|
LII. évfolyam 99. (14455) |
2000. április 29., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Államfôi találkozó Székesfehérváron
Göncz Árpád köztársasági elnök megnyitójával megkezdõdött a közép- európai államfõk tanácskozása Székesfehérvárott, péntek délelõtt.
A kétnapos csúcstalálkozón Göncz Árpád meghívására Magyarországra érkezett államfõket katonai tiszteletadással fogadták az egykori koronázó város fõterén, majd a rövid ceremóniát követõen a Városháza dísztermében megkezdõdött a megbeszélés.
A találkozón az eredetileg meghívott 12 államfõ helyett csak 11 vesz részt, mivel Carlo Azeglio Ciampi olasz köztársasági elnök – az olasz kormányválságra hivatkozva – lemondta részvételét.
Az Együttélésünk alapjai a harmadik évezredben mottójú találkozóra Thomas Klestil osztrák, Petar Sztojanov bolgár, Václav Hável cseh, Stipe Mesic horvát, Aleksander Kwasniewski lengyel, Johannes Rau német, Emil Constantinescu román, Rudolf Schuster szlovák, Milan Kucan szlovén és Leonyid Kucsma ukrán államfõ érkezett Magyarországra.
A magyar államfõ a kerekasztal-tanácskozás megnyitójában azt hangsúlyozta, hogy az eszmecsere célja a közösen megélt több mint ezer év tanulságainak éttekintése.
– Annak átgondolása, mit vigyünk magunkkal, és mit hagyjunk el örökre együttélésünk mindennapjaiból – fogalmazott Göncz Árpád.
A magyar államfõ hangoztatta: az elnökök kifejthetik gondolataikat a kisebbségek és a halmozottan hátrányos helyzetû társadalmi csoportok helyzetérõl, integrálásuk lehetõségeirõl, a környezeti és globális kihívásokról.
A térség elnökei immár hetedik alkalommal találkoznak e fórum keretében. Magyarország – az 1995-ös keszthelyi tanácskozás után – második alkalommal ad otthont az eseménynek, amelyen elõször vesz részt Horvátország.
A hivatalos programot megelõzõen, péntek reggel Emil Constantinescu államfõ a Románia Csillaga kitüntetést adományozta Göncz Árpád köztársasági elnöknek Székesfehérvárott.
A délelõtti kerekasztal-tanácskozást követõen a tizenegy államfõ este Balatonöszödre utazott.
Szombaton több kétoldalú találkozóra kerül sor Balatonöszödön, majd az államfõk egy Balatonfüreden végzõdõ hajóúton vesznek részt. Innen Veszprémbe utaznak, ahol a város központjában fákat ültetnek a csúcstalálkozó emlékére. A közép- európai államfõk csúcstalálkozója díszebéddel ér véget.
Addig nyújtóznak, amíg a takaró ér
A Megyei Egészségbiztosítási Pénztár vezetõsége tegnap sajtóértekezletet hívott össze, hogy elhárítsák mindazokat a vádakat, amelyek a pénztár mûködésével kapcsolatban a médiában megjelentek, s hogy a biztosítottak elõtt tisztázzák: a pénztár a törvény szabta keretek és az anyagi lehetõségek függvényében egyenlítheti ki a biztosítottaknak nyújtott gyógyászati szolgáltatások ellenértékét.
Kacsó Márton, a pénztár gazdasági aligazgatója elmondta, jelenleg havi 45 milliárdos bevétele van a pénztárnak. Az összeg 25 százalékát az országos pénztárnak utalják át, 1,5 százalékot költenek az informatizálásra, 5 százalék tartalékalap, 4 százalék a saját mûködési alapjuk. Miután ezeket az összegeket leosztják, marad 30 milliárd, amihez még hozzáadódik a különféle programokra folyósított 7 milliárd lej. A 37 milliárd lejbõl kell fenntartani Maros megye egészségügyi hálózatát. A 37 milliárdból 56% a kórházaké, 15,6%-ot a családorvosi ellátásra, 4,3%-ot a fogorvosi ellátásra, 14%-ot a gyógyszerkibocsátásra, 3,5%-ot a sürgõsségi ellátásra, 5,7%-ot a szakorvosi rendelésre költenek. Az arányt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szabja meg, ezen nem lehet változtatni. Igaz, hogy a pénztárnak elmaradásai vannak, például a kibocsátott gyógyszerekért 24 milliárd lejjel tartoznak, amibõl tulajdonképpen csak 15 milliárd lej a tartozás (mert az utóbbi 30 napon belüli számlákon szereplõ tételek nem számíthatók annak), de a pénztárnak is 65 milliárd lejt kell behajtania különbözõ gazdasági egységektõl. Így beállt az úgynevezett pénzügyi zárlatnak nevezett ördögi kör.
Dr. Benedek Imre fõorvos, vezetõtanácsi tag, valamint dr. Csíki Zsuzsanna aligazgató, dr. ªchiopu Alexandru alelnök hangsúlyozták: a biztosítottaknak, a családorvosoknak, a kórházak vezetõinek meg kell érteniük, ennyi a biztosítottaktól begyûjtött pénz, ebbõl kell gazdálkodni. A kórházvezetõknek tudniuk kell, nem számíthatnak többre, költségeiket le kell csökkenteniük. Sajnos, a kórházakban nem ezt teszik – mondták –, hanem az anyagi nehézségek ellenére újabb alkalmazottakat vesznek fel. A pénztár így is megyei szinten 17 milliárd lejt fizet ki a kórházi személyzetnek. Külön teher a pénztárnak az egyetemi központból adódó státus. Mint mondták, a megyei kórház "elit" kórháznak számít. Fenntartása rendkívül költséges, havi 18 milliárd lejbe kerül, amibõl a pénztár csak 12 milliárdot tud kifizetni, így a nagy kórház havi 6 milliárd "veszteséget" termel. Eddig országos szinten nem sikerült megoldást találni ezeknek a kórházaknak a központi alapból történõ finanszírozására. Arra sem, hogy az "importbetegeket", azaz a más megyékbõl érkezõ betegek kezelési költségeit az orvosi szolgáltatásokkal arányosan számolják el. Dr. Benedek Imre azt is elmondta, hogy egy súlyos érmûtétért, amelyen három orvos, több asszisztens dolgozik, majd mûtét után egy hadsereg ápoló vigyáz fel a betegre, 60.000 lejt számol el a pénztár, ami manapság egy gyenge napszámnak alig felel meg!
Dr. Csíki Zsuzsanna aligazgató a gyógyszertárakkal szembeni adósságokra tért ki. Elmondta, nem a pénztár hibája, hogy ide jutottak. Egyszerûen arról van szó, hogy idén januártól a bevételekbõl 20 százalékról 6 százalékra csökkentett gyógyszerelszámolási keret nem tette lehetõvé az elszámolást. Most, hogy a keret 14 százalékra nõtt, kb. havi 3,5 milliárd helyett 7,6 milliárdot fizethetnek ki a gyógyszerészeknek. Ha ez az arány marad, akkor két hónapon belül törlesztik az adósságokat. De az orvosoknak továbbra is arra kell törekedniük, hogy csökkentsék a gyógyszerfogyasztást. Próbálták megértetni, hogy a pénztár is olyan, mint a családi költségvetés, csak annyit költhetnek, mint amennyit begyûjtenek.
Így igaz, de akiknek gyógyszerre van szükségük, azokon semmilyen magyarázat nem segít. Várják tehát a probléma mielõbbi megnyugtató megoldását, nem feledve nyilván, hogy ez a helyi illetékeseket sok mindenben meghaladja.
A dicsõszentmártoni Chimica mint húsvéti áldozati bárány
A szaklapok hónapok óta cikkeznek az erõsen bundagyanús mérkõzések miatt, a labdarúgó-szövetség mindeddig azonban csak a vállát vonogatta a furcsábbnál furcsább eredmények hallatán. Most azonban, amikor két kis csapatra esett a gyanú árnyéka, "példás" szigorral járt el, mind a dicsõszentmártoni Chimicát, mind a Drobeta Turnu-Severint kizárta a bajnokságból, s a két klubelnököt egy életre eltiltotta a sportélettõl.
A döntés nem érte váratlanul a sportkedvelõ közönséget, hisz már nagyon a levegõben lógott. Koncot kellett vetni a közvélemény elé, hadd csámcsogjanak rajta, dicsérjék a szövetség keménykezûségét, miközben az igazi nagykutyák továbbra is zavartalanul sütögethetik a maguk kis, avagy inkább egyre kiadósabb adag gesztenyéjét.
A döntés hatalmas felháborodást keltett a Küküllõ menti kisvárosban. Vig Olimpiu, a dicsõiek szurkológárdájának vezetõje szerint minõsíthetetlen, hogy pont most tanúsítanak ekkora szigort, holott alig egy hete a craiovai Electro Bere is az ifjúságiakkal lépett pályára az UMT ellen, a vendégek gyõztek, az esetet megírta a központi sportsajtó, ám senkinek semmi baja nem történt. A mindenki számára egyértelmû bundázásokról nem is beszélve – tette hozzá. A temesvári Poli és a nagyváradi FC Bihor keze van a dologban – vélte –, mindenki a Poli hagyományait emlegeti, holott Temesváron kimennek 200-500-an a mérkõzésekre, míg Dicsõben mindig 1500-2000 ember van kint, azaz a városka minden tizedik lakója.
Cãlugãru klubelnök kijelentésérõl, mely szerint feloszlatják a csapatot, Vig Olimpiu úgy vélte, hogy csak egy elhamarkodott vélemény volt. Mindenesetre, öt nap áll a klub rendelkezésére a fellebbezés benyújtására, s ha szombaton lesz mérkõzés Dicsõszentmártonban, a szurkológárda széles körû tiltakozó megmozdulásra készül.
A város vezetõsége részérõl Coroº Ioan alpolgármester elmondta, hogy a polgármesteri hivatal nem érzi magát a botrány részesének, de véleményük az, hogy Dicsõszentmárton a magasabb érdekszférák áldozatává vált. Tevékenyen azonban semmilyen lépés megtételét nem tervezik.
