|
LII. évfolyam 190. (14546) |
2000. augusztus 16., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektôl. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfôtôl péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkeresô..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere legutóbbi sajtótájékoztatóján kijelentette: szorgalmazza a lakóbizottságok átalakulását tömbházankénti önálló társulásokká, mert így többek között könnyebben megoldható a különálló mikrohôközpontok beszerelése, s így nem lesz gond télen a távfûtés. E kijelentés nyomán felkerestük az Energomur ÖV vezetôségét azzal a céllal, hogy tájékoztassanak az ilyenkor szokásos fôjavításokról, arról hogyan javítják majd a szolgáltatás minôségét, illetve mi a véleményük a polgármester szándékáról.
– A tavasszal közreadott fôjavítási munkálatok ütemtervét betartottuk. Októberig összesen 5200 méter vezetéket cserélünk ki, 21 kazánházban teljes, vagy részleges felújításokat végeztünk, építettünk 12 hôaknát, beszereltünk 16 hôcserélô berendezést. Ezek a munkálatok 5050 millió lejbe kerülnek. Az idén a tanácstól 10 milliárd lejt kaptunk beruházásra. Ebbôl szeretnénk befejezni a tavaly elkezdett munkálatokat. A tavalyi három után, az idén két új kazánt telepítünk a Kárpátok sétányán levô 1-es hôközpontba és kicserélünk 350 méter hagyományos vezetéket elôre szigeteltre. Továbbá modernizáltuk a Cisnadiei utcában, a Meggyesfalvi és a Budai negyedben levô hôközpontokat. 2000-ben hozzáfogtunk a Bartók Béla utcai hôközpont felújításához, illetve csütörtökön derül ki, hogy milyen cég szerel mikrohôközpontot a Szabadság utca 60 A és B szám alatt levô tömbházakhoz. Folyamatban van a BERD-program kivitelezése, illetve kidolgoztunk a debreceni kollegáinkkal közösen egy fogyasztó-központú hôenergia- szolgáltatási stratégiát, amelyet a hónap végén bemutatunk a helyi tanácsnak - tájékoztatott Fúró Judit szóvivô.
– A mikrohôközpontokkal kapcsolatosan a polgármestertôl eltérô véleményen vagyunk. Sajnos ezek beszerelésének mûszaki feltételeirôl nem tájékozódott kellôképpen városunk elöljárója, s úgy véljük, populista kijelentést tesz azáltal, hogy e hôközpontok beszerelését szorgalmazza. – Mi nem a monopolhelyzetet védjük, de azt mindenkinek be kell látnia, hogy az energiafogyasztást, nevezetesen a földgázat, mind az Energomurnak, mind pedig a lakóknak ki kell fizetni. Ameddig lakrészenként nem szerelnek hômérséklet-szabályzókat, addig ugyanolyan közös gondok lesznek, mint eddig. Ezenkívül az sem elhanyagolható, hogy a hôközpontok beszerelését nem engedélyezik pincékbe, ezért külön helyiséget kell építeni, ami pénzbe kerül. Az is kérdés, hogyan oldják meg a karbantartást, hiszen ahány cég, annyiféle kazánt szerel fel. Nem beszélve a felelôsségrôl, amivel egy ilyen robbanásveszélyes kazán kezelése jár – pontosít Bota Zoltán az Energomur ÖV mûszaki igazgatója.
– Nem elhanyagolható a környezetévedelmi szempont sem, hiszen gondoljuk csak el, hogy ahány tömbház, annyi kémény fog füstölni mindenhol. Marosvásárhelyen 2200 lépcsôház van, ugyan ennyi csô éktelenkedne a városban – teszi hozzá Pop Tiberiu termelési igazgató.
A polgármesteri hivatal részérôl szóban kértek arra, hogy készítsünk egy olyan jegyzéket, amiben feltüntetjük, hol lehet ilyen mikrohôközpontokat létesíteni. Ezt megtettük: amint említettük, az egyik hely a Szabadság utca 60 A és B, a másik a Paltinis 20-23, a Bodor Péter sor, a Közgazdasági líceum és környéke. De mindehhez pénz kell. S mint tudjuk, a lakóknak nincs elegendô, akkor a kérdés, hogy az ígérgetések mellett honnan szerez majd erre alapokat a polgármester?
A távfûtési szolgáltatást csak úgy javíthatjuk, ha kiküszöböljük a félreértéseket, eloszlatjuk az irántunk tanúsított bizalmatlanságot. Ezt elsôsorban tömbházankénti, lakrészenkénti mérômûszerek felszerelésével tehetjük meg. Lakótársulások kérésére, számukra elônyös feltételek között már 269 órát szereltünk fel, ebbôl 212 a meleg vizet, 3 csak a fûtést, 54 pedig mind a kettôt méri. Ha a lakók ily módon követik a hôenergia-veszteséget, akkor rájöhetnek arra, hogy ki a hibás ezért. Lehet, hogy ajtó, ablakok szigetelésével többet sporólhatnak meg, és mi is csak azt a hôenergia- mennyiséget kérjük számon, ami tényleg eljutott a tömbházba. Az biztos, a távfûtési díjak nem lesznek alacsonyabbak, de az elfogyasztott mennyiség csökkentésével takaríthatunk meg pénzt, amit a lakótársulás a hôszigetelésre, vagy lakásonkénti mérômûszerek felszerelésére fordíthat. Mi egyelôre ennyit tettünk, tehetünk – összegeztek az Energomur ÖV vezetôi.
A minap igencsak érdekes kerekasztal-beszélgetést tartottak a néhai közüzemek klubtermében. Említettük a megyeszékhelyi vízszolgáltató ISPA-pályázatát, errôl már a lap hasábjain többször is bôven szóltunk. Most ne a mûszaki részletekre összpontosítsunk, inkább az érdekeltekre, vagy érdeklôdôkre tekintsünk.
Az elôbbi csoportnak valamennyi marosvásárhelyi tagja, adófizetôtôl a városi elöljárókig. Közvetlenül érint valamennyiünket a dolog, hiszen a kilátásban levô fejlesztés jelentôségét talán ahhoz a pillanatéhoz hasonlíthatjuk, amikor Bernády György idejében gázgyárat alapítottak a Maros menti vásárhelyen, amibôl a késôbbi közüzemek fejlôdtek ki. Közvetetten még szélesebb az érdekeltek köre, arra gondolva, hogy ha mindezt végrehajtják, csökken a városból a környezetbe, a Marosba kerülô szennyezés, így a lentebbi folyó menti települések ivóvize is tisztábbá válhat.
Az érdeklôdôk, vagyis azok közt, akik részt is vettek a beszélgetésen, számos intézmény, lakóközösség, sajtóorgánum volt képviselve. Azonban sem a polgármesteri hivatal, sem a marosvásárhelyi önkormányzat nem volt ebben a sorban, ami finom kifejezéssel, meglepô. Pár nappal korábban a városatyák beleegyeztek, hogy a város részt vegyen ebben a programban, ezért talán feltételezhetô, hogy valamennyien kívülrôl tudják, mirôl is szól az egész történet. Mondom, csak feltételezhetô, mert volt már rá néhány példa, hogy egynémely helyhatósági képviselô utólag értesült valamirôl, amihez szavazatával a maga, és az ôt a tanácsba küldô szavazók beleegyezését is adta. Lehet, hogy a polgármesteri hivatal illetékesei is már kimerítôen ismerik a kérdést. Bár ez már is néhol kétségbe vonható, mert ha visszaemlékszünk az újdonsült polgármester választási ígéreteire, találunk köztük olyat, amit most kétséget kizáróan megcáfoltak.
A kérdés horderejét tekintve is elvárható lett volna a polgármestertôl, hogy képviseltesse magát, ha már meg nem jelent, bár ezúttal tényleg elsôrendû eseményt szalasztott el. A város vezetôjére nagy felelôsséget ró, ha az Európai Unió több tízmillió eurót ad ezekre a célokra. Ez a mi viszonyaink között csillagászati összegû pénz, és ha megkapjuk, azt jelenti, érdemesnek tartanak rá. A helyi hozzájárulás, ami végsô soron az adófizetônek is terhet jelent, még több felelôsséggel egyenértékû, mert ezt az erôfeszítést nem egy erôs gazdasági hátterû közösség teszi. Ennek a felelôsségnek a tudatát illett volna kifejezni azzal, hogy az illetékesek egyáltalán megjelennek egy ilyen rendezvényen. Ha van ilyen felelôsségtudat a tarsolyukban. Ha nincs, beérhetik könnyen felejthetô olcsó poénokkal a szenzációéhes tévékamerák elôtt. A választónak meg marad a kérdés, hányszor hagyja magát átrázni.
A Maros Megyei Tanács nemrégeni vádjaira reagálva tartott tegnap közös sajtótájékoztatót a Megyei Út és Hídjavító Rt. vezetôsége és szakszervezete. Az elhangzottak alapján a cég vezetôsége arra gyanakszik, a megyei önkormányzat szándékos lejáratási kampánnyal igyekszik befeketíteni a vállalat hírnevét.
Pontosabban Virág György tanácselnök sajtóban is megjelent kijelentéseivel szálltak vitába. Többször is hangsúlyozták, nem az elnök, hanem az intézmény velük szembeni álláspontját sérelmezik. Mint bizonyára ismert, a megyei tanács az önálló ügyvitelû vállalatból alakított cég egyetlen részvényese, vagyis tulajdonosa.
Kinek a feladata és hatásköre az útjavító vállalat jó mûszaki felszereltségérôl gondoskodni, ha nem a tulajdonos megyei tanácsé – kérdezték arra a kijelentésre reagálva, miszerint a cég felszereltsége nem megfelelô. Nehezményezték még, hogy részvénytársasággá alakították az egykori vállalatot. Önálló ügyvitelû szervezési formában például nem lennének HÉA-fizetôk, ami tovább nehezíti az amúgy sem rózsás anyagi helyzetet, és igazuk alátámasztásaként több megyét is felsoroltak, ahol ilyen átalakítás nem történt, és az ottani megfelelô cégek jobb helyzetben vannak.
Az utak állapota kritikán aluli. Ezt a tegnapi tájékoztatón az utászok is elismerték, azzal a kitétellel, hogy ezért ôk nem tehetôk felelôssé. A megyei úthálózat karbantartásáért felelôs megyei önkormányzat költségvetésébôl kevés pénzt utalnak ki útjavításra. Idén 16 milliárd lejt szántak erre a célra, amire még rátevôdik 8 milliárd a speciális útalapból. Ezzel szemben tudni vélték, hogy a szomszédos Kolozs megyében 110 milliárdot költenek útjavításra. Az utászok hangsúlyozták, nem ôk döntik el, hogy mikor, hol és milyen munkálatot kiviteleznek, ezt a tanács hivatott leszögezni.
