Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Készül az RMDSZ választási programja

Az RMDSZ-nek az eddigieknél konkrétabb, gyakorlati megoldásokat kínáló programmal kell indulnia az ôszi romániai választásokon – ebben alakult ki egyetértés azon a szombati marosvásárhelyi munkaülésén, amelyen a szövetség vezetô politikusai az RMDSZ választási programjának alapelveit rögzítették. Az ülésen Markó Béla szövetségi és Takács Csaba ügyvezetô elnök mellett az RMDSZ parlamenti képviselôi, illetve kormányzati tisztségviselôi is részt vettek. A dokumentum további részleteirôl a keddi sepsiszentgyörgyi, valamint a szerdai bukaresti találkozón döntenek majd.

Az RMDSZ-nek elveiben továbbra is szilárdnak, módszereiben pedig rugalmasnak kell lennie – hangzott el a megbeszélésen. A választási program tartalmára vonatkozóan Markó Béla szövetségi elnök elmondta: a kidolgozandó dokumentum alapvetôen három fô kérdéskörre, a nemzeti kisebbségi jogok, a romániai általános társadalmi reform, valamint a magyarok által lakott régiók, települések fejlesztésének kérdéseire összpontosít majd, ez utóbbira egyébként kiemelten nagy hangsúlyt fektetnek a szövetség késôbbi politizálásában – hangsúlyozta az elnök.

A munkálatok során megfogalmazódott: négyéves kormányzati tevékenysége alatt az RMDSZ jelentôs tapasztalatokat szerzett a kisebbségi igények jogi és közigazgatási érvényesítésének lehetôségeirôl, így az elôbbi RMDSZ-programokkal szemben a mostani választási programban pontosan rögzíteni fogják ezek teljesítésének konkrét, gyakorlati mozzanatait. A résztvevôk ugyanakkor egyetértettek abban, hogy a dokumentumnak tartalmaznia kell a kormányzás átfogó mérlegét is.

Mindazonáltal az RMDSZ programjának lényegét tekintve nem várhatók jelentôs változások– mutattak rá a szövetség politikusai. A nemrégiben készített közvélemény-kutatások eredményei ugyanis azt mutatják, hogy bár a hatékony érdekvédelem szempontjából továbbra is az RMDSZ kormányzati szerepvállalását tartja célszerûnek, a romániai magyarság nem mond le az autonómia, az önálló állami magyar anyanyelvû oktatás megteremtésének gondolatáról, így a szövetség továbbra is alapvetô fontosságúnak tartja a magyarság ezen történelmi célkitûzéseinek képviseletét.

Az ülésen még elhangzott: az elkövetkezendô idôszakban az RMDSZ-nek fel kell vállalnia a romániai önálló magyar televízió, illetve rádió létrehozásának kérdését, ugyanis erre jelentôs igény mutatkozik és e tekintetben a szakma részérôl is teljes konszenzus alakult ki.

Székelyszentistván

A hétvége legkiemelkedôbb magyar vonatkozású eseménye megyénkben: a Szent István emlékezete címû rendezvény, amely szép hagyományt teremtett a Kisküküllô menti Hármasfaluban. Célja szerint – az emlékezés- emlékeztetés, a múltidézés- hagyományôrzés, -ápolás mellett – a kistérség gazdasági és szellemi fejlesztésének elôsegítése is, és a szombat délelôtti tanácskozás ilyen kérdéscsokor köré szervezôdött: az erdélyi települések helyzete, a faluközösségek felélesztése, a közösségépítés, az önkormányzati tevékenység megannyi ága-boga, a falugondnoki szolgálat meghonosítása, az erdélyi kistelepüléseket leginkább sújtó átok: az elöregedés és az elnéptelenedés, az elvándorlás és a "megmaradottak" szociális gondjai – szakembert és közembert, politikust és népmûvelôt, anyaországiakat és erdélyieket egyaránt foglalkoztató, mert sürgôs orvoslásra váró kérdések, bajok: az ezredvég közép-kelet-európai "kihívásai" álltak az elôadások, a beszélgetés elôterében, a tapasztalatszerzés és -megosztás kettôs fókuszában.

Már pénteken megnyílt a Hajdú-Bihar megye ezer évét fotókban szemléltetô kiállítás a Barátosi-kúriában, Kötô József és Arnold Sándor megnyitójával, V. Szatmári Ibolya bemutató szavaival. A mûvelôdési otthonban a helybeli Sándor János faragványait és a mûvész munkásságát méltatta Kiss Dénes lelkész, a rendezvény eszmei atyja és legfôbb szervezôje. (Sándor János szeptember 15. és 20. között mutatkozik be munkáival a hannoveri viklágkiállítás magyar pavilonjában.)

Az ünnepi istentisztelet, amelyen a helybeliek mellett hazai és anyaországi közéleti személyiségek, politikusok, a faluból elszármazott vendégek vettek részt, az ökumenia jegyében zajlott: igehirdetô szolgálatot végzett a mélyenszántó gondolkodásáról ismert kolozsvári dr. Czirják Árpád fôtisztelendô érseki helynök, imádkozott Lázár Levente helybeli unitárius, Sebestyén Péter erdôszentgyörgyi római katolikus és Kiss Dénes szentistváni református lelkész. Emlékbeszédet tartottak, szóltak a nagyszámú gyülekezethez Markó Béla országos RMDSZ-elnök, Kötô József államtitkár, az eseményt jelenlétével megtisztelô Ijgyártó István, Magyarország bukaresti nagykövete. Léleképítô hatású volt Töll László történész visszatekintôje. Keresetlen, ôszinte szavakkal üdvözölte a gyülekezetet és vendégeit az önkormányzat részérôl Kutasi Zoltán makfalvi polgármester. Tisztán csendült a dal a Fülöp Judit vezette szovátai Intermezzo kamarakórus mûsorában. Elhangzott a Szózat. Istentisztelet után Czirják Árpád érseki helynök megáldotta a templom elôtti Szent István-szobrot, és a talapzatnál koszorúkat helyeztek el az emlékezôk.

A közebéd a mûvelôdési otthonban zajlott, erre minden vendéget meghívtak, aki részt vett az istentiszteleten. A színpad homlokzatát Szent István monogramja uralta, Sándor János készítette mélyfaragással. Szent István intelmei címmel irodalmi összeállítás hangzott el, Sándor Margit óvónô és Máthé Piroska ny. tanítónô irányításával, énekeltek: Nemes Kata, Átyim Éva és Judit, Faluvégi Ildikó, táncolt a frissen alakult hagyományôrzô tánccsoport (a fiúk erre az alkalomra csináltattak harisnyát, lajbit maguknak), vezetôjük a fiatal kultúrigazgató, Nemes András, aki családjával és falustársaival együtt szívós kitartással munkálkodott az ünnepség sikeréért. Szombatfalvi Attila felolvasta az egyik vendég A szó címû versét. Simon Csanád Budapestrôl érkezett, elsô verseskötete – Néma szavak – éppen hogy megjelent, még friss rajta a festék.

A mûsornak nagy sikere volt, de a hármasfalusiak ettôl még nem fáradtak el, reggelig mulattak vendégeikkel a bálban.

