Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô ..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

RMDSZ állásfoglalás

Az RMDSZ arra szólította fel választóit, hogy éljenek szavazati jogukkal az elnökválasztás december 10-i második fordulójában, s voksaikat Ion Iliescura, a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) jelöltjére adják a szélsôségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM) jelöltjével szemben.

Az RMDSZ területi elnökeinek hét végén tartott konzultatív tanácskozásáról kiadott közlemény hangsúlyozta, hogy a romániai magyarok távolmaradása a szavazástól a szélsôségesen nacionalista, demokrácia- és magyarellenes erôk gyôzelmének esélyét növelné.

- A kialakult kényszerhelyzet valójában azt jelenti, hogy a romániai magyaroknak Ion Iliescura kell szavazniuk. Ez az egyetlen lehetséges döntés, amely Románia európai integrációs esélyeit megmentheti - szögezte le a közlemény.

Román-magyar kapcsolatok

Az új román kormány az európai normák szellemében harmonikus kapcsolatokra törekszik majd Magyarországgal - jelentette ki hétfôn Adrian Nastase kijelölt miniszterelnök a Magyar Távirati Iroda kérdésére válaszolva.

Adrian Nastase és Ion Iliescu, a választásokon gyôztes Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) elnöke a Bukarestben akkreditált külföldi újságírókkal tartott kötetlen beszélgetést a PDSR tervezett kisebbségi kormányának céljairól, a PDSR és a demokratikus parlamenti ellenzék viszonyáról.

Az MTI-nek arra a felvetésére válaszolva, hogy Nastase az elmúlt idôszakban többször bírálta a román kormányt, mivel véleménye szerint az gyengeséget mutatott a magyar vezetéssel folytatott tárgyalásokon, a kijelölt miniszterelnök leszögezte: nem nagyobb keménységre, hanem következetes, szigorúan az európai normáknak megfelelô álláspontra van szükség, alapvetôen a romániai magyar kisebbség ügyében.

Nastase leszögezte, hogy a kisebbségi kérdésben az új kormány abból indul ki: "ami jó Európának, az jó Romániának is". Mint mondta, ô maga meglehetôsen jártas a kisebbségi jogok európai szabályozásának témájában, számos tanulmányt is szentelt ennek a kérdésnek.

Nincs egyetlen olyan európai jogszabály sem, amely kötelezôen kimondaná, hogy a nemzeti kisebbség számára állami anyanyelvû egyetemet kell létesíteni. Ugyanakkor pragmatikus megközelítéssel a romániai magyar nyelvû felsôfokú oktatás kérdésében is lehet kompromisszumot találni - hangsúlyozta.

A leendô miniszterelnök külön felhívta a figyelmet arra, hogy a PDSR választási kampányának egyik újdonsága volt a romániai magyarság és az RMDSZ számára tett nyitás.

Elsô alkalommal tettünk nyílt ajánlatot a romániai magyarságnak és az RMDSZ-nek, elsô alkalommal szóltunk választási propagandánkban magyar nyelven, amivel bizonyos értetlenséget is kiváltottunk választóink egy részében - mondta.

Nastase hozzátette, hogy a Nagy Románia Párt elnöke, Corneliu Vadim Tudor elsôsorban Erdélyben sikerrel tudott szavazatokat szerezni magának azzal, hogy a PDSR és az RMDSZ állítólagos megegyezésérôl beszélt.

A Nagy Románia Párt elôretöréséért az RMDSZ-t is bizonyos felelôsség terheli: az RMDSZ tagja volt annak a kormánynak, amelynek tevékenysége katasztrofális következménnyel járt, s ebbôl - koalíciós arányának megfelelôen - 7 százalékkal az RMDSZ is részesedik, amit egyébként a romániai magyarok is tudnak - jelentette ki.

A kijelölt miniszterelnök arra is emlékeztetett, hogy a PDSR kormányzása idején dolgozták ki és írták alá a két ország közötti alapszerzôdést.

Ez egy nagyon fontos dokumentum volt. Bízunk abban, hogy ennek alapján és szigorúan az európai normák szellemében harmonikus kapcsolataink lesznek a magyar kormánnyal - mondta.

Isarescu-levél az NVÁ-hoz

Mugur Isarescu miniszterelnök levelet intézett az NVA-hoz és EB-hez, s ebben bátorító mérleget von meg a román nemzetgazdaság idei alakulásáról. Olyan negatív jelenségek dacára, mint az aszály, az olaj világpiaci árának növekedése, az euró dollárhoz viszonyított árfolyamának leromlása, a gazdasági növekedés jobb volt az elôrejelzettnél. Az év elsô kilenc havára számított GDP 2 százalékkal szárnyalta túl a múlt év azonos idôszakában elértet - olvasható a levélben.

A nagy szárazság a mezôgazdasági termés 6,1 százalékos csökkenését eredményezte, ami viszont nem hat ki a GDP-re, ez ugyanis 2,1 százalékos lesz, szemben a várt 1,3 százalékkal. Úgyszintén nôtt az export - 24,6 százalékkal a tavalyhoz képest -, ami biztos jele a jobbulásnak. Isarescu meggyôzôdése szerint a költségvetési deficit az év végéig nem haladja meg a 3,5 százalékot, vagyis az NVA-val megállapodott arányt. Az infláció 40 százalékos lesz, ami szintén csökkenést jelent a tavalyhoz viszonyítva, amikor 55 százalékos volt.

A miniszterelnök végezetül afelôl biztosítja az NVA-t és EB-et, hogy kormánya lefektette a gazdasági fellendülés alapjáit.

Elhalasztott tárgyalások

A PDSR elhalasztotta a PNL-vel és a PD-vel tervezett, a következô kormány támogatási dokumentumának aláírására vonatkozó tárgyalásokat, mivel "gondok és nehézségek jelentek meg" a dokumentum szövegének megtárgyalása során, nyilatkozta hétfôn Adrian Nastase, a PDSR által kijelölt kormányfô. Nastase elmondta: a konszenzus hosszabb megbeszéléseket igényel, a PDSR pedig elégedetlen ezzel a helyzettel. A PDSR elsô alelnöke nem közölte a nézeteltérések okát, csupán annyit mondott, hogy politikai kérdésekrôl és gazdasági szempontokról van szó, és hogy a PDSR vállalja a kormányzás felelôsségét, amennyiben lehetôsége nyílik gyakorlatba ültetni kormányprogramját "az emberek javát szolgáló reform" érdekében és az igazságszolgáltatás révén fellépnie azokkal szemben, akik kirabolták az országot.

Adrian Nastase kijelentette: a nézetkülönbségek megoldásáig nem lesz találkozó a PNL-vel és a PD-vel. PDSR-források elmondták, hogy a két párttal tervezett megbeszéléseket akár az elnökválasztás második fordulója utáni idôre is elhalaszthatják.

Aktuális

Remélem, nem veszi rossz néven az olvasó, ha az országos bingóláz csillapodása felett most egy kicsit örvendezni merek. Egy percig sem igényelem, hogy véleményemmel feltétlenül egyetértsenek, de hát miért is örvendeznének velem, hiszen, ugye, vannak ízlések és pofonok…

Hadd, hát olvasó, kárörvendezzek egy kicsit, hogy talán már nem nyered meg az álomautót, de kaktuszt és muskátlit sem öntözgetsz bingólakásod erkélyén. Hovatovább egy szál igénytelen garzonra sem tarthatsz számot, úgyhogy legyél csak nyomorult, templom egere, ha így akarod… És talán még a nyakadat sem kell tekergetned, szemérmesebbje, hogy netán meglátnának a sarkokon színes szelvényekkel a kezedben, mert tudom, te sem vetnél meg egy pazar szafarit, de néhány száz millióval is szívesen kitapétáznád lakásod rejtett zugait…

Én a tandíjat már egyszer megfizettem. Sorban álltam, amikor Kolozsváron festett körmû bakfislányok jó pénzért szerepeket osztogattak ki sok kicsi ablakon. A leköhögött pénz függvényében - ezt csak a gyengébbek kedvéért - gyors-talpalva csináltak belôlünk baleket, balekebbet és legbalekebbet, de voltak legeslegek is. Az ilyenekre azt mondtuk: annyi pénz nincs is… Nem hiszed, olvasó, nekem csak a balek szerepre futotta. Irigyeltem is eleget szomszédom fényes státusszimbólumát, nem is beszéltünk róla egy darabig… Ha kételkednél mégis, balekségemet papírral igazolom, hitelesítve van Sztojka- pecséttel. Így már más, ugye… Tudom, nagy baj, ha fiókok mélyén ôrzünk még efféle "sosem tudni" mire jó nemesi leveleket, de azt hittem, eladó pénzmágnási címem-szerepem átiratá- sához az efféle bolondigazolványoknak egyszer még hasznát veszem. Ó dehogy, nincs esély…

Mert hogy a szegény ember a kárából nem tanul, tovább repeszti a családot, lesz majd csak egyik gyermekbôl miniszter. Hát valahogy így állunk, szegényen, leforrázva és becsületesen. Kiterítenek úgy is…

Szóval nem lesz sem dzsip, sem álomlakás, de még Dacia Nova sem, talán egy árva légyszaros legénylakással sem ajándékoz meg ezután a szerencsénk, lassan oda lesz minden efféle remény. Mégpedig abból az okból kifolyólag, hogy a hírek szerint keveset, sôt egyre kevesebbet inkasszál a Bingó. Látják? Szerencséjétôl miként fordul el a román vagy fordítva. Hogy miért, talán majd megírják a szociológusok. Ha nem, kisilabizálják a látnokasszonyok, forduljanak csak hozzuk bizalommal.

