|
LII. évfolyam 199. (14555) |
2000. augusztus 26., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Decemberben kongresszust tart a Kisgazda Szövetség
A volt Kisgazdapárt utódszervezete, a Romániai Magyar Kisgazdák és Vállalkozók Szövetsége tartotta tegnap a parlamenti képviselôk és szenátorok jelölôgyûlését.
A tanácskozáson meghallgatták András Árpád elnöknek az 1999. december 3. óta eltelt idôszakról szóló beszámolóját, majd úgy döntöttek, hogy a jelenlegi választmány a mostani összetételben folytatja tevékenységét a decemberben megtartandó kongresszusig, amikor új vezetôséget választanak. Háromtagú, a kongresszust elôkészítô bizottságot választottak. András Árpád, Szász György és Nagy Levente feladata lesz a "helyi erôkkel" karöltve megfelelôképpen elôkészíteni a decemberi eseményt. Mindenekelôtt szeretnék megerôsíteni és országossá kiterjeszteni a jelenleg csupán Maros megyében mûködô szövetséget.
Szász György titkár és András Árpád elnök elmondta, hogy bár kívülrôl nem látszik, a Kisgazda Szövetség kivette a részét a közösségi munkából, hozzájárultak a helyhatósági választások elôkészítéséhez és lebonyolításához, s ugyanúgy részt vállalnak a magyarság érdekében az általános választásokból is. Nem ódzkodtak az ôszinte véleménynyilvánítástól, kimodták mindazt, amin véleményük szerint a jövôben változtatni kell.
Az elnök ismertette az RMDSZ Területi Képviselôk Tanácsa legutóbbi határozatait.
A "különfélék" során merült fel a székház ügye. A jelenlegi épületet ugyanis az egyház visszakapta, költözniük kell. Szász György elmondta, hogy a polgármesteri hivataltól megjött a kiutalás az Apollo egyik emeleti szobájára, a szerzôdést azonban még nem kötötték meg. Ám az is gond, hogy a mintegy 40 négyzetméternyi felület havi bére több mint 350 ezer lej lesz. A kisgazdák saját erôbôl nem tudják ezt az összeget biztosítani, ezért megoldásokat, szövetségeseket keresnek.
A Kisgazda Szövetség szenátorjelöltjei: Kerekes Károly és Frunda György. Képviselôjelöltek: Izsák Balázs, Kelemen Atilla, Kakassy Sándor, Kincses Elôd, Borbély László.
Forró nyár, lázas igyekezet. Ezekkel a szavakkal jellemezhetnénk legegyszerûbben azt, ami a politikai életben történik. Nagy dolog a húsosfazék mellett lenni. Még nagyobb megfelelô konchoz jutni. Ez az, ami a kampánylázban égô politikusokat hevíti, ez irányítja minden lépésüket, gesztusukat.
A hataloméhség s az ebbôl fakadó gátlástalanság magasiskoláját mutatta be a közvéleménynek Victor Ciorbea. Egyszerû szakszervezeti vezetôként a tanügyi káderek érdekeit képviselte mindaddig, amíg jobb nem akadt. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNT) soraiba fogadta, 1996-ban e párt népszerûségének hála, megnyerte a helyhatósági választásokat, s Bukarest fôpolgármestere lett. Nem sokkal késôbb a PNT kormányfôvé avanzsálta. Amikor azonban fordult a kocka, s kiesett a bársonyszékbôl, azonnal hátat fordított az ôt mindvégig támogató politikai formációnak azzal, hogy a Parasztpárt politikája úgymond eltér a programjában meghirdetett kereszténydemokrata értékrendtôl, érdekeinek megfelelôen elvtelen kompromisszumokat kötm ésatöbbi. Ezért, kellô hírverés mellett, új, az "igazi" kereszténydemokrata elveket promováló, s úgymond az ország gazdasági fellendülését százszázalékosan biztosító pártot alakított Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (ANCD) néven. Mi sem "természetesebb", hogy az új alakulatnak ô lett az elnöke és a potenciális államelnökjelöltje is. Csak hát, mit ad Isten, a "nép" nem vette készpénznek a tavalyig még meglehetôs népszerûségnek örvendô Ciorbea ígéreteit, mi több, a szervezett bûnözés és a hatalom összefonódásáról sûrûn hangoztatott véleményét sem, így a helyhatósági választásokon alig egyszázalékos eredményt sem könyvelhetett el. Ettôl úgy megijedt, avagy felriadt moralizáló képzelgéseibôl, hogy feledve korábbi, a parasztpártra vonatkozó bíráló kijelentéseit, szövetségre kíván lépni az anyapárttal. Egyetlen feltétele van: jusson befutó helyre a szenátori listán. Ez a lényeg. Doktrínák, elvek elfelejtve. Azokhoz kérezkedik vissza, egy darab konc reményében, akiket ócsárolt, cserbenhagyott.
A pálfordulások versenyében Teodor Melescanu "teljesítménye" sem mindennapi. Valamikor ô is elhagyta a PDSR-t, szinte ugyanolyan meggondolásból, mint a már említett politikus. Új pártot alapított. Ennek persze ô az elnöke és az államelnökjelöltje is. Ez a lényeg. A helyhatósági választásokon saját listákkal indult, némi sikerrel. A sikereket és kudarcokat persze meg kell teoretizálni. Így az általános választások esetleges csôdjét elkerülendô, egyfajta új, szociál-liberális szövetségre kívánt lépni a mostanság felívelô ágban haladó Nemzeti Liberális Párttal. Minden feltételt elfogadott. Abban azonban hajthatatlan volt, hogy ennek a szövetségnek is ô legyen az államfôjelöltje. Mivel a PNL fô hangadója, Valeriu Stoica Theodor Stolojant kedvelte, s a libeálisok többsége is mellette voksolt, a szövetség kútba esett, még mielôtt létrejöhetett volna. Ma már újból az 1997-ben elhagyott PDSR felé kacsingat, de akkor tuti, hogy elesik a gyönyörû szép kövér konctól, Cotroceni-tôl, mert Ion Iliescu sem fogja udvariasan átadni a helyét. Tehát a Szövetség Romániáért Pártban (APR) is áll a bál. Elvek ide vagy oda, az érdekek szerint hol jobbra táncol a liberalizmus felé, hogy visszatáncol a baloldalra.
Nem kevésbé izgalmas a Parasztpárt köré tömörülô, Demokratikus Konvenció 2000 (CDR 2000) elnevezésû hibrid sem. Itt Victor Ciorbea pártja mellett olyanok tülekednek egy-egy zsírosabb falat reményében, mint az egy-két évvel korábban melldöngetô Jobboldali Erôk Szövetsége (UFD), az ökológusok (FER) és a Moldvaiak Pártja (PM). Már a parlamenti helyeket is elosztották. Eszerint a PNT 35 helyet kap a képviselôházi, 12-t a szenátusi listákon; az UFD tízet az alsóházba, hármat a felsôházba; az ANCD öt képviselôt és két szenátort jelölhet; az MP két-három képviselôt és egy szenátort juttathat be a parlamentbe. Napnál világosabb. Azok a pártok, amelyek a Parasztpárttal szövetkeztek, azért tették, mert csupán a maguk erejébôl sosem, de az idei választáson biztos, hogy nem kerülhettek volna a húsosfazék közelébe.
Az idôközben megerôsödött Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyre bôvül: Theodor Stolojan immár az övék, s vele együtt csatlakozott hozzájuk a Szociálliberális Kezdeményezés (ISL). Theodor Stolojan, aki a múlt választások idején Ion Iliescu kampányában vett részt, idén sokáig lebegtette, hogy az ôt körüludvarolók közül hova is csapódik. Aztán "elvi" döntés született. Úgy látszik, ez neki a legjobb. Igaz, más nem is akar elnökjelöltet csinálni belôle. Hogy egyszer szociáldemokrata, máskor jobboldali liberális legyen-e, azt az édekei szerint dönti el.
Aztán ott van Mugur Isarescu. Több ízben cáfolta a Parasztpárt arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy ô lenne az elnökjelöltjük. Mert ugye "technokrata", replikázott, nem politizál, egyes-egyedül csak a reform elôrehaladása érdekli. Aztán valami csoda folytán meggondolta, s mégis államfô akar lenni.
Hosszan folytathatnánk a "konclesen" címszóba tömöríthetô példatárat. Mit elvek, doktrínák! Mit választópolgárok, életszínvonal, reformok, európai integráció! Egyetlen jól körvonalazott cél lebeg a mohó szemekben: szegény az ország, szegény a népe, de a heves politikai tülekedésbôl úgy tûnik, hogy csábítóan illatozó konccal teli még a húsosfazék.
Átadták a Víkend gyerekmedencéjét
A tegnap délben végre – a sok ígérgetés után halogatni nem lehetett – átadták a marosvásárhelyi Víkend-telep gyerekmedencéjét. Erre az alkalomra dr. Dorin Florea polgármesterrel az élen több tucat hivatalnok, az építô cégek képviselôi vonultak ki megszemlélni a munkálatokat. Az eseményre Carmen Vamanu prefektus is, kiváncsi volt.
A helyszíni szemlén azonban kiderült, hogy még jócskán van tennivaló, de így is nem kis erôfeszítésbe került, hogy legalább a nyár végére a medencéket feltölthetik vizzel. A tervezett 6 medence megépítése összesen 34 milliárd lejbe kerül, ebbôl 6-ot áldoztak a gyerekmedence elkészítéséhez. A csúszdát egyelôre nem használhatják, mert nincs beszerelve a vízpumpa automata vezérlôtáblája. Ezt már megrendelték, de mivel a város nem tudta kifizetni a cégnek, nem szállították le. A polgármesternek számos kifogása volt a kivitelezôkkel, illetve a Víkend- adminisztrációval szemben. Mindenkit rendre utasított és kérte, hogy minél elôbb tegyék lehetôvé, hogy a Víkendet - az építkezések mellett - megfelelô körülmények között használhassák a város lakói. Elrendelte, hogy kerítsék körbe a kiásott, de be nem fejezett medencét és rendezzék a gyerekmedence körüli burkolatot, zöldövezetet. Jövôre tekintôen az lenne a legfontosabb, ha elkészülne a Víkend különálló víztisztító berendezése, mert a gyerekmedencét is a városi ivóvízhálózatból töltik fel, ami terheli a költségeket. Koszta Árpád tervezô részletesen ismertette a távlati terveket is, amelyeket Dorin Florea saját ötleteivel kiegészített, majd sürgôs teendôire hivatkozva távozott az avatóról.
