Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro

fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetõk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.

A nyugdíjak újraszámítása májusban kezdôdik, s evégett a munkaügyi tárca tervet fog kidolgozni, hogy minél jobb körülmények közt bonyolítsák le – közölte Smaranda Dobrescu munkaügyi miniszter.

Több változatot javasoltunk, megindokoltuk ôket s reméljük, hogy az ezek tanulmányozására létrehozott munkacsoportban megtaláljuk a legmegfelelôbb megoldást – fûzte hozzá. Ugyanakkor megelégedését fejezte ki, hogy a Világbank a nyugdíjreform végrehajtásától tette függôvé az új PSAL-kölcsönt.

Az újraszámítás a legrégebb folyósított nyugdíjakkal kezdôdik és decemberig tart az 1997-ben nyugdíjazottakat beleértve. Az 1998–2000-es idôszakban nyugdíjazott személyek nem részesülnek a növelésben, mivel ezek jövedelme nagyobb a nyugdíjazás pillanatában kapott netto bérnél – szögezte le a miniszter asszony.

Az újraszámításra a munkaügyi tárca 2500 milliárd lejt irányzott elô az állami költségvetésben.

Orbán Viktor bukaresti látogatása

Elsôsorban a környezetvédelmi problémákról tárgyal majd Orbán Viktor magyar miniszterelnök pénteken Bukarestben – közölte hétfôn román kormányforrásokra hivatkozva a Mediafax hírügynökség.

Az idézett források szerint Orbán Viktor és Mugur Isarescu miniszterelnök a hivatalos látogatás során folytatni fogják azt a vitát, amelyet a nagybányai Aurul társaság január végén okozott környezetszennyezésérôl kezdtek.

– A két kormányfô már megvitatta ezt a kérdést a Jugoszláviával szomszédos államok miniszterelnökeinek budapesti találkozóján is. Akkor Orbán Viktor azt hangoztatta, hogy Magyarországnak joga van a kártérítéshez az említett baleset miatt, de azon a megbeszélésen nem jutottak semmilyen végkövetkeztetésre – hangoztatták az idézett román kormányforrások.

A Mediafax szerint a pénteki látogatáson szó lesz új határátkelôk megnyitásának lehetôségérôl, valamint két új romániai magyar konzulátus létesítésérôl.

Az MTI bukaresti irodájának értesülései szerint a magyar miniszterelnök pénteken Mugur Isarescu kormányfôvel folytat hivatalos tárgyalásokat. Ezt követôen mindketten felkeresik a bukaresti nemzetközi vásár területén a magyar-román gazdasági fórumot.

Orbán Viktor találkozik a Romániai Magyar Demokrata Szövetségvezetôivel, majd a román miniszterelnök hivatalos ebédje után találkozik a szenátus és a képviselôház elnökével.

Az ismeretlen katonai bukaresti sírjának megkoszorúzása után Emil Constantinescu államfô fogadja a magyar miniszterelnököt.

Orbán Viktor a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségéntalálkozik a romániai magyar püspökökkel.

Az egynapos hivatalos látogatás a tervek szerint azzal zárul,hogy hazautazása elôtt a magyar miniszterelnök részt vesz a bukaresti Sofitel szállodában a magyar gasztronómiai napok megnyitóján.

Magyar–román egészségügyi együttmûködés

Az idei évtôl 2002-ig szóló egészségügyi és orvostudományi együttmûködési munkatervet írt alá Gógl Árpád magyar és Hajdú Gábor román egészségügyi miniszter hétfôn Budapesten.

A munkaterv alapján a két szaktárca tájékoztatja egymást az egészségügyi ellátó rendszer irányítására és finanszírozására vonatkozó törvényekrôl, rendeletekrôl, valamint a gyógyító- megelôzô ellátással kapcsolatos eljárásokról.

Az aláíró felek – kérésre – megküldik egymásnak statisztikai adataikat és járványügyi jelentéseiket, figyelembe véve az országaikban hatályos személyi és egészségügyi adatvédelem törvényeit, szabályait.