Kétszáz éves a temploma, százéves az orogonája. 1600-ban Havadon mindössze 41 család tartotta fenn a református egyházat; az csak 1665-ben vált önálló anyaegyházzá, addig Rigmánnyal, Gegessel és a két Adorjánnal együtt Nyárádszentsimonhoz tartozott. 1680-ban még fatemplomban imádkoztak, a kôtemplomot 1794-ben kezdték építeni, és hat évi munka után, éppen egy augusztusi napon szentelték fel, 1800-ban, újbúzazsengére: az úrvacsorát már az új templomban vehette magához a gyülekezet. Közel kétszázezer téglát vettettek, és negyvenezer zsindelyt faragtattak, a faanyagot a negyven kilométernyire fekvô Székhavasáról hordta ökrös szekérrel a nép. Mindez az egykori krónikás hajlamú gondnok, megyebíró, Dósa László feljegyzésébôl tudható. Jobb írók talán unták a múltat feljegyezni, sóhajtja el magát "mentegetôzésében". Amint a szombati hálaadó istentiszteleten a havadi gyülekezetet 15 éve szolgáló Kis Csaba lelkész elmondotta beszámolójában, jórészt Dósa Lászlónak köszönhetô a templomépítés hiteles története. A költség nagy részét a templom patrónusa, id. Máthé Izsák és felesége, Botos Éva vállalta, haláluk után pedig fia és párja pártfogolta a gyülekezetet. A többit a hívek végezték, az ô munkájukból, vagyis "kicsiny eklézsiánk keresményeibôl" épülgetett a hajlék, szerény lehetôségeik szerint.

Az új templom sajnos, vizes helyre került, többször is javításra szorult, falai felszívták a nyirkot, igazi teljes felújításra azonban csak mostanság kerülhetett sor. Holland testvérgyülekezet figyelt fel a havadiakra, az 1990 telén odalátogató Mattheus Henk és társai a falu valóságos mikulásaivá váltak. Leiden városának több gyülekezete patronál erdélyi református közösségeket. A havadiakat a Bevrijdings Kerk hívei segítették, az ô adományaiknak köszönhetôen kezdôdhetett el a munkálat 1997-ben; elôbb a tetôszerkezetet újították fel és fedték be bádoggal, aztán a tornyot vakolták újra, a következô évben a templomot vakolták, kôporozták falait, belsô falburkolattal látták el, padlószônyeget vásároltak, kívül pedig vízelvezetô csatornát ástak, hogy végképp megszabadítsák a nyiroktól.

Ma a templom a falu dísze. Bejáratánál fiatal fenyôk irigykednek tornyára, távolabb pedig két ráérô öreg hárs vigyázza.

A hazatért falusfeleket és a vendégeket, köztük a leideni küldötteket Kis Csaba lelkész és Csiszér Péter gondnok köszöntötte. A liturgiai szolgálatot végezte nt. Székely András balavásári lelkész, küküllôi esperes, igét hirdetett és megáldotta az új hajlékot nt. Gyenge János kolozsvári püspöki tanácsos. Mi teszi a templomot hajlékká? Isten jelenléte. Az alapige a 90. zsoltárból való: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." Erôt, vigasztalást nyújt a templom, megtart és reményt önt belénk. Tegye Isten a templomot állandóvá, a Vele járókat pedig istenfélôkké és egymást szeretôkké.

Szólt a havadiakhoz a leideniek papja, nt. Bernard Schelhaas lelkész, aki ünnepi ornátusban, a húsvét piros és a pünkösd fehér színeiben köszöntötte a gyülekezetet; Mattheus Henk, aki felidézte a barátság kezdetét, amikor Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi vártemplomi lelkész biztatására indultak elôször Havadra. – Kétszáz éves a templomotok, tízéves a barátságunk, ezt ünnepeljük mi veletek együtt – mondotta. – Templomunkban minden hónap elsô vasárnapján érettetek is imádkozunk.

Átnyújtotta azt a nagy, színes tányért, amelynek színes díszítményén egymás mellett látható Havad patinás és Bevrijdings modern temploma. A maguk során a havadiak a templomot ábrázoló faragott plakettel ajándékozták meg a leidenieket. Úgy gondoltam, hogy csak egy kofferral megyek haza, jegyezte meg tréfásan Henk úr, amikor átvette; de már látom, kettô lesz belôle.

Gerard Hoogenkamp úr bemutatta "Franz testvérünket", aki minden istentisztelet végén korondi fazékkal a kezében gyûjt a havadi templom és gyülekezete javára. A taps akkor csattant fel elôször, amikor Hoogenkamp úr bejelentette: ennek a gyûjtésnek köszönhetôen a leideni Bevrijdings gyülekezete húszezer márka adománnyal segíti a földgáz bevezetését, elsôsorban a templomba, a gyülekezeti otthonba, a lelkészi lakásba, a középületekbe, és ha még jut, akkor a közösség belátására bízzák, hogy arra költse, amire a leginkább szükséges. A holland vendégek elénekelték a Krisztusnál nincs nyugat vagy kelet címû éneket – In Christus is noch west noch ost, melynek magyar nyersfordítású példányaiból is hoztak néhányat magukkal.

Dallal és verssel köszöntötte az eseményt és a vendégeket a szovátai református egyház Tófalvi Edit vezette vegyes kara, Demeter György szovátai és Rüsz Károly kiskendi szavaló. Az egyházi énekek, Bárdos Lajos feldolgozása mellett szépen megfért s nagy sikert aratott a Vangelis-szerzemény a Columbus c. filmbôl; Tompa Mihály hitvallása mellett megfért Zilahy Lajos nosztalgiaverse az öreg házról, Wass Albert megrázó üzenete mellett Illyés Gyula tüzes vallomása a hazáról – a magasban.

Havad megtartó magasában.

Történelmi családok találkozója

Szombaton és vasárnap Gernyeszegen találkoztak a történelmi családok leszármazottai. A Castellum Alapítvány meghívására közel 100 vendég érkezett a Maros-parti községbe. Nem csak családtagok, jó ismerôsök szokványos összejövetele volt ez a sorban az V. rendezvény amelyen a valamikori Erdély építôk, emlékének adóztak és egyben keresték a legjobb módozatot nemzetiségünk megmaradása, haladása, gyarapódása érdekében.

A vendégeket elôször Fehér Dániel helybéli református lelkész köszöntötte, aki hangsúlyozta, hogy Gernyeszeg egy olyan történelmi hely, amely méltó maradt hajdani gazdasági és szellemi gondnokaihoz, a Telekiekhez, és ma is büszkén ôrzik ezt az örökséget. Csató Béla fôesperes utalt arra a folytonosságra, ami a keresztény szellemet jelentette a magyar népnek Szent István korától napjainkig. Ebben a hitben éltek és alkottak azok az államférfiak, hadvezérek, akik e kis országrésznek és népének a fennmaradásáért dolgoztak, küzdöttek. Ezt kell megôriznünk, tovább adnunk azoknak, akik ma is felelôsséget éreznek, vállalnak az erdélyi magyarságért.

