|
LII. évfolyam 92. (14448) |
2000. április 19., szerda |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Heves viták végén a honatyák a parlamentben úgy döntöttek, nem módosítják álláspontjukat a közméltóságok bérének emelésérõl.
A plénum elutasította az RTDP és az SZR kérését, hogy szavazzanak újra a honatyák bérének növelését elrendelõ kiegészítésérõl, melynek értelmében 1,84 millió lejre nõ a honatyák bérének univerzális referenciaértéke.
A honatyák kedden hozzáláttak a költségvetés mellékleteinek megvitatásához, ezekben jelölik ki a hitelfolyósító hatóságokat megilletõ pontos összegeket.
A szenátusnak és a képviselõháznak járó összegekrõl rendelkezõ elõírásokat visszaküldték a szakbizottságokhoz, azt követõen, hogy az RTDP és az SZR frakciói kérték: a honatyák bére csupán november 1-jétõl növekedjen.
Remeº pénzügyminiszter változatlanul ellenzi az emelést, s javasolta, hogy csupán 2001. január 1- jétõl lépjen érvénybe.
Rövid lejáratú kölcsönök visszafizetése
A Román Nemzeti Bank(BNR) idõ elõtt visszafizeti minden rövid lejáratú külföldi kölcsönét – jelentette kormányforrásokra hivatkozva a Mediafax hírügynökség. Az errõl szóló döntés Mugur Isãrescu miniszterelnök és a BNR vezetõinek hétvégi találkozóján született.
– A Román Nemzeti Bank ezzel a lépéssel mentesíteni akarja valutatartalékait az összes közeljövõben lejáró kötelezettség alól. A miniszterelnök azt szeretné, hogy így erõsítsék a jelenlegi kormány külföldi hitelét, ne jelenhessenek meg többet Románia fizetésképtelenségérõl szóló találgatások – közölték az idézett források a hírügynökséggel.
A BNR az elmúlt héten 400 millió dollárt fordított kölcsönök visszafizetésére. Rendezte a Kínai Banktól tavaly kapott 100 millió dolláros hitelt, valamint azt a két 160 millió dolláros szindikált hitelt, amelyet Románia tavaly a Nemzetközi Valutaalap javaslatára vett fel a Romániában tevékenykedõ külföldi bankoktól.
A román központi bank az év elsõ három hónapjában havonta mintegy 200 millió dollárt vásárolt a pénzpiacon. Április elsõ felében hasonló nagyságrendû vásárlásokat hajt végre, míg májusban és júniusban a vásárlások ütemének növelése a BNR célja.
A BNR-nek jelenleg közel 3 milliárd dollárt tesz ki a valutatartaléka, amibõl az aranytartalék értéke 1 milliárd dollár.
Az idézett kormányforrások szerint ez a tartalék "lehetõvé teszi, hogy Románia pénzügyileg optimális szinten álljon, mivel tartalékai közel 4 hónapi importszükségletre elegendõek".
Az Erdélyi Magyar Egyetem létrehozására alakult Sapientia Alapítvány ökumenikus körlevélben kéri a történelmi magyar egyházak gyülekezeteit, hogy a június 11-i perselypénzt szánják a kezdeményezés megvalósítására – a felhívást kedden, sajtótájékoztatón tették közzé Budapesten.
A rendezvényen jelen volt Tõkés László királyhágó-melléki református püspök, Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára, valamint Hámori József korábbi kulturális miniszter, a leendõ erdélyi magyar magánegyetem programtanácsának elnöke is.
A Sapientia Alapítványt az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei – római katolikus, református és unitárius püspökök – hozták létre.
A szervezet április 14-én Kolozsváron tartotta hivatalos alakuló ülését. Az akkor elfogadott nyilatkozat szerint az erdélyi magyar magánegyetem Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és a Székelyföld egyik, még meg nem határozott városában jönne létre.
Az intézmény alapjául szolgál majd és egyben része lesz a nagyváradi székhelyû, egyházi hátterû Partiumi Keresztény Egyetem, ahol jelenleg 700 diák tanul.
Tõkés László püspök hangsúlyozta az anyanyelven történõ egyetemi oktatás fontosságát, mint kijelentette: ez az erdélyi magyarság megmaradásának és fennmaradásának, az értelmiség megtartásának, illetve elvándorlása lelassításának egyik legfontosabb feltétele.
Egy felmérésre hivatkozva közölte, hogy összességében több mint ezer erdélyi származású egyetemi oktató él szétszórva Magyarországon és a nagyvilágban.
Németh Zsolt elmondta, hogy a tudás tõkét tekintve az erdélyi magyarság mára látványos hátrányba került: a romániai átlaghoz viszonyítva 25 ezer magyarnak kellene felsõfokú oktatásban részesülnie, ezzel szemben csak 15 ezer magyar hallgató van Romániában, akiknek csak az egyharmada tanul anyanyelvén is.
Az államtitkár tájékoztatása szerint az erdélyi magyar magánegyetem létrehozása nem jelenti azt, hogy az RMDSZ és a magyar külpolitika lemondott volna a romániai állami magyar egyetemrõl.
Németh Zsolt kitért arra, hogy a magyar kormány ebben az évben kétmilliárd forinttal támogatja az erdélyi magyar felsõoktatást. Kilátásba helyezte, hogy a magyar költségvetésben az elkövetkezendõ években is rendelkezésre állhat ez, vagy ennél magasabb összeg erre a célra.
Hámori József, a leendõ egyetem programtanácsának elnöke jelezte, hogy a magyar kormány által juttatott kétmilliárd forintot - pályázati formában – beruházásokra fordítják majd.
Elmondta, hogy szükség lenne egyebek mellett informatikai hálózatra, kollégiumépítésre és könyvtárfejlesztésre.
Hozzátette, hogy a konkrét javaslatokat szeretnék már a jövõ hónapban megvitatni.
Azt, hogy mikorra jönne létre az erdélyi magyar egyetemi hálózat, a sajtótájékoztató résztvevõi egyelõre nem tudták pontosan megválaszolni. Mint megjegyezték, ez a romániai politikai helyzettõl is függ.
Az EU-belépésre várakozó kelet-európai országok 50 régiója közül 48-ban 1995-1997 között a gazdasági teljesítmény nem érte el az egy fõre jutó átlagos uniós GDP 75 százalékát, vagyis az Európai Unió által meghatározott szegénységi küszöböt. Az Eurostat kedden nyilvánosságra hozott adatai szerint csupán a prágai és a pozsonyi térség haladta meg ezt a határértéket 119, illetve 96 százalékos adattal a vizsgált idõszakban.
A tíz leggazdagabb térség között hét Csehországban, egy-egy Magyarországon, Szlovákiában és Szlovéniában volt található. A tíz legszegényebb terület között – ahol az egy fõre jutó EU-átlag mintegy negyede jutott csupán egy lakosra – szerepel mindhárom bolgár, egy-egy román és lett, valamint öt lengyel térség. A legalacsonyabb egy fõre esõ GDP-értéket az EU-átlag 24 százalékával a lengyelországi Swietokryskie térségben mérték. A vizsgált idõszaknál késõbbi évekrõl az Eurostat nem közölt adatokat – írta a Reuters.
Az egyes államokat teljességükben figyelve, a legszegényebb Bulgária és Lettország volt, ahol az egy fõre jutó átlagos uniós GDP-nek csupán a negyede jutott egy lakosra. Utánuk következett Litvánia (29 százalékkal), Románia 32, Észtország és Lengyelország 34-34, majd Szlovákia 44, Magyarország 47, Csehország 64 és Szlovénia 66 százalékkal.
A szegény uniós térségeknek juttatott segélyezés kritériumai várhatóan felülvizsgálatra szorulnak majd a kelet-európai országok felvételével – írta a Reuters.
Román–lengyel igazságügyi együttmûködés
A lengyel és a román igazságügyi miniszter kedden Varsóban megállapodást írt alá a két tárca közötti együttmûködésrõl. Hanna Suchocka és Valeriu Stoica igazságügyi miniszter az aláírási ceremónia után rendezett sajtóértekezleten arról tájékoztattak, hogy a megállapodás a román és lengyel bírák, ügyészek és minisztériumok közvetlen együttmûködését szabályozza. Ezenkívül kölcsönös továbbképzést, illetve az Európai Unió jogrendszerének alkalmazásában történõ segítségnyújtást is elõirányoz. Mind a két országnak van hasonló megállapodása Franciaországgal, ami megnyitja a háromoldalú együttmûködés lehetõségét.
Suchocka hangsúlyozta, hogy a Romániával kötött megállapodás része a közép- európai térségben kiépítendõ együttmûködési rendszernek. Ehhez a visegrádi országokon kívül több korábbi kommunista ország tartozna, köztük Bulgária és a balti államok.
Április 18-án és 19-én körutat tesz a megyében Gheorghe Funar, volt egységpárti vezér, jelenleg a Nagy-Románia Párt fõtitkára. A látogatás célja találkozni a PRM polgármester-, illetve tanácsosjelöltjeivel. Kedden délután Ludason, Radnóton, majd Dicsõszentmártonban járt. Ma a Felsõ-Maros völgye következik: délután három órakor Déda, öt órától Szászrégen, este héttõl pedig Marosvásárhely van napirenden.
Vásárhelyen a Kultúrpalota kistermében találkozik pártja jelöltjeivel, este fél kilenctõl pedig sajtótájékoztatót tart.
Tisztújítást tartott a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt megyei szervezete
Pezsgõvel ünnepelt hétfõn a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (PNÞ) megyei szervezete. Az öröm oka, hogy öt év után sikerült megtartania megyei konferenciáját. Arról annak idején tudósítottunk, hogy 1997-ben botrányba fulladt a megyei konferencia, olyannyira, hogy éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy sikerüljön végre megtartani. Talán emiatt üléseztek zárt ajtók mögött. 1997-ben ugyanis az történt, hogy a kétpólusú Parasztpárt vezéregyéniségeinek olyan szép cirkuszt sikerült "összehozniuk", hogy öröm volt nézni. A jelenlegi mezõgazdasági miniszter fémjelezte Ioan Mureºan-szárny és a Dorin Floreát támogatók a szó szoros értelmében összeverekedtek, s a botrány vége az lett, hogy nem volt választás, nem fogadtak el dokumentumokat, s szinte teljes egészében "lefagyott" a pártélet.
