Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro

Díjszabás szavanként:

Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft

Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft

Keretes hirdetés esetében + 30%

Minimálisan 10 szót számláznak.

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

Mádl Ferenc új államfô beszéde

Mádl Ferenc új magyar államfô augusztus 4-i beiktatásán ünnepi beszédet mondott a budapesti Kossuth téren. Alább a szöveg rövidített változatát közöljük.

"Sütô András, az erdélyi és magyar irodalom nagy tanúságtevôje az egyéni és nemzeti sors, a baj és gond mellett a megszenvedett örömrôl is tud írni. Anyám könnyû álmot ígér címû csodálatos munkájában édesanyja azt kéri, hogy "írhatnál rólunk is valami könyvet"; ha nem is vigasztalónak; szóljon egyrôl és másról, ami megesett velünk, csak "igaz legyen"; hallgass erre a gondra, és "az álmod könnyebb lesz". Az igazat keresve jó "ha közben csendesen mosolyogunk is" írja ehhez Márai Sándor.

Az igazsággal együtt élhetô könnyebb álom mosolyáról gondoljunk egy percre arra a mondásra, hogy két ember között a legrövidebb út sokszor egy mosoly.

Édesanyánk mosolya köszönt bennünket elôször, amikor világra jövünk.

Mosolygunk, ha köszöntjük egymást, ha boldogok vagyunk és ha öröm ér minket.

Mosolygunk, ha túljutottunk valamely nehézségen és megnyugodtunk valamely megszenvedett igazság felett.

Életünk felemelô pillanataiban van, amikor csak a könnyeinken át tudunk egymásra mosolyogni.

A mosoly a türelem és a belsô nyugalom,

a kiegyensúlyozottság és a béke, a belsô erô és a reménység jele.

Ha józan derûvel és megértô bizalommal fordulunk egymáshoz, könnyebben szót értünk, könnyebb lesz az életünk, a családunké, mindenkié.

Igaz, sokan egyszerû iróniával arra gondolnak, hogy nekünk, magyaroknak eddigi történelmünk során nem sok okunk volt a derûre. Meg vannak ma is komoly gondjaink.

Egyéni és nemzeti önbizalmunk hát itt a kérdés. Én szívem szerint azok felé húzok, akik jólesô érzéssel kimondják, hogy a mögöttünk hagyott 1000 esztendônek mégiscsak az a legfontosabb üzenete, hogy megálltuk a helyünket a világban.

Itt vagyunk!

Hogy magyarokként joggal lehetünk büszkék nagy történelmi egyéniségeinkre, tudományos és mûvészeti értékeinkre, Nobel-díjas tudósainkra, legendás sportolóinkra, technikai felfedezéseinkre, és még sok minden másra.

Történelmünkre tekintve büszkék lehetünk áldozatokkal megvallott szabadságszeretetünkre is. Sokszor adtunk ebbôl példát és erôt Európának és a világnak is.

Meg tudtuk ôrizni anyanyelvünket, gazdag nemzeti irodalmunkat és az Európával összekötô vallási eszméinket és kulturális hagyományainkat.

Büszkék lehetünk a Szent István-i intelmekbôl örökölt mások iránti nyitottságunkra is. Az évszázadok során Magyarország így válhatott sok-kultúrájú és befogadó országgá, ahol valamennyien felelôsséget érzünk a határon túli magyarság és hazai nemzetiségeink jobb holnapjáért, ahol békévé oldva ôseink harcait, rendezni tudjuk közös dolgainkat."

– De nem hagyhat el bennünket a történelmi emlékezôtehetség és a józan ítélôképesség sem – folytatt az elnök.

Mint mondta, voltak bûneink, amelyeket jóvátenni, amennyire lehet, "emberségünk dolga". Mádl Ferenc emlékeztetett: idén a magyarok egyszerre ünneplik a kétezer éves kereszténység, az ezer esztendôs Szent István-i államalapítás és tízéves polgári demokrácia évfordulóját.

Üdvözölte, és a keleti és nyugati egyház életében példa nélküli egyházjogi aktusnak minôsítette, hogy István – akit 1083-ban a római katolikus egyház felvett szentjei sorába – 2000- ben pátriárkai és zsinati határozattal fölvétetett a keleti ortodox egyház szenjei közé.

– Ez az elismerés azt jelenti: Magyarország és annak lakói, akik ezer éven keresztül igyekeztek gyakorolni nyugat és kelet erényeit, hídként egymáshoz kötni Európa kettôs eredetét, nem fáradoztak hiába - mondta a köztársasági elnök.

Mádl Ferenc utalt arra, hogy valamennyien felelôsek vagyunk azért, hogy

legyen mindenki számára nagyobb és jobb kenyér, több értékteremtô munka, még bíztatóbb gazdasági növekedés, jobb biztonság és törvénytisztelet, szolidaritás a rászorulókkal szemben, hogy legyenek egyenlô esélyek az oktatásban, javuljanak az élet esélyei és jól ôrizzük függetlenségünket és békénket.

– Az új évezred küszöbén és az Európai Unió kapujában állva Magyarország új korszakhatárra érkezett – fûzte hozzá Mádl Ferenc.

Mádl Ferend Széchenyit idézve azt kívánta, hogy Magyarországon "senkinek a gyomra, feje és erszénye ne legyen üres, ne éhezzék és fázzék senki, hogy becsületesen szerzett javai fölött mindenki önérzéssel tekinthessen felfelé és azt rebeghesse alkotójához, hála Isten, van hazám". Az államfô segíteni kívánja az egyház és az állam együttmûködését, a határon túli magyarságot önazonosságának megôrzésében, a hazai nemzeti kisebbségeket kultúrájuk gyarapításában, illetve támogatni akarja a szolidaritás elmélyülését szolgáló kezdeményezéseket.

Tizenegy éve árasztották el Bözödújfalut

A felszámolás 11. évfordulóján az egykori lakosok, a faluból elszármazottak és az élô újfalusiakkal együttérzôk – mintegy 300-an – találkoztak szombaton az emlékfalnál, asmelyen tábla hirdeti: " A tó fenekén Bözödújfalu nyugszik. 180 házának lakói a nagyvilágban szétszórva ma is siratják. A diktatúra gonosz végrehajtói lerombolták és elárasztották. Ezzel egy egyedülálló történelmi-vallási közösséget szüntettek meg, melyben különbözô nemzetiségû és felekezetû családok éltek együtt évszázadokon át, egymást tisztelve és szeretve, példás békességben. Immár a katolikus, unitárius, görög katolikus, és a székely szombatosok fohászai örökre elnémultak. Legyen e hely a vallásbéke helye és szimbóluma. Állíttatta Sükösd Árpád – 1995." A rendezvény, immár kilencedik alkalommal, 11 órakor kezdôdött, emlékezô ökumenikus isztentiszteletet tartott Sebestyén Péter erdôszentgyörgyi katolikus plébános, Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes, a falu szülötte. Ezek után Tarr András, Erdôszentgyörgy polgármestere szólt a jelenlévôkhöz. Köszöntô beszédébôl idézünk: "Az elôzô évek tapasztalatai azt látszanak igazolni, hogy mindannyiunknak szükségünk van erre a nagy találkozásra. Szükségünk van, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, szülôfalunkhoz, hogy rádöbbenjünk arra, nem csak önmagunkért, családunkért vagyunk felelôsek, de szülôfalunkért is. Így hát legyen ez az ünnep egy közösségformáló, közösséget tudatosító pillanat. Segítsen bennünket a felismerésben, a szeretetben, a boldogságban."

Bözödújfalu lakóit 1989-ben szülôföldjük, házaik, gazdaságaik elhagyására késztette az akkori hatalom. Szétszéledtek a nagyvilágban. Augusztus elsô szombatján, ha néhány órára is, hazatértek. Sükösd Árpád is hazajött Bécsbôl. Bözödújfaluban született, ma Bécsben él. Sikeres vállalkozó. A megemlékezô rendezvények indítványozója és szervezôje. Ô állíttatta az emlékfalat 1995-ben, a következô évben pedig a vízbôl mentette ki a volt falu régi emlékmûvét.

