|
LII. évfolyam 95. (14451) |
2000. április 22., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
köszönetet mond mind a helyi, mind a nagyvilágbeli olvasóinak és ügyfeleinek az ünnepi jókívánságaikért, ugyanakkor
mindannyiuknak kellemes, békés,
boldog húsvéti ünnepeket kíván.
én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszemûnek, ilyen jóllakottan
derûsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerû
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrõ aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltõl-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedbõl sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –
Bár Emil Constantinescu Maros megyébe érkezésekor a repülõtéren azt nyilatkozta lapunk munkatársának, hogy nem kampánycéllal jött, a látogatásnak mégis olyan íze volt.
Tegnap az államelnök elõször Radnótra útazott, ahol Furman Marcel, a város polgármestere fogadta. Munteanu Nicolae mérnök, a vízügyi igazgatóság vezetõje a település határában épülõ Maros-híd, fenékküszöb és árvízvédelmi gát munkálatait mutatta be a magas rangú vendégeknek. A helyszíni beszélgetés során szó esett még a ratosnyai és a jobbágyfalvi vízgyûjtõrõl is. A terepszemlén jelen volt Romicã Tomescu erdõ-, vízgazdálkodási és környezetvédelmi miniszter és Vlad Roºca közigazgatási miniszter, valamint megyei hivatalvezetõk. Az igazgató tájékoztatásából megtudhattuk, hogy az említett munkálatokat már évekkel ezelõtt megkezdték,de pénzhiány miatt nem tudták befejezni, emiatt Radnót egy évben többször víz alá kerül. Mindenekelõtt pénzügyi támogatásra lenne szükség – vélte az igazgató. E kérésre a szakminiszter válaszolt, aki elmondta, hogy árvízvédelemre az idén Maros megyének 90 milliárd lejt juttatnak, ez a minisztérium beruházásokra szánt pénzösszegének a 16 százaléka. Konkrét ígéret, hogy az idén még 6 milliárd lejt fektethetnek be a radnóti létesítmény folytatásához. Az államelnök szerint nem az a megoldás, hogy mindig pénz után siránkozunk. A polgármesterek tegyenek meg mindent azért, hogy a polgárok takarítsák ki az árkokat és ha kell, szekerekkel hordják el a lerakódott iszapot. Látva a környéken levõ kopár domboldalakat, az elnök kijelentette, ösztönözni fogja a minisztériumot, hogy nagyszabású erdõsítést kezdeményezzenek, amibe a helyi lakosság is bekapcsolódhat, s ezáltal munkahelyeket teremthetnek.
A látogatás második helyszíne a Marosszentkirályon épülõ Napkelte (Rãsãritului) negyed volt. Itt Benþa Remus, az építõ Contrascom Benþa cég tulajdonosa Borbély László területrendezési államtitkár társaságában ismertette a tervet, amelynek alapján összesen 70 villa típusú 2,3, illetve 4 szobás családi ház épül majd, amelyet meghitelezett az Országos Lakásügynökség. Az elnök elmondta, hogy ilyent Amerikában látott. Az a tény, hogy van már igény ezekre a lakásokra, a jövõt jelenti. Azt szeretné, ha az országban máshol is lenne egy ilyen lakónegyed, amelyet egy magáncég, a helyhatóságok és a minisztérium összefogásával létesítenek. Ehhez hasonló a lakótelep szomszédságában épülõ öregotthon is, ahol nemcsak szállást biztosíthatnak majd az idõseknek, hanem kórházotthon és egészségügyi központ is lesz. Fodor Imre polgármester, mint mondta, kihasználva az idõt és az alkalmat öt percben Marosvásárhely öt gondját tárta az elnök elé és két dossziét is átnyújtott az elnök közbenjárását kérve. A város elöljárója egy fényképalbummal is megajándékozta az elnököt. A negyedbõl a hivatalos kocsisor csak a faluig juthatott el. Ott gyerekek és felnõttek gyûrûje jött el üdvözölni a vendéget. Emil Constantinescu akivel csak tudott kezet fogott, az iskolásoknak autogramokat osztogatott és betért a sarki kocsmába, ahol a teraszon levõ asztal mellett és váltott szót az ottlevõkkel.
Arafat erõsítést kap? Az elnöki látogatás következõ állomása a megyei kórház volt, ahol megjelent Hajdú Gábor egészségügyi miniszter is. Itt elsõsorban a dr. Radu Deac professzor által vezetett szívsebészeti osztályra léphetett be az elnök, kizárólag szûk kíséretben. Bár a sajtó nem lehetett jelen, megtudtuk, hogy Emil Constantinescu találkozott a két szívátültetéses beteggel is. Ezután Dr. Raed Arafat vezette végig az elnököt és kíséretét a rohammentõ-szolgálat termein. A mentõorvos tájékoztatta az elnököt, hogy egy hónapon belül az országban elõször a nyugati mintára Marosvásárhelyen üzembe helyeznek egy központosított sürgõsségi szolgálatot. Megemlítette a mentõautó adómentességének az ügyét, valamint a helikopter vásárlásért tett lépésekrõl is szólt. A látogatás emlékeként a mentõorvosok díszoklevelet nyújtottak át Emil Constantinescunak, aki végül sajnálatát fejezte ki azért, hogy mind a dr. Radu Deac által vezetett szívsebészetet, mind pedig a rohammentõ-szolgálatot kevesen ismerik az országban és a határon túl, hiszen az ilyen teljesítmények, eredmények jelzik igazán azt, hogy Romániában valami pozitívum is történt, olyasmi, amire joggal lehetünk büszkék.
A kora délutáni órákban a megyebeli polgármesterek, az erdészeti hivatal munkatársai, földigénylõk és tulajdonosok mondták el problémáikat Romicã Tomescu környezetvédelmi és Vlad Roºca közigazgatási miniszternek. A prefektúra gyûléstermében folytatott párbeszédet Burkhárdt Árpád alprefektus nyitotta meg, majd Pora Zamfira prefektúrai fõtitkár ismertette a 2000. évi 1-es törvény alkalmazásának jelenlegi állását. Az érdeklõdõk kérdéseit a miniszterek feljegyezték, és megígérték, hogy jövõ héten, a mezõgazdasági miniszterrel közösen kidolgoznak egy rendeletet, amelyet a kormány elé terjesztenek. A környezetvédelmi miniszter szerint a földtörvény, de a szántóföldek és erdõk visszaszolgáltatásáról szóló törvény is tele van hibákkal, és nem igazán lehet alkalmazni. Erre replikázott Kelemen Atilla képviselõ, az 1-es törvény egyik kezdeményezõje, hogy a törvény lehet, hogy nem hibátlan, de mindenképpen alkalmazható, és nem kell az idõt húzni. Az összejövetelre az államelnökkel késõbb érkezõ Dorin Florea is azon a véleményen volt, hogy lehet és kell is alkalmazni a törvényt, de a szabályzatot és módosításokat minél elõbb meg kell ejteni. "Legjobb lenne a három minisztert egy hétre egy szobába zárni, s addig ki se engedni, amíg egy jó törvényt nem hoznak össze".
Emil Constantinescu kijelentette, hogy ez látogatásának legfontosabb pillanata, mert a tulajdonjog számára szent és sérthetetlen, ezért lett a "Lupu–törvény" is a 2000-es év elsõ normatívája, s ezért hozta magával az érdekelt minisztereket.
Beszédében kitért a törvényhozás nehézségeire, az egyes politikusok gáncsoskodásaira, majd kijelentette, hogy elnöki feladatának tesz eleget akkor, amikor felügyel az állami intézmények és a társadalom viszonyára, problémáira. Megígérte, hogy ezután is odafigyel a problémákra, és arra, hogy a törvényt minél gyorsabban és megfelelõbben alkalmazzák.
A találkozót követõen az elnök és kísérete megebédelt, majd Bukarestbe repült.
– Elnök úr, milyen érzésekkel tér vissza Marosvásárhelyre?
– Maros megye az a megye, amely a gazdasági reformok tekintetében a zászlóvivõ helyzetében levõnek számít, ezért bizonyos pozitív eredmények itt már szemmel láthatóak. Az elmúlt év végén 185 jelentõs gazdasági egység privatizálva volt. Természetes, hogy a privatizáció nem jelent semmit, amennyiben ezt nem követi hatékonyságot, minõséget és implicit módon jövedelmet hozó átszervezés. Maros megye sok sikeres privatizációval büszkélkedhet: az Azomureº, ROMCAB, Silva a közismert példák közül egynéhány. Jelentõs, országos érdekeltségu beruházási projektek vannak itt folyamatban, olyanok, mint a marosvásárhelyi Repülõtér fejlesztése és korszerûsítése, vagy a Szabad Gazdasági Övezet létrehozása. Maros megye részese az Országos Lakásépítési Program Újraindítása elnevezésû program keretében zajló beruházásoknak. Amint ismeretes, ennek a programnak a keretében épül a Rãsãritului lakónegyed.
A térségben jelentõsek a külföldi beruházások is. Remélem, hogy az Isãrescu- kormány adóreformja megkönnyíti ezeknek az egységeknek a fejlõdését, ugyanakkor a kis– és közepes vállalkozásokét is, amelyek eddig a reform nehezét hordozták. Bebizonyosodik, a meghozott áldozat nem volt hasztalan. Az Országos Statisztikai Bizottság adatai bizonyítják ezt a tényt: február hónapban Románia exportja 1990 óta a legmagasabb volt. Kétségkívül, ez a várt gazdasági fellendülés elsõ, biztos jele annak, hogy az eddig a reform útján megtett nehéz út a vége felé közeledik. Maros megye, ismétlem, biztató jelzést ad e tekintetben.
