Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Alig több mint egy hét van még hátra a tanévkezdésig. A marosvásárhelyi tanintézetek megfelelô állapotban várják az új tanévre érkezô diákokat – derült ki tegnap a polgármesteri hivatal sajtótájékoztatóján.

Ciugudean Marina irodavezetô lapunk kérdésére elmondotta, hétmilliárd lejt költöttek a 72 marosvásárhelyi tanintézet nyári felújítására, karbantartására. A városban 15 líceum, 21 általános iskola, 35 óvoda és egy önálló szakközépiskola van. A tanintézek fenntartására összesen 35 milliárd lejt utaltak ki az idei helyi költségvetésbôl, amibôl 20 milliárd lejt már felhasználtak. Szerdán az intézetek igazgatóival találkozik majd a polgármester. A napokban ugyanis a tanintézetek gazdálkodás szempontjából teljesen a helyhatóságok alárendeltségébe kerüének, miután mostanig csak a tanintézetek fenntartásának költségei hárultak rájuk. A találkozón a vagyonátadás részleteit tárgyalják meg.

Ijac Dana, a hivatal marketing és stratégiai irodavezetôje arról számolt be, hogy hamarosan megalakítják a helyi 21. Jegyzôkönyv titkárságát. Mint arról már korábban beszámoltunk, Marosvásárhely egyike annak a hat romániai városnak, amelynek az ENSZ Fejlesztési Alapja segítségével dolgozzák ki a "fenntartható városfejlesztési stratégiát". A város ebben angol segítséget kap. Egy közeli, de még be nem határolt idôpontban érkeznek az angol szakemberek Marosvásárhelyre. Addig mind a polgármesteri hivatal, mind a helyi nemkormányzati szervezetek 3-3 személyt jelölnek a 3 éves idôtartamú program titkárságáb, akik Angliában kapnak majd kiképzést. Közben várják a szóban forgó stratégia elkészítésében segíteni hajlandó szakértôket.

Voltál már szabadságon? Á, nem igazán. Az én szabadságom arra korlátozódik, hogy egy hetet Szovátán unatkozom. Meggyôzôdtem róla, hogy képtelen vagyok a szabadságra. Ez azért van, mert minden meggyôzôdés a szabadság akadálya. A helyzet az, hogy lusta vagyok. Én mindig csak elképzelem, hogy mi lenne, ha ide meg amoda mennék egy jót szabadságolni; aztán nem megyek sehova. Ez azért van, mert a munka gondolkodik, a lustaság álmodozik.

Aztán pedig az is van, hogy a szabadsághoz nem elég a fényes nap, a kék ég, a tó, a folyó, a tenger vize, a távolság varázsa, a szénanátha egzotikuma; a szabadsághoz mindenekelôtt pénz, sok-sok pénz kell. Pénzt viszont csak a becsületünk árán kereshetünk. Az emberek nagy többsége becsületes, sôt tisztességes is. Ezért történhet meg, hogy az emberiségnek csak egészen elenyészô hányada jut szabadsághoz, a többi rész kénytelen megelégedni a becsülettel, a tisztességgel és a többi turkálós cuccal, amit a szabadság kivételezettjei kidobnak a szemétbe.

Ez azért van, mert igénytelenek vagyunk. Nem fogadjuk meg Anton Pavlovics Csehov intelmét: az ember legyen mindenben szép. Arcban, ruhában, lélekben, gondolatban. Céltalan élet nem lehet tiszta.

Márpedig az emberiség 99 százalékának az élete tisztán céltalan. Egy ember akadt, aki elment volna csörgôsipkának a parlament kupolájára, de kikacagták, és maradt, ami volt: miniszter.

A szabadság alatt, akármilyen rövid ideig tart is, furcsán viselkedik az ember. Úgy tesz, mintha kijárna neki a luxushotel meg a külön medence, de ha ez sem, akkor legalább háromszori ingyenkoszt a társadalom szegénykonyháján. Ha szabadságra megyek, furcsa dolgok történnek velem. Láttam egyszer, hogy csalánba ütött a mennykô. Nem sejtettem, hogy az ilyen csalánnak a fôzete hatékony gyógyszere a reumának és a magtalanság ellen is jó. Tavaly oroszlánkölyköt simogattam a teraszon, de nem tudtam, hogy az oroszlánkölyök simogatása felér egy iszappakolással. Egy mozgássérült kamasz tizenháromszor simogatta meg a kis nagymacskát, utána pedig nem lehetett kiszedni a diszkóból. Elnéztem, amint elôjön a Medve- tó krokodilja, és kifekszik a partra. Az a rész el van kerítve, mégis sokan sétálnak arra. Fogalmam sem volt, hogy a krokodilszag elûzi a szomorúságot meg a szúnyogokat.

A szabadság nekem azt jelenti, hogy egy hétre szabályosan elbutulok. Pedig azért kapcsolom ki a rádiót és a tévét, azért nem olvasok újságot, hogy feltöltôdjem az élet szûz energiáival. Sajnos, ahelyett, hogy újjászületnék, mindenrôl lemaradok. Nem tudom meg például, hogy vadonatúj csomót avattak Gordiuszban, de még nincs elvágva, mert még nem dôlt el, ki lesz az USA új elnöke. Az fogja elmetszeni. Nem tudom meg, hogy itt tart sajtótájékoztatót a jeles pártpolitikus, aki azt nyilatkozta, hogy idén is megnyeri a köpködôverseny helyi szakaszát. Másfél méterrôl úgy köpi szembe az ellenfelét, hogy nyolc napon, sôt az óperencián is túl gyógyuló sebet ejt a lelkén. Köpés közben két szólamban dúdolja a rágalom-áriát. Ha szabin vagyok, nem tudom meg, hogy városunkon halad át százmérföldes gyalogtúráján Trevor Bayles brit feltaláló, akinek cipôje sarkába van szerelve a láb energiáját árammá alakító generátor; és hogy innen, a senki földjérôl, a városháza elôl hívja fel lábmobilján Tony Blair brit miniszterelnököt, hogy mi a helyzet a londoni tôzsdén. Ha elvonulok a világtól, sosem értesülök a pornópostás esetérôl, aki aktfotókat csempész barátai postaládájába, sôt zsebébe is, és aztán kaján gyönyörrel élvezi az újabb és újabb válóperek izgalmas fordulatait. Szabadságon nem hallok a lakatoló violátorról, akinek az a szenvedélye, hogy utcai korláthoz, szeméttároló kukához, betonoszlophoz stb. láncolja áldozatát, és azután sem oldozza el, miután megerôszakolta. Nem csatlakozhatok ahhoz a mozgalomhoz, amely azért küzd, hogy iktassák ki környezetünkbôl mindazokat a tárgyakat, amelyekhez hozzá lehet kötözni valakit.

Ezért van az, hogy én akkor sem vagyok szabadságon, amikor szabadságon vagyok, és épp úgy érdekel minden, ami ezen a koszos sárgolyón történik, mint ha most érkeznék a Marsól vagy egy másik galaktikából.

Valójában mindig szabadságon vagyok, mert számomra az az igazi kikapcsolódás, hogy nagyjából mindent tudok errôl a csodálatos világról és benne saját magunkról.

Ha megnövök, szabadság szeretnék lenni.

Sajtótájékoztató a megyei tanácsnál

A 7-es számú Közép Fejlesztési Régióhoz a napokban érkezett meg az a tájékoztató anyag, amelynek alapján pályázni lehet a PHARE-alapból, a regionális fejlesztésre biztosított 8,3 millió euróra – hangzott el tegnap délben a megyei tanács heti sajtótájékoztatóján, Kocsis Róbert sajtószóvivô azt is elmondta, hogy a fent említett összeg 60 százalékát magánvállalkozások fejlesztésére, 20-20 százalékát a helyi turizmus fejlesztésére illetve az új munkaerôképzésre és átképzésre nyújtják. Pályázhatnak kis és középvállalkozók tevékenységük bôvítése érdekében, tanácsadói irodák nyitására, közigazgatási intézmények a turizmust fellendítô emlékmûvek, épületek renoválására, 26 év alatti munkanélküliek átképzésére. A legnagyobb összeg, amit egy terv megvalosításához biztosítanak, 62.500 euró, ebbôl 50.000 eurót PHARE-alapból, a többit állami alapból utalják ki. A pályázók lehetnek közigazgatási intézmények, nemkormányzati szerveztek, magáncégek, kötelezô kikötés, hogy a bemutatott terv megvalósításához szükséges összeg 40 százalékával a pályázó pénzben vagy erôforrásban rendelkezzen. A pályázatokat szeptember 15-ig kell benyújtani a fejlesztési régióhoz, ugyanott a 058/818-616-os telefonszámon bôvebb felvilágosítást is nyújtanak. A pályázathoz szükséges adatokat tartalmazó kiadványt a megyei tanács székházának 122-es szobájában ingyen átvehetik az érdeklôdôk.

