|
LII. évfolyam 178. (14534) |
2000. augusztus 2., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Kedden a déli órákban, pontosabban negyed 12 körül a segesvári Bãrãgan negyed lakói szokatlan eseménynek voltak szemtanúi. A tömbházlakások tetejét az utolsó pillanatban elkerülõ helikopter lakatlan területre zuhant. Amint Marian Nicolae pilóta nyilatkozta, nem sokkal a felszállás után észlelte, hogy a motor veszít erejébõl, ezért megpróbálta a gépet visszahozni a földre, s olyan szabad területet keresett, ahol nem veszélyezteti az emberek életét. Sajnos, manõverezés közben elvesztette a gép feletti uralmát, és az lezuhant. A Romgaz tulajdonában levõ – s az utóbbi idõben a SMURD által mentésre használt gépen hatan tartózkodtak: Marian Nicolae pilóta, Matei Gheorghe fedélzeti technikus, valamint Niþã Marian, Ionescu Victor, Gheorghe Toma és Toader Nicolae, a Román Polgári Aeronautikai Felügyelõség inspektorai. Szerencsére, a balesetnek csak három könnyebb sérültje volt, egyikük bordatörést szenvedett. Segesváron a helikopter évi repülési licenc-vizsgáztatását végezték.
A lezuhant IAR316/B típusú légijármûvet 1972-ben gyártották Brassóban, és 1997 júliusától van a Romgaz tulajdonában. A tulajdonosváltás után fõjavításon esett át és azóta körülbelül 1000 órát repült. Tavalytól az Arafat vezette Rohammentõ-szolgálat rendelkezésére áll, legutóbbi ilyen jellegû bevetése hétfõn volt, amikor Ludasról szállított egy súlyos sebesültet a megyei kórházba.
Mircea Ciumara államminiszter közölte kedden, hogy a kormány hétfõi rendkívüli ülésén jóváhagyták a bérek 25 százalékig menõ növelését az állami vállalatokban, a pénzhígulás fedezése végett.
Az érdekelt vállalatoknak jelenteniük kell két héten belül a hátralékos tartozások csökkentését és a munkatermelékenység növelését. Ott, ahol nem találnak megoldást, nem lesz bérosztás, ami azt jelenti, hogy átszervezés alá kerülnek. Ciumara hozzáfûzte, azon vállalatok, amelyek 25 százaléknál nagyobb emelést követelnek, csakis úgy kaphatják meg, ha munkatermelékenység- növelési indítványaik teljesen megbízhatóak.
Júniusban a munkanélküliségi ráta 10,8 százalékra csökkent országos szinten a februárban jegyzett 12,2 százalékhoz képest – közli az Országos Állásközvetítõ Ügynökség.
Az elsõ félév végén az Ügynökség megyei és fõvárosi kirendeltségei több mint 1,06 millió munkanélkülit tartottak nyilván, melybõl 45,3 százalék a magánágazatból került ki, a nõk aránya pedig 47,1 százalékot tett ki.
Az ország északkeleti övezetében jegyezték a legnagyobb munkanélküliséget, melynek értéke itt 13,2 százalékra rúgott. A legmérsékeltebb értéket viszont északnyugaton jegyezték, ahol a munkanélküliség aránya alig 9,2 százalékos volt.
Az országos átlagot jóval meghaladó munkanélküliség tapasztalható Hunyad (18,1 százalék), Botoºani (17,7%), Neamþ (17,2%), Brãila (16,5%), Vaslui (15,3%), Gorj (14,2%), valamint Prahova (13,5%) megyékben.
Az ellenkezõ póluson Szatmár (4,8%), Bihar (5,8%) és Vrancea (6,7%) megyék, illetõleg Bukarest municípium (5,6%) található.
A munkanélküliek 73,6 százaléka a munkások, 22,9%-a a középfokú végzettségûek és 3,5%-a a felsõfokú végzettségûek sorából került ki.
A már világra jött csecsemõk és a jövõben születendõ gyermekek egészsége érdekében a szoptatás elõnyeire hívták fel a társadalom figyelmét augusztus 1-jén, az anyatej világnapján Romániában is, akárcsak az egész világon.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1993-ban nyilvánította augusztus 1-jét az anyatej világnapjává, az azt követõ napokat pedig anyatejes világhétté.
Az anyatej világnapján és annak hetében a védõnõk minden esztendõben, így az idén is országszerte ismeretbõvítõ programokat szerveznek a szülészeti osztályokon dolgozó szakemberek, a településeken dolgozó családorvosok és családi gyermekorvosok, a gyermeket váró és szoptató anyák, valamint családtagjaik körében.
A szakemberek azt az alapelvet képviselik, hogy az elsõ hat hónapban az anyatej a csecsemõ legideálisabb tápláléka, ami mindig rendelkezésre áll, tiszta és megfelelõ hõmérsékletû, teljes értékû és tökéletesen emészthetõ táplálék.
A védõnõk a szoptatás elõnyei között sorolják, hogy az anyatej erõsíti a csecsemõ védekezõképességét a fertõzésekkel és allergiás betegségekkel szemben, ugyanakkor a csecsemõ ép fogazata és beszéde kialakulásában is segít.
Az anya szempontjából sem elhanyagolható, hogy a szoptatás jelentõsen erõsíti kapcsolatát gyermekével, ugyanakkor a szülés után segíti a méh visszafejlõdését, és megelõzi a mellrák kialakulását.
Az anyatej világnapjának és hetének nemzetközi szervezõi – ahogy az elmúlt esztendõkben – az idén is felhívják a figyelmet egy-egy központi témakörre.
Ebben az évben azt tartják különösen fontosnak tudatni, hogy az édesanyának és a csecsemõnek egyaránt joga van a szoptatáshoz.
Az anyatejes táplálásra a nõk jelentõs hányada lenne képes, ha megfelelõ önbizalommal, ismerettel rendelkezne és megkapná a szükséges segítséget a társadalomtól – nyilatkozzák a szakemberek. A társadalmi segítség kérdése azonban nálunk bonyolult probléma. Mert az is kétséges, hogy az általános elszegényedésben jut-e tej egyáltalán a gyermekek asztalára. Sok családban nemleges a válasz. Annál inkább szorgalmazható, hogy legalább a legkisebbek részesüljenek az anyatej áldásában.
Az egyetemisták azzal fenyegetõznek, hogy õsszel kivonulnak az utcára, amennyiben problémáik nem oldódnak meg közös megegyezéssel, jelentette ki a keddi sajtókonferencián Gabriel Ispas, a Bukaresti Egyetemi Diákszövetség elnöke.
A szövetség 3.000 tagja levelet küldött a tanügyminisztériumnak, s ebben követeli, hogy a költségvetés szeptemberre tervezett kiigazításakor a bentlakásra, menzára és szállításra szánt szubvenciót 30-40 százalékkal növeljék. Ugyancsak kérték, hogy az ösztöndíjakat 220.000 lejrõl 330.000 lejre emeljék, továbbá igénylik az oktatási törvény által garantált 50 százalékos szállítási árkedvezményt. A diákszövetség elnöke aláhúzta, hogy a bukaresti egyetemen már minden ez évre járó szubvencióalapot elköltöttek, ami azt jelenti, hogy október 1-jétõl a diákok kénytelenek lesznek állni a teljes bentlakás- és kosztköltségeket.
Egyszersmind, a szövetség elnöke kinyilvánította elégedetlenségét egyes parasztpárti képviselõk próbálkozásaival szemben, miszerint a costineºti-i diáktáborban levõ egyetemistákat bevonják a választási kampányba. Kijelentette, az egyetemisták egyetlen pártnak sem kívánnak választási propagandát folytatni. A pártok saját maguk kell programjukat ismertessék, saját pénzükön és nem a tanügyminisztérium pénzén, tette hozzá Gabriel Ispas.
Augusztus 1-jétõl kezdõdõen új fizetéses parkolási rendszer lépett életbe Marosvásárhely teljes belvárosának területén. A TELPARK elnevezésû rendszert a városi tanács határozata alapján a Tracia Trade Kft. mûködteti. A rendszer "önkiszolgáló" fizetéses parkolást tesz lehetõvé, azaz mindenki saját maga vásárolja meg – elõre – a parkolási jegyet vagy bérletet, s akárcsak az autóbuszban, saját maga érvényesíti is az állomásozás megkezdésekor. Ha pedig nem teszi, akkor vagy elkapja az ellenõr, vagy nem – pontosan, mint a buszban.
Tegnap, a rendszer bevezetésének elsõ napján, a központban a megszokott zsúfoltság volt tapasztalható, ám csupán a jármûvek nagyon kis hányadának szélvédõjén vagy oldalablakán lehetett észrevenni a parkolásra jogosító jegyet. Az autósok zöme, ha hallott is a bevezetésrõl, nemigen akar tudomást venni arról, hogy ezentúl alaposabban kell a zsebébe nyúlnia, ha a fõtéren, vagy a környezõ utcákban akarja hagyni jármûvét. Az is lehet azonban, hogy elég dörzsölt már ahhoz, hogy tudja: az elsõ nap mégsem fogják olyan szigorúan alkalmazni a szabályt.
Ebben pedig igaza van. Horaþiu Moldovan, a Tracia Trade igazgatója elmondja, hogy a videokamerával felszerelt ellenõrzõ csoportok a terepen vannak, ám az elsõ néhány napban még csak figyelmeztetést kapnak azok az autósok, akik nem a játékszabályoknak megfelelõen járnak el. Márpedig a szabálytalankodás öt esete állhat fent: az autós szabályos helyen, ám érvényes parkolójegy vagy -bérlet nélkül parkol; az autós túllépi a parkolójegy érvényességi idejét, vagy a parkolójegy nem érvényes az illetõ övezetben; a parkolójegy nincs megfelelõen látható helyen, így nem ellenõrizhetõ; az autós közintézmények számára fenntartott helyeken állomásozik; az autós tilos helyen (járdán, megállni tilos jelzésû tábla hatáskörzetében stb.) parkol. Minden ilyen esetben videofelvétel készül a szabálytalankodóról, s aki hibázott, 70.000 leje bánja. Feltéve, ha 10 munkanapon belül fizet, ellenkezõ esetben ugyanis 210.000 lejt kell majd kiegyenlítenie. Efféle drasztikus megoldásra azonban csak hétfõtõl kell számítani. Azután viszont már nem lesz pardon – közli az igazgató.
