Külföldi (kivétel Magyarország) üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen.

Csak az RMDSZ lépett

A földtörvény túl késôn jelent meg ahhoz, hogy a Határon Túli Románok Hivatala bármit is tehetett volna mostanáig a jogszabály népszerûsítésére és megmagyarázására a külföldön élô román állampolgárok számára – közölte hétfôn az MTI bukaresti irodájának nyilatkozva a hivatal egyik szakértôje.

Mircea Gherbovet elmondta, hogy eddig csak annyit tettek: a határon túli román sajtó vezetôinek tavaly ôsszel tartott romániai tanácskozásán kiosztották az akkor még készülôben lévô törvény tervezetét.

A kormányzati szakértô azt is elmondta, hogy a Határon Túli Románok Hivatalának sem pontos nyilvántartása, de még hozzávetôleges becslése sincs arról, hogy hány román állampolgár él külföldön, akiket esetleg érinthet a szóbanforgó jogszabály. Hozzátette, hogy a hivatal a szomszédos országokban – így Magyarországon is – az ott élô román nemzeti kisebbség helyzetével foglalkozik elsôsorban.

A román sajtó egy része megütközéssel, esetenként egyenesen felháborodással számolt be arról, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tájékoztató irodát nyitott Budapesten a földtörvénnyel és az igények benyújtásával kapcsolatos jogi tudnivalók népszerûsítésére.

Azon is megütközött, hogy a földtörvény életbe lépését követôen az RMDSZ azonnal kétnyelvû kiadványt jelentetett meg a törvény megmagyarázására.

Mircea Gherbovet a Határon Túli Románok Hivatalának nevében dicséretesnek és igen célszerûnek mondotta az RMDSZ kezdeményezését és operativitását.

A parasztpárt támogatja Constantinescu újraválasztását

A vezetô kormánypárt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNTCD) újra Emil Constantinescut támogatja az idén esedékes elnökválasztáson – döntötték el vasárnap a párt országos tanácskozásának zárónapján.

A legutóbbi közvéleménykutatási adatok szerint Ion Iliescu – akit pártja, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) minden bizonnyal ismét jelöltként indít – toronymagasan vezet Constantinescu elôtt. A jelenlegi államfôt a közvéleménykutatások szerint megelôzi Teodor Melescanu, a Szövetség Romániáért párt elnöke is.

A PNTCD vasárnap elfogadott határozata azt állapította meg, hogy "az államfô tevékenységének köszönhetôen" került Románia azok közé az országok közé, amelyekkel az Európai Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat.

Constantinescu elnök a PNTCD országos tanácskozásának zárónapján személyesen biztosította bizalmáról és támogatásáról a pártot. Az államfô arra szólította fel a parasztpártot: folytassa a megkezdett utat, ne torpanjon meg a nehézségek elôtt és teremtsen tiszta helyzetet a párton belül.

A PNTCD tanácskozása határozatot hozott arról is, hogy fenn kell tartani a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) alkotott Demokratikus Konvenciót (CDR). A parasztpárt azt tartja szükségesnek, hogy a közeljövôben esedékes valamennyi választáson közös választási listákkal induljanak.

A PNL tavaly többször is sürgette az erôviszonyok újratárgyalását a demokratikus konvención belül, de az eddigi tárgyalások semmilyen eredményre nem vezettek. A liberálisok már bejelentették, hogy az év elsô felében várható helyhatósági választásokon saját listákkal indulnak.

Vasúti közlemény szerint

A román vasúti személyszállító társaság, a CFR-Calatori február elsejétôl szünetelteti a Magyarországra induló járatokat – jelentették be hétfôn Bukarestben.

A társaság közleménye szerint a két ország közti járatokat azért kell leállítani, illetve módosítani, mert a magyar vasutak nem fogadják a külföldrôl érkezô személyszállító szerelvényeket.

A magyar vasutassztrájk idején a Dacia a Bukarest- Kürtös közötti vonalon, az Ovidius Konstanca és Arad között, a Corona pedig Brassó és Nagyvárad között fog közlekedni.

A Románia és Magyarország közötti nemzetközi személyi járatokat akkor indítják ismét, ha a MÁV hivatalosan értesíti a román vasutakat a sztrájk befejezésérôl – áll a közleményben.

Tegnap esti érdeklôdésünkre, hogy mi lesz a Claudiopolis gyorssal, a marosvásárhelyi vasúti menetjegyirodánál semmi konkrétumot nem tudtak mondani.

Frunda György szerint

Az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének téli ülésszakán sürgôsségi eljárással került napirendre a csecsen-kérdés, illetve az Oroszország elleni esetleges szankciók megvitatása. Ugyanakkor Frunda György RMDSZ- szenátort oroszországi raportôrnek nevezték ki.

Tegnap délelôtt sajtótájékoztatón ismertette Frunda György szenátor a közgyûlés döntéseit. Mint fentebb említettük, sürgôsségi eljárással került napirendre a csecsen-kérdés. A szenátor elmondta, hogy az Európa Tanács statútuma értelmében, minden év januárjában megtárgyalják a tagországok akkreditálását. A döntés szerint vagy megerôsítik, vagy felfüggesztik az egyes tagországok akkreditálását, esetenként szankciókat hoznak. Az oroszországi helyzet vitát váltott ki a képviselôk körében. Az Európai Néppárt az Orosz Föderáció akkreditációjának felfüggesztését kérte, a szocialista és a liberális csoport inkább arra hajlott, hogy halasszák el áprilisra, az oroszországi elnökválasztás utánra a döntést, addig alkalmazzanak kisebb szankciókat.

Frunda György szenátor a jogi bizottság nevében a statútum 8/5.c. pontja értelmében az orosz küldöttség szavazati jogának (bizottságban és plénumban) megvonását javasolta mindaddig, amíg Oroszország nem biztosítja a csecseneknek az élethez, a testi épséghez, a személyi biztonsághoz való jogot, nem biztosít minimális asszisztenciát és a menekültek hazatérését. Hangsúlyozta: az Európa Tanácsban senki nem kérdôjelezte meg az Orosz Föderáció területi épségét, vagy a szervezett bûnözés és terrorizmus elleni harchoz való jogát. Viszont megengedhetetlennek tartották, hogy a csecsen lakosság kétharmada kénytelen volt elmenekülni szülôföldjérôl, hogy kb. 20 és 40 ezer között van azok száma, akik fûtetlen pincékben bujkálnak, illetve, hogy a 10 és 60 év közötti férfiakat az oroszok terroristáknak minôsítik.

A vita során Igor Ivanov orosz külügyminiszter kijelentette: Oroszország a terrorizmus ellen harcol, s az Európa Tanácsnak szankciók helyett "hálásnak kellene lennie", hogy az iszlám fundamentalizmus ellen küzdenek. Viszont semmiféle konkrét határidôt nem adott a háború befejezésére. A szavazáskor 83 - 71 arányban elvetették a jogi bizottság javaslatát a szavazati jog megvonásáról, és a döntést áprilisra halasztották. Az Egyesült Baloldal kivételével a parlamenti csoportok úgy döntöttek, hogy ha Oroszország nem teljesíti a feltételeket, áprilisban felfüggesztik az orosz delegáció akkreditálását.

Frunda hangsúlyozta: veszélyes lenne Oroszország ellen kemény szankciókat hozni, mert ez egy újabb hidegháború kezdetét, illetve egy, most már Európa és Oroszország közötti fal felemelését jelenthetné. Arra viszont figyelmeztetett, hogy az ET nem maradhat közömbös az ottani eseményekkel szemben, mert ez egyrészt a gyengeség jele lenne, másrészt pedig a tanács céljainak megtagadását jelentené.

A továbbiakban arról tájékoztatott, hogy Cristian Dumitrescu kollégájával közösen indítványt terjesztettek az ET elé, amelyben kérik, vegyék le Romániát a vízumkényszerrel sújtott országok listájáról. A javaslatot, amelyet többek között az EPP, illetve a szocialista csoport elnöke is aláírt, az Európai Unió bizottsága elvileg elfogadta, hamarosan megvitatják. A szenátor szerint kb. három hónap múlva megvitatja az Európai Parlament, majd dönt a miniszteri bizottság, a nyár végére a románok is szabadon utazhatnak az EU országaiban. Ehhez azonban két feltételt kell Romániának teljesítenie: informatizálnia kell a határellenôrzést (amelyet teljes egészében az EU finanszíroz), illetve útlevelet kell kérnie a moldáviai állampolgároktól.

A közgyûlés napirendjén szerepelt a szélsôséges pártokról szóló jelentés, amelyet elfogadott a tanács, kivéve azt a kiegészítést, amely országonként felsorolja a szélsôséges pártokat. Ezek Románia esetében a Nagy- Románia Párt, a Román Nemzeti Egységpárt és a Szocialista Munkapárt. A kiegészítést több hazai képviselô javaslatára kivették a jelentésbôl, de az ET dokumentumai között maradt.

Népújság: Említette korábban, hogy Igor Ivanov szerint az Európa Tanácsnak úgymond méltányolnia kellene Oroszországnak az iszlám fundamentalizmus elleni küzdelmét. Mélyen hallgatnak errôl, de valójában tényleg a kereszténység és az iszlám közötti háború folyik. Vajon nem ez magyarázza a Nyugat mondhatni farizeusságát, hogy el is ítéli, meg nem is, szankcionálja is, meg nem is Oroszországot, holott Szerbia esetében nem ilyen álláspontot képviselt?

Frunda György: Amikor a csecsen kérdésrôl tárgyaltunk és az orosz akkreditálás kérdését vitattuk meg, egy pillanatig sem kérdôjelezte meg az ET egyetlenegy képviselôje sem a fundamentalizmus elleni harc jogosultságát. Mindenki elismeri, hogy Csecsenföld az Orosz Föderáció szerves része, hogy az orosz kormánynak jogában áll területi egységéért harcolni, de ez eddig elfogadhatatlan következményekkel járt, a lakosság kétharmadát kényszerítették szülôföldje feladására, lebombáztak, lakatlanná tettek több várost.