Ha arra gondolunk, hogy a Városháza (a megyei tanács és a prefektúra mai székhelye) írd és mond, kettô esztendô alatt épült fel, s most, majd száz esztendôre rá a Víkend-telep rendbetétele két- három-annyuba telik, csak szomorú belenyugvással rögzíthetjük a tegnapi "eseményt"!
Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy ilyen rangos esemény színhelye városunk, s hogy egy nyár idején két sörfesztivált is rendeznek Marosvásárhelyen. És ihatja ki-ki a sörárpa "levét", válogatva, dúskálva a kínálatban. S hogy ne unatkozzék, szól a népzene, s a könnyûzene is hozzá. Merthogy a decibelek nélkül már nem is lehet élvezni azt a kis seritalt. Mindez szép és jó is lenne, ha a zene csak azoknak szólna, akik kimennek fesztiválozni a Ligetbe. Csakhogy a hangorkán betölti az egész környéket, s a távolabbi utcákban is szinte úgy hallani a zenét, mintha a helyszínen tartózkodna az ember. Hogy ilyen hangzavarban hogyan tudnak pihenni a fizioterápiai klinika betegei, akik a fájdalomtól éppen nem sörre vagy zenére vágynak? Tény és való, hogy mi környékbeliek délutántól éjfélig a megnyitó napján végigkövethettük a programot. Éjfél után a Cuza Voda és más fôutak kivételével, ahol a sörös kedvû vidám tömeg hazafelé tartott, már aludni is lehetett. Ma azonban már egy óráig tart a fesztivál, és így lesz ez szombaton éjszaka is. A tartós hétvégi "szórakozásunkról" tehát gondoskodnak, s még az a szerencse, hogy lehûlt az idô, s be lehet csukni az ablakokat. De ahol azon is áthallatszik a nem kért, nem kívánt zene? Sorstársaimat megnyugtatom, hogy még jövôre sem számíthatunk olyan hangsátorra, mint például a budapesti Pepsi-szigeten. Kivitelezhetô lenne viszont, hogy az engedélyt kibocsátó polgármesteri hivatal feltételeket szabjon, arra például, hogy csökkentsék a decibeleket, s a mûsort a csendidô betartásával állítsák össze. Ha mindez nem lehetséges, akkor viszont kórház, lakott terület közvetlen közelében ne engedélyezzenek ilyen hangos rendezvényt. Csakhogy, ahol a pénz beszél, mit számít egy városrész (egyébként adófizetô) állampolgárainak a nyugalma, és kit érdekel, hogy tizenéves gyerekeknek is kiszolgálják a sört?
Kercaszomor, Lendva, Zalaegerszeg...
Csaknem egy hetet töltött Magyarországon, illetve Lendván, Szlovéniában a szászcsávási vegyes kar, népi zenekar és néhány néptáncos. A kercaszomori református társegyházközség lelkipásztori hivatala hívta meg ôket, vegyenek részt a millenniumi ünnepségeken Dunapatajon, Lendván, Zalaegerszegen, Kercaszomoron, Balatonfüreden és Vászolyban. Gondoskodva egyben az immár 150 éves múltra visszatekintô dalárda utód-tagjainak teljes ellátásáról és szállítási költségeinek fedezésérôl is. Mûsoruk, mint Dézsi Ferenc karnagytól megtudtuk, igényesnek és mûfajgazdagnak bizonyult. Egyházi énekekkel, zsoltárokkal, történeti énekekkel, mûdalokkal – két megzenésített Csokonai-verssel –, népdalfeldolgozásokkal, népdalokkal, zenekari kísérettel, illetve néptáncokkal késztették nemegyszer vastapsra a közönséget...
– Örültünk is ennek a hangversenykörútnak, ám keseregtünk is miatta bizonyos értelemben – fogott dalárdakrónikájába a karnagy, így folytatva: Tulajdonképpeni szálláshelyünk Zalaegerszegen volt, ahol a helybeli önkormányzat jóvoltából kollégiumi elszállásolásban, ellátásban volt részünk. A helyzet érdekessége, hogy az önkormányzat tagjai között akadt egy szászcsávási is, Porkoláb Csaba személyében, akiknek az édesapja volt csávási születésû és aki Csávásról is nôsült. Különben már Dunapatajon felléptünk, a templomi ünnepi istentiszteleten, többnyire egyházi énekekkel, bár elhangzott néhány más mûfajbeli mû is. Szlovéniában aztán egy nagyon híres, régi magyar központ, Lendva fogadott bennünket, ritka meghitten, családiasan. Ezúttal szabadtéren énekeltük a teljes mûsorunkat, váltakoztatva cigányzenével/tánccal, csárdással,párostánccal, verbunkkal. Látványos mûsorunk nagy sikert aratott. Pihenônapunk is volt, melyen egy gyönyörû ifjúsági parkban – egyben mûvésztelep is! – termálfürdôztünk, majd este került sor a zalaegerszegi vendégszereplésünkre. Egy szép és nagyon jó akusztikájú épületben, a zsinagógában, melyben valamennyi kulturális rendezvényt – a világiakat is! – szokták tartani, beleértve a házasságkötéseket is.
– Miért épp a kercaszomori társegyházközség meghívottja volt vajon a szászcsávási vegyes kar?
-Mert az ottani református lelkipásztor, Ozsváth Imre szászcsávási születésû, de hírét vették dalosainknak is. És ha már itt tartunk, hadd mondom el, másnap mentünk a meghívóinkhoz Kercaszomorra, ahol este, szintén szabadtéri színpadon, a Néppark mellett, teljes mûsorunkkal mutatkoztunk be. Kissé meghatódottan és elfogódottan vonultunk utána a Népparkba, ahol Boross Imre, tárca nélküli miniszter adta át a magyar kormány nevében a Millenniumi Zászlót Kercaszomor polgármesterének. Német Zsolt, Vas megye körzeti képviselôje pedig felavatta az erre az alkalomra faragott kopjafát, melyen a Szent Korona másán kívül, Erdély címeréé is látható. Természetesen a csávási dalárda is közremûködött mindeközben.
Mit is mondhat az ember egy-egy ilyen l000 évben egyszer adódó eseményen való részvételrôl?! Elköszönve Kercaszomorról, csávási búcsúzott a csávásitól – nos, ez volt a keserû számunkra! – újra Zalaegerszegre indultunk. Ahol kitelepedett csávásiak is vártak bennünket. Balatonfüreden mindössze negyvenperces összeállítással léptünk hangversenydobogóra, rengeteg külföldi füle-szeme hallatára, a Balaton partján. Vászoly volt utolsó állomásunk, ahol közös bállal ért véget a szereplésünk. Annyira látszott a "háziakon", hogy nemcsak hogy nagy szeretettel, örömmel fogadnak, hanem az is, mennyire nyitottak bárminemû kultúra iránt! Mennyire szívesen fogadják mindazt, ami valódi érték...
– A leglélekszorítóbb pillanat?! A legélményteljesebb?! -kérdezett vissza a karnagy...Szászcsávásiak lévén, ugye, a zalaegerszegi és környékbeli csávásiakkal való találkozás és együttlét! Az, amikor földiek hallhatták földjeiket! Másrészt, ha zászlót nem is kaphattunk – amint Ozsváth tiszteletes úr is fogalmazott ezt illetôen – hála Istennek, megadatott számunkra annak lehetôsége, hogy a Millenniumi Zászlót a lelkünkben magunkkal hozhassuk.
A Transylvania Trust Alapítvány és a nagy-britanniai Institute of Historic Building Conservation (Történeti Épületfelújítási Intézet) több hazai és angliai szervezettel és intézménnyel együttmûködve, mûemlék- felújítási szakmunkásképzô programot indított, melynek célja az építôiparban dolgozó szakmunkások (kômûvesek, kômûves- vakolók, ácsok, kôfaragók) továbbképzése a hagyományos anyagok és technológiák használata terén.
Romániában az építôipari szakmunkások és mesterek kézpése kizárólag a modern technológiák és építôanyagok ismertetésére szorítkozik, a hagyományos anyagok és módszerek sok esetben teljesen feledésbe merültek. Így a mûemlék épületek felújításán dolgozó szakmunkásoknak viszonylag kis hányada rendelkezik a történeti építôanyagok és technikák használatához szükséges szaktudással, és még kevesebben ismerik a modern és a hagyományos építôanyagok együttes alkalmazásának lehetôségeit, kompatibilitás- problémáit.
A képzés két szakasza egy-egy hét elméleti és három-három hét gyakorlati oktatásból állt. Az elméleti oktatást az angliai Oxford Brookes és a Kolozsvári Mûszaki Egyetem elôadótanárai; hazai és angliai szakemberek biztosították. A gyakorlati kézpés keretében a hallgatók angliai és hazai mesterek vezetésével a Bethlen Kollégium fôépülete keleti szárnyán homlokzat-felújítási, illetve a barokk fiúbentlakás tetôszerkezete részleges javítási munkálatait végezték el.
A képzési forma hiánypótló, ezt bizonyítja a növekvô érdeklôdés – az elsô szakaszban összesen 26 (9 ács és 17 vakoló- kômûves), míg a másodikban 42 szakmunkás (14 ács, 18 vakoló-kômûves és 8 kôfaragó) vett részt. A hallgatók 17 különbözô történetiépület- helyreállításra szakosodott kivitelezô cég, illetve múzeum, valamint két építôipari szakiskola munkatársai, Románia szinte valamennyi részét képviselve.
