Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

VÁLASZTÁSOK – 2000

Tegnap délelõtt még pangott az ürességtõl a megyei választókerületi választási iroda. Az alig kinevezett megyei és municípiumi választási irodák elnökei a sorsolás nyilvánosságra hozatala után azonnal benyújtották lemondásukat, elfoglaltságra hivatkozva. Ezért, a megyei törvényszék 2000. 4. 25/1572 számú határozata értelmében az eredetileg kisorsolt Horatius Dumbravã fõügyész helyett Popa Cristin bíró lett a megyei választási iroda elnöke. Helyettese Vinelsar Claudia. A municípiumi választási iroda elnökévé Costea Vasile helyett Pocan Codruþa bírót, helyettesnek Niculae Ritát nevezték ki. Jelenleg van az óvások idõszaka, illetve azoknak a megoldása. Utána kezd mûködni valójában az iroda.

Kiképzés a prefektúrán

A prefektúra gyûléstermében tegnap délelõtt felkészítõt tartottak a polgármestereknek és tanácsi titkároknak. A kiképzésen jelen volt Dorin Florea prefektus, Burkhardt Árpád alprefektus és Pora Zamfira prefektúrai fõtitkár. A helyi közigazgatás képviselõinek tulajdonképpen csak felfrissíteniük kellett, amit tudtak, vagy legalábbis tudniuk kellene a a jelöltlistákról, illetve a szavazáson részt vevõ, szavazati joggal rendelkezõ választópolgárok lajstromának elkészítésérõl, a szavazókörzetek felállításáról, a szavazóirodák személyzetének betöltésérõl, a plakátolóhelyek kijelölésérõl, a szavazás lebonyolításáról, az urnákról, szavazófülkékrõl és egyebekrõl. Elmondták, hogy szavazni személyazonossági igazolvánnyal, de személyazonossági kártyával is lehet. Ezek lajstromát a rendõrség segítségével állítják össze. A kártyákra külön erre a célra készített, különleges tussal ellátott pecsétet ütnek. A 241-es számú kormányrendelet értelmében, mondta Pora Zamfira, a kormány tartalékalapjából a közigazgatási minisztérium biztosítja a szavazócédulák, jegyzõkönyvek, a jelöltek és szavazópolgárok listájához és a különleges dossziékhoz szükséges papírt. Ugyanazon határozat 10. cikkelye szerint ezt az összeget utólag a helyi és megyei tanácsoknak kell visszatéríteniük.

A prefektúra fõtitkára ismertette a helyhatósági választásokról szóló törvény általános tudnivalóit a jelöltlisták letételének idõpontját illetõen. Eszerint a polgármesterek, helyi tanácsosok és megyei tanácsosok listáit május 5-ig kell letenni a megyei választási irodában.

A jelöléseket 4 példányban, írásban kell benyújtani. A listákat a pártok megyei vezetése írja alá, szövetségek esetén mindegyik párt külön láttamozza. A jelöltlistáknak tartalmazniuk kell a jelöltek nevét, a születés helyét és idejét, a mesterséget, foglalkozást, politikai hovatartozást, illetve választási szövetségek esetén annak a pártnak a nevét, amelyik jelölte.

A politikai pártok és szövetségek minden választókerületi irodában egy-egy példányt helyezhetnek el a helyi és a megyei tanácsosok lajstromából, s egy-egy jelölést a polgármesteri funkcióra. A kerületi választási iroda ellenõrzi a jelölés feltételeinek teljesítését mind a jelöltlisták, mind a támogatók lajstromának esetében, és jogában áll elutasítani azokat, amelyek nem felelnek meg a törvényes elõírásoknak.

A jelöltlisták két példánya a kerületi választóirodában marad, a másik kettõt visszaadják annak, aki benyújtotta. Ezek közül egyiket az illetõ választókerülethez tartozó törvényszéken vagy bíróságon bejegyzik, és a bejegyzést követõ 24 órán belül egy példányt kifüggesztenek a kerületi választási irodában.

Mit jelentett a romániai magyarság és az RMDSZ számára a kormányzati szerepvállalás, milyen alternatívákat nyitott meg?

Fel volt-e készülve az RMDSZ erre a kormányzásra, hogyan érvényesítettük az RMDSZ programját a három elfogadott kormányprogram alapján, amely koalíciós kompromisszumos egyeztetések eredménye volt? A különbözõ koalíciós egyezségek, aláírt dokumentumok érvényesítése, mi valósult meg a kormányprogramból a kisebbségi közösségi jogokat, valamint a többi, a programban megfogalmazott célkitûzéseket illetõen?

Mi volt a negatív és pozitív hozadéka a négy évi kormányzásnak és fõleg hogyan tovább? Mi lesz az RMDSZ álláspontja a választási stratégiai évben, hogyan tudjuk felhasználni a kormányzásban szerzett tapasztalatokat a továbbiakban?

A kormányzásban való részvételrõl hosszan lehet vitázni, mint ahogy tesszük is. A jóra és rosszra, a helyesre és helytelenre egyszerûsíteni hiba, mert így nem igaz. A kormányzás lehet rossz vagy jó annak alapján, amit elfogadott az RMDSZ különbözõ SZKT-kon, az RMDSZ-program alapján, a kormányprogramok alapján. Tehát meg kell nézzük, hogy ebbõl a három kormányprogramból mit tudott megvalósítani a koalíció, mit nem tudott, ennek alapján értékeljük ezt; erre vállalkozott az RMDSZ és el fog készülni ez a leltár.

Megpróbálok felvázolni egypár konkrét kérdéskört, amiben szerintem történt változás, és ennek alapján kell ebben az évben eldöntsük, hogyan kampányolunk, mit fogunk sugallni a választóinknak, hogy megfelelõ mérlegelés után egyszerû, érthetõ, de ugyanakkor olyan koherens üzenetet küldjünk a választóinknak, ami ahhoz vezessen, hogy megnyerjük a választásokat. Ha megnyerjük a választásokat, ez azt jelenti, hogy több tanácsost, több polgármestert, szenátort és képviselõt fogunk bejuttatni a helyi tanácsokba és a parlamentbe. Azt hiszem, hogy ez nem képezheti vita tárgyát az RMDSZ-en belül. A többi igen. Ennek érdekében megpróbálok – nem nagyon hosszan, de konkrétan – utalni azokra a történésekre, amelyek az elmúlt négy évben meghatározták kormányzási szerepünket. ’96-ban az RMDSZ-nek nem volt, nem lehetett nagy tapasztalata a kormányzásban. Meg kell mondanom, hogy a koalíciós partnereinknek sem volt, Petre Roman pártján kívül, nagy tapasztalata. Az elsõ kormányprogram, ha újra elolvassuk, egy kicsit romantikusnak tûnik, általánosságokat fogalmaz meg – nagyon jó dolgokat különben.

Utal a tulajdon kérdésére, megfogalmazza azokat a célokat, melyek a reformot jelentik a gazdaságban, de érzésem szerint az a kormányprogram nem volt elegendõ ahhoz, hogy utána számon lehessen kérni, hogy mit tett és mit nem tett a koalíció. Ezek után történt két nagyon fontos esemény, ami meghatározta a következõ négy évet: a tanügyi és a helyi közigazgatási törvényt módosító sürgõsségi kormányrendelet kormányban történõ jóváhagyása. Ez meghatározta az RMDSZ következõ három évének kormányzati tevékenységét. A két törvény számunkra létfontosságú, és bizonyítja azt, mennyire fontos volt, hogy akkor a kormányban sikerült ezt átvinni. Utána jött az iszapbirkózás, amit három évig a parlamentben az RMDSZ kénytelen volt végigcsinálni. Így értük el, hogy például a tanügyi törvény sok olyan pozitívumot tartalmaz, ami a korábbinál jóval több jogot ad annak, aki magyarul akar tanulni Romániában. Csak egy példát említenék: ’96-ban 500-an tanultak szakiskolában magyarul, most 10.000-en tanulnak országos szinten. Tudjuk jól, hogy sok olyan magyar tanuló, aki a nyolcadik osztályt elvégezte, inkább a szakiskolák felé orientálódik, mesterséget tanul. Nem vagyunk megelégedve a tanügyi törvény módosításával, a magyar egyetemet illetõen néhány olyan kitételt, mint a történelem és földrajz tanítása, egyházi oktatás stb. nem old meg, de téved az, aki azt mondja, hogy ez a tanügyi törvény nem jobb, mint a ’95-ös.

A közigazgatási törvény tárgyalása végsõ stádiumában van, és sajnos itt olyan közhangulat volt, és ez a koalíció gyengesége, hogy nem tudta érvényesíteni a parlamentben az akaratát. Egyesek véleménye szerint fel volt függesztve ez a törvény, de most a képviselõházban van, a plénum fogja tárgyalni, a szenátusi változatban és a szakbizottsági változatban is benne vannak azok a magyarságot érintõ kérdések, amelyek a 97-es sürgõsségi kormányrendeletben is jelen voltak.

van két fontos törvény. Az egyik a helyi közigazgatási törvény, a másik az igazságtalanul elkobzott ingatlanok törvénye. Remélem, sikerül majd az RMDSZ-nek a koalíciós partnerekkel egy elfogadható változatban a parlamentben megszavaztatni, ami nagyon fontos.