A csapatot szponzoráló Carbid-Fox vegyipari kombinát vezetõsége sajnos nem volt elérhetõ, bár értesülések szerint az igazgató zárt tanácskozást szervezett péntek délelõtt a csapat jövõjérõl.
A történet szomorú pikantériája, hogy amennyiben a döntés érvényben marad, a legtöbbet épp a marosvásárhelyi ASA nyer az ügyön, amely így elkerüli az egyre biztosabbnak látszott kiesést. Jobban örvendtünk volna azonban, ha ezt a teljesítményt a pályán vívja ki.
Románia biztosan számíthat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) készenléti hitelének meghosszabbítására, mivel az ország politikai támogatásáról szóló döntés már megszületett – írta pénteki számában a Ziarul Financiar.
Bár az IMF küldöttsége ezekben a napokban vizsgálja Bukarestben,hogy Románia teljesítette-e a tavaly augusztusban jóváhagyott készenléti hitel meghosszabbításának feltételeit, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap és a G-7 csoport képviselõinek közelmúltban tartott találkozóján elhatározták, hogy Románia jelentõs politikai támogatást kap. Ez annyit jelent, hogy a Világbank és az IMF folytatja romániai finanszírozási programjait.
Mugur Isãrescu miniszterelnök csütörtökön tárgyalt Emanuel Zervoudakisszal, az IMF küldöttség vezetõjével. A találkozó után a kormány szóvivõje közölte, hogy sikerült túllépni a vitatott a kérdéseken.
– A román fél elegendõ érvet sorakoztatott fel annak bizonyítására, hogy az IMF fölvetette problémák nem akadályozzák a tárgyalások folytatását – mondta a szóvivõ.
A Ziarul Financiar szerint a közalkalmazottak és köztisztviselõk fizetésének növelése, a veszteséges vállalatok hátralékai és a beruházási kedvezményekrõl szóló törvények okoznak vitát a román kormány és az IMF között.
A Nemzetközi Valutaalap tavaly augusztusban hagyott jóvá közel 500 millió dollár készenléti hitelt Romániának. Bukarest ebbõl csak az elsõ, 73 millió dolláros részletet hívhatta le, mert az ország nem teljesítette a megállapodásban szereplõ feltételeket.
A készenléti hitel határideje idén március 31-én lejárt. Románia hathetes technikai hosszabbítást kért és kapott, hogy legyen idõ az idei költségvetés parlamenti elfogadására.
A görög Piraeus Bank vette meg a magyarországi Budapest Banktól a romániai Pater Bank 99,99 százalékot kitevõ részvénycsomagját.
A megállapodást szerdán írták alá, de azt nem hozták nyilvánosságra, hogy a görög bank mennyit fizetett a részvényekért.
A Pater Bank bank tavaly 320 ezer dollárnyi szerény nyereséget ért el, mûködésének elsõ évében viszont 1,52 millió dollár veszteséget halmozott fel. A Budapest Bank már akkor bejelentette, hogy megválik romániai érdekeltségétõl, amikor fõrészvényese, az amerikai General Electric Capital, a GE pénzügyi befektetõi csoportja jelentõs részesedést szerzett a romániai postabankban, a Banc Postban.
– Az amerikai csoport feltehetõleg úgy ítélte meg, hogy nincs mit kezdenie két romániai bankkal – kommentálta a Pater Bank eladását Mihai Bogza, a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzóhelyettese.
David Watson, a Piraeus Bank igazgatója úgy nyilatkozott, hogy a görög pénzintézet a romániai bankszektor jelentõs szereplõje kíván lenni, ezért 20 millió dollárral emelik a Pater Bank tõkéjét és az elkövetkezõ két évben 14 fiókot nyitnak az országban.
Hétvégi sajtótájékoztató a Demokrata Pártnál és a PUNR-nél
Nagypénteki sajtótájékoztatóján a Demokrata Párt megyei vezetése bemutatta saját jelöltjét a marosvásárhelyi polgármesteri székbe. Ioan Chioralia 50 éves mérnök, a Vízügyi Igazgatóság mûszaki igazgatója. A jelölt megígérte, hogy megválasztása esetén átszervezi a polgármesteri hivatalt, hogy mûködõképesebbé váljék, és hogy a magyar ajkú polgárok ügyes-bajos dolgaikkal anyanyelvükön fordulhatnak hozzá, mert megérti és õ is magyarul fog válaszolni. Ezenkívül ismertették a helyhatósági választásokra való elõkészülés stádiumát: a 97 helység közül 67-ben állítottak jelölteket, akiknek életkora 35-45 év között van. Alexandru Petru Frãtean elnök kijelentette, hogy decens, konstruktív kampányt szeretnének végigvinni, és persze minél több helyet szerezni a helyhatóságokban. Végül bejelentették, hogy május 5-én Traian Bãsescut várják a megyébe, és elmondták, hogy a délelõtt folyamán a piacon voltak bevásárolni, majd a szokásos húsvéti jókívánságok mellett tojást és hozzá festéket osztottak szét a sajtó képviselõinek.
A PUNR szokásos heti sajtótájékoztatója is a húsvéti ünnepekre való (lelki) elõkészületek jegyében zajlott le. Itt Ioan Cotuþiu elnök cáfolta a PDSR sajtóban megjelent állításait, majd Lazar Lãdariu képviselõ a parlamenti hét eseményeirõl számolt be, kezdve a költségvetés megszavazásától, az állami vállalatok és állami tõkével mûködõ egységek vezérigazgatóinak fizetésén át, el egészen a román–moldáv alapszerzõdésig. Polgármesterjelöltjük, Gavril Þîru mérnök is elmondta, mint képzelte el megválasztása esetén Vásárhely felvirágoztatását. Itt is ajándékkal lepték meg az újságírókat: mindenki kapott egy húsvéti üdvözletet, és egy, a Valeriu Tabãrã arcképével ellátott zsebnaptárt.
A román és a moldovai külügyminiszter pénteken Chisinauban parafálta a két ország közötti alapszerzõdést. A "privilegizált partnerségi és együttmûködési szerzõdést" egyaránt vitatják a nacionalista erõk Romániában és a Moldovai Köztársaságban.
A két ország közötti alapszerzõdésrõl még 1993-ban kezdõdtek a tárgyalások, igaz, az akkori tervezet lényegében Románia és a Moldovai Köztársaság egyesítésének gondolatát fogalmazta meg. Ez a szándék azonban az 1947-es párizsi békeszerzõdés revízióját jelentette volna, annak beláthatatlan következményeivel együtt.
A most parafált megállapodás a kétoldalú kapcsolatok különleges jellegét hangsúlyozza: a történelmi múlt gyökereibõl adódó közös eredetet, valamint a kulturális és a nyelvi közösséget. A szerzõdés a Moldovai Köztársaságot "a Ribbentrop-Molotov paktum titkos záradékai alapján erõszakkal elcsatolt területen létrejött független román államként" határozza meg.
A parafált szerzõdést az elkövetkezõ hónapokban kell az államfõknek, vagy a miniszterelnököknek aláírniuk, majd a két parlament ratifikálása szükséges ahhoz, hogy életbe lépjen.
A Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium és a Solel-Boneh izraeli cég másfél év tárgyalás után aláírta azt szerzõdést, amelynek alapján az izraeli cég Románia 22 megyéjében az ívóvízhálózat kiépítését vállalja fel. A megkötött szerzõdés Maros megyére vonatkozó elõnyeirõl Borbély László államtitkár számolt be lapunknak.
A Közmunkaügyi és Területrendezési Minisztérium tervei között szerepel a falvak ívóvízhálózatának kiépítése. Hosszas tárgyalások után sikerült elérni, hogy a munkálatok kivitelezéséhez szükséges 110 millió dollárnyi hitelt az Ing Berings holland és a Leumi izraeli bankok folyósítsák. A kölcsönt a kormány az állami költségvetésbõl törleszti majd, a helyi költségvetéseket nem terheli anyagi felelõsség. Az izraeli Solel-Boneh céggel már másfél éve megkezdõdtek a vízhálózat kiépítésére vonatkozó tárgyalások, de Románia nemzetközi megítélése miatt a szerzõdés aláírása függõben maradt. A közelmúltban ismét felvették a kapcsolatot a céggel, újratárgyalták a hitel folyósításának feltételeit és most sikerült véglegesíteni ennek kivitelezését.
Mint a minisztérium államtitkára elmondta, Maros megyében 44 faluban, amelynek több mint fele magyarlakta, vagy többségében magyar lakosságú, végzik el a vízhálózat kiépítését. A beruházás értéke a megyében több mint 220 milliárd lej és körülbelül 63.000 lakos lesz a haszonélvezõje. A szerzõdés értelmében ez év júniusában elkezdik a munkálatokat, amelyeket 15 hónap alatt kell befejezni. Az Solel-Boneh izraeli cég Maros megyei alvállalkozók közremûködésével dolgozik majd.
Másodízben szervez a Bábel Interkulturális Alapítvány magyar filmhetet. A feliratozás nélküli filmeket az alapítvány Posta utca 14. szám alatti székházában vetítik, a következõ program szerint: kedden 20 órától Butaságom története, mûvészfilm, rendezte: Keleti Márton, szerdán ugyancsak este 8-tól Világló éjszaka, Tamási Áron mûve nyomán rendezte Zsurzs Éva, csütörtökön 18 órától az Utazás a koponyám körül címû alkotást tekinthetik meg a nézõk. A Karinthy Frigyes regénye nyomán készült filmet Révész György rendezte. Pénteken délután hat órától a Szinetár Miklós által rendezett Az ember tragédiája címû filmet vetítik. Szombaton 16 órától a Pál utcai fiúk, míg 18 órától a Tiszta Amerika címû, angol nyelven feliratozott film vetítésére kerül sor. A filmek után mindennap bemutatják Czigány Tamás Semmibõl egy új, más világot címû dokumentumfilmjét.