Július közepe táján örömmel tudósítottunk Richard Pfaffstaller és Hubert Höfferer, a Flextronics International GmbH Kelet–Közép–Európával foglalkozó pénzügyi és szervezési igazgatóinak jelenlétérôl, hiszen abban reménykedtünk, a polgármesteri hivatalban tett látogatásukat követôen marosvásárhelyi beruházást készítenek elô. Bizakodásunkat csak erôsítette, hogy felkérték a polgármesteri hivatalt, a legrövidebb idô alatt nyújtana be nekik egy tíz hektáros területre ajánlatot, amit felvásárolhatnak és ahol felépíthetik az új, mintegy 1000 alkalmazottat foglalkoztató üzemüket. Kissé furcsának tûnhetett, hogy a tervezett 70 millió dolláros befektetéssel ennyire siettek, de hát ezeknél a pénzes nyugati cégeknél sohasem lehet tudni.

Nem könnyû ilyen rövid idô alatt Marosvásárhelyen vagy közvetlen környékén 10 hektár területet találni, mégis a polgármesteri hivatal dicséretesen talált. Olyant amilyent, utánajárást igényelt meg egyebek, de megvolt.

Az ajánlatot továbbították az illetékeseknek, ám erre még elutasító válasz sem érkezett. Még mindig reménykedhetünk…

Közben szeptember elején hirdetés jelent meg lapunkban, hogy a Flextronics International munkatársakat keres, villamosmérnököket, elektrotechnikusokat és elektromûszerészeket a szokásos feltételekkel. Ismerôsöm meséli – aki már dolgozik is a cégnek –, hogy a hirdetésre jelentkezôket egy marosvásárhelyi telefonszámon tájékoztatták arról, hogy pillanatnyilag a zalaegerszegi gyárba keresnek munkaerôt, de amint megnyílik a marosvásárhelyi gyár, esélyük van hazatérni. Szóval nem arról van szó, hogy erdélyi fiatalokat áttelepülésre csábítanak az anyaországba, á dehogy, csak ideiglenesen, amíg megszeretik a valamivel könnyebb feltételeket, mert utána, maradnak maguktól. A mézesmadzag meg, miszerint hazatérhetnek, hamisnak bizonyult. Szinte meg sem lepôdtem a Fodor Imre múlt heti beszédében elhangzottakon, amikor egyebek mellett elmondta, hogy a Flextronics végül csak Nyíregyházáig jött.

A kérdés már csak az, hogy a Zalaegerszegre dolgozni ment fiatalokból erre a hírre hányan térnek haza. Gyanítom egy se. Marosvásárhely szakemberek nélkül marad, de ezért nem a Flextronics feje fáj. Egyébként más cégek is verbuválnak munkaerôt Erdélybôl, de legalább nyíltan, mézesmadzag nélkül teszik. Az eredmény ugyanaz.

A Világbank (VB) 11 millió dolláros kölcsönt nyújt Romániának a mezôgazdaság támogatását célzó projekt levezetésére – közli a VB.

A projekt a mezôgazdasági információcserét kívánja ösztönözni az agrártermelés növelése és a kutatás elôsegítése érdekében.

A program levezetésére 17,82 millió dollár szükséges, a becslések szerint, melybôl a román kormány 3,86 millió dollárt áll, egyéb résztvevôk pedig 2,96 millióval járulnak hozzá.

A földgáz árának kiszámítási kritériumait és módozatait ezután országos szabályzó hatóság fogja megállapítani – határozta el vasárnap a kormány.

Az országis hatóság engedélyeket fog kibocsátani a földgázpiacra belépni kívánó gazdasági szereplôk számára, felszámolva ezáltal az állami monopóliumot e téren.

A földgázpiac szabályozó hatósága jogi személyiséggel rendelkezô közintézmény lesz, melynek tevékenységét az ipari és kereskedelmi minisztérium fogja koordinálni.

Vasárnapi ülésén a kromány határozatot fogadott el az alhohol és a szeszesitalok, valamint az üzemanyagok védôvámjának csökkenésérôl, változatlanul hagyva a cigarettára számolt védôvámot – jelentette be Traian Decebal Remes pénzügyminiszter.

A védôvám mérséklésével párhuzamosan szélesítik a védôvámmal illetett termékek körét – közölte Remes. Az ólmozott benzin védôvámja a határozat értelmében 11,5 százalékkal csökken február 15-tôl, az ólommentes benziné 25 százalékkal, a motorolajé pedig 20 százalékkal. A védôvám módosítást a kormány az európai szabványokhoz való felzárkózás érdekében vette, bátorítva ezáltal a "természetbarát" üzemanyaghasználatot és segítséget nyújtva a földmûvelôknek – pontosított Remes.

A nyers és finomított szesz védôvámja a kormány vasárnapi határozata értelmében 20 százalékkal csökken. A cigarettagyártókhoz hasonlóan a szeszgyártókat is az alsó és felsô végár bevallására kötelezik.

A pénzügyi tárca elérte továbbá a szerencsejáték-engedély kibocsátására járó illeték 15-rôl 18 százalékra való emelését is.

Jut eszembe: ha akkora buzgalommal foglalkozna ki-ki a megbízatásával járó feladatokkal, mint amilyen hévvel veti magát az éppen soros "hitvitába", jóval messzebb tarthatnánk. Fontosabb lenne a belsô iszapbírkózás, mint a felkészülés a külsô kihívásokra? Virág György, a megyei tanács alelnöke, az önkormányzati tanács elnöke s egyben a megyei kampánstáb alelnöke szerint sincs rendjén, ami, és fôleg ahogyan szûkebb házunk táján zajlik. Megbízatásainál fogva betekintése van olyan részletekbe, amelyekkel állapotaink világosabb rajzolata tûnik elô a közvélemény számára is érthetôbben.

– Sajtósként úgy érzékelem, hogy a megyében mûködô többi párt élénk választási szervezkedéséhez képest az RMDSZ felkészülése lanyhábbnak sápatagnak tûnik. Legfeltûnôbb ez a marosvásárhelyi polgármester-választásnak szentelt figyelem tekintetében. Hol tartanak?

– A sajtóból valóban úgy tûnhet, hogy lépéshátrányban vagyunk. Ehhez talán annyit, hogy a szóban forgó pártok élénkebben keresik a sajtónyilvánosságot, mint mi. Így én nem lépéshátrányt mondanék, hanem inkább azt, hogy talán kevésbé szervezetten készülünk, mint mások. Utalok ezzel arra, hogy több rendszert szeretnék látni a kampánystáb munkájában. Ha valaki furcsállja ezt, hogy éppen én mondom ezt, akkor tekintse a kedves olvasó önkritikának is. Az úgynevezett beszámoló gyûlések már december 10 óta zajlanak pontos naptári terv szerint, s ezek döntô többsége le is zajlott. Február elsô felében a Maros megyében önkormányzati tisztséget viselô 462 személy egytôl-egyig beszámol az elmúlt négy évben végzett munkájáról. Ennyi magyar, RMDSZ-es polgármester, alpolgármester, helyi vagy megyei tanácsosunk van.

– Mennyire széleskörûek ezek a beszámoló összejövetelek?

– Törekvésünk az volt, és az, hogy minél több állampolgár hallja a beszámolókat, ami a nyilvános megmérettetés hatékony formája. Egyébként azért sem siettettük a beszámoló gyûléseket, mert az országos kampánystáb azt kérte, hogy elsôsorban a többségében magyarok lakta helységekre koncentráljunk.

Ennek ellenére vannak szervezési hiányosságok. Például vannak olyan beszámoló gyûlések, ahol egyrészt a megyei szervezet vezetôsége, az ügyvezetés, másrészt a kampánystáb némely tagja nagy számban vesznek részt, míg máshova bizony egyetlen képviselônk jut el. Azt tapasztaltam, hogy a szélesebb reprezentálás megmozgatja az embereket, s érdekli ôket, hogy ki milyen módon látja el feladatát. Nem tapasztaltam fásultságot, sem azt a megosztottságot, amellyel – ôk tudják, milyen szándékkal –, egyesek a közvéleményt sujkolják.

– A találkozók, egyfajta kiértékelôk, mintegy elôre vetítik a majdani jelöléseket, újrajelöléseket a polgármesteri, tanácsosi megbízatásokra. Mennyiben egyeznek a tisztségviselôk beszámolói a helyi RMDSZ-vezetôségek értékeléseivel?

– Fontos tudni, hogy az országos szabályzat szerint, az a tisztségviselô, aki, komoly akadályoztatástól eltekintve, nem vesz részt, a beszámoló gyûlésen, nem jelölhetô. Erre példánm is van, Küküllôszéplakon a polgármester nem volt hajnaldó részt venni a beszámoló gyûlésen. A kérdésre válaszolva tehát, hogy milyen a viszony a helyi RMDSZ-vezetések és a választott tisztségviselôk között, ugyancsak lényeges vonatkozás a helyhatósági választások szempontjából. Nem mindenhol felhôtlen ez a kapcsolat, ami engem arra a következtetésre vezet, hogy esetenként a helyi választmány nem látja eléggé tisztán, hogy az eddig megválasztottak, vagy a megválasztandók közül ki az, aki valóban élvezi a közösség bizalmát.

– Vagyis a helyi RMDSZ-vezetés tájékozatlan?

– Így gondolom. Bármennyire is sulykoljuk, hogy ne a megyei szervezettôl várják a jelöltek kiválasztását, helyenként inkább a "megyei okos urakra" hárítanák a kiválasztást. Ettôl magam és a kampánystáb egésze is elzárkózik.

– Arról van szó, hogy a helyi szervezetek, konfliktust kerülô módon, nem merik felvállalni a jelölés felelôsségét?

– Szerintem is így van. S ez a helyi választmányok erôtlenségét, sôt, tovább megyek, éretlenségét mutatja. A demokratikus közéletben nem bújhatunk az újjunk mögé, s akinek döntési jogköre van, annak vállalnia is kell azt.

– Meg a következményeit! Bár ebben a tekintetben nem túl szigorú az RMDSZ, hiszen ismerünk olyan helyi vezetôt, aki a múlt választásokon olyan jelölt támogatását szorgalmazta makacsul, aki végül egytizedét kapta a lakosság által megválasztott polgármester voksainak, s még ma is "fórumok" meg "kezdeményezések" árnyékában papol az RMDSZ megújításáról. Normális ez?

– A döntés felelôsségét vállalni kell, s a rossz döntés következményeit nemkülönben. Ez erkölcsi axióma!

