Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Díjszabás szavanként:
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft Részvétnyilvánítás................…… ;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az alkotmánybíróság csütörtökön hitelesítette, hogy a vasárnapi elnökválasztás második fordulóját Ion Iliescu, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) jelöltje nyerte meg.
Iliescu az alkotmánybíróság döntésének kihirdetése után kijelentette, hogy minden román elnöke kíván lenni. Rövid beszédében nemzeti megbékélésre szólított fel.
A megválasztott államfô szerint az eszmék, vélemények és programok ütközése elengedhetetlen feltétele a demokrácia szervezôdésének és mûködésének, de – mint mondta – az elôítéletekrôl és viszolygásokról le kell mondani.
Iliescu hangsúlyozta, hogy Románia csak a megbékéléssel nyerhet.
Harmadik elnöki mandátumának hitelesítését Ion Iliescu a demokrácia szempontjából politikai, társadalmi és történelmi jelentôségûnek ítélte. A történelem szempontjából úgy vélte: gyôzelmének hitelesítésével példás körülmények között fejezôdött be a századfordulón rendezett romániai választás.
Egy csütörtöki sajtóértekezleten James Rosapepe, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövete kijelentette, hogy az amerikaiak kétszer annyit fektettek be Romániában, mint amennyirôl a román hatóságok a hivatalos statisztikákban említést tesznek.
Rosapepe elmondása szerint az amerikai nagykövetség azután alakította ki ezt az álláspontját, miután alaposan áttekintették 2500 amerikai cég romániai kimutatásait. Az elemzés az egész 1990—2000-es periódusra vonatkozott.
Az amerikai szakértôk rájöttek, hogy több mint 700 millió dollár befektetésrôl nincs hivatalos kimutatása az Iparkamarának. Ezek az összegek a vegyesvállalatokhoz kerültek, de akad köztük teljesen "tiszta", új befektetés, amely nem a FPS által privatizált vállalatok révén valósult meg. A pontos végösszeg 660,2 millió dollárt tesz ki.
Rosapepe elmondta azt is, hogy az Iparkamara a BERD-befektetéseket is figyelmen kívül hagyta, amelybôl 10 százalék amerikai hozzájárulásnak számít. Ez azt jelenti, hogy újabb 17,4 millió dollárnyi befektetést figyelmen kívül hagytak. Ugyancsak figyelmen kívül hagyták azt az 500 millió dolláros befektetést, amelyet 12 amerikai befektetési társaság hajtott végre Romániában. Végül pedig a román hatóságok nem számoltak azokkal a befektetésekkel, amelyek egy "harmadik országban" bejegyzett amerikai vállalat révén jöttek létre. Az ilyen jellegû amerikai befektetések értéke 195 millió dollárt tesz ki.
Az amerikai befektetések hivatalos román változata, az 1,3 milliárd dollár, a Coca-Cola-befektetés 350 millió dolláros értékét sem tartalmazza, mivel a Cola angliai vagy görögországi egységei hajtották végre ezeket a befektetéseket. A hivatalos román kimutatás nem veszi figyelembe a 144 millió dolláros BERD-hitelt sem, mondta James Rosapepe.
A nagykövet felsorolt számtalan amerikai befektetôt, akik szívesen hoznák pénzüket Romániába. A State of Winsconsin/ Regent Europe és a Román–Amerikai Befektetési Alap a Mezôgazdasági Bank részvényeinek a megvásárlásáról tárgyal, több amerikai cég is érdekelt volna az S.N. Radiocomunicatii megvásárlásában, a General Motors részt szeretne venni a craiovai Electroputere privatizációs folyamatában, a Dana Company pedig jelentôs részvénycsomagot vásárolna a brassói Roman gyár privatizációja során.
A nagykövet elmondta, hogy magánkézben levô befektetési alapok is rég megvetették a lábukat Romániában, és érdekeltek volnának bizonyos ügyletekben. Az AIG Infrastructure, a Soros/Overseas Private Investment Corporation, a The Polish Enterprise Fund IV és a Dresdner-Kleinwort Benson csak a megfelelô pillanatra vár, hogy befektethessen Romániában — véli Rosapepe.
Az Egyesült Államok NATO bôvítési bizottságának elnöke, Bruce Jackson szerint az észak- atlanti szövetség az elkövetkezô két évben az Európai Unióval és Oroszországgal tartott kapcsolatok javítására, az új tagállamok szereplésének értékelésére, az új jelöltek minôsítésére fog összpontosítani, valamint arra, hogy az amerikai szenátus ratifikálja a szövetség további bôvítését.
Az amerikai politikus, aki George Bush megválasztott amerikai elnök külpolitikai tanácsadója, csütörtökön Bukarestben a Manfred Wörner Szövetség meghívására tartott elôadást a Románia és a következô NATO- csúcs címmel rendezett konferencián.
Jackson hangsúlyozta, hogy a NATO bôvítésének hatékonysága szempontjából Románia jelentôs szerepre hivatott a térségben, de ehhez bizonyos feltételeket teljesíteni kell, mivel a szövetség nem hajlandó arra, hogy kizárólag Románia számára változtasson stratégiáján, céljain.
Az amerikai politikus a feltételek között az alapvetô demokratikus értékeket: a politikai kötelezettségvállalások tiszteletben tartását, a szomszédokkal tartott kapcsolatok javítását, a kisebbségek jogainak tiszteletben tartását és a demokratikus intézmények erôsítését nevezte meg.
Jackson úgy vélekedett, hogy míg a múltban Európa keleti felén a biztonsági tengely az osztrák- magyar, az orosz és a török birodalmon keresztül húzódott, most más, például a "Budapest- Szófia-Bukarest tengely" jelentheti a stabilitás alapját.
– A NATO nem kíván feltétlenül Románia, vagy Bulgária szövetségese lenni, hanem az új demokráciáknak kínál szövetséget. A NATO-ba való belépés nem attól függ, hogy az egyik vagy másik országnak milyen a földrajzi helyzete, mekkora a hadserege, hanem attól, hogy milyen mértékben osztja az adott ország a közös értékeket – szögezte le.
Az amerikai politikus azt a véleményét fogalmazta meg, hogy a romániai kormány- és elnökváltás esélyt és egyben kihívást jelent: Romániának az elkövetkezô években bizonyítania kell, hogy mit kíván tenni, milyen irányban akar haladni. Ehhez szorosabb kapcsolatra, jobb kommunikációra van szükség Románia és az EU, illetve a NATO között. Romániának ki kell vívnia és meg kell ôriznie a nemzetközi szervezetek, vezetôk bizalmát.
– Az új román vezetésnek sokat kell bizonyítania. Arra van szükségünk, hogy az új kormány, a nem kormányzati szervezetek elmagyarázzák nekünk: mi történik Romániában – jelentette ki.
Két napon át a megyei rendôrfelügyelôség vendégeként Marosvásárhelyen tartózkodott Gergényi Péter dandártábornok, a Bács-Kiskun Megyei Rendôrfelügyelôség fôkapitánya, akit Borszéki Tivadar nyugalmazott rendôrôrnagy kísért. Az eseményrôl csütörtökön délután a Kultúrpalota Tükörtermében a megyei és városi parancsnokság vezetôinek jelenlétében tartott sajtótájékoztatón számoltak be.
A látogatás elôzményeire – a két ország közötti megállapodás, valamint a két megyeszékhely közötti testvérkapcsolatok – Cotoara Vasile ezredes, megyei rendôrparancsnok utalt, majd elhangzott, hogy a megbeszélések az autólopások, a vonatokon elkövetett bûncselekmények, a speciális alakulatok bevetésének témakörét érintették. A továbbiakban tervbe vett tapasztalatcserék során a kábítószer- kereskedelem megelôzése és az ellene való fellépés, valamint a tömegrendezvények biztonságos lebonyolítására szükséges rendfenntartói tevékenység megszervezését tanulmányozzák a Kecskemétre utazó, illetve a megyeközpontunkba érkezô rendôrök.
A Bács-Kiskun megyei vendégekkel egy két évre szóló memorandumot állítottak össze, amelyet a felettes szervek jóváhagyásának függvényében 2001 elsô negyedében ünnepélyes keretek között írnak alá Kecskeméten. Az egyezményben megfogalmazott tematikát, amely a további együttmûködés alapjait képezi majd, a gazdasági bûncselekmények, a pénzmosás, az országos viszonylatban is egyedülálló marosvásárhelyi központosított ügyelet, a Rohammentô-szolgálattal való együtmûködés, a számítógépes nyomozás, az új típusú számítógépes bûnözés felderítése terén szerzett tapasztalatok kölcsönös megosztása képezi. Ennek érdekében szerveznek találkozókat a parancsnokok között, s évente négy-öt küldöttség látogat el Kecskemétre, illetve Marosvásárhelyre.
– Nem gyôzöm hangsúlyozni, hogy a bûnözés nem ismer határokat, s mindkét ország állampolgárainak védelme érdekében kötelességünk mindent megtenni egymás tevékenységének kölcsönös tiszteletben tartásával – hangsúlyozta Gergényi tábornok, aki köszönetet mondott a kiemelkedô vendégszeretetért és a kollégiális baráti fogadtatásért, s kiemelte a tárgyalások építô jellegét.
Kérdésre válaszolva elmondta, hogy Magyarország legnagyobb megyéjében a törvénykönyvben felsorolt valamennyi bûncselekményt elkövetnek, de meghatározóak azok, amelyek a vagyon ellen irányulnak: betörések, lopások, gépkocsilopások. Elôfordulnak a súlyos bûncselekmények, rablás, emberölés is, amelyek esetében nagyon nehéz a nyomozás, mivel ötbôl legalább kettôt külföldi, s ahogy a tábornok késôbbi válaszából kiderült, leggyakrabban romániai állampolgárok követnek el. Sokan végeznek feketemunkát a mezôgazdaságban, s közéjük keverednek bûnözô elemek is, akik számlájára elsôsorban kisebb kárértékû lopások, zsebmetszés írható, valamint a nagyon súlyos bûncselekmények, a kis összegért rendkívül durva módon elkövetett emberölések. Gergényi Péter szerint ezek felderítése a romániai kollégák segítsége nélkül lehetetlen lett volna, hisz az elmúlt évben az együttmûködés révén tudtak elfogni egy nyárádszeredai, valamint egy dicsôszentmártoni tettest.
