|
LII. évfolyam 177. (14533) |
2000. augusztus 1., kedd |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
Felveszünk apróhirdetéseket e-mailen Magyarországi ügyfelektol. A hirdetés díját (Ft.) Budapesten a CUSTOS-ZÖLD Könyvesboltban (Margit körút 7. szám) kell kifizetni – hétfotol péntekig 10-18 óra között. Az e-mailen elküldött szöveg végére kérjük feltüntetni a könyvesboltban kapott elismervény számát. Címünk: impress@netsoft.ro
Elhalálozás..............................20 Ft Évfordulók, jókívánságok.......30 Ft Lakáscsere..............................30 Ft Társkereso..........................50 Ft
Részvétnyilvánítás................…&# 133;..25 Ft Adásvétel-bérbeadás...............35 Ft
Keretes hirdetés esetében + 30%
Minimálisan 10 szót számláznak.
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegu apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetok) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az idei hosszas szárazság ellenére, a búzatermés jó – állítja Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter.
Elmondása szerint a búzával bevetett felület 90 százalékának betakarítása után, az elért mennyiség 4,2 millió tonna a 3,7 millió tervezetthez képest. Ezenkívül, az idei búza tíz százalékkal jobb minôségû, mint a tavalyi termés, tette még hozzá Muresan, ugyanakkor arra figyelmeztetve, hogy az ôsszel a kukoricaterméssel lesznek gondok, ami kihat majd az állattenyésztésre.
Muresan szerint a mezôgazdasági minisztériumnak három fontos irányban kell hatnia most is és a jövôben is: a magántulajdon konszolidálása, a mezôgazdasági termelôk támogatása és a falufejlesztési programok gyakorlatba ültetése.
A szárazság és más kedvezôtlen meteorológiai jelenségek okozta károk értéke körülbelül 9000 milliárd lejre emelkedik, de a minisztérium ebbôl csak 30-40 százalékot tud mejd fedezni.
* Sokféle visszajelzést kaptunk a Szabad Demokrata Szövetség (SZDSZ) Népújságban megjelent program-közleményére. Sokan örültek, hogy az SZDSZ kifejtette a határon túl élô magyarokra vonatkozó politikájának alapvonalait. Konfúziók is elôbukkantak azonban. Egyesek, feltehetôen a név hasonlósága miatt, valamiféle rokonságot fedeznek fel a Romániai Magyar Szabad Demokrata Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége között. Kérem tisztázzuk: mennyire megalapozottak ezek a feltételezések?
– Errôl az úgynevezett Romániai Szabad Demokrata Pártról életemben elôször májusi vásárhelyi látogatásunk alkalmával hallottam. És ez nem véletlen. E "párt" csak a választások kampányidôszakában tûnik fel. Én nem hallottam ugyanakkor, hogy bármilyen politikai munkát végzett volna az erdélyi magyarság érdekében. Ezzel szemben – amint azt a marosvásárhelyi polgármester-választás számunkra is oly fájó kudarca jelzi – sikerült annyi voksot elvonnia az RMDSZ-tôl, hogy Fodor Imre, akit kiváló, a feladatra nagyon alkalmas emberként ismertünk meg, ne nyerhessen. Mindabból, amit elmondtam, gondolom kiviláglik: soha semmilyen kapcsolatunk nem volt és nem is lesz velük. Mûködésüket nem egyszerûen károsnak ítéljük, de osztjuk azokat az aggodalmakat, melyek szerint alkalmi fellépéseikkel kifejezetten az erdélyi magyarság érdekei ellen vétenek.
* Amit "Az egyenlô esélyekért" címû "kínálatukban" kifejtenek, sok mindenben eltér a státustörvényben eddig nyilvánosságra kerültektôl, szándékaik valóban a szülôföldön való megmaradás, érvényesülés lehetôségeit erôsítik. Hogyan próbálják érvényesíteni álláspontjukat mondjuk a kormány verziójával szemben?
– Ma már eléggé ismertek azok a roppant különbségek, amelyek a mai magyar kormány egykori választási – majd késôbbi – ígéretei, és a most készülô státustörvény között mutatkoznak. A státustörvénnyel kapcsolatos minden politikai kezdeményezés is erre a politikai gyakorlatra vezethetô vissza. Nem csoda, hogy – ennek folytán – a törvényjavaslat számos lényegi eleme ellentmond minden józanságnak. Egyre több jel utal arra, hogy immáron a határon túl is tisztában vannak azzal: az Orbán- kormány épp a legkiszolgáltatottabb embercsoportok, közösségek sorsával játszik, minthogy – megalapozatlan ígéreteivel – köreikben hamis illúziókat kelt. Ugyanakkor egyidejûleg kényszer-, sôt kiszolgáltatott helyzetbe hozza a határon túli magyarság politikai szervezeteit is, amelyek adott esetben hiába látják a tervezet illuzórikus voltát. Végül, de nem utolsósorban az úgynevezett státustörvény nem egy kitétele ellenkezik az uniós normákkal is. Minthogy a Fidesz-kormány politikája igen sajátos, agresszív, az ellenzéki véleményeket eddig – példátlan módon – figyelmen kívül hagyta, ezért e téren minket is kétségek gyötörnek. Ezért országgyûlési határozat formájában a határon túli magyarok támogatását célzó elképzeléseinket már most benyújtottuk a magyar parlamentnek, s bízunk abban, hogy kormányoldalon is inkább az erkölcsi felelôsség fog dominálni a szavazáskor, s nem az aktuálpolitikai számítás. Felhívnám ugyanakkor a figyelmet arra is, hogy javaslatunk csak a lehetséges témakörök egy részét érinti. Mi minden józan további támogatásnak messzemenôen hívei vagyunk.
* Az SZDSZ a megmaradás és a nemzeti kultúra megôrzésének esélyét kívánja növelni. Mire gondolnak pontosan ebben a tekintetben?
– Az európai integráció – hál’ Istennek – feltartóztathatatlan. Sok aggály fogalmazódott meg ezzel kapcsolatban, melyek java része azt firtatja: vajon milyen hatással lesz mindez a kisebbségek jövôjére. Minden bizonnyal sok kihívással kell majd még szembesülnünk e téren, ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy a határok ellégiesítése – amely egyértelmû hatása lesz az integrációnak – épp a régiókban élô kisebbségek számára rejt eddig soha meg nem tapasztalt lehetôségeket. A központi kormányok szerepe egyértelmûen csökkenni fog, a helyi kezdeményezések hatása, az önkormányzatok autonómiája viszont roppant módon megnô. Kérdés csak az, mikorra elérkezünk majd e, mind politikailag, mind gazdaságilag fontos idôszakhoz, hány magyar fog élni még azokon a területeken, melyeknek kultúráját, arculatát oly mélyen meghatározta a magyarság ezer esztendôn át?
Ha az EU határainak módosulása – mélyen érintve a környezô országokban élô magyar kisebbségek jövendô sorsát – egy emberöltôn belül megvalósul, akkor a nemzeti határok messzemenôen leértékelôdnek; a nemzeti kultúra ereje viszont felértékelôdik ebben a globalizációs versenyben, és új jelentôségre tesznek szert az úgynevezett szociológiai határok is. A nemzeti kultúra kohéziós hatása, a régiók, az önkormányzatok összetartó és esélyeket teremtô ereje tehát rendkívüli mértékben megnô. Általuk pedig olyan helyi megoldások válnak perdöntôkké, amelyek esélyt kínálnak újrafogalmazni a nemzeti sajátosságok ihlette célokat. Ennek megfelelôen óhatatlanul leértékelôdik a nemzeti állam absztrakt összetartó ereje is, és kölcsönös párbeszédbe kezdenek majd egymással az addig – az állami centralizmusnak – alárendelt és kiszolgáltatott régiók. Így lehet az európai integráció egyben nemzeti integráció is.
Ezért tartjuk oly fontosnak javaslatainkat, hisz azok egy része épp e kulturális-nyelvi megmaradást és megerôsödést emelik ki prioritásként, másrészt a gazdasági életnek nyújtandó radikális segítséget, mellyel – az európai lehetôségek kapujában – a határon túli vállalkozások könnyebben kapcsolódhatnának be a nagy, kontinentális munkamegosztásba és érdekérvényesítésbe.
* Mi az SZDSZ viszonylása az RMDSZ-hez? Kérdezzük ezt azért is, mert az utóbbi hónapokban, például a Fidesz, bizonyos preferenciákat látszik érvényesíteni, amit a Reform Tömörülés igyekszik mifelénk kamatoztatni tényleges súlyának felértékelésében, de említhetô a székelyudvarhelyi polgármester-választás, frissebben pedig a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen kifejtett egyes nézetek az RMDSZ-beli erôviszonyokról tele kétértelmû sugallatokkal a "baráti társaság" javára.
– Sajnos, megállapításaival messzemenôen egyet kell értenem. Sôt. Orbán Viktor fideszesíteni igyekszik a magyar kisebbségi szervezeteket, azaz a magyarországi belpolitikai harcokat próbálja exportálni a határon túlra is. Nem veszi észre – vagy nem hajlandó figyelmet szenteli annak –, hogy míg Magyarországon a politikai tagoltság a demokrácia fejlettségét és erejét mutatja, addig a határokon túli magyar politikai közösségekben ennek a tagoltságnak a kierôszakolása csak gyengítheti a nemzeti kisebbségek érdekérvényesítési erejét. Beszédes példák bizonyították ezt az áldatlan buzgalmat a június eleji romániai önkormányzati választások idôszakában.
Mi mindig is nagyra értékeltük az RMDSZ vezetôinek azon törekvését, hogy egyenrangú kapcsolatokat tartsanak fenn valamennyi józan magyarországi párttal. Ez természetes, már csak azért is, mert a határon túli közösségek megsegítése, a velük szembeni alkotmányos felelôsség kérdésében, Magyarországon konszenzus létezett. Mi magunk is meglepve érzékeljük az utóbbi idôben az RMDSZ-en belüli, Markó Bélával szembeni csoportocskáknak a bátorítását, favorizálását. Persze tudom, az elmúlt esztendôk eredményei messze vannak az elvárásoktól, sôt, még az optimális lehetôségektôl is. Erdélyi tapasztalataink ugyanakkor azt mutatják, hogy az RMDSZ higgadt és következetes politikájának nincs alternatívája.