Hazatért Farkas Gyula, jelenleg budapesti lakos is, aki ekképpen szólt az emlékfalnál a jelenlévôkhöz: "Nevem Farkas Gyula, Bözödújfalu, Fô utca 151. szám alatti lakos unokája. A családom, nagyszüleim, gyermekeik, Farkas Gyula, Farkas Márta és Farkas Ilona nevében szeretnék pár szót ejteni a bözödújfalusi megemlékezés alkalmával. Elôször 1955-ben voltam szüleimmel nagyszüleimnél ebben a faluban, ahova tanulmányi éveim alatt a hatvanas években is eljöttem, 1971 óta szinte évenként hazajövök. Gyökereim itt vannak, és a Debrecen melletti Egyek községben, ahol születtem és éltem. 1968- tól Budapesten élek és dolgozom. Családommal együtt nagyon ragaszkodom ehhez a földhöz, ehhez a helyhez, ami remélem, örök idôkig fenn fog maradni. Rossz emlékként jelenik meg elôttem, amikor az 1970-es évek végén már lehetett látni a gátépítés jeleit, majd 1983-ban nagyszüleim mondták magnószalagra és küldték el a falu pusztításának elômenetelét. 1987-ben a Ceausescu által beindított falurombolási program nagyon aggasztott és tennem kellett a falu megmentése érdekében. A falurombolás idôszakában, az 1988-1989-es években az Erdélyi Szövetségtôl és a magyarokat Németországban képviselô Edvi Péter úrtól kértem segítséget a falu megmentése érdekében, de nem jártam sikerrel. 1988. június 27-én részt vettem Budapesten, a Hôsök terén, az erdélyi falurombolási tüntetésen testvéremmel, Lászlóval, ami nagy hatással volt rám. ... Számomra, a család számára, Bözödújfalu nem szûnt meg, hiszen nagyszüleim (nagymamám 1986, nagyapám 1992 óta) itt nyugszanak saját bennvalójukon, ahol síremlékük is van.

Végezetül, ha valaki ismerte nagyszüleimet, szüleimet, megtiszteltetés lenne számomra, ha elbeszélgetne velem."

Szombatfalvi József székelykeresztúri unitárius esperes a falu szülöttjeként is beszélt: "Régen nem voltam itthon, de hallottam a híreket: a víz visszahúzódott a templom körül, és újra látható. Már az összeomlás veszélye fenyegeti: tizenegy év után újra – és talán utoljára – láthatjuk a kis templomunkat. Soha ez idáig nem tapasztalt lelki kínt éltem át, amikor elindultam, idehaza, mert tudtam, még egyszer végig kell néznem ezen a völgyön, és azt is tudtam azért jöttem, hogy a romokon még egyszer könnyet ejtsek. És akkor eszembe jutott a jelzô: hontalan. Huszonhárom éven át egy kis székely faluban éltem. Azt gondoltam, beépíthetem magam egy más közösségbe, de nem így adta a sors. Évtizedek múltán rá kellett döbbennem arra, hogy én ott, a legjobb barátok szemében is unitárius pap vagyok. Ezért vagyok hontalan. Mert azokat, akiket a magaménak mondhatok, mint gyermekkori játszótársakat, jó barátokat, akikkel nemcsak a közös múlt kapcsol össze, hanem a sok lelki élmény, amivel töltekeztünk gyermekkorunkban, azok szintén hontalanul élnek azokban a közösségekben, ahova szétszórta ôket az élet. Szétszóródtunk, de számunkra az a szomorú, hogy minket az emberi butaság, az emberi tudatlanság, meggondolatlanság, bosszú szórt szét a nagyvilágba. Megcsupaszítva élünk, mert mindenünket itthagytuk a szülôföldön: barátságot, rokonságot, lelki örömöket, a léleknek ezer és ezer áldását. És ma, amikor itt találkozunk, arra figyelmeztetek, hogy ott, ahol élünk, meg kell találnunk a helyünk. Tudom, hogy 30-40 évesen baráti kapcsolatokat teremteni nagyon nehéz, mert nincs mögötte múlt. Nagyon nehéz otthont teremteni! Tapasztaltuk mi ezt mindannyian. Meg kell próbálnunk, hogy új "díszleteinkben" jól érezzük magunkat. Azért fontos ez, hogy eljátszhassuk szerepeinket az új közösségekben, hogy ne lássák könnyeinket és fájdalmainkat, hanem azt érezzék meg, hogy mi melegszívû emberek voltunk és akarunk lenni! Akikbôl nem fogyott ki a szeretet."

A rendezvényt Sükösd Izabella szovátai és Farkas Réka csíkszeredai VIII. osztályos tanulók rövid versmûsora zárta.

A 380 lelkes falu tavaly felújított temploma kicsinek bizonyult szombaton. 1981-ben határozták el, hogy tízévenként találkoznak, úgyhogy ez már a harmadik falunap volt. A püspök urat és kíséretét köszöntötte és a liturgiai szolgálatot végezte Nt. Székely András küküllôi esperes, igét hirdetett Ft. D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. Az egyházi és világi vendégeket Csalóka Zoltán gyulakuti beszolgáló lelkész köszöntötte. A gyülekezet egyperces csenddel emlékezett meg minden elhunytra, közöttük Sántha József kántortanítóra, akit 1949. augusztus 7-én galád módon meggyilkoltak a kommunista uralom pribékjei. A fôtiszteletû püspök úr templomaink lelki gabonájáról beszélt. "Történelmünk ezeregyszáz esztendeje alatt annyiszor elfogyott a gabonánk, annyiszor elfogyott a reménységünk, a békességünk, az erônk, az életünk, a szabadságunk; annyiszor letiporták a gabonánkat, hol a törökök, hol a tatárok, hol az osztrákok, hol az oroszok; véres világháború, falvainkon és városainkon át menetelô idegen katonák...Annyiszor letaposták a gabonánkat. De Vadasdon és sok kicsi erdélyi templomban, és a negyvenhárom országban szétszóródott magyar református egyházban: van gabona. Mert ott van Isten. Azért tudtunk mi megmaradni ezeregyszáz esztendôn át, mert valaki üzent nekünk a szívünk mélyén: "Gyertek hozzám!". Jézus. És megtartott az Ô mennyei gabonája." A püspök úr a református egyház kis drágagyöngyének nevezte Vadasdot, hiszen megfogyatkozott lakóinak összefogása példaadó. "Vadasdnak van gabonája."

Szólt a közösséghez dr. Mártha Ivor, az egyházkerület fôgondnoka, dr. Fazekas Sándor, a küküllôi egyházmegye gondnoka, Kiss Károly makfalvi, Labancz Gyula nyárádkarácsonyfalvi, akik korábban Vadasdon szolgált lelkészek. Kutasi Zoltán, Makfalva község polgármestere megható beszédben vallott a szülôfalu, Vadasd szeretetérôl. Az utóbbi tíz évben, mondotta, gyakrabban jött haza temetésre, mint esküvôre. A temetôk kötése gyakran erôsebb az élôkénél.

Székely Andrást idézzük: "Az irodalmárok úgy tartják, nyelvében él a nemzet. A gazdasági szakemberek azt mondják, hogy javaiban, jövedelmébôl él a nemzet. A reformkor kimagasló alakja, gróf Széchenyi István, aki Hitel címû munkájával felrázta magyar népünket, személyes példájával is bizonyította: áldozatából, szolgálatában él a nemzet. Mi mindezt elfogadjuk, és hisszük, hogy így van, de próbáljuk hozzátenni az anyaszentegyházban, a templomban, hogy: a hitében, a közösségében és a szeretetében él a nemzet. És ti most azért vagytok itt, ebben a közösségben, hogy megmutassátok, elszármazottak, akiket hazahívott a szülôfalu, és itt lakók, hogy ez a közösség nem semmisül meg; hogy ti azért lélekben, népben, magyarságban, hitben, hitvallásban – összetartoztok."

A közeli iskola épületében, az egyik üressé vált osztályteremben talált otthonra a falu képzômûvész szülöttének, Molnár Dénesnek a kiállítása, a másikban pedig a székelyszentistváni faragómûvész, Sándor János állította ki az erdélyi fejedelmek és nemesi családok címereibôl álló gyûjteményét. Az eseményre kíváncsiak voltak a Makfalván szervezett alkotótábor mûvészei is. Szép tisztelgés ez a táborszervezô Molnár Dénes emléke elôtt. A tárlatot Kiss Dénes hármasfalusi lelkész nyitotta meg; a mûvész eddig kevésbé ismert, lírai arculatával ismertetve a népes közönséget. Versei az elköltözés tudatával vívódó Molnár Dénes zaklatott lelkét mutatják.

Sajnálatos módon senkinek sem jutott eszébe a Vadasdon született Jakab Ödön (1854 – 1931) költô, író, aki tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának, és akinek sorait a meghívó is idézi. A templomban szép dalos-verses mûsort hallottunk a helybeli ifjaktól, szavaltak Bartalis Jánost és másokat; Jakab Ödönt nem. A Kôrispatakra származott Kutasi Mihály tanár, iskolaigazgató, tanítványait is elhozta, énekes mûsoruk kedves színfoltja volt a találkozásnak.

Elsô ízben jött püspök Vadasra, elôször nyílt tárlat, s ráadásul ennek a földnek a fiától. És könyv is készült az eseményre. Székely Ferenc Vadasdi krónikája szinte percek alatt fogyott el. Aki hozzájutott, magával vihette a falu kis történelemkönyvét. Ennek a füzetnek a hátlapján van egy Jakab Ödön-versrészlet; ha nem is olyan már a falu, amilyennek ô, gyerekkorára emlékezve írja, a hangulat kedvéért érdemes idézni: "Azok a harangok mihelyt megszólalnak, / Vége van ott minden hétköznapi bajnak, / Megszépül a falu nyüzsgô, tarka néptôl, / Virít a sok lánytól, bokrétás legénytôl, / S az utcáin végig / Rezeda-illatok fuvallata érzik."