Az eredményeket illetõen: ’96 elõtt nem lehetett beszélni regionalizmusról. Tudjuk azt, hogy felfüggesztettek megyei elnököt azért, mert egy euro-régióba csatlakozott az illetõ megye. Most nemcsak hogy lehet beszélni régiókról, de nyolc régiója van Romániának. A törvény megadja a lehetõséget, hogy ezzel éljenek, sajnos, nagyon kevés a pénz, és itt nincs egy koherens elképzelése a kormánynak, hogy hogyan támogassa a költségvetésbõl a településfejlesztést és más programokat. Az önkormányzatok európai chartá-ját pedig a parlament jóváhagyta. Ami a többi kérdéskört illeti, itt a gazdaságra utalnék. A gazdaság az utóbbi négy évben nagyon sokszoór megtorpant (’97-ben és ’98-ban), mikor végre kellett volna hajtani a szerkezeti átalakítást: – a gázszolgáltatás, villamos energia terén meg kellett volna szüntetni az országos társaságok monopóliumát –, szakszervezeti tüntetések, bányászjárások zajlottak. A kormány most kezdte, a tavaly óta, de nagyon kis lépésekkel végrehajtani azokat a nagyon fontos intézkedéseket, amelyek a reformot jelentik, és nem lehet visszatérni. Ha Románia azt akarja, hogy EU-tag legyen, akkor ezeket az intézkedéseket meg kell tenni, a választási évtõl függetlenül. A privatizáció felgyorsult. A pénznyelõ mamutvállalatok kérdését a kormány nem tudta megoldani.

Visszatérve a gazdaságra: bebizonyíthatóan ’96 elõtt negatív diszkriminatív elbánásban részesülnek a magyarlakta megyék. Ezt ’96 után sikerült pozitív irányba változtatni. És nem azért, mert mi feltétlenül csak a magyarokat akarjuk segíteni, hanem azért, mert ez így helyes. A megyei tanácsoknál dolgozók ezt jól tudják. A jövõben is nagyon fontos szerepe lesz ennek, amikor az EU-tól nagyon sok pénz fog Románia felé irányulni, és nem mindegy, hogyan vagyunk felkészülve, akár a polgármesterek, vagy helyi tanácsok szintjén.

Beszéljünk a negatívumokról. A kultusztörvény benne volt minden kormányprogramban. Azt tudtuk elérni egyelõre, hogy egy rossz törvény megszavazását meggátoljuk. Minthogy ilyen törvény, inkább ne legyen.

Az egyházi ingatlanok kérdése: az RMDSZ nagyon hangsúlyosan megpróbálta felvetni. Az utolsó egyezségben – a PD aláírása nélkül – benne volt, hogy az egyházi ingatlanokat szolgáltassák vissza. Ez nem oldódott meg. Nagyon kevés ingatlant sikerült visszaadni, de ezt általánosan kell megoldani.

A kisebbségi nyelvek európai chartáját a kormány már aláírta, de nem érvényesítette parlamenti szinten.

A külföldi befektetõket támogató gazdasági kedvezmények, amelyeket decemberben jóváhagyott a parlament, februárban visszavonták. Ez volt a legnagyobb rákfenéje a koalíciónak, amit a külföldi befektetõk, az elemzõk elmondtak: a törvényhozási instabilitás.

Az utolsó kérdéskör, amire utalnék: a választások. Választási év van, és itt lezárul négy év, negatívumaival, pozitívumaival együtt. Arra kellene koncentrálni, hogy elõkészítsük a választásokat. Világos üzenetet kell adnunk a választóinknak, akiknek egy része kiábrándult.

Ezek legyenek a prioritások az RMDSZ számára, itt kéne partneri viszonyban lennünk egymással, függetlenül az RMDSZ-en belüli ilyen vagy olyan platformoktól, ilyen vagy olyan párt.

Többször említettük már, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal a közérdekû beruházási munkálatok pénzelésére költségvetésen kívüli bevételi forrásokat keres. Felmerült a helyi kötvények kibocsátásának ötlete, amivel kapcsolatban a Gelsor befektetési alappal vette fel a kapcsolatot a hivatal, konkrét példaként a városközpontban épülõ gyalogos-aluljárót véve alapul.

A befektetési alap képviselõivel folytatandó, e hét elején esedékes tárgyalásokra egy késõbbi idõpontban kerül majd sor, de mint Gál Imola pénzügy-költségvetési igazgatótól megtudtuk, kedden az Egyesült Államok Fejlesztési Alapjának (USAID) szakemberei keresték fel a polgármesteri hivatalt.

A USAID nemrégiben létrehozta az RTI regionális irodát, amely több közép-kelet-európai országban tevékenykedik, köztük Romániában is. Az RTI a fõvárosban a helyi érdekû beruházások finanszírozásával kapcsolatos szaktanácsadó irodát hozott létre, ennek képviselõi jártak a polgármesteri hivatalban. Május közepén újabb szakember érkezik majd Marosvásárhelyre, részletesebb munkára, addig is bizonyos, hogy városunk egyike annak a néhánynak, amelyekben az RTI elõször kezdi tevékenységét.

A beruházások pénzelésére alighanem az amerikai szakemberek sem tudnak hitelen vagy kötvényezésen kívül más megoldást ajánlani. Konkrét pénzforrást nem jelent ez az együttmûködés, de az igazgató szerint a szaktanácsadás mindenképpen hasznos, és az is tény, hogy a tengerentúli szakemberek jelenléte bizalmat ébreszthet a város iránt egy majdani pénzintézetben. De akár hitelezés, akár kötvényezés útján szerez majd a város beruházási pénzalapokat, erre leghamarabb a jövõ esztendõben kerülhet sor.

Módosult költségvetéssel

parlament két házának együttes ülése szerdán elfogadta az állami társadalombiztosítás idei költségvetését.

Miután kedden késõ este a törvényhozás már nagy többséggel megszavazta az ország 2000. évi költségvetését is, a kormány "elkészült leckével" ülhet le tárgyalni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselõivel a március végén lejárt, de a nemzetközi pénzintézet által május végéig kiterjesztett készenléti hitelegyezmény jövõ februárig terjedõ meghosszabbításáról.

Románia idei költségvetése évi 27 százalékos inflációval, a nemzeti össztermék (GDP) 3 százalékának megfelelõ deficittel és 1,5 százalékos gazdasági növekedéssel számol. A társadalombiztosítási költségvetésbe pedig elõirányozták a nyugdíjak már korábban bejelentett emeléséhez szükséges összegeket is. A két – egymással szorosan összefüggõ – jogszabály törvényerõre emeléséhez már csak az államfõi aláírásra van szükség.

Ám a parlamentben és annak falain kívül máris sok bírálat érte a két elfogadott törvényt – elsõsorban az ellenzék soraiból, de kormánykörökbõl is.

Kormányzati berkekben fõleg azért aggódnak, mert a költségvetési törvényt nem a kabinet által beterjesztett formában fogadta el a törvényhozás. A parlament megszavazta például a tisztségviselõk fizetésének május elsejétõl esedékes növelését és más fejezetekben is megnövelte a kiadási elõirányzatokat. "A nagy probléma az, hogy ha a költségvetést a parlament által elfogadott formában hajtják végre, akkor a deficit az év végén megközelítheti a 3,7-4 százalékot" – írta a Ziarul Financiar címû gazdasági lap, egy meg nem nevezett kormánytisztviselõt idézve. Márpedig a hét eleje óta Bukarestben tartózkodó IMF- küldöttséget csak a költségvetés elõirányzatai érdeklik, Románia csak az Isãrescu-kabinet által beterjesztett kulcsszámok alapján remélheti a készenléti hitel- egyezmény meghosszabbítását. A küldöttség szerdán ült tárgyalóasztalhoz Mugur Isãrescu kormányfõvel és kabinetjének gazdasági tárcavezetõivel.

A kormányzati elõirányzatot meghaladó deficitnövekedés elsõsorban a parlamenti képviselõk és más tisztségviselõk fizetésemelésébõl, a kis- és a közepes vállalatoknak kilátásba helyezett kedvezményekbõl és más kiadások parlamenti megnövelésébõl jött össze.

Szerdai állásfoglalásában a Teodor Meleºcanu vezette Szövetség Romániáért párt felszólította az államfõt, hogy ebben a formájában ne írja alá a költségvetési törvényt, amíg ki nem iktatják belõle a tisztségviselõk fizetésemelését. Korábban, a költségvetési vitában is ezt követelte a legnagyobb ellenzéki párt, sõt, a kormánykoalícióban levõ Nemzeti Liberális Párt is.

Újra a beteg húzza a rövidebbet!

Tegnap a Magángyógyszerészek Ligája és a Maros Megyei Gyógyszerészkollégium vezetõ bizottsága eldöntötte: mától a gyógyszertárakat nem zárják be, de május elsejétõl sem ingyenes, sem ártámogatott gyógyszereket nem bocsátanak ki. Döntésüket azzal indokolták, hogy a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár csak 25%-ban törlesztette a gyógyszertárakkal szembeni adósságait, azaz a gyógyszertárak által kiadott ingyenes és ártámogatott gyógyszerek ellenértékét.

A Magángyógyszerészek Ligája és a Maros Megyei Gyógyszerészkollégium vezetõ bizottsága múlt héten sajtóértekezleten bejelentette: amennyiben a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár április 27-ig nem törleszti a több mint 26 milliárd lejnyi adósságát a gyógyszertárak által január, február és március folyamán kibocsátott ingyenes és ártámogatott gyógyszerekért, akkor végsõ megoldásként mától bezárják a gyógyszertárakat, s csak a sürgõsségi esetekben szolgálják ki a betegeket. A gyógyszerészek hangsúlyozták: tiltakozásuk nem a betegek ellen irányul, de a gyógyszertárak olyan nehéz anyagi helyzetbe kerültek, hogy képtelenek gyógyszerkészleteiket feltölteni. A gyógyszerforgalmazók pedig nem hajlandók tovább hitelezni a patikákat.

A múlt heti bejelentést követõen az egészségbiztosítási pénztár törleszteni kezdte adósságait. Csomóss Benedek, a pénztár alelnöke tájékoztatott, hogy tegnapig a januári ingyenes és ártámogatott vények kiegyenlítésére 7 milliárd lejt utaltak át a gyógyszertárak számlájára. Ez az összeg az adósságoknak csupán az egynegyedét teszi ki.