* A minap, a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Kövér László, a Fidesz elnöke figyelemreméltó észrevételt tett, miszerint, az elmúlt tíz évben a térség magyar kisebbségi társadalmai különbözô utakat jártak be, s hozzátette: míg a Felvidéken létrejött a magyar politikai erôk integrációja, addig az RMDSZ fordított utat járt be. Lefojtva tart bizonyos emberi és politikai energiákat, nem engedi érvényesülni ezeket, és ilyen értelemben ezek belülrôl feszítik szét az RMDSZ-t. Mi errôl az SZDSZ véleménye? Kövér László állítása egyfajta felhívás a keringôre a "politikai energiák" felé?
– Egyértelmûen. Kövér egyébként is mindig sokkal leplezetlenebbül fogalmaz, mint párttársai. Kijelentései ugyanakkor messzemenôen visszatükrözik azt a Fidesz-politikát, amelyrôl az imént beszéltem. Egyebek mellett az SZDSZ ezért is különös fontosságot tulajdonít annak, hogy az anyaországi támogatás ne lehessen a határon túli magyar politikai és szakmai szervezetek életébe való beavatkozás eszköze.
* Az erdélyi fülnek zavaró, hogy hallunk egyfelôl az RMDSZ egységének fontosságáról, az egységes politizálás szükségességérôl, el egészen a kormányzati részvétel igenléséig, másfelôl érezhetô azok erôteljes ösztönzése, akik mindeddig közelebbrôl meg nem határozott reform címen a széthúzást fokozzák, ami veszélyeztetheti a parlamenti küszöb elérését az elkövetkezô általános választásokon. Mintha egyeseknek fontosabb lenne az általuk kívánatosnak tartott RMDSZ-en belüli "hatalomváltás", mint a megfelelô súlyú érdekképviselet a parlamentben. Az SZDSZ szerint hol húzódhat az együttmûködés és a "beavatkozás" határa a magyarországi pártok és az RMDSZ, illetve a szervezet egyes szegmenseinek viszonyában?
– Mi mindig azt az RMDSZ-vezetést fogjuk támogatni, amelyiket a tagság, demokratikus módon, többséggel megválaszt. Semmiféle anyaországi beavatkozást nem tartunk sem kívánatosnak, sem lehetségesnek.
A megyei tanács vezetése tegnap nem valamilyen rendkívüli ügyet tisztázandó hívott össze sajtótájékoztatót. Virág György, a megyei tanács új elnöke a korábbitól eltérõ szokásrendet szeretne bevezetni a megyei tanács életében, amelynek nyomán az intéményrõl fontosságának megfelelõen, behatóbban tájékoztathatna a sajtó.
Virág György azt hangsúlyozta, azt szeretné, ha a továbbiakban nem képezné vita tárgyát melyik megyei közszolgálati intézmény fontosabb, hanem hogy azoknak a tevékenysége legyen áttekinthetõ és ismert. Ennek elsõ lépéseként mostantól kezdve heti rendszerességgel kerül sor hétfõnként a megyei tanács sajtótájékoztatójára. Ezeken az alkalmakon a sajtó és ezáltal a megye lakossága értesülhet a tanács tevékenységérõl, terveirõl stb.
A tegnapi elsõ sajtótájékoztatón részt vettek a fontosabb igazgatóságok vezetõi és a megyei tanács új sajtószóvivõje, Kovács Róbert is.
A számos terítékre kerülõ téma közül újságunk tudósításai nyomán már sokkal találkozhattak az olvasók, köztük például a szentkirályi mozgássérülteknek szánt gyermekotthon építésének kérdésével. Mint megtudtuk, annak építése pillanatnyilag pénzhiány miatt szünetel, de a tanács tárgyalásokat folytat a Gyermekek Világának Nagykövete nevû amerikai alapítvánnyal, amely anyagilag támogatná, amennyiben annak valamelyest megváltozna a szervezési formája. Vagyis azt szeretnék, ha a tervezett intézményes rendszer helyett más, családközpontúbb megoldást alkalmaznának. A kérdést mindazonáltal a legközelebbi tanácsülésen döntik el véglegesen, amikor kiderül, megvalósul-e az együttmûködési megállapodás az alapítvány, a megyei tanács és a szentkirályi polgármesteri hivatal között.
Elégedettséggel mondták el, hogy a megyei tanács adminisztrálásába kerülõ mintegy 1400 állami gondozásba levõ gyerek és a velük foglalkozó 640 alkalmazott számára a szükséges – nem kevés – pénzt elõteremtette, szemben más megyékkel, ahol a megyei tanács vezetõi nem írták alá az átvételi iratokat, mondván, amíg nincs meg a szükséges pénz, addig nem vesznek a nyakukba nyûgöt.
Nem találtak végleges megoldást, de ideiglenesen enyhítették a fizetésképtelenség miatt hozzájuk forduló hat község problémáit, oly módon, hogy a negyedik negyedévi költségvetésben elõirányzott összegeket már most átutalták azoknak. A szóban forgó községekben: Nyárádtõn, Maroskeresztúron, Vámosgálfalván, Mezõgerebenesen, Szásznádason, Héjjasfalván az elsõ negyedévi bevételeknek csak alig harmadát sikerült begyûjteni. Sajnos, a valóság még ennél is szomorúbb, ugyanis az elõbb felsorolt hat községnél vannak rosszabb helyzetben levõk, de azok még nem fordultak segítségért a megyei tanácshoz.
Virág György egyebek mellett beszámolt arról is, hogy Burkhardt Árpáddal, Kelemen Atillával és Fodor Imrével együtt kétszer is találkoztak a múlt hét végén Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel, akinek felvetették a létesítendõ nemzetközi repülõtér és az eleddig leszavazott autópálya kérdését is. Mivel a repülõtér létesítésére engedély és lehetõség is van, és csak éppen olyan társaságra van szükség, amely járatot mûködtetne marosvásárhelyi leszállással, Orbán Viktort kérték, járna közben ez ügyben a Malév Rt.-nél. A közölt információkon túlmenõen a tegnapi sajtótájékoztató legfontosabb üzenete az volt: a megyei tanács nyitottabbá és sajtóközelibbé vált. Reméljük, így is marad.
Tegnap ismét rendkívüli ülést tartott a marosvásárhelyi tanács. A testület napirendjén mindössze három kérdés szerepelt, de a hozzászólások kapcsán szóba került a Parc Szálló mögötti parkolóbôvítés felülvizsgálata.
Elôször elfogadták a polgármesteri hivatal közszolgálati funkcióinak meghatározásáról szóló határozatot. Ezzel a köztisztviselôk státusáról rendelkezô, tavaly kelt 188. számú törvényben megszabott határidôhöz alkalmazkodott a tanács. Ugyanez a jogszabály írja elô, hogy az önkormányzatokban vezetô tisztségeket betöltô hivatalnokoknak igazoló vizsgát kell tenniük.
Ehhez a témakörhöz kapcsolódott a napirend második pontja is: a tanács 15 tagja kezdeményezte, hogy a vezetô köztisztviselôk vizsgáztatását lebonyolító bizottságba jelöljenek helyi tanácstagokat is. Az indítvány tegnap határozattervezet formájában került a testület elé, s bár a szavazáshoz szükséges többség bôven megvolt, élénk vita kerekedett.
Mihai Porutiu tanácsos bizonyult az indítvány legkonokabb ellenfelének. Szerinte a határozattervezet törvénytelen, mivel az idevágó jogszabályok szerint a polgármesternek kell kineveznie a vizsgáztató bizottságot. Erre válaszként Popa Eugen üléselnök azt hozta fel, hogy a tervezetben a testület javasolja a polgármesternek a helyi tanácsosok beválasztását a bizottságba, nem kötelezi a polgármestert. Több más felszólaló, köztük Kolozsvári Zoltán is hangsúlyozta, támogatni kell a tanács beleszólását ebbe a kérdésbe, de csak ajánlásképpen, mivel a bizottság kinevezése a polgármester jogkörébe tart. Ezzel tulajdonképpen maguk a városatyák vetették el formai okokból a tervezetet. Ám a kezdeményezésnek ezzel nincs vége, a tanácsosok írásban ajánlják majd a polgármesternek, hogy a hivatalnokokat vizsgáztató bizottságban a tanácsosok is kapjanak helyet.
Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: a konszenzuskeresés helyett miért fontos a polgármesternek, hogy a tanács ne szóljon bele az atesztálás menetébe, másfelôl, miért fontos a tanácsosoknak, hogy beleszólást kérnek?
Sürgôsségi ügymenetben került a testület elé egy további határozattervezet. Ebben Fisus Dan városi fôépítész, Angela Rosca köz- és magánterületkezelési igazgató, valamint Kagán Ildikó irodavezetô kérték felmentésüket a Locativ Rt., az Aquaserv illetve Energomur ÖV-k vezetôtanácsaiból. A köztisztviselôk törvénye szerint az önkormányzatok vezetô beosztású hivatalnokai nem tölthetnek be vezetô szerepköröket más cégeknél, nevezettek pedig tagjai voltak az említett helyi érdekû vállalatok vezetôtanácsainak.
Az ülés végén került terítékre a parkolóbôvítés kérdése, amikor Kolozsvári Zoltán nyomatékosan követelte, hogy a testület következô ülésén mutassák be a tanácsnak a Parc Szálló mögötti parkolóbôvítést jóváhagyó városrendészeti részlettervet, és a munkálat építési engedélyét is. Hasonló felhanggal kérte számon dr. Benedek István tanácsos a polgármesteri hivataltól annak a családnak a helyzetét, amelynek hajlékát a napokban lebontották – az ügyet lapunkban részletesen ismertettük.
Mivel a polgármester pihenôszabadságát tölti, a felvetésekre adandó válaszokra is késôbb kerülhet sor.
