|
LII. évfolyam 280. (14637) |
2000. december 2., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô ..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A románoknak az ország nemzeti ünnepén azon kell elgondolkozniuk, hogy a jövô évszázadban milyen Romániában akarnak élni – hangsúlyozta Emil Constantinescu az ország nemzeti ünnepe alkalmából nyilvánosságra hozott üzenetében.
1918. december 1-jén mondták ki Gyulafehérváron Románia és Erdély egyesülését. Az évforduló a kommunista rendszer bukása óta az ország nemzeti ünnepe. Üzenetében az államfô úgy fogalmazott, hogy a nemzeti nap ünnep, de egyben a haza sorsáról való komoly elmélkedés ideje is.
Azon kell gondolkodnunk, hogy a jövô században milyen Romániában akarunk élni gyermekeinkkel: egy olyan országban, ahol a becsületes munkát, az emberi jogokat, a szabadságot és a tulajdont tisztelik, amely hasonló a környezô országokhoz, az egyesült Európa államaihoz, vagy egy elszigetelt, lerombolt országban, amelynek semmiféle anyagi és erkölcsi hitele nincs a civilizált világban – mondta.
Constantinescu azt a reményét fejezte ki, hogy a román társadalom ez alkalommal is erôrôl és érettségrôl tesz tanúbizonyságot, éberen ôrködik majd az oly nagy áldozattal kivívott szabadság, demokrácia és haladás védelmén.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelöltjei a vasárnapi választásokon jobb eredményt értek el, mint 1996-ban.
A szövetség elnökjelöltje 1996-ban a szavazatok 6,02 százalékát, most 6,22 százalékát szerezte meg. Frunda Györgyre összesen 696 989 érvényes szavazatot adtak le, ebbôl 3099-et külföldön.
Négy romániai megyében – Maros, Szatmár, Hargita és Kovászna megyében – az elnökjelöltek közül Frunda György kapta a legtöbb szavazatot.
Az RMDSZ szenátori listáira 1996-ban az összes szavazat 6,82 százaléka, most 6,9 százaléka jutott. A szövetség szenátori listáira összesen 751 310 választópolgár szavazott, közülük 3614 külföldön.
A szövetség képviselôi listáira 1996-ban a szavazatok 6,64 százaléka, most 6,8 százaléka jutott. Ezekre a listákra összesen 736 863 szavazó adta voksát, közülük 3298 külföldön.
A pártlistákra adott szavazatok alapján az RMDSZ hat: Maros, Szatmár, Bihar, Szilágy, Hargita és Kovászna megyében végzett az élen.
Az 1996-os választások után az RMDSZ 11 szenátori és 25 képviselôi mandátumhoz jutott a parlamentben. A mostani eredmény alapján nagyobb létszámú RMDSZ-csoport lesz a törvényhozás mindkét házában.
Adrian Nastase, a tervezett kisebbségi kormány kijelölt miniszterelnöke döntött a leendô miniszterek személyének többségérôl – jelentette a pénteki bukaresti sajtó a vasárnapi választásokon gyôztes Szociális Demokrácia Romániai Pártjából (PDSR) szerzett információkra hivatkozva.
Ezek szerint az ország új külügyminisztere Mircea Geoana, Románia jelenlegi washingtoni nagykövete lesz. Az újonnan felállított európai integráció minisztériumának élére Hildegard Puwak, a PDSR alelnöke kerül.
A pénzügyminiszteri tárca várományosa Mihai Tanasescu, aki jelenleg Románia képviselôje a Világbanknál. Védelmi miniszternek Ioan Mircea Pascut, a párt szóvivô alelnökét szánja a kormányfô.
Az ipari és energetikai minisztériumot Dan Ioan Popescu, a párt alelnöke, a mezôgazdasági, élelmezési és erdôgazdasági minisztériumot Ilie Sirbu, a Temes megyei tanács jelenlegi elnöke vezeti majd.
A közlekedési és a területrendezési minisztériumot összevonják Miron Mitrea vezetése alatt. Ismét lesz idegenforgalmi minisztérium, melynek élére Dan Mathei Agathon kerül. Marian Sirbu lesz a munka- és szociális ügyek minisztere.
Az oktatási és kutatási minisztérium élére Ecaterina Andronescu, a kulturális és vallásügyi minisztérium élére pedig Razvan Theodorescu kerül. Az egészség- és családügyi tárcát Daniela Bartos kapja.
Új tárca lesz az informatikai és távközlési minisztérium Dan Nica vezetésével.
Nem született még döntés az igazságügyi miniszter személyérôl. A belügyminisztérium új neve a közrend minisztériuma lesz, vezetôjérôl késôbb döntenek. A tervezett új szaktárcák sorába tartozik a fejlesztési és elôrejelzési minisztérium.
A kormány szóvivôje az új köztájékoztatási minisztérium vezetôje. Miniszteri rangú vezetôje lesz a tervezett privatizációs és részvényesi hivatalnak.
Nem döntöttek a vízügyi és környezetvédelmi, az ifjúsági és sport, valamint a közigazgatási miniszter személyérôl.
Miniszteri rangban a kormány tagja lesz Románia EU- fôtárgyalója, valamint a kis- és közepes vállalkozások felelôse.
A kormány fôtitkára – miniszteri rangban – Serban Mihailescu, a parlamenttel kapcsolatot tartó miniszter pedig Acsinte Gaspar lesz.
A képviselôház elnökének Valer Dorneanut, a szenátus elnökének pedig Nicolae Vacaroiu volt kormányfôt javasolja a PDSR.
E sokat látott századvégen szép lassan felénk is kialakultak az adventi ünnepi szokások meg látványok. Német területrôl, erdélyi szász közvetítéssel, idevándoroltak az adventi gyertyák és hirdetik otthonainkban – adventidôben élünk. Nyugat-Európából mára ideérkezett a nagy adventi-karácsonyi vásárláz. Fényben úsznak a vásárvárosok, mozgalmas üzletjárás jelzi: szegénységünkben is ajándékozásra gondolunk. Mikulás- és angyaljárás hangulata veszi körül az egyre sokasodó adventi koszorúk által beindított karácsonyvárást. Csakhogy a látvány és szokás sokszor a lényeg kárára van. Az ünnepi nagy felvonulásban olyan sokszor nincs már erônk meglátni azt, AKI jön, aki advenio – azaz közeledik. Pedig attól ünnep a karácsony elôtti négy vasárnap által átölelt idô, hogy van egy adventus, van egy eljövetel, egy közeledés.
E mostani adventi vasárnap az utolsó második évezredes ünnepes félév kezdete, ami átvezet a harmadik évezredbe. Nem akármilyen idôt élünk mi, Maros megyei hívôk és kevésbé hívôk, mert ezekkel az ünnephirdetô adventi koszorúkkal együtt átlépjük az évezredek határkövét. Az adventi ember pedig tudja, ezen a nagy "átkelésen" vele megy Isten, és hiszi, hogy ott, a határkövön túl, a harmadik évezredben várja ôt Jézus evangéliumból átcsengô Szavával: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." (Mt 11,28)
Advent az Isten kegyelmében évente megújuló emberi optimizmus. A keresztyén ember pedig mindig optimista, mert reménységének örök alapja van, hisz "megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három" (1 Kor 13,13). Két választás közötti adventidôben a bizonytalanság félelmében gondoljunk és nézzünk arra, AKI így köszönt el egykor a leghûségesebbektôl: "Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok" (Jn 14,18). És mi azóta is várunk, mert eljön minden évben. Ez az advent csodája.
Tegnapelôtt a Központi Választási Irodában végleg eldôlt, kik fogják képviselni Maros megyét a következô négy esztendôben a képviselôházban és a szenátusban.
A választási törvény értelmében azon pártok, politikai formációk, választási koalíciók között osztják szét a mandátumokat, amelyek a választásokon elérték a bejutási küszöböt (jelen esetben 5%). Ugyancsak törvény szabályozza, hogy mindegyik megye a lakosság arányában kap parlamenti helyeket. Ennek megfelelôen Maros megyének négy szenátor és kilenc képviselô jár.
A mandátumok elosztása kétlépcsôs folyamat. Elôször a megyei választási iroda megállapítja – külön az alsóháznak, külön a felsôháznak – a választási koefficiensét, úgy, hogy az összes pártlistára leadott érvényes szavazatokat elosztja azok között a formációk között, amelyek elérték a választási küszöböt. Így, az elsô leosztás során, mindegyik 5%-ot elért párt annyi mandátumot kap, ahányszor a kerület választási koefficiense belefér az illetô pártra leadott szavazatok számába. A megmaradt szavazatokat a Központi Választási Iroda országosan összegzi, és a második leosztás során a legtöbb szavazatot kapott pártok bizonyos megyékben még mandátumhoz juthatnak.
A Népújság kérdésére a megyei választási iroda elnöke, Santa Marinel bíró elmondta, hogy Maros megyében a képviselôi mandátum koefficiense 29.326, vagyis ahhoz, hogy bejusson a képviselôházba, egy jelöltnek legalább ennyi szavazatot kellett elérnie. Egy szenátori mandátumhoz a megyében 68.563 szavazat szükséges. Ennek megfelelôen az elsô leosztásból Markó Béla (RMDSZ) és Pop Dumitru (Nagy-Románia Párt) jutott szenátori mandátumhoz. A második, országos leosztás során Frunda György (RMDSZ) és Nicolaescu Ioan (PDSR) jutott be a szenátusba.
Az elsô leosztás szerint az RMDSZ négy jelöltje: Kelemen Atilla, Kerekes Károly, Borbély László és Makkai Gergely jutott be a képviselôházba. Ugyancsak elsô nekifutásra lett képviselô Natea Ovidiu (PDSR), Moisoiu Adrian és Plesa Eugen Liviu (Nagy-Románia Párt).