A megyei önkormányzattól kapott munka nem elég a vállalat fenntartására, ezért a cég számos más munkaadónak is dolgozik. Többek között a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalnak, ôk végezték el az 1918 December 1 utca felújítását. Méghozzá jó minôségben, szólt ismét a replika a megyei tanácsnak, amely szerintük alaptalanul vádolja a céget rossz minôségû munkavégzéssel. A tavaly a megyei önkormányzat megrendelésére elvégzett munkákat is átvették, ki is fizették. Ezért tartják sértônek a tulajdonos kijelentéseit, amelynek rövidebb-hosszabb távú szándéka a vállalat megszûntetése lehet. A szakszervezetiek azt is felvetették, hogy hajlandóak akár tömegesen is felmondani, megkönnyítendô a cég sírásóinak ténykedését.
A vállalat szakszervezete és vezetôsége súlyos sértésként értelmezi a megyei tanács róluk való vélekedését, nem utolsósorban a nehéz munkakörülmények között dolgozó személyzettel szemben, és ezt egy petíció benyújtásával is kifejezésre fogják juttatni. Konstruktívabb viszonyulásra várnak a tulajdonos részérôl, úgy vélik lejárató sajtókampánnyal az utak katasztrofális helyzetén végképp nem lehet javítani. Fôleg olyan helyzetben, amikor az árak növekedése miatt idén kétszer akkora pénzösszegbôl lehet ugyanannyi munkát elvégezni, mint tavaly. Felszólították a megyei tanácsot, hozza nyilvánosságra az utak javítására szolgáló stratégiáját. Végül kijelentették, nem tolerálják tovább a cég nyilvános lejáratását, ezért újabb támadások esetére a szakszervezet komolyabb megmozdulást helyezett kilátásba.
1900-ban épült a mikefalvi református templom. A szent hajlékot legutóbb ez év áprilisában újították fel, de fölszentelésére a fôtiszteletû püspök úr zsúfolt programja miatt csak az elmúlt hét szombatján kerülhetett sor. A községközpont gyülekezetének közel ötszáz református híve van, lelkésze Nt. Takács Malvin asszony. A szombati hálaadó istentiszteleten huszonegy lelkész jelent meg. Szolgált Székely András balavásári lelkész, küküllôi esperes, az igét Ft. D. Dr. Csiha Kálmán püspök úr hirdette. A lelkészasszony ismertette a templom történetét. A mikefalvi ifjak rövid mûsort adtak elô, ezt a lelkész házaspár, Takács Albert dányáni és Takács Malvin mikefalvi lelkész tanította be. Kijövet a püspök úr megáldotta a templomot és azt a kopjafát, amelyet Sebes Pál ádámosi fôgondnok készített. A bejárati könyvstand mellett forgalmazták Mikefalva egyházközség plakettjét is. A falu kútja melletti szeretetvendégséggel ért véget Mikefalván a reformátusok hálaadó ünnepe.
A magyar tüdôbetegek kétharmad része rákban hal meg. A tüdôrákos betegek 60 százaléka a felfedezéstôl számított egy éven belül meghal. Ez a helyzet Magyarországon. Hát minálunk? Romániában az utóbbi húsz évben az új esetek 60–90 százalékában halálhoz vezetett a rák. Az átlagéletkor hét évvel alacsonyabb nálunk, mint Nyugat-Európában; a 64 év alatti betegek mintegy fele, az idôsebbeknek 85 százaléka szív- és érrendszeri betegségek és rák következtében pusztul el. A rák világviszonylatban is az ezredelô "sztárbetegsége" marad. A Földön évente nyolcmillió ember hal meg rákbetegségben, számuk nem csökken, hanem sajnos, nô.
Pénteken, augusztus 11-én mutatták be a Mozaik könyvesboltban a budapesti Valentini Zsuzsa új könyvét (Rákfogyatkozás. Betegség és remény, Mágus Kiadó Budapest, 2000. Készült a Somogy megyei Tüdô- és Szívkórház támogatásával). A könyv kapcsán a tüdôdaganatok elszaporodásáról, a társadalmi felelôsségrôl, a beteg és az orvos szakmai és etikai felelôsségérôl beszélt Dr. Nagy Attila ny. fôorvos. Az emberiség önpusztító "tevékenysége" globális, planetáris összefogást igényel. Valentini Zsuzsa afféle amatôr betegbôl vált riporterré, könyve több mint érdekes: azt írja meg, hogyan jut el az egészségére kíváncsi halandó egy (szerencsére jóindulatú) tüdôdaganat felfedezésétôl a (sikeres) mûtétig – egy ilyen helyzet íróilag roppant igényes kidolgozásáig; addig, hogy gyógyulását követôen ismét felkeresse a szakma kitûnôségeit, és végigasszisztáljon egy operációt, majd interjúsorozatot készítsen a "szereplôkkel", az orvostól a mûtôsig, a fônôvérig, majd pedig betegeket is megszólaltasson, arról, hogyan élik meg a betegségüket.
(A bemutatón fellépett a Tiberius vonósnégyes, tagjai: Molnár Tibor, Mihálydeák Endre, Kurucz Tibor, Kozma Péter. Mozart Vadászat címû mûvének második és negyedik tételét játszották. Az itt közölt interjút a kötetbôl vettük át.)
Ha nem is egyedi, ritka alkalom, hogy nyugati szerzôt tudjunk körünkben. Az anyanyelvi konferenciának (is) köszönhetôen hétfôn délután az unitárius egyház tanácstermében Méray Tibort, Párizsban élô író-publicistát köszöntötte Káli Király István, a Mentor Kiadó igazgatója, ugyanis a marosvásárhelyi kiadónál jelent meg A párizsi vártán címû publicisztikai írásokat tartalmazó, tetszetôs kivitelezésû kétkötetes könyve, amelyet a budapesti ünnepi könyvhétre nyomtattak ki.
Méray Tibort és könyvét az elôszót író Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke mutatta be, aki azt mondta, hogy a könyvbemutatónak nincsenek nehézségei, inkább örömei vannak. Az 1956-os magyar forradalom leverése után Párizsba emigrált író könyvét kitevô publicisztikai írások a Pesten betiltott, Párizsban tovább folytatott Méray Tibor szerkesztésében harminchárom évfolyamot megért Irodalmi Újságban jelentek meg, amelyek az otthoni hivatalostól merôben eltérô gazdag és hiteles képet adtak a magyarországi társadalmi, politikai és kulturális élet alakulásáról, a politikai emigráció belsô viszonyairól, a világpolitikai helyzet szüntelen változásairól, és természetesen magának az írónak a személyes tapasztalatairól, felismeréseirôl. A lapról illik tudni egyébként, hogy a magyarországi szellemi ellenállás legbátrabb és legfontosabb fóruma volt, szórványosan már 1953-tól, Nagy Imre elsô kormányra jutásától kezdve, meghatározó módon pedig 1956 tavaszától, midôn a Szovjet Kommunista Párt huszadik kongresszusát követve a magyar irodalmi és közéletben felerôsödött a Rákosi rendszerét támadó kritika és rendre jelentek meg a kommunista önkényuralom bûneit leleplezô írások. A lapban rendszeresen közölt Illyés Gyula, Füst Milán, Tamási Áron, Déry Tibor, Németh László, a magyar szellemi-irodalmi élet legjava. A Kádár János vezette kollaboráns kormány a lapot betiltotta, szerzôinek egy részét börtönbe vetette, aki tehette, külföldre menekült. A Londonban kezdô, majd munkáját Párizsban folytató Irodalmi Újságban közölt többek közt Fenyô Miksa, Faludy György, Cs. Szabó László, Határ Gyôzô, Hanák Tibor, Kende Péter, Gömöri György, és mások. A lapban szélsôség – sem szélsôjobb, sem szélsôbal – nem kapott helyet. Méray Tibor könyörtelenül elmondta véleményét a kelet- európai sztálinista politikai praktikákról, de nem hallgatta el a nyugati kormányok farizeus politikáját sem, például a szovjet invázió idején. Pomogáts Béla azt is elmondta, hiszen ugyanazon idôket átélte, hogy a kádári rendszer hazugságpolitikája nem tudott semmi olyant kitalálni, amit Méray Irodalmi Újságja le nem leplezett volna. Tény továbbá, hogy az író már akkor szerette Erdélyt, amikor még nem volt divat, amikor még nem használták fel politikai tôkekovácsolásra.
Méray Tibor elmesélte nyugati számûzetésének korszakait, az Irodalmi Újság szerkesztésének történetét. Miként azt Pomogáts Béla, Méray is elmondta, hogy rendszeresen foglalkozott az erdélyi magyarság mind súlyosabb helyzetével, olyan dolgokat is elmondott például, amirôl mi, legalábbis mi, a hatvanas vagy késôbbi nemzedékek aligha hallottunk. Például 1963-ban Nyugaton nyilvánosságot kapott erdélyi memorandumról, az Ellenpontokról már tudtunk a SZER beszámolóiból is, nos amikor az erdélyi magyarság elemi emberi jogainak korlátozását alig tehette (Illyés Gyulán kívül) és tette szóvá a magyarországi közélet, akkor már Méray nagy szolgálatokat tett a Gheorghiu Dej–Ceausescu- féle kisebbségellenes elnyomás leleplezésével.
Méray Tibor mint mondta, versenyt futott a kelet-európai elnyomó rendszerekkel, amíg utóbbiak sorra megbuktak. Lapját nem hozta haza, amikor kedvezôre fordult a magyarországi politika, az Irodalmi Újság küldetése véget ért. Valamennyi száma történelem. Abból kaptunk most tanulságos olvasmányként a Mentor Kiadó jóvoltából két jó vaskos kötetet. Az íróval készített interjúnkat egyik késôbbi lapszámunkban közöljük.
"NESCIMUS HUNGARICE LOQUI – NEM TUDUNK MAGYARUL BESZÉLNI" – jelentette ki a nagyszentmiklósi születésû Révai Miklós 1802-ben, amikor a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom katedrájára beiktatták.