Elég az hozzá, válságban a TV Bingója és mindenféle robingója. Megingó bingó, hírlik sûrûn, ürül a kassza vészesen. Amíg az év elején, - mondjuk, márciusban - a heti nyeremények összege megütötte a 8-1o milliárd lejt, novemberben alig 1 milliárd lejre futja. Ôrület: tízszeres a leépülés. S ha igaz a hír, jócskán eladósodtak az állammal szemben. Kitalálják, hogy ki fogja azt megfizetni? Meglátják, jönnek még nyakunkra show-tlan savanyú vasárnap délutánok…

A TV bingója? És még kinek a bingója? Láthatják a képernyôn: a Romtelecom bingója! Erre a kérdés már, gondolom, igencsak indokolt: miért nônek egyre-másra telefonszámláink? Miért kell nekünk ezt a példátlan erkölcsi károkozást táplálni? Miért lapítanak úgy a politikusok, mint fûben bizonyos haszontalanság? Utóbbi kérdésre nem is várunk választ, hiszen a bolond is tudja: a televízió a politikusok melegágya.

Talán a bingónak bingó, megszûnik magától, de gond ne legyen, mert holtbiztos, hogy a Meglepetések és Bocsáss meg címû buta, naív magazinok közt még elfér ezután is valami magas szellemiség. Majd csak kitalálnak újabb és újabb népbutító és törvényes zsebmetszést… Várjuk kíváncsian.

Amerikát járt emberek azt mondják, Alaszka már kimerült, az aranyásók szétszéledtek a világban. Hanem - hallom - újabb gazdagodási lehetôség bukkant fel a láthatáron, hajójegyet, útlevelet sem kell váltani. Sarmisegetusa környékén meg lehet keresni Zamolxe kincseit, dák motívumokkal kiverve. De a fülesebbje már le is nyúlt az ôsi talajba, lázasan keresgél. Még mondja valaki, nem egy életrevaló nemzet ez.

Románia és a NATO

A NATO még semmilyen döntést nem hozott arról, hogy az észak-atlanti szövetség 2002-re tervezett újabb bôvítési körében mely országokat fogják felvenni - jelentette ki Sergio Balanzino, a NATO fôtitkárának helyettese.

A román külügyminiszterrel tartott megbeszélés után Balanzino azt hangsúlyozta: a NATO reméli, hogy Románia folytatja a nemzeti csatlakozási terv végrehajtását és teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket másfél évvel ezelôtt e terv aláírásakor vállalt.

A NATO fôtitkárhelyettese úgy fogalmazott, hogy minden jelentkezô egyenlô eséllyel indul, és az fog felvételt nyerni, aki valóban teljesíti a csatlakozás érdekében vállalt kötelezettségeket. Mint mondta, Romániának állandó lehetôsége van arra, hogy konzultációkat, megbeszéléseket folytasson a NATO- val a csatlakozási folyamat során.

Balanzino közölte, hogy a szövetség legközelebb jövô februárban értékeli a jelöltek felkészülésének menetét.

A NATO fôtitkárhelyettese elzárkózott attól, hogy bármilyen formában véleményt mondjon a parlamenti és elnökválasztás eredményérôl.

- Nem kívánunk a belügyekbe avatkozni. Meglátjuk, mi lesz az elnökválasztás második fordulójának eredménye. Csak az új kormány lépései és álláspontja ismeretében fogunk nyilatkozni, nincs semmiféle elôítéletünk - szögezte le.

Emil Constantinescu államfô arról biztosította a NATO fôtitkárhelyettesét, hogy Románia csatlakozási folyamata visszafordíthatatlan - hangsúlyozta a román elnöki hivatal közleménye.

A román államfô szerint ezt bizonyítja az is, hogy a román hadsereg
"lényeges részeiben" már végrehajtották a NATO stratégiájához igazított programban megfogalmazott reformokat. Constantinescu kifejezte azt a meggyôzôdését, hogy Romániának fontos szerepet kell játszania a NATO déli szárnyán, s erre az ország képes is.

Balanzino azt hangsúlyozta, hogy a NATO vezetôi remélik: az új kormány megalakulásával nem változik Románia csatlakozási politikája. Mint mondta, a román hadsereg korszerûsítési programját és reformját úgy kell folytatni, ahogyan arról már megállapodtak.

Román visszhangok a vízumkényszer fenntartásáról

Az ország irányításának átvételére készülô Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezetôi elégedetlenül vették tudomásul, hogy az Európai Unió csak Bulgária esetében hozott politikai döntést a vízumkényszer feltétel nélküli feloldásáról, míg Romániával szemben a vízumok eltörlését feltételekhez kötötték.

Az EU-tagországok bel- és igazságügy-miniszterei pénteken jutottak politikai megállapodásra arról, hogy feloldják a Bulgáriával szemben fennálló vízumkényszert, és - feltételesen - hasonló lépést helyeznek kilátásba Románia esetében is.

A közép- és kelet-európai EU-tagjelöltek közül az uniós tagállamok már csak e két országgal szemben tartottak érvényben vízumkötelezettséget, elsôsorban az illegális bevándorlással kapcsolatos gondok miatt. Ezt mindkét érintett erôsen sérelmezte, különösen Bulgária, amely úgy véli, hogy már eddig is megfelelt a vízumkényszer feloldásához szükséges minden feltételnek.

Adrian Nastase kijelölt miniszterelnök szerint az EU "szerencsétlen diszkriminációt alkalmazott, ami Románia nemzetközi besorolását tükrözi". Nastase úgy vélte, hogy az EU "érdekes, de ugyancsak alkalmatlan" formulát talált. Egyben azt a gyanúját fogalmazta meg, hogy míg Bulgária könnyedén megkapja majd a végleges mentesítést, Romániával a végtelenségig el fogják húzni a tárgyalásokat.

Ion Iliescu pártelnök, aki az államfôi tiszt elnyeréséért mérkôzik meg az elnökválasztás második fordulójában, azt hangsúlyozta, hogy a románokat kevéssé érdekli a vízumprobléma.

Ezt a kérdést véleménye szerint a román gazdaság talpraállításával lehet megoldani, hogy a románok ne másutt a világban kényszerüljenek munkát keresni maguknak.

Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke, a távozó kormány igazságügyi minisztere "burkolt diszkriminációnak" nevezte az EU-miniszterek döntését, hozzátéve, hogy ez a szélsôséges erôket támogathatja Romániában, miközben a demokrácia mellett kiálló pártokat nehéz helyzetbe hozza.

Stoica az EU "megértô belátását" kérte, s azt a reményét fejezte ki, hogy az EU lemond a merev döntésekrôl.

Petre Roman jelenlegi külügyminiszter szerint az EU kielégítô döntést hozott. Mint mondta, a román parlamentnek a lehetô legrövidebb idôn belül meg kell hoznia a feltételek teljesítéséhez szükséges törvényeket. Erôsíteni kell az ország határain az ellenôrzést az illegális bevándorlás megállítására és olyan útlevelet kell bevezetnie, amelyet nem lehet hamisítani.

Roman szerint nem lehet diszkrimációról beszélni, mivel Bulgáriában már elfogadták a külföldiek jogállásáról szóló jogszabályt és a személyi adatvédelmi törvényt, s a határátkelôk számítógépes hálózatának kialakításában is elôrébb tart a szomszédos ország.

Az Európai Unió soros elnökségét betöltô Franciaország külügyminisztere szerint rendkívül nehéznek ígérkezik az intézményi reformoknak szentelt kormányközi konferencia, amely csütörtökön veszi kezdetét Nizzában.

Az EU-tagországok külügyminisztereinek vasárnap megkezdôdött brüsszeli tárgyalásain elnöklô Védrine újságíróknak adott nyilatkozatában elismerte, hogy jelenleg nincs egyetlen olyan kérdés sem, amelyben a tizenötök megállapodtak volna. A problémák között említette a minôsített többséggel történô döntéshozatal kiterjesztését, de még az úgynevezett megerôsített együttmûködést is, amelyrôl pedig eddig úgy tûnt, hogy gyakorlatilag készen áll a megállapodás.

A megerôsített együttmûködés esetében vasárnap derült ki, hogy Nagy-Britanniának, Írországnak és Svédországnak bizonyos fenntartásai vannak e mechanizmus alkalmazásával a védelem, a biztonság és a külpolitika terén. A minôsített többségi döntéshozatalt illetôen pedig legalább tizenkét ország komoly problémának tartja vétójoga feladását ilyen vagy olyan területen.

Joschka Fischer német külügyminiszter a tanácskozás megkezdése elôtt adott nyilatkozatában síkra szállt amellett, hogy az EU miniszteri tanácsában oly módon osszák el újra a tagországokra jutó szavazati súlyokat, amely kedvez Németországnak, de Spanyolországnak és Hollandiának is. Álláspontját indokolva hangsúlyozta, hogy Berlin soha nem csinált presztízskérdést a szavazatok újraosztásából, hanem inkább a nagy és a kis országok közötti egyensúly megteremtését szolgáló problémakörnek tekinti az ügyet.

Romano Prodi, az Európai Bizottság elnöke a Die Welt címû német napilap hétfôi számában megjelent nyilatkozatában elmondta, hogy 50 százalék esélyt lát a nizzai csúcstalálkozó sikerére.

Az uniós külügyminiszterek hétfôn folytatták a csúcstalálkozót elôkészítô munkájukat: elsôsorban olyan kérdéseket tekintettek át, amelyek szerepelnek a nizzai tanácskozás napirendjén, de nem kapcsolódnak közvetlenül az intézményi reformokhoz.

Tisztelt választópolgárok!

Kötelességemnek érzem, hogy ezúton is köszönetet mondjak mindazoknak, akik megtiszteltek bizalmukkal és rám adták szavazatukat a most lezajlott választásokon.