Nem sajnálom a fáradságot, hogy végigjárjam a fizetéses parkolóövezet utcáit. Az autók a megszokott helyeiken állnak, parkolócédula csak elvétve található egynek- egynek az ablakában. Olyan is akad, amely nem a szabályoknak megfelelõ: két naptári napra is érvényesítették, hiányzik a parkolás megkezdésének órája vagy perce. Minél kisebb utcában járok, annál kisebb a valószínûsége, hogy a jármû tulajdonosa a parkolójeggyel törõdjön. A Görbe utcában szólítok meg egy autótulajdonost: Mi a véleménye arról, hogy ezt az eldugott utcát is fizetõ parkolónak nyilvánították, s ezután már a saját háza elõtt is fizetnie kell? Ha nem többet, akkor legalább az övezet utcáiban lakóknak járó kedvezményes összegû bérlet árát. A véleménye velõs, de nem biztos, hogy a címzettek kitennék az ablakba.
A munkájukkal most ismerkedõ egyik ellenõrzõ csoport tagjaival a központban találkozom, amint sorbajárják az állomásozó autókat. A jármûtulajdonosok hány százalékának nincs rendben a szénája? – kérdem tõlük, miközben a videokamerával éppen az egyik szabálytalan klienst filmezik. Nehéz megmondani, de úgy tûnik, hogy az autósoknak több mint a fele nem alkalmazkodott még az új szabályhoz. A mérlegen jelentõsen javít, hogy számosan rendelkeznek még a régi fizetéses parkolórendszerre kiállított bérletttel, amely megõrizte érvényességét. Az útvonalukon visszafelé járva, gyakorlatilag minden második autó szélvédõjén ott díszeleg az AVERTISMENT felirattal áthúzott fizetési felszólítási nyomtatvány. Ha esik, mûanyag zacskóba húzva tûzzük az ablaktörlõ alá – mondja az egyik munkatárs –, hogy a címzett biztosan megkaphassa. Volt már konfliktusuk gépjármûvezetõkkel? – kérdem. Ez a mesterséggel jár, a pénzbeszedõket senki sem szereti – hangzik a válasz.
Feltûnik, hogy a figyelmeztetésben részesített autók jelentõs hányada más megyébõl vagy külföldrõl érkezett. Moldovan igazgatót ezért a rendszer népszerûsítésének hiányosságairól kérdezem. A segesvári és nyárádtõi városbejáratoknál hatalmas pannók jelzik – mondja –, hogy a városközpontban a parkolásért fizetni kell. A felirat azonban kizárólag román nyelvû, így a külföldiek nem érthetik. A Tracia Trade háromnyelvû (román, magyar, angol) ismertetõ brosúrák kiadására készül – közli –, majd hozzáteszi: – A külföldi, ha meglátja a parkolást jelzõ táblákat, no meg a parkoló autók szélvédõjén, vagy ablakaiban a parkolójegyeket, egész biztos, hogy informálódni fog. Azt is tervezik – tudhatjuk meg –, hogy valamennyi utcában, amely a fizetéses zónába torkollik, táblákat szándékoznak felszerelni, amely figyelmeztet: kezdõdik a fizetéses övezet, innen kezdõdve parkolni csakis jeggyel lehet. Egyelõre azonban csupán azt állapíthatjuk meg, hogy szinte valamennyi más megyebeli, vagy külföldi autó szabálytalan.
Az autósok persze nem örülnek a rendszer bevezetésének, ám sokan beletörõdtek a megváltoztathatatlanba. Ha kissé nehézkesen is, de beindult a parkolójegyek árusítása, az újságárusoknál, mozgóárusoknál, s a központ több üzletében is. Tegnapig szinte egyetlen jegyet sem adtak el, csupán ma indult meg a forgalom, tudhatom meg az egyik újságárusnál. Elég sok jegy kelt el – véli az elárusítónõ – 600.000 lej értékben érkezett, s már alig van belõle. Odébb egy mozgóárusnál érdeklõdöm: csak kevés fogy – mondja a megkérdezett –, a êpirosból és a êkékbõl is mintegy 40-40 darabot vásároltak. A Tracia Trade székhelyén folyik a bérletek árusítása is, szinte mindig található valaki a pultnál, de – tekintve, hogy ez az elsõ nap – nincs igazán tülekedés. A fõ, hogy beindult a tevékenység – véli az igazgató. Arról azonban nem kíván nyilatkozni, hogy mennyi az eladott bérletek száma.
– Mit tekinthetünk szabálytalan parkolásnak? – teszem fel a kérdést –, hisz a közlekedési szabályok megengedik a járdán való parkolást, ha az nem akadályozza a gyalogosforgalmat. Valóban így van, válaszolja beszélgetõpartnerem, ám létezik egy városi tanácsi határozat, amely megtiltja a Rózsák terén és a Gyõzelem téren a járdán való állomásozást. A többi utcákban egyelõre lazábban alkalmazzák majd a jogszabályt, mindaddig, amíg sikerül sokkal részletesebb jelzõtáblákkal szabályozni, hogy pontosan hol is lehet két kerékkel felhajtani a járdára.
A város jövedelmét is tisztázzuk. Az üzemeltetõvel megkötött szerzõdés alapján a városi tanács a teljes bevétel 30%- át kapja majd. A régi rendszerben a Tracia Trade évi mintegy 100 millió lejjel járult hozzá a városi költségvetéshez, az új módszer sokkal nagyobb bevételhez juttatja a városatyákat – mondja Horaþiu Moldovan. Évi legkevesebb 500 millió lej kifizetésére kötelezte el magát az üzemeltetõ, még akkor is, ha a bevétel 30%-a ez alatt marad. Ettõl azonban aligha kell tartani.
Tizenöt ország bankrendszerét fenyegethetik esetleges nagyobb buktatók, alkalmasint összeomlás – állítja az amerikai Standard and Poor’s hitelminõsítõ, a kedden Londonban kiadott legfrissebb elemzésében.
A gyors hitelnövekedés kockázatai jelentkeznek Írországban, Hollandiában, Panamában és az Egyesült Államokban. A kockázatot fõleg a fedezeti vagyon értékének esetleges csökkenése okozza. A hitelkihelyezés túlzott növekedése a gazdaság szerkezeti gyengeségeivel párosul Cipruson és Egyiptomban. Libanonban a hitel mennyisége csökken, de a fedezeti vagyon minõsége romlik. A nem hatékony gazdaságszerkezet problémákat okoz Kínában, Csehországban, Szlovákiában és Romániában. Japán, Indonézia, Dél-Korea és Thaiföld kilábal a válságból, de a pénzügyi rendszerben még nagy a feszültség, az utóbbi három országban a rossz hitelek nagy mennyisége és a tõkehiány miatt.
Az 1997 decembere óta félévente kiadott jelentés alapjában négy "rossz jel" jelentkezését, illetve ezek gazdasági környezetét méri és elemzi: a hitelnövekedést, a vállalati és a háztartási eladósodást, a fedezeti eszközök áralakulását és a bankok külföldi hitelfelvételét – magyarázta a Standard and Poor,s pénzintézeti kutatócsoportjának fõmunkatársa, Hossó Andrea, az elemzés készítõje. Hozzátette: a lehetséges legrosszabb forgatókönyv alapján került a mostani listára a felsorolt tizenöt ország. – Ténylegesen nem várjuk, hogy ezek közül számos országban valóban be is következik néhány éven belül olyan válság, amelynek a kockázatára figyelmeztetünk, de ha az irányzat fennmarad, akkor az esetleg komoly gazdasági zavarokhoz vezethet.
– Az elemzés kritériumai alapján nem volt okunk, hogy Magyarországot fölvegyük a listára – mondta Hossó Andrea az MTI-nek.
Közben a Schröder Salomon Smith Barney londoni befektetési bank, legújabb piaci elemzésében, semleges, illetve túlsúlyozásra alkalmas osztályzatot adott a magyar forintban jegyzett adósságnak, és semleges osztályzatot a magyar küladósságnak. A bank elemzõi szerint a befektetõk ésszerû tõkenyereségre számíthatnak az újabb kamatcsökkentések miatt.
Emil Constantinescu elnök keden kihirdette a nyugdíjasok számára elõírt szállítási kedvezményekrõl szóló törvényt, közölte az elnökség sajtóirodája.
A törvény kimondja, hogy azon nyugdíjasok, akik nem jogosultak belföldi ingyenes utazásra, 2001. január 1- jétõl hat, 50 százalékos kedvezményes utazást kapnak személyvonatra, és az esetben, ha nincs lehetõségük vasúti utazásra, 50 százalékos kedvezményt kapnak a helységek közötti autóbusz- és hajójáratokra.
"Nemcsak a konszenzus embere és a demokratizálási folyamat garantálója volt, hanem a magyarok szinte vitán felül álló atyjává vált" – méltatta az osztrák hírügynökség kedden a leköszönõ Göncz Árpád elnök érdemeit.
A tízéves átmenet idején egyetlen politikus sem öregbítette annyira Magyarország jó hírét, mint Göncz – írta az APA, megjegyezve, hogy "a népe által szeretettel Árpi bácsinak" hívott államfõ "egyszerû, protokollmentes emberi kapcsolatokat tudott ápolni valamennyi társadalmi réteg képviselõivel".