Szokás szerint Kiss Károly református lelkész ünnepélyes igehirdetésével s a hagyományos rendezvényzáró tárlatnyitóval ért véget vasárnap délelôtt a Nagy Pál Alkotótábor eseménysorozata. Tizedszerre minden eddiginél több vendége volt a tábornak, húsz mûvész munkáiból láthatott válogatást a községbôl és sokkal távolabbról is érkezett nézôsereg. A helybeli iskola régi épületében Bantta Annamária, Barkos Bea, Bálint Zsigmond fotómûvész, Csiki Emese, Egyed Tibor, Fülöp Mária, Fülöp Márta, Kántor Zita, Kedei Zoltán, Koszta György, Kovács Géza, Kusztos Endre, Molnár Krisztina, Moldován Gyula, Nagy Dalma, Simon Miklós, Sándor János, Suba László legújabb alkotásaiból avatott kiállítást a táborvezetô Fülöp Irén, Kutasi Zoltán polgármester és Nagy Miklós Kund szerkesztô. Mindhárman más-más szempontból, de egyértelmûen méltatták a tényt, hogy a tragikusan elhunyt jeles festômûvész nevét felvett alkotótábor, a folyamatosan nehezedô anyagi gondok ellenére, évrôl évre képes megnyitni kapuit, vonzani a mûvészeket, akik egy héten keresztül magukba szívják a vidék szépségeit és innen ihletôdve maradandó értékeket teremtenek. Festôk és grafikusok, keramikusok és fafaragók, textilmûvészek és fotósok, jól ismert, befutott alkotók és ígéretes pályakezdôk, a községbôl származók és magyarországiak találtak ismét mûvészi átlényegítésre való látványt, témát, hangulatot. A kiállítás tanúsága szerint a névadó, Nagy Pál igényessége szellemében igyekeztek megoldani választott feladatukat. Teljesítményüket értékelte Banner Zoltán mûkritikus is, aki pár napig szintén a táborban vendégeskedett. Nagy Pál fia pedig, Géza, aki a makfalvi mûvésztelep örökös tagjává vált, apja három képét ajándékozta a helybelieknek, a jelenlevô alkotókat pedig Nagy Pál újrakiadott könyvével, a Barangolás a képzômûvészetben címû népszerû szaktanulmányával örvendeztette meg.

László János tanár, akit szuggesztív versmondó tehetségérôl jól ismernek a környéken, egy Szilágyi Domokos-költeménnyel tette emlékezetesebbé a szép vasárnapot.

Szegény az alkotótábor, hangzott el többször is, a község mégis mindegyre összefog, elöljárói, értelmiségiei megteszik a tôlük telhetôt, hogy a vendégek jól érezzék magukat és a következô esztendôben is visszatérjenek. Közös ebédek, vacsorák, falulátogatások, eszmecserék zajlottak az eltelt héten, szombaton Vadasdon is tartós élményt szereztek a táborozók. A szervezôk erôfeszítései nyomán új fürdôszobával bôvült a festôk, grafikusok szerény szállása. Sajnos, ezúttal a vízhiány nem tette használhatóvá az új létesítményt. Jövôre erre is találnak megoldást. És vannak más szép terveik. Hogy tényleg valóra válnak-e? A tábor immár valóban megérdemli a hathatósabb támogatást. Ennek az elôteremtése lesz ezután a legégetôbb, legfontosabb feladat. Nyilván ebben a törekvésükben a makfalviak nem maradhatnak egyedül.

Ezt a címet is választhatnánk, ha mindenképpen közös nevezôre kívánnánk hozni a marosvásárhelyi Kultúrpalotában szombaton délután megnyitott kettôs kiállítást. Noha van sok érintkezési pont és tematikus azonosság is Sajgó Ilona és Molnár Ilona most bemutatott anyagában, nem feltétlenül szükséges a hasonlóságokat, átfedéseket keresnünk. Mert két markáns, öntörvényû alkotóról és mûveirôl van szó, s ha az elôbbi szônyegei témaválasztásukban, tónusukban nagyon jól összeillenek az utóbbi újszerû aranyfóliás kompozícióival, a tárlaton akkor sem az egybecsendülés a lényeg. De az összbenyomás is kellemesen lepi meg a nézôt, a kiállítás látvány- és gondolatgazdagsága is megkapó. Otthonos hangulatú, szemnek, léleknek örvendetes, amit a földszinti galériákban láthatunk. Sajgó textíliái, Molnár lovas portréi, életképei, csendéletei pedig külön- külön rögzülnek recehártyánkon.

A két mûvésznô legfrissebb jelentkezését majd a Múzsában méltatjuk részletesen. Most mint a hétvége kiemelkedô kulturális eseményét sietünk jelezni, hogy azok, akiket e forró víkend másfelé csalt, tudják mihamarabb mulasztásukat pótolni. Biztos nem fogják megbánni, ha így tesznek.

Negatívról stabilra változtatta pénteken a Standard and PoorÍs amerikai hitelminôsítô Románia hitelkockázati kilátásait, mert szerinte nôttek az ország valutatartalékai és a gazdasági reformok terén is olyan haladást ért el, ami segíti nemzetközi pénzügyi támogatottságának visszaszerzését.

A hitelminôsítô egyidejûleg megerôsítette az ország hosszú távú nemzeti, illetve külföldi valutában fennálló adósságainak besorolását, elôbbit "B", utóbbit "B minusz" minôsítéssel. Változatlanul hagyta továbbá a rövid távú román adósságok besorolását.

Ugyanakkor a S and P egyebek között megjegyzi, hogy amennyiben a reform-erôfeszítéseket aláásnák a (bel)politikai viták, úgy az az ország hitelminôsítôi megítélésének irányultságát igen hamar lefelé kényszerítheti.

Hirosima városában közel 50 ezer ember vett részt azon a vasárnapi megemlékezésen, amelyet a város ellen 55 éve végrehajtott atomtámadás évfordulóján tartottak.

A hirosimai Békeparkban pontban 8 óra 15 perckor – az 1945. augusztus 6-i atomcsapás idôpontjában – a felvonulók egyperces csendes imával emlékeztek a szörnyû eseményre.

Mori Josiro japán kormányfô beszédében az atomfegyvermentes világ mellett szállt síkra. Riportereknek elmondta, hogy országa kész benyújtani az atomfegyverek megsemmisítésérôl szóló határozattervezetet az ENSZ Közgyûlésének legközelebbi ülésszakán.

A város polgármestere, Akiba Tadatosi tisztelettel adózott a túlélôknek, és sürgette a nemzetközi közösséget, hogy tegyen erôfeszítéseket a leszerelésért folytatott harc érdekében. "Hirosima modellértékû városként meg akarja mutatni a világnak, hogyan lehet humánus célokra használni a tudományt és a technikát. Egy olyan 21. századot szeretnék, amelyben városunk létezése a béke lényegét juttatja kifejezésre" – mondta Akiba.

Az ünnepélyes megemlékezésen a japán vezetés képviseletében részt vett Cusima Judzsi egészségügyi és népjóléti miniszter, Vatanuki Tamiszuke, a képviselôház elnöke, Szaito Dzsuro, a Tanácsosok Házának elnöke, valamint Alekszander Panyov, Oroszország tokiói nagykövete.

A Hirosima elleni atomtámadásban mintegy 140 ezren vesztették életüket, a három nappal késôbb Nagaszakira ledobott atombombának pedig 70 ezer halálos áldozata volt. Sokan – maguk vagy családtagjaik révén – máig szenvednek az atomcsapások következményeitôl.

Az elmúlt egy évben a város vezetôsége újabb 5 ezer embert nyilvánított az atomtámadás áldozatának. A nevüket tartalmazó két vaskos könyvet az emlékezés kezdetén a Békeparkban felállított síremlék egyik helyiségében helyezték el.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága újravizsgálja az alkotmánybíróság 1996-os döntését, amelynek alapján Ion Iliescu elindulhatott az elnökválasztáson.

Lapjelentések szerint egy Petru Bucur Volk nevû román- német állampolgár felhívta a strasbourgi bíróság figyelmét arra, hogy 1996-ban, a parlamenti választások elôtt a román alkotmánybírósághoz fordult Ion Iliescu jelöltsége ügyében. Véleménye szerint Iliescu megsértette a választási törvényt, mert immár harmadik mandátumáért szállt versenybe. Akkor azonban a bukaresti alkotmánybíróság tagjai egy "mímelt" per alapján zöld utat adtak számára a jelöltetéshez.