A Népújság kérdésére beszámolt, hogy 1997-tôl a kecskeméti a második legeredményesebb fôkapitányság Magyarországon, ami azt jelenti, hogy az összes ismeretlen tettes által elkövetett bûncselekménynek az 52 százalékában, a kiemelt bûntetteknek – emberölés, rablás, zsarolás, erôszakos nemi közösülés – a 84 százalékában derítettek fényt a tettes kilétére. Kérdésünkre válaszolva úgy értékelte, hogy az eredményesség mögött embertelenül sok munka, valamint magas fokú szakértelem áll.
Érdeklôdésünkre elmondta, hogy viszonylag kevés a közlekedési baleset, a megtörténtek azonban nagyon súlyosak, sokszor halálos a végkimenetelük, mivel a megye egyenes útjai gyorshajtásra csábítják a vezetôket. Az ellenôrzés azonban olyan méretû és gyakoriságú (a lopott kocsikat felismerô rendszerrel felszerelt gépkocsik is járják a megye útjait), hogy még ô maga is betartja a szabályokat – hangsúlyozta a vendég.
Elmondta még, hogy a gazdasági jellegû bûncselekmények is nagyon változatosak, de nem meghatározóak az összbûnözési statisztikákban.
Befejezésképpen úgy értékelte, hogy Bács-Kiskun megyében a rendôrség, ügyészség és bíróság között kiváló a párbeszéd, hisz ugyanaz a cél vezeti mindhárom, igazságszolgáltatással foglalkozó szervezetet.
Tudtuk, hogy nehezen kezelhetô, lobbanékony természetû férfiú volt Petôfi Sándorunk, ám nem tudtunk arról, amit költônkrôl ír a Recurs hetilap. Azért mondjuk el a pontosság kedvéért: a lap cikkírója bizonytalan történelmi dolgokban, idézôjelbe is teszi Petôfi szobrának felállítása ellen tiltakozó bizonyos nemkormányzati szervezetek nagy "történelmi megállapításait", miszerint a költô románellenes akciókat hajtott végre Erdélyben, aki – figyelem! – a kossuthista hadsereg élén, Bem tábornok bátorításával "1849 nyarán felakasztatott több mint száz román hazafit." Hát erre mit mondhat az ember…
Elôször is ajánlatos jobban szemügyre venni, kik is azok a nagy történelmi megállapítók, aztán legyintenénk egyet, mert általuk volt már Petôfi horthysta ôrnagy, meglátják, idôvel lesz még KGB-s ügynök is, tekintettel az ázsiai mendemondákra, ám a szomorú az egészben az, hogy talán pontos történelmi ismeretek hiányában botcsinálta amatôr történészkedéssel felelôtlenül mérgezik tovább a román köztudatot, mindazonáltal a két nép közötti megbékélés esélyét.
Az holtbiztos: sem Bem tábornok, sem Petôfi románt soha sehol nem akasztatott, amikor pedig Erdély földjére merték tenni a lábukat, Veresspatakon már sajnos megtörténtek a "kossuthista atrocitások." Bemrôl tudjuk, kötél helyett román-magyar megbékélést ajánlott.
Sokszor, kellemetlen-e vagy sem, bizony a történelemben is van következetesség. Ami pedig Marosvásárhelyt illeti, hát a szerencsétlen ôrnagyunknak még egyenruhája sem volt, itt kellett varrasson magának, de reménykedjünk abban: ennyit utólag csak megbocsátanak neki a honvédôk. Mert aztán Petôfi innen hamarosan továbbment, Székelykeresztúr felé vette útját. Nem számolt be a krónika arról, hogy útban végzete felé, románokat akasztott volna. Ahelyett – naiv ember volt – világszabadságról ábrándozott.
Úgyhogy ha valaki ad magára valamit – mielôtt nagy történelmi megállapításokat tesz –, utánanéz a dolgoknak. Tanulni sohasem szégyen, ostobának lenni – kár.
George Bush eddigi republikánus elnökjelölt, az Egyesült Államok megválasztott új elnöke szerda este a texasi képviselôház tanácskozótermében elmondott beszédében ígéretet tett arra, hogy elnökként minden erejével törekedni fog a pártok közötti megosztottság áthidalására, a közös amerikai célok együttmûködô megvalósítására.
A beszéd helyszínének a kiválasztása is "üzenetet" hordozott. A texasi képviselôház demokrata többségû, és az eddigi texasi kormányzó, a republikánus George Bush törekvéseivel összhangban a két párt képviselôi között hatékony volt az együttmûködés az elmúlt években. Busht a képviselôház demokrata elnöke, Pete Laney méltatta a rendezvény kezdetén, és a megválasztott elnök beszédében is elhangzott utalás arra, hogy Bush magával akarja vinni Washingtonba a pártközi együttmûködés pozitív texasi tapasztalatát.
Bush méltatta eddigi vetélytársa, a demokrata Al Gore érdemeit, és elmondta, hogy telefonon megállapodtak: a jövô hét elején Washingtonban találkoznak egymással. (E találkozóra – közölték egyébként Bush környezetében – jövô kedden, vagyis egy nappal az elektorok által megejtendô hivatalos elnökválasztás után kerül sor.)
Bush a beszédben köszönetet mondott az amerikai népnek azért, mert az a megtiszteltetés érte, hogy elnökként szolgálhatja, és kiemelte, hogy minden amerikai polgár érdekét védeni akarja. Megfigyelôk ezzel kapcsolatban megjegyezték: a megválasztott elnök szavai – igazodva a szoros választási eredményhez és a szavazatszámlálási viták keltette bizonytalanságokhoz – nélkülözték a gyôzelmi mámor hangulati elemeit, és a politikai ellentétek félretételére, a közös megoldások keresésének szándékára összpontosítottak.
Nem tartják "a legszerencsésebb megoldásnak" a távozó kormány eddigi kisebbségügyi miniszterei azt, hogy az új kormányzati struktúra kialakításakor a kisebbségi kormányzásra készülô Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) a nemzeti kisebbségi hivatal jelentôségének lefokozását tervezi.
Eckstein-Kovács Péter jelenlegi és Tokay György korábbi kisebbségügyi miniszter azzal kapcsolatban nyilatkozott csütörtökön az MTI-nek, hogy Adrian Nastase kijelölt miniszterelnök bejelentette: készülô új kormányában nem lesz a kisebbségek kérdésével foglalkozó miniszter, a nemzeti kisebbségi hivatalt pedig beolvasztják a most létrehozandó tájékoztatási minisztériumba.
A most távozó kisebbségügyi miniszter hangsúlyozta, hogy bár a hivatal eddig sem volt önálló jogi személy, de az tény, hogy mivel az élén a miniszterelnöknek alárendelt megbízott miniszter állt, egyértelmûen nagyobb kormányzati súllyal rendelkezett, mint egy minisztériumi struktúrába beszorított hivatal.
Romániában – éppen a nemzeti kisebbségi hivatal kezdeményezésére - december 18. a nemzeti kisebbségek napja. Ebbôl az alkalomból Eckstein- Kovács Péter sajtóértekezleten mutatta be az 1997- ben létrehívott hivatal eddigi tevékenységének mérlegét.
A nemzeti kisebbségi hivatal léte és tevékenysége a nemzeti kisebbségi jogok romániai alkalmazásának eredménye. A hivatal fô feladatkörébe tartozott a kisebbségvédelmi törvénytervezetek és egyéb jogszabályok kezdeményezése és kidolgozása, a kisebbségvédelmi jogok érvényesülésének nyomon követése a törvényalkotásban, a nemzeti kisebbségek szervezeteinek anyagi támogatása, a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásának megôrzését, kifejezését és fejlesztését szolgáló programok kimunkálása és megvalósítása – hangsúlyozta.
A hivatal eredményei sorában említette a miniszter a nemzetiségvédelem intézményi és jogi kereteinek megteremtését és fejlesztését, illetôleg azt a munkát, amelyet a kisebbségi jogok tiszteletének és érvényesülésének kedvezô társadalmi légkör és mentalitás kialakításának érdekében végeztek.
A csütörtöki sajtóértekezleten részt vett és felszólalt Tokay György, Arad megye RMDSZ- képviselôje, a leköszönô koalíciós kormány elsô kisebbségügyi minisztere. Ô volt a nemzeti kisebbségi hivatal létrehívója és a romániai nemzeti kisebbségek napjának kezdeményezôje is.
Felszólalásában Tokay György emlékeztetett rá: az idei ôszi választásokon Romániára éppen a nemzeti kisebbségi jogokkal összefüggésben súlyos veszély árnyéka vetült. Ezzel az európai integrációra törekvô Romániában – az Európai Unió által is nagyrabecsült, de egyelôre csak kezdetinek nevezhetô – kisebbségvédelmi eredmények kerültek veszélybe.
Az MTI kérdésére válaszolva Tokay elmondta: sem az államfônek megválasztott Ion Iliescu, sem a kisebbségi kormányzásra vállalkozó pártja részérôl nem a legmeggyôzôbb üzenet a nagyvilágnak és az ország lakosságának, hogy az új kormány a kisebbségi hivatal egyfajta lefokozására készül. Ez nehezen egyeztethetô össze az elnökválasztási kampány második fordulója elôtt a toleranciáról, a szélsôséges nacionalizmus elleni magatartásról hangoztatott elvekkel – mondta.
Tegnap a reggeli órákban, amint értesültek arról, hogy újabb (számukra kedvezôtlen) bejegyzésre került sor a Céglajstromozási Hivatalban, a bôrgyári alkalmazottak az utcán tiltakoztak, kérve az eddigi perek újratárgyalását és a kialakult helyzet megszüntetését. A csendôröknek, rendôröknek és a szakszervezeti vezetôknek végül sikerült meggyôzni a mintegy 800 alkalmazottat, hogy szabadítsák fel a Dózsa György utcát, majd képviselôik a gyár protokolltermében folytattak tárgyalásokat a rendôrség fôfelügyelôjével, Cotoara Vasile ezredessel és Carmen Vamanu prefektussal.
A majd egyórás megbeszélés során kérték a prefektust, segítsen rajtuk. A heves vitában az alkalmazottak a rendôrséget is vádolták, hogy beadványaikat nem vizsgálták ki megfelelôképpen. Cotoara Vasile a jelenlevôknek elmondta, a Manpel-ügyben 73 bûnügyi eljárást indítottak különbözô személyek ellen, amelybôl 70-et már lezártak és 11 kivételével vagy elutasították, vagy bizonyítékok hiányában ejtették a vádat. A többi iratcsomó az ügyészségre került át. Jelenleg a rendôrség négy Manpellel kapcsolatos feljelentést vizsgál ki (hivatali visszaélés, vagyontárgyak jogtalan eltulajdonítása stb.). Végül a rendôrség fôfelügyelôjének a javaslatára Carmen Vamanu vállalta, hogy az ezredes által megírt beadványt aláírja és azzal megkeresik az igazságügyi minisztériumot.