A "szinte félénknek tûnõ, finom iróniával felvértezett" Göncz "a politikai stabilitás szimbólumának" számít: "síkra szállt a sajtószabadságért, akárcsak a rászorulók szociális támogatásának emeléséért". Utóda "szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozik, mert Gönczéhez fogható tekintélyre aligha tehet szert bárki is Magyarországon".
"A demokrácia rendíthetetlen õreként kísérte figyelemmel mindegyik kormány tevékenységét, és nem riadt vissza a visszásságok és mulasztások nyilvános szóvá tételétõl sem. Több törvénytervezetet alkotmánybírósági vizsgálatra küldött, rendre a hivatalban lévõ kormány bosszúságára" – idézte föl az APA, hozzátéve: rendkívüli népszerûségével Göncz "olykor kényelmetlen volt a rivális pártok politikusai számára. De sohasem tartotta magát pártpolitikusnak, hanem az összes magyar elnökének. És az is volt."
Több megértést sürget a magyarok iránt Trianon kérdésében a Lidové Noviny címû konzervatív prágai lap keddi számában Bohumil Dolezal neves cseh publicista.
Mint megállapítja, a csehek elõszeretettel feledkeznek meg olyan dolgokról, amelyek esetében nem egészen tiszta a lelkiismeretük. Márpedig a trianoni békeszerzõdés kidolgozásában a csehek nem elhanyagolható szerepet játszottak. Talán éppen ezért hallgattak róla aláírásának 80. évfordulóján, és "csak most hallani az állítólagos »nagy-magyar« hangulatokról, amelyek összefüggenek a Trianon revíziójára tett kísérletekkel, s amelyek állítólag komolyan nyugtalanítják nemcsak Magyarország szomszédait, hanem Nyugat- Európát is" – írja Dolezal.
Emlékeztet, hogy az elsõ világháború után "a szerzõdést gyakorlatilag rákényszerítették" Magyarországra mint vesztesre. A gyõztesek ugyan a nemzeti önrendelkezés elvét írták zászlajukra, de "végül is a hatalmi érdekeket részesítették elõnyben". Magyarország határain kívülre nemcsak a szlovákok, szerbek és a románok kerültek, hanem több mint hárommillió magyar is, akiknek jelentõs része attól kezdve teljesen, vagy túlnyomórészt magyarok lakta területeken él az új határok között.
– Az etnikailag igen vegyesen lakott Kárpát- medencében gyakorlatilag lehetetlen volt igazságos határokat húzni. "Arra azonban volt lehetõség, hogy a határok a trianoniaknál igazságosabbak legyenek" – véli Dolezal és leszögezi: "Európa szívében így nyílt seb, feszültségforrás keletkezett, amellyel kívülrõl könnyen vissza lehet élni."
"A magyar társadalomban egyetértés uralkodik abban, hogy a trianoni megoldás szélsõségesen igazságtalan volt. A magyar politikusok döntõ többsége azonban meg van gyõzõdve arról, hogy a határok megváltoztatása nem megoldás. Egyetlen számottevõ, szélsõségesnek minõsíthetõ politikai erõ sem követeli az egykori »Nagy-Magyarország« visszaállítását. Ezen sorok célja nem Trianon revíziójának követelése. Csak éppen több megértéssel kellene lennünk magyar szövetségesünk iránt, aki ebben a kérdésben önhibáján kívül nagyon bonyolult helyzetben van, és nem kellene hallgatnunk azokra, akik nyugtalanságot és gyûlöletet kívánnak szítani" – írja a tekintélyes lapban Dolezal.
Az évszámok – akár jelzésértékûnek is felfogható –, kivételes egybeesése ez az idei esztendõ. A Krisztus születése utáni 2000. és európai keresztény, magyar államalapításunk millenniumi esztendeje. Rendkívüli szerencsének tekinthetõ, hogy ebben a kivételes és gyakorlatilag megismételhetetlen esztendõben, az egymást követõ generációk hosszú sorából, éppen a mi nemzedékünk részesülhetett. a mai megemlékezésünk itt, Fehéregyházán, az 1849. július 31-i oly tragikus kimenetelû csata hõsi halottainak a múzeumkerti emlékmûvénél, ahol, lelkeinket a világszabadság – immáron 151 éve – ebben a csatában örökre elveszett és mégis örökre halhatatlan költõjének a szelleme remegteti, csak tovább fokozza a pillanat rendkívüliségét. Egy ilyen megismételhetetlen alkalom mindannyiunkat emlékezésre és múlt, jelen és jövendõ láthatárán való körültekintésre kötelez. Emlékezésre! Igen, mert aki nem tud emlékezni – mert nincs mire emlékeznie – az az életben könnyen eltévedhet. Eltévedhet, mert nem tudja, merrõl jött, hol tart, és merre kell tovább haladnia. Aki nem tud emlékezni, mert nem kötik a múlthoz az emlékek hajszálgyökerei, annak tartalmatlanok és értelmetlenek az olyan fogalmak, mint az erkölcs, becsület, család, szülõföld, nemzet és megmaradás! Másfél évszázad telt el a népek, a magyar nép "Szabadság, Egyenlõség és Testvériség", a Világszabadság, minden nép szabadsága – egész Európát megrengetõ – forradalmától. Itt, ezen a tájon, adta az életét is ezekért a magasztos elvekért egy alig több mint másfél éve nõsült 26 éves, lánglelkû költõzseni. Megvalósultak-e azóta itt, ezen a tájon, azok az elvek és azok a remények, vagy dúl tovább még mindig és megállás nélkül – azok gyõzelemre juttatásáért, a mindenkori zsarnokságok ellen – az emberi lelkekben az a háború. Elég volt-e másfél évszázad ahhoz, hogy az e tájon élõ népek és nemzetek számára is egyenlõ mértékben megvalósuljanak? Ma már sajnos, egyértelmûen kimondhatjuk, hogy nem volt elegendõ! Nem volt elegendõ, mert Közép-Európa és különösen a Balkán még mindig fájdalmasan vajúdik. Napjaink küzdelmei még mindig ugyanazok a puszta megmaradásunkért folyó, idegtépõ és egészségfelõrlõ mindennapos létküzdelmek. A megmaradásé, amely számunkra nemcsak biológiai értelemben vett megmaradást jelent, hanem egy ehhez társuló és emberhez méltó életminõséget is, mert mi magyarként akarunk megmaradni, és itt, ezen az õsi szülõföldünkön. Itt és az itt élõ népekkel és nemzetekkel együtt, a Petõfiék által megálmodott szabadság, egyenlõség és testvériség igaz és természetes világában és kölcsönös tiszteletében. Itt és ily módon, mert számunkra csak ez lehet a valódi biztosítéka a megmaradásnak.
De hát mit is jelent magyarnak lenni ezen az ezredvégen, itt ebben a szertevagdalt és etnikailag összekavart, oly sok viszályt és megpróbáltatást megért Kárpát-medencében? A kérdést manapság széltében-hosszában vitatják, különös tekintettel az anyaország határain kívülre szakadt nemzetrészekre. Egy dolog azonban biztos: magyarnak lenni s a magyar nemzethez tartozni nem valamilyen genetikai, etnikai vagy ne adj' isten faji kérdés, hanem kizárólagosan kulturális és politikai. Kulturális, abban az értelemben, hogy sajátunknak tekintjük e nemzetnek az idõk folyamán kialakult közösségteremtõ és megtartó kultúráját, – anyanyelvét, dalait, zenéjét, táncait, a magyar lélek stílus- és formavilágát, valláserkölcsi életvitelét – és politikai abban az értelemben, hogy fölvállaljuk e nemzet sorsát, történelmét, közösségét s e közösség mindenkori küzdelmét a megmaradásért. Igen, magyar, a fogalom nem egyszerûen állampolgári, hanem nemzeti vonatkozásában. Csak a nyelv valamelyes ismerete egyedül még közelrõl sem elegendõ ehhez. Nem, különösen akkor, ha úgy eltorzult már és úgy leszegényedett, hogy nem is nevezhetõ már anyanyelvnek, mert csak makogás és káromkodás. Egy anyanyelvet és egy másik idegen nyelvet is bármikor el lehet – legalábbis egy bizonyos szinten – sajátítani, de ha nincs mögötte ez az élõ hagyományos és egyben mindig korszerû kulturális, erkölcsi tartalom és politikai viszonyulás, amit úgy nevezünk, egyetlen szóval, hogy gyökértelen – akkor az a nyelv s vele együtt az ahhoz a nemzethez való tartozás is bármikor fölcserélhetõ.
Van-e lehetõség itt ma arra, hogy ez a mi nemzetmegtartó kultúránk, a megfelelõ szinten, keretekben, tartalommal és méretekben éljen, virágozzék és folyamatosan gazdagodjék? Van-e, és van-e hozzá egyáltalában végre a többségi nemzet részérõl is õszinte, demokratikus és európai mércével mért politikai akarat? Tíz évvel a kommunista diktatúra bukása után továbbra sincs ebben az országban közel kétmillió magyarnak egyetlen önálló, állami, anyanyelvû tudományegyeteme. Nincs, s ami a legfájdalmasabb, az, hogy egy ilyen tudományegyetem létrehozása ellen a romániai egyetemek rektortanácsa is egy emberként tiltakozik. De nincs itt még az adott szónak és ígéretnek továbbra sem semmilyen hitele és semmilyen garanciája. Itt még továbbra is országos választásokat lehet elveszíteni pártoknak és magánszemélyeknek az irányunkba történõ szerény közeledéssel. Itt multikulturalitásról és interkulturalitásról beszélnek azok, akik az ország egyetlen egy román iskolájában vagy osztályában sem tanítják – még fakultatíve sem – a mi nyelvünket a román anyanyelvû tanulóknak, s akik tanügyi reformnak neveznek olyan, valójában reformellenes és retrográd intézkedéseket, mint amilyenek például a jelenlegi, felvételi hatáskörrel is felruházott, úgynevezett "képességvizsgák". Ha ez a rendkívül ravasz, kizárólag asszimilációs célokat követõ, mindent eldöntõ vizsga, amelyhez hasonlót még a kommunista diktatúra éveiben sem mertek bevezetni, ebben a tantárgyösszetételében és ebben a hatáskörében a jövõben is megmarad, akkor – pár év leforgása alatt – teljesen aláássa és szétzülleszti az egész hazai magyar nyelvû oktatási rendszerünket. A másik nagy veszély, mely megmaradásunkat fenyegeti, az a Nyugat felõl áramló mértéktelen globalizáció. A kizárólagosan piaci érdekeket szolgáló és csendes fogyasztásra beállított agymosó és uniformizáló kommerszkultúra. De ne zavarjon minket még az sem, ha az anyaország állampolgárai között is vannak olyanok, akik nemkívánatosnak tekintenek minket és néha, legszentebb nemzeti érzéseinkben is megsértenek. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy sok olyan teljes jogú magyar állampolgár él és virul odakint, aki nem tekinti magát magyarnak, mert valójában nemzeti kultúrájában és érzéseiben egy másik nemzethez tartozik. (Már amennyiben tartozik valahova is egyáltalában!)