Mivel a gyógyszerészek nem elégedettek azzal, hogy a pénztárt-l az adósságoknak csupán egynegyedét kapták meg, elhatározták, hogy május elsejétõl sem ingyenes, sem ártámogatott receptre felírt gyógyszert nem bocsátanak ki – nyilatkozta Kolcsár Zoltán, a Gyógyszerészkollégium alelnöke.

Május elsejétõl számítógépesítik a gyógyszerkibocsátást

Mint Moldovan Mariana, a Magángyógyszerészek Ligájának elnöke elmondta, a pénztár tegnap elkezdte a gyógyszertárak leltárát nyilvántartó programok szétosztását, amelyek alapján május másodikától valamennyi gyógyszertárnak dolgoznia kell. A számítógépes nyilvántartást az egészségbiztosítási pénztár kötelezi. Mivel az idõ a húsvéti szabadnapok miatt nagyon rövid, a gyógyszerészek a h-nap végéig képtelenségnek tartják a számítógépesítést, a programok installálását és a személyzet betanítását. Nem beszélve arról, hogy a leltározás a gyógyszertárak párnapos bezárását feltételezi.

Kolcsár Zoltán gyógyszerész szerint, mivel május elsejétõl nem lesz ingyenes és ártámogatott gyógyszerkibocsátás, következésképpen a számítógépes nyilvántartásra sem lesz szükség. Ha a pénztár kifizeti ad-sságait, ismét lesz gyógyszerkibocsátás, hogy a szerzõdéses kötelezettséget mindkét fél betartsa, számítógépes nyilvántartás is.

A társadalomvédelmi tényezôk bizakodók

A honatyák tegnapi együttes ülésén, melyen megszavazták a társadalombiztosítási költségvetést, a viták fõként a nyugdíjak újraszámítására összpontosultak. A honatyák úgy ítélték, hogy a tervezet nem nevezi meg a pontos összegeket és az intézkedés életbe léptetéséhez szükséges finanszírozási forrásokat.

Smaranda Dobrescu munkaügyi és társadalomvédelmi miniszter a plénum elõtt elmondta: egyelõre olyan forrásokból fogják fedezni a nyugdíjak növelését, melyek nem befolyásolják a költségvetést szubvenciók és a konszolidált költségvetés deficitjének elmélyítése nélkül. Nyilatkozata szerint van pénz mind a nyugdíjak, mind ezek újraszámításának fedezésére.

Az újraszámítás nyomán megnövekedett nyugdíjak fedezésére 43.700 milliárd lej szükséges, a társadalomvédelmi költségvetés legkevesebb három fejezetében megtakarított összegek pedig 44.500 milliárdot fognak kitenni, ami egyaránt fedezi a nyugdíjak kiadását és ezek újraszámítását – mondotta a miniszter asszony. Szükség lenne további 607 milliárd lejre, amit az Országos Nyugdíjpénztár tõkeköltségeivel megtakarított pénzbõl és a betegszabadságok kifizetésébõl fognak nyerni.

A társadalomvédelmi költségvetés másik fejezete, a munkanélüliségi alap 9.500 milliárd lejes költségekkel számol, mely összegeket a munkanélküliségi járadék, a jövedelempótló támogatás és a szakmai betagolódási segély fedezésére fordítják.

A vasutasok Solidaritatea szakszervezeti konvenciójának kedden megtartott országos értekezlete az általános sztrájk kirobbantása mellett döntött – közölte Ionel Socaciu alelnök.

A szakszervezetiek 56 százalékos béremelést követelnek, míg a szállítási miniszter felkérte a 13 vasúti kereskedelmi társaság vezetõit, ne engedélyezzenek 25 százalékosnál nagyobb növelést. A szakszervezetiek elmarasztalják a minisztérium álláspontját, mondva, hogy a bérnövelést lenne mibõl fedezni, ha a pénzt gondosabban kezelnék.

A mass media meghúzta a vészharangot

A környezetvédelmi tárca és az ipari minisztérium eltitkolja a szennyezési gócpontokat – tette közhírré országszerte az aggasztó valóságot tegnap is a mass media.

A Ziarul Financiar címû lap Romica Tomescu vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi miniszter keddi sajtóértekezletérõl szóló beszámolójában azt emelte ki, hogy a romániai ipari derítõk "állandó veszéllyel" fenyegetnek. Ugyanezekrõl az ipari derítõkrõl a Curentul és a Jurnalul Naþional azt írta, hogy azok "az ország ökológiai biztonságát fenyegetik", illetõleg, hogy "valóságos ökológiai bombák".

A színesfémérc-kitermelésre szakosodott dévai Mininvest társasághoz tartozó Abrudánya környéki ércbányák meddõgyûjtõirõl és derítõ tavairól kiderült, hogy közvetlen katasztrófa- veszéllyel fenyegetik a környéket és lakóit. Mivel a derítõkbõl kimosott, erõsen savas tartalmú szennyezés már hosszabb ideje rendszerint belekerül a Marosba torkolló Aranyos vizébe, távolabbi vidékeket és településeket is veszélyeztet.

Romica Tomescu 1996-os beiktatásakor mintegy hatvan hazai szennyezési gócra hívta fel a figyelmet, keddi sajtóértekezletén már 109 ilyen veszélygócról beszélt, a nyilvánosság elõtt azonban mind az általa vezetett szaktárca, mind az ipari és kereskedelmi minisztérium titkolja ezek nevét.

A környezetvédelem illetékesei csak azokról az esetekrõl beszélnek, amelyekre a sajtó hívta fel a nagy nyilvánosság figyelmét. Az ipari minisztérium pedig továbbra sem számolja fel a szennyezõ vállalatokat, sõt újabbak létrehozását sem akadályozza meg. Így a nagybányai katasztrófa ellenére új aranybányák megnyitására folynak beruházások – jelzi a Természetvédelmi Világalap (WWF) szigorú környezetvédõ törvényi szabályozást követelõ nyilatkozata.

Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnök Pozsonyban csúcsértekezletet akar rendezni a NATO-tagságra pályázó kilenc ország kormányfõjének részvételével.

A kezdeményezést kedden jelentette be a szlovák kormányfõ szóvivõje. A júniusra tervezett csúcsra szóló hivatalos meghívót néhány napon belül megküldik az albán, a bolgár, az észt, a macedón, a litván, a lett, a román és a szlovén kormányfõnek – közölte Martín Lengyel szóvivõ.

Szlovákia az újabb bõvítési mûvelet "motorja" akar lenni – hangoztatta a szóvivõ.

Mint az AFP emlékeztetett rá, Magyarországtól, Lengyelországtól és Csehországtól eltérõen Szlovákia nem kapott meghívást a NATO-ba 1997-ben. Ezt többek között annak a "demokrácia-deficitnek" tulajdonítják, amely az elõzõ, Vladimír Meciar vezette kormányzat idején jellemezte az országot.

EU-bôvítés

Az EU-bõvítési folyamat késleltetését szorgalmazták a német üzleti világ vezetõi, mondván: a jelölt országok nem lesznek készen a céldátumként emlegetett idõpontokig a csatlakozásra.

A Német Kereskedelmi és Iparkamarák (DIHT) jelentése szerint a bõvítés elsõ körére kijelölt öt kelet-európai ország egyike sem lesz abban a helyzetben, hogy 2004 elõtt csatlakozhasson az Európai Unióhoz – írta a Reuters.

A Handelsblatt német üzleti napilap keddi számában ismertetett jelentés a jelöltek közül Magyarország és Szlovénia felvételi idõpontjául 2004-et javasolja.

A jelentés szerint mind Csehországban, mind Lengyelországban a jogrendszer jelentõs átalakítására van még szükség a kritériumok teljesítéséhez, s ezek az országok sem lesznek készen a csatlakozásra az általuk 2003-ban megjelölt idõpontig.

A Europe 2000 Plus címû DIHT-jelentés szerint Csehország, amelyet az EU részérõl már bírálat is ért a reformfolyamat akadozása miatt, 2006 elõtt nem fogja teljesíteni a belépési feltételeket. Ugyanebben az évben jöhet szóba Észtország csatlakozása. Lengyelország esetében a jelentés 2005-öt nevezi meg reális céldátumként.

A német kamarai szervezet tanulmánya szerint az EU- bõvítés folyamatában "a minõség fontosabb, mint a sebesség".

A Reuters kommentárja szerint Brüsszelben egyre erõsebben megkérdõjelezik a jelölt országok által 2003-ra kitûzött csatlakozási céldátum tarthatóságát, és sokasodnak a késleltetést szorgalmazó felhívások is.

Közép-európai csúcson Székesfehérváron

Emil Constaninescu elnök pénteken Székesfehérváron részt vesz a közép- európai országok államfõinek tanácskozásán.

Mint a Mediafax hírügynökség a bukaresti államfõi hivatal forrásaira hivatkozva írta, az összejövetel alkalmat nyújt arra, hogy a közép- európai térség sajátos kérdései mellett Ausztria, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Magyarország, Olaszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Ukrajna államfõi megvitassák a NATO-hoz és az Európai Unióhoz való csatlakozás vetületeit is.

Az idei, sorrendben immár hetedik közép-európai államfõi találkozó végén a résztvevõk elõreláthatóan elfogadják az Együttélésünk alapjai a III. évezredben címû politikai nyilatkozatot, amelyet Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke kezdeményezett és javasolt – közölte a Mediafax.

Öregségi nyugdíjban az a személy részesülhet, aki kettõs feltételnek, éspedig az elõírt korhatárra, illetve a tb.- járulékfizetésre vonatkozó feltételnek eleget tesz. Tehát, amint észrevehetõ, a régi törvényben feltételként szabott szolgálati idõ az új törvényben már nem szerepel. Ezután nem a munkaviszony a meghatározó, hanem a tb.- járulék befizetése.