1997 májusában, pontosan annak a látogatásnak az ideje alatt, amelyet Göncz Árpád úrral, Magyarország elnökével Marosvásárhelyen tettem, azt mondtam, hogy Románia a reformok nehéz útjának az elején van, és e reformok stratégiai célkitûzése az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás. Most, három év után, megvallom Önöknek, hogy derûlátóan térek ide vissza – nem csak a rég várt gazdasági fellendülés jeleinek köszönhetõen. Módomban áll ugyanakkor azt nyilatkozni, hogy országunk európai integrációja már nem csupán egy álom, hanem bizonyosság. Románia Európai Unióba való belépésének tárgyalásai elkezdõdtek, az Észak-atlanti Szövetség kedvezõbben ítéli meg, mint bármikor, Románia befogadását tagjai körébe.
– Az ebben a hónapban bekövetkezett áradások Maros megye sok települését érintették. Mit tesz Ön azokért, akiknek az árvíz néhány óra alatt mindenüket tönkretette ?
– Jelenlétem az ávízkárokat szenvedett övezetekben soha nem volt protokolláris jellegû, mint ahogy igazságtalanul megvádoltak. Mélyen megrázott azoknak a szenvedése, akiket az utóbbi idõk árvizei érintettek. Sajnos, mandátumom ideje alatt több ilyen momentumban is részem volt, ezek miatt vállaimon éreztem nemegyszer a meggyötörtek nehézségeit. Nem haboztam soha, hogy az elsõ óráktól közöttük legyek, függetlenül attól, hogy a Retyezátban a Râul Mare sarába temetett emberekrõl, vagy a Maros völgyében elöntött gazdaságokról volt szó.
Sajnos, az Önök megyéjében a vizek haragja 27 településre zúdult. 334 lakóházat, 318 gazdaságot ért kár, azoknak az adatoknak az alapján, amelyeket a Maros megyei helyhatóságok folyamatosan közöltek velem.
Több mint 5000 hektár mezõgazdasági földterület került víz alá. Szakemberek becslései szerint az áradat okozta károk Maros megyében körülbelül 14,5 milliárd lejre rúgnak. Természetesen, ezek a meghökkentõ adatok, mint mindig, édeskeveset fejeznek ki abból a szenvedésbõl, amelyen azok mentek keresztül, akik egész életük keresetét elvesztették. Pontosan emiatt, a természet csapásai ellen küzdenünk kell, elsõsorban azzal, hogy megelõzõ akciókkal próbáljuk korlátozni ezek hatásait. A Legfelsõbb Védelmi Tanács legutolsó ülésén határoztunk ennek a helyzetnek a megoldásáról, amelyet azonnali és direkt segítségek formájában teszünk, de ami ennél fontosabb, a hosszú távú beruházási program felgyorsítása. Szükségünk van 15 ezer milliárd lejre a védelmi munkálatok kivitelezésére, azért, hogy az elkövetkezõ évtizedekben az ehhez hasonló helyzeteket elkerülhessük. A gondot nem a tervek, és a szükséges munkálatok hiánya okozza, hanem az erre fordítható pénzalapok hiánya. Vállalom, hogy megtaláljuk ezeket, mert ugyanúgy, ahogyan más projektekkel is történik, amit megkezdtünk, véghez kell vinni. A "Loteria Solidaritãþii" alapjaiból egyébként eddig 6 milliárd lejt utaltak át az árvízkárokat szenvedett helységeknek. Következik a kiterjedt beruházási munkálatok folytatása, amelyekre a pénzalapokat elõkészítettük: 2 milliárd euró összegu, kormány által garantált hitelt.
Felhívással fordulok a helyhatóságokhoz, hogy teremtsenek elõ pénzalapokat a megkezdett munkálatok végzésére és a gátak karbantartására. Különbözõ forrásokból jelentõs árvízmegelozo munkálatok folynak. Jellemzõ ilyen értelemben a Nyárád völgyében külföldi segítséggel finanszírozott vízszabályozási munkálat. Az a gát, amelyet itt építenek, és amelyet 2001-ben adnak át végleg, megoldja a Nyárád menti, eddig évente bekövetkezõ árvizek problémáját.
Ami az azonnali támogatást illeti, jelentõs mennyiségû segélyt juttattunk el a katonai légierõ segítségével az árvízkárosultaknak. Mélyen meghatott az egész ország lakosságát átfogó, vallási, nemzetiségi különbségek nélküli, óriási szolidaritási hullám. A honpolgárok válaszoltak az egyház, egyes intézmények, televíziós állomások felhívásaira, amelyek a híd szerepét vállalták a polgárok nagylelkûsége és sorsüldözött embertársaik között. Még egyszer megköszönöm mindazoknak, akik cselekvõ részesei voltak az árvízkárosultak megsegítésének, nem csak Maros megyében, hanem más, árvíz sújtotta megyékben is.
– Elnök úr, mandátumának hátralevõ idejében melyek azok a célkitûzések, amelyeket Ön követ ?
– Mélyrehatóan foglalkoztat az ország polgárai életszínvonalának emelkedése. Az ezeket érinto problémák megoldása az általunk megkezdett reform végcélja. Mindannyian tudtuk és mindannyian egyetértettünk, hogy szigorát el kell viselnünk, ugyanúgy tudtuk: ahhoz, hogy igazán jelentõségteljes legyen, a gazdasági fellendülésnek végül is fellelhetõnek kell lennie a lakosság életszínvonalának növekedésében.
Amint mondtam, ennek a fellendülésnek a jelei mutatkozni kezdtek. Ám a reform jótékony hatásainak az általános kiterjedéséig, kötelességünk ezt a folyamatot elviselhetõvé tenni a hátrányos helyzetben levõk számára, akik között az elsõ helyet a nyugdíjasok foglalják el.
Az életszínvonal esése által legsebezhetõbb áldozatokról lévén szó, sorrendben õk az elsõk számunkra.
Emlékeztetõül: nemrég írtam alá az új nyugdíjtörvényt, amely lehetõvé teszi a nyugdíjasok jövedelmeinek növekedését egy új, korszerû és méltányos alapokra helyezett társadalombiztosítási rendszerben. A kormány nemrég kiadott határozata az 1997-ig nyugdíjba vonultak nyugdíjainak korrelálásáról, szerény, de határozott útját nyitja meg a decens nyugdíjas létnek. Mint ahogyan az önök olvasóinak nagytöbbsége már megtudhatta, a nyugdíjak kiigazítása több szakaszban zajlik, már a jövõ hónaptól.
De nem csak a hátrányos helyzetûekre fordítunk figyelmet. Ebben az évben növekednek a tanárok, valamint a tanügyben dolgozók fizetései, õk a költségvetésbõl fizetettek felét jelentik. Ez az elsõ év egyébként, amikor az állami költségvetés a nemzeti bruttó össztermék 4%–át a tanügyre fordítja. Úgyszintén növekedni fognak a fizetésekbõl származó jövedelmei a kutatásban és a hadseregben dolgozóknak, valamint a közalkalmazottaknak. Óriási erõfeszítés amit megteszünk, de ahhoz, hogy ezek a tervezett intézkedések megvalósuljanak, úgy ahogyan tervezzük, a hatékonyság a gazdasági pénzügyi és társadalmi élet reális kritériumává kell váljék. Egy erõs állam csak egészséges és hatékony gazdaságra alapozhat. Pontosan ezért léptem közbe nemrég szigorú ellenõrzést követelve az országos érdekeltségu társaságok és a közhasznú társaságok által alkalmazott árak kiszámítási módjának ellenõrzése érdekében, és határozott maradok a tekintetben, hogy ezeknek a közszolgáltatásokban gyakorolt monopóliumát szükségszerû megtörni.
Nehéz megszoknunk a konkurenciát, a versenyt, de csak a versenyen alapuló rendszer teremtheti meg a versenyképes gazdaság körülményeit. És az emberek lesznek azok, akik ezt megérzik majd. Hiszem, hogy a nagy nehézségeken túl vagyunk. Románia saját erõfeszítésének eredményeként a küladósság kifizetésének csúcsán túl van. A gazdaság fellendülését nem lehet megállítani, amennyiben folytathatjuk azt, amit elkezdtünk.
Rendkívüli módon foglalkoztat a lakosság egészségi állapota, és minden polgár hozzáférhetõsége szakképzett orvosi ellátáshoz.
Ebben az összefüggésben akarom kiemelni, hogy Marosvásárhely hagyományokkal rendelkezik az egészségügyi képzésben, napjainkban pedig a helybéli szakemberek odaadása, hozzáértése elismert az országban. Ugyanúgy, mint a marosvásárhelyi Szervátültetõ Központ, Radu Deac egyetemi professzor, egyik legnagyobb sebészünk által vezetett csapat kimagasló eredményei, akik sikeres, mindenki által jól ismert szívátültetéseket végeztek. Romániában naponta rendkívüli dolgokat hajtanak végre emberek, amelyekrõl azonban túl kevesen szereznek tudomást. Élnek itt emberek, akik saját szakterületükön belül versenyre kelhetnek a világ legelismertebb specialistáival. Zárójelben jegyezném meg, igazságtalan, hogy az ilyen örvendetes dolgok nem kapják meg mindig a megérdemelt nyilvánosságot.
Az utóbbi idõkben önök tanúi lehettek a honpolgárok biztonságának javítására foganatosított határozott intézkedéseink eredményeinek.