Fogyunk, szóródunk, pusztulunk és mégis bizakodunk! Nem várunk csodát! Tudjuk, hogy a csoda már megtörtént! Megtörtént azzal, hogy minden poklokon átverekedve magunkat végül, ha megfogyva is, de megmaradtunk. Ez volt tehát a csoda, ez a kegyelem és ez volt az üzenet is egyben, hogy: Akar még velünk valamit az Isten!
És vannak már határozott jelei is élni akarásunknak és életrevalóságunknak; mert lám csak, vannak már újra olyan faluközösségeink Maros megyében is, mint például a katolikus Görgényüvegcsûrön vagy a református Mezõpaniton, ahol már újra nem tehernek vagy terhességnek tartják a magyar anyák a leendõ gyermekeiket, hanem az Isten legdrágább ajándékának, s ahol ennek következtében megteltek újra a templomok és az iskolák imádkozó és vidáman csevegõ magyar gyermekekkel.
Legyen valóban ez a közelgõ XXI. század a magyar nemzet egysége újjáteremtésének – határmódosítások nélküli, a szabadság, egyenlõség és testvériség jegyében történõ – új, nagy történelmi korszaka. Az elmúlt évszázadok viszontagságai miatt szétszórt nemzetrészek egymásra találása. A Mindenki egyért és egy mindenkiért imperatívusza. És ebben a megmaradásunkért folyó, nagy nemzeti küzdelmünkben minden magyar teljesítse a kötelességét! Ennek érdekében hirdessük meg újra, úgy, ahogy azt annak idején Makkai Sándor a két világháború között már egyszer meghirdette, a "Magunk revízióját", a keresztény polgári élet minden területére kiterjedõen, a családi élettõl kezdve a nemzet kulturális és erkölcsi gyökereinek az újjáteremtéséig. Ezer év múltán – ezer új évre. Petõfi szelleme vezéreljen minket ennek a nagy, megmaradásunkért folyó küzdelmünknek minden cselekedetében.
Most még zavarosan folynak a vizek. Most még súlyos lelki válságban vergõdünk. Most még diverziók és belviszályok sújtanak. Most még tombol és kavarog egy rettenetes század hordaléka, de állnak már mindenfelé õrzõk a gátakon és lám csak, még évszázados rekordokat is megdöntõ és mérgezett vizek is megfékezhetõek!
Adjon az Isten egy boldog új évszázadot és évezredet a mi oly sokat szenvedett drága magyar nemzetünknek és adjon az Isten minekünk is még sok, jó egészségben és sikerekben megért Petõfi- megemlékezést – itt, ebben a fehéregyházi Múzeumkertben – abban a hitünkben és rendületlenül, hogy: Lesz még ünnep, lesz még ünnep, jõ még, jõ még feltámadás!
*Elhangzott Fehéregyházán, 2000. július 30- án. Szerkesztett szöveg.
Tegnap sajtótájékoztatón mutatkozott be a mûvelõdési minisztériumban sikeres versenyvizsgát tett Cristian Ioan rendezõ, augusztus 1-tõl a marosvásárhelyi Nemzeti Színház új vezérigazgatója, aki Zeno Fodort váltotta fel tisztségében. Személyérõl annyit, hogy 195o- ben született Cãlãraºson, tanulmányait a bukaresti Szín- és Filmmûvészeti Fõiskolán végezte, 12 évig az egykori vásárhelyi Állami Színház színésze volt, majd rendezõvé képezte magát, a szatmárnémeti Északi Színház rendezõ-igazgatójaként folytatta pályáját, és íme, huszonöt év múltán visszatért Marosvásárhelyre. Programjáról faggatva, meglehetõsen szûkszavúnak tûnt az új direktor, annyit azonban elmondott, hogy szándékában áll a vásárhelyi színházból országos, sõt Európa-hírû teátrumot kreálni, tapasztalata van, mint mondotta, hiszen mind neves hazai, mind tekintélyes külföldi színházakban is megfordult mint rendezõ. Úgy véli: tehetséges színészek, karizmatikus egyéniségek nélkül nehéz jó színházat csinálni, jó darabok színrevitelére neves rendezõket szándékszik fölkérni. Egyelõre Cãtãlina Buzoianu nevét említette.
Továbbá: közvélemény-kutatást szeretne végeztetni valamelyik illetékes intézménnyel, mit látna legszívesebben a közönség, továbbá, ami a színházszervezést illeti, praktikus, úgy színházat, mint publikumot szolgáló bérletrendszert javasol. Mûvészi ambícióiról, a színház korszerûségérõl és rugalmasságáról kifejtett véleménye kapcsán megjegyezte, hogy számára a mindenkori fiatal és nagy tehetséggel megáldott rendezõ Harag György volt.
Ami pedig az új beosztásokat illeti, megtudtuk, hogy nincs szükség egy társulatban két igazgatóra, ezért a Liviu Rebreanu tagozat eddigi mûvészeti igazgatója, Nicu Mihoc lemond tisztségérõl. A Tompa Miklós tagozaton nem lesz változás, a mûvészeti igazgatói székben marad Béres András. Zeno Fodortól nem válik meg a színház, nagy színházi tapasztalatára való tekintettel marad az intézmény mûvészeti tanácsadója.
A Tompa Miklós társulat augusztus 22-én kezdi meg újra tevékenységét, visszatérnek a most még szabadságoló színészek, kezdõdnek a próbák. Az elsõ darab a Liliom lesz, Babarczy László magyarországi rendezõ állítja színpadra.
Jelenleg világszerte több mint 300 millió ember használja az internetet, egyesek szórakozásra, információ-átadásra és - átvételre, mások pedig üzleti tevékenységre. Annak ellenére, hogy Romániában az internetet használók száma elég alacsony Nyugat-Európához képest, ez minden évben a kétszeresére növekszik. Romániában még nagyon költségesnek számít az internet, így nem mindenki tudja megengedni magának, hogy a saját lakásában hozzáférjen. Ezért nyílnak meg az internet- kávézók, ahová bárki elmehet. Egy ilyen kávézót nyitott meg a hét végén az Agrim-Prodas cég Marosvásárhelyen, a fõtéren. Cãlin Fusu, a cég vezetõje elmondta lapunknak, hogy céljuk létrehozni egy központi elektronikus szórakozóhelyet a marosvásárhelyi fiatalok és kevésbé fiatalok számára. A kávézóban mindig jelen lesz egy szakértõ, aki eligazítja a tapasztalattal nem rendelkezõket, megmagyarázva az internet használatát. Amellett, hogy egy szórakozóközpontot hoztak létre, ki akarják fejleszteni a marosvásárhelyi elektronikai üzletet (e- business) is. Fusu még hozátette, hogy egyelõre a kávézónak nem lesz jövedelme, hiszen a szolgáltatásnak fele annyi az ára, mint máshol.
Elment hát Landovics Anikó. S el sem búcsúzhattunk tõle, meg sem köszönhettük, bár egy szál virággal, a szolgálatot, amit a Kemény Zsigmond Társaságnak tett.
Egyszer csak észrevette – nyolc éve? Kilenc éve? –, hogy szükségünk van valakire, aki az adományokat gyûjtse. Nem várt kérésre, odaült az asztalhoz a ládikóval, s várta a vendégeket. Mindig elsõnek érkezett, fájós lábával, rossz szívével, téli zimankóban és nyári hõségben, esõben, fagyban, síkos úton. Az ismerõsökkel – kit ne ismert volna? – elbeszélgetett, s bizony néha megpirongatta azokat, akik – rosszalkodó óvodások – elfelejtkeztek "kötelességükrõl". S az elõadások után örömmel – vagy szomorúan, ha kevés volt az adomány – számolt el az összegyûlt összeggel.
Soha nem várt hívásra és soha nem hiányzott, csak amikor már nagyon beteg volt. Biztosabban lehetett rá számítani, mint az elõadókra. És most elment. Megint üresen maradt egy hely.
S amit nem tettünk meg idejében, most kösöznjük, Anikó, a segítséget. Nyugodjon békében!
A marosvásárhelyi Kántor- Tanítóképzõ Fõiskolán hagyomány, hogy nyár derekán egyházszolgálati és népismereti tábort szerveznek. Bejárták "e kerek földet", 1993 óta felkeresték Erdély szinte valamennyi tájegységét. A Református Világtalálkozót követõen az idén is útra keltek, beutaztak ezer kilométert. A táborozások értelmérõl, a szolgálat élményeirõl Barabás László néprajzkutatót, a fõiskola vezetõjét kérdeztük.
