|
LII. évfolyam 96. (14452) |
2000. április 26., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Az 1991. évi 70-es, a helyhatósági választásokról szóló módosított törvény 22. cikkelye értelmében, 2000. április 23-án 14 órakor, a Maros Megyei Törvényszék 52- es termében sorshúzással jelölték ki a megye választókerületi és választókörzeti irodáinak tagjait. A megyében összesen 97 választási körzetet készítenek elõ június 4-re.
A megyei választókerületi választási irodát a prefektúra 30-as termében állítják fel. Bejárat az Enescu utca felõl. A választási kampány naptárterve 32. cikkelyének 1. bekezdés értelmében a választási irodák megalakulási módja ellen, az alakulástól számított 48 órán belül, de nem késõbb mint április 26 óvást nyújthatnak be az érdekeltek.
A naptárterv ugyanazon cikkelyének 2. bekezdése elõírja, hogy az óvások bejegyzésétõl számított két napon belül, vagyis legkésõbb április 28-áig meg kell oldani az óvásokat.
Bár a naptárterv szerint április 24-én kellett volna a polgármestereknek kijelölniük a választási plakátok, reklámok helyét, ez Marosvásárhelyen objektív okok miatt nem történt meg. A municípiumi polgármesteri hivatalban megtudtuk, hogy Fodor Imre csütörtökön találkozik a helyhatósági választásokon részt vevõ politikai pártokkal és alakulatokkal a plakátok és politikai reklámok helyének kijelölése végett.
Három magánosítási versenytárgyalást is tervbe vett keddre az Állami Vagyonalap Maros megyei kirendeltsége, ám érdeklõdés egyikre sem mutatkozott. A Sumel Elektromarost elõször, míg a Sumel Számológépgyárat másodszor próbálták eladni, ám az egy-egy megvásárolt feladatfüzet ellenére a befektetõk nem jelentkeztek a tárgyaláson. A többszörösére meghirdetett marosludasi Lutexért még a feladatfüzet megvásárlása erejéig sem akadt jelentkezõ. A fenti vállalatok magánosítását ismét meghirdetik.
Mint Mihai Popa Ovidiu, a kirendeltség vezetõje elmondta, Maros megyében az eredeti 229-hez képest még 42 vállalatban van az ÁVA-nak tulajdonhányada, ebbõl kilencet a bukaresti ÁVA magánosít, míg hat vállalat felszámolás alatt áll. A maradék 27 cégbõl 18-ban van még az államnak többségi tulajdona, nagyon sok cég magánosítása azonban – mint például a szovátai fürdõvállalaté – a jogi helyzet tisztázatlansága miatt késik. Ennek ellenére legkésõbb július 31-éig valamennyi vállalatot szeretne meghirdetni.
Szintezõdünk és tömbösödünk. Most mutatkoznak be a bürgermájszterjelöltek. Már abban is van egy kis perverzitás, hogy polgár szavunk a bürgerbõl jön, polgárosodás pedig, ugye, nuku. Következésképp polgárok éppúgy nincsenek, mint mondjuk, nem voltak boszorkányok Könyves Kálmán királyunk idejében. De ettõl függetlenül van polgármesterség és van hivatal. És vannak tanácsosok, és aki tanácsos, annak falun is leesik valami félmillió lej havonta, amiért kialussza a kapusast is a gyûléseken. Érdemes tehát feliratkozni a listára. Program? Mi az? Ja, hát az van. Az nonstop. A falu felszegi részében a vérmes italmérõ szintén polgármester akar lenni. Ezért nonstop a programja: ingyen kapja a maróvodkát, aki õt agreálja. Ez az igazi klientúra. A kliens a rómaiaknál is az a (szabad) választópolgár volt, aki abból élt, hogy áruba bocsátotta a voksát. Újabban kiújulni látszik ez a mód. Van megélhetési politikus, megélhetési rendõr, megélhetési betörõ, megélhetési újságíró, megélhetési sóman, megélhetési ügyész, megélhetési törvénybíró, megélhetési képviselõ,. sõt, megélhetési pártvezér. Most jönnek az ezredvég új kliensei, akik ingyen vedelhetnek a XX. század korteskocsmáiban. Mert megint több a kocsma, mint a pénz.
Derék poszt-magyarjaink sose maradnak le semmirõl. Községenként kilenc-tíz atyafi pályázik a polgármesterségre. Többségük totál ártatlanul. Hátuk mögött viszont ott betonlik a rokonság páncer lobbija. A divatos román politikai rétorikát már anyanyelven hadoválják, nyomják a sódert, mint a tévében a vitázó urak, legfõbb érvük: belekiabálni a másikat a padlóba. A trükk pedig ez: minden kudarcot sikerként könyvelni. A vidombáki repülõgépgyár 1990 óta egy helikoptert gyártott. Na, igen, uraim, szólhat a fõmenedzser: – De az – ráadásul – repül!
Milyen szerencséje a kormánynak, hogy nem gondolkodnak az emberek. Ezt állítólag Hitler mondta. Lámcsak, disznó is talál gyöngyöt. Borisz Jelcin egy vicclapban így öninterjúholta magát: – Igaz, hogy alkoholista vagyok? – Ha igennel válaszolnék, az nem lenne igaz. Ha viszont nemet mondok, az sem lenne igazán meggyõzõ. Különben sem hinné el nekem senki, és még azt is mondanák, micsoda orosz vagy te, Borisz Nyikolajevics, ha még inni sem tudsz. Vagyis a legjobb az, ha azt mondom: nem vagyok alkoholista, de jól tudok inni.
Hát micsoda magyar vagy, te választó, ha nem szereted a marószódás vodkát? Igyál csak, aztán tudd, hogy kire. Oké?
A Sanitas szakszervezeti szövetség vezetõtanácsának pénteki ülésén a fõvárosban úgy döntöttek, a szövetség május 15-én kétórás figyelmeztetõ sztrájkot tart, május 22-étõl pedig meghatározatlan ideig tartó általános sztrájkot kezdenek, amennyiben követeléseik továbbra is megoldatlanul maradnak.
A szövetség a közelmúltbeli árvizek okozta nehézségekre, és a húsvéti ünnepekre való tekintettel halasztotta el tiltakozó akcióit. Eközben május nyolcadikáig tovább folytatják a támogató aláírások gyûjtését. Megyénkben a múlt hétig mintegy háromezren támogatták e formában a további tiltakozást.
Mint ismert, a Sanitas még márciusban, a családorvosok mûködését szabályozó keretszerzõdés tervezetének az asszisztensek alkalmazására, illetve bérezésére vonatkozó elõírásai miatt kezdett munkakonfliktust. A szakszervezetiek még emellett ingyenes orvosi ellátást követelnek az egészségügyi személyzet számára, az orvosi asszisztensek szakmai törvényének elfogadását, az ágazati referenciabér megduplázását, és finanszírozási forrástól függetlenül egységes bérezést, ugyanis a kormány által elfogadott, a költségvetési alkalmazottak béremelésére vonatkozó rendelet a többségükben az egészségbiztosítási pénztárakból fizetett alkalmazottakra nem vonatkozik. Az orvosi kollégium, az egészségbiztosítási pénztár, a szakszervezet és a szakminisztérium közti keretegyezményt augusztusig ugyan elhalasztották, ami egyben azt is jelenti, hogy a vitás részek kapcsán addig még lehet tárgyalni, de ez nevezhetõ a szakszervezet szempontjából az egyetlen pozitív fejleménynek, hiszen a Sanitas március végi bukaresti demonstrációja óta a kormány még nem méltatta válaszra a szakszervezet követeléseit tartalmazó beadványt.
A Kecskemét-Marosvásárhely Baráti Kör Egyesület szervezésében az elmúlt hét végén baráti látogatást tett Marosvásárhelyen dr. Horváth Zsolt egyéni országgyûlési képviselõ, Magyarország Miniszterelnöki Hivatalának társadalompolitikai államtitkára. Az egészségügyi, szociális, ifjúsági, oktatási, mûvelõdési területekért felelõs államtitkár találkozott Fodor Imre polgármesterrel, részt vett a kilencvenéves dr. Dóczy Pál egyetemi tanár köszöntésén, egyetemi, fõiskolai tanárokkal folytatott eszmecserét a magyar nyelvû felsõoktatás helyzetérõl, kilátásairól. A beszélgetést követõen pedig megtekintette a befejezés elõtt álló Katolikus Ifjúsági Központot.
Várhatóan félévenként tálálkoznak és tapasztalatcserét folytatnak a magyar országgyûlési biztosok román kollégáikkal – nyilatkozta Kaltenbach Jenõ, a kisebbségi jogok országgyûlési biztosa az MTI-nek pénteken, kétnapos romániai látogatása után.
Az országgyûlési biztos román kollégája, Paul Mitroi meghívására tartózkodott Nagyváradon.
Megvitatták a két intézményrendszer közötti azonosságokat és különbségeket, de a megbeszéléseken szóba került az is, miként lehet – nemcsak a kisebbségvédelem területén – hatékonyabban együttmûködni.
Az elõzetes versenytárgyaláson nyertes dévai útjavító négytagú küldöttsége érkezett a tegnap a megyeközpontba, akiket Criºan Eugen alpolgármester és Ignat Ionel, a polgármesteri hivatal községgazdálkodási igazgatóságának igazgatója fogadott.