A munkaterv szerint az aláírók elôsegítik és támogatják egészségügyi intézményeik, kórházaik, valamint az orvostudományi társaságok közötti közvetlen együttmûködést, és kölcsönösen lehetôséget teremtenek az orvosok, gyógyszerészek továbbképzésére a másik országban.

A munkaterv rögzíti: a másik ország állampolgárainak egészségügyi ellátási feltételeit a két kormány által 1961-ben megkötött szociális biztonsági egyezmény szerint teremtik meg.

Az aláírást követô sajtótájékoztatón Hajdú Gábor újságírói kérdésre elmondta: az állampolgárok külföldi gyógykezelésének finanszírozására Romániában létezik központi alap, bár annak pénzügyi lehetôségei behatároltak.

Hozzátette: bonyolultabb, de igyekeznek a gyógykezeléshez hozzájárulni azokban az esetekben is, amikor román állampolgárok közvetlenül fordulnak magyarországi egészségügyi intézményhez.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az 1961-es szociális biztonsági egyezmény szerint sürgôs esetekben mindkét állam polgárai egészségügyi ellátást kapnak a másik országban.

Gógl Árpád közölte: a két minisztérium szakértôi igyekeznek intézményes megoldást találni a másik ország állampolgárai gyógykezelésének finanszírozására.

Mivel a kormány jelen pillanatig sem közölte álláspontját a miniszterelnök kabinetjéhez március 30-án benyújtott követeléslistával szemben, továbbá tekintettel a döntéshozó tényezôk közönyére, a munkakonfliktus idején jelzett gondok iránt, a SANITAS hetfôtôl aláírás- gyûjtésbe kezdett az általános sztrájk kirobbantásához több mint 500 egészségügyi egységben – olvasható a szövetségtôl érkezett közleményben.

Románia 280 millió dolláros hitelben fog részesülni, orvosi felszerelések beszerzésére – közölte a KDNPP hétfôi sajtóértekezletén Irineu Popescu egészségügyi államtitkár. A pénzt olyan lemaradt szektorok felé irányítják, mint a radiológia, laboratóriumok, intenzív terápia és kardiológia.

Az egészségügyi intézmények ellátmányának felújítására legalább egymilliárd dollárra lenne szükség – állítja a szaktárca reformügyi igazgatóságának vezetôje, Serban Bubenek. Hozzáfûzte, hogy 1997 óta a szektor 400 millió dollár beruházást élvezett.

Folytatják a közutak korszerûsítését

A szállítási tárca középtábú infrastruktúra-fejlesztési stratégiájához tartozik 2139 km-nyi közút rehabilitációja – nyilatkozta vasárnap Traian Basescu szállítási miniszter. E stratégia keretében finanszírozási elsôbbségnek számít a világbankkal már tárgyalásban levô Román–Suceava, Suceava–Beszterce útszakaszok korszerûsírtése, két elágazásával (Beszterce–Kolozsvár és Beszterce–Marosvásárhely) együtt – pntosított a szállítási miniszter.

A 250 millió euró értékû finanszírozási megállapodást júniusban írják alá. E célból tárgyalások folynak az Európai Beruházási Bankkal – mondotta Basescu.

Ugyancsak tárgyalásokat folytatnak a Craiova–Turnu Severin útszakasz rehabilitációjáról.

Közép távú tervünk finanszírozni a Ploiestitôl Chejan át Brassóba vezetô útszakaszt is, mely a 2001-ben esedékes egyesménykötéskor fog elsôbbséget élvezni – közölte a szállítási miniszter.

A szaktárca az európai úthálózat korszerûsítésére idénre, egyebek között, a fentieket tervezi, és e tervek elsôrendû fontosságúnak számítanak a finanszírozási források tekintetében – összegezett a tárcavezetô.

Hét halott, 309 árvíz sújtotta település, csaknem 60 ezer hektárnyi elöntött mezôgazdasági terület – ezek az árvízvédelmi országos parancsnokság hétfôn közzétett ideiglenes kármérlegének fô adatai.