Most Monica Macovei ügyvédnô, Bucur Volk védôje úgy nyilatkozott, hogy óvást emeltek Strasbourgban a perrendtartás ügyében a román alkotmánybíróság 1996-os döntése ellen. Emlékeztetett rá, hogy akkor az alkotmánybírósági tárgyalás zárt ajtók mögött folyt, anélkül, hogy megidézték volna Petru Bucur Volkot, aki a szabálytalanságra felhívta a figyelmet, megkérdôjelezve Ion Iliescu jelöltségének törvényességét.

Macovei szerint az Emberi Jogok Európai Bíróságán az újabb keresetet bejegyezték, s rövidesen kitûzik a tárgyalás napját.

Koronatanú vallomása az olajbotrányról

1994-1995-ben Virgil Magureanunak, a román hírszerzô szolgálat volt vezetôjének és az Iliescu-rendszer más volt közméltóságainak a zsebébe vándorolt az a hatalmas haszon, amely az olajbotrányból, a Jugoszlávia elleni olajembargó megszegésébôl származott – derült ki az egykori országos rendôrfôkapitány vallomásából.

Ion Pitulescu tartalékos tábornokot, a rendôrség volt országos parancsnokát is meghallgatták a legfelsôbb bíróság korrupciós ügyekkel foglalkozó vizsgálóbírói a "zsombolyai ügy" néven elhíresült csempészügylet részleteinek felgöngyölítése során – jelentették pénteki hírforrások.

A rendôrtábornok az ügyészségi meghallgatás után újságíróknak nyilatkozva hangsúlyozta: szó sincs arról, hogy a zsombolyai határállomáson át 1994 és 1995 folyamán a szerbiai Nagykikindára az éjszaka leple alatt átcsempészett ezer tartálykocsit megtöltô kôolaj az ENSZ Biztonsági Tanácsának engedélye alapján került volna Jugoszláviába. A humanitárius célokra ENSZ-engedéllyel Jugoszláviába szállított jelentéktelen olajmennyiséget a vaskapui erômû fölötti útvonalon juttatták el rendeltetési helyére – mutatott rá Pitulescu, aki nyomatékosan kijelentette: a zsombolyai ügylet "gyalázatos csempészakció volt", amelynek hasznát a korabeli magas közméltóságok, például a hírszerzés akkori igazgatója, Virgil Magureanu és mások vágták zsebre.

Országos fôkapitányi beosztása idején maga Pitulescu tábornok vezette a rendôrségi vizsgálatot a "zsombolyai ügyben". Most elmondta, hogy "a bizonyított nagyarányú csempészügyletrôl" személyesen tett jelentést 1996-ban Nicolae Vacaroiu akkori kormányfônek és az államfôi tisztséget akkor betöltô Ion Iliescu vezetése alatt álló legfelsôbb védelmi tanácsnak, l997-ben pedig Emil Constantinescu mostani államelnöknek. Mint szavaiból kiderült, a zsombolyai csempészügylet szálai a Petrogazig vezetnek, ahonnan a szerbeknek átjátszott hatalmas mennyiségû kôolajat vásárolták.Belkeveredett az ügyletbe a Párizsban élô Adrian Costea román-izraeli állampolgárságú üzletember egyik cége is. Costea Iliescu tanácsosaként mûködött akkor, s most a francia igazságszolgáltatás átfogó vizsgálatot folytat román ügyészek közremûködésével a csempészettel és pénzmosással is gyanúsított üzletember ellen.

Pitulescu most elmondta az ügyészségen is, amit a zsombolyai ügy lényegérôl és részleteirôl tud. Hangoztatta: a "gyalázatos csempészakciót azok szervezték meg és bonyolították le, akik a hasznát zsebre vágták". Ezek között nevezte meg Magureanut és a román hírszerzés más magas rangú tisztjeit, valamint a szállítási tárca akkori vezetôjét, továbbá vámosokat, határôröket.

Pitulescu rendôrtábornok, aki néhány évvel ezelôtt könyvet írt a romániai szervezett bûnözésrôl, 1997-ben mondott le fôkapitányi tisztségérôl, miután máig ismeretlen tettesek megölték feleségét, és ôt is súlyosan megfenyegették.

Az év elsô felében a konszolidált költségvetés deficitje 12.832,1 milliárd lejt tett ki, 109.432,2 milliárd lejes bevételek és 122.264,3 milliárdos kiadások egybevetése során – közli a pénzügyminisztérium.

Az elsô szemeszter bevételei az egész évre becsült érték 46 százalékát tették ki, míg a kiadások a teljes évre becsült érték 47,2 százalékára rúgtak.

Míg a konszolidált költségvetés némely komponensei többletet mutatnak (helyi költségvetések, útalap, társadalmi szolidaritási alap, a tanügyet támogató különalap), az állami költségvetés 18.011 milliárd lejes, a társadalombiztosítási költségvetés pedig 2.120,2 milliárd lejes hiányt jegyzett, a munkanélküliségi alap 565,3 milliárdos hiánnyal számolt az elsô félévben.

Az elsô félévben a költségvetési jövedelmek 53.101,1 milliárd lejt tettek ki, melybôl 50.465,8 milliárd lej adóbehajtásból származott.

A dicsôszentmártoni Chimica túltette magát a kiesés keserû élményén, s az új bajnoki évadra készül, igaz ezúttal egy osztállyal lennebb mint a tavaly.

A tavalyi balsiker egyik oka, a pénztelenség, a továbbiakban is gondokat okoz. Az egyesületnek nem volt pénze edzôtáborozásra, ezért a felkészülés mindvégig otthon folyt és folyik, azon a pályán, amely egyelôre nem tudni kinek a tulajdona. Ismeretes, hogy a dicsôszentmártoni labdarúgópálya, amelyen a Chimica a mérkôzéseit játssza, a Bicapa Rt. birtokában volt. A felszámolás alatt álló ipari kolosszustól a város másik nagy vegyipari üzeme, a Carbid- Fox kívánta megvásárolni a stadiont, a csapat egyetlen számításba vehetô szponzoraként. A pálya azonban már el volt zálogosítva. Ez nem lett volna komoly gond, hisz a jelzálogot birtokló bank és a Carbid-Fox már meg is egyezett az árban, azonban kiderült, hogy egy másik bank is kölcsönzött a Bicapának a pálya – mint garancia – fejében, így egyelôre nem tudni, kitôl is lehet megvásárolni a játékteret. Egy biztos: a pályát a sportegyesület adminisztrálja, s nincs akadálya a használatának, amíg tisztázódik a meglehetôsen bonyolult helyzet.

A Chimica nem kevesebb, mint nyolc játkostól vált meg a két idény között. Chebutiu az ASA-hoz, Voiculescu a nagyszebeni Interhez, Gábor a marosvásárhelyi Gaz Metanhoz igazolt, míg Pusztai, Andrei Ionut és Andrei Stefan, Marcadonatu és Tudose – akiket azzal gaynúsítanak, hogy nem a klub érdekeit védték a bajnokság utolsó fordulóiban – egyelôre a Chimicánál maradtak leigazolva, mert senki nem kívánja átigazolni ôket. Edzeni azonban nem edzenek a csapattal, s a szerzôdésüket is felbontották.

A csapat új edzôt is kapott, Rozsnyai Béla személyében, akit Ioan Vunvulea segít majd munkájában. Rozsnyai a nagybányai Phoenix csapatától magával hozta a három Bunea testvért, Cr. Muresant, Govort és Popot, Vajdahunyadról pedig Klepp kapus került Dicsôszentmártonba.

Az egyesület vezetôsége két válogatót szervezett az alsóbb osztályos csapatok játékosai számára, de nem talált megfelelô szintût, így kénytelen a továbbiakban a saját ifjúsági csapataira alapozni, amelyekben több teheséges ifjú kergeti a labdát. Ezért az idén nem tûzték még célul ki a feltétlen feljutást, ám nem haragudnának, ha sikerülne. Ha nem, a cél egy olyan új gárda kialakítása, amely képes eme távlati cél teljesítésére.

A felkészítô találkozókon a Chimica 1-1-et játszott a nagyszebeni Interrel, majd otthon 6-0-ra verte a szebeniek második csapatát. Ugyancsak felkészítô találkozónak tekinthetô a Románia Kupa mérkôzés, amelyen alulmaradtak a marosvásárheltyi Gaz Metan ellenében 2-1 arányban. Szombaton a tordai Sticla ellenében lépett a csapat pályára.

A klub tevékenységéhez szükséges anayagi hátteret a Carbid-Fox biztosítja. Számítani lehet azonban ezután jobban a polgármesteri hivatal támogatására, hisz az újonnan megválasztott Octavian Popa polgármester volt már a Chimica elnöke is, szereti tehát a labdarúgást, s a lehetôségek szintjéig valószínûleg támogatja is a csapatot.

Hosszú évek után ismét van C-osztályos labdarúgó együttese Marosvásárhelynek. A Distrigaz Nord földgáz-elosztó vállalat és több rokon cég által mûködtetett sportegyesület elsöprô fölénnyel nyerte meg a D- osztályos bajnokságot, s most új ambíciókkal vág neki a harmadosztály küzdelmeinek. Az együttes szakmai felkészítéséért Florea Ispir, az ASA aranycsapatának egykori kapitánya felel, munkáját Czakó János és Eugen Bungardean segítik.