Santa Marinel elnök tegnap érkezett haza Bukarestbôl az újabb mandátumokkal. A Központi Választási Iroda országos leosztása során Maros megye még két képviselôi mandátumhoz jutott: Todoran Pavel, a Fratia szakszervezet vezetôje PDSR-színekben, és Eugen Gheorghe Nicolaescu , pénzügyminisztériumi vezérigazgató a Nemzeti Liberális Pártot fogja képviselni.
o Hol volt, hol nem volt pártok
Lezajlott az elnökválasztás elsô fordulója, november 26-án megválasztottuk az új parlamentet is. Nyolcvanhárom politikai párt, választási szövetség, ilyen-olyan formáció/érdekképviselet indított jelölteket. Az alábbiakban az idei választások néhány különösnek mondható mozzanatát gyûjtöttük csokorba.
Az indulók nagy része olyan volt, hogy soha senki nem hallott róluk, a zsibvásárhoz hasonló politikai élet furcsábbnál furcsább képzôdményeiként. Egyik napról a másikra megjelentek, talán, hogy "széthúzzák a mezônyt", s miután teljesítették "feladatukat", el is tûntek. Újabb olyan négy esztendô következik, amikor a kutya sem fog tudni róluk. Négy évig hibernálnak, a következô választásokon ismét megjelennek, hogy utána újból a feledés homályába merüljenek.
A választók a szavazófülkében elképedve forgathatták a listát, mert például megyénkben nem kevesebb mint harminc párt, szervezet, egyesület stb. indított jelölteket. Olyan, sosem hallott alakulatok akartak helyet maguknak a parlamentben, mint például a Román Élet Pártja, amelyrôl senki semmit nem hallott. Egyszer csak ott volt. De indult a Nyugdíjasok Pártja, az ökológusok, a rendszerváltás elôtti "szép" idôkre emlékeztetô Román Munkáspárt, aztán volt egy olyan, amelyet úgy neveztek, hogy Szabad Republikánus Szocialista Demokratikus Párt. Hogy ez milyen hibrid, ember legyen a talpán, aki kitalálja. Az amerikaiak is törhetnék a fejüket, hiszen náluk van egy Demokrata és egy Republikánus Párt, de, hogy a kettô együtt, keverve, csak valami szörnyszülött lehet. Igaz, hogy csak két-két jelöltet tudtak a listájukra tenni.
Egyéb érdekességek is kiderültek a jelöltlisták tanulmányozása során. Maros megyében egyenesen két albán szervezet indult a választásokon. Pedig itt vajmi kevés albán lehet, bár Dorin Florea polgármester még boldog prefektuskodása, illetve a koszovói háború idején, albánokat akart betelepíteni. S nem is akárhová, egyenesen Szovátára. Szerencsére, az albánok sem igazán akartak ide költözni. De nemcsak albánok vettek nálunk részt a választásokon, indult két cigányszervezet, egy bolgár egyesület, zsidók, olaszok, rutének, és például egy Új generáció nevû párt is.
Honnan, hogyan kerülhettek hozzánk ezek a kisbbségek? Úgy, hogy a módosított választási törvény szerint a nemzeti kisebbségek szervezetei több megyében is letehették ugyanazt a listát. Hát igyekeztek! Igaz, nem sok eredménnyel. Legalábbis Maros megyében, ahol az induló 30-ból mindössze néhány formáció tudott mandátumokat szerezni a parlamentbe.
Akad egyéb kuriózum is. Például az, hogy a szavazatleosztás sajátosságából eredôen, kiderült, miszerint az RMDSZ Suceaván és Calarasi-on is kapott mandátumot az úgynevezett "kosárból". S ha azt is hozzátesszük, hogy Suceaván 392 szavazat (0,12%) elég volt, hogy egy képviselôi mandátumhoz jusson a romániai magyarság érdekvédelmi képviselete, Calarasi-on pedig mindössze 119 szavazat, azaz 0,08% kellett egy szenátori bársonyszékhez, valóban elmondhatjuk, hogy Románia a korlátlan lehetôségek országa.
Kis ország, nagy ambíciókkal – derül ki az elnöki futamból. Az elsô rostálás elôtt tizenkilenc államelnökjelöltet produkált. Ezekbôl aztán a komolyabb vizsgálatok során hét elvérzett, de még mindig maradt tizenhárom.
Itt kell elmondanunk, ahhoz, hogy az államelnök-jelölteknek, akár pártlistán indultak, akár függetlenként, legalább 300 ezer támogató aláírást kellett összegyûjteniük. Nos, a Központi Választási Iroda mind a tizenhárom jelölt dossziéját rendben lévônek találta, s zöld utat kaptak november 26-ra.
A legegyszerûbb logika alapján, azt gondolná az ember, hogy a választásokon induló jelöltek mindegyikének legalább az a 300 ezer szavazat össze kell jöjjön, amelyet, úgymond, támogatóik a kampány idején aláírásukkal igazoltak. Különben miért írták volna alá, ha egy hónap múlva nem támogatottjukra adják le voksukat?
A múlt vasárnap azonban mindenféle logika bukfencet vetett. Ugyanis a 13 elnökjelöltbôl mindössze öt kapott legalább annyi, vagy több szavazatot, mint ahánynak szerepelnie kellett a támogatói listán. Frunda György, Ion Iliescu, Corneliu Vadim Tudor, Theodor Stolojan, Mugur Isarescu és Petre Roman nem blöffölt, s az okirat- hamisításért – ezúttal egyébként nem büntetett – sem marasztalhatók el. Hova soroljuk azonban a Központi Választási Iroda hanyag, felületes munkáját?
Teodor Melescanu nevetségesen kevés szavazatot kapott. Lehet, hogy nem számított ilyen csúfos bukásra, bár már korábban voltak jelei, hogy jobb lenne számára, ha visszalépne, a leégést elkerülendô.
Hohenzollern Pál herceg, alig gagyog valamit az "anyanyelvén", de a kampány idején vég nélkül azt hangoztatta, hogy "a népemért akarok tenni valamit". Úgy látszik, a "népe" nem ragaszkodott ehhez, s a múlt vasárnapi választáson a 300 ezer úgynevezett támogatójának még az egyharmada sem szavazott rá.
A volt kommunista párt utódpártjának a nyár óta elnöke, Ion Sasu is államfô akart lenni. Állítólag összehozta a több mint 300 ezer támogató aláírást. A Központi Választási Iroda esetében sem talált kivetnivalót a dokumentumokban. Ennek ellenére mindössze ötvenezer szavazattal maradt a baloldalon keletkezett tolongásban. Végül nem hagyhatjuk ki, az elhíresült Niculae Cervenit, akire a leadott szavazatok száma még az egytizedét sem teszi ki a úgynevezett "támogatóinak". Pedig ígért saját zsebébôl fût-fát, még azt is, hogy megszámlálhatatlan adósnak törleszti közköltség-adósságát.
Sorolhatnánk a listát, hiszen még sokan toporogtak Cotroceni kapujában. Elnök viszont csak egy lesz. Azonban van, amin elgondolkoznunk. Ki vétett, ki csalt, mikor és miért? A jelöltek, akik valamilyen módon (rossz nyelvek szerint egyik jelölt a tizenhatszorosára sokszorosította a listáját) "összehoztak" 300 ezer aláírást, a Központi Választási Iroda, amely figyelmetlenségbôl, könnyelmûségbôl, vagy ki tudja mi okból nem ellenôrizték figyelmesebben a jelöltek dossziéit. Ki a hibás, ki szegte meg a törvényt? Senki nem nézett utána. Így aztán megismétlôdhetett, ami négy évvel korábban, amikor csak százezer szavazat kellett az induláshoz, de a 16 elnökjelölt közül mindössze hét kapott legalább százezer szavazatot.
További kuriózum, hogy a meglehetôsen nagyszámú szavazatot kapott elnökjelöltek nagyobbik fele nem igazán bizonyult pártja "húzóemberének". Corneliu Vadim Tudor jópár százalékkal elôzte meg pártját. – Honnan a többlet? Theodor Stolojan is jól jött a liberálisoknak. A Ion Iliescu és Frunda György által elért szavazatok száma sincs túlságosan távol támogató formációik szavazataitól. Petre Romant viszont a jelek szerint sokkal kevesebben szimpatizálják, mint az általa vezetett Demokrata Pártot. Így ô inkább lehúzta pártja teljesítményét.
(MTI) – Jövô év január elsején teljessé válik a szabadkereskedelem az ipari termékek vonatkozásában Magyarország és Románia között – közölte Gyôr Mihály, a magyar Külügyminisztérium fôosztályvezetôje a magyar-román gazdasági kapcsolatokról szóló konferencián csütörtökön, Budapesten.
Hozzátette: ezzel nem csak a vámtarifák, hanem az ipari termékekre vonatkozó fogyasztási importkvóták is megszûnnek.
Halász János, a Magyar Befektetési és Kereskedelem-fejlesztési Kht. (ITDH) bukaresti irodájának vezetôje közölte: a szabadkereskedelem megindulása új lehetôségeket biztosít a román export számára.
Az ITDH bukaresti irodájának vezetôje kijelentette: az egyelôre nem bôvülô, inkább stagnáló román piacra a konkurencia kiszorításával lehet betörni. Hozzátette: jelenleg a nem túl szabályozott jogi viszonyok miatt még kicsi a verseny. Véleménye szerint most érdemes Romániában befektetéseket kezdeni.
Halász János szavai szerint az esetenként ellentmondásosan, vagy egyáltalán nem szabályozott viszonyokat felkészüléssel, információgyûjtéssel és jó kapcsolatok kialakításával lehet áthidalni.
Véleménye szerint a jelenlegi választások eredménye nem fogja komolyan befolyásolni a romániai gazdasági folyamatokat. A cél továbbra is az euroatlanti integráció és a gazdaság fejlesztése – tette hozzá a bukaresti iroda vezetôje.
Halász János közölte: a becslések szerint Románia a korábbi évekhez képest valamivel jobb évet zár az idén. A GDP növekedése elérheti az 1,3 százalékot, de a várt 27 százalékos infláció azonban 40 százalékra is emelkedhet az év végére – fûzte hozzá az ITDH munkatársa.