Délben az 1918. December 1. út Corina üzletkomplexum körüli részén állították fel az aszfaltmaró gépet. Itt- tartózkodásuk célja mintát venni az aszfaltból, amelyet majd a dévai laboratóriumokban elemeznek. Az alpolgármester elmondta, az útról elõbb leskalpolják az aszfaltot, amely alapanyagként szolgál az új aszfaltréteg elõállításához. Az aszfaltozásra szoruló út összfelülete 115.000 négyzetméter, a beruházás értéke közel 11 milliárd lej, melyet a helyi költségvetésbõl fedeznek. A tervek szerint május elsõ hetében minden szükséges felszerelést és gépet elhoznak Vásárhelyre, s két hónap alatt elvégzik a munkálatokat, a Shell- kút és a Postapalota közötti szakaszon, amiért két év jótállást vállalnak. Korábban Déván és Zilahon dolgoztak, s a három évvel ezelõtt leterített aszfaltszõnyeg ma is hibátlan.
Criºan Eugen elmondta, a polgármesteri hivatal és a helyi tanács tervet nyújtott be az Utak Országos Igazgatóságához, kérve egy 17 milliárd lejes beruházásnak (10,5 kilométeres útszakasz) a költségvetésen kívüli összegekbõl való fedezését. Ezen tervben szerepel a Dózsa György utca aszfaltozása (11 milliárd lej), a városon áthaladó E 60-as országút folyó javítása (5 milliárd), valamint a Segesvári terelõút Manpelig való meghosszabítására vonatkozó elõtanulmány (1,2 milliárd).
(MTI) – A Magyarok Világszövetsége (MVSZ) Alkotmányossági Fórum nevû munkabizottsága javaslatot készít elõ egy új magyar alkotmány megfogalmazására, melyet a május 21. és 23. között tartandó Magyarok V. Világkongresszusán vitatnak majd meg – közölte Szijártó István, a Kongresszusi Iroda vezetõje kedden a fõvárosban tartott sajtótájékoztatón.
Elmondta: az MVSZ áprilisi Hírlevelében megjelentették az új alkotmány lehetséges szövegének elsõ változatát, amely az idejétmúlt, többször módosított 1949. évi alaptörvény helyébe léphetne.
Az irodavezetõ beszámolója szerint az említett javaslat megfogalmazza: Magyarország új alkotmányáról a törvényhozó hatalomtól független alkotmányozó nemzetgyûlés döntsön. Továbbá az alaptörvény segítse elõ a világ magyarságának nemzeti integrációját. Ezenkívül az alkotmány nem sértheti a Magyarországon élõ nemzeti és más kisebbségek érdekeit.
Hozzátette: a tervezet írói szerint a kétkamarás országgyûlés visszaállításával lehetõvé kell tenni, hogy a törvényhozásban, a politikai pártokon kívül, az egyházak, az önkormányzatok, a köztestületek, az érdekképviseletek, a hazai nemzetiségek, a határon kívül élõ magyarok, valamint a civil, illetve közéleti szervezetek is képviseletet kapjanak.
Szijártó István megemlítette: az elképzelés szerint a világkongresszus hívná fel a világszövetség elnökségét arra, hogy hozzon létre alkotmány-elõkészítõ bizottságot.
Az Andrei Marga miniszter által kibocsátott keddi rendelet értelmében a jövõ tanévtõl kezdve a líceumi oktatási tervek a X. osztályra is kiterjednek. A többi osztályok tekintetében az új tervek a 2001-2002- es, illetve a 2002-2003-as tanévben alkalmazandók. A IX. osztály számára már az idéntõl kezdve bevezették õket. Az új tantervekkel párhuzamosan bevezetik az új alternatív tankönyveket is.
A szaktárca által az utóbbi években foganatosított reformintézkedések elvezettek az oktatás decentralizálásához és a normalitás helyreállításához a rendszerben a bürokráciára és a versenyszellem hiányára épülõ korszakot követõen – nyilatkozta Andrei Marga.
Véleménye szerint az egyetem elõtti oktatás decentralizálása négy alapvetõ változásban konkretizálódott: az új országos oktatási program, a tanszemélyzet versenyvizsga általi alkalmazásának lehetõsége a 4300 reprezentatív iskolában, az iskolák vagyonának átutalása a helyi hatóságok hatáskörébe és az oktatási egységeknek az intézményes autonómián nyugvó finanszírozása.
A minisztérium a költségvetési juttatások, valamint támogatási és szabályozási programok révén interveniál a rendszerben – fûzte hozzá Marga.
(MTI) – Igor Ivanov orosz külügyminiszter hétfõn New Yorkban tagadta, hogy az orosz parlament azért ratifikált a közelmúltban két fontos nukleáris fegyverzetellenõrzési szerzõdést, mert ezzel nyomást kíván gyakorolni az Egyesült Államokra.
Az orosz diplomácia vezetõje hétfõn New Yorkban tárgyalt Kofi Annannal, a világszervezet fõtitkárával, és ezt követõen nyilatkozott újságíróknak. Ivanov kedden szólal fel az ENSZ székházában az Atomsorompó Szerzõdés egy hónaposra tervezett felülvizsgálati értekezletén, amely hétfõn kezdõdött.
A nukleáris fegyverek továbbadása, terjedése elleni szerzõdést (NPT) 1968-ban kötötték, és 1970-ben lépett életbe. Az egyezményben az atomhatalmak kötelezettséget vállaltak, hogy nem adják tovább ezeket a fegyvereket, a nem nukleáris országoknak pedig az lenne a kötelességük, hogy nem törekednek e fegyverek megszerzésére, kifejlesztésére. Az elõször 25 évre kötött NPT-t 1995-ben határidõ nélkül meghosszabbították, és a most kezdõdött konferencián elõször tekintik át, miként valósul meg a gyakorlatban.
A duma, az orosz parlament alsóháza a hónap közepén ratifikálta a START-2 orosz-amerikai szerzõdést, amelynek értelmében 2007 végéig az Egyesült Államok és Oroszország nukleáris arzenálja egyaránt 3-3,5 ezer robbanótöltetre csökken.
A Borisz Jelcin orosz és George Bush amerikai elnökök által 1993. január 3-án Moszkvában aláírt START-2-õt 1996-ban ratifikálta az amerikai szenátus, míg az orosz alsóház 1995 óta húzta-halasztotta a ratifikációs vitát.
Az orosz alsóház pénteken csaknem kétharmados többséggel ratifikálta a nukleáris kísérleti robbantások teljes tilalmáról kötött nemzetközi CTBT-szerzõdést is, amelyet az amerikai szenátus az õsszel elvetett.
Ivanov az újságírók elõtt hangoztatta, hogy az orosz törvényhozás a két szerzõdés szentesítésével senkire sem kívánt nyomást gyakorolni, hanem az ország, valamint a nemzetközi biztonság érdekeit tartotta szem elõtt.
Pártközi megállapodás a választási kampány tisztaságáról
A választási kampány "illemkódexérõl" szóló megállapodást írtak alá a román politikai pártok. A Pro Democratia Szövetség kezdeményezésére csütörtökön létrejött megállapodást egyedül a Nagy Románia Párt (PRM) nem volt hajlandó aláírni. A többi párt – köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) – megbízottai néhány órával a júniusra kitûzött helyhatósági választásokat megelõzõ kampány beindulása elõtt látták el kézjegyükkel a dokumentumot.
A megállapodást rögzítõ jegyzõkönyv szerint az idei választási hadjáratban részt vevõ pártok elkötelezték magukat arra, hogy "pozitív kampányt" folytatnak. Saját programjaik ismertetésére összpontosítanak és "mellõzik a negatív választási fogásokat", lemondanak más politikai alakulatok lejáratásáról és gyalázásáról.
Fontos alapelve a megállapodásnak, miszerint a pártok kiiktatják választási retorikájukból és viselkedésükbõl "a szélsõséges és intoleráns megnyilatkozásokat", a jelöltek magánéletére és "valamely (vallási, etnikai, szexuális) kisebbséghez tartozásukra vonatkozó támadásokat".
Vállalták végül az aláírók, hogy pártjaik saját "realista kormányzási alternatívát" felvázoló programjaikra összpontosítanak, és a választási kampányban tiszteletben tartják az ország alkotmányát és törvényeit.
Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-képviselõ, aki a romániai magyar közösség érdekvédelmi és érdekképviseleti szervezete nevében írta alá a jegyzõkönyvet, annak a reményének adott kifejezést, hogy az idei választási kampányból eltûnik "az olcsó nacionalizmus kártyája", amelyet az elõzõ választási kampányban a legtöbb párt megjátszott.
A megállapodás aláírását elutasító PRM mellett a jegyzõkönyv aláírását követõen Ioan Gavra, a Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) képviselõje elsõként szegte meg a "viselkedési kódexet", amikor azzal vádolta meg a politikai pártokat, hogy megszegték a protokollt és nem hozták nyilvánosságra az 1996-os választási kampány pénzelésének módját.
Megtartottuk tehát az elõválasztásokat Marosvásárhelyen. Iyen eddig nem volt, nem csoda hát, hogy meglepett bennünket ennek az "újszerûsége". Eddig úgy tudtuk, hogy s választásokat kampánycsend elõzi meg, a választás napján pedig nem ragasztunk falragaszokat és nem szórunk szórólapokat, ami a választópolgárokat befolyásolná.
Tévedtünk, mert valakik, akiknek a helyhatósági választások elõtt észbe jutott "tömörülni" és "reformálni", éppen az elõválasztások napján jutott eszükbe szórólapokon és falragaszokon népszerûsíteni az általuk támogatott jelölteket, egyszóval keményen dolgoztak. Ez volt a kampánycsend.
Így esett meg aztán, hogy a választáson résztvevõk közül kész névsorral érkeztek jónéhányan, ha már így megkönnyítették a dolgukat, hát ne fáradozzanak hiába a "reformálók" és "tömörülõk".