A vezetôség tisztában van azzal, hogy a harmadosztály sokkal nehezebb kihívást jelent, mint a D- osztálynak keresztelt megyei bajnokság, ezért a bajnokság elôkészítése nagy körültekintéssel folyt. A csapat gerincét ugyanazok a játékosok alkotják, akik az elmúlt idényben is a csapatnál voltak, ám többen erôsítik a gárdát. Visszatért például Onesti-rôl - ahol az A-osztály tûzkeresztjén is átesett - Péter Árpád kapus, átigazolt a D-osztályos nagy riválistól, az Elektromarostól négy játékos: Peres Levente, Râtea Florin, Gagyi Barna és Musca Mihai, ugyanakkor a felsôbb osztályok tapasztalatával rendelkezô Gábor Alexandru (medgyesi Gaz Metan) is a vezetôedzô rendelkezésére állhat. Tárgyalások folynak ugyanakkor a dési Visky László és Morar Horatiu csatasorba állításáról, reménykednek, hogy sikerül a csapattal készülô játékosokat leigazolni. Távozott viszont a csapattól Zanc.

A Gaz Metan legénysége Szovátán végezte az alapozó edzéseket, s az elôkészületi barátságos mérkôzések mellett a Románia Kupa küzdelmeit is egyfajta formaellenôrzô találkozókként kezelte. Ez meg is látszott a játékon, hisz a sok új játékossal telitûzdelt gárda összeszokottságával még gondok vannak, ám mégis sikerrel vette az akadályokat. Legyôzte a dicsôszentmártoni Chimicát, majd - büntetôrúgások után - a bethleni Laminorult is. Ezeknek a gyôzelmeknek köszönhetôen a kupa következô fordulójában a vásárhelyi futballdrukkerek ritka csemegében részesülhetnek: szerdán a Gaz Metan a marosvásárhelyi ASA ellen lép pályára a továbbjutásért.

Florea Ispir nem hiszi, hogy ez a találkozó különlegesebb lenne, mint a többi. Való igaz, sok spekuláció hangzik el arra vonatkozóan, hogy az ASA vezetôtanácsából a tavaly ôsszel visszavonult Tiberiu Petris, aki a Gaz Metan vezetôségének egyik kulcsembere, s aki annak idején azt is hangoztatta, hogy néhány éven belül az Gaz Metan lesz a város legjobb csapata, most szeretné megmutatni. Ezért - vélik ugyanazok a pletykálók - ilyen meg olyan puskaporos hangulat uralkodik a mérkôzés elôtt. Mindez azonban az utolsó betûig szamárság - véli a gázasok edzôje.

– Legyünk realisták - mondja Ispir -. Az ASA tapasztalt játékosokból álló, nagyon jó csapat, melynek nagyon jó szakvezetése van. Bár nem fogunk feltartott kézzel kivonulni a pályára, azt hiszem nyilvánvaló, hogy az ASA a jobb, az esélyesebb együttes. Persze azért mi mindent meg fogunk tenni a gyôzelemért.

Úgy tûnik egy ideig a város két divíziós együttese kénytelen ugyanazon az albérleten osztozni, hisz a Gaz Metan is a ligeti stadionban játssza majd a kezdetben itthoni mérkôzéseit. Saját pályájának a felújítása ugyanis, amely a ligeti stadion mögött, az egykori Maros-kanyarban található, még eltart egy ideig. A gyepet sikerült rendbe tenni, ám lelátók és megfelelô öltözôk nélkül nem lehet mérkôzéseket szervezni. A felújítás rengeteg pénzt felemészt, s a C-osztályhoz egyébként is komolyabb anyagi alapok szükségesek, ezért a csapat egyelôre nem tûzött maga elé más célkitûzést, mint ismerkedni az új közeggel, megkapaszkodni ezen a szinten. Annak ellenére, hogy a VII. csoport rendkívül erôs, az alkotó csapatok szinte mindegyike saját csoportjában az elsôk között volt az elmúlt bajnokságban, bíznak abban, hogy ez sikerülni fog. A tizenhat csapatból egyébként ketten esnek ki, illetve a nyolc csoport legrosszabb eredményt elért 14. helyezettjei. Reméljük - mondja Florea Ispir -, hogy mi nem leszünk közöttük.

Egyre elérhetetlenebbek a román együttesek számára a Bajnokok Ligájának csoportjai, az utóbbi idôben már a 3. selejtezô körig sem jutnak el a hazai futball képviselôi. A román bajnokságban feltartóztathatatlanul menetelô Dinamo ijedt nyúlként szerepelt a varsói Polonia ellen, s a svájcer sajtot idézô védelme hétszer ingott meg a két találkozón. Hovatovább irígykedve nézhetik a román focisták a êPruton túli testvérek teljesítményét, hisz a chisinaui Zimbrunak sikerült a szlovén Maribor együttesét búcsúra kényszerítve továbbjutni, a kör legnagyobb meglepetését okozva ezzel.

Ugyancsak kellemes meglepetést okozott a Dunaferr, amely a jobb csapatnak tartott horvát Hajduk Splitet búcsúztatta.

Egervári Sándor, a Dunaferr labdarúgó csapatának vezetôedzôje szerint a magyar bajnok jobb támadójátékának köszönheti, hogy biztosította továbbjutását a Bajnokok Ligája selejtezôjének harmadik fordulójába, ahol a norvég Rosenborg lesz az ellenfele.

– A horvátokat azzal tudtuk legyôzni, hogy támadó középpályásaink, illetve a csatáraink jobb teljesítményt nyújtottak a horvátok hasonló poszton szereplô játékosainál – mondta a szakvezetô. A gyôri visszavágón lélektanilag nagyon rossz pillanatban kaptuk a gólokat, de a csapat tartását mutatja, hogy ezek a találatok csak zavart okoztak, egyszer sem zuhantunk össze.

Egervári hozzátette: a következô fordulóban a norvég Rosenborg ellen nem a Dunaferr számít esélyesnek.

– A norvégok évek óta rendszeresen részt vesznek a Bajnokok Ligája csoportküzdelmeiben, tavaly a Borussia Dortmundot is megelôzve az elsô helyen jutottak be a legjobb tizenhat közé – hangsúlyozta. – Természetesen nem adjuk fel elôre ezeket a mérkôzéseket, a rendelkezésünkre álló nagyon rövid idô alatt igyekszünk minél több információt beszerezni a Rosenborgról. Fegyelmezett játékkal és az eddiginél jobb helyzetkihasználással van rá esélyünk, hogy az elsô találkozón bíztató eredményt érjünk el.

Eredmények (zárójelben az elsô mérkôzés eredménye):

Samkir – Slavia Prága 1-4 (0-1)

Torpedo Kutaiszi – Crvena Zvezda Belgrád 2-0 (0-4)

Zalgiris Kaunas – Galsgow Rangers 0-0 (1-4)

Levadia Maardu – Sahtyor Donyeck 1-5 (1-4)

BATE Boriszov – Helsingborg 0-3 (0-0)

Hapoel Tel-Aviv – Sturm Graz 1-2 (0-3)

Anorthoszisz Famaguszta – Anderlecht 0-0 (2-4)

Levszki Szófia – Besiktas 1-1 (0-1)

Maribor – Zimbru Chisinau 1-0 (0-2)

Rosenborg – Shelbourne 1-1 (3-1)

KR Reykjavik – Bröndby 0-0 (1-3)

Dunaferr – Hajduk Split 2-2 (2-0)

Inter Pozsony – Haka Valkeakoski 1-0 (0-0)

Polnia Varsó – Dinamo 3-1 (4-3)

A kiemelt csapatok továbbjutottak. A harmadik selejtezô kört augusztus 8-9-én és 22-23-án rendezik. Ezen a továbbjutottak mellett résztvesznek Európa legerôsebb bajnokságaiban szereplô csapatok is, melyek azonban nem jutottak közvetlenül a BL csoportjaiba.

Pitesti adott otthont a vakok országos atlétikabajnokságának az elmúlt napokban, amelyen a Vakok és Gyengénlátók Egyesületének megyei fiókjainak képviseletében 87 fogyatákos sportoló indult. Közöttük négy atléta Maros megyébôl, akiket Maria David készített fel a versenyre.

A versenyzôink többsége már az elôzô években is sikereket értek el, s ezúttal is három arany és egy bronzéremmel tértek haza a versenyrôl.

A szovátai Victoria Todea, aki a B-1 kategóriában versenyzett, három dobószámban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és súlylökésben is a legjobb eredményt érte el, így aranyérmet érdemelt ki. A marosvásárhelyi Daniel Calugar a B-2 kategóriában, súlylökésben bronzérmet szerzett.

Ugyancsak jól szerepelt Calin Alin Marian, aki a B-3 kategóriában, a 100 méteres síkfutásban, valamint a súlylökésben egyaránt 4. lett.