– A megyei tanács alelnökeként lévén rálátása, bizonyosan van véleménye, értékelése is a helyi tanácsok, polgármesterek munkájáról. Ennek tudatában, hogyan hallgatja az önértékelô beszámolókat? Mert, tegyem hozzá, magam azt tapasztalom, hogy a teljesítményhiányt sûrûn leplezik olyan közhelyekkel, hogy semmire sem jut pénz, törvényhézagok vannak, tehát mindig van kéznél egy kiskapu, ahol az egyéni felelôsséget el lehet tüntetni.

– A tanácsosok ténykedését csak hézagosan ismerem, a polgármesterekét már jobban. Nem is mulasztom el, hogy véleményt mondjak. Hozzátenném azonban, hogy ha én egy polgármester munkáját az eredmények és személyes kapcsolat alapján biztatónak gondolom, nem jelenti azt, hogy ugyanígy látja a helyi polgár, aki naponta találkozik vele. Ami az önkritikát illeti, valóban hadilábon állunk, és igenis létezik az a fajta magatartás, hogy a tehetetlenséget ilyen-olyan körülményekkel magyarázzák. Pénz sosem lesz elég, s tökéletes törvény sem. A teendô az, hogy találékonysággal, hozzáértéssel, a helyi lehetôségek alaposabb felkutatásával az adott körülményekbôl csikarjunk ki eredményeket. Van, amikor pénz sem kell, például a kétnyelvûség meghonosítása a közigazgatásban. Ódzkodnak lépni ezen a téren, holott, mondanom sem kell, a jogérvényesítésben legalább ott kellene nagyobb esély mutatkozzon, ahol a nemzetiségi összetétel tekintetében a legelônyösebb helyzetben vagyunk.

A kezdeményezést azért nem igazán érzem jellemzônek polgármestereinkre, mert nem folyamatban gondolkoznak, hanem négyéves ciklusokban. Pedig nem szakad meg semmi, az élet megy tovább akkor is, ha valaki nem lesz újra polgármester.

– Zsúfolt a választási menetrend. Lesz-e idô mindenre, például az elôválasztásokra?

– A helyi választmányokra bíztuk, hogy állóurnás vagy mozgóurnás elôválasztást tartanak. Ebbôl feltehetôen az derül majd ki, hogy az illetô közösség kit gondol alkalmasnak a tanácsosi, polgármesteri tisztségekre.

– Egy korábbi beszélgetésünkben hosszan idôztünk a szakszerûség fogalmánál, s egyet is értettünk abban, hogy ennek kell minél inkább érvényt szerezni, nem csak a helyi tisztségekre szóló válogatás, hanem a parlamenti helyek betöltésénél. Az elôválasztás ezzel szemben mégis csak a népszerûség, a szubjektív rokonszenv vagy ellenszenv megjelenítése, csúnya szóval a demokratikus dillettantizmus mûködik és nem az alkalmasság hiteles megmérettetése. Hogyan látja ezt az összefüggést? Végül is egy polgármester manapság az adott helység menedzsere kellene legyen, minden ehhez társítható tudás, képesség birtokában. Honnan tudja az elôválasztáson résztvevô jóindulatú nénike vagy bácsika, hogy az adott tisztség mit követel?

– Az elôválasztás valóban hordoz ilyen veszélyt. Egy: csoportérdek, kettô: hozzá nem értés, három: egyéni szimpátia. Nagyon kevesen gondolnak bele, hogy a jelölt képes-e a feladatnak megfelelni. Természetesen nincs olyan ember, aki a közigazgatás minden kérdését szakemberként képes megoldani. A cél nem is az, hogy ilyen univerzális személyeket találjunk. Ha megengedett egy hasonlat, az egyetemen sem lexikális tudást sulykolnak a diákba, hanem arra tanítják meg, hogy hol, mi módon talál rá valamely probléma megoldásához vezetô útra. Kellô nyíltsággal és alapfelkészültséggel tehát neki lehet vágni. Ugyanakkor lévén szó közigazgatásról, nélkülözhetetlen a törvények alapos ismerete, tudja ezeket értelmezni és alkalmazni. A helyzet ellentmondásos, mert egyfelôl szüntelenül azt hangoztatjuk, hogy a minél szélesebb körû támogatottság hitelesíti a választást, másfelôl a szakmai kritérium sehol sem érvényesül. Amennyiben a helyi közösség ez utóbbit mellôzve választ, négy évig kénytelen lesz elviselni ennek következményeit.

– A megyei tanács alelnökeként, hogy ítéli meg, a jelenleg funkcióban lévô polgármesterek, alpolgármesterek hány százalékát tartja alkalmatlannak a feladatra.

– Legalább harminc százalékát.

– Mit róhat fel a szóban forgóknak?

– A határozatlanságot, a kezdeményezôkészség hiányát. Nagyon tudnám értékelni, ha az említett százalékból legalább egy személy képes lenne belátni, hogy alkalmatlan. Erkölcsi tartás kérdése is ez, hiszen a feladatát rosszul végzô polgármester egy egész közösségnek okoz kárt, hozza abba a helyzetbe, hogy amíg más települések többre jutnak, az övé helyben tapog.

– Mondja, mennyire zavarja a választásokra való felkészülést, hogy a megyei RMDSZ vezetése szintjén meglehetôsen zilált állapotok uralkodnak? Egyenesen botrányos a Területi Képviselôk Tanácsa és a megyei elnök, az operatív vezetés között kialakult hadi állapot. Van aztán a kongresszus elôtti, erdélyi szintûnek szánt fórummozgalom, helyi kiadása, a Nyárádszeredai Kezdeményezés. Az érdekérvényesítés helyett azzal foglalatoskodnak, hogy a TKT hiteles-e vagy sem, miközben egyesek még az alapszabályzat ismeretével is hadilábon állnak.

– A választási elôkészületekre mindenképpen rossz hatással van. Káros a szervezeti munkára, de még inkább az RMDSZ hitelére nézve. Ha létezik a TKT abban az összetételben, amelyet egy országos szabályzat alapján alakítottak ki, akkor azt megkérdôjelezni legalább is furcsa. Az összetételére vonatkozó javaslatok a körzetekbôl és kerületekbôl jöttek, s olyan tisztségviselôk a testület tagjai, akik megválasztottságuk okán kerültek tisztségükbe.

– A helyzet egyik paradoxona, hogy a megyei elnök, meg az úgynevezett Nyárádszeredai Kezdeményezés is éppen azokat szeretné a TKT-n kívül látni, akik nap mint nap RMDSZ-megbízatással dolgoznak a különbözô intézményekben, helyhatóságokban. Azok kellene alkossák a TKT-t, akiknek semmilyen közéleti megbízatásuk, felelôsségük sincsen, nem végeznek semmilyen számon kérhetô munkát?

– Jó lenne mindjárt tisztázni valamit. A jóhiszemûség mindenkinek kijár, s ez a Nyárádszeredai Kezdeményezést is megilleti. A gondom azonban azzal van, hogy szembeállítják a területi képviseleti elvet a TKT jelenlegi összetételével. A területi képviseleti elv egy bizonyos formában érvényesült akkor, amikor a testület mai összetétele létrejött. Másrészt az országos szabályzat által megszabott 15 százalékos ifjúsági részvétel. Az, hogy kevesebben vannak vidékiek, mint vásárhelyiek, rögtön felvetôdik a kérdés: akik valamilyen tisztséget viselnek, azok nem sokkal több szavazatot tudnak maguk mögött, mint akik valamilyen választmány javaslatára bekerülnének, csak mert vidékiek? Félreértés ne essék, én nem mondom, hogy a TKT összetétele területi szempontból tökéletesen kiegyensúlyozott lenne. Meg kell azonban gondolni, hogy amikor vita volt, hogy a marosvásárhelyi körzet és vidéki kerületek mindenikének legalább egy küldöttje legyen, akkor a 18 marosvásárhelyibôl, hogyan lehet akár egyet is "kigyomlálni"? Lehet, hogy a TKT-ba kívánkozó kerületnek messze nincs annyi tagja, mint egy adott marosvásárhelyi körzetnek. Tehát erôltetettnek érzem a Marosvásárhely–vidék szembeállítást. Sajnos, minden jóhiszemûség mellett azt érzem, hogy a TKT összetételét azért kell megváltoztatni, mert ez a testület hivatott a majdani képviselô- és szenátorjelölésekre.

– Erre menne a játék RMDSZ-megújítás, meg arányos képviselet szlogenekbe öltöztetve?

– Szerintem igen.

– S vannak, akik ezért kockáztatnák a helyhatósági választások sikerét?

– Ilyen vádat nem varrok senki nyakába. Maradok a jóhiszemûségnél. Nem feledve ugyanakkor, hogy amennyiben a Nyárádszeredai Kezdeményezés aláírói szeretnének senkinek annyira szabályosan intézni mindent, akkor én azt kérdezem: valamennyien rendelkeztek egy szabályszerûen összehívott választmányi gyûlés felhatalmazásával? Tudjuk már, hogy nem. Lukácsi Szilamér becsületesen elismerte, hogy nem volt megbízatása.

– Másik furcsaság, amit igyekeznek elkendôzni, hogy a kezdeményezôk két TKT-gyûlésen mulasztották el kifejteni nézeteiket.

– Az egyoldalú sajtókampány helyett mindenképpen a testületi vita lett volna a korrekt eljárás. Nem az a nagyobbik gondom, hogy a szóban forgók nem ülték végig a novemberi TKT- ülést, noha éjjel egy óráig tartott. Sem az általuk emlegetett fórumra, ahol a nyilatkozatot állítólag aláírták, sem január elejére nem hívták meg azokat, akik esetleg nem értenek velük egyet. Nem kíváncsiak a mások érveire? Mit ér az, ami nem bírja ki az érvek, ellenérvek próbáját? A nyilatkozatokkal, még inkább a megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásokkal hitelt rontanak és a választások sikerét veszélyeztetik.

– Végül is egy vagy több személynek a parlamenti jelölése a tét?

– Több. Nem titok, hogy Kincses Elôd a TKT-n nyilatkozott ilyen tekintetben, de másokról is szó van.

– Ehhez ilyen háttérmunkára, manôverekre van szükség, ahelyett, hogy ki-ki munkájával hitelesítse alkalmasságát?