A leadott szavazatok a választópolgárok véleményét kellene tükrözzék, pontosabban azt, kik azok a személyiségek, akiket tagságunk szívesen látna a városi tanácsban. Ennyire nem bíznak hát abban a marosvásárhelyi választótömegben, amelyik minden alkalommal becsülettel állt ki jelöltjeink mellett! Egyenesen sértõ, hogy némelyek azt képzelik: súgni kell nekünk.
Amit nem értek, az, hogy miért kell a választókat kifüggesztett listákkal és szétszórt szórólapokkal megosztani. Hát nem az a cél, hogy a polgármester mellett egy jól mûködõ tanács alakuljon ki? A közös célért együtt kell lépni, és nem megosztva. Nem marad más hátra, csupán az, hogy bizzunk abban, a kialakult jelöltlista a választók önálló véleménye, hiszen ezért szerveztük az elõválasztást.
Bevallom, a Reform Tömörülés által támogatott személyek között van néhány, akikre én is szívesen szavaztam (nem azért, mert erre kértek a szórólapon, hanem azért, mert ott a helyük a tanácsban), mert munkájukkal segíteni fogják a megválasztott polgármestert, ennek pedig mi, marosvásárhelyiek is hasznát látjuk.
Ami viszont a Reform Tömörülés egyéb ténykedését illeti, meg szeretném köszönni azt a "kiváló" figyelmet, amit a 8-as körzetnek szenteltek. Szombaton és vasárnap egyetlen pillanatra sem tévesztettek szem elõl, hétfõn és kedden pedig, amikor a szavazatokat számoltuk (1113 szavazónk volt) tiszteletét tette egyenesen a Reform Tömörülés Maros megyei elnöke Kiss István, valamint további öt tagja. Márton János, Dávid Csaba, Szucher Ervin, Ölvedi Zsolt, Ráduly Levente. A két utóbbi ÜE- tag, tehát indokolt lehet a jelenlétük. Tagadhatatlan, jelölt volt valamennyi, joguk volt hozzá, más körzetben már nem számolták a szavazatokat, így hát ide tömörültek. Szeretném megtiszteltetésnek venni, bár tudom, nem az!
Csupán annyit szeretnék elmondani, mi itt a 8. körzetben becsülettel tettük a dolgunkat eddig is, megtesszük, amit tennünk kell ezután is. Kedves Reform Tömörülés, nem kell ránk így vigyázni. Megosztásra sincs szükség, hiszen megosztva több kárt okozhatunk magunknak, mint amennyit mások próbálnak okozni nekünk. Miért segítsünk hát nekik? Na és még valami, 7000 szavazatot adtak le a szavazók az elõválasztásokon, ezt semmiképpen nem lehet figyelmen kívül hagyni, de sértõ agresszivitással vádolni a Területi Képviselõk Tanácsának Állandó Bizottságát, csupán azért, mert kéri a TKT összehívását?! Magam is tagja vagyok a TKT-nak, nyilván támogatni fogom a szavazás érvényességét, de tudomásul veszem azt is, hogy ezt az eredményt a TKT el kell hogy fogadja. Azoknak pedig, akik a TKT-t szünet nélkül támadják, el szeretném mondani, hogy ezt a testületet mi hoztuk létre egy bizonyos szabályzat alapján, ugyanez a szabályzat azt is kimondja, hogy két megyei közgyûlés között az RMDSZ (megyei) legfelsõbb döntéshozó testülete a TKT, ezeket a döntéseket köteles végrehajtani a megyei ügyvezetõ elnökség a megye elnökének irányításával, és nem fordítva. Hova jutunk, ha a saját magunk által felállított szabályokat sem vagyunk képesek tiszteletben tartani?
Még egy utolsó kérdésem lenne: mi lesz a sokat emlegetett egységgel, ha már az ügyvezetõ elnökség tagjai is ide-oda tömörülnek?
Szombaton este hét órakor indította hivatalos kampányát a Nemzeti Liberális Párt Maros megyei szervezete. A Continental Szállóban tartott eseményen, a párt megyei és municípiumi vezetése, illetve a liberális polgármester- és tanácsosjelöltek mellett meghívottként részt vettek a liberális nézeteket valló cégtulajdonosok, cégvezetõk egyes lakóbizottságok elnökei és mások.
Sorin Lazãr, az NLP megyei szóvivõje a Népújságnak elmondta, hogy sok érdekes beszédet hallgathattak meg az érdeklõdõk, nem csak a pártvezetõk részérõl ilyenkor szokásos szpiccseket, hanem a polgármester- és tanácsosjelöltek elképzeléseit, terveit is. A tanácskozást koktél követte.
Este kilenc után a hajnali órákba nyúló "liberális diszkó" következett az Apollóban. Attól volt liberális, hogy a liberálisok állták a cekket: a belépés ingyenes volt, ugyancsak ingyért fogyaszthattak a diszkózók szendvicset, süteményt, sört, üdítõt és mulathattak hajnalig.
Meglepetéssel olvastam a Népújság április 21-i, pénteki számában, hogy Ráduly Leventéék a megyei kampánystábtól meglepetéssel olvasták a Népújság április 20-i, csütörtöki számában megjelent A lenyûgözõ sikerrõl címû cikket.
Elsõ meglepetésem az volt, hogy Ráduly Levente álnéven lepõdik meg, hiszen Ráduly Levente valójában dr. Ráduly Levente, és ezen a néven mutatkozott be az elõválasztási kampányon, ezen a néven szerepelt a jelöltállító névsoron, ezen a néven jelent meg a szavazólapon, ezen a néven robogott a szavazás napján szavazóirodától szavazóirodáig saját (meg néhány más) nevét tartalmazó lapot lobogtatva a szavazók orra elõtt, és ezen a néven bukkanunk rá az elõválasztási (hála istennek csak ideiglenes) eredményjelzõ lista 3. pozíciójában.
Én is ott voltam 15-16-án, méghozzá a cserealji református templom kis tanácstermében berendezett szavazóirodában, mert a lelkes, mintamagyar Ötvös József tiszteletes úr még azt a nagy kockázatot is elvállalta, hogy ezt a förtelmes, teljesen fölösleges politikai cirkuszt a konfirmálás szent folyamata alatt levezessük.
Ott voltam kedden, 18-án is az egyeztetõ gyûlésen, ahol tisztázódott, hogy mennyi minden másképp történt, mint az a forgatókönyvben írva volt: 1. elnapolt elõválasztás; 2. megkésett reklámanyag; 3. a túlfizetett egyetemisták által csapnivaló hozzáállással széthordott kopogtatócédulák (nem egy román nénit küldtünk haza, aki az RMDSZ- kopogtatócédulájával a kezében jött el a cserealji református templomba szavazni); 4. eleven kampánytevékenység szombaton meg vasárnap dr. Ráduly meg más fiatal reménységünk részérõl; 5. a titulusok feltétlen feltüntetése a szavazócédulákon; 6. a több mint 24 órás késéssel leadott részeredmények, hogy csak néhányat soroljak. Igaz, hogy kézfelemeléssel szavaztunk, ha morogva is, de az is igaz, hogy hány más alkalommal szavaztunk kézfelemeléssel, ha morogva is.
Április 18-án a Zonda-teremben az egyeztetõgyûlés után ez hangzott el: "Az írja meg a Népújságnak, hogy az elõválasztás érvénytelen, aki a nevét is oda meri írni!" (Ezt is megszavaztuk, ha morogva is.) Nos, itt a nevem, nem disznóláb! A 15-16-i elõválasztás tökéletesen érvénytelen, de az a lépés, hogy a tanácsosokat a TKT válogassa össze, rosszabb lenne még az érvénytelen elõválasztásoknál is.
Marosvásárhely neves orvosprofesszorát, a 90. évét április 21-én betöltött dr. Dóczy Pált köszöntötték vasárnap a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal protkolltermében.
Az ünnepelt rövid életrajzát Fodor Imre polgármester ismertette. Dóczy professzor 1910-ben született a Fehér megyei Kõrösbányán, iskoláit Tordán, az egyetemet pedig Kolozsváron végezte. Gyakorló orvosként Budapesten majd Kolozsváron dolgozott, s a kincses város Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemén lett tanársegéd. 1945-ben a Marosvásárhelyre költözött orvosi karral együtt érkezett abba a városba, amely aztán otthona lett. A Hajnal Imre professzor vezette Belklinikán volt adjunktus, majd 1950-ben professzori és osztályvezetõ fõorvosi kinevezést kapott.Az elkövetkezõ évek során a marosvásárhelyi belgyógyászati iskola élén állt, orvosnemzedékek égész sorát nevelve, mígnem 1976-ban nyugdíjba kényszerítették, de tavaly szeptemberig, egészsége megromlásáig foglalkozott a betegekkel.
A Marosvásárhelyrõl készült album átnyújtását követõen dr. Nagy Örs egyetemi tanár, az Orvostudományi és Gyógyszerészti Egyetem helyettes rektora tolmácsolta az intézmény dolgozói és a saját jókívánságait.
Ezt követõen Csató Béla katolikus fõesperes mondott el köszöntésképpen egy kedves anekdotát, majd pezsgõbontás után az ünnepelt mesélt nagyszüleirõl, szüleirõl, egyszóval a családjáról, amelybõl e hosszú és eredményes pályára elindult.
b.
Rendkívüli húsvéti ünnepet ült a mezõmadarasi református egyházközség. Húsvét másodnapján fõtiszteletû D. dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét és megkeresztelte a faluból elszármazott, a világ minden tájára szétszórt Szekeres család legifjabb sarját. A szülõk Budapestrõl hozták el a gyereküket, hogy a keresztség sákramentumát az õsi földön szolgáltassák ki számára.