A szovátai többszörös B-2 kategóriás gerelyhajító országos bajnok, Iosif Todea, ezúttal sajnos érvényes kísérlet nélkül volt kénytelen befejezni a versenyt.

A marosvásárehelyi ASA ifjúsági súlyemelô csapata a vártnál jobban szerepelt a korosztályos országos bajnokság küzdelmein. Míg a szakvezetés két aranyérem megszerzésére számított, addig az ifjú súlyemelôk nem kevesebb, mint öt aranyérmet gyûjtöttek be, melyhez két ezüst és egy bronzérem is járult.

A tegnap, az esemény után két héttel, az egyesület vezetôsége ünnepélyes keretek között díjazta a legjobb eredményt elért sportolókat. Kurkui Sándor, aki három aranyat szerzett az ifjúságiak versenyén az 56 kg-os súlycsoportban, 4 millió lejt kapott, míg Baba Dan és és Dobos László, a további érmesek, fejenként 2,5-2,5 millióval letek gazdagabbak.

Az összegek nem nagyok, inkább csak jelképesek, de a jelenlegi gazdasági helyzetben ennyit sikerült összegyûjteni – üdvözölte a díjazottakat Ioan Murar alezredes, az egyesület alig egy hónapja kinevezett parancsnoka. Miután méltatta az eredményeket és megköszönte a sportolóknak és mestereiknek – Marcel Iridon és Kovács János érdemes edzôknek – a kiváló munkát, köszönetét fejezte ki a szponzoroknak is, fôként Emil Chioreannak, a Közszállítási Vállalat igazgatójának, aki lehetôvé tette a csapat elutazását Galacra, a verseny színhelyére. Mint mondta, a segítsége nélkül most nem beszélhetnénk ezekrôl a szép sikerekrôl. Ezután Emil Chiorean, aki a súlyemelô szakosztály elnöke is egyben, üdvözölte a sportolókat és további sikereket kívánt.

A legeredményesebb ifjú súlyemelô, Kurkui Sándor, a galaci versenyen 90 kg-ot szakított és 110 kg-ot lökött, mely eredmények a korosztályos Európa- bajnokságon dobogóra jogosítanák. Az idén azonban a pénzhiány miatt a román ifjúsági súlyemelôk nem vettek részt a világbajnokságon sem, s kérdés, hogy az októberi bulgáriai Eb-re eljutnak-e. A válasz attól függ, hogy az olimpia után marad-e elég garas a szakszövetség kasszájában a kiutazáshoz. Ha igen, Kurkui Sándor is az utazók között lehet.

Szombaton a marosvásárhelyi ASA elôkészületi találkozót kellett volna játsszon a ligeti stadionban. A stadion használata annál is indokoltabb lett volna, mert a bajnoki idény mindössze egy hét múlva kezdôdik. A nagybányai FC elleni találozóra azonban, a beharangozttól eltérôen, mégis a víkendtelepi pályán került sor.

Ioan Murar alezredes, az egyesület elnöke elmondta, hogy a pálya tulajdonosa, a Muresul sportklub, egy 20 millió lejes tartozás miatt megakadályozta a mérkôzést a ligetben, sôt az a veszély is fennáll, hogy a bajnoki idényben sem használhatják a pályát, ha nem egyenlítik ki a számlát. Murar elnök azt is elmondta, hogy 1996 óta nincs aláírt szerzôdés a Muresullal, így a követelésnek nincs szerzôdésben lefektetett alapja, ennek ellenére hajlandóak kifizetni a bérleti díjat, amennyiben lesz mibôl. Pillanatnyilag ugyanis teljesen üres az egyesület kasszája. Az a veszély is fenyeget tehát, hogy az új bajnoki idényben nem lesz hol játszania a csapatnak, hisz pillanatnyilag nincs más olyan pálya Marosvásárhelyen, amelyet a szakszövetség alkalmasnak fogadott volna el B-osztályos mérkôzések lebonyolítására. Sôt, a ligeti stadionnak is fel kell újítani az engedélyét, ám az egyre jobban romló állagú létesítmény oly sok dologban hagy kívánnivalót maga után, hogy elôfordulhat, hogy elfogadott pálya nélkül marad a város. Ioan Murar szerint, az utóbbi idôszakban a stadionban minden apró javítást az ASA végzett, mégis neki kell bérletet fizetnie a Muresulnak. Nagyobb javításra pedig nem csak a pénzhiány miatt nem került sor az utóbbi évtizedben, hanem azért is, mert ugyan miért fektettek volna egy olyan létesítménybe, amely nem az övék?

Tudjuk, hogy a létesítményt - Frunda György szenátor fáradozásai eredményeként - visszaigényelte a város a sportminisztériumtól, s a minisztérium bele is egyezett az átadásba, ám az iratok a polgármesteri hivatal irodáiban valahol elakadtak. A bürokratáknak és a bürokratikus mentalitásnak köszönhetôen tehát, a város egyetlen komolyabb stadionja a romosodás jeleit mutatja, s semmi jele nincs annak, hogy valakit érdekelne a dolog. Az is közömbös a városgazdák számára, hogy nemtörôdömségük miatt elképzelhetô, hogy az ASA-nak más városban kell majd itthoni mérkôzéseit játszani.

Ioan Murar klubelnök, a nehézségek ellenére, reménykedik abban, hogy sikerül végül megoldani a gondokat. Szerdára várják a nagyváradi FC Bihor képviselôit, akik Enyedi és Rotaru átigazolása ügyében érkeznek, állítólag az átigazolásokért járó pénzzel. Mindeddig ugyanis csupán Ciolobocért és részben Darius Micleáért folyt be pénz a kasszába, azt azonban az adósságok kifizetésének egy részére fordították. A nagyváradiak feltételezett pénze azonban elég lehet a stadion bérének kiegyenlítésére is.

A 18-as számú általános iskola 1988-89-ben született tanulóiból összeállított minikosárlabda-csapat nemrég gyôztesen tért vissza Tîrgovisterôl, ahol a korosztály legjobb fiatal kosárlabdázóival vívott csatából gyôztesen került ki. A bajnokságon 32 csapat indult, a legerôsebb kosárlabda-központok képviseletében, mint Kolozsvár, Temesvár, a bukaresti Steaua és mások. A legjobbnak azonban a marosvásárhelyiek bizonyultak, akik sorban legyôzték minden ellenfelüket, köztük a pillanatnyilag legerôsebbnek tartott kolozsvári utánpótlás-nevelô központ csapatát is. A döntôben a vásárhelyi csapat a házigazda Tîrgovistet múlta felül, 18 ponttal.

Steff Zakariással, a 18-as számú általános iskola fiatal sporttanárával az iskola szomszédságában beszélgetünk. A háttérben látható az alig két éve átadott modern sportterem, az udvaron pedig egy szabályos méretû és két minikosárlabda-pálya, az utóbbiakat az elmúlt évben alakították ki. Ezeken nevelôdött az a csapat, amely most ezt a kiváló eredményt elérte. A sportbázis kiépítése gyakorlatilag összefonódik Steff Zakariás személyével. Az érdemeinek kiemelése ellen ô azonban határozottan tiltakozik: azzal volt szerencséje - mondja -, hogy az iskola új, ezért több pénz állt rendelkezésre az építkezésekre. Máshol is vannak lelkes emberek - állítja -, ám talán kevesebb lehetôségük van a kibontakozásra.

Dr. Czédula Róbert, az egykori kiváló kosárlabdázó lapunkban nyilvánosságot látott megállapítását vetem fel beszélgetôpartneremnek: létezik-e kosárlabda-iskola Marosvásárhelyen, avagy valóban igaz, hogy válságban van az egykor erôs utánpótlás-nevelés? A megállapítás részben igaz - hangzik a válasz. Hosszú ideig úgy tûnt, megtörik a folytonosság, ám most sokan munkálkodnak azon, hogy ez mégse legyen így. Nagy gondot képez a pénz hiánya, hisz a mostani kiszálláshoz is 42 cégnél kellett kilincselni, amíg összejött az az összeg, amely lehetôvé tette a minikosárlabda-fesztiválra való elutazást. De vannak tehetségek, az idei eredmények kétségtelenül ezt bizonyítják. Nem csupán a 18-as iskola eredménye, hanem az idei további kiváló eredmények is: az ifjúsági II korosztály országos 4. helye a fiúknál és 5. helye a lányoknál, az általános iskolák országos bajnokságán a 4-es számú általános iskola 4. helye. Az utóbbi idôben megnôtt a gyerekek vonzódása a kosárlabda iránt - állítja beszélgetôpartnerem. Sokat számít ebben a tekintetben az, hogy a Herlitz-Mobex az A- osztályban játszik, s az utóbbi években az élvonalban volt, de számítanak a televízióban látott NBA-mérkôzések is.