Idén európai viszonylatban a közutakon gépjármûszámlásra kerül sor. A közúti forgalom ilyenszerû tanulmányozása több célt követ. Így a helyi úthálózat bôvítésére vonatkozó stratégiák és eljárások kidolgozását, a útépítés- és befektetés-tervezés megalapozását, az utak javításának és karbantartásának szakszerûbb ütemezését, a közúti forgalom meszervezésére irányuló intézkedések megalapozását, az úthálózaton zajló forgalom dinamikájának követését, az országos és nemzetközi forgalmi statisztikák készítését.
Augusztus 3-án Indulópont és útirány címmel forgalom-megfigyelésre kerül sor. Az Országos Útügyi Igazgatóság az így nyert statisztikai adatok birtokában pontosabban határozhatja meg a a fôbb forgalmi útvonalakat, s ettôl függôen alakíthatják a beruházásokat. Az orzágúthálózat mentén meghatározott pontokon helyezkednek csütörtökön a számlálóbiztosak és forgalmi rendôrök, akik felkérik a gépjármûvezetôket, húzzanak félre az úttest szélére, a következô kérdésekre kérnek választ:
Honnan indultak útra? Merre tartanak? Milyen útszakaszon haladtak, illetve haladnak? Mi az utazásuk célja? Tehergépkocsik esetében? milyen árut szállítanak. Utasszállítók esetében: hány utas van az utastérben?
A számlálás alkalmával nem jegyzik fel a gépjármû forgalmi számát, a gépjármû vezetôjének nevét, tehát az azonosító adatok egyikét sem.
A számlálók ismertetô jelet viselnek majd, akik a megkérdezettek válaszait típusnyomtatványokra vezetik fel. A pontos, világos válaszadás mindannyiunk érdeke, mivel az akció közérdeket szolgál. Ezért felkérjük az utazóközönságet, hogy legyenek a számláló-biztosak segítségére.
A számlálócsoportok munkáját úgy szervezték meg, hogy munkájuk ne akadályozza meg a közúti forgalmat. Természetesen, a csúcsforgalomban elôfordulhat torlódás, amiért a gépkocsivezetôk elnézését kérjük.
Maros megyében csütörtökön 8-12 és 14-18 óra között dolgoznak majd a gépjármû- számláló csoportok a következô pontokon: a 13A országúton 37–750 km-nél(Szovátán, a parajdi kitérônél) és a 15-ös országúton 153–200 km-nél (Palotailva).
Lerágott csont már a közszállítás ügye, ám úgy tûnik, az érdekek háborúja még mindig nem ért véget. Miután látszólag mindenki: utas és szállíttató, nagy nehezen beletörõdött sorsába, ki abba, hogy nem a fõtéren ül fel a buszra, kisbuszra, ki abba, hogy elesik remélt nyereségétõl, a dolgok megnyugodni látszottak. Érdekes jelenség kísérte a feszültségekkel teli csendet: az utasszállító vállalat továbbra sem vált nyereségessé. Múlt heti nyilatkozatában a vezetõség a vállalat bezárásának lehetõségét sem zárta ki. A polgármesteri hivatal nyugodt szívvel tartozik az utasszállítóknak, az pedig a maga során a külföldrõl hozott buszok árával, és az egyetlen dolog ami eszükbe jut, hogy bezárják a vállalatot.
Mindenesetre bebizonyosodott: hiába mondták korábban, gondjaik oka, hogy a maxi-taxik a buszok elõtt indulva elhalászták az esetleges utasokat.
Az új "rend" beálltával az utazóközönség két részre oszlott, és ki-ki a neki jobban megfelelõ jármûvet választotta. Sokan inkább a távolabb levõ maxi-taxi megállókat keresték fel, tekintettel arra, hogy az némileg olcsóbb volt. Lassanként bekövetkezett az is, amire senki nem számított, a maxi-taxik úgynevezett félreesõ vonalán levõ megállókhoz közelebb lakók rendszeres "ügyfeleivé" váltak az említett jármûveknek, így azok továbbra sem váltak veszteségessé. (Javasolnám, hogy az utasszállító vállalat a bûnbakot próbálja meg az utasok közt keresni. Hátha... )
A maxi-taxisok így sem voltak elégedettek és ha már a kampányban a fõteret ígérték nekik, annál alább nem hagyják. A leköszönõ alpolgármester, Eugen Criºan, egy utolsó mozdulattal, június 16-án, pénteken (ne feledjük, a választások június 18-án vasárnap voltak), –gondolom késõ délután, – aláírta az Azomureº vegyipari kombinát és Unirii között közlekedõ maxi- taxik vonalának módosítását. Az engedély értelmében négy, illetve csúcsórákban csak két kisbusz már akkortól a fõtéren közlekedhetne a Cuza Vodã utca helyett, 40 perces idõintervallumokban.
Maior Claudiu, a Siletina maxi-taxis cég vezetõje lapunknak nyilatkozva elmondta, azért kell a maxi-taxiknak ezután a fõtéren közlekedniük, mert nagyon sok panasz érkezett a polgármestri hivatalba. Az nem derült ki, hogy végül is ki kezdeményezte az engedély módosítását: "olyan rég volt, hogy már nem emlékszem", és csak annyit lehetett megtudni, hogy eddig "személyes gondok" miatt nem ültették gyakorlatba azt, még végül múlt héttõl vezették be az új menetrendet.
A közszállítási vállalat vezetõje egyelõre a héten nem érhetõ el, így véleményét nem tudtuk meg az érdekeiket mindenképpen sértõ módosításról.
Félõ azonban, hogy az ideig-odáig elásott csatabárd újra elõkerül.
A romák azt szeretnék, ha nem etnikumként, hanem önálló nemzetként ismerné el ôket a világ. A Nemzetközi Roma Unió (IRU) ezért a jövôben egységesen a roma nemzetet, nem pedig a romák különbözô országokban élô csoportjait kívánja képviselni – derül ki a szervezet új alapszabályzatából, amelyet az IRU 5. világkongresszusa fogadott el.
A pénteken fejezôdött négynapos tanácskozáson mintegy 40 ország roma szervezetei képviseltették magukat.
"Demokratikusabb képviseleti szervezetre van szükségünk. A Nemzetközi Roma Unió már harminc éve a roma nemzet legmagasabb képviselete, de alapszabályzata ezt nem tükrözte. Ezért volt szükség a változásokra" – magyarázta meg az új alapszabályzat elfogadását Sean Nazareli, az IRU elnökének tanácsadója.
Az új alapszabályzat teljes szövegét egyelôre nem hozták nyilvánosságra. A kongresszuson hangsúlyozták, hogy a világ különbözô országaiban élô romákat egységesen "egy saját terület nélküli nemzet" tagjainak kell tekinteni.
Ivan Veselü, a csehországi romák képviselôje újságíróknak elmondta: szervezetük egy amerikai ügyvédet bízott meg ezzel a üggyel, aki máris beadvánnyal fordult a német kormányhoz. A csehországi romák ezt az utat tanácsolják a többi roma szervezetnek is.
A Nemzetközi Roma Unió új elnöke Emil Scuka, a csehországi romák képviselôje lett. A 43 éves Scuka, aki képzettségére nézve jogász, eddig a szervezet fôtitkára volt. Megválasztását a legmagasabb tisztségbe a küldöttek mintegy kétharmada támogatta.
Az újonnan megválasztott elnök egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy a Nemzetközi Roma Unió saját központot és képviseletet nyisson Brüsszelben, ahol jelenleg "az európai politikát csinálják".
A kongresszus résztvevôi gyûjtést rendeztek a koszovói romák megsegítésére. Erre a célra összesen 3451 dollárt sikerült összeadniuk.
A kongresszuson bocsánatkérést és kártérítést követeltek Németországtól az 5. Cigány Világkongresszus a náci holokausztért.
A II. világháború idején több mint félmillió romát irtottak ki a nácik a különbözô haláltáborokban. Az egyik kongresszusi küldött hangsúlyozta: a cigány az egyetlen nép, amelytôl Németország még nem kért bocsánatot.
A küldöttek elfogadták hivatalos himnuszukat, valamint zászlójukat, amelyben egy kék és zöld hosszanti csík között egy piros küllôs kerék van. A szlovákiai Gejza Adam, a Nemzetközi Roma Szövetség (IRU) alelnöke becslése szerint körülbelül 12 millióra tehetô a világon a romák száma, közülük 7-8 millió Európában él. Adam felszólította a kongresszust, hogy hozzanak létre egy európai roma kulturális központot és egy roma holokauszt-múzeumot valamelyik kelet-európai volt kommunista országban.
(MTI) – A jobboldali Likud tömb jelöltje, Móse Kacav nyerte meg az izraeli elnökválasztást. Az ország parlamentje a jobboldali jelöltet választotta elnökké hétfôn a baloldali, kormányzó Munkapárt jelöltjével, Simon Peresz Nobel-békedíjas exkormányfôvel szemben.
A kneszet 120 képviselôje közül 63 szavazott Kacavra az elnökválasztás második fordulójában. Az elsô fordulóban a Likud-jelölt egyetlen szavazattal elmaradt az abszolút többségtôl, amelyre szüksége lett volna az elsô fordulós gyôzelemhez.
Kacav sikere nagy meglepetésnek számít, hiszen a nemzetközileg jóformán ismeretlen politikus gyôzelmét szinte egyöntetûen valószínûtlennek minôsítették elôzôleg a megfigyelôk, úgyszólván kivétel nélkül a nemzetközi porondon jól ismert Peresz gyôzelmével számoltak.
Elsô nyilatkozatában a nyertes azzal magyarázta sikerét, hogy a honatyák többsége benne látja a nemzeti egység letéteményesét, ezért szavazott ôrá. A hírügynökségek jelentése szerint a vesztes Pereszt láthatólag lesújtotta a nem várt eredmény. Elsô nyilatkozatában nem is volt hajlandó boncolgatni a parlament döntésének okait, mindössze annyit mondott, hogy sok sikert kíván Kacavnak államfôi hivatalában.
Ariél Saron, a Likud vezetôje úgy értékelte Kacav gyôzelmét, hogy az a jobboldal megerôsödését mutatja, és fontos jelzés Ehud Barak miniszterelnök és kormánya számára, mert a Barak-kormány politikájával szembeni elégedetlenséget tükrözi. Mi több, Saron arra következtetett az elnökválasztás eredményébôl, hogy a Barak-kormány "napjai meg vannak számlálva".