Leszegényedett, kiábrándult, elbizonytalanodott választópolgáraink iránti kötelességtudatom késztetett arra, hogy magamra vállaljam ezt a megtisztelô, de eleve hálátlannak tetszô, semmiképp sem könnyû megbízatást. Mi tagadás, tartottam az esetleges sikertelenségtôl, attól, hogy ebben a kilátástalannak tûnô helyzetben nem sikerül meggyôznöm feltételezett választóimat arról, hogy tömegesen járuljanak az urnák elé és rám adják szavazataikat. Márpedig az volt az elsôrendû célom, hogy politikai tôkét kovácsoljak nemzeti közösségünk és érdekképviseleti szervezetünk számára, lehetôvé téve számarányunkat tükrözô egyértelmû, legitimáló politikai akaratnyilvánítást. Valójában végül is az történt, hogy a négy évvel ezelôtti 6,02 százalékos eredményt sikerült 6,21 százalékra feljavítanom. Értelmezésem szerint ez azt mutatja, hogy hitelt érdemlôen, reményt keltôen hangzott üzenetem, mely szerint állampolgáraink szociális, gazdasági, közéleti biztonsága, a közeljövôbeni vízum nélküli Európa nem hiú remény. Választópolgáraink voksainak köszönhetôen az RMDSZ közképviseleti és politikai erôként ismét egyértelmûen legitimálva, megerôsödve került ki ebbôl a választási küzdelembôl.

Aggasztónak találjuk ugyanakkor a szélsôséges irányzat elôretörését, melynek a romániai demokratikus politikai pártok csak együttesen, összefogással tudnak gátat vetni.
"Állítsátok meg Arturo Uit!" Állítsátok meg Corneliu Vadim Tudort! Kérem, december 10-én, vasárnap menjen el mindenki szavazni! A demokratikus rendet, a jogállamiságot, az emberi és közösségi jogokat feltétlenül támogatnunk kell. Állampolgári nyugalmunk és jövôbe vetett reményeink teljesülésének ez ugyan nem az egyetlen, de legközelebbi, azonnali elôfeltétele.

Köszönettel, Frunda György szenátor, államelnökjelölt

A Központi Választási Iroda által pénteken közölt végleges választási eredmények szerint a romániai nemzeti kisebbségek törvényes szervezetei 18 képviselôházi mandátumot szereztek.

Egy-egy képviselôt juttattak a Parlamentbe a következô szervezetek: a Romániai Albánok Ligája (10.543 szavazat), a Romániai Örmények Szövetsége (21.302), a Román-Bánsági Bolgárok Szövetsége (20.086), a Romániai Csehek és Szlovákok Demokratikus Szövetsége (5.686), a Romániai Horvátok Szövetsége (11.084), a Romániai Görögök Szövetsége (15.007), a Romániai Zsidó Közösségek Szövetsége (12.629), a Romániai Német Demokratikus Fórum (40.844), a Romániai Olaszok Közössége (21.263), a Szláv- Makedónok Romániai Egyesülete (8.809), a Romániai Lengyelek Szövetsége (5.055), a Romák Pártja (71.787), a Romániai Lipován Oroszok Közössége (11.558), a Romániai Ruszinok Kulturális Szövetsége (6.942), a Romániai Szerbek Szövetsége (8.748), a Romániai Török-Muzulmán Tatárok Demokratikus Szervezete (10.380), a Romániai Török Demokrata Szövetség (6.675), a Romániai Ukránok Szövetsége (9.404).

A Központi Választási Iroda kedden átadja a képviselôházi és a szenátusi jegyzôkönyveket a jelenlegi Parlamentnek, amelynek legkésôbb december 6-ig érvényessé kell nyilvánítania a november 26-i választásokat.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

A megyei tanács hétfôi heti sajtótájékoztatójának fô témáját az a látogatás képezte, amelyen - Szováta város testvértelepülési kapcsolatait kihasználva - Virág György tanácselnök vett részt Magyarországon.

Az újonnan megválasztott szovátai vezetés azért utazott Szikszóra és Budapest XIII. kerületébe, hogy felmérje a testvérvárosi kapcsolatok állapotát és fejlôdési lehetôségeit, s konkrét formát adjon ezeknek a kapcsolatoknak. A szovátai küldöttséggel együtt, a meghívó Borsod-Abaúj-Zemplén megyei hivatalosságok költségén Virág György is Magyarországra látogatott, ahol a két megye kapcsolatainak szorosabbá tételérôl tárgyalt. A megbeszéléseknek konkrét témája is volt, a magyar partnerek felajánlották segítségüket a regionális fejlesztésre fordítható európai alapok megpályázásában. Januárban vagy februárban a Maros Megyei Tanács két szakembere utazik Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, ahol vállvetve dolgozik majd egy hétig magyar kollégáival egy európai pályázat kidolgozásán. Az észak-magyarországi megye vezetôi az infrastrukturális és a közellátási fejlesztés tapasztalatait is megosztják romániai kollégáikkal.

A regionális fejlesztés kérdésein túl kulturális cserérôl is szó esett, s ha már Szováta képviselôi is jelen voltak, a termálfürdôkben gazdag, fejlett turizmussal rendelkezô borsod-abaúj-zempléniek ez irányú tapasztalataikat is késznek mutatkoztak megosztani a sóvidéki fürdôvárossal.

A regionális fejlesztésnél maradva, Virág György tanácselnök és Ioan Vasluian alelnök december 6-9. között a finnországi Seinajokiban az Európai Régiók Közgyûlésén vesznek részt, amelynek 32 romániai megye - köztük Maros is - tagja. Az évi rendszerességgel megtartott közgyûlésen, a regionális fejlesztés idôszerû kérdéseit vitatják meg, s megválasztják a szervezet új vezetôségét. Az idei közgyûlésnek az ad nagyobb jelentôséget, hogy vele párhuzamosan Nizzában ülésezik az Európa Tanács is, s az itt hozott határozatok fényében más dimenziót nyerhetnek az európai régiók vezetôi által elfogadott határozatok.

Egy nagyon konkrét, de már hosszú idô óta megoldatlan kérdés is napirendre került: a szovátai sífelvonó problémája. A felvonó tulajdonosa, a Teleferic Prahova Rt. évek óta csak hébe-hóba mûködteti a berendezést a kevés igénylô miatt. Másrészt a sízés kedvelôi nemigen keresik fel a szovátai pályát, mert a sífelvonó csak hébe-hóba mûködik. A bûvös kör bezárult. A tulajdonos szeretné eladni a városnak a berendezést, ám irreálisan magas összeget (150 ezer dollárt) kér érte, ennyi pedig nemhogy Szovátának, de még a segíteni kívánó megyei tanácsnak sem áll rendelkezésére. Mivel a felvonó a város segítségére szorul ahhoz, hogy mûködhessen (az út és a terület Szováta tulajdona), Szovátának viszont érdeke, hogy a felvonó mûködjön, valószínûleg kompromisszum születik a kérdésben. Az azonban bizonyosra vehetô, hogy a mostani síidényben még minden marad a régiben.

Tegnapi sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere igen szûkszavúnak mutatkozott. Miután megkritizálta a hivatal volt vezetôségét amiatt, hogy nem ültette gyakorlatba a helyi tanács olyan döntéseit, amelyek "pént hoztak volna a konyhára", no meg elmarasztalta a jelenlegi városi tanácsot, amiért nem határoz azokban a problémákban, amelyek hasonlóképpen komoly bevételt jelentenének a helyi költségvetésnek, közölte, hogy hamarosan irodákat nyit a polgármesteri hivatal a város több részén, hogy a lakosság civilizált körülmények között fizethesse ki az adókat. Megtudtuk , hogy az adós vállalatokkal tárgyalásokba kezdenek a tartozások kifizetésének módjáról, ezeknek lehetôséget biztosítanak arra, hogy bizonyos összegeket munkálatokkal törlesszenek. A Moldovei utcai veszélyeztetett tömbházban javítják a lépcsôházat, a megerôsítési munkálatokkal már a harmadik emeletig jutottak, és legkésôbb a jövô hét elejére be is fejezik. Hogy a kivitelezôk mennyi idôre vállalnak garanciát a javításra, Dorin Florea nem tudott választ adni. A lépcsôház konszolidálási munkálataira szánt 170 millió lejt - más megoldás híján - az árvízkárosultaknak szánt pénzalapokból veszik kölcsön. A közelgô ünnepek kapcsán a polgármester elmondta, hogy az elôkészületek jó ütemben haladnak, idén több fenyôfát díszítenek, mint az eddigi években: a Tudor, Kövesdomb és Egyesülés lakónegyedekben is lesz karácsonyfa.

Emberi csontokra és faláda maradványaira leltek a Romtelecom földmunkásai, amikor idén októberben Szentanna és Udvarfalva között a telefonhuzalok számára árkot és aknákat ástak. Mivel a csontok iránt nem tapasztaltak különösebb érdeklôdést, állítólag egy cementes zsákba gyûjtötték össze, majd az akna aljába betonozták. A történtek nyomán szerkesztôségünkbe érkezett levelek és telefonhívások tanúsága szerint nem titok, hogy kinek a földi maradványairól van szó. Az örökösök és a falu mégsem fogott össze, hogy azonosítsák a csontokat, és azok az udvarfalvi temetôben levô síremlékbe kerüljenek. Bár mindennapi életünkön a fásultság, közömbösség és érdektelenség uralkodik el egyre inkább, az évtizedek múltán visszaköszönô múltról talán mégsem kellene megfeledkezni.

A történtekrôl a nyugalmazott udvarfalvi tanító házaspárral beszélgettünk, akik a csontok felszínre kerülését követôen, próbáltak tenni valamit, sikertelenül. A tanító néni azért is szívén viseli a történteket, mivel az udvarfalvi gazdálkodó, akit 1950. augusztus 13-án agyonlôttek, kertszomszédjuk volt.

Az idôszak, amelyet egymást felváltva, egymás szavait kiegészítve felidéznek, kollektivizálás néven került be a jelenkor történelmébe. Körülményeirôl, következményeirôl nem készült pontos felmérés. Pedig az erôszak szülte emberi tragédiák, derékba tört sorsok emléke ma is él a köztudatban, s az erôltetett szövetkezetesítést megélt korosztály lelke mélyén kitörölhetetlen nyomokat hagyott az akkor átélt félelem.

Néhai Nagy László, akinek csontjai valószínû, immár a telefonakna betonalapját erôsítik, köztiszteletnek örvendô népszerû gazdálkodó volt, akinek tanácsait meghallgatták, adtak a véleményére. Rendes, csendes emberként ismerték, a légynek sem ártott, együtt dolgozott béreseivel. Hogy miért kellett ôt feláldozni, példát statuálni a lelövésével? Nos, állítólag azért esett rá a javaslattevôk választása, mivel nem volt családja. Eredménnyel, hisz meggyilkolásának másnapján mindenki belépett a téeszbe.