– Természetesen. Tételesen mérhetô, hogy ki mit vállalt és mit teljesített. Hanem megint arra térnék vissza, hogy nem tartom semmiféle formában elítélendônek, ha valaki valamely tisztségért versenybe kíván szállni. Ez azonban nem szabad együttjárjon egy ilyen akcióval. Ismétlem, nem csak Kincses Elôdrôl van szó. Vannak mások is, akik olyan összetételû TKT-t szorgalmaznak, amely a majdani jelölésekhez kedvükre való legyen.

– Ebbe az irányba mutató manôver az az igyekezet, hogy a Területi Egyeztetô Tanácsot (TET) és a TKT-t egyetlen testületté vegyítsék?

– Ami vitatható. Semmi gondom, bajom nincs a TET-tel, de az összevonással saját maguknak mondanak ellent. A TET legalább kilencven százalékban marosvásárhelyiekbôl áll, s akkor hogyan állunk a területi elvvel? Mindezen túl, van egy alapszabály, s ezt kell figyelembe venni. Mindenkor és nem csak akkor, amikor valamely elôírása kedvükre való.

– Apropó, alapszabály! Ki hívhat össze rendkívüli küldöttgyûlést?

– Összehívni a megyei elnök kötelessége, ha a TKT kétharmados döntéssel arra utasítja, vagy nyolcezer aláírással alátámasztott kezdeményezésre. Egyértelmû.

– No, de ez lekerült napirendrôl, miután a megyei elnök megmagyarázta a kezdeményezôknek, hogy miért nem célszerû, ha már maguktól nem látták ezt be.

– Egyenesen könnyelmûség lenne küldöttgyûlésezgetni. Több fórumon is elmondtam, nem mindenkinek tetszett, hogy pillanatnyilag felejtsük el a parlamenti választásokat. Fontos, hogy legyen megfelelô arányú képviseletünk a parlamentben, de az soha nem lesz RMDSZ-többségû. Ezért még fontosabb, hogy ott nyerjünk minél több pozíciót, amelyek jelentôsége mindinkább felértékelôdik, jogosítványunk bôvülése folytán. Most tehát a helyi választások megnyerésére kell minden energiát fordítani.

– A szervezeten belüli viták egyik jellemzôje, hogy a megszólalók egy része, úgymond, a magyarság nevében beszél. Valami hasonlót fogalmaz meg a Nyárádszeredai Kezdeményezés, mondván, az 1999 februári közgyûlés csak részben fejezte ki a magyarság akaratát. Hogy értelmez egy ilyen kijelentést?

– Értelmezhetetlen számomra úgy általában is, konkrétan pedig azért, mert a szóban forgó közgyûlésen hozott minden határozatot a többség szavazott meg. Mind az elnök, Kincses Elôd megválasztása, mind az egyéb döntések így születtek. Márpedig kik voltak a küldöttek? Területi elv alapján a helyi választmányok által delegált személyek. Nem csak az elnökrôl, hanem mindenrôl szavaztak. Ha tehát nem fejezték ki a magyarság akaratát, akkor logikus, hogy az elnök megválasztásával sem fejezték ki. Vagy ott igen, máshol nem? Mondanék még ide valamit. A szabályzatot mi, az érdekképviseleti szervezet alakítottuk ki. Azt állítani, hogy szabálytalanul mûködik a Maros megyei RMDSZ, könnyen bizonyítható, ha vesszük a szabályzat betûjét. Valóban születnek rossz határozatok. Csakhogy nekem az a gondom ezzel az egész kérdéskörrel, hogy érdekvédelmi szervezetként demokratikus keretek között bármikor változtatni lehet. Akik a szabályzatot osztják és szorozzák, szerintem ott hibáznak, hogy nem ismerik azt is a szabályzatból, ami számukra kedvezôtlen. Kínos volt az említett TKT-ülésen, hogy éppen a kezdeményezôk futamodtak meg, pedig szerettük volna velük részleteiben megvitatni a kifogásokat. A többség ott maradt, a kisebbség elment. Csak attól, hogy valaki kisebbségben van, még nem lesz igaza.

– Hova lesznek ebben az egész hadakozásban az észérvek? Végül is minden felvetést pontról pontra mérlegre lehet tenni. Az érzelem dönt és nem az értelem?

– Nagyon gyakran az érzelem, ami az értelmet elborítja. Az sem tetszik nekem, hogy sûrûn minôsítenek. Mindkét oldalról hangzottak el ilyenek, egészen el addig, hogy valakinek a magyarságát kérdôjelezik meg. Nem az dönti ezt el, hogy milyen hangosan mondják ki ezeket. Valóban az érvek erejére lenne szükség.

– Talán egyeseknek nem is a megegyezés a fontos?

– Ezt nem állíthatom, de elôbb-utóbb mindig kiderül, hogy "mi mennyi"?

– Van még egy tetszetôs szlogen, ami sûrûn felmerül a belsô vitákban, s ez az RMDSZ úgymond megújításának szándéka. Most ne idôzzünk annál, hogy elég furcsán hangzik ez olyanok szájából, akiknek konkrét ténykedését szemügyre véve, nem igazán tudnak felmutatni bármit is. Ehelyett azt kérdezném, véleménye szerint mi és mi módon szorul valóban megújításra a szervezetben?

– Úgy érzem, hogy az RMDSZ szüntelenül megújul, már csak azáltal is, hogy újabb és újabb kihívásoknak kell megfelelnie. Gond akkor támad, ha valakik úgy gondolják, hogy a megújulás abból állna, ha a kisebbségi vélemény a többségi vélemény fölé kerekedhetne. Aminek, ugye, nincs értelme. A másik a módszer. Azt hiszem nincs még egy politikai szervezet Romániában, amelyben a saját maga által tisztségekbe küldötteket nap mint nap sárral dobálja a legkülönbözôbb lejárató vádakkal.

– No, de ha az igazi tét a már említett parlamenti helyek megszerzése, akkor ez is a hitelrontási technikák egyike?

– Elég egyszer megbélyegezni valakit, hogy nem fizetett tagdíjat évek óta, vagy nem fizet eleget, méltatlan hírbe hozása az illetônek. Van mindenrôl szabályzat, azt kell betartani, s nem újra és újra mások zsebében turkálni, s körmönfont értelmezésekkel valakit is meghurcolni, gyanúba keverni a közvélemény elôtt. Tisztességtelen. Ki hallotta, hogy Petre Roman mennyi tagsági díjat fizet?

– Meglehetôsen sarkos véleményeket fogalmazott meg. Mire számít?

– Arra, hogy a józan ész kerekedik felül, s tényleg a fontos kérdésekre próbálunk meg nap mint nap helyes válaszokat keresni az üresjáratú, idegôrlô kicsinyes érdekek körül ôrlôdni: össze kell szednünk az erônket a helyhatósági választásokra, jó jelöltekkel eredményre jutni. A többit majd meglátjuk.

Több száz kilométeres körzetbôl összehívták, "felvilágosították", jogaik elvesztésével fenyegették, majd durván fogalmazva, mondhatjuk azt is, hogy zsarolni próbálták ôket – de ekkor, legyenek bármilyen békétûrô emberek, kitört a felháborodás. Joggal, hisz a munkájukat hosszú évek óta becsülettel végzô pedagógusokról van szó. Hogy mi az ô "sebezhetô pontjuk", amiért egyesek azt képzelik, hogy kényük- kedvük szerint bánhatnak velük? Nos, egyszerûen csak annyi, hogy "kicsit" túlképzettek, azaz tanári fôiskolai vagy egyetemi végzettséggel tanítónôként, óvónôként dolgoznak (nem egy közülük közel 30 éve). Megyénkben ilyen helyzetben 53-an vannak, jobbára az általános iskolák magyar tagozatán.

A telefonértesítés a megyei tanfelügyelôség szakfelügyelôitôl érkezett a tanintézményekbe, miszerint január 20- án 12 órára a tanítói, óvónôi állásban dolgozó tanároknak a kolozsvári tanfelügyelôségen egy bizonyos Simut Maria mérnöknél kell jelentkezniük, s azt is közölték velük, hogy mit kell tartalmaznia a dossziénak, amit majd kérnek tôlük. Hagyva csapot- papot, azaz órákat és gyerekeket, "szófogadóan", ahogy megszoktatták ôket, fel is utaztak Kolozsvárra, s a különleges idôjárási viszonyok ellenére is szép számban gyûltek össze Kolozs, Maros illetve Szatmár megyébôl.

A megbeszélésen jelen volt a kolozsvári tanítóképzô fôiskola dékánja is. Elhangzott, hogy aki szakképzést akar nyerni, hogy címzetes (tituláris) tanár lehessen, annak rendeznie kell az átképzését. Mire a közönség soraiból körbekiabáltak, hogy valamennyien "titulárisak". Ezen elcsodálkozott a beszélô, majd kijelentette, hogy ezt a címüket elveszíthetik. S hogy mégse következzék be, ôk nagylelkûek, s hajlandók egy pszichopedagógiai és módszertani átképzô tanfolyamot szervezni számukra, ami négy szemeszterbôl áll, s amin nem is olyan nagyon kötelezô a részvétel, a vizsga sem olyan komoly, s végül egy dolgozattal és a vizsgatanítással megszerezhetik az átképzést igazoló oklevelet. Mindez szemeszterenként körülbelül kétmillió lejbe kerül. A felháborodást látva nagylelkûen megígérték, megpróbálják elintézni, hogy idôben csak három szemeszter, s ennek megfelelôen a díj körülbelül hatmillió lej legyen. Arról viszont senki sem tett említést, hogy lévén zömében magyar nyelven oktató pedagógusokról szó, egy esetleges átképzéssel a magyar pedagógusok továbbképzésével megbízott intézet kellene hogy foglalkozzék az érintettek anyanyelvén. A közönség soraiban eközben nôtt az elégedetlenség, s valaki közbeszólt, hogy a tavalyi tanfolyamon részt vevôknek mai napig sem rendezôdött a helyzetük.

A kioktatás befejeztével a jelen levô tanítók és óvónôk egy beadványt szerkesztettek, amelyet a Közoktatási Minisztériumnak, a képviselôház tanügyi bizottságának, a tanügyi szakszervezeteknek, az érintett megyék tanflügyelôségeinek, valamint a sajtónak címeztek.