A Reuters hírügynökség éppen arra vezeti vissza értékelésében Kacav gyôzelmét, ami miatt a választás elôtt esélytelennek nevezték ôt az elemzôk. Kacav kevesebb vitát kavart maga körül, mint Peresz, akinek sok barátot, de sok ellenséget is szerzett hazájában ismert szókimondása és meghatározó szerepe az Izraelben sokak által vitatott oslói ideiglenes békemegállapodásban. Mindez a belpolitikai viták egyik központi alakjává tette Pereszt, így a munkapárti politikus személye erôsen megosztotta a közvéleményt. A hírügynökség szerint Kacavnak éppen viszonylagos ismeretlensége, kevéssé markáns politikai alkata hozott ezúttal sikert. Ez egyben azt is jelenti – írta az elemzô – , hogy Kacav várhatólag kevésbé törekszik majd a kormánypolitika befolyásolására, mint Peresz tette volna.
Más megfigyelôk arra hívják fel a figyelmet, hogy az izraeli elnök hatásköre nagyon korlátozott, s már csak ezért sem várható, hogy Kacav elnökké választása számottevôen módosítaná a kormány politikáját.
Móse Kacav Izrael nyolcadik államfôje; beiktatása ma este esedékes.
"Merényletterv" Milosevic ellen?
(MTI) – A jugoszláv hatóságok négy holland állampolgárt ôrizetbe vettek Szerbia és Montenegró határán, mert "merényletet terveztek Slobodan Milosevic jugoszláv elnök ellen" – közölte hétfôn Belgrádban Goran Matic jugoszláv tájékoztatási miniszter.
A gyanúsítottak állítólag a Koszovóban tevékenykedô holland KFOR- katonáktól akarták beszerezni a merénylet elkövetéséhez szükséges fegyvereket. A miniszter bejelentésébôl nem derülnek ki egyéb részletek; Matic nem tért ki rá a Beta hírügynökségtôl idézett nyilatkozatában, hogy az ôrizetbe vett külföldieknek milyen indítékuk volt az állítólagos merényletterv kidolgozására, és arra sem, hogy miként akarták volna a gyanúsítottak végrehajtani a támadást a jugoszláv elnök ellen.
Matic már bejelentett egyszer hasonló merényletkísérletet: tavaly ôsszel "egy francia. terrorcsoport" ôrizetbe vételérôl számolt be, és akkor is azt mondta, hogy Milosevic meggyilkolása volt a gyanúsítottak célja.
(MTI) – Bill Clinton amerikai elnök az izraeli televízióban sugárzott, a béketárgyalások kudarcáért az arabokat felelôssé tevô állásfoglalása után úgymond "engesztelô levelet" küldött Jasszer Arafat palesztin vezetônek.
Clinton arról biztosította Arafatot üzenetében, hogy Washington továbbra is kész minden erôfeszítést megtenni a közel-keleti rendezés elômozdítása érdekében. Arra ösztökélte a palesztin tárgyalópartnert, hogy ismét tekintse át az Izrael által Camp Davidben elôterjesztett megegyezési kezdeményezéseket.
Arafathoz Párizsban juttatták el Clinton levelét – a palesztin politikus az Európai Unió támogatásának megszerzése végett járt a francia fôvárosban.
Az ITAR-TASZSZ híre szerint az amerikai elnök levele mindenekelôtt azt a hirtelen elutasító reakciót hivatott némileg tompítani, amelyet hét végi izraeli tévés szereplése váltott ki arab körökben. Clinton a zsidó állam televíziójában lényegileg a palesztinokat okolta Camp David sikertelenségéért, az amerikai pénzügyi támogatás megnyirbálásával fenyegetett, és kilátásba helyezte, hogy az Egyesült Államok nagykövetségét esetleg Jeruzsálembe helyezik át Tel-Avivból.
Részben a Clinton-állásfoglalás nyomán Amerika-ellenes tüntetések zajlottak le a Palesztin Hatóság által ellenôrzött területeken: a tömeges megmozdulások résztvevôi Egyesült Államok elleni jelszavakat ordibáltak, és Clinton sértô felirattal összepingált képeit égették el.
Augusztus elsején ünneplik az elsô román harckocsizó zászlóalj megalakításának 81. évfordulóját, ami alkalmat ad a harckocsizóknak a fegyvernem történetének, az elôdök teljesítményeinek és áldozatainak felelevenítésére.
Már az elsô világháború végén a román stratégáknak az volt a meggyôzôdés, hogy a hadseregnek szüksége van az akkor új fegyverre, a tankra. Annak ellenére, hogy az országot a háború legyengítette, sikerült Franciaországból lánctalpas harckocsikat beszerezni. Ez lehetôvé tette Giurgiun a harckocsizó iskola megalakítását 1919. július 21-én, amelynek elsô parancsnoka Pandele Predescu alezredes volt. 1919. augusztus 1- jén megalakították az elsô harckocsizó zászlóaljat, amelyhez 72 harckocsi tartozott (45 darab 37 mm-es ágyúkkal, és 27 géppuskákkal felszerelve), amelynek személyzete 25 tisztet és 428 katonát számlált.
1920-ban jegyezték a román harckocsizók elsô sikereit. A szövetségesek belgiumi versenyein az ország képviselôi elnyerték a gyôztes nemzet becsületzászlaját, Constantin Stanculescu és Constantin Vasilescu harckocsizó ôrmesterek pedig Spa város serlegét, illetve Blankenberg város aranyzászlóját szerezték meg. 1920 decemberében megalakul az elsô harckocsizó ezred, Alexandru Nicolau ôrnagy parancsnoksága alatt.
A lánctalpas páncélosok számának két évtized alatti megnégyszerezôdése nyomán 1939. november 1-jén megalakították a második harckocsizó ezredet.
A fegyvernem fejlesztésének másik fontos pillanata volt 1941 februárjában a Nagyrománia I. harckocsi hadosztály megalakítása, amelyet 1942 nyarán a frontra küldenek, ahol részt vesz a sztálingrádi csatában. 1943 márciusától a harckocsizó csapatok fronton való jelenlétét a 2. Harckocsi zászlóalj biztosította. Az egység 1944 tavaszáig harcolt, amikor visszavonták a frontról, mivel veszteségei elérték a tankok 80%-át. 1944. augusztus 23-án a román páncélos csapatok részt vettek a fôváros felszabadításában, szeptember 9- étôl pedig utakat nyitottak a Szamos és Kolozsvár irányába, elérve egészen Nagykárolyig. Útjuk Nyugatra folytatódott a Tisza középsô folyásán, 1945 elejére a román csapatok Csehszlovákiába értek. 1945. március 9-25. között a 2. Harckocsiezredet a 7. számú szovjet gárdahadseregbe rendelték, amelynek kötelékében a Hron folyónál harcolt, március 25. után pedig részt vett a Bécs fedônevû hadmûveletben. Április 4-étôl az ezred Pozsony felszabadításában vett részt, majd a Morva folyónál végrehajtott áttörés után Ausztria területére ért, ahol 23 napig állt harcban.
1945 második felében a hadsereg kötelékében az 1. és 2. Harckocsiezredek léteztek, és néhány alegység a kiképzô központokban. A két ezredet beolvasztották a Tudor Vladimirescu önkéntes hadosztály egységeibe, így 1947. augusztus 18-án létrejött az I. számú Tudor Vladimirescu Tankhadosztály. Felismerve, hogy a modern hadviselést a manôverezô képesség és a támadókészség jellemzi, 1948-tól a fegyvernem látványos fejlôdésen ment át. Ez szükségessé tette a Tankhadtest Parancsnokság megalakítását, amelyet 1949. augusztus 1-jétôl hadsereg-parancsnoksági feladatok ellátására is felhatalmaztak. 1947-48-ban a hadseregnek 65-70 darab, francia, német, csehszlovák vagy szovjet tankja volt. A modern hadseregek mintájára 1950 októberétôl létrehozták a páncélos és motorizált csapatok parancsnoki tisztségét, és a tankos egységek és magasegységek új neveket kaptak:
A páncélos egységek állományába T- 34, T-54, T-55 típusú, szovjet gyártmányú tankok érkeztek. A nyolcvanas évek végén Románia két tipusú tankot gyártott, ezek a TR-580, és TR-800. Az utóbbi években a hadsereg tankjait korszerûsítették a mozgékonyság és a tûzerô növelése érdekében, teljesítményüket fokozták, ami szükséges az euroatlanti struktúrákhoz való csatlakozás érdekében. Jelenleg a tankegységek és alegységek jelentôs átszervezési folyamaton mennek át, mozgékony, és a román jellegzetességekhez alkalmazkodó struktúrák kialakítása érdekében, alkalmazkodva az utóbbi évek konfliktusainak tanulságaiból leszûrôdött új páncélos taktikákhoz. A mai évfordulón a román harckocsizók bizonyítják, hogy az elôdökhöz méltóan, készek a jelenlegi román stratégia folytán rájuk rótt küldetések végrehajtására.
A termelés feltétele az eladás, amely során megtérülnek a költségek. A mezôgazdasági kisvállalkozók általában a közvetlen értékesítési formát választják, így kiiktathatók a közvetítô kereskedelem láncszemei, a termék ára az eladó és vevô közötti alkutól függ. Marosvásárhely piacain a nyári idôszakban számos déli megyébôl származó kistermelô értékesíti az általa termesztett zöldséget, gyümölcsöt. A Dacia piacra múlt héten érkezett meg Dolj megyébôl egy tehergépkocsi tele dinnyével. Miként dolgoznak-élnek a mezôgazdasági kistermelôk az ország más megyéiben kérdeztük. Popa Iont, aki Dâbuleni-ben gazdálkodik.