A sajtószóvivô beszámolt a megyei Út- és Hídügyi Igazgatóság által végzett munkálatokról is, felsorolva néhány fontosabbat: helyi költségvetésbôl javították a Alsórépa és Felsôrépa között levô hidat, a Mezôszengyel és Mezôbodon közötti útszakaszt. A különleges útalapból foltozták a Bánd – Mezôsályi, Görgényhodák – Toka közötti utat, s földutakat köveztek le Bándon és Mezôgerebenesen. A kérdéseket megelôzve Kocsis Róbert elmondta, hogy az utak és hidak helyzetérôl, a pénzalapokról részletes beszámoló hangzik el a csütörtöki állandó bizottsági gyûlésen, s ô szabadságát megszakítva jött be megtartani a sajtótájékoztatót, így amennyiben kérdések vannak, a szakosztályoknak kell feltenni azokat…

A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem titkárságán augusztus 28 – szeptember 3. között fogadják a beiratkozókat. Az egyetem vezetôségének döntése alapján az általános orvosi karon 230 államilag támogatott és 100 fizetéses hely van, ez utóbbiakra pályázók évi 1.000 amerikai dollárnak megfelelô tandíjat kell hogy fizessenek. A fogorvosi és gyógyszerészeti karon 50-50 rendes és 15-15 tandíjköteles helyet hirdettek meg, az évi tandíj 1.200 dollár. A tiszti orvosi szakon 10 helyre lehet felvételizni. A hároméves kollégiumi oktatás terén az orvosi kollégiumba 70 hely van, ebbôl 40 rendes, 30 díjköteles (300 dollár), a fogtechnikusi kollégiumba 25 (–10 fizetéses, 400 dollár) helyre pályázhatnak a jelentkezôk. A beiratkozáskor az érettségi oklevelet, vagy a több helyre felvételizôktôl az oklevél hitelesített másolatát, a születési bizonyítvány hitelesített másolatát, orvosi igazolványt, fényképet és a beiratkozási díj kifizetését bizonyító számlát kérik. A 15 dollárnyi beiratkozási díjat az egyetem pénztáránál lehet törleszteni. Az árvák, az elhelyezési központokban élôk, a forradalmi hôsök leszármazottjai, valamint azok a fiatalok, akiknek szüleik tanügyi káderek vagy az egyetemen dolgoznak, nem kell kifizessék a beiratkozási díjat. A vizsgát szeptember 7-én tartják, a jelentkezôk ismereteit rácsteszt alapján mérik fel. A végleges eredmény 20-20 százalékát az érettségin elért jegy, valamint a líceumi évek általánosa teszi ki. Az óvásokat az eredmények kifüggesztése után fogadják, a végleges eredményeket szeptember 17-ig ismertetik. Amennyiben maradnak üres helyek, az egyetem vezetôsége eldönti, hogyan tölti be azokat.

Hasznos tudni, hogy a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség információs irodát mûködtet, ahol mindazok, akik Marosvásárhelyen szeretnének továbbtanulni, pontos tájékoztatást kaphatnak a beiratkozásról, a szükséges iratokról, a felvételirôl, valamint az elszállásolási lehetôségekrôl. Az érdekeltek hétköznapokon a 219-690-es marosvásárhelyi telefonszámon tudakozüdhatnak.

2000. augusztus 21-én volt 138 éve, hogy Alexandru Ioan Cuza 4629. számú Uralkodói Rendelete alapján megalakították a szanitéc tisztek testületét, és az egészségügyi szolgálat fôigazgatóságát, megalapítva ezzel a hadsereg egészségügyi testületét.

1862. augusztus 21-e elôtt is léteztek egészségügyi egységek a hadsereg keretében, és ezeknek tanintézeteik is voltak. Dr. Carol Davilla 1853- tól jelentôsen fejlesztette mind a katonai, mind a civil orvostudományt az országban. Kezdeményezésére 1855-ben felcseriskolát alapítottak, ebbôl alakult ki a késôbbi Bukaresti Orvosi Egyetem.

A katonai orvosok jelentôs áldozatokat hoztak a különbözô háborúk harcterein. Például 1916-1918 között 386 orvos-tiszt esett el, ami a teljes létszám 14%-át teszi ki, ez közvetlenül a gyalogsági tisztek 15%-os veszteségi aránya mögött található. A fronton véghezvitt bravúros tettekért számos orvost kitüntettek, egyeseket a Mihai Viteazul renddel.

A második világháború utáni idôszakban a nehézségek ellenére egész sor katonai orvos szerzett tudományos elismerést itthon, és határon túl egyaránt. Ma a katonai orvostudomány elsôdleges feladata a teljes egészségügyi testület különleges esetekre – természeti, ökológiai katasztrófák, munkabalesetek – való felkészítése. A katonai orvosok elsôsorban a hadsereg tagjait, de a lakosság többi részét is ellátják. Tábori feltételek között dolgoztak több alkalommal is a határokon túl, a Föld forró pontjain.

A román katonai orvostudomány történetében új idôszak kezdôdött 1991-ben, a Perzsa- öbölbeli Sivatagi Vihar fedônevû hadmûveletben, majd folytatódott egy sor, a Békepartnerség keretében végrehajtott küldetéssel Szomáliában, Angolában, Bosznia-Hercegovinában, Albániában, és az ENSZ más békefenntartó akcióiban.

A katonai orvostudomány kilátásai nehezen felbecsülhetôk, szorosan kötôdnek az országos orvostudomány jövôjéhez, és a katonai szervek fejlôdéséhez, amelyek jelenleg teljes átszervezés folyamatában vannak.

A katonai orvostudomány napjának megünneplése az évfordulós megemlékezésen túl tisztelgés volt az elôdök anyagi és szellemi hagyatéka elôtt, amelyet folyton fejlesztenünk kell, hogy majd büszkén adhassuk át utódainknak.

Sava Lupu fôtörzsôrmester

Augusztus 25-én, pénteken 18 órakor nyitja meg Kötô József és Arnold Sándor a székelyszentistváni Barátosi-udvarházban a Hajdú-Bihar megye története – ezer év képekben címû kiállítást. Szombaton kilenc órakor szakmai tanácskozás lesz a mûvelôdési otthon nagytermében anyaországi és romániai elôadókkal. Déli egy órakor millenniumi ökumenikus istentisztelet a református templomban. Igehirdetô szolgálatot végez dr. Czirják Árpád fôtisztelendô érseki helynök. Történelmi visszatekintôt mond Töll László budapesti hadtörténész, fellép a szovátai Intermezzo kamarakórus. Megkoszorúzzák Szent István szobrát. Az ünnep szónokai Kötô József és Markó Béla. Este ünnepi mûsor a kultúrotthonban.

Augusztus 26-án, szombaton 11 órától hálaadó istentisztelet keretében szentelik fel Havad kétszáz éves, felújított református templomát. Az igét nt. Gyenge János püspöki tanácsos hirdeti, a templom történetérôl és a felújításról Kis Csaba, a gyülekezet lelkipásztora számol be. Fellép Rüsz Károly kiskendi versmondó, közremûködik a szovátai református egyház vegyes kara.

Csegzi Sándor fizikus az RMDSZ kérésére vállalta el az elôzôleg megválasztott Törzsök Sándor mérnök helyett az alpolgármesteri megbízatást. Addig tanárként az Erdélyi Magyar Mûszaki és Tudományos Társaság helyi elnöke és az EMT fizika osztályának országos vezetôjeként tevékenykedett. 1996-ban az RMPSZ jelölte polgármesternek. Az elôválasztásokon a harmadik helyezést érte el, ezért bejutott a helyi tanácsba, egy hete alpolgármester.

– Hogyan fogadták jelenlegi munkatársai?

–A választás utáni napon, amikor bejöttem a hivatalba, mindenki meglepôdve kérdezte: már dolgozom? Azt gondolták, hogy csak eskütétel után lehetek közhivatalnok. Ez nem így van, mert a tanácsosi esküm erre a beosztásra is vonatkozik.

– Dorin Florea többször hangoztatta, hogy elég lett volna egy alpolgármester, csak az RMDSZ erôltette ki azt, hogy kettô legyen. Úgy tûnik, hogy Csegzi Sándor nemkívánatos személy a polgármester számára.

– Én ezt nem így mondanám. Kifogása nem személyemre, hanem az alpolgármesterek számára vonatkozott, ezt a választási kampány alatt is kijelentette. Természetesen van itt munka két alpolgármester számára is. A polgármester eddigi döntéseibôl azonban az is látszik, hogy kézben akarja tartani az egész hivatalt. Bizalmatlan, nemcsak az alpolgármesterek vagy az RMDSZ-frakció iránt, hanem általában támogatást szeretne azokhoz a döntésekhez, amiket hoz. A választási kampány során tett ígéretek közül fôleg a leglátványosabbakat dinamikusan, rövid idô alatt akarja megvalósítani. Úgy tûnik, hogy még nem fogadta el azt a törvényes és logikus folyamatát a dolgoknak, hogy a döntések egy részét a tanácsnak kell jóváhagynia és csak ezután cselekedhet.

– Prefektusként ezzel nagyon is tisztában volt, mi több, a rá jellemzô stílusban nemegyszer ugyanezekkel a kifogásokkal óvta meg Fodor Imre döntéseit. Akkor mi történik most?

– Természetesen ismeri a dolgok menetét, azonban türelmetlen, hamar akar jelezni a lakosság felé. Ezért fogott hozzá olyan látványos intézkedésekhez, mint a Poklos-patak kitisztítása, a parkolórendezés, a fôtér épületeinek a felújítása stb.

– Elképzelései olykor távol állnak reális lehetôségektôl. A kudarcok a polgármesteri hivatal hitelét is ronthatják. Hogyan látja ezt Csegzi Sándor alpolgármester?

– Úgy érzem, hogy szüksége van a lakosságnak olyan jelzésekre a polgármesteri hivatal és a tanács részérôl, amelyek a mindennapos, eddig látszólag nem vagy csak részlegesen orvosolt gondokat rendezik és ezáltal a közérzetet is javítják. Ezeket a polgármester is nagyon jól tudja. Nekünk kell majd rávilágítani a reális, törvényes megoldásokra a hitelrontás elkerüléséért is.

– Sikerül-e az RMDSZ-es többséggel rendelkezô tanácsnak és a két alpolgármesternek megfelelôen együttmûködni a polgármesterrel?

– Még korai együttmûködésrôl nyilatkozni. Ez a hónap amolyan tapogatózási idôszak volt. Eddig kizárólag a polgármester nyilvánult meg, ezután lesz az, amikor a tanács, az RMDSZ-frakció és az alpolgármesterek is véleményekkel, kezdeményezésekkel fognak elôállni. Az együttmûködést a polgármesterrel abban látom, hogy nekünk kell legyen egy konkrét stratégiánk, amit követünk, ennek megfelelôen javasolunk megoldásokat, állítunk össze helyi tanácsi határozattervezeteket és kell hogy legyen egységes álláspontunk bármilyen, a várost érintô kérdésben. Elsôsorban az elôzô négy év alatt lefektetett alapokat kell tovább építsük. Példaként említem a TelPark ügyét. A rendszer bevált több nagyvárosban, Temesváron, Szegeden. Az elv, amire épül jó, mert az egyén gazdasági megfontolásai alapján dönti el, hogy hol parkol, s ettôl a fôtér mentesítését várjuk, de a rendszer bevezetése nem élhet vissza az állampolgárok idejével és türelmével. Én a mûködtetô cégtôl kértem, hogy vegyék figyelembe a lakosság érdekeit is. Ennek érdekében várjuk az észrevételeket a már meghirdetett telefonszámon is. A Park szálloda mögötti parkolók ügye is elsôsorban a kivitelezés törvényességét vetette fel. Nem arról van szó, hogy a tanács nem akarja a jó dolgokat. Ha elvárjuk a polgároktól, hogy betartsák a törvényeket, akkor ezt mindenekelôtt a tanácsnak és a polgármesteri hivatalnak kell megtennie. Ismeretes az elôzô közigazgatás idejébôl a Premur benzinkutak ügye, amikor egy városi tanácsos törvénytelenül oda építhette a kutakat, ahova akarta. Ennek véget kell vetnünk!

