|
LII. évfolyam 187. (14543) |
2000. augusztus 12., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A CDR 2000 nevû választási szövetség felszólította Mugur Isarescu kormányfôt, hogy pontosítsa államfôjelölésével kapcsolatos álláspontját. Az RDK–2000 vezetôi úgy döntöttek, tiszteletben tartják Isarescu döntését, hogy függetlenként induljon az államfôi bársonyszékért, ám jelölését tekintve további részletek tisztázását kérik.
A megbeszélésen részt vett Markó Béla kifejtette: a konvenció széthullása után az RMDSZ- nek nagyon meg kell gondolnia, hogy saját jelöltet indít-e, vagy pedig mást támogat.
A tanácskozáson az RDK–2000 megválasztotta vezetôit. A választási szövetséget Ion Diaconescu, Remus Opris, Ioan Muresan és Tanase Barde parasztpárti, Varujan Vosganian, Alexandru Ionescu és Bogdan Teodorescu (UFD), illetve Ortansa Stefanescu, a FER képviseloje vezetik.
A CDR 2000 is Theodor Stolojant támogatja
Alighogy Mugur Isarescu kormányfo visszautasította a Demokratikus Konvenció 2000 elnökjelöltségre vonatkozó ajánlatát, és bejelentette, hogy csak függetlenként indul az elnökválasztásokon, a PNTCD-bôl, az UFD-bôl és a FER-bôl alkotott koalíció máris más jelölt támogatása mellett kötelezte el magát. Zoe Petre államelnöki tanácsos bejelentette, a CDR 2000 Theodor Stolojant, a PNL jelöltjét támogatja az ôszi választásokon.
"Jelen pillanatban csak az biztos, hogy Stolojant pártfogoljuk a második fordulóban", jelentette ki Zoe Petre. A PNTCD álláspontja azonban még bizonytalan, különösen, ha figyelembe vesszük a négy parasztpárti vezetô esetét, akiket az alakulat felsô vezetése csütörtökön kizárt a pártból. Alexandru Ciocîlteu, Sorin Dumitru, Sorin Fodoreanu és Norica Nicolai vétke éppen az volt, hogy Isarescu visszalépését követôen Theodor Stolojan támogatása mellett foglaltak állást.
A kormány nem bocsáthat ki sürgôsségi rendeletet, amely által a beruházók visszakapják az NBA-ba fektetett pénzüket. Ez azt jelentené, hogy a kormány kellene kártalanítsa az állami költségvetésbôl a beruházókat – nyilatkozta a kormány szóvivôje, Gabriela Vrânceanu Firea. Hozzáfûzte, hogy épp folyamatban van egy bûnügyi, illetve egy parlamenti kivizsgálás az ügyben, a kormány nem avatkozhat be, a miniszterelnök pedig semmiképpen nem sürgetheti meg a törvényes határidôket. Pénzügyi káoszba dobná az országot, és a nemzetközi pénzügyi szervekkel való kapcsolatok megszakítását eredményezné a kormány arra kötelezése, hogy a kárvalottakat kompenzáló rendeletet bocsásson ki – mondotta a szóvivô.
Költségvetési korrekciót sürgetnek
Az eredetileg 27 százalékosra tervezett évi inflációs szint tarthatatlan lesz a szárazság és a közszolgáltatási díjak emelkedése miatt – közölte a legutóbbi kormányülést követôen Gabriela Vrânceanu Firea szóvivô. Bár a számítások még nem véglegesek, a kormány reméli, hogy a következô hónapokban sikerül visszafogni a növekedési tendenciát olyképpen, hogy a pénzhígulás az év végéig ne haladja meg a 32 százalékot – mondotta, hozzáfûzve, hogy a miniszterelnök minél hamarabb meg akarja ejteni a költségvetési korrekciót, amelynek tervét ismertetni akarják az NVÁ-nak a hónap második felében érkezô küldöttségével is.
A PSZ országos koordinációs bizottsága ajánlja a tagságnak, támogassa Mugur Isarescut, hogy mint független jelölt részt vegyen az államfôi választáson, mivel a kormányfô garanciát jelent a reformok folytatására és az Európába való integrálódásra – áll a pénteken kiadott nyilatkozatban. A PSZ hivatalos álláspontját a megyei szervezetek konzultálása után jelentik majd be.
A PSZ vezetôsége találkozni kíván a kormányfôvel jelölési szándékainak tisztázása végett és az esetleges támogatás módozatainak kijelöléséért.
A PSZ vezetô szerve emlékeztet arra, hogy Isarescu jelölését az 1999 júliusi feltételek alapján támogatják. Akkor, a Polgári Szövetség megfogadta, hogy olyan személyiségeket és programokat fog támogatni, amelyek egyeznek elveivel.
Mifelénk ritka és jeles alkalomból köszöntöm a nyelvészeti tudományok kiváló személyiségeit, szavaink búvárlóit, nyelvi állapotunk számadóit, a magyar írás mestereit, mindnyájukat, akik bizonyára velem együtt hiszik, hogy nyelvünk, mint minden más nemzeté, az örök feltámadás színtere, élet és szentség, minek a jegyében ily szépen összesereglettünk, én pedig meghatottan mondom: Isten hozta önöket a Székelyföld hajdani és majdani fôvárosában, Marosvásárhelyt, Erdélynek ama részén tehát, amelyet fény s homály határán már Csokonai Vitéz Mihály is a világ abroszán a legkritikusabb helynek tartott. A legaggasztóbbnak, így, felsôfokban. Hát akkor mit szóljunk mi, akiket éppen telibe talált ez a megállapítás!
Mindenek ellenére: én most – rövid mondandóm elején – a hely szellemérôl mondok egyet-mást. Miért? Okításként önök elôtt, akik a magyar kultúrhistóriában nem szorulnak Marosmenti eligazítóra? Más okból teszem. Megvallom, annak hallatán, hogy városunkban nemzetközi méretû magyar nyelvészeti tanácskozás lészen, mesés vágyam támadt: bejárni önökkel Erdélyt, a Bánságot, a Királyhágón túli részeket, a csángómagyarok pentaton-szomorkás, kútmélyi világát. Eljátszadoztam a gondolattal: vajon mit mutatnék meg önöknek abból, ami már kisdiákként arra késztetett, hogy bekalandozzam Szavaink Nagyfejedelemségét. És mit meséljek arról, hogy az istenségként is csodált közösségi alkotás, az emberi nyelv, s jelesen a mi magyar nyelvünk, miként múlhat el megteremtôivel együtt, akiket mohó, asszimiláló lélekvadászok vettek üldözôbe. S mert szinte gyermekfôvel bizonyossá lett elôttem, hogy nyelvkárosult magyarok közt írói álmaimat szegre akaszthatom: erkölcsi törvényemmé lett, hogy sorsomat, a sorsukkal egybefonjam és vitorlás ének helyett létmentô munkába kezdjek magam is; akármi legyen az ára, hiszen a szavaikból kiûzötteket nem bírom követni. Akkoriban csak sejtettem, amit Kosztolányi oly kristályosan megfogalmazott, mondván: önmagammal azonos csak anyanyelvemben lehetek; ott a mélység, ahonnan fölszakad a vers, a sikoly, ahol a fogalmak és azok jelei végzetesen, elválaszthatatlanul összeolvadtak.
De hát utazzunk is, ha már szóba hoztam. Merre vegyük az irányt? Az igazság úgy kívánja, hogy jót s rosszat vegyesen mutassak föl. Máig érvényesen Medgyes Lajos írta Petôfi Sándornak: "Tiszta szeplôtelen magyarságot egyedül a Székelyföldön s jelesen Maros és Udvarhelyszéken fogsz találni." Szeplôtelen? A vegyesajkú Dés városkában szolgáló tiszteletes urunk ezt a jelzôt nem a vérmítosz, hanem a nyelvi géniusz csodálatában írta. Szó se róla: a nemes székelyág magasztalására idôk folyamán sok szívgyökkentô tósztozás hangzott el, nem csoda tehát a némelykori mellényszakasztó önérzet fölkunkorodása: Szóval porból lettünk, porrá leszünk. És uraságod azt mondja, hogy a magyar is porból lett? Mi másból? Megmondom én az úrnak! Ingyen! A magyar székelybôl lett. Maradjon máskorra, hogy miként. Most ne sértegessük egymást. Haqrgita-havasi tréfás leszólás ez inkább – a síksági magyarhoz. A puszták népéhez. Illyés Gyulával szálljunk Farkaslakára. A hiúzszemû Dunán- túli mosolyba lágyuló tekintetével azt mondta nekem: Ezek még jó módban élnek – nyelvileg. Erdôszentgyörgyön, szeles, zúzmarás napon egy helybéli presbiter szavait hallgatva hosszan eltûnôdött, majd FLórához fordult: Hallottad a bundasapkást? Azt mondta: nyers idô szakadt ránk. Ezt érdemes hazavinni. Vitte. Jobban örült neki, mint a korondi taplósapkának. S amire fölkapta még a fejét közös utazásaink boldog idején, azt naplójában olvashatjuk. Ezt például: "Farkaslakán gyümölcsízû, csermelyként fordulatos nyelvet beszélnek. A sertésgondozók oly igényesen és tüzetesen különböztetik meg a folyamatos és befejezett múlt idôt, akár Mikes Kelemen vagy Heltai Gáspár. Vagy Tacitus." Vagy Ady Endre, a hely szellemének legvakítóbb villámlása. Ô még apokaliptikus jóslatai közt is így szólt 915-ben: "Lesz-e a legpompásabb népnyelvbôl egy álmagyar, színtelen, alkalmazkodó, pukedlit vetô (beszéd)? Ugyan! Hisz "nincs az a világkatasztrófa s utána a vízözön, amely ezt a drága magyar nyelvet félreszorítsa."