Steff Zakariás mindössze két éve kezdte a munkát a 18-asban, az 5. osztállyal, de már a jövôre gondol. Mert nem szeretné, hogy a csapata legjobbjai szétszóródjanak, magánklubot hozott létre, amelyben majd az általános iskolából kinôtt neveltjei tovább tevékenykedjenek. Hogy a Club Olimpia 18 miként mûködik majd, egyelôre a jövô titka. Ha minden évben sikerülne azonban kinevelni egy-két játékost a város A-osztályos csapata számára, az nagyon jó eredmény volna. Az alapító tisztában van a rendkívüli nehézségekkel, amelyekkel meg kell küzdenie, de nem hagyja magát. Optimistának kell lenni, vagy abbahagyni - állítja.

Már a mostani csapatban sem csak a 18-as iskola vonzáskörzetébôl találhatók gyerekek, ám hogy a nagy távolságok miatt ne vesztôdhessenek el tehetségek, egy másik központ kiépítését is tervezi, a Faipari líceum termében. Kosárlabdázni azonban csakis olyan gyerek kosárlabdázhat, aki egyben jól is tanul. Téves az a nézet - mondja -, hogy a sport a tanulás elhanyagolására ösztönöz. Éppen ellenkezôleg: a legjobb sportolók mindig kitûnô tanulók voltak, s számos példa említhetô azokból az élsportolókból, akikbôl késôbb elismert szaktekintélyek váltak.

Rövidtávon fontos esemény, hogy a Román Kosárlabda Szövetség elhatározta a minikosárlabda korosztályú gyerekek országos válogatottjának a felállítását, s edzôjéül - a kolozsvári Rotaru mellett - Steff Zakariást nevezte ki. A válogatottban legkevesebb öt vásárhelyi gyerek is helyet kap, az elsô edzôtábort augusztusban rendezik. Szó van egy olaszországi turnéról is.

Szovátára érkezett a bejegyzés alatt álló Román Asztali-labdarúgó Szövetség vezetôsége Bukarestbôl, az október 19-21. között lebonyolításra kerülô asztali-labdarúgó világbajnokság szervezési kérdéseinek tisztázása érdekében. A küldöttséget Vladu Paul, a szövetség ideiglenes elnöke, Hôgye Imre szövetségi titkár és Moldovan Alexandru Sorin sportigazgató alkotta. Hozzájuk csatlakozott a marosvásárhelyi fiók képviseletében Moldován Károly, a világbajnokságon induló román válogatott edzôje és Szabó András szóvivô.

A rögtönzött sajtótájékoztatón megtudtuk, hogy napok kérdése, amíg a szövetség hivatalosan is megalakulhat, már minden engedély együtt van, csupán a bíróságnak a bejegyzést engedélyezô döntése maradt hátra. A Román Asztali-labdarúgó Szövetség gyakorlatilag két nemzetközi szövetség tagja kíván lenni. Az egyik, a budapesti székhelyû, a korongokkal játszott, hagyományos "gombfoci" képviselôje, míg a másik, a bécsi, a kis figurákkal játszott "subuteo" változattal foglalkozik. Romániában mindkét változatot ûzik, Marosvásárhelyen - és általában Erdélyben - a korongos játék van divatban, míg Bukarestben inkább a figurás ún. A-változat. Mivel a szövetség célja mindkét változat népszerûsítése széles körben, magukkal hoztak egy subuteo készletet is, melyet elôször mutattak be a megyében. Ezt a fajta játékot ugyanis csakis a nemzeti szövetségeken keresztül lehet beszerezni.

A születôben lévô szövetség elnöke azt is ismertette, hogy nagy terveket szônek a játék fejlesztése terén, máris engedélyt kaptak a tanügyminisztériumtól, hogy iskolákban népszerûsítsék az asztali-labdarúgást. Nagy tévedés - mondták - az asztali- labdarúgást egyszerû gyermeki játszadozásnak tekinteni mint ahogy a közvéleményben él, hisz fejleszti az összpontosítást, az önuralmat, a taktikai érzéket. Egyébként is - vélték - sokkal hasznosabb, ha egy gyerek gombfocizik, mint ha az utcákon kóborol. A játék másik elônye viszont, hogy idôs korban is gond nélkül játszható.

Azt is megtudhattuk, hogy a szakszövetség máris kiadott egy ismertetô folyóiratot, melyet hamarosan újabb számok követnek majd.

A budapesti világszövetség megkezdte a szovátai vb meghívóinak szétküldést - tájékoztatott Szabó András szóvivô. A meghívón a házigazda szerepét betöltô Alunis szálloda fényképe található, az övezô festôi erdôrészlettel. A verseny megszervezése, amelyre mintegy 80 sportolót várnak a világ közel húsz államából, mintegy 40 millió lejbe kerül majd, ennek egy részét sikerült eddig összegyûjteni, de további szponzorokat is várnak. Az asztali-labdarúgók büszkék lehetnek arra, hogy hosszú idôk után ez az egyetlen sportág, amelyben világbajnokságot rendezhet Románia.

Az elmúlt tíz évben Nyárádszereda sportéletében visszaesés volt tapasztalható, amelynek elsôsorban a szûk anyagi lehetôségek az oka. Az idén az Akarat Sportegyesület élére Sztrója Károly került, akivel arról beszélgettünk, hogy miként is lehetne újjáéleszteni a községben egykor gazdag sporttevékenységeket.

– A futballcsapat fô szponzora, segítôje jelenleg is a Nyárád szövetkezeti Rt., magánvállalkozóktól, nagyon kevés segítséget kapunk. Az augusztus elsején megszervezett Nyári vásárnap alkalmával az újonnan megalakított helyi tanács segített rajtunk, olyképpen, hogy az események nagy része a futballpályán és környékén zajlott. A különbözô mûsorokból származó jövedelmet és a kereskedôk által befizetett pénzösszeget a tanács átadta nekünk. Nagyon szeretném kihangsúlyozni, hogy a pénzzel kimondottan sportfelszerelést vásárolunk, teszem ezt azért, mert az elmúlt években a tanács már egyszer átadta a sportegyesületnek a Vásárnap szervezési jogát, és a begyült bevétel nagy vitát kavart akkoriban. Ön is láthatja, hivatalos jegyekkel, számlatömbökkel dolgozunk, a csalás lehetôsége kizárt.

– Napóleon szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Nos, úgy vélem, a sporthoz is az kell. Nagyon jól tudom, hogy a mostani bevétel kevés.

– Mire költjük el a pénzünket? Elsôsorban 18 ember hetente jár háromszor edzésre. Két órán keresztül keményen dolgoznak, hétvégeken pedig mérkôzéseken vannak. Sokan úgy vélik, hogy szórakoznak az edzéseken, a mérkôzéseken. Nem így van. Keményen dolgoznak, energiát használnak, izzadnak és fáradnak, mint a gyári munkások, vagy éppen a sáncásók. Hétvégeken pedig nincsenek otthon, családjuk körében. Ezt a munkát kellene valamiképpen meghálálni, honorálni, hogy szívesebben jöjjenek edzésekre és a mérkôzésekre.

Nyárádszereda labdarúgócsapata két éve jutott a megyei D-osztályos bajnokságba. Az új követelményeknek is eleget kellett tennünk: bekerítettük a pályát, hogy Jóska bácsi már ne mehessen a pályára, sem a kaszával, sem a fejszével, (voltak ilyen esetek), a fürdôhelyiségeinkben folyóvíz van. Mindehhez pénz kellett. Fenn kell tartani az ifjúsági csapatot, cipôkre és mezekre van szükség, a szállítást sem végzi senki bérmentve... pénz, pénz és pénz, ez a zsákutca.Új kapuhálóra van/lenne szükségünk, ami hatmillió lej. A mérkôzésekre kell két új labda, darabja szinte egymillió lej. Tehát anyagia háttér nélkül nem lehet normális versenyeken részt venni, hát még magasabb osztályokba lépni!

Úgy gondolom, hogy a Nárád Szövetkezeti Rt.-nek a következô években is lesz lehetôsége a futballcsapatot támogatni. Ez az épület ahol vagyunk, a szövetkezeté. A pálya viszont a helyi tanácsé. Sohasem kértek érte pénzt, bármikor használhattuk. Ilyen szempontból nincs gond. Csakhogy a csapatnak, mivel magasabb kategóriában van, a rendelkezések szerint utánpótlás (junior) csapatot is ki kell állítania. Ezzel pedig komoly bajok vannak. Amikor a megyei bajnokságban játszottunk, volt egy év, amikor kellett ifi csapat, négy évvel ezelôtt. Akkor az ifi csapat második helyet nyert a bajnokságban. Kinôtt a csapatból öt fiatal, akik bekerültek a nagycsapatba, akik a mai napig oszlopos tagok. 1996 után már nem kellett az ifi csapat. Sajnos mi is olyanok vagyunk, mint a szegény ember – vízzel fôzünk és hazugsággal rárántunk – nem gondoltunk arra, hogy ha egy évig abbahagyjuk az ifik nevelését – az majd óriási hátrányt jelent számunkra. Most újra kell az ifi csapat, teljesen új alapokra szeretnénk helyezni a nevelést. Két ifjúsági csapat s egy fiatalabb és egy idôsebb korosztály létrehozására gondolunk. Vannak szakembereink, például Csiki Sándor futball szakos tanár, aki szívvel-lélekkel segít bennünket. Ugyanígy ajánlkozott Novák Vilmos volt focistánk, aki tudása javát szeretné adni. Tehát a mai helyzetünk: nyárádszeredai illetôségû futballistánk csupán nyolc van – a többi marosvásárhelyi. Ide és visszautazásuk minden alkalommal 100 000 lej. Nem mondom azt, hogy nem küzdenek Nyárádszereda színeiért, küzdenek. Mégis azt vallom, hogy ha idevalósi vagy, akkor több szíved van és nagyobb lelked, és meg vagyok gyôzôdve, hogy jobban játszól és küszködsz az elôbbrejutásért.