– Milyen szakterületekért fog felelni Csegzi Sándor alpolgármester?

–A múlt pénteken kézhez kaptam egy polgármesteri határozatot, amiben a következô területeket jelölték: utak karbantartása, forgalom felügyelete, zöldövezetek, parkok, közterületek kezelése, a város javainak a közigazgatása, városrendezési teendôk és ezenkívül eskethetek is. A végleges szabályrendet csak az augusztusi, illetve a szeptemberi tanácsülésen fogadja majd el a tanács. Eddig bármilyen kezdeményezésemet ellenvetés nélkül elfogadta a polgármester. Természetesen bármilyen szakterületen lehetnek ötleteink, hiszen itt csapatmunka kell hogy legyen.

– Mivel foglalkozott egy hét alatt?

– A már említett polgármesteri leosztás csak 20-ától érvényes, tanárként a tanévkezdés közelsége által is sürgetve meglátogattam fontosabb iskolaközpontokat. Ezeknek a mûködését az új törvények értelmében engedélyeztetni kell. Mivel az iskolák és a polgármesteri hivatal is anyagi gondokkal küzd, így nem közömbös, hogy a hivatal által a különbözô felújítási munkálatokra elôirányzott pénzt mire és hogyan költötték el. Továbbá az is érdekelt, hogy milyen hosszú távú terveik vannak, amelyekre pályázat formájában pénzösszeget lehet majd szerezni. Fel kell mérjük az iskolák állagát és emiatt is sok rendeznivaló van, a telekeléstôl a különbözô leltári tárgyak lajstromozásáig. Örömmel láttam, hogy vannak olyan tanintézetek, ahol nemcsak a polgármesteri hivataltól, hanem pályázatok alapján, vagy különbözô szponzoroktól sikerült pénzt kapniuk. Itt mindenekelôtt megemlítem az Unirea líceumot, ahol EU-támogatással 7 milliárd lejbôl felújítják az egyik épületet. Nagyon fontos: arra kértem az iskolavezetôket, hogy ne kezdjenek el olyan munkálatokat, amelyek nem szerepeltek a költségvetési tervben, mert egyelôre ezekre nem lesz pénz. Egyelôre sürgôsebb rendezni a fütéssel kapcsolatos gondokat.

– Van-e valamilyen konkrét terve, amit négy év alatt mindenképpen megvalósítana?

– Az elôzô mandátum egyik legnagyobb megvalósításának az Általános Városrendézési Terv (PUG) elfogadását tartom. Ez tartalmazza azokat az alapelveket is, amelyek az elkövetkezô idôszak stratégiáját meghatározzák. A megyeszékhelyt kulturális és iskolaközponttá kell alakítsuk, mindamellett, hogy a várost gazdaságilag is talpra kell állítani. A turizmus különbözô ágának (helyismereti, hagyományôrzô, történelmi, gazdasági, kulturális, konferencia) fejlesztésére gondolok. Ezenkívül kezdeményezni fogom egy ipari park létrehozását. Kecskeméti látogatásom fô célja ennek a tanulmányozása. Ha a városban egy területet kizárólag az ipar fejlesztésére szánunk, ellátjuk megfelelô infrasturuktúrával, különbözô vám- és egyéb gazdasági kedvezményeket biztosítunk a vállalkozóknak, akkor ezáltal biztosan több külföldi befektetôre számíthatunk. Remélem, ennek a megvalósítása nemzetiségi, pártbeli hovatartozásától függetlenül minden marosvásárhelyi lakos érdekeit szolgálja.

Jobbágyfalva, Csíkfalva, Nyárádszentmárton – a Felsô-Nyárád mente egymással összenôtt falvai az arra utazó számára ma is a hajdani viszonylagos "jólétrôl" árulkodnak, amikor ezek a települések a megye legreprezentatívabb falvainak számítottak. A Csíkfalva községbe tömörülô három falu, valamint a félreesô, elnéptelenedô falvak életét élô Búzaháza és Vadasd azonban korántsincs irigylésre méltó helyzetben. Ha éppen nem fenyeget a Nyárád, akkor a szárazság pusztít, vagy az elszaporodott vadállatok teszik tönkre a termést. Hogyan találhatná meg a község önnön erôbôl a továbblépés lehetôségét, mi lendítheti ki a jelenlegi helyzetbôl, hogy továbbra is a fejlôdô- és életképes falvak sorában maradjon? – kérdésünkre a község újonnan megválasztott fiatal polgármesterétôl s a településen élô néhány értelmiségitôl kértünk választ.

Balogh István 27 éves, tavaly végezte tanulmányait a gödöllôi agrártudományi egyetem gazdaság- és társadalomtudományi karán, s a helyhatósági választásokon függetlenként megyénk leghosszabb ideig funkcióban levô polgármesterét követi ebben a tisztségben.

Szándékai közül elsô helyen az információáramlás megkönnyítését említi, azaz a község lakóinak rendszeres felvilágosítását a lehetôségekrôl, törvényekrôl, a pénzvilág híreirôl.

– Mivel falun vagyunk, a mezôgazdaság korszerû átalakítását szeretném elômozdítani, a jövô ugyanis a közös gazdálkodásé. Természetesen nem téeszekre gondolok, hanem a szövetkezetekre, gazdasági társaságokra. Tudom, hogy nehéz lesz a felfogáson változtatni, hisz jelenleg az emberek idegenkednek mindentôl, ami közös, és nem is lehet eredményre számítani egyik napról a másikra, de az biztos, hogy ennek a gazdálkodási formának olyan elônyei vannak, amelyeket már a Hangya szövetkezet példájából ismerünk. Az 1800-as évek végétôl kezdve mûködôképes szerkezet volt, amiképpen az egész világon az. Nyárádszeredában újraalakult a szövetkezet, s beszélgettem az RMGE vezetôségével, hogy segítsenek a népszerûsítésben, s ha sikerül eloszlatni a korábbi összejöveteleken tapasztalt ellenérzést, akkor itt is megalakíthatjuk. Olyen profitorientált gazdasági társaságokra gondolok, ahol természetes módon a föld a tagok tulajdonában marad, és nem kényszerítünk rá senki, hogy beálljon, azt viszont tudni kell, hogy egy másik fô szempont a tagok megsegítése, nem beszélve az olyan elônyökrôl például, mint a nagy tételekben történô, tehát olcsóbb beszerzés. Távlati terveink közé tartozik egy tejszövetkezet létesítése, ami nehéz dolog, mivel két- három cég is beférkôzött ide. Pedig a lényeg az, hogy a megtermelt tejet itt helyben fel is kellene dolgozni, hogy piacképes legyen.

–Valóban távlati tervnek tûnik, éppen ezért milyen könnyebben megvalósítható, látható intézkedéseket tervez a polgármester?

–Rendbe kell hoznunk a községet, megszépíteni, tisztán tartani a központot.

–Az valóban jó lenne, ha magyarországi példa nyomán kialakítanának egy kinézés szempontjából is korszerû községközpont amelyrôl talán más települések is példát vennének.

– Sajnos nincsen magyarországi testvértelepülési kapcsolatunk, pedig jó lenne, és e kapcsolaton keresztül befektetôk is jönnének hozzánk…

– Milyen Csíkfalva anyagi helyzete?

– A 881 milliós évi költségvetésbôl 387 milliós saját bevételt terveztünk, anibôl eddig 211 millió folyt be, 421 millió lej az állami, 72 millió szintén az állami alapokból kért szociális támogatás összege. A rendelkezéásünkre álló pénz a jelenlegi helyzet fenntartására is szûkösen elég.

– Milyen mértékben sikerült rendbe tenni a község iskoláit, óvodáit?

– Nagyobb javítást végeztünk a búzaházi és a vadadi iskolákon, de Csíkfalván 170 millió kellene a tetôzet javítására, erre azonban most sincs pénz, a megyei tanácstól reméljük a segítséget a költségvetés kiigazításakor. Javításra lenne

szükség a jobbágyfalvi iskolánál is, cserepet pótolni, a kerítést rendbe tenni. Ugyanott az óvoda alapja elkészült, a munkálatot folytatni kellene, ha megkapjuk az engedélyt. Szeptember közepére, a búcsú napjára falutalálkozót tervezünk Jobbágyfalván, s ez alkalommal kopjafát is állítunk, és addig a mûvelôdési otthont kell tatarozni.

A búzaházi utat világbanki hitelbôl rendbe tettük, az árvízvédelem terén azonban még rengeteg a tennivaló. Öt veszélyes pont van a községben, és mind nagyobb gond a hidak és a partvédelem helyzete. Mivel a víz szintje az utóbbi idôben nagyon leesett, a hídlábak közel állnak a megszakadáshoz, ha sügôsen nem teszünk valamit. Ígéret van arra, hogy változtassunk a helyzeten, de pénz nincs. Holott két áteresztô híddal is probléma van, nagyobb esôzésekkor átfolyik az úton a víz. Tisztáznunk kell az útügy tompai kirendeltségének vezetôjével, hogy végül is kihez tartozik, az övék-e vagy a miénk.

– Hát az a huppanó a község határában, amely az utat nem ismerô autósoknak sok kellemetlen percet szerez?

– Az útügynek kellene rendbe tennie, ugyanis a gát építésekor ment tönkre...

Bár nincsen rá pénz, magánerôbôl elengedhetetlenül szükséges a Nagypatak kitakarítása, ami az utóbbi két-három évben elöntötte Jobbágyfalvát.