A többit tudjuk. (Félreszorították). Tisza István szavaival összegezhetünk: "Elvásott a fogunk az almától, amit apáink ettek meg." Ez a történelmi büntetés pedig nyelvi következményeiben is ott a legfájdalmasabb, ott égbekiáltó, ahol "a nyelvi csodát özönével ontó" Székelyföldtôl nyugatra esô országrészeken a magyarság nagyobbik fele él – valóságos óceániai szigetvilágban. Létszáma millión felüli. Csupán? S még mindig? Ezt a kérdôjelet most nem tudjuk kiegyenesíteni. Azt kell csak fölemlíteni, aminek ismerete nélkül Marosvásárhelyt nem lehet nyelvészeti tanácskozásba fogni. Az 1910-es népszámlálás szerint Erdély és a kapcsolt részek magyar lakosságának létszáma 1.661.000 volt, Versailles-ban ennyit telekkönyveltek át Romániának. Azóta sok víz lefolyt a Dunán. Hogy túlságosan el ne szaporodjunk, 1977-ben újból megszámláltak minket. Megbízható körülmények között történt, ugyanis maga a pártfôtitkár és egyszemélyben államelnök irányította az országos fölmérést. Illetékes magyar számadója azt kérdezte: van-e különleges indikációja a magyarokra vonatkozólag. Kettô, mondta Genialissimus. Elôször: számoljátok meg ôket szigorúan, pontosan. Továbbá: vigyázzatok, hogy számuk ne haladja meg az összlakosságon belüli hagyományos százalékarányukat. Így lettünk 1.712.853-an, 7 százalékon felüli, de 8-on aluli arányban. A kérdésre, hogy a fôhatalomváltozás óta, nyolcvan esztendô alatt miért futotta csak ennyire szaporulatból: nem válaszolni kell, hanem választani: nemzetállami alávetettek maradunk-e, vagy önrendelkezési joggal rendelkezô nemzeti közösség?
Olyan gondolat ez, amely nyelvészeti tanácskozásra tartozik? De még mennyire! Adyval együtt máig elmondhatjuk: a magyar nyelv drámája a demokrácia drámája. Románia mai társadalmi vajúdásaiban számunkra közösségi létkérdés az európai mérce szerinti demokrácia megteremtése. Belsô vérzésünk: a folyamatos fogyatkozás csak így állítható meg. Menekülô magyarral – mint bárki mással – nyelvi tisztaságról, aggodalmairól nincs mit tárgyalni. Szavaim kezdenek elmordulni. Azt is jelzik tán, hogy képzelt utazásunkat folytatva szûkebb pátriámba, a Mezôségre jutunk. Valaha volt szép magyar szálláshely. Maradék rokonaim ódon szavainak párját Bethlen Gábor leveleiben találom. Árpád-kori templomokban tízen-húszan dicsérik az Istent, kapaszkodnak egymás tekintetébe, hogy végleg el ne csüggedjenek. Szórvány lelkek, árva magyarok, írja róluk némelykor az újság. Java részében kiirtott nép maradékai. Tatárdúlások és felszabadulás emléke mindenütt. A történelem ikerjelenségei. Budapest felé vonuló gyôztes hadfiak Kemény Zsigmond könyveivel csaptak meleget a Kisjézusnak ájtatosan kolindálva, miként Omár kalifa fûtötte volt Alexandria könyvtárával a fürdôket. Szülôfalum így kapcsolódik Nagy Sándorhoz és csodás városához. Kissé múltittasan, a temetôdombon apámmal bolyongva, üldögélve szoktuk átadni magunk töprengésnek." Hol füstölt el ez a mi kamarási gyülekezetünk, te fiam? " Aztán válaszolt is, jobbjával, reszketegen a földre mutatva: "Alattunk a lemészárolt gyülekezet. És felettünk is, a másik dombon. Meg azon túl, Novolyban." Távoli rokonunk él ott, mondtam. "Már nem él!" – mondta apám, s mint aki fontos bejelentést tesz, feltápászkodott a földrôl: "Novolyban meghalt az utolsó magyar is. A temetôt lezárták. Vége. Végünk – abban a faluban."
Bölcseleti gondolat, hogy saját halálát az ember nem élheti át, de anyanyelvének halálát igen. Átélheti a Mezôségen, Csángóföldön, s a magyar diaszpóra földrészein. Átélheti, miközben az agónia fájdalma, riadalmak lenyomata örökre megmarad benne. Szellemi mondandóinak vezérhangját is meghatározhatja. "A Szó, amely Isten…" – írtam régen könyvem homlokára – részint önvédelmi sugallatra. Tudják meg nyelvünk Heródesei, hogy a más nyelvét, az Istent üldözik, reszkessenek hát! Heródes emberei a világon sehol nem reszketnek, a védtelenségben mécsesként imbolygó nyelvek sorsa pedig a mezôségi abszurd módján is alakul." Hálistennek, a mi temetônk üzemel még – mondta apám a novoli utolsó magyar emlékére – Kamaráson van még magyar, aki meghaljon. "A gyermekhalandóság megszûnt; nincs gyermek hozzá. De vannak öregek, akik semmin se csodálkozva – hogy írta Babits a magyar jellemrôl? Nil admirari – már nem is számolják az elmenôket. Kezüket tehetetlenül széttárva mondják: Pusztakamaráson is megszûnt a magyar iskola; az anyanyelvi köntös kis szövômûhelye, mely évszázadokon át csattogott, énekelt, zsivajgott az eszmélet lázában. Hasonló gyászhírt küldtek más mezôségi falvakból is, ahol minden Egész eltörött, de még a Rész is részeire szakadt. És nincs magyar finitizmus, befelé fordulás, gyepûszellem, miként a harmincas évek végén szellemi nagyjaink vitatták, de van nyugatra, anyaország felé tartó elszivárgás, elvágyódás onnan, ahol Kós Károlyék idején még hangoztatták: Extra Transylvaniam non est vita. Lelki fülem azonban figyelmeztetést hall most: koldus él a sebeibôl! Jajongást ne szaporítsunk. Illyés-i gondolattal védekezem: a való helyzet kimondása: tigrisszelídítô cselekedet. S ott kiváltképp, ahol nemrégen még imába kellett fonni: Add meg nekünk, Uram a mi mindennapi kenyerünket és a kiáltás jogát. A kiáltásért közülünk sokan és keservesen megfizettek, de lám, hatalmas vigasz, hogy itt és most így együtt lehetünk, és nem csak arról szólunk, hogy "a magyar nyelvre minden nyelv hat, kivéve a magyart", hanem még egészségben élô s eleven nyelvi szókertjeinket is mûvelhetjük, tigrisveszélyt is csökkentve. Remélem, hogy nyelvünkrôl szólva, mely egyfelôl szentség, de másfelôl közeg, vezeték, melyben "a magyarság eleven lelki árama továbblüktet." (Babits) – értékelô figyelmet vetnek önök mai szellemi életünkre is. Hiszem, hogy a mélybôl indukálódott kultúra nyelvünk polifónikus fölerôsítése ma is, minden romlásainak ellenére.
Megnyitómnak végére érve, és annak szellemében, hogy egymás terhét s egymás nyelvi gondját viseljétek, hadd osszam meg önökkel régebbi ajánlatomat. Így szól: az egészségi állapotunkat firtató köszönés mellé újat, s nagyon idôszerût hozzunk forgalomba: Hogy és mint szolgál, kedves magyar testvérem – az édes anyanyelve?
* Elhangzott az augusztus 11-i ünnepi megnyitón a Kultúrpalota nagytermében
Dicséretre méltó esemény zajlott le Dicsôszentmártonban augusztus 6-án, amikor a város híres szülöttjérôl, Sipos Domokosról emlékeztek meg, születésének évfordulóján.
Sipos Domokos irodalmi és közírói tevékenységét Papp C. Imre tanár és Fazakas Endre esperes méltatta, a tôlük megszokott igényességgel. A megemlékezés színesebbé tételéhez járultak hozzá a versmondók, a római katolikus énekkar, valamint az ünnepelt mellszobrának megkoszorúzása, a nevét viselô mûvelôdési egyesület által.
A szervezôk a sajtót is igénybe vették hírverés céljából. Helyesen. Az viszont helytelen, ahogyan azt tették: hanyagul, felületesen. Valószínû, olyan személyt bíztak meg a sajtóval való kapcsolat felvételére, akinek hiányosak a tárgykörrel kapcsolatos ismeretei.
1. A Népújság aug. 3-i számában hírül adják, hogy 6-án a költôre emlékeznek, halálának 73. évfordulóján.
S. D. valóban írt néhány verset, de irodalmi munkásságára nem a poézis jellemzô. 1892. aug. 4-én született és 1927. dec. 23-án távozott az élôk sorából. Augusztus 6-án (tehát a születési évforduló után két nappal) módfelett furcsa megemlékezni a több mint harmadév múlva esedékes elhalálozási évfordulóról.
2. Az ünnepséget beharangozta a Krónika aug. 5-6-i száma is, amely fentebb jelzett hibákat megismétli, de még tetéz is néhány pontatlansággal. A cikk preambuluma – figyelem, Dicsôszentmárton lokálpatriótái! – "leközségezi" városunkat, a megyei jogút. A rosszindulatú újságírónô vétke helységünk ilyetén lefokozása, aki nem veszi tudomásul, hogy egy mandátuma vége felé járó honatya életmûvét, a Kis-Küküllô menti város municípiummá avanzsálását vette semmibe. (De az is lehetséges, a delikvens értesült ugyan a rangsorbeli elôlépésrôl, de a jelen sorok írójával együtt felteszi magában a költôi kérdést: kinek mi haszna van abból, hogy a városból municípium lett?)
3. A Népújság aug. 8-i számában az illetékes(ek) a már lezajlott eseményrôl tudósít(anak). A Bálint Károly által elkészített Sipos-mellszobrot a rövid hír Hunyadi Lászlónak tulajdonította. Méltányolandó, hogy a forrás minimum két rangos szobrászmûvész nevét ismeri. Egyébként…
Elnézését kérem minden érintett, de a körön kívüli honfitársamnak is, amiért ismételten bakafántoskodom Sipos Domokos ürügyén, ám megengedhetetlennek tartom, hogy dicsôszentmártoni magyarok, akiknek a közmûvelôdéshez közük van, ne ismerjék a város szülöttjének életét és munkásságát, ne tiszteljék áldott emlékét.
Mindnyájan örvendenénk, ha az augusztus 4-i koszorúzás hagyománnyá nône és évenként szervezett módon leróhatnánk kegyeletünket az író emléke elôtt. Ennek viszont egyik alapfeltétele az, hogy minél többet tudjunk arról, akinek a szobra vagy síremléke elôtt fejet hajtunk. Oda kell figyelni a részletekre is, különben az aktus elveszti hitelességét.