A Kemény Zsigmond Társaság május 2-án, kedden du. 6 órakor tartja következõ összejövetelét. A rendkívüli idõpontot meghívottunk, Péntek János professzor kérésére tûzték ki. Elõadásának címe: A kisebbségi kétnyelvûség. Az est keretében fellép Balla Zsuzsa zongoramûvésznõ.
Tizennyolc együttes tisztelte meg jelenlétével a péntek délelõtt indult nemzetközi ifjúsági seregszemle, az Electro International Basket Show megnyitóját.
A fiúk mezõnyében 11 csapat küzd, köztük két budapesti, a Szent László és a Kossuth Lajos gimnáziumok képviselõi, a testvérváros Kecskemétbõl a Bolyai János gimnázium érkezett, s itt van Bukarest bajnoka, a Spiru Haret líceum együttese is. Marosvásárhelyt Bolyai, a Papiu, a házigazda Elektromaros és az országos döntõre készülõ ISK képviseli, míg a megyébõl Marosludas, Szászrégen és Segesvár van jelen. Az ugyancsak meghívott zentaiak (Jugoszlávia) politikai okokból nem tudtak megjelenni.
A lányoknál az ugyancsak országos döntõre készülõ marosvásárhelyi sportiskolások a Szent László és a Kossuth Lajos gimnáziumok mellett a kecskeméti Bolyai János gimnáziummal veszik fel a versenyt.
Most elõször a volt résztvevõk nosztalgiaturnéját is megszervezik a már végzett egykori csapattagok számára. Résztvevõk: Electro Retro 2000, Albatrosz Budapest, Kossuth Lajos Budapest.
A maga nemében egyedülálló rendezvény – hasonlókat az országban, pénzhiány miatt, már évek óta alig, vagy egyáltalán nem rendeznek – arra is alkalmat adott, hogy a rendezõk megemlékezzenek a város kosárlabdájának egykori nagyjairól. Ezúttal dr. Czédula Róbert és Pârºu- Szabados Zsuzsa, többszörös válogatott játékosok vehettek át szimbolikus ajándékokat. Mindketten láthatóan meghatódtak, hisz – mint mondták – ez az elsõ alkalom a pályafutásuk befejezése óta, hogy megemlékeznek róluk.
Nem hagyjatjuk említés nélkül Timbus Ioan sporttanár szervezési erõfeszítéseit, aki Kiss Istvánnal együtt a rendezvényt tulajdonképpen a tetõ alá hozta. Segítségükre voltak a polgármesteri hivatal, az Elektromaros líceum igazgatósága, a tanfelügyelõség és természetesen egy sereg szponzor, köztük a polgármesteri hivatal és a Coca-Cola segített a leghathatósabban.
A mérkõzéseket tegnap délután kezdték meg, a döntõkre vasárnap kerül sor.
Szerdán hirdettek eredményt a marosvásárhelyi polgármesteri hivatalban két héttel korábban kiírt útkarbantartási pályázatra.
A hivatal csütörtöki sajtótájékoztatóján Ercsei Ferenc kommunikációs-koordinációs-személyzeti igazgató számolt be róla, hat megyénkbeli cég váltott feladatfüzetet a pályázatra, a marosvásárhelyi Beta Kft.-t kizárták a versenybõl, annak indokán, hogy a frissen alakult vállalkozás saját anyagi bázis híján csak bérelt felszereléssel tudott volna munkákat vállalni, és az utóbbi évben nem végzett legalább 15 milliárd lej értéknyi, minõségileg elfogadott munkát, ami szintén kizáró tényezõ volt a versenytárgyaláson.
Lapunk kérdésére az igazgató elmondotta, a szerdai eredményhirdetés értelmében a helybéli Citadin Prest Rt., és a megyei útjavító vállalat, a DPM Rt. végezheti az aszfaltfelületû utak idei karbantartását. A beton felületû utakat a nyárádtõi Premur Rt. javíthatja, míg a kockaköves és kavicsos utcák karbantartását az Ancona Rt. végzi. A szerdai eredményhirdetés után az érdekelt cégeknek egyhetes óvási határidõ áll rendelkezésükre. A megpályázott munkák kivitelezési szerzõdését azonban a helyi költségvetés május 25-én esedékes elfogadása elõtt, nem írják alá. Az útkarbantartásra a helyi költségvetésbõl idénre ötmilliárd lejt szántak.
130 éve, 1870-ben született LEHÁR FERENC zeneszerzõ, karmester. Operettjei, amelyekkel megújította a klasszikus bécsi operett-stílust, a vígoprea igényével lépnek fel. Zenekari mûveket, dalokat, keringõket, indulókat is szerzett. (1948-ban hunyt el.)
115 éve, 1885-ben hunyt el JENS PETER JACOBSEN dán író, a modern dán próza egyik legnagyobb alakja. Regényeiben hû képet fest kora eszmei kavargásáról, tipikus figuráiról. (1847-ben született.)
35 éve, 1965-ben halt meg LYKA KÁROLY Kossuth-díjas mûvészettörténész, kritikus. Kritikáival sokat tett a modern magyar mûvészet megismertetéséért. Mûvei nélkülözhetetlen forrásmunkák a XIX-XX. századi magyar mûvészet megismeréséhez. (1869- ben született.)
380 éve, 1620-ban született gr. ZRÍNYI MIKLÓS költõ, író, hadvezér, politikus. Mind hadvezérként, mind politikusként, mind költõként kora legnagyobb alakja. Az önálló nemzeti királyság híve volt, ennek az eszmének rendelte alá minden tevékenységét. Korai halála megakadályozta tervei megvalósítását. Jelentõsek hadtudományi munkái, politikai röpiratai, versei, de fõ mûve a Szigeti veszedelem c. eposza, amelyben dédapjának, a szigetvári hõsnek az alakját és tetteit örökíti meg. (1664-ben halt meg.)
300 éve, 1700-ban hunyt el JOHN DRYDEN angol költõ, drámaíró. Írt dicsõítõ énekeket, bölcselkedõ verseket, drámákat, de igazi mûfaja, kifejezési formája a verses szatíra volt. (1631-ben született.)
100 éve, 1900-ban hunyt el MUNKÁCSY MIHÁLY festõmûvész, a magyar festészet legnagyobb realista mestere. Mûveire a drámai erõ, a hiteles emberábrázolás, rendkívül kolorizmus jellemzõ. (1844-ben született.)
315 éve, 1685-ben halt meg ADRIAEN VAN OSTADE holland festõ. A paraszti zsánerfestészet jelentõs képviselõje, kora kimagasló rézkarcolója. Munkái festpi finomságú, a fény és árnyék játékát finoman tükrözõ remekmûvek. (1610-ben született.)
730 éve, 1270-ben hunyt el IV. BÉLA Árpád- házi király. Apja, II. András 1214-ben megkoronáztatta. A muhi csatában (1241) a fõurak széthúzása miatt súlyos vereséget szenvedett. A tatárjárás után nagy eréllyel és államfõi bölcsességgel szervezet újjá az elpusztult országot ("a második országalapító"). (1206-ban született.)
470 éve, 1530-ban halt meg ecsedi BÁTHORI ISTVÁN, Magyarország nádora, országbíró, író, költõ. Szubjektív elmélkedõ prózát mûvelt. Fennmaradt szmeélyes hangú imáinak, vallásos elmélkedéseinek gyûjteménye. (Születési éve ismeretlen.)
250 éve, 1750-ben született HAJNÓCZY JÓZSEF ügyvéd, jogtudós. II. József reformjainak és a francia forradalom eszméinek híve volt. Részt vett a magyar jakobinus mozgalomban, elfogták és társaival együtt a budai Vérmezõn, 1795-ben kivégezték.
215 éve, 1785-ben halt meg SAJNOVICS JÁNOS jezsuita tanár, csillagász, nyelvtudós. Hell Miksával Norvégiában, a lappok földjén végzett csillagászati megfigyeléseket, ekkor fedezte fel a magyar és a lapp nyelv rokonságát. (1733-ban született.)
175 éve, 1825-ben született THOMAS HENRY HUXLEY angol zoológus, fiziológus. Tanulmányozta az alacsonyabb rendû tengeri és trópusi állatokat, a magasabb rendû gerinceseket és az ember anatómiáját egyaránt. (1895-ben hunyt el.)
45 éve, 1955-ben hunyt el GEORGE ENESCU zeneszerzõ, hegedûmûvész, karmester. Kora egyik vezetõ hegedûmûvésze és hegedûpedagógusa volt. (Jehudi Menuhin is tanítványa volt.) Mûveit a román folklór hatása, majd a szeriális technika jellemzi. (1881- ben született.)
100 éve, 1900-ban született HÁY GYULA Kossuth-díjas drámaíró, mûfordító. Élete és életmûve rendkívül ellentmondásos, néhány remekmûvet (pl. Isten, császár, paraszt) és számos rossz darabot írt. Svájcban, emigrációban halt meg 1975-ben.
55 éve, 1945-ben halt meg GELLÉRI ANDOR ENDRE író. Világirodalmi szintû novellista (egyetlen regényt írt), novelláiban látomás és valóság ötvözõdik. A társadalom perifériáján élõ kisemberek sorsában felmutatta a humánumot, a hétköznapok költészetét. (1907-ben született.)
105 éve, 1895-ben született LUCIAN BLAGA költõ, drámaíró, filozófus. Lírája jellegzetesen intellektuális, gazdag versformáival megújította a román költészetet. Filozófusként az egzisztencializmus híve, expresszionista drámái inkább tételdrámák. (1961-ben hunyt el.)
40 éve, 1960-ban halt meg ÁBRAHÁM PÁL zeneszerzõ, számos sikeres operett és filmzene szerzõje. (1892-ben született.)
25 éve, 1975-ben hunyt el MINDSZENTY JÓZSEF esztergomi bíboros-érsek, hercegprímás. 1944-ben a nyilasok börtönözték be, majd 1949-ben a Rákosi-rendszer ítélte életfogytiglani börtönre. 1956-ban szabadították ki. A forradalom bukása után 1971-ig az Egyesült Államok budapesti nagykövetségén talált menedéket, majd külföldre távozott. 1990- ben rehabilitálták. (1892-ben született.)
