|
LII. évfolyam 185. (14541) |
2000. augusztus 10., csütörtök |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
A kereskedôk nyertek a védôvámon
A magyarországi sertés- és baromfihúsra kivetett pótvámok fenntartása nem volt helyes, mivel a bevezetése óta eltelt bô egy évben a behozatal lényegében nem csökkent és nem történt meg a belsô termelés fellendülése sem – jelentette ki Pete István, a mezôgazdasági minisztérium államtitkára.
Az államtitkár Románia CEFTA- politikájáról, az ország európai integrációs törekvéseirôl beszélve elmondta, a román mezôgazdaság még nagyon messze áll attól, hogy az Európai Unió követelményeinek megfeleljen.
Szerinte nincs meg az a gazdasági, termelési és finanszírozási struktúra, amely egy egészséges gazdaság mûködésének alapjait megteremtheti. Hangsúlyozta, hogy a CEFTA (Közép- európai Szabadkereskedelmi Megállalapodás) enyhébb, kevésbé szigorú államközi egyezmény, egyértelmûen lazább az Európai Uniónál, ugyanakkor az a feladata, hogy tagjait felkészítse a csatlakozásra.
Van amiben Románia nem versenyképes a CEFTÁ-ban, vannak viszont termékek vagy termékcsoportok, amelyek esetében egyszerûen képtelen felvenni a versenyt. A mezôgazdasági termékek egy csoportja éppen ezek közé tartozik.
Pete szerint a CEFTÁ-n belül Magyarországnak, legalábbis az agrártermékek terén vezetô, sôt meghatározó szerepe van a régióban. Olyan termésstruktúrája, minôsége, árai vannak, amivel nagyon nehéz Romániának, de a lengyeleknek, a szlovákoknak is, versenyre kelni.
– Ilyen körülmények között az még elfogadható, hogy egy ország ideiglenesen védôvámokat vezet be azért, hogy megmentsen egy bizonyos szektort vagy ágazatot, legyen az a sertés- vagy a baromfihús-termelés, vagy egyéb, amire pótvámot vetettünk ki, az viszont már nem, ahogyan most eljárunk. A pótvámokat az említett sertés- és baromfihúsra nemcsak bevezettük, hanem fenn is tartottuk, ráadásul csakis egyoldalúan Magyarországgal szemben. A pótvám bevezetése azért nem volt jó, mert ezzel lényegében nem akadályoztuk meg az illetô termékeknek az országba jutását. Elvégre behozhatja azokat a magyar cég szlovák, lengyel, moldáviai, ukrán vagy akár a német partnere is – mondta.
Pete elismerte, hogy a forgalmazási árak országos szinten magasabbak lettek Romániában, gyakorlatilag a kereskedôk nagyobb haszonnal dolgoznak. Az államkasszába nem került több, viszont mindez inflációgerjesztô hatású.
– A másik érvem: eltelt egy esztendô, s az intézkedésnek nem volt semmiféle pozitív hatása. Tudjuk, az állatállomány csappan, s azt is, hogy csappanni fog, hiszen nem lesz kellô mennyiségû takarmányunk. Eredetileg a kormányrendeletnek az volt a célja, hogy a védôvámmal megmentsen egy ágazatot, serkentse a hazai termelôt, de bebizonyosodott, hogy egy év leforgása alatt a helyzet és a tendencia nem változott. A behozatal lényegesen nem csökkent és nem következett be a belsô termelés fellendülése sem – mondta Pete az MTI által idézett RMSZ-interjúban.
A tervezettnél jelentôsen több búzát takarítottak be az idén, ami lehetôvé teszi, hogy kenyérgabonából ne kényszerüljön behozatalra az ország – derült ki a mezôgazdasági minisztérium közleményébôl.
A közlemény szerint 1,915 millió hektár területrôl összesen 4,393 millió tonna búzát takarítottak be, 2295 kilogrammos termésátlag mellett. Az idei súlyos aszály idején a mezôgazdasági minisztérium azzal számolt, hogy a búzatermés 3,73 millió tonna lesz.
Az ország éves minimális búzaszükséglete 3,5 millió tonna, tehát nem lesz szükség majd behozatalra kenyérgabonából. Egyelôre gondot jelent viszont a felvásárlás: a malomipar az idei termésbôl mostanáig nem egészen 100 ezer tonnát vett meg, miközben a városi lakosság ellátásához legkevesebb 1,5 millió tonna búza szükséges.
A felvásárlást a mezôgazdasági és a pénzügyminisztérium vitája nehezíti. A mezôgazdasági minisztérium 1,5 millió tonna búza felvásárlásához kilogrammonként 500 lej támogatást ígér a termelôknek, de az ehhez szükséges alapot a pénzügyminisztérium nem kívánja jóváhagyni.
– Bebizonyosodott, hogy a búzaválságról szóló hírek alaptalanok voltak, a válságról azok beszéltek, akik az importban érdekeltek – hangsúlyozta Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter.
Egyelôre úgy tûnik, Romániának csupán kukoricát kell majd importálnia. Az ôszi árpa betakarítása is jórészt befejezôdött, eddig 215 ezer hektárról (a bevetett terület 99 százaléka) 552 ezer tonna árpát gyûjtöttek be.
– Ha csak 30 százalékos aszálykárral számolunk, azt is mondhatnánk, akár rekordtermést is jegyezhettünk volna. Nem volt az idei egy rossz mezôgazdasági év, illetve a termelési kedv szempontjából nem indult annak – mondta Pete István, a mezôgazdasági minisztérium államtitkára.
Ahol gondok vannak máris és lesznek a továbbiakban is, az a cukorrépa, amely nem fedezi a feldolgozási és a fogyasztási szükségleteket.
– Ez nem az elsô év, sajnos a jelenség két- három éves múltra tekint vissza. Jól tudjuk, milyen politikát folytattak a cukorgyárak azzal, hogy folyamatosan nyerscukrot hoztak be, s nem ösztönözték a hazai termelést. Talán ez a legnagyobb kihívás számunkra, amit ôsszel esetleg kiegészíthet egy gyenge kukorica-, általában takarmánytermés, ez már kihatna az állatállományra, annak csökkenését válthatná ki. Ez esetben is behozatalra szorulhatunk bizonyos mértékben – hangsúlyozta Pete.
A búzának most olyan ára van, amilyen nem volt hosszú évek óta. Tavaly 1500 lejért kelt el kilója, most háromezret kérnek érte, ami már nemcsak fedezi a költségeket, hanem igen komoly haszonnal is jár.
– Ennek kihatása lesz a fogyasztóra, legalábbis árban, de a termelôre is, akinek már megéri, hogy ôsszel esetleg nagyobb területen vessen. Most arra kell vigyáznunk hogy a termelôi és a fogyasztói árak közötti egyensúly ne bomoljon meg. Ehhez pedig mûködni kell hagyni a nyitott vámrendszert, amely az egyetlen ellenszere az árrobbanásnak" – mondta az államtitkár.
A Rompres szerkesztôjének adott interjúban Mugur Isarescu kormányfô leszögezte, hogy esetleg függetlenként elvállalja az államfôi jelölést, elôbb viszont afelôl kell megbizonyosodnia, hogy a lakosság jelentôs mértékben óhajtja részvételét a választásokon.
Hozzáfûzte, azért nem vállalkozott a liberálisok ajánlatára, mivel azt az NLP-be való beiratkozástól tették függôvé. Ilyképpen elvesztette volna független státust és egyben elárulta volna a koalíciót alkotó pártok mindegyikét. Független vagyok és az is akarok maradni: nem áll jogomban elárulni mindazokat, akik teljesen érdektelenül bíznak bennem – fogalmazott a miniszterelnök.
A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Mircea Ionescu Quintus, szerdai sajtóértekezletén kijelentette, hogy pártja nem gyakorolt semmiféle nyomást Isarescura, hogy esetleg ne jelöltesse magát az elnökválasztásra.
E kijelentését a liberális vezetô replikának szánta Varujan Vosganian, a JESZ társelnökének ama burkolt vádjaira, miszerint Isarescu ellen valóságos pszichológiai háború folyik.
Mugur Isarescura gyakorolnak nyomást, de nem azért, hogy ne vegyen részt az elnökválasztáson, hanem pont fordítva, fûzte hozzá az NLP-elnöke, aláhúzva, hogy legcélszerûbb lenne hagyni ôt, saját maga döntsön e kérdésben.
Theodor Stolojan elnökválasztáson való részvételét illetôen Quintus elmondta, hogy ezt az augusztus 18-i rendkívüli kongresszuson ismerik el hivatalosan, és Puiu Hasoti alelnök kapta a megbízatást a jelöléshez szükséges 300.000 aláírás összegyûjtésére. Pontosításként hozzáfûzte, Stolojan liberális honatyai jelölésérôl eddig meg nem tárgyaltak, de ha a volt kormányfô óhajtani fogja, lehet szó róla.
Az RNEP elnöke, Valeriu Tabara és az RNP elnöke, Virgil Magureanu szerdán aláírták a két párt közötti egyesülési jegyzôkönyvet; az új politikai alakulat elnevezése Nemzeti Szövetség (NSZ).
A két párt augusztus 15-ig kinevezi embereit a végrehajtói tisztségekbe. A szervezeti szabályzatot és a politikai programot az augusztus 27-i kongresszuson vitatják meg. Szintén akkor nevezik meg az NSZ államelnök- jelöltjét.
Az aláírt protokoll szerint, az RNP független státusú honatyái ezután az RNEP parlamenti csoportjaiban mûködnek.
Virgil Magureanu kijelentése szerint a két párt közötti egyesülés konszolidálja a közép beállítottságú nemzeti mozgalmat. A Nemzeti Szövetség legfôbb vágya az, hogy Románia talpraálljon, jólétnek örvendjen és elnyerje a külföld tiszteletét – hangsúlyozta. A maga során Valeriu Tabara elmondta, hogy az új párt modern, mérsékelt és európai nemzeti politikát fog folytatni. Az Európai Unióba való integrációt lehetetlen elképzelni a hagyományos értékek tisztelete és az ország belsô stabilitása nélkül.