A szabvány korhatár fokozatosan emelkedve, 13 év múlva a nõknél 60, a férfiaknál 65 év lesz. A törvény hatályba lépésekor a szabvány korhatár a nõknél 57 év, a férfiaknál 62 év lesz és ez egy évig (2001. április – 2002. március) változatlan marad, csak ezt követõen történik a fokozatos emelés.

Az elõírt minimális tb.-idõ az eddigi 10 helyett 15 év lesz, egyfomán nõkre és férfiakra vonatkozóan, de a növekedés ez esetben is fokozatosan, 13 év alatt történik.

A teljes tb.-idõ a nõknél 30, a férfiaknál 35 év lesz, a növelés szintén fokozatosan, 13 év alatt történik. A törvény hatályba lépésekor a teljes tb.-idõ a nõknél 25 év, a férfiaknál 30 év, tehát ugyanannyi, mint a régi törvényben elõírt szolgálati idõ. Egy évig ez is változatlan marad, majd azt követõen emelkedik fokozatosan.

Észrevehetõ a fentiekbõl, hogy a kérésre történõ nyugdíjazás eddigi formája meg fog szûnni, vagyis az, hogy a nõk 55 éves, a férfiak 60 éves korban kérésre elmehetnek nyugdíjba, ha rendelkeztek a teljes szolgálati idõvel. Helyette más, korkedvezményes nyugdíjazási lehetõség lesz, de ennek egy késõbbi írásomban külön fejezetet szentelek.

Azok, akiknek tevékenységét különleges vagy speciális munkacsoportba sorolták, szintén korhatárcsökkentéssel mehetnek öregségi nyugdíjba, ami lényegében eddig is létezett.

A különleges munkacsoportba (a régi 2-es) sorolt munkahelyeken ledolgozott idõ csak akkor jöhet számításba a korhatárcsökkentésnél, ha az nem kevesebb, mint 6 év, mint ahogy kitûnik az alábbi táblázatból is:

A fentiek alapján csökkentett korhatár nem lehet alacsonyabb, mint 50 év nõknél és 55 év férfiaknál.

A speciális munkacsoportba (a régi 1-es) sorolt tevékenység esetén a korhatárcsökkentés nem csak a biztosítási idõ, hanem a munkahely függvényében is változik. Ha a bányában dolgozók az elõírt minimális 20 év biztosítási idõvel rendelkeznek, korhatárcsökkentéssel mehetnek nyugdíjba, de nem korábban, mint 45 éves korukban.

A speciális munkacsoportba sorolt más tevékenységek esetén 25 év biztosítási idõ 15 év korhatárcsökkentést eredményez, de 25 évnél kevesebb biztosítási idõ is számításba jön, természetesen kisebb mértékû korhatárcsökkentéssel. Korhatártól függetlenül elmehetnek nyugdíjba azok, akik I-es zónának minõsített sugárveszélyes munkahelyen legkevesebb 15 évet vagy II-es zónának minõsített sugárveszélyes munkahelyen legkevesebb 17 évet dolgoztak.

Korhatárcsökkentésben részesülnek az 1990. évi 118-as számú törvényrendelet által elõírt jogokban részesülõ személyek is. A szabadságvesztés minden évéért a nyugdíjkorhatár-csökkentés 6 hónap.

(Folytatjuk)

Tíz éve született a kapcsolat Nyárádszentbenedek (Ákosfalva község) és Kasterlee között, amikor az 1989-es decemberi események után a belgiumi község testvértelepülésévé választotta a lebontásra ítélt nyárádmenti falut. '90-ben történt meg az elsõ személyes találkozás a két helység lakosai között, ekkor érkezett az elsõ segélyszállítmány is.

Azóta számítógépeket, írógépeket, több autó ruhaszállítmányt, tanfelszereléseket hoztak a közel kétszáz házat számláló faluba. A községet sem felejtették el, mentõautóval, orvosi felszereléssel, fogorvosi székkel és fertõtlenítõ berendezéssel, tolókocsikkal látták el az orvosi rendelõt, majd új bútorok, padok, asztalok és padlóburkolat került Ákosfalva iskoláiba és óvodáiba, amelyeket évente tanfelszerelésekkel, didaktikai eszközökkel és játékokkal látnak el. Flamand segítséggel egy újabb teremmel bõvült az iskola, addig csak egy iskola- és egy óvodateremben tanulhattak a gyerekek. Az egy évtizedes együttmûködés során a mûvelõdési otthont, tanintézeteket és az ákosfalvi rendelõt neonégõkkel szerelték fel.

A legnagyobb segítséget a földgáz bevezetése jelentette. A község valamennyi falujába állami költségvetésbõl vezették be a gázt, Nyárádszentbenedek azonban kimaradt a sorból. A belgák ezt a helyzetet orvosolták, és a költségek 75 százalékát õk állták. Gázórákat, valamint más, szükséges felszereléseket elhoztak, s két évig tartó munka után meggyúlt a gáz ebben a faluban is.

Idén az ivóvízhálózat kiépítését tûzték ki célul. A múlt héten a kasterlee-i bizottság 17 tagú küldöttsége tartózkodott Szentbenedeken, Walter Otten, a belga település polgármestere és Jeff van Meerberger, a bizottság elnöke vezetésével. Jelenleg a Belgiumból hozott csöveket fektetik le. A lakosok kötelessége volt a 2600 méter hosszú sánc kiásása. Nám Emese tanítónõ elmondta, a vezetékrendszer rajzát is a belgák készítették, ám a vízügyi igazgatóság megyei kirendeltsége nem fogadta el, helyette újat készíttettek. A terv szerint a vezeték a fõút bal oldalán húzódik, azon meggondolásból, hogy valamennyi középület azon az oldalon van. 150 méterenként csapokat szerelnek, innen vihetik a házakba az ivóvizet a lakók. A kutat a Nyárád mellé fúrták, a szûrõberendezést is elhozták. Hátravan a szivattyúház felépítése, a harmincmillió lejes beruházást a község polgármesteri hivatala vállalta fel. Elképzelések szerint augusztusig befejezik a munkálatokat.

Ez évre újabb fejlesztést terveznek. Az iskola udvarára egy többfunkciós épületet szándékoznak építeni. Lesz benne tornaterem, mellékhelyiség és zuhanyozó fiúknak és lányoknak, és nagyméretû öltözõk, amelyet a belgák itt- tartózkodásuk idején vendégszobaként használhatnak. Ugyanakkor, az elképzelések szerint, a tisztálkodóhelyiségek közfürdõ jellegûek lennének, hiszen sokuknak nincs meg a lehetõségük saját otthonukban fürdõszoba kialakítására. Ezenfelül a testvértelepülés képviselõi a nyár végén újabb segélyszállítmánnyal érkeznek: számítógépet, fénymásolót, CD- lejátszót és tanfelszerelést hoznak az iskolának.

Befejezés elôtt a Katolikus Ifjúsági Központ

A belvárosi Keresztelõ Szent János Plébánia belsõ és küésõ felújításával egy idõben a marosvásárhelyi barokk városképbe szervesen illeszkedik be a templomot félkörben körülölelõ korszerû épületegyüttes, amely a Katolikus Ifjúsági Központnak ad helyet. Bár kívülrõl úgy tûnik, hogy az utolsó simítások vannak csak hátra, s a belsõ fedett udvar pedig teljes szépségében látható, ha a Sáros utcai bejáraton keresztül érkezünk, a fõtér irányából szemlélve az építkezést, még bõven ígérkezik tennivaló. Június 24-re viszont, amikorra a templom ünnepével egy idõben az átadást, a felszentelést is tervezik, mindennek készen kell lennie.

– Ha a sportra gondolunk, a távfutásra például, az utolsó méterek a legnehezebbek. Hogyan éli meg a célvonal elõtti perceket az, aki e szép belvárosi épületet megálmodta? – tettük fel a kérdést Csató Béla fõesperesnek.

– Valóban, ez az utolsó futam a legnehezebb mind anyagi, mind szellemi szempontból, ezért szeretnék hiteles tájékoztatást nyújtani az

érdeklõdõknek. Mielõtt azonban a nehézségekrõl szólnék, hadd mondjam el, hogy egy 3800 – 4000 négyzetméter hasznos felületû épületrõl van szó, amely elõadótermeket, kápolnát, könyvtárat, vendégszobákat, konyhát és ebédlõt valamint az ezekhez tartozó kiegészítõ helyiségeket foglalja magába. 1992 késõ õszén helyeztek Marosvásárhelyre, azon a télen tájékozódtam, s úgy láttam, hogy nagy szükség van egy ilyen házra. A tervet Hadnagy Judit építész álmodta meg, s 1994-ben kezdtük el építeni nyugat-európai egyházaktól, magyarországi alapítványoktól kapott segítségbõl, saját egyházözségi pénzünkbõl.

– Ez az egyházközség ma hány tagot jelent?

– Tízezer körül van a hívek száma, amit meg kellene osztani, csakhogy lévén idõs emberekrõl szó, ez a szám az elkövetkzõ években akár a felére is csökkenhet.

– A nehézségeket említette...

– Ami az anyagiakat illeti, be kellene fejezni az építkezést, viszont pillanatnyilag nagyon nagy gondjaink vannak: hogyan lesz tovább, le kell-e állnunk a legutolsó pillanatban. De az üres kassza ellenére tele vagyok reménnyel, és ezen a héten szeretnénk különleges erõfeszítéseket tenni, hogy valahogy nyerjünk egy kis pénzt.

– Mennyi kellene a befejezéshez?

– Másfél hónappal ezelõtt másfél milliárd lej volt a szükséglet, azóta már valami megvalósult, ezért úgy gondolom, hogy egymilliárd lejbõl be tudnók fejezni.

– Kitõl reméli a segítséget?

– Csak külföldrõl, mert az egyházközség, a híveink erre már képtelenek.

– És szellemi téren...