A program befejeztével a résztvevôk egy, az Oxford Brookes Egyetem, a Kolozsvári Mûszaki Egyetem, az Institute of Historic Building Conservation és a Transylvania Trust Alapítvány által jegyzett oklevelet kapnak.
A házigazda nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium vezetôsége, véndiák-köre és mai diákjai aktív részt vállaltak a szervezésben és a helyszín elôkészítésében. A fôszervezô intézmények mellett a program társszervezôi Romániában az Erdélyi Mûemlék-restaurátorok Egyesülete, a Mûvelôdési Minisztérium, a Nemzeti Oktatási Minisztérium, a Kolozsvári Mûszaki Egyetem, Nagy-Britannia bukaresti nagykövetsége, valamint Nagy-Britanniában a Dél-Shropshire és Herefordshire helyi önkormányzatai, az English Heritage és az Oxford Brookes Egyetem. A program védnöke ôfelsége Charles walesi herceg, fôszponzora, britanniai Headley Trust.
Ma, augusztus 26-án 11 órai kezdettel ünnepélyes keretek között kerül sor az építôtelep átadására, illetve a diplomák kiosztására. A záróünnepségen beszédet mond Krizbai Jenô, a kollégium igazgatója, Liviu Octavian Rus, Nagyenyed polgármestere, Sergiu Nistor, a Mûvelôdési Minisztérium Kulturális Örökség Fôigazgatóságának vezetôje, Nicolae Postavaru, a Nemzeti Oktatási Minisztérium Iskola-helyreállítási Fôosztályának vezetôje, Helen Meixner, a British Council igazgatója, Sarah Higgins az Institute for Historic Building Conservation, Colin Rumsey Herefordshire, James Caird a South-Shropshire-i helyi önkormányzatok, Szabó Bálint az Erdélyi Mûemlék-restaurátorok Egyesülete képviseletében.
Az IHBC részérôl Dave Baxter és Colin Richards, valamint a Transylvania Trust részérôl Makay Dorottya és Hegedüs Csilla programigazgatók által vezetett képzés záróünnepségén a hallgatókat kiküldô cégek és intézmények igazgatói, vezetôi is részt vesznek – lehetôséget teremtve a következô hasonló jellegû kurzusok elôkészítéséhez szükséges egyeztetésekre.
Amellett, hogy a Nagyenyedi Nemzetközi Mûemlék- felújítási Szakmunkásképzô programsorozat önmagában is kiemelkedô megvalósításnak tekinthetô, gyakorlatilag a bonchidai Bánffy-kastélyban kialakítandó Közép- európai Épített Örökség- felújító Szakemberképzô Központ elsô lépcsôjét jelenti. A szervezôk tervei szerint az oktatási program már jövô nyáron az állandó helyszínre költözhet.
Bemutatták a távhôszolgáltatási stratégiát
Tegnap a marosvásárhelyi Energomur ÖV székhelyén a helyi tanács költségvetési, városrendészeti és kereskedelem- közszolgáltatási szakbizottság vezetôinek bemutatták a város távhôszolgáltatásának stratégiai tanulmányát. A találkozón részt vett a polgármester, mindkét helyettesével, valamint a tanulmányt elkészítô debreceni Hôszolgáltató Rt. és a szintén közremûködô EGI-GEA Rt. konzulens képviselôi.
A találkozó sajtótájékoztatóval zárult, amelyen a felek egyöntetûen kijelentették: használatban marad a központosított távfûtô rendszer a sûrûn beépített lakónegyedekben. Azokban az övezetekben, ahol a tömbházak gyérebben épültek, ahol indokoltnak látják, önálló hôközpontokkal látják el a lakótömböket. A polgármesteri hivatal (Dorin Florea a korábbi nyilatkozataival árnyaltabb véleményt fejtett ki) és a tanács képviselôi szintén egybehangzóan húzták alá, hogy sürgôsen gátat kell vetni a távhôszolgáltató rendszerbôl kiválni szándékozók elé.
Elsô lépésként az Energomurnak egy önkormányzati tulajdonú részvénytársasággá alakítását javasolja a tanulmány, amelybe a teljes közmûvagyont integrálni kell. Ezután egy jövôképet vázolnak, amelynek van egy rövid, illetve egy hosszú távú változata. Mindkettônek a középpontjában a fogyasztó áll, a javasolt intézkedéseknek az ô igényeit és elvárásait kell szolgálnia: mérni és szabályozni kell az emergiafogyasztást a rendszer egyes szintjein a lakásokig, csökkenteni kell a veszteségeket, folyamatosan és hatékonyan kell kommunikálni a fogyasztóval, orientált és kis költségen mûködô szolgáltatást kell nyújtani, védeni és bôvíteni kell a piacot.
Fel kell újítani a hôközpontokat, a vezetékeket, majd mérni kell a fogyasztást elôször a tömbházak, majd a lakások szintjén. Ezt az itteni, jól felkészült szakemberek is tudják, a tanulmány azt próbálja felvázolni, hogyan lehet a jól ismert gondokat megoldani. A debreceni átalakulást Csonka Tibor, a Hôszolgáltató Rt. cégvezetô igazgatója ismertette. 1991-ben a távhôszolgáltató rendszert az önkormányzatok alá rendelô és az ártámogatást megvonó kormányrendelet 300%-os áremelést idézett elô, ami az összeomlás szélére sodorta a céget. Akkor jöttek rá, a távhôszolgáltatásnak nincs alternatívája, majd fejlesztésekbe fogtak. Az egyedüli megoldást a korszerûsítésben látják, és példaként említették, a magyar város is a miénkhez hasonló helyzetbôl indult, ma teljesen üzembiztos, nyereséges szolgáltatást végeznek, amellyel elégedettek a fogyasztók. Ez itt is elérhetô öt-tíz év alatt. A tanulmányban körvonalazták az önkormányzatra, az Energomurra, illetve a fogyasztókra háruló feladatokat, és remélik, hogy a megvalósításban is szükség lesz a segítségükre – mondotta az igazgató.
A dicsôszentmártoni Sipos Domokos Mûvelôdési Egyesület vegyes kara úgyszólván dalolva nyaralt: augsztus elején anyaországi turnén vett részt. Errôl kérdeztük Balogh Erzsébet magyartanárt, aki férjével együtt énekel a kórusban.
– Csala László római katolikus esperes úrnak köszönhetôen már négyéves a kapcsolat a város magyarsága és a Baja közelében fekvô Csátalja között. Csátaljáról a háború után erôszakkal telepítették ki a svábokat, helyükbe érkeztek a Délvidékrôl az egykori Józseffalva és Istensegíts bukovinai székelyei. Kölcsönösen látogatjuk egymást. Ôk maguk nem feledték szülôföldjüket, kát-három évenként felkeresik falujukat, elmondható, hogy igen erôs kötelék közöttünk ez a szeretet. Egynapos utazást követôen érkeztünk Csátaljára augusztus 8-án. A "régi" barátok, ismerôsök vártak. Másnap már együtt kirándultunk Ópusztaszerre. Mindannyiunk számára emlékezetes marad a millenniumi emlékmû, a Feszty-körkép, a jurták, a szabadtéri múzeum, a lovasprogram. Csátalján a helyi mûvelôdési házban léptünk fel. Hazafelé jövet útba ejtettük Dicsôszentmárton testvérvárosát, Hajdúszoboszlót – ez 200 kilométert jelent Csátaljáról. Ott a testvérkórus fogadta a mi dalosainkat, az elegáns Béke szállóban léptünk fel. A város új központja a fürdô körül alakult ki, este kezdôdik az élet, nagyon sok a német és a lengyel vendég. Számunkra ez jelentette a kikapcsolódást. Idén avatták fel a vízi szórakozóhelyet, az Aqua Parkot, ott igen könnyen megszabadulhat az ember a forintjaitól, és ha vízicsúszdába száll, gyermekké válhat ismét. Vasárnap, 13-án felléptünk a hajdúszoboszlói református templomban is, ahol az igét a beregszászi lelkész hirdette, a helybéli pap szabadságon lévén. Nem tudhatták, hogy karvezetônk, Dénes Elôd a fiatal bonyhai lelkész, mert akkor ketten is szolgálhattak volna… Az egyórás mûsorunk nem csak világi és vallásos kórusszámokból állt, Szász Mária és Dézsi Sándor szászcsávási népdalokat adtak elô, szavalt Papp Cândea Anna tanárnô. Este búcsúvacsorán énekeltünk és táncoltunk együtt szoboszlói barátainkkal. Ezúton is köszönetet mondunk csátaljai és hajdúsági testvéreinknek a szíves fogadtatásért, a feledhetetlen együttlétért.
… bukkanok rá a József Attila "összesben" lapozgatva kedvenc költôm ritkán idézett két verssorára, és fantaszta képzettársításokra mindig kész pihent agytekervényeim elsô olvasatra veszik a lapot: jó kis, analógiáktól zaftos firka kerekedhetik ki a Mester mélyenszántó gondolatainak tendenciózusan aktualizáló értelmezésébôl. Belekukkintok a receptáriumba, szellemi boszorkánykonyhám asztalára készítem a költemény címét: Könnyû, fehér ruhában – hisz ez a mi aszály sújotta forró nyarunk uniformisa, esik le a tantusz hirtelen –, a papírra vetés évét, 1937 – a szélmalomharc feladásának végzetes esztendejét – a strófazáró szentenciát: "Én sok játékot ismerek, hisz a valóság elpereg és megmarad a látszat" és kielégülten felkiáltok: Ecce story! Ugye, hogy minden út az én páratlan, mioritikus valóságomba, a boldogság földjére, a játékok és játékosok utolérhetetlen paradicsomába vezet.