- Azon a napon szántani voltunk, majd a szénapadláson aludtunk, ahogy akkoriban szokás volt. A falut a ponyvás autók járták, hogy szervezzék a kollektívet. Nagy László eladott egy pár ökröt, s édesapámnak a kerítésen át azt mondta: nem kell ôt félteni, majd kimenti magát. Éjféltájban értek hozzá, s ráparancsoltak, hogy vegye fel a legszebb ruháját, s vegye magához a pénzét. Az egyszerû faládát már elôzôleg megrendelték az asztalostól, állítólag kettôt, csakhogy a vármezôiek nem voltak hajlandók javasolni senkit, s így az egyik láda megmaradt. Nagy Lászlót azonban a két falu között a sánc mellett géppisztollyal fejbe lôtték.

A holttestet a kuláknak nyilvánított falustársainak kellett eltemetniük. A 80 éves Orbán Béla ma is keserûen emlékezik arra az éjszakára: - Éjfél után két- három óra között jöttek, Tóth Gyuri, a párttitkár és helyettese, Domahidi János. Itt laktunk ebben a házban - mutat az épületre, amelybôl a kollektivizálást követôen tessékelték ki az utcára két kisgyerekkel, és amelyet a rendszerváltást követôen kaptak vissza. Keljek fel, vegyek egy ásót, és várjam, amíg visszajönnek, mondták, mivel a falu végén van egy döglött ló, s azt kell elföldelni. Magukkal hozták Debreceni Gyulát és idôs Ráduly Józsefet is. Kimentünk a falu végére, s amikor az utolsó házon alul értünk, a félhomályban láttuk, hogy nem lóról, hanem emberrôl van szó. Debreceni Gyulával tanakodtunk, hogy ki lehet, s elhatároztuk, hogy nem annál a mélyedésnél ásunk, ahol a csendôrparancsnok mondta, s ahol meg szokott állni a víz. Odamentünk, ahol magasabb a hely, mert arra gondoltunk, hogy napokon belül mi is odakerülhetünk. Ahogy egyre jobban virradt, a ruhájáról felismertem, hogy Nagy Laciról van szó, mert az én ruhám mintájára csináltatott ô is ugyanolyant. Az arcát akkor láttuk meg, amikor betettük a koporsóba, és az volt az érzésünk, hogy nem volt semmi haláltusája. Ahogy ment lefelé az úton, úgy lôtték fejbe, az arcából kitépett egy darabot a lövedék és egyenes tartással eldôlt a sáncon belül. Bár emeltünk hantot is neki, még aznap délelôtt jöttek, hogy el kell teríteni a földet - meséli a 80 éves Orbán Béla, s mutatja is az aknát, de mint kiderül, a csontokat nem ott, hanem körülbelül 30 méterrel arrébb, a másik akna ásásakor találták meg. Ô viszont esküdni merne, hogy ott temették el, de olyan hangok is voltak, hogy a holttestet, hogy ne találja meg senki, titokban máshova újratemették.

Tavasztól augusztusig kínozták az embereket a kollektívvel, Nagy László halála után azonban egy nap alatt mindenki beállt - teszi hozzá Orbán Béla, aki maga is kérte a felvételét, de elutasították, hogy kulákra nincsen szükség.

A nyugalmazott tanító házaspár szerint a történtek után Nagy László édesanyja, akinek az udvarára sokáig nem volt szabad belépnie senkinek, megzavarodott, majd az idôs asszonyt elvitték szülôfalujába, Szentbenedekre. Távozásakor virágot dobott a sírra, amit valaki beültetett, és a virág még sokáig élt.

- Véleményem szerint a Jóisten akarata volt, hogy megkerült - mondja a tanító. 1990-ben keresték ugyan, de nem jó helyen. Az örökösök ásattak, de a maradványait nem kapták meg. Aki temette, nem jól emlékszik, tudtam, hogy nem jó helyen keresik, de engem nem volt miért megkérdezzenek - vélekedik a feleség, aki gyereklányként élte át a szomszéd halálát. Ennek ellenére Nagy László emlékére jelképes temetést rendeztek, s a temetôben emléktáblát állítottak.

Amikor a telefonkábeleknek ásták az aknát, hallatszott, hogy másfél méter mélyen kaptak egy ládát emberi csontokkal, amit visszatettek. Azonnal értesítettük az örökösöket, akik azt válaszolták, hogy a történet részükrôl le van zárva, nincsen pénzük egy újabb temetésre. Értesítettük a presbitereket is, hogy fogjon össze a falu, s ha mindenki adna hatezer lejt, akkor el lehetne temetni. Mivel nem mozdult senki, elhúzódott az idô, a munkások pedig a talált csontokat bebetonozták az akna aljába.

- Mi megtettük a magunkét, 1990-ben kerestettük, s mivel nem kerültek elô a földi maradványai, a katonai törvényszék lezárta az ügyet, kiváltottuk a halotti bizonyítványt és méltó temetést rendeztünk - szögezi le Bartha József, aki felesége révén örököse az elhunytnak.

Befejezésképpen pedig abból a levélbôl idézünk, amit Kali Ágnes nyugalmazott tanítónô küldött szerkesztôségünkbe: "Minden magyar felelôs minden magyarért" - írta Szabó Dezsô. De vajon, ha ez így igaz, akkor Udvarfalva népe nem felelôs ezekért a csontokért? Én nem ismertem Nagy Lászlót, de csak jót hallottam róla. A házában tanítottam a falu gyermekeit, nem vitte magával javait. Sürget az idô, fogjunk össze, ha még lehet. Ha bebetonozzák, ki fogja kikaparni a csontokat? Fiatal volt és ártatlanul ölték meg, megérdemel egy szál virágot mindenkitôl. Huszonhat évig tanítottam Udvarfalván. Én ismerem ezt a jóérzésû magyar népet. Hiszem, hogy Nagy László csontjai az udvarfalvi nép gondja lesz. Temessük el! Ne hagyjunk egy magyar keresztyén embert temetetlenül. Ez nem csak hitbéli, erkölcsi kötelesség.

U.i.: Elkéstünk, a csontokat bebetonozták, mint Kômûves Kelemenné csontjait - olvasható a levélben, amely azzal a reménnyel zárul, hogy a faköntöst betonpáncélra felcserélô néhai Nagy László földi maradványai talán mégiscsak odakerülnek az udvarfalvi temetôbe.

Az advent, amely négy héttel karácsony elôtt kezdôdik, a katolikus és evangélikus világban számos hagyományt honosított meg, pl. fenyôkoszorúkat készítenek és helyeznek el a házakban és vasárnaponként a koszorú egy-egy gyertyáját meggyújtva növekvô örömmel várják a nagy ünnepet, a karácsonyt. Ez a négy hét hagyományosan a karácsonyi énekek megtanulásának és átismétlésének az idôszaka, ekkor készülnek a karácsonyfadíszek, és az egyházak népe lélekben készül Krisztus születésére.

Ennek jegyében, mint ahogy már évek óta megszoktuk, a Nyílt szívek német ifjúsági csoport november utolsó napján régi szász hagyományokat elevenített fel. A már más alkalmakkor elôadott táncokon kívül a csoport bemutatta legújabb táncait, a csizmadiacéhek táncát és a koszorústáncot, verseket szavaltak és a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Szebenben, német nyelven mûködô karának kórusa egy rövid összeállítást mutatott be a Kultúrpalota kistermében.

Élmény volt hallgatni az erdélyiekbôl álló és Moldovából, Oroszországból, illetve Jugoszláviából származókkal kiegészített kórus tagjainak elôadását, amelyben a német hagyományos dalok mellett román, magyar és angol dalok is szerepeltek. Kórusvezetô Gerhard O. Servatius.

A zsúfolásig telt teremben levôk pedig - ha rövid idôre is -, megtapasztalhatták a földi békességet, amelyrôl ilyenkor, karácsony táján, annyi ének szól, a sokszínûséget és az ebbôl fakadó gazdagságot.

A rendezvényt a Nyílt szívek csoport az IFA (a Stuttgarti Nemzetközi kapcsolatok Intézménye) segítségével szervezte meg, a szebeniek utazását a teológiai intézet és az evangélikus püspökség is támogatta. A kórus a továbbiakban Szászrégenben, Besztercén és Radauti-on is elôadta a dalokat.

Az IFA, amely anyagilag támogatta a rendezvényt, a Német Külügyminisztérium kezdeményezésére 1993 óta mûködik Kelet-Európában és 1996- tól Romániában is. Célja a különbözô népcsoportok közötti kulturális együttmûködés fejlesztése, a közép- és kelet-európai országok népei közötti dialógus kezdeményezése és segítése, és a német kisebbségi intézmények támogatása. Eddig Romániában három asszisztens mûködött. Elsôként Szatmárnémetibe, majd Brassóba, Suceavára (Buko-vinába), Szebenbe érkezett asszisztens és ez év ôszétôl költözött ide, Észak-Erdélybe Nadja Rademacher (Marosvásárhely, Szászrégen, Beszterce). A kulturális asszisztencia létrehozása régiónkban a Nyílt szívek, a marosvásárhelyi, a szászrégeni és besztercei német fórumok, valamint a besztercei Liviu Rebreanu líceum német tagozatának az összefogására és kezdeményezésére történt.

Nadja Rademacher munkája a Nyílt szívek csoport kulturális programjának segítése, a marosvásárhelyi területi rádióstúdió német tagozata munkájának támogatása, a szászrégeni evangélikus egyházzal együtt a helyi Német Fórum munkájának támogatása és Besztercén oktatás melletti tevékenységek, valamint egy amatôr színjátszó csoport megszervezése.