"Az elmúlt 10 év alatt több mint háromszorosára nôtt a magyar-román kereskedelmi forgalom, ami az idei év elsô 9 hónapjában meghaladta a 640 millió dollárt" – közölte Gyôr Mihály.
Hozzátette: a Romániába áramló magyar export az idei év elsô háromnegyed évében elérte a 416,6 millió dollárt, ami mintegy 24 százalékos növekedés az elôzô év azonos idôszakához viszonyítva. A Romániából származó import a tavalyi elsô 9 havi eredményekhez viszonyítva 39,2 százalékkal nôtt és elérte a 226,3 millió dollárt – közölte a külügyminisztériumi fôosztályvezetô.
Jövôre az adókat nem növelik, csak kiigazítják az inflációs ráta szerint - errôl döntött csütörtöki ülésén a marosvásárhelyi tanács. Kivételt képez a jármûvekre kivetett adó.
A lakosság alacsony fizetôképességére voltak tekintettel a tanácsosok, amikor a jövô évi adókról és illetékekrôl kellett dönteni.
- Nem növelhetjük meg az adókat, mindössze a törvény által kötelezô módon elôírt inflációs ráta szerint igazítjuk ki ezeket, ami 42% - mondta Kolozsvári Zoltán tanácsos, aki azt is hozzátette, a jármûvek esetében azért tesznek kivételt, vagyis eltörlik a tavaly jóváhagyott 50%-os kedvezményt, mivel az utak állapota ezt indokolja. A tanácsos szerint a jármûadó kifizetésébôl befolyt pénzt kizárólag az utak állapotának javítására kell majd fordítani. A határozattervezetet a tanács elfogadta, ami azt jelenti, hogy fizikai személy esetében, ha idén a betonfalból készült összkomfortos lakás 4.500.000 lejre becsült négyzetméterére 0,2%-ot fizetett, jövôre a lakás négyzetméterét 6.390.000 lejre becsülik fel, erre számítják a 0,2 %-ot. Hasonlóképpen , a területekre fizetett adónál, ha ez az A zónában helyezkedik el, 2000-ben 1.312 lejt fizettünk négyzetméterére, 2001-ben ez az összeg 1.863 lejre változik.
A jármûadó esetében a motor kapacitásának függvényében számították ki az adót, ha ez tavaly 36.000 lej volt minden 500 cm3-re, idén 76.680 lej lesz. Világosan látható, hogy bár nem növekedtek az adók és illetékek, mégiscsak többet fogunk fizetni, hiszen az inflációhoz való igazítást kötelezôen megtették, ahogy a törvény elôírja.
Törzsök Sándor azt kifogásolta, hogy egyes – közpénzen elvégzett, tehát közérdekû beruházásoknál – be kell szerezni az építkezési engedélyt. Ami például a fôtéri aluljáró esetén indulásból 50 millió lej lenne. A helyi önkormányzathoz tartozó önálló ügyvitelû vállalatok által eszközölt közérdekû beruházásokhoz is meg kell szerezni az építkezési engedélyt, mint például vízvezeték-hálózat felújításához. Törzsök Sándor szerint azt kell megvizsgálni, hogy azon törvény elôírásai, amely szerint a közintézmények mentesülnek az építkezési engedély beszerzésétôl, érvényesek-e a közpénzbôl elvégzett beruházásokra. Ezt a problémát a következô hetekben elemzik.
Több százan vettek részt tegnap délben a megyeközpont fôterén, Románia nemzeti ünnepe alkalmából szervezett ünnepségen.
A rendezvény ortodox vallásos szertartással kezdôdött, majd katonai tiszteletadás mellett a megyei és helyi hatóságok, fegyveres testületek, politikai pártok és intézmények képviselôi megkoszorúzták a latinitás emlékmûvét.
A koszorúzást a díszszázad és a katonazenekar felvonulása követte, majd a téren felállított színpadról ünnepi beszédek hangzottak el. Carmen Vamanu kormánybiztos az esemény történelmi hátterére és jelentôségére emlékeztetett, dr. Dorin Florea polgármester pedig arra kérte a város lakóit, továbbra is közösen munkálkodjanak annak érdekében, hogy Marosvásárhely példaértékûen fejlôdjön, és ezáltal foglaljanak állást az európai integrációhoz szükséges értékek mellett.
A rövid beszédek után egy színészcsoport korhû öltözékben felolvasta az 1918. december 1-jei gyulafehérvári népgyûlésen kelt kiáltványt, majd a jelenlévôk a hivatalosságokkal együtt az egyesülés hóráját táncolták. Az ünnepség néptánccsoportok és könnyûzene-együttesek fellépésével zárult.
Hamarosan itt a karácsony. Ilyenkor, ünnepváró idején mindig számot vetünk: mi jót tettünk ebben az évben és mi rosszat; a jót kiemeljük, a rosszat elfeledjük. Ez az az idô, amikor Ti, gyerekek, levélben mesélhetitek el az angyalnak azt, amivel, úgy gondoljátok, idén is kiérdemlitek az ajándékot. S ha ezt megteszitek, különdíjat is kaphattok.
A Radio GaGa és a Népújság szerkesztôsége pályázatot hirdet azoknak a gyerekeknek, akik úgy gondolják, hogy amit tettek, az rendkívüli és ezt meg is írják nekünk. A leveleket a Radio GaGa vagy a Népújság szerkesztôségébe várjuk, innen továbbítjuk majd MeseAngyalnak, aki a legjobbakat jutalmazza. Játék, könyvcsomag jut majd a legügyesebbeknek, sôt (fogódzatok meg jól!): MeseAngyal kérésére a legszebb levelek karácsony elônapján megjelennek a Népújságban, délután pedig a Radio GaGa ünnepi mûsorában is felolvassuk ôket. Munkára fel hát!
A leveleket a Radio GaGa (Calarasilor utca 1. sz.) vagy a Népújság (Dózsa György utca 9. sz.) szerkesztôségébe várjuk, legkésôbb december 20-ig. A borítékra írjátok fel: MeseAngyal figyelmébe!
A Marosvásárhelyi I.Vártemplomi Református Egyházközség jeles iskolai s egyszersmind egyházi ünnepségre is hívott meg a napokban a Vártemplomba. Együtt örvendezni a városunkban – Reményik szavával élve – templom és iskola- eredményes anyanyelvi törôdésén. December 2-án és 3- án ugyanis, immár évtizednyi fennállásáról emlékeznek meg a Marosvásárhelyi Református Kántor- Tanítóképzô Intézetnek. Szombaton, 2-án délelôtt 11 órától áhítattal kezdôdik a mûsor, utána szavalat hangzik el, vendégköszöntô, majd a fôiskola énekkara szolgál. Ezt követôen a fôiskola rövid történetével ismerkedhetnek meg a résztvevôk, vendégek. A továbbiakban a meghívottaké a szó, majd énekkari szolgálat következik, illetve az emléklapok kiosztása. Záró énekkel és áldással ér véget a délelôtti ünnepség, jelezvén egyben a rendezvény délután 4 órától folytatódó ünnepi eseményeit.
A kora délutáni órákban tehát a római katolikus egyház szolgál, majd dr. Fodor Ferencné dr. Nagy Sarolta, dr. Deme Tamás, valamint dr. Szenczi Árpád meghívott közremûködésével napjaink keresztyén nevelésével kapcsolatban hangzik el egy-egy elôterjesztés. A szünetet a fôiskolások drámapedagógiai mûsora követi, majd az intézet tanárainak és diákjainak orgonajátékában gyönyörködhet a hallgatóság. Az esti áhítatot ezúttal az unitárius egyház szolgálatának köszönhetjük.
Vasárnap, 3-án, délelôtt 10 órai kezdettel hálaadó ökumenikus istentiszteleten vehetünk részt, illetve Reményik Sándor Templom és iskola címû, sok tekintetben üzenetértékû verse hangzik el. A Magyar Reformátusok Világszövetsége elnöke köszönti az ünneplô gyülekezetet, majd a fôiskola énekkara lép a hallgatóság elé. Ezt követôen a római katolikus egyház üdvözli az ünneplôket. Énekkari szolgálattal, valamint az unitárius egyház köszöntôjével fejezôdik be az ünnepi mûsor, a két napig tartó megemlékezés pedig közös énekléssel. Felhangzik II. Rákóczi Ferenc imája, 52. énekünk, továbbá a Magyar Himnusz.
100 éve, 1900-ban született RICHARD KUHN német kémikus. A karotinoid- és vitaminkutatásaiért kapott Nobel-díjat (1938). (1967-ben halt meg)
205 éve, 1795-ben született THOMAS CARLYLE skót származású történész, filozófus, esszéista. A német idealizmus, az ismeretelméleti agnoszticizmus híve volt. Felfogása szerint a történelmet kivételes egyéniségek irányítják. (1881-ben halt meg.)
55 éve, 1945-ben halt meg THOMAS HUNT MORGAN amerikai biológus. Muslicákkal (Drosophila) végzett örökléstani kísérletei során fedezte fel a kapcsolódás és a génkicserélôdés jelenségét az ivarhoz kötött öröklôdésben. Nobel- díjas (1933). (1866-ban született.)
130 éve, 1870-ben halt meg id. ALEXANDRE DUMAS, francia író, páratlan energiájú alkotó. Történelmi regényei tették kora egyik legsikeresebb írójává. Közel 300 mûvet írt : A három testôr, Húsz év múlva, Monte Cristo grófja stb. ( 1802-ben született.)
75 éve, 1925-ben halt meg WLADYSLAW STANISLAW REYMONT lengyel író. Naturalista stílusú elbeszéléseket és regényeket írt, amelyek a lengyel falut, a paraszti társadalom világát mutatják be. A Parasztok c. regényéért Nobel- díjat kapott (1924). (1867-ben született.)