Apor Csaba, a Castellum Alapítvány elnöke úgy vélekedett, múlt nélkül nincs jelen, erre építve azon gondolkozzunk el, mi a teendô.!" A helytállásban, az éleslátásban legjobb példa az 1734-ben született Teleki Mihály, aki késôbb Erdély kancellárja lett. Ô is elôrelátóan a nyugati orientációt választotta, messzemenôen támogatta a kultúrát, a gazdasági élet fellendítését és életét adta az országrész függetlenségéért a zernyesti csatában. Az erdélyi magyarságnak vannak – korunkban részben elfelejtett – múltbeli példaképei, akikre fel lehet és kell nézni. Életük, tettük lehet az a kiindulópont, amelyet követve erkölcsileg, szellemileg megtisztulva, más nemzetiségekkel együtt élve maradandót alkothatunk. Jogunk és kötelességünk olyan gazdasági vállalkozásokat alapítani, mûködtetni, amelyek népünket, a haladást szolgálják.

A Teleki család szerepe Erdély történetében címmel Gábor Attila helyi történelemtanár tartott ismertetôt. Ebbôl megtudhattuk, hogy Gernyeszeg honfoglalás kori település, neve kivágott erdôrészt jelent. A középkorban királyi birtok volt, így adományként kerül a Somkerekiek, majd a Losonczi-Pálfy család birtokába. A jelenlegi barokk kastély helyén árokkal körülvett határvédô – Castellum Fortillium – várerôd állott. 1674 decemberében Apafi Mihály, Erdély fejedelme I. Teleki Mihálynak adományozza, azóta 1945-ig e család tulajdonában állt a birtok. Az évszázadok során a Teleki család tagjai között politikus, hadvezér, iskola- és templomalapító, kiváló gazda és mecénás, újságíró, felfedezô, régész volt. Elég, ha a korokat átszárnyalva a könyvtáralapítóra, vagy a két világháború közötti tragikus sorsú miniszterelnökre gondolunk. A Telekiek 1945 után is megállták a helyüket, emigrációban ugyan, de sikerült talpra állni és ma is a lehetôségükhöz mérten segítik a községet, nemesek és hûek maradtak népükhöz, hazájukhoz.

Meghívott elôadóként Egyed Ákos történész professzor Erdély történetének máig is vitatott korszakáról, az 1848-49-es forradalomról és jobbágyfelszabadításról tartott elôadást. A történelem furcsa ismétlôdése az a tény, hogy mind az 1848-as forradalom kibontakozásakor, mind nemzeti kisebbségünk mai követeléseinek megfogalmazásakor a jogok kivívásában az erdélyi magyarok nem támaszkodhatnak igazán az anyaországra. Az erdélyi nemesség volt az, amelyik belátta, hogy a haladást csak úgy szolgálhatják, ha engedményeket tesznek, még akkor is, ha önmagukat számolhatják fel ezzel. Ezt az eszmét fogalmazta meg az 1848. május 29-i kolozsvári utolsó rendi közgyûlés, amely megszüntette a Werbôczy-féle Compilatae törvényt és meghirdette a polgári egyenlôséget, ugyanakkor az uniót Magyarországgal. Tulajdonképpen ez jelentette a modern magyar nemzet születését. Az erdélyi nemesség a lassú, "konfliktusmentes" változás híve volt, azonban az osztrák támadás felgyorsította az eseményeket. A szabadságharcért is nagyon sok sok áldozatot hozott ez az osztály, hiszen politikai és hadvezetôi is kivétel nélkül e rétegbôl kerültek ki. A professzor analógiával zárta elôadását. Ha 1848 jelentette a modern magyar nemzet születését, akkor 1989 után a megváltozott körülmények között érdekegyeztetés nyomán újra össze kell álljon a nemzet, s ebben mindenki meg kell hogy találja a helyét és szerepét. Kapcsolataival, a kommunikáció elôsegítésével lehetnek ennek részesei a mai történelmi családok is.

Különleges eseménynek számított a Teleki- kastély meglátogatása, amelynek idegenvezetôje a Brüsszelben élô Teleki Kálmán volt. Ô csak 1947-ben született, így édesapja, Teleki Mihály (a mindenki által Micu bácsinak ismert gróf) elbeszéléseibôl tudta idézni, milyen volt az épület hajdani berendezése. A II. világháború elôtt a kastély földszintjén konyha, raktár, iroda mûködött. Az emeleten két lakosztály, a Teleki Mihályé és a Kálmán nagyapjáé Domokosé volt berendezve. A kastély folyosói régészeti gyûjtemény, amelyet amatôr archeológusként Domokos rendszerezett. Teleki Kálmán szomorúan jegyezte meg, visszaigényelnék a kastélyt, de erre még nincs törvény Romániában, így a történelem furcsa helyzeteként, bár sajátja, vegyes érzelmekkel csak látogatóként sétálhat falai között.

A nap hátralevô részében Ince Jenô, Gernyeszeg polgármestere üdvözölte a vendégeket, majd Ugron Ádám bemutatta az iskolában megrendezett fotókiállítás anyagát, amelyek kastélyokról, udvarházakról készültek, azzal a céllal, hogy talán némelyiket e dokumentáció menti meg végleg a feledéstôl. A múltbeli hangulatot idézte Lôrinci György lantkészítô elôadása, majd Gálfalvyné Zsigmond Irma a "nagyasszonyok" történelmi szerepérôl beszélt.

Vasárnap a vendégek megtekintették a templom kriptáját, amely az idén felfedezett két új sírkôvel gyarapodott és részt vettek az új kenyér ünnepi úrvacsoraosztáson, majd megkoszorúzták a templom udvarában állított II. világháborús áldozatok emlékmûvét.

A hét végén elôször szervezték meg a fürdôvárosban a Nyári Napokat. A kezdeményezô fiataloknak a MADISZ és a polgármesteri hivatal segített a szervezésben, a remények szerint a Nyári Napok a már jól ismert téli játékokhoz hasonlatosan hagyományossá válnak Szovátán.

A Nyári Napoknak a fürdôtelep adott otthont. A háromnapos rendezvénysorozatból nem hiányzott a kirakóvásár, a sörivóverseny, majd az ökörsütés, egyébként az elsô nap a táncé, a második a sporté, a harmadik a gyerekeké volt. Az Európa Gyermekei 2000-ben táncfesztivált a péntek esti megnyitó után a Medve-tó feletti teraszon tartották hazai, magyar és szlovák tánccsoportok részvételével, az érdeklôdôk a legszebbeknek tartott magyar, cigány, társasági és ír táncokat láthatták.

Szintén péntek délután tartották meg a D- osztályos labdarúgó-érkôzést a városi stadionban. A sportrendezvények többsége már szombaton várta az érdeklôdôket, több helyszínen. Volt streetball-vetélkedô, ügyességi labdajátékok, lábteniszverseny. Késôbb taek won-do bemutató és erôs emberek vetélkedôje szórakoztatta a közönséget. Estére koncert és utcabál várta a szórakozni vágyókat a B-style, Dodi Attila, Dancs Annamari, a Cool Proiect, a Bluesers, a Mobil Party és az Orion részvételével. Tegnap a gyerekek számára atlétika-, aszfaltrajz- és kerékpárversenyt szerveztek. Ezzel zárultak a Nyári Napok, amelyeket csak a kissé lehûlô idô zavart meg.