A Szebenbôl érkezett vendégkórus érdekes színfoltja volt Asztalos Csilla, a vajdasági Magyarittabéból származó lány, aki elôbb a kolozsvári protestáns teológia hallgatója volt, most pedig egy évig Szebenben tanul. Már mikor érdeklôdtem utána, kórustársai nevettek, mondván, ahogy kiejtik Jugoszlávia nevét, mindenki látni szeretné Csillát. Kérdéseimre meséli el, hogy nem csak anyagi meggondolások miatt választotta Erdélyt tanulmányai színhelyéül, noha ez sem volt mellékes szempont:

- Itt olcsóbb a tanítás, és mivel az elsô évet saját költségemen végeztem, ez is számított (azóta svájci segítséggel végzem tanulmányaimat), de egyébként jobban szerettem volna ide jönni, mint Budapestre, és nem bántam meg. Ahonnan én jövök, sok a kisebbségi sorsban élô, de sehol sem éreztem idejövetelem elôtt, a magyarságért való harcot. Itt valahogy összetartóbbak az emberek, mint otthon, és ami a hitéletüket illeti, a vajdaságiak példát vehetnének róluk.

- Mi lesz, ha elvégzed tanulmányaidat?

- Szeretnék lelkész lenni. Vajdaságban 8 református gyülekezet van és ott már minden lelkészi állás foglalt. Természetesen, ha hazamegyek, le kell vizsgáznom a helyi püspökség vezetôsége elôtt és amennyiben találok állást magamnak, lehetek lelkész vagy akár hitoktató. Még korai volna biztos választ adnom, de úgy gondolom, hogy oda megyek majd, ahol lelkészként dolgozhatom, vagyis ha Erdélyben találok egy gyülekezetet, akkor itt maradok. Nem mondom, hogy könnyû lesz, de megéri.

- Vannak-e negatív tapasztalataid?

- Nemigen. Ha csak a szegénységet nem számítom. Döbbenetes, hogy mennyire szegény egynéhány erdélyi falu. Otthon magasabb az életszínvonal. De a hátrányok csak anyagiakban mérhetôek.

Asztalos Csilla egyébként ugyanúgy aggódik Erdély sorsáért, ahogyan mi annak idején Vajdaságért, csak annyiban különbözik tôlünk, hogy máshol született és hogy a háború szó hallatán szemében egy pillanatra látni az átsuhanó félelmet. Szavai visszacsengenek, "csak háború ne legyen…"

Vadasd csak nemrég hallatott magáról, falutalálkozóján avatták fel szülöttének, Molnár Dénesnek az emlékszobáját, illetve a nevével jelzett tárlatot. A képek azóta is a falon vannak, az ügy egyik "motorja", Székely Ferenc, a helyi néprajz mûvelôje, népmûvelô (önkéntes gyümölcsoltó), falusfeleivel igyekszik bekapcsolni a települést a megye mûvelôdési vérkeringésébe. November közepén látták vendégül az erdélyi szokáskutatás egyik elismert szakértôjét, Barabás László tanárt. Barabás László kora gyermekkorában került kapcsolatba a népszokásokkal, zsenge parajdi éveire ma is gyöngéd, már-már megható szeretettel emlékezik. Kutató szenvedélye is korán megnyilvánult. "A hátsó udvarban apám ezermesterkedô ’mûhelye’, az árnyékalja körül nem csak forgácsot és kérget, hanem fakígyókat, fasárkányokat, hadvezéri bogbuzogányokat szedhettem össze, és az egyik szerszámnyélben, amit félig készülten a kézvonópadon hagyott apám, ráismertem Kinizsi Pál kardjára. A pajták elôtt nem csak a tehénlepényeket és lócitromokat szedegettem lapátra, hanem bebújtam a rönkök és deszkahalmok közé, a méterfarakások mögé, megmásztam terméskôhegyeket és mindig találtam faricskálni való érdekes deszkadarabot, fényes patkószöget vagy rozsdás, de szerencsét hozó lópatkót, kôpásztort és fenyôtoboz- juhokat. A minden heti sepregetéssel, takarítással a kapun belüli világ lassanként az enyém is lett, otthonosan mozoghattam benne" - olvassuk a Kapun belül, kapun kívül címû, népismereti írásokat tartalmazó kis kötet elöljáró soraiban. Ez a felfedezôi hajlam aztán kellô szaktudással és szorgos gyûjtômunkával gazdagodva - a hetvenes évek elejétôl máig - meghatározta az egykori szépreményû fiatal magyartanár célját, behatárolta életét; székely nemzetszeretete pedig elkötelezte népe kultúrájának szolgálata mellett. 1998-ban látott napvilágot a Forog az esztendô kereke (Sóvidéki népszokások) címû tartalmas gyûjteménye, ezt teljesíti ki a Vadasdon is bemutatott második nagy munka, az Aranycsitkók, maszkurák, királynék címû gyönyörû könyv (mindkettô a marosvásárhelyi Mentor Kiadónál jelent meg); és ez egyértelmûen mutatja, hogy a szerzô a magyar néprajzkutatás élvonalába küzdötte fel magát. "Ha jól meggondolom, azóta is az lenne a dolgom - mondja Barabás László a már idézett, apróbb s publicisztikus jellegû írásait egybegyûjtô kötetben (Impress, Marosvásáhely, 2000) -, amibe hat-hét évesen beleszoktattak. Csak idôközben a seprû, a gereblye s a lapát írótollá és más hasonló, apró szerszámmá zsugorodott. A kapun ki-bejáró, sürgölôdô egykori gyermek pedig a kapuban álló, onnan figyelô felnôtté öregedett."

A kutató bizony "elnyomta" Barabás Lászlóban a szépírót - de lázadása veretes szöveget eredményez. Ez a nem szakmabeli számára is érthetô, sôt élvezetes. Az eseményt, a számbavett s leírt, megjelenített és elemzett szokást nem a tudós kutató hûvös távolságtartásával szemléli, hanem itthoniként, aki maga is hajnalozott annak idején, vagy elsôkézbôl értesülhetett szüleitôl, nagyszüleitôl, az öregektôl olyan szokásokról, amelyek azóta kihaltak. És ezeket egyik-másik falu hajlamos embereivel mintegy feltámasztják, ismét életre hívják. Úgy, ahogyan régen volt, amiként az emlékezet még ôrzi - de természetesen mindenfajta külsô befolyásolás nélkül.

Barabás László ekként maga is "cselekvô részesévé" válik a szokásnak, hiszen filmesek jönnek vele, fotósok (a nagyszerû Bálint Zsigmond például), újságírók -, és ez serkentô erô, arra készteti a megmaradtakat, hogy maguk is tegyenek valamit - önmagukért. E sorok írója gyakran kísérte el Barabás Lászlót a gyûjtôút csúcspontját jelentô "eseményre", fôleg farsang idején, és tanúsítja: "a tanár urat" mindenütt úgy fogadják, mint aki közülük való. Mert szívós kitartással látogatta ôket, nem avatkozott soha "belügyeikbe", csak kíváncsiságával, látszólag szinte gyermeki érdeklôdésével jelezte: nincsenek magukra hagyatva. Olykor ez is elég egy-egy széthullott közösség föltápászkodásához. Nagy tudásán, szakleírásain, koncentrikusan építkezô (mégsem didaktikus) szerkesztésmódján túl mindenekelôtt ez a belül állás, ez a bensôséges kapcsolat teszi rendkívül rokonszenvessé nem csak a szerzôt mint
"narrátort", akitôl kötetbéli "informá-cióink" származnak, hanem magát a mûvet is, melyet, lám, szinte a szemünk elôtt épít föl, rak össze, és uramfia, otthon felejti ""elefántcsonttornyát"; engedi, hogy ellessük fogásait, hogy tanult mesterségét "ellopjuk"..

A vadasdi közönség is ezt a melegséget, az itthonember szeretetét érezhette a találkozón. (A beszéd szüneteiben Zolnai Ildikó fôiskolai hallgató versmondásával és a falu egykori tanítójának tragikus sorsát idézô próza felolvasásával tette még bensôségesebbé az együttlétet.) Érezhettük: itt a tudósnak, a néprajztudományok doktorának a "szakszövege" szól; ám az olyan világos és egyszerû is egyben, mint mondjuk, egy szabólôrinci versmondat.

Amikor 1994-ben a Nádasra leköltözött pipeiek fellátogatnak a megfogyatkozott és elöregedett szülôfaluba az egykori farsangi szokással, a bakkusozással, az elváláskor furcsa dolog történik. Szószólójuk, írja Barabás, ezt mondja búcsúzóul: "- Nagyon szépen köszönjük a szomszéd falunak, a magyarságnak, Vásárhelyrôl a reportereknek, hogy ebbe a kicsi faluba megkerestek münköt, s egy kicsi vidámságot hoztak. Annyira el vagyunk szigetelve az élettôl, a kultúrától, nem is tudunk egyebet, csak a földmûves munkát. Mü vagyunk itt páran nyugdíjasok, akik jártuk a világot, de hazakerültünk a föld mellé. Úgy gondoltuk, hogy ez a földmûvesség meg fog alakulni, de már odakerültünk, hogy napról napra gyengül..."

Mintha érezné, hogy még sokáig nem fog "megalakulni" a földmûvesség s azzal együtt a falu sorsa sem fordul jobbra, Barabás László megszegi a szigorú szakmai szabályt, és "beavatkozik".

"Gyengül a szószóló hangja is, nem tudja folytatni. Sírás fojtogatja. S ahogy körülnézek, több idôs asszony és ember szemében könnyeket látok. A bakkusok is csöndesek, elnémult a farsangi lárma. Mintha temetésen lennénk. Érzem, meg kell szólaljak. De mit mondanék? Talán azt, hogy értem, érteni vélem, miért jöttetek Pipébe lakodalmazni. Mire való nektek ez a farsangi játék. Paródiának, bohózatnak indult, aztán átváltott életszínjátékba, s a végére túlcsordult belôle az élet, erdélyi magyar életünk torokszorító valósága. Megérte. Meghajtom fejem elôttetek. Döbbenetesen jól játszottatok. Levehetitek a bakkusálarcot, este anélkül mulathattok."