Már-már ajánlani akartam – legalább az illetékesek figyelmébe – Kovács István tíz éve megjelent Sipos Domokosról szóló remek monográfiáját, amikor a mûvelôdési egyesület könyvtárosától értesültem: nem lehet hozzájutni, ugyanis az elnökség szekrényében van zár alatt.
Ehhez pedig már nincs hozzáfûzni valóm…
Marosvásárhelyen is tiltakozó megmozdulást szerveztek csütörtök délután a csôdbe ment Országos Befektetési Alap (FNI) kárvallottjai. A demonstrációval a Letéti és Takarékpénztárt (CEC) szólították fel, hogy a kárvallottak javára hozott bukaresti törvényszéki határozat szellemében a CEC kárpótolja a betéteseket. Marian Bold, az FNI- kárvallottak megyei egyesületének elnöke lapunknak tegnap elmondotta, a betétesek országszerte tiltakoztak. Az incidensekbe torkollott fôvárosi demonstrációnak azonban nem voltak megyénkbeli résztvevôi, a fôvárosban a helyi, és a közeli megyék kárvallottjai tüntettek.
A napokban hivatalosan is megalakult, és jogi személyiséggel is rendelkezik már a befektetési alap kárvallottjainak megyei egyesülete. Egyelôre ideiglenes székhelyen mûködnek, vezetôségük a jövô hét folyamán számít a polgármesteri hivatalhoz fordulni egy tényleges székhely kiutalása érdekében. Bold még elmondotta, az egyesületnek megyeszerte már 1600 tagja van, tudtával pedig 7080 betétes fordult bûnvádi panasszal a rendôrséghez. Fontos a tagság, hangsúlyozta az elnök, mivel a CEC ellen folyó perben a kárvallottak egyesülete a felperes, így az esetleges végérvényes kártalanítási ítéletnek csak az egyesületi tagok lesznek haszonélvezôi.
A törvényszéki per iratcsomójának ismeretében nyilatkozó Bold szerint a CEC-nek nincs esélye megnyerni a kárvallottakkal folytatott jogi vitát, legfeljebb idôhúzás céljával fellebbezhetnek a bukaresti törvényszék ítélete ellen. Mint bizonyára ismert, a CEC részvényvásárlás útján 20%-os tulajdonhányadot szerzett az alapban, ezért követelnek kárpótlást a takarékpénztártól a kárvallottak. Július 27-én a bukaresti törvényszék a kárvallottak javára hozott ítéletet, de Bold szerint várható, hogy a takarékpénztár fellebbezni fog az ügyben. Ezt még két helyen teheti meg a takarékpénztár, a bukaresti fellebbviteli bíróságon, illetve a legfelsôbb bíróságon, legrosszabb esetben csak ezután lesz végérvényes igazságügyi döntés az ügyben.
Tegnap délután hat óra tájban újra összegyûltek az FNI helyi kárvallottjai az alap helyi kirendeltségénél. Hétfôn, ugyanebben az idôpontban ismét a székháznál találkoznak, és ekkor még adhatnak a CEC-hez címzett visszavásárlási kérvényt azoknak, akik eddig ilyent nem nyújtottak be, illetve új tagokat is felvesznek az egyesületbe, ahová a beiratkozási díj 10 ezer lej.
Zöldövezetek és szabadidôhelyek a polgármesteri hivatal napirendjén
A fôtéri Mûvész mozi mögötti nyári mozit, amely évek óta meglehetôsen elhanyagolt állapotban van, rövid idôn belül használható szabadidôhellyé akarja változtatni a polgármesteri hivatal.
Ioan Florea, a Népi Alkotások Központjának igazgatója kezdeményezésére tegnap dr. Dorin Florea polgármester felkereste a létesítményt, amely 1990- tôl az Azomures Rt. kezelésében van. Rövid tájékozódás után a polgármester kijelentette, rövidesen rendbehozzák az elhanyagolt, burjánnal benôtt nézôteret, és a színpad alatt található helyiségeket. A tervek szerint ez utóbbiakat haszonbérbe adják majd egy pénzes vállalkozónak, aki hajlandó lenne be is fektetni, és kereskedelmi céllal mûködtetni e helyiségeket. A nézôteret a polgármesteri hivatalnak eladósodott Imatex Rt. munkában való hozzájárulásával tervezik rendbetenni, aminek értékét leszámítanák a cég adósságából.
Parkot újítanak fel az Egyesülés negyedben
Az Egyesülés lakótelepen a marosszentannai útelágazás melletti kis park felújítását tegnap kezdték el. A polgármesteri hivatallal javítási munkákra szerzôdésben álló cégek dolgoznak itt, a munkák költségeirôl még nincs értesülés. Egy réteg friss földet terítenek le, ezután következik majd a gyepesítés, padok és játékok elhelyezése. Szegélykövekkel is körbeveszik majd a parkot, és az itt álló fák közül három kiszáradt példányt kivágnak, a többirôl pedig lenyesik a száraz ágakat. A tervek szerint mintegy két hét alatt készülnek el a felújítással. A polgármester kijelentése szerint a parkot megóvásra és karbantartásra a környezetvédô szervezetek figyelmébe fogják ajánlani. A további tervek szerint a közeljövôben a somostetôi vendéglô mögötti parkot is átalakítják.
Sikeres magánosítási árverés zajlott tegnap az Állami Vagyonalap Maros megyei kirendeltségének székhelyén. Az egykori szászrégeni téglagyár, a Reghin Mic Rt. 52%-ának tulajdonjogát három befektetô is meg szerette volna szerezni.
A vállalat sajátos helyzete az, hogy egyszer már eladták az állami tulajdonrészt, ám a földterület értékének az alaptôke részévé tételével az állam ismét többségi tulajdonra tett szert, s ezért újabb magánosításra került sor. Az árverés nagy vesztese a szászrégeni Regalex Prodimpex Kft., amely a tegnapi árverés után elveszítette a kontrollcsomagot, miután az elsô magánosításkor megszerezte azt. A cég most is részt vett a magánosításon, de elsôként szállt ki a versengésbôl. A továbblicitáló két magánszemély közül végül a szászrégeni illetôségû Nadasan Marcel Valentin szerezte meg az áruba bocsátott csomagot, miután a kikiáltási ár közel dupláját, 1065 lejt ígért egy részvényért, s így összességében 953,6 millió lejt fizet majd.
Az árverés gyôztese a szászrégeni Caticris Kft. tulajdonosa, nyomdászattal és faiparral foglalkozik. A liciten jelen lévô képviselôjének elmondása szerint, a volt téglagyár elsôsorban aktívumai miatt értékes, s ezekben szeretnének jövedelmezô tevékenységeket kifejleszteni. Elôször azonban ki kell fizetniük a cég mintegy 400 millió lejes társadalombiztosítási adósságát. Nehezebb lesz hasznos rendeltetést biztosítani a Marosfelfaluban található egykori fôrészleg épületének, amelyben rendkívül elavult berendezések vannak. Téglagyártás azonban nagy valószínûséggel már nem fog folyni a vállalatban.
A IX. Anyanyelvi Konferencia nyitóülése
Az erdélyi magyarság iránti szolidaritás jele, hogy az Anyanyelvi Konferencia IX. rendezvényének színhelyéül Marosvásárhelyt választották; egyben hozzájárulnak ezzel a két kultúra, a magyar és román a két nép közötti kapcsolat és barátság elmélyítéséhez – hangzott el Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága , az Írószövetség elnökének bevezetô szavaiban. A marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében tartott pénteki ünnepélyes megnyitón a Szózat felhangzása után Kilyén Ilka színmûvésznô szavalta Illyés Gyula Koszorú címû költeményét, majd Kovács András vezényletével a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar adta elô Csíky Boldizsár Batsányi János versére komponált szerzeményét. Zenei anyanyelvünk néhány szép gyöngyszemét Koszorús Krisztina Mária tolmácsolta az anyaországból, valamint a távolabbi országokból és az Erdélybôl érkezett közönségnek.
Ez a rendezvény is alkalmat teremt arra, hogy példát mutassunk a békés együttélésre, a kölcsönös tiszteletre, kitörölvén a város történetének fekete foltjait, s bebizonyítva, hogy együtt kell haladnuk az Európa felé vezetô úton, kulturális örökségünk gazdag batyujával – foglalhatnánk össze Dorin Florea polgármester köszöntôjének lényegét.
Marosvásárhely, az ôsi iskolaváros szellemi, mûvelôdési történetének fontosabb mozzanatait az iskolaalapító domonkosoktól kezdôdôen a Koncz József által felfedezett, s a Marosvásárhelyi Sorok és Glosszák elnevezést viselô nyelvemlékünkön, az Aranka György alapította Erdélyi Magyar Nyelvmívelô Társaságon, a Teleki Sámuel alapította bibliotékán át a mai törekvésekig Fodor Imre alpolgármester mutatta be, akinek Pomogáts Béla elnök külön köszönetet mondott, amiért elsô pillanattól kezdve támogatta a konferencia megszervezését.
A magyar kormány fontos célja a szellemi örökség ápolása, s ennek érdekében olyan törvényt alkottak, amely a szellemi örökséget, mind védendô elemet fogalmazza meg – hangzott el Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát képviselô helyettes államtitkár beszédében, aki reményét fejezte ki, hogy a határokon túl elôször megszervezett konferencia méltó fórumot ad a magyar kulturális értékek összegyûjtésére, ápolására és mûvelésére. A szellemi örökség olyan, mint egy alap, mint egy épület. Csak akkor él igazán, ha minden generáció, minden korszak ôrzi, ápolja, csiszolja, díszíti, netán tovább építi. Elôre haladni, messze vágtatni csak akkor lehet, ha tudjuk, hogy mi van mögöttünk, mit alkottak elôdeink, s ennek ismeretében hol van a helyünk az európai, valamint a világkultúrában – mondotta az államtitkár, aki szerint a rendezvény kitûnô alkalom a két ország közötti kapcsolatok ápolására és a rossz emlékek feledtetésére. A magyar és a román kormány közötti együttmûködés eredményeirôl szólva bejelentette, hogy a kulturális tárca támogatásával sikerül megoldani a marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem épületgondjait.
