak s megkérdezte, mi a helyzet, az öcs így válaszolt: imádnak a svédek. Erre Napóleon: akkor hamarosan meg fogsz bukni…
Mindig is a földmûvelôk/állattenyésztôk nagy gondja volt a tulajdonuk megvédése. Emlékszem, annak idején, vidékre ingázó tanárként számtalanszor találkoztam olyan esettel, amikor egy-egy gazdának a vaddisznók feltúrták a földjét vagy a medve elhurcolta a marháját, megtizedelte a juhállományt. A gazda pedig tehetetlen volt, hiszen nem volt szabad "bántani" a vadállatokat. Azt csakis az akkori "nagyvadász", Ceausescu engedélyével lehetett lelôni. A '89 decemberi fordulatot követô évek sem hoztak változást. Igaz, 1996-ban megszavazták a vadkárokra vonatkozó 103. számú törvényt, de ebben is minden felelôsséget a föld-, illetve állattulajdonosra hárítottak. Magyarán: védje, ahogy tudja, de a vadakat nem szabad bántani. Ezért készített módosító javaslatot a törvényhez az RMDSZ négy képviselôje: Kelemen Atilla, Tamás Sándor, Birtalan Ákos és Ráduly Róbert. A tervezet lényegét Kelemen Atilla mondta el.
A törvénytervezet – amelyet a 469-es számon tettünk le a képviselôházban decemberben – indítéka tulajdonképpen az volt, hogy sok vidéki beszélgetésben felmerült a vadkárok kérdése. Az emberek panaszkodtak, hogy nem tudják megvédeni a sok pénzzel elôállított kis termést, hiszen a vadkárokra semmilyen hatékony intézkedést nem tudnak kitalálni. Köztudott, hogy minden civilizáltan berendezett országban a vadkárok kérdése nemcsak a földtulajdonosokat érinti, hanem a vadászati joggal rendelkezôk is egyaránt felelôsek.
– Ön is vadász, ha jól tudom. Eddig miért nem jutott eszébe foglalkozni a kérdéssel?
– El kell ismernem, én is vadász vagyok. Az is igaz, tíz éve, hogy egyetlen kormány sem foglalkozott komolyan ennek a kérdésnek a megoldásával. A vadászegyesület jelenlegi elnöke, Adrian Nastase, de Bogdan Niculescu Duvaz alelnök is egy kicsit lekezelik s néha egészen perfid módon nem veszik számba a tulajdonosok véleményét ezekrôl a kérdésekrôl. Egy-egy olyan mondattal elintézik, hogy a kárvallott kötött-e üres konzervesdobozt földje köré, hogy fújta-e a kürtöt, hogy kint aludt-e a földjén ésatöbbi. Éppen ezért javasoljuk négy kollégámmal a vadászati törvény módosítását, ahol tételesen is jogi felelôsséget kérünk arra, hogy a vadászati joggal rendelkezôk, a vadászegyesületek olyan szerzôdéseket kössenek a területek birtokosaival, amelyekben a vadkárokra orvoslást nyerhetnek.
– Mikor lesz jogerôs törvény ebbôl, hiszen itt a tavasz, hamarosan "aktuális" lesz a dolog.
– Hogy mikor megy át ez a törvény a parlamenten, megmondani nem tudom, hiszen nagyon sok érdek ütközik. De mindenképpen sokkal szakszerûbben és sokkal modernebb koncepcióval kell a vadkárkérdést megközelíteni. Pontosan ezért tettük le ezt a törvénytervezetet.
– Mirôl szól a konkrét módosítás?
– Például a csak a gazdák felelôsségét kihangsúlyozó 15-ös cikkely törlôdik a 103-as törvénybôl. Ez arról szól, hogy a gazda kell megvédje a tulajdonát, neki kell a vadkárt elhárítania. Márpedig ezt a vadászegyesülettel közösen kell megoldani.
– A földtulajdonosnak egyáltalán nem állt jogában lelôni a neki kárt okozó vadat, még akkor sem, ha állatállománya javát elpusztította.
– Ezért kell a vadászokkal közösen megoldani ezt a kárdést. Mi a 15-ös cikkelyt a következôképpen módosítjuk: a vadkárért nem a tulajdonos a felelôs, hanem az, aki vadásztat, tehát a teríték élvezôje. Vagyis a vadászegyesület és a vadállomány tulajdonosa, amely mindig az erdészeti minisztérum. Ezekre hárul a feladat, hogy a vadkárokat törvényes úton elhárítsa vagy kifizesse, ha érvényesíti vele szemben a tulajdonos az igényét.
– Tehát ha vadkár ér, a vadászegyesülethez kell fordulnom?
– Nem, elôre kell szólni, és a vadászegyesület olyan intézkedéseket kell hozzon a tulajdonosokkal együtt – ez így van Magyarországon, Ausztriában, Németországban is – amelyekkel a termést megvédhetik.
– S ha a vadászegyesület nem intézkedik?
– Akkor a vadászegyesületnek köteles kártérítést fizetnie, vagy ha ezt nem teszi meg, akkor törvény elé idézhetô. A tulajdonosok törvényes úton kereshetik az igazukat. Magyarán: beperelhetik a vadászegyesületeket. Ez pedig ôket is arra fogja késztetni, hogy a tulajdonosokkal közösen megoldást keressenek a vadkárok elhárítására.
A december 6-án elfogadott 186-os törvény értelmében megváltozik a könyvszakértôk és mérlegképes könyvelôk tevékenységének szervezési kerete. A törvény január 1-jétôl érvényben van, gyakorlatba ültetése jelenleg folyik.