Tiltakozásukban azt teszik szóvá, hogy ha felsôfokú is, de tulajdonképpen pedagógiai végzettségük van. Valamennyien a titularizálásukkor érvényes jogszabályok alapján kerültek mai státuszukba, ahol több évi gyakorlatra tettek szert. S mivel nem állapították meg hozzá nem értésüket, vagy valamilyen fegyelmi kihágást, az érvényben levô törvények alapján nincs szükségük átképzésre. Amiképpen a Munka törvénykönyvének elôírásai értelmében szakképzetlen munkásokká sem minôsíthetik vissza ôket.

Javaslatuk a helyzet megoldására pedig az, hogy a tanfelügyelôségek biztosítsanak a végzettségüknek megfelelô állást, vagy a sokévi gyakorlat alapján ismerjék el a jelenleg betöltött tanítói, óvónôi álláshoz való jogukat. Harmadik változatként pedig azt is elfogadják, hogy tartsanak számukra szakmai továbbképzô tanfolyamot, de abban a megyében, ahol dolgoznak, amint ezt a jogállásukra vonatkozó törvény elôírja. A továbbképzés költségeit pedig az Országos Egységes Kollektív Munkaszerzôdés alapján a munkáltatónak, ez esetben tehát az államnak, vagy állami alapokból a megyei tanfelügyelôségnek kell vállalnia. Kérik továbbá, hogy helyzetük megvitatása és rendezése szerepeljen a kormány és a szakszervezetek között folyó tárgyalások napirendjén is.

Múlt hétfôn délelôtt az érintettek a megyei tanfelügyelôségen akarták tisztázni helyzetüket. Ahányan jelen voltak, szinte annyi egyéni eset. Vannak köztük mind a megyeközpontban, mind a közeli peremközségben oktató pedagógusok. Egyesek – mivel az évek során valószínû jól végezték munkájukat – a képzôs tanító-, illetve óvónôjelöltek módszertani gyakorlatát irányították. Van, aki tanítói, illetve óvónôi minôségében tett második, illetve elsô fokozatú vizsgát. Többségüket a ’90-es változások után titularizálták mai állásukra, amikor nagy hiány volt magyar tanítókban, Szalma Magdát a fôiskola elvégzésekor román szakos tanárként helyezték az alsó tagozatra, amikor még az volt a módi, hogy bizonyos tantárgyakból lehetôleg tanárok tanítsák az elemistákat. Sz. M.-et 1987-ben kényszerítették arra, az 1970. évi 1-es törvény, valamint a Munkatörvénykönyv 68-as cikkelye alapján a tanügy érdekében fellebbezési jog nélkül tanítónôként mûködjön tovább.

Ügyükben elôször is a Preuniversitaria szakszervezetnél érdeklôdtünk, ahol a pedagógusok jogállására vonatkozó törvény 7-es cikkelyével érveltek, amely szerint felsôfokú végzettséggel is rendelkezô tanító (institutor) az lehet, aki a tanítóképzô fôiskola, a tanítóképzô vagy egy azzal egyenértékû iskola után diplomát szerez egy felsôfokú intézményben is. A "statútum" alkalmazására kiadott útmutató szerint a nem pedagógiai profilú felsôfokú tanintézmények végzettjei átképzésen kell hogy részt vegyenek. Ugyanezen indoklás befejezô pontjaként azt olvashatjuk, hogy azok a pedagógusok, akik fôiskolai és egyetemi végzettséggel tanítói vagy óvónôi állásban vannak, úgy tekintendôk, mint akiknek nincs megfelelô képzettségük sem a tanítói, sem az "institutori" (felsôfokú végzettségû tanítói) állásra. Csak a sajátos pszichopedagógiai és módszertani tanfolyam elvégzése után nyilváníthatják szakképzetteknek és a betöltött állásokra alkalmasaknak ôket – olvasható az indoklásbn.

A szakszervezetnél hallottakat megerôsítették a szakfelügyelôk is, akik elmondták, hogy a továbbképzésért felelôs kollegájuktól kapták az utasítást, hogy értesítsék a szóban forgó személyeket. Véleményük szerint az átképzést a törvény szellemében el kell végezni ugyan, de az oktatók anyanyelvén s lakhelyéhez közel. Erre a legalkalmasabbnak a marosvásárhelyi és az udvarhelyi tanítóképzô tûnik, amelyekkel fel is vették a kapcsolatot, s a napokban várják a választ.

A tanfelügyelôség személyzeti osztályán megerôsítik, hogy már szeptember 1- tôl alkalmazniok kellett volna a statútum elôírásait, azonban nem volt, aki tanfolyamot szervezzen.

Rata Doina, a pedagógus-továbbképzés problémáival mgbízott szakfelügyelô szerint megyénkben 53-an vannak ebben a helyzetben, s közülük 43 pedagógus számára kötelezô lenne az átképzés. A kolozsváriak még az ôsszel felajánlották, hogy megoldják ezt a kérdést, viszont elítéli, hogy olyan nagy pénzösszeget kértek.

Matei Dumitru fôtanfelügyelô is elítéli, hogy ennyi pénzt akartak kicsikarni tôlük, s úgy vélekedik, hogy a szóban forgó tanügyi káderek jó szakemberek. Átképzésüket pedig a marosvásárhelyi Tanügyiek Házában is meg lehet oldani.

Mindenki az úgynevezett törvényes keretek közé akarja beilleszteni az említett kategóriát, s a helyzet furcsaságát, lehetetlenségét valójában nem is érzik.

Elôször is a pedagógusok jogállása kapcsán a nemzetközi munkajogi elôírásokkal ellentétes törvényindoklás született. Az említett jogszabály szerint, és ugyanez olvasható a romániai Munkatörvénykönyvben is, ha valaki elért egy státuszt, jelen esetben az óvónôi illetve tanítónôi állásba való kinevezést, azt a személyt a gyakorlati idô eltelte után nem lehet lefokozni, visszaminôsíteni, hacsak nem követ el valamilyen fegyelmi vétségét, vagy mulasztást, s a gyakorlat során nem derül ki, hogy képtelen munkakörének betöltésére. Hogy a jövôbeli kinevezésekkor alkalmazni fogják az említett jogszabály elôírásait és indoklásait, az elfogadható, visszamenôleg megtenni, ezzel viszont nem érthetünk egyet.

Továbbá, amíg a romániai közoktatásban ezrével dolgoznak szakképzetlenek, megyénk 812O tanügyi kádere közül például körülbelül 500-nak nincs szakképesítése, akkor hasznosabb lenne, ha az említett kategória képzésére helyeznék a hangsúlyt, és ne a végzettségükhöz képest amúgy is kevesebbet keresôkrôl próbálnák lehúzni a bôrt.

Törvényeken innen és túl a józan észre appelálva tesszük fel a kérdést: hogyan lehetett tanító és óvónô évjáratok módszertani gyakorlati képzését azokra bízni, akikrôl most utólag kiderül, hogy szakképzetlenek? És miért nem elég a gyakorlat, az évek során megszerzett minôsítés arra, hogy megôrizzék tanítói, óvónôi státuszukat? Kétségtelen, hogy a kisgyerekkel foglalkozni, eredményes tanítónônek, óvónônek lenni jól meghatározott képességek alapján lehet. Azt viszont nehéz elképzelni, hogy aki egyetemi szinten gyermekpszichológiát, pedagógiát és módszertant tanult, a gyakorlat során ne lenne képes a tanítónôktôl, óvónôktôl kért ismeretek pótlására. S aki pedig valóban nem alkalmas, mert lehettek és lesznek szép számban ilyenek is, az már biztosan nem dolgozik az elvitatott állásban.

Az is érthetô, hogy a pénzügyi önállóságra törekvô egyetemek, fôiskolák tandíjas tanfolyamokat szervezzenek, az viszont etikátlan, hogy a legkevesebbet keresô, leginkább kiszolgáltatott társadalmi csoport kezébôl próbálják fenyegetéssel, megfélemlítéssel kiszedni azt, amit a rendkívül kicsi, 800.000 s az egymilliót alig meghaladó nettó fizetésbôl nem is lehet kifizetni. Az emberi, szakmai méltóságokon esett csorbáról nem is beszélve.

A hét végén ismeretlen tettesek letörték az egykori városépítô polgármester gipszportréjának orrát. Hunyadi László alkotása a Kultúrpalota Tükörterme elôtt áll. Ugyanott a Metz Albert-dombormûvet is megcsúfolták, rágógumit ragasztottak a jeles személyiség arcmására. A rongálást a Kultúrpalota alkalmazottaik hétfô reggel vették észre. Az elkövetôk azonosítása remélhetôleg nem okoz nagy problémát az illetékeseknek.

Mint tudott, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal elôterében kiállított városfejlesztési terveket a város lakossága a következô hetekben véleményezheti. A teljesen, vagy részben környezetvédelmi szakterû nemkormányzati szervezetekbôl alakult Alter Eco munkacsoport holnap 10 és 18 óra között várja a polgármesteri hivatal elôterében azok javaslatait és észrevételeit, akik szívügyüknek tekintik a történelmi Marosvásárhely arculatának megôrzését, a környezetükben levô zöld területek sorsát, a nehéz forgalom elterelését szolgáló kerülôutak létesítését, és sok más hasonlóan fontos kérdést.

A közoktatásiak sztrájkjának ügyében

Mint szombati lapunkban beszámoltunk róla, a szakminisztérium utasításának megfelelôen pénteken a megyei tanfelügyelôség bíróság elé hívta a megyei közoktatási szakszervezeteket, a pedagógusok múlt heti sztrájkja jogosságának megállapításáért. A megyei törvényszék tegnap tárgyalta az ügyet, de ítéletet nem hoztak, mivel a szakszervezetiek iratcsomóit újabb dokumentumokkal kell kiegészíteni. A döntést mára halasztották.

Kéttagú amerikai küldöttség tartózkodik a marosvásárhelyi rohammentô-szolgálatnál. Látogatásuk céljáról dr. Raed Arafatot kérdeztük.