A konferencia színhelyének megválasztása nem csak szimbolikus gesztus, hanem annak a ténynek a határozott felvállalása, hogy egyetlen nemzet részei vagyunk, annak a magyar nemzetnek, magyar kultúrának a részei, amely a politikai határokat meghaladóan összetartott bennünket akkor is, amikor több millió magyarnak a túlélésre kellett berendezkednie, és összetart ma is, amikor a túlélésnél többre vágyunk, és hiszem, hisszük, hogy többre van lehetôségünk, bátorságunk és képességünk – hangzott el Kelemen Hunor, a Mûvelôdési Minisztérium államtitkárának beszédében. A legjobb értelemben vett együttgondolkodásra van szükség, mert közös a kihívás, közös a feladat és közös a felelôsség is. A XX. században, vagy legalábbis annak a II. világháborút követô szakaszában a magyarságnak soha nem volt akkora esélye, mint most, a nemzet egységének békés úton történô megteremtésére, amely politikai határokon túllépve, a közös értékekben gyökerezik. Arra a kérdésre kell választ találnunk, hogy a harmadik évezred küszöbén milyen esélye, milyen jövôje lesz a Kárpát-medencében a magyar kultúrának. Milyen nemzetstratégiára van szükség ahhoz, hogy unokáink és azok unokái magyarként megmaradhassanak szülôföldjünkön függetlenül attól, hogy ez a szülôföld a Kárpát-medence mely részén található – fogalmazta meg többek között a megoldásra váró problémákat az államtitkár, aki a civil szféra és a politika összefogásának szükségességét hangsúlyozta.
Horváth János képviselô a magyar országgyûlés elsôrendû problémájának nevezte azt, ami ezekben a napokban Marosvásárhelyen történik, s bizakodását fejezte ki, hogy a magyar állam és a magyar nemzet úton van elôre. A magyar állam és a magyar kultúra fogalma gyakran fedi egymást és gyakran nem, de mindig pozitívan összecseng, vagy ha nem, akkor a kultúremberek és a politikai szféra dolga az, hogy egybehangolják azt. Az emberiség haladásához is hozzájáruló anyanyelvünk értékét dicsérve, elôrevetítette elôadásának témáját is, az integráció és az anyanyelv összefüggését.
Nem a vereségrôl, a gyôzelemrôl szeretnék beszélni a harmadik évezred küszöbén – hangsúlyozta Markó Béla, az RMDSZ elnöke, arról a gyôzelemrôl, hogy a történelem során szétszaggatott magyarságnak volt, van egy mindennél erôsebb és fontosabb védôernyôje, ami minden nehézség ellenére nem tudott szétfejlôdni egy és ugyanaz maradt az egész Kárpát-medencében. Ez a hihetelenül színes és gazdag védôszárny, ami fontos gyôzelemérzetet adhat számunkra – az anyanyelvünk, amely nem szakadt dialektusokra, amelynek nem volt szüksége, hogy külön irodalmi nyelvet alakítson ki.
Amit mi itt, Erdélyben, teszünk, küzdelem az anyanyelvhez való jogért, amelyet másképpen, mint az édesanyához való jogként, nem tudok elképzelni – mondotta. Ez tehát nem politika, annál több, fontosabb, lényegesebb. Ez nem a fordításhoz, nem a szinkronizáióhoz való jog –hangsúlyozta Markó Béla, majd kifejtette, hogy az európai integrációtól azt várja, hogy ne legyenek többségi és kisebbségi, csak nagyobb illetve kisebb nemzetek, s az egységes Európában minden nyelv mögött nemzet legyen, hisz tagadhatatlan, hogy nyelvében él a nemzet.
A nyitóünnepség Sütô András veretes beszédével zárult.
kulturális vonatkozásban mindenképpen. De a közélet, a politikai csatározások augusztusban máskor csendes színtere sem eseménytelen. Sztrájkok, tüntetések, választási egyezkedések tömkelege foglalkoztatja a mass médiát. Maradjunk azonban az elôbbinél, a mûvelôdési, szellemi kínálatnál. Ilyenkor, hét végén, alig gyôzzük a maga színes teljességében átfogni. Nem tudunk mindenhova eljutni, ahol valami érdemleges történik. Pedig ide is, oda is joggal elvárnának, mindenfelé megérdemelnék a sajtóbeli népszerûsítést. Hiába, több az eszkimó, mint a fóka. (Ez esetben az újságíró tetszeleghet a megbecsült tengeri emlôs szerepében.) Több a rendezvény, mint a tudósító.
A mostani szombat-vasárnapon is megannyi figyelmet érdemlô megnyilvánulás híre érkezett szerkesztôségünkbe. Anyanyelvi konferencia, könyvbemutató a megyeszékhelyen, szoboravatás, közösségi létesítmény-szentelés Szászrégenben, faluünnep Disznajón, Dedrádszéplakon, Mezôbergenyében, Nagykenden, Gyöngykoszorú Holtmaroson, emléktábla- leleplezés Maroskeresztúron és még ki tudja, mit nem említettem. Na, meg a megyehatáron túli fontos események, melyeken az újság képviselôinek szintén illene jelen lenniük. Mindenütt nem leszünk, nem lehetünk ott. Sajnáljuk, hogy nem örülhetünk együtt a helyi szervezôkkel, ünneplôkkel, s az élményt se oszthatjuk meg az olvasókkal. De van egy hiánypótló megoldás: szerkesszünk, tudósítsunk közösen! Önökön is múlik, kedves rendezôk, hogy értesül-e erôfeszítéseikrôl, kezdeményezéseikrôl a szélesebb közvélemény. Várjuk tehát mihamarabb és minél többfelôlrôl, ahonnan hiányzott a hivatásos tollforgató, a lehetôleg "képes" helyi beszámolót.
Mint már beszámoltunk róla, 29 határozattervezet szerepelt a marosvásárhelyi tanács csütörtöki rendkívüli ülésének napirendjén, ennek ellenére dr. Benedek István ülésvezetô operativitásának köszönhetôen, no meg annak is, hogy a napirendi pontok zömét lakásbôvítési kérések jóváhagyása jelentette, az ülés hat órára véget ért.
Ez utóbbi kérések közül vitára mindössze egy épület részleges városrendészeti tervének jóváhagyása adott okot, pontosabban a Trébely utcában épülô kollégiumé, amely a posztgraduális, azaz az egyetem elvégzése utáni képzésen részt vevô orvosok és gyógyszerészek, a MOGYE fiatal gyakornokai, tanársegédei és doktorandusai számára nyújt majd szállást, és amelyet a Bolyai Társaság megbízásából építenek. Miután Popa Aurel Mircea, a Nagyrománia Párt képviselôje a posztgraduális szó jelentésérôl érdeklôdött, a többségi tanácsosok közül többen is aggodalmukat fejezték ki, hogy építkezésre nem igazán alkalmas területre tervezték a bentlakást, és egyéb kikötések mellett elôbb az övezet városrendészeti tervét kellene elfogadni. A hosszas vita ellenére, gyôzött a józan érv, hogy az építtetônek most van pénze, és különben sem kap senki jóváhagyást a szóban forgó övezetben geotechnikai engedély nélkül.
A tanácsülés egyik fôszereplôje ezúttal az Aquaserv ÖV volt. A vízszolgáltatók részletes beszámolóval jelentkeztek, de abból ami elhangzott, hadd emeljük ki azt a szándékot, hogy a tetemes kintlevôségeinek begyûjtésére törekvô vállalat a jól fizetô ügyfeleinek külön szolgáltatásokat ajánl fel – ingyenes lefolyótisztítás, metrológiai ellenôrzések – , abban reménykedve, hogy ezáltal az adósokat is az elmaradások kifizetésére fogja ösztönözni.
A nagy lakótársulások átalakítása kapcsán az RMDSZ-tanácsosok részérôl elhangzott, amit egy, a kérdésben érintett személy is megerôsített, hogy bár szükséges lépésrôl van szó, az átalakítás igen nagy terheket ró a tömbházlakókra.
A tanácsülésen megszavazták, hogy azokért a közterületekért, amelyeket a volt államosított házak, épületek jelenlegi tulajdonosai (udvarként vagy egyéb célokra) használnak, az adónak megfelelô díjat kell fizetni. A pénz rendeltetésérôl azonban késôbb döntenek.
A továbbiakban két külföldi út finanszírozása szerepelt a napirendi pontok között, ami látható nemtetszést váltott ki a többségi tanácsosok némelyikébôl, mivel a meghívók Debrecenbe és Kecskemétre szóltak. Ami a másodikat illeti, Dorin Florea polgármester végül is igent mondott a kecskeméti polgármestertôl érkezett meghívásra.
Sajnálatos módon, a polgármesteri hivatal elé kitett tábla megvitatására az ülésen nem került sor. A város lakossága azonban az elkövetkezô héten fejezheti ki véleményét a polgármester eme szándékáról.
A csütörtöki ülés napirendi pontjai közül néhányat elhalasztottak.
135 éve, 1865-ben hunyt el SEMMELWEIS IGNÁC FÜLÖP szülészorvos, "az anyák megmentôje". Felismerte, hogy az anyák gyermekágyi lázát fertôzés okozza, mely fertôtlenítéssel megelôzhetô. (1818-ban született.)
135 éve, 1865-ben született DMITRIJ SZERGEJEVICS MERESKOVSZKIJ orosz író, költô, filozófus. 1920-tól Párizsban élt. Misztikus-vallásos verseket és hatalmas kultúrtörténeti anyagot mozgató történelmi regényeket írt. (1941-ben halt meg.)
100 éve, 1900-ban hunyt el PAPP DÁNIEL író, újságíró. A kisvárosi polgárság világa, lázongó, a konvenciókkal szembeszegülô hôsök elevenednek meg regényeiben. (1868-ban született.)
25 éve, 1975-ben hunyt el KISFALUDI STRÓBL ZSIGMOND Kossuth- díjas szobrász. A két világháború közötti korszak legsikeresebb szobrásza volt. Számos köztéri emlékszobrát állították fel, pl. a budapesti Felszabadulási-emlékmû, Kossuth- emlékmû stb. (1884-ben született.)