Az áradása a legnagyobb károkat Arad, Hunyad, Bihar, Krassó-Szörény és Temes megyében okozta. Ezeken a vidékeken a víz elsodort 365 hidat, 158 kilométernyi fô- és helyi közlekedési útszakaszt és 14 kilométernyi gátat.

Az árvíz elleni védekezésre mozgósított katonai alakulatok eddig mintegy hatszáz embert mentettek ki az árvíz veszélyeztette településeken – közölte a polgári védelem válságstábja.

Az áradó Duna vízszintje Bechetnél elérte a hét méteres magasságot és víz alá kerültek a kikötôi berendezések, valamint a folyam árterületének erdôi.

A Hunyad megye területén felállított mérôállomások a Maros folyószintjének apadását jelezték.

Kereszténydemokrata fórum Szászrégenben

Országos választmányi ülést, majd lakossági fórumot tartott szombaton az RMDSZ kereszténydemokrata platformja, a Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (RMKDM). Az esemény elôbbi részét a szászrégeni római katolikus egyház tanácstermében, a fórumot a mûvelôdési házban tartották.

A katolikus egyház tanácstermében Kelemen Kálmán, a Mozgalom elnöke, Varga László tiszteletbeli elnök, Darvas Kozma József alelnök és Lôrinczi Gyula szenátor szólt a hallgatósághoz, illetve válaszolt a kérdésekre. A tanácskozást imával nyitotta meg a házigazda, Pakó Benedek katolikus plébános.

Dobbal verebet a politikában nem lehet fogni!

A mozgalom elnöke felvezetôjében hangsúlyozta, hogy az országos vezetés párbeszédet óhajt folytatni a megjelentekkel. Vázolta az 1990-ben pártként létrejött, majd a párttörvény miatt mozgalommá alakult szervezet rövid történetét. Hangsúlyozta, össze tudták volna gyûjteni a pártszerû mûködéshez szükséges tízezer aláírást, de nem akarták az RMDSZ egységét megbontani. Inkább arra törekedtek, hogy az erdélyi magyarság problémáit bevigyék a nemzetközi közéletbe. Ezért határozott úgy a tavalyelôtt, amikor az Európai Kereszténydemokrata Unió (EUCD) egyesült az Európai Néppárttal (EPP), és integrálták a tagpártokat, hogy az RMDSZ javára lemond szavazati jogáról, és állandó meghívottként lesz jelen a szervezetben. Kijelentette: ha csak annyi érdeme lenne az RMKDM-nek, hogy le tudott mondani a saját érdekérôl egy nagyobb közösségért, akkor is mondhatnák, megtették a magukét. De nem akarnak dobbal verebet fogni a poltikában. Céljuk az, hogy olyan légkört teremtsenek, amely lezárja a civakodást, a cimkézést, egyes vezetôk túlhevült marakodását.

mondta egyebek között Varga László tiszteletbeli elnök, aki az autonómia-koncepciót fejtegetve hangsúlyozta: azt jelenti, hogy a magunk dolgát magunk intézzük, mások beleszólása nélkül. Az autonómiát nem várni, nem kérni, csinálni kell, jelentette ki, utalva arra is, hogy például az árvíz sújtotta falvak lakói is hibásak, ha nem voltak képesek idejében rendbe tenni az árkokat. Azokban a falvakban, ahol az idôs lakosok nem képesek megmûvelni a földjeiket, szövetkezeteket kell létrehozni, mondta, s a tanárokat arra buzdította, vegyék kézbe a maguk dolgát, ne féljenek a felekezeti iskoláktól, mert ha az iskola az övék, nagyobb érték, mintha Bukarestbôl irányítják. Ha mindenki a saját érdekében, a saját közösségében megállja a helyét, akkor lehet autonómiáról beszélni, hangsúlyozta, de amíg egy székely falu közepén víz folyik, s az ásóra, kapára senki nem teszi rá a kezét, addig nem lesz autonómia.

A kereszténység fennkölt ideáljánál nagyobbat a történelem nem tudott felmutatni, mondta Darvas Kozma József, aki arról szólt, hogy a magyarság csak nagy dolgokért tud lelkesedni. Ezért ô maga a kereszténydemokrácia erejét a krisztusi szeretetre alapozó ember odaadásában látja. A nehézségekre utalva jelentette ki, hogy nem kell megijedni a Góliátoktól, mert egy kavics is legyôzheti, ha a parittyát Dávid tartja.