Gliga Alexandru Leon szakszervezeti vezetô kérdésünkre elmondta, hogy a tiltakozó megmozdulást nem tudták megakadályozni, mivel Ágoston Margit igazgatónô hivatali ügyben Brassóban tartózkodott, ô pedig a Céglajstromozási Hivatalban a szóban forgó újabb bejegyzést fellebbezte meg. A bejegyzés azért fontos, mert amennyiben nem törlik, újra megerôsíti igazgatóként Székely Sándort, akinek egyébként az ezt megelôzô adatok alapján tegnapról mára virradó éjjel 0 órakor lejárna a megbizatása. A fellebbezés elbírásálására kedden, december 19-én kerül sor. Közben hétfôn várhatóan a fellebbviteli bíróságnál is döntés születik a Székely Sándort igazgatói tisztségében megerôsítô, végleges és végrehajtandó ítélet helybenhagyásáról vagy elutasításáról, amely ítélet alapján a bankban Székely Sándornak van aláírási joga.
A szakszervezeti vezetô azonban kijelentette: bármi történne is, nem hiszi, hogy a bérelôlegek 19-én esedékes kifizetését illetôen gondok adódhatnak.
A karácsonyt és újévet az idén is megünneplik a marosvásárhelyi börtönben – tájékoztatott Szôllôsi Géza ezredes, börtönparancsnok. Az ünnepi program december 23-án 10 órakor kezdôdik az intézetben szolgáló felekezetek, valamint a Börtönök Keresztény Missziója képviselôinek ökumenikus istentiszteletével, ezt követôen az elítéltek karácsonyi köszöntôket, kolindákat és vallásos verseket adnak elô. Az ünnepségre - amelyet a zárt televízió-hálózatnak köszönhetôen minden rab végignézhet – meghívták a Bolyai Farkas és a Mûvészeti Líceum diákkórusát. A program 13 órakor a börtön alkalmazottainak gyerekei számára szervezett télifa-ünnepséggel folytatódik. Az idei karácsonyi ünnepek alkalmából december 15- január 15. között az összes rab ötkilós ráadáscsomagot kaphat hozzátartozóitól, december 25-én és január elsején pedig változatosabb és finomabb ételt készítenek számukra. Nyolc elítélt, jó magaviseletének köszönhetôen, családja körében töltheti a karácsonyi és újévi ünnepeket.
December 17.
230 éve, 1770-ben született LUDWIG VAN BEETHOVEN német zeneszerzô. Az egyetemes zenetörténet legnagyobbjainak egyike. Szerzeményeiben a gondolatiság ritka alkotó fantáziával párosult. Bonnban született, de már 1792-ben Bécsben telepedett le. Stílusában a bécsi klasszikus mesterek irányát folytatta, fokozatosan személyes hangúvá fejlesztette, míg végül a romantika elôkészítôje lett. Mûvészetének középpontjában szimfóniái, vonósnégyesei, zongoraszonátái állnak. Versenymûveket, egyházi zenét, operát is szerzett. (1827-ben hunyt el.)
200 éve, 1800-ban született CZUCZOR GERGELY költô, nyelvész, bencés tanár, az MTA tagja. Történelmi tárgyú eposzokat, balladákat és számos népies dalt írt. Forradalmi verseiért várfogságot szenvedett Kufsteinban. Kiemelkedô nyelvészeti munkája a Fogarasi Jánossal szerkesztett A magyar nyelv szótára (I-VII. 1862-74). (1866-ban halt meg.)
105 éve, 1895-ben hunyt el IRINYI JÁNOS vegyész. Ô találta fel a robbanásmentesen gyúló ún. biztonsági gyufát. Elméleti munkássága is jelentôs. 1848-49-ben a nagyváradi lôporgyár vezetôje volt. (1817-ben született.)
December 18.
225 éve, 1775-ben született KARL IVANOVICS ROSSI itáliai származású orosz építész. 1818- tól I. Sándor cár udvari építésze volt. Jelentôs képviselôje az orosz klasszicista építészetnek. (1849-ben halt meg.)
December 19.
100 éve, 1900-ban született FÉJA GÉZA író, szociográfus, költô. A népi írók harcos publicistája volt. Írt történelmi regényeket, elbeszéléseket, verseket, tanulmányokat. (1978-ban halt meg.)
December 20.
450 éve, 1550-ben hunyt el MAJLÁTH ISTVÁN erdélyi vajda (1534-40), Fogaras várának ura. 1534-ben Szapolyai János király felvidéki hadjáratának egyik vezére volt. Késôbb Szapolyaival összekülönbözött. Ennek halála után országos fôkapitánnyá választották. 1541. júl. 20-án a moldvai vajda elfogta és Isztambulba kísértette. A Héttoronyba zárva halt meg. (1502 körül született.)
260 éve, 1740-ben született BENKÔ JÓZSEF ref. lelkész, történetíró, flórakutató. Latin nyelvû történeti mûveket, botanikai munkákat írt, forráskiadványokat állított össze. (1814-ben hunyt el.)
110 éve, 1890-ben született JAN HEYROVSKY cseh fiziko- kémikus. A polarográfia kifejlesztéséért 1959-ben kémiai Nobel-díjat kapott. (1967-ben halt meg.)
December 21.
245 éve, 1755-ben született FÖLDI JÁNOS orvos, természettudós, nyelvész, költô. Felvilágosult szellemû, sokoldalú tudós volt, Csokonai barátja, Fazekas Mihály sógora. Vele és Diószegi Sámuellel írta a Magyar Füvészkönyvet. Természettudományi munkájából csak az állatrendszertan készült el. A Debreceni Grammatika (1795) az ô kéziratos Magyar Nyelvkönyvének átdolgozása. (1801-ben halt meg.)
110 éve, 1890-ben született MOLTER KÁROLY író, kritikus, irodalomtörténész, tanár. 1913-45 között a marosvásárhelyi Ref. Kollégium magyar–német tanára , 1945-50 között a kolozsvári Bolyai egyetem tanára volt. Regényeket, novellákat, karcolatokat írt. A huszadik század elsô felének egyik legjelentôsebb irodalomkritikusa. A magyar- román-szász irodalmi közeledés híve és hirdetôje volt. (1981-ben hunyt el.)
December 22.
125 éve, 1875-ben hunyt el br. KEMÉNY ZSIGMOND író, publicista, politikus. Az erdélyi liberális nemesi ellenzék szószólója, a XIX. század egyik legélesebb szemû publicistája volt. Esszéi remekmûvek. Regényeivel a pszichológiai realizmus megteremtôje a magyar irodalomban (Gyulai Pál, Özvegy és leánya, A rajongók stb.). (1814-ben született.)
December 23.
210 éve, 1790-ben született JEAN-FRANCOIS CHAMPOLLION francia nyelvész, orientalista. Ô fejtette meg a Napóleon egyiptomi hadjárata alkalmával talált rosette-i kô feliratai alapján az óegyiptomi hieroglif írást. (1832-ben halt meg.)
Hosszú évek során sok átutazó (turista) kereste fel és ismerte meg Marosvásárhelyt. A városról alkotott véleményüket sok esetben napilapok vagy könyvek sárguló lapjain örökítették meg. Ezeknek felelevenítése a ma emberének sem lesz érdektelen.
A XVIII. század végén egy pesti ügyvéd, Mátyási József, járta be Erdélyt és ismerte meg városunkat is. Véleményét 1798-ban rímekbe szedve írta le Vácon 1791-ben megjelentetett könyvében Pestre egy jó barátomhoz írogatott levelem a bécsi és erdélyországi utazásaimról, Erdélyrôl címmel. Írója esôs idôben érkezhetett városunkba, mert versét így kezdte: "Innét egy nap menvén találtam Vásárhelyt/ A vagy rövidebben s igazában Sárhely,/ Mely is egyébb azért elég szép s nagy Város/ Csak, hogy az utcája mély sárral motsáros." További soraiban megjegyzi, hogy a város vidéke terményekben gazdag, s vizébôl, a Marosból, nagy harcsák kerülnek a hálóba; a "gróf Könyves tárja" (a Teleki Téka) a város hírét emeli, ismertté teszi.
Gróf Teleki József bel- és külföldi utazásai után Úti jegyzések címû munkájában – 1799-ben – így írt a városról: "Marosvásárhely fekszik a Maros vize mellett… a város minden nap szépül, sok új planum szerint készült épületekkel ékeskedik." Mint írta, a város népessége: "mintegy 6 vagy 7 ezerre mégyen, a Magistrátusa áll 12 senátor és egy biróból".
Az ismert történész, Kôvári László, a várossal való ismerkedése idején megcsodálta Bodor Péter zenélô kútját, mely nagy meglepetést jelentett számára. Így ír a Székely Honról címû könyvében, 1842-ben: "Az újabb idôben Vásárhely zseniális fôk (személyek sz.m.) terméseiért is említendô, fôleg mechanikus mûvészeivel az erômûvekben gazdag Anglia is büszke lehetne". Erdély építészeti emlékei címû munkájában – 1866-ban – így jellemezte a várost: "Marosvásárhely, mint a Székelyföld egyetlen nagy és királyi városa, több tekintetben nevezetes". A várról írva hangsúlyozta: "mint kapuján belépünk, tágas várudvar nyílik fel, mekkora Fejérvárt kivéve, Erdélyben, egy várában sincs". Továbbá a Teleki Tékáról így szól: "… többek között egy könyvtár teszi nevezetessé, a Teleki Könyvtár, mely Erdély legízlésesebb könyvtára." Dicsérô szavakkal írta: "a kitûnô nyilvános iskolák mûködnek a katolikus és a protestánsok számára, az utóbbi bôségesen felszerelve".
A XIX. század közepén a várost meglátogató külföldi utazó, Charles Bonner, 1668- ban Lipcsében kiadott útleírásában, Siebenbürge Land und Leute (Erdély földje és népe) címmel írta, "Marosvásárhely a székely városok között a legnagyobb és a székely nemzeti élet központja… a Városnak széles és jól épített házai vannak, … az utak a várost minden irányban átszelik". De írt az országutak jó állapotáról is, melynek elônye a "levélposta (postakocsi) gyors haladási sebessége".
A város társadalmi élete a biedermeier korban, a báli és színházi szezon idején igen hangulatos volt. A színészet hajléka az Apolló épületében lévô "Szála" volt, táncvigalmakat a kisebb és nagyobb éttermek helyiségeiben rendezték. A Kolozsvári Közlöny címû lap munkatársa az 1857. évi 46. számában írta: "milyen bálok valának az Apollo termében, midön az egész hon (vidék sz.m.) ifjúsága s fényes arisztokráciájának nagy része vigadott falai között".