255 éve, 1745-ben született BENYÁK BERNÁT JÓZSEF piarista pap, tanár, filozófus. Pesten 1777- tôl elsônek tanított filozófiát magyar nyelven. Magyar nyelvtant, iskoladrámákat, verseket is írt. (1829- ben halt meg.)
80 éve, 1920-ban született Sir
GEORGE PORTER angol fiziko-kémikus. Fô kutatási
területe a fotokémia. G.W. Norrish angol és M. Eigen
német professzorokkal közösen kapott Nobel-díjat a
kémiai egyensúly rövid energiaimpulzusokkal
történô megbontása útján
létrehozott gyors kémiai reakciók
felderítéséért.
150 éve, 1850-ben született SCHWARZ DÁVID, a merev rendszerû kormányozható léghajó feltalálója. Özvegye a léghajó terveit eladta Zeppelin grófnak, aki Schwarz elgondolásait is figyelembe véve építette meg a róla elnevezett léghajótípust.(1897-ben halt meg.)
25 éve, 1975-ben halt meg THORNTON WILDER amerikai író. Mûvei az élet misztériumát, az emberi létezés koroktól független minôségét, a lélek rejtelmeit mutatják be. Regényei : Szent Lajos király hídja, Az androsi leány, Mennyei ügyekben utazom. Hírnevét elsôsorban színmûveinek köszönhette: A mi kis váro-sunk, Hosszú út stb. (1897-ben született.)
135 éve, 1865-ben született JEAN SIBELIUS finn zeneszerzô. A finn romantikus nemzeti zene legjelentôsebb képviselôje volt. Szerzeményei zenekari mûvek, kamara- és zongoramûvek, operák, kórusok, kísérôzenék. (1957-ben halt meg.)
25 éve, 1975-ben halt meg HARANGHY LÁSZLÓ kórboncnok, patológus, gerontológus, az MTA tagja. A gerontológiai kutatás magyar úttörôje, az öregkori tuberkulózis kérdései foglalkoztatták. 1940-tôl a kolozsvári egyetemen tanított, majd 1945-1952 között a marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemen a kórbonctani, igazságügyi és törvényszéki munka- és iskolaegészségtani tanszék vezetôje, egyetemi tanár. (1897-ben született.)
85 éve, 1915-ben született ELISABETH SCHWARZKOPF lírai szoprán, német operaénekesnô. 1943-1971 között a bécsi Staatsoper sztárja volt. Kiváló interpretátora Mozart és R. Strauss operáinak, de oratórium- és dalénekes is volt.
A Kolláth-reggeli elkészítési módja: (egy személy adagja): 30-40 g (2-3 kanál) teljes kiôrlésû búzaliszt, 3-5 kanál víz, 1-2 kanál friss citromlé, 15-20 g szárított gyümölcs, esetleg kettévágva, 100 g alma, amit felhasználáskor reszelünk meg, vagy bármely más, jól érett gyümölcs, 1 kanál mandula, dió, mák vagy mogyoró ôrölve, amivel behintjük az egész készítményt. Este odateszünk 30-40 g friss lisztet egy külön üveg- vagy porcelánedényben. Ehhez daráló, esetleg kávéôrlô szükséges, amely a búzát teljes lisztté ôrli. A liszthez hozzáteszünk még 3-5 kanál vizet, sohasem tejet. Jól összekavarjuk és szobahômérsékleten (20 °C) hagyjuk másnap reggelig. Így a gabona éjjel megduzzad, egy félkemény masszát képezve, ezalatt végbemennek azok a kémiai erjedési folyamatok, amelyek megadják a Kolláth-reggeli dietetikus értékét és az emészthetôségét. Egy másik edénybe ázni teszünk 15-20 g szárított gyümölcsöt (füge, datolya, mazsola, aszalt szilva) kettévágva. Másnap reggel összekeverjük a két edény tartalmát, felhasználva az áztatási vizet. Hozzáadunk 2 kanál friss tejszínhabot vagy egy kanál friss citromlevet. Továbbá hozzáadhatunk még 100 g reszelt almát vagy körtét, vagy bármely jól érett idénygyümölcsöt összetörve (eper, cseresznye, szamóca, szilva, barack stb.). Utána megszórjuk az egészet tört dió, mandula és mogyorókeverékkel. A változatosság kedvéért hozzá lehet adni friss tejszínhabot vagy egy kanál mézet. Az almát közvetlenül a felhasználás elôtt kell megreszelni, hogy az oxidálást megelôzzük. Jó, ha nem oxidálódó reszelôt használunk, mert így az alma fehér marad. Az elkészítés után pedig rögtön kell fogyasztani.
Ha nincs áztatott gyümölcs és mag, az áztatott liszthez elég hozzáadni a joghurtot, vagy idénygyümölcsöt, esetleg mézet, citromlét. Integrál lisztet vehetünk a bioboltból vagy csak megtisztított, megmosott, szárított biobúzát használjunk.
A gabona és gyümölcs jól illik egymáshoz. Az ôrölt liszt aromája összeillik a gyümölcs illatával. Figyelmesen elkészítve, alaptésztának is lehet nevezni, amelynek tartalmát a végtelenségig lehet változtatni az idénygyümölcsök és a pillanatnyi elképzelés függvényében. A gyümölcs adja meg a lisztnek a friss zamatos ízét, ami megindítja a nyálelválasztást. A gabonában található B-vitamin komplexhez hozzáadódnak még a gyümölcsben található vitaminok is. A friss gyümölcsök szerves savait pedig semlegesítik a búzában található szénhidrátok. Tehát ez egy ideális reggeli lehet számunkra.
Forrásanyag: Integral-Yoga kurzus
Bernád Ilona
November 11-e, Márton napja Ausztriában kedvelt ünnep. Elmaradhatatlan ezen a napon a Márton-napi liba, a baráti összejövetelek és a vidámság.
Ami azonban az idén ezen a napon történt, azt Ausztriában sokáig nem fogják elfelejteni, hiszen az elmúlt ötven év legnagyobb katasztrófája. A pokolba tartó vonat immár nemcsak fantasztikus novella, hanem szomorú valósággá vált.
162 ember vesztette életét úgyszólván pillanatok alatt a Salzburg közelében levô kapruni sívasúton.
Kaprun kedvelt síparadicsom, 2000 méter magasságban fekszik. Már most lehet síelni, a szerencsétlenség napján –13°C volt.
A 180 férôhelyes sívasút reggel 9 órakor, menetrendszerûen útnak indult, hogy rövid 10 perc alatt a hegy gyomrán keresztül felszállítsa a 3 km távolságra lévô állomásra a síelôket. A sívasút ezen a távolságon 1500 m-t emelkedik, 36km/h sebességgel halad és óránként 1260 személyt tud szállítani. Kaprunban 1974-ben készült el az Ausztria-szerte elsô ilyenszerû vasút.
A végzetes reggelen türelmetlen síelôk bosszankodtak, amikor az elektronikus kijelzô a 180. ember után "stop"-ot jelzett és a forgó kereszt leblokált. Akkor még nem tudhatták, hogy ez mentette meg az életüket. A következô vonat kb. negyedórával késôbb indult volna. A vonat csupa életerôs, sportos embert szállított: felnôtteket, gyerekeket, profi sportolókat, síoktatókat, versenyzôket és egy felsô- ausztriai, 32 hivatalnokból álló csoportot, akik az évek óta hagyományos kirándulásukra mentek.
Túlélôk elmondták, hogy a szerelvény elindulását követô percben már láttak valami tüzet az utolsó kocsiban. A vonat azonban még bement az alagútba, de 600 m után hirtelen megállt.
Pár perccel késôbb a vezetô tüzet jelentett az állomásnak. És ettôl kezdve minden pillanatokon belül zajlott.
Az alagútban ugyanis az erôs kéményhatás következtében a tûz hihetetlen gyorsasággal kezdett terjedni. Robbanás is történt. Majd a tûz és a füst olyan óriási erôvel és nyomással csapódott ki a felsô állomáson, hogy három ember ott is azonnal életét vesztette.
A helyszínre érkezô mentôalakulatokat borzalmas kép fogadta.
Mindössze 12 embernek sikerült megmenekülnie, akik mind a legutolsó kocsi utasai voltak. Ôk ösztönösen felismerték, hogy mindenképp lefelé kell menekülniük, nem pedig felfelé. 600 métert kellett megtenni lefelé, visszafelé, de ez is lehetetlen feladatnak tûnt. A fullasztó füst már az egész alagutat betöltötte.
Mivel a szerelvény ajtajai nem nyíltak ki, az ablakot be kellett törni.
A túlélôk is súlyos gázmérgezést szenvedtek. Nagyon gyorsan kiderült a szomorú valóság, hogy senki másnak nem volt esélye a menekülésre.
Az alagútban mindenki odaégett.
Az illetékesek a hozzátartozóknak, barátoknak azt az egy sovány vigaszt mondhatták, hogy szeretteik nem szenvedtek sokat, a halál úgyszólván pillanatokon belül beállt.
Azt azonban senki sem tudhatja már meg, hogy a szerencsétlen áldozatok ezt a pár pillanatot hogy élték meg, mikor felismerték, hogy nincs menekvés. A mentôcsoportok, akik elmondásuk szerint ilyen tömény borzalmat még sosem láttak, olyan, szénné égett, összeolvadt, felismerhetetlen holttestet is találtak, amelyik igazából kettô volt: egy apa, aki gyerekét öleli védelmezôen.
A mentôalakulatok munkaideje másfél óra volt. És ez nemcsak a terep nehéz megközelíthetôsége miatt, hanem azért, mert ilyen borzalmas látványt senki sem tudott ennél tovább elviselni.
A halottak azonosítása úgyszólván lehetetlen. A szénné égett testeket zsákokba tették, megszámozták és a fenti állomásra, majd onnan helikopterrel a salzburgi kórbonctanra szállították.
A balesetet minden valószínûség szerint technikai hiba váltotta ki. Talán fékfolyadék vagy valami hasonló okozta a tüzet, biztosan még nem lehet tudni.