– Az egész építkezés fölösleges lenne, ha szellemileg nem töltenõk meg élettel az épületet. A célunk egy kulturális központ létrehozása volt, ahol egy fõiskola szerû intézmény keretében a népnevelés megvalósítható.

Továbbá egy az ifjúság számára nyitott képzési és átképzési központot képzeltünk le, amelynek a szellemisége kisugárzik, és amely egyben a magyar nyelvû felsõfokú képzést is szolgálja. Szeretném, ha sikerülne egy humán jellegû fakultást létesíteni, ahol a társadalomban végzendõ munkát fogják tanítani. A pszicho- szociál-pedagógiai arcél azt jelenti, hogy az itt képzett ifjak közösségépítõ munkát végeznének, csoportokat tudnának megfigyelni és követni, a szociális hálózat kiépítésén dolgoznának. Ezt szeretnénk megpályázni.

– Arról is volt szó, hogy lélektan fakultás indul...

– Valóban, csakhogy a kolozsvári egyetemi tanárok azt mondották, és jogosan, hogy magyar nyelvû pszichológusképzés már mûködik, akkor itt ne hozzunk létre még egy párhuzamos szakot, s így esett a választás erre, ami az egyház tanításához, foglalkozásához közel áll, hisz az egyháznak a szociális gondok megoldásában mindinkább segítséget kell vállalnia. Reményeink szerint jóvá hagyják, és az õsztõl már be is indulhat.

– Nagy lett ez az épület, mibõl, hogyan lehet majd fenntartani?

– Azt hiszem, hogy plébániánk megbírja a fenntartását, ha alapítványi fakultásunk mûködne, az részben megoldaná a problémát, az elõadótanárok bérezése, a képzés költségei viszont nehéz kiadások, amit segítség nélkül nem tudok elképzelni. Létrehoztunk egy alapítványt is, a Pro vita christianat ( A keresztény életért), és azt hiszem, ennek kellene mûködtetnie ezt a központot.

– Az elmondottakon kívül, ha a nagyteremre vagy a fedett belsõ udvarra gondolunk, beláthatatlanok a lehetõségek...

– Még nincsen készen, de már szednek szét: május 2-án versmondó versenyt rendeznek, 3-án tanügyi tanácskozás lesz, május 11-en egyetemi hallgatók találkozója... Azt hiszem, hogy nem kell majd panaszkodnunk az épület kihasználására.

– Hogy alakul az udvar?

– Kialakítunk néhány autó számára parkolóhelyet, egy kis zöldövezetet, és ott állítanók fel Márton Áron püspök szobrát, akitõl a népnevelésre vonatkozó egész elképzelésem származik. Tanárom volt, és errõl nekünk sokat beszélt. A szobrot Izsák Márton szobrászmûvész készítette, tiszteletdíj nélkül, hálából. Ahogyan õ mondta, ezzel tartozik Márton Áron püspök úrnak, aki az õ népéért, a zsidókért a szószékrõl felemelte a szavát, és tiltakozott a meghurolásuk ellen. Június 24-én lepleznõk le, templomunk védõszentje Keresztelõ Szent János napján. E napon szeretnõk a templomot is megáldani a felújítás után, mivel ebben az évben ünnepeljük felszentelésének a 200. esztendejét.

– Nagy nap lesz akkor június 24-e..

– Inkább azt remélem, hogy bensõséges.

– A hosszú évekig tartó építkezés mennyiben befolyásolta a fõesperes úr egyéb tevékenységét, talán rányomta arra is a bélyegét?

– Sajnos nem papnak való ilyen hosszú ideig építkezni, talán nem is lenne szabad, hisz keményen akadályozza a lelkipásztori munkát.

– Viszont, ha készen lesz, annál intenzívebben lehet megvalósítani az elképzeléseket...

– Mindig azt szoktam mondani: ahhoz, hogy Paganini muzsikáját valaki megszólaltassa, a hegedûre van szüksége...

Az RMDSZ-elõválasztás véget ért, az eredmények véglegesek. Kivártam ezt a pillanatot, hogy a választási kampány "gyanúja" nélkül szólhassak hozzá egy elvhez, amelynek – választásokon innen és túl – jelen kell lennie, és hatnia kell a közélet minden szintjén, így a helyi közigazgatás döntéseiben is. Ez az elv az emberi jogok feltétel nélküli és maradéktalan tiszteletben tartása.

A Maros megyei RMDSZ elõválasztási kampánya kapcsán jegyezte meg a Népújság újságírónõje a lap április 14-i számában: "De olyanok is akadtak, akikrõl, bár valahol valakik jelölték õket, egykettõre kiderült, hogy valójában fogalmuk sincs a tanácsosi feladat tényleges követelményeirõl. Arról például, hogy a városigazgatásban korántsem elegendõ kívülrõl fújni a magyarságról, a kisebbségi jogokról betanult szólamokat. Ezzel szemben nélkülözhetetlen a szakmai hozzáértés, a vitaképesség egész kelléktára ahhoz, hogy a tanácsban felszólaló ne járassa le az RMDSZ-t, s ami még súlyosabb, a határozatok kidolgozása során ne hozza hátrányos helyzetbe a város magyarságát."

Figyelemre méltó vélemény, és szorosan kapcsolódik a lapnak ugyanabban a számában megjelent, a tanácsosi munkával összefüggõ híreihez, így mindenképpen megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

Bármilyen kisebbséget érintõ kérdésben abból a ténybõl kell kiindulnunk, hogy a kisebbségi jogok: emberi jogok. Ezt Románia tételesen is elismerte a Nemzeti Kisebbségek Európai Keretegyezményének aláírásakor, amelynek elsõ szakasza kimondja:

"A nemzeti kisebbségek és az ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezik, és mint ilyen, nemzetközi együttmûködés keretébe tartozik."

1989 elõtt egy ismerõsöm a "piros szobában" az emberi jogokra hivatkozva próbálta meggyõzni a párt szekuritátéért felelõs korifeusát, engedjék meg, hogy idõs édesanyját magával vihesse Magyarországra. "Lasã cioara vopsitã" – dördült rá a párt félelmetes hírû hatalmassága. Több mint egy évtizeddel késõbb, immár a szabad és demokratikus Romániában, a nemzeti egységpárt vezére egyik televíziós szereplése alkalmával az "emberi jogok ördögi fegyverérõl" beszélt.

Természetes az, hogy egy nemzeti kisebbség tagjai, akik a jogsérelmeket szinte naponta kénytelenek elszenvedni, az emberi jogokat nem fogják sem "festett varjúnak", sem "ördögi fegyvernek", de még csak "betanult szólamnak" sem tekinteni, hanem az egyén olyan veleszületett jogának, amelyet nemzetközi szerzõdések szavatolnak, Románia alkotmánya és belsõ törvényei védenek, és amelyeket választott képviselõik kötelesek a jog és a politika minden eszközével védeni, illetve azoknak a társadalmi élet minden területén érvényt szerezni. Feltehetõ a kérdés: a helyi közigazgatásban is?

A választ – mint fent már utaltam rá – a Népújságnak ugyancsak az április 14-i száma tartalmazza, az "Úttorlasz az építõk elõtt" címû cikkben. A tudósítás arról tájékoztat, hogy az Incze Mária Magdaléna tulajdonában levõ területen a város elkezdte egy tömbház építését. Idézek Nagy Annamária cikkébõl:

"A tanács 1998 októberében, tehát jóval a visszaigénylés után rendelte el a megvalósíthatósági tanulmány elkészítését a tömbház elkészítésére, és 1999 július 29-i ülésén elhatározta és jóváhagyta ezen ingatlan építését"

Gondoltak-e arra Marosvásárhely tanácsosai, hogy ezzel a határozatukkal vétenek Románia alkotmányának a tulajdonjogot védõ 41. cikkelye, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezménye kiegészítõ jegyzõkönyvének 1. cikkelye ellen?

Másik idézet, ugyancsak Nagy Annamária cikkébõl: "Az ügynek külön érdekessége, hogy nem egyedüli eset, amikor a város elkezd építkezni egy vitatott területen" Ha ez igaz, akkor nem érdekesség, hanem szégyen, az emberi jogok semmibevétele.

De menjünk tovább! Témánk szempontjából hasonlóan érdekes a kampányzáró ülésrõl szóló beszámoló, ahol az újságírónõ szerint halhattunk "demagógiát, féltéglás magyarkodást, emelkedett populizmust", és ahol "...folyt a kérdezz-felelek játék több mint három órán át." A tudósításból kimaradt azonban az, hogy a kérdések során felmerült az Incze Mária Magdaléna telekügyével kapcsolatos kérdés is. Egy kérdés, amely súlyos, kemény vádat tartalmazó mondattal zárult: "Maffiaszaga van az egésznek". A teremben csend lett. A kérdésben illetékes tanácsosok hallgattak. Tõkés András megyei tanácsos tájékoztatása, hogy a Területrendezési Minisztérium támogatásával épülõ ingatlanról van szó, arra hívta fel lényegében a figyelmet, hogy az ügyben a városi tanácson kívül érintett az említett minisztérium is. Ám az érintett városi tanácsosokat Tõkés András tisztázásra ösztönzõ felszólalása sem mozdította ki a hallgatásból. Pedig az árnyékot, amit a szó vet: "maffia", csak a tisztázó tájékoztatás oszlathatja el. Nyilvánosságra kell hozni minden adatot! Kiknek a számára és kinek a pénzén épül az ingatlan? Megvan már a leendõ tulajdonosoknak a névsora? Költségvetési támogatásból, a mi adónkból építkeznek? Jogunk van tudni a választ! Szükséges hivatkoznom arra, hogy a jog a tájékoztatáshoz szintén emberi jog? Hadd fújjam a "szólamot", ha már betanultam: Románia alkotmányának 31. cikkelyét, és az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikkelyét sérti az a mûvi titkolózás, amely egy ilyen fontos közügyet körülvesz.