– Vajon mit mondhatna a tudós nyelvész – kérdezhetnénk Arany Jánossal, majd kétszáz évvel késôbb, "Ha most feltámadna s eljône közétek?" Mert ahol ô professzorkodott, a személynevek elé határozott névelôt biggyesztenek. A névszókat gyakorta csak a németes határozatlan névelôvel együtt használják. Sokan nem tesznek különbséget a "mely" kérdôszócska és az "amely" vonatkozó névmás között. A "-tól, -tôl" határozói ragot hasonlító ragként alkalmazzák. Országnagyok és alvezérek majmolják a "nem igazán"-t. "Célkitûzés"-t hangoztatnak a nyilvánvalóan "cél" helyett. A lakó sem "bért" fizet, hanem a "bérlemény díját."
Hát ide jutottunk volna? Szomorú: ide!
A közéletben használt kifejezések legtöbbje elôfordul ugyan szótárainkban. Mi haszna, ha az összeboronált mondat szerkezete magyartalan! A kijelentô mondat elejére kívánkozó alany "terelôútra" téved. Tudósítók és szerkesztôk ajka-tolla lecsóvá aprítja a mondatot, amelynek levében büntetlenül úszkálnak a semmitmondó töltelékszavak: a "tulajdonképpen", az "engedtessék meg nekem", a "felvállal", az "úgy fogalmaz", az "egyértelmû". Az "én úgy gondolom" mögött az az igény lapul, amely szerint a hallgató megrágatlanul nyelje le az orra elé tolt ötletet, hiszen azt "csalhatatlan énméltóságom" eszelte ki.
(A Gótikus Ház üvegberakásos ablakai belesápadhatnak a káprázatos termekben elhangzó, szellemtelen, nyelvi útszéliségekbe.)
Talán a polgáriasodó társadalom is arrafelé tart, ahová egykor a paloták és kastélyok csemetéi jutottak: a Fr™uleintól tanultak németül, a mademoiselle-tôl franciául, a nurcetôl angolul, a cselédektôl magyarul és… káromkodni.
Ne legyen harag érte: anyanyelv dolgában – az anyaországtól nem mostoha-anyaságra számítottunk!
Sorsom abban a kegyben részeltetett, hogy a magyar nyelv értelmi és hangzásbeli gazdagságával bánni tudó megannyi jelességet hallhattam, és hallgathattam. A gondos szerkesztés, a kiejtés tisztasága, a hangzók elhelyezkedésébôl adódó ritmusa, a hangszín, az összecsengés dallama valósággal szárnyára emelte és céljához röpítette az átadásra szánt, fennkölt gondolatot.
Semmilyen nyelvnek nem vagyok tudósa, de fülem dobol, énem riaszt: dallam-zsiványok fosztogatják, ritmus-narkománok mérgezik az emberi szó értékeit. Közhely- verklisek teszik fakóvá a nyelvi kép frissességét. Mintha cséphadaróval tördelnék-paskolnák, ütnék-vernék a jobb sorsra érdemes gondolatot. Kufárok üzérkednek az adott szó súlyával, miközben megtagadják a hozzá illô jótállást.
Hogyisne tudnánk, – tudjuk, az élet mûködésébôl következik a változás. Ám a fejlôdés csak úgy képes dacolni az idôvel, ha az élô szervezet lényéhez igazodik. A társadalmi élet a kutyának elôkelô rangot juttatott: fôurakkal járt vadászni. Bôrére hercegi címert pingáltak s hozzá adománylevelet cirkalmaztak. Kedvére gyakorolhatta a "ius murmurandi"-t. A kegyekben dúskáló eb húsából- zsírjából mégsem lett … szalonna.
A magyar népdal, a mondat is, csakúgy mint a szalmaláng, lankadó természetû. A dallamok és nyelvek többségével ellentétben lejtô sodrású. Illesse tisztesség az írásmûvészet avatott alkotóit, a nyelvápolás apostoli névtelenjeit. Tôlük remélünk valamelyes jobbulást. Rettegve kérdem mégis magamtól: vajon ebben a kortes-zivataros, reklámot dübörgetô hangzavarban eljut-e üzenetük a hallásra szomjú fülekig?
Ezért tekinthetjük kegyes ajándéknak az anyanyelvi értekezletet. Az immár gyökeret vert "magnus aldumas" adófizetôk erszényét terhelô dínomdánom mellôzésével.
Besztercén élô kis barátom Balaton-táji anyanyelvi táborozásából hazatérôben meglátogatott. Beszélgetés közben arcizmait, szájüregét, nyelvét, ajkát a hangzók tisztaságának igényéhez igazította. Az az érzésem támadt, a pesti rádiós- televíziós tudósítók és bemondók éppen vigyázatlanságukból kifolyólag hamarabb szívódnának fel a globalizálódás szökôárjában amott, "országhatáron belül", mint Enikô kis barátom emitt "határon kívül", a rosszhangzású "határontúli", beszterce- naszódi szórványtengerben. Mert anyanyelvének réguláit következetesen tanulja – és gyakorolja.
Végigpásztáztam a rádió közép- hullámhosszán mûködô adóit. A francia hamisítatlan francia kiejtéssel, az angol nyelvû ugyancsak félreérthetetlen szigetországi hanghordozással beszélt. Bezzeg a Kossuth Rádió némelyik bemondója úgy, mintha bizony legkevesebb harminc évet töltött volna a névadó kormányzó környezetében, s jóformán nem is tudná, amerikánus-, csatornántúli- vagy talián- magyarként kellene szerepelnie.
Eleve visszautasítom a nyelvi sovinizmus esetleges gyanúsítását. Mert a helyes értelmezés nyitja a szabatosságban rejlik. Kisebbségi helyzetünk tanított meg arra, hogy a nyelvi és fogalmi szabadosság a védtelent alattomos mesterkedésnek szolgáltatja ki. Minthogy a polcra került honi hatalmasságok a gyengébben tájékozott többségieket ugyancsak kisebbségiekként kezelik, meggyôzôdésem szerint a "lekezelt" románokkal szemben ugyanolyan eligazítással tartozom szolgálni, amilyent ismereteimbôl eredôn enyéimmel együtt bármelyik kisebbséginek nyújthatok. Ez ugyanis nem holmi nemzetiségi szolgálat, hanem emberi tartás kérdése.
Nyelvi és nyelvhasználati jogok a Kárpát- medencében. Azok között tudom a helyem, akik a kis létszámú népek kultúráját azért igyekeznek védelmezni, mert a minôség létét nem szabad a tömeg nagyságától függôvé tenni. Ám a féltés adja számba a szót: mekkora erkölcsi súllyal követelhet magának jogvédelmet az, aki lépten-nyomon le-lecsipeget a szabállyal védelmezni kívánt egészbôl? Legkivált az, akinek cselekvését mások példaértékûnek vallják? Hisszük: a védelem jogigényérôl nem mondhatunk le: követelésünk súlyát éppen a tiszta beszéddel kell gyarapítanunk.
Az Augsburgi csatavesztés – 955 óta – a magyarnak mindig bôven akadt siratni valója. Nyolcvan éve kesergünk a békediktátum következtében elszenvedett veszteségeinkért – elfogulatlanok szerint – okkal. De vajon nem azért is, hogy az önvizsgálat következetességét elaltassuk? Eleink 1867-ben kiegyeztek a magyar királlyal. Az osztrák császárral – kevésbé. S a néppel miért nem? A békétlenség miatt tíz év során egymillió magyar állampolgár vándorolt ki, csak Amerikába. Törôdött-e valaki is a földtelen éhezôk tömegével? Trianon után sem. A "farizeusok" elôbbre valókká váltak az "írástudók"-nál. A nemzet kárára bárki szabadon tévedhetett. Csekély kivételtôl eltekintve elégségesnek bizonyult, ha "levonta a konzekvenciát": lemondott.
Félôs, hogy a tiszta beszédnek még mindig híjával vagyunk.
Valljuk, hogy bajaink rendezéséhez nem a véráldozatos számonkérés vezet, hanem a józan feltárás. A fogalmak belsô tartalmának tisztázása. Az elfogulatlan mérlegelés. Az emberi tartás belsô ereje. A nemes ügyhöz illô tapintat. A megvesztegethetetlen ôszinteség. A higgadt bölcsesség. A tiszta, egyenes beszéd. Távol állott tôlünk a másság elutasítása, de folyamatosan lázítottuk, s lázítjuk ma is, önmagunk ellen környezetünket az oktalan, üres, fennhéjázó gôggel. Kihatása nagyobb bármilyen csatavesztésnél. Miért nem beszélünk mégsem róla.
Számvetésünktôl távol áll az idegengyûlölet. Életformánkká edzôdött Dsida Jenô kesergô vén zsidójának önmagát ostorozó zsoltáros kifakadása Babylon vizeinél:
"Mérges kígyó legyen eledelünk,
Nyelvünkön izzó vasszeget verjenek át,
mikor hozzád hûtlenek leszünk,
ó Jeruzsálem, Jeruzsálem!"
Gondok és örömök Backamadarason
A községközpont Backamadaras, Backa domb elnevezése után alakult ki a következôképpen: a Backa tetôt régen erdôk borították, az erdôkben népes madárvilág húzódott meg, hozzátartozik Bálintfalva és Szentgerice. A lakosság összlétszáma: 2115 Backamadarson 90, míg Szentegricén 60 gyerek jár ovódába. A három iskola I - VII. osztályában összesen 130-an tanulnak, az összmezôgazdasági terület 2233 ha, két mezôgazdasági társulás mûködik, a községben 21 gazda rendelkezik saját traktorral és mezôgépészeti felszerelésekkel. Backamadarason az ipari termelésben két vállalkozást jegyeztek bôrszabászatot és a varrodát, ahol játékbabák számára készítenek ruhákat, utóbbi 14 nôi személynek biztosított munkahelyet. Az idei helyhatósági választások eredményeként a független Csiki József lett a polgármester, alpolgármester Kirizsán Károly (RMDSZ), a helyi tanács 11 tagból áll, öten szentgericeiek, négyen backamadarasiak, mindannyian az RMDSZ színeiben, ketten bálintfalviak, függetlenek. Az újonnan alakult helyi tanács támogatja a második alkalommal megválasztott polgármestert. Csiki József számára a 2000 év mérföldkô. Arra kértük, mutatkozzon be és vegye számba az elmúlt négy évet, aztán tekintsen elôre – miként tovább?