Az eredmények nem voltak rózsásak, hiszen azokkal acsapatokkal, amelyek éveken át készülnek, nem vehettük fel a versenyt. A 12. helyen végeztünk a 16 csapat közül – célunk az volt hogy ne essünk ki.

– A sportegyesület megmarad a focicsapatnál? Nem gondolnak egy kézilabdacsapat megalakítására is? A kézilabdánakugyanis nagy hagyománya van Nyárádszeredában.

– Szerintem a jelenlegi anyagi körülmények ezt nem engedik meg. Valóban, valamikor Nyárádszeredában férfi és nôi kézilabdacsapatok voltak, az országos bajnokságokban szerepeltek, a fiúk egy alkalommal a IV., a lányok pedig a II. helyet érték el. Tekecsapatunk volt, mely sokszor a divizíóba jutásért harcolt. A mai napig is megvan a tekepálya, jó állapotban. Volt röplabda csapatunk is. Sajnos az anyagi lehetôségek nagyon szûkek. Nem látom, miként alakulhatnánk át olyan sportklubbá, amely több sportágat felölelhetne. Ehhez támogatóra volna szükség...

– Végezetül megkérem mutatkozzék be Sztrója Károly, aki a nyárádszeredai sportegyesület sorsát irányítja.

– Nyárádszerdai vagyok, 1957 márciusában születtem. Itt végeztem iskoláimat, érettségiztem. Testnevelési tanár szerettem volna lenni, de nem jutottam be a bukaresti egyetemre. Nem azért, mert tehetségtelen voltam, hanem mert nem volt türelmem leülni megtanulni az anatómiát. Ezt be kell vallanom utólag. Mindig sportoltam, elég jól kézilabdáztam. Aztán 1991-ben a fiúk felkértek, hogy legyek a vezetôjük. Akkor tapasztalatlan is voltam, úgy véltem, be kell jutnunk egy felsôbb osztályba, ahol civilizáltabb körülmények vannak. Bejutottunk. De rá három évre kiestünk, s akkor esett vissza Nyárádszeredában a sportélet, ami kizárólag csak a futballból állott. Most újra bent vagyunk... ez történt. Különben a Nyárád Szövetkezeti Rt.-nél dolgozom raktárosként, van két fiam, sajnos egyikbôl sem lesz futbalista. De én, itt és most megigérem, amíg szükség lesz rám, a tudásom javát adom, s szeretnék látni egy kézilabdacsapatot és egy tekecsapatot is a községbe.

Akkor öregszel meg, ha megszûnnek álmaid ha elveszíted érdeklôdésed az élet íránt. A drága gondos édesanyát, a jó anyóst, a szeretett nagymamát és dédmamát, SZÁSZ MARGITOT 80. születésnapja alkalmából köszöntik a messzi távolból azok, akiknek a távolság csak térben létezik, de szívben nem. Még sok boldog, békés születésnapot kíván Bécsbôl fiad, Laci, menyed, Ildikó, unokád, Lacika, Tünde és a kicsi Karolina. (10467)

ELADÓ Mercedes 200 D. Tel. 065/149-072. (10427)

ELADUNK hûtôszekrényeket, fagyasztókat, vitrineket és kombinált hûtôszekrényeket, automata mosógépeket nagyon jó állapotban, garanciával. Tel. 165-373, 256-618. (10217)

ELADÓ egy garnitúra új Suzana típusú konyhabútor. Érdeklôdni: Magyaró (Alunis), 162. sz. alatt, Teiul üzlet. Tel. 47/A. (10197)

ELADÓ szállodai bútorzat másodkézbôl Belgiumból behozva, kagylók és WC-k is. Tel. 094-801-984. (10470)

ELADÓ Diesel Ford 1,8. Tel. 131-021, 18-21 óra között. (10517)

SZUPEROLCSÓN, garanciával, 486-os, Pentium számítógépek, alkatrészek. Tel. 168-873, 094- 843-920. (10572)

ELADÓ közélelmezési butik az 1848-as piacon. Tel. 251-642, 095-426-083. (10558)

ELADÓ családi ház melléképületekkel 0,14 ha területtel Pókában a 26. szám alatt. Tel. 126- 410, hétköznapokon 13-16 óra között. (10380)

ELADÓ I. osztályú, IV. emeleti (X emeletesbôl), víz, gázórás, 2 szobás tömbházlakás a Tudorban. Tel. 147-409, 218-074. (9910)

ELADÓ I. osztályú garzon Marosszentgyörgyön, Iskola u. 607 E/1. sz. 3-as lakrész. Érdeklôdni a 258-606-os telefonszámon. (10506)

ELADÓ ház: 3 szoba, konyha, gáz, villany, 15 ár föld, Teremeújfaluban. Tel. 146-457. (10501)

VENNÉK 2 szobás, I. emeleti lakást a Gloriei, Prieteniei, Înfrâtirii, Cutezantei, Armoniei, Arcului, Mugurilor utcákban. Tel. 216-968. (10530)

ELADÓ Szovátán kertes ház 15 ár területtel, víz, gáz, villany, telefon van. Irányár: 32 ezer DM. Tel. 065/570-117, 065/570-441. (10549)

ELADÓ emeletes, kertes ház Kiskenden az 5-ös házszám alatt. Érdeklôdni a 428-as házszám alatt. (10550)

ELADÓ I. osztályú, 2 szobás lakás a IV. emeleten a Segesvári úton. Alkudható ára: 102 millió lej. Tel. 139-446. (10554)

SÜRGÔSEN eladó ház Mezôpanitban, pirosba felhúzva. Érdeklôdni lehet a 612-es házszám alatt. Bodó család. (10561)

EGYETEMISTA lány, társulnék albérlônek Kolozsváron. Tel. 258-778. (10476)

ELADÓ garzon a Fortunánál. Tel. 094-801-984. (10470)

KIADÓ bútorozatlan, 2 szobás, nagy elôszobás, kábeltévés, vízórás tömbházlakás a Kövesdombon. Tel. 165-986, 14-21 óra között. (10105)

PÉNZT kölcsönzök. Tel. 092-595-191. (10198)

VESZEK fémhulladékot. Biztosítok szállítást. Tel. 218-720, 092-529-642. (10376)

PÉNZT kölcsönzök. Arany garancia. Tel. 092-529-643. (10198)

CSEMPEKÁLYHA, kerti kandalló-rakás, javítás. Tel. 126-349, belsô 112A. (10460)

ÁRUT SZÁLLÍTOK bel- és külföldre 3,5 tonnáig. Tel. 095-801-339. (10480)

ELADÓ jó fekvésû üzlethelyiség. Tel. 094-814-960. (10468)

Öt éve, hogy a fáradhatatlan, családjáért sokat tevô BAJKÓ MÁRIA (DEÉ) szíve megszûnt dobogni. Emlékét szeretettel ôrzi két fia és családjaik. (10212)

Fájó szívvel emlékezünk augusztus 7- én MAKFALVI ARANKÁRA szül. Csécs halálának 25. évfordulóján. Emlékét ôrzik szerettei. (10476)

Szomorú szívvel emlékezünk augusztus 7-re amikor két éve eltávozott közülünk a rigmányi ifj. VERESS ÁRON. Emlékét megôrzi bánatos édesanyja, gyemekei, Tímea, Szabolcs és családja, valamint testvérei családjaikkal. (10540)

Szomorú szívvel emlékezünk augusztus 7-re, amikor öt éve, hogy örökre eltávozott szerettei közül KISS ERZSÉBET. Drága emlékét szívünkben ôrizzük. Férje, két testvére, négy fia és azok családjai. (10560)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szeretett édesapa, nagyapa, dédnagyapa, após, rokon és szomszéd özv. KELEMEN ISTVÁN életének 92. évében, türelemmel viselt betegség után, augusztus 5-én 4 órakor csendesen megpihent. Temetése 2000. augusztus 8-án 15 órakor lesz a református temetôben. Emléke legyen áldott, nyugalma csendes. Jelen hirdetés a gyászjelentést is helyettesíti. A gyászoló család. (3281626)