Lám, mennyire igaza van az újságírónõnek abban, hogy az RMDSZ- tanácsos ne járassa le a szövetséget, és "a határozatok kidolgozása során a hozzá nem értés miatt ne hozza hátrányos helyzetbe a város magyarságát"

Ami a "tanácsosi feladat tényleges követelményeit" illeti, én kiegészíteném az újságírónõ kritériumait: a szakmai hozzáértést és a vitaképességet az erkölcsi feddhetetlenséggel, a megvesztegethetetlenséggel, a hûséggel az RMDSZ programja iránt, a jogkövetõ magatartással, és azzal, hogy legyen oly kényes a maga és a testület becsületére, hogy soha ne hagyjon válasz nélkül egy vádat, egy gyanúsítást, amelyben mondjuk az a szó szerepel: maffia!

A nyomor, amiben a város sportlétesítményei leledzenek, közismert a sportszeretõ közönség elõtt. Tíz, tizenöt éve, de elsõsorban 1990 után mennek tönkre létesítményeink, szinte csoda, hogy egyeseken még lehet versenyeket, mérkõzéseket rendezni, edzéseket tartani, mások pedig a teljes használhatatlanság állapotáig züllöttek. Több létesítmény, mint például a vásárhelyi mûjégpálya, vagy a ligeti stadion nagytribünje alatti atlétikaterem, annyira leromlott állapotban vannak, hogy csak teljes újjáépítésük után lehetne használatba venni õket, ami – a rendkívül magas költségek miatt – szinte reménytelenné teszi a sorsukat. Ilyen körülmények között a sportkedvelõ azt vélné, hogy kapva kapunk minden olyan alkalmon, ha nálunk jobb anyagi helyzetben található külföldi barátaink önzetlenül segíteni akarnak, s szinte valóságos kincset érõ ajándékot ajánlanak fel. Azonban, amikor rájön, hogy ez mégsem így van, a sportbarát értetlenül áll a megmagyarázhatatlan jelenség elõtt, s nem tudja nem feltenni a kérdést: vajon kinek nem kell egy dollárban hat számjegyû összeget érõ sportpálya?

Lapunk már novemberben beszámolt arról, hogy a németországi Böblingen sportiskolája, amellyel az Iskolás Sportklub gyeplabdázói évek óta baráti kapcsolatokat tartanak fenn, felajánlotta a futballpálya méretû mûgyep pályáját Marosvásárhely számára. A kifogástalan állapotú pályát, amelyet áprilisban a böblingeniek a helyszínen vadonatújra cserélnek, ingyen adták volna nekünk, a városnak csupán az ideszállítás költségeit kellett volna állnia. Ez az összeg 10.000 német márka (kevesebb, mint 100 millió lej) talán még az elõreláthatólag szegényes költségvetés ellenére sem lett volna kifizethetetlen. A pálya pedig, ha egyszer itt van, utóbb bármikor bárhová felállítható lett volna, sõt, akadt is olyan felajánlás, amely minimális költséggel lehetõvé tette volna a nagyon rövid idõn belüli használatba vételt.

Nem árt megemlíteni, hogy a mûgyep pálya egyedülálló lett volna a maga nemében Romániában, s a legrosszabb idõjárási viszonyok között is (télen, a talajt mélyen feláztató esõzések idején) kifogástalan edzés- és mérkõzéslehetõséget biztosított volna nagyon sok sportág mûvelõi számára. Nem utolsósorban, bevételi forrásként sem lett volna elhanyagolható megoldás, hisz a téli felkészítést végzõ A-osztályos labdarúgócsapatok számára használatra fel lehetett volna ajánlani, elvégre az év egy bizonyos idõszakában sehol máshol nem található hasonlóan kifogástalan játékfelület. (A háttéripar hasznáról most nem is beszélve.)

Az adományból azonban semmi sem lett. A német felajánlók által megszabott április 7-i határidõn belül Albertini Zoltán, az ISK aligazgatója, aki a kapcsolat fenntartását ápolja, nem tudott igenlõ válasszal fordulni a böblingeniekhez. Hogy miért, arról talán a városi tanács tagjait kellene megkérdezni. Nincs költségvetés – volt a leggyakrabban hangoztatott érv, de olyan tanácsos is volt, aki egyenesen olyasmit kérdezett, hogy "miért akarják a németek a pályát kidobni?"

Eme utóbbi kijelentés minõsítését inkább az olvasóra bíznánk. Hozzáállásával a tanács csak azt bizonyította, hogy a sport teljesen sokadrendû kérdés számára. Ezek után már nem is csodálkozunk, hogy abban a városban, amely egykor Románia egyik legerõsebb sportközpontja volt, szinte minden sportágban visszafejlõdés mutatkozik, s azon sem, hogy a város képtelen megbecsülni egyetlen olimpikonját, Szász Kálmánt, akit szinte kényszerítenek minden támogatás megtagadásával a távozásra. A sportminisztérium beleegyezése ellenére, ugyanezen hivatalnoki tehetetlenség miatt, szinte egy év után sem sikerült a város tulajdonába visszavenni a stadiont és mûjégpályát. De ha végre mégis megtörténik ez a lépés, akkor miben reménykedünk?

Bárdos Lajos nyomdokain

Virágvasárnap Székelyudvarhelyen hangversenyezett a marosvásárhelyi Nagy István ifjúsági vegyes kar, a hatodik alkalommal megrendezett Bárdos Lajos–Palló Imre Éneklõ Ifjúság Kórusfesztiválon, melyet a mûvelõdési házban tartottak. A Bárdos Hetek ezen erdélyi fesztiválkórusán kívülb – karnagya, Kovács András maga is fesztiváldíjas – részt vett még a budapesti Bárdos Lajos Általános Iskola és Gimnázium énekkara Szabó Ágnes vezényletével és a hévízi Illyés Gyula Ének-Zene Tagozatos Általános Iskola énekkara – karvezetõ Csetényi Mária –, valamint a székelyudvarhelyi Dr. Palló Imre Mûvészeti Szakiskola leánykara – Mészáros Ildikó –, illetve a szintén oda való Tompa László Ált. Isk. énekkara Major Magda vezényletével. A marosvásárhelyi ifjúsági vegyes kar ezúttal egyházzenei mûvekkel készült, köztük egy csodálatos Amarenzio-motettával is.– Örvendetes volt tapasztalni – összegezte a kórustalálkozó lényegét Kovács András –, hogy l990 óta, a különbözõ "énekmûhelyekben" folyó áldozatos és fáradtságos munkának köszönhetõen mind a karvezetõk, mind a kórustagok, mind pedig a közönség egyre elégedettebb lehet mindazzal, amit a kórusdobogón hallhat. Ha közös a munka, az öröm is többfelé oszlik! Ígéretesen fejlõdik további sok együttes és válik lassan-lassan versenyképessé.

Ez az udvarhelyi találkozó is bizonyította, hogy valamennyiünknek tennünk kell azért, hogy ne létezhessen hallgató kórus! Hiszen Erdély magyar fiataljainak bõven volt és van alkalma arra, hogy Bartók és Kodály mûvein nõhessen bele a magyar dalosszövetség bármelyik énekkarába az országból – zárta mondandóját a karnagy. A székelyudvarhelyi találkozóval vette kezdetét tulajdonképpen a XXIV. Bárdos Lajos Zenei Hetek hangversenysorozat Erdélyben. A millennium évében, a Bárdos Hetek szerves részeként a Nagy István Kórusegylet június elején a kilencedik alkalommal rendezi meg a Bárdos Lajos-Nagy István Kórusfesztivált. A Kultúrpalota nagytermében két kórushangversenyen közel 30 együttes lép majd a hallgatóság elé, köztük a budapesti Homoktövis Ének-Zene Tagozatos Ált. Isk. kórusa Surán Sándor vezényletével, illetve a Józsa Mónika vezette Nyitrai (Szlovákia) Konstantin Egyetem magyar tagozatának kórusa, valamint a szegedi Bárdos Lajos Kórus, élén Delley Józsefnével. Szintén a Hetek során, Csíksomlyón, Székelyudvarhelyen és megyeszékhelyünkön kerül majd sor a Márton Áron Egyházzenei Fesztiválra is, ll énekkar közremûködésével. A vendégek között találjuk majd a budapesti Szent Imre Plébániatemplom vegyes karát Csányi Tamás karvezetésével. A vásárhelyi színhely ezúttal a Keresztelõ Szent János- plébániatemplomba.

A Kínai Népköztársaság bukaresti nagykövetségének képviselõi, valamint kínai üzletemberekbõl álló küldöttség érkezik ma a megyeközpontba. Reggel 9 órakor Burkhárdt Árpád alprefektus és a Kereskedelmi Kamara vezetõsége fogadja õket a prefektúrán. A küldöttség látogatásával a kamara korábbi meghívásának tesz eleget. Itt-tartózkodásuk célja: kereskedelmi és gazdasági együttmûködés a két ország között, piaci lehetõségek teremtése Marosvásárhelyen és a megyében.

Anyanyelvünk

Ünnep után és ünnep elõtt vagyunk. Egyes keresztény vallások követõi már túl vannak a húsvéton, mások bizony önmegtartóztatással most készülnek rá. Ezért döntöttem úgy, hogy mai jegyzetemben ünnep szavunkról írok. Már csak azért is, mert a szó eredetére utaló vizsgálódások bizonyos tekintetben ellentmondanak egymásnak.

A szóra vonatkozó legrégebbi magyar nyelvû adatok az 1300-as esztendõk végére tehetõk. Kódexeinkben ilyen alakokban fordulnak elõ: ydnepre; inep nap; inepnapoc. Az ünnep összetett szó, mégpedig elhomályosult összetétel. Utótagjában a nap (dies) szavunk rejlik, ez pedig már a XVI. század óta elfogadott nyelvtudományi megállapítás. A szó elõtagjának (ün) eredete tekintetében a nézetek megoszlanak. Egyik etimológiai szótárunk az elõtagot a szent szóval azonosítja, és az egész összetételt szent nap-nak minõsíti.