– Családunk egy hektáron foglalkozik dinnyetermesztéssel. A talaj elôkészítésétôl számítva a piacra jutásig idén a költségek elérték az ötmillió lejt. Az egy hektáros terület felszántásáért egymillió lejt fizettünk, a szükséges vetômag ára szintén egymillió lej volt, a boronálás 300.000, a mûtrágya 600.000, az egyszeri gépi kapálás 400.000 lej. Az érési idôszakban átlagban hétszer kell öntözni, a szolgáltatás 1.400.000 lej volt. A termést általában két szakaszban gyûjtjük be. A szállítás növeli a költségeket. Emiatt veszteséget jegyzünk. Például ha otthon felrakunk két tonna dinnyét, mire ideérünk Marosvásárhelyre, a súlyveszteség elérheti a 200 - 300 kilogrammot. Ha kilogrammonként 5000 lej az eladási ár, akkor ki lehet számolni mennyivel csökkent a jövedelmünk, a szállítás alkalmával. A dinnye az a gyümölcs, amely szinte naponta veszít súlyából, különösen az itteni idôjárási viszonyok közepette. Ha szabadban tároljuk az árut - súlya nagyon csökken, de minôségét megôrzi.
– Az a mennyiség, amely a piacra kerül, fedezi a termesztési, szállítási költségeket?
– Erre nem tudok válaszolni. A két tonnából "leesik"300 kilogram, marad egy tonna hétszáz kiló. Ebbôl nem kel el mindenik dinnye, hiszen a vásárlók sokat visszautasítanak. Emellet – sajnos el kell mondanom – éjszakánként sokat ellopnak. Végül is, ha eladok egy tonna dinnyét, még mindig az csak 5 millió lej, amely fedezi a költségeket. A fennmaradó mennyiség értékesítésébôl származhat jövedelem. Jelenlegi hét-tíz millió lejért dolgoztunk tavasztól mostanáig. Itt a piacon heteken át nappal eladással éjjel ôrízéssel foglalkozunk. Ez a mi sorsunk.
Az elmúlt évben itt a Dacia piacon probléma volt az éjszakai világítás. Most ez megoldódott, a folyóvizet is bevezették, befedték a piac területét. A legnagyobb gondunk a dinnyehalom éjszakai ôrzése, nem tudom miért nincsenek jelen a polgárôrök, vagy hol vannak az éjszakai rendôrjárôrök?.
– Önök most már saját földjeiken dolgoznak, azok jogtulajdonviszonya rendezett?
– A területeket visszakaptuk, de nem a régi helyeken. Erre nincs lehetôség, ugyanis nagy területeket foglalnak az öntözôrendszerek (árkok, csatornák stb). A földek kimérésérôl? Arról jobb nem beszélni. Sôt, alkalmazták a 12%-os kulcsot, vagyis mindenkinek annyival kevesebbet juttattak vissza. Az általunk használt területekrôl nem adtak ki a mai napig sem birtoklevelet. Vvan kistermelôi bizonyítványom, de hivatalos okmánnyal nem tudom bizonyítani, hogy földtulajdonos vagyok. Ez csak nálunk történhet meg!
A július 25-i lapszámban Válasz nélkül címmel nagyon megrendítô és meggondolkoztató írás jelent meg egy olyan család helyzetérôl, amely önhibáján kívül szorult a társadalom peremére. Betegnyugdíjas családapa, jövedelem nélküli fogyatékos feleség és segélyezett fogyatékos fiú alkotja a szomorú családi képet.
Ilyen és ehhez hasonló eset egyre több van. Szinte naponta keresnek meg létminimum alatt tengôdô emberek, akiknek panaszaiból a szegénység okozta kiszolgáltatottság, a kilátástalanság érzése cseng ki. Sok jogos kérdést fogalmaznak meg, amelyekre nem könnyû nekem sem válaszolni.
Sajnos a rendszerváltást követô kormányok egyike sem volt képes olyan szociálpolitikát megvalósítani, amely az alacsony jövedelmüket megvédje az elnyomorodástól, megakadályozza a középréteg elszegényedését, mérsékelje az elképesztô egyenlôtlenséget. Ennek legfôbb oka a súlyos gazdasági helyzet, de hiányzik a kellô szociális érzékenység is.
A néhány évvel ezelôtt bevezetett szociális segélyezés a kezdeti remények után ellehetetlenült, a helyhatóságok számára elviselhetetlen terhet jelent. Késik a szociális ellátás rendszerének reformja, nem az elképzelés, hanem inkább a szükséges pénzalapok hiánya miatt. Alkalmazni kellene már a tavasz folyamán elfogadott, az idôskorúak szociális gondozására vonatkozó törvényt, amely többek közt azon idôs személyenek is mentôövet nyújtana, akiktôl az utóbbi idôben megvonták a fogyatékos személyeket megilletô jogokat. A törvény alkalmazásában komoly szerep hárul a helyhatóságokra, jó lesz idejében felkészülni rá.
A szociális segélyezés ellehetetlenülése arra kényszerítette a kormányt, hogy más megoldást találjon. Ilyenszerû próbálkozás az országos szolidarítási alap létrehozása az 1999. évi 118-as számú sürgôsségi kormányrendelettel, amelynek pénzforrásait a szerencsejátékokra, a külföldrôl behozott személygépkocsikra kivetett belyégilleték, a cégek általi szponzorálások, a természetes és jogi személyek adományai képezik.
A szolidarítási alapból összegeket lehet folyósítani a családi pótlék, szociális segély kifizetéséhez szükséges pénzalapok kiegészítésére, szociális segélyre, a súlyos szociális helyzetben levô társadalmi kategóriák esetében, hitelekre, amelyeket az önálló tevékenységet folytatni kívánó személyek kapnák, az AIDS-betegek gyógyellátására, a különlegesen súlyos betegségben szenvedôk külföldi orvosi kezelésére, közhasznú munkálatokra, új munkahelyek teremtésére.
Bôvebben szólok a szolidarítási segélyrôl, amely a létminimum alatt lévôk súlyos helyzetén javítana valamit. A kormányrendelet szerint szolidarítási segélyben részesülnének a következôk:
– munkanélküliek, akik nem kapnak munkanélküli- segélyt, vagy még nem vehetik igénybe a korhatár elôtti nyugdíjaztatást, ha igazolják, hogy munkalehetôség iránt érdeklôdtek a megyei Munkaerô-elosztó és Átképzési Ügynökségnél, és nem rendelkeznek az országos bruttó minimális fizetés 50%-át meghaladó jövedelemmel;
– árva vagy elhagyott gyermekek;
– I-es vagy II-es fokú rokkantsági kategóriába sorolt fogyatékos személyek, akiknek jövedelme nem haladja meg az országos bruttó minimális fizetés 50%-át;
– 18 évet betöltött, állami gondozásból kikerült árva gyermekek, ha nem rendelkeznek munkából származó jövedelemmel;
– mezôgazdasági nyugdíjasok, akiknek jövedelme nem haladja meg az országos bruttó minimális fizetés 50%-át;
– iskoláskorú, 18 év alatti gyermekek, ha a családban az egy fôre esô jövedelem nem haladja meg az országos bruttó minimális fizetés 50%-át.
A szolidarítási segély összege sajnos nagyon kevés, a család egy fôre esô jövedelmét egészíti ki az országos bruttó minimális fizetés 50%-ának szintjéig. Jelenleg az országos bruttó minimális fizetés 700 ezer lej. A szóban forgó család esetében, számításaim szerint, az egy fôre esô jövedelem 224 ezer lej, tehát a szolidarítási segély összege 136 ezer lej lenne. Azt hiszem, ehhez fölösleges kommentárt fûznöm.
Valamivel jobb a helyzet azoknak a családoknak az esetében, ahol kiskorú gyermek van, azért, mert a család minden tagja részesül a szolidarítási segélyben. Például, ha egy háromtagú család egy fôre esô jövedelme 250 ezer lej, a család tagjai egyenként 100 ezer lej, együttesen 300 ezer lej szolidarítási segélyt kapnak.
A szolidarítási segély iránti kérelmet a lakhely szerinti megyei mukaügyi és társadalomvédelmi igazgatósághoz lehet benyújtani. Sajnos a vidékieknek nincs más lehetôségük, mint hogy beutazzanak a megyeszékhelyre. Javasoltam, hogy irodát nyissanak vidéken is, legalább a nagyobb településeken. A jogosultságot szociális ankét alapján bírálják el, a jogosultaknak havonta folyósítják a szolidarítási segélyt.
A család munkaképes tagjai 3 hónaponként kötelesek igazolni, hogy munkalehetôség iránt érdeklôdtek a megyei Munkaerô-elosztó és Átképzési Ügynökségnél, és hogy nem utasították el a munkaajánlatokat. Ezen kötelesség elmulasztása a szolidarítási segély folyósításának 3 hónapig tartó felfüggesztését vonja maga után.
A válaszom, amelyet megpróbáltam adni a jelzett eset kapcsán feltett súlyos kérdésekre, meggyôzôdésem szerint nem lehet kielégítô, mert csak kis mértékben oldja meg a problémát. Alkalmat adott viszont arra, hogy felvilágosítást nyújtsak errôl a segélyezési formáról, amely a parlament általi elfogadásakor még javulhat.
A hétfôi, az elmúlt hét kiértékelésének szándékával a polgármesteri hivatalban összehívott sajtótájékoztatón Marius Pascan sajtószóvivô fô témának a parkok és parkolók kérdését választotta. Részt vett Angela Rosca, a Köz- és magánterületek igazgatóságának igazgatója, valamint Ignat Ionel, a városgazdálkodási igazgatóság igazgatója. Tôlük tudtuk meg, hogy tovább késik s átcsúszik augusztusra a víkendtelepi medence átadása. A munkálatokért a versenypályázat nyertese 30 milliárd lejt kért, amibôl eddig 12 milliárdot kifizettek. Az ôszi költségvetés-kiegészítéstôl függôen további összegeket tudnak majd a munkálatokra fordítani, ami meggyorsíthatja a 2002-ig tartó felújítást.
Korábbi lapszámainkban már beszámoltunk arról, hogy a szociális segélyben részesülô, mintegy 3000 marosvásárhelyibôl több mint 500-an kötelezhetôek évi 5 nap közhasznú munkára. Ennek megfelelôen májustól mostanig 218 személyt írtak ki erre, 158-an eleget is tettek kötelességüknek. A többiek egy része orvosi igazolást tudott felmutatni, ami egyben felmentést jelent, mások az idôpont módosítását kérték. Az így foglalkoztatottak általában a parkok és szabadidô- központok karbantartását látják el.