Hölgyeim és uraim, vége a táblafestegetôk korszakának! Ezentúl európai szabványú, háromnyelvû helységnévtáblákat láthatunk majd a város bejáratainál, amelyeket – mint az európai szellemiség hordozóit –, senki sem merészel majd lefestegetni, meggyalázni. – Többek között ezt ígérte a pihenôszabadságáról friss erôkkel hivatalába visszatért polgármesterünk, Dorin Florea, elsô sajtótájékoztatóján.
Mielôtt azonban örömujjongásban törnénk ki, hogy végre elérkezett az egyenlôség kánaánja, vizsgáljuk csak meg közelebbrôl, hogy mit is jelent az "európai szabvány" Marosvásárhely "fura urának".
Elôször is: az a bizonyos háromnyelvû helységnévtábla tulajdonképpen nem egy, hanem kettô, melyeknek csak a tartóoszlopa közös. Az egyiken csakis a hivatalos, az államnyelven hangzó név szerepel, amely ne adj' isten, hogy keveredjen más, alacsonyabb rendû megnevezésekkel. A másikon ugyan már ott lehet a magyar, sôt – diverzióként? – a német nyelvû városnév is, ám vigyázat, néhány megszorítással. A kisebbség (hol? a városban?) által használt megnevezés jól meghatározott helyet kap az új elképzelés szerint. A második tábla ugyanis legkevesebb 15 centivel alacsonyabban helyezendô el, hogy világos legyen: nem keveredünk, s hogy ki is itt az úr. (S minél alacsonyabban van, annál könnyebb lefesteni, még létra sem kell hozzá.) Ennek a megoldásnak egy gyakorlati elônye is adódik: lehet, hogy festékre sem kell ezentúl pénzt pazarolni, hisz a külön tábla egész egyszerûen leszerelhetô, leszakítható, anélkül, hogy a fentit, a "hivatalosat", bármilyen kár érné.
Menjünk azonban tovább: a nem román nyelvû megnevezések más színû és kisebb betûkkel kerülnek fel az oszlopra, mintegy jelezvén, eme megnevezések használói nincsenek egy hatalmi súlycsoportban a többségi nemzettel, s "színük" is más, mint nem is olyan régen, több országban, a négereké.
Ez lenne tehát az a bizonyos európai szabvány. Hogy melyik Európában találkozott vele a polgármester úr, nem közölte. Abban, amelyet mi ismerünk, aligha, hisz amikor Finnországban svéd, Spanyolországban katalán vagy baszk, Dél-Tirolban német, Walesben gall nyelvû feliratokat látunk a tévéhíradókban, valamennyi közös táblán található az illetô állam többségi nyelvén íródott felirattal. Sôt, ahol a kisebbség többségben van, többnyire az elôtt. Azt azonban sejtjük, hogy ki adta hozzá az ötletet. A külön táblán, más színnel és kisebb karakterekkel írt kisebbségi megnevezések ideáját George Pruteanu vetette fel egykor, az egyik tévémûsorban. Nos, hogy az önmagát európai gondolkodónak valló Pruteanu szenátor mire képes, láthattuk, tapasztalhattuk. Dorin Florea feltartóztathatatlanul indult el nyomdokain?
Elôzetes tudósításban hírt adtunk arról, hogy augusztus 1o és 15 között Marosvásárhelyen kerül sor az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága kilencedik nagy tanácskozására. Köztudott, hogy ezidáig valamennyi rendezvény az anyaországban zajlott le, elsô alkalom, hogy a konferenciát a határon túl rendezik meg. Nos ennek jelentôségérôl, üzenetérôl az Anyanyelvi konferencia ügyvezetô elnökét, Komlós Attilát kérdeztük, aki tegnap érkezett Marosvásárhelyre.
– Üzenete, pontosabban szólva lényege az, hogy mi, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia már a kezdet kezdete, vagyis 197o-ben történt megalakulása óta úgy véljük, hogy a magyar nyelv, a kultúra, a tradíciók, a magyar történelem egy és oszthatatlan. Olyan jelenség, ami a nyelvhez kötôdôen egy struktúrában van, a történelem alakulásától függetlenül. Élhetünk ugyan különbözô politikai körülmények között és különbözô országokban, ám a nyelvi-kulturális kapcsolódásunk szétválaszthatatlan, ezért jöttünk ide most. Egyébként az ötlet nem az elnökségtôl származik, hanem erdélyi-marosvásárhelyi barátaink hívtak meg, Ábrám Noémi vezetôségi tag az 1996-os konferencián tolmácsolta erdélyi barátaink meghívását.
– Ha összmagyar rendezvényrôl van szó, akkor az szétszóródásunk miatt eleve magán viseli a nemzetközi jelleget. Hogyan sikerül Budapesttôl Melbourne-ig, onnan New-Yorkig átfogni, négyévenként rendezvényre mozgósítani a konferencia résztvevôit?
– Ezt a – kezdetben – mozgalmat, majd konferenciát olyan személyiségek hívták életre, mint Kodály Zoltán, Illyés Gyula, Váci Mihály, Lôrincze Lajos, meg sokan mások, akik úgy érezték, hogy a magyar anyanyelv-használat segítségre szorul(t), elsôdlegesen a nyugati szórványokban. Ezen nyugati magyar szórványközösségek kulturális hátterének erôsítésére alakult a konferencia, de természetesen, egyre bôvült az évek során, most ott tartunk, hogy a világban élô magyar közösségek zöme képviselteti benne magát. Ilyen értelemben a magyar kulturális közgondolkozás egységét is képviseljük, hozzátéve hangsúlyosan azt, hogy úgy gondoljuk, a népek nagy "mezôjén" az tud jól érvényesülni, az tud jó szomszédI kapcsolatokat létesíteni, az európai uniós gondolkodásba beilleszkedni, aki elsôsorban magával, önazonosságával tisztában van. A tanácskozás központi gondolata is ezt erôsíti: Együtt Európába.
– Kicsit a lokálpatriotizmus szemszögébôl kérdezem: Marosvásárhelynek volt-e mozgósító ereje, netalán a rendezvénynek helyet adó Bolyai líceumnak?
– Volt, noha az emberek általában ahhoz voltak szokva, hogy a konferenciát sorozatosan az anyaországban rendezzük meg. A romániai magyarság minden magyar ember szívében ott van, a vonzalom úgyszintén, testvérként kezeljük az itteni magyarokat és testvérként vagyunk itt. Hozzá kell tennem, hogy a volt polgármester, Fodor Imre és a tanács sajátjukként álltak az ügyhöz, örömünkre szolgál az, hogy a jelenlegi polgármester is kedvezôen nyilatkozott konferenciánkról, elfogadta meghívásunkat, a városvezetés fogadást is rendez a nagyvilágból érkezô mintegy 25o magyar tiszteletére. Az pedig, hogy a munkálatok nagyrészt a Bolyai líceumban zajlanak, szándékos választás volt. Sokféle lehetôség lett volna a városban, itt egyébként el kell mondanom, hogy minden szervezet és intézmény nagyon készséges, udvarias, ügyintézés tekintetében pedig nagyszerûen bánnak velünk, hozzátéve természetesen, hogy önellátók és fizetôpartnerek vagyunk, nem kérünk senkitôl szívességet, saját költségvetésünkbôl gazdálkodjuk ki ennek a nem olcsó konferenciának a kiadásait. Azért jöttünk a Bolyai líceumba és nem egy szállodaterembe tanácskozni, mert úgy érezzük, hogy ez az iskola a mi szándékainkat jelképezi csakugyan, Bálint István igazgató készségesen támogatta konferenciánkat, rendelkezésünkre bocsátotta a líceum dísztermét és a tantermeket. Ennek az intézménynek világhíre van, azt hiszem, mindenki számára egyértelmû, miért jöttünk ide.
Délelôtt 10-12 óra: Megnyitó ülés a Kultúrpalotában. Megnyitó: Pomogáts Béla. Üdvözlô beszédet mond Sütô András. A konferencia résztvevôit köszönti a marosvásárhelyi önkormányzat, Kelemen Hunor, a román mûvelôdési minisztérium államtitkára, Visy Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára, romániai és magyarországi meghívottak. Elnöki beszámoló: Pomogáts Béla. Regisztráció a Bolyai líceumban.
Délután 15-18 óra: A Bolyai Liceum dísztermében Plenáris ülés. Elôadások. Elôadók: Balogh András (Magyarország), Szarka László (Magyarország), Péntek János (Románia), Papp László (AEÁ)
Koreferátumok: Nagy Károly (AEÁ), Komlós Attila (Magyarország), Kántor Lajos (Románia), Gömöri György (Nagy-Britannia), Tverdota György (Magyarország), Várdy Béla (AEÁ), Gál Sándor (Szlovákia), Galambos Ferenc Iréneusz (Ausztria) 19 óra: A kultúrpalotában a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal fogadása.
Polgármesteri sajtótájékoztató
A lakosságtól beérkezô számos panasz miatt a lehetô legrövidebb idôn belül felülvizsgálják a Telpark fizetôparkolós rendszer marosvásárhelyi bevezetésének ügyét – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Dorin Florea polgármester, aki szerint az sem kizárt, hogy szerzôdést bontanak a rendszert mûködtetô két kft.-vel.
Florea élesen elítélte a város elôzô vezetését és a régi tanácsot, amiért alkalmazták a Telparkot. Ugyanis szerinte ez nagyon hátrányos a polgármesteri hivatalra nézve, mivel a helyhatóság a rendszer mûködtetésének elsô két évében csak a haszon 25%-át kapja, majd két év után ez a hányad 30%-ra növekszik. Véleménye szerint elhamarkodták a rendszer bevezetését a megyeközpontban, ráadásul nem kellett volna rögtön 8 évre szóló megállapodást kötni a szolgáltatókkal, akik túl sokat kérnek a nyereségbôl, hanem egyszer kísérleti jelleggel kellett volna egy évig mûködtetni a rendszert. A polgármester nem ellenzi a fizetôparkolós megoldást, de azt szeretné, ha az mind a város, mind a polgárok számára elônyös lenne. A helyi tanács mai ülésén a problémát beszámoló formájában terjeszti az önkormányzati testület elé, és minél hamarabb rendezni akarják a helyzetet – mondotta a polgármester. Konkrét alternatíva még nem született, Dorin Florea egyik elképzelése szerint a jármûvekre évi 50 ezer lejes díjat lehetne kivetni, ebbôl telne újabb parkolóhelyek létesítésére. A lakosság felháborodását tapasztalva lehet, hogy referendumot szerveznek Marosvásárhelyen a fizetô parkolással kapcsolatosan.