Ebbõl az alkalomból zsúfolásig megtelt a templom, az ünnepi szertartáson mintegy 350-en vettek részt. Az Amerikai Egyesült Államokból, Németországból, Magyarországról, Ausztriából, a Székelyföldrõl, valamint Bukarestbõl jöttek el az 1607-ben Rákóczi Zsigmond fejedelemtõl nemességet szerzett mezõmadarasi Szekeres család leszármazottai. Jelen volt gróf Bethlen Anikó, akit 1949-ben hurcoltak el a faluból, s aki 51 évvel a szomorú esemény után látogatott elõszörMadarasra. Az eseményen részt vett még dr. Carl Cristophetin, a több mint 40 magyar református szórványtelepülést támogató Gustav Adolf Werk segélyszervezet elnöke és felesége.
Igehirdetésében (János 20, 19-31.) dr. Csiha Kálmán püspök a nagy átváltozás és újrakezdés ünnepének nevezte a húsvétot, s hangsúlyozta, nemcsak a halálból lehet feltámadni, hanem a Krisztus útját mellõzõ, elhibázott, bûnös életbõl is, majd megkeresztelte a Németországot, Argentínát, az Egyesült Államokat megjárt és végül a magyar fõvárosban letelepedett Szekeres Szabolcs harmadik gyermekét, Botondot.
A szertartás végén Szabó Andor helybéli református lelkipásztor kifejtette: E napon érezzük küzdelmes, vészekkel, viharokkal tele múltunkat, s benne Istenünk mindezidáig megõrzõ kegyelmét. Érezzük hitünket, áldozatunkat, Isten gondviselésére bízott jövendõnk ígéretét is, amelyet Jézus Krisztus így fogalmazott meg övéinek Én élek és ti is élni fogtok! Az együttlét szépségét Péter apostol szavaival pecsételték meg: Jó nékünk itt lenni!
Istentisztelet után a nõszövetség tagjai énekekkel, a gyerekek szavalatokkal köszöntötték a vendégeket.
A történelmi családok leszármazottainak tiszteletére a parókián Nagy Ernõ állította ki fafaragásait, a mûvelõdési házban pedig Czirjék Lajos állította ki munkáit tekinthették meg. Az ünnepi ebéd után spontán mulatság kerekedett, a helybeliek népi táncokkal szórakoztatták az egybegyûlteket – számolt be az eseményrõl Szabó Izolda tiszteletes asszony.
Egész hetet kitöltõ ünnepség vette kezdetét Marosszentgyörgyön a község névadó szentjének tiszteletére. Hétfõn tudományos konferenciára került sor, amelynek témája a 100 éves sósfürdõ volt. Tegnap délután nagyszabású irodalmi és mûvészeti összeállítást mutattak be a gyerekek: óvodások és kisiskolások táncoltak, szavaltak, énekeltek stb. Ugyancsak tegnap iskolai kosárlabda- vetélkedõn mérték össze tehetségüket, míg ma kézilabda-bajnokság zajlik.
Ezzel párhuzamosan, ma 18 órától Bárczi András képzõmûvész tárlatát Nagy Miklós Kund nyitja meg. Felolvas Bölöni Domokos író.
Április 29-én, szombaton tartják, immár hetedik alkalommal a néptánc és népdal parádéját Erdõcsinádon. Az idei rendezvény egyben tisztelgés kereszténységünk kétezredik, államiságunk ezredik évfordulóján – olvassuk a házigazda, Lukácsy Szilamér lelkész hívó szavait. – Erdély színes és gazdag népi kincstárából táncainkat, népdalainkat és népviseletünket kívánjuk megmutatni, átadni ifjabb barátainknak. A mûsorterv a következõ: érkezés tíz óráig, felvonulás, népviseleti parádé fél tizenegyig, ökumenikus istentisztelet, aztán színpadi terepszemle, majd 12 órától kezdõdik a tánc, a dal, a muzsika a mûvelõdési ház színpadán. Este hattól értékelõ megbeszélést tartanak a szakirányítók, a teremben ismerkedés és táncmulatság éjfélig. A részt vevõ csoportok fellépési ideje tíz perc, az együttesek legtöbb húsz percig maradhatnak a színen. A rendezvény szervezõi: az erdõcsinádi református egyház, az EMKE Maros megyei szervezete és a Napsugár néptánccsoport.
Húsvét szombatján nyílt meg az unitárius egyház tanácstermében az a kiállítás, amelynek anyagát az ott szorgoskodó kisgyerekek (a legkisebb négy és fél éves, a legnagyobbak hatodikosok) Dobbantó nevû alkotókörének munkái, valamint a Bolyai Farkas líceum égisze alatt mûködõ faragókör tárgyai képezik. A megnyitón Nagy Gizella tiszteletes asszony beszélt a "dobbantósok" indulásáról, a tárgyalkotás elsõ lépéseirõl, Bandi Dezsõ iparmûvész pedig méltatta a kiállított faragványokat. Kiemelkednek a szovátai "csodagyerek", a másodikos Németh Attila színes rajzai. A tevékenység szervezõi az unitárius nõbizottság tagjai, Antal Ildikó, Kiss Katalin, Konrád Tünde. Külön érdekessége a napnak, hogy a helyszínen szülõk és pedagógusok tanították tojásfestésre a kicsiket. Ebben külön köszönet illeti Csifó Nagy Klára tanárnõt önzetlen segítségéért, azért a szenvedélyért, amellyel tudását siet megosztani a fiatalokkal.
Húsvét másodnapjára az elítéltek és az elõzetes letartóztatásban levõk számára a marosvásárhelyi börtön vezetõsége különleges programot állított össze.
A reggel tíz órától kezdõdõ katolikus misén mintegy harmincan vettek részt, közülük tizenketten meggyóntak Bakó Béla ferences rendi szerzetes elõtt. Az igét hirdetõ atya szeretetcsomagot osztott a jelen levõ raboknak. Délután két órától a református istentiszteletre kondultak meg a harangok. Hatvan férfi és tíz nõ vonult be az imaterembe, ahol a Ludas utcai református egyház kórusának tagjai zsoltárokat énekeltek, majd Lõrincz Albert református lelkész hirdetett igét. "Annak ellenére, hogy négy fal között kell eltöltenetek a szent ünnepeket, gondoljatok arra, hogy a legnagyobb szabadságot az jelenti, hogyha sikerül megmenekülnötök bûneitektõl. Innen kikerülve, új lappal próbáljatok új életet kezdeni" – hangsúlyozta prédikációjában. Hinni kell abban, hogy Isten képes életünk megváltoztatására – fogalmazta meg több alkalommal is.
Szöllösi Géza ezerdes, egységparancsnok elmondta: a mostani húsvéton három, az ortodoxon négy elítélt kap négynapos kimenõt. Ezt a szokást a decemberi változások után vezették be, s országos szinten még egy rab sem élt vissza privilégiumával. Ugyanakkor valamennyi rab egy plusz öt kilós csomagot vehetett át hozzátartozóitól. Szombaton, április 29-én délelõtt 10 órától ökumenikus istentiszteletet tartanak, melyet a rabok által elõadott társadalmi-vallásos mûsor követ.
A marosvásárhelyi börtönben ítéletét töltõ közel ezer személy egytizede vett részt hétfõn a református istentiszteleten, illetve a római katolikus misén. Talán sok, talán kevés. Ám tény, hogy ennyien érezték fontosnak a börtön falai között is megtisztult lélekkel fogadni az ünnepeket, s talán legalább õk arra is képesek lesznek, hogy szabadulásuk után megpróbáljanak új életet kezdeni.
Év eleje óta mondogatjuk, hogy választási évben vagyunk, hamarosan elindult a nem hivatalos kampány, közben alig vettük észre, hogy eldöntötték a helyhatósági választások idõpontját, aztán a hivatalos választási kampány is beindult. Ez idõ alatt az RMDSZ-ben elõbb a belsõ választások kérdését nyúzták még egy kicsit, aztán hosszasan az elõválasztásokét, most pedig lassan azon vesszük észre magunkat, hogy a helyhatósági választásokon is túl vagyunk, pedig mi még csak az elvi vitákba kezdtünk bele. Nem volt dinamikus az elõválasztásnak nevezett politikai kabaré sem, most már ez utóbbi érvényességérõl folyhat – megint csak kiemelten – elvi vita, hiszen gyakorlatilag lefutott az ügy. Mindenki mindenhez ért, és mindenki elmondhatja a másikról, hogy éppen mihez nem ért és mivel kellene foglalkozzon a politika helyett. Olvasom, hogy a megyei RMDSZ vezetõje az elõválasztási eredmények vitájában gyorsan elintézi egyik "ellenfelét", hogy foglalkozzon a fajkutyákkal, mert azokhoz ért, de a választásokhoz nem. Aztán ugyanazzal a lendülettel elmondja, hogy a 18% számára 100%-ot jelent és burkoltan kioktatja a választási közvélemény-kutatásokat végzõ szociológusokat is, megmagyarázva, hogy mit is jelent az exit poll (és nem exit pool, ahogyan az a lapban megjelent) technikája.