Az új jogszabály egyk legfontosabb elôírása – tájékoztatott Ion Stoica, a könyvszakértôk és mérlegképes könyvelôk Maros megyei egyesületének titkára –, hogy ezentúl könyvszakértôi tevékenységet csakis független könyvszakértôk és mérlegképes könyvelôk végezhetnek, azaz egy idôben nem lehetnek más fizetett alkalmazásban, illetve nem folytathatnak egyéb üzleti tevékenységet. Hogy ki a független könyvszakértô, vagy hitelképes könyvelô, azt az országos egyesület által, negyedévenként a Hivatalos Közlönyben közzétett lista tartalmazza. A listán található személyek saját bélyegzôt kapnak, a régi bélyegzôk érvényüket veszítik.
Azok a könyvszakértôk és mérlegképes könyvelôk, akik fizetett állást töltenek be, vagy üzleti tevékenység folytatása mellett döntenek, nem veszítik el megszerzett minôségüket, s bármikor felvételüket kérhetik a hivatalos listára, amennyiben az üzleti tevékenységet befejezik. Amíg nincsenek rajta a hivatalos listán, 2000-tôl kezdôdôen a könyvszakértôk nem fizetnek szakmai tagdíjat.
a törvény elôírja, hogy könyvszakértôi és mérlegképes könyvelôi tevékenységet csakis engedélyezett személyek végezhetnek, azaz akik rendelkeznek könyvszakértôi vagy mérlegképes könyvelôi jogosítvánnyal. Azoknak a személyeknek, akik a kereskedelmi társaságoknál vezetik a könyvelést, illetve lezárják a mérleget, nem kell feltétlenül engedéllyel rendelkezniük, vagy független szakértônek lenniük. Cenzorként azonban csakis felsôfokú végzettséggel és legkevesebb öt év szakmai tapasztalattal rendelkezô könyvszakértôk vagy mérlegképes könyvelôk dolgozhatnak. Ezeket a cenzorokat a független könyvszakértôket és mérlegképes könyvelôket tartalmazó hivatalos listáról kell kiválasztani. Cenzor csak olyan szakember lehet, aki egyéb betöltött funkciója folytán nem összeférhetetlen ezzel a minôséggel.
Azoknak a vállalatoknak a mérlegét, amelyeknek a forgalma 10 milliárd lej fölött van, kizárólag országos jogosítvánnyal rendelkezô auditorok ellenôrizhetik.
A könyvszakértôk és mérlegképes könyvelôk egyesületének megyei közgyûlését 2000. február 23-án 10 órától tartják a marosvásárhelyi Kultúrpalota kistermében. A közgyûlésre csakis a hivatalos listán szereplô könyvszakértôket és mérlegképes könyvelôket várják.
Névtelen, arctalan levélre válaszolni túlbuzgóságnak tûnhet, de mivel nyilvánosan megjelent írásról van szó, lehetôséget kínál magyar közösségi gondjaink egy részének tisztázására, megvitatására. Hiszem, hogy még egy ilyen furcsa párbeszéd is közösségünk javára válhat, még akkor is, ha egy személytelen, megfoghatatlan (ugyanis egy marosvásárhelyi kezdeménynek és nem kezdeményezônek vagy kezdeményezésnek nevezi magát) valakivel, valamivel történik. Ha nem tenném, bizonyára újból akadna olyan, aki a Nyárádszeredai Kezdeményezés aláíróit megfutamodással vádolná, miként az már többször meg is jelent a Népújságban. A január 13-i TKT-ülésen Dávid Csaba, az V. körzet elnöke, Nagy Levente, Mezôcsávás kerület elnöke és Andrássy Árpád, Marosludas kerület elnöke, az ellenséges légkör dacára, részletesen ismertette a Kezdeményezés létrejöttének okait és célkitûzéseit.
Tisztelt e.m.k., vagyis "kezdemény", a Nyárádszeredában 2000. január 8-án kiadott nyilatkozatot félremagyarázó, és olcsó, rosszindulatú, lejárató fejtegetéseit félretéve, jó lenne egy-két dolgot tisztázni. Az RMDSZ Maros megyei szervezetének legfôbb döntéshozó testülete a küldöttgyûlés, melynek egyik lényegi hatásköre a megyei alapszabályzat vitája és elfogadása (országos alapszabályzat, 20. cikkely, a. pont). Két küldöttgyûlés közti idôszakban a döntéshozatal a Területi Képviselôk Tanácsára (TKT) hárul, de az alapszabályzatot csak azokban a cikkelyekben módosíthatja, amelyekre meghatalmazást (mandátumot) kapott. A TKT, melyet a küldöttgyûlés erôsített meg, saját összetételét semmilyen körülmények között nem változtathatja meg! Ugyanakkor az RMDSZ egyik mûködési alapelve elôírja, hogy kongresszus után a megyei (területi) alapszabályzatokat az országoshoz kell igazítani, amit érdemben csakis egy újabb küldöttgyûlés végezhet el. Ha ez nem így történik, számos mûködési zavar keletkezhet. Lássunk egypárat!
Az alapszabályzat XXII. fejezete meghatározza az RMDSZ- tisztségviselôk összeférhetetlenségi kritériumait. A megyei alapszabályzat ilyen fejezetet nem tartalmaz, és a TKT sem fogadhat el, mert nincs hozzá mandátuma. Hogy van-e jelentôsége egy ilyen fejezetnek, kérem, döntse el ön, tisztelt "kezdemény", a következôk alapján: Megyénk mindkét szenátorának irodavezetôje tagja a TKT-nak, de, hogy a döntéseket még jobban kézben lehessen tartani, egy MADISZ-kiskapun át a szövetségi elnöki iroda igazgatója is TKT-tag lett. A tisztelt urak az RMDSZ fizetett alkalmazottai, és hogy a TKT-ban kifejtett tevékenységük menyire tárgyilagos, arról bôven beszámol minden lehetséges alkalommal megyénk legolvasottabb napilapja. A fenti eset elsôsorban etikátlanságával tûnik ki.