Nos, számomra ettôl is - torokszorítóan - szép Barabás László munkája, munkássága.

Kézdivásárhelyi, kolozsvári, nagy-enyedi, szatmárnémeti, székelyud-varhelyi és zilahi református kollégiumok diákjai látogattak el az elmúlt hét végén megyeszékhelyünkre, hogy részt vegyenek az elsô alkalommal tartott református kollégiumok bibliaismereti vetélkedôjén. A vendégeket a szervezôk, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum keretében mûködô Református Kollégium diákjai, tanárai fogadták. A versenyre tíz háromtagú csapat nevezett be, volt olyan kollégium, amelyet két csapat képviselt. A diákok elôször az írásbeli tesztet oldották meg, majd a líceum amfiteátrumában tartott szóbelin - amelyet inkább játékos vetélkedônek nevezhetnénk - is jeleskedtek. A csapatok tagjainak száz kérdésre kellett válaszolniuk, s a kérdések nehézségének függvényében, különbözô pontszámokat értek el. Míg az írásbeli vizsgán leginkább a tudás számított, a szóbelin az ismeretek mellett a talpraesettség, a gyorsaság és a kitartás is sokat nyomott a latban, hiszen aki egy-egy sikertelen válasz után visszahúzódott, s átadta helyét a szemfülesebbeknek, kevesebb pontot szerzett. A zsûrinek nem volt könnyû dolga, hiszen az írásbeli és szóbeli eredmények összesítése után a legjobb csapat mögötti két csapatnak azonos pontszáma volt. Végül az írásbelin elért eredmények döntöttek, s a végeredmény a következôképpen alakult: elsô helyen a kézdivásárhelyi Bod Péter Református Kollégium csapata végzett, tagjai: Bartus László, Csíki Loránd és Benedek László, ôk voltak azok a diákok, akik kiejtésükkel, humorukkal és a szóbelin való szereplésükkel nemcsak tudásukat bizonyították, hanem szórakoztatták is a jelenlevôket. Ôket követte az egyik szatmárnémeti csoport, tagjai: Vas Bíborka, Kürti Tamás, Bumbuket Krisztina, harmadik helyen a Kolozsvári Református Kollégium diákjai: Demeter Csenge, Demeter Szilárd és Pap György végeztek.

- Az egyházkerület tanügyi osztálya javasolta, hogy szervezzünk a református kollégiumok között tantárgyversenyeket, s a bibliaismereti vetélkedô rendezését idén mi vállaltuk - mondta Enyedi Csaba, a Marosvásárhelyi Református Kollégium lelkipásztora, a rendezvény fôszervezôje. - A vetélkedôre való felhívásra pozitív választ kaptunk, majdnem minden kollégium küldött képviselôt. A diákok Dániel próféta könyvét és Lukács evangéliumát kellett alaposan ismerjék, a kérdéseket ebbôl a két bibliai részbôl választottuk. Hangsúlyt fektettünk az aranymondásokra, a nevek, számok, példabeszédek ismeretére. A tudásuk felmérése mellett a diákoknak az ittlét alatt lehetôségük volt megismerni egymást, megbeszélni a különbözô városokban levô református kollégiumokban alkalmazott módszereket, az elvárásokat. Míg a diákok helybéli társaiknál laktak, a kísérô tanárok a líceum bentlakásában szálltak meg. A rendezvény szervezésében, a díjak megvásárlásában támogatást kaptunk a püspökségtôl, a marosi egyházmegyétôl s természetesen a Bolyai Farkas Líceumtól, amely a rendezvény házigazdája is volt - tájékoztatott Enyedi Csaba, aki azt is elmondta, hogy szeretnék felmérni a diákok véleményét a vetélkedôrôl, a kérdésekrôl, a hiányosságokról, hogy a jövôben ezeket is figyelembe véve szervezzék meg a következô bibliaismereti vetélkedôt.

Katedra

Vége az egyhetes ôszi vakációnak, folytatódnia kell a magyarórákon is a szeptemberben megkezdett komoly munkának annak érdekében, hogy az I. félévet lezáró tudásszintet felmérô teszt az eddigieknél is jobb eredményt mutasson, s elôrevetítse a tanév végi kisérettségi sikerét. Ez nem pottyan le magától, mint a túlérett gyümölcs; tanár és tanuló teljes hozzájárulása szükséges.

Régi, harminc-negyven éves lapokat forgatok, s rájövök arra, hogy a mai teszteléses tudásszintfelmérés nem 3-5 éves modern eljárás, hisz én azt már az 1973-74-es tanévben, s azután is, nagyon sokszor alkalmaztam, s jelenben is néha-néha felhasználom, ha ennek elkészítését a tananyag igényli, s idôm is van rá.

Visszatekintve az elmúlt évtizedekre, a hagyományos számonkérô eljárásokat teszteléses mozzanatokkal, azaz feladatlapokkal helyettesítettem. Legfôbb indító okom az volt, hogy tanulóim aktivitását, önálló gondolkodását fokozzam, ismereteiket reálisan osztályozzam, minél több idôt nyerjek a tanár magyarázatát nem helyettesíthetô új ismeretek megvilágítására, melyet sajnos mostanában némelyik iskolában a VIII. osztályos vizsgatételek szinte az egész órát igénybe vevô diktálásával töltenek el.

Azokat a feladatlapokat magam gondoltam ki, gépeltem le a két V. és két VIII. osztály tanulólétszámának megfelelô példányszámban (közel ötezer darabot). Ez minden kérdés, feladat megoldásának értékelôje is volt, hisz a minôsítés alapkövetelménye a tény volt, ez adta a valós pontértéket, melyet zárójelben mindig feltüntettem, ugyanis ez a tanulót jelentékenyen irányította, meggondolkoztatta, minôsítését ellenôrizhette. Javítás után osztályoztam, majd valamennyi tanuló egyéni dossziéjában levô nyilvántartási lapba bevezettem, az évharmadok folyamán három-öt alkalommal mind a nyelvtani, mind az irodalmi feladatlapok összevont pontértékeit jeggyé átszámítottam, az osztálynaplóba és a tanuló ellenôrzô könyvecskéjébe bevezettem, a legjobb tanulmányi eredményt elért osztályt évharmad végén versenyzászlóval jutalmaztam.

A megvalósított pontértékek jegyekre történô átszámítását a következôképp végeztem: a megvalósított pontértéket megszoroztam tízzel (ui. 1-10-ig osztályoztam), ezt elosztottam a feladatlap pontértékével. (Gyakorlatban: a tanuló feladatlapjain összevont pontérték 143, megvalósított 97 pontot. Hányast kap? Megoldás: 97×10 = 970 : 143 = 6,8, tehát hetest kapott, mert öttizedtôl felfelé kerekítettem.

Megfigyeléseim, melyek bizony nagyon sok fáradságomba kerültek, igazolták, hogy e feladatlapok - nevezhetjük teszteknek is - nagyon elônyösek voltak, mert: 1. lehetôvé tették, hogy a tanuló tudását teljesen objektíven minôsítsem, kizárta a türelmetlenséget, idegességet, elhirtelenkedett osztályozást; 2. biztosította a tanuló önálló munkáját, segítette, ösztönözte az alkotó gondolkodását, a sikerélmény pedig fokozta az eredményességet, amint azt a legtöbb tanuló példája, valamennyi osztály tudásszintjének emelkedése is bizonyította; 3. ütemes, rendszeres, alapos számonkérést, célirányos gyakorlási lehetôségeket biztosított. Lényegesen megrövidítette az óra számonkérô részét (kb. 10 perc), így több idô maradt az új ismeretek közlésére, valamint a begyakorlásra; 4. a tanuló minden órán írásban is felelt, teljesen kizárta a szokásos számítgatást; 5. nem egy feleletébôl, hanem egy egész havi munkájából ítéltem meg, így a tanulótól kitartást követelt. Ha egyik feladatlapjának feleletei gyengébbek voltak, arra ösztönözte, hogy másokra jobban összpontosítson, alaposabban felkészüljön; 6. megtudhattam, hogy mit nem értenek, hol van szükség több gyakorlatra. A hiányosságokra rendszeresen vissza- visszatértem. Az otthoni feladatokat is úgy adtam meg, hogy a kevésbé értett részek elmélyítését szolgálják; 7. az órákról hiányzó tanulók kötelességüknek érezték a tanultak egyéni elsajátítását, mert tudták, hogy lapjukat megôrzöm, s azt nekik késôbb - amikor bepótolták - ki kell tölteniük. Ebben segített az iskolalátogatás fokozása, konzultációk, megsegítô órák tartása, szomszédos tanulók, barátok segítô hozzájárulása; 8. tükrözte a tanuló adottságait, azt, hogy melyiket kedveli jobban, a nyelvtant-e vagy az irodalmat; 9. fokozta a tankönyvhasználatot, megtanulta a leckék lényeges részeit felismerni, a lényegtelentôl elkülöníteni, továbbá azt, hogy minden egyes órára felkészülten jöjjön; 10. lehetôséget adott arra, hogy az osztályok teljesítményét összehasonlítsam, így erôsítsem a közösségi szellemet; 11. végül, de nem utolsósorban az iskola, az osztály munkáját figyelemmel kísérô szülôk érdeklôdését, gyermekük munkájához való hozzájárulását is fokozta.

Nem tagadhatom, hogy e tesztek alkalmazásával nehézségeim is adódtak. Pl.: 1. némelyik tanuló lassan dolgozott, elmaradt a többitôl, így értékelésének helyessége kétségessé vált. Ezeknek kénytelen voltam lapjaikat néhány percre még visszahagyni; 2. bizonyos idôre (10-15 perc) megszakadt a kapcsolat a tanár és a tanuló, de még tanuló és tanuló között is; 3. az aránylag sok írásbeli visszajelzés bizonyos mértékben veszélyeztette a tanuló szóbeli kifejezôképességének fejlôdését. Ezt fôképp azoknál tapasztaltam, akik keveset olvastak, szókincsük szegényes volt; 4. a helyes válasz értékelésében - hacsak nem helyesírási színezetû gyakorlatról volt szó - nemigen lehetett érvényesíteni a helyesírási követelményeket, mert arra kellett gondolnom, hogy ha szóban mondta volna el, akkor azokról nem szereztem volna tudomást; 5. s végül a tanár fokozottabb fáradt állapota. Nem vitás, hogy a teszteléses számonkérést szívügyének tekintô tanár órája elôkészületére több idôt fordított, mint amennyi a kötelezô katedrai munkaideje volt. Ez a tény ösztönözze a tankönyvszerkesztôket, hogy legalább egy nagyobb egység lezárásakor készítsenek, nyújtsanak a tanároknak módszeres segítséget, hisz csak így tudják munkaerejüket tanulóink fejlôdését jobban elôsegítô alkotó oktató-nevelôi tevékenységre fordítani.