Szombaton a Nemzeti Színházban mintegy 160 delegátus gyûlt össze. Sikerült megtartani a megyei konferenciát, s ezért hívott össze hétfõ estére sajtótájékoztatót az újraválasztott Dorin Florea prefektus. Bemutatta az új vezetõséget: alelnök Mihai Poruþiu, fõtitkár Laurenþiu Nicula. Véleménye szerint sikeres volt a tanácskozás, és immár újult erõvel lépnek a választási kampányba. "Nincsenek komplexusaink", jelentette ki a párt elnöke, majd arról beszélt, hogy az összes párttal meglehetõsen jó a kapcsolatuk. Sõt, tárgyaltak is a közös jelöltrõl, még az RMDSZ-szel is, de nem lett belõle semmi.
A Népújság kérdésére, hogy számára mi fontosabb: az, hogy Vásárhelyen román polgármester legyen, vagy a koalíciós partnerekkel közösen kiválasztandó polgármester, aki a koalíció elveit követi, Dorin Florea kijelentette, az õ javaslata úgy szólt, hogy ne nézzék az illetõ nemzetiségét, lehet magyar, román vagy egyéb, csak legyen képes a normalitás légkörét biztosítani a városnak. Véleménye szerint a pártok, illetve az egyéni ambíciók miatt nem jutottak közös nevezõre.
Népújság: Mint a pillanatnyilag létezõ koalíció legfontosabb alakulata, a Parasztpárt milyen együttmûködést képzel el helyi viszonylatban a jelenlegi koalíciós partnerekkel?
Dorin Florea: Több alkalommal találkoztunk, én mindig nyitott voltam az együttmûködésre. Normaliításra biztattam õket, de nem igazán sikerült. A kampány közeledtével az etnikai töltésû nyilatkozatok egyre inkább teret nyernek. De annyit mondhatok: ha én kiteszek egy kétnyelvû táblát, azt senki nem veszi le. Valójában a városban nem a pártok számítanak, hanem az emberek. A pártok csak kihasználták az eseményeket, hogy galád módon félrevezessék a választókat.
Népújság: Mindeddig nem sok alkalma adódott az együttmûködésre, mert ha jól tudom, mindössze két alkalommal találkozott az RMDSZ jelenlegi megyei elnökével…
Dorin Florea: Nem így van, többször is találkoztunk. Sõt, mikor megválasztották, a megye prefektusaként én magam hívtam meg egy beszélgetésre. Késõbb aztán az etnikai beütésû nyilatkozatok miatt sem az RMDSZ-szel, sem a többi párttal nem sikerült közös hangot találni. Az a baj, hogy a közigazgatásból hiányzik az autoritás. Ha esetleg polgármesternek jelöltetném magam, meg tudnám mutatni, hogy ahogy a megyének volt, úgy a városnak is lenne egy igazi vezetõje.
Kérdésre válaszolva Dorin Florea prefektus legmesszemenõbb támogatásáról biztosította Fodor Imrét, kijelentve, hogy nem engedi, hogy az ügyészség vagy bárki más tönkretegye a választási kampányát. "Én leszek Fodor Imre legádázabb védõügyvédje" – mondta végül a prefektus.
Ha a pénztár nem fizet, bezárják a gyógyszertárakat
Tegnap délután Marosvásárhelyen a Magángyógyszerészek Ligája és a Gyógyszerészkollégium szervezésében tanácskozásra hívták össze a megye gyógyszerészeit – tájékoztatott Moldovan Maria, a liga elnöke. A tanácskozás célja: eldönteni, milyen feltételek között hajlandók még a gyógyszerészek kibocsátani az ingyenes és ártámogatott gyógyszereket. Mint már lapunk beszámolt róla, a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár január elsejétõl e hónap elejéig több mint 23 milliárd lejes adósságot halmozott fel, ez tulajdonképpen a gyógyszerészek által kibocsátott ingyenes és ártámogatott gyógyszerek ellenértéke. A pénzhiány miatt lehetetlenné válik a gyógyszertárak folyamatos ellátása és az ingyenes vagy ártámogatott gyógyszerek kibocsátása. Ebben a nehéz kérdésben próbáltak dönteni a gyógyszerészek. Lapzártakor értesültünk: a magángyógyszerészek azt határozták el, hogy ha a pénztár egy héten belül nem kezdi meg az adósságok törlesztését, április 27- én bezárják gyógyszertáraikat.
Megint telített a város, a megye, az ország, legalábbis ami – egy csomó szemetet leszámítva – a kis- és nagypolitikát, a "félig- politikát" és a civil szféra mûködését illeti. Ezen a tavaszon különösen jó (volt) a felhozatal, néhol szóáradás áztatta agyon a publikumot. Közmenekülésre nincs lehetõség, tán a megmentésen bánkódó Noé biblikus erõvel sem építhetne ma már akkora bárkát...úgyhogy csak gyõzzön a polgár kievezni legalább az információözön hitelesebb csatornáin valami jobb partok felé... De ezen morfondírozásnak sok értelme nincs, hiszen ez a világ, nincs is semmi gond, tudnunk kell, legalább minden negyedik évben a nyilatkozatok, (hordó)szónoklatok elburjánzásának valóságos trópusi "természetét" éljük, a sajtó pedig menetrendszerûen megkapja a fejmosást. Ezzel helyben is vagyunk.
Van úgy, hogy önjelölt vagy arra érdemesnek közvéleményesített jó decibeles szónokok és mindenféle (a perspektívát ígérõ politika felé kacsingató, vagy derékig már abban pancsolgató) "civil" elnöklõk az önkontroll mechanizmusának indítógombjához nem nyúlnának az istenért, hiszen a közszereplés és a véleményszabadság állítólagosan adott, természetszerûleg attól azok, akik... Csakhogy meg kellene érteni: a pakliban benne van a siker és a bukás, a taps vagy a lehurrogás kockázata, a külsõ-belsõ megélés annyiféle (pszichikai) esete, de aggodalomra különösebb ok nincs, ugyanis a tapasztalat szerint roppant gyorsan, különösebb tanulságok nélkül múlik el mindenféle kudarc...
De a sajtó persze, hogy elviszi a balhét. Mert – miért hallgatnánk el – nincs szónoki- nyilatkozói felelõsség és van sajtós érdeklõdés, utóbbi pedig az egészen lényegtelen dolgoktól felfelé mindenre vevõ, hiszen attól sajtó a sajtó. És természeténél fogva nyilvánvalóan a "finomságokat" is kedveli. Az ínyencségek pedig általában a semmitmondás, a mellébeszélés mûvészetébõl, vagyis az abrakadabrából rendszerint fel szoktak sejleni. Mostanában, mondom, állandóan tálalva van, csak a fedõt kell a forró fazékról levenni. Uramisten, micsoda sûrû a gõz... Gyógyíthatatlan az eset, ha a megtörtént – szájon kiszólt – dolgokat, nyilatkozatokat egyesek meg nem történtekké, azaz hamis, márpedig az "újság", a "tévé", a "rádió" által manipulált (a jelzõtár úgy tûnik, kifogyhatatlan) ténnyé szeretnék hígítani, abrakadabrába kevert fûszerezett szidalmazásokkal. Az efféle "gyarmatáru" – tapasztalnunk kell – kifogyhatatlan portéka. Maradjunk abban, a médiára mutogatni, kóresetet likas pokróccal takargatni... Egyébként álljuk a sarat, még ha tudjuk jól, az abrakadabrás áradat egyhamar nem fog leapadni. Szabad átfolyási csatornát a zsilipeken ezután sem biztosítunk.
Kedden délelõtt a Bernády Ház Marosvásárhely sakkéletében jelentõs eseménynek adott otthont. Nem kisebb egyéniség látogatott városunkba az elme sportágát népszerûsíteni, mint Dieter Nisipeanu nemzetközi nagymester, a legutóbbi Las Vegas-i sakk-világbajnokság bronzérmese.
A ªah Astral Alapítvány segítségével Illés Kálmán vállalkozó, nagy sakkbarát meghívására és szervezésében, a nemzetközi nagymester szimultánt játszott Marosvásárhely több minõsített – felnõtt és gyerek – sakkozójával. Az akció lebonyolítására az adott lehetõséget, hogy Szovátán most fejezõdtek be a sakk-szuperliga küzdelmei, s hazautazás elõtt a nagymestert rávették egy kis kitérõre. Mint a találkozók megkezdése elõtt a ªah Astral Alapítványt képviselõ George Erdeuº, a Román Sakkszövetség egykori fõtitkára elmondta, havonta kívánnak hasonló akciókat lebonyolítani, elsõsorban azokban a városokban, ahol a sakk kevesebb támogatásnak örvend. S mert Marosvásárhely ezek közé tartozik (nincs felnõtt sakkegyesület, az ISK szakosztálya a csõd szélén áll), úgy ítélték meg, hogy egy ilyen akció felkeltheti az érdeklõdést egy olyan sportág iránt, amellyel a sajtó is méltánytalanul keveset foglalkozik.
Ami a támogatásra való célzást illeti, lett volna, ki értsen a szóból, hisz az eseményen megjelent Alexandru Frãtean, a megyei tanács alelnöke és Eugen Criºan alpolgármester is, ám nem adták jelét, hogy bármilyen módon vették volna a lapot.