Az állampolgárok biztonságának javítására kezdeményezett akciókat elõbb a Legfelsõbb Védelmi Tanácsban vázoltuk fel, míg a Tanács legutolsó ülésén részletesen elemeztük a közrend területén folyó tevékenység teljesítésének módját, azokat az intézkedéseket és akciókat, amelyek szükségesek az állampolgáraink biztonságát javító légkör megteremtéséhez. A Belügyminisztérium aktív személyzetének 50%-a az utcán végzi majd munkáját, az állampolgárok között és az állampolgárokért. Március 27. óta egyes tanintézetek környéke a csendõrség megfigyelése és védelme alatt áll. Biztosítom a polgárokat, hogy állandóan figyelemmel követem tulajdonuk védelmét és biztonságát. E nélkül a lényeges alkotóelem nélkül nem képzelhetjük el európai uniós integrációnkat. És ha már ennél tartunk, lényeges elem marad a továbbiakban is az euroatlanti integráció érdekében tett erõfeszítések folytatása. Mind azt a döntésünket, hogy támogassuk a NATO-t a tavaly tavasszal, mind pedig a helsinki döntést a romániai közvélemény történelmi jelentõségûnek minõsítette. Ezek szakítanak a tétovázó múlttal, amikor egy szürke zónában találtattunk, homályos opciókkal és pillanatnyi sikerekkel, amelyek késõbb ellenünk fordultak. A tárgyalások megkezdése az Európai Unióval hitet ad az embereknek, és ez a tény nagyon fontos, mert az optimizmus és a magabiztosság lényeges értékek, ezekre több szükség van most, mint bármikor, annak érdekében, hogy az elkezdett folyamatokat sikerrel folytathassuk. A NATO tekintetében egyértelmû, hogy közelebb vagyunk a Szövetséghez, mint ezelõtt hat-hét évvel, amikor a román hivatalosságok ritkán tett, NATO-csatlakozást hangoztató nyilatkozatait nem vették figyelembe komolyan elhangzó opcióként. Egyik 1996 végéig elkészült tudományos, stratégiai tanulmány, sem említi Romániát mint lehetséges szövetségest, egyszerûen Románia nem volt a Szövetség közeljövõbeni terjeszkedési térképén, most pedig a kapujában van.
– Úgy gondolja, elnök úr, hogy a közelgõ választási kampány befolyásolja az euroatlanti integráció folyamatát?
– Legalábbis a nyilatkozatok szintjén létezik egy konszenzus Románia középtávú stratégiája tekintetében, amelynek célja az integráció gazdasági követelményeinek megteremtése. De ezt konszenzusnak kell követnie a tettekben is: nem teheted azt, hogy azt nyilatkozod, egyetértesz ezzel a stratégiával, más oldalról pedig nem értesz egyet – választási okokból – az évi költségvetéssel, amely az említett stratégiával összhangban van. Sajnos, a választási kampányba már belelendült politikai erõk, úgy tûnik, nem törõdnek Románia közép- és hosszú távú érdekeivel. Mindezekkel együtt, remélem, hogy sokkal szakszerûbb, érettebb választási kampányra számíthatunk, mert ez Románia demokratizálásának hasznára válik. Pontosan ezért hinni akarom, hogy EU-csatlakozási tárgyalásainkat és NATO-integrációs törekvéseinket lényegesen nem érinti a választási versengés.
– Elnök úr, meglátogatta a hadsereg 6-os Testületét. Léteztek bizonyos félelmek a katonák körében itt, hogy ezt az egységet megszüntetik. Mi történt ténylegesen ?
– Politikai programunk jelentõs része a hadsereg átszervezésének és reformjának programja. Tárgyaltuk ezt a Legfelsõbb Védelmi Tanácsban, és olyan határozatokat hoztunk, amelyek egy modern hadsereg megteremtéséhez vezetnek, egy jobban felszerelt és jobban képzett, alkotmányos küldetését teljesíteni képes hadsereghez, amely beilleszkedik az Észak-atlanti Szövetség szerkezetébe. Egy ilyen hadsereg korszerû típusú parancsnokságot, egységes és erõs, méreteiben kisebb, de mozgékonyabb egységeket feltételez, amelyek képesek a béke megõrzésére vagy humanitárius küldetések végrehajtására.
A Legfelsõbb Védelmi Tanácsban újabban hozott határozatok a 2000. évre szóló átszervezési programról ennek a szemléletnek a kereteibe illeszkednek. Jártam a Maros megyei katonák között – miután néhány nappal elõbb a légierõ vendége voltam –, hogy megbeszéljem velük ennek az évnek a prioritásait a szárazföldi csapatokat illetõen, amelyek áprilistól új szervezési keretekre tértek át. Megkezdõdött ilyen módon a NATO-hoz való Csatlakozást Elõkészítõ Nemzeti Program gyakorlatba ültetése. Következésképpen a katonai parancsnokságok átalakulnak területi testületek parancsnokságaivá, illetve más testületek dandárokká. Itt, Marosvásárhelyen, a jelenlegi katonai szervezési formák helyett a jövõben egy páncélos dandár létezik majd a gyors reagálású haderõ keretén belül. Nem került szóba semmi esetre sem az egység megszüntetése. Biztos, hogy a hadsereg átszervezése komplex és nehéz folyamat, gyakran fájdalmas következményekkel az emberek sorsára, karrierjére. Maros megyei tisztek között tartózkodtam pontosan azért, hogy beszélgessek az emberekkel, azért, hogy problémáikat elemezzük, és hogy segíthessünk abban, hogy a nehéz folyamaton sikerrel túljussanak.
– Maros megye lakosságának körülbelül a fele falun él. Legtöbbjüktõl a kommunisták elvették földjeiket, erdõiket. Mit tud nekik mondani, és egyáltalán mit remélhetnek a mezõgazdaságban dolgozók?
– Mint tudják, az év elején elfogadtuk a földterületek és az erdõk visszaszolgáltatásának a törvényét, amely alapján 50 hektár földterületet és 10 hektár erdõt tudunk jogos tulajdonosoknak visszaadni. Ez lényegesen módosítja a régi, 18-as törvényt. Gyakorlatilag azon területek, amelyek a visszaszolgáltatás tárgyát képezik, a szántók tekintetében ötször, az erdõk szempontjából tízszer nagyobbak, mint a régi törvényben elõírtak. Ama területekért, amit nem tudunk fizikailag visszaadni, igazságos kárpótlást juttatunk. Így a parasztságnak igazságot szolgáltatunk. Megszüntetjük az ámv- ket: ezek legtöbbje veszteségesen mûködött a felelõtlenség, az inkompetencia és a korrupció miatt. A még mûködõ, állami tulajdonban lévõ mezõgazdasági vállalatok csõdközelben vannak, ennek ellenére egyesek mindenáron meg akarják menteni õket. Azért fogok harcolni, hogy a 2000. évi 1-es törvényt mielõbb életbe léptessük, és minél hatékonyabban alkalmazzuk, hogy a mezõgazdaság végre Románia fejlõdésének a fõ pillére legyen, a parasztság pedig kapja vissza méltóságát.
Másrészt folytatódik a mezõgazdaságban dolgozók támogatása a kuponrendszeren keresztül. Meg szeretném említeni azt is, hogy folytatódik azon személyek támogatása is, akik traktorokat vásárolnak, a kormány átvállalta a traktorvásárlók bankkölcsön-kamatainak 70 százalékát, az elsõ évben pedig a vásárlót mentesítik mindennemû törlesztéstõl. Az elkövetkezõkben az állam biztosítja a traktorok és más mezõgazdasági gépek árának 15 százalékát és 70 százalékot a bankgaranciákból, amit a bankok kérnek a hitelek folyósítása elõtt.
Marosvásárhelyen találkoztam azokkal is, akik direkt érdekelve vannak az erdõgazdálkodás terén, a jövendõbeli tulajdonosokkal és az erdõalap jelenlegi gazdáival. Megtárgyaltuk a 2000. évi 1-es törvény alkalmazásának a problémáit, az erdõk visszaadásának a módozatait, de azt is elemeztük, hogy milyen nehézségekkel találkoznak az erdészek az erdõnevelés és erdõkitermelés, illetve az erdészeti alap megóvása terén. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy sürgetni kell a törvény alkalmazását olyan módon, hogy egyaránt garantálni lehessen a tulajdonjogot és az erdõk megóvásának aspektusait.
– Befejezésül, mit üzen a Maros megyeieknek?
– Beszélgetésünk elején említettem,
hogy 1997-ben Göncz elnök úrral együtt
látogatást tettünk Marosvásárhelyen. Akkor
kijelentettem, hogy "a nép a politika fölött van".
Az országunkban meghonosodott román–magyar kapcsolatok
bebizonyították állításom
helyességét. Tíz évvel ezelõtt
Marosvásárhelyen a románok és magyarok
hagyták magukat, hogy belerántsák õket egy tragikus,
szenvedélyektõl túlfûtött konfliktusba. Ma
Marosvásárhelynek modellértéke van a
párbeszéd és a békés egymás mellett
élés tekintetében. És azok, akik ebben
példát mutatnak, éppen ennek a zónának
a lakói, románok és magyarok egyaránt, akik
megértették, hogy közös jövõjük van,
olyan jövõ, amelyet érdemes együtt
építeni.
Most, a szent húsvéti ünnepek elõtt kívánok minden vásárhelyinek, a megye minden lakosának kellemes ünnepeket. Mindig szeretettel követem a Maros megyeiek szorgos, országépíto munkáját, akik nemegyszer bizonyították szolidaritásukat és toleranciájukat másokkal szemben, magas honpolgári öntudatról és nem utolsósorban európai mentalitásról téve tanúbizonyságot. Kívánom, hogy minden jövõbeni terveink, amelyekért mindannyian küzdünk,megvalósuljanak közös munkánk és kölcsönös együttmûködésünk eredményeként.