Strasbourgi kapcsolat – bizalmasan
Mint már keddi lapszámunkban is jeleztük, a napokban strasbourgi küldöttséget vártak a polgármesteri hivatalba. Nos, mint tegnap megtudtuk, küldöttség nem érkezett, csak egy személy. Vele bizalmas tárgyalások folynak a városházán, amelyek egyelôre nem nyilvánosak, annyit mégis megtudhattunk, hogy az EU fôvárosának közlekedési problémáit, ezek megoldását szemléltetô dokumentumfilmet hozott a francia vendég, ebbôl próbálnak ötleteket leszûrni a mi hasonló gondjaink orvoslására. Bôvebb küldöttség csak a késôbbiekben érkezik, és a közeljövôben szélesebb körû együttmûködést is terveznek.
Bemutatták a szintén francia mintájú helységnévtáblák modelljeit is. Az EU jelével ellátott külön táblára kerül majd a román, másik táblára pedig együtt a magyar és a német felirat, de az új jelzéseket egyelôre még nem teszik a helyükre, mivel az egyébként már elkészült táblákat még nem vonták be fényvisszaverô anyaggal.
A Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal egész sor intézkedést kezdeményezett a város egyes zöldövezeteinek megtakarítása és szépítése érdekében. Ugyanakkor, számos polgár kérésére, a hivatal széleskörû akciót kezdeményez a kóbor kutyák befogására, és a Bneasa utcai állatmenhelyre való szállításukra.
E kezdeményezések eredményessége érdekében a polgármesteri hivatal kéri a környezet és az állatok védelmében érdekelt nemkormányzati szervezetek, egyesületek és alapítványok támogatását. Tekintve, hogy e szervezetek és a város vezetése között mindeddig jó kapcsolatok mûködtek, reméljük, hogy e kapcsolatokat a jövôben is fenntarthatjuk.
Az önök segítsége hasznos lehetne egy Pandurilor utcai park berendezésében (az ortodox templommal szemben), vagy a következô övezetek megtakarításában és folyamatos karbantartásában: Bneasa utca, a Maros partjának a Somnului és Barajului utcák közötti szakasza, az erdô széle a Gh. Marinescu utca körzetében, Poklos és Bega patakok. Ez csak néhány pont, ahol a nemkormányzati szervezetek bizonyíthatják hatékonyságukat a város problémáinak kezelésében.
Mostani beavatkozásuk függvényében biztosak vagyunk benne, hogy más együttmûködési lehetôségeket is találunk közös érdekünkben: egy tisztább, szebb, barátságosabb város kialakításában. Önöknek rendelkezésére állnak az eszközök, hogy ebbe a kezdeményezésbe a civil társadalmat is bevonják. Ajánlataikat várjuk a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal Községgazdálkodási Igazgatóságán.
A polgármesteri hivatal nem igényli a Salubriserv egyes szolgáltatásait
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere hétfôi sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy visszamondták a Salubriserv néhány szolgáltatását, mivel nem voltak megelégedve azokkal. Ennek nyomán a város területén nem használják a seprôautót és az öntözô kocsit, amelyrôl slaggal a járdákat is locsolhatták a tegnap. Karácsony László, a Salubriserv igazgatója nyilatkozott a Népújságnak:
– A szóban lévô két gépkocsit már egy hónapja nem mûködtetjük ugyanis a polgármesteri hivatal levélben visszautasította a nevezett szolgáltatásainkat. A Salubriserv és a polgármesteri hivatal között létezô szerzôdés, melléklete értelmében, ha a hivatal nincs megelégedve az általunk végzett munkával ebbe köteles felszólítani a céget. Ilyen felszólítást nem kaptunk. Utóbb megtörtént a szerzôdéshez csatolt melléklet módosítása.
– Most miként takarítják a város utcáit?
– A megegyezés alapján kötelességünk az, hogy az utcákon a járdaszegélytôl számított 1,5 méteres sávon sepregessünk. De, ha mondjuk az utca közepén van a szemét, hagyjuk ott? Egyébként a seprôautó nem csupán sepert, hanem elszívta a port is. Gondoljunk arra, jön az ôsz, már hullanak a falevelek. Szerintem jobb lenne mindennnap takarítani, más szóval megôrizni a tisztaságot, mint hetente kirendelni valakiket a szemét összegyûjtésére és elhordására. Véleményem szerint a polgármester takarékoskodni szeretne.
– Mi történt a munka nélkül maradt két gépkocsi vezetôjével?
– Áthelyeztük más jármûvekre. Ha már itt tartunk, el kell mondanom, hogy mi nem a parkoló gépkocsikat öntöztük (ahogy Dorin Florea állítja ezt), hanem – éppen a slagnak köszönhetôen – lemoshattuk a gépkocsik alatti járdafelületet is.
– Más cég mûködtet-e seprôautót, vagy öntözôkocsit Marosvásárhelyen?
– Tudomásom szerint nem, pedig a városnak szüksége lenne az utcák gépi seprésére a por elszívására, valamint szintén a gépi öntözésére. Ez, amit mondhatok a polgármesteri hivatallal való együttmûködésrôl.
Nagymértékû szennyezés a Maroson
Szerkesztôségünkbe tegnap délben érkezett információ szerint a gernyeszegi disznóhizlaldából nagy mennyiségû szennyezô anyag került a Maros vizébe. Az értesülést Stefanescu Danut, a Marosvásárhelyi Környezetvédelmi Kirendeltség fôfelügyelôje megerôsítette a kora délutáni órákban.
A fôfelügyelô a Népújságnak a helyszínrôl adott nyilatkozatában elmondotta, a szennyezés részben mûszaki, részben emberi hiba miatt következett be. Kedden délután a hizlalda egyik ülepítôjének teljes tartalma a Marosba került. A környezetvédelmi hatóság tegnap indított vizsgálatot a helyszínen, és vízmintákat vettek a folyó vizébôl. Lapzártánkig részletek még nem derültek ki, mivel a minták elemzése még folyt, így a szennyhullám lehetséges hatásait, és várható következményeit sem lehetett még körvonalazni. Amint e tényezôket felmérik, eljárást indítanak a Testsuin Rt. ellen, a szennyezés súlyosságától függôen szabálysértési, vagy akár bûnvádi eljárás is lehet az ügybôl – mondotta a fôfelügyelô.
Tegnap délután négy órára a szennyhullám elérte Marosszentgyörgyöt. A marosvásárhelyi vízszolgáltató Aquaserv ÖV teljes kapacitását riadókészültségbe helyezték, mint azt a szolgáltató közleménye is megerôsíti. A szennyhullám lapzártánk után érhette el Marosvásárhely, és a vízüzem térségét. A vízüzemben folyamatosan ellenôrizték a folyó vizének minôségét, és mint a közlemény is aláhúzza, amint a nyersvizet már nem tudják megfelelôen tisztítani, leállítják a vízüzemet, egészen a szennyhullám levonulásáig. Tegnap délutáni értesülés szerint erre nagy valószínûséggel szükség is lesz, de azt még nem sikerült megtudnunk, mennyi idô alatt vonulhat le a szennyezés a Maroson, tehát a várható vízszünet ideje még nem volt felbecsülhetô. Bôvebb információkkal holnapi lapszámunkban térünk vissza.
Mit szólnak a fogyasztóvédôk? Hát az ügyészség?
Porkoláb Anna-Mária a Levendula (volt Katona József) utcában lakott, családi házban. Férje halálos beteg volt, minden csoda jól jött volna, ha gyógyulással kecsegtet. 1996 óta tart különös "viszonya" az Euromarket "céggel". Rendelt abból a csodanyakláncból, amelyrôl úgy hitte, segíteni fog férje gyógyulásában. ("Inkább imádkoztam volna, s adtam volna a templomoknak azt a pénzt...") De az Athos-kereszt hamis, mint ahogy hamis az ezüstlánc, az ezüstgyûrû, az aranylóhere is. Mint ahogy hamis az egész "játék", amit ez a csaló cég elmûvel: hetente zaklatja hízelgô levelekkel az embereket, kitûnô lélekismerettel nyomorúságukra, nyereségvágyukra, hiszékenységükre alapozva. Annamária betartotta a levelekben elôírt "szabályokat", lépésrôl lépésre jutott egyre közelebb a "nagydíjhoz", ami akkor 135 millió lej volt. Közben meghalt a férje, a családi házat eladta, kisebb lakásba költözött, új címén, az Arany János utca 21. szám alatt él egyedül. Telefonját feladta, nem bírta fizetni. (Mellesleg: aki hívni próbálta a cég által feltüntetett számot, görög tájakkal társalgott, a "beszélgetés" végén többe került a leves, mint a hús.) Annamária lelkiismeretesen tájékoztatta a "céget" új lakcímérôl, mire az rögtön új ügyfélként "sorolta be", és elkezdtek érkezni az olyan levelek, melyekben kezdhette elölrôl az egész ceremóniát, hogy eljusson megint a "pecsétig", meg az "igazolványig", mellyel aztán begyújthat. (Arra sem jó, olyan pici.)
Rendelt többek között egy 197.700 lejt érô brosúrát a házi bútorkészítésrôl, egy másik rendelése 229.854 lejébe került, az "apró tárgyak" 159.064 lejt kóstáltak. Levelet írt egy bizonyos Claudia Bassinger nevû lédinek (jó név, mi?), ez a közönségkapcsolattal foglalkozott a cégnél, kérve a "píáros" fantomot, akirôl mellesleg képet is közöltek: lépjen közbe, írják jóvá korábbi részvételét, ne kezeljék ôt úgy, mint valami novíciát, nem most kezdi ám a bulit... Semmi, semmi. Írt Iuliana Marciuc-Posea úrhölgynek is, akinek a képével díszített "versenylapot" épp úgy megkapta, mint e sorok írója és a többi "célszemély". Írt Cristian Topescu mesternek, aki videokamerát nyert az Euromarket-tôl. Ôszintén hitte, hogy hûséges és kitartó és fegyelmezett részvétele elôbb-utóbb meghozza számára a nagy nyereményt, hiszen minden lejnek megvan a helye a házi költségvetésében.