A 32 hivatalnok mind meghalt. Következô hétfôn gyertyák és szomorú kollégák fogadták azokat, akiknek a hivatalban dolguk akadt. Ebbôl a hivatalból 17 évvel ezelôtt már 11 ember vesztette életét, ugyancsak tûzhalálban, Isztambulban.
Különleges dolog, az ott dolgozók átokról beszélnek.
A tökéletes technika, amelyben manapság mindannyian vakon megbízunk, kudarcot vallott.
A baleset kapcsán egyéb hiányosságok is napvilágra kerültek, például az, hogy az alagút mennyire szûk, mindössze 3,6 m széles és alig magasabb, mint egy ember.
Az alagútban százával futnak a drótok, kábelek. A szerelvény vezetôfülkéjében van ugyan egyetlen, kis teljesítményû tûzoltó készülék, de nem lehet hozzáférni. Biztonsági kalapácsok nincsenek. A túlélôk nagyon nehezen, síbotjaikkal, lábukkal tudták kitörni a biztonsági plexiüveget. A szerelvény pedig annyira alacsony, hogy fent csak akkor marad egy kis hely a plafonig, ha az utasok ülnek.
Ezek a dolgok ezidáig senkinek sem tûntek fel. Minden a legnagyobb rendben ment, idényrôl idényre.
Most, hogy ez a tragédia bekövetkezett, kiderült, hogy mennyi változtatást kell a jövôben eszközölni. Sajnos, ez már nem fog azokon segíteni, akik életüket vesztették, sem pedig hozzátartozóikon. A tragédia rányomta bélyegét az idei osztrák síszezonra, amely igazából még el sem kezdôdött.
Ciorba Ildikó Melinda
Automobil 2000 Autotechnika címmel megnyílt nemzetközi jármûipari szakkiállítás színhelye volt októberben a Budapesti Vásárközpont. A kôbányai expo ezernyi újdonsága és érdekessége közül néhányat igyekszünk e rovat keretében is bemutatni. A cikksorozatot az Autolok márkanévvel forgalmazott mechanikus lopásgátlók ismertetésével kezdjük.
Az Autolok ORIGINAL mindamellett, hogy közel tizenöt éves innováció, még ma is olyan biztonságos védelmi eszköznek számít, amelyet különösen a régebbi évjáratú és kisebb értékû gépkocsik tulajdonosai vásárolnak elôszeretettel. (Ára 6.900 Ft.)
Az Autolok PROTEKTOR ennek a továbbfejlesztett változata. Elôdjénél szilárdabb és igényesebb a kivitelezése. Négy beépített szabályozó csavarral bármely személyautóra használhatóvá tehetô 2-3 perc alatt. Zármegoldása újszerûbb és biztonságosabb, több mint 10.000 zárkombinációval gyártják. Ez is a sebességváltó kart és a kéziféket köti össze és teszi hozzáférhetetlenné a tolvaj számára. (20.600 Ft.)
Az Autolok 2000 csúcs a mechanikus védelmi eszközök között az autólopás elleni küzdelemben. Nemzetközi szakvélemények szerint még a trélerrel történô lopásra és fékezôleg hat, mert erôszakos leszedése mûhelyben is nagyon munka- és idôigényes. A Magyarországon teszt-gyôztes termék a kormány és a légzsák védelmét szolgálja. Érzéketlen a kormánykerékre helyezett többi eszköznél jól bevált és megszokott erôszakos eltávolítási technikákra (a kormányív kivágása, a kormány leszerelése stb.). Zármegoldása egyedülálló, a szokványos módon lemásolhatatlan kulcsai több mint 10 millió (!) zárkombinációhoz készülnek. (Ára 20.600 Ft.)
Az Autolok OSZLOPZÁR parkolóhelyek, kapuk, ki- és bejáratok, garázsok védelmét szolgálja. Alkalmas még utánfutók, pótkocsik, lakókocsik, motorkerékpárok és biciklik (triciklik) védelmére is, hozzárögzítéssel.
Amint Barta Ajnácska (az importôr standját felügyelô erdélyi származású asszonyka) elmondta, a biztosítótársaság azt a követelményt támasztotta az Autolok 2000 lopásgátló készülékkel szemben, hogy legkevesebb 10 másodpercig álljon ellen a tolvaj próbálkozásának. Az új készítmény azonban olyan jónak bizonyult, hogy a "próbalopás" során, amit mûhelyben tartottak meg, a legügyesebb szerelônek 50 percre volt szüksége ahhoz, hogy a kormányvédôt eltávolítsa, de olyan is elôfordult, hogy 4 órán át kínlódott vele valaki. Ami pedig a kulcs lemásolásának lehetôségét illeti, erre egy mód kínálkozik csupán: a beleütött szám alapján újat rendelni Angliából, ahol viszont számítógép- vezérlésû szerszámgéppel állítják azt elô.
A kiállításon egy olyan, kis autós páncélszekrényt (kazettát) is láttunk (36.200 forintért), amelyet 10 ponton rögzítenek a kocsiban.
A mechanikus autólopásgátlók és tárolótér-védelmi eszközök további válfajairól két hét múlva közlünk egy képsort, rövid szöveggel.
(A)
Kedves olvasóim, nehogy azt gondolják, hogy én nem haladok a korral, ebben a pizzás világban. Tudomásul vettem az idôk szavát és kikísérleteztem két finom receptet. Kérem, próbálják ki önök is.
Hozzávalók: 30 deka liszt, 6 deka vaj vagy margarin, 2 tojás sárgája, 2 deka élesztô, 1 deci száraz fehérbor, tej, 1 mk. cukor, só.
Elkészítése: az élesztôt cukros, langyos tejben megfuttatjuk, közben kikeverjük a vajat vagy a margarint a tojássárgákkal. Hozzákeverjük a sót, lisztet, bort és a felfuttatott élesztôt. Annyi tejet öntünk hozzá, hogy egy erôsebb galuskatésztánk legyen. Egy tálban alaposan kidolgozzuk. Két tûzálló tálat kizsírozunk és 1 centi vastag réteget teszünk belé. Meleg helyen 20 percig pihentetjük. Elômelegített sütôben elôsütjük csak halvány rózsaszínûre. Közben elkészítjük a tölteléket. Hozzávalók a töltelékhez: 25 deka sovány hús/disznó vagy borjú, 5 deka füstölt szalonna vagy helyette 25 deka füstölt kolbász, 15-20 deka gomba, 1-2 fej hagyma, 5 deka zsiradék, 1 kk. bors, 1-2 darab húsos zöldpaprika, 20 deka paradicsom, chilimártás, 3 deci paradicsomlé vagy ketchup, 1 kk. rozmaring vagy szurokfû, esetleg majoránna, só. Elkészítés: a szalonnát apró kockákra vágjuk, fehérre pirítjuk a felaprított hagymát, beleforgatjuk és üvegesre sütjük. A húst egycentis kockákra vágjuk és beletesszük rövid leven tartva, félpuhára pároljuk, majd zsírjára sütjük. Hozzáadjuk a gombát, a kicsumázott paprikákat felszeletelve, ezzel is sütjük egy keveset majd fûszerezzük és belekeverjük a chilimártást a paradicsomlével, sózzuk. Az elôsütött tésztára öntjük egyenletesen elosztva. A paradicsomot felszeleteljük és a tetejét beborítjuk vele. A reszelt sajttal vagy juhtúróval beszórjuk. A sütôben a sajt ráolvad és rózsaszínûre sütjük. Azonnal tálaljuk. A tányérokban tejfölözhetjük.
Pizza krumplis tésztából, áfonyával
Hozzávalók a tésztához: 30 deka héjában fôtt áttört krumpli, 15 deka liszt, 2 tojás sárgája, 2 deka élesztô, 5 deka vaj vagy margarin, 1 mk. cukor, 1 deci tej, só. Elkészítése: a cukros, langyos tejben felfuttatjuk az élesztôt. Közben a vajat vagy margarint a tojás sárgájával kikeverjük, hozzáadjuk a krumplit, lisztet, tejet, sót, a végén a felfuttatott élesztôt. Egy tálban jól összedolgozzuk. Egy belisztezett lapítón kinyújtjuk 1 centisre. Tûzálló edényt vagy zománcos tepsit kizsírozunk és a tésztát belehelyezzük. 15-20 percig meleg helyen pihentetjük. A sütôt felhevítjük, majd a tésztát elôsütjük halvány rózsaszínûre. Hozzávalók a töltelékhez: 25 deka lengyelkolbász vagy parizer, 5 deka margarin vagy olaj, 1-2 fej hagyma, 15-20 deka paradicsom, 15 deka (kb. 4-5 ek.) áfonya (ha cukorban van eltéve, kissé mossuk ki), 1 kk. bors, 1 kk. majoránna vagy bazsalikom vagy szurokfû, ketchup, só. Elkészítés: a húsféléket kockákra vágjuk. A hagymát felaprítva a zsiradékban rózsaszínûre pirítjuk. A húst beleforgatjuk, a fûszereket beletesszük, kevés ketchuppal felöntjük. Az elôsütött tésztára rakjuk egyenletesen, a paradicsomot szeleteljük és az egészet beborítjuk, ketchuppal még meglocsoljuk és az áfonyaszemeket rászórjuk. Elômelegített sütôben megsütjük, azonnal tálaljuk. Falatozás közben is már lehet kortyolgatni a Küküllô menti rizlingbôl. Egészségükre.
Kolozsvári Puskás Sándor
(Hódolat Vörösmartynak!)
Mit sem ér a szók pazar zenéje!
Illan, elhal, hull a pillanattal,
Semmi ködbe tart, vak ûrbe koppan –
S tér-iszony, ha metrumok kopognak,
Mint a járda hûlt kövén a léptek,
Hol sietnek, hol meg elmaradnak,
Mind közelgôn, s egyre távolodva.