Merre is pillantsunk ma? Le a földre, mesterségesen pusztított természetes életterünkre, avagy fel az égi magasságba, ahova a feltámadásba átlényegült szenvedés csodájának emlékére fohászkodik a hívõ világ? Érdekes véletlen, vagy talán mégsem az, hogy a III. évezred küszöbén a Föld napja egybeesik a feltámadás ünnepével.
Kék bolygónk ember okozta rombolásának megállításáért a fogyasztói társadalom környezetvédelmi szervezetekbe tömörült fiataljai emelték fel szavukat a hetvenes évek elején. Céljuk az volt, hogy figyelmeztessék az emberiséget, a döntéshozó szerveket, s a pénz világát különösképpen, hogy sokkal több tisztelettel, fontosságához méltó áhítattal forduljunk a természet felé, hisz ennek szerves részeként, valamennyi élõlényhez hasonlóan az ember sem képes önmagában fennmaradni. És ma is a fiatalok mondják a leghangosabban, a legváltozatosabb formákban, hogy többet kellene tenni a föld, a víz és a levegõ tisztaságának megõrzéséért. Mert az alig észrevehetõ erõfeszítések ellenére vegyi üzemek szennyezik a talajt és a levegõt, az egyre súlyosabb természeti csapások ellenére is tovább irtjuk a természet élõ tüdejét, városokban, falvakban, erdõk, mezõk szélén, vízfolyások mentén gyûl a szemét, s az emberi felelõtlenség, gondatlanság, az olcsó haszonszerzés miatt kihal folyóinkból az élet. Rendetlen, rendezetlen, gondozatlan a környezetünk. Pedig az idei tavasz itt Marosvásárhelyen is igazolta, hogy mennyivel kellemesebb ez a város, ha a rabok munkája nyomán tisztább, mint a közelmúltban bármikor. De vajon elítéltekre van szükség ahhoz, hogy "kivájjanak" a koszból bennünket?
A környezetkultúra hiányát rá lehet ugyan fogni a szegénységre, de ennek mélyebb okai neveltetésünkben, az önmagunk és ezzel együtt környezetünk megbecsülésének hiányában gyökereznek. És, ha nem teszünk semmit a lassan már helyrehozhatatlan károk kiküszöbölése érdekében, önmagunk ellen cselekszünk továbbra is. És hogyan fordulhatunk imával az égiek felé, milyen válaszban reménykedhetünk, ha a nekünk teremtett világot és azzal együtt önmagunkat sem tudjuk viszonylag tisztán megõrizni? És hiába élünk továbbra is azzal az illúzióval, hogy kitágul számunkra a világ, bolygónk 150.000.000 négyzetkilométernyi felületébõl az a 26 százaléknyi "talpalatnyi föld" a hatmilliárdot meghaladó emberiség számára csak ugyanannyi vagy kevesebb marad.
Íme, egy újabb alternatíva: kampánykezdés napján független jelöltek csoportja jelentkezett Maros megye politikai színterén, legalább negyven személy tartogatott némi mondanivalót az Ifjúsági moziban. Van, aki vidéki polgármesteri székre pályázna, van, aki megyei tanácsosként látná magát szivesen, van, aki egy községi tanácsosi mandátummal is beérné. Azt állítják magukról, hogy politikailag független személyek, félreteszik a passzivitást és vállalják állampolgári kötelességüket. Hogy a függetlenségükkel hogyan állnak, azt most ne firtassuk, csak annyit mintegy megjegyzésként: volt, akit a kilencvenes évek elején az érdekvédelem egyik vidéki háza táján láttunk keresgélni magának megfelelõ pozíciót, aztán nem jött be a számítás, késõbb a független magyar pártiságra esküdött, még késõbb szabaddemokrata, és hosszú évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy eljusson a függetlenség "értelmének, tisztaságának" felismeréséhez… Etnikailag nincs kirekesztés, itt támogatja a román a magyart, a magyar a románt, vagy mindketten a romát, és így tovább, így van ez igazán jól a demokráciában. Arról van szó, hogy a független jelöltek együtt teszik le a listát, segítik egymást, hogy aztán egy megyei tanácsosi mandátumot biztosító 18 ezer szavazat hogyan jön majd össze, ez a jövõ zenéje. Egy bizonyos, és deklarálva van a függetlenek által: jóllaktak a pártok demagógiájával" s szerintük "a jövõ a függetlenek kezében van". Elkötelezettjeik a személyre szóló szavazásnak, mások meg azt mondják, pártok listáján is indulhattak volna, csakhogy õk nem vállalnak semmiféle politikai besorolást, fontos a tisztaság. Amihez nyilvánvalóan tartás is jár. Szép dolog. Az már kissé pikánssá teszi a dolgot, hogy a két fõ hangadó korábban pártok illusztris tagjai volt, kizárás vagy másmilyen okból kényszerültek távozni, s tértek külön útra a függetlenség nemes eszméjével. Szóval hát Petru Burcã, egykori péunérés képviselõ volt hivatott Viorel Bubãuról, a demokraták pártájból lármával kizárt személyérõl szólni, aki nyilván függetlenként indul a városszéli Szentanna polgármesteri székéért, esetleg egy megyei tanácsosi mandátum is szóba jöhet. Petru Burã "tisztában van a pártélettel", sajnálja, hogy még pszichológiai segédeszközökkel sem tudott a parlamentben mentalitást változtatni. Viorel Bubãu hosszas két óra alatt ismertette választási programját, oly részletesen, hogy volt, aki leforázottan távozott, programszegénysége miatt bizonyára. Aztán megint Petru Burcã vette át a mikrofont. Mondanunk sem kell, nagyszerûen uralták a terepet, gyõzték õket hallgatni… Percig sem állítjuk, hogy rossz a szándék, a kezdeményezés, hiszen esetrõl estere választási alternatívát kínálhatnak, de élünk a gyanúperrel, hogy a "csoport" mindössze arra lesz jó, hogy csak egyeseknek biztosítson már megint bátorságot.
Pénteken délelõtt Nagyszalontán, a Magyar Házban tartott kihelyezett ülést az RMDSZ országos kampánystábja. Az ülésen részt vett Markó Béla szövetségi elnök is, aki politikai tájékoztatójában elemezte a választási év kihívásait és kiemelte a helyhatósági választásokon való minél jobb szereplés jelentõségét akkor, amikor az önkormányzatok hatásköre bõvül. Hangsúlyozta, hogy az önkormányzati választásokon való részvétel, az RMDSZ jelöltjeire leadott szavazatok a helyi közigazgatásban érdekvédelmi szervezetünk által megszerzett pozíciókon túlmenõen fontos elõrejelzést jelentenek arra vonatkozóan is, hogy mire számíthatunk az õszi parlamenti, illetve elnökválasztásokon. Takács Csaba, az országos kampánystáb vezetõje beszámolt a választási elõkészületekrõl, az eddig lezajlott elõválasztásokról, a jelöltállítások tapasztalatairól. Úgy ítélte meg, hogy a legtöbb helyen eredményesek voltak az elõkészületek, az eddigi elõválasztások és jelöltállítások nyomán a legmegfelelõbb személyek kerültek az RMDSZ listáira. Az országos kampánystáb vezetõje ugyanakkor áttekintette az eddigi tapasztalatok alapján felmerült problémákat és az elkövetkezõ idõszak legfontosabb tennivalóit.
A Manpel Rt. alkalmazottjai, a Népújság 21-i számában az ön nyilatkozatát olvasva, megdöbbenve vettük tudomásul, hogy ismét megpróbálja a közvéleményt megtéveszteni, a részvényesek és a dolgozók kedélyét felkavarni.
Hogyan tudja magát a Manpel Rt. törvényes igazgatójának tekinteni olyan körülmények között, hogy nincs birtokában egyetlenegy végleges törvényszéki végzésnek sem, amely ezt megerõsítené. Igaz, hogy két évig átmenetileg vezette "flotant"-módra, törvénytelenül a vállalatot. Ez idõ alatt elérte azt a hihetetlen "teljesítményt", hogy a román könnyûipar egyik virágzó egységét a tönk szélén álló vállalattá változtatta át, a "jól gazdálkodó" vezetõtanács "szakértelemmel" szerzett tízmilliárdokra rúgó bankhitelei révén.
Ami pedig az ön túlzott "gondoskodását" illeti, illene végre megértenie: nekünk van és lesz gondunk jelenünkre és jövõnkre.
De ha mégis nagyon akar segíteni a helyreállásban, felszólítjuk: folyósítsa a Kereskedelmi Banknak a tízmilliárdokat, amit hitel gyanánt kapott, a vállalatnak pedig sürgõsen fizesse ki a 242.077 dollárt érõ 20.662 pár kesztyû ellenértékét, amelyet a volt Proxima Kft.-nek (ma Dermagant a neve, melyet ön naponta látogat – vezet? –) adott el, az irántunk tanúsított nagy gondoskodás jeléül.
Befejezésül még annyit: látott-e ön – mert mi nem ismerünk ilyent – komoly részvénytársaságot, melynek vezetõje 50 részvényt mondhat magáénak a lehetséges sok millióból?
Várjuk válaszát!
Tegnap délben a Rhododendron környezetvédelmi szervezet a Föld napja alkalmából szervezett környezeti nevelési rendezvényt a fõtéri virágóránál.
Elõször a Miért kell óvnunk a fákat? címû fogalmazásversenyben hirdettel eredményt, amelyen kétszáznál több V.- VIII. osztályos kisdiák vett részt a 2., 4., és 16. számú általános iskolákból. A 38 legjobb fogalmazást díjazták, ezek egy részébõl a Magyarországon megjelenõ Cédrus címû szakfolyóirat is válogatott, közlés céljából. A díjazottak mindahányan átvehettek többek között egy Marosvásárhely évszázados fái címû brosúra-példányt, amelynek alapján a Rhododendron helyi tanácsi határozatot kezdeményez a város évszázados fáinak védelmére, amelyekbõl eddig 42 példányt azonosított a szervezet.