A hatalmas paksamétát csalódottan rakja vissza. Csalódása keserûségbe, keserûsége dühbe csap át. Sokan éreznek így. Velük együtt arra kérjük a fogyasztóvédôket, az ügyészséget, figyeljen fel erre a szélhámosságra. A becsapottak egy része azért nem tesz feljelentést, mert szégyelli, hogy rászedték; másoknak, a zömnek nincs pénze a peres költségekre, riasztja ôket a kvázi reménytelen és fôleg hosszadalmasnak ígérkezô törvényszéki eljárás...
Nem elég, hogy szabadságunk tíz éve alatt a tömegnyomor szélére jutott ez az ország, lakosai mindenféle szélhámosok grasszálását is kénytelenek elviselni. Ki védi meg a kisembereket ezektôl a hiénáktól?
A kereszténység Krisztus születésének 2000. évfordulójára emlékezik, mi, magyarok pedig kereszténnyé és európaivá válásunk eltelt tíz évszázadát ünnepeljük, és nagy királyunkat, Szent Istvánt, ki apja, Géza fejedelem örökét kiteljesítve befejezte a nagy mûvet: népünket a krisztusi útra vezette, elvégezte az országépítést. Szellemisége és kitartó munkája eredményeként oly örökséget hagyott ránk, amit bûn nem ápolni. Különösen ma, az új ezredfordulón, amikor végre felcsillan a remény, hogy ismét egy legyen a magyar, egységes a nemzet, "határokon innen és túl". Pakó Benedek plébános nemrég megjelent írásában olvasom: "… A honfoglaló Árpád karddal szerzett hazát, István király Krisztussal országot épített…" Mit tehetünk ma mi, az ezredvég fogyó magyarjai? Ôrizzük és ápoljuk a széttépett nemzet és haza ránkhagyott darabját minden tehetségünkkel, itthon!
I. Ennek a gondolatnak a jegyében állítunk szobrot itt, Szászrégenben, a katolikus templom elôtt Szent István királynak és feleségének, Boldog Gizellának, hála Jorga Ferenc szobrásznak. Írom mindezt azért, hogy végre mindenki megértse: azért kellett átalakítani a templomteret, kivágni néhány öreg gesztenyefát, a szobrász kérésére is, mert töredezô ágaik veszélyeztették volna a szobrokat. Hogy újból szép legyen a környezet, ültettünk tíz-tíz magnóliát, hibiszkuszt, koszorúvirágot, tûztövist, tiszafenyôt. Miért mindenbôl tízet? Mert millenniumi évben vagyunk!… A járdákat színes cementmozaikkal burkoltuk, sôt, a park közepébe kis szökôkutat is beépítettünk. Felújítottuk kívülrôl a templomot, a plébánia épületét, annak tetôszerkezetét is. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az utóbbi években a templom színes ablakokat (vitrálékat) kapott, s a környék minden katolikus temploma megfiatalodott, felépült a két ravatalozó kápolna is. Tettük mindezt szükségbôl, de a nagy évfordulók jegyében is.
II. Dr. Jakubinyi György érsek úr nem csak a szobrokat szenteli; megáldja az utóbbi tíz évben épült szociális létesítményeket is. 1989-ben bôvítettük a plébániát tíz szobával és hat fürdôszobával, felépült az új hittanterem, kántori lakás és nôvérotthon 550 m2 lakófelülettel. Ezt követôen 1992-ben elkészült a leányinternátus (850 m2), a következô években pedig az ifjúságot tömörítô Kolping-ház és fiúinternátus (250 m2), asztalosmûhely, ahol szakmát tanulnak majd a rászoruló fiatalok és az árvaházi gyermekek.
1998-tól épült az öreggondozó központ gyógyszertárral és kezelôvel. Ugyanazon év szeptemberétôl felépült az árvaház is. Az összköltségek milliárdokra rúgnak. Segíteni keveset tudott a gyulafehérvári érsekség, nem segítettek a külföldi egyházak sem. A kiadásokat kölcsönökbôl, Pakó Benedek plébános adományaiból fedeztük, mert ilyen összegeket a hívektôl begyûjteni a jelen gazdasági viszonyok mellett nem lehetett volna, hát meg se próbáltuk.
A szobrok költségeire a magyar kormány adományozott 15 (tizenöt) millió lejt. Az építkezések kiadásainak 40%-át Pakó Benedek plébános fedezte aját Kft-jének jövedelmébôl 15%-át gr. Czegei Wass Endre a Siemers Alapítványon keresztül. További 30%-ot Pakó plébános gyûjtött össze magyarországi és más európai egyházi és ifjúsági segélyszervezetektôl, alapítványoktól; a fennmaradt 15%-ot a gyulafehérvári érsekség, a kolozsvári plébánia, P. Balázs ferences tartományfônök, valamint helyi szponzorok adták össze.
Létesítményeinket 2000. augusztus 12-én, a délelôtt 11 órakor kezdôdô szentmise után, 12 órai kezdettel, dr. Jakubinyi György érsek úr áldja meg. Vendégeink lesznek: dr. gr. Wass Endre, a magyar és német nagykövetségek képviselôi, magyarországi és európai támogatóink, valamint jeles közéleti személyiségek, mint Markó Béla, az RMDSZ országos elnöke, Burkhardt Árpád, Maros megye alprefektusa, helyi közéletünk képviselôi.
Városunk lakóit szeretettel várjuk az ünnepségre!
Isten, áldd meg támogatóinkat, nemzetünket és add vissza egészségét annak, aki áldozatos, évekig tartó munkával életre hívta mindazt, aminek ezen az ünnepségen örvendhetünk!
Hét végén, szombaton és vasárnap gyülekezeti találkozót tart a mezôbergenyei református egyházközség. Ez alkalomból a faluból elszármazottakat, a volt lelkészeket vagy ezek hozzátartozóit is hazavárják.
A vallási vonatkozású rendezvényeket megelôzôen szombat délután a falu sportkedvelôi rendhagyó focimeccsre gyülekezhetnek a helybeli sportpályán. Harmincöt év alatti fiatal "tehetségek" és harmincöt év fölötti "nagymenô" öregfiúk mérhetik össze erejüket. Ezt követôen a református templomban istentiszteletre kerül sor. Ezutánra hirdették meg az 50 évesek, a fiatal házasok és a falu nagy tiszteletnek örvendô valamennyi öregjének, köztük id. Monostori Károly, id. Puskás Ferenc, id. Nagy Zsiga, id. Gálfi János és Vadadi Géza találkozóját.
A vasárnap 10 órakor kezôdô istentiszteleten gyülekezeti ünnepélyt tartanak, fellép a fiatalok énekkara és a vegyes kar. Igét hirdet a faluból származó Nagy Ferenc, jelenleg Tancson szolgáló lelkipásztor. Az 5 órakor kezdôdô délutáni istentiszteleten Gede Sándor, volt bergenyei lelkész hirdet igét.
Domahidi Béla, jelenlegi lelkész elmondta, szándéka az, hogy a találkozó alkalmával idôsek és ifjak, elszármazottak és helybeliek egyaránt "szóhoz jussanak" az ôsi templomban. Szeretettel várják a gyülekezet volt lelkészeinek, néhai Zsigmond Pálnak és Herman Istvánnak az özvegyeit és hozzátartozóit is.
A találkozó a mûvelôdési otthonban etnográfiai, népi alkotásokból, régi varrottasokból, hagyományos tárgyakból, valamint Ôsz Zoltán helybeli nyugalmazott tanár illetve Gálfi Tamás képzômûvészeti alkotásaiból összeállított kiállítás megnyitásával és megtekintésével folytatódik, és ugyanitt a fiatal házasok és a volt színjátszókör tagjainak fellépésével ér véget.
A járvány július elején Tulcea megyében ütötte fel a fejét, azóta több megyére átterjedt. Híradás szerint legutóbb Szatmár megyében tapasztalták a kór jeleit, és nem hivatalos források szerint Kolozs megyében is megjelent. A Népújság keddi lapszámában Rompres hírben azt olvashattuk, hogy "a lépfene elleni oltás kötelezô és államilag támogatott, az állatgazdák, csak az oltás árát (max. 500 lej adagonként) kell kifizessék." Dr. Rusu Ioant, a Megyei Állategészségügyi Igazgatóság igazgatóját arra kértük, tisztázza a rendelkezés elôírásait, mert olyan jelzéseket kaptunk, hogy az állatgazdák az oltásokért sokkal többet fizetnek.
– Az állami támogatás a következôképpen történik. A szarvasmarhák esetében egy oltás nyomán az állam 2100 lejt folyosít az állatorvosnak, a gazda pedig 500 lejt, az oltóanyag árát fizeti; a juhok esetében az állam egyedenként 700 lejt fizet, a gazda pedig 300 lejt. Mégis miért drágábbak az oltások? Mert a magán állatorvosoknak be kell szerezniük a fecskendôt, a tût, a megfelelô felszereléseket és biztosítaniuk kell a kiszállással járó költségeket. Az igazgatóság nem határozhatja meg a magánosított állatorvosok számára az egységes árat. Tehát a lépfene-oltás árai váltakozók a zónák szerint. Emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy a lépfenejárvány megjelenésekor dr. Rusu Ioan elrendelte az állatállomány folyamatos immunológiai vizsgálatát. Ezenkívül megtörténik az állatállomány pótoltása, azok az állatok kapnak szérumot, amelyek a tavasz óta elérték a kéthónapos kort. Az igazgatói rendelet értelmében, minden megyénkbe hozott állatot újra kell oltani a járvány ellen.