Talán érdemes elmondani néhány szót Románia jelenlegi legjobb sakkozójáról, karrierje állomásairól azok számára, akik kevésbé ismerik a sakk világát. Dieter Nisipeanu 1976-ban született Brassóban. Hatévesen kezdett el sakkozni, tizenkét évesen már sakkmesteri kandidátusi normát szerzett. Ugyanebben az évben 5. lett a gyermekek számára kiírt világbajnokságon. Tizenhat évesen Románia felnõtt bajnoka, FIDE-mester. Tizenkilenc évesen nemzetközi mesteri titulust szerzett, rá egy évre már nagymester lett. 1997-ben 2600 pontos Élõ- együtthatója alapján a világ 66. játékosa. Mindeddig legnagyobb sikere az 1999. évi Las Vegas-i világbajnokságon elért 3. hely.
A szimultán megkezdése elõtt Nisipeanu nagymester válaszolt a sajtó kérdéseire. Elmondta, hogy legkevesebb 3-4, máskor 8-9 órát szán naponta a sakknak, s sikerének titkát 90%-ban a kemény munkának tulajdonítja, s csak 10%-ban a tehetségnek. Azt is hozzátette, hogy õ nagyot kockáztatott, otthagyta az iskolát, hogy a sakknak szentelhesse minden idejét, mert úgy véli, hogy félig ezt, félig azt nem lehet csinálni. Azonban ilyesmit a ma sakkozói babérokra vágyó gyermekeknek javasolni nem mer. Arra a kérdésre, hogy "durva" sportág-e a sakk, a vendég határozott igennel válaszolt. Gyakorlatilag az egzisztenciáért folytatott rendkívül fárasztó, néha kimerítõ harcként jellemezte a sportágat. Õ is a mintegy 20-25 játékos közé tartozik, akik Romániában a sakkból élnek meg, s ezzel kapcsolatban elmondta, hogy ifjúsági versenyzõként kombinatív, újító játékáról volt ismert, és az utóbbi idõben sokan a szemére hányják, hogy sokkal konzervatívabb stílust vett fel. Ennek a magyarázata, hogy most már nem babra megy a játék számára sem. Szó esett arról is, hogy mit remél a következõ világbajnokságtól. Azt, hogy megtartsák – mondta Dieter Nisipeanu –, félreérthetetlenül célozva a nemzetközi sakkéletben jelenleg uralkodó zûrzavaros és kiismerhetetlen állapotokra. – A következõ vb mindenesetre nehezebb lesz, hisz már nem leszek a meglepetések embere – tette hozzá.
A 25 asztalosra tervezett szimultán végül – több résztvevõ visszamondása miatt – 17 asztalosra sikeredett, s ha figyelembe vesszük, hogy Frãtean alelnök és Criºan alpolgármester számára a nagymester egy-egy protokolláris lépés után felajánlotta a döntetlent, amit azok el is fogadtak, gyakorlatilag 15 asztalon folyt a viadal. A végén tíz alkalommal született a papírforma szerinti eredmény, azaz Dieter Nisipeanu gyõzelme. Egy vereséget szenvedett a nagymester, legyõzõje Illés Sándor 13 éves, I. kategóriájú versenyzõ, a rendezvényt szervezõ Illés Kálmán fia. További négy remit jegyezhettünk fel, Czira Csaba sakkmester, Solomon Alexandru sakkmester, Moldovan Mihai nyugalmazott ezredes, egykori sakkozó és a 16 éves, I. kategóriájú sakkozó, Bãdãu Daniellel szemben. A legnehezebben Barátosi Dániel 11 éves sakkmester-jelölt, korosztályos országos bajnok és Anton Teodor 9 éves, I. kategóriájú versenyzõ adta el magát, mintegy négy óra után voltak kénytelenek feladni a további küzdelmet. Eredményük így is dicséretes.
A Nyárádszeredában megtartott elõválasztáson három polgármesterjelölt: Dászkel László, Csíki Sándor, Bíró Mária és 18 tanácsosjelölt méretkezett meg. A helyi érdeklõdés jónak mondható, hiszen 1055-en adták le voksukat. A legtöbb szavazatot (901) a község mostani polgármestere, Dászkel László kapta, így az RMDSZ színeiben õ indulhat a június 4-i választásokon. A tanácsosjelöltek jegyzékére a következõ sorrendben kerülnek föl a pályázók: Dászkel László mérnök, Adorjáni Árpád tanár, Csizmadia György vállalkozó, Ferencz Csaba Sándor tanár, Csíki Sándor tanár, Nagy Imre tanár, Simon Ferenc almérnök, Szántó Tibor állategészségügyi technikus, Butyurka Péter állatorvos, Kicsi Elemér tanár, Kádár Gyöngyi Juliánna almérnök, Borbély Mihály mester, Magyari Vencel könyvelõ, Mátyás János szaksz. elnök, Csíki Béla könyvelõ, Gligor Róbert László h.tanár, Cserei József kereskedõ, Bíró Mária vállalkozó.
Annyi meglepõ talán van az imént idézett elõválasztási eredményben, hogy a Nyárádszeredai Fórum és a Reform Tömörülés platform egyik bázisának számító községben a jelzett szervezõdések támogatottsága legalábbis szerénynek mutatkozott.
Csíki Sándor, a községi RMDSZ-szervezet elnöke lapunk útján is köszönetet mond azoknak a választópolgároknak, akik részvételükkel hozzájárultak az elõválasztás sikeréhez. Ugyanakkor megtudtuk, hogy a választási listára kerülõ tanácstagjelöltek, a polgármesterjelölt, valamint a helyi választmány ma este találkozik az eredmények kiértékelése és a további teendõk megbeszélése végett.
A tegnapi lapszámunkban közölteken kívül még mindig nincs részletesebb eredmény a marosvásárhelyi elõválasztásokról. Mint megtudtuk, tegnap délben még tartott a szavazatszámlálás. Közben egyfajta huzakodás kezdõdött a Területi Képviselõk Tanácsának (TKT) rendkívüli összehívása körül, mivel a megyei elnök nem összehívni kívánja a testületet, ahogy a szabályzat elõírja, hanem, amint az egyik helyi román nyelvû napilapnak nyilatkozta, "elemezni fogja a javaslatot". Feltehetõen ez a fejlemény késztette a TKT Állandó Bizottságát, hogy lapunkhoz is eljuttassa a testület összehívása ügyében Kincses Elõdnek küldött átiratát. Ezt mellékelten adjuk közre.
A Maros megyei Területi Képviselõk Tanácsa Állandó Bizottságának kérésére tisztelettel felkérjük a következõkre:
1. 2000 április 25-ére az elnök úr hívja össze a rendkívüli TKT-gyûlést a következõ napirendi pontokkal:
a. Az elõválasztások körülményeinek és eredményeinek kiértékelése.
b. A tanácsosjelölt-listák véglegesítése.
c. A polgármesterjelölt-listák véglegesítése.
2. Tisztelettel felkérjük az elnök urat és az ügyvezetõ elnökség tagjait, hogy a tanácsos- és a polgármesterjelöltek kérdésében ne tegyenek olyan sajtónyilatkozatokat, amelyek elkötelezik a megyei vezetést.
A TKT ÁB megköszöni az RMDSZ- választópolgárok részvételét az április 15-16-án megtartott elõválasztásokon. Részvételük hozzájárul a végleges tanácsosjelölt-lista kialakulásához.
Az RMDSZ megyei kampánystábjának tájékozttatása szerint folytatódnak az elõválasztások. Újabb helyi elõválasztásra április 21-én reggel 7 és 19 óra között kerül sor Nyárádmagyaróson.
Április 23-án, húsvét vasárnap reggel 8 és este 7 óra között a marosszentgyörgyi református és római katolikus tanácsteremben zajlanak az elõválasztások.
Csejden a polgármesterjelöltrõl az iskolában szavaznak. A két polgármesterjelölt: Vízi József és Simon Ferenc.
A tanácsosjelöltek: dr. Bartha Eszter, dr. Bartha Jenõ, Bóni Árpád, Csorba Árpád István, Györfi Zoltán, Horváth Lajos, Kocsis Gyula, dr. Márkus István, Mester János, Orbán Balázs, Sárkány Attila, Simon Ferenc, Szabó Lajos, Szabó Tibor, Székely Albert, Tóth László, Varga Tibor, Vízi József. A megyei kampánystáb kéri a lakosságot, hogy szavazatával támogassa az elõválasztás sikerét.
Fennmarad a diszkriminatív intézkedés?
A Román Húsipari Szövetség (ARC) és a sertéstenyésztõk érdekképviselete közötti érdekellentét jellemzi a húsimport vámvitáit – mondta kedden Mihai Lungu, az ARC elnöke az MTI-nek.
A román sertéstenyésztõk abban érdekeltek, hogy tartsák fenn a hús és hústermékek behozatalára kivetett védõvámokat, s ezt terjesszék ki az élõsertés behozatalára is. A húsipar viszont – a fenyegetõ alapanyaghiány miatt – a védõvámok megszüntetését szorgalmazza.
Lungu szerint a mezõgazdaság súlyos szerkezeti válságot él át. A túlméretezett nagyüzemi állami sertéstenyésztõ vállalatok felszámolása nem járt együtt a sertéstenyésztés kis- és középvállalkozásainak megfelelõ támogatásával. A tenyésztõk nemcsak versenyképtelenekké váltak az importtal szemben, de a hazai kis- és középtermelõk arra sem képesek, hogy kielégítõ módon ellensúlyozzák a nagytermelõk felszámolásával a nyersanyagpiacon keletkezett hiányt.
– Románia 1997-es belépése a CEFTA-ba felkészületlenül érte a román mezõgazdaságot és azon belül az állattenyésztést. Nálunk az állattenyésztés szerkezetébõl hiányzott a kis- és középtermelõk olyan erõs szegmentuma, ami például Magyarországon már a rendszerváltást megelõzõ évtizedekben létrejött. Nálunk még a nagyüzemi hízlaldák felszámolásához kapott világbanki segélyeket sem fordították a kis- és középvállalkozások gyors felfejlesztésére – magyarázta Lungu.