A nyertesek díjazása után a félszáznyi résztvevõ élõláncot alkotott a parkbeli virágóra körül, tiltakozásként ama helyhatósági terv ellen, amely szerint a közeljövõben itt helyeznék el az ezredforduló elõtt tisztelgõ majdani emlékmûvet.
Másodízben szervezik meg a Bábel Interkulturális Alapítványnál a német filmhetet. A feliratozás nélküli filmeket az alapítvány Posta utca 14. szám alatti székházában vetítik. Hétfõn, kedden, szerdán és csütörtökön dokumentumfilmeket tûztek mûsorra. 100 Deutsche Jahre gyûjtõcímmel hétfõn: Mobilmachungen, Wasserzeichen, Flugnummern, Licht-Spiele. Kedden: Liedgut, Filmmerkisten, Fluchtpunkte. Szerdán: Abgerzungen, Frontlinien, Weibsbilder. Csütörtökön: Mannsbilder, Öffentliche, Beziehungskisten. Elsõ három nap este nyolckor, csütörtökön délután 6 órakor kezdik meg a filmek lejátszását. Ugyancsak délután 6 órakor: Kurzfilme 1995. Szombaton délután négykor mûvészfilm: Der Totmacher, rendezte Romuald Karmakar.
400 éve, 1600-ban hunyt el gr. PÁLFFY MIKLÓS hadvezér, országbíró. A tizenöt éves törökellenes háború (1593-1606) legnevesebb magyar hadvezére volt. Hadi sikereiért (visszafoglalta a törököktõl Gyõrt stb.) kapta a grófi rangot. (1552-ben született.)
225 éve, 1775-ben született JOSEPH MALLORD WILHELM TURNER angol festõ. A tájképfestészet kiemelkedõ mûvelõje volt. Festésmódjával az impresszionizmus elõfutára. (1851-ben hunyt el.)
40 éve, 1960-ban hunyt el MAX VON LAUE Nobel-díjas német fizikus. Felfedezte a röntgensugárzás kristályokon létrejövõ diffrakcióját.
130 éve, 1870-ben született THORMA JÁNOS festõmûvész. Egyik alapítója és vezetõje volt a nagybányai mûvésztelepnek. Egyéni hangú mûvész, fõleg figurális kompozíciókat alkotott (pl. az Aradi vértanúk). (1937-ben hunyt el.)
125 éve, 1875-ben született HUSZKA JENÕ zeneszerzõ. A magyaros jellegû bécsi operettstílus jelentõs képviselõje, operetteket, daljátékokat, dalokat írt. (1960-ban hunyt el.)
405 éve, 1595-ben hunyt el TORQUATO TASSO olasz költõ. Fõ mûve az elsõ keresztes hadjáratot feldolgozó hõsi eposz. A megszabadított Jeruzsálem, amelynek egyes részleteit több zeneszerzõ megzenésítette (pl- Monteverdi, Lully, Vivaldi, Haydn). (1544-ben született.)
135 éve, 1865-ben hunyt el KMETY GYÖRGY honvédtábornok. A szabadságharcban hadosztályával a délvidéken harcolt, majd a bukás után Iszmail pasa néven belépett a török hadseregbe. 1862-tõl Londonban élt. (1813-ban született.)
100 éve, 1900-ban született WOLFGANG PAULI osztrák fizikus. Az elemi részek fizikájának kiemelkedõ képviselõje. A kvantumelmélet egyik legjelentõsebb kiválasztási szabályának (Pauli-elv) felismeréséért 1945-ben Nobel-díjat kapott. (1958- ban halt meg.)
95 éve, 1905-ben született KELETI MÁRTON többszörös Kossuth-díjas filmrendezõ. Számos nagy sikerû filmet rendezett (A tizedes meg a többiek, Mágnás Miska, Erkel stb.). (1973-ban hunyt el.)
90 éve, 1910-ben hunyt el BJÖRNSTJERNE BJÖRNSON norvég költõ, író. Népe szellemi vezéreként az önálló norvég nemzeti kultúráért küzdött. 1903-ban Nobel-díjat kapott. (1832-ben született.)
55 éve, 1945-ben születettt SZÖRÉNYI LEVENTE zeneszerzõ, elõadómûvész. Az Illés és a Fonográf együttes tagjaként fontos szerepet játszott az önálló magyar beat- és popkultúra kialakításában. Rockballadák és rockoperák szerzõje. (Kõmíves Kelemen, István, a király stb.)
30 éve, 1970-ben halt meg JOHN KNITTEL svájci író. Angolul és németül írta olvasmányos, mozgalmas cselekményû, patetikus és szentimentális regényeit. Egyike volt a harmincas évek legolvasottabb íróinak. (1891-ben született.)
180 éve, 1820-ban született HERBERT SPENCER angol filozófus, szociológus, a pozitivista filozófia és a liberális eszmék egyik fõ képviselõje. Az evolucionizmus híve volt, a darwini eszméket kiterjesztette a társadalomra. (1903-ban hubnyt el.)
175 éve, 1825-ben született GREGUSS ÁGOST író, esztéta, az MTA tagja. Magyar nyelven elsõként tett kísérletet az esztétika tudományának rendszerezésére. (1882-ben hunyt el.)
85 éve, 1915-ben hunyt el ALEKSZANDR NYIKOLAJEVICS SZKRJABIN orosz zeneszerzõ. Korai romantikus mûveire Chopin és Liszt hatott. Késõbbi alkotásaiban sajátos misztikus-eksztatikus hangzásvilágot alakított ki. (1872-ben született.)
435 éve, 1565-ben hunyt el LOUISE LABE francia költõnõ. Korának egyik legnagyobb, legmodernebb szerelmi költõje volt. (1525-ben született.)
115 éve, 1885-ben született EGON ERWIN KISCH, német nyelven alkotó cseh író, publicista, riporter. Mindenütt ott volt, ahol valami jelentõs esemény történt ("a száguldó riporter"), s riportjaiban hû képet adott ezekrõl. (1948-ban hunyt el.)
20 éve, 1980-ban hunyt el ALFRED HICHCOCK angol származású amerikai filmrendezõ. A lélektani bûnügyi történet, a thriller világhírû mestere volt. Történetei izgalmasak, logikusak, lélektanilag megalapozottak. (1899-ben született.)
Magyar polgármesterjelölt Kolozsváron
Elsõ alkalommal indít saját jelöltet a kolozsvári polgármesteri tisztségért a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az RMDSZ illetékes testülete szerdán este Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi minisztert választotta jelöltnek. Kolozsváron, ahol a magyar nemzeti kisebbség aránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint közel 23 százalék, az RMDSZ sem az 1992-ben, sem az 1996-ban tartott helyhatósági választáson nem állított saját jelöltet. Az RMDSZ Kolozs-megyei szervezete az elmúlt két választás tapasztalatait úgy értékelte, hogy a saját jelölt hiánya volt az egyik fõ oka annak, hogy a város magyar nemzetiségû szavazói nagy számban távol maradtak az urnáktól. 1996-ban Kolozsváron összesen 257 ezer személy rendelkezett szavazati joggal. A választáson való részvételi arány 67,7 százalék volt. A szavazati joggal rendelkezõ magyar nemzetiségûek száma 56 ezer volt, de csak 47,6 százalékuk élt ezzel a jogával.
Kormánydöntés a katonai költségvetésrôl
Románia az idei 710 millió dollárról 2007-re 1,19 milliárdra fogja emelni katonai kiadásait, hogy hadserege megfeleljen a NATO követelményeinek, és a szövetség tagjává válhasson – jelentette be csütörtökön a kormány. A Reuters szerint ez a kormánydöntés része az ország új katonai stratégiájának, amelynek értelmében egyébként a védelmi minisztérium a hadsereg jelenlegi 180 ezres létszámát 2005-ig 112 ezer katonára és 28 ezer polgári alkalmazottra kívánja csökkenteni. A tervet még jóvá kell hagynia a parlamentnek is. Románia jócskán csökkentette haderejét a kommunizmus 1989-es bukása óta, és 1994-ben civil védelmi miniszter ellenõrzése alá helyezte a hadsereget. Az ország kimaradt a NATO-bõvítés elsõ körébõl, és abban bízik, hogy hadereje modernizálásával bekerülhet a "második hullámba".
Nobel-díjasok szobra Budapesten
A budapesti Fõvárosi Közgyûlés pénzügyi bizottsága szerdai ülésén hozzájárult ahhoz, hogy a XI. kerületi Egyetemváros területén emléket állítsanak a magyar Nobel- díjasoknak. Az ehhez szükséges 43 millió forintot még tavaly biztosította a közgyûlés. A kulturális bizottság januárban határozott arról, hogy a magyar államiság évfordulóján egy közterületi kompozíció örökítse meg a tudósok emlékét.
Olajszennyezés a Fekete-tengeren
Az Odessza melletti Juzsne kikötõvárosban 2,9 millió dolláros kárt okozott a norvég zászló alatt hajózó "OGC America" nevû hajó, mert a napokban, baleset miatt, közel kilenc tonna pakurát eresztett a tengerbe. A rendkívüli helyzetek minisztériumában csütörtökön közölték, hogy megkezdték a szennyezés felszámolását. A hajóból kiömlött pakura Juzsne kikötõvárosban három kilométeren szennyezte be a partot.