Dr. Rusu Ioan nyomatékosan – mivel a kór kiterjedt Szatmár megyére is – felkéri az állattartó gazdákat, hogy könnyítsék meg az állategészségügyiek munkáját, ne tagadják meg az állatok beoltását, annak nyomán nem csökken a tejhozam (fôleg a juhok esetében). Ha bárki gyanús jeleket vél felfedezni az állatokon, azonnal jelentse azt a körzeti állatorvosnak vagy a megyei Állategészségügyi Igazgatóságnak. A tegnapig Maros megyében egyetlen gyanús esetrôl sem érkezett jelentés az igazgatósághoz.
Ezt írta valakirôl a riporter: "Idôsebb édesapja és édesanyja is vele él." Az idôsebb szót aztán tollhegyre tûzte egy másik lap munkatársa. Rámutatott, hogy nem beszélhetünk valakinek az idôsebb édesapjáról, hiszen ennek nyomán fölvetôdik a kérdés: van-e az illetônek fiatalabb édesapja is?
Az elsô pillanatra úgy látszik, mintha jogos volna a megrovás. Az idôsebb szó az idôs melléknév középfoka. Középfokot általában akkor használunk, ha két dolog közös tulajdonságát összehasonlítjuk; az összehasonlított két tulajdonság nagyobb mértékét jelöljük a középfokkal. Tehát: erôsebb, mint te, erôsebb a halálnál, méznél édesebb stb. Mindegyik esetben két személy vagy dolog tulajdonságát hasonlítottuk össze. Az egyik idôs, a másik idôsebb, az egyik erôs, a másik erôsebb, az egyik édes, a másik édesebb.
Elôfordul azonban, hogy a középfokot nem összehasonlításban használjuk, s ilyenkor nem is az alapfok nagyobb mértékét jelöli. Nézzünk csak néhány példát!
Néhány évtizeddel ezelôtt azt szokták kiírni a mesteremberek, hogy "jobb házból való fiú tanulónak fölvétetik." Vajon ez a jobb ház meg a jó háznál is jobb volt? Nem bizony! Jó házból, azaz elôkelô családból csak kevesen származtak, azok nem is pályáztak a suszterinasi foglalkozásra. S a mester sem merészkedett volna éppen a "jó" házakra gondolni. Megfelelt a "jobb" házból való is, ami tehát azt jelenti, hogy nem éppen a legutolsó. Jobb, mint a rossz. Ha aztán ruhát vett az inasnak, a feleség nem úgy biztatta, hogy "aztán jó anyagból legyen ám", hanem azt mondta: "lehet valami jobb anyag." Azaz ne egészen ócska, jobb a silánynál, de nem jobb a jónál.
Aki valaha "jobb napokat látott", az sem a jónál, hanem a rossznál jobbakat élt meg. A lábadozó beteg érdeklôdô kérdésünkre ezt is felelheti: jobban vagyok, de azt is, hogy jól vagyok. Nem kétséges, hogy az alapfok itt is több, mint a középfok. Aki jobban van, úgy gondolja, hogy a beteg állapothoz képest van jobban, de még mindig nincs jól, azaz még nem egészséges.
E példák után, úgy gondolom, az is kiderül, hogy a tollhegyre szúrt kifejezés, "idôsebb édesapja" teljesen kifogástalan. Az idôsebb itt azt jelenti: már nem fiatal, de azt sem lehet még rá mondani, hogy öreg, idôs. Csak idôsebb. Toldjuk meg a fentieket egy jó tanáccsal. Azok a férjhez menni szándékozó hajadonok, akik – újsághirdetéseik szerint – jobb iparosban vélik megtalálni jövendô életpárjukat, ne szerénykedjenek ezután, megérdemelnek ôk egy jó iparost is.
Mottó: "E világon csak egy dolog elôtt kell fôt hajtanunk, az pedig a tudás, és egy dolog elôtt kell térdet hajtanunk, az pedig a jóság." (Victor Hugo)
Valami különös érzés fog el, amelyet Mikszáth is érezhetett, amikor A hályogkovács c. mûvében elmagyarázza a hozzá irodalmi esztétikáját ívekben küldô fiatal erdélyi tanárnak, hogy miért nem akarja elolvasni munkáját: egyrészt, mert ha rossz, még valami rosszat tanul belôle, ha pedig jó, és megtudná belôle, milyen igényeknek kell megfelelnie egy írónak, bizonyára soha nem lenne bátorsága többé tollat ragadni.
Dr. Kiss Endrérôl írhatnának sokkal többet és szebbet az erre illetékesebbek. E cikk csak egy volt betegének az ô halála évfordulóján támadt gondolatait tartalmazza, és nem készül a teljesség igényével, hiszen e sorok írója vajmi keveset tud Kiss Endre életrajzi vonatkozásairól, vagy éppen szerzett érdemeirôl; másrészt pedig a doktor úr iránt hálát érzôk felsorolása is lehetetlen. Ezért félôs, hogy ez a cikk kissé "foghíjasra" sikeredik.
"A múltból fölmerül egy pillanat,/ Mint óceánból elsüllyedt sziget" (Vajda J.): autó suhan a nyárádszeredai gyerekrendelô elé, éjszaka van, valaki szalad fölébreszteni a "doktor bácsit", hogy jöjjön, mert szükség van rá, ismét beteg vagyok. Pár perc múlva csikordul a zár, és Ô jelenik meg fehér köpenyben. Semmi morgolódás: "nem ide tartoznak", vagy hogy miért zaklatjuk éjnek évadján, ki tudja már hányadszor. Megvizsgál, receptet ír (ha kell, beutalót ír, vagy ha szükség, injekciót ad). Végzi a dolgát. Közben arra is kiterjed a figyelme, hogy a kétségbeesett édesanyát vigasztalja: "Ne búsuljon, nem lesz semmi baj, ez a gyerek nem úgy néz ki, mint akivel súlyos baj van, rendbe fog jönni."
Alakjából és arcvonásaiból sajnos már kevés maradt meg emlékezetemben. De nem is ez a lényeg, hanem az érzés, amely bennem-bennünk maradt utána. Jókait parafrazálva: "a legszebb emlék, a hála és tisztelet, amelyet mások szívében hagysz magad után." (eredeti: szeretet).
A gyerek közben felnôtt, és tudja, hogy Ô volt az eszményi Orvos és a hippokráteszi eskü megtestesítôje, akinek kérésére nem is volt oly nehéz azt mondani: ááá. Az orvosi pálya csak az ilyen elkötelezett "kissdoktoroknak" való, habár ez sokszor felôrli ôket. Talán a család mesélhetne legtöbbet arról, mennyire egész embert követel ez a hivatás, ha lelkiismeretesen, hivatástudattal végzik. (Arról pedig külön cikket lehetne írni, milyen felelôsség hárul egy olyan értelmiségi családra, amelyben a férj a vidék gyerekeit gyógyítja, a feleség pedig a Nyárádmente szellemi központjában, a líceumban pallérozza az ifjak elméjét magyartanárnôként.)
Dr. Kiss Endre a hivatásának élt, és annak gyakorlása közben halt meg: egy július végi napon éppen beteghez hívták, és ô igyekezett idôben odaérni, amikor az úton összeesett és meghalt a minden gyerek "doktor bácsi"-ja.
Hálás, volt betegként sokszor töprengtem azon, hogyan tudnám hálámat kifejezni azokkal együtt, akik még ugyanígy éreznek. És van belôlük elég, Mari nénitôl, Pista bácsitól, egészen az elit rétegig, a tanári karig és azon túl. Nem adatott meg az elôjog, hogy érett fôvel megköszönjem személyesen e ragyogó orvosnak mindazt, amit gyerekkoromban értem tett. Megpróbálom tehát most leróni adósságomat. Meggyôzôdésem, hogy ha a betegek hálája befolyásolhatná az ôket kezelô orvosok életének idôtartamát, a "doktor bácsi" ma is élne.
A hitves számára pedig, aki a napokban élte át az emlékezés szomorú és fájdalmas perceit, és aki a családi otthon melegét biztosította az Orvos számára, vigasztalóul szánjuk Vajda János sorait: "Mert amit én vesztettem, óriás./ Hozzá az ég adott erôt nekem."
Tudniillik településünkkel igazán csak a Jóisten van, ô segít minket. Ô megvédett idáig minden bajtól és csapástól. De annak ellenére, hogy településünk 3 km-re van a várostól, a 165 ha határunkat egész körben erdô keríti be. Szorgalmas, kicsi közösségünk, öregek, fiatalok mindent elkövetnek, hogy a megélhetôségüket jobbá és elfogadhatóvá tegyék, kemény, becsületes munkájukkal. Aggodalommal fordulunk önökhöz, utolsó reménnyel a szerkesztôséghez, hogy e panaszt teljes egészében írják meg, hátha az érdekeltek megszánják kicsi falunkat és tenni fognak valamit e panasz orvoslására!
1. Napirenden lopják határunkat, a gabonát, a veteményt, a zöldséget rosszindulatú emberek.
2. Napirenden lelegeltetik határainkat nem jogosult emberek állataikkal.
3. És ami a legfájdalmasabb, 30–40 vaddisznó csoportosan töri-zúzza a gabonát éjjel-nappal.
Mind a három jelenséggel évek óta harcolunk, már amióta demokrácia van. Panaszt, kérést kérés után tettünk mindenféle törvényes szervhez, de még senkitôl sem kaptunk semmiféle segítséget, megoldás nincs, azon kívül, hogy megfenyegettek, vagyis ki vagyunk téve minden testi-lelki sértésnek.
Ezért írom bátran, hogy csak a Jóisten van velünk, 3 km-re Bodon faluban, a város tövében.
Közöljék panaszunkat, hátha aki olvassa, ránk gondol.
Soraim kezdetén megköszönöm a szerkesztôségnek az általunk írt újságcikk közlését. Azonban kénytelen vagyok újabbal zavarni, mert életkörülményeink nemhogy javultak volna, hanem tovább romlottak, és azokat nem hagyhatom szó nélkül. Azóta újabb hazug ígérgetéssel lettünk gazdagabbak. A kormány megszült egy törvényerejû rendeletet, amelynek alapján a régi nyugdíjakat kiigazítják, az újabb nyugdíjak szintjére emelik.
Az elképzelés nagyon szép. Ugyanígy hitegettek 1998-ban is. Azonban a megvalósítási mód porhintés, ködösítés, koldusnak dobott aprópénz, vagy a kutyának dobott lerágott csont.