A statisztikai adatok szerint Romániában az elmúlt két évben a sertésállomány 1,5 millióval, a szarvasmarha-állomány 70 ezerrel, a juhállomány pedig több mint 286 ezerrel csökkent. A húsipar komoly belföldi beszerzési gondokkal küzd, s helyzetük kilátástalan, mert a szakértõk szerint a állattenyésztés talpraállításához legalább tíz évre lenne szükség.
A Román Húsipari Szövetségbe tömörült vállalkozók egyetlen alternatívaként az import elfogadása mellett döntöttek, mert a román állattenyésztés nem tudja fedezni a húsipar és a belföldi fogyasztás szükségleteit, egyebek között takarmányellátási gondok miatt sem. Ezért javasolják a magyar húsimportra kivetett és a júniusban lejáró védõvámok megszüntetését – hangsúlyozta ARC elnöke.
Lungu szerint az importban a minõségi elõírásokat kell érvényesíteni, valamint olyan referenciaárakat kell alkalmazni, amely figyelembe veszi, hogy az exportáló országokban milyen exporttámogatásokat alkalmaznak. Mint mondta, az ARC azért is kérte az ipari és kereskedelmi minisztériumot, hogy fogadja el az Európai Unió 8-10 ezer tonna húskontingens- ajánlatát, mert az EU a referenciaárba hajlandó beszámolni az exporttámogatást is.
Kedden egyébként több lap forrás megjelölése nélkül azt közölte: a román fél annak lehetõségét vizsgálja, hogy júliustól kezdve megszüntetné a magyar mezõgazdasági termékekre kivetett behozatali védõvámot, amennyiben Magyarország több Matiz márkájú kisautót importálna Romániából.
Halász János, a bukaresti Magyar Kereskedelmi Iroda vezetõje azt mondta az MTI-nek, hogy semmiféle ilyen értelmû tárgyalás nem volt az utóbbi idõben, a magyar fél tavaly – a kedvezményes CEFTA- vámok egyoldalú felfüggesztésekor – javasolta a román félnek, hogy kész az intézkedés visszavonása fejében a román személygépkocsik behozatali kvótáját bõvíteni. Román részrõl érdemi választ nem adtak, s az egy évre hozott diszkriminatív intézkedés fenntartását most nehéz lenne indokolni, amikor annak következtében az érintett magyar termékek romániai behozatala 55 százalékkal csökkent.
Országos viszonylatban nem kis számban vannak olyan falvak, amelyek közigazgatás szempontjából kiválni szándékoznak abból a községbõl, amelyhez tartoznak. Néhány esetrõl Maros megyében is tudunk.
A parlament asztalára több tucat egyéni vagy csoportos törvényhozási javaslat került az említett szándék elérése céljából. A kormány egyiket sem támogatta abból a meggondolásból, hogy egyfajta ellenõrzést szeretne gyakorolni a folyamat felett, minden alkalommal jelezve, hogy egységes, több esetet is magába foglaló kormánykezdeményezéssel szándékszik megoldani a kérdést.
Ugyanakkor a kormány azt is jelezte, hogy függetlenül attól, hogy ki részérõl jön a kezdeményezés, az ilyen esetekben a helyhatósági törvénynek megfelelõen kötelezõ a népszavazás megejtése. Ez sokáig nem volt lehetséges, mert a népszavazás megszervezésére és lebonyolítására vonatkozó törvény csupán ez év februárjában született meg. A 2000. évi 3-as számot viselõ törvényt a Hivatalos Közlöny február 24-i 84-es számában tették közzé, és a közzétételtõl számított 30 napra rá lépett hatályba.
A törvény kimondja, hogy a községek határvonalainak módosításával kapcsolatos törvénytervezetek vagy törvényhozási javaslatok csak az illetõ területi közigazgatási egységek állampolgárainak népszavazás révén történõ elõzetes megkérdezése után terjeszthetõk a parlament elé.
A továbbiakban azt is elõírja a törvény, hogy a népszavazásnak alávetendõ kérdéseket a polgármester elõterjesztésére a helyi tanács állapítja meg.
Az állampolgárok "igen"-nel vagy "nem"-mel válaszolnak a népszavazásnak alávetett kérdés tekintetében, az illetõ területi közigazgatási egység, tehát község szintjén, érvényesen leadott szavazatok többsége lévén a döntõ.
A helyi népszavazás csak vasárnapon történhet, idõpontját bármely tömegtájékoztatási eszköz révén köztudomásra kell hozni.
A népszavazás hitelessége megköveteli, hogy az ide vonatkozó szabályokat betartsák. A népszavazás lebonyolítására a törvény olyan mûveleteket ír elõ, amelyek nem sokban különböznek a helyhatósági választások procedúrájától (választói jegyzék, szavazófülkék és urnák, szavazólapok stb.).
A népszavazás megszervezése és lebonyolítása természetesen nem kis költséggel jár, ezért feltételezhetõen a kormány, az új parlamenti választásokig, nem fogja szorgalmazni a területi közigazgatási egységek ilyenszerû módosítását.
A Belügyminisztérium indítványozására országos szinten szervezik meg a Nyitott kapuk elnevezésû rendezvényt. Eddig a tûzoltóság tartott ilyen jellegû napokat, a tegnaptól a rendõrség is bekapcsolódott a kezdeményezésbe.
Cotoarã Vasile ezredes, a megyei rendõrfelügyelõség parancsnoka elmondta, a rendõrség Borsos Tamás utca 16. szám alatti székházában minden kedden délelõtt 11 órai kezdettel fogadják a civil szervezetek, valamint a lakosság képviselõit. Az Országos Rendõrfelügyelõség kéthetente, szerdán nyitja meg kapuit. A cél a rendõrség, valamint az intézmények és a honpolgárok közötti viszony javítása, a két fél közötti szorosabb kapcsolat és jobb információáramlás megteremtése.
A tegnap délelõtt mindössze négy vásárhelyi érdeklõdött s vett részt a Cotoarã Vasile ezredes, a Tohãnean Vasile ezredes, municípiumi rendõrparancsnok, valamint Rus Pop Nicolae ezredes- sajtószóvivõ jelenlétében tartott meghallgatáson. Közülük ketten saját sérelmeiket próbálták orvosolni, egyikük pedig a parancsnokkal óhajtott négyszemközt beszélni. Covrig Dumitru nyugdíjas egy valós helyzetre hívta fel a jelenlevõk figyelmét: városszerte a járdákon személygépkocsik parkolnak, ezzel nehezítve vagy lehetetlenné téve a gyalogosok közlekedését. Arra kérte a parancsnokot, a rendõrök hatékonyabban lépjenek fel a szabálysértõkkel szemben, hogy valóban kialakuljon a más országokban évtizedek óta létezõ közlekedési kultúra. Mivel szóba került a vásárhelyi Rohammentõ- szolgálat kezdeményezésére lakossági hozzájárulással vásárolt mentõautó kérdése, Cotoarã elmondta, Emil Constantinescu elnök csütörtöki látogatásakor megtekinti a SMURD elsõsegélynyújtó-helyet s a helyzetre megpróbálnak megoldást találni. Hozzáfûzte: reméli, a jövõ heti Nyitott kapuk találkozón több érdeklõdõ, reális problémákat felvetõ személy jelenik meg a megyei rendõrfelügyelõség székhelyén.
Nyolc pontból álló követelménylistájukra csak a prefektúra válaszolt ugyan, de a marosvásárhelyi utasszállító vállalat alkalmazottai úgy döntöttek, beszüntetik a felfüggesztett munkakonfliktust. A prefektus határozatban válaszolt a törvénytelen szállítók felszámolására vonatkozó kérésre és elrendelte egy vegyes ellenõrzõ bizottság létrehozását, amely felügyelné az utaszállítást az elõírt szakaszokon, illetve ellenõrizné a szállítási program betartását is. A bizottságot az útügyi felügyelõség, a közúti rendõrség és a pénzügyõrség tagjaiból alakítják majd és két váltásban fog mûködni, a szállítók patronátusa, a Trans-Auto pedig megfigyelõként részt vehet a bizottság munkájában.
Három követelményre vonatkozóan, amelyeknek megoldása a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozik, a prefektúra átiratot küldött, ám onnan még nem érkezett hivatalos válasz. A törvény által megszabott 30 napon belül azonban a polgármesteri hivatal illetékeseinek válaszolniuk kell az utasszállító vállalatnak a Hosszú utcai közlekedésre, a municípium területén való utasszállításra és a már létezõ buszmegállók használatára vonatkozó kéréseire. A vállalat alkalmazottai remélik, hogy követelményeiket a prefektúrához hasonlóan a polgármesteri hivatalban is pozitívan bírálják el, annál is inkább, mivel a versenyhivatal megyei igazgatója több ízben is kijelentette, hogy a tisztességes verseny feltételeit biztosítani kell a municípium területén is az utasszállító vállalat részére. Tehát, ha a városon kívüli járatokat is mûködtetõ helyi szállítási vállalat járatainak szabad a municípium területén utasokat szállítani, például a Hosszú utcán, a Dózsa György utcán, egész a fõtérig stb., akkor ugyanezeket a feltételeket meg kell teremteni az utasszállító vállat számára is, amely jelenleg a Ludas felõl érkezõ járataival csak a buszállomásig közlekedhet, a Segesvár felõl érkezõ járataival pedig csak a kerülõúton szállíthatja utasait.
Nem sikerült végsõ megoldást találni egyes követelésekre a helyi szállítási vállalat vezetõségével, de az utasszállító vállat vezetõsége és alkalmazottai remélik, amennyiben az eddigi ígéreteket betartják, veszeteségeik csökkenni fognak és nem kerül sor újabb munkakonfliktusra.
A vállalatnak jelenleg 198 alkalmazottja van, napi 54 autóbusszal közlekedik, több mint egymilliárd lejjel tartozik az állami költségvetésnek.