Orbán Balázs székelyföldi adatgyûjtô utazása során a város fekvését, népességét, történetét és neves épületeit megismerve A Székelyföld leírása, Marosszék kötetébôl (megjelent Pesten 1870-ben) a következô jellemzô sorokat idézem: "Ha Vásárhely a távolból költött várakozásnak nem is felel meg, azért az mégis Székelyföld legnagyobb városa, legszebb városa, melynek közel 12.000 lelkes és szorgalmas magyar lakosa van… kivétel nélkül székely". Részletesen ismertette "Vásárhely fellegvárát" s a város egyes részeit. Így egyházi épületeit, a reformátusok kollégiumát, a katolikus gimnáziumot, egyes fôúri és polgári lakóházakat. A Teleki Téka ismertetésénél megjegyzi, hogy gróf Teleki Sámuel "egész életmunkásságát, s vagyonának nagy részét áldozá arra, hogy a tudománynak… jeles tárházát hozza létre". Nem hagyta említés nélkül a székely vértanúk emlékét s történelmi jelentôségét sem.
A millennium idejében, 1896-ban jelent meg Hankó Vilmos doktor Székelyföld címû kötete, melyben így ír városunkról: "Maros-Vásárhely elsô városa a Székelyföldnek… díszes épületei, templomai, könyvtára, iskolái, tanult társadalma s a több százados múltnak emlékei teszik azzá." Ismeretei alapján részletesen így ír: "Marosvásárhely kies fekvésû, rendesen épült város. Központja a Széchenyi tér, melybôl széles, szabályos, befásított tiszta utcák ágaznak el. A terét szegélyezô csinos magánépületek mellett sûrûn emelkednek ki a középületek… a plébánia átellenében az oszlopsoros Lábas- házban van a katolikusok gimnáziuma." A Transzilvánia Szállóról megjegyzi: "Külseje, berendezése egészen nagyvárosi szabású." A Szent Miklós (Gecse Dániel) utca épületei közül felsorolja és röviden ismerteti a régi vármegyeházát, a Teleki Tékát értékes könyvállományával, a királyi táblát, a törvényszék és a pénzügyigazgatóság épületét. A reformátusok iskolájáról, a kollégiumról megjegyzi: "… már a XVI. században volt itt iskolájuk, azt azonban csak a XVIII. században fejlesztették fôiskolává… Volt idô, midôn korának egyik legelsô, hazájának pedig legnagyobb matematikusa, Bolyai Farkas hirdette ezen iskolában a tudomány igényeit." Hankó Vilmos megemlíti az Elba-szigeti (Erzsébet-ligeti) nyári színkört, a népes pavilonos éttermét, fürdôházát, a korcsolyacsarnokát. Az egykori Tornakertrôl így írt: "kedves találkozóhelye a város és vidék elôkelô közönségének". Jellemzésként így foglalta össze véleményét a városról: "…mûvelt városi nép… közintézményeinek, humánus egyesületeinek, klubintézményeinek nagy száma, népének tulajdonságai, erkölcsei Kolozsvár után Marosvásárhelyt teszik a magyar kultúra második erôsségévé az erdélyi részeken."
Nekünk, vásárhelyi polgároknak, élményszerû ezeknek a régi nyelvezetû írásoknak olvasása, hiszen a mi városunkról mondanak el dicsérô véleményeket, melyeket messzi földrôl érkezettek vagy a szakirodalom mûvelôi vetettek papírra az idôk során.
Keresztes Gyula
Autók és egyebek
Az alábbiakban a budapesti autótechnikai kiállításon bemutatott angol gyártmányú mechanikus lopásgátlók és tárolótér-védelmi eszközök újabb sorozatát ismertetjük. Közös vonásuk a Bulldog márkajelzés.
1. Ez a csúcsminôségû kerékbilincs különlegesen erôs acélból készül. Belsô része három karból áll, amelyek átölelik a kereket. A karokat egy rejtett csavarral lehet összefogni, utána kerül rá a piros védôlemez. Ezen található egy 10 zárócsapos biztonsági zár. A 13,5–15,8 kilogramm súlyú bilincs négy változatban kapható, kerékméretek szerint.
2. Az edzett acélból gyártott univerzális autóbilincs biztonsági zára több mint egymillió zárkombinációval készül. Úgy tervezték, hogy használatakor a dísztárcsát nem kell levenni, és hogy a gumi kilyukasztásával, leeresztésével se lehessen eltávolítani. A kerékcsavarok tájékát takaró nagyobb acéltárcsával is szállítják ezt a "mindössze" 7 kilós készüléket.
3. Az Eurobilincs vagy Euroclamp személygépkocsik, motorkerékpárok és lakókocsik védelmére egyaránt alkalmas. Viszonylag kicsi (4,7 kilós) és praktikus, még 10 másodperc sem szükséges a felhelyezéséhez. Ennek is 10 zárócsapos zárja van. 230 mm-es (16 colos) kerékméretig alkalmazható.
4. Az úgynevezett konténerzár nemcsak szállítótartályok, de kapuk és teherautók ajtóinak lezárására is használható. Fúrásnak ellenálló acélból állítják elô és oly módon, hogy a legújabb zárkihúzó eszközökkel se lehessen kinyitni. A szintén 10 zárócsapos biztonsági zár állítható szélessége 230-465 milliméter.
5. A Bulldog GR 500 bejárati ajtókhoz és garázsajtókhoz, -kapukhoz, fa és fém nyílászárókhoz kívül vagy belül egyaránt alkalmas. A fúrásbiztos zártestet a falba is, meg a talajba is lehet rögzíteni. Az elôzôkhöz hasonlóan egymilliónál is több zárkombinációval rendelkezik.
6. A Mini-Lok egyetemes vonóhorogzár. Minden ALKO és ALBE típusú csatlakozás védelmére megfelel. A Mini-Lokot mind fel-, mind lecsatolt állapotban lehet használni. A szerkezethez piros borítófedél tartozik, amely megvédi a zárat a szennyezôdéstôl. Ennek a terméknek is különleges edzettségû (galvanizált) acél az anyaga. Súlya 4,2 kg, zárszerkezete azonos a korábban ismertetettekkel.
Helyesebben…
A Mechanikus lopásgátlók címû cikk harmadik bekezdésének utolsó mondata helyesen így hangzik: "Ez is a sebességváltó kart és a kéziféket köti össze és teszi hozzáférhetetlenné a tolvaj számára. (11.900 forint)". Az 5. bekezdésnek pedig így kellett volna befejezôdnie: "Alkalmas még utánfutók, pótkocsik, lakókocsik, motorkerékpárok és biciklik (triciklik) védelmére is, hozzárögzítéssel. (20.600 Ft)"
Varázspálcám – fakanál
Hozzávalók: 1 kiló nullás liszt, 1 tábla vaj vagy margarin (25 deka), 2 tojás sárgája és egy egész tojás, 2 deka élesztô, 1 mokkáskanál cukor, fél csupor tej (másfél deci), 30 deka sajt (lehet Telemea túró is), 1 doboz tejföl, 1 kávéskanál paprika, egy evôkanál só.
Elkészítés: az élesztôt beletesszük a langyos tejbe a cukorral és egy kanál liszttel, felfuttatjuk. A lisztbôl a lapítón kört formálunk, beletesszük a tojásokat, a sajtot megreszelve, vajat vagy margarint, sót és a felfuttatott élesztôt. Összegyúrjuk és jól megdolgozzuk, letakarjuk, melegben kelesztjük 25-30 percig. A tésztából hengert formálunk és 8 darabba vágjuk. A darabokból kis cipókat formálunk, nyújtófával kerek lapótyákat nyújtunk, kb. 25 cm átmérôjût. Késsel átlósan 8 cikkre vágjuk. A cikkeket bekenjük tejföllel (ecsettel). A háromszög alsó felét feltekerjük, kis kifliket formálunk. A tepsit kizsírozzuk, a kifliket belehelyezzük és még 20 percig kelesztjük. Közben a tojás fehérjét felverjük, beleszórjuk a paprikát és egy csapott evôkanál sót. Ezzel bekenjük a kifliket és reszelt sajttal megszórjuk. Közepesen hevített sütôben szép pirosra sütjük. (64 darab lesz.)
Erre igazán csúszik a küküllômenti rizling vagy a királyleányka. De egy krigli sör sem rossz. Minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok!
Kolozsvári Puskás Sándor
Ez év november 25-én Lohinszky Loránd érdemes mûvészt ünnepelték a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, színészi pályafutása 50. évfordulója alkalmából. A Tompa Miklós Társulat immár nyugdíjas örökös tagját sokan köszöntötték. Kósa Ferenc filmrendezô Budapestrôl küldte el üdvözlô sorait, Tompa Klára színmûvésznô felolvasásában hallhatták a jelenlevôk. Ezt a levelet közöljük mai mellékletünkben Csoda történt címmel.
Immár több mint harminc esztendeje annak, hogy Lohinszky Loránddal elôször találkoztam. Akkoriban a Hargita környéki falvakban bolyongtam; viharvert sírköveken apai ôseim neveit keresgéltem. Egyik este elmentem a székelyudvarhelyi színházba és megnéztem a Tótékat. Ez az elôadás számomra életre szóló élményt jelentett; hiszen a hatvanas évek vége felé a marosvásárhelyi társulatban kivételes képességû színészek játszottak. Olyan mûvészek, akik Nagy László barátom szavaival szólván, mûvelték a csodát s nem magyarázták… Máig úgy él bennem, hogy akkor és ott, azon a feledhetetlen tavaszi napon, valóságos csoda történt.
Telt ház volt. A nézôtéren, az áhítatos, sûrû csöndben érezni lehetett, hogy több száz ember szinte egyszerre lélegzik, egyszerre sóhajt, együtt hullatja könnyeit… Mert ez a darab olyan, akár az élet; lehet rajta sírni is, nevetni is… Ezen az elôadáson a színészek a közönségbôl közösséget teremtettek. A szereplôk pontosan tudták, mi mindent akarnak eljátszani a színpadon, a közönség pedig megértette még az anyanyelven túli üzenetüket is. Egy szó mint száz: az elôadás magas izzása és titokzatos sugárzása valamiféle csodát sejtetett.