Számokban kifejezve az én júniusi nyugdíjam (nyögdíjam) 935.564 lej, szemben a 2 millió 500 ezer lejjel, amit egy májusban nyugdíjazott munkahelyi utódom kapott. Az én illetményem egy 42 éves, nagy anyagi felelôsséggel ledolgozott idôszak hálapénze. A feleségem nyugdíja 858.176 lej, szemben a szintén most nyugdíjazott utódával, aki szintén 2 millió 300 ezer lejt érdemelt kapni. Egy mosónônek a nyugdíja 2 millió 300 ezer lej. Egy takarítónô pedig 2 millió 100 ezer lejt kap.
Sorolhatnám tovább ezen furcsaságokat, van bôven belôlük, csupán azt nem értjük, hogyan lehetséges ilyesmi.
Tehát így néz ki a kiigazított módszer (corelare), amit most alkalmaznak Romániában.
De érdemesnek tartom egy más "egyeztetési módszert" is (corelare de pensii) ismertetni:
A nyugdíjba lépésünkkor (1990. július 1.) a kettônk nyugdíja 5130 lej volt, 244,40 USA-dollárnak felelt meg, és ma (2000. július 13-án) ez 83,35 USA- dollárnak felel meg. Tehát CSAK 161 dollárnak megfelelô értékkel kapunk kevesebbet, mint nyugdíjazásunkkor. Azonban az eltulajdonított összeg olyan arányban nô, amilyen arányban a nemzeti valutánk értéke romlik. Így jelenleg 3 millió 460 ezer lejjel vagyunk megrövidítve (21518x161), mondhatjuk úgy is, becsapva. Ez az összeg megfelel a mi nyugdíjunk összege és a frissen nyugdíjazott munkahelyi utódaink nyugdíja közötti értéknek.
Augusztus folyamán a jövendômondás szerint, és ha addig a COSTEÁK, MARIA VLASOK, STANCULESCUK, vagy az ortodox templomok és kolostorok építkezései nem hápolják el a még meglévô pénzalapokat is, talán kaphatnánk mi is 30, 34%-os emelést az alapnyugdíjunkra, amibôl természetesen lecsípnek 7%- ot az egészségügynek. A nevezett pótlék kitesz 470 ezer lejt. De úgyis marad 3 millió különbség a kettônk nyugdíja és munkahelyi utódaink nyugdíja között.
Az eltelt 10 év alatt az árakat 1000–2000-szeresére emelték, viszont a mi illetményeink a csúszómászók szintjén maradt. Maholnap már az életben maradásunkhoz szükséges kevés élelmiszert sem tudjuk beszerezni.
Odáig jutottunk, hogy a kettônk egyhavi nyugdíja egyenlô egy német vagy amerikai átlagpolgár egynapi fizetésével.
A jelenlegi számlákat nem tudjuk kiegyenlíteni, mert nincs amibôl fizetni. Kikapcsolhatnak minden szolgáltatást, úgysem oldanak meg semmit, mert ahol nincs, onnan az Isten sem vesz.
A fentiek ismertetése után kérjük honatyáinkat és a "mindentudó kiváltságosainkat", szálljanak magukba, hagyják már a pártharcokat, a fölösleges vitákat, és ne csak a saját bársonyszékük, busás illetményük és a paradicsomi fenntartásukhoz szükséges tízmilliók érdekeljék, hanem gondoljanak arra a néhány millió szerencsétlenre is, akik jóvoltából vannak ott, ahol vannak, és akiket nyomorba taszítottak. Vagy feltett szándékuk minket, öregeket, mint elhasználódott, kis értékû leltári tárgyakat megsemmisíteni a lehetô legrövidebb idôn belül?
A folyamat már elindult, a gyengén tápláltság és a felkorbácsolt idegállapot miatt már megsokszorozódott a tébécés esetek száma, ugyanígy az agyvérzések és a szívinfarktusos esetek száma. Távoznak fiatalok, úgy mint öregek. Rövidesen sokunknak nem lesz szüksége nyugdíjkiegészítésre, megoldja azt a KASZÁS a maga módján. Vagy ezt várják a kiváltságosaink is?
Marosvásárhelyt, a Kárpátok sétány elején, a Számvevôszék épülete mellett létezik a városnak egy egyedi színfoltja, amire érdemes felfigyelni. Arról van szó ugyanis, hogy szorgos és hozzáértô kezek egypár évvel ezelôtt létrehoztak a háztömbök közötti zöldövezetben egy mini falumúzeumot, ami remek ötlet volt. Nemrég arra jártam és kellemesen meglepett, hogy az ott kiállított tárgyak, a falusi életet jelképezô eszközök nagyon jó állapotban vannak, újra vannak festve, ott, ahol kellett, kisebb-nagyobb restaurálási munkálatokat végeztek rajtuk, egyszóval nagyon jól néz ki minden, szerencsére eddig még vandál kezek nem rongálták meg, és reméljük, nem is fogják, ilyesmit csak kulturálatlan, maradi ember(ek) tesz(nek). Nem tudom, ki vagy kik ennek az ötletnek a kiagyalói és véghezvivôi, nagyon szeretném, ha nem maradnának anonimusok, és megismerné ôket a város, mivel egy nagyon jó dolgot csináltak. Remélem, e sorok olvasása alkalmával magukra ismernek, és köszönjük, hogy városunkat megajándékozták egy ilyen mini falumúzeummal, amit szerintem ki lehetne bôvíteni, mivel megérdemel ez a város egy ilyesmit is. Nagyszebenben létezik egy, a falusi életmódot bemutató múzeum (Muzeul tehnicii populare), amelyet meg lehetne honosítani Marosvásárhelyen is, itt például a Somostetôre vagy a Megyei Kórház mögötti részre, ahova be lehetne rendezni egy ilyen szabadtéri múzeumot, a kiállított tárgyak által bemutatni a mi régiónk, a Mezôség, a Maros mente, Nyárádmente, Küküllô mente falusi életmódját. Jó, értem, egy ilyen múzeum létrehozásához pénz kell, múzeumi tárgyak beszerzése szükséges, de a pénzhiányt lehetne pótolni egy kis lelkesedéssel, tenniakarással, és gondolom, hogy sok falusi ember hajlandó lenne adomány formájában hozzájárulni olyan tárgyakkal, amire nincs szüksége otthon, vagy különbözô nem kormányzati szervezetek, alapítványok által beszerezni a szükséges tárgyakat, meg lehet oldani kicsi pénzzel is, ha van hozzáállás. Merész elképzelések mindezek, de nem ártana megpróbálni, mind városkép szempontjából, mind idegenforgalmi szempontból jót tenne a városnak.
A második világháború után, a felszabadulással a szoc. társadalomban, a "demokrácia" alatt az emberiség nem fejlôdött itt, nálunk, hanem csak tengôdött-vergôdött.
Bizonyságul hozom fel a falusi kutakat. Eltûntek a gémeskutak s helyükben látjuk a hosszú kötélen mûködôt. Ilyent szereltem a szüleimtôl örökölt kútra. A hosszú ruhaszárító spárgát három részre osztottam, a közepénél a veder fogantyújára kötöttem, azt leeresztem a kút mélyére és csapkodom a kötelet erre-arra. Ezt teszik még nagyon sokan, variálhatnám a módszereket: karóval, kútostorral. Öregek, özvegyek, de még mások is, akik visszaigényelték a saját erdôterületüket, de csak papíron kapták vissza. Nem mérték ki, így nem tudnak egyetlen cserefát sem kivágatni. Az erdôk államosítása óta így megy ez ma is. Olyan udvaron is láttam ilyen táncoltató vedret, ahol férfi és szakember a tulajdonos. A múltban úgy segítettek ezen, ahogy azt a magyar közmondás írja: "Segíts magadon, s az isten is megsegít". Ma ez is csôdöt mondott. A szüleim halála után eltörött a kútgém. Egy fél év elég volt ahhoz, hogy újat tegyenek. Azután a kútágas tört ki, és egy fél év alatt jó pénzért, jó összeköttetéssel ott ágaskodott az udvaron. Ma ugyancsak kettôbe tört a kútgém, de nincsen reá megoldás. Így lehetetlen hosszú cserefát szerezni. Ezért az én kutamon és még sok hasonlón sokáig nehéz lesz a veder. Míg ez megoldódik, addig talán meg is halok. Akárcsak a szüleimnek, nekem sem vághatják ki az örök lakásba az utolsó bútordarabot. Mit tesznek a koporsó alá? Azt az írást, amivel visszaadták az erdôket?
Ez alatt a nagy szárazság alatt hiányzott a kútgém és nem segített se pénz, se összeköttetés. Csak az vigasztalt, hogy körülöttem még sok hasonló, kötélen, karón cipelô öreget látok. Igaz, hogy hoztak nekem egy búvárpumpát is a jó rokonaim, de nem tudtam felszereltetni, mert még a házból is kiemelik és kerékre teszik. Így maradok az erdôk visszaigénylésével, az ígérgetésekkel, a hivatalos papírral, a kötélen ugrándozó vederrel, amit többszörös erôvel ráncigálok ki a kútból. Ez a fejlôdés menete. Ilyen és hasonló átalakuláson ment át sok, verejtéket hullató ember, akárcsak a gémeskutak, de nem azért, mert kanalizálják a falvakat, hanem azért, mert elvették és ma sem mérték ki a tulajdonosoknak az erdôket. Eltûnik minden jó, ami még elviselhetôvé tette az életet, és nem jön helyette semmi vigasztaló, csak az ember karja lesz erôtlenebb!
A választók nagy többsége – legyenek azok magyarok, románok vagy más nemzetiségûek – nem élt a szavazati jogával. Másként mondva, nem ment el szavazni… Szerintem a farhámba ülésnek nyomós okai a következôk:
1. Az egyik legfontosabb ok a Lupu-féle földtörvény, amelynek értelmében 50 ha-ig vissza kell adni a volt földbirtokosoknak a szántóterületeket, valamint 10 hektárig az erdôket!