Május 1. és 7. között Európa-szerte számos rendezvényre kerül sor, melyeknek célja gazdagítani a közúti közlekedés résztvevõinek a balesetek megelõzését szolgáló ismereteit. Hazánkban a rendõrség és az autóklub közösen kezdeményez különbözõ megnyilvánulásokat.
Az ACR megyei szervezete és a megyei közlekedési rendõrség vezetõségének programja szerint várhatóan az alábbiakra kerül sor:
– május 5-én Dicsõszetnmártonban gokart- bemutató és autós ügyességi verseny;
– május 6-án a marosvásárhelyi Somostetõn (a polgármesteri hivatal által szervezett "gulyás akcióval" összekötve) gyermekkerékpár-verseny;
– május 9-én, szintén a megyeszékhelyen autós ügyességi és KRESZ-ismeret vetélkedõ, mely alkalommal két közlekedési témájú videokazettát is bemutatnak. Helyszín a Milcovului utcai gépjármûvezetõ-szakiskola, kezdési idõpont 9 óra;
– május 12-én Szászrégenben a helyi tanulók mérik össze tudásukat A legjobb iskolai közlekedési õrjárat cím elnyeréséért.
Hosszú idõ után, ha már felkértek, szeretnék élni azzal a lehetõséggel, hogy megszólaljak és egyelõre egypár, csak a felvetett témakörben részletezzem álláspontomat.
Fõleg azért is vállalkoztam válaszadásra, mert a Manpel Rt. dolgozói és részvényesei várják már a válaszomat, és nem azok, akik a "replika jogán" alulírókként szerepelnek. Mert akkor, amikor a gyár majdnem teljes egészében "kényszer"-ünnepeket tart, a dolgozók nevében választ írni egy kissé meredek vállalkozás. De hát, a demokrácia útjai kifürkészhetetlenek. Sokkal tisztességesebb lenne, ha saját nevünkben nyilatkoznának az alulírók.
Azt is szeretném tisztázni, hogy a nyilatkozatom, amely önök szerint ismét megpróbálja a közvéleményt megtéveszteni, a részvényesek és a dolgozók kedélyét felkavarni, nem a képzeletem szüleménye, hanem a Manpel Rt. törvényesen megválasztott és bejegyzett igazgatótanácsának a nyilatkozata, és mint azok, szeretnénk az érintett jogi és fizikai személyek figyelmébe ajánlani.
Bár, csak azért is, hogy a jogi következmények elkerülése végett ismerjék a törvényes valóságot.
Mert ennek a tarthatatlan állapotnak is egyszer vége kell lennie és akkor mindazok, akik ezt elõidézték és fenntartották, felelniük kell. Leghamarabb a dolgozók, a részvényesek, de lehet, a saját lelkiismeretük elõtt is.
Jómagam sokszor kijelentettem a dolgozók elõtt, hogy részvényesi minõségben mindig õk döntik el, hogy ki és kik fogják a magánosítási folyamat után vezetni a gyárat. Ha õk is így akarják. Ha meg nem, akkor bele kell egyezniük ilyen végrehajtók, rohamrendõrök, megyei és városi fõfõnjárók, farkaskutyákkal , furkósbotokkal felszerelt rohamosztagok segítségével fenntartott állapotba.
Úgy érzem, hogy nagyon sokan ezt az állapotot elfogadták. Mert ha egy nagyon sokak által irigyelt közösséget a mostani helyzet alapján, a moga jenõk és szabó bélák, meg a berci attilák képviselik, ott nagyon siralmas lehet a helyzet.
Ha valaki önnek feltehet kérdést, az, azt hiszem én is vagyok, Ágoston Margit, mert engem és az igazgatótanácsot, attól függetlenül, hogy önnek és szûkkörû csapatának tetszik vagy nem, törvényesen és titkosan megválasztottak. Nem egyszer, hanem négy alkalommal. És addig, amíg ugyanaz a részvényesek közgyûlése le nem vált, azt hiszem, nagyon egyszerû logikára van szükség mindezek megértésére.
Mert, ha ez a részvényesek közgyûlése mondja ki az "ítéletet" és az igazgatótanács tagjai felett, mi attól a pillanattól "gondoskodásunkat" megszüntettük.
Vagy, ha felmutat egy végleges törvényszéki végzést, amely ezen közgyûlések törvénytelenségét eldöntötte, vagy önt vezetõi státusába visszahelyezte, ugyanúgy fogunk eljárni.
De addig is, nagyon jogosan megkérdezem: – Mi és kik hatalmazzák fel önt, hogy a vállalat vezetését törvénytelenül birtokolja, és ennek az igenis virágzó könnyûipari egységnek részvényeire, haramia módra a kezét rátegye? Mert, azt hiszem, sokkal jobban megérdemelték ezeknek a részvényeknek a birtoklási jogát azok az alkalmazottak és azok leszármazottai, akik felépítették ezt az egységet, és akik büszkék voltak, hogy egy ilyen munkaközösség tagjai. És akiknek többet jelentett a bõrgyár, mint egy egyszerû munkahely.
Az említett tízmilliárdokat, legyen nyugodt, nem hoztam haza, hanem ottmaradtak a gyár területén, persze bõr, kesztyû és beruházás formájában.
Mert, azt elfelejtik megemlíteni, de úgy tudom, most mind aktuálisabb téma, hogy az egész 1999-es évet a mi vezetõségünk alatt termelt és maradt javak birtokában sikerült átvészelni.
De, ezek elherdálása után a 2000-es év nagyon szürke felhõi keringenek ön és sajnos az egész gyár közössége feje fölött is.
Arról is szeretném biztosítani, hogy a mi vezetésünk alatt, a már nagyon sokszor említett Proxima-ügylet is rég feledésbe merült volna a létezõ biztosítékok érvényesítése által.
De ön, ezt is, mint annyi sok alaptalan vádat, az egyetlen cél érdekében használta és próbálja felhasználni: a magánérdek érvényesítése.
Tisztelettel
Székely Sándor
Nem titok, nem is szégyen, hogy szeretem a régi képeslapokat. Gyûjtöm,keresem az egykori, minél ókoribb képes levelezõlapokat. Külön területem a kisebbik bérces haza, Erdély ódon tájainak és városainak (falvainak) látképe. Ha nem az ószeren, ahol egyre ritkábban bukkan az ember valódiértékre, csemegére, akkor cserével, idõsebb emberektõl ajándékon/pénzen nyert darabokkal gyarapodik a haza régi "fényképzete". A források között tartjuk számon mi, megszállott gyûjtõk az antikváriumok kínálatát is. Például, ha két-három havonta utam Budapestre visz, a régi könyvek kereskedéseiben található dobozok, albumok nem kerülik el kitüntetõ figyelmünket.
Nem kizárólag az ábrázolás jelent értéket, hanem olykor a címzett vagy aláíró személye, a lap kelte, bélyege, pecsétje, s nem utolsósorban a küldött szöveg is tartalmazhat érdekes korra, hangulatra, nevesebb emberekre vonatkozó értékelhetõ történeti adatokat. Tisztában vagyunk vele, hogy az illemszabályok, az ilyen-olyan kiveszõben levõ viselkedéskódexek szigorúan tiltják a mások levelezésébe történõ illetéktelen behatolást, a másoknak címzett levelek elolvasását, kommentálását, világgá kürtölését. Igaz, ezt az aranyszabályt az 1918- tól több-kevesebb folytonossággal 1989-ig mûködõ hazai és más diktatúrabéli levélszemlérek nem vehették figyelembe, hivatali kötelességük volt leveleink, irományaink, agyunk átolvasása, -matatása, cenzúrázása. Azóta eltelt már több mint tíz esztendõ, el is felejtettük a cenzúra cseleit és a kijátszásukra született ellencseleket. Ma már jószerivel csak a történelem és az irodalmi (fél)múlt bérmunkásai olvasnak szakmányban idegen leveleket, feljegyzéseket, turkálnak bele naplókba, titkos iratokba, s aztán
szemérmet, copy rightot, akadályoztatást félretolva, megszerezve, közzéteszik a magánélet dolgait. Nélkülük szegényebb lenne a múltról alkotott képünk, kevesebbet tudnánk apáink, dédnagyjaink érzéseirõl, érzelmeirõl. Ükeleink apró kis hírei talán sohasem kerültek be az újságokba, csakis azokban a régi levelezõlapokban õrzõdött meg lenyomatuk.
Barts Gyula tanárjelöltként a kolozsvári Ferencz József Tudományegyetemen Szádeczky professzornál védte meg disszertációját Borsos Tamás életérõl és mûködésérõl még 1912-ben. Tanulmánya könyvalakban is megjelent ugyanabban az esztendõben Kolozsváron. (Talán nem lenne teljesen elvetemült ötlet újra közzétenni a Marosvásárhelyi Napok vagy a Borsos Tamás városbíró szobrának felavatása táján.) A Gulyás Pál által közzétett Magyar Írók Élete és Munkái-ban nem jelzi, hogy szerzõnk Gyulafehérvárott végzett a Majláthban, azaz a Római Katolikus Püspöki Fõgimnáziumban 1901 és 1908 között, majd a kolozsvári felsõbb tanulmányi évek után a nagybecskereki (ma Zrenjanin – Jugoszlávia, resztli) fõgimnáziumban, utóbb a történelmi ország antanti szétbontását követõen 1922-ben már a soproni leánygimnáziumban volt tanár. Hogy mindezt honnan tudja a cikk szerzõje? Arról a két darab képeslapról, pontosabban a címzésnek fönntartott rovatból, amelyre pillantása ráesett egy Múzeum körúti antikváriumban. A lapok Gyulafehérvárról keltek. Egyikük 1914. február 7-rõl, midõn a társaslap aláírói még nem sejtették, hogy már csupán fél év választja el õket a világégéstõl, pusztulástól, az ország részekre szaggatásától, új államok közeli fölemelkedésétõl (mások rovására); a történeti kölcsönök kamatos véres visszafizetésérõl nem voltak kimondott elképzeléseik. Hát nem, ugyanis egész egyszerûen a gyulafehérvári fiatal úri társaság, férfiak és nõk, több mint tíz grafitceruzás aláírását böngésztük ki a lap hát- és képes oldalán, túláradó vidámsággal küldtek egy lapot "kedves Gyulus"-nak, aki valaha maga is e társaság oszlopos tagja lehetett, de a kötelesség, a vak és kegyelmet nem ismerõ, elszólította oktatni- nevelni Nagybecskerekre szerbeket, magyarokat, svábokat, zsidókat, horvátokat és a Monarchia tarka néprajzi együttesét. A második lap, melynek dátumát a postabélyegzõ elmosódott állapota nem teszi olvashatóvá, csak a tartalomból sikerült kikövetkeztetnünk. Kelte tehát 1922. Szövege sem érdektelen. "Nagyságos Dr. Barts Gyula leánygimnáziumi tanár úrnak. Sopron Állami Leánygimnázium. Unguria.(!)