A beszélgetések során kitértek arra, hogy érdemes-e tanácsosnak lenni. Dr. Filep Csaba szerint érdemes, mert "nyomukban kell lenni a kommunista maffiózóknak". Amíg a prefektúra uralja a megyei tanácsot, s a butaság és hozzá nem értés diktál, akkor baj van. A személyi elvû autonómia híveként mondta, hogy el kell érni azt, hogy az összes nemzetiség az adózás arányában részesüljön a juttatásokból. Dr. Iszlai Árpád, a szászrégeni kórház aligazgatója szorgalmazta: a választások utáni Szövetségi Képviselôk Tanácsában vessék fel, hogy az RMDSZ alakuljon át Kereszténydemokrata Párttá. Mert most "aki markómániás, poszthoz jut, aki nem markómániás, nem kap semmit". Pakó Benedek abban látná a Mozgalom szerepét, hogy "minôségi magyart és keresztényt" neveljen, aki felelôsen tud tevékenykedni a közéletben. Véleménye szerint emberi minôséget az egyház, minôségi embert az iskola adhat. Újra fel kell értékelni az egyház szerepét, mert Romániában nincs demokrácia, csak egy embertelen társadalom. Ezért történhet meg, hogy az RMDSZ- tanácsosjelöltek közül egy sem vállalta fel a keresztény értékeket. Bartha László lelkész azt javasolta az egyházaknak, vállalják fel az emberek tájékoztatását, hogy az RMDSZ minél jobban szerepelhessen a helyhatósági választásokon. Márk Endre, a régeni RMDSZ elnöke kijelentette, az egyházakkal közösen akarnak jelölteket állítani, s hangsúlyozta, tanácsosjelöltjeik mindegyike felsôfokú végzettséggel rendelkezik. Felvetôdött a gazdasági tanácsadás fontossága és szükségessége. Demeter György, a Csizmadia Céh elnöke, aki saját bevallása szerint két évig ingyen gazdasági tanácsadója volt az RMDSZ-nek, s oda jutott, hogy a múltkori tisztújító közgyûlésre, bár a régeni kerület és tíz civil szervezet javasolta küldöttnek, be sem engedték. Elmondta, hogy a Csizmadia Céh visszanyerte épületeinek egy részét (Select mozi, Lido cukrászda és 16 lakrész). Ha végleg visszakapják, ingyenes gazdasági-jogi tanácsadást biztosítanak. Ugyanezt ígérte meg Csegedi Sándor, a régeni pénzügyi hivatal aligazgatója. Kijelentette, bárki megtalálja a hivatal 9-es szobájában, és ingyenes gazdasági-pénzügyi tanácsadást kap.

Végül a 77 éves Iorga Ferenc szobrászmûvész mondta el, hogy eddigi munkássága (156 szobor, több mint ötezer festmény) koronájaként született meg a Szent István és Gizella szoborpáros, amelyeket augusztus 12- én avatnak fel a katolikus templom udvarán.

Márk Endre RMDSZ-elnök mutatta be a hallgatóságnak a vendégeket, hangsúlyozva, hogy nem különálló alakulatról, hanem az RMDSZ platformjáról van szó, ugyanakkor bejelentette, hogy aki akar, ott helyben beiratkozhat az RMKDM-be.

Kelemen Kálmán felvezetôjében hangsúlyozta, hogy az RMKDM sem a megalakulásakor, sem tízéves munkája során nem bontotta és nem veszélyeztette a magyarság érdekképviseleti egységét.

Mire van nekünk, erdélyi magyaroknak szükségünk? – tette fel a szónoki kérdést. "Arra, hogy ilyen meg amolyan nép, nemzeti radikálisok meg konzervatív liberálisok köpönyege mögül egyfolytában támadjuk és mocskoljuk törvényesen választott és fáradságos munkát végzô tisztségviselôinket, elôrehozott kongresszusokról, hatalomváltásról harsonázzunk az éter hallható és látható hullámain, vagy végre már azt bizonyítsuk be ország és világ elôtt, hogy képesek vagyunk sok jóindulattal, szeretettel, megértéssel egymás eredményeit kiteljesíteni?