A gazdasági és menedzsment szakos egyetemisták nemzetközi szervezetének (AISEC) marosvásárhelyi tagszervezete tegnap délben megnyitotta az egészhetes karrierbörzét. Mint Pop Camelia szervezõtõl megtudtuk, az AISEC, a Diákliga, az Ifjúsági és Sportigazgatóság közös rendezvényének célja ismertetni a végzõs és még tanuló egyetemistákkal a megyében mûködõ cégek ajánlatait, elvárásait. A karrierbörzére közel 250, különbözõ megyeszékhelyi egyetemre járó diák jelentkezett, míg az érdekelt tíz cég, kereskedelmi társaság 50 munkahelyet kínált fel. A szervezet adatbankot állított össze, így azok a diákok, akik ez alkalommal nem kapnak munkahelyet, a következõ ajánlatokkor új lehetõségekhez jutnak.
Tegnap, a börze elsõ napján a Petru Maior egyetem dísztermét zsúfolásig megtöltõ egyetmistáknak Chirilã Nicolae egyetemi tanár tartott szemináriumot az önéletrajz megírásáról és a munkaadóval való szabad beszélgetésre való felkészülésrõl. Mint kiemelte, az önéletrajz írásakor határozottan kell fogalmazni, nem elég azt írni, hogy számítógépkezelõi ismeretekkel rendelkezünk, pontosítani kell, hogy milyen programokat terveztünk, milyeneken dolgoztunk. Az interjúra pedig készülni kell. Alapvetõ ismereteket kell szerzni a munkát ajánló cégrõl, a követelményeirõl, gondolni kell az esetleges kérdésekre és válaszokra, pontos idõben, diszkréten öltözve, magabiztosan kell megjelenni a cégvezetõ, igazgató elõtt. A kérdésekre határozott választ kell adni, egyszóval azt a benyomást kell kelteni, hogy a meghirdetett állásra a legjobb jelentkezõ vagy.
A karrierbörze csütörtökön 13.30 órakor az állásokat ajánló cégek bemutatásával folytatódik, míg a tulajdonképpeni találkozás a munkakadók és az érdekeltek között pénteken 10-18 óra között fog lezajlani.
Közel tíz évvel ezelõtt alakult Marosvásárhelyen a Lazarenum Alapítvány, melynek célja támogatásra szoruló gyerekek és a nagy családok megsegítése. Hosszabb távon pedig az idõsebb korúaké. Jóllehet a középtávon haladunk, mégis épül az öregek otthona is. Minderrõl, amit Fülöp Ilona tiszteletes asszonytól, a Lazarenum Alapítvány kuratóriumának tagjától érdeklõdtünk.
– Hogy jutottunk el eddig, tiszteletes asszony?
– Úgy alakult a helyzet, hogy amikor megtudtuk, hogy a Lídia Gyermekotthon mellett lévõ ingatlan eladó, arra gondoltunk, megvásároljuk a telket a házzal együtt, mert ezáltal az egyházközség e két intézetet egyazon telken üzemeltetné. Mármint a gyermekotthont és az öregek otthonát. Segítségért folyamodtunk hát többfelé is. Svájcba is írtam a gondunkról és legnagyobb örömünkre, két héten belül, válaszként, már elõleget is kaptunk. Hihetetlen volt számunkra, hogy máris elõlegezhettünk. Az összeg másik felét két év alatt gyûjtöttük össze és fizettük ki a teljes árat. Tulajdonképpen teljesen pénztelenül vágtunk bele. Pillanatnyilag másfél milliárd lejben áll, és pirosban.
– Az elsõ változat, mely egy kis otthont jelentett volna, Kovács Angéla munkája, aki ajándékként készítette az egyházközségnek. Ezt a késõbbiekben Heim László közremûködésével bõvítettük.
– Mondhatnánk néhány technikai adatot is róla!
– Az intézet 2000 m2 összfelületen fekszik. Lent találhatók a pincehelyiségek, a mosodák, a fûtõház, a konyha, az elsõ szinten a szobák, a másodikon az ebédlõ, a nappali, az orvosi szobák, a fürdõ speciális felszereléssel, plusz néhány szoba még, és hátul, az udvarban, a klubhelyiségek. Lassú és nehéz munkával megy minden. Mi a kicsire is adunk! Igaz, alapvetõen nyugati segélybõl épül, de a gyülekezet is hozzájárul, ha szimbolikusan is. Ugyanis a gyülekezetben mindenki annyi téglajegyet vásárol, amennyit tud. A tavalyi konfirmándusok egy bejárati ajtóra gyûjtöttek, az ideiek a másikra. A nõszövetség is egy-egy nagy ablakra valót gyûjtött össze. Van egy olyan kedves testvérünk is, aki, amióta folyik az építkezés, havonta 50-50 ezer lejt ad. Mára már 3 milliónál is többet fizetett.
– Mekkora a befogadóképessége, és milyen szolgáltatások jöhetnek számításba benne?
– 25 személy ellátását teszi lehetõvé az intézet, illetve még 25-en járhatnak be napközben az otthonba. És hadd tegyük hozzá, hogy az idõsebbek harmadik részét otthon gondozzuk. Ezt házi gondozásnak nevezzük, és a diakonisszák végzik. Felelõsen, intézményesen, mert elég sok visszaélést tapasztalni ilyen szempontból is, e magatehetetlen, kiszolgáltatott öreg embereket illetõen. A helyzetet fizetéses alkalmazottakkal próbáljuk majd megoldani. Ami a tisztálkodást illeti, a fürdõszobákat modern, hidraulikusan emelhetõ székekkel látják el, amelyekbe az embert beleültetik és így emelik a kádba, hogy tusolhasson. Ugyanígy emelik vissza, majd tolókocsival viszik ki a fürdõbõl, gondozók segítségével. Mint említettem, konyhát is tartunk fenn és olcsó étkezési lehetõségeket biztosítunk azok számára, akik kinn élnek, de bejárnak étkezni. Ami pedig az otthonbeliek szobáját illeti, lakfelülete 1-2 személyre való, azért, hogy mindenkinek meglegyen a maga csendje és békéje. Ezenkívül az emeleti részen társalgó is van, és kisebb szobák, melyekben ki-ki kedve szerint töltheti az idejét. És, mint minden keresztény intézetben, naponta istentiszteletet is tartunk. Lesz tehát gyülekezeti termünk is, mely egyéb célra is szolgál majd. Õszintén szólva, láttam néhány ilyen jellegû, több rendeltetéssel bíró intézetet Nyugaton, melyben annyi türelemmel, szeretettel és hozzáértéssel kezelik az idõs embereket. Sporttermek is állnak rendelkezésükre! A szó szoros értelmében "felszedik õket az ágyból" és mozgásra késztetik, ösztönzik. Normális életszemléletre "veszik rá õket". Ezzel szemben mindaz, amit hazai viszonylatban láthat az ember – Idecs, Sárpatak, Marosvásárhely – rendkívül megalázó. Öten egy szobában, és alig tudnak kijárni is belõle! Öregségére mindenikük ágyba kényszerítve! Ezért szeretnénk hát mintaszerû, szép otthont létesíteni öregeink számára!
– Annál is inkább, mert a életkor kórral is jár.
– Ezért orvos alkalmazottja is lesz az intézetnek, és amint említettem, korszerû tisztálkodási lehetõségekkel, mert Nyugaton azt is tapasztaltam, hogy a lakóknak ebben is segítséget biztosítanak. Azt az orvost, akit alkalmaznak majd, szeretnénk taníttatni is, olyan értelemben, hogy a jellegzetesen öregkori betegségekben, pszichés problémákban is otthonosan mozoghasson. Erre nézve már ki is építettük néhány nyugati intézménnyel a kapcsolatainkat, hogy amint erre sor kerül, meghívhassák az orvost egy-egy olyan intézetbe, ahol megtanulhatja kitölteni ezeket a kórlapokat, azt, hogy milyen ápolásra, kezelésre szorul adott esetben a beteg, hogy honnan milyen gyógyszert tud megszerezni. Hisz szociális intézményrõl, nem luxusszállóról van szó.
– Mikor vehetik birtokukba a lakók az öregek otthonát?
– Szeretnénk, ha jövõ õszre elkészülne! Mert szinte naponta érdeklõdnek már felõle. Most dolgozunk a statútumon, és azon, hogy megállapíthassuk a bejutás körülményeit, feltételeit. Mert a legszörnyûbb és a legtragikusabb annak az embertársunknak a helyzete, akinek az életében semmilyen más megoldás erre nézve nem mutatkozik.
Holnap nyílik a Budapest Kongresszusi Központban a VII. Budapesti Nemzetközi Könyvvásár. A hagyományos háromnapos rendezvényrõl már írtunk lapunkban, most az erdélyi könyvszakma részvételét taglaljuk. Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh elnöke elmondta, a szervezõk ezúttal is külön standot biztosítottak a testületnek. A Céhet az idén 7 kiadó képviseli, köztük a marosvásárhelyi Mentor, amely legfrissebb köteteit is bemutatja a nemzetközi rendezvény elõreláthatóan népes közönségének.
A Mentor Kiadó bemutatóira szombaton, április 22- én kerül sor. Délben Molter Károly Erdélyi argonauták címû tanulmány- és esszékötetét, valamint a Penna historiae címû történelmi esszéválogatást ismerhetik meg az érdeklõdõk. A két könyvrõl a kiadványszerkesztõ Láng Zsolt, illetve Kovács András Ferenc beszél. Aznap tartják meg Markó Béla szerzõi délutánját is, A Feledékeny Európától a Szétszedett világig témával. Az utóbbi annak a most napvilágot látó vaskos kötetnek a címe, amely a költõ egybegyûjtött verseit (1967-1995) tartalmazza.
Író-olvasó találkozót a Kriterion és más hazai kiadók is szerveznek, Kovács András Ferenc pedig abból az alkalomból is közönség elé áll, hogy a pécsi Jelenkor Kiadó újabb verseskönyvét jelenteti meg. A könyvfesztivál szakmai programjainak középpontjában a tankönyv-, a tudományos és szakkönyvkiadás áll, a Lyra nyomda és kiadó ezért is támogatja erdélyi tanfelügyelõk, tankönyvkiadók külön csoportjainak kiutazását a vásárra.