Px! Kedves jó Gyula Barátom, nagyon köszönöm a szíves tudósítást és az életjelt. Mi nagyon nehezen vagyunk itt. Igen gyenge a fizetségünk, a felekezeti iskoláknak ugyanis önerejükbõl kell magukat fentartaniok. A [Katolikus] Státus birtokait az agrárreformmal többnyire elvették: igen súlyos a helyzete. Nagy a küzdelmünk a tankönyvekkel is, nincsenek a változott viszonyoknak megfelelõ tankönyveink. Október 15-re Alba- Juliában nagy az elõkészület: nevezetes esemény lesz: az összes románok elsõ királyának a koronázása; a szép koronázó templom már készen van. Mindnyájan szeretettel üdvözlünk, Feleségemmel együtt ölellek: Kárpiss igazgató
Trimiþãtor: Joan Kárpiss, directorul Liceului rom.cath. Alba Julia 2. [Barts Gyula kézírásával a címzés fölött:] Kárpiss János volt tanárom (1901-1908)"
Alig szükséges hozzáfûzni valamit: a levélben fölemlegetett koronázás, Ferdinánd és Mária királynõ Nagy-Románia uralkodóinak koronázása 1922. október 15-én valóban megtörtént a sebtében bizánci stílusban felhúzott, a római katolikus mûemlék katedrálist, a késõ román kor és a gótika remekét félig eltakaró, hivalkodó kivagyiságával tüntetõ székesegyházban. Fontos volt, hogy ott menjen végbe a megnövekedett ország koronás fõinek felmagasztalása, ahol kimondták Erdély és Órománia egyesülését 1918 decemberében egy népgyûlés résztvevõi.
Bár az állam ígéretet tett a kisebbségi, felekezeti oktatás segélyezésére, miként azt korábban a magyar állam is tette jóformán minden iskolával, 1920 és 1944 között ez irányban nem történt semmi Gyulafehérváron, a Majláth gimnázium életében javulás nem állott be. Az önfenntartás alapját képezõ egyházi birtokot 1921-ben kisajátították. A levél rejtett távolságtartását, hogy ne gunyorosságát említsük, még a mai olvasó is kiérzi a sorok közül. A többihez nem kell semmit sem hozzátenni. Tankönyvek, mikroszkopikus fizetés? A cenzúra mindenesetre elaludt, a levlap eljutott a címzetthez, mi pedig a napokban hoztuk vissza Erdélybe. Egy nem túl fontos adat?
Sebestyén Mihály
– Beszélgetés Szánthó Jánossal, a nyíregyházi állatpark aligazgatójával –
– A dajkálásra szorult kis vadállatok istápolása, felnevelése hivatali feladataid közé tartozik, vagy hobbiból csinálod?
– Is-is. "Hivatalból" felelõs vagyok az állatállomány épségének megõrzéséért, egészségük védelméért; másrészt ezt nem lehet úgy kezelni, mint ahogy azt egy beosztottam tenné, aki ledolgozva napi munkaidejét, teljes lelki nyugalommal hazamegy. Itt jön az állatbarát önfeláldozó hozzáállása, mert egy ilyen kis állatot etetni kell délután is, este is vagy megnyugtatni éjjel, ha valamitõl megijed, akár csak egy kisgyermek – ez lenne a "hobbi" lelkiismerettel párosítva. Ezért is mondok el annyi kis kalandot védenceirõl.
Az általam eddig gondozott állatcsecsemõk közül talán az 1994-ben született kis mosómedvék dajkálása volt a legnehezebb. Ennek egyik oka az volt, hogy nem találtam senkit, aki megfelelõ tapasztalatok birtokában el tudott volna látni tanácsokkal, másfelõl pedig az újszülöttek sokkal fejletlenebbek, mint bármelyik más emlõsállatunk kicsinye. A mosómedvék születésükkor kb. egérnagyságúak, csupaszok és a szemük sincs nyitva. Igen lassan fejlõdnek: majdnem kétszer lassabban, mint például a kutya, macska vagy a farkas kicsinye. Kb. 15 napos korukban nyílik ki a szemük (összehasonlításképpen: a farkasoké már 7-8 napos korukban kinyílik), s míg a farkaskölykök már két-három hetes korukban elfogadták a darált húst, a mosómedvék esetében ez csak egy hónapos kor után következett be. Igen kis méretük miatt a kis mosóbocsok táplálása elég nehézkesen indult: különleges cumit kellett keresni számukra. Elõször fecskendõvel próbálkoztam, de ez nem igazán vált be. Végul sikerült olyan cumikészletet találni, amelyben minden méret megtalálható. Az elsõ napokban a parányi állatok minimális mennyiséget tudtak elfogyasztani: fejenként 5 ml-t. Ez a mennyiség mindennap lassan emelkedett. Tíznapos koruk után az etetések közötti idõt hat órára toltam ki. Ezután a tejhez bébiételt kezdtem adagolni: elõször csak ízesítettem, majd mindennap nagyobb adagot kevertem a tejhez. A nagy választékból kizárólag az almás- májast fogadták el.
Mivel a mosómedvék nagyon lassan fejlõdnek, az elsõ három hétben – az etetési idõket kivéve – többnyire alszanak. Miután kinyílt a szemük, naponta etetés elõtt vagy után játszottak és ismerkedtek a környezettel. Ilyenkor a sötét helyeket kedvelték; mivel én a szobában tartottam õket, mindig elhúzódtak a fotelek vagy az ágy mögé. Ezzel együtt nagyon kíváncsinak bizonyultak: mindent megszagoltak és mellsõ lábukkal megtapogattak. Az idegen zajtól vagy hirtelen mozdulattól megijedtek – ilyenkor menekült az egész társaság. Történt pedig, hogy egy alkalommal, mikor a macik épp a lábamnál játszadoztak, a huzat bevágta a szobaajtót. A nagy csattanásra ijedtükben villámgyorsan felmásztak a vállamra. Nem tartozott a legkellemesebb érzések közé, amikor három, egyenként egykilós állat éles karmaival megkapaszkodva, hirtelen felrohan az ember testén. Gondolhatod, hogy ettõl kezdve mindig vigyáztam, hogy a huzat ne csapja be az ajtót!!!
Soha nem akartam kutya módjára megszelídíteni védenceimet, mert õk nem házi kedvencek, hanem állatkerti állatok. Ennek ellenére három hónapos korukig sokat játszottam velük, sétáltattam õket, de ezután már visszatettem a mosómedve-kifutóba, a fajtársaik közé. Beilleszkedésük minden probléma nélkül történt. Az általam felnevelt három kölyök (egy nõstény és két hím) közül a Zorra nevet viselõ nõstény (az arcán viselt maszk miatt kapta a Zorro nõiesített nevet) itt maradt nálunk Nyíregyházán. Nagyon jó anyaállat vált belõle, õ az egyedüli mosómedvénk, amelyik minden évben problémamentesen neveli fel kölykeit!
Adamovits Sándor
A természetkedvelõk újra teljes pompájában láthatják Mezõzáhon a sztyeppei bazsarózsát (Paeonia Tenuifolia), amely a Kárpát- medence jégkorszakbeli öröksége, egyedi természeti ritkaság. A mezõzáhi botanikus rezerváció nemcsak a bazsarózsának köszönheti hírnevét, hanem itt több olyan ritka növényfajta is megtalálható, amely a különbözõ európai földrajzi tájakon õshonos. A tudományos kutatók mintegy 245 védett fajt és alfajt határoztak meg. Sajnos ennek ellenére a 30 évvel ezelõtt körbekerített terület betonoszlopait és szögesdrótját nagyon sok helyen elhordták, a virágos mezõt helyenként tönkreteszik. A sztyeppei bazsarózsa teljes virágzásának idõszaka: április 29- május 7.
Sâncraianu Marcu, 83 éves földmûves, 55 éve a rezerváció tiszteletbeli ôre
A kezdõ teknõstartók legjellemzõbb kérdése: hogyan lehet megkülönböztetni a nõstényt a hímtõl?
Elõször is azonosítsuk a teknõsünket: ha sárga csíkos, zöldes háta van, a haspáncélja sárga, több-kevesebb folttal, ha a fej, a nyak és a lábak világos csíkozatúak, szûrkészöld színûek, ha a szemek mögött egy vörös sáv húzódik, akkor a floridai vörösfülû ékszerteknõssel van dolgunk. Az idõsebb példányok színezetében a fekete s szürke a domináns, a vörös sáv is elsötétülhet és alig felfedezhetõvé válhat.
A vörösfülû ékszerteknõs a legelterjedtebb kisállatkereskedéseinkben és a tartóknál.
Miután azonosítottuk a fajtát, próbáljuk megállapítani nemüket.
A nõstények, méretüknél fogva, rendszerint nagyobbak a hímeknél, kivétel egyes fajok, ahol ez a különbség nem annyira szembetûnõ.