Azoknak az anyaországi uraknak pedig, akik a Vasárnapi újság meg a Kossuth Rádión keresztül üzengetik Erdélybe, hogy tolvaj, kommunista, önzô és haszonlesô az RMDSZ, s akik legutóbb a legitim, nem legitim, szeretem, nem tetszik az ábrázata forgatókönyvet döntôbírói szerepben akarják eljátszani az erdélyi magyarság számára, bátorkodom megemlíteni, hogy sokan még hátulgombolósok sem voltak, vagy esetleg valamelyik írószövetség megbízható elvtársainak a társaságában hegyezték a pennájukat az osztályellenséggel szemben, amikor az RMKDM mostani vezetôi már szigorított börtönökben sínylôdtek a demokratikus, többpártrendszerû, mindenféle személyi kultuszt visszautasító hitvallásukért.

Nekünk ne olyanok próbálják megmagyarázni, hogy ki a jó magyar és ki a rossz magyar, akik még egy fél pofont sem kaptak az ÁVH-tól vagy a Szekuritátétól, miközben mi a leghihetetlenebb, diabolikus bestalitások nyomorában sokszor élôhalottként kényszerültünk küzdeni éveken keresztül azért, hogy megôrizhessük magyarságunkat". Végül arra buzdította Szászrégen és környéke magyarságát, hogy lelkiismerettel rendelkezô, tevékenységérôl bármikor becsülettel számot adni tudó közképviselôket tüntessen ki bizalmával a következô négy esztendô küzdelmeire való tekintettel.

A fórumon a kérdések fôleg az RMDSZ megyei szervezete és a mozgalom közötti viszonyra vonatkoztak, de szóba került a Reform Tömörülés, a tanügy, illetve az anyanyelvi oktatás helyzete is.

Demeter György afelôl érdeklôdött, hogy az elôválasztásra jelölt tanácsosi listák összeállításakor a megyei szervezet konzultált- e az RMKDM-mel, kikérte-e a véleményét az ügyben?

Kelemen Kálmán válaszából kiderült, hogy konzultáció nem történt, bár a megyei szervezet "csak nyert volna, ha megteszi".

A kérdésre, hogy van-e kapcsolatuk a Reform politikusokkal, Kelemen Kálmán azt válaszolta, hogy szoktak beszélgetni, de sok mindenben nem ért egyet velük. Például abban, hogy ha mondanivalójuk van, kimennek Magyarországra, s onnan üzengetnek vissza. Ez a tömörülés, mondta, hivatkozva a Fidesz kapcsolatára, belháborút folytat az RMDSZ-en belül.

Nem érthetek egyet, mondta, hogy választási évben egyfolytában bírálják azokat, akik funkcióban vannak, a magyarországi médiákon keresztül arcátlanul támadják az RMDSZ-vezetést, azokat, akik egyebek között kiharcolták a közbirtokosságot. Hol kell kezdeni a megújulást? - kérdezte. Felelôs embereknek el kell számolni, ezt az RT nem tudja megtenni. És akkor, milyen embereket adhat a közéletnek az, akik mocskolja azt, aki dolgozik? Velük nem mennének jobban a magyarság dolgai, sommázta ítéletét Kelemen Kálmán.

"A Kincses-Kelemen viszonyra" vonatkozó kérdés kapcsán mondta el az RMKDM elnöke, hogy annak idején ô szorgalmazta Kincses Elôd hazatérését, de azt is hozzátette, hogy amikor elnökjelölt lett, figyelmeztette: akkor végezhet eredményes munkát, ha ideje 90 százalékát itt tölti, szóba áll az emberekkel, meghallgatja, segíti ôket. A megyei RMDSZ-szel kell foglalkozni és nem mindenféle tömörülések körül lobbizni itthon és külföldön. Ha a budapesti irodát fenn akarja tartani, jobb, ha nem megy bele. Emiatt Kincses megneheztelt rá.