Azért nem így állnak a dolgok, hiszen Kincses úr egyszerûsít, de lehet, hogy inkább nem ért hozzá. Ez utóbbi esetben nem kellene beszéljen róla, mert nevetséges, amit mond. A közvélemény- kutatásban az exit poll olyan kérdezési módszer, amelynek során a szavazatok leadását követõen, a szavazóhelyiségek elõtt a közvélemény- kutatók megkérdezik a választókat, hogy miként voksoltak, és mindezt teszik egy jól kiszámolt minta alapján, amely hûen tükrözi a szavazópolgárok társadalmi összetételét. Vagyis nem arról van szó, hogy "amikor 5%-os eredmény egy exit poll-ban megvan", hiszen ilyen nincs, az exit poll eredményeit nem közlik 5%-nál, hiszen ennél a technikánál is közvélemény- kutatásról van szó és nem szavazatok megszámolásáról. Az exit poll felmérések eredményei rögtön a kampánycsend lejárta után kerülnek nyilvánosságra, még az elsõ részeredmények elõtt. Szoktak 5%-os választási részeredményeket közölni, amikor már a szavazatszámlálásra kerül sor, és bizonyos idõközönként részeredményeket közölnek. A kettõ között nagy a különbség: az exit poll egy elõrejelzés, az 5%-os eredmény pedig a leadott szavazatok részleges összeszámolása. Az exit poll során valóban figyelembe veszik a statisztika szabályait. A szavazatszámlálás viszont csak a puszta tényekre alapszik, hiszen a megszámolt szavazatokat semmiféle statisztikai, vagy matematikai szabállyal nem kell alakítani.
A közvélemény-kutatás (az exit poll ennek csak egyik vátozata) és az elõválasztások eredménye nem ugyanarra a kérdésre ad választ. Éppen a statisztikai beavatkozásnak köszönhetõen elmondható, hogy az exit poll-os kutatás a konkrét szavazás egészen közeli eredményét mutatja meg, míg egy 7000-es elõválasztás mindössze arra adhat választ, hogy 7 héttel a hivatalos választások elõtt az a 7000 marosvásárhelyi szavazópolgár hogyan vélekedik az RMDSZ-jelöltekrõl. Ez nagy mértékben különbözik a 100%-tól, amely abszolút számban ez a 7000-nél több vagy éppen kevesebb is lehet, hiszen az 1996-ban RMDSZ listára leadott szavazatokat tekintjük 100%-nak, és nem Marosvásárhely 2000-ben szavazati joggal rendelkezõ azon polgárait, akik elméletileg, vagy adott esetben akár gyakorlatilag is az RMDSZ-re adják voksukat. Arról nem is beszélve, hogy a 7000-en felüli szavazatok éppen abban fognak különbözni, hogy az elõválasztásokra nem mentek el, így elmondható, hogy teljesen más voksolási szándék jellemzi õket. És ez a 80% van többségben.
Kincses véleményével ellentétben meg lehet ismerni ezen polgárok szavazati szándékát is, és meg lehet kérdezni ezek véleményét is. Azonban ehhez kevesebb pénz és szervezési munka kell, ám messzemenõen többet mondott volna. Sajnos nem divat a Maros megyei RMDSZ-ben közvélemény-kutatásokat rendelni, hiszen ez nem annyira látványos, és alig néhány napig lehet vele a média középpontjában lenni, nem pedig hetekig vitázni az elõválasztás megszervezésérõl, lebonyolításáról, majd annak érvényességérõl. Ezek a mellékcselekvések nagyon jól álcázzák, hogy valójában a megyei RMDSZ-ben semmiféle választási elõkészület nincs (nem kell elfelejteni, hogy Kincses elnök úr éppen a sajtónak hányta fel, hogy a beszámoltató gyûléseket nem mediatizálták, ezzel is alátámasztva, hogy sokkal fontosabb a médiában való megjelenés, mint a konkrét szervezeti munka, amely a Kincses által nevezett "politikai apátián" túl sokkal nagyobb tömegeket mozgat meg, mint a média tényközlése). "A megyei szervezet valóban nem annyira zseniális", hogy a le nem adott szavazatokat is megismerje, de ebben az esetben nem kell azt mondani, hogy a lakosság azt akarja, amit a 7000 szavazó, hogy csak ennek a 7000-nek a véleményét lehet figyelembe venni. Sokkal inkább azt mutatja az alacsony (a többi településen megtartott elõválasztással összehasonlítva is) részvétel, hogy a marosvásárhelyiek megunták a látszatot és nem értenek egyet a mostani álvitákkal, amelyek már régen nem a különbözõ útakról szólnak, hanem bizonyos sérelmek brutális orvoslásáról, valamint a hatalom megtartásáról. A gond csak az, hogy ilyen folytatással a megye politikai életében semmit nem fog jelenteni ez az eredetileg legnagyobb tagszervezet.
Most azonban innen kell továbblépni: a leadott 7000 szavazatot nem szabad figyelmen kívül hagyni, ki lett próbálva egy kiválasztási technika, amely éppen nagyon demokratikus voltába bukott bele. Lehet ezt tökéletesíteni, alakítani, vagy éppenséggel elvetni. Azonban ezek átgondolására most már nincs idõ, hiszen a választók nem nézik el hosszú éveken át az "éjszaka lett politikusok" amatõr játszadozásait, kísérleteit. Sajnos jelenleg a politikus még mindenhez ért, azonban a választóknak négyévente megvan a lehetõségük, hogy megbüntessék a valójában hozzá nem értõket, de eredeti demokráciánkban nincs egyéni felelõsségvállalás, így egyéni számonkérés sincs. Ez akár meg is mentheti a RMDSZ megyei jelenlegi szervezetének vezetõit.
Késôre reagálok a parlamentbeliek düntésére, miszerint közel hat átlagnyugdíjnak megfelelô összeggel emelték saját fizetésüket. Padlón voltam – mint az ökölvívó, aki ún. megrendítô ütést kap –, nem annyira az övön aluli ütéstôl, (ezt már megszoktuk), mint a szokatlan ôszinteségtôl, ahogy a saját bizonyítványukat kiállították. Fel kellett ocsúdnom az ütés okozta kábulatból, hogy – képességeim korlátai között – szalonképesen tudjak reagálni. Bevallom, ehhez gyógyszeres kezelésre is szorultam. Ilyenkor, a Sylvomicin nevû, besztercei alapanyagból készült, széles spektrumú anti(parlamentáris) biotikumot használom. Ajánlom másoknak is, de, a mellékhatások elkerülése végett elôtte olvassák el a betegtájékoztatót, vagy kérdezzék meg orvosukat, gyógyszerészüket. Az a baj, hogy ez sem szerepel a támogatott gyógyszerek listáján.
Mit mond a honatyák önleleplezô bizonyítványa az ôket megválasztóknak? Polgártársaink! Íme, ilyenek vagyunk! Kormánypárt vagy ellenzék, egyetlen személynévmást ismerünk: a legelsôt a sorban. Megkövetem azokat a kisebbségben lévôket, akik mind a hatot ismerik, de: aki korpa közé keveredik...! Ha már bizonyítványról van szó – mint ex-tanügyi – a parlamentet egy 4-es általánosú osztályként értékelem (fel), amelyben néhány 9-10-es tanuló is van. Az, hogy a sajnálatra méltó DP-s politikusnak szakadt zakóban kellett választói közé mennie, vagy hogy a paraszt (bocsánat, parasztpárti) honatya ucs. a riporter mikrofonjába ítéli el a döntést, melyet, pár perccel elôbb, maga is megszavazott, már csak a komikus fele a tragikomédiának. Caragialénak most kellene élnie és írnia! Nagy lehetôséget szalasztott el.
Manapság, amikor minden téren a hasznos teljesítményt állítjuk a munka hatékonyságának mércéjéül, a kormányok, parlamentek munkájának hatékonysága nem a parlamentben vagy a választók körében eltöltött idôvel, hanem az életszínvonallal mérhetô. Nem egyesekével vagy csoportokéval, hanem az egész társadaloméval. Egyszerû? Szerintem az! Kérdem akkor költôien: megérdemlik-e honatyáink a fizetésemelésüket? Hát a fizetésüket? Vagy: ki a felelôs, hogy a hónapok, évek óta bizottságok fiókjaiban porosodó törvényjavaslatok nem váltak hatékony, az ország elôhaladását szolgáló törvényekké, hogy az erdôk tulajdonosai földig tarolt irtásokat vehetnek birtokukba, hogy a folyó évi költségvetést április végén kezdték tárgyalni? Vagyok annyira ravasz, hogy az olvasót hagyom ezen töprengeni. Biztos, hogy ezeket a (házi) feladatokat nem az átlagpolgárnak kellett/kell elvégezni. Miért nem lehet a kormányt, a honatyákat is "penalizálni" anyagilag az el nem végzett munkáért, ugyanúgy mint a jámbor adófizetôt akár egynapi késésért? Vagy itt is érvényesül a mentelmi jog?
Nem tudom, hogy a mieink hogyan oszlottak meg az igen-nem szavazók között, de ha egy eléggé nem ellenôrzött pillanatukban úgy döntenének, hogy testületileg ajánlják fel 1, 2,... havi emelésüket pl. a Maros megyei árvízkárosultaknak, némi aprópénzzel szaporíthatnák amúgy sem dús választási tôkéjüket. Gondolom, ettôl még nem halnának éhen. Vagy a pénznek körükben sincs szaga?
A múltkoriban a majd meglátó vakokra hivatkoztam, most azt mondom: soha nem volt úgy, hogy ne legyen valahogy.
Szégyenemre válik ugyan, de töredelmesen meg kell gyónnom, hogy Maros-parti tõsgyökereim dacára horgászatbani jártasságom nem üti meg a kiselemista szintet. Füllentenék, ha letagadnám, hogy pocokás éveimben jómagam is felkorbácsoltam egyszer-másszor, zsenge koromhoz illõ türelmetlenséggel fûzfavesszõn csüngõ, cérnavégre erõsített, hajlított gombostûimmel a Poklos-patak mainál jóval áttetszõbb vizét, de gyermekujjkaliberû pirkaszerzeményeim dacára sem lettem, hátrányomra bár, a szenvedély áldozatává.