Az összetétel megváltoztatásának szabályzatellenessége azzal fokozódott, hogy a már említett "ifjúsági képviselôn" kívül a TKT még két tagot fogadott soraiba, akik ugyancsak MADISZ-tagok, tehát nem képviselik megyénk mindenik ifjúsági szervezetét.
Igaza van, tisztelt "kezdemény": demokratikus testületeink szabályosan, vagyis szabályszerûen, a törvények betartásával kell hogy mûködjenek. A Nyárádszeredai Kezdeményezés éppen ezzel a céllal, a törvényesség védelmében jött létre. De milyen az a szabályrendszer, melyet a jelenlegi TKT hozott létre?
Az 1999. november 26-i TKT-ülésen a testület majdnem egyhangú döntéssel szüntette meg, legnépszerûbb szenátorunk javaslatára, a TKT és a Területi Egyeztetô Tanács (TET) együttes ülésének döntéshozó hatáskörét. Ezzel megyénk magyar történelmi egyházainak és civil szervezeteinek (EMKE, EME, EMT stb.) vezetôit megfosztottuk a döntéshozatal (szavazat) jogától, tehát a beleszólás jogától magyar nemzeti közösségünk dolgaiba (72 cikkely). Ezzel ellentétben az országos alapszabályzat 57. cikkelye meghatározza a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET) együttes ülésének hatáskörét.
Ugyancsak a már említett novemberi ülésen a testület a magasabb jogkörrel rendelkezô megyei küldöttgyûlést fosztotta meg attól a jogától, hogy ez utóbbi kizárólagos hatáskörében maradjon megyénk parlamenti és szenátori listájának véglegesítése (ha nem tartunk elôválasztásokat, amit ugyancsak a TKT fog majd eldönteni), meghagyva az országos Operatív Tanács beleszólási lehetôségét.
A Nyárádszeredai Kezdeményezés legfontosabb célkitûzése Vásárhely RMDSZ-körzeteinek és a vidék RMDSZ-kerületeinek arányos képviselete a Területi Képviselôk Tanácsában, mind ez ideig megyei szervezetünk többéves megoldatlan tehertétele. Kérem, "kezdeményt", mérlegelje, mi okozna nagyobb "erkölcsi veszteséget": a felsorolt gondok továbbgörgetése, vagy mielôbbi megoldása?
A január 13-i TKT-ülés befejezô részének légköre ORWELL falanszteri világának hangulatát jelenítette meg elôttünk, ahol nemcsak a kezdeményezésben kifejezett véleményünket kérték számon tôlünk, aláíróktól, szövetségünk legnagyobb közjogi méltóságai, hanem a gondolatrendôrség leleményességével a ki nem mondott gondolatért is már elítéltek. Demokratikus szövetségünk 10 éves évfordulóján a szabad gondolkodás és a gyülekezési jog ellen szavazott elsöprô többséggel a "szabályosan megalakult Maros megyei döntéshozó RMDSZ-testület (TKT)", akkor, amikor Buksa Bélát, az Ellenôrzô Bizottság tagját és Izsák Balázst, a Szabályzat- felügyelô Bizottság tagját az országos Etikai Bizottság színe elé küldte, egyszerûen azért, mert elmentek a nyárádszeredai találkozóra és másokat is megpróbáltak tájékoztatni, mint tettük azt mi is, akik ott voltunk, RMDSZ- tagok, éppen a nyilvánosság érdekében. Döntött a testület anélkül, hogy a legalapvetôbb emberi jogokat, az ártatlanság jogát és a védekezés jogát biztosította volna számukra, ugyanis az ülés elején a TKT kitiltotta ôket.
Tisztelt "kezdemény", nagyfokú tájékozatlanságról és legalább akkora rosszindulatról tesz tanúbizonyságot, amikor azt állítja, hogy "a közéletben nincs személyi érdekmentesség". Csak egy példa a számtalanból: Már közel két hónapja zajlanak a beszámoló-kiértékelô közgyûlések, melyeknek szervezésérôl szinte semmi sem jelenik meg. Van fogalma, mit jelent egy kerületben csak 6-7 ilyen találkozó megszervezése? Anyagi hasznot feltételez a szervezési munka során? Úgy hiszem, távol áll ön a közösségi munkától, de ne csüggedjen el, szívesen megismerkednék önnel. Kérem, jelentkezzen, fedje föl kilétét, ha nem hajlandó az én kérésemre, hát akkor legyen tekintettel megyénk egyetlen magyar napilapjára, a Népújságra, és ne hozza abba a helyzetbe, hogy a szerkesztôség legyen kénytelen kiadni önt, ugyanis az elemi tisztesség erre kötelez.
Andrássy Árpád TKT-képviselô
– A Pufajkát semmi sem helyettesíti. A piacgarázdálkodás megöli a kiskocsmákat, úgy nézz rám, én egy haldokló világ utolsó mohikánja vagyok – kesereg. – De az ötletem, az túlél engem. Az korszakalkotó, öregem. Ülünk, üldögélünk a pótpufajkában, magános szivacsok klubja, meg sem nézem a mostani nevét, bentrôl az látszik, hogy ERAOTIROCAR, ez valami kéjutazási iroda lehet, alatta IRUTUAB, ha nem tudnám, hogy emiatt vagyunk itt, afrikai szabadkômûves páholyra gyanakodnék, aztán ez: ALARUTAN AEFAC, albán légitársaság képzetét kelti. Szórakozunk a kicsi pénzünkre. Mikor már nagyon kivannak, bedobom a trükköt. "Nincs véletlenül egy használt telefonkártyája?" "Nincs." Ha nincs, nincs. Mindig akad kíváncsi, aki ráharap. "Gyûjti talán?" "Mire kell az magának?" "Már azzal is lehet nyerni?"