Egyébként – tudtuk meg – a köz- és magánterületek igazgatósága idén 284 padot, 268 szemetesládát és 49 játszótéri hintát javíttatott meg. Sajnos, egy részüket hiába, mivel néhány nap alatt újra tönkreteszik azokat.
Az igazgatóság a lakosság érdekeltté tétele érdekében bevezette a "legszebb zöldövezet" címet, amelyet az egész évi megfigyelés után ôsszel ítélnek oda. A jutalom facsemete, esetleg pénz lesz.
Új parkolóhelyek is létesülnek a fôtér környékén. Köztük a minap vitatott Park Szálló melletti 20 hely, a lebontott Bem-Bem ház helyén, illetve a Balcescu-szobor mellett. Mától vezetik be az új parkolási rendszert, tudtuk meg Ionel Ignattól.
Az Ady negyedben is hamarosan elkészül a park, ahol tegnap már a villanyoszlopokat szerelték.
Románia Hivatalos Közlönyének I. része 1996. augusztus 30-i számában tették közzé a 39. számú kormányrendeletet a bankrendszer keretében létrehozandó banki letétek biztosításának érdekében mûködô alap szervezésérôl és mûködésérôl. A kormányrendelet szerint a bankbetétek biztosításának érdekében a Nemzeti Bank keretében és ennek jóváhagyása alapján, fôvárosi székhellyel, mint önálló közjogi személy megalakul az ALAP (Fondul). Célja, mint a címbôl is kitûnik, biztosítani a bankbetétek visszafizetését, fizikai, vagyis természetes személyek számára a kormányrendelet feltételei és a megállapított határérték szerint. A rendelet értelmében letétnek (depozit) számít bármilyen hitelezôi követelés, egyenleg, ami bármilyen típusú bankszámlán szerepel, amit egy vagy több fizikai, természetes személy nevére nyitottak, visszafizetési feltétellel, a törvényes elôírások és a letéti szerzôdés feltételei szerint. Ugyancsak garancia alá esnek a névre szóló banki bizonyítványok (certificate de depozit nominative). Nem élvezik viszont az Alap védelmét a jogi személyek letétei, a más címletû letétek, a banki tevékenység garanciájára tett letétek, valamint a beruházási alapok pénzösszegei (active ale fondurilor de investitii). Minden román, jogi személyiséggel rendelkezô bank, a külföldi bankok fiókjai, amelyeknek engedélyezve van, hogy a természetes személyek bankbetétjeit kezeljék, kötelesek az Alap pénzügyi lehetôségeinek megteremtéséhez hozzájárulni. Garancia alá esnek a hazai pénznemben, valamint a valutában történô betétek, kivéve a bank vezetôtanácsának tagjai, a bank mérlegének ellenôrzésével megbízott könyvelési szakértôk, az 5%-nál nagyobb részvénycsomaggal rendelkezôk, valamint ezek házastársai és a másodfokig terjedô rokonok által eszközölt betétek, valamint a kedvezményes hitelek birtokosai. Jelenleg a letétek visszatérítésének letétenként garantált értéke 65.139.000 lej. Az Alapnak jogában áll, hogy a pénzromlás, infláció arányában évenként módosítsa a garantált pénzösszeg nagyságát, ami magába foglalja a letétek után járó kamatokat is. A valutában eszközölt letétek a Román Nemzeti Bank valutaárfolyama alapján számítódnak ki. Ha a betétesnek tartozása van a bankkal szemben, akkor ez leszámítódik a visszafizetendô letétbôl. Ha a letét harmadik személy javára történt, akkor az azonosítás után ez is részesül a letét garantálásában. A pénzügyi alapok biztosításának érdekében a román jogi személyiséggel rendelkezô bankok befizetik alaptôkéjük 1%-át, az idegen bankok fiókjai pedig a román bankok számára elôírt legkisebb alaptôke 1%-át. A bankok egyesülése vagy átalakulása esetén a kezdeti 1% befizetése már nem kötelezô. A bankok évenként mint évi hozzájárulást az elôzô évi fizikai személyek által eszközölt betétek 0,3%- át fizetik be az Alapnak. Az Alapnak jogában áll a hozzájárulás mértékét megemelni 0,6%- ig és kivételes esetekben különleges hozzájárulás is megállapítható a visszafizetések biztosításának érdekében, ami nem haladhatja meg az évi hozzájárulás kétszeresét. Ha az Alap pénztartaléka eléri a fizikai személyek betéteinek 10%-át, a vezetôtanács elrendelheti az évi hozzájárulás felfüggesztését. A bank jogi felszámolása vagy feloszlása esetén az Alap a befizetett hozzájárulásokat nem adja vissza. Az Alap kölcsönöket is vehet fel az államtól, a Román Nemzeti Banktól és más pénzintézetektôl is. Az Alap kérheti a kormánytól, hogy garantálja ezeket a kölcsönöket. A pénzalap a Nemzeti Banknál van letétbe helyezve, kamatra, és a felesleges pénzalapot állami kötvényekbe és a Román Nemzeti Bank kötvényeibe fektetik. A visszafizetési kötelezettség esedékessé válik, ha a bank nem tudja visszafizetni a fizikai személyek letétjeit, vagy ha a bíróság elrendelte egy bank jogi felszámolását. Ilyen esetekben a kijelölt felszámoló meghatározott idôn belül el kell juttassa az Alaphoz azon fizikai személyek névsorát és a visszatérítendô összegek nagyságát, amelyeket az Alap garantált. A visszafizetési határidô legtöbb három hónap lehet, ami bankokon keresztül történik. A bankok kötelesek a betétesek tudomására hozni bármilyen információt az Alap mûködésével kapcsolatban, különösen arra vonatkozólag, hogy melyek azok a letétek, amelyek az Alap garanciáját bírják, a biztosított és visszatérítendô összeg nagyságát, az eljárást, amivel a letétes igényelheti letétjének visszatérítését stb. Mindezt könnyen megközelíthetô helyen és minél érthetôbb formában. Az Alap idôszakonként a Hivatalos Közlönyben (Monitor oficial) közli azon bankok névsorát, amelyeknél a letétesek élvezik az Alap által biztosított letéti visszatérítési garanciát. A bankok nem terjeszthetik ki az Alap által biztosított garanciát más letétekre és nem térhetnek el az Alap által meghatározott visszatérítési összeg nagyságától. Ha egy bank nem tartja tiszteletben a kormányrendelet elôírásait, a Román Nemzeti Bank az Alap kérésére módosíthatja az illetô bank mûködési engedélyét, megvonva azt a jogot, hogy fizikai személyektôl letéteket fogadjon el. Ilyen esetekben az illetô bank még köteles a folyó évre a hozzájárulást az Alaphoz befizetni. Az Alap mentesül a tevékenységével kapcsolatos bármilyen adókötelezettség vagy illeték megfizetése alól. A bank jogi felszámolása vagy feloszlása esetén az Alap a befizetett járulékokat már nem adja vissza.
Úgy gondoljuk, a tárgyalt kormányrendelet elégséges jogi biztosítékot nyújt arra, hogy megtakarításainkat ne a párna alatt tartsuk, legyen az az ország pénznemében vagy valutában, hanem személyre szóló bankletét formájában, amely élvezi az Alap garanciáját, helyezzük el letétbe a bankba, mert ez egyrészt közérdek, de ugyanakkor biztosítja kamat formájában a vagyonállag megmaradását is.
Ne essünk viszont abba a hibába, hogy rémhírek alapján pánikba essünk, és nem tartva be a bankbetét feltételeit, idô elôtt felszámoljuk betéteinket, mert ilyen esetekben csak a látraszóló kamatot kapjuk, kb. 10%-ot.
Hétéves kisfiú követelte az anyjától: akar látni egy újszülöttet. Véletlenül én voltam az.
Amikor én lettem 7-8 éves, fogfájás ügyében Csidey doktor bácsihoz menesztettek. Magas, sûrû fenyôk borította udvaron kicsi teknôsbéka, két fehér nyuszi, egy nagy ketrecben félelmetes hollófekete holló. Jóskával nem találkoztam, "az erdôbe ment a kutyájával."
Elsô gimnáziumban láttam elôször. Egy Florisca nevezetû nyolcadikos szórakozott velem, pofozgatva. Hirtelen feltûnt egy hatalmas alak és kiosztott egy óriási pofont az osztálytársának. Hozzám csak ennyit szólt: na, na, nincs semmi baj.
Azon a nyáron újságolták, hogy a dési gimnáziumból csak Csidey Jóska ment át a kolozsvári érettségin, magyar létére. Mire nagyanyám: mindegy, úgyis híres mûvész lesz, csodálatosan zongorázik.
Nyolc év múlva… Haza kerültem a háborúból. Anyám elmesélte, hogy Csidey Jóska cselédkönyves orvos, éjjel-nappal bent dolgozik a kórházban, a legtöbb orvos elmenekült, Jóska – sok fiatal nôvel együtt – a 15 éves húgomat és a szerelmesemet is, a kórházba menekítette az oroszok elôl. Akkor sem sikerült találkozni. Két év múlva … Orvostanhallgató lettem Vásárhelyen. Érdeklôdtem, tanársegéd a gyermekgyógyászaton, bent is lakik éjjel-nappal, a kutyáját a mentôs sofôrnél tartja, kiszokott menni vele, hátra az erdôbe. A városba, csak ha gyermekhez hívják megy.
Tizenkét év múlva… Félix-fürdôn vagyok. Azt a képtelenségnek tûnô feladatot kaptam, hogy szervezzek meg és lássak el egy száz ágyas szívreumás gyermekszanatóriumot. Semmi adatot nem találtam, úgy nézett ki, hogy ilyen nincs sehol a világon. Csináltam egy óvatos kezelési metódust és írtam a gyermekkórházaknak, szerte az országba, hogy idônként küldjenek a fürdôkezelésen átesett gyermekekrôl részletes észlelést és laborvizsgálatokat.
Két helyrôl jött megbízható adat. Az egyik dr. Csidey J.-tôl. Ô válogatta ki és ô követte azokat a szívbajos gyermekeket, akiket merhettünk a fürdômedencébe küldeni… Így sikerült kimutatni, hogy ezeknél a gyermekeknél – két év alatt – 4-szer ritkább volt a betegség újrafellángolása – mint az országos átlag.