Augusztus 28-án, hétfôn 17 órától tartja a parlamenti képviselôk és szenátorok jelölôgyûlését a csávási RMDSZ- kerület a szabédi kultúrotthonban, valamint a 3-as RMDSZ- körzet 17.30 órától, a felsôvárosi református templomban.

A megyei RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének küldöttje írásos megbízólevéllel vesz részt és igazolja a szervezet képviseletét.

*

A 18-as RMDSZ-körzet – Jedd – 2000. augusztus 29-én, 19 órai kezdettel tartja a parlamenti képviselôk és szenátorok jelölôgyûlését a koronkai kultúrotthonban.

A megyei RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének küldöttje írásos megbízólevéllel vesz részt és igazolja a szervezet képviseletét.

Minden érdeklôdôt tisztelettel várnak.

*

Az RMDSZ 5-ös körzetének választmánya szeretettel meghívja tagságát, hogy vegyen részt az augusztus 29-én délután 6 órakor tartandó körzeti gyûlésen, a Szabadság utcai református templom tanácstermében.

A napirendi pont: szenátorok és képviselôk jelölése a parlamenti választásokra.

Szerencsések azok, akiknek a szó hallatán nem valami francia ételkülönlegesség jut eszükbe, s helyesen racionálva, beugrik egy-egy angol film képsora, amint kifogástalan angol úriemberek, tetôtôl talpig hófehér szerelésben körülállnak egy nemtudommicsodát, dobigálják a vacak kis labdájukat, az egyiküknek valami ütôféle is van a kezében, míg a többiek ide-oda szaladgálnak az üde albioni gyepen, a nézôközönség legnagyobb gyönyörûségére.

Ha nem értették hogy ilyenkor mi is történik, ne csüggedjenek, nincsenek vele egyedül. A krikett, mint az angol felsô osztály kivételezett csapatsportja, teljesen érthetetlen ugyanis az amolyan kívülállók számára, mint amilyenek mi vagyunk. Idônként a Sky News vagy a CNN sporthíreiben el-elcsíphetünk egy-egy fontosabb krikett- találkozóról szóló tudósítást, ám azt azonban töredelmesen bevallom, hogy soha nem sikerült megtudnom, hogy ki nyert, mert oly komplikált a sokszor több napig tartó krikettmeccsek eredményszámítása, hogy azon csak a beavatottak tudnak eligazodni.

Tudatlanságunknak krikettügyben ezennel azonban egyszer s mindenkorra vége! Errôl nem kisebb intézmény, mint a londoni székhelyû Lordok Nemzetközi Krikett Szövetsége gondoskodik, akiknek a képviselôje, William Troub, az elmúlt hétvégén Marosvásárheléyre látogatott. Vele tartott Trevor Yeomans is, szakképzett krikettedzô, azzal a feltett szándékkal, hogy megkedveltessék Marosvásárhely fiataljaival a krikett nemes sportját. Az alkalmat a bemutatóra az ASA – FC Drobeta labdarúgó- mérkôzés szolgáltatta. Az utolsó sípszó után, az Erskine klánból való Bruce Erskine skótszoknyás úriember által biztosított dudaszóra, bevonult a focipálya közepére a két úriember, s megkezdôdött a bemutató. Felállíttatott a két izé (kapu?), s a két úriember idôs korukat meghazudtoló könnyedséggel nekiállt a kedvcsinálónak.

Azt talán mondanunk sem kell, hogy elsôsorban a gyermekek körében találtak lelkes közönségre, s az ifjakat nem csupán nézésre kárhoztatták, de a gyerekek ki is próbálhatták, hogy milyen érzés is a dobó, illetve a lapos fautôvel felszerelt izémizé (kapus?) szerepében lenni.

Az úriembereket kísérô, tolmács szerepét betöltô hölgytôl megtudtuk, hogy a romániai népszerûsítô turné állomásai Giurgiu, Brassó, Marosvásárhely, Bukarest és Rîmnicu Vîlcea, s Vásárhelyre azért akartak feltétlenül elönni, mert Troub úrnak a városban régi személyes kapcsolatai vannak. A bemuatató pedig csupán a kezdetet jelenti, hisz a lordok szövetségének feltett szándéka, hogy törik-szakad, márpedig krikettközpontot hoznak létre városunkban. Ebbôl a célból felvették a kapcsolatot a megyei tanfelügyelôséggel is, hogy az iskolákba bevihessék a sportágat. Az sem akadály – mondták –, hogy a játékhoz szükséges felszerelés meglehetôsen drága mulatság (kelet-európai zsebhez képest feltétlenül), hisz a teljes felszerelést adomány formájában biztosítják a fiatal krikettezôknek. Természetes, hogy szakképzett krikettedzô is érkezik majd, hisz Romániában ilyen egyelôre nincs, de még a szabályokról is csak nagyon keveseknek van fogalma.

Nos, hogy mi lesz az elképzelésbôl, az elsôsorban az angol kezdeményezôk kitartásán és eltökéltségén múlik, hisz Marosvásárhely mindig is jó melegágynak bizonyult az új sportágak számára. Az már megint más kérdés, hogy egy egész sereg sportág, amely itt kezdte meg romániai pályafutását, mára teljesen eltûnt a színrôl. Az emiatt felelôs bürokrata bagázs êörök dicsôségére.

Néhány napja alkalmam volt megkérdezni Sós Rozáliát, a marosvásárhelyi kézilabda egykori kiválóságát, hogy milyen esélyt lát a vásárhelyi nôi kézilabda újjáéledésére. Semmit - hangzott a lesújtó és sommás válasz. Néhány éve még, amikor megszûnt a csapat, csupán puszta pénzkérdés volt a feltámasztása, mára azonban eltûntek a szükséges szakmai és egyéb feltételek is - állapította meg a világ egykori legjobb beállósa. Most pedig a nôi kézilabdát a férfi kézilabda is követheti az egyszer volt sportágak egyre bôvülô listáján. Ma azonban még csupán pénzkérdés a csapat életben tartása.

Szeptember 9-én indul az új A-osztályos férfi kézilabda-bajnokság, amelyben a marosvásárhelyi ASA- nak is indulási joga van. A pénztelenség hiányával küszködô egyesület azonban kénytelen volt megállapítani, hogy már nem képes fenntartani a csapatot. A beiratkozási határidô elmúlt, s Marosvásárhely bejelentkezett ugyan, de a nevezési díjat nem egyenlítette ki, így egyelôre nem szerepel az indulók listáján. A szövetség a bajnokság megkezdôdéséig adott haladékot, utána azonban nincs pardon. Vagy lesz pénz a legszükségesebbekre, vagy a férfi kézilabda is lekerül Marosvásárhelyen a kínálatból.