Lohinszky Loránd elemében volt. Nemcsak azt játszotta el, amit Örkény István megírt, hanem a saját köznapi tapasztalataival is gazdagította az ôrnagy alakját. A szó szoros értelmében életre keltette. Örkény képzeletbeli ôrnagyából egy valóságos, hús-vér ôrnagyot formált. Nem is egyet. Sokat. Valamennyi nézô rádöbbenhetett, hogy az az ôrnagy, amelyet Lohinszky Loránd alakít – szakasztott olyan, mint az az ôrnagy, akit ô ismer, akivel naponta találkoznia kell, aki bármikor megalázhatja, aki megkeserítheti az életét. Lohinszky Loránd színészi teljesítményét azért éreztem a csodával határosnak, mert az általa életre keltett ezerarcú ôrnagyi lény még azt is elhitette magáról, hogy ô – mindenféle megtévesztô látszat ellenére – elviselhetetlen akarnokságával, önimádó ömlengéseivel, balkánias bolondériáival, caligulai agyficamaival együtt, mégiscsak egy élô- eleven ember, akit mi még akkor is embernek tartunk, ha ô sohasem tartott bennünket embereknek.
Ez a tébolyító látlelet és ez a lélekemelô humánum egyaránt visszhangra talált a székelyudvarhelyi közönség körében. Nemcsak a színpadi Tóték, a nézôtéri székely atyafiak is megértették, mi mindenrôl és ki mindenkirôl van szó ebben a sokolvasatú elôadásban. A színmû múlt ideje és az elôadás jelen ideje – elsôsorban Lohinszky Loránd zseniális színészi teljesítménye folytán – lassan-lassan, szinte észrevétlenül egymásba csúszott, egymásba gabalyodott, végül idôtlenné lényegült…
Így érkezett el az elôadás ahhoz a jelenethez, amikor Tóték már végképp nem bírják elviselni az idegôrlô dobozolást; elmennek a pszichiáter professzorhoz és elpanaszolják megalázó helyzetüket. A professzor – Kovács György játszotta, szintén zseniálisan – meghallgatta Tótékat, eltûnôdött, majd fölállt az íróasztala mellôl, elôrejött a színpadon és szembenézett a közönséggel. Ezzel nyilvánvalóvá tette, hogy nem a színpadi Tótékhoz, hanem a székelyudvarhelyi nézôkhöz kíván szólni. Várt, várt, várt… Mélyeket sóhajtott. A közönség lélegzetét visszafojtva figyelt. Aztán a professzor, Kovács György, ékes magyarsággal, érces, de olykor-olykor megremegô hangon így szólt:
Emberek!… Jól értsék meg, amit mondok!… Az a meggyôzôdésem, hogy az, ami most van, nem tart örökké… Vagyis… annak, ami most történik… hamarosan vége lesz… Ennek az egész, átkozott világnak is vége lesz!… És akkor a maguk ôrnagyát fel fogják akasztani… A maguk ôrnagyának a parancsnokát is fel fogják akasztani!… Sôt!… Még az ôrnagy parancsnokának a parancsnokát is fel fogják akasztani… És akkor mindenki szabad lesz… és emberhez méltó életet élhet…
Abban a szent pillanatban, amikor ez a monológ véget ért, nagy csönd támadt. A nézôk közül sokan, nagyon sokan, akár a templomban, azt mondták: ámen! A csoda megtörtént. A közönség az ôrnagy parancsnokának a parancsnokát halálos pontossággal beazonosította. A név nem hangzott el, de érezni lehetett, hogy mindenki a korabeli hatalom elsô emberére, a Kárpátok géniuszára gondol… A színpad néhány pillanatra elsötétült… A nézôk fölálltak, s lassan, megfontoltan a kijáratok felé mentek… Megértették, amit kellett: elindultak hát Isten hírével – hazafelé…
… Az elôadás még folytatódott volna, ám a távozó közönséget már nem lehetett visszaterelni a nézôtérre… Végül legördült a függöny… Ilyenformán az elôadás inkább félbeszakadt, mintsem befejezôdött volna.
Nemsokára bementem az öltözôbe, ahol a színészek ingben-gatyában tébláboltak. Odaléptem Lohinszky Lorándhoz, bemutatkoztam, gratuláltam az elôadáshoz és külön az ô alakításához is. Amikor kezet fogtunk egymással, olyan érzésem volt, mintha már nagyon régóta ismernénk egymást. Loránd a maga szemérmes módján így szólt: ne nekem gratulálj, hanem a nézôknek!… Mert hidd el, itt van a világ legnagyszerûbb közönsége… Mindent megéreznek és mindent megértenek… Azt is tán, amit nem is kéne… Az Isten áldja meg ôket!
Akkoriban még talpig vasban álltak a diktatúrák. Mindketten pontosan tudtuk, milyen kockázatokkal és milyen következményekkel járhatott egy ilyen elôadás. Azzal köszöntünk el egymástól, hogy remélhetôen nemsokára találkozunk s mivel ô színész, én pedig filmrendezô vagyok – talán egyszer még dolgozni is fogunk együtt…
Este sétálgattam a városban. Az éles holdfényben láttam, amint virágba borultak a fák… Pontosabban úgy éreztem, mintha ez a virágba borulás a szemem láttára történne… Sôt: mintha nem is körülöttem, hanem bennem történt volna meg – akár egy valóságos csoda…
(Néhány év múlva Lohinszky Loránd fôszerepet játszott a Nincs idô címû filmben, amelyet Csoóri Sándorral írtunk és én rendeztem… De ez már egy másik történet.)
Utóirat: Kedves Lóri! Isten áldjon és éltessen!
Budapest, 2000. november 24.
Kósa Ferenc
December végén töltené 90. esztendejét a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar társulatának névadója. A jeles rendezô és színészpedagógus, a legendás Székely Színház egyik alapítója és felejthetetlen sikereinek kovácsa – ha a sors másképp nem dönt – tulajdonképpen ma is élhetne, és továbbra is megoszthatná rendkívül gazdag tapasztalatait követôivel. Nem így történt, mégis igen népes a tanítványai, hívei tábora. A Tompa Miklós társulat is készül a születésnapra, a megemlékezésrôl majd beszámolunk. De mivel az ünnepek miatt mellékletünk újabb száma az idén már nem jelenik meg, egy régi beszélgetés felidézésével emlékezünk ma Tompa mesterre. Halász Anna Mindig a realista színjátszás újul meg címû interjúja A Hét 1981-es évkönyvében jelent meg, ebbôl közlünk újra részleteket.
– Hogyan került a színház vonzásába?
– Az irodalom felôl, ami természetes is, hiszen apám költô volt és lapszerkesztô, s gyakran vendégeskedett udvarhelyi otthonunkban Tamási Áron, Molter Károly, Nyírô József, akik akkoriban a legsikeresebb drámaírók is voltak. Beszélgetéseiknél csendesen kibiceltem. Apámmal az Udvarhelyen vetített filmeket háromszor-négyszer is végignéztük, és szenvedélyesn megvitattuk ôket, ô vezetett a színmûvek olvasásában, a bennük rejlô szépségek felfedezésében, és bennem egyre inkább erôsödött a vágy, hogy ezeket a felfedezéseket másokkal is közöljem. A harmincas években már nyilvánvaló volt, hogy az erdélyi magyar társulatoknál nincs elég felkészült rendezô. Ezért indultam el Tamási Áron, Ligeti Ernô és több más barátom ösztönzésére a "nagyvilágba", azzal a határozott szándékkal, hogy a színházi pályán mindent megtanulok. 1937-tôl már rendszeresen dolgoztam a budapesti Nemzeti Színháznál és mindenre vállalkoztam, voltam kifutófiú, jó és rossz darabok referense, segédrendezô, majd rendezô. Ösztöndíjat is kaptam egy idô után, hatvan pengôt havonta, de azzal a feltétellel, hogy tanulmányaim befejezése után hazatérek. De erre a kikötésre nem is volt szükség, mert engem mindennél jobban foglalkoztatott a hazatérés gondolata. Kemény János hívására örömmel jöttem aztán Kolozsvárra, ahol önálló rendezôi tevékenységemet tulajdonképpen elkezdhettem. Kós Károly, Molter Károly, Tamási Áron, Szabó Lajos vagy Németh László mûveinek rendezése már tudatos hitvallás volt egy újfajta mûsorpolitika mellett.
– Hogyan lehetséges, hogy a háború befejezése után nem Kolozsváron, hanem Marosvásárhelyen kezdte újra a munkát?
– Valamikor itt jártam a kollégiumba, szerettem is a várost, s emlékeztem, valahányszor Marosvásárhelyen vendégszerepeltünk a kolozsvári együttessel, milyen szomjasan és milyen nagy szeretettel fogadott itt bennünket a közönség. Éreztem, hogy ebben a városban kedvezô a talaj, és nagy szükség is van állandó színházra.
– Mi vonzhatott akkoriban, a háború befejezése után, annyi kiváló színészt és színházi szakembert ebbe a viszonylag elmaradott vidéki városkába?
– Én az új színházról való álmomat hoztam magammal, egy becsületes, haladó szellemû színházét és a szervezési szenvedélyemet, hogy a magam képére formáljak egy együttest, de nem individualista hóbortból, hanem a nagy színházi alkotások kedvéért. A színészeket meg, azt hiszem, a programunk vonzotta és az a vágyuk, hogy megvalósíthassák régi szerepálmaikat. Talán ez a magyarázata annak, hogy Kovács György, Andrási Márton és a Borovszky házaspár otthagyta a kolozsvári társulatot, "az elsô kôszínházat", Delly Ferenc és Szabó Ernô a nagyváradi együttest.
– Mikor is volt pontosan, dátumszerûen a marosvásárhelyi Székely Színház elsô bemutatkozása?
– 1946. március 10-én. Ekkor nyitott Marosvásárhelyen, annyi harc, mondhatnám évszázadokon keresztül folytatott harc után az elsô állandó színház, a Székely Színház, a Kultúrpalota nagytermében. Operett volt az elsô bemutatónk, Lehár Ferenc népszerû dalmûve, A mosoly országa…
– … és ez akkor felért a teremtés örömével. Így volt?
– Igen, a bemutató után azt a megrendülést éreztem, mint amikor az elsô fiam megszületett. Hogy most már nem vagyok független, hogy ez a kötöttség örökre szól. Ezért nem kívánkoztam el Marosvásárhelyrôl soha többé, tudtam, hogy maradok, amíg szükség van rám. Megrendítô érzés. Nincs az a férfi, aki ne sírt volna, mikor megmondták neki, hogy fia született. Az új lény életéért való felelôsség… S talán ezért dacolok az idôvel, mikor színházról és mûvészetrôl van szó, ilyenkor elhagy az idôérzékem.