Még két év. Újra és végérvényesen Vásárhelyen… Betegek a magzataim. Bemutatkozom Jóskának. – Emlékszem rád, mondja, a szép húgod hogy van? Lassan megyünk lefele az egyetemi barakklakásból. A két kutyája a nagykapuig követ, a varjú a szobányi kalitkából utánunk károg. Megpillantok egy mátyás madarat az egyik fán. Kérdem, igaz, hogy megtanul beszélni? – Azt nem tudom, de azt igen, hogy kitûnôen utánozza a békabrekegést és több kismadár énekét. Így csalja ki ôket, majd megeszi. Szép, mûvész és gonosz, van ilyen.
A gyerekeknek nem gügyög, szótlanul tûrik a vizsgálatot… Rajta kívül csak a késôbbi Olasz prof. írt olyan kurta receptet. Aki célozni tud, kevés golyót fogyaszt.
Közben a klinikák igazgatójává tétettem. Megtudom, hogy ô már évek óta nem tanügyi, kitették, hogy úgymond erôsítse a hálózatot, de ô nem tiltakozott. Sebaj, monduk, gondoltuk sokan, ô ugyis a profok profja. Amikor baj van, hívják Jóskát. Most is ott van éjjel-nappal. Csodák csodájára megnôsült, elvette szép Ilonkát, a máig is kitûnô belgyógyászt, akinek köszönhetjük, hogy ennyit élhetett e súlyos betegségével.
Azzal dicsekedhetek, hogy én intéztem el, hogy ô kapja az "érdemes orvos" címet. Nagyszerû adminisztrátorom jött be azzal, hogy a klinikai kórház kapott egy "darab" ilyen címet. Intézd gyorsan mondom – Csideynek – amíg meg nem tudja a hírhedt sovén tartományi fôorvos és a "Hosszú Nemes J." elintézte.
Tizenöt év múltán jött, megint csak gyalog, az unokám miatt. Sötét ruhában, fehér ingben, mint mindig. Ahogy azt Hipocrates elôírta. Bemutattam neki a magyar vizslámat. Figyelmesen nézte, majd halkan megszólalt, a szokott oldalra hajtott fejjel: ez okosabb, mint két néptanácsi titkár.
Húsz éve nem láttam, de ahányszor elmentem a lakása mellett, hallottam a zongorát vagy a klasszikus zenét.
Egy kedves kollégám mesélte, hogy Csidey fôorvos irtózatosan ordított egykor egy anyára, mert a gyermeke lúgot ivott!
Azt is mesélték a minap, hogy egy kollégánk volt nála és viccekkel vigasztalta ôt; amikor elment Jóska, aki csak a hátán tudott már feküdni, azt mondta: szegény X, úgy sajnálom, hogy próbált vigasztalni! A kérdésére, hogy miként van, azt felelte: nézem a plafont és várom a halált.
Nem akarok pörlekedni, de legalább mélyet sóhajtunk: istenem, az ilyen ember miért hal meg?
Vietnam területén a közlekedés több változatából válogathatunk. Történhet légkondicionált, aránylag kényelmes üléseken, vagy tyúkokkal, malacketrecekkel, egymás hegyén-hátán utazó emberekkel teli buszon, amely egyáltalán nem mondható komfortosnak, sôt még jó szagúnak sem. Hogy ki milyennel utazik, ez nagyrészt attól függ, hogy milyen a bôre színe, nemzetisége, de a döntô tényezô az hogy mennyi pénz lapul a zsebében, illetve a cipôjébe rejtett nejlonzacskóban. Természetesen, ha van egyáltalán rendes lábbelije, mert általában mûanyag papucsokban szoktak csoszogni.
Tehát, ha fehér bôrû a halandó és nem Vietnam a hazája, akkor a kormány jobbnak látja, hogy kordában tartsa a kíváncsiskodót. Így a legnépszerûbb útvonalon, a Saigón és Hanoi között lévô több mint 1200 kilométeres útra légkondicionált buszokkal biztosítják az utazást. Természetesen, ennek az elkényelmesedett, és a fáradozást kerülô nyugati turista nagyon örvend. A kényelem azonban nem maradéktalan, mert az ülések méreteit és a köztük lévô távolságokat a kis ferdeszemûekre méretezték. Az utak minôségérôl ne is beszéljek. Így nem csoda, ha 14-18 órás buszozás után már csak egy kényelmes ágyról álmodozik a mindenre elszánt kalandozó. Igaz, nekem könnyebb dolgom volt, hisz az itthoni utak megedzettek.
A buszbérlet segítségével az útba esô nagyobb városokban meg lehet szakítani az utazást, és más jármûvel tetszés szerint továbbutazni. Ily módon nagyban megkönnyítik a magamfajta világjárók dolgát. Igaz, így is egy kicsit csoportos hangulata van az utazásnak, hisz egy idô után már sok ismerôs arc bukkan fel a jármûveken.
Egyik megállóhelyünk Dalat volt, amely a kedvezô fekvése miatt Vietnam elsô számú üdülôhelye. Kedvencnek számít az új házasok körében is. Egy–két évvel ezelôtt zárt város volt, azaz nyugati turistáknak nem adhattak el buszjegyeket, valamint a szállodákban sem fogadhattak idegeneket mert az itteni politikai elit továbbképzô központjai mûködtek a vidéken. Most már valamivel kedvezôbb a helyzet, de még mindig csak bizonyos szállodákban lehet megszállni, és természetesen három-négyszeres árat fizet az idegen.
A város maga kissé csalódást okozott. Nászúti "paradicsomnak" mást tudtam volna elképzelni. Dalat egyik híressége a "Crazzy house", amely nemcsak Vietnam, de talán a világ egyik legfantáziadúsabb vendégfogadója. Eredeti néven Hang Nga Szálló, de a helybéliek csak "Ôrült háznak" nevezik. Nem csoda, hisz annyira eltér a hagyományos vietnami házaktól, remekmû, olyan mintha az Aliz a csoda országbabn történetbôl emelték volna ki. Mivel a turisták pénzt költeni mennek oda, számtalan kis vendéglô/kávézó várja az éhes betérôket. Lars elôszeretettel válogathatott az illatos kávékból és az édes süteményekbôl. Én inkább a város közepén levô piacot részesítettem elônyben, ahol a friss, ropogós gyümölcsök és zöldségek között szemelgethettem.
Egyébként Vietnamot nem csak az érdekes kultúra és a lenyûgözô tájak miatt érdemes meglátogatni, hanem a gazdag és ízletes helyi gasztronómiájáért is. A helyiek szerint több mint 500 féle hagyományos ételfogás létezik, a tengeri gyümölcsöktôl a kutyáig mindent felhasználnak. Reggel, délben, este rizst esznek, és evôeszközként a pálcikát használják. A felszolgáló kedvességének köszönhetôen a pálcika mellé még kanál és villa is kerül, amelynek a gyakorlatlan utazó nagyon örvend. De azt még tudni kell, hogy a villát betenni a szájba nagy illetlenség, és a hegyes evôeszköz csak a rizst a kanálra való felsegítésre használható. Természetesen a delta környékén a legnépszerûbb étel a hal minden formában és az elmaradhatatlan rizs, ugyanakkor ínyencségnek számítanak a kígyók. Ami egyébként a népi gyógyításból sem hiányzik. Reggel éhgyomorra ivott friss kígyóvér erôsíti az immunrendszert és megvéd minden betegségtôl. A legelterjedtebb felhasználási formája a kígyóbor, amelyet úgy készítenek, mint itthon a finom meggypálinkát, csak a meggy helyett kisebb kígyókat és fûszereket tesznek a szeszbe. A helybéliek biztosra állítják, hogy jótékony hatása van a férfiasságra. A kígyó húsát is többféleképpen meg lehet sütni, a legkedveltebb ormája az apró darabokra felvágott hús zöldségekkel. Mi is részt vettünk egy ilyen kígyólakomán, ahol kígyóborral koccintottunk és a rágós kígyóhúst majszoltuk.
Az utazásaink során szerencsére kutyahússal nem találkoztunk. Drága ínyencségnek számít, és csak elôkelô éttermek étlapján lehet néha találkozni vele. Mivel az ebeket hússal kell felnevelni – magyarázzák –, ezért drágább a húsa, mint a csirkének vagy a disznónak.
Az étkezést általában kis kifôzdékben vagy az utcán felállított standokon oldottuk meg, igyekeztünk minden újat megkóstolni, ugyanakkor vigyázni a higiéniére. De bármennyire óvatos az ember, egy kis gyomorrontás vagy hasmenés sajnos az utazás velejárója. Ha hasmenés csak 2-3 napot tart, nincs gond, de mikor már valamilyen vírusos megbetegedésrôl van szó, jó azonnal orvoshoz fordulni. Csak legyen doktor a közelben…
Orbán Balázs szerint Vadasd régi harangján ez állt: "MARIA MATER GRACIAE MATER MISERICORDIAE 1502". A falu eddig ismert elsô írásos említése 1567- bôl való, amikor a 25 dénáros adóösszeírás Regestrumában Wodast néven fordul elô. Az 1573-as évbôl való az a lôporszaru, amelyet Ráduly János fedezett fel Kovács Gyula nyugalmazott tanítónál. (L. Népújság, 1999. január 16.) A falu múltja korabeli dokumentumok "fényében": ez Székely Ferenc szorgalmának gyümölcse. Az Egyházközségi Levéltár, a Marosi Református Egyházmegye levéltára, a Református Egyház Névkönyve, az Egyházközségi és presbiteri gyûlések határozatainak jegyzôkönyve, Benkô Károly: Marosszék ismertetése, Orbán Balázs: A Székelyföld leírása, Kovács János: Adatok a vadasdi református egyházközség történetéhez, a Székely Oklevéltár – ezek fô forrásmunkái. Az adattárból egy erdélyi székely faluközösség története bontakozik ki. A kis füzet a maga során pompás forrása a falu monográfiájának, ennek megírása immár a szintetizáló szakemberre vár. A Függelék tartalmazza a lelkészek névsorát (az elsôt Tordátfalvi Mihálynak hívták, és 1693-ban került Vadasdra); a tanítók névsorát (Uzoni Sámuel az elsô, ugyanabból az évbôl; és ennek a falunak volt tanítója s jótevôje az a Sántha József, akinek életét a kommunista terror pribékjei irtották ki 1946-ban); tartalmazza a mai vadasdi családok névsorát. Eszerint közel négyszáz lélek lakja ma a falut. Híres szülöttei között tartja számon Jakab Ödön költôt és Molnár Dénes képzômûvészt.