3 milliárddal egészítették ki az Országos Audióvizuális Tanács költségvetését
A parlament szerdai együttes ülésén 3 milliárd lejjel egészítették ki az Országos Audióvizuális Tanács költségvetését. Ugyancsak szerdán a honatyák elfogadták az állami tõkével mûködõ sajtóintézmények a Rompress Országos hírügynökség, az Országos Rádiótársaság és a Román Televízió-költségvetését, visszautasítva költségvetés- kiegészítési kérésüket. A versenytanács kasszáját viszont, ugyancsak szerdán, 6 milliárd lejjel kiegészítették.
A Samsung 512 megabites DRAM-processzort gyárt
A dél-koreai Samsung Electronics pénteken bejelentette, hogy elkészítette a világ elsõ 512 megabites DRAM- típusú memórialapkáját. A közlemény szerint jövõre kezdõdik a kereskedelmi forgalmazás, és 41,1 milliárd dollár bevételt várnak az új lapkától 2004-ig.
Elefántbébi születik – internetes közvetítésben
Nem mindennapi tervrõl tájékoztatta a nagyközönséget a zürichi állatkert igazgatósága: interneten fogják közvetíteni egy kiselefánt születését, ami premier lesz a világháló történetében. Ceyla-Himali, a várandós elefántmama valamikor májusban hozza világra a miniormányost. Az állatkert két kamerával helyszíni közvetítést ad az eseményrõl az interneten, a http:/www.zoo.ch honlapon. Ha valaki biztos akar lenni abban, hogy nem marad le a különleges eseményrõl, meghagyhatja e-mail címét vagy telefonszámát, és az igazgatóság értesíti majd az elefántvajúdás kezdetérõl. Mivel nem lehet tudni, pontosan mikor érkezik a kiselefánt, az állatkert hamarosan megkezdi a közvetítést.
Marosszentgyörgyi rendezvények
Marosszentgyörgyön tegnap a tanár-diák mérkõzésekkel megkezdõdött a Szent György tiszteletére szervezett egészhetes rendezvénysorozat. Hétfõn a községi könyvtárban Egy század az egészség szolgálatában címmel, a marosszentgyörgyi sósfürdõ történetérõl tartanak szemináriumot, ugyanakkor megnyitják a Sósfürdõ és Marosszentgyörgy címû festménykiállítást is. Kedden reggel sportvetélkedõkkel folytatódik a marosszentgyörgyi hét, majd 17 órakor kerül sor az iskolai ünnepségre, melynek keretében népi és modern táncokat mutatnak be a helyi óvodások, iskolások.
A marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem román tagozatos diákjai április 26-án 19 órakor a Stúdió-teremben bemutatják F. Schiller Intrigã si iubire címû mûvét. Rendezte: Sergiu Dan Pop.
A Conel marosvásárhelyi kirendeltsége értesíti a lakosságot, hogy április 24-én, hétfõn a Cãlãraºilor utca 10. szám alatti pénztárnál nem fogadják az ügyfeleket.
Április 28-án, pénteken hét órakor mutatják be a szovátai Teleki Oktatási Központban Beder Tibor tanár Gyalogosan Törökországban címû útirajzát.
Április 25-én, kedden este 8 órától a nagykendi kultúrotthonban Most vagy soha Petõfi- mûsorával lép a közönség elé Kozsik József színmûvész.
Kiválasztották a legtisztább és legrendetlenebb udvart
A segesvári polgármesteri hivatal községgazdálkodási irodájának szakemberei kiválasztották a város legtisztább és legrendetlenebb udvarát. Mint megtudtuk, a terepszemle nyomán a legtakarosabb udvarnak a Mãrãºeºti utca 8. szám alattit, míg a legelhanyagoltabbnak a Târnavei utca 5. szám alattit nyilvánították. Míg az elsõ tulajdonosának április 25-én átadják az egymillió lejes jutalmat, az utóbbi gazdáját megbüntetik.
Porhintés a nyugdíjasok szemébe
Csak a januári nyugdíjat emelték 1,7 százlékkal, a következõ hónapokban újabb kiigazítás nem történt – pontosított a Megyei Nyugdíjhivataltól Rus Pop Emil, akitõl a beígért hónaponkénti 1,7 százalékos kiegészítésrõl érdeklõdtünk. Ugyanakkor azt is elmondta, hogy egyelõre a hivatal semmi hivatalos értesítést nem kapott a további nyugdíjemelésekrõl, – kiegészítésekrõl.
Csütörtökön egy lakóház közelében felügyelet nélkül hagyott tûz terjedt át a megyeszékhelyi Hídvég utca 106. szám alatti házra, megsemmisítve annak tetõtezetét, s a közelben, épülõfélben levõ ház padlását. A tûz további pusztítását marosvásárhelyi tûzoltóalakulat állította meg. Ápilis 20- án a szászrégeni tûzoltók a helyi Turlemnnél keletkezett tüzet oltották el. Mint a sajtóiroda ügyeletese tájékoztatott, a fûrészáru készítése során – valószínû, a faanyagban szeg vagy egyébb fémdarab volt – szikra keletkezett, amitõl meggyúlt a közelben levõ deszkaszárítóban tárolt faanyag.
A marosvásárhelyi környezetvédelmi kirendeltség közleménye szerint április 13–április 19. között a Marosvásárhely térségébõl begyûjtött levegõminta alapján kimutatták, hogy az ammónia köbméterenként 0,94 mg-mal lépte túl a megengedett értéket. A felszíni vizek minõségét vizsgálva a környezetvédelmi felügyelõk határérték- túllépést észleltek Marosvásárhely felett, ahol a szerves anyagok 2,5 mg/l-rel lépték túl a megengedett értéket, valamint Csapónál, ahol a nitrátionok 1,25 mg/l-rel haladták szabványértéket. A közlemény szerint a túllépést a megnövekedett vízhozam és annak magas zavarossági foka, a marosvásárhelyi Azomureº Rt. szennyvize, valamint a szabálytalanul beömlõ, nem tisztított városi szennyvíz okozta.
A Santa Pro Sanitas rendelõben (Mãrãºeºti utca 20. szám) mától minden szombaton 9-13 óra között családorvosi rendelés van. Telefonszám: 210-444, 217-017.
A Helyi Közszállítási Rt. gépjármûvei április 24-én és május 1-jén – az ünnepekre való tekintettel – szombat-vasárnapi program szerint fognak közlekedni, vagyis csak jármûpark fele áll a lakosság rendelkezésére.
Jövõ héten Nyárádmagyarósra várják a megyei tanács szakembereit, hogy azok felmérjék a községközpontot Sóváraddal összekötõ, jelenleg használhatatlan megyei útszakaszt, s megállapítsák, mennyi pénz szükséges megjavításához – mondta Kacsó Vencel polgármester, aki arról is beszámolt, hogy a szóban forgó útszakasz rendbetétele érdekében számos átiratot küldött a szakminisztériumokhoz, ám azok a megyei tanácshoz küldték, amely a maga során pénzhiányra hivatkozva mindeddig elutasította a segítséget. Jelenleg a polgármesteri hivatal a kormányhoz küld helyzetjelentést, remélve, hogy onnan kap támogatást.
Az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztálya és a Bolyai líceum közös szervezésében, a Föld napja rendezvénysorozat keretében, április 25-én, kedden este 7 órától az unitárius templom Bolyai téri tanácstermében Magyari Zsolt tart diavetítéses elõadást a Közel-Keletrõl és Egyiptomról.
Szerdán az ASA lejátssza az Inter elleni mérkôzést
A Román Labdarúgó-szövetség végrehajtó bizottságának végleges döntése értelmében a pályán dõl el a marosvásárhelyi ASA – nagyszebeni Inter találkozó eredménye, miután eredetileg, a mentõautó hiánya miatt, a mérkõzést a szebeniek javára írták 3-0 arányban. A marosvásárhelyi egyesület vezetõsége által benyújtott óvás elfogadásakor az is eldõlt, hogy a mérkõzésre április 26- án, szerdán délután 5 órától kerül sor. A nagyszebeniek minden kiszállással járó költségét az ASA köteles megtéríteni.
Május elsõ napjaiban korszerû gépekkel és módszerekkel érkeznek a megyeszékhelyre a dévai útjavítók, akik júniusig a December 1. és a Jeddi utca keresztezõdésénél, a Jeddi, a Dózsa György, a Cãlãraºilor és a Szabadság utcákon fognak javításokat végezni. A dévai szakemberek a héten mintát vettek a helyi aszfaltból, hogy megállapítsák, melyik a legmegfelelõbb anyagkeverék a javításhoz.
kellemes húsvéti ünnepeket kíván a város lakosságának és egy olyan millenniumi évet, amelyben a jó, az igazság, a béke, a szeretet és az élet gyõzedelmeskedik.
Nap mint nap vesztesek vagyunk, holott gyõztesek is lehetnénk ugyanakkor.
Vesztesek vagyunk, ha hagyjuk, hogy elborítsanak, maguk alá gyûrjenek a gondok. Saját "kálváriánkat" járva, hátunkon egyre nehezebbnek tûnik a kereszt, s a fájdalom kisebzi a lelkünket is. Mert olyan könnyen, olyan mélyen el lehet merülni a szenvedésben, olyan hamar erõt vesz rajtunk a hétköznapi vesztett csaták hangulata!