215 éve, 1785-ben született THOMAS DE QUINCEY angol esszéíró, a modern esszé megteremtôje. Az angol romantikusok elsô nemzedékéhez tartozott. Jelentôs Egy angol ópiumevô vallomásai c. mûve. (1859-ben halt meg.)
110 éve, 1890-ben született HUNYADY SÁNDOR író, újságíró, Bródy Sándor fia. Regényeit, novelláit anekdotikus könnyedség, mûvészi stílus, realista ábrázolásmód és hiteles lélekábrázolás jellemzi. Sikeres színdarabokat is írt. (1942-ben halt meg.)
295 éve, 1705-ben hunyt el JAKOB B. BERNOULLI matematikus, a svájci matematikus és fizikus család egyik tagja. A matematikában és mechanikában gyakran elôforduló görbéket vizsgálta. A valószínûségszámítást több eredménnyel gazdagította:ô volt a nagy számok törvényének elsô megfogalmazója. Öccsével, Johannal megalapozta a variációszámítást. (1658-ban született.)
155 éve, 1845-ben született GABRIEL LIPPMANN Nobel-díjas francia fizikus. Az interferencián alapuló színes fényképezési módszer (amelynek alapján lehetséges színhû hologramok készítése is) feltalálója.Felismerte, hogy a külsô mágneses tér nem hatol be a szupravezetô belsejébe (Lippmann-jelenség). (1921-ben halt meg.)
80 éve, 1920-ban hunyt el Sir JOSEPH NORMAN LOCKYER angol csillagász. A Nap színképében egy, a Földön addig ismeretlen és általa héliumnak elnevezett kémiai elem vonalait fedezte fel. (1836-ban született.)
355 éve, 1645-ben született JEAN DE LA BRUYERE francia moralista, író. Szatirikus moralista volt, legismertebb mûve a görögbôl fordított Les Caracteres de Theophraste, amelyet a francia irodalom mesterdarabjának tekintenek. (1696-ban halt meg.)
75 éve, 1925-ben hunyt el IOAN SLAVICI román író, publicista, a román irodalom egyik legnagyobb elbeszélôje. Fôként a falu és a nép élete érdekelte, a népi-realista irányzat elsô jelentôs képviselôje volt. (1848-ban született.)
170 éve, 1830-ban született FERENC JÓZSEF Ausztria császára (1848-tól), Magyarország királya (1867-tôl). V. Ferdinánd lemondása után foglalta el a trónt. 1849-ben az oroszokkal szövetkezve leverte a magyar szabadságharcot. 1867-ben rákényszerült a magyarokkal való kiegyezésre. Elzárkózott az Osztrák- Magyar Monarchia föderatív átalakításától. Külpolitikájával hozzájárult az I. világháború kirobbantásához. (1916-ban halt meg.)
420 éve, 1580-ban hunyt el ANDREA PALLADIO (ered. Andrea di Pietro della Gondola) itáliai építész, szakíró. Tervezôi munkássága a reneszánszból vezet át a barokkba. Munkássága évszázadokon át hatással volt az építészet fejlôdésére. Elméleti munkássága is jelentôs. (1518-ban született.)
220 éve, 1780-ban született PIERRE JEAN DE BÉRANGER francia költô. Népszerû dallamokra írt verseket, sanzonokat.Versben tiltakozott a napóleoni háborúk ellen, de a Napóleon-kultuszt is szolgálta. Hatása Európa- szerte igen nagy volt, Petôfi is nagy költônek és példaképének tartotta. (1857-ben halt meg.)
150 éve, 1850-ben hunyt el HONORÉ DE BALZAC francia író, a kritikai realizmus egyik nagy képviselôje. Közel száz regényt írt. Életmûvét összefoglalóan Emberi színjátéknak nevezte. A visszatérô hôsök és a cselekmény kapcsolódása révén egy történelmi korszak elôzményeit és társadalmi összefüggéseit ábrázolja, bemutatva hogyan mérgez meg mindent a pénz, a vagyon utáni hajsza. (1799-ben született.)
Az Alter Eco munkacsoportnak Dorin Florea polgármesterrel hétfôn, 2000. augusztus 7-én lezajlott találkozása, valamint a sajtóvisszhangok nyomán az alábbi pontosításokat tesszük közzé.
A szervezetek együttmûködéshez kívántak jobb kezet nyújtani. Ezt a polgármester gyengeség jelének tekintette, a partnerségi javaslatot pedig meghódolásra való hajlandóságnak. A párbeszéd monológgá változott, a szervezeteket nem hagyta, hogy kifejtsék álláspontjukat. A partneri viszony azonban csak majd azután lesz lehetséges, ha a polgármester lemond pökhendi magatartásáról.
Az Alter Eco tagszervezetei azért jöttek létre, hogy sajátos állampolgári érdekeket érvényesítsenek, nem pedig azért, hogy helyi vagy központi hatalmi szerveket kiszolgáljanak. Céljaikat kizárólag saját tagjaik tûzik ki.
Jelenlegi lehetôségeinkkel szervezeteink továbbra is állást foglalnak, valahányszor szükségesnek találják, az élô környezet megóvásáért és egy egészségesebb, barátságosabb városért, akár elsôrendû szempontok ezek a polgármesteri hivatalnak, akár nem. A jövôre nézve, kérjük az illetékes nemkormányzati szervezetek megkérdezését mielôtt olyan munkálatokat kezdeményeznének, amelyek a környezeti viszonyokat rontanák, illetve a zöldövezeteket érintenék.
A Parc Szálloda elôtti parkolóbôvítést illetôen, a polgármesterre nem hatott a 828 polgár tiltakozó aláírása, ezért folytatjuk közbenjárásunkat, a municípiumi tanácsban keresve támogatást. A jelenlegi tényállás eltûrése jövôbeni visszaéléseket bátorítana.
Ezúton köszönetet mondunk mindazoknak, akik a parkolóval kapcsolatos állásfoglalásunkban támogattak minket.
Marosvásárhely, 2000. aug. 10.
Kedvenc idôtöltésem a szó- és mondatgyûjtés. Egyik friss szerzeményem a "szövegszerelem"– már nem is tudom, kitôl való: A jó mondatok, jó képek, a frappáns fordulatok, lelemények olyan nagyszerûek és maguktól értetôdôk, mint Tersánszky Józsi Jenônél az abszolút hallás. Tôle ôrzöm a ripacsériát, a motyorékol-t és a pattanbolhát. Ez utóbbi valóságos remeklés.
A három szó közül a motyorékol jön a népnyelvbôl, bizonyára nagybányai éveibôl hozta magával. Falum engem is gazdag szókészlettel ruházott fel, voltaképp nem is kellene bíbelôdnöm ezzel a sajátos gyûjtéssel; de hát a magam külön örömére teszem. Sok olyan kifejezést ôrzök, amelyeket jobb társaságban nem illik kimondani. Az akkori falu jobb társaságában erôsebb volt a morál. Képen vágott a nagyanyám, amikor hirtelen kitoccsant a számon: "Ez a Juli is, úgy menyen az úton, mintha meg volna baszkanyálva." Én gyermeki ôszinteségemben a szexuális aktusra értettem a szót, hiszen az a Juli tényleg úgy ment, könnyû kis kapával a vállán, le a Hosszúláb irányába, lusta-lengén, édes-fáradtan, kacéran mosolyogva, mintha egész éjjel legénnyel cicázott volna. Élt a faluban néhány "falubika", a szombati vizita "duplanormás éjszakát" jelentett a számukra; irigyelték is ôket a "süldôlegények", a "csendérbikák".
Késôbb derítettem fényt a szó valódi jelentésére, mikor egyik-másik emberrôl furcsa hírek terjedtek el: hogy azért züllött el annyira, mert "megétették", "megcsináltatták", "imádkozattak érte" a román pappal, "megpreszkurázták". Vagyis szegény Pista bá meg van baszkanyálva.
Akit pedig így "elrendeznek", nem is kapja vissza korábbi énjét, egészségét, nem tér vissza a rossz útról, satöbbi, míg Annánéval a kártyán ki nem vetteti a baját, s aztán következhet az "ellenszer": a vajákos, a kuruzslóasszony. Az "ellenimádkozás". A pópa. Az a régi falu elvarászolt világként ködlik fel ma az emlékezetemben. A MA világa viszont: taszít. Mint a napra kitett, csonkjait mutogató, agresszív koldus hadovája.
Mivel ez az "új rend" igen lassan szabályozza önmagát, szabadon grasszálhat a szélhámosság, hamis prófétáktól hemzseg az ország, mindent megjósolnak, földrengéstôl az államelnök meg a miniszterelnök személyéig, a Kukutyinfalva – Strasbourg vonal izzik a jövôerotikától; leveszik rólunk a rontást, szemmel, ráolvasással, kézrátétellel, hipnózissal, szívsugárral, ki nem találod, meg ne tudd, mivel. Ne tudd meg, te bélpoklos, te béna, te rákos, "te écces", te "hándikápát mintál", te fehérmájú, te impotens, te parkinson-kóros, te bizniszbáró, te nyomormenedzser; ne tudd meg, amit tudni akarsz, mert mire mennél vele.
Fél hatkor légy a mosoni templom elôtt, szatyrodban liter bor, kezedben zacskó, zacskódban preszkura, preszkurádat nem érinteni, abban van a bajod kódja, a pópa úr azt feloldja, betegséged meggyógyítja. Szentelt pereccel várd a harmadik évezredet: minden nap, pontban délben és pontosan éjfélkor mondd azt, hogy ájova, bájova, száma kúra, nyiva szkurka. S ha ettôl se lesz jobb, akkor se akaszd fel magad, mert drága a kötél, sokba kerül a koporsó, a sírhely, a kô, a temetés. Keress másik Bábá Rádát, másik Csiresikát, másik márialátót, másik pópát. Amíg csak meg nem nyílik benned valami, ami azt mondja, hogy oké, már nem vagy megbaszkanyálva. Az Atya pedig már ne is segítsen; elég, ha tapsol neked.
Most azonban még EZ a helyzet. Egy újabb keletû mondattal élek becses gyûjteményembôl: "El van ásva az életedben egy pofonbomba, rámlépsz, elcsattan az ütôszege."