– Jó a kifejezés, hiszen koncentrikus köröket írtunk le utazásaink során, mert ha Marosvásárhelyt tekintjük központnak, márpedig így van, akkor elõször bejártuk a környéket, a közelebbi vidékeket. Most egy kicsit nagyobb kitekintéssel Erdély távolabbi néprajzi tájait. Akárcsak az elõbbiek során, amikor bejártuk Gyulafehérvár és Nagyenyed vidékét, Balázsfalva környékét, most pedig Marosszéket, Udvarhelyszéket, Csík "vármegyét", Kászont, a Gyimeseket, Kézdivásárhely környékét, Zágont, Barcaságot, Brassót, és eljutottunk Fogarasra. Mindenképpen szimbolikusnak tartom a tíz nap alatt általunk megtett ezer kilométert, a millenniumra utal. Végigjártuk azokat a tájakat, ahová általában a legkevesebben jutnak el, illetve amelyeket esetleg turistaszemmel néznek. Mi maradt hátra? Még mindig nagyon sok, éspedig Dél- Erdély, a dél-erdélyi szórványok. A jövõ nyári tervünkben szerepel ellátogatni a Brassó megyei falvakba, Halmágy, Nagymoha, Olthévíz, továbbá a Szeben és a Hunyad megyei szórványokba, ahol az anyanyelvi szóra, hitbéli erõsítésre talán nagyobb szükség van ezekben az idõkben, mint a belsõ Székelyföldön. De ugyanígy be kellene járnunk az erdélyi Mezõséget, a Partiumot, Bánságot, a Szilágyságot. Szóval van még fehér folt, félreesõ tájegység a térképünkön. Hét-nyolc év sorozatos táborozásai során azt gondolom, hogy csak e tágabb régió, vagy ahogyan fogalmazott, "e kerek világ" megismerésének egyharmadánál tartunk. Sokan megkérdezik visszatértünk után, él-e még jelentõsebb számban magyar közösség tõlünk délebbre, a Kárpát-vonulattól északra. Erre azt mondom, nem is gondoltam volna, hogy például Hátszegen milyen erõs református közösség él, továbbá, hogy Resicabányán keresik a magyar tanítót. Vagy: a Bukovinából egykoron Csernakeresztúrra telepített székelyeknek milyen életerõs katolikus gyülekezetük van. Soroljam tovább? Meg lehet, meg kell nézni a zernyesti közösséget, miként vonulnak fel a csíksomlyói búcsún. Vetési László vezetésével a kolozsvári református püspökség most méri fel, hol, milyen református gyülekezetek vannak a Kárpátokon túl: Râmnicu-Vâlceán, Brãilán, Galacon. Vagy a katolikusok vonatkozásában Moldovában például.
– A marosvásárhelyi fõiskola szervezésileg a kolozsvári református egyházkerülethez tartozik, de itt helyben, belsõ életében ökumenikus jellegû. Minden falu, függetlenül népének felekezetétõl, szóba jöhet egy-egy ilyen út során?
– Egy példa, vagy legyen rá több is. Egyházszolgálati és népismereti táborozásokról van szó. Benne foglaltatnak a történelmi felekezetek. Diákjaik felekezetileg sokszínûek, minden felekezet templomában elõadható mûsorral lépünk fel. Eleibe megyünk a hitközösségek lelki elvárásainak. Elmondanám azt, hogy az idei népismereti utunk kezdetén a nyárádszentimrei és a nyárádselyei templomokban szolgáltunk, majd Jobbágytelke következett. Szentimre református falu, Selye vegyes, Jobbágytelke meg szín katolikus. Székelyudvarhely és Csíkszereda érintésével elmentünk Gyimesközéplokra, ahol a római katolikus templomban szolgáltunk, aztán az Árpád-házi Szent Erzsébet kollégiumban megszálltunk. Berszán István esperes-plébános volt a házigazdánk. Diákunk, Antal Tibor ebben a kollégiumban lesz majd zenetanár. Késõbb bejártuk a Gyimeseket, a patakvölgyeket, elmentünk a Bákó megyei Gyimesbükkre, ahol Antal Mária tanítónõ bemutatta miként lehet a néptanítói munkát a néprajzzal összhangba hozni. Visszafele a Gyimesekbõl Csíksomlyón a kegytemplomban sok hivõ és templomlátogató jelenlétében énekeltek diákjaink. Ennyit a felekezeti dolgokról. Utunk következõ állomása a népi kultúrájáról nevezetes Kászon volt, de arról is híres, hogy a mûvelõdési ház jelenlegi igazgatója a plébános úr. A kettõ, véleményem szerint nem zárja ki egymást. Meglátogattuk továbbá az alsócsernátoni alkotótábort, Haszman Pál bemutatta a múzeumot, és nagyon érdekes elõadást tartott diákjainknak a székely kapuk szimbólumvilágáról. Megfordultunk a Szentanna- tónál és Bálványoson. Kézdivásárhely után Zágon következett, az itt szolgáló Márton család, vagyis Márton Jánosné Kovács Gabriella tanítónõ és Márton János kántor diákjaink voltak. De a Barcaság, a délkeleti magyarok sem maradtak ki, akik a szászok befolyása alatt éltek századokon keresztül, nos Szecseleváros evangélikus templomában is szolgáltunk. de voltunk unitárius templomban is utunk elején, éspedig Nyárádszentmártonban. Megismerkedtünk Brassó városával, jártunk a Fekete-templomban. Szomorú az, hogy lassan csak turisztikai látványossággá válik, hiszen elmentek a szászok. Végül Fogaras várába és templomába látogattunk. Nem is gondoltuk, hogy ebben az iparvárosban ma még több mint kétezer magyar él, legalább ezer református felekezetû. Nem is sejtjük itt a "kényelmes" Székelyföldön, hány meg hány élõ gyülekezet van a délebbi részeken, amelyek meg szeretnék õrizni nemzeti identitásukat.
– A fõiskola padjai még egyelõre kényelmesek. De mi a realitás a fõiskola elvégzése után? Vállalják-e a végzett tanítók, tanítónõk, kántorok az iskolapadból szépnek, rusztikusnak, romantikusnak látszó peremvidéket? Hiszen itt van a nagyobb gond, ami egyrészt az anyanyelvi oktatást illeti.
– A kérdés számomra is kérdés. Ezeknek a táboroknak éppen az a célja, hogy azt a közömbösséget, távolságtartást, ami nagyrészt fiataljainkat jellemzi, valahogy szétoszlassa. Ezek a táborok e vidékek értékeinek felkutatását, e vidékekbe való "belekóstolást", az otthonosságérzet felkeltését célozzák. De az is igaz, hogy a marosvásárhelyi fõiskolára amúgy is nagyrészt falusi fiatalok jelentkeznek, legtöbbször éppen azokról a vidékekrõl, amelyeket mi utjaink során felkeresünk. Vannak még ott olyan szellemi, hit- és közösségbeli értékek, amikre építve a mai fiatal pályakezdõk élete is elképzelhetõ. Sok diákunk szülõfalujába megy vissza a fõiskola után. Ezeknek a fiataloknak nagy része bizony vállalja a vidéket, beleértve a peremvidéket is. Ez vitathatatlanul jó szolgálat az amúgy fogyatkozó közösségekben.
Nyitott ajtók politikájának nevezi a NATO azt, hogy meghívásra számíthat a szervezetbe bármelyik európai állam, amely osztja és erõsíti a szövetség alapszerzõdésében rögzített elveket, illetve hozzá tud járulni az észak-atlanti övezet biztonságának növeléséhez.
A NATO már 1949-ben kötött alapító szerzõdésében kinyilvánította, hogy térbeli kiterjedése nem fog megállni az alapítók szintjén. Az azt követõ negyvenkilenc év alatt azonban összesen négy országot fogadott tagjai közé az alapító tizenkettõ mellé. A hidegháború végeztével érkezett el az ideje annak, hogy sokországos bõvítés lehetõsége vetõdjön fel, és a NATO 1994-ben – brüsszeli csúcstalálkozóján – megerõsítette, sõt mintegy újraindította a nyitott ajtók politikáját.
A bõvítés vitathatatlanul része annak a folyamatnak, amely a hidegháború végével vette kezdetét, és célja a kontinens megosztottságának teljes felszámolása. Csehország, Magyarország és Lengyelország meghívásával, majd 1999-es felvételével a NATO világosan értésre adta, hogy részese kíván lenni a választóvonalak békés felszámolásának.
A nyitott ajtók politikája szerint a szövetség tagságát elnyerheti bármelyik európai állam, amely teljesíteni tudja a belépés jelentette kötelezettségeket és vállalásokat, illetve hozzájárul a biztonság növeléséhez. Ugyanehhez a politikához tartozik az arról szóló nyilatkozat is, hogy a bõvítés nem irányul egyetlen állam ellen sem.
1994 óta vált általánossá a NATO-ban, hogy minden – általában két-három évente tartott – csúcsértekezleten foglalkoznak a bõvítés kérdésével, és megerõsítik a nyitott ajtók elvét. A brüsszelit követõ 1997-es madridi csúcson a három közép-európai ország meghívásával nyomatékosította ennek jelentõségét a NATO, és majdnem bizonyos, hogy 2002-ben – egy várhatóan Közép-Európában tartandó csúcsértekezleten – újabb meghívásra kerül majd sor. A kettõ közötti állam- és kormányfõi találkozón – tavaly Washingtonban – a NATO a koszovói beavatkozás szorításában egy sor olyan döntést hozott, amely megkönnyíti további új tagok belépését – ezek közül kiemelkedik a tagsági akcióterv, amely úgymond már a tagság elõkészítését szolgálja.
A nyitott ajtók politikáját egészíti ki az a kapcsolatrendszer, amelyet a szövetség tagságra egyelõre kevésbé valószínûsített államokkal épített ki a NATO. Ilyen az euro-atlanti partnerségi kapcsolatrendszer, az orosz-NATO viszony és a NATO- ukrán partnerség. A további bõvítéshez felmérhetetlen értékû hozzájárulást jelent az a tapasztalat, amelyet a szövetség az elsõ közép-európai államok felvételekor szerzett.