Az elsô gyertyát máris kioltotta a huzat
és a képzelet hiába gyújtogatja újra.
Gyûrött vásznak közt hánykolódik az
ünnepvárás. A gond koszlott posztóként
lepi be a falakat. Az ablakon a kín
izzadsága csorog. Kívül támad a tél,
fehér tûkkel szurkálja, tépi, bénítja
a bokrokat. Itt ólomsúlyú sóhajok
bolyonganak, neki-nekiverôdnek
ajtókeretnek, ablaknak és tört szárnyakkal,
véresen a semmibe zuhannak. Hazavágynak
a félelmek s a fájdalmak: lesz-e még
Karácsony? – Nyolc asszony, megannyi ima,
kétkedés és kárhozat. Csövek, kanülök,
gépek között lebeg a mennyei
álomkalács-illat. A Messiásra vár,
ki messze még, s ha mégis világra jön, tán
erre térni ereje sem marad… Súlyos homályban
bizarr perfúzió-fák még csupaszon bólogatnak.
Macskaléptû szorongás sétál körbe, s cinikus
derûvel telepedik a takarókra. A folyosón
nehéz halálszag terjeng. Imént járt itt,
s ki tudja, mikor jön megint?
Mária méhében a Megváltó
csukott szemmel, tehetetlen-
-fájdalmasan és mélyen felsóhajt.
2000. XII. 12.
Killár Katalin
Megôrizni magad itt áltatás,
mi marad meg az ilyen napok szürke
fóliánsán? Zavaros hírek, ürge-
félelem komplexusa, megszokás.
Hajad nem hull; nehogy szellemedet
zabálja föl hamarabb az idô!
Végigzuhanni – bár senki se lô
rád s hulládat sem csúfítják hegek.
Nem annak van igaza, aki nyer –
tudtad ezt legelsô versed elôtt.
Akit földhöz a képzelete ver,
ég ôrizze meg attól, hogy siker
adjon neki, ne a kudarc, erôt.
Vesztesek pártján gyôzni tudni kell.
1990. XII. 20.
Lászlóffy Csaba
Ezüstkendô hull a fákra,
a csendbôl nônek jégcsapok,
a magasban tekergô fények,
lent sápadt-piros télapók.
A csillogásban elmerülnek
a fejszehangú hajnalok,
s a holt fenyô most újra moccan,
azt képzeli – s áll meghatottan –:
ráhulltak mind a csillagok.
Nagy Székely Ildikó
A napokban a marosvásárhelyi festômûvész grafikáiból nyílt kiállítás a kanadai Calgaryban. A városunkból elszármazott Kozma Grimm Mária, a Millarsuna Art Society egyesület elnöknôje, aki maga is fest, képzômûvészeti magángalériájában rendezte a tárlatot, amelyen Kedei Zoltán többnyire színes rajzai mellett Náday Katalin festményei is láthatók. Kedei fekete- fehér grafikai munkáiból mai mellékletünkben is nyújtunk ízelítôt.
Kozma Grimm Mária festészetével elôreláthatólag jövô tavasszal, a Bernády Házban ismerkedhetnek a marosvásárhelyi mûvészetkedvelôk.
Kapcsold le a lámpát, bújj újra mellém,
szoríts erôsebben, ne érezzem még,
hogyan uralkodik el a sötétség
szívünk percenként hidegebb szerelmén,
hogy átjutván végsônek vélt határon
sem leltem biztos ösvényt, és nincs másom,
csak e perc, mikor a hamis homályon
át-átdereng a közös csend s félálom,
amelyben elmosódik félelem,
szerep, remény, halál, s a szerelem
is, csak e kép pihegô lenge láz van,
egy vak varázs folytán mégis együtt,
az idô pattanásig megfeszült,
szorítani készülôdô markában.
*
A sûrûsödô köd, a lebegô
homály ráfeszül hirtelen a földre,
éber, végtelennek tûnô esô,
mintha nyilalló feledés esôzne,
egy nedves fénysugár, mint könnyes emlék,
a tompa szürkeségbe suhan át,
mint könnyû asszonyi kéz, lenge, félénk
szél csitítja az ôsz fák sóhaját.
Mint csukódó szemben, nehéz, sötét
hullám lepi el a homályszivárványt.
zihálva eláll a sûrû esô,
fekete árnyak csoszognak elô,
s lehajtott fôvel, némán körbeállják
a csend remegô lángú mécsesét.
Balási András
Tallózó
Vagyok a hangok nagy tanára / és barangolni vár a skála (Térey János) * Mikor nem sokkal hivatalba lépése után Párizsban járt a jelenlegi oktatási miniszter – maga is tanárember, méghozzá egykori magyar szakos –, megpendítettem elôtte, hogy az új kormány bûnüldözési programjába jó volna bevonni a magyar nyelv ellen elkövetett bûnök üldözését is. (Méray Tibor) * Kikezdhetetlen már a nyelv, az ország, / itt befejezett porták sorakoztak. / A janicsárok szolgálják a Portát / s el is viszik a szelek, amit hoztak. (Lászlóffy Aladár) * Donna Moriko esete mindenképpen rendhagyó volt a Romániában elhalálozott nyugdíjasok között. Ô volt ugyanis az egyetlen, aki, improper, szerelmi kaland áldozata lett. (Tóth Mária) * Szívünk fölött az évek elsuhannak.../ Miért is nem maradhatunk meg annak, / aminek egykor Isten tervezett? (Jánosházy György) * Ó, a hitetlenkedôk érvelése most nem számított, hogy miként lehetett a mocsarak s vízerek övezte szalontai földhátakba alagutat ásni? Lehetett, mert változó a szintmagasság, egyébként is a meglódult képzeletet kár lett volna rögtön pórázra fogni. Alagút-lázba estünk! Mentségünkre, megesett ez másokkal is. Valahol Sinka István is említi a Fekete bojtárban, hogy pásztorkodása idején az erôs szél elôl beszakadt alagút földhajlatában húzta meg magát. (Fábián Imre) * Túllép rajtunk az ifjú nép, / minden drámánkból mese lett, / de ifjúságunk vad hevét, / azt a felizzó szenvedélyt / talán megôrzi valahol / a féltékeny emlékezet. (Gömöri György) * Hiába van lelkes, jó személyzet, az elôfeltételek teljesen leépültek. Legkevesebb öt tanulónak kell lennie egy nyelvcsoportban ahhoz, hogy – legyen az akármelyik nyelv – az oktatási munka megindulásához engedélyt adjanak. Ez szintén szigorítás, hiszen említettem, hogy 1988-ban, amikor én kezdtem, még egyetlen gyermeknek is órát tarthatott a tanár. Ezért magyar csoportok például Göteborgban csak néhány helyen alakultak (összesen öt általános iskolai és egy gimnáziumi csoport három iskolában). A tanár tehát már nem megy ki minden iskolába, hanem a gyerekeknek kell utazniuk – sokszor elég nagy távolságokból – a legközelebbi anyanyelvi csoporthoz. Ha kicsik, akkor a szülôk hozzák ôket. Valószínûleg ehhez is kapcsolódik az, hogy kizárólag csak tanítási idô után engedélyezik az anyanyelvi oktatást. Évek óta arra vagyunk ítélve, hogy óráinkat a rendes iskolaidô után tartsuk. (Urbán Imre svédországi magyartanár) * Könnyû lenne szótlanul / megmaradni tisztán, / ámde annyi szót tanul / elmém: dôl, torlódva hull / szóra szó és képre kép / dúlt agyamra, végre még / magának se hisz tán. (Magyari László András) * Szidni kell ôket, dicsérni, nevelni, foglalkozni kell velük, a makacsabbakat meg kell törni, a bizalmatlanabbak bizalmát meg kell nyerni, a gyávábbakat biztatni kell, az önbizalomhiányban szenvedôket ajnározni, az erôseket kibillenteni, a gyengéket épp ellenkezôleg: erôsíteni, amíg csak az egész díszes társaság lelkileg meg nem törik, míg olyanok nem lesznek, mint a viasz. (Bogdán László) * Az archaizálás azt a mûveletet jelenti, melynek során egy adott szöveget lefordítanak régi, archaikus nyelvre. Olyasmi, mint amikor kiteszünk egy képeslapot, bélyeget a napra, hogy színét veszítve kellôképpen régi darabbá váljék. (Selyem Zsuzsa) * Talán megszólal itt a sok között egy olyan hang, amely igazán érdekelni fogja az olvasót, mert ez a hang fogja ôt valóban megszólítani. Tagadhatatlan, hogy a Mentor történelmi esszéantológiája érdekes vállalkozás, és – túl minden presztízsen – igazi leltára lehet a kiadó mögött mûködô lapnak, a Látónak is; mutatja a veszteséget és nyereséget, mutatja a pluszokat és mínuszokat. (István Mihály) * Kijelenti, és ebben teljesen egyet is lehet vele érteni, hogy "demográfiát és statisztikát, statisztikai elemzést és jogtudományi rigurozitást kell a közélet hisztérikusaival szemben felvonultatnunk", miközben ezen a téren marad alul, mert nem tud meggyôzôen elvégezni sem elemzést, sem pedig a kért rigurozitással kezelni eseményeket és jelenségeket. Ezért egy felettébb szubjektív könyvet olvashatunk, fáradt és elavult eszmerendszerbe kapunk betekintést. (Holl Ildikó) * Jönnek az évek mint beburkolt szüzecskék / kikrôl lassan lehull a hófehér ruha / s már forrón hevernek, lihegve, meztelen;/ de mi nem öleljük, s csókos kedvünk meghal. / Újra felöltöznek s búcsúznak nesztelen, / visszanevetve ránk hideg fogaikkal. (Babits Mihály) * LÁTÓ, 2000. november.
B.D.
Paradox világunk negatívját élve, akarom, nem akarom, tollam bele-belecsúszik az emlékezés sáncába. Mint mikor a felásott mezei úton mély árkot vág a kerék s a rákövetkezô szárazság után igen nehéz új útra térni a megkérgesedett nyomdékból. S kimélyült az árok – talán mert régóta özönvízi áztatásban élünk. Évtizedek távlatából rovom e sorokat, abból a korból, amikor a szeretet még érzés volt, nem lexikoni fogalom.