De ez már szerelem.
Az ausztriai kolostorok, amelyek a középkorban ennivalót és menedéket adtak zarándokoknak, csavargóknak és diákoknak, manapság ismét kitárják kapuikat a vendégek elôtt. A világ zajától, a stresszes életmódtól elvonulni vágyó, fáradt városlakóknak nyújtanak menedéket a klastrom csendjében – ha fizetni is tudnak ezért a privilégiumért.
– Nem teszünk mást, mint felelevenítünk egy hagyományt – mondta Joachim Angerer apát a Reuters tudósítójának az alsó ausztriai Geras XII. századi kolostorában, amely szintén csendes pihenôhelyet kínál turistáknak. De ôszintén hozzátette: – az idegenforgalom létfontosságú nekünk, mert ezt a pénzt is az épületek karbantartására fordíthatjuk.
A szerzetesek modern marketing módszerei nem nevezhetôk hagyományosaknak. Megvan a maguk website-juk /http://www.kloesterreich.at/ és reklámhadjáratuk elismeréséül nemrég egy német marketingdíjat kaptak – jóllehet nem céljuk a tömegturizmus. A kolostorokban – közülük néhányat az elsô ezredév körül alapítottak – egyáltalán nincs olyan tolongás, mint a modern alpesi síparadicsomokban, amelyek az Ausztriába látogatók zömét vonzzák. A melki és a goettweigi Benedek-rendi apátságok vagy a beiligenkreuzi kisebb cisztercita kolostor Bécsbôl autóval egy óra alatt könnyen elérhetôek. A gerasi apátság, amely a Norbert Atyák nevû rendnek ad otthont, a wasdvierteli erdôs hegyek és dimbes-dombos szôlôskertek között húzódik meg, a cseh határ közelében. Geras a független gondolkodás hagyományairól nevezetes és maga Angerer apát is jól ismert Ausztriában, fôként arról, hogy nem jön ki konzervatív felettesével, a helyi püspökkel.
A kolostorok mai vendégei többre számíthatnak, mint egyszerû szalmazsákra és egy tál zabkására. Ízletes ételeket ehetnek, szállásuk kényelmes. Alkalmuk nyílik arra is, hogy különféle mûvészeti tanfolyamokon vegyenek részt, vagy éppen belekóstoljanak néhány héten át a szerzetesi életbe. Ez utóbbira azonban kizárólag férfiaknak van lehetôségük. Angerer apát már 30 évvel ezelôtt szervezett Gerasban képzômûvészeti tanfolyamokat, és az apátságban ma jó hírû képzômûvészeti iskola mûködik, amely akvarell- és ikonfestésre, valamint szobrászatra specializálódott. Az elsô idôben fôként a katolikusokat megbotránkoztatta a meztelen emberi formák tanulmányozása. – A püspök azonnal telefonált – emlékezett vissza mosolyogva Angerer apát. – Már az is bûnnek számított, hogy a meztelenséget megengedtük.
A katolikus kolostorok eléggé függetlenek a helyi püspöktôl, ezért a tanfolyamok folytatódhattak. Az apát emlékeztetett arra, hogy egyáltalán nem új dolog a mezítelenség tolerálása. Sok régi nagy festônek és az ôket támogató egyháznak nem voltak ilyenfajta gátlásaik.
– Amikor az ember végigsétál ezeken a barokk szobákon, meglepôdik a nagy szabadságon: a képeken ábrázolt hölgyek megmutatják, amijük van – jegyezte meg az apát, majd így folytatja: Manapság az emberek már mindent felfedeztek. Majdnem mindenki volt már a karibi szigeteken is. Most újra a spiritualitást keresik az életben. Az ember nem csak anyagból van.
Gerasban a nyaralók és a mûvészek egy átalakított magtárban szállhatnak meg a kolostorok falain kívül, vagy pedig egy szomszédos, XVIII. századi épületben. A negyven gerasi szerzetes személyes tulajdonákban semmi nincsen, voltaképp kommunában élnek.
Azok a férfiak, akik a falakon belül osztoznak velük a szerzetesi életben, körülbelül 150 schillinget (11 dollár) fizetnek éjszakánként a szállásért és az ételért. Az életrend kevésbé szigorú - mondta az apát –, csak reggel hétkor kezdik a napot közös imádkozással a szerzetesek, nem pedig hajnali ötkor, mint mást kolostorokban. Nálunk az élet sokkal egyszerûbb és természetesebb, mint sokan gondolnák – tette hozzá.
A virtuális világhálón a digitális zenei forradalmat a digitális video forradalma követi, ami a hollywoodi filmkészítôket páni félelemmel tölti el. A digitális videokalózkodás révén ugyanis világszerte milliók nézik meg a legújabb filmeket az internetrôl letöltve – jogellenesen, de ingyen.
Dollármillióktól esnek el a filmgyártók az internetes filmkalózkodás észveszejtô tempójú terjedése révén. Egyes szakértôk becslése szerint az illegális filmletöltôk száma – akiknek három éve még hírük-hamvuk sem volt – két éven belül elérheti a napi egymilliót.
A Red Herring Los Angeles-i számítógépes folyóirat konferenciát rendezett az internetes film- és zenei kalózkodásról. Bruce Forest, a digitális üzletfejlesztéssel foglalkozó bostoni Viant vállalat médiaszakértôje megállapította: milliók használják arra számítógépüket és internetkapcsolatukat, hogy mindenfajta engedélyeztetés nélkül – a szerzôi jogszabályok gátlástalan áthágásával – védett alkotásokat, programokat, zeneszámokat és filmeket töltsenek le és továbbítsanak.
A jogellenes letöltések elburjánzását a digitális zenei és filmforradalom kulcsát jelentô állománytömörítô formátumok jelentik, mint például az MP3, illetve a keresést segítô Napster-technológia. Meglehet, sôt az "elôrelátó" internetszakértôk szerint biztos, hogy a zene és a film évszázados forgalmazási modelljének befellegzett – a nyitott, és éppen ezért nem biztonságos formátumok használatával ugyanis bárki alkothat, másolhat és továbbíthat bármit a szerzôi jogok és jogdíjak megkerülésével.
John Mecklenburg, a Red Herring szaklap szerkesztôje szerint az internet jelenleg egyértelmûen a hagyományos szórakozató ipar kárára fejlôdik. A világháló korlátlannak tûnô szabadsága ellentétes azzal a klasszikus szabállyal, amely szerint a tulajdonosok beleegyezése nélkül tilos szerzeményeiket terjeszteni. Mecklenburg emlékeztetett a Napster cég ellen folyó nagyszabású szerzôi jogi peres eljárásra, valamint az America Online vezetô amerikai internetszolgáltató cég és a Time-Warner szórakoztatóipari vállalat összeolvadására. A szakember szerint mindezek a példák arról tanúskodnak, hogy a világháló alapjaiban formálja át a szórakoztató ipart.
A Viant cég becslése szerint tavaly még átlagban naponta 150 ezer illegális filmletöltés történt, idén ez az adat már 350 ezerre nô.
A digitális kalózkodás kezelését rendkívül megnehezíti, hogy a hagyományos jogvédelmi eljárásokkal, a különféle pereskedésekkel nem lehet hatékonyan küzdeni ellene. Szakemberek szerint olyan jelenségrôl van szó, amelyet nem lehet visszaszorítani, természetéhez alkalmazkodva kell felvenni ellene a harcot. Ez mindenekelôtt azt jelenti, hogy teljesen át kell gondolni a hagyományos kereskedelmi modelleket, új üzleti stratégiákat kell kidolgozni. A Viant együttmûködik a világ legnagyobb zenei és filmstúdióival a probléma megoldása érdekében.
A virtuális feketepiac, a filmek illegális forgalma a magánszerverek hálózatában mûködô FTP (File Transfer Protocol), valamint a valós idejû, számítógépek közötti kommunikációs szabvány, az IRC (Internet Relay Chat) használatánál kezdôdik. A legtöbb film legelôször itt jelenik meg az interneten, jóllehet az FTP-t és az IRC-t eredetileg teljesen jogszerû internetes mûveletekre hozták létre. A filmkalózkodás egyik módja az, amikor valamely személy egy stúdiótól hozzájut egy film korai változatához: a videokazetta tartalmát otthon aztán a megfelelô berendezés segítségével átmásolja komputere merevlemezére, ahol a filmet a DIVX tömörítô formátum segítségével szinte eredeti minôségben, és mások számára könnyen letölthetô alakban tárolja. A filmkalózok másik típusa egyszerûen felveszi egy filmszínházban a filmet, amelyet aztán feltölt a saját számítógépére. A kalózok ezenkívül könnyedén másolhatnak és továbbíthatnak házi használatra szánt DVD-ket interneten fellelhetô kódfeltörési eljárásokkal.
A filmkészítôk peres úton próbálják megfékezni az internetes videokalózokat. Az egyik legnagyobb port kavaró perben Hollywood vezetô filmstúdiói eljárást indítottak Eric Corley számítógépes újságíró, a 2600 címû internetes magazin kiadója ellen, aki egyebek között feltört honlapokat, jól hasznosítható hackertudnivalókat közöl webes címén. A vádpont szerint Corley bárki számára hozzáférhetôvé tette és terjesztette azt a segédprogramot, amely lehetôvé teszi a digitális videolemezek (DVD-k) másolását és továbbadását bárki számára. Corley felhelyezte honlapjára forráskóddal együtt az úgynevezett DeCSS nevû dekódoló szoftvert is. A filmes cégek, egyebek között az Universal Studios, a Metro-Goldwyn-Mayer és a Time- Warner azt követelik, hogy tiltsák meg Corley-nak a program újraközlését.
1997-ben a filmkalózkodás még az MPG adattömörítési szabvánnyal való kalózkodást jelentette, az illegális filmkereslet terjedésével azonban hihetetlen ütemben szaporodnak azok az internetes eljárások és helyek, amelyek egyéb kalózkodási eszközöket nyújtanak. A Napster zenei lehívási szolgáltató elleni bírósági eljárás során is csak azt tudták megállapítani a hatóságok, hogy az ingyenes zenére vágyó MP3-as formátumot használó érdeklôdôk szükség esetén más szolgáltatókhoz fordulnak, például a Gnutellához.