– Az Egy Nyílt Társadalomért Alapítvány anyagi támogatásával zajlik a program, melynek az a célja hogy a sürgôsségi ellátás terén együttmûködés jöjjön létre a SMURD, a New York-i orvosi egyetem és a Bellvue kórház között. Ennek eredményeképpen a sürgôsségi továbbképzés nemzetközi központja lesz Marosvásárhely is. Ennek elsô lépéseként érkezett megyeszékhelyünkre dr. Peter Gordon, a sürgôsségi ellátásban szakosodott elôadótanár és dr. Kurt Dill, a kórház fôorvosa. A program magába foglalja a csereoktatást is, ennek eredményeképpen az év folyamán két, a vásárhelyi rohammentô- szolgálatnál alkalmazott orvos az Amerikai Egyesült Államokban tökéletesítheti tudását.

A két amerikai orvos egy Deppler-echográfia készüléket adományozott a vásárhelyi elsôsegélynyújtó helynek, amelyet elsôsorban a sürgôsségi esetekben használnak. A felszerelés szállítását a megyei kórház finanszírozta.

Arafat doktor rámutatott: megvalósulófélben van a vidéki elsôsegélynyújtó helyek kialakítására vonatkozó terv is. Ezeknek célja a megyeközponttól, illetve mentôszolgálattal rendelkezô településektôl távol esô, elszigetelt községek és falvak korszerû és gyors orvosi ellátása. Elsô lépésként a Libánfalva, Görgényoroszfalu és Görgényhodák lakóit ellátó elsôsegélynyújtó helyet adják át. A Libánfalva központû elsôsegélynyújtó hely avatását február 28-ra tûzték, ám technikai okok miatt elmaradt. Arafat elmondta, a korábban a SMURD által használt Fiat Ducato mentôautó javítás alatt áll, a napokban készül el, s akkor átadják a községnek.

Marosmenti gyöngyszemek

A marosszentgyörgyi Soli Deo Gloria Közmûvelôdési Alapítvány és a helyi Általános Iskola szervezésében rangos rendezvénynek tapsolhatott a kultúrotthont zsúfolásig megtöltô, a szép iránt fogékony, lelkes közönség, jutalmazva jelenlétével, elismerésével azt a csodálatosan szép, áldozatos munkát, amelyet a hagyományukat ápoló együttesek fejtenek ki szakavatott irányítók mellett.

Zúgott a taps kisiskolásoknak, serdülôknek, ifjaknak, szentgyörgyieknek, gernyeszegieknek egyaránt. Videokamerák, fényképezôgépek kattogtak, rögzítették az utókor számára is a szebbnél-szebb marosmenti, sóvidéki, nyárádmenti, gernyeszegi "sebes" táncokat, a szilágysági népdalcsokrot, a magyar népballadákat és a nyárádmenti lakodalmast.

Már a kisiskolások sóvidéki tánca után be nem programált, félórás áramszünet következett. A fegyelmezett közönség ezalatt csillagos dalokat énekelt.

A seregszemlét a gernyeszegi Nefelejcs roma együttes nagysikerû, virtuóz mûsora zárta. Zúgott a terem: vissza! vissza! vissza! De nem csak nekik, hanem minden csoportnak.

Az elsô marosszentgyörgyi millennium évi (szép) rendezvényt köszönjük a "kovászkavaró", munkájukat ügyszeretettel, felelôsségtudattal végzô (de nem kellôképpen megbecsült) tanügyi kádereknek: Jakab Ilonának, Pethô Gabriellának, Moldován Irénnek, Muresán Emmának, Tóth Lászlónak, Csók Hajnalnak, oktatóknak: Molnár Józsefnek, Végh Csabának, Szôlôsi Zsigmondnak, Bocskai Józsefnek, Babó Györgynek, valamint Sinkó András, Jakab Attila, Lunka József népi zenekarainak. Köszönjük a szülôk áldozatos melléállását, Balogh József gernyeszegi vállalkozó és RMDSZ-elnök támogatását.

"És mint az ékszer is holt kincs a láda fenekén, életet akkor kap, ha viselik: a népdal (néptánc) is mennél többeké lesz, annál nagyobb lesz világító és melegítô ereje" (Kodály Zoltán)

Január 28-án ifjú mûvészek elôadásában hallgathattuk a koncertet. Az elsôként felcsendülô J. Ch. Bach Esz-dúr fagottverseny szólistája a 29 éves Florin Cârlejan volt, aki jelenleg a kolozsvári Román Opera fagottosa. E hangszer sajátossága a puha, bársonyos hangzás, melyet kiválóan érvényesített a szólista. A kadenciák virtuóz részeiben világosan érzôdött a jól elsajátított technika érettsége.

A karmester Radu Pantea volt, aki Bécsben tanult és Kanada, Magyarország, Ausztria és Románia hangversenytermeiben és operaházaiban lépett fel. Radu Pantea vezetésével igazán feltárulhatott elöttünk a preklasszikus zene e különleges gyöngyszeme.

A F. Mendelssohn-B. g-moll Zongoraverseny szólistája a 16 éves Maria Radutu volt. Fiatal kora ellenére már sok versenyen kitüntették. Eleven zongorajátéka és pontos belépései nagy koncentrálóképességrôl tanúskodtak. F. Mendelssohn-B. ezen átlagos zongoraversenyébe a szólistának sikerült kellemes melegséget belopnia.

Ráadásként a Rachmaninov cisz-moll Preludiumot hallhattuk.

Radu Pantea karmester tudását igazán a Csajkovszkij IV. Szimfóniájánál csillogtatta meg. Kívülrôl vezényelt teljes odaadással és hozzáértéssel az alig 26 éves karmester. Egész gesztikulációja és mimikája szinte elmesélte Csajkovszkij kommentárját e szimfóniájához: "A végzet az a sorsdöntô hatalom, amely megakadályozza a boldogság elérését."

Csodálatosan hangzottak az orosz románcok a II. tételben. A III. tételt a vonósok vonó nélküli, pizzicato játéka tette humorossá és hozott életet a megbénított "hôs" harcába. A Finale hatásosan felcsendülô zenekari színei egyszerre bizonyították a zeneszerzô zsenialitását, a karmester és a zenekar nagyszerû együttmûködését.

A Szovátai Napok keretében külföldi és belföldi vendégek, a testvértelepülések – Szikszó, Csopak, Százhalombatta, Sümeg és Budapest XIII. kerülete, Brzesko – képviselôi, Lengyelország bukaresti fôkonzulja jelenlétében vasárnap rangos eseménynek adott otthont a Szováta Szálló díszterme.

A díszpolgári cím odaítélése a legnagyobb megtiszteltetés, amit egy város szülötteinek adhat, és legkevesebb, amellyel leróhatja háláját az arra érdemesnek. A városi tanács úgy döntött, hogy idén két személyiséget tisztelnek meg a díszpolgári címmel: Bíró Istvánt post mortem és dr. Csortán Mártont.

Bíró István életpályája, tisztánlátása, merészség és tudása elkötelezettséget és hivatástudatot sugallt. Alkotó nyugtalansága leginkább akkor bontakozott ki, amikor jó néhány éves bukaresti tartózkodás után hazaérkezett Szovátára. Ettôl kezdve új életet kezdett, tele optimizmussal. Ô volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének fôtitkára , a Teleki Oktatási Központ létrehozója, majd igazgatója, a szovátai RMDSZ mozgatórugója. Országos szinten szervezte és mûködtette a Kárpát-medencei szintû Bolyai Nyári Akadémiát, beindította a helyi tanítóképzést, számos országos és nemzetközi jellegû konferenciánál bábáskodott, meghonosította a Téli Játékokat, kulturális találkozókat, gyermektáborokat, kiállításokat szervezett. Még arra is gondja volt, hogy környezetvédelemmel is foglalkozzon, a Cserepeskônél tanösvény építésébe kezdett, a Medve-tónál, s az erdôben pihenôpadokat építtetett. Sajnos, már nem láthatja, hogy a TOK általa tervezett II. és III. emelete is elkészült, s nemsokára elkezdik a konferenciaterem építését is. Bíró István irányításával a TOK "ablaknyitást" jelentett a világ fele. Szováta felhívta magára a figyelmet, s ez a hírnév kötelez. Bíró István intézményteremtô, közösségvállaló munkáját tovább kell vinni, rá gondolva erôsödik a hit, a remény, hogy az ember által teremtett valós értékek nem szûnnek meg, hanem tovább élnek - méltatta laudációjában elôdjét Márton Zoltán, a TOk igazgatója.

A díszpolgári oklevelet Mátyás Endre polgármester nyújtotta át Bíró Andreának, Bíró István lányának.

Dr. Csortán Márton, a jogtudományok doktora azon kevesek közé tartozik, akik szinte egy évszázada tapossák Szováta útjait. Tanulmányait Szovátán és Kolozsváron végezte. Jogi, közgazdasági, zenei és pedagógiai képesítést szerzett, de közben népnevelô munkát végzett, zenekart, énekkart szervezett és irányított éveken át. Volt munkaszolgálatos, dolgozott közigazgatásban, a háború után kereskedelmet, jogot, statisztikát, pénzügytant és közgazdaságtant tanított a Közgazdasági Fiú Középiskolában. Aztán ismét elhurcolták, ez alkalommal a feketehalmi internálótáborba, aztán cipôfelsôrész-készítô, tisztviselô, könyvkötô. 1970-ben visszajött Szovátára, s a szülôi házban telepedett meg. Ezek az évek váltak élete szépemlékû esztendeivé. Kiváló pedagógus volt nemcsak franciatanárként, de nevelôként is. Kezdeményezésére alakultak meg Szovátán és környékén a koncertfurulya zenekarok. Igy ismerték meg a környékbeliek a magyar, román, német és francia népzene, valamint a barokk és klasszikus zene gyöngyszemeit. Ô hozta létre a jól ismert református kórust, majd a fürdôtelepi katolikus kápolna kórusát. Ma is hallani a fiataloktól – ezt Csortán Marci bácsitól tanultuk. Csortán Márton 87 éven át mindig eleget tudott tenni annak a parancsnak, amely így hangzik: Légy csendes szívvel és békével! Kevés ilyen ember van. Ha sok lenne, akkor kevesebb lenne a békétlenség, de több lenne a megértés, a szép szó, melegebb lenne a kézfogás, ôszintébb és szelídebb a tekintet – mondotta róla Németh János.