Hatéves lehettem, s az egy évvel azelôtti, ágyhoz kötött bénultságomból felgyógyulva hirtelen én lettem a család szeme fénye, a kivételezett – íme, újra jár! A bátyáim bizonyos féltékenységgel reagáltak minderre, s mit sem tudva az akkori egypártrendszerrôl, viselkedésükbôl kikövetkeztethettem a mostani sokpártit, amelyben ôk lettek az örökös ellenzék. Én az anarchia szélét súroló meggyôzôdéses szabadelvûség híve lettem, amihez feltétlen támogatást kaptam a mérsékelt vonalat követô édesanyámtól és nagyanyámtól, míg a merev kormánypolitikát édesapám képviselte. Nagy szerencsémre huzamosabban csak esténként találkoztunk, s buzgó szabadelvûségemet látván, össze- összerántotta dús, fekete szemöldökét, mire a két mérsékelt, a háta mögött, számomra is érthetô jelekkel mérsékletességre intett, amibôl kiéreztem, hogy édesapámnak bizonyosan vétójoga van a családban, hiába vagyunk mi többen.
S mintha csak a több hónapos ágyban fekvés semmittevését akartam volna bepótolni, igen mozgékony, eleven gyermek lettem s híres fára mászó. A testôrként mellém rendelt nagyanyámmal sokat veszekedtünk ezért, de egy idô után megunta, mint ahogy én is az almafákat, s érdekesebbnek találtam a szénásszín cserepei alatt a madárfészkeket. Mikor nagyanyám a cserépzörejre elôször hátrajött, majd elájult, s imára fogott kezekkel könyörgött, jöjjek le. Hogy fokozzam ügyességem, csak fél kézzel kapaszkodtam, a másikkal integettem, mivel ô is elkezdett hadonászni a botjával, s akkor pláne nem jöttem le. Megegyeztünk, csak úgy leszek hajlandó aláereszkedni, ha elôremegy egészen a konyhaajtóig, amit én a deszkák hasadékán át ellenôriztem, s aztán estig könyörögtem, ne áruljon el édesapáméknak.
Ilyen egyetértésben teltek napjaink, a baj akkor lett, amikor egy szombati nap édesanyám is otthon maradt kenyeret sütni, s elfeledkezve, újfent hozzákezdtem a megszokott fészekinspekcióhoz. Mikor hátrajött a parázsvonóért, akkor vett észre a kakasülôn, s képébôl kikelve szaladt elé nagyanyámhoz, s a szín tetejére mutogatva, alig tudta kimondani:
– Anyám… jaj… a gyermek!
Mire nagyanyám bölcs nyugalommal botjával háromszor rákoppintott a szemöldökfára. Egyezményes jel volt, tudtam, hogy utána mindjárt következik:
– Merre vagy, lelkem?
Erre én, ugyancsak egyezményesen:
– Mi van megint, nagyanyám? Hogy örökké macerál…
– Gyere csak egy kicsit, hívu anyád. Így mondta, "hívu", mint ahogyan a számolást is furcsán végezte: egya, kettôa, hároma…
Még csak három léc alá kellett benéznem, s nagy boldogságomra az egyikben már tátogtak a fiókák. Ezzel az örömhírrel álltam nagyanyám elé, de állát makacsul feltartva, szigorúan mutatott a konyhaajtóra.
– Menj csak bé!
Édesanyám már a kenyértésztát forgatta sebesen a puliszkalisztes kisteknôben, s mikor engem meglátott, párszor rá is paskolt – addig sem láttam olyan mérgesen. A kemence hevétôl piros volt az arca, s gyermekesen kerek kék szemei mintha szikráztak volna, akárcsak a kemence téglái.
– Hol voltál, rossz gyermek, hamar hozz egy vesszôt, meg kell verjelek!
Ámulva néztem, nem is a vesszô miatt, az ô nagy haragján csodálkoztam. Volt ugyan, hogy napjában ötször is megígérte, de ha ötször fogadkoztam, hogy jó leszek, ötször lett béke. Bezzeg édesapám mindig kiosztott kevés elôleget…
A zsúpkötegbôl kihúztam kétarasznyi hosszú, gyufaszálnál nem sokkal vastagabb vesszôt, s azzal jelentkeztem. Arca már megszelídült, a szája volt még mérges.
– Az vesszô? Hát az milyen vesszô? Nagyobbat, csípôsebbet!…
Éreztem, hogy komolyodik a helyzet, s újra hátraindulva, pár méter után visszafordultam nagyanyámhoz, s szomorúan jelentettem, mintha nem tudná, mire készülôdik édesanyám. Titokban segítséget vártam, de ô:
– Éppeg jól is teszi!
Kárörvendôen mondta, mint aki már régóta erre vár, s a felgyûlt feleselésekért végre a legtörvényesebb kézbôl kapom a büntetést. Fájt, hogy az egyik "mérsékelt" ilyen radikális húrokat penget, s víz helyett olajat önt. Kioldottam a zsúpot, s nagyanyám pálfordulása után, hogy el ne veszítsem a másikat, kiválasztottam a legvastagabbat – botnak is megfelelt –, s ezt mutattam fel nagyanyámnak. Nem békülési szándékból tettem, csak nem akartam csalódást okozni a vesszô minôségét illetôen.
– E jó lesz?
Mire nagyanyám hökkenten felkapta a fejét s mindkét tenyerét arcára szorította.
– Uram atyám!
Édesanyám is felnézett, s a botot látva rémületre kerekedett a szeme, aztán a teknô fölé hajolva ingatni kezdte a fejét. Csendben álltam, két kézzel tartottam a botot s a hosszúnak tûnt pillanatba sok beleférhetett, mert édesanyámnak elpárásodtak a szemei, amint megint rám nézett.
– Ó, fiam… hogy tudjalak avval megverni. S amint a bevetôlapátra tette a tésztát, könnycseppet láttam az arcáról peregni. Nagyanyámban is megereszkedett a harag, merengve kavargatta botjával a port. Darabig zavartan forgolódva néztem rájuk, azután kimentem s felültem a favágócsutakra. Bámultam a semmit, sehogy sem értettem, hogy ez egyszer szót fogadtam s azzal is megsirattatom ôket. Felborult bennem a világ s e dús szeretet árnyékából pár napra rá megtapasztaltam, hogy akkor is fáj a verés, ha nem engem ütnek.
A kölyökkutyánk körbeugrálta a tuskót, s támadást színlelve, ugrásra készen, lehasalva lóbálta farkát s vékony kölyökhangján is kapacitált, játékra serkentett. Pár nappal azelôtt került hozzánk, egerészô kutyának szántuk, s a Szikra névre hallgatott. Jó pajtások lettünk, de akkor nem volt kedvem játszani; érthetetlen szomorúságomban mintha megéreztem volna a tragédiát s lelkem könnyével talán akkor írtam a nekrológját.
Mert nemsokára a két bátyám, az utcabeli társakkal egyetértésben, úgy gondolták, hogy a szelíd kölyökbôl úgy lesz mérges kutya, ha levágják a farkát. S mikor nagyanyám átlépett a szomszédba, meg is tették, s a Szikra elvérzett. Nem tudom, hogy ki fogta a szekercét, csak azt láttam, hogy a kamaszok hamar kisomfordáltak a kapun, s mi maradtunk hárman az egyre halkuló, idônként panaszosan felvinnyogó kutya mellett. Aztán én is rákezdtem a sírást s ahogyan a kölyök csendesedett, annál inkább zokogtam. A két bátyám bûnbánó, rémülettôl megnyúlt arccal állt, az ijedségtôl nem tudtak sírni. Érezték, hogy a tiszta nyári egen gyülekeznek, aj, de hömpölyögnek a fekete felhôk.
Mert aztán haza is jött édesapám, s ahogy meglátta a kutya tetemét, s természetellenes távolságban a farkát, annyira felmérgesedett, hogy hiába volt a "mérsékeltek" minden rimánkodása, pálcával a kezében eljáratta velük a Nyárád menti keservest; az elnevezéshez hûen járták, nyomatékként a Nyárád is ott folydogált a kert végében.
Mindezt a konyhaajtóból néztem, a mérsékeltek biztonságos szoknyái mellôl, s a tôlem elütô, szófogadó, jámbor bátyáim szenvedô arcát látva szívem szerint odakiáltottam volna: hagyja abba! De nem mertem kimondani, kicsi voltam hozzá, s lelkem mélyén akkor azonosultam az "ellenzékkel". Az önkény ellen.
Debreczeni Ferenc
Gyermekkönyvek a Mozaik Kiadótól
Csillagösvény címmel gyermekeknek szóló verses, mesés könyvsorozatot indított a minôségi tankönyveirôl ismert szegedi Mozaik Kiadó. A sorozatban tervbe vett mûvek az erdélyi gyermekirodalom népszerû alkotásai közül valók és közös jellemzôjük, hogy Deák Ferenc Munkácsy-díjas grafikusmûvész, a kiadó tipográfusa készített hozzá illusztrációkat. Deák Ferenc maga is erdélyi származású, évtizedekig volt az erdélyi irodalom legjavát megjelentetô Kriterion Könyvkiadó mûvészeti vezetôje, s e jelentôs mennyiségû és mûvészi minôségû könyvtermés grafikai illusztrátora.
A Mozaik Könyvkiadó sorozatában az idei karácsonyra két kötetben megjelent Veress Zoltán négy vidám verses története, az Irgum-Burgum Benedek, a Tóbiás és Kelemen, a Rongy Elek, a példakép, és a Pinduri, a kis csuri címû. A négy történetet Veress Zoltán, a ma már Svédországban élô író a hetvenes években a Napsugár címû gyermeklap számára írta folytatásokban. A Kolozsvárott megjelent Napsugárnak, amelynek évtizedeken át Kányádi Sándor volt az egyik szerkesztôje, sokat köszönhetett a magyar gyermekirodalom: a Ceausescu-korszakban a cenzúra elôl elhúzódó írók, akárcsak az ötvenes évek Magyarországában, itt közöltek számos, a gyermekek által máig kedvelt mûvet. Ezek közé tartozott a négy Veress Zoltán- történet is, amelyeket annak idején a Napsugárban is Deák Ferenc illusztrált. – Amióta elôször megjelentek, egyvégtében illusztrálom ezeket a verseket – emlékezik vissza a Munkácsy-díjas grafikus. – Azóta már 5 kiadásban láttak napvilágot, és németre is lefordították ôket. Amikor Veress Zoltántól megkaptuk az engedélyt a közlésre, azt is megígérte, hogy a szegedi kiadó számára folytatást is ír hozzájuk.