A másik általános jellemzõ, hogy a felnõtt hím farka feltûnõen hosszabb és vastagabb, mint a nõstényeké, orrtájékuk is csúcsosabb, és az elülsõ lábak karmai nagyon hosszúak. A megnyúlt karmok a hím udvarlási szertartásánál nélkülózhetetlenek. Páncélja általában homorú, konkáv, vagyis a földhöz viszonyított távolság esetünkben nagyobb, mint a nõstényeknél, párzásnál nyer fontosságot ez a különbség. A nõstény páncélja tehát domború, konvex vagy egyenes, ami kisebb távolságot jelent a földhöz képest, és aminek elsõsorban a tojáslerakásban van szerepe.
Mivel 3-4 cm-rel és 10 g-mal születnek, kisméretûeknek tartják õket, viszont a felnõtt egyedek 20-25 cm-re és akár 1,5-2 kg-ra is megnõhetnek.
A fogságban tartott példányok esetében egész évben, de általában tavasszal, illetve nyár elején következik be a párzási idõ.
Ha több teknõspárunk van egy akvaterráriumban, a nõstény birtoklásáért folyó csatározások, a hímek akrobata mutatványai, parádés felvonulása a nõstény elõtt jelzik a párzási idõ közeledtét.
A legjobb ilyenkor különválasztani õket, és a megfelelõ környezet, hõmérséklet biztosításával esetleg sikerül a szaporításuk.
Miután megállapítottuk a nemüket, nem maradt más teendõnk, mint elgondolkozni azon, milyen nevet adunk nekik – ez azért is nagyon fontos, hogy megkülönböztessük õket a világ összes teknõsétõl.
Dr. Bob Miklós állatorvos
Nyers tréfacsinálás két szomorú esetét mutatjuk be, amelyek egymáshoz okilag és okozatilag is hasonlatosak.
A légnyomás elég apró változásait is megérezzük, de azoknak a helyi megszokott szint (a mi vidékünkön hozzávetôleg 760 Hg-mm nyomás) meteorológiai okokból történô ritmusos változásai csak a " meteoropata" személyekneknél okoznak nyugtalanságot, szívritmuszavart, vagy egyéb kellemetlen hatást,
közérzeti, ízületi panaszokat. A gyors, nagymérvû változások akár csökkenô, akár fokozódó légnyomás esetén néha elviselhetetlen zavarokat okoznak.
Mint ismeretes, a mélyvízi merülés vagy a hegymászás, de éppen így a magassági repülés is okoznak ilyen gyors változásokat és életveszélyes kórállapotokat. Hasonló nyomásváltozás (itt a mi magassági szintünkön) mesterséges – mûvi – körülmények között jöhet létre, pl. kompresszió révén: festékszórás, szárítás, portalanítás, égésfokozás és sok más technikai igény kielégítése során. A légpumpás kompresszorok leggyakrabban 6-15 atmoszférás nyomáson mûködnek (akármilyen változatokkal, az igényeknek megfelelôen), de a célszerû alkalmazás bajt nem okoz.
A segesvári köztisztasági egységnél az volt a szokás, hogy hazamenet elôtt a munkások ruháját magas nyomású levegôfújtatással kiporolták (»kifújták«). Ennek során egyik alkalommal a tréfacsinálók egyik munkás orrát is "kiporolták", elé tartva a nagy nyomású gumicsô végét. Alig mondta el " ne hülyéskedjetek, mert fáj a tüdôm", összeesett és meghalt. Mint munkahelyen bekövetkezett haláleset, természetesen boncolásra került.
A középkorú férfi testén a hullafoltok sötétek, igen kiterjedtek voltak, boncoláskor a vér folyékony. A testfelszínen külsérelmi nyomokat nem találtunk. Belvizsgálatkor a szervek bôvérûek, kóros elváltozás nincs, csak a tüdôkben és a szívben. A szív felszínének megtekintésekor (még kivétel elôtt) szembetûnô a koszorúerekben a számtalan – gyöngyfüzérszerûen elhelyezkedô – apró légbuborékok sora. Megnyitáskor (vízréteg alatt végezve) a bal szívfél üregeit habos vér tölti ki, belôlük légbuborékok távoznak. A tüdôk puffadtak, rózsaszínûek, egész állományukban számos apró bevérzés van, majd a mikroszkópos vizsgálat rendkívül sok tüdôhólyagocska szakadását mutatja ki.
Tehát erôszakos halál, légembólia következtében. Nem szándékos emberölés. Kifogásolták ez esetben is az okságot, hiszen a csô végét nem is szorították rá az orrnyílásra. Viszont az a tény, hogy ez nem is szükséges a nagy nyomás belsô kialakulásához, hiszen a nagy nyomású léggömb fokozatosan hígul fel a környezetben, fél méteren belül mindenkor veszélyt hordoz magában.
A másik eset egy dicsôszentmártoni üzemben történt, teljesen hasonló körülmények között, csakhogy ez esetben a magas nyomású csô végét az áldozat fenekére nyomták a tréfacsináló munkatársak. Fájdalmában felüvöltött és alig két percen belül meghalt.
Ez esetben is légembóliát találtunk, de annak kialakulása jelentôsen eltért az elôzôéhez képest. Ezúttal a végbél nyálkahártyája alatt számos léghólyagot, ereiben apró szakadásokat és gyöngyszerûen elhelyezkedô légbuborékokat találtunk, ezek a vastagbél érrendszerében magasan követhetôek voltak. A szív boncképe annyiban tért el az elôzô esetbelitôl, hogy ennek a jobb oldali üregeiben találtuk a levegôt, ami a nagy ereken át a tüdôállományba is feljutott, habos vér formájában.
A vélemény ezúttal is hasonló volt: erôszakos halál légembólia által, vagyis nem szándékos emberölés történt...
Tréfálni és nevetni jó, de legyen a tréfa emberhez méltó!
Molnár Vince
Folytatjuk logikai feladványainkat.
Elõbb azonban idézzük fel az elsõ kérdést és megoldását. Az 1. feladvány megfejtése:
A középkorban halálra ítéltek egy parasztot, mivel nem tudta megadni a földesúrnak az adósságát. Az elítélt kegyelmet kért a királytól. A király nem akarta magára haragítani sem a földesurat, sem a népet, aki a paraszt mellett állt ki. Ezért a következõt javasolta: írják fel egy papírra, hogy ÉLET, és egy másikra, hogy HALÁL. A paraszt kell húzzon egyet, és amelyiket kihúzza, az lesz az ítélet.
A bíró, aki megírta a két papírt, jó barátja volt a földesúrnak, és mindkét papírra HALÁL-t írt. A bíró szolgája, aki viszont jó barátja volt a parasztnak, ezt észrevette, és rögtön szólt az elítéltnek. Ez gondolkozott egy kicsit, és úgy járt el, hogy biztosan megmeneküljön. Mit tett?
Megoldás. Az elítélt lenyelte azt a papírt, amit kihúzott.
A bíróság csakis azt nézhette meg, ami maradt, és mivel azon azt írta, hogy HALÁL, arra következtetett, hogy azon a papíron, amit lenyelt – tehát amit tulajdonképpen kihúzott – csakis ÉLET lehetett. Így a bíróság felmentette.
Megjegyzések a beküldött megoldásokhoz: azzal, hogy a paraszt leleplezi a csalást, nem biztos, hogy megmenekül, ugyanis legfennebb annyit ér el, hogy megismétlik a húzást. Ha észre is vették a csalást, nem valószínû, hogy sikerül kicserélni a papírokat. Ha viszont a paraszt javasol valamit a húzást illetõen, nem biztos, hogy azt a bíróság el is fogadja.
Tizenegyen küldtek be helyes megfejtést az 1-es feladványra: Bartha Kinga, Bíró Péter, Keresztesi Árpád, Logothetti Zoltánné, Máthé Bernadette, Nagy Zsolt, Pethõ-Dévay Ildikó, Sebe Judit, Takács Ildikó, Tõkés Lajos, Tóth Pénzes Tünde. Közülük sorsoltuk ki e heti nyertesünket, aki Sebe Judit. Nyereményét, az Impress Kiadó egyik könyvét átveheti szerkesztõségünkben, hétfõtõl péntekig 10 és 14 óra között.
Egy pohár forró vizet le kell hûtsünk egy pohár hideg vízzel; öt perc áll rendelkezésünkre. Hogyan járjunk el, hogy a forró víz végül minél jobban lehûljön: várjunk öt percet, és akkor töltsük õket össze, vagy pedig elõször töltsük össze, és ezután várjunk öt percet ?
A megfejtés beküldésének határideje jövõ hét péntek. A megoldást be lehet küldeni postán a szerkesztõség címére (4300 Tg.-Mures, str. Dózsa Gy. nr. 9), vagy be lehet adni a Népújság szerkesztõségébe. Leveleiken kérjük feltüntetni a rovat címét: "TESZTELD MAGAD". Jó szórakozást kívánunk!
Marosvásárhelyen a napokban zárult a Miklóssy Gábor és növendékei festményeibõl válogatott kiállítás. Színvonalas, változatos, figyelemre méltó munkákat vonultatott föl, Budapesten is elismerés övezte a Vigadóban rendezett tárlatot. A Mesternek sok tehetséges, markáns egyéniségû tanítványa volt, meglepõen nagy hányaduk nincs már az élõk sorában. Annak is immár egy esztendeje, hogy Zsigmond Attila végleg távozott közülünk. Beteg volt ugyan, mégis váratlanul ment el, mert amikor leült a vázlatfüzet vagy a festõállvány elé, elfelejtkezett minden gondjáról, bajáról. Ezt a halála elõtt nem sokkal folytatott hosszabb beszélgetésben is megerõsítette.
Közel fél évszázados képzõmûvészeti munkássága gazdag termést hozott, festményei, grafikái országszerte és a világon is sokfelé számos otthont díszítenek, sugározva a szülõföld szépségét, éltetõ erejét, hangulatát, továbbítva lakói vitalitását. Ez volt az, ami a marosvásárhelyi festõt mindig is megragadta. "Itthon a fenyõk is másképp sóhajtanak, másképp susognak" – vallotta a Mûterem címû kötetbe illesztett interjúban. Az otthon melege, biztonsága, éltetõ ereje ösztönözte folyamatos munkára, így építette ki pályáját, amelyen úgy érezte, valóban önmaga lehet.