Olvasmányaimból, megszállottságtól reszketõ barátaim halászregéibõl ugyan a sportág rengeteg fortélyát raktározhattam el az évek során egyre bõvülõ, passzív információtáram rejtett bugyraiba, de piruló arccal be kell vallanom, hogy mindmáig nem tettem szert egy valamire való merítõhálóra, de még egy laza céhbeliségemet igazoló árva blinkerre sem. Annyit megjegyeztem viszont, hogy egy bõséges halászlébe való megszédítéséhez, majd befogásához a horogvégre pántlikaként felfûzött, vastagon tekergõzõ giliszták nélkül az éhkoppot jelzõ sûrû gyomorkorgások muzsikája brutálisan elnyomhatja a jóllakottság sûrû böffentésekkel kísért, szelíd zenéjét. Emiatt a beetetés nagy körültekintéssel megtervezett momentuma nem lehet közömbös egyetlen, magára valamit is adó pecázó számára sem. Pláné, ha az illetõ a politika zavaros vizein számít megnyugtató , hosszabb idõszakra (mondjuk négy év) konzerválható nyersanyagra. Az évezredfordulós Nagy Halászszezont kellõképpen elõkészítendõ, idõben, térben, eszmékben következetesen tévelygõ professzionistáink, csipkerózsikaálmaikból kábán ébredezve, szorgosan elkezdtek túrni, ásni (meg áskálódni) a tûzfalak alatti, balkáni budik mögötti zsíros hazai földben, hogy kitermeljék tévelygõen ide-oda cikázó, majdani zsákmánnyá lefokozott áldozataik számára a jó kövérre felhízlalt csalit. Elvégre la noblesse oblige, a bûnös felelõtlenséggel elmulasztott elõzõ három idény serkentõen kötelez. Snájdig egyenruhasétáltatóink hallatlan erõkkel és eddigi vegetálásukat sokszorosan meghazudtoló vehemenciával csapnak le éjszakáról éjszakára a szervezett bûnözés gombaszámra elszaporodott fészkeire: lenge öltözetû kurvák, eddig teljes immunitást élvezõ, kancaistállókat fenntartó és oltalmazó selyemfiúk, degedtre hízott kábítószer- és fegyvercsempészek, kreolbarna valutaüzérek, borostás gyermekmegrontók kacsintanak vissza ránk estérõl estére a képernyõrõl, és magabiztos tekintetükrõl lerí, hogy egyikük sem mai gyerek a szakmában, s ha tyúkszemükre lépsz, nem ritkán még felsõ, beágyazott kapcsolataikról is hajlandók kikotyogni egy kisebb megvesztegetésiperre valót. Gyanús eredetû és történelminek számító szavatossággal bíró élelmiszerek forgalmazói esnek egyre sûrûbben a Fogyasztóvédelmi Hivatal és Közegészségügyi Fõfelügyelõség mostanság kampányjelleggel kérlelhetetlenül inspiciáló irodamolyainak álszentül morfondírozó játékszerévé, akik annak dacára, hogy rég letudták már gyakornoki éveiket, megdöbbenéssel szemrevételezik a konyha sarkában szerénykedõ WC-kagylót, avagy a mélyhûtõ fiókjába felejtett szennyes konyhanemût. Könnyekig megható az illetékesek felháborodása, amikor évtizedek óta lehurbolt, szegénységükbe beleaszott oktatási intézmények tanuló- és pihenõtermeibe, illemhelyeire lépnek be, és ott nem a l'Oreal-termékek illata hanem az évek óta festéket nem látott falakba beivódott étel és különbözõ halmazállapotú emberi ürülék tömény szaga tódul velük szembe. A nagy Kaotikus Rendteremtés pünkösdi királyság élettartamú lázas napjaiban a munkaügyisek sem nyugosznak, nagy felfedezõkhöz méltó büszkeséggel suppintanak a már több mint egy évtizede törvénytelenül dolgoztató, mindenható tulajok fejére. A nagy sürgésforgásból, felülrõl irányított nyüzsgésbõl, paternalista képességekkel túláldott államelnökünk sem maradhat ki, a 200 napra beütemezett kánaánteremtés szégyenteljes bukásának 5-ik évfordulóján, szívhez szóló logoszban bélyegzi meg és ítéli el a 22 milliónyi plebs inferiorként elkönyvelt adó-, díj- és illetékfizetõ polgárok nyakába ült és módszeresen fejére trottyoló, monopolhelyzetükbõl kifolyólag kikerülhetetlen szolgáltató ÖV-ék (önálló vállalkozás''?) teljhatalmú menedzsereit. A nóta szerint "jó földben terem a búza", de a horogvégre ítélt választópolgár megakasztását szolgáló gilinyók egy kis populizmussal meghintett iszapon is súlyra híznak.
Bizonyítanom sem kell persze, hisz hírekkel drogolva kelünk-fekszünk, hogy nem csak Emil apó ügyködik, János bácsi (nea Nelu) is elindult a csatába. És még ha az amerikai gyermekversike szövegéhez igazodva elelbotlik egy-egy fûszálban (l. a moszkvai forró drót esete), nem is gondol arra, hogy hírneve (teste) "kukacok" prédájává válhat. Serényen szervezkedik jobbra-balra, magához édesgeti, fû-fa nála is van bõven a hiúban, a szakszervezeteket, a nyugdíjasokat, a mindenhol meg- és elõforduló romákat, térdére ülteti a megtért tékozló fiút, Severint, keblére szorítja az univerzum legnagyobb nyelvészét, a csélcsap Pruteanut, feloldozza a szekuval impregnált Ghermant. Erdélyorientált perverzióktól sem riad vissza. Páratlan élettapasztalatából egykönnyen varázsolja elõ, õméltósága is, az alkalomhoz legjobban illõ szólásmondást: Ha harcsa legyen kövér! Rohanjunk hát a koleszterinbe!
Egy fél év sincs már hátra, és újból nyakig leszünk az ígérgetések szezonjában, vagy ahogyan a politikusok becézik, a választási kampányban. Ha nem cáfolnák oly vehemensen, az ember azt hinné, hogy máris a szavazatainkért folyó harc idõszakának kellõs közepén vagyunk.
A politikusok egyik tábora igyekszik bizonygatni, hogy õk mindent megtettek, vagy megtettek volna, ha… Az ellentábor vigyorogva drukkol a kudarcokért, mert tudja, hogy a csalódottaktól szavazatokat gyûjthet be. A harmadik tábor kritizál is, ígérget is, de fõként kivár. Kit érdekel a szavazatokon túl a polgár sorsa? Illetve mégis érdekli valami a szavazatvadászokat, nevezetesen az, hogy a nadrágszíjunkon legyen még lyuk.
Lássuk számokban, annyi ámítás után mire jutottunk 1990 után, 1999 végéig.
Az elején mindenki azzal a fogadkozással kezdte ígéreteit, hogy majd leszorítják az inflációt. Mégis a fogyasztói árak szintje a tavaly év végén már 768-szorosa volt az 1990 évinek, pedig akkor is nyakig voltunk a cefrében.
Az ígérgetések második pontja az
általános jobblét. Közben a béreknek az
árakhoz viszonyított értéke 58
százalékra csökkent, pedig vannak, akik
"teljesítményük" arányában 50
vagy még több millió lejbõl tengetik
életüket. De mi van azokkal, akik nem bérbõl, esetleg
nem honoráriumból kell megéljenek, hanem
segélybõl? Vagy ott vannak a nyugdíjasok, akiknek a mai
jövedelme az 1990 évi értékének alig 38
százalékát teszi ki.
Az ígéretek között mindig szerepel a lej értékének a tartósítása. Valaha, azaz 1990-ben ezer lejért adtak 37-38 US-dollárt, ma pedig 5 centet, holott a dollár is évente 1,5-1,8 százalékkal inflálódott.
A külföldi beruházás mint az ország politikai és gazdasági megítélésének a tükre, egy kicsivel jobbnak tetszik. 1991 és 1996 között, az Iliescu- adminisztráció 6 éve alatt a külföldiek közvetlen beruházása 1218 millió dollárt tett ki, míg 1997 és 1999 között, azaz három év alatt 4225 millió dollárt. Még így is, ha a közvetlen beruházások egy fõre számított nagyságát összevetjük a szomszédos országokéval, a kép már szomorúbb, mert csupán 12,6 százaléka a magyarországi és 15,8 százaléka a csehországi szintnek.
A külföldi gazdasági kapcsolatainkban az is vigasztaló, hogy az összkülföldi beruházások 56,6 százaléka EU-államokbeli.
A gazdasági élet megítélését az is jellemzi, hogy egyéb külföldi kapcsolataink miként alakulnak. Az igaz, hogy az elmúlt kilenc év alatt az export 47 százalékkal nõtt, a külkereskedelmi mérleg hiánya 1999-ben kisebb volt, mint az elõzõ években (kivétel 1994). De míg 1990-ben küladósságunk az export értékének csak a felét tette ki, az évek folyamán ez az arány 118 százalékig nõtt 1998-ra. A tavalyi küladósság már szinte egyezett az exporttal, ami mégiscsak valamelyes javulást jelent.
Eredménynek kell betudni azt is, hogy az Európai Unió államaiba történt export a tíz évvel ezelõtti 25 százalékos arányról 65,5 százalékra nõtt.
Bár sok pozitív eredmény az elmúlt években nem született, de ha született is ilyesmi, az a külföldi – fõként nyugati – kapcsolatokkal van összefüggésben. Kár volna ezt a csekélyke sikert felrúgni kétes választási ígéretekért.