Habkönnyen vághatok neki az indoklásnak. Az alapmegállapítás elemei komutatívak, mint a pocokás aritmetika egyes mûveleteinél. Bármikor felcserélhetô a sorrendjük, az eredmény ugyanaz marad. Tehát "aki játszhat, az boldog". És ki nem játszhat e honban? A gyermek kimért penitenciaként teszi, házi feladatként. A fôvárosi Primaverii negyedben, a Somostetô alatti meg a Szabadi úti kacsalábak fölötti börtönökben be kell érje a többszörösen elátkozott Pentiumokon és Toshibákon való zongorázással, az árnyas zöldövezetek kellôs közepébe rittyentett úszómedencék lubickolásra csábító magányával, a hirtelenszôke Barbie-k csucsujgatásával, a walkie-k decibeljeivel. Van, aki más lovakra tesz: az egyre ritkuló tömbházak közötti játszóterek homokozújában, nyikorgó, rozsdás hintákon, a nélkülözhetetlen felnôttek szépen szaporodó parkolóinak durva betonján, az iskolák és árvaházak bûnösen elhanyagolt udvaraiban üti agyon szabad idejét, gyûjti be boldogságának talmi zálogait.
Az öntudatra cseperedett felnôttek számára is van játék elég. Azok számára, akik beleuntak a Ionel Stoicával avagy Ioana Maria Vlasszal való izgalmas bújócskába-fogócskába, esetleg azoknak, akiket a rendre orra bukott bankokkal való izgalmas "itt a pénzem, hol a pénzem" kiszorítós nem elégít ki, az állam bácsi széles vállai mögé megbújt életrevaló befektetôk kitalálták a minden nyavalyára gyógyírt jelentô bingót. A szivárvány minden színében pompázó biléták ördöngösen tapossák egymást az óriáskerékben, minden hájjal megkent showmanek forrósítják a hangulatot, az idô meg csodálatosan telik a tévékészülékek elôtt tízóraitól vacsoráig, olyannyira, hogy a vasárnapi ebéd átugrása sem idéz elô majd sehol családi perpatvart. A világ legcsodálatosabb játékában bárki részt vehet fajra, nemre, korra, foglalkozásra, vallási, avagy meggyôzôdésre való tekintet nélkül, és ha a hazát tévesztett Dosztojevszkij élne, remekmûként számon tartott, múlt századbeli kisregényét (A játékos) gigászi méretû telenovellává fejleszthetné.
Ha szenvedélyük nem is készteti ôket meggondolatlan cselekedetekre, de hétvégeken játékra jelentkeznek elit labdarúgóink is. Nem a sörmeccsek gladiátoraira gondolok, hanem a felsô régiókban számon tartott profikra. A szakma kiválasztottjaira. Akik egy, már tönkbeszédült országban nem átallanak meleg bundákba bugyolált bajnokságunkban 500-tól 2000 dollárig terjedô célprémiumokat zsebre vágni. A drótokat ördöngösen húzógató bábmozgatók kezébôl, kilencven percnyi laza lötyögés után. Ilyenkor bánja meg igazán az egyetemi tanár, hogy nem ment centercsatárnak és így be kell érnie havi, idônként megcsúsztatott, 150 Wall Streeten kibocsáttatott bankó óránként értéktelenedô lej értékével.
De a leggrandiózusabb zsuka, szemünk láttára, fülünk hallatára, a vég nélküli politikai prérin zajlik. Kosztümbe bújt, felnyakkendôzött kiválasztottjaink éjt nappá téve kiszámítósdiznak, keresik-kutatják az országmegváltásra kiszemelt Pityiri Palkót. A vörös ingesek és a Pál utcaiak közé vegyülve más grundok (hinter és under) reprezentánsai is gyurakodnak a cotroceni-i kertben felállított rotyogó kondér felé, sûrûn élve a szabályzatokban rögzített: "phû, phû nem jár! Add vissza a babarongyom!" klauzus lehetôségével. A játék nyitott, sportnyelven szólva open jellegû. Senkit sem sürget az idô, a parlament házaiban rég odakozmált sarkalatos törvények, a statisztákat fojtogató infláció. A játéktéren kipirulnak az arcok, megacélosodnak a tekintetek, ércessé válnak a hangok, a homokóra önérzetesen megtagadja a szemek pergetését. A hancúrozó, gyermekeszû, Janus- arcú "szeretteink" a költôi megfogalmazás értelmében boldogok. És megmosolyogtató egymásnak feszülésük hevében naivul azt hiszik, hogy putrijaink ablakából kiszürôdô egyre hangosodó dalunk: A boldogságtól ordítani tudnánk páratlan teljesítményeiknek szól.
365 éve, 1635-ben halt meg FELIX LOPE DE VEGA spanyol író, költô, a spanyol nemzeti dráma megteremtôje.Írt költeményeket, életrajzi regényt is, de legjelentôsebb alkotásai színmûvei. 1500 darabjából 400 maradt fenn. Fordulatos cselekményû színmûveinek témáját gyakran népi elbeszélésekbôl, történetekbôl merítette. (1562-ben született.)
230 éve, 1770-ben született GEORG WILHELM FRIEDRICH HEGEL német filozófus. A klasszikus német filozófia egyik legnagyobb hatású gondolkodója. A dialektikus fejlôdési folyamatot a tézis, antitézis, szintézis hármasságával ábrázolja. Nagy hatást gyakorolt az utókorra a történetiség, a fejlôdés eszméjének megalapozásával, a dialektika magas szintû mûvelésével. (1831-ben hunyt el.)
155 éve, 1845-ben született LECHNER ÖDÖN építész. A szecesszió kiemelkedô mestere, a magyar népmûvészeti motívumokat keleti elemekkel ötvözve mozgalmas, festôien dekoratív homlokzatokat és belsô tereket hozott létre (a marosvásárhelyi Kultúrpalota, a Városháza - ma megyeháza). Sajátos nemzeti stílusával iskolát teremtett. Jelentôs elméleti, szakírói munkássága is. (1914-ben hunyt el.)
90 éve, 1910-ben született TERÉZ ANYA (Agnes Gonxha Bojaxhiu) Nobel-békedíjas albán származású róm. kat. misszionárius. Fôleg Indiában folytatott karitatív tevékenységet. (1997-ben hunyt el.)
35 éve, 1965-ben halt meg LE CORBUSIER (ered. Charles Édouard Jeanneret) svájci születésû francia építész. 1927-39 között avantgard épületeket tervezett, a negyvenes évektôl vasbetonból készült épületeivel a plasztikus építészet új irányát teremtettte meg. A képzô- és iparmûvészet szinte valamennyi ágával foglalkozott. (1887-ben született.)
355 éve, 1645-ben halt meg HUGO GROTIUS holland jogtudós. Kifejtette a nyílt tengeren való szabad hajózás elvét. A Háború és béke jogáról c. mûve alapján a nemzetközi jog atyjának tekintik. (1583-ban született.)
375 éve, 1625-ben halt meg JOHN FLETCHER angol drámaíró. Shakespeare, Beaumont, Jonson szerzôtársa volt, de sok eredeti darabot is írt, fôként történelmi tragédiákat és komédiákat. (1579-ben született.)
220 éve, 1780-ban született JEAN AUGUSTE DOMINIQUE INGRES francia festô. A francia klasszicizmus egyik vezetô, nagy hatású mestere. Hírnevét portréi alapozták meg. Kitûnô jellemábrázoló. Dekoratív portréi, népszerû történelmi és mitológiai tárgyú festményei mellett híresek aktképei. (1867-ben halt meg.)
85 éve, 1915-ben született INGRID BERGMAN svéd filmszínésznô. Szépsége drámai megjelenítô erôvel párosult, de emlékezetesek a vígjátékokban nyújtott alakításai is. (1982-ben hunyt el.)
110 éve, 1890-ben született REMÉNYIK SÁNDOR költô. A két világháború közötti erdélyi és egyetemes magyar líra kiemelkedô alakja. Közösségi indíttatású, csiszolt formavilágú, intellektuális szellemiségû verseiben a humánum eszméi mellett tesz hitet. (1941-ben hunyt el.)
60 éve, 1940-ben hunyt el Sir JOSEPH JOHN THOMSON Nobel-díjas angol fizikus. 1897-ben felfedezte az elektront, 1904-ben megalkotta az elsô atommodellt. A katódsugarak és a csôsugarak vizsgálatának eredményeként leírta az elektromosság gázokban történô vezetését. (1856-ban született.)
40 éve, 1960-ban hunyt el SZÔNYI ISTVÁN festô, grafikus. A zebegényi táj és az ott élô emberek ihlették lírai hangulatú képeit. Kitûnô rézkarcokat is készített. (1894-ben született.)
110 éve, 1890-ben hunyt el SZABÓ KÁROLY bibliográfus, történész. Kolozsvárt volt egyetemi tanár. A régi magyar irodalom alapvetô kézikönyvének (Régi magyar könyvtár 1- 4. köt.) szerzôje. Jelentôs forrásfeltáró munkája is (Magyarország történetének forrásai 1-4. köt.). (1824-ben született.)
95 éve, 1905-ben hunyt el NEY DÁVID bassz-bariton operaénekes. Kiváló Mozart- és Wagner-énekes volt. (1842-ben született.)
80 éve, 1920-ban hunyt el WILHELM WUNDT német fiziológus, pszichológus. Megalapította az elsô kísérleti pszichológiai intézetet. Fô kutatási területe az érzékeléslélektan volt. A néplélektan problémáival is foglalkozott. A lelki történések alapjának az érzelmeket, fôként az akaratot tekintette. (1832-ben született.)
285 éve, 1715-ben halt meg XIV. LAJOS, Franciaország királya (1643-1715), a Napkirály, a francia abszolút monarchia legnagyobb uralkodója. Fellendítette a gazdasági életet, az államháztartást, újjászervezte a hadsereget, megszilárdította a királyi hatalmat, Franciaországot Európa vezetô nagyhatalmává tette. A spanyol örökösödési háborúban (1709-14) azonban kimerítette országa gazdasági készleteit. (1638-ban született.)
90 éve, 1910-ben halt meg HENRI ROUSSEAU francia festô. Sajátos festôi világot teremtett, melyben a képzelt álomképek mellett a hétköznapi élet eseményeit, a portrékat is irreális látomásként örökítette meg. A szürrealizmus elôfutárának tekintik. (1844-ben született.)