Hopp, helyben vagyunk. Nyerni, ez a világ kulcsszava.
Elôveszem a kártyát, az én csodakártyámat. – Ezzel én kereken két esztendeig telefonálok – mondom csendesen. Amikor a kételkedôk felhangosodnak, még hozzátoldom. – Merô passzióból cserélgetem. Mert engem a változatosság gyönyörködtet.
Ennél a résznél már az én utcámban vannak. Innen apró lépésekkel jutunk el a kocsma elé. Ott két-három telefonkészülék is van a falra erôsítve. Leemelem a kagylót, minden oylan, mintha rendesbôl csinálnám.
Persze azt a pillanatot, amikor a csoda végbemegy, azt nem szabad észrevenniük. Visszarakom a kagylót, kiveszem a kártyát, felmutatom. Megkérdezem az egyik bunkót, emlékszik-e még, mennyi volt a kártyán. "Húszezerhatszáz." Na, akkor most visszateszem a kártyát. Kagylót le stb. Mennyi van rajta?
A bunkónak kimered a szeme. "Ötvenezer."
A trükköt megismétlem, de elôbb tessék ideadni a lóvét. Megnyertem a fogadást, nemde. Fogcsikorgatva fizetnek. De ennyivel persze nem érik be. Közben persze iszunk. Megismétlem a trükköt egy másik kártyával. Annak a kártyájával, aki harmincezerrel szállt be. Átadom neki az ötvenezret mutatott kártyát. (Ez tényleg tele van, nekem is megéri, hiszen már száztízezret nyertem.)
Aztán valamiért ki kell jönnöm, és eltûnök. Ez a mûvészet esszenciája. Tudd, hogy mikor kell köddé válni.
– Itt? Nem valami változatos az élet. A bordám nehezen gyógyul. Az orvosok jönnek-mennek, szerencsére van néhány jó nô. Az ott né. A kis asszisztens. Csak ne vertek volna így össze. A bunkók. De már kávéztam vele.
Itt csak annyi látszik: EIGRURIHC. Ezzel nem tudok mit kezdeni – kesereg. Az ajtónál vagyok, utánamkiált. – Hé! Itt van ez a kártya. A készülék kint, a folyosón, balra. Kipróbálod?
Hát én miért ne. Kipróbálhatom.Nulla- nulla-negyven-nulla-hatvanöt-százhatvannyolc- nyolcszázötvennégy. Megjegyzem. Búcsút intek. Oké, jövök mindjárt.
A kártyát bedobom az elsô kukába. Euro–.
Jó jel.
A MéDiák diákújság Zsengék rovatának keretén belül Orbán János és Szepessy Elôd pályázatot hirdetnek a költészet napja (április 11.), József Attila születésnapja alkalmából.
1. József Attila a külváros költôje is. Olyan verseiben jelenik meg a külváros, mint az Elégia, Külvárosi éj, A város peremén, hogy csak a leghíresebbeket, a tananyaggá koptatottakat említsük. A költô egy kibontakozóban lévô új világot, új életteret mutat be ezekben a versekben, teljes hitelességgel, hiszen ô is a külváros szülötte, a lehetô legmélyebbrôl jött. Amióta József Attila megírta ezeket a verseket, továbbrohant a XX. század, a külvárost még inkább a városkép jellegzetes alkotóelemévé, még inkább életterévé téve. Bizonyára neked is megvan a saját külváros-élményed, lehet, hogy pont ott élsz, szereted vagy gyûlölöd, talán kívülállóként késztet gondolkodásra az iparosodásnak ez a szüleménye.
Próbálj meg verset írni arról, hogy hogyan látod, milyen gondolatokat ébreszt benned ma ez a világ.
2. József Attila tragikus halálának körülménye közismert. 1937-ben, Balatonszárszón vonat alá vetette magát. Olvass utána, dokumentálódj életének errôl a szakaszáról, s próbáld beleélni magad a költô meghasonlott állapotába. Képzeld a költô helyébe magad, amint ott ülsz a szárszói állomás elôtt, pár perccel a végzetes tett elôtt, és versbe öntöd gondolataidat, egyszóval írd meg "József Attila legeslegutolsó versét".
Pályázhatnak azok a középiskolások, akik úgy érzik, hogy közel áll hozzájuk József Attila személyisége és költészete.
Egy pályázó akár mindkét kategóriában küldhet be verset, de egy kategóriában két verset nem. A verseket tegyétek be egy borítékba, név nélkül, egy zárt borítékba viszont mellékeljétek neveteket, címeteket, az iskolátokat és versetek címét. A pályamunkákat a Papiu líceum 94-es termében várjuk vagy a következô postacímre: Szepessy Elôd, Transilvania u. 53/14., Marosvásárhely.
A verseket szakértôkbôl álló zsûri bírálja majd el. A legjobb verseket díjazzuk.
Beküldési határidô: 2000. március 31.
Bôvebb információ a 141-783-as telefonon vagy a Papiu líceum 94-es termében.
Sok sikert!