– A díszpolgári cím elismerés, elégtétel számomra. És kötelez. Ismét munkára. Mert nem szavakra, hanem tettekre van szükségünk. Szeretném, ha iskoláinkba visszatérne az a hit, amelyet ötven év alatt fokozatosan kiirtottak, s azok az igazi emberi értékek, amellyel annak idején a "hamuban sült pogácsával" édesanyánk feltarisznyált bennünket. Hogy ezt a címet megkaphattam, köszönettel tartozom a szovátaiaknak, a családomnak, a két fiamnak, akik életem nehéz pillanataiban is mellettem álltak. Amig a szívem egyet is dobban, Szovátáért dobban – mondotta az ünnepelt.

Kazimir Zurczak, Lengyelország bukaresti fôkonzulja jelenlétében Jan Busija, Brzesko polgármestere és Mátyás Endre, Szováta polgármestere testvérvárosi szerzôdést írt alá. Országos viszonylatban Szováta az elsô város, amely lengyel településsel lép testvérvárosi kapcsolatba. Az ünnepélyes rendezvény keretében a lengyel fôkonzul és Brzesko polgármestere kifejtették: a lengyel kormány támogatja a kisrégiók közötti kapcsolatot, mert ezek sokkal eredményesebbek, mint az államközi kapcsolatok. Az önkormányzati szinten túlmenôen az együttmûködést szeretnék kiterjeszteni az oktatásra, kultúrára és fôként a turisztikára.

Az ünnepélyen fellépett az udvarhelyi Palló Imre Mûvészeti Iskola kamarazenekara, az Intermezzo kamarakórus, majd a Tófalvi Edit vezette énekkar.

A kutyfalvi rendôrôrsre érkezett az értesítés, miszerint január 24-én és 25-én a Marosdátos határában levô erdôben ôzeket hajtottak és ejtettek el. A dátosi illetôségû A. Vasile lakásán tartott házkutatás során, a padláson három ôz csontvázát találták meg a rendôrök. A nyomozás idején arra is fény derült, hogy a 19 éves helybeli M. Liviu Craciunel a fent említett napon kemény tárggyal való ütéssel ejtette el a három állatot, majd azokat falustársa segítségével dolgozta fel. Az okozott kár meghaladja a 7,5 millió lejt. M. Liviu szabadlábon védekezhet az ellene felhozott vádakkal szemben.

Magánvagyon kárára elkövetett lopás bûntettének alapos gyanújával indítottak eljárást három fiatalkorú ellen. A rendôrség értesítése szerint akkor még ismeretlen személyek január 26-án a szászrégeni vasútállomáson megtámadtak egy mezôszilvási (Beszterce-Naszód megye) illetôségû férfit, akitôl kétmillió lej készpénzt tulajdonítottak el. A nyomozás során azonosították az elkövetôket: a 17 éves G. Andrei Ilarion, a 18 éves G. Aurel és a 19 éves R. Anton, valamennyien szászrégeni lakosok. Az elsô kettô nevére elôzetes letartóztatási parancsot adtak ki, a harmadik szabadlábon védekezhet.

A mikrohôközpontokról tárgyaltak

Az építkezési felügyelôség kezdeményezésére tegnap délelôtt a Prefektúrán tartottak tanácskozást, amelyen részt vettek a megyeközpont, és a megye városainak polgármesterei, a környezetvédelmi felügyelôség, a fogyasztóvédô hivatal, a gázszolgáltató vállalat, valamint az Aquaserv és az Energomur vállalatok vezetôi. A megbeszélés témája az utóbbi idôben egyre szélesebb körben terjedô mikrohôközpontok kérdése volt. A tanácskozást azért hívták egybe, mert az illetékesek szerint az ügyben, több meggondolásból is, egységes állásfoglalásra kellene jutni.

Ismert, hogy az utóbbi években a távfûtés díjszabása, több ok miatt is, erôsen megemelkedett. Ennek következtében egyre növekszik azoknak a fogyasztóknak a száma, akik a távfûtés díját nem, vagy nehezen tudják kifizetni. Akik tehetik, mikrohôközpontok beszerelésével igyekeznek függetleníteni magukat az egyre nagyobb anyagi terhet jelentô szolgáltatástól. A tegnapi találkozón elhangzottak szerint a kérdéskörben finoman szólva is káosz uralkodik. Példaként elég annyit említeni, hogy az itt képviselt intézmények majd’ mindegyike beleegyezését kell adja egy mikrohôközpont beszerelésébe, ezzel együtt senki nem tudta pontosan, hogy például hány olyan mikrohôközpont van üzemben a megye tömbházaiban, amely megfelel a törvény elôírásainak, mert egységes szabályozás nincs.

Az építkezési fôfelügyelô szerint az a legnagyobb gond, hogy a legtöbben másodkézbôl, olcsón megvásárolt szerkezetet helyeznek üzembe, amelyeknek nincs üzembiztonságot szavatoló mûszaki dokumentációjuk. Az utóbbi hetekben a felügyelôség már csak akkor ad engedélyt újabb mikrohôközpontok beszereléséhez, ha a kérvényezô pontosan feltünteti, milyen készüléket akar üzembe helyezni, és az megfelel-e a törvényes elôírásoknak.

A megye városaiban különbözôképpen kezelik a mikrohôközpontok kérdését. A megyeszékhelyen kívül mindegyik város helyi tanácsa eldöntötte, hogy tömbházakba, vagy lépcsôházakba felszerelhetô hôközpontok létesítését támogatja. Lakásokba szerelhetô mikroközpontokat kevésbé engedélyeztek, viszont ilyeneket számos esetben úgy szereltek fel, hogy az illetékesek engedélyét nem kérték.

Marosvásárhelyen a felszerelt mikroközpontok túlnyomó része lakrészekben üzemel. Fodor Imre polgármester hangsúlyozta, hogy a város a régi távhôszolgáltató rendszer felújítását, illetve a tömb-, vagy lépcsôházakba szerelendô központok létesítését támogatja. Ennek kapcsán került szóba a megyeközpont távfûtési rendszerének felújítására igényelt BERD-hitel is, mivel a lakásokban üzemelô mikroközpontok térhódítása veszélyezteti a hitel megszerzésének esélyeit, tehát a polgármester szerint városnak nem érdeke a lakásokban mûködô mikroközpontok terjedése.

Abban is egyetértettek a tanácskozók, hogy a lakásokba felszerelt mikroközpontok tovább súlyosbítják az amúgy is drága távhôszolgáltatás jelentette anyagi nehézségeket, azoknak a szomszédoknak a terhére, akiknek nincs pénzük saját központra. Erre még rátevôdik, hogy a jórészt több évtizedes tömbházak tervezôi ilyen mikroközpontokra nem számítottak, ezért az épületek szellôztetô berendezései sem megfelelôek. A már üzemelô mikroközpontokban elégett gázt ezért vagy az ablakokon vezetik ki a tulajdonosok – a szomszédok orra alá – vagy rosszabb esetben a belsô szellôztetôkbe vezetik.

A tanácskozás következtetése tehát, hogy a lakásokba szerelhetô mikroközpontok szerelését rendszerezni kell. A legtöbb ilyen, már felszerelt berendezésnek a származása és az üzembiztonsága kétséges, emellett pedig a letûnt rendszerben sem a tömbházakat, sem a víz-, illetve a gázhálózatot nem úgy tervezték, hogy ilyen szerkezeteket figyelembe vettek volna. E gondok mellett ráadás, hogy számos mikroközpont engedély nélkül is mûködik. Az improvizált, vagy kétes származású berendezések pedig közvetlen veszélyt jelentenek használóikra és azok lakótársaira egyaránt. Ugyanakkor a polgárok szabad akaratát sem lehet korlátozni. Így a jelenlevôk arra a döntésre jutottak, hogy a városrendészek, illetve az ügyben illetékes, engedélyt kibocsátó intézmények hamarosan együtt döntik el, hogyan lehet ezt a jelenséget az idevágó törvényes rend kereteibe szorítani. Ez azonban nem végleges megoldás. A mikroközpontok térhódítását a távhôszolgáltatás drágulása váltotta ki, ez pedig nagyrészt a múlt rendszerbôl örökölt, elavult és kis hatásfokú távfûtô struktúrával magyarázható, sürgôsen fel kellene újítani, azonban ez hosszú, és rengeteg pénzt igénylô folyamat.

Tengelyen az élet. Van benne valami ôsi és ösztönszerû, mindenesetre élhetô. Ki mondaná azt, hogy a tatárarcú mezôségi parasztemberbôl kiöletett már minden jobb ázsiai génezet.

Szégyenkezett szegény, a lencse látószögébôl is kibujdosott, mondván, hogy akár a csúp mögül elôlépô nyári zápor, hirtelen jött és dörögve ez a ki tudja hányadik honfoglaló. Nem volt mi egyébre, mint a ráfos taligakerékre építkezni. Nem baj, ha döcög az út kövén, csak haladjon valamelyest az atyafi.

Igéri, hogy nyárára jurtás-sorsát gumikerékre szereli, hogy valamelyik dûlôben, jó tömény levegôn teljesedjen be a kerek ezer esztendô.