A földügyek kapcsán Fábián Ferenc mezôgazdasági szakfelügyelôvel együtt tájékoztatnak, hogy e tekintetben – bár vannak még tisztáznivaló kérdések – véleményük szerint jól haladnak. Ahol egyértelmû volt a helyzet, az idei 1-es törvény értelmében ki is állítottuk a birtokleveleket, augusztus folyamán például nyolcat. Vadasdon kértek vissza 10 hektáron felüli területeket, de bizonyos személyek beleegyeznek a kárpótlásba is. Ami az erdôket illeti, 317 hektár ma Szovátához tartozik, de a jelek szerint a közeljövôben ez is rendezôdik. A legelôk esetében merült fel egy 30-40 hektárnyi eltérés, amit nem sikerült tisztázni, továbbá vita tárgyát képezi 20 hektárnyi beerdôsödött szántóföld a patak partján. Azon területek helyett, ahol a közintézmények, például üzletház, rendôrségi székhely épültek, nem tudnak hasonlót biztosítani – sorolják a még megoldásra váró gondokat.

Fábián Ferenc éppen a tejre járó literenkénti 500 lejes állami támogatás kiszámításával volt elfoglalva, s miután beszámolt arról, hogy továbbra is napirenden vannak a vadkárok, s a helyzet orvoslásának lehetôségeirôl is cseréltünk véleményt, természetesen terelôdött a szó az állatállományra, hisz nem is olyan régen a nyárádszentmártoni mintagazdaságnak számított megyei, sôt országos szinten is.

Amint a felügyelô elmondja, a szarvasmarha-állomány 417 állatból áll, számuk az utóbbi idôben ötvennel csökkent. Véleménye szerint ez kevés, hisz annak idején a község a többszörösét tartotta el. Az ok részint az, hogy öregedik az állattartók tábora, s kevés fiatal vállalkozik erre a munkára, mivel az év 365 napjából 365 nap kell készen állni naponta kétszer az állatok gondozására. Másrészt nem fizetik meg a tejet, ami olcsóbb már az ásványvíznél, az üdítôkrôl nem is beszélve.

– Miért nem tartanak sertéseket sem, hisz a húsfeldolgozó cégek belföldön már lassan nem tudják beszerezni a feldolgozandó sertéshúst? – tettük fel a kérdést

dr. Kovács József állatorvosnak.

– Azért csökkent az állomány, mivel a tavalyi 13-14 lejjel szemben az idén 9-10-11 lej volt a disznóhús felvásárlási ára, a gabona viszont drágult. Így az állatok elfogytak, mert nem volt érdemes tartani, s úgy néz ki, hogy utánpótlás sincsen, tehát a tél közepéig tovább apad az állomány. A jövô tavasszal valószínûleg jó ára lesz a húsnak, ami növekedô tendenciát von majd maga után.

Az állatorvos szerint a faluban nincs hagyománya a juhtenyésztésnek, 1200-1400 állatot tartanak. Holott mind a juhok, mind a szarvasmarhák legeltetési gondjait meg lehetne oldani a parlagon maradt földek szakaszos lelegeltetésével.

Ami a védôoltásokat illeti, ottjártunkkor azokat a szarvasmarhákat oltották, amelyek a tavaszi kampány idején borjúzók voltak. Lépfene nem fordult elô, s olyan gond sincs, hogy valaki ne akarná engedni, hogy beoltsák a tulajdonában levô állatokat, sôt Kovács József szerint Csíkfalva községben már várják az orvost. Kivételt csak a tyúkok képeznek, azoknak az oltását viszont sehol sem szeretik. Elismerôen említette meg, hogy Trichinella-izsgálatra is rendszeresen viszik a húsmintát, s az elmúlt négy évben mindössze egy fertôzött állatot találtak a szomszédos Iszlón.

Évek óta örökzöld téma az iskola tetôzetem amely javításra szorul. Székely Benczédi Éva igazgatónô számol be arról, hogy a "kollektív idején" közmunkával "elnagyolva" fedték be az épületet. A gerendák rövidek, a lécek távol vannak egymástól, meghajolnak, emiatt a cserepek nem fedik egymást, s a víz befolyik alájuk.

Ami a iskolai népességet illeti, a csíkfalvi központi iskolán

kívül csak elemi osztályos iskolák mûködnek a községben. A 28 jobbágyfalvi gyermeket két szakképzett tanító, a 17 búzaházi gyermeket egy szakképzetlen, a 21 vadasdi iskolaköteles gyermeket egy képesített és egy szakképzetlen tanító oktatja szeptembertôl. A szentmártoni négyosztályos iskolában, amelyet a francia testvértelepülés (elnézést, hogy korábbi beszámolónkban belgát írtunk) támogatásával láttak el központi fûtéssel, zuhanyzóval és korszerû illemhellyel, 17 gyermek jár. Az igazgatónô meséli, hogy volt olyan gyermek, aki az iskolában zuhanyozott életében elôször, és mindazok az óvodások és iskolások, akiknek otthon nincs fürdôszobájuk, rendszeresen igénybe vehetik ezt a tisztálkodási lehetôséget.

– A csíkfalvi központi iskolában az ôszire a földszinti termeket tudtuk kifestetni, Jobbágyfalván pedig a szülôk hozzájárulásával végezték el a meszelést, a csíkfalvi óvoda rendbe tételét teljesen magára vállalta a tanács – egészíti ki az igazgatónô a polgármester által mondottakat.

Majd beszámol arról, hogy a testvértelepülés meghívására július 5-17. között egy 40 tagú csoporttal Bourgogne-ba látogattak, ahol az iskola fennállásának 10 éves évfordulóját ünnepelték. Mutatja is a fényképet a korszerû, szép iskolaépületrôl, amilyen nálunkfele még városon sem található. Egyébként a kiutazó csoport összetétele igencsak vegyesen alakult, fölmûvesek, mesteremberek, romák is voltak közöttük, és alkalmuk volt az élet szinte minden területén tájékozódni, tapasztalatokat szerezni. Ajándékot is kaptak, négy tornaszônyeget a központi iskolának, két kerékpárt a szentmártoni óvodának.

Korábban említettük, hogy a község falvain átfolyó Nyárád nemcsak árvíz idején, hanem szárazságban is gondot jelent. Ezt a csíkfalvi hídnál szemléljük meg, ahol jól látható, hogy mennyire leapadt a víz szintje, s már a hídláb alatt mélyíti a medrét. Ennél is nagyobb problémát jelent a folyó szeszélyessége a híd mellett lakó Nagy családnak, akik a megyeközpontból költöztek ki, s építettek, de legnagyob elkeseredésükre a folyócska nem fér meg a széles régi medrében, s a kanyarban új medret akar mosni magának, ami azzal jár, hogy a Nagyék udvarából mind több beszakad, s a fák is belehullnak a folyó medrébe. Elkeseredésükben, mivel a megyei illetékesek egy ideig nem tettek semmit, már az ország elnöknéhez fordultak panaszukkal, s ennek eredményeképpen hozzáfogtak a partvédelemhez. A mederbe elhelyezett néhány vascölöp a tulajdonos szerint nem les elegendô a part megkötésére, s a polgármester is úgy értékeli, hogy a házat mindenképpen meg kell védeni, hisz a szakadék már három méternyire van a terasztól, s egy nagyobb áradás beláthatatlan következményekkel járhat.

Egy augusztusi napon ezeket a rossz és jó híreket vettük számba azon a körúton, amelyre Balogh István polgármester is elkísért, aki szerint az éppen szabadságát töltô Varga Ernô alpolgármesterrel egy háromnegyedében megújult, segítôkész tanácsosi testületre számítanak.

Seprôdi János szellemét élesztgették vasárnap Kidében. Nem is akárhogy; kitûnô segítségnek bizonyult a falu másik szülötte, a korán eltávozott énekes, Madaras Gábor emlékének idézése, egyedi hangjának, pompás orgánumának újbóli megszólaltatása a tájháznak otthont nyújtó földmûves portán, az emlékszoba avatásán. Jelen volt az énekes özvegye, Zsuzsanna asszony, a fivér, Szilveszter György ny. lelkész, a rokonok, tisztességtevôk, emlékezôk népes csoportja. A szervezô – a Seprôdi János Mûvelôdési Egyesület – ezúton is köszönetet mond Madaras Gábor lányának, Keresztesi Zsuzsának a szíves segítségért, a közremûködésért. A népdal- és nótaénekes személyi tárgyai, ruhák, lemezek, plakátok, albumok, oklevelek, fényképek, a fellépésein kapott ajándékok, kitüntetések – az életpálya megannyi dokumentuma – látható Kibéden, és hallható kazettáról a hangja is. Mirela Moldovan, a Marosvásárhelyi Rádió új igazgatója, a rádió két munkatársától, Kacsó Ildikótól és Kacsó Tibortól értesült az eseményrôl, és kazettofont, hangkazettát küldött ajándékba a Madaras emklékszobának. Premiernek számított, hogy Madaras Gábor saját szerzeményeit is hallhatta a közönség.

A templomi istentisztelet biztosított keretet arra, hogy Seprôdi Jánosról és Madaras Gáborról emlékezzék Borbély Emma egyesületi elnök. Sokáig nem felejtik el, akik ott voltak, azt a megrendítô szülôföld-vallomást, amely Kutasi Zoltán polgármester lelkébôl fakadóan hangzott el. A Seprôdi-ház falára emlékplakett került. Deák Árpád alkotását ifj. Mátyus Árpád rögzítette a falra. Áldást mondott Falka Zoltán református lelkész. Szavalt Dósa Dalma. Az egyesület zenekara Seprôdi gyûjtésébôl adott elô dallamokat. Koszorúztak a honismereti tábor békéscsabai diákjai, akik délután vetélkedôn mérték össze tudásukat a helybeliekkel. Természetesen – mindenki nyert. Arra a kérdésre például, hogy mi tetszett a legjobban Kibéden, mindkét csabai csapat ezt a választ adta: a helyiek kedvessége.

Mintegy cserébe, dr. Kibédi Varga Lajos vállalkozó egy-egy számítógéppel kedveskedett az iskolának, illetve a mûvelôdési egyesületnek. Az egyesületi könyvtárat pedig legalább száz könyvvel gazdagították a csabai diákok. Ezután felkerekedtek, és Ákosfalváig meg sem álltak. Ott a Szent István napi búcsú sokadalma várta ôket, pontosabban Osváth Csaba polgármester és munkatársai, szendviccsel, üdítôkkel. Az egyesület néptánccsoportja nemsokára már ropta is a szabadtéri színpadon a kibédi táncot.