Ioan Murar alezredes, az ASA elnöke, módosította tehát álláspontját, ami az szakosztályokat illeti. Míg júliusban még azt nyilatkozta, hogy a labdarúgás mellett a kézilabda és a röplabda is helyet kap majd az egyesületben, ma már nyíltan belátta, hogy a kézilabda szakosztályt a nem tudják fenntartani. Mivel a Steauának már van kézilabdacsapata, a hadseregnek nincs szüksége egy másikikra - nyilatkozta az elnök -, helyette inkább megtartják a röplabdát, amelyet a Steaua megszûntetett. Ebben a döntésben minden bizonnyal az is szerepet játszik, hogy a röplabdázókat a gázelosztó bizonyos mértékben támogatja, míg a kézilabdázók egyelôre semmire sem számíthatnak.

Páll Attila az Iskolás Sportklub kézilabda szakos edzôje. A marosvásárhelyi kézilabda megmentése érdekében, Pro Sporting névvel létrehozott egy magán kézilabdaklubot. Az új klub hajlandó lenne átvenni az ASA megszûntetés szélére sodródott csapatát, s egy alaposan megfiatalított kerettel nekivágni az idei bajnokságnak. Pénz is kerülne - mondja Páll Attila -, az kezdéshez rendelkeznek a legszükségesebbekkel, késôbb pedig több helyrôl ígértek támogatást, azzal a feltétellel, hogy azt ne az állam, illetve a hadsereget képviselô ASA kapja.

Látszólag egyszerû tehát az ügy. Az egyik félnek van valamije, amitôl szabadulni akar, a másik viszont szívesen átvenné ugyanazt. Így a csapat megmarad, s mindenki elégedett. Ez azonban még sincs így.

– Az ASA vezetôsége azt mondta az elején, hogy vigyem a csapatot, még egy láda sört is adnak mellé - mondja Páll Attila. - Most meg azt akarják, hogy fizessek tízmilliót, s vállaljam át a játékosoknak járó elmaradt tartozásokat is, vagy legalább írjak alá egy papírt, hogy tartozom nekik. Erre pedig nem vagyok hajlandó. Átveszem a csapatot, de csakis tiszta lappal, anélkül, hogy bárkinek bármit fizetnem kellene. Milyen jogon kérnek pénzt tôlem, amikor a tavaly a legminimálisabb feltételeket sem voltak képesek biztosítani a csapatnak?

Pillanatnyilag ezen a ponton akadtak el a tárgyalások. Az ASA vezetôsége a felajánlotta fúziót, ám ettôl a Pro Sporting határozottan elzárkózik.

– Hogyan fuzionáljak én, magánklub, az állammal? - teszi fel a kérdést Páll Attila. - Abból semmi jó nem származhat.

A bajnokság kezdete vészesen közeledik, alig két- három hét van még hátra, és nem tudni, hogy lesz-e továbbra is marosvásárhelyi résztvevôje. A nyáron eközben a csapat tagjai semmiféle felkészülést nem végeztek, így az elsô mérkôzéseken csakis az ISK ifjúsági játékosaira alapozhatna az egyesület, amely Marosvásárhelyt képviselné a bajnokságban. Ha lesz egyáltalán ilyen...

Kosárlabda

Négy csapat részvételével rendezett nemzetközi turnét az aradi West Petrom kosárlabda szakosztálya, amelyre a marosvásárhelyi Herlitz-Mobex is meghívást kapott. Az objektív és szubjektív tényezôk következtében gyökeresen megfiatalított marosvásárhelyi gárda, melynek a tavalyi kezdô ötösfogatából csupán Szászgáspár Barnabás maradt a helyén, egy gyôzelmet és két vereséget ért el az elsô megmérettetésen, amelyet az új felállásban és az idei bajnokságtól kezdôdôen érvényes új szabályok szerint játszottak.

Az eredmények egyébként nem számítanak meglepetésnek és számszerûen a következôk voltak: Arad – Herlitz-Mobex 110-60; OKK Belgrád – Herlitz- Mobex 82-54; Herlitz-Mobex – Moldvai köztársaság 60-47. Mint ismeretes Arad az elmúlt bajnokságban döntôt játszott, s gyakorlatilag ugyanaz ma is a csapat összetétele, míg a belgrádiak a nagyon erôs szerb bajnokság másodosztályát nyerték meg az idén.

Takács Károly, a vásárhelyiek technikai igazgatója elégedettnek mutatkozott a fiatal játékosok teljesítményével, elmondta, hogy ebben a felkészülési idôszakban nem is várhatott volna egyebet a fiúktól. A bajnokság kezdetéig persze még sok mindent pontra lehet – és kell – tenni.

A felkészülés következô szakaszának a marosvásárhelyi közönség is szemtanúja lehet, hisz a ligeti sportcsarnokban szervezik meg csütörtök- szombat között az újabb elôkészületi tornát, a Herlitz-Mobex kupa újabb kiadását. Az idei HM-kupán hat együttes részvételét várják. Ezek: CSU Nagyszeben, Vega Soced Ploiesti, Poli Iasi, U Kolozsvár és természetesen a házigazda Herlitz- Mobex. A hatodik csapat kiléte még kérdéses. Szeged, miután eredetileg beleegyezett a részvételbe, úgy tûnik mégsem jön Vásárhelyre. Ha a magyar csapat távolmarad, a mezônyt a második kolozsvári csapat a Sanex egészíti majd ki.

Teke

A marosvásárhelyi Elektromaros nôi tekecsapata nyerte az elmúlt héten Zalaegerszegben szervezett, nemzetközi részvételû, 36. Göcsej kupát. A versenyen öt országból 9 nôi csapat volt jelen.

A versenyt négyfôs csapatok számára szervezték, a versenyzôk a szokásos 100 golyó helyett 120 gurításra jogosultak. A marosvásárhelyi csapat az alábbi felállásban lépett pályára: Sopterean Daniela, Matei Iuliana, Duka Tilda, Sopterean Carmen. Az egyéni vetélkedôben szerepelt még Hosu Crista Adriana és Nemes Claudia Oana is. Az Elektromaros négyfôs csapata 2022 fát ért el, ami az elsô hely megszerzését jelentette. A 2. helyen a perenyei Villszöv végzett 2003 fával, míg a 3. a házigazda ZTE-ZÁÉV lett, 1992 fával. Itt jegyezzük meg, hogy a zalaegerszegi csapat tagjaként pályára lépett az az Airizer Emese is, aki a tavasszal botrányos körülmények között távozott Marosvásárhelyrôl.

Egyéniben Duka Tilda 530 fával a 2. helyen végzett, s a teli dobásokban elért 168 fás, legjobb eredményével a szervezôk különdíját is elnyerte.

Az Elektromaros a kiutazást a szülôk és barátok segítségével oldották meg, a helyszínen az ellátást a házigazdák biztosították. Biztos anyagi háttér híján, a csapat nehéz helyzetbe került a bajnokság megkezdése elôtt, a vezetôk sajtótájékoztatót ígértek, amelyen tájékoztatást nyújtanak a fejleményekrõl.