Az elõzõ években kialakult jó kapcsolat folytatásaként, az idén is megrendezik a hagyományos húsvéti ifjúsági találkozót Debrecen és Marosvásárhely ifjai között.
Az Ifjúsági Sportklub, valamint a 15-ös és 18-as számú általános iskolák meghívására városunkba látogat egy 40 fõnyi debreceni csoport, az Eötvös utcai általános iskola képviseletében. A cserelátogatáson alapuló sport- és kulturális kapcsolat a baráti szálak erõsítését segíti elõ mind a tanulók, mind felnõtt kísérõik között.
A közösen eltöltött napok a vidék szépségeinek, látványosságainak megismerésével, sporttalálkozókkal, egyéb vetélkedõkkel telnek, s más olyan tevékenységekkel, amelyek mindkét ország ifjaiban egyformán érdeklõdést keltenek.
Az idei találkozóra április 19-21. között kerül sor. A debreceni küldöttséget a debreceni iskola igazgatónõje, Fehér Mária és Szombathy András biológia-testnevelõ szakos tanár vezetik. A tavalyihoz hasonló programot – közös megegyezéssel – úgy állították össze, hogy az a résztvevõknek életre szóló élményt nyújtson.
Vasárnap, 19-én 10-18 óra között lány és fiú röplabda- mérkõzésekre kerül sor az építészeti líceum termében, hétfõn a Békási-szoroshoz szerveznek kirándulást, míg kedden Marosvásárhely nevezetességeivel ismerkedhetnek meg a vendégek. A magyar küldöttség szálláshelyén, a faipari líceum bentlakásában, kézmûvesbemutató lesz, esténként játékos vetélkedõk zárják a programot.
A marosvásárhelyi küldöttség viszontlátogatására április 25-29. között kerül sor, a városi tanács, a Kereskedelmi Bank, a Spiru Haret szakszervezet, a Distrigaz, a Sanlacta és más támogatók jóvoltából.
Szombaton, április 15-én tartották Kolozsváron a magyar középiskolások II. országos kórustalálkozóját az Állami Magyar Opera termében. A találkozót az Erdélyi Magyar Közmûvelõdési Egyesület országos elnöksége és a Romániai Magyar Dalosszövetség szervezte, házigazdája a kolozsvári Református Kollégium énekkara és karnagya, Székely Árpád igazgató volt.
Guttmann Mihály karnagy, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke köszöntötte az egybegyûlt kórusokat és vezetõiket.
Dr. Bustya Dezsõ, a Református Egyházkerület fõjegyzõje megnyitóbeszédében a közös éneklés fontosságáról szólt: ettõl elpihen a lelkünk, elszakadunk a földi gondoktól, felemelkedünk az énekkel, és megtapasztaljuk, hogy a szívvel énekelt énekben hatalom van.
Dr. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke a kórusmozgalom történetét vázolta. A majdnem 200 éves kórusmozgalom a diákéneklésbõl indult ki. Az elsõ kórus 1816-ban alakult a Minorita Gimnáziumban, Aradon. 1919-ben alakult meg a Romániai Magyar Daloszövetség. A magyar középiskolások találkozóját kétévenként szervezik meg. Az elsõ találkozó 1998-ban volt.
Az idei találkozóra tizenkét kórus jött el: Kolozsvárról a Református Kollégium vegyes kara (Székely Árpád), az Apáczai Csere János Tanítóképzõ leánykara (Ferencz Mária), a Báthory István Elméleti Líceum vegyeskara (Halmos Katalin), az Unitárius Kollégium vegyes kara (Majó Julianna), Marosvásárhelyrõl a Református Kollégium vegyes kara (Csíky Ágnes), a tanítóképzõ énekkara (Trózner Erzsébet), Székelyudvarhelyrõl a Református Kollégium "Collegium Musicum" vegyes kara (Major László), a Benedek Elek Tanítóképzõ énekkara (Orosz Pál József), Nagyenyedrõl a Bethlen Gábor Kollégium "Szkolája" (Fórika Éva), Csíkszeredából a Segítõ Mária Római Katolikus Líceum vegyes kara (Juhász Ernõ), Sepsiszentgyörgyrõl a Református Kollégium vegyes kara (Valádi Enikõ), Gyulafehérvárról a Gróf Majláth Gusztáv Károly Líceumi Szeminárium fiúkórusa (Fodor László).
A zsûri tagjai a zenei élet mindannyiunk által ismert kimagasló személyiségei voltak: elnök dr. Benkõ András zenetörténész (Kolozsvár), dr. Almási István népzenetudós (Kolozsvár), Guttmann Mihály karnagy (Kolozsvár), Nagy Ernõ karnagy (Pécs).
A találkozó végén a zsûri tagjai minõsítették a kórusokat (arany, ezüst, bronz), és elmondták észrevételeiket, javaslataikat. A találkozón részt vevõk megtekinthették Erkel Ferenc Hunyadi László címû operáját, a fõszerepben Szabó Péterrel.
A rendezvény felemelõ, csodálatos volt mindannyiunk számára.
Népes közönség elõtt tartotta bemutatkozó délutánját a Mozaik könyvesboltban a Flaszter Klub, melynek vendége Ráduly János, Kibéden élõ gyûjtõ, író volt. Ezúttal anekdotákat olvasott fel. Bartis Ildikó színmûvész humoros verseket mondott. Kádár Dombi Péter székelykeresztúri alkotó kisszobrairól vallott. László Edit rádiószerkesztõ versfeladványainak megfejtõit könyvvel jutalmazta az Impress Kiadó. Közremûködött László József és Majer András, a Kõvirág együttestõl, valamint lapunk munkatársai: Vajda György, Kiss Tünde, Makkai Melánia, Müller Mónika. A mûsort Bölöni Domokos vezette. A következõ Flaszter-találkozó május 18-án, csütörtökön lesz, ugyanott.
Vincze Gábor egy marosvásárhelyi tudományos ülésszakon elõadást tartott Kádár János 1958-as romániai látogatásáról. Vizitációját az erdélyi magyarság körében meglehetõsen ellentmondásosan fogadták, sokan Kádár árulásáról, a romániai magyarság teljes feladásáról suttogtak, míg mások a magyar államfõ óvatos, de reményt keltõ lépéseként értékelték romániai útját. Csakugyan árulásról, a magyarság feladásáról volt szó, vagy esetleg Kádár abbéli illúziójáról (is) beszélhetünk, hogy a román hatalom majd egyszer csak észhez tér? – kérdeztük a történésztõl.
– Valamiféle illúzióról beszélhetünk, de elõször is vissza kell menni 1956-ig, tudniillik Kádár János "orosz" segítséggel került hatalomra, és nemcsak a szovjeteknek lehetett hálás emiatt, hanem román elvtársainak is, hiszen köztudott dolog, hogy Gheorghiu-Dejék elsõk között siettek Kádár segítségére a forradalom idején. Kádárék egyrészt konkrét anyagi segítséget kaptak a román elvtársaktól: gyógyszert, élelmiszert, egyebet, másrészt Gheorghiu-Dejék voltak azok, akik "menedéket" nyújtottak a Nagy Imre-csoportnak, egészen addig, amíg Moszkvában el nem dõlt, mi legyen a sorsuk. Ilyen szempontból, azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Kádár egyfajta lekötelezettje volt Gheorghiu-Dejnek. Kádár, román földön, többször ki is jelenti a nyilvánosság elõtt, mennyire hálás a román népnek azért, hogy az "ellenforradalom" alatt és leverése után segítséget nyújtott a forradalmi Munkás-Paraszt kormánynak. Az 1958. februári nyolcnapos romániai útjukon Kádárék valójában kifejezték hálájukat, de az tulajdonképpen egyfajta demonstráció volt. Az alapvetõ probléma az, hogy a külügyi vezetés pontosan tudta, van egy rakás megoldatlan kérdés, amit rendezni kellene végre, nos, a kérdések megoldására alkalom kínálkozott. Nyilvánvalóan egy olyan utat is le lehetett volna bonyolítani, amely konkrét gyakorlati haszonnal jár, ehelyett Kádárék belementek abba a "román csapdába", amit felállítottak számukra, hogy kizárólag mosolydiplomáciáról van szó, a románok semmiféle kérdést nem voltak hajlandók megtárgyalni, a vendégek is hagyták magukat ünnepeltetni, majd pedig hálálkodtak a román elvtársaknak. A hálájukat oly módon is kifejezésre juttatták, hogy nyilvánosság elõtt kijelentették: Romániában a kisebbségpolitika kiváló és rendkívül meg vannak vele elégedve. Bár pontosan tudták, a román kisebbségpolitika kevésbé kiváló, és számos sérelme van a romániai magyarságnak, másrészt pedig elhangzik itt Marosvásárhelyen és Bukarestben is Kádárnak és Kállai Gyulának az az elhíresült mondása, hogy nekik semmiféle területi és más egyéb követelésük nincs, ami kétségkívül a román párt és állami vezetés megnyugtatására szolgált. Az más kérdés, hogy egy-két év elteltével rá kellett jöjjenek arra, hogy a román pártvezetés továbbra is nyugtalan az erdélyi kérdés miatt.
– Kádár Jánosnak és kormányának a magatartása valóban politikai tehetetlenségbõl fakadt, vagy a magyar vezetést Moszkva kemény parancsai puhították?