Székely Ferenc Pusztakamarásról származik, Vadasdra vezérelte a sorsa, ott alapított családot, ma már igazi vadasdinak számít. Szenvedélye, a gazdálkodás mellett – elvégre a Sütô András gyönyörû könyvébôl, az Anyám könnyû álmot ígér címû lírai regénybôl ismert Gyümölcsoltó Gergelynek a fia – a helytörténet, a falutörténet, a néprajzkutatás. A szombati falunapon ezzel a hasznos munkával ajándékozza meg választott faluját Székely Ferenc; bizonyítva, hogy nem csak a gyümölcsoltáshoz ért, hanem népismeret dolgában is házon belül van. (Vadasdi krónika. Adatok egy székely falu történetéhez és néprajzához, Vadasd, 2000. A rajzok Molnár Dénes munkái. Az adattárat összeállította: Székely Ferenc.)
"Talán a legfontosabb megvalósításaink közé sorolhatjuk azt, hogy hosszas veszôdés után sikerült a segesvári Történelmi Múzeum mostohagyermekeként kezelt fehéregyházi Petôfi- fiókmúzeumot a helyi tanács tulajdonába áthelyezni" – írja Gábos Dezsô. (Tízéves a Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület) A PSME gazdasági elnöke, ifj. Szabó József a tavalyi, 150. évforduló megünneplésének "csatáját", illetve elôcsatározásait eleveníti fel. – Az 1999. július 31-i "csata" mérlege: közel 130 koszorú az elesett hôsök és Petôfi emlékének, "kik érted haltak, , szent világszabadság". Dr. Szabó Miklós – lapunkból átvett – írása a marosvásárhelyi születésû héjjasfalvi harcosra emlékeztet (Zeyk Domokos – a segesvári csata hôsi halottja), aki emberfeletti küzdelme végén, a túlerôvel szemben: inkább fôbelôtte magát, mintsem hogy Lüders foglya s majd katonája is legyen. Kovács Lajos gyermekkori emlékét eleveníti fel, amikor valaki megmutatta apjának és neki a tömegsír valós helyét. (A rugonfalvi ember) "Ha beigazolódna, hogy a jelzett helyen tömegsír van, az lenne a legközelebb ahhoz a helyhez, ahol Lengyel doktor Petôfit utoljára élve látta (Búni kaptató) és ahhoz is, ahol Heydte báró elsôként holtan látta (Ispán- kút). Ezek után fér-e kétség ahhoz, hogy költônk hamvai itt pihennek, és nem a barguzini temetôben? Talán éppen ott, ahol a rugonfalvi ember a közös sírt mutatta ezelôtt hatvan esztendôvel."
Hegyi Mózes (1908–1943) papköltô, egyháztörténet-író Agyagfalván született, Fehéregyházán nevelkedett, német szón, majd Székelykeresztúron és a nagyenyedi Betlen Kollégiumban tanult. Késôbb Kolozsváron szerez teológiai képzettséget, Maksán, Brassóban segédlelkész, aztán Brailán lelkész. "Éhezve és lerongyolódva, három évi állhatatos munkával újra lábra állítja a lezüllött oktatást és hitéletet, befejezi az iskola újjáépítését, restauráltatja a templomot. Összeállítja és Végvár címmel kiadja 1937-ben a 75 éves brailai református egyház történetét, 60–70 példányban. Kézzel sokszorosított körlevelek útján tartja a lelket és a kapcsolatot nagy távolságokban lakó híveiben/híveivel. A körlevelek címe sokatmondó: Ne félj! Ezt a bátorítást önmagának is szánhatta, mert nem csak hívei mellett,de a hatóságok ellenében is meg kellett vívnia védelmi, önvédelmi harcát." Bukaresti segédlelkészkedése idején több száz sápadt bukaresti magyar gyermek erdélyi nyaraltatását szervezi meg. A fehéregyházi Petôfi-kultuszon nevelkedett, a népnemzeti epigon líra hagyományainak útján indult, összegyûjtött verseit 1930-ban jelentette meg magánkiadásban Segesváron, Rózsát dobál címmel, s ugyanebben az évben adta ki istenes verseit is. Korai halála megakadályozta költôi kiteljesedését. Hegyi Mózes pályáját Máthé Attila ismerteti, és verset, emlékezést, novellát közöl a szerzôtôl.
Mi olvasható még a kis füzetben? Vers Petôfi Sándortól, Szendrey Júliától és Joseph Bakon egykori segesvári orvos és helytörténész tollából, aki az Óratoronyban levô múzeum alapítója. Záró sorait idézzük: "Utad virággal városunkban / Leányaink szórják tele;/ szász népünknek akkor majd ez lesz / Kiváltsága, kegyelete…" (Petôfi Segesvárt) Sajna, a történelem fintoraként "ez nem jött be".
Elékezik a szerkesztô a tavaly halálos balesetet szenvedett Máthé Andrásra, a segesvári sajtókrónikásra, fáradhatatlan szervezôre. Haller Gábor (1614–1663) naplófeljegyzéseinek elsô része. (FEHÉREGYHÁZI EMLÉKEZTETÔ, 2000, 9–10. szám, szerkesztette Máthé Attila.)
Petôfi sírjánál a címe annak a Pósa Lajos-versnek, amelyet Szabó György Pál megyei EMKE- elnök felolvasott vasárnap Fehéregyházán. A versnek különös története van. Segesváron hangzott el (s nem Fehéregyházán, ahogy tévesen írtuk) 1897-ben, amikor Köllô Miklós Petôfi- szobrát avatták. A kor egyik híres színésze, Kovács Gyula szavalta – és a vers elhangzása után agyvérzésben meghalt, ott, a helyszínen. A költemény egyébként így végzôdik: "Óh, cikázz te villám! Sújtsd agyon, ahány van / Ne legyen egy nép se porban, rabigában!"
A lakosság részérôl számtalan bejelentés érkezett egy nemkívánatos jelenség: tömbházakban történô koldulások kapcsán.
Ha eddig megszokták, hogy kolduló gyerekek darab kenyárért, kopott ruháért kéregettek, a jelenség mondhatni radikálisan megváltozott, ugyanis jól öltözött, hamis igazolvánnyal és úgynevezett "nyugtatömbbel" ellátott fiatalok jelentkeznek nemkormányzati szervezetek nevében árva gyermekeknek anyagi javakat gyûjteni.
Figyelmeztetjük a lakosságot, ez törvénytelen gyakorlat, amely erkölcsi károkat okoz szervezetünknek, amely csakis a törvényes szponzorizálási keretek között mûködik együtt kereskedelmi egységekkel. Mi több, szervezetünk célja éppen a koldulás megszüntetése, a kolduló gyerekek számára elfogadható szociális körülmények megteremtése.
Figyelmeztetjük a lakosságot, hogy a fent említett esetekben adományaikkal nem az árva gyerekeket segítik, hiszen a begyült pénz nem jut el hozzájuk. Ellenben, ha az árva és elhagyatott sorsú gyerekek sorsán óhajtanak adományaik révén valamelyest enyhíteni, megtehetik állami intézmények, nemkormányzati szervezetek révén, kapcsolatot teremtve ezen intézmények hivatalos képviseleteivel.
Az elkövetkezendôkben ha gyanús eseteket észlelnek, ajánljuk, hogy kérjék a kéregetô személyt, mutassa fel a személyazonossági igazolványát és indokolt esetben értesítsék a rendôrséget.
Nagy Márton, Jedd község polgármestere Székelybós szülötte – július utolsó vasárnapján falutalálkozót hívott össze. Az ünnep két órakor istentisztelettel kezdôdött. Ezután a kultúrotthonban került sor a hivatalos megnyitóra, majd a bándi Komlód néptánccsoport szórakoztatta a közönséget. A szabadban fôzött bográcsgulyás elfogyasztása után ákosfalvi zenészek húzták a talpalávalót. A kis falu ünnepelt – negyven év után szabadon.
A kis templomban Harangozó György koronkai lelkész hirdetett igét. "Ez a nap számunkra olyan, mint egy álom. Ezen a napon boldogság árad az arcokról, a templomban beteltek a helyek azokkal, akiket itt kereszteltek egykor, vagy akik konfirmáltak. Hiszem, a nép megmarad a fiakban, az unokákban! Hiszem, hogy hazavágynak, hogy egyesek visszajönnek, nem maradnak pusztán a házak, az udvarok."
Szövérffi István nyugdíjas lelkipásztor, szintén a falu szülötte, szavai: "Kis falunk hívó szavára megjelentünk, egymással találkozni, együtt örvendezni, együtt imádkozni. Együtt próbáljuk keresni sorsunk mozgatórugóit, kulcskérdéseit. Hagyományosan már több mint 100 éve július utolsó vasárnapján Anna-napi búcsút ünnepel a bósi reformátusság és katolikusság. Minden évben ez szokott lenni aratás után, a falu hálaadó ünnepe a legjelentôsebb vendégjárással – hiszen minden család hazavárja rokonait –, sokadalommal és Anna-napi bállal. Tesszük ezt az Úr Jézus Krisztus születésének 2000. évfordulója, a magyar kereszténység és államiság 1000 éves évfordulója, és Petôfi Sándor halálának 151. évfordulója alkalmából." A vasárnapi rendezvénysorozat alkalmat adott arra is, hogy megismerjük azt a falut ahol ma 89 ember él.
A nyugdíjas lelkész, a falu szülôtte, Marosvásárhely levéltárában a településsel kapcsolatos minden dokumentumot átolvasott. A kultúrotthonban ismertette Székelybós rövid krónikáját, amelybôl idézünk.
"Marosvásárhelyrôl Nyáráds