– Egy tapasztalt labdarúgókból álló csapatnak nem lenne szabad kétgólos elônyt kiengedni a kezébôl hazai pályán - nyilatkozta George Ciorceri, az ASA edzôje a mérkôzés befejezése után. - Még akkor sem, ha a pálya talaja nem a legjobb, a szél zavarja a labda útját, s a bíráskodás is az ellenfélnek kedvez.

Miután a hazai együttes a 36. percben már 2-0 arányban vezetett, nem tudunk nem egyetérteni a katonacsapat mesterének szavaival. Valóban megengedhetetlen, amit szombaton láthattunk, hisz elsôsorban fejben veszített pontokat itthon a marosvásárhelyi gárda. Tegyük hozzá, hogy Chebutiunak hárítani kellett volna, amikor a Dumitrascut könnyedén átjátszó Damian szinte az alapvonalról küldte kapura a labdát a 41. percben, az mégis a hosszú sarokban kötött ki. Ráadásként a Piatra Neamt-i Mironas játékvezetô sem nôtt fel a B-osztály színvonalára, s ítéleteivel sikerült felborzolnia a játékosok és a nézôk kedélyeit. Mindez magyarázat, de nem vigasz az elvesztegetett pontokra, s a következtetés pedig az, hogy a hat kiesôvel játszott bajnokságban a megkapaszkodáshoz ennél lényegesen több kell.

A sörfesztivál használt a mérkôzés látogatottságának, hisz a kezdeti 2000 fônyi nézôszám a második félidôre közel 5000-re duzzadt. Jó ideje nem volt ennyi megtekintôje az ASA csatáinak, s az elején úgy tûnt, érdemes volt kijönniük. A 31. percben Stoicát felvágták a jobb oldalon, Gábor ívelt be, s Prodan a hálóba fejelt: 1-0. Alig öt perccel késôbb R. Miclea csapott rá egy Stanciu által rosszul eltalált labdára, s Hotoboc alatt a hálóba küldte a pettyest: 2-0. Kétgólos elônynél biztosítottnak tûnt a gyôzelem, a vendégek azonban másként gondolták. Elôbb Damian szépített a fentebb leírt módon, a második félidôben pedig a többet támadó Jiulnak beérett a fölénye: a 81. percben Kovácsot Antal kilökte a labda alól, az pedig utolsó megoldásként kézzel hárított. A játékvezetô az elôbbi szabálytalanságot nem, az utóbbit azonban lefújta, s Militaru végezhette el a megítélt szabadrúgást, a kaputól mintegy 20 méterre. Balra adott rövid passzát Vesa bombázta a felsô léc segítségével Chebutiu kapujába.

Ennyi a mérkôzés története. A vendégek edzôje, Constantin Rosu úgy vélekedett, hogy akár meg is nyerhették volna a találkozót, ha kicsit nagyobb szerencséjük van, összességében azonban igazságosnak vélte a döntetlent. Mint láttuk, Ciorceri szerint viszont gyôznünk kellett volna. A "kellett volna" azonban nem ér két pontot.

Triatlon

A Székelyudvarhelyen (Zetelakán) rendezett versennyel ért véget a belföldi triatlonidény. A nôk mezônyében a marosvásárhelyi Szabó Szeréna ismét az 1. helyet hódította el, míg a férfiaknál Szikszai Brúnó a 3. helyen végzett, Mircea Gustav pedig az 5. lett. Külön említést érdemel a szintén marosvásárhelyi Simon Éva teljesítménye, aki 47 esztendôsen elsô triatlonversenyén vett részt, s különdíjat kapott a szervezôktôl, mert teljesítette az 1,5 km úszásból. 40 km kerékpározásból és 10 km futásból álló versenytávot.

A belföldön gyerekcipôben járó sportág egyelôre csupán a néhány elszórtan mûködô magánklub és számos lelkes mûvelôje által létezik Romániában, a versenynaptár a hagyományok szerint alakul, úgy ahogy a résztvevôk egymás közt azt az idény elején megbeszélik. A legszervezettebb triatlonegyesület Nagybányán mûködik, Bukarestben pedig a Steaua keretében van kialakulóban a szakosztály, amely felvállalta egy nemzeti szövetség létrehozásának feladatát is. A rendkívüli erônlétet igénylô sportág mûvelôi többnyire az itt-ott mûködô kerékpáros magánklubokból kerültek ki, hisz a szükséges felszerelés kétségtelenül legdrágább - ám nem egyetlen! - darabja egy jó állapotban lévô versenykerékpár.

Marosvásárhelyen a mûködését felfüggesztett Robike magán sportegyesület néhány tagja nyergelt át a triatlonra. Nincsenek sokan, ám eredményeik annál jobbak. A nôk mezônyébôl kimagaslik a mindössze 21 esztendôs (ebben a sportágban nagyon fiatal kor) Szabó Szeréna, aki jelenleg a belföldi nôi triatlonmezôny legjobbja, az idén valamennyi versenyt megnyerte, amelyen indult. Jelen volt a szófiai Balkán-bajnokságon is, ahol a 3. helyet szerezte meg, miután felszerelésének minôsége jelentôsen elmaradt vetélytársaiétól.

Szép eredményeik dacára a marosvásárhelyi triatlonisták semmiféle szervezett támogatásban nem részesülnek. A felszerelést saját zsebükbôl vásárolják meg (egy elfogadható minôségû kerékpár kb. 1000 dollár, s hol van még a kerékpáros- és futócipô, vagy a néha jéghideg tavakban zajló versenyekkor szükséges csukott úszóruha?), a versenyekre saját szakállukra utaznak. Pedig - olimpiai sportágról lévén szó -, több odafigyelést érdemelnének. Szabó Szerénát hívták már versenyezni Nagybányára és a Steauához is, ô azonban szívesebben maradna itthon, ha megfelelô támogatót találna. Sajnos egyelôre még azt sem sikerült elérni, hogy legalább hetente egyszer használhassa edzésekre a város egyetlen fedett úszómedencéjét.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a polgármesteri hivatal 1,5 millió lejjel támogatta Szabó Szeréna és Szikszai Brúnó részvételét a Balkán-bajnokságon. Szervezett keretek híján sajnos a nemzetközi körforgásba bekerülni szinte lehetetlen, anélkül pedig a elképzelhetetlen fejlôdés. Szabó Szeréna azonban mégsem adja fel a reményt hogy sikerül, s talán a négy év múlva sorra kerülô athéni olimpián már indulhat az ország - és Marosvásárhely - képviseletében.

18 nap az olimpiáig

A dicsôséges múltú marosvásárhelyi nôi kézilabda egyetlen olimpikonja Sós Rozália. (Kérdem, hogy hány ó-val írja a nevét. A férje után eggyel, a lányneve után kettôvel – mondja. Akkor én most hogy írjam? Egyetlen ó-ban állapodunk meg.) A néhány év kivételével rendszeresen az országos bajnokság élmezônyében végzô Muresul csapatának hosszú éveken keresztül vezetô egyénisége, több mint félezer mérkôzést játszott az elsô osztályban, számtalan gólt szerzett csapatának. 196-szor öltötte magára a román válogatott mezét, amelynek 557 gólt szerzett. 1967-ben Hollandiában utánpótlás világbajnoki aranyérmet nyert a csapattal, s a turné gólkirályi címét is egyben. Felnôttként 1973-ban a világbajnoki ezüst, a montreali olimpia 4. helye jelentik pályafutása csúcsait. Ja, és mellesleg: 1973-ban egy nemzetközi, szakemberekbôl álló zsûri a világ legjobb beállósának választotta meg.