Hallgatózni, várni, míg bolyongó
Csosszanások éjszakákba vesznek,
S tétován a Váczi uczcza sarkán
Árnyalak leng pára-köpönyegben,
Mintha lyugadt, hôs malaczlopóban
Döngve lép a néma dráma bárdja:
Bánatával, menny-nehéz kalappal
Szélbe dôlten imbolyog sötéten
Nyelve botlik, lelke tántorulhat:
"Mit sem ér a szók pazar zenéje!"
S egy álmatag kalap.
Fúlt szél dühe csattog az utcza során:
Késô van-e már, avagy újra korán?
Köpeny suhog éjben, a lámpa alatt:
Így bolyganak ôk haza, künn, de külön s egyedül
Görnyedve – fölébük a hála s a csönd kegye dûl!
Dúlt sors szele zúg, fut az utczasoron:
Fú által a lélek a puszta koron…
Lászlóffy Csaba
álmodtam: büszke városban laktunk,
Köztem és közted egy halmocska
Mint epeszínû-magadra – akitôl
elszakadni kényszerülsz, akihez
nem köt bár egy harapás – ránéztem.
Semmi hadonászás vagy torzulás,
Menekvésre gondolni – kinek? minek?
karácsony és karácsony között -----
Fortyoghatsz lélek, igazság után,
amit csak a lelkiismeret adhat. –
Ha felázott föld sikolya csupán,
hihetsz a hó alatt megôrzött magnak?
A forró párából kibontva! Advent,
mihez vagy te átmenet? Mintha félnem
kellene. Koponyámra hirtelen csend
nehezül. Mintha elaltatna mélyen.
Feszületként, bár zsigereim menten
kiszakadnak, mintha fagyott nyeregben
megindulok – de behavazva minden
Betlehem felé. Klárisfû szememben.
Nagy Székely Ildikó
S talán ezt is csak kitaláltam...
Kulcs-zörrenésre vár a kedvem,
holtnak hitt szavak új értelmet.
egy tündér szívem porszívózza.
Kuti Csongor
Herceg, egy különös dallam kísért,
ahogy egymásra hullanak a percek,
imát mormolok minden levelemért,
míg lényem mélyén sötét szú perceg.
Sorstalan pusztuló lomb-magány:
napjaim, mit szenvedtem s szerettem,
mi nem táplál, de földhöz köt,
kerengve, különös birokra kelve,
mint pillangó násza a fénnyel,
csillaggal bélelt köpenyed fejemre
teríted, s vérem vennéd, szelíd kézzel.
fapénzben súlyukat sem érik.
Kölcsönös értelmezés, nem szembeállítás
Többször írtuk, Marosvásárhelyen az Alter- Native filmfesztiválhoz kapcsolódva, érdekes, jelentôs kiállítást kezdeményezett Bartha József képzômûvész, illetve az ARTeast Alapítvány. A nemzetközi rendezvény fontosságát jelzi, hogy az Európai Unió anyagi támogatását is élvezte.
A Kikapcsoltan (Unplugged) címmel közönség elé került médiamûvészeti tárlat azt is lehetôvé tette, hogy a szervezôk több neves külföldi és hazai mûvészettörténész, mûkritikus, illetve a kiállító mûvészek részvételével vitát, eszmecserét hozzanak össze a vizuális mûvészetek új irányzatairól. Ezt követôen beszélgettünk dr. BEKE LÁSZLÓVAL, a Magyar Tudományos Akadémia Mûvészettörténeti Intézetének igazgatójával, a kiállítás egyik szellemesen ötletes megnyitójával.
– A mai vitában a Kikapcsoltan–bekapcsoltan fogalom nem tûnt egyértelmûnek, pedig sokan úgy vélték, nem kíván különösebb magyarázatot. Mi lehet a nézetkülönbségek oka?
– Olyan világban élünk, amelyben észre kellene vennünk, hogy a nyelv borzalmasan fontossá vált és bizonytalanná vált a nyelvi kommunikáció. Nemcsak azon a szinten, hogy én magyar anyanyelvû vagyok, mások meg román vagy angol vagy német anyanyelvûek, hanem azért, mert annyira rafinált lett a világ, hogy a szavaknak nagyon sok értelmi jelentése van. És nagyon oda kell figyelnünk, hogy mikor melyik jelentést használjuk. Akkor, amikor romániai magyar mûvészek és gondolkodók hosszas gondolkodás után megjelölik ezt a témát, hogy UNPLUGGED (Kikapcsoltan), így, angolul, akkor nem is tudhatják, hogy milyen fontos dologra tapintottak rá, illetôleg, hogy mennyi mindenre nem gondoltak. Én is például nagy meglepetéssel hallottam a New Yorkból jött, a román helyzetet jól ismerô vitapartnernôtôl és japán barátnôjétôl, aki egy évtizede Európában él és most Brnoból érkezett, hogy a zenés csatornának, az MTV-nek van egy mûsora, az UNPLUGGED, ami egy zenei divatot jelent a fiatalok körében, ôk meg a kiállítás kapcsán kizárólag erre gondoltak. Én pedig errôl nem is tudtam, mert más generációt képviselek és nem túlságosan érdekel az MTV adása. Én a saját világomban, saját környezetemben kezdtem gondolkodni a kikapcsolódás–bekap-csolódás kérdéskörérôl. Mit jelent bekapcsolni adott esetben egy porszívót, egy magnetofont vagy valami hasonlót. Ez egy nagy dialógus s a kiállításon is ilyen mûvek szerepeltek, amelyek hol errôl a fajta kikapcsolásról szóltak, hol egy szupertechnológiai, komputerkérdésrôl.
– A szónak itt olyan jelentôsége van? Mûveik vonatkozásában a képzômûvészek általában hevesen tiltakoznak, hogy nem a szó a lényeg, hanem a látvány, a jel, a képi üzenet.
– Nem feltétlenül a szavaknak van jelentôsége, az életben, a társadalomban a kontextusoknak van nagyon nagy jelentôsége, és hogy játsszunk a szavakkal, a jelentéseknek van jelentôségük. Én a magam pozíciójában elméletileg mostanában másra se tudok gondolni, csak arra, hogy mindennek írott és beszélt nyelvi meghatározottsága van, csak így tudunk gondolkozni. A mûvészek persze, ezt többnyire tagadják. A mûvész azt mondja, hogy ô a formákkal fejezi ki magát. Igen ám, de az új technológiákat és fôleg a digitális technológiát, informatikát, internetet, komputert használó mûvészeknél azért mégiscsak más a helyzet, mert egy olyan mûvész, aki egy bonyolult komputerprogramot képes megírni, az nem mondhatja, hogy ô a rosszkedvét akarta kifejezni. Egy festô, aki búskomor, fekete, lila, árnyékos, sötét tájakat fest, azt mondja, hogy itt van, ezt akartam kifejezni, de egy komplikált, szofisztikált program esetében, ahol az elsô emeleten van egy A-állás, a földszinten pedig egy B-állás, egy box, ezekben van egy komputer és az a nézô feladata, hogy kommunikáljon a két pólus között, nyilvánvalóan nem érzelemkifejezésrôl van szó, hanem egy új szituáció teremtésérôl. Visszatérve a kérdésre: ha van írás és kép, ezekkel rengeteg probléma adódik, gondoljunk csak arra, hogy ha a televízióban megjelenik egy kép, az nem egyszerûen kifejez valamit, vagy tudósít arról, ami történik, hanem el kell kezdeni dolgozni utána, esetleg még órák hosszat, hogy feldolgozzam, mit láttam a képernyôn. Olyan jelenségre célzok például, ami 1990 márciusában itt, Marosvásárhelyen következett be, vagy 1989 decemberében Bukarestben, amikor a világ nézte a televíziót, és ugyanazt a jelenséget tíz perc múlva egy másik adón megnézve, valami teljesen más aláírás volt a képek alatt, és mind a mai napig nem tudom, hogy mi történt, pedig a saját szememmel láttam.
– De mindez mennyiben tekinthetô a mûvészet szférájának?
– Ha a probléma érdekes és fontos, akkor mit küszködünk azzal, hogy mûvészet-e vagy nem. Ez az elsôdleges szempont. Aztán persze, lehet arról beszélgetni, hogy mi a mûvészet ma, vagy mi volt tíz évvel, húsz évvel ezelôtt, és akarva-akaratlan el kell ismernünk, hogy legkésôbb azzal, hogy feltalálták a fényképezést 1839-ben, egyfolytában probléma lett, hogy technikai felszerelések, eszközök jelennek meg a tudományban és a piacon is, és a mûvészek, akik figyelmesek, azonnal rácsapnak, és azonnal elkezdik használni. Ha nem éppen ôk találják ki azt.
– Ami nem zárja ki, hogy ami eddig hagyományos értelemben vett mûvészi érték volt, az ne maradjon továbbra is az.