Az idei tél egy viharos, fagyos éjszakáján megfagyott egy gyermek. Már szinte nem is gyermek, hisz a rendôrségi tájékoztatás szerint 17. évében járt, s így mondhatnók úgy is, hogy a felnôttkor küszöbét taposta. Nem volt hajléktalan, és nem volt szegénysorsú sem. És akkor mégis hogyan történhetett meg ez a rendkívül szomorú, szinte elképzelhetetlen tragédia? Sajnálatos módon az áldozat a korosztályára oly sokszor jellemzô virtuskodás, könnyelmûség és a hozzátartozók részérôl megnyilvánuló tanácstalanság áldozata lett.
N. L. a hétvégét töltötte abban a faluban, ahol a nagyanyja lakott. Azon a bizonyos éjszakán 17 éves társával és a helybeli 12 éves unokatestvérével a hegyen át a körülbelül négy kilométerre levô szomszédos falu diszkójába indultak két liter borral. Az úton az áldozat, aki nem volt szokva az alkoholhoz, talán virtuskodásból, talán mert fázott, ivott a borból. Útjuk azonban eredménytelen volt, mindent zárva találtak, s még a faluban lakó ismerôsüket is hiába szólongatták, nem sikerült bejutni hozzá. Mit tehettek volna? A mind viharosabbá váló hideg éjszakában elindultak haza, ugyanazon az útvonalon, ahol odamentek. Egy kilométer megtétele után N. L. rosszul lett és leült pihenni, mivel az erô kiment a lábából. Másik két társa próbálta továbbvonszolni, de nem sikerült. Tehetetlensége láttán megegyeztek, hogy egyikük bemegy a faluba, a másik pedig marad, hogy a mozgásképtelenné vált fiatalembert nehogy megtámadják a vadállatok.
Míg a kicsi melengetni próbálta unokatestvérét, a másik fiú négy óra felé beszólt az áldozat lánytestvérének, hogy N. L. nem tud hazamenni. A lány nem hitte, és csak reggel, amikor a nagymama is észrevette , hogy az unokája nincsen otthon, akkor riasztották a szomszédokat, akik elmentek a fiú után. Útközben a kicsivel találkoztak, aki szerint mikor otthagyta, az unokatestvére még élt. Mivel nem tudták megmozdítani, lóval és szánnal mentek utána, de addigra N. L. már megfagyott. A törvényszéki orvostani vizsgálat külsérelmi nyomot nem talált a testén.
Tisztelt marosvásárhelyi lakosok!
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal elôterében kifüggesztve áll (kb. két hétig), lakossági véleményezés céljából a város általános rendezési terve, amely – ha szavazatával törvényerôre emeli a tanács – hosszú távra meghatározza a város jövôjét. Ez a terv sajnálatos módon folytatja a ’89 elôtti gyakorlatot, amely a városkép radikális megváltoztatására törekszik, és visszahozza a masszív bontások kísértetét. Bizonyos reális problémák megoldására viszont látszatmegoldásokat javasol.
Lássunk néhány konkrét példát:
Javasolja pl. a Calarasilor (Kossuth), Szabadság, Sinaia, Cuza Voda, Kinizsi Pál utcák négysávos úttá való alakítását. Ehhez valószínûleg az illetô utcák egyik felét le kell bontani, de ha a volt Hosszú utca (1918. December 1. út) példáját nézzük, még rosszabbra is számíthatunk. Ha ehhez még hozzátesszük a G. Cosbuc, Baladei, A. Filimon, Marasti utcákon javasolt, úgynevezett áttöréseket, akkor nem valószínû, hogy egyáltalán marad ház biztonságban a példaként felhozott zónában.
A városban köztudottan kevés a zöldterület az európai normák 30-40 m2/lakos, míg minden vásárhelyi lakosra 9 m2 zöldterület jut). A helyzeten a terv úgy kíván javítani, hogy a városszéli dombok csuszamlásveszélyes részeit beülteti, míg a Szabadság, Meggyesfalvi, Unirii, Stefan cel Mare negyedekben levô magánkertek beépítését tervezi, ami a tényleges városi zöldterületek további csökkenéséhez vezet.
A vasútvonal felett három felüljárót irányoz elô, míg egy késôbbi fázisban a vasútvonalnak a városból való kivitelét javasolja. Akaratlanul is felmerül bennünk a kérdés: éppen ennyi kidobni való pénzünk volna?
Véleményünk szerint a terv – a rengeteg kisajátítással járó emberjogi kérdésrôl nem is beszélve – a fenntartható fejlôdés szempontjából is sok kivánnivalót hagy maga után.
De a szakmai szempontokon kívül az alapvetô kérdés az, hogy a város lakossága egyetért-e ezzel a tervvel? Ezért felkérjük a város lakosait s különös tekintettel a szakembereket, nézzék meg a tervet, és nyilvánítsák ki véleményüket azzal kapcsolatban! Éljünk a lehetôséggel, hogy beleszólhatunk saját sorsunkba! Írjanak a Népújságnak, vagy a környezetvédelmi szervezeteknek, hogy a város lakosságának véleménye a döntéshozók tudomására jusson. Most még nem késô!
Focus Eco Center: O.P. 6, C.P. 620, 4300 Marosvásárhely
Milvus: O.P. 3, C.P. 39, 4300 Marosvásárhely
Pro Biciclo Urbo: O.P. 1, C.P. 225, 4300 Marosvásárhely
Biokertész Csoport
Kinn farkasordító a hideg, csikorog a hó, javában dolgozik a tél. Benn sem olvaszt el a nagy meleg. Beleférek a tréningbe és pokrócba, mindezek ellenére múlt este hirtelen jókedvem támadt. Mégiscsak vannak csodák. Tudniillik elkaptam a Tuca-show-t, s nem tudtam betelni a hírrel, hogy a híres polgármester szekererúdja kifele áll a hivatalból. Ezt ô nem engedheti meg, hiszen mindent megtett, hogy Cluj-Napoca megváltozzon. Jó irányba! Színes lett minden – háromszínû, ahogy igazi hazafihoz illik –, ez kell a kolozsvári népnek. Funar ôméltósága csak tudja!