Az egyetlen csapatjáték, amelyben Románia Sydneyben képviselteti magát, a nôi kézilabda. Ma a sportág olimpiai úttörô gárdájának, az 1976-os csapatnak a tagja mesél élményeirôl.

Nagy öröm volt eljutni az olimpiára, hisz addig a nôi kézilabdaéletben s az én életemben sem volt ilyesmi, s nagyon keményen dolgoztunk azért, hogy kijuthassunk. Rendkívül komolyan készültünk a játékokra. 1976 tavaszán Piatra Arsán voltunk edzôtáborban, s az edzôk azt határozták el egy nap, hogy menjünk fel az Omul csúcsig. Bár tavaszodott, még nagyon nagy volt a hó, s a hegyi mentôk megmondták, hogy ne próbálkozzunk az úttal, mert veszélyes és nem vállalják a felelôsséget. Elvergôdtünk a Babele menedékházig, amikor az edzônk azt találta mondani, hogy csak az jön az olimpiára, aki feljut az csúcsra. Négyen inkább visszatértek, nem vállalták a kockázatot, de mi, a többiek, a járatlan szûz hóban megkezdtük a kapaszkodást. A nagy fehérségben nem láttunk semmit, sem szakadékot, sem utat. Mégis felmentünk valahogy, mert nem akartunk kimaradni az olimpiai keretbôl. Fent a csúcson nem találtunk senkit, a meteorológiai állomás be volt zárva. Délután 5 óráig sem érkeztünk vissza a menedékházba, mégse hitte senki, hogy fent jártunk a csúcson, mert nem volt, aki igazolja. Azt is mondták, hogy normális emberek nem csinálnak ilyet.

Feljutottunk a csúcsra, s aztán eljutottunk az olimpiára is. Az pedig olyan érzés, amit nem lehet elmondani, érezni kell. A szervezés csodálatos volt, a nôi kézilabda akkor került fel a játékok mûsorára, mi pedig ott lehettünk a résztvevôk között. Az elejétôl a végéig ott voltunk, részt vettünk a csodálatos nyitó- és a záróünnepélyen, nem is lehet szavakkal elmesélni, hogy milyen gyönyörû volt. Kemény munka árán jutottunk ki, de megérte. Minden szükségeset megkaptunk, tökéletes volt az elszállásolás, az ellátás, bármikor bármit lehetett enni. Mi, a kézilabdázó lányok, akik innen jutottunk ki, például rengeteg déligyümölcsöt, banánt, ananászt ettünk. A csapat mindenhova együtt járt, egy Kanadában élô román vezetô volt mellettünk, ô mutatott meg ezt-azt, magunkban azonban nem mehettünk sehová.

Az olimpián persze rendkívül nehéz mérkôzések vártak ránk, ráadásul a csapaton belül is nagy harc folyt a kezdô posztokért. Többen voltunk ugyanarra a posztra, s nekünk, magyar nemzetiségû válogatott-tagoknak hatványozottan kellett dolgoznunk, hogy bekerüljünk a csapatba. Én szintén beállós voltam, mint a Bukarestben játszó Furcoi, s a legtöbbször ô kapott lehetôséget. Az olimpián már oda jutottunk, hogy a csapatból nem maradhattunk ki, sem a székelyudvarhelyi Miklós Magda, sem én, de Furcoi sem. Ezért nekem posztot kellett váltanom, beállós helyett bal szélsôként voltam kénytelen pályára lépni. Ez pedig szinte biztos, hogy befolyásolta a csapat teljesítményét, szerintem sokkal jobb lett volna, ha a saját posztomon játszhatom, s a bal szélen egy vérbeli bal szélsô kap lehetôséget. Ma is úgy érzem, hogy bennünk volt egy érem, ám ahhoz másként kellett volna a csapatot felállítani, s véget kellett volna vetni azoknak a belsô harcoknak, amelyek aláásták a hangulatot. Egy adott pillanatban például a román válogatottban hét magyar nemzetiségû játékos játszott. Nélkülözni nem tudtak, de nem is nagyon örvendtek nekünk. Montrealban a bronzéremért Magyarország ellen játszottunk. Az utolsó másodpercben hétmétereshez jutottunk, amellyel egyenlíthettünk volna. Én vállaltam el a büntetôdobás elvégzését, mert abban a feszültségben senki más nem volt hajlandó elvállalni, s a kapufát találtam el. Utána nem tett senki szemrehányást, de azt, amit akkor éreztem, nem kívánom senkinek. Nem érzem persze egyértelmûen hibásnak magam, mert nem az utolsó percre kellett volna hagyni a döntést, a mérkôzés alatt többen hagytak ki nagy helyzeteket, de mégis van bennem némi tüske azóta is. Érmet tehát nem szereztünk, a negyedik helyen végeztünk, ami legalább pontokat hozott a román küldöttségnek.

Az olimpia után aztán sokan abbahagytuk abból a csapatból, amely már 1967 óta gyakorlatilag együtt játszott, s amelynek csúcsteljesítménye volt a montreali 4. hely. 1978-ban én is visszavonultam, s az új nemzedék már nem volt annyira erôs, hogy kijuthasson a következô olimpiára.

Ha volna rá lehetôségem, talán elmennék Sydneybe, ám ilyesmirôl legfeljebb álmodozni lehet. Megoldásnak így nem marad más, mint a televízió.

FORINTOT és mezôgazdasági kupont vásárolok elônyösen. Tel. 257-712. (10762)

ELADÓ forint elônyös áron. Tel. 095-882-755. (10762)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, kombinált hûtôket és automata mosógépeket nagyon jó állapotban, garanciával. Tel. 165-373, 256-618. (11200)

50 ÉS 110 LITER ûrtartalmú szemeteskukák eladók. Tel. 213-020. (10913)

ELADÓK pénztárgépek (fiscala) és elektronikus mérlegek. Tel. 169-304. (10888)

ELADÓ butik a kövesdombi piacon. Tel. 251-642. (11664)

ELADÓ hôszigetelt, 10 tonnás Raba teherautó, magyarországi motorszettel, mûködôképes, 55 millió lejért. Tel. 125-125, 092-982-028. (11658)

ELADÓ Audi A4 TDI, 1,9 cm3-es, 1997-es modell és Ford Transit TDI, 2,5 cm3-es, 1997 novemberi kiadás, 9 személyes, mindkettô forgalomba beírva. Tel. 161-445. (11598)

VESZEK elefántagyarat vagy agyardarabot, agyarból készült tárgyat, törött állapotban is; biliárdgolyót, színes gyöngyházat. Tel. 523- 221. (19)

ELADÓK hathetes doberman kölykök. Tel. 126-348. (11964)