– Backamadarason születtem 1944. július 4-én, az elemi iskolába itt jártam, majd Sepsiszentgyörgyön végeztem a hároméves mûköves- márványcsiszoló szakiskolát. Késôbb dolgoztam Brailan, Galacon, Bukarestben, Kolozsváron. Katonaság után Temesváron beiratkoztam az autóvillamossági szakiskolába, két év után oklevéllel a kezemben az ákosfalvi állami gazdaságnál alkalmaztak. Villanyszerelôként dolgoztam, foglalkoztam az autóvillamossággal is 1974-ig, amikor hazakerültem Backamadarasra, a volt termelôszövetkezetbe, ahol a fejôgépek, víz, gázhálózat és persze a villamoshálózat karbantartóként dolgoztam. A község vezetésébe elôször 1992-be jutottam, alpolgármesterként. 1990-tôl 1992-ig az RMDSZ helyi szervezetének elnöke voltam, gyakorlatilag még egy pár emberrel hoztuk létre annak idején a szervezetünket. Nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy helyi képviseleti szervezetünk tevékenységét a helyes mederbe irányítsuk. Különbözô objektív és szubjektív okok miatt 1996-ban nem sikerült az RMDSZ színeiben jelöltetnem magam, függetlenként indultam az akkori helyhatósági választásokon. Így lettem polgármester. Idôközben az RMDSZ testületébe is visszaválasztottak, nem mondtam le a tagságról, elsô mandátumom ideje alatt végig elfogadtam az RMDSZ programjait. Együtt dolgoztunk mindvégig és a jelen idôszakban is.
– Mi volt az alapindok, hogy polgármesterként jelöltette magát?
– Itt születtem, az emberek ismertnek. A három falu lakossága a szakmámnál fogva is megbecsült, villanyszerelôként dolgoztam a középületek – kultúrotthonok, iskolák, egyházak – karbantartásán, ezért sosem kértem munkadíjat, emiatt is tiszteltek és kialakult egy kölcsönös bizalom. Az 1996-os választási évben az elsô fordulóban polgármesternek választottak. Elsô lépésem az volt, hogy Szentgerice nagyon-nagyon régi gondját megoldjam. Három hónap lejárta alatt 100 telefont szereltettünk a faluba. A költségek java részét a száz elôfizetô fedezte. A kábeltévé- hálózatot a megyében elsôként valósítottuk meg, saját kezdeményezésünk nyomán. Késôbb átadtuk a Vészi Kft.-nek, amely hivatalos formába öltöztette az egész hálózatot és tevékenységet. Következett az iskolák rendbetétele, külsô és belsô munkálatok elvégzése. Megjegyzem, hogy Backamadaras községben a kommunista rendszer alatti 45 évben semmi sem épült állami beruházásból! A középületek javítására sem adtak pénzt a központi alapból. Elképzelhetô, hogy mekkora áldozatot kellett hoznia a lakosságnak. Ez bizonyítja, hogy az emberek megértettek és mai napig is bármikor bármit elvégeznek, anélkül, hogy munkájukért pénzt kérnének.
– A földtörvény alkalmazása itt is véget nem érô folyamatnak tûnik?
– Ma is idôszerû gondunk a föld jogtulajdonba helyezése. Az 1996 – 2000 közötti idôszakban az összesen 1100 kiosztandó birtoklevélbôl 470-et adtunk át. A négy év során nálunk nem dolgozott folyamatosan mezôgazdasági mérnök. Náznán Jenô 1994-ben elment, azóta csak idôszakonként jött egy-egy szakember segíteni, de egyik sem maradt a községben. Mérnök nélkül, a földosztó bizottság néhány tagjával Backamadarason 102 hektár erdôt mértünk ki, Szentgericén pedig 62 hektárt, anélkül, hogy egyetlen reklamációt kaptunk volna. Az elsô választási mandátumon idején az 1991. évi 18-as számú törvény alapján Szentgericén mindenki megkapta birtoklevelét az erdôre, ugyanígy Bálintfalván is, Backamadarson pedig a visszaigénylôk 60%-a jutott az okmányhoz. A 169-es és az idei 1-es törvény alapján még 96 ha erdôterület visszaigénylésére iktattunk kéréseket, ezek megoldása folyamatban van. A mezôgazdasági földterületek jogtulajdonba helyezésével viszont gond van, ha Baumgarten Ioan agrármérnök valóban nálunk fog dolgozni, talán felgyorsulhat a szántóföldek jogtulajdonba helyezése. Adminisztratív intézkedések is gátolnak a birtoklevelek kiadásában. Ugyanis 70 birtoklevelet átadásra elkészítettünk, de az emberek nem veszik át, mert az azért 28000 lejt csak az ákosfalvi adóhivatalban lehet kifizetni. Az adóhivatalok átszervezésekor tôlünk megvonták ezt a jogot. A szomszéd faluba utazás és vissza pluszköltséggel jár, emiatt az emberek inkább odázzák a birtoklevelek átvételét. A következô négy év feladatai között ennek a problémának a megoldása is szerepel.
– Milyen tervekkel foglalta el másodszorra a polgármesteri széket?
– A helyi tanáccsal együtt sürgôsségi sorrendet dolgoztunk ki. Egészségügyi téren sok a tennivaló. Két családorvosunk volt, az egyik elment. Nagy gondunk, hogy péntektôl hétfô reggelig nincsen Backamadarason egészségügyi közpkáder sem. A doktor úr, aki Marosvásárhelyrôl jár ki, közel áll a nyugdíjazáshoz, szóval nagy nehézségekkel küszködünk a községközpontban. Szentgericén a Tiboldi Alapítvány támogatásával épült egy orvosi rendelô, az épületben az orvosnak lakás is biztosítható. Nem tudjuk még, hogy a versenyvizsgára ki fog majd jelentkezni. Felkerestem az illetékes intézményeket, de egyelôre hiába.
A községvezetés másik mind nagy problémája a helyi tanács és a polgármesteri hivatal – régi és szép épületének – tatarozása. Saját erôbôl, sajnos, nem tudjuk elvégezni, mert a Petrichevich-Horváth féle kúria a XIX. század elején épült, ma nagyon leromlott állapotban van. Az egyház az udvar felôli bejárat egyik helyiségében pékséget rendezett be, ott végeztek csupán javításokat az épület szerkezetén, ám a tartószerkezet javítását rövid idôn belül el kell végeznünk. Nagyon sok pénzbe kerül. Elôször is be kell szereznünk az épület építkezési rajzait. Az állami levéltár aligazgatójától, Pál Antal Sándortól és a kolozsvári Kovács András professzor úrtól kértem segítséget, aki megígérte, hogy rövidesen elküldi az épület dokumentációit. A munkálatok és azok költségeinek felmérésére Keresztesi Gézát, a tervezôhivataltól kértük meg, aki elfogadta ajánlatunkat. Következô lépésünk, az anyagi támogatás biztosítása, a megyei tanácsnál és különbözô alapítványoknál próbálkozunk majd. Újra hangsúlyozom, hogy a felújítási munkálatok nagyon sok pénzt emésztenek fel. Ígéretet kaptunk még a debreceni – szintén – Csiki Józseftôl, aki magánszemélyként segítené anyagilag az épület rendbetételét. Továbbá bízunk Székely András Bertalan, a magyarországi Honismeret címû lap fôszerkesztôjének ígéretében is.
A három kultúrotthonunkat szeretnénk felújítani, fôleg belsôleg, a nagy termek siralmas állapotban vannak. Nemsokára kezdôdik a tanév. A három iskola és az óvoda épületének javítási munkálatait saját erôbôl végeztük el. A tanács nem pótolt a nyáron végzett munkálatokba, de biztosítja a gáz-, villany- , telefonköltségek fedezését. A madarasi új iskolánál a két fôbejárati ajtót ki kellene cserélni, dehát 11 millió lej egy ajtó ára..., lenne mesteremberünk,de nincs anyagunk, amibôl azt elkészíthetnénk.
Leaszfaltoztuk Gerice központjától az utat a fôútig, a lakosság hozzájárulásával. Dicséretes, hogy a madarasiak is áldoztak az útszakasz aszfaltozására. A két mezôgazdasági társulás a szállítást végezte két gépkocsival, az egyháznak is köszönet jár.
– Melyik az a terve, amely, ha megvalósulna 2004-ben, azt mondaná, nem dolgoztam hiába?
– A Nyárád szabályozása. Ez egy óriási gond, ennek kapcsán több alkalommal találkoztunk a megyei tanács mostani elnökével, Virág Györggyel, Burkhardt Árpád alprefektussal, tényszerûen bebizonyítottam, hogy a jobbágyfalvi- nyárádszeredai gát építése rajtunk sem sokat segít majd, mert a Nyárád medrének összecsúszott részei – az árvízek nyomán – annyira felduzzasztják és elzárják a víz folyását, hogy egy-két napos ezôzés nyomán a Nyárádszeredától lefolyt vízmennyiség Backamadarason kijön medrébôl. Tehát az EU által biztosított pénzösszegbôl az Alsó- Nyárád mentét is kellene szabályozni. De ez nincs a tervezetben. Backamadarason éppen ezért szeretnénk a Nyárádot körülbelül 80 méteres szakaszon új mederbe elvezetni, így 520 méter árvíz mentes utcahosszat, pluszkijárást nyernénk a kanyar levágása után, és bô vízjáráskor nem szigetelôdne el a tízházas utcarész. Szeretném, ha a Backamadaras – Szentgericei úton sikerülne a hatméteres nyitású híd felépítése. Továbbá nincs nálunk semmiféle szolgáltatás. Nemrég bezárt a gyógyszertár, nincs fodrászüzletünk, tv- rádiójavító mûhelyünk, miközben a volt fogyasztási szövetkezetek épületei üresek és elhanyagoltak. Nem tudom, mikor jelenik meg az erre vonatkozó törvény.
Végezetül, ha Backamadaras és a magyarországi Kunmadaras testvértelepülési kapcsolatait sikerülne gazdasági, kulturális együttmûködéssé felfejleszteni, akkor azt mondanám 2004-ben, hogy nem hiába ültem a polgármesteri székben. Egyébként Kunmadaras augusztus 20-án megkapja a millenniumi zászlót. Az ünnepségre meghívtak, augusztus 19-én indulunk 29 tagú küldöttséggel. A községi ének- és szavalócsoportunk mûsorral fog fellépni. A testvértelepülés vezetôivel konkrét feladatokat fogunk kidolgozni Kunmadarson, hiszen a múlt évben sikerült hivatalosítani a kapcsolatokat mindkét fél részérôl.