A tagsági akcióterv bevezetésekor a NATO megnevezte azt a kilenc országot – köztük Romániát, Szlovákiát, Szlovéniát és a balti államokat –, amelyek esetében várható, hogy a következõ hullámokban belépnek a szövetségbe. Az akcióterv intézménye azonban nem jelent garanciát a majdani tagságra. A tagság elnyerését országonként vizsgálják meg, és bekövetkeztéhez a tizenkilenc tagország egyöntetû beleegyezésére van szükség. A nyitott ajtók politikája is a konszenzuson nyugszik, és e kollektív egyetértésben ma már teljes joggal – akár vétóval is – rendelkezik Csehország, Lengyelország és Magyarország is.
Tavaly 490 milliárd eurónyi közvetlen befektetést eszközöltek külföldön az Európai Unió vállalatai – derül ki abból a statisztikából, amelyet Brüsszelben tettek közzé.
Ez 41 százalékos növekedés az elõzõ évihez képest. A legnagyobb befektetõ tavaly – 158 milliárd euróval – Nagy-Britannia volt, a 101 milliárd eurós Franciaország, a 88 milliárd eurós Németország és a 43 milliárd eurós Hollandia elõtt. Franciaország egy év alatt megháromszorozta, Spanyolország és Nagy-Britannia megduplázta tõkeexportját.
Az Eurostat jelentése azt is felfedte, hogy tavaly sokkal nagyobb mértékben nõttek azok a befektetések, amelyeket az EU-tagállamok cégei az unió más országaiban eszközöltek, mint azok, amelyeket az unión kívüli országokban hajtottak végre. Az EU-n belül megvalósított befektetések 80 százalékkal nõttek, és elérték a 300 milliárd eurót. Az unión kívüli befektetések az elõzõ évhez képest csupán 7 százalékkal, 190 milliárd euróra nõttek.
A statisztika ezúttal nem jelzi, hogyan változott a kelet- európai tagjelölt államokba irányuló befektetések aránya. Az azonban kiderült, hogy az Egyesült Államok felé – és viszont is – jelentõs az emelkedés, és növekedett a tõkekivitel Japán irányában is. Az EU-cégek amerikai befektetései tavaly elérték a 160 milliárd eurót, míg az amerikai érdeklõdés Európában 69 milliárdra rúgott. Japánba 3,2 milliárd eurónyi uniós befektetés került tavaly, az onnan érkezõ tõke nagysága 2,6 milliárd euró volt.
Egyrészt a szigorú monetáris és fiskális politikát folytató német kormány, másrészt a lakosság demográfiai fejlõdése megköveteli a majdnem finanszírozhatatlanná vált nyugdíjrendszer radikális reformálását.
Hajdanában Németország lakosságát – mint minden egészséges nemzetét – piramis formájában lehetett volna ábrázolni. A széles alap az újszülötteket, a háromszög csücske pedig az idõsebb korosztályt jelképezte.
Az utolsó évtizedekben ez a grafikai ábra változásokon ment át, deformálódott: derékban elhízott és vékony lábakat kapott, vagyis magyarul ez azt jelenti, hogy az idõsebb generáció a közeljövõben a dominálni fogja társadalmat.
Egy fél évszázadon belül – a német szövetségi statisztikai hivatal szerint – a lakosság a jelenlegi 82 millióról – beleszámítva az évi 200 ezer bevándorlót is – kb. 70 millióra csökkenhet, ami tragikus következményekkel járhat társadalombiztonságra.
Az "aggastyán" társadalom vészjelzése már a 80-as évektõl foglalkoztatja a politikusokat: 2040 – 50 körül a születési kvóta visszaesése és az átlagéletkor megnövekedése miatt (80 év) 100 munkavállalóra 75– 80 nyugdíjas fog jutni a jelenkori 40 helyett – állítják a statisztikusok.
Ezek után "a generációk közti szerzõdés" – ami a társadalmi nyugdíjrendszer alapját képezi – szociális konfliktussá fajulna. A jelenkori szisztéma, ami azon alapszik, hogy a nõk 60, a férfiak pedig 63 éves kórban mehetnek nyugdíjba és a jövedelmüknek 19,3 százaléka a társadalmi nyugdíjjárulék, – aminek 50-50%-át a munkavállaló és munkaadó állja – tarthatatlanná válna, mivel a fent említett 19,3-os járulékból 25 százalékpontra emelkedne.
Az ezelõtti kereszténydemokrata és a szabad demokraták (CDU/CSU-FDP) koalíciós kormánya már a 90-es évek közepén nekikezdett ennek a népszerûtlen újításnak, de a probléma megoldása az úgyis a párton belül és kívül a neoliberalizmussal és a szociáldemokrata értékek feladásával vádolt, az 1998 õszétõl kormányzó SPD és Zöldek koalíciójára hárult.
A Schröder szövetségi kanzellár munkaügyi minisztere Walter Riester által kidolgozott konceptus – saját állítása szerint –, többek között a következõ célokat szeretné elérni:
A generációk közti – esetleges – konfliktusok elkerülése és minden oldalról elfogadható megoldások
Az idõskorúak hosszú távú megélhetésének biztosítása
A nyugdíjrendszer modernizálása a magán nyugdíjpénztárak bevezetésével. Az új nyugdíjrendszer, amit még a törvényhozó szerveknek ratifikálniuk kell, a meglévõ kötelezõ társadalmi biztosítás mellett a vállalati és a priváttõkéi pillérekre alapozódna.
A kormányjavaslat, amely a nyugdíjakat a következõ két évben nem a nettó keresetnövekedéssel, hanem csupán az inflációval indexálná, hatalmas elégedetlenséget váltott ki az ellenzéki pártokból és a szakszervezetek óldaláról, úgy hogy a szociáldemokrata pártfrakció vezetõje és a munkaügyi miniszter, Struck és Riester már a múlt hét végén ebben a témában kompromisszumkészséget jeleztek.
A 2001-tõl bevezetendõ új nyugdíjrendszer elõírja, hogy a járulékok egy része a tõkefedezeti alapon mûködõ magánpénztárakba fizethetö be. Amíg a tõkefedezeti elem választása a pályakezdõk részére kötelezõ lenne, azalatt ez nem érintené sem a jelenlegi nyugdíjasokat, sem a nyugdíjazáshoz közelállókat, akik nem lennének úgysem képesek a szükséges privát anyagi alap megteremtésére.
Miután a kormánynak sikerült egy pár hete az új adóreformot az alsóház (Bundestag) után az ellenzék által dominált felsõházban (Bundesrat) is – mindenki meglepetésére hatalmas többséggel – ratifikáltatni, nagy reményeket fûz az SPD és a Zöldek koalíciója a vitatott témákban való kiegyezésre és a nyugdíjreform még ez évi törvényesítésére.
Vietnam a tengerpartok hazája is. Míg az egyik oldalon Kambodzsával és Laosszal szomszédos, addig a másik oldalt a Dél-Kínai tenger határolja. A tengerpartja minden olyan természeti adottsággal rendelkezik, amely a legnépszerûbb tengerpartokon is megtalálható: azúrkék tenger, fehér homokpart, zöldellõ pálmafák, amelynek a levelei alatt hûsölhet a fürdõzõ. Így nem csoda, hogy az amerikai katonák között is nagy népszerûségnek örvendett, amikor ott nyújtózkodhattak el, hogy a harcok fáradalmait kipihenjék.
A néhány éve fellendülõ turisztikának köszönhetõen egyre több fürdõruhás nyugati lubickol a sós vízben. Természetesen ez jó üzleti lehetõség a helyieknek, és mindinkább ki is használják. Ki-ki a maga képességéhez, rátermettségéhez képest, hol tökmagot (mert bizony ott is mindenfele köpködnek), hol ismert angol könyveket, hol pedig manikûr-szolgálatot kínál. Mihelyt a barnulni vágyó személy lecsukja szemét, hogy átadja magát a nap sugarainak, máris ott terem egy elszánt kereskedõ, aki mindenáron megpróbálja áruját rásózni. És ez így megy öt percenként.
Egy ilyen alkalommal én is engedtem a csábításnak, és manikûröztetni engedtem a már sürgõsen kezelésre szoruló körmeim. Ketten dolgoztak rajta, hogy hamarabb menjen a munka, csattogtak az ollók, szóltak a reszelõk, és pillanatok alatt elkészültek a körmeim. Csak egy volt a baj, hogy a két kéz körmei különböztek egymástól. Sebaj.
A legkellemetlenebb az, amikor a féllábú vagy félkezû koldus, illetve öreg nénik, bácsik jönnek kéregetni. Persze, hogy a lelkiismeret azt mondja, segíteni kell rajtuk, de a tízedik kéregetõ után, miután a pénztárca nagyon megsoványodott, bizony már nem marad más hátra, mint hátat fordítani nekik.
Hoi An az a kis város, ahol a turisták észre sem veszik, de egy-két nappal megtoldják a látogatást. A francia gyarmatosításból fennmaradt kis házaival, meghitt keskeny utcáival és ízletes konyhájával (legfinomabb Vietnamban) nem engedi könnyen elszakadni a látogatókat. "Szerelmi paradicsomnak" mondom, mert még azt is megcsapja a romantika édes szellõje, aki nem számít rá. És itt nem csak Ámor fuvallata lengedezik, hanem ellenállhatatlan, ínycsiklandozó illatok is szállingóznak.
Hadd említsem meg a helyi specialitást, a fenséges banánlevélben sült friss halat, amelyet grillen sütnek és helyi fûszerekkel, illetve citrommal ízesítenek. Ezeket a 3-4 asztalból álló kis vendéglõkben fogyaszthatjuk mind családi vállalkozások, és meghittségükkel ütnek el az állami vendéglõktõl. Az egyszerûség természetességével zajlik itt minden. Hogyha a rendelt ételhez éppenséggel hiányzik valamelyik alapcikk, semmi gond, a háziasszony elõkapja a bringáját és a legközelebbi piacig karikázik, hogy megvásárolja a szükséges élelmiszert. Lehet, hogy az étel csak félórai késéssel kerül az asztalra, de legalább garantáltan friss. És még nem meséltem a csokoládés süteményrõl, amelyet legelõször egy kis, rozoga étteremben kóstoltunk meg. Azt követõen már mindennapi vendégeknek számítottunk, és volt olyan nap is, hogy fejenként öt darabot kebeleztünk be.