– Ez a nagyon jó kérdés, és az egész beszélgetés is errôl szólhat, mert ez a legfontosabb. Az én véleményem az, hogy nem csak hogy nem zárja ki, hanem egyszerûen csak akkor létezhet, hogyha a másik is létezik. A kettô egymással szembekerült, de a kettô egymást értelmezi. Amikor föltalálták a fényképezôgépet, és annak is azt a lehetôségét, hogy egy pillanatot meg lehet ragadni, akkor derült csak ki igazán, hogy a festészet, az impresszionizmus például mire képes, és kiderült, hogy bizonyos feladatokat nem érdemes erôltetni. Az például, hogy egy pillanatot miként ragad meg egy festô, csak egészen másmilyen lehet, mint ahogy fényképpel megragadja. A kettô ugyanarról szól, de radikálisan másról, illetve másként szól ugyanarról. Ugyanez az analógia napjainkra: minél inkább a gépek veszik át a gondolkozás segítségének a szerepét, annál inkább nyilvánvaló, hogy kimaradna az életbôl valami, ha ez nem lenne egyszeri, kézzel csinált, érzelmi jellegû és mindenképpen ellenkezôje ennek a gépi világnak. Minél több reprodukciót tudok készíteni a Mona Lisáról, ami a párizsi Louvre-ban van egyetlen példányban, az a Mona Lisa egyediségében egyre értékesebbé válik. Anyagilag is és abban az értelemben is, hogy az embernek egyetlen élete van, egy édesanyja, egy gyermeke, tehát az egyediség, az egyszeriség az ember életében ugyanolyan fontos, mint a társadalom életében a folytonosság. És ide tartozik az is, hogy a világ, ha könyvet olvas, az háromszáz oldalas izgalmas, de értelmetlen regény, ez pedig annál inkább szükségessé teszi azt az irodalmi mûfajt, ami a líra, a szerelmes vers. Az, hogy az ember egy szerelmes verset vagy levelet ír, két ember magánügye. Ezt a szent magánügyet nem lehet leradírozni azért, mert nagyon sok dolgot milliós példányszámban csinálnak. Ez a paradoxonja a mai világnak. Ezt jó megérteni. Egy csodálatos metafora jutott eszembe az internettel kapcsolatban, mégpedig az, hogy ennek a tulajdonságát a legjobban Karinthy fogalmazta meg egyik ritka versében, valamikor a harmincas években: "Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek…" Ez az internet. Az embernek titkos mondanivalói támadnak, személyes, egzisztenciális, életre kiható mondanivalója, nem mondhatja el ismerôseinek, nem teheti ki az újságba, de fölrakja az internetre, és teljesen eltûnik, biztonságban van, viszont bárki, aki számára fontos, onnan leveheti, s ezzel megvalósul a teljes demokrácia és az intim magánélet is.
– Sokszor szóba került ezen az eszmecserén az internet, de a kiállításon fényképfelvételek is vannak, videó, számítógép, a New York-i mûvészettörténész meg azt mondta, hogy mindez, amit itt, Kelet-Európában, Erdélyben egészen újnak tekintünk, náluk már negyedszázados, bizonyos vonatkozásaiban meghaladott. Mindig meglesz ez a fáziseltolódás?
– Ez a jelenség természetes, elkezdôdött már a század elején, netalán éppen a francia forradalom idején, hiszen a csodálatos amerikai alkotmány is úgy jöhetett létre, hogy elôtte volt ez a forradalom, és annak az elveit foglalták szabályokba. De a folyamat mindenképpen létezik. A XX. században elkönyvelhetjük, hogy a franciák mennyivel elôttünk jártak, éppen a képzômûvészetben, és folytathatnám a hasonló példákat. Ennek a helyzetnek elônyei is vannak, hiszen tájainkon más, sajátos dolgok is kialakulhattak. A globalizáció viszont, amirôl mostanában beszélünk, más. Igaz, hogy le vagyunk maradva, de az internet, a televízió és sok más kommunikációs lehetôség révén azonnal megtudunk mindent, ami a földteke túlsó részén történik, létrejön, ez viszont még nem volt így húsz évvel ezelôtt. Az idôfaktor, az információszerzés körülményei megváltoztak. Itt ülök Vásárhelyen és ugyanabban a helyzetben vagyok, mint Washingtonban. Csak kevesebb a pénzem. Paradoxon itt is felfedezhetô. Mi itt, Közép- Kelet-Európában, Budapesten, Marosvásárhelyen azt hisszük, hogy akkor vagyunk egy idôben nyugati barátainkkal, partnereinkkel, riválisainkkal, ha ugyanannyi pénzünk van. Úgy véljük, akkor jó egy koncert, ha ki tudjuk fizetni Pavarottiéknak a hatalmas gázsikat, vagy akkor vagyunk szinkronban a világgal – és itt már a kiállításra is hivatkozhatunk –, ha sikerült a videóinstallációkra, egyebekre beszerezni egy olyan összeget, mint ami akkor kellene, ha az UNPLUGGED tárlatra Glasgow- ban vagy Rómában kerülne sor. Persze, hogy itt is mindent ki kell fizetni, hiszen piacgazdaság van, de nem ez a legfontosabb. Fordítva kell feltenni a kérdést. A mûvésznek abból kellene kiindulnia, hogy az illetô mûvet kinek csinálja, ki fogja megnézni, esetleg nem is biztos, hogy éppen a kiválasztott mûvet kéne bemutatnia, és amikor mindezt végiggondolta s megvan a terve, a mûve, akkor kell feltennie azt a kérdést, hogy ez kijön-e abból a pénzbôl, amivel rendelkezik.
– Az fontos, hogy kinek csinálja? Hogy megnézi-e valaki?
– Nagyon fontos. Ez megint a mai helyzetbôl következik. Nem a XIX. században élünk. Régen és talán még huszonöt évvel ezelôtt is megengedhette magának a mûvész, hogy önmagának alkosson, azt csináljon, amit akar. De amikor már internetrôl van szó, és bevallja a mûvész, hogy nem csak magának dolgozik, akkor hajszálpontosan meg kell tudni terveznie, hogy kinek szánja a mûvét. A magam példáját is mondhatom: édesanyám elôtt rengetegszer pironkodom egy-egy cikkért, mert el akarja olvasni, de nem érti. Én viszont nem neki írtam. Persze, ez így van rendjén, de a lényeg, hogy ha írok valamit, tudnom kell, hogy ki fogja olvasni, kinek szánom azt. A mûvészetben is egyfolytában fel kell tenni ezt a kérdést, különben nincs értelme az egésznek.
– Végül egy nehezen megválaszolható, inkább költôi kérdés: azok a mûvészek, akik elfordultak az alkotás hagyományos formáitól és ezt az utat választották, vajon mit csinálnak, ha ez az irányzat már kifutotta magát?
– Nem tudom, de azt hiszem, megfogalmazhatunk valami általános érvényû dolgot, amit egyébként ezen a beszélgetésen is próbáltam elmondani: ha most azt erôltetjük, hogy mik azok az új médiumok, akkor könnyen bekerülhetünk egy rossz gondolatmenetbe, vagyis alkotóként mindig csak az újat, a legújabbat, a még újabbat keresem, választom. Ez nem jó. Ez olyan, mint a táncosnô, az élsportoló, akinek van hat, esetleg tíz csúcséve, s ha azalatt nem éri el a maximumot, akkor kész, mert utána kiöregszik és vége. Egy okos mûvész viszont egy mentalitásban él és a módszere az, hogy a maga számára meghódítsa a világot. Nem mindig a legújabbat keresi, hanem azt, amire éppen szüksége van, azt beépíti a saját munkájába, és megy tovább. Amire nincs szüksége, azt elveti. Ne én, az alkotó váljak a média rabjává, hanem úgy álljak hozzá, hogy van az ember, és vannak a médiumok. Szerintem minden, amivel dolgozunk, az médium. Adott esetben az a kalapács, az autó vagy akár a szék is. Vagy a virág, amit a szobámba teszek. Persze azt is mondhatom, hogy azért nem dobom el a virágot, mert szeretem, vagy azért, mert tudom, hogy segíti az oxigén-háztartást, de azt is meg tudom kérdezni, hogy mit üzenek ezzel a növénnyel a vendégnek. És abban a pillanatban már médiummá válik. Ha valakinek tulipánt adok, nem kaktuszt, az már egy kommunikáció. Vagy számunkra a csomagolás lehet, hogy közömbös valami, de a japánok számára csodálatos mûvészet az, hogy milyen színû papírba, milyen szalaggal, miféle technikával csomagol be valamit. Szinte nem is érdekes, mi van a csomagban, ô a külsô formájával üzen, és a másik megérti az üzenetet, két ember vagy csoportok között beszélgetés, dráma, dinamika alakul ki. Ki gondolta volna, hogy a csomagolás médium?! Szóval, mindezzel azt akarom hangsúlyozni, hogy számomra a mediális gondolkodás azt jelenti, hogy az ember tudatosan használja azokat az eszközöket, amelyeket megteremtett vagy megszerzett magának, vagy valamiképpen birtokol, mint – egyes nagy, XX. századi gondolkodók szerint – a legfontosabb médiumot, az agyát.
N. M. K.
Nyolcadszorra is lezajlott a marosvásárhelyi nemzetközi rövidfilm fesztivál. A fiatalok, a máshonnan érkezett hátizsákosok és a helybéliek is újra ellepték a Kultúrpalotát. Kevesebben ugyan, de a vetítések s a többi rendezvények színhelyén voltak idôsebbek is. A nézôket tehát megragadta az Alter-Native. Többnyire a szakembereket is, akik számára éppen a manapság szokatlanul nagy érdeklôdés, a népes közönség a fesztivál legkiemelkedôbb értéke. Nyilván más jelenségeket is észrevesznek. Ilyesmikrôl az idei filmes vendégek közül többel beszélgettünk. Ma a fesztivál egyik, már-már vásárhelyinek számító budapesti támogatójával készült interjút közöljük.
– Simó Sándor filmrendezô, a budapesti Színház- és Filmmûvészeti Fôiskola tanára, a Hunnia Filmstúdió igazgatója a kezdetektôl kitüntette figyelmével a fesztivált, folyamatosan támogatja szervezôit, rendezôit. Hogy látta, volt-e az idei rendezvénynek valamilyen különlegesebb sajátossága?
– Nem tudnék kiemelni valami jól körvonalazódott sajátosságot. Nem erôsebb a mezôny, mint tavaly volt, de nem is gyengébb. Azt is ki kell jelentenünk viszont, hogy itt már az elmúlt két- három évben elég erôs mezôny gyûlt össze. Az elôrelépés tehát ma már nem annyira elsôdleges igény, mint a fesztivál indulásakor. Általában a nem kommerciális indítékú filmgyártásban megjelenik egyfajta konzervativizmus, és ez most, ezen a fesztiválon is megfigyelhetô. Helyenként régies filmek láthatók, nagyon jó szakmai színvonalon elkészített filmek, nagyon különbözô helyekrôl.
– Baj, hogy észrevehetô ez a jelenség?