– Nem véletlenül lettem orvos, de a végsô elhatározást mégis a véletlen szülte. Egy furcsa tragikus gyerekkori esemény. 1956-ban jártunk. A forradalom idején falunk körzeti orvosa, egy nagyon kedves igazi doktor bácsi egy küldöttség élén elindult Budapestre, hogy egy teherautó élelmiszert vigyen a felkelôknek. Elintézték küldetésüket, szétosztották a csomagokat, s indultak vissza. Úgy adódott, hogy a teherautó valamiért meglódult, s a doktornak szaladnia kellett utána. Nem érte el a kocsit, egy szovjet harckocsiból lelôtték.
Én kisfiú voltam, nem értettem a világot. De az a hiány, amit a doktor bácsi hagyott maga után, számomra feldolgozhatatlan volt. Úgy éreztem, nekem kell ôt pótolnom majd, ha megnövök. Egészen biztosan zsigereimben hordtam a szándékot, csak kellett valami, hogy tudatossá váljék bennem. Persze, akkor még szó sem volt rólam, küldtek egy új, fiatal, törekvô doktort. Kitalálta, hogy az iskolában vöröskeresztes tanfolyamot tart nekünk. Én lettem a leglelkesebb látogatója, hiszen itt lehetett hallani az emberi csontokról. Nem voltam rest, valamennyinek a nevét megtanultam magyarul. Már az általános iskola vége felé jártunk, amikor megtudtam, hogy az igazi nagyok mindezt latinul tudják.
Az is érdekes volt, ahogy ez kiderült. Az iskolánkba egy egyetemrôl "ellenforradalmi" tevékenysége miatt kirúgott tanársegéd került. Az ô büntetése lett a falu nagy haszna. Hiszen nemcsak az irodalmat tudta az ókortól napjainkig, hanem több nyelven beszélô kiváló pedagógus volt. Ô nyitotta a szemem egyre nagyobbra, ô figyelmeztetett, mit kell tudnom.
Amikor gimnáziumba mentem, már tudatosan iratkoztam latin tagozatra. Szerencsére ott is akadtak bûnhôdô tanárok, így rengeteget tanultam. Az utam egyenesen az orvosegyetemre vitt. A felvételim feltûnôen könnyû volt. Én, a falusi parasztgyerek ezt a tételt kaptam: A földgiliszta idegrendszere és szaporodási ciklusa. Azonnal felvettek. Már jól benne jártam medikus éveimben, amikor egyre biztosabb lettem benne, hogy ezt a vidéket nem szabad elhagynom. Csak itt lehetek olyan orvos, aki tökéletesen ismeri a környék embereit. Így is lett! Alig néhány kilométerre élek szülôfalumtól.
Mindig érdekelt a belgyógyászat, az emberi tüdô, szív. Szívesen lettem klinikus orvos. Nagyon szeretem a munkám, jól érzem magam a bôrömben. Még akkor is, ha sokszor hiányzik az igazi sikerélmény. Hiszen ki kell mondanunk az igazat, a tüdôrákos betegek 60%-a meghal a felfedezéstôl számított egy éven belül…
Mit jelent ôket kezelni? Nem jó a kérdés! Soha nem választottam szét a betegeket táborokra. Csak beteg van. Ha diszkriminálunk, akkor vége az etikus magatartásnak! Akárkirôl, akármilyen betegségrôl van szó, csak a szakma szabályai érvényesek. S diagnózis is csak akkor lehetséges, amikor már mindent tudunk. De e felfedezô úton együtt kell mennünk a beteggel. Folyamatosan beszélgetnünk kell egymással, meg kell ismernem az egyéniségét, problémáit. Csak így tudom felmérni, hogy mit mondjak, amikor fel kell majd világosítanom. Ha eldôl a diagnózis, s az rák, még manapság is arra ébredek hajnalban, hogyan mondjam el neki. Betegségnek minôségét két oldalról határozom meg: egyrészt az alkalmazott orvostudomány szabályai szerint, másrészt viszont az anatómiai viszonyok szerint. (Nagyon fontos, a tüdô melyik részén van a daganat, az meghatározó az életkilátások szempontjából is.) De mit mondjak? Amikor túl vagyok a dilemmán, és remélhetôleg személyre szabottan felvilágosítottam, akkor a következô a feladatom: fel kell mérnem, milyen szakmák segítségét kell kérnem a gyógyításához. A tüdôtumor kezelése több szakág közös ügye. Aki nem konzultál, az nem orvos!
A beteg problémájával elsô pillanattól kezdve azonosulok, de nem veszem át tôle, mert akkor mindannap meghalhatnék. Különben sem a betegségeket gyógyítjuk, hanem magát a beteget. Aki nem figyel, csak a tünetekre, az szakbarbár. Nos, én sokat beszélgetek. Segíteni abban tudok, hogy úgy formáljam egyéniségét, hogy elviselje a terhet.
Magyarországon ezzel kapcsolatosan nagyon féloldalas a helyzet. Amerikában például elôbb van az embernek pszichiátere, mint egyéb orvosa. Prevencióval közelít betegségéhez. Amikor lélekben megerôsödött, akkor fordul a megfelelô szakorvoshoz.
Nálunk? A rákos betegek számára oly fontos tudomány, a tanatológia még gyermekcipôben sem jár. Amekkora kultusza van – igen helyesen – a születésnek, annyira szégyellni való a halál. úgy teszünk, mintha nem ez lenne mindnyájunk sorsa.
Ha mégis azt kéri valaki, mondjak igazat, korrekten elmagyarázok mindent. Az összes lehetôségrôl beszámolok. De a remény kapuját mindig megnyitom, másképp nem lehet elviselni a szavaim súlyát. Olyan eset persze elôadódik, hogy az öreg bácsinak vagy néninek nem mondok igazat. Amikor már úgysem lehet segíteni, s nem tud mit kezdeni a valós tényekkel, úgy gondolom, nem zavarhatom meg a fejét.
A halált nap mint nap megélem. Mindig a csapattal együtt nézek vele szembe. Ez a beteg és a saját védelmem érdekében történik így. Ugyanis nem lehet hozzászokni. Minden eset figyelmeztet saját halandóságomra is. Tréfásan – hogy elviseljem – szoktam modnani a team tagjainak: – Engem nem hagyhattok szenvedni! Belém ne dugjátok a katétert!
A "haldokló" szót nem használom a családtagok elôtt. Csak annyit mondok: – Pista bácsi rosszul van. Nincs jogom "hívni" a halált ezzel a szóval. Hinnem kell, hogy még történhet valami.
A család sokszor nem tudja, vagy nem akarja befogadni a végstádiumban lévô beteget. Én fogom a kezét az utolsó pillanatig, én fogom le a szemét. Ha meghal valaki, nagyon sajnálom. Mindenkit sajnálok, különben nem lennék ember.
Hogy vannak-e csodák? Tudja, a csoda a szivárvány az égen. A beteg számára akkor következik be a csoda, ha a szivárvány útjára lép. Tudja, ez mit jelent? Azt, hogy körülményei között jól él. Többet nem tehet se ô, se én.
Barátság a kórházban? Nem szabad kötni. pedig érzem, hogy nagyon kapaszkodnak belém a betegek. De elvem, hogy ezt nem engedhetem meg. Az olyan lelki terhet róna rám, aminek a súlyát már nem bírnám el a mindennapokban. Különben sem vagyok próféta, sem Isten. De a csapathoz igenis engedem kötôdni ôket. Nagyon is engedem! Többen már elviseljük, az ezzel járó terheket. Fordítva persze más a helyzet. Ha a barátom lesz betegemmé, ô akkor is teljes értékû barátom marad. csak kicsit nehezebb kezelnem…
Ha felfedezem a rákos daganatot, objektíve nem ráz meg. Nem feladatom a minôsítése, csupán meg kell találnom, s jól diagnosztizálnom. Erômet nem kötheti le a természet durvaságain való töprengés. Mint ahogy nem feladatom klinikusként az sem, hogy a rák jövôjérôl jósoljak. A gyógyulás lehetôségének megteremtése a rákkutatók feladata. Csak szurkolni tudok nekik tiszta szívembôl. De nem vagyok nagyon optimista.
Érdekes esetek a pályámon? A tüdôbelgyógyász nem mesélhet sok különlegességet. De azért egy kedves esetem nekem is van. Ibolyka néni jött be flauról, hogy erôsen köhög, sôt vér is jön vele. A vér jelentkezése a rák talán legbiztosabb jele. No, viszem bronchoszkópiára. Veszem ki a szövetdarabocskát, letisztogatom a vért. Gyanús, nagyon gyanús. Még lejjebb nyúlok. újabb szövetdarab, újabb bizonyíték. Aztán elérkezem egy csontszerû képzôdményhez. Óvatosan kihúzom, egy kacsa nyakcsigolyájának darabkáját ismerem fel benne. Felszabadultan nevetek:
– Ibolyka néni, mit tetszett csinálni?
– Jaj, lelkem, doktor úr, emlékszem már, vagy fél évvel ezelôtt, amikor a csontokat szopogattam, egyszer igencsak harákolni kezdtem. Jé, ez nem is lehet igaz! De jó, hogy meg tetszett találni!
Erôs Csaba távközlési mérnök a Romtelecom városhálózati osztályának vezetôje. Ezzel a rászabott mûszak nem merül ki, hiszen a városi tanács tagja, mindamellett, hogy második mandátumát kezdi, még mindig a tanács, a frakció legfiatalabbjaként, a gazdasági szakbizottságban dolgozik. Kötetlen beszélgetésünket nyilván szakmaközelben kezdjük, annál is inkább, mert a városban láthatni olyanszerû munkálatokat, amelyeknek alapján a szakmán kívülinek is könnyû kitalálnia, hogy telefonhálózati felújításról van szó. S ha visszaforgatjuk Szászrégeni Népújság-kollekciónkat, egyik tavaszi, de talán valamennyi vendégoldalunkban szóvá tettük az abafájiak, a radnótfájiak jogos panaszát, miszerint ezen városrészekben, negyedekben gyenge, vagy éppenséggel nem is volt telefonhálózat. Ez infrastrukturális szempontból kétségkívül érzékenyen érintette a kis- és nagyvállalkozókat, egyébként mindenkit, akik olyasmirôl beszéltek, hogy falu van a városban… Nos, városfejlesztési szempontból e csakugyan fontos probléma megoldódni látszik, Abafáján legalábbis ássák az aknákat, ebbéli "feltételezésünket" a mérnök úr megerôsíti, valóban digitális hálózatfejlesztésrôl van szó. De el kell mondanunk, hogy a nyár folyamán kicserélték a városi telefonfülkéket, a Mihai Viteazul lakónegyedben speciális köztelefon- fülkét is állítottak a fogyatékosok számára.