A Hope-gyémánttól Cooper ügynökig

Ujjbegyemben még a fekete Hold-kôzet hûvösen sima tapintása, az ûrkorszak sci-fibe illô világát máris az agytekervények memória-bugyrába számûzi az újabb látvány, a mesebeli Afrika. A nyolctonnás Fénykövi elefánt. A földkerekség mindeddig legnagyobb elejtett vadja, melyet egy magyar származású vadásznak sikerült becserkésznie, tôle van a név. Hogy is lehetne másképpen? A LEGek körül mindig és mindenütt ott cselleng egy-két magyar is. Szóval ott az a nagy elefánt; nem az oroszlán barlangjában, a washingtoni hatalmas természetrajzi múzeum kör alakú elôcsarnokában. Éppen körbepalánkolva, mert felújítják környezetét. De a látogatók kedvéért rögtönzött ablakokon minden jól látható, s aki nem rest, mellôzheti a kukkolást, az emeletrôl mindaddig bámészkodhat, amíg be nem telik a tényleg nem mindennapi látnivalóval. Mindez persze más érdekességek rovására megy, pedig van ott több hétre való terem, tárló, dioráma, csábítnak a holt tárgyak ls élôlények ezrei a dinoszaurusztól a rossz kinézésû tarantuláig, a 44 és fél karátos Hope- gyémánttól a kannibálok ünnepi üstjéig. Nyilván nehéz választani. Ez a megtekintendô létesítményekre is vonatkozik. A fôváros közepén a Mall, a kelet-nyugat irányú terjedelmes park két oldalán annyi az óriás, ritkaságokban szupergazdag múzeum, hogy futó látogatásuk is napokat vesz igénybe. Páratlan érték a Smithsonian Institution láncolata, csak e krôzus-ország gazdagságával mérhetô. Legtöbben a repülés és ûrhajózás múzeumát keresik fel, eddig már több tízmillió érdeklôdôt jegyeztek be, ez a világ leglátogatottabb ilyen intézménye. Mindenkit izgat a repülés nagy kalandja. Ki ne lépne be szívesen a Skylab ûrlaboratóriumba, vizsgálná meg közelrôl az Apolló ûrhajó, netán a Hold-komp mását? És ki ne tenné rá a kezét a romantikus égitestrôl hozott zsákmány egy kis darabjára? Ez természetesen képletesen is elképzelhetô, ezért a "holdkövet" egy jól védhetô szerkentyûbe építették, ott, aki akarja, tetszés szerint simogathatja. Sötét színû, földpátszerû, jelentéktelen. Egyedi. Az értéke felbecsülhetetlen. Az ôrök rajta is tartják a szemük. De a bûnözôket még mindig jobban vonzza a Hope-gyémánt, s a többi, vagyont érô drágakô. És itt már elérkeztünk a mai jegyzet krimit sugalló címéhez. El kell mondanom, hogy Washingtonban jártam

A jelzôt nyilván a híres-hírhedt szövetségi nyomozó iroda legendáriuma kényszerítette tollam hegyére. Egyébként véletlenül jutottam oda. A természetrajzi múzeumban látottaktól még kissé kábán battyogtam a kormánynegyeden át, amikor egyszer csak egy iradatlan épülettömb állta el az utamat: a J. Edgar Hoover FBI Building. A szervezet felvette az egykori rettegett, nagyhatalmú fônök nevét. Eléggé egyszerû építmény, de akkora, hogy négy utca határolja. Minden bejáratnál marcona alakok, rájuk van írva, nyúlszívûek kíméljenek. Ebédidô kezdôdött, az alkalmazottak kirajzottak, sok volt köztük a fiatal s a nô. Scully ügynököt nem láttam. Sem Muldert az X-aktákból. Sôt, régebbi ismerôsünk, Cooper ügynök a Twin Peaksbôl se volt sehol. De azért feltûnôsködés nélkül körbejártam az épületet s így fedeztem fel az egyik szerényebb hátsó ajtónál, hogy az FBI látogatható. Bementem, bejelentkeztem, nem csilingelt semmi. Kiküldtek az udvarra, a lábasház részhez. Volt egy sereg pad meg vagy tíz televízió. Ajtó is volt s bent formaruhás alkalmazottak. De udvariasan kitessékeltek, várni kell, amíg összejön egy csoport. Jöttek is hamarosan mindenféle érdeklôdôk, de én ültem az elsô helyen. Így alakult. Pedig aki átélt egy diktatúrát, az zsigereiben érzi, hogy ilyen helyen nem jó az élen lenni. Még a huzatot is telibe kaptam. De nem volt mit tenni, néztem, vártam, szerénykedtem. Aztán mikor elegen voltunk, tanmeséket vetítettek, hogyan kell óvakodni a szélhámosoktól, rosszakaróktól. Majd beinvitáltak és végigvittek a számtalan emelet és folyosó némelyikén. Kedves ifjú hölgyek vezettek, bôséges információval szolgáltak, de a kelleténél többet nem mondtak. Csend volt a tömbben, még a rejtett kamerákat sem tudtam felfedezni. Elvezettek a bûnügyi laboratóriumok elôtt, a hangszigetelt üvegfalakon túl zavartalanul dolgoztak a fehérköpenyesek. Beszéltek a DNS- vizsgálatokról, amelyek annyi gyanúsítottat lebuktatnak. Elhaladtunk az egyik nagy számítógép- központ mellett, amellyel a 4000 helyi kirendeltséget összekötik. Mi, civilek talán a gengszterektôl begyûjtött fegyvereken, a százméternyi arzenálon bámultunk a leginkább. Olyan és akkora volt a választék, hogy még Rambo is megnyalná miatta az ujját. A húzsas évektôl, mióta az FBI mûködik, volt alkalmuk szembesülni mindenféle szervezett és szervezetlen bûnözéssel, bûnözôvel, fegyverzettel. A történelmi áttekintést kiállítás segítette. A leghírhedtebb gengszterfônökök, bossok, keresztapák is feltûntek. Al Capone, Dilinger, Bonnie és Clyde és persze az újabbkoriak is. Látható a mai körözöttek toplistája, a terroristák, sorozatgyilkosok stb. között az egyes számú közellenség, most Oszama bin Laden, annyi véres terrorcselekmény milliárdos szervezôje, támogatója.

Makettek, helyszínrajzok veszteségeket is bemutatnak, olyan eseteket, amikor lelôtték, megölték a 13.000 FBI- alkalmazott valamelyikét, nyomozót, detektívet. Szuperügynökkel ezután se találkoztunk, de bevittek egy színház- vagy moziszerû terembe. Színpad, illetve vászon helyett széles függöny volt a széksorok elôtt. Amikor széthúzták, kiderült, hogy lövöldetér van mögötte. Olyan, mint a filmekben. Kétoldalt leválasztott lövôfülkék, velük szemben emberi céltáblák, huzalon távirányítással messzebbre vagy közelebb hozhatók. Kijött egy középkorú, szemüveges úr, ránézésre könyvelô vagy békés aktakukac, aztán percek alatt különbözô méretû és kaliberû pisztolyokkal, UZI-val matyó-mintát lôtt a céltáblába. Ez is egyfajta hagyományápolás. Közben a golyóálló üvegfalon keresztül kihangosítón kiselôadást tartott a lövészetrôl. A végén megtapsoltuk, majd akinek volt pénze, rohant emléktárgyakat vásárolni. Amerika-szerte mindenütt vannak ilyen millió dologra szakosodott szuvenírboltok és mindenfelé meglehetôs forgalmuk van.

százával, ezrével, nem is távol az FBI- tól. Egy modern formájú térszoborra figyeltem fel. Olyan alakú volt, hogy a nehézkedés törvénye szerint el kellett volna dôlnie, mégis biztosan állt a talpán. Közelebb mentem, hogy megnézzem, mi tartja egyensúlyban, s akkor látszott, hogy csupa pisztoly az egész. Rengeteg ilyen-olyan revolver a szobor alapanyaga, valami összetartó kemény masszába öntve. Állítólag Washington polgármestere kezdeményezett fegyverbegyûjtô akciót, s aki beszolgáltatta pisztolyát, kapott az önkormányzattól száz dollárt. Nem tudtam utánanézni, hogy valóban így történt-e, de tény, hogy számtalan ilyen gyilkos fegyverbôl készült a mûalkotás. Attól még a rossz fiúknál maradt elég fegyver. Olykor még a kiskorú ámokfutóknak is jut belôle. Errôl gyakran szól a média.

A témánál maradva, hadd tegyem hozzá, hogy elmentem volna megnézni a CIA, az amerikai hírszerzô ügynökség központját is. Korábban oda is szerveztek csoportos látogatásokat. De pár éve lemondtak róla egy terrorcselekmény miatt. Fôhadiszállásomról, Gyôrffy doktorék McLean-i lakásáról többször utaztunk a fôvárosba az erdôk övezte, szép Washington Memorial Parkway gyorsforgalmi úton. Azon van Langley-nál egy leágazás a CIA székhelye felé. A fák elzárják a belátást. De mesélik, hogy amikor még szabadabban lehetett eljárni arra, egyszer csak a leágazásnál megállt egy autó, a terroristák nyugodtan kiszálltak belôle, akik épp ott voltak, azokat legépfegyverezték, majd visszaültek és elhajtottak. Nem tudom biztosan, de mintha ma se lenne meg minden tettes. Azóta viszont nagyobb az éberség. Ez a gyorsforgalomban nem látszik.

Nem vették észre annak idején John Wilkes Booth, a színészmerénylô pisztolyát sem, amellyel 1865- ben a Ford Theaterben lelôtte Lincoln elnököt. Ezt a felújított színházat is megmutatták vendéglátóim, a pincében kiállításon szemléltetik a tragédiát, ott ôrzik a gyilkos fegyvert is. Korszerûsítették az egész belvárosi épületet, a színház belseje azonban korhû maradt. Bármit látunk is a filmeken, bármennyi is a bûnözés s a vérözön, mégis inkább a folyamatos megújulás, a nyitottság s az értékek megbecsülése, hozzáférhetôsége jellemzô Amerikára.

1971-ben az irani Ramsar városában írták alá azt a nemzetközi keretszerzôdést, amely védetté nyilvánítja a vizes területeket. E dokumentum különös tekintettel óvja a deltákat, tavakat, mocsarakat és minden olyan élôlényt, amely e sajátos helyen talál otthont magának. 1975-tôl az egyezményt 110 országban fogadták el, ennek következtében a Földön 950 vizes, mintegy 70 millió hektár területet határoltak el. Románia az 1991. január 26-án kibocsátott 5-ös számú törvénnyel ratifikálta a ramsari egyezményt, amely többek között leszögezi azt is, hogy milyen körülmények között lehet megóvni ezeket a területeket. Így tehát országunkban is szigorúan tilos e sajátos ökoszisztémába bármely, környezetre káros emberi tevékenységet kifejteni. Romániában egyelôre a Duna-delta Bioszféráját sorolták a Vizes Területek Nemzetközi Egyezményébe. Joggal, hiszen itt mintegy 2.681 négyzetkilométeren 1200 növény, több mint 300 madár – köztük pelikán kolóniák – 100 halfaj található.

Megyénkben nincs ugyan a nemzetközi követelményeknek megfelelô vizes terület, ennek ellenére a megyei tanács 1993. szeptember 19-én keltezett 19-es számú hatá