Az erdélyi magyar történelmi egyházak nyolc vezetôje által Kolozsvárott létrehozott Sapientia Alapítvány Kuratóriuma az Alapítók által reáruházott jogával élve, az Alapítók és a magyar közösség iránti felelôsségét átérezve a mai napon elhatározta az Erdélyi Magyar Magánegyetem megalapítását. Ennek alkalmából a leendô intézmény létrehozására és mûködtetésére vonatkozóan az alábbi elvek érvényesítése mellett kötelezi el magát:
A leendô egyetem a regionális vonzáskörzet igényeihez igazodó, a jövô színvonalának megfelelô, és az Unióba tömörülô Európa értékeit közvetítô felsôoktatási intézménnyé kíván válni.
A születô intézmény a román-magyar szakmai, tudományos kapcsolatok új színterét kívánja megnyitni, a meglévô lehetôségeket kihasználva, rugalmasan együttmûködve Románia állami és magán-felsôoktatási intézményeivel, és így a maga eszközeivel hozzá kíván járulni a román felsôoktatás modernizációjához, Románia felzárkózási esélyeinek javításához.
Az Erdélyi Magyar Magánegyetem létrehozása nem érinti Románia magyar adófizetô polgárainak az állami, anyanyelvû felsôoktatási intézményre vonatkozó, Románia Alkotmányába foglalt jogait és Románia kormányának ebbôl eredô kötelezettségeit.
Az intézmény számít a magyar kormány hosszú távú támogatására, a magyar szellemi élet, a magyarországi felsôoktatási intézmények segítségére, és mindent megtesz azért, hogy méltó legyen a nemzetközi szervezetek szakmai és pénzügyi segítségére.
Az erdélyi magyarság demográfiai, gazdasági és kulturális tagoltságához, eltérô igényeihez igazodva, a Magyar Magánegyetem egységes szervezetben, de több lábon álló, rugalmas és változatos formában és oktatási programok szerint kíván mûködni, tiszteletben tartva egyes részeinek autonómiáját.
A fejlesztés során az oktatási, és az oktatást segítô háttérintézmények mellett olyan infrastruktúra létrehozására is törekszik, amely az állami román felsôoktatásban tanuló diákok és tanárok számára is hozzáférhetô, és amely javítja tanulási, oktatási feltételeiket, életkörülményeiket.
A megvalósítást "modulrendszerû" építkezéssel kívánja folytatni. Rövid távon a magánegyetem keretei között olyan funkciók/programok kivitelezését kezdi meg, amelyek önállóan, az egyetemi hálózat más részeitôl függetlenül is létrehozhatók, és amelyek mûködtetése rövidtávon biztosítható.
Az intézmény távlati célként teljes Universitas kiépítésére törekszik, és mindent megtesz azért, hogy mûködtetését saját erôforrásai biztosítsák.
A képzési kínálatban olyan területekre kíván koncentrálni,
amelyeken magyar nyelven jelenleg nem folyik oktatás,
amelyeken nincs, vagy kezdeti szakaszban van a román nyelvû oktatás ,
amelyek kiemelkedôen fontosak az identitás megôrzésében.
A versenyképes, és a szülôföldön hasznosítható tudás közvetítését szem elôtt tartva, a tanügyi törvény elôírásaihoz igazodva az oktatásban kialakítja a román és az idegen nyelvû képzés megfelelô arányát. Az akkreditáció feltételeinek teljesítése érdekében szoros kapcsolatot alakít ki romániai társintézményekkel.
A hosszú távú, stratégiai jelentôségû oktatási programok kialakítására és megtervezésére a hazai és a magyarországi szakmai szereplôk részvételével nyilvános vitát kezdeményez. A részprogramok megvalósítására pályázatot ír ki, amely egyértelmûvé teszi az intézmény-építésbe bekapcsolódó szervezetek hozzájárulásának formáját és mértékét.
A területi elhelyezés során két egymással ellentétes szempontrendszer – koncentráció, költséghatékonyság, képzés tömegszerûsége, illetve az erdélyi magyarság széttagoltsága, regionális érdekei, igényei és lehetôségei – egészséges egyensúlyát kívánja kialakítani.
Ehhez igazodva, a Kolozsvárott létesítendô adminisztratív központtal együtt négy helyszínen kezdi meg az intézmény egységeinek építését. Nagyváradon – a magánegyetemhez való csatlakozást elôször felajánló Partiumi Keresztény Egyetemre épülve –, Székelyföldön, Kolozsvárott és Marosvásárhelyen.
Tekintettel a feladat nagyságára, a nemes, és a magyar közösség egészét érintô célra, az Erdélyi Magyar Magánegyetem Alapítója számít az intézmény céljaival és az Alapítás elveivel egyetértô személyek és szervezetek anyagi, intellektuális, politikai és erkölcsi támogatására.
Ennek érdekében az Alapító a modern kommunikáció eszközeit felhasználva megfelelô formában és folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt a megvalósítandó programokról és az egyetem-fejlesztés állapotáról, biztosítja a támogatásoknak a támogató céljaival megegyezô, hatékony felhasználásának feltételeit, megteremti az elszámolás és az ellenôrzés törvényes elôírásoknak megfelelô, pontos, és átlátható rendszerét.
A Sapientia Alapítvány Kuratóriuma
A kolozsvári székhelyû Sapientia Alapítvány Erdélyi Magyar Magánegyetem (továbbiakban: Intézmény) alapítását tûzte ki célul.
Az Intézmény létesítésének fõbb elvei:
– a felsõoktatási intézmények mûködésére Romániában érvényes jogszabályi elõírások teljesítése
– az ország társadalmi-gazdasági változásainak, az erdélyi régió munkaerõ-piaci igényeinek megfelelõ képzés és kutatás feltételeinek megteremtése
– az Európai Unió tagállamai és a fejlett országok felsõoktatására jellemzõ normák figyelembevétele és alkalmazása
– a képzés és a kutatás minõségét garantáló feltételrendszer kialakítása a versenyképesség, valamint a széles körû nemzetközi kapcsolatok megteremtése érdekében
– a képzési kínálat bõvítése a magyar nyelvû felsõoktatásban, különös tekintettel a hiányzó szakmai profilokra, az anyanyelvi kompetencia erõsítése.
A jelen pályázat általános célja a fenti elvek alapján létrehozandó Intézmény alapításának elõkészítését szolgáló szakmai tervek és javaslatok, az Intézmény mûködésébe integrálható, meglévõ kapacitások összegyûjtése, az Intézmény érdekeit szolgáló fejlesztési igények feltérképezése, és a 2000/2001-ben megvalósítható projektek támogatása a Sapientia Alapítvány rendelkezésére álló forrásokból a pályázat keretében megítélt anyagi eszközök felhasználásával.
A támogatási keret a Magyar Köztársaság Országgyûlése által felajánlott 2 milliárd forint.
Pályázatot nyújthatnak be az Alapítvány szándékával és az intézményalapítás elveivel azonosuló erdélyi magyar felsõoktatási intézmények, egyházak, tudományos és kulturális, valamint gazdasági célú szervezetek, társaságok, magánszemélyek. Több intézmény, szervezet közösen is pályázhat.
Ha a projektben leírt terv megvalósításában valamely jelenleg mûködõ szervezet vagy intézmény érintett (pl.: önkormányzat, érvényes akkreditációval rendelkezõ romániai, magyarországi vagy harmadik országbeli felsõoktatási intézmény), akkor a pályázathoz csatolni kell ezen szervezetek, intézmények felelõs vezetõi által aláírt támogató nyilatkozatot.
Amennyiben a pályázat mûködõ intézmény, képzés, képzési program vagy egyéb felsõoktatási célú fejlesztésnek a létrehozandó Intézmény kereteibe történõ teljes integrálására vonatkozik, akkor az érintett intézményt jelenleg fenntartó szervezet képviselõje által aláírt egyetértõ nyilatkozatot is csatolni kell.
A pályázatban meg kell nevezni a szervezet(ek) képviselõit és a projekt megvalósításáért felelõs személyt.
Az Alapítvány 3 konkrét célra ír ki pályázatot:
1. A 2000/2001-es tanévben az Intézmény keretében ideiglenes mûködési engedéllyel beindítható szak vagy egyéb egyetemi jellegû oktatási program beindítására és mûködtetésére, ide értve a már mûködõ képzési programok integrációját is teljes infrastruktúrájukkal együtt.
2. Olyan hosszabb távon beindítható szakra vagy egyéb egyetemi jellegû oktatási programra, amelyhez már a 2000/2001-es tanévben nélkülözhetetlen a szellemi és anyagi infrastruktúra fejlesztésének megkezdése.
3. Az Intézményhez kapcsolódó, képzést és kutatást segítõ szolgáltató egységek felállítására, illetve mûködtetésére.
A pályázati programok az Intézmény alapításához kötõdõ alábbi feladatokhoz kapcsolódhatnak:
1. Az Intézmény mûködését megalapozó tervek, koncepciók, szakanyagok készítése
a) demográfiai, munkaerõ-piaci háttéranyagok, tanulmányok, prognózisok készítése
b) képzési programok, tantervek kidolgozása, korszerûsítése, illetve adaptálása.
c) az Intézmény oktatási-kutatási, irányítási funkciókat ellátó, illetve szolgáltató jellegû szervezeti egységeinek (kar, tanszék, adminisztratív irányító egységek, gyakorlóhelyek, könyvtárak, laborok, diák-szociális intézmények stb.) területi elhelyezkedésére, mûködésére, az egységek közötti együttmûködésre vonatkozó tervek, megvalósítási tervtanulmányok kidolgozása
2. Az Intézmény mûködéséhez szükséges személyi feltételek biztosítása
a) az intézmény irányításában közremûködõk speciális képzése (menedzsment-programok)
b) mobilitás elõsegítése a minõségi oktatógárda kialakításához
3. Az Intézmény mûködéséhez szükséges tárgyi feltételek megteremtése
a) építés, épület- felújítás, épületbõvítés, ingatlanvásárlás
b) berendezési tárgyak (bútorok, biztonsági berendezések, stb.) beszerzése
c) eszközbeszerzés (oktatást-kutatást szolgáló gépek, mûszerek, oktatástechnikai eszközök, gyakorlati képzéshez szükséges infrastruktúra , irodakorszerûsítés, stb.)
d) könyvtárfejlesztés (állománygyarapítás, könyvtári szolgáltatások fejlesztéséhez szükséges eszközök beszerzése, stb.)
e) diákjóléti célokhoz kapcsolódó fejlesztések
A pályázatban a fenti konkrét célokhoz és a felsorolt feladatok megvalósításához kapcsolódó programok nyújthatók be, a tematikailag összefüggõ vállalásokat alprogramként szerepeltetve.