– Azt nem szabad elfelejteni, hogy ekkor mindkét ország a szovjet birodalom kültagja volt, mind Gheorghe Gheorghiu-Dejnek, mind Kádár Jánosnak Moszkvából parancsoltak. Ám kettõjük közt volt egy nagy külömbség, Kádár nagyon rá volt utalva ’56-ban és az azt követõ években a szovjetekre, míg a magyar forradalom kapcsán Gheorghiu-Dej bebizonyította, hogy hûséges a Szovjetunióhoz és a rendszerhez, megbízható tagja a keleti tömbnek. És hogy valóban mennyire megbízható volt, a Szovjetunió ezt azzal demonstrálta, hogy 1958-ban kivonta a Romániában állomásozó csapatait. Mindkét vezetõnek más-más a pozíciója, az egyiknek gyengébb, a másiknak jóval erõsebb. Magyarország 1956. november 4-e után teljes diplomáciai elszigeteltségbe kerül, Kádáréknak elemi érdekük, hogy a nyilvánosság felé látványosasn bizonyítsák, milyen nagyszerû kapcsolataik vannak a szomszédos baráti szocialista országokkal, ez számukra egyfajta diplomáciai reprezentáció-fontossággal bírt. Úgy gondolták, hogy még azon az áron is megéri bizonyítani a jó szomszédi viszonyt, a zavartalan kapcsolatokat, hogy közben "leveszik a kezüket az erdélyi magyarságról", deklarálják, hogy nem fognak fellépni adott esetben a magyarság védelmében.
– Csehszlovákia és Jugoszlávia irányában viszont másként festett a baráti jószomszédság…
– A Délvidék felé teljesen más volt a helyzet, mert Tito Jugoszláviájával egészen speciális kapcsolatok voltak, míg Csehszlovákia vonatkozásában bejött egy harmadik tényezõ is, hiszen ott nemcsak "magyar kérdés" volt, hanem szlovák kérdés is, és Kádárék 1957-ben megpróbálták a szlovák kártyát is finoman kijátszani, de erre végül nem sok lehetõségük maradt. Tehát a szlovákok miatt Csehszlovákiában is egészen eltérõ, speciális helyzet alakult ki. Ami igazából lényeges volt, az az erdélyi kérdés, az erdélyi magyarok lélekszáma miatt, és itt el kell mondani egyébként, hogy Rákosi Mátyás országlása alatt, 1949 után semmiféle diplomáciai intervencióra még a "színfalak mögött" sem került sor az erdélyi magyarság helyzete kapcsán, de akkoriban még nagyon nem is volt szükség arra, hiszen még nem voltak olyan súlyos kisebbségi problémák. Késõbb Kádárék viszont pontosan tudták, hogy 1956 után egyre több sérelme van az erdélyi magyarságnak, ennek ellenére teljesen átveszik a román párt és állami vezetés álláspontját, teljes megértést tanúsítanak az egyre nacionalistábbá váló bukaresti kisebbségi politika iránt, s ezt oly módon is kifejezésre juttatják, hogy Kádár ’59 nyarán, a látogatás után majd másfél évre elküldi két napra bizalmasát, Kállai Gyulát, aki a tárgyaláson biztosítja román kollégáit arról, hogy Budapest teljes mértékben elfogadja Bukarest magyarságpolitikáját, teljesen megértõ a kolozsvári két egyetem egyesítésével, és továbbra is mindenben támogatja a román elvtársakat. Gheorghiu-Dejék gyakorlatilag szabad kezet kaptak, ezek után azt csinálhattak, amit akartak, mert nem kellett attól tartani, hogy esetleg Budapest "interveniálni" fog. Visszatérve a kérdésre, Kádár csakugyan elárulta az erdélyi magyarságot, de ne felejtsük el, hogy Magyarország a szovjet birodalomnak a külsõ tagállama, és igazából Kádár is egyik bábfigurája volt. A szovjeteknek elemi érdekükben állt, hogy a szocialista országok egymással – legalábbis a felszínen – feszültségmentes kapcsolatot ápoljanak, így a háttérben, a szomszédságpolitika alakításában ott állt a Szovjetunió.
– Kádár János itt Marosvásárhelyen nem röstellte kijelenteni, hogy Erdélyben még élnek magyar származású polgárok is… Noha se neki, se útitársainak semmiféle erdélyi kötõdésük nem volt, vajon nem volt gátlása ilyen kijelentést tenni, s hogy mégis megtette, amiatt esetleg késõbb nem pirult?
– Itt el kell mondanom, a szûkebb környezetében voltak erdélyi származásúak is, hiszen a politikai bizottság titkára, Szirmai István a negyvenes évek elején az illegális Komunisták Romániai Pártjának a tagja volt. Viszonylag magas pozíciókban voltak még erdélyi származású, Kádárhoz hû politikusok is. Valamiféle gátlása? Ez számára akkorjában egy huszadrangú kérdés volt… A határon túli magyarsággal kapcsolatban kifejtett álláspontjára vonatkozóan igaz ugyan, hogy az ötvenes évek Kádára más volt, mint a hetvenes évek Kádár Jánosa. Amikor Ceauºescu már nagyon feltûnõ kisebbségellenes politikába kezdett, Kádár kénytelen volt állást foglalni, ugyanis ekkor már volt egy határ, amit még az MSZMP fõtitkára sem nyelt le. Egy másik dolog, amiért megváltozik valamelyest Kádár magatartása: a hetvenes évek végére rá kellett döbbenjen arra, hogy Ceauºescu minden ígérete ellenére folyamatosan átejti. Idõs külügyisek mondták egyébként, hogy Kádár Ceauºescut már a kezdetektõl fogva kimondottan utálta, volt egy nagyon erõs személyi ellenszenve a diktátorral szemben, s mint román pártvezetõt egyetlenegyszer sem hívta meg Magyarországra 1965 után. A nyolcvanas években aztán egyáltalán nem volt hajlandó Ceauºescuval tárgyalni, noha utóbbi rendszeresen üzengetett, szeretett volna Kádárral találkozni, õ pedig megmakacsolta magát, most már a külügyben sem tudták az "öreget" legalább egy találkozóra rábeszélni. Az egykori külügyisek szerint Kádár többször elmondta, hogy Ceauºescunak szavát hinni nem lehet, úgyhogy semmi értelme… Ekkor már rájött õ is, hogy a mosolydiplomáciának nincs semmi haszna, csakhogy közben eltelt harminc esztendõ…
– A történetnek itt nincs vége, ugyanis Grósz Károllyal tovább folytatódik, aki eleve nem tanult vagy nem akart tanulni Kádár keserû tapasztalatából, felkészületlensége aztán Aradon "csúcsosodott" ki. Grósz a diktátornak meglehetõsen könnyû préda volt, Ceauºescu a leckét neki is feladta…
– Azért is nagy kettõjük közt a hasonlóság, mert ötvennyolcban Kádár is megkapta a hasznos tanácsokat a külügyi szakértõktõl, miszerint az üres mosolydiplomáciának semmi értelme, ha mégis tárgyalunk, akkor konkrét megállapodások kellenek, és így tovább. Kádár felrúg mindent, úgymond üres kézzel térnek haza. Ugyanez történt Grósszal is, noha a külügyiek megmondták neki is: csak akkor érdemes tárgyalni Ceauºescuval, ha a kisebbségi kérdések megoldására elfogadható és valós garancia ígérkezik. Grósz sem fogadta meg a külügyiek tanácsát, õ is önfejûen cselekedett. Azért is érdekes a két "történet" hasonlósága, mert Kádárnak sincs közvetlen köze a külügyekhez, de a háttérben, harminc évig gyakorlatilag mégis õ tartja kézben Magyarország külpolitikáját. Grósz esetében is ugyanez áll, abban a rövid idõszakban, amíg hatalmon volt, igyekezett minél inkább beleszólni a külkapcsolatok alakításába.
– Az MSZMP-n belül nem alakult ki egy, a határon túli magyarok felé valamelyest nyitott és megértõ ellenzék, ami a szomszédos országokban már- már végzetes körülmények között tengõdõ, legkivált a romániai magyarság felé fordította volna a vezetés figyelmét?
– A Pozsgay-csoporthoz hasonló ellenzék korábban csakugyan nem volt, tudomásom szerint Kádárnak valamiféle belsõ ellenzéke ’68-’69 táján ugyan támadt, de õk erõsen balról jöttek, elleneztek minden reformtörekvést. Egy "nemzeti kommunista" színezetû belsõ ellenzék csak a ’80-as években Pozsgay Imrével az élen jelentkezett. Korábban eleve kudarcra lettek volna ítélve…
– Atyai gondoskodással Brezsnyevnek kellett vigyáznia a Kádár és Ceauºescu rendszerét. Ön szerint hogyan "szenvedte a házon belüli marakodást, a testvérek – valójában – kutya-macska barátságát"?
– Erre a kérdésre akkor lehetne pontosabban válaszolni, hogyha valaki teljes egészében feldolgozná az ide vonatkozó szovjet diplomáciai anyagot, emiatt hát csak közvetett információink vannak. Brezsnyevnek is az az alapvetõ érdeke, mint Hruscsovnak, hogy a csatlós államok között nyílt és hangos konfrontáció semmi szín alatt ne történjen. Az "asztal alatti lábrugdosás" még elment úgy ahogy, de az annyira nyilvánvaló feszültség, mint ami a nyolcvanas évekbeli magyar–román viszonyra volt jellemzõ, nagyon nem állt a szovjet vezetés érdekében, másrészt Brezsnyev ekkor már túl öreg ahhoz, hogy érdemben is felléphessen. Mindenesetre tény, hogy a szovjetek a nyolcvanas években egy olyan sakkjátszmát folytattak, hogy Ceauºescut valami módon eltávolíthassák az ország élérõl, ugyanis Moszkvának kényelmetlen volt az, hogy Ceauoescu a végletekig lejáratta a szocializmust. Ceauºescura csakis ferde szemmel nézhettek…
– Ez mítosz egyébként… Legújabb kutatásokból kiderül, hogy Ceauºescut fel sem kérték, hogy a Varsói Szerzõdés csapataival együtt vonuljon be Csehszlovákiába. Valójában a ’70-es évektõl lett egyre rosszabb a kapcsolat a szovjetekkel, amikor megtudták, Ceauºescu odáig eljutott, hogy a besszarábiai-moldáviai kérdést kezdte feszegetni. Nyilvánvaló, hogy ezzel csak rossz pontot szerezhetett a legfelsõbb szovjet vezetésnél. Miközben gyanakodva néztek Ceauoescura, a nyolcvanas években a román–szovjet gazdasági kapcsolatok egyre erõsödtek, a gazdasági összeomlás szélére jutott Románia egyszerûen kénytelen volt visszafarolni a Szovjetunióhoz, mert már gazdasági segítségre sehonnan nem számíthatott.