Falutalálkozó, templomfelújítási hálaadó istentisztelet, István király-napi emlékezés államiságunk ezredik évfordulóján – ezek jegyében telt meg vasárnap a kiskendi református templom, amelyet 1906-ban emeltek a régi helyére a "Felkendrôl" még 1761-ben levált gyülekezet hívei. Falutalálkozó azóta van, mióta szétszórták falvaink népét, mióta szétverték a falvakat, és a nép elmenekült ôsi lakhelyérôl; a székely falvak pusztulása azóta sem szûnt meg – mondotta igehirdetésében Nt. Kakassy Árpád ny. esperes, és így kérdezett: vajon csak a templomokat kell-e felújítani? amikor egész környezetünk, egész életünk megújulásért kiált. Ugyanakkor a templom a gyógyulás, a vigasztalás, a bûnbánat és a megbocsátás háza marad.

Pázmándfalu Gyôr mellett van, reformátussága két leányegyházával együtt sem tesz ki hatszáz léleknél többet, hallottuk Szalai László lelkésztôl, aki köszöntôjével egyben arra is figyelmeztetett, hogy lelki egészségünk legnagyobb veszélye a kishitûség; az, hogy megtapasztaltuk: senki másra, csak önmagunkra számíthatunk, holott ahhoz, hogy erôsek legyünk, a közösség összetartása, együttes munkálkodása szükséges, hiszen a keresztyénség maga is közösségi vallás. Koncz László Kiskend szülötte, kilenc éve már csak vendég a szülôfaluban, Nyárádszentimrén teljesít szolgálatot, ahol Seprôd leányegyházzal együtt mintegy háromszázötven lélek pásztorának mondhatja magát – megható szavakkal tett vallomást szülôfaluja, falustársai mellett. A templomot részint a svájci Maur település segítségével, részint a hívek hozzájárulásából újították fel, az összköltség mintegy százharminc millió lejre rúg, hallottuk a házigazda Pál András lelkésztôl, aki a svájci közösség üdvözletét követôen megköszönte a segítséget. Az ünneplôket levélben köszöntötte a 93. évét taposó Gönczi László lelkész és a magyarországi Fót testvértelepülésen tartózkodó Máté János polgármester, majd egymást követték a fiatalok és kevésbé fiatalok szavalatai: a pázmándfalusi vendégek részérôl Mészáros Réka és Dóra, a kendiek közül Menyhárt Beáta, Koncz Kincsô, Albert Katalin, Szabó Özséb, Barabás Katalin, Magyari Imola, Fülöp Margit, Kovács Ibolya mondtak verset. Erôs hagyománya van Kiskenden a versmondásnak, hiszen a Nyárádremetére elszármazott Vincze Magdolna (sz. Albert) tanárnô is szavalt, Mária lányával, két Nagy Irén- verset, a Szilágysomlyóra szakadt Koncz László ny. ôrnagy pedig maga alkotta történelmi rigmusban idézte Szent Istvánt és korát. A környéken közismert Rüsz Károly veretesen adta elô Zilahy Lajos, Tompa Mihály és Illyés Gyula egy-egy költeményét. Szolgált a Fülöp István kántortanító vezette vegyes kar. Szép gesztusként hadd jegyezzük fel: megtanulták és eredetiben énekelték el Svájc himnuszát, amelyet (jegyezte meg a mauri küldött) sok svájci állampolgár sem ismer.

Millenniumi kopjafát is avattak a templom elôtt, Boér Antal mérnökember elsô ilyen jellegû faragványát. (A beágyazás a Koncz János munkája.) A kopjafánál koszorúzott dr. Mester Csaba pázmándfalusi fogorvos, akinek a kapcsolat is köszönhetô. Beszédébôl idézünk: "Ma is a Kárpát-medence, sôt az egész Közép-kelet-Európa motorja a magyarság. Adja meg a magyar kormány a leszakított területeken élô nemzettestünknek a korlátlan utazás és védelem lehetôségeit, a schengeni egyezmény életbe lépése után is. Kíváncsian várjuk, hogy mennyi magyar nemzetiségû ember lesz hirtelen; a várható gazdasági és politikai elônyökért. Hány más nevû ismeri fel önmagában újra – megtagadott, lehazudott – magyarságát. Aki azt hiszi, hogy ettôl fog kiürülni Erdély, Szlovákia, Kárpátalja vagy a Délvidék, annak figyelmébe ajánlom, hogy eddig is áttelepült, aki akart, és segítséget is kapott ehhez; ami a legrosszabb megoldás volt. Segítséget a magyarok által lakott területeken kell nyújtani, hogy jól érezzék magukat ott, s helyben maradjanak, szaporodjanak (autonómia, iskola nem alku tárgya), s hogy még az elkövetkezô ezer év is ott találja ôket, ahová Árpád apánk vezette a nemzetet."

A közelmúltban Szejkefürdôn megrendezett második – idén millenniumi – unitárius világtalálkozóra – melyrôl tudósításunkban már beszámoltunk – ezúttal visszatérünk. Nem mindennapi ember nem mindennapi "szolgálata" kedvéért. Illetve azért, hogy szóljunk Gellérd Juditról, mûvészeti középiskolánk egykori növendékérôl, az észak-amerikai Unitárius-Univerzalista Testvéregyházközség Tanácsának a tagjáról, aki édesapja szellemi és lelki örökségének fájdalmas "kötelékében" cselekedett. Tettei önmagukért beszélnek.

– Erdélynek, sajnos, történelme során gyakran kellett ellenséges hadjáratok kereszttüzében élnie. Miközben hitviták és máglyák tüzében – képletesen szólva – megtermette gyémántját, a mi unitarizmusunkat. Mártírja mélyen humista és liberális eszméjének – ha fojtott lángon égett is sok. S ha néha fel-fellobbant is egy-egy Balázs Ferencben, Gellérd Imrében például – akik egyházukat kívánták radikálisan megújítani–, akadtak úm. szorgos ügyeletesek arra, hogy ezt a tüzet eloltsák/tapossák. Mártír sorsú édesapám, Gellérd Imre tudós és lelkipásztor, akit hét év politikiai börtönnel és öt év jogvesztéssel is sújtottak és menekült a halálba, semhogy megalkudott volna, sajátos örökséget hagyott rám.

– Keserûek – joggal – Judit asszony szavai, akivel, bár erdélyi, ezúttal mint amerikai állampolgárral beszélgetünk – hisz Bostonban él – az erdélyi unitárius egyház kapcsán mentésrôl, talpraállításról, megújhodásról. – Hazámat tíz évvel ezelôtt kellett elhagynom. Fizikailag. Úgy éreztem, rám a szikra szerepe vár. Édesapám derékba tört álmai. Elmentem hát, hogy tüzet hozzak. Haza. Mely az akarat, a szabadság, az áldozatvállalás jelképes tüzét jelentette. A választott testvériség szeretetéét.

– Hol és mit jelentett gyakorlatilag ez a szikra?

– Marosvásárhelyen voltam orvos, amikor sok más meghasonlott erdélyi értelmiségihez hasonlóan magam is elhagytam szülôföldem. Budapesten telepedtem le. Szakvizsga szakvizsgát követett, a Mátyás-templom kórusában énekeltem, hegedültem a Semmelweis egyetem orvoszenekarában… Míg egy alkalommal a Liberális Vallások Szövetsége meg nem hívott a világtalákozójára Kaliforniába, a Stanford egyetemre. Mint egyházam képviselôjét. Ott ismerkedtem meg dr. George Williamsszal, a Kaliforniai Állami Egyetem keleti vallások tanszékének professzorával, aki ma már a férjem. Közben a következô év ôszétôl már a berkeleyi Star King Unitárius Teológia hallgatója voltam. Azóta is, mindmáig mindenben a megoldhatóság eszközeit keresem. Tele bizakodással. És szerintem csak így lehet nemes ügyben/célban elkötelezett hit és tett-társakra lelni. Ugyanis, nem kisszerû "vállalkozásnak" bizonyult erdélyi unitárius egyházunknak – a maga közel százezres magyar kisebbségével – a mentése, talpraállítása és a megújhodásához szükséges feltételeknek a megteremtése. Felhagytam hát a praxissal. Annak, hogy unitárius vagyok, az amerikaiak örvendtek. De hogy Erdélyben az unitarizmus nagyobb múltra tekintene vissza, mint Amerikában?! Ez nagyon meglepte ôket. Annál is inkább, mivel az amerikai unitarizmus lelki válságát élte. Ezért a mi Erdélyünkben a megmentôt látták. Erdélyhez fordultak hát megismerni közös valláshagyományukat. Segítségemre volt ebben édesapám hatalmas életmûve, prédikációival együtt. Valóságos igényükké vált Erdélybe zarándokolni. Önkéntes munkásává váltam egy mozgalomnak, ugyanis az utóbbi tíz esztendô alatt közel kétszáz erdélyi unitárius egyházközség és ugyanennyi észak-amerikai gyülekezet között sikerült kapcsolatot teremtenem, és lennem ösztönzôjévé testvéri egybefonódásuknak. Meggyôzôdésem, hogy e születendô mozgalom és mindaz, amit ez jelentett, legújabb kori unitárius történelmünket új mederbe terelte.

– Többrôl van hát szó, mint anyagi támogatásról.

– Sokkal! Nem az amerikai segély-dollármilliókat köszönni jöttünk ide.

– Mi az éltetôje ennek a választott testvériségnek, úm. a mozgatórugója ennek a szeretetnek?

– Az unitáriusok és az univerzalisták közel állnak egymáshoz hitfelfogásukban. Tíz évvel ezelôtt szerintem egy unitárius világtalálkozó nem sokban különbözött volna egy hagyományos falutalálkozótól. Ez a mai unitárius találkozó azonban a fogalom új dimenzióját hozta. A lelki tartalomra vágyakozó amerikai unitárius univerzalisták Erdélybe kívánkoztak és kívánkoznak ma is. Erdély a bölcsô és a bölcsôdal, a múlt mélysége és a tiszta forrás, a lelki töltekezés szent zarándokhelye minden unitárius számára.