Konklúzióként említették, hogy "politikai ökuménére" lenne szükség. Ne bástyázzák el magukat, hanem keresni kell a másik félben is a pozitívat, a kéznyújtás lehetôségét. Az RMKDM úgy politizáljon, hogy híd legyen a társadalomban szembenálló politikai erôk között. A fórum Kilyén Ilka színmûvésznô mûsorával ért véget.

Markó Béla az RT-kongresszusról:

Szombaton és vasárnap kongresszust tartott az RMDSZ Reform Tömörülés nevû platformja. Ezen sok bírálat érte az RMDSZ vezetését. A platformot az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a szervezet hivatalos vezetése "egypárturalmi magatartásával, elhibázott politikájával" szembeni egyetlen alternatívának minôsítette. Elhangzott, hogy stratégiaváltásra van szükség, és rendkívüli kongresszus összehívását szorgalmazták. A kongresszuson elhangzottakról kértük ki Markó Béla szövetségi elnök véleményét.

– A Reform Tömörülés kongresszusának több figyelemreméltó mozzanata volt. Tôkés László például azt mondta, hogy nem olyanok kell képviseljék az erdélyi magyarságot, akiket a románok úgymond kiválasztanak, hanem a magyarság "valódi" képviselôi. Elnök úr szerint kik a magyarság valódi képviselôi?

– A magyarság valódi képviselôi azok, akiket a magyarság küld abba a tisztségbe és arra a helyre, ahol aztán ezek az emberek képviselik a közösség érdekeit. Az én tudomásom szerint ez eddig is így történt, és Tôkés László kijelentése tulajdonképpen azokat sérti, akik az elmúlt évtizedben részt vettek a választásokon, akik az elmúlt évtizedben mindig az RMDSZ mellett álltak, és mindig elkötelezetten támogatták az RMDSZ politikáját. Egyébként rendkívül károsnak tartom az ilyen jellegû, megosztó minôsítéseket. Legyen már egyszer vége annak, hogy megpróbáljuk felosztani önmagunkat jó magyarokra és rossz magyarokra. Most, különösen választások elôtt, nem ilyen megosztó gesztusokra van szükségünk, hanem arra, hogy tegyük félre a személyes sértettségeket és a személyes ellentéteket és fogjunk össze mindnyájan a választások sikere érdekében.

– Az RT elnöke, Toró T. Tibor azt állította, hogy az RMDSZ-en belül valójában a "jövôképek vitája" zajlik. Ha így van, ön szeirnt, milyen jövôképek rivalizálnak?

– Ezzel én egyetértek. Nincs ebben a kijelentésben semmi újdonság. A jövôkép valószínûleg különbözik az erdélyi magyarság különbözô csoportjaiban, rétegeiben . A Románia jövôjérôl elképzelt képünk, az Erdélyrôl elképzelt képünk, a romániai magyarság sorsáról elképzelt képünk különbözhet. Azt gondolom például, hogy azoknak, akik eltökélten itt, a szülôföldön akarnak maradni, és itt akarnak változtatni helyzetükön, nyilvánvalóan más a jövôképük, mint azoknak, akik a kitelepülésen gondolkodnak, vagy már féllábbal kint is vannak. Az egyik csoportnak ezek szerint pozitív jövôképe van az erdélyi magyarság sorsáról, a másiknak pedig valószínûleg negatív. Tehát a jövôképek különbözhetnek, és ugyanígy, ahogy most nem politikai, hanem másfajta szempontok szerint próbáltam felmutatni, hogy vannak különbözô jövôképek, az RMDSZ-en belüli platformok jövôképe is különbözhet. De azért nem lenne hasznos, hogyha nagyon-nagyon különbözôképpen képzelnénk el a jövôt. Tehát hogy mennyire vagyunk optimisták, vagy mennyire vagyunk pesszimisták, abban különbözhetünk, de azt gondolom, hogy az RMDSZ-en belül egy közös program, egy közös stratégia és egy közös cél szerint kellene cselekednünk. És ha a stratégiai elképzelésünkben különbségek vannak, akkor arra kell törekednünk, hogy ezeket egyeztessük. Más szóval: nem lenne jó, ha mást akarna az egyik, és mást akarna a másik csoportosulás, másképpen akarná alakítani a jövôt az egyik csoportosulás és másképpen a másik.