De mindemellett egyéb égetô gondok is vannak a városban, elég talán, ha annyit mondunk, nemsokára kezdôdik az új tanév. De hogyan? Az épületek általános strukturális javításokat igényelnek. Egyrészt nehezíti a helyzetet, hogy az ingatlanok nincsenek a tanács tulajdonában, körülményes beruházni olyan épületekbe, amelyek nem a város tulajdonát képezik, hanem az oktatásügy hatáskörébe vannak utalva. Ott van például a 2-es általános iskola, ahol nincs megoldva a fûtés kérdése, de sorolja tovább a tanácsos, miszerint az óvodákban sincs megfelelô infrastruktúra, egészségügyi körülmény, sôt , ki kell mondani, egészségügyi mellékhelyiségek sincsenek, legfeljebb mindenféle alapfokú civilizációt nélkülözô feltételek. Az RMDSZ-frakció javasolja az idevágó költségvetés- kiegészítést. Csakhogy az elsô félévben a helyi tanácsnak járó illetékek mindössze 30 százaléka jött be, ha pedig a második félévben is ilyenszerû lesz a bevétel, a pénzt már nem lesz idô fejlesztési célokra költeni. Az Unirii lakónegyed utcái kövezésre vár, a szeméttelep továbbra is megoldatlan kérdés, ám óriási gond a távfûtés, kétséges, hogy mit hoz a tél. Megtudtuk, hogy a Pomilor negyedben felfüggesztették a hideg- és melegvíz- szolgáltatást a lakossági elmaradások miatt.
Az IAS, vagyis az állami mezôgazdasági társaság esedékes privatizációja kapcsán Erôs Csaba tanácsos nehezményezi, hogy az RMDSZ-nek nincs gazdasági privatizációs stratégiája, akár csak az iparban, az állami mezôgazdaság magánosításában sem veszünk részt, azaz nem mi veszünk részt, elmegy mellettünk ez a lehetôség is.
Legalább 20 környékbeli gyermek befogadására alkalmas árvaház építése van folyamatban Holtmaroson, amelyet októberben remélhetôleg már át is adnak rendeltetésének. A ház felépítését és további mûködtetését a cegei Wass Alapítvány vállalta, de anyagilag besegítenek németországi, hollandiai és magyarországi alapítványok és magánszemélyek. Az építkezésben jelentôs mértékben kivette a részét az Aacheni Római Katolikus Püspökség, a budapesti Dunalakk. Nyilvánvaló, hogy a helyi alapítvány kereteit meghaladják az építkezési költségek, csupán a távfûtés bevezetése mintegy 32 ezer márkába kerül, de külföldi támogatással ez is megvalósul. Most már ott tartanak, hogy több mint ötven magyarországi vendéget is el tudtak szállásolni nemrég.
Árvaházi gondozásra 3-6 éves korú, elsôsorban elhagyott gyerekeket vesznek fel, de nem tekintenek el nehézsorsú népes családok gyermekeinek gondozásától sem, hiszen a ház felépítésének szándéka hálából fogant, tulajdonképpen gróf Wass Albert emlékezetét kivánja erôsíteni, ugyanis a kiváló író noha arisztokrata család sarja, gyermekkorának nagyrészét maga is árvaságban töltötte.
A ház mûködtetésére a Was Alapítvány "házi" bevételre számít, mindezt egy helyi sífelvonó megépítésében látnák, hiszen Holtmaros és környéke a téli sportnak nagyszerûen megfelel, továbbá a Gödemesterházáról felvezetô egyik völgyben turisztikai központot létesítenek.
Az árvaházban nevelkedô gyerekek sorsát a külföldi támogatók is nyomon követnék, amíg csak kész, egzisztenciával rendelkezô emberek lesznek, úgy engedné útra ôket a Tulipán, ugyanis ez lesz a neve a háznak, amely máris mindenképpen perspektívákra épít. Az sem mellékes, hogy ezáltal legalább tiz helybéli személynek munkát adnak – közölte lapunkkal Bartha József, holtmarosi református lelkipásztor.
Vendégoldalunk összeállítása során általában fel szoktunk keresni szászrégeni vállalkozókat, valamelyes tájékoztatást kérünk az illetô cég kilátásairól, egyáltalán arról: milyen feltételeket szab, avagy lehetôségeket kínál a "helyi" piacgazdaság. Ezúttal Bölöni László és Sorin Macarie közös cégéhez, a SC. Total Printexim Kft.-hez kopogtunk be. Kérdeztük: milyen a sorsa a szászrégeni nyomdásznak?
Szászrégen nem egy nagyváros, lapjai, könyvkiadói jóformán nincsenek. Ebbôl a szûkszavú válaszból azt kellene értenünk, hogy meglehetôsen gyengén megy a tipográfia, pláné ha máris kiderül, hogy három nyomda meglehetôs versenyhelyzetet teremt. De ha figyelembe vesszük, hogy Bölöniék cége alig két éve üzemel, kizárólag külföldi nyomdai berendezésekkel, számítógéppel ellátva a vezérlés, megfelelô designnel, akkor azt mondanánk, van itt pénz mégis. Volt pénze a banknak kezdetben, mondja a cégvezetô, hiszen 500 milliós kölcsönnel indultak, mindent részletre vásároltak, havonta 10-12 millió lejt törlesztettek, ám kibírták, a cég él, üzemel: három váltásban is, ha kell. Van ugyan saját terv szerint készült szerkezet is, amit úgy hirtelen stancológépnek nevezünk el, gyári kiadásban piaci értéke egyébként 35 ezer márkánál kezdôdik. Szóval ebbôl az a tanulság, hogy a szükség, másként szólva: a megélhetés találékonnyá, hogy ne mondjuk, feltalálóvá is teheti az embert, még akkor is, ha az úgynevezett piacgazdaság korszerû technikai feltételeket kínál..
Szóltunk itt már arról, hogy Régen nem kifejezetten a nyomdászok paradicsoma, ám tudni kell azt, hogy vállalkozásokban országos szinten is az elsôk között van a listán, akkor pedig van termelés, el kell látni a cégeket irodai-könyvelési papírtermékekkel, ha nem is címkével, mondjuk a sörgyárat, mert az extrát követel, hozza is az osztrák. A minôséget garantálni kell, és a papírt külföldrôl hozni. A baj ott kezdôdik általában, amikor az állami cégek nem fizetnek, legalábbis ritkán. Például az egészségügy. Az úgynevezett egészségügyi tipuskönyvek kinyomtatása nem volt egy kimondottan jó üzlet. De milyen az élet? Néha sajátos módon bekopog a szerencse is. Bölöni László nem tagadja: választások idején jól, legalábbis jobban áll a kassza. A pártok fizetnek. Mit mondjak, az összkép, a hangulat arról gyôzött meg, remek kis cégnél jártunk. Ahol nemcsak a melós, hanem a fônök úr is megfogja a seprût.
A római katolikus templom udvarán, miként arról már szóltunk hétfôi lapszámunkban, szobrok állnak: Petôfi Sándor, Erdélyben elsôként Márton Áron, most pedig még két szoborral bôvült a panteon: Szent István király és Boldog Gizella szobormását állították fel. A szobrok megálmodója és kivitelezôje id. Jorga Ferenc régeni szobrász. Akárhogy is vesszük, köztéri szobrokat alkotott, a közösség tetszéssel elfogadta. Nem közömbös számukra az a tény, hogy Szászrégenben akár életnagyságban, annál nagyobb, esetleg kisebb méretekben nagy magyar történelmi személyiségeket már "kövek" ábrázolnak. A szoborkészítések körülményeirôl id. Jorga Ferenccel beszélgettünk.
– Szent István király és Boldog Gizella szobrával, ami most elkészült, összesen 158 szobrot tudok alkotásaim között. Ez a két utóbbi munka valahogy koronája kell legyen eddigi alkotásaimnak. Volt bennem jócskán olyan kételyekkel tele gondolat: vajon, elértem-e a célomat, azt a szintet, amit fölöttébb megszabtam magamnak. Voltak nyilvánvalóan közben át nem aludt éjszakák, hiszen meg-megébred az ember, s eltûnôdik: mégis, a nagy államalapító király szobrának megalkotásáról van szó. Mindamellett, hogy keményen dolgozom, ott van a kétely állandóan: elfogadja-e a nép a szobromat? Meglátja-e az illetô benne, amit én szándékom szerint próbáltam megmutatni benne?
– Petôfitôl mondhatni nagy volt a lépés visszafele a történelemben.
– A nagy költôvel úgy állok, hogy szerintem nem tud róla semmit az az ember, ha nem ismer legalább néhány Petôfi-dalt. Nálunk Petôfi mindig ott van a családban, mindenkinek van egy Petôfije, én a sajátomat készítettem el. Nem úgy néztem a költôt, mint egy gyenge fizikumú, vánszorgó poétát, hanem egy nyakas, kemény férfiembert képzeltem el, aki, ha kell, lehajtja a fejét, de a nagy széles homlokában ott van az igazság. Ami pedig István királyt illeti, más volt a gond, ha ezt gondnak lehet nevezni egyáltalán, ugyanis neken, hetvenhét éves koromban adódott meg az alkalom,, hogy én azt a vezért mintázzam meg, aki még nem is annyira keresztény, a sámánok még valahol ott vannak mellette, és így, ezer évvel ezelôtt megpróbált ebbôl a népbôl civilizált és keresztény népet teremteni. Sikerült neki. Sûrítenem kellett márpedig, a kérdéssel: milyen is volt-lehetett egy akkori vezér, koronával a fején, palásttal, aki el tudta maga mellôl a sámánokat és már az új keresztény vallást éltette tovább. Szobrom kapcsán úgy gondoltam, hogy ne csak úgy valahová nézzen a nagy király, hanem egy olyan pillanatot próbáltam megfogni, amikor koronáját felajánlja Szûz Máriának. Nekem most, amikor már hetvenhét éves vagyok, nem mindegy, milyen jubileumot ülünk.
– Ha anyagiról nem is, erkölcsi támogatásról beszélhetünk- e?