Szombaton, azon a mikházi portán, ahol 1901 ferbruárjában Kacsó Sándor író meglátta a napvilágot, összegyûlt a Kacsó család. No és akkor mi van? – kérdezhetné az olvasó, családi összejövetelekbôl sok van manapság, hiszen erre valók a divatossá lett falutalálkozók. Igen ám, csakhogy a család és leszármazottjai meghatározó szerepet játszottak mind a századelôn, mind a század derekán, ma is többen az erdélyi és a magyarországi kulturális élet élvonalába tartoznak, de persze orvost, televíziós szerkesztôt, mérnököt is számon tart a család. Éppen ezért – úgy gondoltuk – az esemény mindenképpen nyilvánosságot érdemel.

A Nyárádselyébôl egykoron Mikházára jött családalapító harisnyás jegyzôrôl, Kacsó Ferencrôl még ma is anekdotákat mondanak a faluban. Amerikába vándorolt fiának, dr. Kacsó Lászlónak pedig igen hálás lehet a Bekecs délnyugati lankáinak egyik árkában rejtôzô Kendô népe, hiszen még ma is megvannak a mély betongyûrûs kutak, amelyeket az amerikás ásatott a székely falu népének, de maga is hasznos és olcsó közegészségügyi könyveket írt az erdélyi magyarok számára. Éppenséggel a családba tartozott a nyárádköszvényesi Kiss Menyhért, a méltatlanul elfelejtett költô. Kacsó Sándor írót említettük, de az egyenes ági leszármazottak között tudjuk Széllyes Sándor népdalénekest, a Maros Mûvészegyüttes felejthetetlen "mókását", Szélyes Imre és Szélyes Ferenc, Salat Lehel színmûvészeket, Salat Levente filozófus esszéírót, Kacsó Sándor televíziós szerkesztôt, de a családba tartozik és eljött nyilván Entz Géza magyarországi történész is, és sorolhatnánk tovább.

A tornácos szülôház, miként mondtuk, ma is épségben áll, megvan még a kôasztal is, amelyen Kacsó Sándor is jegyezgetett esszét, verset, novellát. Megható pillanata volt a családi eseménynek, amikor az író még – a százhoz közelebb, mint a kilencvenhez – életben levô két leánytestvére is belépett az ôsi házba, ugyanakkor ott volt a család legfiatalabb, alig néhány hónapos tagja is, Kacsó Sándor dédunokája.

A család ez alkalomból megjavíttatta a szülôház közelében álló régi feszületet és haranglábat, amelyet Csíki Dénes nyárádköszvényesi plébános áldott meg: "Ápoljuk és tiszteljük különösen a mikházi Szent Ferenc-rendi atyáknak az emlékét, mert ezek az útszéli keresztek az ô gondoskodásukból létesültek. Ennek a keresztnek a tövében az ôsök imádkoztak valamikor, hiszen az út itt vezet el a mezôre, a falu akármelyik részérôl is jönnek az emberek". A kereszt a szenvedés jelképe, vonatkoztatva a székely ôsökre, igencsak kiálltak hitükért, s talán attól is nevezetes a falu a Szentföld közepén, mert igencsak sûrû volt itt a történelem. A római castrumtól el Kájoni Jánosig, a '48-as segesvári csatát járt páter Dávid Antaltól a jelen idôkig. A plébános megáldotta ugyanakkor a régi iskola szomszédságában felállított millenniumi emlékkövet.

A kolostor-templomban szentmisét mutattak be a Kacsó család elhunytjainak emlékére, majd a temetôben koszorúztak.

Vasárnap a templom védôszentje ünnepén, Szent István búcsún világi papok és szerzetesek celebráltak ünnepi szentmisét.

Vajdaszentiványi tánctábor

A sárpataki eltérônél csak egy aprócska nyíl jelzi az irányt: "Folk camp", aztán követheted az egysávos, valamikor kiváló minôségû aszfaltos utat, amely kanyargósan mintha nagyon félreesô világba vezetne. A község bejáratánál nemrég kihelyezett – megyei premier – háromnyelvû helységnévtábla: Voivodeni, Vajdaszentivány, Johanisdorf felirattal. A tánctábor alkalmából állították e táblát, hiszen ez nyitás, jelzés Európának, a múltból, erdélyi hagyományaink révén. Ez lenne röviden a vajdaszentiványi tánctábor üzenete is, amelyet az idén a negyedik alkalommal fogalmaztak meg a szervezôk.

Vajdaszentivány szívében, a kastély körül nagy a sürgés-forgás. A kultúrotthon, az iskola, a polgármesteri hivatal szomszédságában népvándorláskori falura emlékeztetô sátortábor létesült. Sokszínû vendégsereg vegyül itt el helybéliekkel. Hallani itt angol, német, francia szót is, és ahol így sem megy a kommunikáció, ott jelbeszéd segíti az embereket egymás megértéséhez. A szervezôk mondják: 156 hivatalosan bejelentkezett vendég jött el Szentiványra, de a környékbeli falvakról is idezarándokolt fiatalokkal, helybéli érdeklôdôkkel együtt talán 250-en is vannak. Az idei tábort a vajdaszentiványi Zichy-Horváth Alapítvány, a polgármesteri hivatal és a zalai táncegyüttes szervezte. Besegített az Outward Bound is, a megyei sport- és ifjúságügyi igazgatóság 5 millió lejt adott erre.

Varga János, a zalai táncegyüttes vezetôje magyarázza:

– A zalaiak és a vajdaszentiványi tánccsoport között, több éve tartó a kapcsolat, után született az ötlet, hogy itt is tánctábort szervezzünk. Erdélyben már jónéhány olyan tánctábor mûködik, mint például a gyimesi, a válaszúti, a kalotaszegi, amelyeknek a határokon túlra jutott a hírneve. S ha itt, a Maros mentén létezik olyan tánc, kultúra, amelynek sajátos jegyei vannak, hát miért ne mutassuk meg a világnak?! – gondoltuk. Látják, nagyon sok – fôként magyarországi – fiatal jött el a táborba. Ennek az oka az, hogy az anyaországban az Európai Unióba való integrációs törekvések során a lakosság elpolgárosodik, lassan elfelejti gyökereit. Európa számára Erdély élô múzeum. Emellett a magyarországiak itt többet találnak, újra felfedezik a nagyapjuk által még otthon megélt hagyományokat.

A táborban délelôtt és délután is négy táncoktató: Varga János, Fitos Dezsô, Hajdú Flórián, Mezôpalkó István kezdôknek, középhaladóknak és haladóknak vajdaszentiványi, mezôpaniti és sárpataki táncokat oktattak, míg Horváth Elek, Lunka Albert és Tóni Árpád népzenét tanított az érdeklôdôknek, ezenkívül bárki népdalokat is tanulhatott. Kézmûvesmûhely is mûködött. A csíkdánfalvi Szász Judit a székely bútorfestés technikáját sajátíttatta el azokkal, akik ceruzát, ecsetet vettek a kezükbe. Emellett a csíkszeredai Ordasok együttes, a zalaegerszegi Lopótök színtársulat, a zalai néptáncosok, a iasi-i Chavale cigányzenekar, valamint a szászcsávási fúvósok, illetve a Maros Mûvészegyüttes külön mûsorral lépett színpadra. Aki akart, az a Maros-parton lovagolhatott, íjazhatott, kajakozhatott – tudjuk meg Mezôpalkó István szervezôtôl.

Gazdag tárgyi hagyatékkal ismerkedhetett meg az, aki az iskolában az idén is összeállított falumúzeumban járt. A helybéliek igencsak kitettek magukért, hiszen, amint Nagy Erika tanítónô elmondta, egy hét alatt rendezték be a tantermet. Az anyagokat Szabó Sándor történelemtanár és Sánta Edit tanítónô, illetve Felei Rozália nyugdíjas tanítónô gyûjtötték. A hagyományos mezôgazdasági munkaeszközökön kívül van itt "szép szobából" vetett ágy, konyhaasztal ünnepi terítôvel, kaszten, szuszék, varrottasok, régi használati eszközök. A múltat fényképek elevenítik fel: fehér, nagy szarvú ökrök, zsúpfedeles házak, székely ruhás legények. Idegenvezetônk különös ereklyeként említi azt a fôkötôt, amelyet az utolsó "eredeti" után készítettek, modelljét viselôje kívánsága szerint magával vitte a túlvilágra. Ezeknek a képeknek, az eldugott szekrényaljból elôkerült régi ruháknak az alapján szôtték, varrták a vajdaszentiványiak mostani viseletét.

– Még nagyon sok régi tárgy, bútor van a faluban, amelyet meg kell ôriznünk – mondja Nagy Erika. A Zichy-Horváth Alapítvány két helyiséget bérel a kastélyban, és szándékában áll itt állandó falumúzeumot berendezni. Ugyanakkor arra fogjuk ösztönözni azokat a szentiványiakat, akiknél még ott áll berendezve egy-egy hagyományos szoba, hogy nyissák meg azt az érdeklôdôk elôtt. A községrôl Bartha Zoltán történelemtanár monográfiát készít, amely nemsokára megjelenik a Mentor Kiadó gondozásában. Van mit írnia, hiszen ez a bronzkortól máig lakott terület. A település az Árpád- házi királyok idejében királyi birtok volt, így adományként nagyon sok híres erdélyi fejedelem, elôkelôség neve is fûzôdik Vajdaszentiványhoz. Nem csak a népi kultúra gazdagsága, a történelmi múlt is kötelez mindezek ápolására – összegez a fiatal tanítónô.