Felmentésével kapcsolatban elmondja, hogy mindenki hazug, csaló, rágalmazó, beleértve a prefektust – az bezzeg tud viselkedni! – és a törvényszéket. Természetesen, ô nem mond le a polgármesterségrôl, hiszen ô meleget "adott" a kolozsváriaknak, és eltakaríttatta a havat, nincs síkosság, s az utakat is állandóan takarítják. Ezt mind ô gondolta ki, más városban bezzeg fagynak meg. Csak azt nem tudom, hogy a kisebbik lányom, aki ott tanul, miért kért még pokrócot és ragtapaszt. Tán fázik, vagy csúszik a csizmája? Szóval csakis ô érti a dolgát Napocán. Meleg és színes az élet. S még ô mondjon le? Na nem, soha! Sôt, beteglappal a zsebében, tüdôgyulladásosan, felpattan a hivatal autójára és rögvest Bukarestben van, ahol a híres Tuca- show-ban igazolja magát. Ô nagy beteg, mint annak idején Vadim barátja. De azért ott van, és elmondja, nem mond le! Mert Napoca nélküle nem lenne az, ami. Még azt sem átallotta, hogy az UDMR-t hirtelen megszeresse. Tehát, ô marad. Mert ha nem, jön Vadim és "bandája", s akkor lesz nemulass!
Bár sokáig tartana az elôbb említett jókedvem, s reményem, hogy Funar városa "felszabadul", s ismét kincses város lesz!
Nagy Katalin
A napokban érdekes és tanulságos könyvet találtam egy szaküzletben, melynek címe Humoros matematika. Szerzôje Róka Sándor. Mivel érdekelt, belelapoztam, és a pult mellett állva bele is olvastam. Íme az egyik történet.
A király elhatározta, hogy alattvalói közül kitüntetésben részesíti azt, aki a legtöbbet tett a tudomány elôrehaladásáért. Megjelent elôtte néhány szuperklasszis kutató a tudomány különbözô területeirôl. Miután gondosan áttekintette a jelöltek érdemeit, a király észrevett egy görnyedt, szegényesen öltözött asszonyt a háttérben. – Ki az az asszony? – kérdezte a király. – Csak azért jött, hogy nézelôdjön, uram, felelte az udvarmester. Tudja, azért érdekli az eredmény, mert tanította az összes jelöltet. A király leereszkedett a trónjáról és a babérkoszorút az idôs tanárnô homlokára helyezte. Ez a mese nem tanmese. Csupán annyit lehetne hozzáfûzni a fentiekhez, hogy a király gesztusa mesebeli, mert a mai tanárnô, aki szintén nemzedékek sorát tanította szépre, jóra, nem fog babérkoszorút kapni a királytól, elnöktôl. Bár "ôfelsége" is osztogatta tudását, nem is olyan régen, elfelejtette társait. Megfeledkezett azokról, akik továbbra is tanítanak, nevelnek, életre, karierre készítenek fel. Megfeledkezett arról, hogy jobb sorsra érdemesek, többet érdemelnek, mint azt az éhbért, amelyet kapnak, amellyel megtisztelik ôket évek óta, s amely napról napra egyre kevesebbet ér.
Az írott és elektronikus sajtóban az utóbbi napokban sokan és sokféleképpen nyilatkoztak arról a félmilliónyi tanítóról- tanárról, akiknek sora és sorsa tûrhetetlen, és sürgôs jobbulást vár azoktól, akiket annak idején, 1996-ban, bennük bízva és remélve, megszavazott. A sokszor becsapott, áltatott sereg ismét reméli, hogy most már valóban rendezôdik a sorsa, és – ha nem is királyi babérkoszorút kap, de emberhez méltóbb élete lesz. Nem akarja elhinni, hogy ismét ábrándokat kerget, hiú reményeket táplál és ismét rendreutasítva beállítják a sarokba büntetésül, amiért hinni, bízni és kérni merészelt.
Báthory Erzsébet, Marosvásárhely
A január 26-án megjelent Buday Árpád post mortem díszpolgár címû hírrel kapcsolatban lenne egypár megjegyzésem.
Dr. Buday Árpád Marosludason született 1879-ben. Sohasem volt városunk történelemtanára. Az elemi iskolát itt végezte, majd Kolozsváron, a történelem karon tanult, ahol 1907-ben doktorált. Ezután az Erdélyi Nemzeti Múzeum régiségtárának tisztviselôje, 1914-19 között a régészeti részleg vezetôje volt. 1914-ben Római felirattan címmel kézikönyvet adott ki, 1922-ben a középiskolák részére történelem tankönyvet írt (ókor). 1920-ig volt a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetem tanára. Régészeti kutatásainak eredményeit a Dolgozatok címû régészeti folyóiratban közölte. Az 1918-as fordulat után tovább tanított a Ferdinánd Tudományegyetemen, 1924-tôl Szegedre költözött, ahol szintén egyetemi tanárként dolgozott. 1933-ban Kréta szigetén, Hagia Triada és Phaistos településeken a Kr. e. 3000-2000 közötti minoszi mûveltséget tanulmányozza. Fô kutatási területe a dák állam határainak problematikája volt. Tagja volt az Erdélyi Irodalmi Társaságnak, a Magyar és Osztrák Régészeti Mûvészettörténeti Társulatnak.