– Nem tudom hogy van: én csöppentem-e Pakó Benedek plébános életébe, vagy fordítva áll a dolog. Egy biztos: jó, hogy így történt. Ez az ember egy panteont teremtett, ahol az én szobraim állnak: Márton Áron, Petôfi, a Madonna, és most István király és Boldog Gizella. Persze mindenkinek megvan az elképzelése. A dolgot nehezíti, ha semmilyen forrásanyag nincs. Ez volt a gond Gizellával. Aztán a szobor kész van, amikor meglátta a plébános az elkészült szobrot, azt mondta: ez a mi Gizellánk.
– Úgy általában hogyan engedelmeskedik az anyag? Azt hiszem, hogy a bronz bizony kemény...
– A fának általában mi kell engedelmeskedjünk, ha nem, szinte biztos: sikertelen lesz a munka. Itt másról van szó. Elôször van az agyag és a gipsz. Itt már meglátszik jócskán: a szobrász ura az anyagnak, vagy az anyag ura a szobrásznak. Egy dolgot tudni kell: abban a pillanatban, ha valaki úgy érzi palettájáról, a lélektelen festékkel azt fest, amit akar, tehát az anyag engedelmeskedik neki, ez áll a szobrászati anyagokra is, abban a pillanatban az illetô rabszolgája lesz mesterségének. Így történik meg, hogy megkezdôdnek a fehér éjszakák. És diktálja valami az embernek: dolgozni és dolgozni kell.
A nyár derekán a Bákó megyei Pusztináról 26 kisiskolás gyermek nyaralt az új szászrégeni római katolikus internátusban. Pakó Benedek plébános elmondása szerint a csángó gyermekek jól érezték magukat, boldog két hetet töltöttek a Maros-parti városban. Vasásrnaponként mûsorral és csángó dalokkal kedveskedtek vendéglátóiknak, a régeni kortársaik tôlük tanultak csángó búcsún elhangzó énekekett, de ugyanakkor megtanulták a csángók hímnuszát. Nyilvánvaló, hogy a Kárpátokon túl élô, gazdag kultúrájú magyar népcsoport aligha engedhet meg fiataljainak erdélyi nyaraltatást, természetesen anyagi támogatással jöhettek át a hegyeken, a plébános ezúttal is megköszöni azoknak, akik lehetôvé tették, hogy a csángógyermekek szép élménnyel utazhattak vissza Szászrégenbôl szülôföldjükre.
A Nemzeti Felekezeti Bankban jelenleg ellenôrzik a betétesek adatait, így felkérnek minden érintettet, amennyiben nem tette meg, jelentkezzen a helyszínen. Az adatok alapján, elôre láthatóan szeptemberben, a Román Fejlesztési Bank fizeti ki a magánbetéteseknek a garanciaalapig terjedô pénzösszeget.
Képkölcsönzésre felszólító felhívásból is értesülhetett a mûvészetkedvelô közönség, Nagy Pál emlékkiállítás van elôkészületben. A tárlat augusztus 22-én, kedden délután 6 órakor nyílik a marosvásárhelyi Bernády Házban. A 21 éve tragikusan elhunyt festômûvész festményeibôl, grafikáiból mutat be néhányat, felidézve az alkotó sokoldalú egyéniségét, mûvészete maradandó értékeit. A kiállításmegnyitón egyben Nagy Pál Barangolás a képzômûvészetben címû népszerû kötete is az érdeklôdôk elé kerül abból az alkalomból, hogy a könyv újrakiadásban Magyarországon a közelmúltban megjelent.
Nagyméretû átalakításokat végeztet a Dove Alapítvány a mezôzáhi elhelyezési központban. A központi épület öt nagy termét családi jellegû helyiséggé alakítják, ahol az ottélô lányok egy-egy pótmamával fognak lakni – tájékoztatott Domby Károly, a megyei gyermekjogvédô igazgatóság igazgatója, akitôl azt is megtudtuk, hogy a napokban a gyulafehérvári Caritas szervezet felkereste a megyében mûködô elhelyezési központokat, s feltérképezte, hol és mit szükséges javítani. A szervezet Phare- alapból kapott nagyobb pénzösszeget az árvaházak javítására, s a felújítási programjában szerepelnek a megyei intézmények is.
Augusztus 12-re virradó éjszaka a mezôtóháti rendôrôrs alkalmazottait Togorean Stefan törzsôrmestert és David Emil ôrmestert a helyi Pescarusul nevô bárba hívták, hogy elsimítsák a hat személy között kialakult konfliktust. A személyek az 57 éves mezôtóháti Bercea Gheorghet ütötték, akit késôbb a marosludasi városi kórházba szállítottak. A verekedés megállítása után Togorean Stefan törzsôrmester kijelentette, hogy egyik személy ôt is megütötte. A rendôrség jelenleg dolgozik a tettesek azonosításán és letartóztatásán, az ellenük felhozott vádak: testi sértés, ütés, a közerkölcs és a rendôr elleni vétség – tájékoztat a rendôrség sajtóközleménye.
A Megyei Könyvtárhoz közel 350 új könyvet juttatnak el az országban mûködô könyvkiadók. A többnyire irodalmi, s román nyelvû könyvek értékét a Mûvelôdési Minisztérium törleszti. Mint a könyvtárban elmondták évente két alkalommal szoktak hasonló módon új könyvek érkezni a könyvtárba, idén ez az elsô alkalom. A kapott könyvek pontos számát és címét nem ismerik, hiszen folyamatosan hoznak újabb és újabb csomagokat.
A Marosvásárhelyi Aquaserv Önálló Ügyvitelû Vállalat értesíti a fogyasztókat, hogy vezetékcsere miatt csütörtökön, augusztus 17-én, 8-14 óra között szünetel az ivóvíz- szolgáltatás a Sitarilor, Akác (Salcâmilor), Milcovului, Partizánok, Bethlen Gábor, Hattyú és Arad utcákban, valamint a Rovinari negyedben. A munkálatokat a SOCOT Rt. végzi.
Mezôbándon másodjára tartják meg a primor székely nemes Egerházi család tagjainak és hozzátartozóinak találkozóját. A rendezvény vasárnap 10 órakor kezdôdik a református templomban. A szabadtéri mûsor keretében fellép a Komlód Néptáncegyüttes. (Az érdeklôdôk részletes tájékoztatást kapnak az alábbi telefonos, faxos számon: 0036/12522417, dr. Egerházi Sándor)
Ma és holnap magyar nyelvbôl, pénteken és szombaton a választott tantárgyból szóbeliznek a pótérettségire jelentkezett diákok. Az írásbeli vizsgák hétfôn kezdôdnek, a végleges eredményeket augusztus 27-én, vasárnap függesztik ki.
A kiskendi református gyülekezet vasárnapra hazavárja az elszármazottakat. A millenniumi ünnepségen templomszentelésre is sor kerül. Igét hirdet Kakassy Árpád, a Küküllôi Református Egyházmegye nyugalmazott esperese és Iszlai László, az magyarországi Pázmándfalu református lelkésze. Az istentisztelet után kopjafát avatnak a templomkertben. Az államalapítás történelmi jelentôségérôl dr. Mester Csaba pázmándfalusi fogorvos beszél.
A maroszentkirályi tanács határozatot fogadott el, amelyben beleegyezik a község területén levô be nem fejezett gyermekotthon haszonbérbe adásáról. Miután a megyei tanács is hasonló határozatot hoz, a két tanács és az amerikai Gyermekek Világának Nagykövetei Alapítvány megkötheti azt a szerzôdést, amelyben a szóban forgó alapítvány biztosítja a pénzt az épületek befejezésére, berendezésére, s fenntartására. Mint Sângeorzan Remus polgármester elmondta, elôzetes számítások szerint közel 12 milliárd lejre van szükség az árva gyermekek befogadására, nevelésére alkalmas épületcsoport befejezésére.
Millenniumi ünnepség keretében emlékeznek vasárnap Kibéden a falu két szülöttére: a zenetudós, -pedagógus és gyûjtô Seprôdi Jánosra, születésének 126. évfordulóján és Madaras Gábor énekesre, aki augusztus 22-én töltené 82. évét. Délelôtt tízkor avatják fel Madaras Gábor emlékszobáját a falumúzeumban. Tizenegy órától ünnepi istentisztelet lesz a református templomban, az igét Falka Zoltán lelkész hirdeti. Borbély Emma, az ünnepséget szervezô Seprôdi János Mûvelôdési Egyesület elnöke beszél Seprôdi János, majd Madaras Gábor életérôl, munkásságáról. Ezt követôen emléktáblát avatnak az iskolával szemben levô Seprôdi-házon, Deák Árpád nagyváradi szobrász alkotását, aki édesanyja révén kibédinek számít. Szavalatok és népdalok hangzanak el, Seprôdi János gyûjtésébôl a mûvelôdési egyesület népdalegyüttese ad elô egy csokorra valót. A Marosvásárhelyi Rádió munkatársai a helyszínen emlékmûsort készítenek Seprôdi Jánosról.
Tegnap délelôtt az 1989. December 22 úti napipiacon a termelôk és viszonteladók a következô árakon kínálták a termékeket: egy kilogramm barack 6.500-7.000 lej volt, ugyanannyi szôlô 15.000, a körte 3-7 ezer lej, az alma 6 ezer, a kajszibarack 8.000-9.000, a görögdinnye 2.500-3.000 lej, a sárgadinnye 8.000, a hagyma 7.000 lej, a sárgarépa 5.000, a paprika 8.000-10.000 lej, a paradicsom 5-6 ezer lej volt. A paradicsompaprikát 20.000 lejért, a káposztát 7 ezerért, a zöldpaszulyt 8.000- ért, a juhsajtot 30.000 lejért, az ordát 25.000-ért, míg a zsengés kukorica darabját 1000 lejért kínálták.
A CIA igazgatója, George Tenet kedden Bukarestbe érkezett a környezô államokban tett látogatássorozata keretében. Szófia, a bolgár fôváros volt dél-kelet-európai látogatásának elsô állomása. A CIA igazgatója több román hivatalossággal is tárgyal, többek között a CIA romániai megfelelôje, a SIE vezetôivel, de más hírszerzô intézményeket is fel fog keresni. George Tenet Emil Constantinescu elnökkel is találkozik.
Mugur Isarescu kormányfô felmentette tisztségébôl Anton Vladot, a vízügyi, erdôgazdálkodási és környezetvédelmi minisztérium államtitkárát. A miniszterelnöki hivatal közleménye szerint a kormányfô Romica Tomescu miniszter javaslatára döntött így. A felmentés indokai között az szerepelt, hogy Beszterce-Naszód megyében fakitermelô cégek sorozatos szabálytalanságokat követtek el, illetve az államtitkár nem megfelelôen járt el a termôföldek és erdôterületek visszaadásáról idén januárban elfogadott törvény végrehajtásakor.