Pedig a természet törvényei szerint nem vesztesnek, gyõztesnek születik az ember. És ezt közvetíti számunkra a magát és benne minket is konokul újjászülõ természet. Végtelennek tûnõ, komisz telek után fények ágán, virágok szirmán, rügyek zsendülésében lopja szemünkbe és szívünkbe is a feltámadás bizonyosságát. És ebben a tavaszi ébredésben szólal meg mindnyájunk számára a húsvét üzenete. A nagypénteki szomorúság, az elkeseredés, a kiábrándulás, az örök érvényûnek tûnõ veszteség talaján születik meg a remény, hogy nem lehet sem az erõszaké, sem a halálé az utolsó szó. Mert mindig minden veszteségbõl van kiút, s menni, lépni lehet tovább. Aki hinni tud, hinni akar a feltámadásban, minden bizonnyal lelkében él, lelkébe költözik a Megváltó, akivel megoszthatja a szenvedést, aki örömre válthatja a szomorúságot, s aki reményt ad a reményvesztettség perceiben is. Aki hinni tud, hinni akar a feltámadásban, hinni fog önmagában is, s lesz ereje ahhoz, hogy ne csak várja, adni is tudja a gyûlölet, az elutasítás, a háborúskodás helyett a rég áhított kézfogást, a biztató szót, a szeretetet, amitõl emberibb, melegebb, megélhetõbb lesz ez az élet.
Az ember nem a veszteségre, ahhoz hogy megmaradjon, és a létünk bizonyítja, hogy meg tudott maradni, a gyõzelemre született. De van-e, lehet-e igazi, világra szóló gyõzelem a veszteségek, lehet-e húsvét, feltámadás a nagypénteken elszenvedett kínok, keserûségek nékül?
(bodolai)
A cédrus szálfából kihúzzák a sötétkék szegeket
és Krisztus félrehajtott fejjel
és ölében tartotta a halottat,
Könnyes szeme átszelte az eget
és végigcirógatta a sötétedõ földet.
és a krisztustest ragyogni kezdett
és messzeüzenõ, fehér derengéssel
szelíden belevilágított az éjszakába.
Olosz Lajos
E szavak a legsúlyosabb megpróbáltatások idején hangzottak el: mert nem tudták, hogy mit higgyenek… Ez az asszonyok lelki röntgenképe Jézus sírjánál. Azóta is számos halandónak ilyen a magatartása. Ezért kérdezzük gyakran: mit higgyünk és kiben bízhatunk? Derûs vagy borús napokon számtalan, ígéret, állítás röpül fölöttünk, mint a madársereg. Bolygónk harmonikus és disszonáns hangjainak keverékében mintha az csendülne fülünkbe: minden jóra fordul?! De vajon ki tudna igazi békés légkört és az emberek között kölcsönös megértést teremteni? Felzaklatott földünket ki tudná elcsendesíteni? Nem találok más feleletet, csak egyetlen megoldást: Jézus Krisztus, akinek neve minden névnél nagyobb.
Határozottan állítom, hogy számunkra, bûnös embereknek egyetlen reményünk Jézus Krisztus. Halál feletti gyõzelmével nemcsak azt demonstrálta, hogy követõi nem maradnak a sírban. Krisztus feltámadása nem egyszerû példája az emberiség túlélésének. Abszolút diadalt jelent a bûn és annak következményei felett. Az evangélium alapját, a bûn természetes folyamatának csodával határos megszüntetését képezi.
Gondoljunk arra a befolyásra, vallásos tapasztalatokra, amelyet Jézus feltámadása és mennybemenetele gyakorolt az emberiségre az apostoli idõtõl napjainkig. Sok õszinte lélek fogadta és fogadja el ma is személyes Megváltónak és Urának. Meg kell értenünk, hogy Krisztusért érdemes minden áldozatot meghozni, szolgálni Õt örömmel és hûséggel a legnagyobb kiváltság és áldás az életben.
Keresztre feszítése elõtt mondta híveinek, és ez az ígéret nekünk is szól: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek, és helyek készítek néktek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. János evangéliuma 14: 1-3.
Hittel kell fogadnunk ígéretét. Mert hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni.
Aki személyes Üdvözítõjének fogadja el, annak megváltozik a halálról alkotott véleménye. Nem egy iszonyatos, visszahozhatatlan véget jelent, mert Jézus feltámadt és megszerezte az örök életet. Jézus gyõzelme mindazoké, akik részt vesznek benne. Megbékélve Istennel, Jézus Krisztus által megtaláljuk a nyitott kaput a feltámadáshoz. Beethoven IX. szimfóniájának akkordjaiból elõtör a gyõzelem, a béke, és a felszabadult élet, mert József sírjából felragyogott az örök élet fénye. Krisztus feltámadt! Következésképpen a maga sorrendjében minden halandó számára gránitbetûvel lehet írni: van örökélet. Hálaadó szívbõl, szent lelkesedéstõl égõ ajakkal csendüljön fel az öröm! Krisztus feltámadt! Õ él, és uralkodik a mindenható Atyaistennek jobbján, és nemsokára eljön, hogy magához vegye mindazokat, akik ragaszkodtak a bibliai igazságokhoz, és készültek dicsõséges országába.
Ezt vallja az egyetemes apostoli hitforma: Onnan lészen eljövendõ ítélni eleveneket és holtakat… Akinek országa megmaradt örökké… várom a halottak feltámadását és az eljövendõ Isten országát.
Ragadjuk meg ezt a reménységet, amely hitünket biztos horgonya, és nemsokára meglátjuk isten dicsõségét.
Dan Viorel adventista lelkipásztor
…Húsvét volt és vasárnap reggel. Vitéz Ilona a ház elõtti kis kertben virágot szedett. Szerette az asztalon a virágot; a templomban is az énekeskönyvhöz pászol egy-egy szál virág.
Egyszerre ott állott elõtte Maksai Katka. Kicsit haloványan, kicsit vékonyan, de vidám kék szeme kacagott, és friss volt, mint a harmatos ibolya.
– Nézz oda, kisleány, hát meggyógyultál?
– Aztán egészen megegészségesedtél?
– Ilon nénémhez. Elsõ utam az utcára ki. Gondoltam, templom elõtt eljövök ide.
– Tartoztál vele. Én voltam nálad.
– Azért. Nem szeretnék éppen Ilona nénémnek adósa maradni.
– Gyere bé hát – és az asszony indult a ház felé.
– Van itt egy kis pad, itt jobb. Olyan sokáig nem voltam kinn a házból.
Leültek, és Ilona asszony nézte a leányt, hogy az belepirult.
– Megsoványodtam, ugye – feltûrte a karján az inget. – Lássa, milyen vékony a karom, csak éppen a csont és a bõr.
Az asszony végigsimított a sovány karocskán, de nem szólt.
Katkát bántotta a hallgatás. Aztán hirtelen kérdezte az asszony:
– Te Katka, te, beszélj igazt: mit csináltál avval a Veress fiúval? Rég nem láttam errefelé.
– Elkergettem. Kiadtam az útját. Azt beszélik, hogy azóta iszik és verekedik.
– Úgy látom, nem búsulsz utána. Mit szólt hozzá anyád?
– Eccer kérdezte: vajon miért nem jön többet ide az a legény?
Mire én azt mondtam, hogy nem fog az többet erre járni. Erre anyám nem mondott semmit.
Emberek mentek az utcán és nagy csodálkozással beköszöntek.
– Milyen szép dufla ibolyái vannak Ilona nénémnek!
– Vannak. De egyéb sincs most, hanem pünkösdre kinyílnak a bazsarózsák, aztán a rózsák és a mályvarózsák. Akkor láss te kertet.
– Eljövök talán. Szabad egy ibolyát letépni?
– Többet is, gyermek. Van ennek szaga is.
Az út felõl lódobogás hallatszott. Az asszony felpillantott.
Katka szedte a virágot, most hirtelen felállott.
Piros volt, mint a lang. Ilona asszony megcsókolta.
– Viseld jól magad, Katka, gyere el eccer-eccer, ha nem unod. Olyan egyedül vagyok.
A lány kisurrant a kisajtón, éppen, amikor a kapun befordult a lovas.
Jankó a templomba kísérte édesanyját. A templom elõtt már ott voltak Maksaiék és beszélgettek az emberekkel. Katka a lányok közé keveredett, és persze ott forgolódtak a legények is. Aztán úgy fordult, hogy Jankó Katkával került össze.
– Tõled bátran meghalhattam volna, te ugyan nem törõdsz velem. Talán nem is tudod, hogy beteg voltam.
– Tudom, Katka. Örvendek, hogy egészséges vagy.
A leány észrevette, hogy a fiú szeme a kezén. A Katka kezében pedig a zsoltároskönyv és kis csokor ibolya.
– Mit nézed úgy a kezemet? Hogy sovány?
– Nem. Azt az ibolyát néztem. Azt tudtam, hogy ilyen ibolya csak az anyám kiskertjében van.
– Miért nem lehetne nmásnak is? Ahonnét anyádnak van, onnan nekem is lehet – kacagott a leány, és dobogott a szíve.
– Lehet, lehet. De nem ebbõl a faluból.
A pap bement a templomba, és az emberek is mind utána.
Hûvös tavasz volt, és ezt az emberek szerették. Akkor lesz termés.
Kós Károly
Krisztus feje bomlik ki a kõbõl.
És csak nemrég alakult ez így ki!
S én pillantottam meg legelõbb.
Kinek mondom, el se tudja hinni –
Felénk fordul, tornácunk felé Õ,
rajtunk tartja két meleg szemét,
noha por árnyalja, por, szemét.
Oldalt nem, csak erre néz s azóta
Egy bánt csak, egy ajak sunyi csókja,
Júdás-csók tán? Júdás áll a balján,
Úgy tetszik – de arca mása halvány,
De ha õ az? Mert más ki lehetne?
Akkor jaj Krisztusnak, jaj nekünk!
Akkor várhatunk már a keresztre,
Mi e kõ hát, s rajta Krisztus arca?
Vigasz ez, meg figyelmeztetés:
megszûnõben már az élet harca,
de mit véghezvittünk, nem kevés.