Három gyerek apja, egyik fia a Londonban élô híres grafikus, dr. Buday György.
Az RMDSZ és az EMKE javaslatára a városi tanács januári ülésén post mortem díszpolgárrá avatta.
Szekeres Adél, Marosludas
Örömmel olvastam a Népújságban Fekete Gyula mezôsámsondi tanár Szükségünk van az útra címû írását. Gyermekkoromban még országút volt, de azóta nagyon "lerobbant". Rég nem jártam arra, csak hallomásból tudom, hogy siralmas állapotban van. Nem tudom, Fekete úr milyen forrásból jutott az információ birtokába, de ha a Megyei Útügyi Igazgatóság pénzt áldoz a megye útjainak javítására, jó lenne, ha ezt közölné. De fôleg arra lennénk kíváncsiak, hogy a megyének milyen részén végeznek útjavítási munkálatokat. Elvégre az adófizetô polgárok pénzébôl végzik ezt! Jó lenne, ha az illetékesekben tudatosodna, igenis szükség van a Mezôsámsond és Mezôbánd közötti útra a régió gazdasági-társadalmi életének fellendítése érdekében. Milyen jó lenne, ha az önkormányzatok úgy gazdálkodnának az adókból begyûlt pénzzel, ahogy jónak látják. Milyen ésszerû lenne, ha a Basescu-adó is itt, helyben maradna, és megyeszinten osztanák el úgy, ahogy azt a helyi érdekek megkívánják.
Balogh László
Keresem a szót, hogy összerakjam, keresem a színeket, a fényt, hogy kioldjam, a szó, a szín, a fény melegével köszöntjük a 90. életévét töltô Péterfy László Nagykenden élô nyugalmazott, de nagyon aktív református lelkészt. Isten éltessen, Laci bácsi, és áldjon meg egészséggel és alkotóerôvel továbbra is! Meghajlunk szellemoltárod elôtt és köszönjük, mi, Küküllô mentiek, Kibéd, Siklód, Gyulakuta, Balavásár, Nagykend, Kiskend, Héderfája, Bonyha és Székelyselye szülöttei, hogy szabad idôdet kutató és írói tevékenységre szenteled, s nem hagytál el minket és felszínre hoztad a már veszendô településeink értékeit.
Írásaidban bemutatod e tájba körömmel kapaszkodó, ôsei megharcolt jussát élete árán is védelmezô székely ember konok, makacs kitartásának példáit, mely a mai, megváltozott idôben sincs másképpen, nem esett át metamorfózison.
Te, aki rajongásig szereted, ismered és szolgálod még ma is tollal, igével és hittel szülôföldedet, megjelenésedben, szavaidban, megnyilvánulásaidban a nagy-nagy felkészülés, szerénység és egyszerûség jegyében teszed.
A szülôföld települései múltjának feltárása gondolatával mi is Kisküküllô menti történelmi útra indulunk, lepereg lelki szemeink elôtt ôseink élete, az Ural és Don menti sztyeppék vidéke, a regélô Etelköz, Verecke híres útja, a vérszerzôdés, 1001. az államalapítás és tovább, a jelentôs események sora napjainkig. Most már látjuk igazán, hogy sokszor távoli és hétpecsétes titkokat rejtegetett elôtted az archívumok hozzáférhetetlensége kutatómunkádban.
Könyveidet kézben tartva, lapozva, forgatva, olvasva, megelevenednek gyermekkori emlékeink, a kis ház, a fecskefészek az eresz alatt, gólyák a csûrtetôn, templomaink, iskoláink, utcáink, családok, arcok, a virágos mezôk, mezei kútjaink, csorgók, csobogó patakjaink, kristálytiszta vizeink, templomi ihletet nyújtó, madárdaltól zengô erdôk, magas bércek, dombok, a fülünkbe, agyunkba ragadt, tapadt déli harangszó, a nótaszó vagy a gyászoló falu.
A települések évszázadokon át csiszolódott és nemzedékeken át alakuló, formálódott vagyonát tetted kutatásaiddal ismertté, maradandóvá a tiszta forrás részére, mindent pallérozottan, a falu értékeihez ragaszkodva, stílusosan írottan.
A virág, a jókívánság mellett születésnapodra asztalodra, Kis- és Nagykend templomainak úrasztalára tesszük az újonnan megjelent "Kend és egyháza" monográfiádat. Továbbá, születésnapod nyújtotta baráti és lelki feltöltôdéssel, lendülettel, egy adósság törlesztéséval sietünk a többi, 30 éve kiadásra váró írásaid nyomtatását elôkészíteni mindnyájunk ismeretanyagának, horizontjának bôvítésére és kívánjuk, hogy amit a hátralevô élet nagy álmoknak a szépbôl, elismerésbôl, alkotásból, egészségbôl megadhat, adja meg neked oly bôven, hogy alig bírjad elfogadni.
Dr. Mátyus András, dr. Mátyus Gyula, Bálint Mózes
A "Halott fársáng, szép leány" címû riportot olvasva, amelyet Lokodi Imre készített Mezômadaras mûvelôdési életérôl, pontosabb tájékoztatásra kötelez. Sajnálom, hogy nem sikerült alaposabb információt szerezni, de annak a néhány idôs személynek az állítása nem tükrözi a tiszta valóságot.