– Mi a véleménye a rendkívüli kongresszus összehívására vonatkozó kezdeményezésrôl, amit valamiféle stratégiaváltás szükségessége indokolna? Egyáltalán mit tud errôl a másfajta stratégiáról, mert nekünk mindeddig nem sikerült megfejtenünk, hogy ez miben is áll?

– Én is azt várnám, hogy például a Reform Tömörülés képviselôi mutassák föl a másik utat. Az általunk járt útnak a kritikáját már sokszor megfogalmazták. Most már azt várnám, hogy általánosságok helyett mutassák föl a másik utat, hogy milyen úton kellene továbbmennie az RMDSZ-nek. Ezt mindeddig nem tették meg, holott a platform kongresszusa lett volna erre a legjobb alkalom. Ami pedig a rendkívüli kongresszus gondolatát illeti, ezt néhány ember ismételgeti unos-untalan mostanában, és azt hiszik, hogy ha sokszor el fogják mondani a nyilvánosság elôtt, akkor valósággá válik. Az idén nekünk nem a rendkívüli kongresszus a feladatunk, hanem hogy a két választáson sikerrel álljunk helyt. És ez elég nehéz kihívás. Elég nehéz feladat ahhoz, hogy erre koncentráljuk minden energiánkat. Nekünk most ezzel kell foglalkoznunk. Tavaly volt Csíkszeredáben kongresszusunk, ez megerôsítette az RMDSZ politikai vonalát. Nyilvánvalóan voltak olyanok, és továbbra is vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. Tegyenek meg mindent azért, hogy meggyôzzék a többséget arról, hogy nekik van igazuk és akkor majd érvényesíteni tudják ezt az igazságot.

– Mit szól ahhoz, ahogy Várhegyi Attila államtitkár a Fidesz választmányának elnöke a román-magyar alapszerzôdést értékelte?

– A román–magyar alapszerzôdéssel kapcsolatosan nekünk is volt kifogásunk, és utólag bebizonyosodott, hogy ezek a kifogások jogosak. Ezek azonban kevésbé érintik az alapszerzôdésbe foglalt elveket és megoldásokat. A kifogásaink arra vonatkoznak, hogy sok minden nem került be a kétoldalú szerzôdésbe. Nagyon fontos elvi kitételek bekerültek, de nem kerültek be garanciák. Az az igazság, hogy ha most, néhány esztendô múltán megvizsgálnánk ezt az alapszerzôdést, bár tulajdonképpen az RMDSZ kormányban való részvétele által néhány fontos dolgot sikerült megvalósítani, kiderülne, hogy még mindig vannak megvalósításra váró cikkelyek.

– Mennyiben lehet Horn-Iliescu paktumnak nevezni a dokumentumot?

– Nem mondhatnám, hogy egy paktum. Egy olyan alapszerzôdés volt, amellyel Romániában, sajnos azt kell mondanom, nemcsak Iliescu, hanem az RMDSZ-en kívül majdnem mindenki egyetértett, kivéve az erôsen nacionalista pártokat. Például a mostani koalíciós partnereink is egyetértettek vele, sôt, ahogy én emlékszem, megkönnyebbülten lélegeztek fel, hogy nem nekik kellett megkötni ezt az alapszerzôdést, hanem Ilescu már elôttük megkötötte. Tehát ez a kérdés jóval bonyolultabb, mint hogy paktummá lehetne egyszerûsíteni.

– Egy talányosnak is nevezhetô mondatot is találunk az RT-kongresszusról szóló tudósításokban. Ugyancsak Várhegyi Attila, a híradások szerint, mondta, hogy "a magyar kormány nem önök helyett akar dönteni, hanem az önök által megfogalmazott célok eléréséhez kíván segítséget nyújtani". Véleménye szerint kinek szól ez a kormányüzenet: a Reform Tömörülésnek, az RMDSZ egészének, az erdélyi magyarságnak?