A Red Herring konferenciáján a szakértôk egyetértôleg megállapították: a Corley- féle perekkel nem lehet visszaszorítani a filmforgalmazásba beleártó digitális kalózokat. Még ha a filmstúdiók gyôznek is Corley ellen, és a bíróság elrendeli a 2600 megszüntetését, a közönség ma már ezernyi másik honlapra vándorolhat a DeCSS-t letöltésére.
A Viant cég vezetôje szerint a hagyományos szórakoztató ipari vállalatok úgy vehetik fel a harcot a digitális kalóznemzedékkel, hogy jelentôsen kitágítják a digitális anyagok hozzáférési körét és javítanak azok minôségén. Lance Trebesch Hollywood jelenlegi kilátástalannak tûnô harcát a kábelhálózatok évekkel ezelôtti küzdelméhez hasonlította; mint mondta, kezdetben mindenki illegális úton, a kábelhasználati díjak megkerülésével vette igénybe a hálózatok szolgáltatását, késôbb azonban, a kábelhasználati díjak esésével és a nyújtott szolgáltatások minôségének javulásával a kábelkalózkodást eltûnt – írja a Reuters.
Az amerikaiaknak meg kellene szabadulniuk a baktériumokkal kapcsolatos, minden logikát nélkülözô félelmüktôl és nem kellene állandóan a megsemmisülésükre törekedniük – figyelmeztet Dr. Stuart Levy, a bostoni Tufts Egyetem szakértôje.
Szerinte nemcsak a túlzott antibiotikum-fogyasztást lenne célszerû megszüntetni, hanem a baktériumölô szappanok és tisztítószerek alkalmazását is, hiszen az alkalmazásuk úgyis értelmetlen.
Mint a Reuters jelentette, a tudós kifejtette: az embereknek tudniuk kellene, hogy a baktériumokra szükség van és ezért nem szabad sterillé tenni az otthonukat.
Dr. Levy az Amerikai Orvosi Társaság egyik rendezvényén megállapította, hogy az antibiotikumokkal szemben ellenálló baktériumok egyre nagyobb problémát jelentenek. Ezeket a jelenleg ismert legerôsebb antibiotikum, a vancomicin segítségével sem lehet elpusztítani. Sok fertôzô beteg azért hal bele betegségébe, mert már nem hat a kórokozó baktériumra a rendelkezésre álló több száz fajta antibiotikum egyike sem.
Az amerikai orvosoknak azt tanácsolják, hogy csak akkor írjanak fel antibiotikumokat, ha valóban szükség van rájuk, a betegeket pedig ismételten figyelmeztetik: feltétlenül be kell venniük folyamatosan az orvos által elôírt vagy a használati utasításban megjelölt összes tablettát, nehogy a rezisztens baktériumok életben maradjanak és még inkább ellenálló változatok fejlôdhessenek ki.
Az amerikai tudós szerint nem az antibiotikumoktól kell csodát várni, hanem több baktériumot kell élni hagyni. Hiszen a baktériumokra szükség van a mindennapi életben, például az étel megemésztése nem mehet végbe a gyomorban az ott élô számtalan baktérium nélkül.
Az antibiotikumok túlzott alkalmazása csak az egyik probléma, ezenkívül súlyos fenyegetéseket jelentenek a lakosság körében rendkívül népszerû antibakteriális termékek is – állapította meg Dr. Levy. Vannak baktériumok elleni szappanok, tisztítószerek, sôt még pizsamák is.
A tudós bostoni laboratóriumában már két évvel ezelôtt felfedezték azt, hogy az E coli baktérium idôvel képes lesz ellenállni a triclosannak, amely az általánosan használt szappanok jellegzetes antibakteriális összetevôje.
A triclosan a baktérium egyetlen génjére hat az elpusztítása érdekében, s a tuberkulózisnak hasonló génje van, mint amelyet a betegséget gyógyító orvosság célba vesz. Ennek következtében a triclosan túlzott alkalmazása a tuberkulózis olyan új formájának kialakulásához vezethet, amely ellenáll a gyógyszerrel szemben.
Az amerikai tudós szerint a baktériumellenes szappanok jól használhatók a kórházakban, megfelelô ellenôrzött körülmények között, bármely baktériumölô anyag azonban csak idôvel semmisíti meg a kórokozókat.
Viszont a konyhaasztal gyors letörlése vagy az edények elkapkodott elmosása nem pusztítja el a baktériumokat és a kézmosásnak sem a kórokozók megsemmisítése a célja, hanem azok eltávolítása – emlékeztetett Dr. Levy.
Egy nagy fémlemez közepébôl kivágtunk egy kör alakú korongot. Mi történik a megmaradt lyuk átmérôjével, amikor melegítjük a fémlemezt ? Miért?
Megoldás: a lyuk átmérôje növekedni fog. A hô hatására a fémlemez minden irányba tágul: kifelé is, befelé is (tehát a lyuk középpontja felé), amint az ábrán a nyílvesszôk mutatják; de keresztirányba is tágul (a szaggatott vonalú kör mentén).
A szaggatott vonalú kör kerülete megnô és kijjebb viszi az azon belül esô részt, így a lyuk átmérôje végül nagyobb lesz. Ezt matematikailag is be lehet bizonyítani.
Megoldás II. Nagyon egyszerûen megoldható a feladat a molekuláris elmélet segítségével: minden anyag - így a fém is - molekulákból (vagy atomokból) áll. Melegítéskor e részecskék közötti távolság megnövekszik, ettôl tágulnak az anyagok. Ha a lyuk átmérôje csökkenne, akkor a molekuláknak közeledniük kellene egymáshoz; de a melegítés miatt a molekulák távolodnak egymástól, tehát a lyuk átmérôje csakis növekedhet (így oldották meg a feladványt Bartha Kinga és Marton Zoltán).
Megoldás III. Dóczy Annamária nagyon szellemes megoldást küldött be: a lyukas fémlemezt úgy is elképzelhetjük, mint koncentrikus fémszalagok összességét, amelyek egymáshoz vannak forrasztva. Melegítésre a fémszalagok kitágulnak, tehát a lyuk belsô átmérôje is növekszik.
Megoldás IV. Képzeljük el a következô kísérletet: ne vágjuk ki a korongot, hanem csak karcoljuk bele a lemezbe. Megfigyelhetjük, hogy a melegítés hatására, amint a lemez egyenletesen tágul, a karcolt kör sugara is növekedni fog. Ha most a kört annyira mélyen karcoljuk a fémlemezbe, hogy az átlyukadjon, de a korongot nem vesszük ki, melegítéskor ugyanaz kell történjen, mint az elôzô esetben. Végül, ha a kis korongot kiemeljük és a megmaradt fémlemezt újra melegítjük, nincs mitôl másképpen történjen a lemez tágulása, hiszen a lemez "nem tudja", hogy a korongot kivettük.
A jelenség legismertebb gyakorlati alkalmazása a fakerekek vasabroncsa: az abroncsot melegen húzzák rá a kerékre, hogy amikor kihûl, jól összeszorítsa a fakereket.
Érdekes, hogy ugyanabból a ténybôl kiindulva – éspedig, hogy melegítéskor a fémek kitágulnak – egyesek arra következtettek, hogy a lyuk tágul, mások pedig éppen ellentétesen, hogy a lyuk szûkül. Sôt, mindkét táborbeliek között voltak, akik a válaszuk indoklásában a "józan észre" hivatkoztak.
Nyolc helyes megoldás érkezett a 15. feladványra. A helyes megfejtôk Bartha Kinga, Csatlós Tibor, Demeter Gyula, Dóczy Annamária, Kacsó Ágoston, Keresztesi Árpád, Marton Zoltán és Rózsa Enikô. Közülük sorsoltuk ki e heti nyertesünket, aki Marton Zoltán, Szovátáról. Nyereményét, a 100.000 lejes vásárlási utalványt átveheti a szerkesztôségben, hétfôtôl péntekig 10 és 14 óra között, és levásárolhatja a SOLVOPLANT Laposnya utcai üzletében.
Van egy 21 szembôl álló aranyláncunk. Legalább hány láncszemet (és melyikeket) kell megbontsunk ahhoz, hogy bármilyen számú láncszemet adhassuk valakinek 1-tôl 21-ig?
A megoldást be lehet küldeni postán a szerkesztôség címére (4300 Tg.-Mures, str. Gh.Doja, nr. 9), vagy be lehet adni a Népújság szerkesztôségébe, legkésôbb jövô hét péntekig. Leveleiken kérjük feltüntetni a rovat címét: "TESZTELD MAGAD". Jó szórakozást kívánunk!
Járay Fekete Katalin
– 1913-ban költözött új otthonába – Albina tér 26 szám alól, a Csiszár házból –, a Kultúrpalotába. Ahol 18, a Fôtérre nézô tágas helyiség állt korszerû berendezéssel és két hangversenyteremmel – a nagy 1164, a kicsi 500 férôhellyel – a zenekedvelôk, tanulni akarók rendelkezésére. l913. július 15-én aztán átadták a jögendorfi Rieger cég által épített új orgonát is. A munkálatokat Antalffy Zsíros Dezsô orgonamûvész végezte. Aki a cég egyik emberét Marosvásárhelyre költöztette városi alkalmazottként azért, hogy az orgona karbantartásáról gondoskodhasson. Minden zenei kezdeményezés Metz Albert nevéhez fûzôdött. Neki köszönhetô, hogy 1910-ben megalakult a szimfonikus zenekar. Elôször mint fúvószenekar, majd katonazenekarral bôvülve, igazi szimfonikus zenekarrá alakult. Szólistái az iskola tanárai voltak.
Évente két-három szimfonikus hangversenyt tartottak. A karmester Haják Károly, késôbb Zeno Vancea, majd Kozma Géza. Metz Albert az, akinek a javaslatára újjáéled a Zenekedvelôk Társasága, és ennek köszönhetôen sok-sok éven át a világ legkiválóbb mûvészei közül néhány hangvereznyezhetett Marosvásárhelyen.
Szendy Árpád, Thomann István és Bartók Béla zongoaramûvész Szigeti József, Hubermann, Jan Kubelik, Hubay Jenô és Zathureczky Ede hegedûmûvész...