Vietnam nagyobb települései most már nagyrészt villamosítottak és egész napos az áramszolgáltatás. Senki sem lepõdik meg azonban, ha 2-4 órára elveszik az áramot. Ilyenkor mindig kéznél van egy marék gyertya, vagy jobb helyeken egy generátor. A kis vendéglõkben is gyertyaláng mellett serénykednek a szakácsok. Ha pedig van áramszolgáltatás, akkor este az utcákon kigyúlnak a kínai selyemlámpák, hogy piros, sárga, zöld fénnyel törjék meg az egyhangú sötétséget.
Hoi An nem csak a finom ételeirõl és lámpáiról híres, hanem a mûvészeirõl és az olcsó szabóságáról. Két nap alatt olyan kosztümöt, ruhát készítenek, amilyenrõl a vevõ csak álmodik. Széles színskálán kínálják a japán, kínai, vietnami selymet. Mindezt csupán 20-25 dollárért, és bizony ez nagyon megéri a nyugati turistáknak. A városban nagy a konkurencia, az utcáról különbözõ módszerrel próbálják becsalogatni az embereket. Én is egy ilyen mesterfogásnak engedtem, és egy kis selyemruhánál döntöttem, amelyet pillanatok alatt a méreteimre igazítottak.
A Határon Túli Magyar Oktatásért Apáczai Közalapítvány a Kárpát-medencében, a szülõföldjükön a szak- és felsõoktatásban tanulmányaikat folytató határon túli magyar fiatalok otthonmaradásának támogatása céljából a 2000/2001-es tanévre 100 millió forint keretösszeggel tanulmányi jellegû ösztöndíjprogramot hirdet meg.
1. Az ösztöndíjprogramban érintett országok: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Jugoszlávia, Horvátország, Szlovénia.
– szakiskolások esetén maximum 30.000 Ft-nak megfelelõ összeg;
– felsõoktatásban tanuló diákok esetén maximum 70.000 Ft-nak megfelelõ összeg.
Az ösztöndíj a 2000-2001-es tanévre, 10 hónapra szól és az ösztöndíjazottnak két egyenlõ részletben fizetjük ki. A banki átutalás költsége az ösztöndíj összegét terheli.
Az ösztöndíjazottnak az elsõ részlet a vele kötött támogatási szerzõdés aláírását követõen teljesítésre kerül; a második részlet teljesítéséhez igazolnia kell azt, hogy az ösztöndíj elnyerésekor fennállt adatok (tanulmányi átlag stb.) a félév során hogyan változtak.
4. Pályázhatnak: azok a magyar nemzetiségû, az elsõ pontban megjelölt állampolgárságú hallgatók, akik a 2000-2001-es tanévben a fent nevezett országok állami, magán vagy egyházi szakképzésben (azaz szakközépiskolában, technikumban, szakmunkásképzõben), illetve felsõoktatásban államilag elismert oklevelet adó intézményben nappali tagozaton tanulnak és akiknek az 1999- 2000-es tanév végi átlageredménye eléri, illetve jobb, mint a minimálisnak elõírt szint.
A szakoktatásból pályázók esetén csak a másodikosok, harmadikosok vagy negyedikesek pályázhatnak; a felsõoktatásból pályázók esetén az elsõ évfolyamra felvett hallgatók is pályázhatnak a felvételin elért, illetve az érettségi bizonyítványukban szereplõ eredményük alapján.
Figyelem! A minimális tanulmányi átlag elérése és a részvételi feltételeknek való további megfelelés csupán a jelentkezés feltétele és nem jelenti az ösztöndíj elnyerését!
– a magyar vagy magyar-bármely (azaz ún. kettõs) állampolgárok;
– a 2000. szeptember 1-jéig betöltött 30. életévnél idõsebb személyek;
– a 2000-2001-es tanévben Magyarországon (vagy Magyarországon is) hallgatói jogviszonnyal rendelkezõ személyek;
– azok, akik az elmúlt 2000. január 1. óta magyarországi állami (illetve közalapítványi) forrásból közvetlenül vagy közvetetten összesen 30.000 forintnál magasabb összegû ösztöndíjban, segélyben (beleértve az utazási, valamint albérleti segélyeket, illetve költségtámogatást is) vagy juttatásban részesülnek;
– a doktorándus (PhD) képzésben résztvevõ hallgatók;
– a levelezõ, esti vagy részképzésben, posztgraduális, illetve másoddiplomás vagy kiegészítõ képzésben, valamint távoktatásban résztvevõ hallgatók;
– azok a középiskolás diákok, akik tanulmányaikat elméleti profilú osztályban végzik;
– azok a személyek, akik iskolarendszeren kívüli szakképzésben, illetve munkanélküli átképzésen vesznek részt;
– azok a személyek, akik a felsorolt vagy a további feltételek közül bérmelyiknek nem felelnek meg.
Pályázni kizárólag az "Apáczai Hallgatói Ösztöndíj Adatlapja" címû nyomtatvány kitöltésével lehet.
Külön adatlapot kell kitölteniük a szakképzésbõl, és külön adatlapot a felsõoktatásból pályázó diákoknak.
Az adatlap kitöltése mellett valamennyi pályázónak mellékelnie kell az önéletrajzát, valamint egy legfeljebb három oldalas, magyar nyelven írt fogalmazást kell benyújtania "Tanulmányaimról" címmel. (Az önéletrajz és a fogalmazás elkészítéséhez az ösztöndíjadatlap melletti útmutató ad segítséget.)
7. A pályázatok beérkezési határideje:
2000. október 16., hétfõ, 16 óra (helyi idõ szerint), mely ideig a pályázatoknak személyesen leadva vagy ajánlott levélként kell megérkezniük a 10. pontban megnevezett, országonként megfelelõ lebonyolító szervezethez. Az adatlapot kitöltve aláírva két példányban, a mellékleteket (igazolások, önéletrajz, fogalmazás) egy példányban kell benyújtani. A pályázathoz egy saját névre megcímzett, felbélyegzett válaszborítékot kérünk mellékelni.
8. A pályázatok értékelése, a pályázók értesítése:
A pályázatokat formailag, valamint a bennük foglalt adatok valóságosságát munkabizottságok ellenõrzik, majd az Apáczai Közalapítvány által arra felkért személyekbõl álló országonkénti ösztöndíj-albizottságok tesznek javaslatot a támogatottak körére. Az ösztöndíjak odaítélésérõl a 2000. év végén az Apáczai Közalapítvány kuratóriuma dönt, ennek eredményérõl a pályázók írásban értesítést kapnak.
9. A pályázat résztvevõje a pályázaton való részvétellel elfogadja az alábbiakat:
A beérkezési határidõ után érkezõ, valamint a pályázó által alá nem írt pályázat érvénytelen.
Kizárható az a pályázó, aki az adatlapban valótlanságot állít vagy tényt elhallgat, illetve aki az elõírt mellékleteket hiányosan, formailag nem az elõírt módon nyújtotta be, valamint aki az adatlapot olvashatatlanul vagy félreérthetõen töltötte ki.
Bármely pályázótól az értékeléshez pontosítás, további adat, információ, illetve dokumentum kérhetõ, amely csatolható a pályázathoz.
A pályázatok elbírálása országonként, egyezõ alapelvek szerint történik; döntõ súllyal a tanulmányi eredmény és a kiemelkedõ tudományos vagy más tevékenység, kisebb súllyal a családi és szociális körülmények kerülnek mérlegelésre. Az ösztöndíj-albizottság szabadon súlyoz az egyes oktatási intézmények, szakok, évfolyamok között. A Közalapítvány fenntartja magának a jogot az ösztöndíjak odaítélésekor, hogy tekintetbe veszi-e a pályázó egyéb ösztöndíjait, juttatásait.
A támogatásban részesülõ pályázók az értesítés mellett egy ösztöndíjszerzõdést is kapnak, amelynek a nyertes által aláírva, a kézhezvételtõl számított 30 napon belül be kell érkeznie a 10. pontban jelzett országonkénti lebonyolítóhoz. Amennyiben ez a jelzett határidõ lejárta után érkezne be, úgy a pályázó külön értesítés nélkül az ösztöndíjat elveszti.
A megítélt ösztöndíj folyósítása felfüggeszthetõ, amennyiben az ösztöndíjazott arra érdemtelenné vált, illetve amennyiben megváltoztak a pályázáskor fennálló körülményei és errõl az ösztöndíj-albizottság döntött.
A kuratórium döntésével szemben fellebbezésre mód nincs.
Az ösztöndíjazott hallgatók névsora nyilvános.
10. A pályázat benyújtandó, az adatlap beszerezhetõ, valamint további felvilágosítás kérhetõ az alábbi címen:
3400 Cluj-Napoca, str. Republicii nr. 29., tel./fax.: 064/192-668, e-mail: iskola@codec.ro
11. Az adatlap és a felhívás letölthetõ az Apáczai Közalapítvány internetcímérõl is: www.apalap.hu, e-mail: apalap@matavnet.hu
Tegnaptól a romániai magas képzettségû számítógép-szakemberek is kaphatnak jóváhagyást németországi munkavállalásra. Az érdeklõdõk ilyen igénnyel a német munkaügyi intézményekhez, a szövetségi munkaügyi hivatalhoz fordulhatnak, ahonnan e-mail-en is részletesebb felvilágosítást szerezhetnek a www.arbeitsamt.de címen. Itt pontosítják a zöld kártya megszerzésének feltételeit is – értesülhetünk a bukaresti német nagykövetség közleményébõl.