"Hogyan kell, mit is kell, Istenem?
Beatrix azt a fát már réges-rég kinézte magának, ott, a nagy udvar mélyén, még a télen nézte ki, amikor belesett a nyitott kapun és elbûvölte a magasban lengô ágakra rakódott hótömeg látványa, akkor elhatározta, hogy ô egyszer bemegy azon a kapun és már látta is magát, kényelmesen elhelyezkedni két nagy ág között, persze, meg kell várni, amíg kitavaszodik, s valami csodálatos varázslat folytán megtelik az ág pici zöld levélkével, de talán mégis jobb, ha inkább megvárja a nyarat, hogy a kis levelek sûrû, sötét lombbá változzanak, aztán megbújhat mögöttük, mint egy rejtôzködô, nagy madár. Amióta az eszét tudja, mindig különös vonzalmat érzett a fák iránt, a lombok susogásától furcsa nosztalgia fogta el, mintha ott fenn, valami feloldhatatlan sötét titok rejtôzne, s a fákba zárva egy nagy-nagy fájdalom lakózna, és ezt nyögik, nyöszörgik el a lopmbok, folyton sóhajtozva, hajladozva. Kisurrant hát az ajtón, csak dédi szólt utána félszájjal egy "hova mész lelkem"-et, de nem felelt neki, az udvaron megfutamodott és kitrappolt a járdára, át, a túlsó oldalon feléje tárulkozó nagykapuig, ahonnan be lehetett látni "abba" a kertbe, a vágyott fához, ami már olyan régen vonzotta, csak mostanáig nem mert bemenni a kapun, mert nem tudta, milyen emberek laknak ott, jók-e, rosszak-e, de most már nem is számított, csak a fát nézte, amint tömött, sötétzöld lombjával büszkén magasodik a szomszédos zsinagóga fölé. Beatrix gondolkozás nélkül, még csak körül sem nézve, szinte lebegve jutott a fáig, s perceken belül fenn ült a két vastag ág között. Akkoriban, ha megkérdezték volna tôle, hogy mi szeretne lenni, azt felelte volna, hogy fehér madár, aki könnyedén röpködhet egyik fáról a másikra, könnyen és szabadon, fel, fel a fény felé. Hát, talán majd egy másik életben.
Most azonban, egyelôre még csak egy kilencéves kislány, habos-fodros fehér kötényben, és vasárnap reggel van, szép, napsütéses, harangzúgásos délelôtt, amikor az anyukák már befejezték gyermekeik reggeliztetését, s a konyhákban a vasárnapi ebédre készülôdnek, húst szeletelnek, salátát mosnak, rizset szemelgetnek, zöldséget takarítanak, miközben arról ábrándoznak, hogy miért is nem jött el értük idejében a királyfi, akkor, amikor még nem volt háj a derekuk körül, ráncocska a szájuk szögletén és lemondó, megalkuvó árnyék a tekintetük mélyén. Késôbb aztán, amikor már jó illatok párálltak ki a konyhák nyílásain, kiálltak az ajtó elé és vágyakozva néztek a fák lombjaira, oda, ahol Beatrix ücsörgött, gondtalanul, mégis a belesulykolt konvencióktól terhelten, például, hogy mit mondjon, ha valaki meglátja ôt a fán és megkérdezi, hogy mit keres ott lány létére, egy idegen udvarban, mások fájának az ágai között, egyáltalán mit is mondjon, ha azt kérdezik, ki ô. Aztán, amikor tányleg észrevette egy néni és megkérdezte, hogy kik a szülei, – tehát nem azt kérdezték, hogy ô kicsoda, hanem hogy ki az apja, – érezte, hogy micsoda boldogság azt mondani: ögyvéd az apám, és nem bérkocsis például, mert sejtette, hogy ha ezt kellene mondania, rögtön lekergetnék a fáról, kikergetnék az udvarból, – jó ideje rájött, hogy így mûködik a társadalom, – de ha már ügyvéd az apja, hát csak mosolygott rajta a néni és azt is megkérdezte, hogy milyen vallású? Beának erre megeredt a nyelve, s elmesélte, hogy katolikus ugyan, de vasárnaponként nem jár temlomba, mert nem szereti a tömeget, a templomba akkor szokott bemenni, amikor senki sincs ott a hideg szemmel figyelô, merev szobrokon kívül, s háborítatlanul lehet érezni a liliomok tiszta illatát, sôt, beszélgetni is lehet a mosolygó ajkú Szûzanyával, aki szelíden néz le rá, valahányszor ráemeli a tekintetét. Itt, a fa ágai között egy kicsit olyan, mint a templomban, az ég kékje hasonlít a Szûzanya kék leplére, s két-három méterrel a föld felett, hátha a Jóisten is jobban észreveszi az embert, azt a kicsi emberkét, aki még csak kilencéves, de már olyan visszatérô álmai vannak, amikbe ébredés után beleborzad, s elmondani sem lehet senkinek, mert úgysem értenék. Ennek a kérdezgetô néninek most talán mégis elmondaná, azt a hétéves korában látott, visszatérô álmát, ami akkoriban pontosan négyszer tért vissza, erre élénken emlékszik, sôt, az álom részletei is felvillannak elôtte, nagyon sokszor, csak úgy, minden átmenet nélkül, s ilyenkor mindannyiszor valami nagy- nagy szomorúság fogja el. Most itt, ebben az istenközeli hangulatban, tényleg el tudná mondani, hogy abban az álomban még mindig Pesten laknak, a belvárosban, a házak lebombázva, omladékosan, az emberek a romokat kerülgetve, némán járnak-kelnek és ôk apuval karonfogva egy végtelen hosszú esküvôi menetben lépkednek, valahol hátul, a menet élén pedig anyu a menyasszony, – fehér koszorúval a fején, fehér csokorral a kezében, földig érô, hosszú menyasszonyi ruhában. Sokáig kígyózik a sor, végig a Duna-parton, körülöttük bámészkodó tömeg, mígnem a romos rakparton lekanyarodnak a Dunáig, amikor a Duna fölött, a párás ködben egyszercsak megjelenik az akasztófa. Arra akasztja a tömeg anyut, és anyu ott himbálózik, fehér menyasszonyi ruhában, fején mirtuszkoszorúval, a Duna felett azon a nagy, szürke akasztófán, ami csak úgy áll ott, mintha a levegôhöz lenne szegezve. Bea nézi, nézi, apu karjába kapaszkodva, csak állnak ott ketten némán és nem tehetnek semmit. Nyomorult érzés, itt mindig véget ér az álom, a jelentésérôl fogalma sincs mind a mai napig.
Amíg mindezeket végiggondolta, a néni eltûnt a tornácról, biztosan a készülô vasárnapi ebéd érdekében. Bea hirtelen már nem is érzett semmi örömöt, addig vidáman repdesô vállfodrai is mintha lepilledtek volna, mostmár tényleg úgy nézett ki messzirôl, mint egy szomorúan gubbasztó nagy, fehér madár, még ott ült egy kevés ideig, aztán szép csendesen elcsúszott a fatörzsön és elindult hazafelé. A nyitott konyhaajtó elôtt elhaladva a néninek még bekiáltott egy hangos csókolomot, – gyere máskor is! – hangzott a vidám felszólítás. – jó, majd jövök! – felelte, de tudta, hogy már soha többé nem kívánkozik ennek a fának az ágaira. Hogy miért, azt maga sem tudta volna pontosan meghatározni akkor. Csak úgy, egész egyszerûen elment a kedve mindentôl, s ez így történt, valahányszor eszébe jutott az akasztófás álom. Otthon már az asztal mellett vártak rá, gyorsan kezet mopsott és illedelmesen ült le a vasárnapi ebédhez.
Tíz év múlva, amikor egy ostoba politikai botrány miatt hajszál híján kidobták az egyetemrôl, a rektor magához hívatta és talán mert megsajnálta, az is lehet, hogy felsôbb utasításra, rákérdezett: "mondja, maga tulajdonképpen mi akar lenni?"
– Madár – felelte egyszerûen Beatrix. – Nagy, fehér madár.
– Ja?! – kapott a fejéhez a rektor. – Ja, igen, értem! – és homlokát dörzsölgetve, tétován intett Beának, hogy eltávozhat.
Ennyi beajánlás már gyanús. De ha az ember túljut rajtuk, elolvassa/átlapozza ezt a részt, és félretéve minden óvatosságot, beleveti magát a mélyvízbe, elmerülve Ágoston Hugó bukaresti élményeinek hullámzó tengerébe, egykettôre szertefoszlik a sanda szándékra utaló sejtelem. Nincs szükség a nagy nevek, megbecsült tollforgatók mankójára, (e jegyzetben stílszerûbben) mentôövére, a kárhoztatott fôváros szerzô kínálta életvizébôl nyugodtan kortyolhatunk, semmiképp sem árt. Lehet, itt-ott lehangoló, összhatásában mégis felüdít.
A szokatlan, tucatnyi elôszavas megoldás a könyvet gazdagító, Bukarest színesen felvázolt flóráját, faunáját továbbrajzoló adalék, Á.H. kötete (Bukaresti életképek, Scripta Kiadó, Nagyvárad, 2000) azonban enélkül is figyelemre méltó teljesítmény, élvezetes olvasmány. Azok számára is (és vagyunk egypáran), akik nem rajonganak az egykori jámbor Bucur alapította településért. Ágoston se feltétlen híve, három évtized alatt alaposan megismerhette a város rengeteg átkát és kevéske áldását, de ha kimondatlanul is, megtudhatjuk a könyvbôl, hozzánôtt ez a balkáni csôdtömeg, e helyes "kis Párizs", s ha Bukarest taszítja is, ragaszkodik hozzá, mint sajátjához. "Se veled, se nélküled élni nem tudok" – ismételgethetné Ágoston a sláger nagy és megmásíthatatlan igazságát a fôvároshoz fûzôdô csiki-csuki állapotáról, mert ilyesmi is gyakran jut csavaros eszébe. Pont ezt kihagyta, de sok más kuplésort idéz. parafrazál csípôs iróniával, jól adagolt öniróniával könyvében. Sosem próbálja leplezni esendôségét, s másokat se kímél. Ezért is érdekes ez a publicisztikai válogatás. Na meg abszurdba hajló humoráért, melyben gyakori a nevettetô nyelvi lelemény.