Adrian Vasilescu kormánytanácsos bejelentette, hogy megkezdôdött a hitelszövetkezetek átalakulása részvénytársasaági státussal rendelkezô kereskedelmi bankokká. A mûvelet 30 napig tart, majd pedig következik kiválasztásuk. Aki nem iratkosik fel, nem létezik – mondotta, hozzáfûzve: azon szövetkezeteknek, amelyek nem óhajtanak átalakulni, társulniuk kell – minimum százan – ahhoz, hogy központi bank engedélyezze mûködésüket
A tanfelügyelôk és az iskolaigazgatók ezentúl kötelezô módon részt kell vegyenek oktatásügyi menedzsment-képzéseken — nyilatkozta hétfôn Andrei Marga oktatásügyi miniszter, akit a MEDIAFAX hírügynökség munkatársa idéz. Annak érdekében, hogy vezetôségi állást betölthessenek, a tanároknak ezentúl különleges képzéseken kell részt venniük, amiknek során oktatásmendzsment-fogalmakat fognak elsajátítani. A miniszter elmondta, hogy ez az újabb felvonás a tanügyi reform folyamatában, és hozzátette, ahhoz, hogy egy tanárból jó nemedzser legyen, jogi, könyvelési, pénzügyi és oktatáspolitikai fogalmakat kell elsajátítania. A tanügyminisztérium akkreditációs iratokat fog kiadni azoknak az tanügyi egységeknek, amelyeknek jogukban áll majd ilyen jellegû diplomákat kiadni.
Hétfôtôl állandó jellegû karantént mûködtetnek Stamora Moravitánál, mivel jelezték, hogy Görögországban felütötte a fejét a száj- és körömfájás járványa — tudósít a MEDIAFAX hírügynökség munkatársa. Temes megye alprefektusa, Zudor Lajos összehívta a természeti katasztrófák elleni bizottságot, és úgy döntött, hogy Stamora Moravitánál állandó jellegû karantént fognak mûködtetni. Minden egyes tehergépkocsi, amely Görögországból érkezik, kénytelen lesz átmenni a szûréseken. Stamora Moravitánál létesítettek egy fertôtlenítô gödröt, és a teherkocsikat lelocsolják egy különleges szerrel, pompák segítségével. Mindezek után egy állatorvos mintákat vesz a tehergépkocsikról, és mikrobiológiai teszteknek veti alá ezeket. Csak azok a tehergépkocsik léphetnek be az országba, amelyek átmennek ezeken a vizsgálatokon.
A Kurszk atom-tengeralattjárón "nagyon furcsa" sérüléseket fedeztek fel, úgyhogy az eddig feltételezett lehetséges okokhoz csatlakozott egy újabb is: az, hogy esetleg egy világháborús akna idézhette elô a balesetet. Az orosz védelmi miniszter kedden délután személyesen jelentette be, hogy megkezdôdött a Barents-tengeren elsüllyedt orosz atom- tengeralattjáró személyzetének mentése, egyben kijelentette: nem tudni, hogy eddig vannak-e áldozatai a vasárnap történt balesetnek. Igor Szergejev az Interfax hírügynökség szerint közölte: a mentéshez azért láthattak hozzá végre a helyszínen várakozó egységek, mert alábbhagyott a körzetben tomboló vihar. A tengerfenéken fekvô Kurszk körzetében jelenleg 15 orosz hajó tartózkodik, de még nem közölték, milyen mentôakciót hajtanak végre a több mint száz fônyi legénység megmentése érdekében.
Tamás András, a II. világháború utolsó ismert hadifoglya nem szerepel a Turócszentmárton környéki anyakönyvi nyilvántartásokban – közölte a megyei anyakönyvi hivatal illetékese. A lázas keresés ellenére nem találtuk nyomát sem a szóban forgó személynek, sem semmiféle rokonának – mondta a szlovák illetékes az AFP hírügynökség pozsonyi tudósítójának. Orvosai szerint a 75 éves Tamás András, akit a hét végén szállítottak haza Magyarországra, valószínûleg a szlovákiai Turócszentmárton (szlovák nevén: Martin) környékre való lehet, de egy másik feltevés szerint talán Erdélybôl származik – emlékeztet az AFP.
Öt határon túli magyar színház mûvészeinek szereplésével, augusztus 19-én és 20-án mutatja be a Kisvárdai Várszínház Petôfi Sándor: A helység kalapácsa címû mûvét – tájékoztatta az MTI-t a különös premierrôl Radvánszki Ágnes, az intézmény munkatársa. A darab szerepeit a kassai, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagyváradi és a szatmárnémeti magyar teátrum színészei játsszák, közremûködik az elôadásban a sepsiszentgyörgyi Háromszék Állami Népi Együttes is. Petôfi Sándor hôskölteményét, több más mûvének felhasználásával Horváth Z. Gergely alkalmazta színpadra, aki a színmû rendezôje is. A szerepeket Bogdán Zsolt, Nagy Dezsô (Kolozsvár), Czintos József, Fülöp Zoltán (Szatmárnémeti), Csiky Ibolya, Meleg Vilmos (Nagyvárad), Gyôrffy András, Hunyadi László, Szélyes Ferenc (Marosvásárhely) és Kövesdi Szabó Mária (Kassa) alakítja.
Rómában kedden megkezdôdött a XV. Ifjúsági Világtalálkozó. Az eseményt II. János Pál pápa nyitotta meg. Az augusztus 15-20 közötti jubileumi megmozdulásra fiatalok százezreit várják a világ minden részérôl, több mint 160 országból. Háromszáz fiatal 27 olyan országot képvisel, amelyet az utóbbi években vagy napjainkban is háború, véres konfliktus, erôszak sújt. A találkozó csúcspontja az augusztus 19-i imavirrasztás és a 20-i szentmise lesz, mindkettôn részt vesz II. János Pál pápa. "Ez lesz a legnagyobb szabású és legnépesebb jubileumi esemény, a legnemzetközibb és legkozmopolitább, a legszínesebb és a legtöbb nyelvet beszélô, valamint a legfiatalabb jubileumi találkozó, a legvidámabb és a legzajosabb." – mondta a találkozóval kapcsolatban P. Ciro Benedettini, a vatikáni sajtóterem igazgatóhelyettese.
A Budapest-New York útvonal jobb kihasználását reméli a Malév az újonnan beszerzett, kedden elsô menetrend szerinti útjára induló Boeing 767-300- asától – közölte Kovács Ferenc, a Malév Rt. vezérigazgatója kedden az új gép utasterében tartott sajtótájékoztatón Budapesten. Hozzátette: a repülôgép üzembe helyezésével kiküszöbölhetôk lesznek a késések a hosszú távú járatokon. A most üzembe állított Boeing 767-300-as a Malév harmadik B-767-es gépe, a társaság már évek óta üzemeltet két 767-200 ER típusú repülôgépet. A gépen tíz elsô, 22 business és 186 turista osztályú ülôhelyet alakítottak ki, és hét-nyolc tonna áru szállítható.
NEMZETKÖZI TEHERSZÁLLÍTÁS és kiköltöztetés Magyarországra 3,3 tonnáig. Tel. 094-607-000, 169-517. (23802)
TEHERSZÁLLÍTÁS bel- és külföldre 3-5,5 tonnáig, ADR is. Tel. 124-776, 094-528-606, 094-692-871. (10410)
BILIÁRDASZTALOKAT és hozzá tartozó alkatrészeket eladunk. Tel. 160-061, 095-605-408. (10531)
A DESERV COM KFT másodlagos vízóra-szerelésben jártas munkásokat alkalmaz. Tel. 132-572, 250-618, 8-16 óra között. (10969)
COREL DRAW és PHOTOSHOP programokban jártas személyt keresünk. Tel. 249-227. (10992)
REKLÁMÜGYNÖKSÉG román nyelvtudással rendeslkezô titkárnôt alkalmaz. Tel. 249-227. (20993)
FELVESZEK hegeszteni tudó konfekciós lakatost. Tel. 160-364, 16-18 óra között. (11028)
AZ ELDI PÉKSÉG KFT alkalmaz tapasztalattal rendelkezô péket az egrestôi kenyérgyárba. A szállítás biztosítva. Érdeklôdni a 094- 500-958-as telefonszámon. (11032)
AZ ORTOPROFIL KFT titkárnôi versenyvizsgát hirdet augusztus 25-én 9 órára. Feltételek: tapasztalat, angolnyelv-tudás, számítógép-kezelés. Tel. 168-780. Al. Papiu u. 10. sz. (11034)
TEHER- ÉS ÁRUSZÁLLÍTÁST vállalunk 3,5 tonnáig. Tel. 146-127, 094-602-501. (10615)
SZÁMÍTÓGÉP-KEZELÔI TANFOLYAM kezdôknek és haladóknak, menedzserasszisztens-, számítógépes könyvelés, valamint info- klub gyerekeknek és nyugdíjasoknak az Euromconect Alapítványnál. 30%-os kedvezmény a tanfolyamokra szeptember 1-ig. Tel. 218-224. (10910)
KÖLTÖZTETÉST ÉS SZÁLLÍTÁST vállalunk 8 t-ig zárt teherautóval. Tel. 094-572-889, 218- 928. (10245)
LAMBÉRIA, PADLÓDESZKA és FÛRÉSZÁRU eladó a gyártótól. Chesa és Pop Kft., Nyárádtô, Fô út 431/A. sz. Tel. 065/169-727. (sz.)
MAGYAR–OLASZ ÉRDEKELTSÉGÛ TÁRSASÁG magyar anyanyelvû gépészmérnököket- mérnöknôket keres, kitûnô fizetés, ellátás, szállás biztosítva, állandó lakhelylehetôség. Számítógép és "Design Cad" rajzolóprogram ismerete szükséges, olasznyelv-tudás elôny. A város Miskolctól 70 km-re fekszik. Munkahely: mûszaki iroda. Önéletrajzokat vagy telefonhívásokat az alábbi címre kérünk: Dr. Lukács József, Sátoraljaújhely – 3980 Kazinczy út 2. PF. 48, Magyarország. Tel. 00-36-47-321-707. (10933)
MAROSVÁSÁRHELYEN bejegyzett kft. kapacitása bôvítésére alkalmaz munkakönyvvel, munkavállalási engedéllyel, szakiskol&aacut