Egyes nyelvtudósok, így Kiss Lajos nyelvész, összehasonlítva a kifejezést más nyelvek, fõleg egyes szláv nyelvek régi adataival, arra a következtetésre jutottak, hogy például õsi szláv nyelvekben az ünnep szónak megfelelõ blag den olyan napot jelent, amikor nem tartanak böjtöt. Az ünnep szó nyomán az a nézet erõdösött meg, hogy az ünnep a böjtnap ellentétét fejezi ki, s bizonyára az óhorvát szóalak mintájára tükörfordításként keletkezett.

Ezek nyomán megerõsödött az a nézet, hogy az ünnep elõtagja az üdül üd tövével kapcsolódik össze. Az üdül-nek a nyelvjárásokban "gyarapodik, növekszik, hízik" a jelentése. Gondoljunk arra, milyen szigorú volt egykor a böjt, fõleg a katolikus családok körében. Még a múlt században is olyan volt az ilyen családok böjti elve, hogy csak azt ették meg, amit a harmat nevelt, tehát csak növényi eredetû táplálékot használtak. Galeotto Marzio olasz humanista tudósításaiból megismerhetjük, milyen felüdülést jelentett a hosszas böjtnapok utáni ünnep, fõleg a húsvét. Hiszen az ilyen ünnepi lakomákon az állati termékek egész választéka asztalra kerül. Az idevágó kutatások meggyõznek, hogy ünnep szavunk minden misztikus jelzõvel ellentétben a bõség, a felüdülés napja. Bár az is igaz, hogy napjaink viszontagságainak közepette sok ember számára ma inkább szomorúságot jelent.

1990. júliusától vagyunk korhatáros nyugdíjasok. A feleségem 36 évet könyvelõként dolgozott, én pedig 39 hónapos munkaszolgálati idõvel együtt fûrészipari technikusi minõségemben 42 esztendõt. Az elsõ nyugdíjunk 5.130 lej volt összesen, ami akkor 244 USA- dollárnak felelt meg. Az akkori árakhoz viszonyítva tisztességes megélhetést biztosított. Nagy megelégedéssel fogadtuk, remélve, hogy tiszteséges, nyugodt és csendes öregkorunk lesz. Sajnos, nagyot csalódtunk, mert évrõl évre romlottak életkörülményeink. 2000 márciusában a nyugdíjunk – 1.793.740 lej – 93,33 USA-dollárnak felel meg. Tehát csak 151 dollárnak megfelelõ összeggel kézbesít kevesebbet a postás, mint 1990 júliusában. Más jövedelmünk nincs.

S ha már a dollárt, mint fizetési eszközt említettük, akkor hasonlítsuk össze az 1990. júliusi és 2000. márciusi árakat. A villanyáram átlagban 1,83 lej/kWh volt, most 1150 lej/kWh, a földgáz 3,7 lej/köbméter, most 1100 lej/köbméter. A telefondíj 50 lej havonta, jelenleg 108.000 lej. A sajt, hús kb 45 lej volt kilogrammonként, most a sajt kb. 65-75 ezer lej, a hús átlagban 53 ezer. Az étolaj ára 40 lejrõl 18 ezerre, míg a cukoré 30 lejrõl 8 ezerre nõtt. Egy két kilogrammos kenyér ára 15 lejrõl 12 ezer lejre emelkedett.

Csak pár terméket soroltunk fel, de ugyanez a helyet más áruval, szolgáltatással is. A nyugdíjemelés viszont havi 1,7-2,3 százalékos. Megkíséreljük megérdeklõdni, hol van az a pénzalap, amit 42 év alatt fizettünk társadalombiztosítás gyanán? Vagy: miért nem intézkednek, hogy a Ceauºescu által felépített mamutvállalatok kifizessék a tb- járulékot?

Visszatérve a nyugdíjak-kiadások arányára, meg kell említeni az öregkori betegségekkel járó költségeket is. A 42 éves mûködésem alatt (évi 300 munkanap) feletteseink gondoskodtak arról, hogy kihasználjanak. Sikerült "összegyûjteni" egypár betegséget, többek között a szívbajt is. Öt éve vagyok szívbeteg. A gyógyszerek ára a csillagos eget súrolja. Az elmúlt években hozzájutottunk az ártámogatott gyógyszerekhez. Most azonban, ha sikerül, a hónap elsõ napján beszemtelenkedem a családorvoshoz, kaphatok ártámogatott gyógyszert, ha nem, akkor nyugdíjam teljes összegét gyógyszerre kell fordítanom. Vagy, éltem 70 évet, elég nekem, és mehetek a fenébe!

Honatyáink miért nem gondolnak ránk, nyomorban élõkre? Hagyják vagy fejezzék be a civakodást, pártzavargást, a bársonyszékek utáni harcot és cselekedjenek jót azok érdekében, akik megválasztották, és akik jóvoltából élvezik azt az óriási életszínvonal-különbséget, amelyben élnek!

Sándor Dávid és Mária, Szováta

címmel a Népújság március 15-i számában megjelent cikkben Gál Berta állításairól a következõket közlöm: Igaz, hogy Gál Béni 1953-ban az ákosfalvi kataszteri kimutatás szerint 8,11 hektár földdel állt be a kollektív gazdaságba, de az 5,10 szántó, 2,79 ha kaszáló és 0,23 ha szõlõbõl tevõdött össze, amit a földosztó bizottság elfogadott és jóváhagyott lányának, Gál Bertának még 1991-ben.

Ha a cikkben felsorolt Lókötõ és a többi parcellák területét összeadom, 4,17 ha jön ki és 0,93 ha hiányzik az 5,10 ha-ig. De az 5,10 ha szántóterülete is kétes, mert Gál Béni 1950. január 24-én keltezett belépési nyilatkozatában csak 4,10 ha szerepel.

1998 szeptemberének végén az azóta már néhai dr. Ádám Lajostól (a gyógyszerészeti egyetem professzora), unokatestvéremtõl pár okiratot kaptam, melyek között egy fél irkalapra írt feljegyzésemben felsoroltam az édesanyám, özv. Tolvaly Albertné sz. Incze Ilka, valamint ifj. Tolvaly Albert álal birtokolt és mûvelt területeket. Ezen feljegyeztem, hogy édesanyám 1946 júniusában eladott 2 hold 350 négyszögöl területet, ami 1,28 ha, a Tekeres Venyice dûlõben, ma Nyárádjövõ. Ezzel a feljegyzéssel 1998. október elsején felkerestem Gál Gábor urat, Gál Berta fiát, tudomására hozva, hogy azt a vásárt elismerem, a föld ott van 1991 óta parlagon, "álljanak bele" és mûveljék. Válasza az volt, hogy a család tudomására hozza, és majd közli elhatározásukat.

A válasz: egy 2000. március 10-i keltezésû levél, amelyet Gál Berta levelben írt meg és egy újságcikk, amely március 15-én jelent meg. Mindkettõben számos csúsztatás és félremagyarázás van.

Az 1802/4-es parcellának a (melyrõl a cikben szó van) vasúttól északra esõ részébe nem önkényesen "álltam bele", hanem a földosztó bizottság jóváhagyásával.

A cikkben említett Tolvaly Abertné, Incze Ilka és Gál Berta között kötött adásvételi szerzõdést érvénytelennek tekintem, mert nincs feltüntetve a terület nagysága (csak a helyrajzi szám), az érték, csak az, hogy kifizették. A szerzõdésen nem szerepel az álírás dátuma, a tanúk aláírása. Nekem van tanúm, aki igazolja, hogy az 1802/4-es parcella vasúttól délre levõ részét Gálék bérelték még 1946-ban is, õk dolgoztak benne szmélyesen. Így van igaza és így hihetõ el Gál Bertának a többi, a cikkben megjelent állítása, melyekkel engem kipellengérezve akart érvényt szerezni a maga igazának.

Tolvaly Albert, Marosvásárhely

Megdöbbenve tapasztaljuk, hogy "városatyáink" ismét eljátszatták velünk a "demokratikus" komédiát.

Mi szükségük volt a mi véleményünkre, ha másodízben (lásd a Petõfi-pályázatot) sem vették figyelembe? Hát nincs szüksége a városnak olyan szép, kifejezõ szobrokra, amelyek méltó emléket állítanak az arra érdemes elõdeinknek? Borsos Tamás feltétlenül ilyet érdemelne!

Polgármester úr, tanácsos (vagy jelölt) urak! Mi okunk lenne önökre szavazni a közelgõ helyhatósági választásokon, ha így viszonyulnak törekvéseinkhez? Ideje lenne észrevenni, mi választjuk (vagy nem?) önöket, és nem fordítva! Ilyen képviselet távolról sem szolgálja közös érdekeinket.

Biztosak benne, hogy helyesen döntöttek? Lelkiismeretükre bízzuk a választ.

A szavazók nevében:

András Antal, Marosvásárhely

Vasút volt, van és lesz címmel nagyon idõszerû cikket olvastam Fodor S. Sándor tollából. Azonkívül, hogy a szerzõ dokumentált, helyes észrevételei vannak a vasút mai állapotával kapcsolatban. Romlott az ország gazdasági helyzete s ezzel egyidõben vasúté is. Járatokat szüntettek meg, fõleg a keskeny nyomtávon. Mozdonyokat, egész szerelvényeket vontak ki forgalomból. Lakásom az állomás mellett van, és nap mint nap látom, mi történik. Sok szó esett a vagonok rongálásáról, amely oda vezetett, hogy közülük többet ki kellett cserélni. De a vagonokkal egyidõben sok embert is ki kellene "cserélni", mert hadilábon állnak a civilizált életmóddal, s csak úgy érzik jól magukat, ha rombolnak, törnek, zúznak. Az ilyeneket fel sem kellene engedni a vonatra.