Apró dolgokat, jelenségeket lát, láttat meg, melyek az egész képzetét is magukban hordozzák. Barátságos kisembereket, ellenszenves politikusokat hoz olvasóközelbe. Egyszervolt és mindegyre ismétlôdô hangulatokat ragad meg. Igyekszik ˜tetten érni" a bukarestiség elmagyarázhatatlan sajátosságait, érzékeltetni az ottani magyar közösség és egyedei ellehetetlenülését, mégis érvényülését.
Jó kedélyû fifikus ez az író fizikus. Ráérezve a siker elsô könyves ízére, biztosan kényszerítôn rátelepedik ezután az étvágy. Kíváncsian várjuk következô kötetét.
A buszban azon a verôfényes reggelen a sofôr mellett ültem, továbbá középen, az ajtóval szemben, leghátul pedig a rúdba kapaszkodva álltam. E három helyrôl, valamint fentrôl egy negyedikrôl – amit nem tudok meghatározni, mert egyszerre volt benn és kinn – mindent jól láttam.
Úgy történt, hogy egy templom elôtt mentünk el, az utasok szaporán vetették a keresztet, amikor a busz körülbelül mínusz tíz gés gyorsulással hirtelen lefékezett. A széksorok között, mint mellbedobással gyôzni akaró rövidtávfutók, suhantak el az utasok: egy borostás arcú, nagyon sovány öreg, egy izzadt tarkójú, alacsony kövér nô, kezében rafiaszatyorral, két rövid szoknyás, hátitáskás lány, egy karjaival verdesô, ámde teknôsbéka kinézetû közgazdaságtudományi egyetemi elôadó tanár (vele azt megelôzôen a felmenôinkrôl beszélgettem), egy kamaszbanda, fülében fülbe, orrában orrbavalóval, egy papagájszerû, vékony ajkú nô ölebbel, egy sorkatona poros bakancsban, és végül egy leírhatatlan valaminek a szivárványszerû csíkja.
A busz azért fékezett, mert különben összeütközött volna egy lila tûzoltóautóval. A tûzoltóautó balról jött, és az utolsó pillanatban ô is fékezett. Emiatt a tetején lévô koporsóból – kereken és sebesen, mint egy ágyúgolyó – kirepült egy görögdinnye. A görögdinnye vállon találta a másik járdán a tökmagárusnôvel vitatkozó, hatalmas mellû koldusnôt, aki ettôl fejre ejtette karjában tartott gyermekét.
Mindez másfél, legfeljebb két másodperc alatt történt. A vezetôk sápadtan néztek egymásra és az égre, aztán kölcsönösen elôre engedték egymást. Folytatódott minden, mintha forgása közben a Föld átugrotta volna azt a pillanatot.
… Most Sandro Botticelli két képe van elôttem: a Vénusz születése és a Szent Ágoston. Mindkettô az idôrôl, megragadásról szól – a pillanatéról és az örökkévalóságéról. Nézem ôket, és nem érdekel, hogy mi történt, mi történik és mi fog történni. Rtlmtln mndn.
Barátném (azaz barátom felesége), aki olvassa életképeimet, ô "fogta" ezt a fôvárosi történetet e rapszodikus rovatnak.
Kertváros, szomszédok. Á-éknak angóranyúla, B-éknek vizslája van (C-éknek cicája, T-éknek teknôse, de ezek a sztoriban nem játszanak szerepet). B-ék egy reggel elszörnyedve látják, hogy az angóranyúl a házuk küszöbén fekszik, sáros tetem formájában. "Biztosan Viktor, a vizslánk tette, vadászösztönbôl", gondolják pánikban. Megmossák a dögöt szép tisztára, szárítják fônnel, majd óvatosan visszacsempészik az Á-ék kertjében felállított ketrecébe (még a nyúllak ajtaját is becsukják), sugallva: természetes halállal – úgymint végelgyengülés, stressz, ételmérgezés stb. – hunyt el. Délben Á-ékhoz érkezik vijjogó mentô: a ház asszonya szívinfarktust kapott. Mert mi történt? Mi történt volt? Csak annyi, hogy természetes halállal kimúlt Angelikájukat Á-ék azelôtt este hantolták el. Ott volt a nyuszi elásva, a kertben. de megkapta a kutya, kiásta, és mint buzgósága bizonyítékát, a küszöbre tette.
Tanulság? Miért kell mindenben tanulságot keresni?
fénye felragyog
A múlt évre tervezett kiállítás, melyet Nagy Pál, városunk kiváló festôjének emlékére, mégpedig születésének 70. és tragikus halálának 20. évfordulójára terveztünk, objektív okok miatt elmaradt. Az okokat nem részletezem. Alapjában véve nem is a kerek évfordulók bírnak kizáró jellegû fontossággal. A lényeg: az alkotókat, a tehetségeket, a létrehozott alkotásokat állandó napirenden tartani. A hallgatással bezárulhat a kör, és az értékek az enyészet martalékává válhatnak.
Szomorú érzésekkel gondolok Nagy Pál festômûvész, felesége, Kemény Zsuzsa, az Új Élet szerkesztôje és D. Varga Katalin grafikus tragikus halálára.
Azóta hányszor tettem fel a kérdést: mi történhetett volna, ha …(??) Ha az én kocsimmal indulunk el 1979. június 18-án, hármasban, Nagy Pállal és Balázs Imrével – amint azt megbeszéltük –, a makfalvi elsô képzômûvészeti tábor megnyitójára, és ha az utolsó órában Zsuzsa nem másítja meg tervünket a következô szavakkal: "Hagyjad Zoli, Palit kiviszem a Volkswagennel, mert Vagra Kati is kijönne Makfalvára."
Imrével elindultunk az 1100-as Daciával. Meg is érkeztünk. Paliék is elindultak, de ôk nem érkeztek meg, Erdôszentgyörgy és Hármasfalu között bekövetkezett a tragikus hármas halál. Újból felteszem magamnak a kérdést: mi történt volna, ha mi hárman indulunk el, megérkeztünk volna-e?
A kérdésre sosem fogunk választ találni.
Nagy Pál festô-tanár, megrakodva színekkel, formákkal, vonalakkal, érzésekkel, gondolatokkal, újabb és újabb kísérleti elképzelésekkel, a végtelenbe távozott. Megszakadt az a folyamat, amelyen keresztül térben és idôben a földhöz lapulva szemlélte a végtelen mindenség örök törvényeit, megfejteni óhajtotta a dolgok rejtett titkait, hogy azokat az ô speciális laboratóriumában az égig emelje.
Hûséggel dolgozott. A hûség kapuját szélesre kitárta, melyen ki- és besétálhatott mindenki.
Tevékenységének fontos kihívása volt az idô rögzítése s benne az emberi érzést és gondolatot a világ, az élet megszépítésére felhasználni.
Képekben álmodta meg rácsodálkozását a tarka világra, az élet drámai, tragikus játékaira.
Képzelete sosem hagyta cserben, száguldott a magasröptû álmok és vágyak felé.
A mérhetetlen szépség kimûvelésében a bölcs cél vezette ecsetjét, mindaddig, míg az elemi erôk gúzsba nem kötötték. Racionális gondolkodását a ráérzett ôszinteségével és ösztönével tette emberivé, melynek segítségével elindulhatott benne a megfogalmazhatatlan lírai hangulat vagy a drámai erô.
Jöhettek a dolgok a maguk rendje szerint, engedett a hatásoknak, a körülvevô tárgyaknak, eseményeknek, és azokat komolyan kezelte, átgyúrta, átformálta a mondandó érdekében, hogy felhívja rá a mûélvezô figyelmét. Az emberi értelem hullámhosszára állította be adókészülékét, hogy a közönség a saját vevôkészülékén keresztül foghassa, láthassa a csillagok ragyogását. Kötöttségben élt a földdel, a földrengéssel, a vízzel, az árvízzel, melyek mind-mind csodálatos alkotásokban öltöttek testet vásznain.
Szenvedéllyel álmodta meg a szabadságot, a Petôfi emlékét is, hogy a képrôl felfoghassuk a röptérrôl induló üzeneteket, a történelem adta-kínálta lehetôségeket.
A kételyek között is a diadalt harsogó ezüstös küzdelemben az igazról, az ôszinteségrôl beszélt, a forma újrateremtésérôl.
A már említett bölcs cél s annak szerepében a szépség is lehet az elemi erôk martaléka, gondoljunk a "Székelykeresztúrtól Fehéregyházáig" címû, ’72-ben festett képére, mely 1977-ben a bukaresti földrengésben megsemmisült.
Mûvészetében köti a rend. Lényeges meghatározója a kifejezés leegyszerûsítése, mellôzi a túlzsúfoltságot. A téma, a modell és a mûélvezô között kapcsolatot teremt a szépségben.
A mûvelt világ hulladékhalmazán és a hamis eszmék szertelenségének labirintusában próbálja megvalósítani a csúcsokat mérô álmait.
Képei feszültséggel telítettek. Munkáin a csend és a mozdulatlanság is feszültségbe csap át.
Izgalmas, tiszta mûvészetet hozott létre.
Tisztában van azzal, hogy a sorsformáló erôk béklyószorításában torzóvá válhat az élet, s éppen ezért nála a mûvészet hajnal, test, gondolat, mélység, feltörô láng, varázsélmény, szenvedély, jókedv, csapongás.
Élesre töltött fegyverrel járt. Párbeszédet folytatott romokban heverô életünkkel, amivel csak akkor lehet kezdeni valamit, ha megvan a nyitás. Nagy Pál a nyitás híve volt.