REKAMILÉ és fotelágy sürgôsen eladó. Tel. 160-220. (11693)

ELADÓ sürgôsen kétszoba-összkomfortos magánház a Hasdeu utcában. Tel. 131-994, 092-610-657. (11343)

ELCSERÉLEM vagy eladom IV. emeleti, 2 szobás, II. osztályú meggyesfalvi tömbházlakásom. Tel. 253- 575, 19-21 óra között. (10913)

ELADÓ egy 2 szobás tömbházlakás, ugyanakkor kiadó egy 2 szobás tömbházlakás, mindkettô a November 7 negyedben. Tel. 210-966, 212-055. (11607)

ELADUNK 2 szobás tömbházlakást a Kornisán és magánházat a Palás közben. Tel. 218-074, 215-461. (11585)

VESZEK kétszobás tömbházlakást a Kárpátok sétányon vagy elcserélem a meggyesfalvi negyedben levô lakásommal. Tel. 253-575, 19-21 óra között. (10913)

ELADÓ központi fekvésû magánház: 2 szoba, konyha, kamra, fürdôszoba, pince, közös fôbejárat (még egy család), javítást igényel. Tel. 133-922, 066/164-277. (11652)

ELADÓ 2 szobás téglaház gázzal és villannyal, 21 ár kerttel, Mezôkölpényben. Érdeklôdni 20 óra után Panitban, az 549. szám alatt. Tel. 165, Bodo Sándor. (11679)

KIADÓ 2 szobás, vízórás, telefonos tömbházlakás. Tel. 129-124. (11683)

ELADÓ I. osztályú, bútorozott garzon a November 7 negyedben. Tel. 130-030, 218-758. (11419)

KIADÓ egyszobás, felújított tömbházlakás. Tel. 124-038. (11485)

ELADÓ felújított magánlakás a Budai negyedben: 2 szoba-konyha, ebédlô, pince, 2 nagy garázs, udvar, manzárdlehetôség, igényesnek. Tel. 093-324- 030. (11672)

VESZEK fémhulladékot. Biztosítok szállítást. Tel. 218-720, 092-529-642. (10376)

PÉNZT kölcsönzök. Tel. 092-595-191. (11080)

FELIRATKOZÁS a 2002-es vízumsorsolásra. Tel. 069/229- 042. (sz.)

A BACKAMADARASI Polgármesteri Hivatal nyilvános árverésen bérbe ad egy 30 m2-es épületet a régi kultúrotthonban a 290. szám alatt, gyógyszertárnak. Az árverés idôpontja: 2000. szeptember 12. Bôvebb felvilágosítás a polgármesteri hivatalnál. (11662)

TAXIZÁST vállalok Tico vagy Matiz személygépkocsin. Tel. 129-781. (11674)

A PERFORMANCE Kft. közli, hogy letette a Calarasilor u. 42. sz. alatti üzlet környezetvédelmi engedélyének megszerzése érdekében összeállított iratcsomót. (11669)

Fájdalmas szívvel veszek végsô búcsút a hirtelen eltávozott, szeretett keresztapámtól, ASZTALOS FERENCTÔL. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Keresztlánya, Emma és családja. (5626280)

Szomorú szívvel búcsúzom apatársamtól, ASZTALOS FERENCTÔL. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Anyatársa, Erzsike. (562681)

Fájó szívvel búcsúzom felejthetetlen, drága testvéremtôl, ASZTALOS FERENCTÔL. Emléke örökké élni fog szívünkben, Húga, Piri, sógora Sándor. (5626582)

Örök lelki fájdalommal és könnyes szemmel tudatjuk, hogy a legdrágább, szeretett jó édesapánk, id. ASZTALOS FERENC életének 74. évében elvált tôlünk, mint egy hulló falevél, amelyet hiába várunk, többé vissza nem tér. Emléke szívünkben mindig élni fog. Fia, Putyu, leánya, Baba, menye, Anikó és veje, Gyuszi, Kanadából. (562683)

Szívünk legmélyebb fájdalmával búcsúzunk drága jó nagytatánktól. Legyen csendes pihenésed, nyugodjál békében. Bánatos unokái, Lehel, Kuki és Kinga, Kanadából. (5626285)

Az idô elmúlhat, szállhatnak az évek, míg élünk, velünk lesz fájó emléked. Pihenhetsz sírodban örökre csendesen, elfeledni téged nem tudunk sohasem. Szívünk legmélyebb fájdalmával emlékezünk augusztus 28-ra, amikor a kegyetlen halál hirtelen elszólította közülünk az élni akaró drága jó férjet, édesapát és nagytatát, az egrestôi id. SZABÓ KÁROLYT. Emlékét ôrzi bánatos szívû felesége, két fia, Jenô és Karcsi, családjaikkal együtt. Nyugalmad legyen csendes. (11337)

Valaki hiányzik, amikor sír a lelkem, nincs édesanyám, akihez vigasztalásért menjek. Isten akaratával szemben gyenge a tudomány, egy pillanat és örökre megállt a családszeretô, jóságos szív, s soha többé nem láthatjuk egymást. Örök fájdalommal emlékezünk augusztus 28-án a havadi NEMES IRÉNRE halálának egyéves évfordulóján. Férje és leánya családjával. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. (11639)

Fájó szívvel emlékezem kedves feleségemre, SZABÓ ZSUZSÁRA, aki augusztus 28-án egy éve, hogy meghalt. Gyere, szívem, utánam, hogy együtt örvendhessünk. Álmod legyen csendes, nyugodj békében. Szervusz, a viszontlátásig. Férjed, Béla, volt tancsi lakos. (11650)

Szomorú szívvel emlékezünk drága szüleinkre, a harcói BARABÁSI JÁNOSRA és MÁRTÁRA, akik tíz éve, 1990-ben távoztak az élôk sorából. Drága emlékük örökké él mindannyiunk szívében. Nyugodjatok békében, drága szüleink! Gyermekeik. (11668)

Szerettem volna még köztetek élni, de gyôzött a halál, el kellett menni. Búcsúztam volna tôletek, de szívem nem engedett, s így búcsú nélkül szívetekben tovább élhetek. Szomorú szívvel emlékezünk augusztus 28-án a marosszentgyörgyi születésû KISS ALBERTRE (Berci) halálának elsô évfordulóján. Szeretett szülei és testvérei. (5626277)

Mély fájdalommal emlékezünk augusztus 28-ra, amikor eltávozott szerettei körébôl 66 évesen a drága jó feleség, édesanya, anyós, nagymama, IMRE MARGIT marosvásárhelyi lakos. Kérjük mindazokat, akik ismerték és szerették, gondoljanak rá kegyelettel. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Bánatos férje, fia, lányai, vejei és unokái. (5626278)

Mély fájdalommal búcsúzunk szomszédunktól, ASZTALOS FERENCTÔL és ôszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak. A Parângului u. 20-as tömbház lakóközössége. (5626279)

ôszinte részvétünket fejezzük ki a gyászoló családnak szeretett nagybátyám, id. ASZTALOS FERENC elvesztése miatti fájdalmukban. Marika és Melinda Svájcból. (5626284)