Jellegzetes erdélyi tájak, itteni arcok tûnnek fel újra Zsigmond Attila képeinek reprodukcióin, melyekbõl mai mellékletünkbe válogattunk egypárat. A mûvész hagyatékát féltve õrzõ felesége bocsátotta a grafikákat rendelkezésünkre, azt is remélve, hogy a nem túlzottan távoli jövõben az életmûrõl majd egy monográfia is megjelenhet. Igyekezetét tapasztalva, bízni lehet az elképzelés megvalósíthatóságában.
(nk)
Nôk a magyar irodalomban. (Beszélgetés Mervel Ferenc mûfordítóval)
– Arról értesültünk, hogy újabb magyar válogatás jelenik meg a finnországi svéd irodalmi lap, a Horisont tavaszi számában.
– A magyarországi és a kisebbségben élõ magyarság irodalmi mûvei több mint fél évszázadon át nem juthattak el az olvasóhoz közös válogatásban. Sok víznek kellett lefolynia a Kárpát-medence folyóin, míg feleszméltünk a kábulatból, s közben igencsak felhalmozódott írásos-könyves behoznivalónk. Európa távolabb esõ részein már-már meg is feledkeztek a díszes magyar korsó cserepeirõl, a kívül rekedtek létérõl, szóba-sorba öntött vallomásairól. Épp közös voltunk, közös gyökerünk, kultúránk bemutatására született meg az Ötágú síp gondolata, egy gyûjteményé, mely magyarországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági és kárpátaljai íróink-költõink munkáiból adna ízelítõt a skandináv országok olvasói számára.
Az ötletet (a Mervel Ferencét és a Jávorszky Béláét) a budapesti Magyar Napló címû folyóirat is érdeklõdéssel fogadta, s Oláh János fõszerkesztõ közvetítésével megkezdõdött az anyaggyûjtés. Novellák, esszék, versek – Szabadkáról, Ungvárról, Pozsonyból, Pestrõl, Marosvásárhelyrõl. S ahogy nõtt-növekedett a papiroshegy Mervel Ferenc íróasztalán, egyre égetõbbé vált a munkamegosztás gondja is. Jávorszky Bélát, a finn, észt, svéd próza jeles tolmácsolóját ugyanis tallini nagykövetté nevezték ki. Mervel ugyan "hétnyelvû", de kenyerét mégiscsak nyelvtanárként keresi a svéd fõvárosban.
– Így alakult ki aztán a "svéd–norvég–dán" megoldás ötlete, hiszen az irodalomkedvelõk olvasnak egymás nyelvén, s a HORISONT az egyik legrangosabb skandináv irodalmi folyóirat. Sulyok Vince a versek fordítását vállalta magára, mégpedig Peter R. Holm norvég költõ bevonásával – magam pedig, mivel karácsony elõtt éppen Finnországba készültem, átengedtem egy gyönyörû novellát Eszterhás Péternek. S közben csörgött a telefon, jöttek a levelek, az e-mail üzenetek. Ám nemcsak magyar berkekben volt nagy a buzgalom. Svédország Nobel-díjra jelölt költõje, Tomas Tranströmer, a világviszonylatban legtöbbet fordított élõ lírikus, aki eddig 46 nyelven jelent meg, interjúban közölte: az Ötágú síp – Öt ország magyar irodalmáról címû válogatást mérföldkõnek tekinti, és egy írásával maga is szeretne helyet kapni a különszámban. Természetesen helyet kapott. Ahogy bármely európai folyóiratban kapott volna. A Horisont "magyar száma" amolyan millenniumi meglepetés – mindannyiunknak.
– Kik szerepelnek a válogatásban?
– Nõk. "Magyar nõírók" – ez a címe Pomogáts Béla bevezetõjének is. Prózával szerepel benne Berniczky Éva, Kovács Magda, Lovas Ildikó, Varró Ilona, Vathy Zsuzsa és Jókai Anna. A költészetet Egyed Emese, Füzesi Magda, Harkai Vass Éva, Juhász Katalin és Mezey Katalin versei képviselik.
B.D.
éhezõ száj gyászdalokkal.
Fazakas Attila
jégverte mezõ
Czirmay Szabó Sándor
Mert nincs már benned kacagás, csengõ,
és elbújtad már minden rejteked,
két gyerek-szemed.
harminc ezüstös arc.
Sebestyén Irén
Még visszafájnak, mint hegedõ sebek,
a torz remények, még sajog elveszett
hogy veszni hagytam, balhitek útjain
indulva önzõn azt, amiért ma is,
még mindig érdemes lenne mindent,
zúgó szerelmem, a közös egy hitét,
a lélek ünnepét, örömök, jövõk
is megvalósult pillanatát, hová
elbújva új s új pillanatot lehe-
vég-káoszából – még sajog, és olyan
jó, hogy sajog, fáj, ég, belebújok e
mindenüvé, a nemlétbe immár.
Balási András
A hetvenes években nem sokat lehetett nyüzsögni, útlevelet nem adtak akárkinek, hát még diáknak, tanárnak. Mindenféle szakkör volt, egyfélébõl azonban csak igen kevés. Valaki eszperantó kört hozott létre egy sóvidéki suliban. Ember nem gondolta volna, hogy ezzel utazni lehet. Hát lehetett. Voltak ilyen találkozók, itt, ott. Az egyik szemfüles srác rástartolt a fenestrojra; amikor az elvtársaknak ott fent azt kellett mérlegelniük, hogy kettõ közül kit engedjenek külföldre konferenciázni, hát enyhén szólva nem a bulit kitaláló pajdagogoszt választották, nüná.
Az a gyerek most a magyar fõvárosban él, zenét szerez és verset ír, muzsikál és gyereket nevel. Ja, el ne felejtsem, közben volt mozigépész és kollégiumi kapus is. (Ez az utóbbi igen jó szakma, tavaly a Ráday Kollégiumban is egy átszállt fiatal mezõségi lelkész õrizte a bejárást. Örvendett nekünk, de szállást nem adhatott, nem jegyeztettük elõ magunkat. Telefonált taxiért, a pénzt nem fogadta el.)
Ha azt mondom, elektitaj poemoj, az válogatott verseket jelent. De hogy mondják azt, hogy Szerelmes vers a Niagara vízesésrõl? Am-poemo pri la Kaskadego Niagara. Hát azt, hogy Valaki hiányzik? Iu mankas. Tavaszodik? Printempigas. (A g-n van egy kúp.) Fekete tulipán? Nigra tulipo. Szeretnék vers lenni benned? Mi satus esti poemo en vi. (Az s-en is van egy kúp.) Karulino, kezdõdik a vers: kedvesem, szeretnék megpihenni a te lelkedben, mi satus ekripozi en via animo. Hát nem édi?
Ilyesmi is csak ennek a huncut Beke Sándornak juthat az eszébe. Ha olyan volna költészete is, ahogyan magát menedzseli, már rég meg kellett volna kapnia a Nobel-díjat. De hát már bölcs Salamon megmondta volt, ha nem menedzseled magad, Jahve b… rád. Namármost, ha saját kiadód és nyomdád van, hülye volnál, ha nem állnál minden erõddel a tulajdon tehetséged szolgálatába. És ha – mintegy a spanyol meg az angol, francia, német, a kínai és az indonéz fordítást kissé megelõzve, a világhírt megelõlegezve – közre ne adnád válogatott verseidnek eszperantó gyûjteményét Potestantaj magnolioj címmel, ez nem tiltakozó, nem is protestáns, hanem Tüntetõ magnóliák akar lenni, kiadója a Debreceni Eszperantó Társaság, évjelzete 1999, a fordító Papp Tibor. Idézgetek a kötetbõl. Illetve az eredetibõl, aztán az eszperantóból. "Miért szeretlek, / Édesem? / Csak állok elõtted / Félszegen" – "Kial mi amas vin, / Karulino / Mi nur staras antau vi / Kun la timo –" * "Kozmosz- kertemben / érted / virág-kaszárnyák nyílnak – / Én tudom, / hogy fájó anyagból vagyok, / hogy minden izomrostomban / egy-egy eleven / virág-kés / és megfájdulsz bennem, / ha hozzám érsz." "En mia kosmo-gardeno / por vi / dehiskas floro-kazernoj- / Mi scias, / ni estas el dolora materio, / ciu el miaij muskolfibroj / estes viva / flor-trancilo / kaj vi eksentos doloron / ektusinte min" * Döbbenetes, ahogy a virágból kaszárnya nyílik – eszperantóban is. Hát szóval, semmi sem lefordíthatatlan.
Az utolsó elõtti oldalon ez áll: Kara Leganto – ez én volnék, az Olvasó –, mondanám meg, tisztelettel, hogy: 1. Kio estas via generala impreso pri la libro? (Értve? Vagyis, hogy mit szólok a könyvhöz. O.K.) 2. Kia vi trovis la poezion de Sándor BEKE? (Ezt még-még, a többi hármat már nem értem.) Felelni mégis tudok. Például ezt: "post nelonge / nego falos / sur niajn duonerarojn…" Vagyis: "féltévedéseinkre / maholnap / lehull a hó…" Mármost: mivel ez a vers 1987- ben keletkezett, feltételezhetem, hogy azóta az a hó már elolvadt. Tehát: hol van már?...
A hawaii tó. Szerintem ott lappang a krepusko transilvaniában. Ha elkapják, teát fõznek belõle a tibetiek, jakzsírral igencsak fölséges ám.
B.D.
eret vágna
V. Szász István
Júliát nagyon szerettem. Már hogyne szerettem volna, az ember mindig szinte eszelõsen ragaszkodik az elsõ szerelemhez. Még a neve is: Júlia! Légies könnyedség, kifinomult ízlés, mély érzések társultak képzeletemben ehhez a névhez. Naponta Rómeónak képzeltem magam, s majdnem nyakamat szegve ágaskodtam annak a magasra nõtt fának a tetejérõl, ami negyedik emeleti erkélyük szintjéig vagy még azon is túl nõtt. Megtehettem, jó mászó voltam világéletemben, az embereknek meg csöppet sem feltûnõ, ha egy tizenhat éves srác naphosszat egy fa tetején ücsörög. Beláttam onnan szinte az egész lakást, fõleg esténként, amikor felgyúltak a lámpák.