2. Viszont a volt Iliescu–Roman-féle kormányban sem bízhat, éppen népellenes viselkedése miatt.
3. A jelenlegi parlamentben tevékenykedô képviselôkben – de fôleg a szenátori testületben – az anyagi-szellemi javakat termelô-teremtô tömegek nem bízhatnak, mert azok nagy többsége csak a saját hasznát nézve politizált, demagóg módon és szokásból, s nem pedig a választók érdekeit tartotta elsôdlegesnek, fontosnak.
4. Az egyszerû, de nagyszerû emberek azt is tudják, hogy kisgazdák, kisvállalkozók nem versenyezhetnek a közepes vagy annál is magasabb konstellációkba tartozókkal, hiszen azok uralják a termelôeszközöket, s ilyen értelemben ôk az utolsó, de perdöntô szókimondók. Ha tetszik, ha nem, a kistermelôk a fölébük helyezkedôk kénye-kedvének vannak alárendelve. Ez így volt, amióta az emberiséget osztályokra tagolták a hatalmasok, akik diktálták törvényeikkel az alázatosságot, a meghunyászkodást, addig, amíg a társadalom megalázott részét akaratukon kívül felkelésekbe, forradalmakba kergették. Más szóval, önvédelemre kényszerítették. A saját és a világtörténelem tele van megfellebbezhetetlen példákkal. Nos, az RMDSZ érdekszövetségünk ilyen igazmondó, igaztevô politikával, politizálási stratégiával kellene teret és idôt hódítson a demagóg pártokkal szemben.
Igen, ideje és helye volna annak, hogy a "Látófa" csúcsáról nézzünk s lássunk bele a világban ügyködô agresszív hatalomszerzôk emberiségellenes tevékenységének mélyébe, hogy megelôzzük a holokauszt, a gulágot vagy más tömegpusztító gazságokat, háborúkat! "Azért vagyunk a világban", hogy tiszta szívvel és lelkiismerettel s hathatós ténykedésekkel merészen feltárjuk és nyilvánossá tegyük a fondorlatos, gyilkos cselekedeteket, avagy az ilyen törekvéseket!
A szív az élet egyik fô motorja, és éppen ezért nagyon sok egyénnél az idegrendszer valamilyen külsô vagy belsô hatásra (örömre, bánatra, stresszre stb.) a szív táján hoz létre valamilyen panaszt. Ezeket a tüneteket (szívszúrás, szívdobogás vagy csak egyszerûen az az érzés, hogy "van szívem") funkcionális vagy népiesen "idegi alapon" létrejött panaszoknak nevezzük.
Mégis, mikor kell kardiológushoz fordulni? A válasz az, hogy mindig, ha valamit észlelünk, mert csak a szakember tudja eldönteni, hogy panaszainknak van-e szervi háttere. Mindenképpen azonnal orvoshoz kell fordulni, ha gyors vagy lassú a szívverés, kihagyásokkal mûködik, megmagyarázhatatlan szédülés, bármilyen szívtáji fájdalom vagy nagyfokú fáradékonyság esetén, fôleg, ha még lábszárdagadás is társul a panaszokhoz.
Ötven év felett, ha dohányzik, ha családjában vannak szívbetegek, ha magas a koleszterinszint, ha hízásra hajlamos, feltétlenül ajánlott a kivizsgálás.
A kivizsgálás elsôsorban egy alapos kikérdezés, "anamnézis-bôl" áll, majd következik a nyugalmi elektrokardiogram (EKG). Ha a panaszok csak idôszakosan jelentkeznek, akkor 24 órás ún. "Holter" elektrokardiogramot végzünk.
Az echokardiográfia ultrahang segítségével televízió képernyôjére rajzolja ki a szív falait, billentyûit és azok mozgásait.
A szívtáji fájdalmak esetén sokszor szükséges egy terheléses EKG elvégzése, ami szobabicikli segítségével történik, és amit a beteg állandó EKG-ellenôrzés mellett hajt. Mind a nyugalmi, mind a terheléses EKG segítségével a koszorúerek szûkületeit tudjuk kimutatni.
Amennyiben súlyos koszorú-ér szûkületre utaló jeleket látunk, akkor következik a szívkatéterezés és a koronarográfia, ami abból áll, hogy egy kar vagy láb vénájába beszúrunk egy vékony csövet (a katétert), és azt feltoljuk egészen a szívig, majd kontrasztanyagot fecskendezünk be, ami egy olyan festôanyag, amely segítségével a röntgenképen pontosan kirajzolódnak a szív üregei és a teljes koszorúér-hálózat, és így nagyon pontosan lehet diagnosztizálni a különbözô billentyûbetegségeket, illetve a koszorúér szûkületeit. Szerencsére ilyen invazív kivizsgálás csak a betegek egy kis részénél szükséges, mert az esetek 95%-ában elegendôek az ún. neminvazív eljárások.
A "funkcionális" szívszúrásokat a bordaközti idegek érzékenysége okozza, és aránylag könnyen kezelhetôk.
A terhelésre, munkára jelentkezô szívtáji fájdalmat, az "angina pectorist" is ma már sikeresen tudjuk gyógyszeresen kezelni, és csak az esetek kis százalékában folyamodunk mûtéti megoldáshoz.
A "lötyögô" szív oka az esetek zömében ártatlan ritmuszavar, extraszisztolé, amit a fokozott stressz, a túlzott kávéfogyasztás, a mozgáshiány, esetleg gócfertôzés, például egy rossz fog okoz, és a kiváltó tényezô megszüntetése társítva 1–2 szívszerrel eredményesen kezelhetô.
Az egyik változatát, amit paraszisztolénak nevezünk, veleszületett tényezôk okozzák, és a beteg megnyugtatásával, valamint minimális antiaritmiás kezeléssel panaszmentességet lehet elérni.
Egy parányi lyuk égetésével az agy egy pontosan meghatározott területébe több mint öt évre enyhíthetôk a Parkinson-kór bizonyos tünetei. A jelentôs javulás, például az önálló életvitel képessége azonban az idô haladtával fokozatosan "elkopik".
Mindazonáltal a sebészi beavatkozás hasznos lehet, amikor a gyógyszer egyedül nem elég hatékony az elôrehaladott idegrendszeri zavarok kezelésére – állapították meg több, a Parkinson-kórral foglalkozó kanadai intézmény orvosai.
A pallidotomynak (a pallium jelentése agyköpeny) nevezett sebészi eljárás az agy mozgáskoordináló része egy kis területének eltávolítását jelenti. Ez a beavatkozás különbözik attól, amelyet Michael J. Fox színészen végeztek, aki szintén Parkinson- kórban szenved, és a múlt hónapban vonult vissza a szerepléstôl, hogy kezeltesse magát. Foxon talamuszmûtétet (thalamotomy), egy évtizedek óta alkalmazott operációt hajtottak végre, hogy szétroncsolják a betegségre jellemzô remegést okozó túl aktív idegsejteket, mégpedig úgy hogy kiégetnek, vagy elfagyasztanak egy borsó nagyságú területet az agyban.
A New England Journal of Medicine címû orvosi szaklap közölte ezzel kapcsolatban kanadai kutatók egy tanulmányát. A torontói egyetem tudósai Jennifer Fine vezetésével arra a következtetésre jutottak, hogy az egyoldali pallidotomy néven ismert sebészi beavatkozás akkor hoz jobb eredményt, ha a Parkinson-kórban szenvedô páciensek felhagynak a gyógyszer szedésével. A vizsgálat során a kórban szenvedô húsz beteg állapotát kísérték figyelemmel 41-64 hónapon át.
A Parkinson-kór hosszú lefolyású idegrendszeri megbetegedés, amelynek tüneteit elôször J. Parkinson angol orvos írta le, innen a betegség elnevezése. A kór általában idôsebb korban fejlôdik ki. Jellemzôje az izmok ritmikus, durva hullámú mozgása. Az izmok, izületek merevek, mozgatásuk fájdalmas, az arc merev, a törzs nem hajlik, a járás csoszogó. Gyakori a beszéd zavara is. A kór minden kétszázadik embert érinti a világon – derül ki a Reutersnek az új kutatási eredményekbôl beszámoló jelentésébôl. A kórban szenved számos ismert ember, köztük II. János Pál pápa, Muhammad Ali egykori bokszoló, és Janet Renot amerikai igazságügy- miniszter is.
A betegség az idegsejtek elhalásával jár az agy substantia nigra nevû részében. Ez okozza az izomremegést, az erôsen korlátozott mozgást, az egyensúlyi problémákat és a végtagok hidegséget.
Az L-dopa nevû gyógyszer enyhíti a tüneteket, de hevesebbé is teheti a nem akaratlagos mozgásokat, és más mellékhatása is van, ami miatt a betegek egy része inkább felhagy a gyógyszer szedésével. A két fenti sebészi beavatkozás (pallidotomy és a thalamotomy) segíthet. Mindkettôt általában csak az egyik agyféltekén végzik el máskülönben gyengeség és összefolyó beszéd lehet a következménye.
Fine doktor csoportja 20 páciens esetét tanulmányozta, akiken 1993-1996 között végeztek pallidotomy mûtétet. Kizárták a vizsgálatból azokat akiket másodszor is megoperáltak, akik elhunytak vagy azóta egy másik idegrendszeri betegség is kifejlôdött náluk. Azoknál a pácienseknél, akik abbahagyták a gyógyszer szedését – az életvitelt és a motorikus (mozgató) funkciók mûködését leíró skálán - 18 százalékkal jobb eredményt értek el, mint az operáció elôtt. Kevesebb remegést, kisebb merevséget, és általában jobb mozgási képességet tapasztaltak a testnek a megoperált agyféltekével ellentétes oldalán.
Hajósok, utazók réges-régen tudják, hogy csupán jóllakással nem tudják megôrizni erejüket, egészségüket. Ehhez az embernek szüksége van valami másra, egy picivel többre, mint a teli gyomorra.
A tudomány fejlôdésével derült fény arra, hogy ezt a kis többletet a vitaminok jelentik. A táplálékainkban lévô "vitaminbombákról" beszélgettünk dr. Tóth Katalin belgyógyásszal, dietetikussal.