Szatmár megyében is marhakóros esetet fedeztek fel. Az elhullott állat szervezetében kimutatták a vírus jelenlétét. A tetemét elföldelték, a környéket fertõtlenítették, a legelõt felégették az illetékes szakemberek. A többi 91 szarvasmarha, amely ugyanott legelt, karanténba került. A betegség terjedését fokozott elõvigyázatossági intézkedésekkel próbálják megelõzni a megyében, ahol hasonló esetet három évvel ezelõtt jegyeztek fel.
Egy hónapon át általános revízió lesz a piteºti-i Automobile Dacia Rt. üzemeiben. A termelési szünetet követõen a Nova típusú gépkocsik modernizált változata kerül le a szerelõszalagról. Az ígéretek szerint Renault- motorokat szerelnek majd a Daciákba.
A szegénységi ráta az év végéig eléri a 43 százalékot – nyilatkozta a costineºti- i gazdasági fórum alkalmából Smaranda Dobrescu munkaügyi miniszter. Magyarázatként hozzáfûzte, egy ország akkor számít szegénynek, ha egy felnõtt össz-szükségleteinek 0,6 százaléka nincs fedezve. A szegénység leküzdésének célkitûzését a jövõbeli kormány is jóhiszemûen át kell vállalja – fûzte hozzá. Ennek jegyében a tárca módosítani kívánja a gyermekpótlék nagyságrendjét és leosztását úgy, hogy csak a valóban rászorulók kapják. További intézkedés lenne egy minimális jövedelem garantálása a nagyon szegény családok tíz százalékának.
Elnöki beiktatás élô közvetítésben
A Duna Televízió augusztus 4-én, pénteken 17.40- tõl a Kossuth térrõl élõben közvetíti Mádl Ferencnek, a 3. Évezred elsõ magyar köztársasági elnökének beiktatását. Az esemény miatt a Duna Televízió délutáni híradója a megszokottnál késõbb, a közvetítés befejezése után, 19.40-kor kezdõdik.
Az EB beindította a kormány ipari átszervezõ programját támogató RICOP-program negyedik és egyben utolsó, 14 millió eurót kitevõ részletét. Az összeget a helyi hatóságok által javasolt közmunkálatok finanszírozására fogják használni az életminõség jobbításáért a helyi közösségekben, egyes országrészek beruházásvonzó képességének javításáért és mintegy 4.600 új munkahely teremtéséért. A finanszírozás 140 projektet ölel fel ama 17 megyében, amelyeket a leginkább érint az ipari átszervezés. A községi, városi, municípiumi és megyei tanácsok szeptember 30-ig nyújhatják be finanszírozási kérelmeiket.
Osztrák alkotmánymódosítás a kisebbségek javára
Ausztriában hatályba lép a kisebbségek nyelvi és kulturális azonosságának oltalmazását szolgáló alkotmánymódosítás. A döntés értelmében új mondat kerül az alkotmány hivatalos nyelvvel foglalkozó paragrafusába: "A köztársaság – a szövetség, a tartományok és a települések – hitet tesz az õshonos kisebbségekben testet öltõ, kifejlõdött nyelvi és kulturális sokszínûség mellett. E nemzeti kisebbségek nyelvét, kultúráját tisztelni, biztosítani és támogatni kell."
Birkajárványra készül az Európai Bizottság
Az Európai Bizottság óvintézkedéseket tesz annak érdekében, hogy idejekorán reagáljon, ha a marhakórhoz hasonló járványos birkabetegség üti fel a fejét az Európai Unióban. Az EU brüsszeli végrehajtó testülete külön munkacsoportot hozott létre, amelynek egy esetleges kergejuhkórra kell felkészülnie. Júniusban ugyanis brit állategészségügyi tanulmányok arról értekeztek, hogy a szivacsos marhaagyvelõ-gyulladás (BSE), amely az EU-tagállamokban több százezer marhát fertõzött meg, juhokat is megtámadhatott. Márpedig a bárányok esetében gyorsabban és szélesebb kört fertõzve terjedhet a járvány – mondta a munkacsoport elnöke, a belga Emmanuel Vanopdenbosch.
Belgium feloldotta a szlovák vízumkényszert
Szlovákia polgárai keddtõl ismét vízum nélkül utazhatnak Belgiumba, miután Brüsszel feloldotta a korábban elrendelt korlátozó intézkedést. A Pozsony elleni szankció oka az volt, hogy Szlovákiából hosszabb idõn át menekültjogért folyamodó roma csoportok érkeztek Belgiumba, és a kérelmek elbírálásáig a fogadó ország kénytelen volt segélyezni e csoportok tagjait. A szlovákiai romák más európai országokat is "célba vettek", és ezek többsége is vízumkényszerrel próbálta kivédeni a problematikus vendégek beutazását.
Négy napot élt egy 64 éves izraeli férfi azután, hogy a világon elsõként acélból készült állandó mûszívet kapott. Az operációt végzõ tel-avivi Tel Hasomér szívközpont orvosai hétfõn jelentették be, hogy a beteg életfunkciói összeomlottak, bár a beültetett szív teljes mértékben kifejtette "szivattyúhatását". A sebészek csütörtökön ültettek be a 64 éves férfiba egy körülbelül 8X10 centiméter nagyságú fémszívet, amelynek tartósan át kellett volna vennie a természetes szív minden szerepét. Az izraeli férfi esetében természetes transzplantáció már nem volt lehetséges.
A Concorde tragédiáját vizsgáló bizottság hétfõn este eredménytelenül fejezte be elsõ ülését. Mint Alain Monnier, a francia polgári repülés és meteorológia általános felügyeleti fõnöke a sajtónak elmondta, a bizottság nem tudta rekonstruálni a baleset forgatókönyvének alapjait. – "Eddig csupán annyit tudtunk megállapítani több-kevesebb bizonyossággal, hogy a futómû egy vagy két gumija szétrobbant, hogy erõs tûz ütött ki, hibák voltak a leszállórendszerben és a hajtómûvekben. De ezeket az elemeket egyelõre nem lehet egymáshoz kötni" – mondotta Monnier, aki szerint akár másfél évig is eltarthat, amíg a vizsgálatot teljesen le tudják zárni. Paul-Louis Arslanian, a baleseteket vizsgáló iroda (BEA) vezetõje az indulás délelõttjén végzett javításokkal kapcsolatban közölte, hogy a testület a Concorde felszállása elõtt semmilyen nyugtalanító jelet nem vett észre.
Augusztus elsõ napjától a versenyhivatal jóváhagyásával változtak a postai díjszabások. A belföldi alapárak változatlanok maradtak és csak az ajánlott levélre, átvételi visszaigazolásra stb. 1000-1000 lejjel többet kell fizetnünk. A külföldre szánt küldemények esetében a díjak változása némileg hangsúlyozottabb, tegnaptól egy külföldre küldött egyszerû levélért 10.000 lejt kell fizetni. Az országba küldött levelekre változatlanul 1700 lejes bélyeg kell. A postai díjszabások utoljára április elsején módosultak.
Digitális telefonközpont Makfalvának
A Romtelecom Maros megyei kirendeltsége már beszerezte azt a Siemens típusú telefonközpontot, amelyet az eddig mûködõ kézi vezérlésû központ helyébe szerelnek. Az új, 200 számos központ szerelésére még ez év végéig sor kerül.
A 2000. évben zajló jármû- és forgalomszámlálási akció keretében a havonta sorra kerülõ jármûszámlálás mellett augusztus 3-án egy "kiindulópontcélpont"- felmérést is végzenek. Ennek során minden Szováta Parajd felõli kijáratánál, illetve Palotailvánál elhaladó jármûvet megállítanak az Országos Útügyi Igazgatóság megbízottai. Az autóvezetõktõl az indulási pontot, utazásuk célpontját, az útirányt, az utasok számát és a teherszállító autóknál a rakomány tartalmát kérdezik meg és jegyzik le, anélkül, hogy az autóvezetõ nevét, és a jármû rendszámát is leírnák.
Útmutató a lakótársulások megalakítására
A polgármesteri hivatal útmutatót készít, amely az alakuló lakótársulások dolgát megkönnyíti majd. A kiadványban szerepelni fog minden olyan információ amelyre egy újonnan alakuló lakótársulásnak szüksége van. Így megtalálják benne az érdeklõdõk a fizetendõ díjakat, a szükséges iratok listáját illetve azt, hogy a hivatalon belül melyik irodában kell jelentkezniük.
Az Unirea kiállítóteremben, a Republicii utca 9. szám alatt augusztus elsejétõl nyílt meg Fábián Margit kiállítása. A festõnõ mûvei 2000. augusztus 15-ig tekinthetõk meg.
Pénteken immár hetedik alkalommal kerül megrendezésre a MADISZ képzõmûvészeti tábora, Szovátán. Ez a rendezvény eddig országos illetve két alkalommal magyarországi részvétellel, nemzetközi volt, de a szûkös költségvetés miatt az idén csak marosvásárhelyi fiatalok vesznek részt az egyhetes táborban, Zrínyi Zsuzsa képzõmûvészeti tanár vezetésével.
A napokban a rendõrség letartóztatta a 28 éves Miklós Romeo, marosvásárhelyi lakost, aki fiktív lakások adásvételével foglalkozott. Ugyanakkor nehéz visszatérítési feltételek mellett nagy kamattal pénzt kölcsönzött, majd késõbb halállal fenyegette ügyfeleit. A házkutatáskor több tíz lakásra vonatkozó adásvételi és pénzkölcsönzési szerzõdést, illetve Ninja típusú a megfélemlítés eszközéül szolgáló kardot találtak. Tevékenységében felesége, a 26 éves Miklós Judit és élettársa, a 24 éves Babos Tünde Hajnalka is segítette. Mindháramn elõzetes letartóztatásban vannak. A rendõrség kéri mindazokat, akik ellen Miklós Romeo vagy társai bûntettet követtek el, jelentkezzene