Járt nálunk Pablo Casals is 1914. február 2l-én. Nagyon nagy visszhangra talált a vendégszereplése. Sajnos, az elsô világháború visszahúzó erôvel hatott a konzervatórium fejlôdésére is, ám a háború befejezésével az intézmény ismét méltóvá váltegykori nevéhez és tekintélyéhez. Ezúttal is Metz Albertnek köszönhetôen. Nem véletlen, hogy G. Enescu így vélekedett a konzervatóriumról és tanári karáról: "Kellemes érzéssel gondolok mindig a marosvásárhelyi zeneiskolára, mely oly sok kiváló tanárral büszkélkedhetik. Országunkban ez az iskola páratlan."
A számok és képek igen nagy hatalommal rendelkeznek arra nézvést, hogy elnyerjék az égi szférák ajándékait. Mert az égben a fénysugarak, a számok és képek tulajdonképpen a legerôsebbek. Mert a képek, számok és sugarak, mivel ôk semmilyen más anyagra nem támaszkodnak, méltán tartanak számot a legnagyobb dicsôségre az elsô, azaz égi szférákban.
A zöld diófa alvadt vértôl pácolt. Sebesültekkel szekér zötyögött a szabad azúrtól messze, távol. A végtelen aritmetikákat befogta két, csaknem vak ló szeme a deszkakerítéshez közeledve a magyar szabadságharc járt és járatlan hullámvölgy, hullámhegy diagram esztendejében.
Lobogó, hegedû, szablya. Bolyai János kapitány úr hegedülni befordul a házba. Bár a kolozsvári Ellenôr címû újság mást tanácsol neki, hegedû helyett a szablyát kezébe rendeli, a százados úr betegségére hivatkozva nem vonul harcba.
Lobogó, hegedû, szablya. A szellemet, az okok hatalma általi meggyôzést inkább érzi a halk, magányos hegedûszólamokban. A 12 fokú hangsor túl a tízes számrendszeren, az axiómákat berezegtetve a meghaltak oktávját, kvintjét emelgeti.
Szerencsétlen házassága testi-lelki lejtôjérôl, az idô és a tér férjeként látta olykor magát egy végtelen sugarú, szépséges gömbfelületen, paraszférában, a földi gonosztól nem érintetten. Míg Orbán Rozália perlekedve a tudomány megvetésére oktatta gyermekeit, ô a tudomány még fel nem tárt partjaitól úszott az emberség még fel nem tárt partjaiig, halálos tisztességû magánya nem fuldokló óceánjában. Felzaklatott racionalizmusát irracionalizmusa nyugtatta meg. A kettô közt az arányosság emberi mérték, intelligens tudás, mint geometriai törvény. Bolyai János a közönséges síkból ki tudott lépni. A földi élet sugarából a tiszta értelem sugarába. Mert a matematikai igazságok örökkévalók. A középkori mágus, az angol tudós John Dee kutatásaiban már ott sejlettek az alfanumerikus informatikai rendszerek.
Neki csak az algebrai egyenletek voltak méltóságosak, nem Marosvásárhely kisstílû urai. Olcsó elismerésre nem vágyott, hiúság nem bántotta. Meghasonlottként a meghasonlottnak nem örült, testi-lelki bajait az emberiség köz üdvtanáig hasonlította, lôtávolságra a portól és euklidesznyire Erdélytôl. Az igaz emberség nem jön létre magától. Ahhoz ismeretek kellenek. A cselekvés mezeje árulással telt a teremtmények sokfélesége folytán, de az evangélium mezeje igaz ismeretû forrás, nyitott angyali geometria a bezáródó, ördögi körök milliónyi cikázásán. Így hegedült Bolyai János 1848 egy napján.
* A Lyukasóra 2000 augusztusi számából
Andalító volt nagyon. Tudja a csoda, elaludt. Elôrebukott, és lezuhant. Nem tudták megmenteni.
Belefulladt a zenekari árokba. (Tárcarészlet, 1934)
Az eszkimók rájöttek a sajtó fontosságára, és újságot készítettek. Az újságot nem nyomtatják, hanem a betûket ráfércelik a fókabôrre. Az újságból természetesen csak egy példány van, és az kézrôl kézre jár. (Vidék és környéke, 1928. okt. 19.)
A polgármester reggeli olvasmánya
Okos ember nem köt kolompot a megtévedt bika nyakába. (Közmondások és szólások, 1872)
A városi tanács következtetése
Józan eszû falu nem keres bírót a legostobább emberek között. (Jegyzôkönyv, 1890)
Egy vidéki ügyvéd, miután foglalkozása nem elégítette ki, elômenetelét feljebbvalói minduntalan meghiúsították, hirtelen elhatározással felhagyta hivatalát, visszavonult picziny falusi birtokára, és attól kezdve csak az irodalomnak élt. Az ügyvéd úr csakis és csakis kiadatlan mûveket írt. Errôl az utókor meglehetôsen késôn értesült, midôn a véletlen feltárta a gazdag kézirathagyatékot, egy kalapács alá került nemesi udvarházban. Mint az Athenaeum igazgatója, dr. Bertalan Józsiás úr megállapította, a szerzô csalódást okozott. Alkotásai – szolgájához írott Szerelmi Leveletskéi – nemcsak kiadatlanok, hanem egyszersmind kiadhatatlanok. (Fôvárosi Kurír, 1892)
Egy angol tudományos expedíció emberevô teknôsbékára talált. Az expedíció munkásai közül ketten a Yunnafolyóba mentek fürdeni. Egyszerre mindkét férfi eltûnt a víz alatt. Másnap találták meg a két munkás testének roncsait. A szerencsétleneket a teknôsbékák felfalták. (Szilágyság, 1929. január 6.)
Gyertyalángnál szagolgatjuk a szamorodnit. Kesergünk az értelmiség kedélyállapotán. Együtt sivítjuk, hogy: A HATALOM VÁLTOZATLANUL GÔGÖS. Nemes útálattal haltunk ki belôle. (F. hagyományai, 1999)
Otthonos hangulatú, emberközeli mûvek fogadják a látogatót Sajgó Ilona és Molnár Ilona közös kiállításán a Kultúrpalota földszinti galériáiban. Az állandó alkotói készenlétnek is köszönhetô ez a tárlat, a két mûvésznô folyamatosan dolgozik, volt amivel elôrukkolniuk, amikor kiderült, megüresednek a kiállítótermek. Pár nap alatt fel tudták mutatni újdonságaikat. És gondolom, nem bánták meg, elismerô, kedvezô a fogadtatás.
Mûfaja természetébôl adódóan, Sajgó Ilonának hosszabb idôszakra kellett visszanyúlnia. Egy klasszikus szôvôtechnikával, hagyományos népi szövôszéken készült faliszônyeget nem lehet egy-kettôre elôvarázsolni, pláne, ha munkahelye és otthoni teendôi is vannak az alkotónak. Az utóbbi két évtizedben született, most kiállított húsz textíliája. Többségüket láthattuk csoportos jelentkezéseken, így együtt, átfogó és meggyôzô képet nyújtanak a gyergyóalfalui születésû, marosvásárhelyi mûvésznô törekvéseirôl, harmonikus, kiegyensúlyozott mûvészi teljesítményérôl. Nem csak dekorativitásukkal, visszafogottan is fénysugárzó, meleg színeikkel, ötletesen játékos vonalaikkal fogják meg a nézôt, szônyegei gondolatot, üzenetet is hordoznak, gyakran filozófikus töltetûek. Az élet értelmével, az idô múlásával, az emberi boldogsággal kapcsolatos kérdéseket is felvet. Növény- és virágelemeket szô kompozícióba, méh, pillangó, galamb lényegül sokszínû látvánnyá, olykor a mikrokozmoszt nagyítja fel szôttesein, máskor a nôi és férfitest ritmusával kelt tartós hatást. Ritkábban, de ha témája úgy kívánja, a hímzést vagy a vegyes technikát választja, színeit is élénkíti.
Külön érdekesség, hogy Sajgó négy, kartonra készült festményét is bemutatja. Jó néhány szônyege elôtanulmányaira ismerhetünk bennük, megfigyelhetjük az átalakulást az új mûfaj megkövetelte egyszerûsítés, stilizálás, absztraktizálás jegyében.
Akárha kolléganôje textilmûvészetében gyökereznének a következô teremben Molnár Ilona grafikái. Nem csoda, hiszen valamikori textiltervezô technikusként ô is ehhez a mûvészeti ágazathoz kapcsolódott, s csak mintegy hét esztendeje csábította el a festés s fôleg a rajz. Elsô grafikusi próbálkozásai is még a textilmûvészethez kötôdtek. Azóta azonban intenzíven keres, kísérletezik, pótolja a mulasztottakat. Inventivitását tükrözi friss keletû, aranyfóliás képeinek vonzó együttese, melyeken formabontó próbálkozásai kerülnek a közönség elé. A hangsúlyozott faktúra, a dimenzióbôvítés, a struktúrák izgatják. Rácsszerû, geometrikus alakzatok, néha szerves, növényi formák, madárfigurák tûnnek fel díszítô hatású, aránylag kis méretû képein. Tetszetôsek, hagyományosabb és modern belsô terekbe egyaránt illô munkák ezek. Nagy részük már külföldön is megfordult, sikert hozott alkotójuknak.
Lehet azonban, hogy vannak, akik a másik galériában kifüggesztett lovas rajzait kedvelik jobban. Molnár Ilona 1996-ban a Kézdivásárhely melletti Incitató Alkotótáborban fedezte fel magának ezt az ôsi és örök témát. Azóta rajzolja, festi a lovakat, ezt tette a Hortobágyi Mûvésztelepen is. Folyamatosan gazdagodó sorozatát már Marosvásárhelyen is kiállította korábban. Magabiztos vonalvezetését, figyelemre méltó rajzkészségét ezeken a dinamikus grafikákon gazdagon kamatoztatja. Egyénített lóportréi, energiától szétrobbanó lovas életképei, a lótartás kellékeibôl – zabla, kantár, kengyel, nyereg, csatok, szíjak, hámok stb. – összekomponált csendéletei drámaiságot, balladai hang