A Mozaik Csillagösvény-sorozatban egy válogatás is megjelent Benedek Elek színes mesekönyveibôl. A kisbaconi mesemondó Piros, Arany, Ezüst és Kék mesekönyve a hetvenes években Deák Ferenc színes rajzaival az erdélyi gyermekek legkedveltebb mesekönyvei voltak. A szegedi kiadó az elsô, ízelítôül kiadott válogatás után azt tervezi, hogy jövôre mind a négy könyvvel a közönség elé lép. A Piros és Arany mesék válogatása a kiadó minikönyvtár-sorozatában jelent meg, Petôfi Sándor János vitéze és Karinthy Frigyes: Tanár Úr kérem címû könyve után. A Csillagösvény-sorozat Benedek Elek: Székelyföldi mondák és mesék gyûjteményével, majd Sütô András: Hargitai vadászkalandok és Igaz mesék, csodás történetek címû kötetével folytatódik. A kiadó Erdélybe kalauzoló könyvsorozatának zárásaként Deák Ferenc Verses rajzajándék gyermekeknek címmel tervez kötetet, amelyben Kányádi Sándor verseibôl szabadon válogatva rajzol mindarról, ami Kányádi költészetében megragadja.
Panek Sándor
Több a nô, mint az elôzô parlamentben
A nemrég megválasztott parlament tagjai között több a nô, mint az elôzô parlamentben, ami haladást jelent, a nôk és a férfiak esélyegyenlôségének az elvét erôsíti — jelentette ki csütörtökön Daniela Semenescu, a munkaügyi minisztérium fôosztályvezetôje. A kijelentés egy elôadás során hangzott el, "A nô, a hatalom és a döntésmechanizmus" címû konferencián. A most megválasztott parlamentben 45 nô van, ami az összetétel 9,2 százalékát teszi ki, szemben az eddigi 7 százalékos aránnyal. "Ez nem számít látványos növekedésnek, azonban megkíséreljük elérni a 30 százalékos képviseletet a parlamentben. Ebben az esetben, dacára annak, hogy a nôk nem érvényesíthetik majd akaratukat, legalább erôteljesen kifejezhetik azt" — mondta Semenescu. Az általános választások nyomán a Szociáldemokrata Pólus 22, a PRM 11, a PD 4, az RMDSZ és a többi kisebbségi szervezet 3, a PNL pedig két nôt juttatott be a parlamentbe. A helyhatósági választások során a nô polgármesterek száma is alaposan megugrott, elérvén a 100-at. A helyi tanácsosok közül 3000 nô.
Koreai hitel a távközlési hálózat fejlesztésére
A kormány legutübbi ülésén ratifikálta a Koreai Köztársaság kormányával kötött egyezmény memorandumát, amelynek alapján Románia hitelt kap a Fehér megyei vidéki kommunikációs hálózat fejlesztésére. A memorandumot 2000 október 11-én írták alá Bukarestben. Az egyezmény révén Románia hitelhez jut Korea Köztársaság Export-Import Bankjától a Fehér és Buzau megyei távközlési hálózat korszerûsítési tervezete második részének megvalósítására. A projekt 1998-ban indult be, megvalósítására Románia 1999-ig 17 millió dollár értékben kapott hiteleket. A 13 millió dollárt meg nem haladó hitel összegét egy hitelegyezmény elôírásainak megfelelôen állapítják meg. A kölcsön visszatérítésének ideje 20 év, 10 éves kegyelmi idôszakkal.
Híd Románia és Bulgária között – EIB finanszírozással
Az Európai Beruházási Bank (EIB) 50 millió eurót hitelez Bulgáriának, az országot Romániával összekötô Duna-híd megépítésére. A közúti és vasúti összeköttetést is biztosító híd a bulgáriai Vidin és a romániai Calafat között épül meg, és nagy jelentôségû a VI. páneurópai folyosó fejlesztése szempontjából. Ez a közlekedési folyosó Németországot, Csehországot, Ausztriát, Szlovákiát, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát, Görögországot és Törökországot köti össze. A 25 éves lejáratú kölcsönt 8 év türelmi idôvel folyósítják. Egy újabb, 20 millió eurós EIB-kölcsön, amelyet még nem hagytak jóvá, a bank által a hídra folyósított teljes hitelösszeget 70 millió euróra növeli. A 2005-re tervezett megnyitású híd építésének finanszírozásához az Európai Unió is hozzájárul. A hídra nyújtott kölcsönnel együtt az EIB 1991 óta összesen 859 millió eurót hitelezett Bulgáriának.
Gyászmise Csernobilban
A kijevi Szófia székesegyházban tartott ökumenikus gyászmisével kezdôdött meg pénteken a csernobili atomerômû bezárása alkalmából rendezett ünnepélyes eseménysorozat. A gyászszertartáson jelen volt Leonyid Kucsma elnök, Viktor Juscsenko miniszterelnök, Ivan Pljuscs házelnök, valamint a kormány több tagja. 1986- ban és 1987-ben hatszázezren vettek részt a csernobili 4-es blokkban bekövetkezett robbanás következményeinek elhárításában, közülük kétszázezren kaptak a megengedettnél nagyobb sugárdózist. Az elmúlt tíz év során a baleset következtében egészségkárosodást szenvedett 3,2 millió ember közül több mint százhatvanhétezren hunytak el. Több mint négyezerkétszáz esetben állapították meg közvetlen halálokként a csernobili baleset következményeit. Többségük – közel háromezren – részt vettek a mentésben.
Erdélyi tematikájú filmeket díjaztak
Véget ért Szegeden a második Kamera Hungária televíziós mûsorok fesztiválja. A versenyre 390 pályamû érkezett, ebbôl 92 alkotás került döntôbe. A Duna Televízió 12 alkotással képviseltette magát a versenyprogramban, többek közt a Magyar Világ két erdélyi tematikájú filmjével, a Gazdátlan Zsil völgye, valamint a Tanya a havason: Pálpataka címû filmekkel. A december 10-i díjkiosztó gálaesten hét díjat ítélt a zsûri Duna tévés produkcióknak, illetve alkotóknak. Ezek közt szerepel a zsûri különdíját elnyert Bartók Béla Kárpát-medencéje címû népszerû tudományos, ismeretterjesztô mûsor, amelynek szerkesztô-rendezôje, Petrovics Eszter, a legjobb szerkesztô díját is elnyerte. A film egyaránt szól a népzenegyûjtô és a zeneszerzô Bartók Béláról, bemutatja, hogy miként határozta meg a magyar és környezô népek zenéje Bartók sajátos zenei kifejezésmódját.
Ben Ami–Arafat tárgyalás
Izrael a jövô héten folytatja a tárgyalásokat a palesztinokkal – jelentette péntek hajnalban az izraeli katonai rádióadó azt követôen, hogy Slom Ben Ami izraeli külügyminiszter az éjszaka a Gázai övezetben háromórás tárgyalást folytatott Jasszer Arafat palesztin elnökkel és más vezetô palesztin politikusokkal. Ben Ami fogalmazása szerint a palesztinok megértik, hogy csak tárgyalások útján érhetik el céljaikat. A rádió híradása szerint Ben Ami elfogadta, hogy visszavonják a palesztin autonóm területekre behatolt izraeli csapatokat és feloldják a palesztin települések köré vont blokádokat – jelentette az AFP. A Reuters tudósítása szerint egyik fél sem utalt arra, hogy elzárkózna a béketárgyalások felújításától. Jelezték azonban: még további munkára van szükség ahhoz, hogy a békefolyamat ügye ismét sínre kerüljön.
300 kiló hasis és marihuána csomagban
A román vámosok 300 kiló hasisra és marihuánára bukkantak a bukaresti repülôtéren három Mexikóból érkezett csomagban. A kábítószert egy román állampolgár nevében feladott csomagokba rejtették, s elektromos berendezéseknek álcázták. Miután a november 20-án érkezett küldeményekért senki sem jelentkezett, a vámosok úgy határoztak, hogy az érvényes jogszabályoknak megfelelôen felbontják a csomagokat. Az ügyben vizsgálat indult.
Új díszkivilágítást kap a budai Várpalota
Új díszkivilágítást kap a budai Várpalotaépülete a jövô év nyarára, a beruházás elsô szakasza a Duna felôli oldalon már elkészült – tudta meg a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától az MTI. A próbaüzemelés után az új dísz- és közvilágítás fényei az új évezred elsô perceiben ragyognak fel. A tárca megítélése szerint a Világörökség részét képezô mûemlék épületek a dunai panoráma ékességévé válhatnak a megújult kivilágítással. A jövô év nyarára a palota déli és nyugati szárnyainak, a várfalaknak és az Oroszlános-udvarnak a díszkivilágítása is elkészül. A millennium alkalmából megkezdett munkák mintegy 400 millió forintos költségeit a kultusztárca állja, a megújult dísz- és közkivilágítás üzemeltetése azonban – az MTI információi szerint – a Fôpolgármesteri Hivatalra hárul majd.
Matematikatanárok pedagógiai köre
December 18-án, hétfôn délután 5 órától a Marosvásárhelyi 4-es Számú Általános Iskolában tartják a magyar nyelven tanító matematikatanárok pedagógiai körét.
A rokkantgondozók megkapják a fizetést
Jövô héten megkapja fizetését az a 450 marosvásárhelyi személy, akit I. fokú rokkant gondozójaként tart nyilván a polgármesteri hivatal. Gál Imola gazdasági igazgató kérdésünkre elmondta, hogy csütörtökön érkezett meg a novemberre esedékes összeg, amit ezúttal is a Szolidaritási Alapból fedeznek, ám a decemberi fizetést már valószínûleg a helyi költségvetésbôl kell elkülöníteni. Az érintettek a pénzt a Mezôgazdasági Banknál vehetik fel hétfôtôl.
Ünnepi mûsor a szászrégeni öregotthonban
Hétfôn 11 órakor a szászrégeni Augustin Maior iskola karácsonyi mûsort mutat be az öregek otthonában. A diákok kolindákat énekelnek, szavalnak és ajándékoznak. Az öregotthon ebédlôjében gyerekrajz-kiállítás nyílik.
Karácsonyi táncház
Az Udvarhelyi Fiatal Fórum Berecz András és az Ökrös zenekar fellépésével egybekötött, hajnalig tartó karácsonyi táncházat szervez 2000. december 19-én a Siculus Ifjúsági Házban.
Szenteste a felsôvárosi templomban
Hit és fény karácsonyi ünnepség lesz a marosvásárhelyi felsôvárosi (November 7) református templomban, hétfôn 18 órától, amelynek során a fogyatékos gyermekek szerepelnek szüleik, hozzátartozóik és az érdeklôdôk elôtt.
Háromszoros adót fizetnek jövôre
Az 1999. évi 204. számú tanácsi határozat értelmében 3 éven belül fel kell újítani a városközpontban és környékén levô épületek homlokzatát. A munkálatok els