A pályázati dokumentáció fõ fejezetei:
1. A pályázó [szervezet(ek), magánszemély(ek)] azonosítására szolgáló adatok
2. A pályázó kompetenciájának megítéléséhez szükséges információk
II A pályázati program leírása
1. A programban közvetlenül részt vevõ személyek szakmai tapasztalatai
2. A program általános leírása, indoklása, különös tekintettel az alapítás elveire
3. A programterv megvalósításakor figyelembe veendõ jogszabályi feltételek, döntési pontok (kompetenciák) és a megvalósításhoz fûzõdõ kockázatok
4. Meglevõ kapacitás integrálása esetén a jelenlegi, illetve a létrehozandó kapacitás esetében a tervezett mûködés és a mûködési feltételek bemutatása
5. A program részletes ismertetése, a végrehajtás idõbeli ütemezése (az elõfeltételek figyelembevételével)
6. A megvalósított program fenntartásához szükséges (kalkulált) éves mûködési kiadás
III A pályázati program költségterve
1. A program megvalósításához a pályázati keretbõl igényelt támogatás (személyi jellegû kiadás és járulékai, dologi kiadás, felhalmozás)
2. A program lebonyolításához igényelt támogatás és felhasználásának ütemterve
3. A saját és egyéb források megjelölése
4. Nem pénzjellegû, természetbeni hozzájárulások ismertetése
A benyújtott pályázatok értékelésének szempontjai:
1. Az általános cél és a pályázati program céljának összhangja
2. A pályázati program illeszkedése az intézményalapítás jelenlegi folyamatába
3. A program kidolgozottsága (a pályázat információ-tartalma)
4. A célok teljesülésének realitása a kiinduló helyzet ismeretében
5. A program pénzügyi tervének realitása
6. A tervezett fejlesztés fenntarthatósága
Az Alapítvány Kuratóriuma a pályázatok szakértõk bevonásával történõ kiértékelése után dönt a támogatások odaítélésérõl.
A döntés várhatóan pályázatonként eltérõ idõt igényel. A Kuratórium a pályázókat a beadási határidõtõl számított 2 hónapon belül értesíti a döntésrõl.
A Kuratórium fenntartja a jogot arra, hogy a pályázati fordulót eredménytelennek nyilvánítsa.
A Kuratórium döntésével szemben fellebbezésnek helye nincs.
A támogatásról meghozott pozitív döntés nem jelent automatikusan fizetési kötelezettséget, a Kuratórium, ha indokolt, a pályázóval utólag egyeztethet.
A megvalósításra az Alapítvány szerzõdést köt a nyertes pályázókkal olyan feltétellel, hogy a fejlesztés során létrejött szellemi termékek, a beszerzett eszközök, ingatlanok a Sapientia Alapítvány, illetve a létrehozandó Intézmény tulajdonát képezik. Megfelelõ feltételek esetén a pályázati támogatásból vásárolt, épített vagy felújított ingatlanok a tulajdonossal/felhasználóval kötött megállapodás alapján annak tartós használatába kerülhetnek. A pályázati támogatásból beszerzett eszközök más intézménynél határozott idejû (haszon)kölcsön szerzõdés alapján mûködtethetõk.
A támogatási keretek megnyitása a szerzõdéskötés után várható. A keretfelhasználás szabályairól az Alapítvány tájékoztatja a nyertes pályázókat.
A jelenlegi pályázattal elnyerhetõ támogatás futamideje: 2000-2001. A programok további támogatásáról, illetve újabb pályázati forduló kiírásáról a Kuratórium 2001 elején dönt.
A nyertes pályázati program finanszírozására kötendõ megállapodás határideje lejár 2001. június 30-án. (Indokolt esetben a támogatási keret felhasználásának határideje a Kuratórium hozzájárulásával legfeljebb további 6 hónapra meghosszabbítható.)
A támogatási keretek felhasználásának ellenõrzése, az elszámolás módja
? Elõzetes jóváhagyás szükséges
– megbízás aláírásához szakértõi tevékenységre a benyújtott munkaterv alapján
– ingatlanvásárláshoz, ingatlanra vonatkozó tartós bérleti szerzõdés megkötéséhez
– értékhatártól függõen árubeszerzéshez, ingatlan-felújításhoz az ajánlati okmányok benyújtásával.
? A számlák ellenjegyzés után fizethetõk ki.
? Részjelentést kell benyújtani fél év elteltével az elvégzett feladatokról. A pénzeszközök további felhasználása a tevékenység eredményességének függvénye.
? A projekt befejezése után tartalmi és pénzügyi beszámolót kell készíteni. A teljesítés elfogadása helyszíni ellenõrzéssel történik.
? Az ellenõrzés és elszámolás formáját és módját részletesen a nyertes pályázatokra kötött szerzõdések tartalmazzák.
Pályázni az e célra készült ûrlap felhasználásával lehet. Az ûrlapok beszerezhetõk vagy igényelhetõk a Sapientia Alapítvány Titkárságán: 3400 Cluj, str. I. C. Bratianu nr. 51., illetve elektronikus formában a következõ e-mail címen: továbbá szintén letölthetõ formában hozzáférhetõk az alábbi internet címen: .
A Kuratórium pályázati felkészítõ találkozókat szervez, amelyek helyérõl és idõpontjáról a nyomtatott sajtón keresztül értesíti az érdekelteket.
A pályázatot 5 példányban kell benyújtani a következõ címre:
SAPIENTIA ALAPÍTVÁNY KURATÓRIUMA
KOLOZSVÁR 3400 Cluj, str. I. C. Bratianu nr. 51.
A pályázat benyújtásának határideje:
Az 1. konkrét pályázati cél esetén
2000. május 12. 16 óra (vagy aznapi postabélyegzõvel feladva), a 2. és 3. konkrét pályázati cél esetén 2000. május 31. 16 óra (vagy aznapi postabélyegzõvel feladva).
A pályázatról felvilágosítást ad: Tonk Sándor – a kuratórium elnöke, Tánczos Vilmos – a kuratórium alelnöke Székely István – a kolozsvári Programiroda vezetõje
Cím: 3400 Cluj, str, I. C. Bratianu nr. 51.
Kolozsvár, 2000. április 20.
ASA Marosvásárhely – Minerul Motru 3-0 (1-0)
Megkezdõdött a visszaszámlálás és a verseny a túlélésért. Labdarúgóink mintha mindeddig nem hitték volna el, hogy nagyon tragikusan is végzõdhet ez az idény, s csak amikor már a körmükre égett a gyertya, akkor szerezték meg az idény elsõ gyõzelmét. A három pontra pedig nagy szükség volt, még akkor is, ha a szövetség megkegyelmezett a mentõautós partizánakciónk miatt. A döntéshozókat tehát sikerült meggyõznünk, hogy az egész tulajdonképpen senkinek a hibája, egyszerûen a balsors hozta így, a nagy csapda azonban az lehetne, ha mi is elhinnénk, hogy így van. A ma délutánra újraprogramált Nagyszeben elleni találkozó azonban csak lehetõség további három pont megszerzésére, a pályán kell ismét bizonyítani, hogy mégsem érdemeljük meg a kiesést.
A szombati találkozóra visszatérve, saját magunkat áltatnánk, ha túllelkendeznénk a háromgólos gyõzelmet. A vendégek eleve vesztesként, szinte feltartott kézzel léptek pályára, s nem okoztak semmiféle gondot csapatunknak. Jellemzõ adat, hogy elsõ kapura lövésükre a 43. percig kellett várni, igazi gólhelyzetet pedig egyet sem sikerült kidolgozniuk a mérkõzés folyamán. Az ASA csatárainak nagy területet engedtek a labda kezelésére, s akkor sem igazán zavarták õket, amikor gólhelyzetbe jutottak. A minimális ellenállást ki is használták Ciorceri edzõ fiai, s ez a gyenge ellenfél ellenére örvendetesnek mondható. Fõként az elsõ félidõben követték egymást a jobbnál jobb helyzetek, néhány igazán tetszetõsen kimunkált akció is volt közöttük, ám az már kevésbé tetszett, hogy a legnagyobb lelki nyugalommal sikerült elpuskázni a legnagyobb lehetõségeket is. A helyzetek kihagyásában elsõsorban Fl. Miclea "jeleskedett", írjuk azonban a javára, hogy legalább helyzetbe hozta magát, míg Cioloboc továbbra sem talál korábbi önmagára, s középcsatár létére egy otthoni, háromgólos gyõzelemmel végzõdött mérkõzésen is "sikerült" észrevétlen maradnia.
A szövetség döntése és a szombati gyõzelem némileg megváltoztatta a csapat helyzetét, amely ma már nem tûnik annyira kétségbeejtõnek, mint egy hete. Vigyázat azonban, az utolsó öt fordulóban, no meg a ma délutáni mérkõzésen, minden ballépés végzetes lehet.
A hazaiak az elsõ pillanattól