Juli jól fejlett, mai szemmel nézve nagydarab tizenöt éves bakfis volt, hosszú barna copfokkal, csucsori ajakkal, pirospozsgás arccal, méla tekintettel. Ettõl a tekintettõl mindig bizsergés járta át a gerincem tájékát, ilyenkor, ha a fa elkezdett volna nyúlni, hegyében kapaszkodó jómagammal, félelem nélkül értem volna akármilyen magasságokba, s boldogan akasztottam volna le neki az égrõl bármelyik csillagot, talán még a holdat is. Az õ kedvéért tûrtem el, hogy a barátaim kiröhögjenek, amikor beat-lemez helyett Csajkovszkij- zongorahangversenyt vásároltam, s ezt hallgattam órák hosszat, elalvás elõtt.
Kirándulni is sokat jártunk, könnyû volt nekünk, az erdõ ott sejtelmeskedett rögtön a tömbházak mögött, akkoriban még nem kellett félni a manapság egyre jobban elszaporodó támadóktól, bûnözõktõl. Az erdõ kizárólag csak meséket termelt ki magából számomra, bár idõnként megjelent a boszorkány is, no de õ elengedhetetlen kelléke a meséknek, úgyhogy nem túlságosan zavart.
Ez úgy történt, hogy egyik, talán legmélyebb érzelmi hatású kirándulásunk magasztos élményével a lelkünkben, kéz a kézben ballagtunk hazafelé, amikor az erdõ szélén, a Juli édesanyja képében ott várt a veszedelem. Hatalmas fakanállal felszerelkezve, csípõre tett kézzel állt és várta, hogy elérhetõ közelségbe kerüljünk. Érdekes módon nem a dolog ijesztõ, hanem a humoros részét láttam már akkor is, s félelem nélkül lépkedtem a fenyegetõ fakanál felé. Ami végül is csak a hatalom kellékének bizonyult, anélkül, hogy támadásba lendült volna. Lelkes botanikai magyarázatba kezdtem, ez azonban már senkit sem érdekelt, így szép kirándulásunk, romantikus búcsú helyett, lógó fejû hazakullogással végzõdött. De sebaj! Voltak még azután is szép napok. Éppen csak egyre több alkalommal kellett rájönnöm, hogy valami lényeges hiányzik ebbõl a kapcsolatból. Mostani eszemmel azt mondom, hogy a jellemünk különbözött túlságosan, de akkor ez még nem jutott pont így eszembe.
Bolyongásaink során egyszer, fent a tisztás szélén, vadcseresznyefára bukkantunk. Micsoda örömmel és odaadással szedtem Julinak annyit, amennyi csak belefért a zsebeimbe, meg az összefogott tréningfelsõmbe. Annyi szeretettel és örömmel fáradoztam érte, hogy eszembe sem jutott egyetlen szemet is betenni a számba, majd otthon – gondoltam –, majd együtt elszemelgetjük. Amikor hazaértünk, Juli tálat vett elõ, én beleürítettem a zsebeim meg a tréningfelsõm tartalmát, s néztem, amint ügyesen vizet enged a cseresznyére, aztán leszûri, egyet bekap, majd az egész tál cseresznyét berakja a hûtõbe. Nekem még csak azt sem mondta, hogy kóstold meg, te szamár.
Ezután nemsokára elkövetkezett ama "végzetes" nap. Virágot szedni indultunk kedvenc helyünkre, a felsõ tisztásra. Gyönyörû volt az erdõ, boldog voltam, és igyekeztem minden zavaró körülményt teljesen elfelejteni. Csak Julin volt a szemem, néztem, amint guggolva lépeget és szálanként gyûjtögeti a neki tetszõ virágokat. Lépegetett, lépegetett, amikor egy hirtelen mozdulatnál egyszer csak: bumm! Óriásit durrantott, amitõl szégyenkezés helyett hatalmas nevetésre fakadt és felszökkenve, karját magasba lökve vidáman elkurjantotta magát: hajrá!
Megsemmisültem. Nem a durranás botránkoztatott meg, inkább a hajrá. És az a karlendítés. Attól egy átfutó, kissé túlfûtött képzettársítás következtében még a Hitlerjugend sugárzóan harsány ifjai is bevetültek a képbe. Brrr!
Így szálltak légbe, pillanatok alatt, legszebb ábrándjaim, s döbbenten meredtem arra a tömzsi, barna leánykára, aki öt perccel ezelõtt még álmaim tündéreként tépdeste a virágokat.
Ó, Júlia, Júlia! Miért is kell nekem most, a te jóvoltodból, ilyen groteszk képekkel terhelnem hamvas ifjúságom emlékeit? Miért is lõtted le oly kegyetlenül hófehér álmaimat, amik most, ennyi év távlatából még fehérebbnek tûnhetnének, ha te akkor nem… Miért? Miért?
Látod, Júlia, aki ma négygyermekes, termetes családanya vagy, nem tehetek róla, de manapság már csak úgy tudlak magam elé képzelni, mint aki bizonyos alkalmakkor magasba lendíti a karját, veled együtt a négy gyermek is, s az egész család kórusban üvölti: hajrá!
Persze, az élet már csak ilyen. És azért mégis, mindenek ellenére, szeretném hinni, hogy nagy ritkán, elvétve, egy kis Csajkovszkij-muzsika is megszólal a lelked mélyén, csakúgy, ahogyan most az enyémben is…
Nagy Zoltán
Játszódik Párizsban, egy palotában
Lloyd George: Meg kell mondanunk a magyaroknak, hogy vagy megjelennek holnap az Antant által adott békeszerzõdés feltételeinek átvételére, vagy hazautazhatnak.
Clemenceau: Senki sem ellenzi ezt a javaslatot?
Deák (a másik századból): Amit erõ vagy hatalom elvesz, azt idõ és kedvezõ szerencse ismét visszaadhatják.
Apponyi: Készek vagyunk vereségünk váltságdíját megfizetni.
Clemenceau: Senki sem kér szót?
(Függöny)
Bölöni Domokos
izzadt, szennyes égnek feszítik
nyilall, vadul lüktet az unalom,
– nagy idõt õröl e kis idõmalom.
Ágkóc hull a fák zöld szemébe,
pitypangok sárga selymet öltnek,
kenyérszaga van az ázott földnek.
Petelei Délia
(vizslatnak, kutatnak)
Máté Edit
– Meglepetést jelentett számomra, amikor igazgatóvá neveztek ki. Azelôtt mindössze két évig tanítottam. Polgári iskolában. Elsôsorban szobrászként dolgoztam, és azt is tekintettem mesterségemnek. 1949-ben alakult az országban öt mûvészeti középiskola: Bukarestben, Iasi-ban, Nagybányán, Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Ekkor lett igazgató Nagybányán Vida Géza is. De egy év múlva ô lemondott. Akkor én is azt mondtam, csak egy esztendeig vállalom. Lett belôle huszonöt…! – meséli 87 évesen, ám félszázad távolából is friss emlékeit idézve a mûvészeti középiskola és igazgatói indulásával kapcsolatban Izsák Márton szobrászmûvész. Természetes a kérdés: miért lett az egybôl… huszonöt?!
– Megszerettem a gyerekeket. Szívesen voltam közöttük. Annyira természetesnek tartottam, hogy a fiatalok között legyek, hogy a sok tennivaló számomra nem munkát, inkább kellemes idôtöltést jelentett. Szerencsém volt, mert olyan tanári kar került az iskolába, melynek tagjai végig nagyon lelkiismeretesen dolgoztak. Ezt az általuk elért eredmények bizonyították.
– Ki lett akkor az aligazgató?
– Kozma Géza, a kitûnô csellista. Késôbb hosszú évekig Trózner Sarolta…
– Honnan, hogyan sikerült a sok tehetséges gyereket behozni az iskolába?
– Munkánk egyik legfontosabb részét ez jelentette. Tehetségkutatást vezettünk be. A képzômûvész-tanárok mindenike falura ment, vagy ha nem, akkor írtunk a különbözô falvakba, városokba, ahonnan utóbb beküldték a rajzokat. A tehetségkutatást e negyedszázad alatt mindvégig folytattuk. Ez volt az alapja a képzésnek. A lehetôségekhez képest a legtehetségesebb gyerekeket hoztuk az iskolába. Nem véletlen hát, hogy Erdély mai képzômûvészeinek nagy része a marosvásárhelyi mûvészeti középiskolából indult pályáján.
– Kár viszont, hogy közülük elég keveset tarthatunk számon, mint Erdélyben élô képzômûvészt!
– De viszik a bizonyságát a marosvásárhelyi mûvészképzésnek! Szerte a világba! Amerikában is élnek közülük. Találkozhattam némelyikükkel Párizsban. Van, aki áttelepedett Magyarországra. Sajnos, hasonló a helyzet a muzsikusokkal is!
– Milyen szakokkal indult annak idején az iskola? Milyen iskolai programmal?
– Képzômûvész és zene szakkal, illetve balettszakkal. Ez utóbbi csak két-három évig mûködött. Utóbb áthelyezték Kolozsvárra. Ami pedig az iskolai programot illeti: Marosvásárhelyrôl Antalffy Endrét és engem vontak be abba a bizottságba, melynek tagjai az iskola analitikus programját kellett hogy elkészítsék. Ki-ki saját ismeretségi körébôl gyûjtötte össze az ehhez szükséges anyagot. Magyarországtól kezdve Franciaországon, Németországon át olyan iskolákból, melyeknek programja alapján mi is elkészíthettük a képzômûvészet szakát. Tehát minden tanítási órának megvolt az anyaga. Osztályról osztályra, tanévrôl tanévre. Késôbbi eredményeink amellett szóltak, hogy az iskolai program összeállításakor bizony jó munkát végeztünk. A zene szakon is hasonlóképpen történtek a dolgok. A mindkét szakon elért eredményeinknek köszönhetôen mûvészeti középiskolánk az ország egyik