1987
Kiss Jenô
Húsvét ünnepén és a millennium évében a közösségi élet békéjének és szolgálatának az üzenete áll elõttem – olvasható Paskai László bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek nyilatkozatában, amelyben ünnep kapcsán megfogalmazta gondolatait.
"A húsvét ünnepe mindig felidézi a feltámadt Krisztus köszöntését: Békesség nektek!" – írja.
Ez tartalmában több mint egy szép köszöntés. Erõ sugárzik belõle, amely a békesség elnyeréséhez a testvéri összefogásra, mások javának a szolgálatára indít. Egyben segít az önzés kísértésének a leküzdésében, amely nem békességet, hanem ellentéteket, feszültségeket hoz létre – mutat rá Paskai László.
Amikor ebben az esztendõben a keresztény magyar államalapítás ezredik évfordulójára emlékezünk, Szent István személyében szemlélhetjük ezt a húsvéti eszmét – áll a nyilatkozatban.
"Kemény kézzel szervezte az országot, de legfõbb célja mindig mások javának az elõmozdítása, a közjó szolgálata volt. Azt a közjót szolgálta, amely az egész közösség érdekét tekinti, és nem csoportérdekeket vagy egyéni érdekeket akart érvényre juttatni" – fogalmaz a bíboros.
Paskai László így folytatja gondolatait: "A közjó áldozatos szolgálatát tisztelettel szemléljük a jelenben, amikor a húsvéti készülõdés napjaiban sok ezren az eddig még nem tapasztalt árvízi veszély ellen hõsiesen védekeznek a gátakon, oly sokan nyújtanak segítséget a kárt szenvedetteknek, az ország vezetése kiemelt feladatának tekinti a veszély elhárítását, a bajba jutottak segítését" – fogalmaz.
Húsvét ünnepe, valamint ezeréves múltunk szemlélése felhívás a jelenben: bárcsak minél jobban csökkenne a csoportérdekek és az egyéni érdekek keresése, és mind többen szolgálnák a közjó elõmozdítását – írja a bíboros.
Gondolatai szerint, a közjó elõmozdításának a szelleme tudná mindig élõbbé tenni a feltámadt Krisztus köszöntésének lelki programját: "Békesség nektek!"
"Szívbõl kívánom, hogy a millenniumi év húsvétja a közjó értékelésével és szolgálatával tegye szebbé és lelkiekben gazdagabbá minden honfitársunk életét!" – áll Paskai László üzenetében.
Júdás-csókokkal terhelt a világ;
már a szent jel is megcsúfoltatott:
igazi helyett tõr-csókot adott
"Üdvözlégy, Mester!", szólt az áruló
és az arcára jel-csókját adta.
a Tanítványból így lett áruló.
Sokszor eladjuk mi is Mesterünk:
míg várva várjuk azt a nagy napot,
hogy árulásunk végre megtegyük.
Hányszor osztom ki Júdás-csókjaim;
mert a tetteim nem fedik szavam.
Átkozottok, ti, Júdás-csókjaim!
"Üdvözlégy, testvér!" és megcsókolom.
De nem szeretem. Csókkal eladom!?
Csókjaimat bocsásd meg, Istenem!
Baricz Lajos
A Gecsemáné kertje bejáratánál megjelent Júdás. Nyomában botokkal a tömeg, karddal a katonák, fáklyával a templomi szolgák. Júdás üdvözlésül megcsókolta Jézust, ez volt a megbeszélt jel: õt kell elfogni!
– Barátom, hát ezért jöttél? – kérdezte Jézus Júdást. Aztán elõlépett és így szólt a katonákhoz:
A katonák visszatántorodtak. Jézus szólalt meg ismét:
– Megmondtam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, a tanítványaimat engedjétek elmenni!
Akkor megkötözték Jézust. Elõször Annáshoz vitték, aki a fõpapnak apósa volt. Õ a tanítványai és a tanítása felõl kérdezte Jézust, aki így válaszolt:
– Én nyilvánosan beszéltem, a zsinagógában és a templomban tanítottam. Titokban nem beszéltem semmit. Miért engem kérdezel? Azokat kérdezd, akik hallották. Õk tudják, mit mondtam.
Egyik templomszolga arcul ütötte Jézust:
– Ha rosszat mondtam, bizonyítsd be, hogy rossz volt. Ha pedig jót mondtam, miért ütsz?
Annás ezután átküldte Jézust megkötözve a vejéhez, Kajafás fõpaphoz.
Péter a fõpap udvarába is be tudott menni. Egy szolgálólány beengedte, de megkérdezte:
– Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy te?
Éjszaka volt és hideg. A templomszolgák tüzet raktak az udvaron. Péter is ott állt és melegedett. Újra megszólította valaki:
– Nem vagy te is annak a Jézusnak tanítványa?
– Nem vagyok. Nem is ismerem õt.
Az egyik szolga csak méregette Pétert:
– Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?
– Ember, nem tudom, mit beszélt! – és esküdözve tagadott.
Amint ezt kimondta, megszólalt a kakas. Jézus megfordult és ránézett Péterre. – "Háromszor tagadsz meg engem, mielõtt a kakas megszólal!" emlékezett Péter Jézus szavára. Kifordult a fõpap udvaráról és keservesen sírni kezdett.
Közben már megvirradt. Kajafás fõpaphoz összehívták a véneket és az írástudókat. A fõpapok az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék. Sokan tettek hamis tanúvallomást ellene, de ezek a vallomások nem voltak megegyezõk. A fõpap középre lépett és megkérdezte:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Jézus hallgatott. A fõpap ekkor így szólt hozzá:
– Az élõ Istenre kényszerítlek, mondd meg nekünk, ha te vagy a Krisztus, az élõ Isten fia!
A nagytanács tagjai tágranyílt szemmel, lélegzetüket is visszafojtva várták a választ. Jézus felegyenesedett és Istentõl kapott méltósággal felelt népe fõpapjának:
– Te mondtad. Sõt azt mondom nektek: meglátjátok az ember Fiát, amint a hatalmas Isten jobbján ül és eljön az ég felhõin!
Kajafás fõpap egy pillanatig dermedten állt. Összeszorította az ajkát, aztán szertartásos mozdulattal megszaggatta a ruháját és megszólalt:
– Mi szükség van itt még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek errõl?
– Méltó a halálra! – A nagytanács tagjai egyenként szavaztak. Istenkáromlás vádjával ítélték halálra Isten egyszülött fiát.
Jézust újra megkötözték és elvitették Pilátushoz, a helytartóhoz. Vele mentek vádlói, de nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanok ne legyenek. Pilátus kijött az épület elé. Ekkor már reggel volt.
– Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen?
– Ha nem volna gonosztevõ, nem adtuk volna át neked!
– Ítéljétek el a saját törvényeitek szerint!
– Nekünk senkit sincs jogunk megölni!
Pilátus behívatta Jézust és megkérdezte:
– Te vagy a zsidók királya? Mit tettél?
– Az én országom nem ebbõl a világból való – szólt Jézus.
– Te mondtad. Én azért jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat rám.
– Mi az igazság egyáltalán? – kérdezte Pilátus, és kiment a zsidókhoz és így szólt hozzájuk:
– Én semmi bûnt nem találok benne. Szokás nálatok, hogy valakit szabadon engedjek húsvét ünnepén. Engedjem el a zsidók királyát?
– Nem õt, hanem Barabbást – kiáltozták. Ez a Barabbás pedig rabló volt.
Pilátus elvitette Jézust és megkorbácsoltatta. Aztán bíborruhát adtak rá, fejére tövisbõl font koronát tettek. A katonák gúnyolták, arcába vágtak, végül kivitték az épület elé. A fõpapok, szolgák, a tömeg kiáltozott:
Pilátus újra bevitette az épületbe. Igyekezett volna szabadon bocsátani. Megkérdezte, hogy honnan való. Amikor megtudta, hogy Galilea tartományból, ami Heródes fejedelem fennhatósága alá tartozott, s tudta, hogy Heródes ezekben a napokban Jeruzsálemben tartózkodik, átküldte hozzá.
Heródes igen megörült, amikor Jézust meglátta. Hallott már róla és azt remélte, hogy szeme láttára valami csodát fog tenni. A fõpapok és az írástudók itt is vádolták. Heródes hosszadalmasan kérdezgette Jézust. Õ nem válaszolt. Végül Heródes visszaküldte õt Pilátushoz.
Pilátus ismét hívatta a fõpapokat, a vezetõket és a népet.
– Ezt az embert elõttetek vallattam ki, nem találtam benne egyet sem azok közül a bûnök közül, amivel vádoljátok. De még Heródes sem, mert visszaküldte hozzánk. Megfenyítem és elengedem.
– Feszítsd meg! Feszítsd meg! – követelték.
Ekkor Pilátus vizet hozatott egy tálban, megmosta a kezét:
– Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétõl!
– Szálljon ránk és gyermekeinkre az õ vére!
Visszaadták Jézusnak a ruháit. Reátették a vállára a keresztet. Körülfogták a katonák és elindultak a Golgota hegy felé. Sok asszony is kísérte a menetet. Hangosan jajgattak, siratták Jézust. Õ feléjük fordult:
– Jeruzsálem leányai, ne engem sirassatok, hanem magatokat. Mert ha a zöldellõ fával ezt teszik, mi történik a szárazzal?
Két gonosztevõt is vittek, hogy együtt végezzék ki õket.
Jézus kezét és lábát a keresztberótt gerendákra szögezték.
Egy táblát illesztettek a feje fölé. Ez volt ráírva: a Názáreti Jézus, a Zsidók Királya.
Jézus a keresztfán így könyörgött:
– Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!
A katonák sors