Kétségtelen, hogy az ilyenszerû számonkérés a tanulók tudása felmérésének csupán egyik eszköze. Nem jelenti tehát azt, hogy mindent megold, nincs már semmi tennivaló. Újabb és újabb kutatásokra, kísérletekre, a modern eljárások beiktatására van szükség, míg sikerül a legjobb eljárást megtalálni, alkalmazni. Addig is helytelen volna sutba dobni mindazokat, melyek eddig is eredményesek voltak - kivéve a vizsgatételek gépies diktálását - korunk kívánalmának, a "homo sapiens"-t formáló nemes szándékunkban.

Két-három hete megkezdôdött a hányat kell még aludni visszaszámlálás. S ahogy közeledik a Mikulás-járás ideje, egyre nagyobb az izgalom, a találgatás, az ajándékot vagy virgácsot érdemlek kérdéskör kapcsán. A kis csizmákat, cipôket kipucolták már a gyerekek. A levelek megíródtak, bennük a jó és rossz cselekedetek lajstromával. A családok Mikulás- szolgálata el is juttatta azokat a megfelelô helyre, azaz a szülô, nagyszülô letudni való feladatai közé. Mert a mírai középkori Miklós püspök szegényekkel szembeni szeretetszolgálata mára a nagy bajuszos, nagy szakállú, fehér prémes, piros ruhás-csuklyás, nagy zsákkal, csengôszó kíséretében házról házra járó ôsz Mikulás bácsi ajándékosztogatásává alakult már. A "hozz zsákodban minden jót" kérés, valljuk be, manapság nem kis gondot jelent a felnôtteknek, különösen akkor, ha szûkösebb családi költségvetésbe kell beilleszkedni.

Idén Marosvásárhelyen, leszámítva az esti fôtéri kivilágítást, nincs igazi Mikulás-hangulat. Talán azért, mert nem hólepte a város, s a gyermekvárost sem nyitották meg. Gyenge a felhozatal minden téren. Az üzletek kirakatai sem csillognak- villognak a pazar díszektôl, girlandoktól és nem roskadoznak a Mikulás-édességtôl sem. A szegényesebb kínálat - ami azért magasan jobb az átkosbelinél -, éppen a kisebb keresletnek tudható be, annak, hogy a kereskedôknek a vásárlók sovány pénztárcájához kell igazodniuk, s ennek megfelelôen kellett megrendelni az árut. Vásárolni azért csak kell, s a szülô megkeresi, felkutatja, hol olcsóbb, hol szebb a portéka. Kapható csoki-Mikulás kétezer ötszáz lejtôl 40-50 ezer lejig ennek nagyságától, minôségétôl, azaz gyártójától függôen. Mikulást ábrázoló tasakban 4500 lejtôl 15 ezer lejig töltött vagy csokis cukorka, nápolyi szelet, keksz, csokihóember, különféle karácsonyfadísz. Idén legötletesebbek a temesvári édességgyár által gyártott 40 ezer lej körül kapható, édességgel töltött karton kisautók vagy hóval borított meseházak. A szaloncukor ára is igen változó, 25 ezertôl 55 ezer lejes árig "vesztegetik" félkilós kiszerelésben. Aki déligyümölcsöt akar vásárolni, annak is mélyen kell a zsebbe nyúlnia. A narancs 16-21 ezer lej, a banán 20 ezer fölött van, a kiwi 28 ezer, míg az ananász 38 ezer lejbe kerül kilónként. Idén kevesebb a datolya és a füge.

S hogy a kicsinyek öröme teljesebb legyen, s a Mikulással személyesen is találkozhassanak, jó üzleti fogásként, a taxis cégek egyike-másika házhoz megy. A kiszállás 40-50 ezer lej, amihez hozzáadódik a csomagok ára. Sokkal egyszerûbb a dolga annak a szülônek - mondanánk viccesen -, akinek csak virgácsot kell vásárolni, 5-10 ezer lejért.

Mikulás-járás elôestéjén, amikor nagyjából elkészültek már a csomagok, akármilyen szegényesek is legyenek azok, egy dolgot ne feledjünk el gyerekeinknek a finomságok mellé csomagolni, ami nem kerül pénzbe, azt a nevelést, amely érzékennyé, fogékonnyá teszi ôket - akárcsak a halhatatlan Miklós püspököt - szegényebb gyerek-, embertársaikkal szemben.

Sajtótájékoztató a városházán

- Most, hogy a marosvásárhelyi tanács múlt csütörtöki ülésén végre jóváhagyta a polgármesteri hivatal szerkezeti- szervezési felépítését és a létszámkeretet, már nem lengheti körül semmiféle gyanakvás ezeket, és elkezdhetjük a hivatal átszervezését - jelentette ki tegnapi sajtóértekezletén Marosvásárhely polgármestere. Annak ellenére, hogy az említett tanácsülésen személyeskedéstôl sem mentes heves vita alakult ki Korpádi György igazgató, a kommunikációs és személyzeti igazgatóság új vezetôje és Fodor Imre alpolgármester között az itt dolgozók képzettségi szintjérôl és szakmai tapasztalatáról, a tanácsosok Fodor Imre javaslatát támogatták, és néhány kisebb módosítással elfogadták a létszámkeretet. Az új szerkezeti-szervezési felépítés január 1-jétôl lép érvénybe. Mivel a vezetô beosztásban levô alkalmazottak állásukban való megerôsítésére kiírt vizsga lezajlott, hátravan még a szabad helyekre meghirdetett versenyvizsgák megszervezése. Korpádi György személyzeti igazgató elmondása szerint elsô lépésben 2 igazgatói - jogi és mûszaki -, a fôépítészi, 2 aligazgatói és 5-6 osztályvezetôi állás betöltésére szerveznek verseny-vizsgát, a nyilvános kihirdetés után 30 napon belül, de mindenképpen január 10. elôtt. A jelentkezôknek nem lesz könnyû dolguk, figyelmeztetett a személyzeti osztály vezetôje (aki mellesleg a pre-fektúráról nem versenyvizsgával, hanem áthelyezéssel került a polgármesteri hivatalba), meg kell felelniük bizonyos feltételeknek. Az írásbeli vizsgára komplex, logikai képességüket próbára tevô kérdôívet dolgoznak ki számukra, ezt pedig szóbeli vizsga követi. A többi megüresedô állásra februárban szerveznek versenyvizsgát. Január 1-jétôl megkapják a felmondási értesítést mindazok, akiknek az új szerkezeti-szervezési felépítés szerint megszûnik állásuk. Mintegy 55 személyrôl van szó. Polgári szerzôdéssel nem alkalmaznak senkit, csak "alkalom-szerûen", ha a helyzet bizonyos rendezvények szervezésekor ezt megkívánja. Dorin Florea egyszerre ígér és figyelmeztet: azok, akik maradnak, jó fizetést kapnak majd, hiszen ez serkentôleg hat munkájukra és inkább ellenállnak a megvesztegetési kísérleteknek, de az elvárások is ennek megfelelôek lesznek, és nem lesz bocsánat: ha hibáznak, azon nyomban megválik tôlük. De, mondta, január 1-jétôl mindenki - még a szakképzetlen munkás is - átmegy egyfajta ellenôrzésen, és nem fog elôfordulni, hogy protekciós úton foglaljon el valaki valamilyen állást.

A novemberi választásokkal egyidôben népszavazást tartottak Csüdôtelke falunak Vámos- gálfalváról való leválásáról és Dicsôszentmártonhoz való kapcsolódásáról. A népszavazást a két közigazgatási egységhez tartozó településen megszervezték, a végeredmény tükrözi a csüdôtelkiek akaratát.

- A csüdôtelkieknek már régi vágyuk a leválás Vámosgálfalva községrôl, joguk is van ahhoz, hogy kérjék - válaszolta érdeklôdésünkre dr. Kakassy Sándor parlamenti képviselô, aki szerint a referendumot valójában azért szervezték meg, hogy megváltoztassák Dicsôszentmárton etnikai összetételét. - Arról van szó, hogy 6-700 ember ide fog tartozni, miközben Dicsôszentmárton magyar lakosságának aránya alig néhány tizeddel haladja meg a 20%-ot. Ha oda jutunk, hogy megjelenik az új helyhatósági törvény, amely elôírja az anyanyelv hivatalos használatát azon helységekben, ahol az illetô kisebbség aránya eléri a 20%-ot, a dicsôi magyarság nem lesz jogosult az anyanyelv-használatra, hiszen a zömében románok lakta Csüdôtelke csatlakozásával a városban csökkenhet a magyar lakosság aránya. Szerintem ez volt a célja a referendumnak. Ha mindenkit olyan nagyon a helyére akartak tenni, akkor miért nem rendeztek népszavazást Bábahalma leválásával kapcsolatban, amelynek már évek óta önállósulási törekvései vannak, és akkor 2000 románnal csökkentették volna a város lakosságát? Annál szomorúbb dolog, hogy nem találtunk megértésre a vámosgálfalvi RMDSZ részérôl, nem kellett volna a leváltást megszavazzák, de ôk egyszerûen meg szerettek volna szabadulni Csüdô-telkétôl. Másfelôl a csüdôtelkiek nem biztos, hogy olyan jól járnak, hiszen az eddigi adóhoz képest legalább háromszorosát kell majd fizetniük, az elônyt az jelentené, ha kiépítenék az infrastruktúrát, ami nem hiszem, hogy megvalósul. A veszélyt abban látom, hogy - bár a referendumot még nem hagyta jóvá a kormány - elkezdtünk játszani ilyen dolgokkal, átalakítani a helységek etnikai összetételét, most, mielôtt még megszavazták volna az új helyhatósági törvényt - mondta Kakassy Sándor.