Az agyonhajszolt idôt, az ábrándot, mely fújja páráját, keserûségét, megmérettetését, a fosztogató kor elherdált szépségeit emelte mûvészi szintre.
Gömbbé formált szépségeket hozott létre, gondoljunk a buja nôi formákra.
Vallotta, hogy: "A szorgalom egymagában még nem elegendô mûvészi alkotások létrehozásához." Ezt az elvet igyekezett továbbadni évtízedes tanári-nevelôi tevékenységében is, felkészítette növendékeit a szorgalom mellett az értelmi, érzelmi hozzáállásra, és tanítványai így váltak egyéniségekké.
Nem említettem még a nagybetûs "KÖZÖNSÉGET". A kíváncsi közönséget, a mûélvezô és mûpártoló közönséget, hogy az Ô szavaival éljek. Kiváncsi volt véleményükre, s éppen ezért nagyon odafigyelt.
Ezt a célt szolgálta a Barangolás a képzômûvészetben címû könyve is. Kitûnôen összeállított, megírt könyv, mely nem csak didaktikai szempontból, és nem csak a képzômûvészetben otthonosan járó alkotók részére íródott, de magába foglalja mindazon jegyeket, ismérveket, melyek révén a kôpzômûvészeti ismeretekkel nem kevéssé rendelkezô ember is a jövô mûélvezôje lehet, az is érdeklôdéssel olvashatja, és tanulsággal szolgálhat ismereteinek elsajátításában.
Befejezésül egy rész az említett könyvbôl: "… a mûvészekre bízzuk, hogy milyen úton keresik a harmóniát és hogyan teremtik meg a rendet, hogy miképpen töltik fel emberi tartalommal az élettelen tárgyakat, vagy esetleg eltárgyiasítják az emberi formákat, levonjuk a tanulságot az egyéni látásmód különös eredményeibôl, hogy megoldást keressünk a nagy rejtélyekre, hogy választ kapjunk arra is, a számítógépek feltalálása miatt tényleg fenyegeti-e az elgépiesedés a mûvészetet, amikor a mûvészek képzeletét egyre inkább foglalkoztatja a csodálatos mesevilág, amikor a világvárosok nyüzsgô forgatagából az utca mûvészetében keresik a kiutat, és amikor egyre bizonyosabbak lehetünk abban, hogy a tehetségek nem kallódnak el."
ezernyi árnyalat s ezernyi szín
tûnik a hamvadt tengerszürkeségbe,
a céltalan hullámfodrok kiégve
fehér és szürke megsemmisülésbe
lobban a fény a láthatár alatt,
idônk, akárha tompult szenvedélyek
lágy kényelem közt lassan elmerül
elhalkuló-susogó béke, végcsend,
mint mikor az ember ott, legbelül
köd s páradunyhák közt haldokló csendet,
a víztükrön csillámok ébredeznek,
félénken nyíló néma kapujából,
a fény, mint eltévedt cica talál
haza s a tengerhez bújva dorombol,
a tompán felfehérlô táj felett még
pislákol a szendergô hajnalcsillag,
fátylak, az álmok tudattá hasadnak,
mély eszmélet zuhan a volna-lenne
Könnyû köd leng, nyugalom szendereg
mint friss mosásillat szitál a csend,
s lassan magához öleli a súly-
talan mély, s e külsô béke alatt
mikor már nem történik semmi se,
csak egy-egy hullám új hullámba omlik,
mikor jó, hogy nincs semmi más,
A tompa ködbôl egy-egy tört sugár,
mint önfeledt mély mosoly felragyog,
pereg, akár ujjak közt a homok,
mint be nem gyógyult seb a tört varázs –
hisz tudva tudom, immár soha más,
tûnô, szomorú árnyad, szerelem.
mintha e béke örök volna
Ezúttal az autó MAGAZIN júniusi számában Új alternatíva címmel megjelent értékelésbôl idézünk.
"A Fabia folytatja az Octaviával megkezdett utat, melyet a sikeres kettôs, Detlef Wittig igazgató és Wilfried Bockelmann fôkonstruktôr jelölt ki… Az sem véletlen, hogy ez az ideológia hasonlít a Volvoéhoz: a Volkswagen konszern nyíltan vállalja, hogy a Skoda a svéd márka konkurensévé szeretne válni.
A Fabia valódi név, a Skodánál tradíció, hogy nôi keresztnevet adnak autóiknak. De a hagyományôrzésnek ezzel vége is, hiszen az íveket és az éleket mesterien kombináló karosszéria új design irányvonal kezdete a cseh autógyár életében. A formaterv alkotója az a Dirk van Brackel, aki éppen a Skodánál elért sikereinek jutalmául a most szintén a Volkswagen konszernhez tartozó Bentley készülô karosszériáján dolgozik…
A látvány nem csal, a Fabia belül is nagyobb, mint konkurensei. Méréseink szerint az utastér nagysága a Golféval vetekszik, ami családi használatra is tökéletesen alkalmassá teszi a kocsit. Sajnos a csomagtartó mérete viszont inkább egy bevásárlóautóhoz illik. 248 literes befogadóképessége közel húsz százalékos visszalépés a Skoda Feliciához képest…
A tesztelt Comfort változat felszereltsége tökéletesen kielégíti az átlagautós igényeit… Borsos felárat kell fizetni viszont a gyári rádióért, melynek ráadásul a minôsége sem valami különleges.
Az úton vegyes benyomást tett ránk a 68 lóerôs motorral szerelt Fabia. A könnyebb Feliciában megfelelônek bizonyult Skoda motor a másfél mázsával nehezebb Fabiában már érezhetôen küszködik. Alacsony fordulaton hiába jó a nyomaték, ez önmagában kevés a lendületes autózáshoz, 0-ról 100-ra csak 15,1 másodperc alatt gyorsul fel a kocsi a felsô fordulattartományban kínlódva búgó motorral. Az elasztikusság sem túl jó… A gyenge motor annál is inkább lehangoló, mivel a briliáns futómû kétszer ekkora teljesítménnyel is könnyedén elboldogulna. Az egyenesfutás kiváló, kanyarokban kezes, könnyen irányítható és jól kiszámítható az autó.
Az autó MAGAZIN tesztautójában a Comfort kivitelhez tartozó extrákon kívül még légkondicionáló és elektromos tükörállítás volt beépítve. A légkondicionáló a kesztyûtartót is hûti, ami nyáron azzal az elônnyel jár, hogy nem melegszik fel az ital és nem olvad el a csokoládé, legalábbis amíg megy a kocsi. Az elektromos tükörállítás trükkje pedig az, hogy egyszerre mozog mindkét oldali tükör, így a jobb oldalon legfeljebb finombeállítani kell.
Az, hogy a Fabia jobb autó a Feliciánál, nem csak az árában mutatkozik meg: a minôségi ugrás a szervizelési és javítási költségekben, valamint az alkatrészárakban is érzékelhetô. Javításra persze valószínûleg nem sokszor lesz szükség, hiszen a Volkswagen konszern minôségbiztosítási versenyében a Mladá Boleslav-i Skoda gyár toronymagasan az elsô, igaz, az anyavállalatnál nem szívesen beszélnek errôl.
A minôség fényében érthetetlennek tûnik, hogy a Skoda még mindig csak egy év garanciát ad a kocsi technikájára, a távol-keleti konkurensek e téren sokkal nagyvonalúbbak. Átrozsdásodás ellen viszont tíz évre emelték a garanciaidôt.
Azt, hogy a Skoda Fabia rendkívüli autó, nem csak a teszteredmények igazolják. Nyugat-Európában komoly szállítási határidôkkel lehet csak Fabiát venni, a gyár alig gyôzi a termelést. Tavaly az "Év autója" választás öt esélyese közül az egyik a Fabia volt. Angliában pedig el is nyerte ezt a címet a "What car" címû nagy tekintélyû autós fogyasztói magazintól.
Ki gondolta volna ezt tíz éve?"
A mozgás nagyon fontos és csak elônyt bíztosít az idôs kutyáknak. A mozgás segít, hogy a kutya egészséges legyen, jó hatással van az ízületekre és segíti a bél aktivitását. Figyelni kell viszont arra, hogy ne erôltessük meg a kutyát. Gyakori rövid sétákra kell vinni ôt.
Felemelve az ételes és vizes edényt a fej magasságáig, megkönnyítjük a hát- és nyakfájdalmakkal küzdô kutyák életét.
Daganatok – tanácsot kell kérni az állatorvostól.
Szív – fáradékonyság, köhögés, fôleg hosszú fekvés után.
Fogak – A fogak károsodása gyakori a 3 éven felüli kutyáknál. Rossz lehelet, fogínygyulladás, foggyökérkelés, kihult vagy eltörött fogak esetén tanácsot kell kérni az állatorvostól. A fogak kezelése napi foglalkozás lehet. Tanácsokat ez irányban és felszerelést az állatorvostól lehet kapni. Jó néhány fogbetegség károsítja a kutya egészségét és emiatt a fogak rendezése nagyon fontos dolog.
Bûzmirigyek – a kutya húzza a hátsó felét a földön. Ez azt jelentheti, hogy a bûzmirigyek gyakoribb kiûrítést igényelnek.
Köröm – túlnövés. A mozgás csökkenése a körmök gyakoribb levágását igényli.
Oltás és féregtelenítés – az öreg kutyáknál fontos az évi oltások és féregtelenítések végrehajtása. Ez csökkenti a fertôzô betegségek elkapásának lehetôségét és a férgekkel való fertôzés lehetôségét is.
Sterilizálás – ha a kutya kölyökkorában nem volt sterilizálva, akkor ezt még idôsebb korban is megtehetik.
Inkontinencia – kontroll nélküli vizelés gyenge hólyagi kotrollra utal. Ha a kutya hosszabb idôn át inkontinenciát "mutat", állatorvoshoz kell fordulni.
Kövérség – általában a mozgás csökkenése és a túletetés eredménye. Az elhízás hozzájárul jó néhány betegség megjelenéséhez.