– Üres spekuláció ugyan, de ön szerint hogyan alakult volna a román–magyar kapcsolat, ha…
– Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy ha nincs a temesvári szikra, akkor is záros határidõn belül így vagy úgy, eltakarítják a diktátort.
Kereskedelmi hálózatunk napról napra újabb üzletekkel, kereskedelmi egységekkel bõvül. Az új üzletek tulajdonosai nemcsak a bérelt helyiség belsejében végeznek átalakításokat, hanem – sajnos – a kérdéses épület homlokzatain is. Szakértelem nélkül módosítják az üzlet hosszának megfelelõen az épület homlokzatait, az üzletek portáljait (kirakatait, ajtóit) és festik le üzleteik homlokzati részét, mit sem törõdve a homlokzaton levõ színekkel, a díszítõelemekkel. Sokszínûvé, tarkává teszik az épületek homlokzatait. Mindezt most azért hozom az illetékes ügyosztályok tudomására, mert f. év április 15-én a Kossuth Lajos (Cãlãraºilor) és a Szentgyörgy (Revoluþiei) utcák sarkán álló Köpeczi–Teleki-ház homlokzatát is tarkává tették. Jelen esetben egy mûemlék épületrõl van szó, mely 1544-tõl áll. 1631-tõl fejedelmi kiváltságlevél különböztette meg a fõtér többi házaitól. Jelenleg a mûemlékekre vonatkozó törvény védi, mely szerint az épület belsejében és a homlokzatain semmiféle változtatás (még a homlokzat lefestése sem) nem végezhetõ el, csakis engedéllyel. Errõl a védelemrõl (rendeletrõl) a ház tulajdonosának, illetve az üzlet bérlõjének nem volt tudomása?
Tudnunk kell, hogy azt a sarokházat Köpeczi Tamás, az erdélyi kincstári jövedelmek bérlõje építtette négy és fél évszázaddal ezelõtt, s azt mint a város legrégebbi polgárházát tartják nyilván. Az a ház fejedelmi szálláshely volt. 1756- ban akkori tulajdonosa, Teleki László – a kornak megfelelõen – barokkos homlokzatának középsõ részét (három ablaktengelynyi hosszát) kiemelte és manzárd tetõzettel tette díszesebbé. Tetõzetét az 1876. évi nagy tûzvész semmisítette meg és újjáépítésekor nyerte el az épület mai formáját és homlokzati képét.
A Köpeczi-Teleki-ház nemcsak építészeti mûértékkel, hanem kultúrtörténeti értékkel is bír. Itt volt Teleki József híres könyvtára, a város elsõ múzeuma és kaszinója. Az 1950-es évek során az épület homlokzatainak általános javítást végeztek és újrafestették történt. Most, 2000-ben, felelõtlenül, tarkává tehetõ egy mûemlék épület homlokzata?
Találkozó a helyi 21. Jegyzõkönyv kapcsán
Tegnap délben a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal gyûléstermébe a helyi tanácsosok, nemkormányzati szervezetek képviselõi voltak hivatalosak a helyi 21. Jegyzõkönyv kidolgozásával kapcsolatos találkozóra, amelyen részt vett Fodor Imre polgármester, mindkét helyettese kíséretében, jelen volt George Romanca, a dokumentum elkészítését támogató ENSZ Fejlesztési Alapjának bukaresti képviselõje. A 25 helyi tanácstagból mindössze tízet érdekelt a találkozó.
A polgármester bevezetõjében hangsúlyozta, hogy a helyi tanácsnak a 27-én esedékes soros ülésén határozatot kell hoznia a fenntartható városfejlesztési stratégia kidolgozását koordináló bizottság és a gyakorlati munkát szervezõ titkárság megalakításáról. A polgármester javaslatot is tett e testületek összeállítására.
George Romanca elmondotta, a helyi 21. Jegyzõkönyv elkészítésében a legfontosabb tényezõ a társadalmi részvétel, vagyis a nemkormányzati szervezetek, vagy akár más polgári csoportok bevonása a fenntartható fejlesztési stratégia kidolgozásába. A koordináló bizottság és a titkárság létrehozása után szakértõi munkacsoportokat alakítanak, amelyek a környezetvédelem, a szociális, illetve a gazdasági problémák témaköreit fedik le. Ezek a csoportok a maguk szakterületein egy alapstratégiát dolgoznak ki, amelyet nyilvános vitára bocsátanak, majd ennek nyomán formálják meg a következõ mintegy negyed századra szóló, fenntartható városfejlesztési stratégiát.
Az ENSZ Fejlesztési Alapja 1997-99 között Románia 21. Jegyzõkönyvének elkészítését támogatta, ezután választottak ki hat várost, köztük Marosvásárhelyt, ahol a helyi dokumentumok elkészítésében segítenek. Bár országos szinten van egy programot felügyelõ testület, a gyakorlatban mindegyik város önállóan dolgozik. A munka három évig tart, a program is három szakaszra oszlik. Elõször a kimondott stratégia készül el, ezt majd egy, a konkrét célokra készített akcióterv követi, a harmadik szakaszban már a legfontosabb célok elérésére készítenek majd terveket, de ezek végrehajtására már a város maga kell befektetõket találjon.
alapos gyanújával tartóztatták le a 48 éves alsóbúni (Fehéregyháza község) illetõségû Jakab Györgyöt.
A rendõrség tájékoztatása szerint vasárnap délben az alsóbúni mezõn halva találták a 24 éves, búni illetõségû R. Alint (nõtlen, visszaesõ bûnözõ). Fején és felsõ végtagjain sérülések nyoma volt látható. A hétfõn elvégzett boncolás során kiderült, a fiatalember halálát a fejét és a gerincoszlopát ért ütések okozták.
A nyomozás arra is fényt derített, hogy a szombatról vasárnapra virradó éjszaka az áldozat és Jakab György között nézeteltérés történt, mivel a fiatalabb korábban megpróbálta kizsebelni az idõsebbet. Hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak, Jakab több ütést mért vitatársára, s ezen sérülések utólag végzetesnek bizonyultak. Az ügyben indított kivizsgálás folyamatban van.
A szászrégeni rendõrség vette õrizetbe a 29 éves dedrádszéplaki Fekete Dezsõ visszaesõ bûnözõt, aki nem kevesebb mint 11 lopást követett el a környéken levõ községek gazdaságaiban. A tettes 20 millió lej értékben tulajdonított el állatokat, kerékpárokat és egyéb javakat.
Szabadlábon folyik a rendõrségi eljárás a 16 éves dicsõszentmártoni C. Sorin Suraj ellen, aki februárban két betörést hajtott végre a város területén.
16 millió lejes kárt okozott az a testvérpáros, aki a múlt hét végén egy marosugrai gazdától két tehenet tulajdonított el. Az állatokat visszajuttatták jogos tulajdonosuknak. A helybeli rendõrõrs õrizetbe vette a 20 éves Lãcãtuº Petru-Gabor és a 17 éves L. Matei- ªerban kisiklandi lakosokat, mivel bizonyíték van arra, hogy õk az elkövetõi más, hasonló módszerrel végrehajtott lopásnak.
Egy személy életét vesztette, ketten súlyosan sérültek a hét végén a megye közútjain történt balesetekben. A tiltott helyen átkelõ 8 éves B.C.-t gázolta el MS-18-BIL forgalmi rendszámú személygépkocsijával a 40 éves B. Ilona. A Cikmántoron áthaladó 13-as országúton pénteken történt balesetben a kislány súlyos sérüléseket szenvedett. Szombaton a vásárhelyi 1918. December 1. úton gázolta el AB-02-NHL jelzésû személyautójával a 21 éves B. David-Beniamin a 47 éves megyeszékhelyi illetõségû N. Mihailt, aki tiltott helyen próbált átkelni az úttesten. Pár órával késõbb a Mezõpaniton áthaladó 135-ös községi úton a 29 éves N. Endrét gázolta halálra MS-04-KFN forgalmi rendszámú traktorával a 30 éves helybeli A. Péter. A rendõrség értesítése szerint az áldozat a jármû utasa volt, elvesztette egyensúlyát és leesett az utánfutó rúdjáról.
Az országos statisztikai bizottság közli, hogy az export volumene rekord nagyságrendet ütött meg az 1990 utáni idõszak viszonylatában, vagyis 837 millió dollárt tett ki. A növekedés 20,6 százalékos volt januárhoz és 34 százalékos a múlt év februárjához viszonyítva.
A mezõgazdasági és elemzési minisztérium adatai szerint április közepéig a megmûvelésre szánt 6,4 millió hektár terület kétharmadán, vagyis 4,7 millió hektáron végezték el a tavaszi szántást.
Német segély az árvízkárosultaknak
Németország 650 ezer márka értékû segélyt nyújtott a romániai károsultaknak. Ebbõl 200 ezer márkát a szövetségi költségvetésbõl utalt ki a német kormány, 450 ezer márkát pedig a németországi Carittas szervezet saját alapjaiból bocsátott a romániai árvízkárosultak rendelkezésére – közölte kedden Németország bukaresti nagykövetsége. A segélyeket – takarók és élelmiszerek formájában – folyó héten osztják szét a romániai Caritas püspöki szervezetei. A segélyakciók koordinálásával az illetékes fõkonzulátust bízták meg.
Fidesz látogatás Székelyudvarhelyen
Kedden háromnapos bemutatkozó látogatásra Székelyudvarhelyre utazik a Fidesz – Magyar Polgári Párt parlamenti frakciójának delegációja – tájékoztatta az MTI-t hétfõn közleményben a képviselõcsoport sajtóirodája. A legnagyobb magyar kormánypárt frakciója korábban már Prágában, Eszéken és Zágrábban is járt, a képviselõcsoport regionális bemutatkozó programjának részeként. A küldöttséget ma fogadja Szász Jen&otil