– A község számára nyitást jelent ez a tábor – mondja dr. Demeter Andor, egyik fôszervezô. – Míg az elsô rendezvényünkre nagyon sokan bizalmatlanul tekintettek, most szinte mindenki önkéntesen a szervezôk mellé állt. Így oldottuk meg a konyhai szolgálatot, zöldséget, húst hoztak az emberek, többen ajánlották fel házukat, udvarukat a vendégfogadásra. Most már az is észrevehetô, hogy a tánctábor civilizáló hatással van az itteniekre. Egyre több fiatal érdeklôdik a néptánc iránt, de most sokan szeretnének idegen nyelveket is tanulni, s az is jó, hogy a táborba bevezetett rend láttán most kevesebben szemetelnek a községben. Kétségtelen, a falu felfedezi önmagát, értékeit, ugyanakkor azon igyekszik, hogy kedvezôbb képet mutassanak az idegeneknek. Az is talán a tábor hatása, hogy egyre több a fürdôszobás, angol WC-s ház. Az is lehet, hogy valamikor erre alapozva gazdaságos vállalkozás lesz itt is a faluturizmus.

Közben a kastély udvarán felállított színpadon hagyományôrzô együttesek váltják egymást. Selyébôl, Mócsról, Kisfülpösrôl, Sárpatakról, Gernyeszegrôl, Görgényhodákról, Búzatelkérôl jöttek el román, magyar és cigány együttesek és elôadók, Magyarországról a zalaiak. Kattognak a fényképezôgépek, több videofelvétel is készül az elôadásokról. Kitûzôs szervezôk sürgölôdek a tömegben és igyekeznek mindenkit útba igazítani. A konyhán szinte folyamatos a munka. Csoportok jönnek-mennek, mindenkinek jut étel, ital. A táborban számítógépes információs központ is mûködött, mi több, 100 példányban Perdülô címmel napilap is megjelenik. Ebben népdalok, szólásmondások, eredeti ételreceptek, helytörténet mellett még arról is olvashatunk, hogy a tábori lelkész betörô lett, ugyanis kedden reggel eltûnt a táncoktatásnak helyet adó terem kulcsa és ezért le kellett vernie a lakatot. Ugyancsak e pap volt az, aki kimentett egy, a WC-be esett kiskutyát. Sôt olyan is volt, hogy egy éjszaka valaki a szó szoros értelmében eltáncolta a cipôjét, melynek maradványai is reggelre nyomtalanul eltûntek.

Kétségkívül, a tábor "pitoresque" látványossága az öszvér vontatta díszes szekereken a franciaországi Ville de Cascasoigne-ból ide érkezett Croque-Mule társulat tagjai (Fabrice, Alexandra, Rolland, Stefano, Chriystelle, Michela, Marsia – így mutatkoztak be) voltak. Eredetileg három francia már 3 évvel ezelôtt útnak indult, hogy középkori vásári komédiásokként bejárják a világot. Zenéjükkel, külön mûsorukkal szórakoztatták az embereket. Jártak már Olaszországban, ahonnan többen is hozzájuk szegôdtek, Szlovéniában, Magyarországon, majd eljöttek hozzánk.

– A zene közvetítésével szeretnénk közeledni az emberekhez – mondják többen a két szekér és egy "indián sátor" alkotta külön táborhelyükön. – Nyugaton nagyon elidegenedtek az emberek egymástól. Nincs ôszinte kapcsolat. Mi életmódunkkal, felfogásunkkal meg akarjuk mutatni, hogy így is lehet. Amatôr zenészek vagyunk, az elôadásokon kívül hangszereket, lószerszámokat készítünk és árulunk, így próbáljuk fenntartani magunkat. Vajdaszentiványra az itteni zenekar cimbalmosa hívott meg, akivel Pécs mellett találkoztunk elôször. Eddigi utunk során nagyon sokan úgy tekintettek ránk, mint valami csodabogarakra. Itt másként volt. Senkinek nem volt feltûnô jelenlétünk, mindenhol szeretettel fogadtak. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy évet az országban maradunk. Alaposabban megismerkedünk az itteni emberekkel, a kultúrával, hiszen ilyen szempontból Románia, és ezen belül Erdély, hihetetlen gazdagsággal rendelkezik.

Franciául beszélgetünk, de van, aki angolul, olaszul szól közbe, sôt kiderül, hogy a társulat tagjai magyarul is tudnak. Igazi bábeli oázis Vajdaszentiványon. Az ünneplôk között alig lehet megismerni, ki holland, német, svájci vagy amerikai. A Dél Caroline-i Sarah Aldent is csak kiejtése miatt szólítom meg.

– Interneten értesültem errôl a táborról. Már több ideje Erdélyben vagyok. Elmentem a mezôségi, a kalotaszegi tánctáborba is, onnan érkeztem ide. Otthon gazdálkodunk, farmerek vagyunk, így az itteni életmód nem áll távol tôlem és szeretem a népi kultúrát. Mielôtt ide érkeztem volna, nem tudtam, hogy ilyen melegszívû, vendégszeretô embereket, gyönyörû tájat találok. Ha lehetôségem lesz, jövôre is vissza szeretnék térni, hogy más vidéket is bejárjak. Kár, hogy nincsen több lehetôségük az ittenieknek a gazdálkodásra, mert ilyen erkölcsi, lelki és földrajzi gazdagsággal még nagyon sokra vihetén ez az országrész.

A Stuttgart melletti Süddentschlandból érkezett Schmidt Marianne szerint olyan a magyar néptánc, mint a drog, ha belekóstolsz, nem tudod abbahagyni. Amatôr néptánccsoport tagjaként már többször jártak Erdélyben, voltak a Szászföldön is, de valahogy mindig a magyar népi kultúra, fôleg a tánc iránt vonzódtak. Most már úgy érzi, mintha egy nagy család tartozna, azokéba, akik nyelvi, földrajzi határokat átlépve a hagymányok, a múltidézés ôsi nyelvén kommunikálnak.

A IV. vajdaszentiványi tánctalálkozó – találóan – lakodalmas játékkal zárult, ahol a násznép a tábor lakói voltak. A hajnalig tartó mulatság, a tábortûz teremtette hangulat biztos, hogy sokáig nem feledteti a vendégekkel e Maros menti települést.

Bonyha községközpont, a hozzá tartozó falvak Bernád, Kund, Dányán, Gogán, Jövedics, Leppend. Bonyha bejáratánál vasúti átkelô. A Dicsôszentmárton felôl vonat közeledik. Néhány helyi lakos szalad, hogy elérje. A négyvagonos szerelvény ugyanis naponta egyszer "felmegy" Parajdig és délután visszajön. Bonyhát ez a vonat köti össze a nagyvilággal és a Héderfájáról bevezetô út, amely átkígyózik a községközponton, majd Gogán, Kund felé haladva, a megye határszélén át a Szeben megyei Erzsébetvárosba ér. Egyértelmû, hogy a község falvai távol esnek a nemzetközi útvonalaktól. Miként él a 3177 lakos a hét faluban az ezredfordulón? A kérdésre kerestük a választ összeállításunkban.

Az idei helyhatósági választások nyomán a 41 éves dr. Jors Ioan állatorvos a konvenció színeiben foglalta el a polgármesteri széket:

– Nagylászlón születtem, 1986 óta dolgozom itt állatorvosként. Az eltelt idôszakban láttam, hogy a község csendesen szunyókált, beleértve a volt községvezetést is. Valahogy mi nem vagyunk a világ szeme elôtt, talán ez az oka annak, hogy nálunk mindig minden késôbb történik, lazítva dolgozunk. Például a birtoklevelek kiosztásával nagyon rosszul állunk. 1776-ból a helyi bizottság csupán 564-et adott át, ez 31,8%-os arányt jelent, közel tíz évvel az elsô földtörvény megjelenése után. Idôközben hatályba lépett a 169-es és az idei 1-es törvény. Hogy ily módon mikor fejezôdik be a község területén a mezôgazdasági földek jogtulajdonba helyezése? Erre a kérdésre még nem tudok válaszolni. A választási kampány során megígértem, hogy szakember nélkül nem végzünk el semmilyen kimérést. Nem is tesszük addig, amíg nem lesz szakemberünk. Ha a mesôgazdasági területrendezési és kataszteri hivatal vezetôse nem segít, akkor arra kényszerülünk, hogy helyi tanácsi határozattal szakembert alkalmazzunk. Mert a jelenlegi körülmények között képtelenség a földtörvényeket életbe ültetni. A helyi földosztó bizottságban dolgozóknak megígértük, hogy munkájukat honoráljuk. Sajnos, ezt a költségvetésünk nem engedte meg, nyilván többet nem jöttek földet mérni. Nemrég a megyei yanácsnál jártam költségvetés-kiegészítés ügyben. Egy siránkozó beszédet is elôkészítettem magamnak. Az illetékes fogadott is, fél órán át kellett hallgatnom siránkozását. Itt megtorpantam, ha a kormány jóváhagyja a költségvetés- kiegészítést, reménykedhetünk.

– Melyek azok a fontosabb tennivalók, amelyeket a négyéves választási programjába foglalt?

- Három kultúrotthon – a gogáni, a bernádi és kundi – katasztrofális állapotba került. A tatarozási munkálatokat mielôbb el kell kezdeni, mert ha halasztjuk, az épületek tovább rongálódnak, az összköltségek meghaladják a 300 millió lejt. Dányán és Jövedicsen nincs kultúrotthon. Módot kell találnunk arra, hogy egy-egy kicsi épületet felhúzzunk, mert erre minden falunak szüksége van. Ugyancsak az következô két évben szeretnénk elérni, hogy lekövezzük a Bonyha és Jövedics közötti 18 kilométeres útszakaszt, a községközpontban pedig egy kilométeres szakaszon akarjuk az útfelületet aszfaltszônyeggel ellátni. A leppendi útra nem is merek gondolni, sok mezei út jobb állapotban van, annak felújítását sajnos csak a távlati terveink tartalmazzák.

A község nagy gondja az éjszakai közvilágítás. Bonyhán a villamosításkor nem létezett az Új utca. Ma 10 házban laknak, sem az utcába, sem a házakba nincs bevezetve a villanyáram. Négy betonoszlopra lenne szükség, egyetlen betonoszlop ára 2 millió lej, huzalokra stb. Erre most nincs pénzünk, ezért kérném a községbeli vagy más esetleges támogatókat, ha tehetik, anyagilag segítsenek, hogy az éjszkai közvilágítást megoldjuk.

- Hová költözik a polgármesteri hivatal, ha hajdani gróf leszármazottainak visszajuttatják az épületet?