Elhangzott a vélemény, hogy "Kultúrát tanítani Mezômadarason nem érdemes, mert nincs kinek és nincs miért. Hogy volt tartás, erkölcs, jó emlék és hogyan tovább?" Örömmel mondhatom, hogy nemcsak volt, hanem van ma is tartás, erkölcs, jó emlék a fiatalok életében. És akinek hiányzik mindez az életébôl, azért vajon ki a felelôs? Vajon nem a szülôk, nagyszülôk, tanárok, tanítók és az egyház képviselôi? Akik nem érzik a küldetésük fontosságát, akik nem hisznek a szülôi nevelés hatásában, azok nem vonhatók felelôsségre. Mit tehet a gyerek, ha olyan családba születik, ahol az igazi értékeket nem becsülik? Semmit. De ô a tudatlanság, gonoszság áldozata lesz.
Az idôközben elfelejtett eszméket próbáltuk újraéleszteni, újjáépíteni. Megtanulni azt a rendet, azt a törvényt, amit hosszú évszázadokon át elôdeink megôriztek. Kultúrát, szokásokat, népi hagyományt és táncokat is.
Az elmúlt év januárjában egy húsz fiatalból álló csoport önerôbôl, önszorgalomból a népi hagyományok felélesztése és ápolása által vezérelve saját költségén próbálta meg egy szervezett csoport létrehozását és mûködtetését. Olyan kultúrotthonban próbáltunk, amelyben semmi nem volt a penészen és szemeten kívül. Egy materialista gondolkodású, kultúrát, néphagyományt nem kedvelô mûvelôdési felelôs jelenlétében, nézeteltérések, konfliktusok árán a fiataloknak sikerült két hét alatt megjavítani a mûvelôdési házat. Kijavítottuk a falakat, pótoltuk a hiányzó ablakokat – mindezt szülôfalunkért tettük. Mivel a tevékenységünk során semmiféle támogatást nem kaptunk, helyzetünk orvoslásáért panaszt emeltünk a mezôbándi polgármesteri hivatalban. Írásban kértük, nevezzenek ki egy új mûvelôdési felelôst. Beadványunkra több mint fél éve várjuk a választ.
Sajnos, megálmodott terveinket nem válthatjuk valóra, mert községünk képviselôinek életében fontosabb szerepe van a profitnak, a pénznek, mint a kultúra ösztönzésének.
Igaz-e, hogy ma már nem ültetnek diófát, és muskotálykörtét sem? Mert csak az unokáknak érik be. Kedves olvasók, elhihetik, Mezômadarason léteznek unokák, akiknek érdemes diófát ültetni!
Vargyas Attila, Mezômadaras
Falusi Üzlet, áruval rogyásig, a hiánycikk fogalma már a múlté. Vásárló is akad. Köztiszteletnek örvendô hölgy kerül a pult mellé. Az üzletvezetô köszönti, majd kérdez. Tanító néni, van-e értelme a tanügyi sztrájknak. Erre a vásárlók elcsendesedtek és fokozottan figyeltek.
A tanítónô válasza nem késett: ha a szakszervezet képviselôi nem alkusznak meg és kiszûrik a félrevezetôket, akkor igen. Ha kell, tovább sztrájkolunk. Megmutatjuk, hogy iskola nélkül is be lehet jutni Európába. Bebizonyítjuk, hogy iskola nélkül is lehet valaki "vezetô funkcióban", fô az, hogy legyen jó nagy szája és tudjon gátlástalanul harácsolni, másokat becsapni.
Az üzletvezetô kissé leesett állal jegyezte meg: ez mintha tényleg így lenne.
Lakatos István
Január elején tartotta alakuló ülését az Alsó-Kisküküllô Menti Ifjúsági Szövetség, az ALKISZ. A szövetség létrejötte fölött dr. Kakassy Sándor parlamenti képviselô bábáskodott. A szervezet kitûzött célja a fiatalok identitástudatának megerôsítése, a fiatalok összefogása, különbözô tevékenységek megszervezése, a fiatalok közötti tapasztalatcsere.
A szervezetbe bekapcsolódott Királyfalva, Ádámos, Dombó, Dicsôszentmárton, Szôkefalva, de várják Sövényfalva, Sáros és Gálfalva jelentkezését is.
Az ALKISZ alapító tagjai találkozót szerveztek, melyre a dicsôszentmártoni kultúrházba meghívták Vass Leventét, a MADISZ ügyvezetô alelnökét, akivel szervezési és jogi kérdéseket vitattak meg. Mint Szabó András, a dombói elnök elmondta, a vita során a pályázati lehetôségekrôl, az ifjúságnak a helyi tanácsokba való bejuttatásáról esett szó.
Az ifjúsági szervezet kezdeményezésére január 26-ától beindult a táncház, amelyet minden szerda este 7 órától tartanak Hyashi Akio táncmester vezetésével.
Csiki Zita, Dicsôszentmárton
Megdöbbentô cikket fedeztem fel a Romániai Magyar Szó 2000. január 20-i számában. A cikkben Hajdú Gábor miniszter számol be a heti kormányülésrôl. Mirôl van szó? "Holtponton áll a nyugdíjak rendezése – 1999 végén született egy hasznos jogszabály: a társadalombiztosítási és nyugdíjtörvény, amely jelentôs nyugdíjemelést irányoz elô, megszünteti a nyugdíjasokat sújtó múltbeli méltánytalanságokat. De az ilyen törvényt, amit a lakosság milliói várnak – nem lehet kibocsátani. Mert egy réteg, amelyiknek a törvény életbe lépésével megszûnnek a kiváltságai és amelynek tagjai számára a nyugdíjat ezentúl ugyanolyan elôírások szerint állapítják meg, mint ami szerint a többi halandóét, ez a nagyérdemû társaság, a bírák kara, óvást emelt az Alkotmánybíróságon a