A megyei fogyasztóvédelmi hivatal közleményben hívja fel a lakosság figyelmét, hogy a törvények szerint mint fogyasztónak, vásárlónak milyen jogai vannak. Teszi ezt annak érdekében, hogy megvédje a vásárlókat a minôségileg nem megfelelô termékektôl, szolgáltatásoktól, felhíva figyelmüket, hogy joguk van panaszt benyújtani, kárpótlást követelni. A közlemény alapján ez a következô esetekben lehetséges: amennyiben a megrendelt, megvásárolt árut nem szállítják megfelelô idôben házhoz, a termék minôségileg nem megfelelô, javításra szorul, a címkén szereplô adatok nincsenek román nyelvre lefordítva, a szolgáltatás nem felel meg az elvárásoknak, az eladó nem hajlandó garanciapapírt, számlát adni, visszautasítja a szolgáltatás elvégzését, nem tartja be a szerzôdésben elôírtakat, nem cseréli ki a garanciaidô alatt meghibásodott terméket, a lejárt szavatosságú árut. A fent említett esetekben a fogyasztó kérheti: a termék cseréjét, javítását, a szolgáltatás megismétlését, árának visszaszolgáltatását, a törvény által elôírt garanciaidô, s a garanciaidôn belül vállalt kötelezettségek betartását, a rosszul kiállított számla újrakiadását. Fontos hangsúlyozni, hogy a vásárláskor kapott számlát, amelyen fel van tüntetve a nap és a termék ára, meg kell tartani. Utólag mind az eladónál, mind a fogyasztóvédô hivatalnál csak a számlával lehet panaszt benyújtani, s a törvény által elôírt jogokat követelni. Az írott panaszokat a megyei fogyasztóvédô hivatal - Jeddi utca 3. szám, telefonszám:255-153, 254-625 - titkárságára kell letenni. Amennyiben a fogyasztók csupán észrevételeiket szeretnék jelezni egy-egy üzlettel, piaccal, szolgáltató egységgel kapcsolatban, megtehetik azt a hivatal telefonszámán vagy személyesen a székházban.

A (magyar) polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelô tárca nélküli miniszter emlékeztetett rá, hogy Molnár Dénes két évtizeddel ezelôtt indult templomokat menteni, átmenteni, s ezzel megalkotta az erdélyi magyar festészet talán legjelentôsebb sorozatát.

- A mintegy harminc, templomokat, kastélyokat, udvarházakat, mûemlék épületeket ábrázoló fametszeteken a mûvészet nyelvén megszólal Erdély, Európa leghuzatosabb régiója - mondta a miniszter.

Demeter Ervin a továbbiakban arról beszélt, hogy csak az erôs nemzet van biztonságban, s az a nemzet erôs, amelyik "nem csak meg tudja ôrizni, védeni a saját maga kultúráját, hanem azt gyarapítani is tudja".

- Ebben kitûnôt alkotott Molnár Dénes - mondta a miniszter, majd kijelentette: Magyarországnak ma olyan kormánya van, amelyik az Alkotmány szavait nem tekinti üres deklarációnak, s tisztában van vele: abból a ténybôl, hogy Magyarország határai és a magyar nemzet határai nem esnek egybe, történelmi felelôsség nehezedik a vállára.

Demeter Ervin elmondta, hogy az Erdély Mûvészetéért Alapítvány tíz éve egyrészt lehetôséget biztosít az Erdélyben élô és alkotó mûvészeknek az anyaországi bemutatkozásra, másrészt az erdélyi kultúrát a magyar érdeklôdés és figyelem középpontjába állítja.

- E kiállítást is joggal tekinthetjük úgy, mint egy olyan közös ügyért vállalt felelôsséget, ami a magyar nemzet újraintegrálása, összetartozása irányába tett apró, de nagyon fontos lépés - mondta a nemzetbiztonsági miniszter.

Bölcskei Gusztáv református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke a Nagytemplom adventi kiállításának megnyitóján méltatta a közelmúltban elhunyt Molnár Dénes emberi és mûvészi teljesítményét, azét a mûvészét, aki "sorsnyomásként érezte, hogy fel kell kutatnia, térképeznie az erdélyi templomokat".

Molnár Dénes Erdélyi templomok címû kiállítása december 18-ig látható a debreceni Református Nagytemplom galériájában.

Szombaton délután, a gótikus teremben berendezett kép- és információs adatokban gazdag, a szemlélôk érdeklôdésére joggal igényt tartó kiállítás megtekintését követôen Nagy László unitárius lelkész szolgálatával folytatódott az ünnepség. Szakmai tudományos ülés következett azokról a célkitûzésekrôl, feladatokról, amelyek korunk keresztény nevelésében a pedagógusainkra várnak. Dr. Szenczi Árpád, a Károli Gáspár Református Egyetem rektor- helyettese, dr. Fodor Ferencné dr. Nagy Sarolta, valamint Töttösy Istvánné egykori államtitkár elôterjesztéseként a magyarság fennmaradását, kultúrájának és lelkületének a gyarapodását szolgáló keresztény nevelés mibenlétérôl hallottunk fontos észrevételeket. E nevelés összetevôi a lelki szükséglet igénye, a morál és moralitás, a tudás és ismeretanyag kamatoztatása, a kettôs cél- és feladatkezelés, illetve a képességfejlesztés tudománya.

Szóltak az elôadók a nevelés jelenkori kérdéseirôl – a magyar nemzet lelki okokra visszavezethetô megfogyatkozása –, a sikerirányultság káros hatásáról, a negatív elôjelû énközpontúságról, valamint a krisztusi kultúra megteremtésének szükségességérôl. Végül a történelem és nemzettudat témakörben olyan kérdésekre reflektálhattunk, mint: Kik vagyunk? Hogyan jutottunk a Kárpát-medencébe? Hát Európába? Melyek a jogaink és mik a kötelezettségeink?

Az uniós követelményeknek megfelelés fejében – tudatosította bennünk az elôadó – a vámhatárok nélküli áramlásról, a munkaerô és a tôke szabad áramlásának lehetôségérôl kell gondoskodnunk.

Történelmi eseményekrôl, tényszerûségekrôl, igazságról, emberségrôl, türelmességrôl szóltak hát az elôadók, mivel csak így szervezhet, teremthet az erdélyi magyarság is erôs nemzetet magából, számára biztonságot és nem utolsósorban európai értékeket is. Csató Béla római kat. fôesperes szolgált esti áhítattal. Az elhangzott három szentírási olvasmány egységes üzenete: Istentôl, Istenben, Istenhez.

Vasárnap délelôtti ökumenikus istentisztelettel, a növendékek szolgálatával és köszöntôvel zárult a kétnapos ünnepi rendezvény a Vártemplomban.

Karrierbörze egyetemistáknak

Csupán 15 munkahelyet ajánlottak fel a megyeszékhelyi cégek a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem keretében mûködô AIESEC (Gazdasági és menedzsment szakos egyetemisták nemzetközi szervezete) által szervezett karrierbörzére. Az egyetem tanácstermében tegnap tartott tájékoztatón Iulia Vizi, az AIESEC helyi képviselôje elmondta: a december 4-8. között szervezett Karrierbörze célja kapcsolatot teremteni az állást keresô egyetemisták, frissen végzettek és a betöltetlen munkahellyel rendelkezô cégek között. Az idén áprilisban szervezett börzén a marosvásárhelyi cégek 50 munkahelyet ajánlottak fel, amelybôl 40-et az egyetemisták el is foglaltak. Jelenleg közel 300 diák iratkozott fel a börzére, többnyire elsô- és másodévesek. A szervezet tagjai közel 50 céget kerestek fel, ám sajnos azok tegnapig csupán 15, többnyire mérnöki és programozó állást jelentettek be. A cégek képviselôi inkább végzôs diákokat szeretnének alkalmazni, s a karácsonyi ünnepek elôtti idôszak nem igazán alkalmas az új munkaerô toborzására. Reméljük, szerdán, amikor az egyetem dísztermében a cégek képviselôi bemutatják tevékenységüket, ajánlataikat és elvárásaikat, több munkahellyel jelentkeznek majd. A tulajdonképpeni börzére pénteken 10 órakor kerül sor, amikor az egyetemisták elbeszélgetnek a cégek képviselôivel, akik majd kiválasztják a számukra legalkalmasabbakat, s remélhetôleg alkalmazzák is ôket – mondta Vizi Iulia.

A beszámoló után az egybegyûlteket köszöntötte Nagy Ildikó, a megyei ifjúsági és sportigazgatóság felügyelôje, aki felajánlotta segítségét a következô hasonló rendezvényekre, s gratulált is a szervezôknek, hangsúlyozva a karrierbörze, s az állásbörze szervezésének fontosságát.

Bradut Bolos, a Petru Maior Egyetem tanára, a kolozsvári AIESEC alapító tagja az ottani szervezet megalakulásáról és tevékenységérôl számolt be röviden, majd kifejtette azon véleményét, hogy amennyiben a diákok összefognak, képesek nagy terveket sikeresen véghez vinni, segíteni diáktársaiknak, s maguknak is munkahelyet találni. Úgy vélekedett, a marosvásárhelyi AISEC ifjú tagjainak is sikerül építô, hasznos munkát végezni.

Marosvásárhelyi gyôzelemmel zárult a december 2- án, immár negyedik alkalommal megrendezett Nemzetközi Kocsér-kupa kispályás terem-labdarúgó torna. A magyarországi Kocsér önkormányzata által évente szervezett sportvetélkedôre a váro-sunk "Marosvásárhely 90" nevû csapata mellett immár hagyományosan helyi és határon túli tele