- A kérdésre nem tudok válaszolni. Egyetlen lehetséges megoldást látok, hogy egy bizonyos idôszakra béreljük azt a tulajdonosoktól. No de addig is az épületet fel kell javítani maholnap használhatatlanná válik. Az irodai bútorzatot ki kellene cserélni, az államosítás óta ide új bútort nem hoztak. Szóval, több a gondunk, mint az örömünk.

- Ön borúlátó, vagy ...

- Nem vagyok én pesszimista. Helyi viszonylatban a lakossággal közösen sok mindent megoldottunk – tanácsos voltam az elmúlt négy évben – ismerem jól az embereket. Csakhogy vannak olyan gondjaink, amelyek meghaladják saját erôforrásainkat. Nagyon reménykedem, hogy a következô években a megyei tanács hatékonyabban fog támogatni. Tudni kell azt, hogy a helyi adókból, illetékekbôl begyûlt pénzösszeg a hivatal költségvetésének alig 40%-át fedezi. A községben nincsenek potenciális vállalkozók, alig kettôt jegyeztünk, a tôlük származó illetékek, adók elenyészôek. Bízom abban, hogy a következô négyéves idôszakban megszületnek a régen várt törvények és valóban kialakul majd nálunk is az önkormányzati rendszer.

A községben két családorvos dolgozik, egyikük, dr. Gombos József, általános szakorvos 1970 novemberében érkezett Bonyhára azóta dolgozik a körzeti rendelôben. Ma 2200 községi lakos családorvosa. A harminc év során nemzedékeket kezelt, jól ismeri a települések lakosságának egészségi állapotát. Az elmúlt évtizedekben veszélyes járvánnyal nem kellett megküzdenie, ám gyakoriak a szív- és érrendszeri megbetegedések. Ennek alapvetô oka a lakosság zömének elöregedése, no meg a helytelen táplálkozási szokások. Az utóbbi években, különösen az utóbbi hat hónapban szaporodott azoknak a betegeknek a száma, akik tüdô-, hasnyálmirigy-, mellékvese-panaszokkal keresik fel. A bonyhai körzeti rendelôben egy asszisztens segédkezik. A kis laboratóriumban lévô felszerelésekkel elvégezhetô a vérkép-, vizelet-, székletvizsgálat. Ha sürgôsségi eset fordul elô, Dicsôszentmártonból igényelnek mentôautót. Néhány évvel ezelôtt a bonyhai körzeti rendelônek volt mentôautója, ám a privatizálás folyamán leépítették a gépkocsivezetôt, majd a gépkocsit is elvitték. Dr. Gombos József elmondta, hogy nemrégen kezdte el a körzeti rendelô épületének külsô-belsô felújítását. Hosszú éveken át takarékoskodott, hogy a javításokhoz szükséges pénzösszeget, tízmillió lejt elôteremtse. A jelenlegi törvényes rendelkezések értelmében a családorvosnak kötelessége az épület karbantartása.

Végezetül azt kérdeztük, hogy a 30 év során egyszer sem kívánkozott el a faluból, mondjuk Marosvásárhelyre? Dr. Gombos József így vélekedett: Itt, Bonyhán, házat vásároltam, ha ellátogatok a gyerekemhez Marosvásárhelyre, sietek is vissza. Az életem itt teljesedik ki, talán máshol nem is tudnék dolgozni, élni. Számtalan szál köt a bonyhaiakhoz, valahogy befogadott a település lakossága és ennél nagyobb öröm nincs számomra. Másodsorban pedig sosem hittem abban, hogy egy ingázó orvos ugyanúgy dolgozhat, mint az, aki ott él, ahol páciensei. Bonyhai maradok...

A község területén hét iskola mûködik, kettô – az új és a régi - Bonyhán. Az elôbbi oktatási intézmény titkára, Stupar Antonela elmondta, hogy a négy I–IV., és három I–VIII. osztályos iskolában az idei tanévben a román tagozaton 157 tanuló kezdi az elemit, az V–VIII. osztályokban pedig 228-an tanulnak majd. A magyar tagozaton 45-en kezdik a tanévet az elemiben és 29-en járnak majd az V–VIII. osztályokba. Az óvodások összlétszáma 158, magyar tagozatra 48 szülô íratta gyerekeit. A bonyhai új iskolában, ottjártunkkor, folyamatban volt a 11 tanteremben lévô bútorzat, a padok javítása. A munkát az iskola két alkalmazottja, Boila Romulus adminisztrátor és Osváth István végzi. A faanyagot, a szeget, a csavarokat stb. költségeit a helyi tanács fedezte, mitegy kétmillió lej értékben. Az iskolában mûködik a vízhálózat, a téli fûtés is biztosítva van, hiszen belgiumi segítséggel már 1995-ben üzembe helyezték a gázzal mûködô központi fûtési rendszert. Stupar Antonela kifejezte sajnálatát, hogy mindezt nem mondhatja el a többi hat iskoláról, ahol bizony szintén van javítani-felújítanivaló mind az épületeken, mind a mellékhelyiségekben. A községvezetés is tehetetlen a szegényes költségvetés miatt. Egyébként mindenik iskola rendelkezik mûködési engedéllyel.

A környékbeli kistermelôk minden kedden a bonyhai piacon értékesítik termékeiket. A polgármesteri hivatal a piac területét a múlt évben bérbe adta egy helybeli vállalkozónak, aki akkor megígérte, hogy kisebb-nagyobb beruházásokat eszközöl, amit a szerzôdés mellékletébe foglaltak. A beruházás ígéret maradt, így reggel fél kilenckor mi is tapostuk a harmatos füvet és az asztalok közötti csupasz földet. Olcsó-e vagy sem a bonyhai piac? Döntse el az olvasó: zöldpaszuly 2000 lej, paradicsom 2500, krumpli 2000, puliszkaliszt 5000, orda 20 000, padlizsán 8000, körte 6000, görögdinnye 4000 lej/kg. Egy tojásért 1200 lejt kértek, négy darab zöldpaprikáért 1000 lejt. Gabonát nem láttunk a piacon. Kíváncsiak voltunk, hogy a haszonbérlô, aki a szomszédságban egy bárt is fenntart, miképpen látja a piac terének felújítását. A vállalkozót aznap sajnos nem értük el.

A megyei Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Igazgatóság helyi agrárkamarájának mérnökét, Farkas Miklóst arra kértük, röviden elemezze az idei mezôgazdasági év eredményeit, netán sikertelenségeit.

A községben 4623 hektár mezôgazdasági területtel rendelkezünk, ebbôl szántó 3840 ha. Idén sajnos csak 2921 hektáron termett gabona, elenyészô részén cukorrépa, továbbá krumpli és kukorica. A 630 hektáron termesztett búzát az aszály nem mindenhol sújtotta egyformán. Így vannak olyan területek, ahol a hektáronkénti hozam elérte a 3000 kilogrammot, máshol viszont csak a 2000 - 2200 kilogrammot. Az átlagtermés a 630 hektárra számolva 2600 kilogramm. A kenyérgabonát a gazdák és a termesztôk otthon raktározták el.

A legalacsonyabb hektárhozamot a zabnál tapasztaltuk, 1600 kg- ot. Az árpatermés kielégítônek minôsíthetô az 1850 kilós hektárhozammal.

Farkas Miklós elmondta, hogy a községben 11 magánkézben lévô arató-cséplô géppel takarították be a gabonát. A községbeli gazdák 47 traktorral, 37 ekével, 16 boronával, 15 vetôgéppel (7 kukorica és 8 szalmásgabona vetésére alkalmas) rendelkeznek. A magánkézben lévô géppark elegendô a megmûvelendô területekre. Mégis miért maradt az idén 919 hektár terület bevetetlenül? A mérnök válasza egyértelmû volt: minden évben egyre jobban érezhetô a gazdák elszegényedése.

Holnap hivatalosan is átadják a Víkendtelep két új fürdômedencéjét. Ezekbôl az egyik már használható állapotban van, a másikat pénteken tölthetik majd fel. A két medencére mintegy négymilliárd lejt költött a polgármesteri hivatal, míg a telepen eddig elvégzett felújítási munkák már több mint 12 milliárd lejt emésztettek fel. Az új medencék használatba adása ellenére – amivel két hónapot késtek az illetékesek – nem emelik meg a belépti díjat, mivel lassan véget ér a nyári szezon, és a díjemeléshez helyi tanácsi határozat szükséges.

Ma délután 6 órakor a nyári szünet után felfrissítve újranyitó marosvásárhelyi Bernády Házban Nagy Pál festômûvész emlékét idézik. Az 1979-ben ötvenévesen elhunyt alkotó magángyûjteményekben fellelhetô, különbözô mûfajú munkáiból kamarakiállítás látható, a Barangolás a képzômûvészetben címû kötetének újrakiadásából pedig jó néhány példány megvásárolható a helyszínen. A mûvészrôl, képeirôl Nagy Miklós Kund szerkesztô és Kedei Zoltán festômûvész beszél. A megnyitóra várják Nagy Pál két fiát, Nagy Zoltánt és Nagy Gézát is Magyarországról.

Tegnap a román, ma az anyanyelvi írásbeli vizsgát tartják a pótérettségi keretében. A múlt héten 574 végzôs kezdte meg a szóbeli vizsgákat, e héten pedig 552-en jelentek meg az írásbelikre, tehát eddig 22 vizsgázó nem felelt meg a követelményeknek. A következô napokban az idegen nyelv, majd a szaktantárgy-vizsgák következnek. A pótérettségi eredményeit augusztus 27-én függesztik ki, az óvások benyújtásának határideje augusztus 28.

A marosvásárhelyi tanács e havi soros ülésére a polgármesteri hivatalban elôkészítik az új szerkezeti felépítést leszögezô határozattervezetet. Ez jelentôsen egyszerûsítené a városháza jelenlegi szerkezetét, többek között egy fôigazgató hatásköre alá rendelnék a jelenlegi hétrôl háromra lecsökkenô igazgatóságokat. A hivatal szerkezetének átalakításáról a tanács hivatott dönteni.

Ma délután hat órától a Milcovului utca 5. szám alatti marosvásárhelyi ferences templomban a tatabányai vegyes kórus klasszikus és egyházi mûveket ad elô, hangszeres kísérettel.

A helyi közigazgatás fejlesztésére szolgáló, PHARE-támogatást élvezô program kere