Szôrzet, bôr – az idôs kutyák szôre veszít a fényességébôl. A bôrön pedig szemölcs, kérgesség jelenhet meg.
Hallás – a kutya megjelenhet az ételes edény hangjára, de nem hallja gazdája hívását. Ez nem azért van, mert szelektív a hallása, hanem mert különbözô frekvenciákat hall meg.
Szem – a krisztalin opálossá válhat, ami szürkehályogra utal. A vakság és a lehulló szemhély problémát jelenthet az idôs korban.
Stressz – a stressz komoly problémákat okozhat idôs kutyáknál, ezért kerülni kell azokat a helyzeteket, amelyek stresszt okoznak. Az idôs kutyák érzékenyebbek a stresszel szemben, ami elôsegíti a különbözô betegségek megjelenését.
Túlerôltetett fizikai gyakorlat
Pszihikai stressz – egy új családtag megjelenése (új kutya, gyermek) vagy egy családtag elvesztése
Az alga a fiatalítás japán titka. Japán egyes részein a napi étkezés negyed része algából áll, ennek köszönhetôen kitûnô egészségnek örvendenek és hosszúélet-rekorderek a Távol-Keleten. Az algában sok a jód, ami a pajzsmirigy hormon alkatrésze. Ez a hormon a felelôs a fiatalos külsôért. Az alga C-vitamin tartalma is magas, de A-, B-, B12-, D-, E- és K-vitamint is tartalmaz. A B12- vitamin ritka a növényi élelmiszerekben! Nagy értékû fehérjeforrás. A kék alga fehérjetartalma 70%, a földön a leggazdagabb tiszta növényi fehérjeforrás.
Növényi étrend és ásványvíz: a hunzák egészségének és fiatalságának titka. A Himalája egyik völgyében élô hunza népbôl sokan 110-125 éves kort is megérnek, idôskorban is fiatalosak, mert étrendjük természetes, méregmentes, fôleg vegetárius étrend. A növényi fehérjék nemcsak egyenlôek biológiai értékben az állatiakkal, hanem felül is múlják azokat (például a szója, a burgonya). A laktovegetáriánus (tejtermékekkel kiegészített növényi), alacsony fehérjetartalmú étrenddel várható a legmagasabb életkor. A hunzák magas ásványianyag-, nyomelemtartalmú kemény vizet isznak, ez másik oka fiatalságuknak.
Míg a nyers hús 25% fehérjét tartalmaz, a tejtermékek, például a sajt, 35%-ot. A hús fôzése és sütése után a fehérjék minôsége leromlik. Ezekbôl a szervezet csak a felét tudja hasznosítani. A hús méreganyagai mérgezik a szervezetet, lebontása pedig megerôlteti a májat és a vesét. A növényi és a tejtermékekben található fehérjék minôsége nem károsodik és hôkezelés után minimális a veszteség. (Fôleg a búzának és a diónak nem sérül a biokatalizátor-tartalma.) Ezeket a tápanyagokat a szervezetünk könnyen megemészti és felhasználja.
A szója Távol-Keletrôl származik. Az integrált szójaliszt nagyon gazdag fehérjékben, ez 37-40%-a, továbbá ásványi anyagokban, vitaminokban, lecitinben, cellulózban. A fitoterápiában is használjuk. Különleges olajtartalma miatt ajánlott a magas vérkoleszterines betegeknek, mert csökkenti a vér koleszterinszintjét. Ideális a cukor-, a reumás, a köszvényes és a lábadozó betegeknek. Ajánlott ideggyengeség, fizikai és idegfáradtság esetén is. A szója teljes értékû táplálék, magas a tápértéke és könnyen emészthetô.
Használati utasítás: magas koleszterines betegeknek ajánlott két-három hetes szójaolaj-használat más zsírok fogyasztása nélkül. Csecsemôknek és gyerekeknek a szójatej: 150 gramm szójamagot egy liter vízben szobahômérsékleten egy és fél napot áztatunk. A folyadékot leszûrjük és aznap fogyasztjuk. A magokkal ugyanezt a mûveletet még egyszer meg lehet ismételni.
A burgonya az Újvilágból származik. Peruban az inkák fôeledele volt, tôlük hozták Európába a konkvisztádorok. A vitaminok kimeríthetetlen csodaforrása. Mindenekelôtt a B- vitamincsoport és a C-vitamin található meg benne, valamint számos ásványi anyag: kálcium, réz, nátrium, foszfor, kálium, magnézium. Nemcsak ideális táplálék, hanem a természetgyógyászatban is gyakran használjuk. A kálium a salak és mérgezô anyagok kioldásával a vesére igen kedvezô hatást gyakorol. A szervezet fokozottan üríti ki a folyadékot, így a szív tehermentesül. Magnéziumtartalma miatt az idegeknek fontos táplálója, az érelmeszesedés ellenszere, a szívinfarktus megelôzôje. Vízhajtó hatása miatt ajánlott vesekô esetén. A szív és a vesebetegeknek természetes gyógyszere.
Tartsanak burgonyanapot havonta három alkalommal szervezetük érdekében! Napi egy kilogrammot fogyasszanak, más étel nélkül, öt étkezésre osztva. A legjobb alapanyag a héjában sült burgonya, amelyet petrezselyemmel, metélôhagymával vagy köménnyel ízesíthetünk. A só ezeken a napokon tilos! A cukorbetegek a kenyeret napi 1-1,5 kilogrammal helyettesíthetik. Levest vagy pürét is készíthetünk. A burgonyakúrával sikeresen kezelik a gyomor- és patkóbélfekélyt, gyomorsavtúltengést. Tévhit, hogy a burgonya hízlal, inkább karcsúsító gumó. Sikeresen alkalmazzák a fogyókúrázók diétájában. A máj és epeköves betegeknek is ajánlott. A gyomorbetegek nyers lé formájában frissen fogyasszák.
A köles- és szezámmag a fiatalodás keleti titka. A hindu étrend nagymértékben a kölesen alapul. Egy csésze kölesben a napi szükségletet fedezô 34 g legmagasabb értékû fehérje van. A köles a gabonafélék királya, az elsô számú fiatalító. A hántolás sem fosztja meg tápértékétôl. Bázikus (lúgos) hatású gabonaféle. Azoknak használ, akinek a vére savas. Például a köszvényeseknek, rákosoknak. Fôképpen akkor fôzzünk kölest, amikor nyirkos, hideg idô van, mert nagyon sok meleget termel a szervezetben. Hús nélküli fasírtok, felfújtak készítésére ez a gabona alkalmas a leginkább. Gyomorsavas emberek táplálására is jó. Megszünteti a kellemetlen gyomorszagot. A kölesnek nincsen sikértartalma, ezért a belôle sült kenyér nem kél magasra. Nagy azonban a kovasavtartalma. Ezért rendszeres fogyasztásával bôrünk, hajunk, körmünk szép lesz. Erôsíti fogainkat, csontunkat is.
A szezámmag Afrikában, Közép- és Távol-Keleten, valamint Kínában is alapvetô élelmiszer. A szezám a magvak királya. A tejnél kalciumban, a húsnál fehérjében gazdagabb. Kiváló lecitinforrás, mely az agy és idegrendszer fô alkatrésze. Megvédi a vérereket a koleszterinlerakódástól, érelmeszesedéstôl. A belsô elválasztású mirigyek mûködésének is fontos tényezôje. A világ legjobb fiatalító szere ez. A gyógyászatban vízhajtóként és a bélmûködés segítôjeként, krónikus székrekedés, aranyér ellen használjuk. A szezámmagolaj a húgyutak betegségeinek és a hasmenés gyógyszere.
Ginseng – a megfiatalodás kínai titka: A ginseng a leghíresebb és leghatékonyabb fiatalító gyökér. Erôsíti a szívet, újjáéleszti az idegrendszert, serkenti a hormonok termelését, a sejtek növekedését, újjáképzôdését és aktivitását.
Délben reggelizni – a Pitcair-sziget lakóinak titka. Az említett sziget a Csendes-óceánban, Tahititôl délkeletre fekszik. Lakóinak étrendjében rejlik fiatalságuk titka. Vegetáriánusok. Nem isznak teát, kávét, alkoholt, és nem dohányoznak. Gyümölcsleveket isznak, tej- és tejterméket sem fogyasztanak. Ötkor kelnek, jó adag forrásvizet isznak reggel, és egy kevés friss gyümölcsöt esznek. Kemény fizikai munkát végeznek, és csak délben reggeliznek. Hamis jelszó az, hogy "reggelizz, mint egy király", mert a szervezetben éjjel 11 órától reggel 5-ig emésztô, asszimiláló folyamat zajlik, helyreállító rendszerünk munkálkodik, ezután délelôtt 11 óráig a kiválasztás következik, azoké a salakanyagoké, melyeket éjszaka az anyagcsere termelt. A szervezetet a kiválasztó rendszernek meg kell szabadítania a toxinoktól. A bô reggeli megszakítja a kiválasztó és tisztító folyamatot. Déltôl késô délutánig napi kétszeri étkezés az egészséges. Ekkor van a szervezet táplálkozási ciklusa.
Forrásanyag: dr. Oláh Andor: A természetgyógyászat kiskátéja, Ovidiu Bojor: Pledoarie pentru viata lunga, Horváth Éva-Szepesi Dóra: A fiatalodás mûvészete, dr. Manfred Köhnlechner: Természetes csodaszerek.
A keszthelyi Balatoni Múzeumban 2000. április 16-tól 700 mûtárgy reprezentálja a magyar kézmûvesség és iparmûvészet kevéssé ismert ágát, a pipakészítést. A sajátos kiállításnak ilyen neve is lehetne: Magyar történelem a pipákon. Indokolt ez a név, hiszen számos olyan remekmûvet tekinthet meg a látogató, amelyre az iparmûvész kiemelkedô történelmi mozzanatot faragott rá.
Ma már tudjuk, hogy a pipázás szokását a törökök és a nyugati zsoldos katonák ismertették meg a magyarokkal. A legtöbb r&eac