– Egyáltalán nem baj. Mostanában a filmkészítôk körében ismertté vált a dán filmesek Dogma elnevezésû kiáltványa, ami a legkonzervatívabb filmkészítési metódusokat szorgalmazza, ugyanakkor egyfajta tisztaságra törekszik, és kizárja azokat a csinálmányokat, kimódoltságokat, amelyek elsôsorban a televíziók által közvetített filmekben jelennek meg. Ezt a megújulás jelének tekintem. Meglehet, hogy most is az történik majd, mint az izmusok elôtt a tízes- húszas években, amikor a tiszta mûvészet jelszava és igénye terjedt el Európában, és erre épültek aztán különféle stílusirányzatok.
– Ez ilyen nyilvánvaló a rövidfilmek esetében is?
– A rövidfilmek esetében ez talán még nyilvánvalóbb. Ezeknek a filmeknek a kereskedelmi hasznosítása ugyanis nehezebb, esélytelenebb, mint a tévében forgalmazott játékfilmeké, amelyek egyébként olykor nagyon értékesek, máskor nagyon értéktelenek. A rövidfilmnek mindig volt ilyen nehézsége. Régebb a moziban a játékfilm elôtt vetítettek rövidfilmet is, ez, sajnos, kiment a divatból. Néha mûsortöltôként mégis bekerülnek a televíziók programjába, de ez ritka. Ebbôl viszont elônyei is származhatnak: a közvetlen kereskedelmi igény kevésbé jelenik meg a rövidfilmekben, tehát bizonyos mûvészi ambíciók, bizonyos szerzôi szándékok, szabadságok itt nyilvánvalóbbá válhatnak.
– A fesztivál szervezôi minden évben kitalálnak valamilyen jellemzô központi témát, címet, jelszót. A végén többnyire kiderül, hogy az alkotók ehhez nem nagyon igazodtak. Az idei mottó, a Between, azaz egyfajta köztes állapot, összecseng a bemutatott filmekkel?
– A fesztivál nagy teljesítménye maga a neve, az
Alter-Native. Ez a maga sokértelmûségében egy
kifejezetten értékes név és cím. A
Between is aktuális, hiszen mi mindig valami között vagyunk,
és ilyen értelemben egy általánosságot
fogalmaz meg, a térségben, a valamikori
lágerországokban pedig ez a köztesség most
különösen jellemzô. A záruló
évtizedet, évszázadot, sôt évezredet
erôteljesen meghatározza ez a köztes állapot,
tehát nem rossz a választott cím. Persze
kevéssé valószínû, hogy a filmek ehhez
igazodtak volna. A Between fesztiváljelszó nélkül is
elkészültek volna, és bizonyára ugyanígy.
– A tavaly sokan eredményként üdvözölték, hogy szorosabbá válhatnak a kapcsolatok a magyar és a román filmgyártás között. Bôvültek a koprodukciós lehetôségek, mondották, és azt is, hogy az Eurimages is segít ebben a dologban. Ilyen téren történt elôrelépés?
– Nem sok. A reményt üdvözöltük egy évvel ezelôtt. Ennek majdhogynem személyes képviselôje is jelen volt a fesztiválon Gabrea úr személyében, aki akkoriban a román filmbizottság elnöke volt, de mint hallom, már nem az. Tudomásom szerint nem jött létre ilyen film. Viszont körvonalazódik egy jó dolog: Kántor László nagy munkával összehozott Sepsiszentgyörgyön a múlt hónapban egy román–magyar fesztiválfélét, amelyen csak román és magyar filmek vesznek részt, elsôsorban játékfilmek, elég sok résztvevôvel, ez talán egy lépés az elképzelések megvalósításához. De hogy mekkora lépés, azt nem tudom felmérni.
N. M. K.
Több fórumon s a médiában sokszor elhangzott az eltelt hónapokban, hogy a helyi illetékesek érdektelensége miatt a fiatal drámaírókat s az új dramaturgiát ösztönözni hivatott, ígéretesen indult kezdeményezés, a Dramafest rendezvénysorozata elköltözik Marosvásárhelyrôl. Errôl még mindig nem tudni pontosat, de tény, hogy a Dramafest Alapítvány újra hallat magáról. Az Ariel színházzal közösen s az amszterdami Felix Meritis Alapítvány meg az ausztriai KulturKontakt, valamint a budapesti Nyílt Társadalomért Intézet, pontosabban a Gulliver’s Connect 1999/2000 program támogatásával vasárnap a Dies Irae elôadás bemutatójával útjára indul a Dramafest elsô nemzetközi tervezete.
Alina Nelega-Cadariu, a Dramafest programigazgatója és az Ariel irodalmi titkára tájékoztatása szerint az Underground pinceszínházban megelevenedô szöveg a szkopjei Zanina Mircsevszka drámaíró mûve. A macedóniai szerzô kísérletezô jellegû munkáját már több európai országban és az AEÁ-beli Iowában is bemutatták. Ezúttal fiatal rendezô, Alekszandar Ivanovszki állítja színre Szkopjébôl. Az Ariel és a Nemzeti Színház mûvészei játsszák Carmencita Brojboiu díszletei között és jelmezeiben.
(nk)
A szerzô halálának 10. évfordulója tiszteletére a Pallas-Akadémia Könyvkiadó gondozásában jelent meg Duka János Mikor hagyja el az ész az embert? címû könyve. A kötet a szerzô 1984-ben megjelent nagysikerû Kilenc kéve hány kalangya? címû székely anekdotagyûjteményének bôvített, átdolgozott kiadása. Mintegy 200 székelyföldi adatközlôtôl lejegyzett anekdotát tartalmaz, terjedelemben is körülbelül háromszorosát az eredeti kiadásban megjelent anyagnak. Duka János gyûjteménye rendkívül gazdag: adatközlôi a legkülönbözôbb székelyföldi falvak lakói, ennélfogva az anekdoták tematikája, elbeszélôi stílusa igen változatos. Az olvasó a humoros történeteken keresztül megismerheti a székely észjárást, annak sokféle színezetét, változatát, a székelység egészséges humorérzékét és világszemléletét, miközben kiválóan elszórakozhat.
A könyv terjedelme 294 oldal, ára 69.500 lej, megvásárolható a Pallas-Akadémia Könyvkiadó üzleteiben, valamint megrendelhetô postai utánvétellel a következô címen:
4100 Miercurea Ciuc, Str. Petôfi, nr. 4., O.P. 140, jud. Harghita, Tel/fax: 066/171-036 e-mail: pallas@nextra.ro.
A nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium, Nagykálló városa, a Ratkó József Irodalmi Társaság és Szabolcs–Szatmár–Bereg megye önkormányzata Ratkó József szellemiségének megôrzésére és tehetségkutatás céljából országos vers- és prózamondó versenyt hirdet három kategóriában gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók számára, a Versmondó Egyesület szakmai támogatásával.
Nevezni az alábbiak szerint lehet:
1. Egy szabadon választott Ratkó-mûvel
2. Egy, a Hetek irodalmi csoportosuláshoz tartozó költôk mûveibôl szabadon választott költeménnyel (Bella István, Kalász László, Raffai Sarolta, Ágh István, Buda Ferenc, Serfôzô Simon)
3. Egy szabadon választott verssel a mai magyar irodalomból (’60-as évektôl) és
4. Egy verssel az újabb kori (’60-as évektôl) határon túli magyar irodalomból, szabadon választva
– prózamondó kategória: egy Ratkó József tollából származó és egy, az újabb kori, határon túli magyar irodalomból választott prózai alkotással
– megzenésített vers kategória: egy Ratkó- vers, egy, a Hetek költôitôl, illetve egy az újabb kori határon túli magyar irodalomból választott költemény saját szerzeményû megzenésített változatának elôadásával.
A versenyhez kapcsolódva további pályázati lehetôségeket írunk ki:
– esszé kategóriában középiskolai magyartanárok vagy magyar munkaközösségek számára:
1. Népköltészeti és folklórelemek a Hetek valamely költôjének néhány versében, vagy
2. A kor szociális helyzetének megjelenése a határon túli magyar irodalomban néhány kiemelt vers alapján, vagy
3. Magyar sorskérdések a Hetek költôinek mûveiben (néhány szabadon választott vers alapján)
Az esszé terjedelme 5-10 gépelt oldal lehet (másfeles sortávolságú, 25 sor/oldal).
– fordítás kategóriában középiskolai nyelvtanárok, illetve nyelvi munkaközösségek számára: Ratkó József, a Hetek költôi, illetôleg az újabb kori (’60-as évektôl) itthoni vagy a határon túli magyar irodalomból választott bármely vers bármely idegen nyelvre történô fordítása.
Nevezési határidô: 2001. január 15.
Esszé és fordítás kategóriában a beadási határidô 2001. március 15.
A verseny döntôjének helyszíne: a Korányi Frigyes Gimnázium Nagykállóban. Idôpontja: 2001. április 27-28-29.
A jelentkezôk számától függôen a megyeszékhelyeken februárban területi döntôket szervezünk. Az elôdöntô feltételeirôl, idôpontjáról és helyszínérôl a jelentkezôk írásbeli értesítést kapnak.
A verseny díjai minden kategóriában azonosak.
A versennyel kapcsolatos információkat a 00-36-42/263-443-as telefonon Szabóné Cseh Ágnestôl lehet kérni. A nevezéseket az alábbi címre kérjük:
4320 Nagykálló, Korányi u. 23.
vagy e-mail: acseh@elender.hu
A státustörvényrôl a Duna tévében
Késésben van-e a határon túli magyarokról szóló törvény? Státustörvény vagy kedvezmények törvénye? Ki gerjesztett túlzott elvárásokat a határon túliak körében, miért gyûjtöttek össze 500 ezer aláírást a kettôs-, illetve a külhoni állampolgárság érdekében? Milyen feltételek mellett támogatná az ellenzék a törvény elfogadását? A december 3-i Heti Hírmondó mûsorának vendégei: Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, Tabajdi Csaba országgyûlési képviselô (MSZP) és Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja ügyvezetô alelnöke. Szerkesztô-mûsorvezetô: Csáky Zoltán.
Lelôtték a