– Szervezetünk nem tudja közvetlenül hasznosítani a természetben elôforduló húst, gyümölcsöt, gabonát. Ezeket elôbb fehérjévé, zsírrá, szénhidráttá kell átalakítania, sókkal, vitaminokkal kiegészítenie, hogy a mûködéséhez szükséges energiát biztosítsa magának – mondja a doktornô. Ahhoz, hogy az éltetô energiaszállítás zavartalan legyen, a tápláléknak étvágygerjesztô, könnyen emészthetô, ízletes formában tartalmaznia kell valamennyi alkotó elemet. Így válik az étel éltetônkké, nemcsak éhségünk csillapítójává, sôt a különbözô anyagok ízének, színének és illatának harmóniája révén egyik örömforrásunkká is.
Az is régi megfigyelés, hogy azok a népek, amelyek állandóan napfényes helyen élnek, ahol folyamatosan érnek a gyümölcsök, sok rostot tartalmazó zöldségeket esznek, bizonyos betegségeket nem ismernek. Például a skorbutot (a fogak kilazulását, vérzékenységét), vagy az angolkórt(a csontok gyenge és helytelen fejlôdését). Elôbbit a C- vitamin, utóbbit a napfény és a D-vitamin hiánya okozza. Ma már a mérsékelt égöv alatt – sôt messze Északon is – szinte egész évben árulnak a piacokon különbözô gyümölcsöket, zöldségeket. Az üzletek hûtôpultjain vagy a házi hûtôládákban is ott vannak egész évben a nyarat idézô zöldségek, amelyekbôl bôven fedezhetjük egész évben a vitamin-, ásványi só-, rostos anyag-szükségletünket. Már akinek elég vastag a pénztárcája – mondanák sokan. De mit tegyen, mit egyen aki nem dúskál a földi javakban? – Elô a régi-új ötletekkel! – javasolja Tóth doktornô. Ki hinné, hogy a petrezselyem, mindennapjaink szerény ételízesítôje milyen titkok és csodák ôrzôje, a vitaminok valóságos tárháza? Különösen gazdag C- és E- vitaminban, de tartalmaz karotint is. Ebbôl a szervezet A- vitamint állít elô, amire látásunk javításához, körmünk erôsségéhez, hajunk fényéhez is szükségünk van. A zellert mindig babonás hiedelmek övezték: frissíti a szellemet, növeli a férfi erôt, véd a kopaszságtól -vallották ôseink. Ha nem is eképpen, "varázserejében" ma is hihetünk, mivel sok benne a B1- és B2- vitamin, alacsony a kalóriatartalma és remek az íze. Önálló ételként, vagy kiegészítôként -zelleres krumpli saláta, töltött, rántott zeller – húsok, halak kiegészítôjeként fogyókúrás étrendek hasznos tagja.
C-vitaminban talán leggazdagabb eledelünk a hiedelmekkel ellentétben nem a citrom, hanem a hordós káposzta. Fôleg nyersen fogyasztva. No és a hagyma: a vörös, a lila, a póréhagyma és az ablakunkban is növeszthetô metélôhagyma. Kár lenne megfeledkezni a gyalult, kissé megsózott fekete retek ropogtatásáról, mert gazdag vitamintartalma mellett segíti az emésztést, és enyhe vízhajtó hatása is hasznos lehet. Kell vagy nem kell a kelkáposzta? Mindenképpen kell, de tanuljuk meg sokféleképpen elkészíteni: rakott, töltött, rántott vagy tejfelesen párolt formában. A sózott, fagyasztott, szárított, no és persze a friss kapor remek íze mellett valóságos orvosság, kitûnô ételízesítô: tökbe, káposztába, salátába, túróba. Levesnek, szósznak is finom. Ha mindezek mellett barna, magos kenyeret veszünk, aminek magasabb a B-vitamin- és rosttartalma, munkabíróbbak, kevésbé fáradékonyak, nyugodtabbak és jobb kedvûek, egy szóval egészségesebbek leszünk. Hát ezt tudják a zöldek!
Nyugdíjemelés az 1990-ben nyugdíjazottaknak
Augusztus második felében a szóban forgó kategória kap olyan nyugdíjszelvényt, amelyre külön rávezetik a kiigazított nyugdíj átszámított összegét. Az intézkedés azokra a személyekre vonatkozik, akik 1990-ben váltak nyugdíjasokká. A teljes régiséggel törvényes korhatárral nyugdíjazottak havi járandósága 30,34%-al nô, a kevesebb munkaidôvel rendelkezôk 28,71%-os emelésben részesülnek. Az I. fokú rokkantsági nyugdíjat 52,63, a II. fokút 42,20, a III. fokút 18,04%-al emelik. Az örökösödési nyugdíj összege 9,09%-al nô.
A washingtoni kormányzat az idén is meghírdeti a "vízumlottó" közismert, DV-2002 elnevezésû programját, amely révén évente 55 ezer, a világ minden tájáról jelentkezô, legalább középiskolai végzettséggel rendelkezô érdeklôdô amerikai bevándorlási vízumhoz juthat. Románia állampolgárai az idén is jelentkezhetnek, azonban egyetlen ország sem kaphat több vízumot a rendelkezésre álló bevándorlási okmányok hét százalékánál. A programot minden évben ôsszel rendezik meg, az akció október elsô hétfôjén déli tizenkettôkor kezdôdik, és pontosan egy hónapig tart, ezen idôtartam alatt várják a jelentkezéseket. A benevezés feltétele a középiskolai végzettség, illetve az elmúlt öt évben végzett kétéves gyakorlat egy olyan szakmában, amely legalább kétéves képzést igényel. A sorsolást számítógép segítségével végzik, a szerencsések nevét véletlenszerûen választja ki a komputer. A nyerteseket legkorábban az elkövetkezô év tavaszán értesítik. A román állampolgárok jelentkezési lapjait a következô címre várják: DV-2002 Program National Visa Center Portsmouth, New Hampshire 00212 USA. Az érdeklôdôk további információhoz az Egyesült Államok bukaresti külképviseletének honlapján, a www.usembassy.ro címen juthatnak.
Közvéleménykutatók Kelemen Hunornál
Szerdán Kelemen Hunor, a Mûvelôdési Minisztérium államtitkára az RMDSZ bukaresti székházában fogadta az amerikai International Republican Institute (IRI) és az IMAS közvélemény-kutató csoport képviselôit. Az IRI képviseletében jelen volt Ronald St. John, az intézet romániai programvezetôje, Lindsay Lloyd Közép- és Kelet-európai programvezetô, Kristen Mc Swain romániai programfelelôs, David Williams közvéleménykutatási szakértô, valamint Mioara Tapalaga programvezetô-helyettes. Az RMDSZ részérôl részt vettek a találkozón Bereschi Zsuzsa és Ratyis Alice elnöki tanácsosok. A találkozón az IRI és az IMAS képviselôi tájékoztatták a résztvevôket a júliusi, IMAS által végzett közvélemény-kutatás eredményeirôl.
Hitel tartós használati cikkek vásárlására
A Román Fejlesztési Bank (BRD) 45-47 százalékos kamattal hiteleket nyújt tartós használati cikkek vásárlására. A kamatot az inflációhoz igazítják, a kölcsön futamideje három év. A bank legkevesebb egy kezest kér a hitel jótállására, akinek jövedelme fedezi a kölcsön havi részleteit, valamint az esedékes kamatot. Nem lehet kezes a hitelt igénylô felesége/férje. A tartós használati cikkeket azokban az üzletekben lehet megvenni, amelyekkel a BRD szerzôdést kötött.
Az orosz hírügynökség szerint hét, nyugati értesülések szerint nyolc áldozata van a Moszkvában a Puskin téri aluljáróban történt robbanásnak. A kórházba szállított sebesültek száma hatvannégy, akik közül tizenegynek az állapota súlyos. A rendôrség egy Zsiguli személygépkocsit keres, amelyen a két gyanúsított elhagyta a helyszínt. A hatóságok ôrizetbe vettek két férfit, akiket azzal gyanúsítanak, hogy közük lehet a kedd esti moszkvai merénylethez. A belbiztonsági szolgálat és a rendôrség közleménye szerint az egyik gyanúsított csecsen, míg a másik dagesztáni illetôségû avar. A kedd este óta körözött gyanúsítottak elfogásáról Vlagyimir Pronyicsev, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat igazgatójának elsô helyettese számolt be szerdán. Robbanóanyaggal teli csomagot találtak szerda délelôtt a moszkvai Kazanyi pályaudvar csomagmegôrzôjében. Az Interfax hírügynökség jelentése szerint a robbanóanyag-szakértôk azonnal kiszálltak a helyszínre. Egyéb részletek nem ismeretesek. A rendkívüli biztonsági intézkedések keretében átvizsgálják az orosz fôváros épületeinek pincéit, padlásait, liftjeit is.
Ünnepélyes külsôségek között szerdán megnyitották a sydneyi olimpiai falut, amely 10 ezer sportoló és további 5000 hivatalos kisérô szállása lesz a szeptember 15-én kezdôdô ötkarikás játékok elôtt és alatt. A komplexum egyik nagy elônye, hogy éttermében egyszerre 5000 vendéget tudnak fogadni. Az atlantai olimpiával ellentétben ezúttal a szállás és az ellátás is ingyenes lesz, de vonatkozik ugyanez még a mosodai szolgáltatásokra is. Az olimpiai falut 800 ház és 350 apartman alkotja. Az október 18. és 29. között sorra kerülô paralimpia után valamennyi lakóépületet birtokba vehetik a Sydneyben élôk.
Magyarországon is próbálkoznak
Két román állampolgárt vettek elôzetes letartóztatásba Szekszárdon, akik valutavásárlás ürügyén csaknem egymillió forintot csaltak ki az ország különbözô pontjain rászedett károsultaktól, harmadik társuk jelenleg szökésben van. A nyomozást vezetô Varga Péter ôrnagy az üggyel kapcsolatban elmondta: a "klasszikus" módszerrel elkövetett átejtéssel egy augusztus 1- jén Bátaszékrôl érkezett bejelentés nyomán kezdtek foglalkozni. Eszerint a három gyanúsított a sértett által átszámolt 300 ezer forint értékû valutát rolniba tekerte, majd egy óvatlan pillanatban kicserélte egy másik, értéktelen pénzkötegre. Az elk&ou