Jó lenne megoldást találni a kisvasút visszaállítására. Erre nagy szüksége lenne a Nyárádmente és a Mezõség lakosságának. Felmerül bennem a kérdés: vajon egyetlen magánvállalkozónak sem érné meg üzemeltetni a kisvasutat? A mozdonyszín udvarán már 2- 3 éve 5 felújított kisvagon vesztegel. Gondolom, valakik a vasút "felélesztésével" próbálkoznak. De addig is valamit tenni kellene, mert nagyon megszaporodtak a lopások. Lopják a telefonkábeleket is, amelyek a vasút üzemeltetéséhez szükségesek, s maholnap még a síneket is felszedik és eladják ócskavasnak. Lesújtó a tönkretett, összetört vagonok látványa. Nem maguktól semmisültek meg. Persze, tettesek nincsenek!

Balogh László, Marosvásárhely

Marosvásárhelyi lakosként egy közérdekû problémával kapcsolatos kérdéssel fordulok önökhöz. Már jó néhány hónapja a volt Kossuth utcai Bancorex- épületbe "valamilyen" pénzügyi intézmény költözött. Azért valamilyen, mert elnevezését nem tudni, semmilyen felirat nem került a Bancorex helyére. Az épület elõtt a parkolóhelyet lefoglaló táblákon csupán ennyi áll: Ministerul Finanþelor. Az intézményhez tartozó temérdek gépkocsi rendszámtábláján is a FIN rövidítés áll.

Nos, a problémát ezek a gépkocsik okozzák, a szabálytalan parkolással. Jóllehet a tiltó tábla rájuk nem érvényes, õk kivételt képeznek a parkolási tilalom alól, de így is megszegnek egy másik elõírást, amelynek értelmében az útkeresztezõdéstõl számított öt méteren belül tilos a parkolás. Legtöbbször hat-hét gépkocsi is várakozik, ráadásul a járdára merõlegesen. A Knöpfler Vilmos utcából kitérõ autósok kilátását teljesen elveszik. De a gyalogosok közlekedését is akadályozzák. Többször is elõfordul, hogy pontosan a sarkon állnak meg, megbénítva az amúgy is zsúfolt forgalmat.

Ki és milyen alapon engedélyezi az efféle önkényeskedést? A szabály miért nem érvényes mindenkire? – teszem fel a kérdést a közlekedésrendészeknek.

Joanovics Barna, Marosvásárhely

Elszomorított, lesújtott és további reménytelenségbe taszított a Bankügyek címû tudósításuk. Nem tudom felmérni, mennyien várják a megtakarított 5-10 milliójukat a bebukott bankoktól. Mi várjuk, mert pénzünket a Credit Bankba tettük be. Négy éve tart a huzavona . Idõrõl idõre tologatják, halasztják jogos igényeink kielégítését.

A szakértelemmel megfogalmazott fenti cikk egyszerû emberben azt az érzést kelti, hogy "szép" hazánkban egyazon ügyre nincs egységes jogszabály, azaz törvény. A bíróság kimondja a Credit Bank csõdjét, de a Legfelsõbb Bíróság másképp dönt. Sajnos, a kisbetétesek kárára. Hazánkban, amelyet egyesek szeretnek jogállamnak nevezni, meddig tûrhetõ még az ígérgetés, hazudozás? Három hónappal korábban a marosvásárhelyi Credit Bank (még ott ténfergõ) személyzete azt ígérte, hogy nemsokára a CEC elkezdi a betétek visszafizetését.

Törvényhozók, törvényeket végrehajtók, mit akarnak velünk? A szakszerûtlen gazdálkodással (hogy most másról ne írjak) leszegényítettek, s még a saját pénzünket sem adják vissza! Ne hazudozzanak többet, mert a pénzre szükségünk van!

Ravasz István, Kelementelke

Nyárádkarácsonfalván és Nyárádgálfalván történt. A 18-as földtörvény értelmében ott is megalakult az úgynevezett földosztó bizottság. El is kezdte munkáját úgy, hogy a tulajdonos vagy a hozzátartozója bevallását vették figyelembe, anélkül, hogy valamilyen igazoló iratot – telekkönyvi kivonatot, örökségi iratot, adásvételi szerzõdést – felmutattak volna. Ez oda vezetett, hogy nyolc év leteltével sem sikerült birtoklevelet kibocsátani. Megjegyzem, olyan személyek vállalták el ezt a feladatot, akik nem értettek hozzá. Megtörtént az is, hogy a felmért területrõl kevesebbet juttattak a tulajdonosnak. Például 75 árból csak 67 árt mértek ki és írtak a tulajdonos javára, mindamellett, hogy abban a dûlõben senkinek sem hiányzott egy négyzetmétere sem. Vagy: a földosztó bizottság tagja magának, rokonának vagy jó szomszédjának mért többet. Ezek az "elmért" területek most hiányoznak. A volt tulajdonos pedig, mint például én is, marad a kárral. Ki felel ezért? Természetesen a bizottság elnöke, Ferenczi György polgármester.

Ehhez hasonló esetek történnek Nyárádgálfalván is, ahol Karácsonyi Károly a polgármester. Gálfalván a belterületek kimérésénél is elõfordult, ugyanez a helyzet mai napig sem tisztázódott. Reméljük, hogy a 169-es törvény elõírásai megoldják ezeket a gondokat. Megemlíteném azt is, hogy nyárádgálfalván a kb. másfél éve Csegzi gergely személyében olyan szakember került, aki becsületesen végzi munkáját és akiben a falusiak meg is bíznak földosztás ügyében.

Ezeket a tényeket szem elõtt tartva, vigyázzunk arra, hogy a helyhatósági választásokon kik kerülnek a polgármesteri székbe. Olyan diplomás emberekre van szükség, akik megbirkóznak a feladatokkal, így a földosztással is, hogy az eddigi hibákat kiküszöböljék.

Zsigmond Károly

Ismét az Eminescu negyed közköltséget rendszeresen fizetõ lakói nevében fordulok a laphoz.

A Közüzemek vezetõsége felhívást intézett az 1997 évi 198-as törvényre hivatkozva, hogy a lakók kötelessége elõre kifizetni 45 napi fogyasztást, határidõ június 30. Ugyanez a törvény elõírja-e a szolgáltató kötelezettségét is? Sok millióval tartozó fogyasztónak mit ír a törvény? Azt, hogy a földönfutó, de mégis fizetõ lakóknak kell a nem fizetõk adósságait kifizetni? Létezik olyan törvény, hogy a kisnyugdíjas és az éhbérért dolgozó valahogy kifizeti a tartozást, míg mások tízmilliókat nem fizetnek, és engem köteleznek, hogy fizessek helyettük? Ha igen, akkor az a legjobb megoldás, ha néhány milliós adósságunk van, s mások majd fizetnek helyettünk! Mi a véleményük, hogy megértük azt az idõt, amikor a magánosított szolgáltató egységek ellenségnek és fejõstehénnek nézik a fogyasztót? Mikor következik már be, hogy tesznek is valamit a fogyasztó pénzéért?

Akkor szûnne meg a szolgáltatók nyomorgatása, amikor felszerelnék azokat a kis mérõmûszereket, amelyeket Nyugaton már rég használnak minden lakás minden fûtõtestén. Akkor annyit fizetnénk, amennyit fogyasztunk, s annyit fûtenénk, amennyit a zsebünk enged.

Páll Anna, Szováta

(Szerk. megj. Az 1997. évi 198-as törvénnyel módosított 1981. évi 4-es számú községgazdálkodási törvény értelmében, valóban a fogyasztók kötelesek 45 napra a természetben számított átlagos ivóvíz- és csatornadíjat elõlegben kifizetni. Ezek az összegek nem kamathordozók, mivel a leszerzõdött szolgáltatások elvégzéséhez szükséges technológiai mûveletek folyamatosságát hivatottak biztosítani.)

Véget ért a közgyûlések idõszaka, a szövetkezetek vezetõsége egyenként beszámolt tagjainak az elmúlt évi költségvetésrõl, profitról vagy veszteségrõl, 2000-re pedig lefektették az irányelveket. Maros megyében négy szövetkezetnél került sor tisztújításra, a Maros Textil, aHigiéna, az erdõszentgyörgyi Târnava és a szászrégeni Progresul szövetkezeteknél. Ez utóbbi kettõnél Bertalan Mihály illetve Covaciu Alexandrina vette át a leköszönõ elnök helyét. Hasonlóképpen a Maros megyei szövetkezeteket tömörítõ Atcomnál is választásokra került sor, de továbbra is Muntean Maria maradt az elnöknõ.

A közgyûlések lejártával elérkezett a felkészülés ideje a kisipari szövetkezetek június 1-jén tartandó kongresszusára. A fórum legfontosabb feladata majd a különbözõ jogi státusú, de lényegében azonos tartalmú szövetkezetek statútumának egyeztetése lesz. A részvénytársaság, kisipari szövetkezet és kisipari szövetkezeti társaság (Socom) elnevezések és formák közül várhatóan – Muntean Maria véleménye szerint – a kisipari szövetkezeti társaság marad.

Az Eforie Nordon megszervezendõ kongresszusi választásokra a különbözõ megyék már most benyújtották jelöltjeik névsorát. Az elnöki és alelnöki tisztséget a Maros megyei szövetkezetek nem pályázzák meg, de a vezetõtanácsban és bizottságban hét helyet szeretnének megszerezni. Ennek megfelelõen jelöltlistájukon szerepel Cândea Radu (Comodex), Bodó Ferenc (Textila), Lãpuºan Ioan (marosludasi Unirea), Pop Vasile (dicsõszentmártoni Târnãveanca), Tóth Árpád (