– Vannak olyan magyarországi politikusok, akik szívesen fogalmaznának meg ilyen külön üzenetet egyik vagy másik platformnak, nevezetesen most a szóban forgó platformnak. Nagyon remélem, hogy az államtitkár úr idézett üzenete az RMDSZ egészéhez szólt és nem annak egyik vagy másik részéhez. Nagyon nemkívánatosnak tartanánk, hogyha valakik így próbálnának miközöttünk különbséget tenni. Remélem, nincs ilyesmirôl szó. Nem jó, ha valami többféleképpen értelmezhetô. De még egyszer mondom: remélem, hogy ez az üzenet nem egyik vagy másik platformnak, hanem az RMDSZ egészének szól.

A vízügyi szakemberek szombaton megszüntették az árvízvédelmi készültséget – közölte Angela Socaciu, a Vízügyi Igazgatóság ügyeletese. Maros megye területén a folyókon már levonult az árhullám, így egyelôre elmúlt az árvízveszély. A meteorológusok azonban szerdára, csütörtökre és péntekre ismét csapadékot jósolnak. A hegyekben ezer méter magasságon felül, a Görgényi- és a Kelemen-havasokban még 30-40 centiméter a hóréteg vastagsága. A hirtelen felmelegedés és a bôséges csapadék miatt hét végére ismét megnövekedhet a patakok és folyók vízhozama. A folyók visszahúzódtak a medrükbe, de az árterületén a víz még áll. Az árterületek közelében a talaj nedvessége nagyon magas, így megmûvelésre alkalmatlan.

Jelenleg a Megyei Katasztrófa-elhárító Bizottság helyi vezetôi, a polgármesterek, és a helyi bizottságok tagjai az árvíz sújtotta településeken keletkezett károk felmérésén és felbecsülésén dolgoznak. Ezeket az adatokat a mai nap folyamán a prefektúrán összesítik.

A prefektus utasítására a tegnap a Vízügyi Igazgatóság, a területrendezési, valamint a környezetvédelmi igazgatóságok képviselôi Palotailva, Ratosnya, Déda és Marosoroszfalu térségében helyszíni szemlét tartottak. A kiszállás célja az volt, hogy kiderítsék a nagyméretû árvíz okát, mivel a prefektus véleménye szerint a patakok hordalékkal való szennyezettsége okozta a szerencsétlenséget. A Megyei Katasztrófa-elhárító Bizottság vezetôje elrendelte a patakok kitakarítását és a vétkesek megbüntetését.

Ugyancsak tegnap délelôtt Niculae Serbanat alezredes, a Polgári Védelem megyei helyettese tájékoztatott, hogy a ratosnyai árvízkárosultaknak – köztük öt gyereknek – a Vöröskereszt révén segélyszállítmányt adtak át.

Furman Marcel, Radnót polgármestere közölte, hogy a Maros vízszintje csökkent, teljesen visszahúzódott a mederbe. Tegnap három bizottság dolgozott a városban keletkezett károk felmérésén, a polgári védelem szakemberei pedig mûködtetik a Radnót és Csapószentgyörgy közötti kompot. A pontonhíd egyelôre áll. A Radnót felé vezetô utakon zavartalan a közlekedés, de Maroscsapónál tegnap két kilométeres kitérôvel terelték el a közúti forgalmat.

Árvíz után kötelezô a fertôtlenítés A kutak fertôtlenítésérôl a Közegészségügyi Igazgatóság gondoskodott. Radnótra megérkezett a megfelelô mennyiségû fertôtlenítôszer, de egyelôre a kutak fertôtlenítését nem végezhetik el, mivel nagyon magas a talajvízszint. Így a kutak vize egyelôre ihatatlan, akárcsak a vízüzem által szolgáltatott vezetékvíz, amelyet csak háztartási célokra lehet felhasználni.

A Közegészségügyi Igazgatóság Járványmegelôzô Központja közli a lakossággal, hogy árvíz során a szennyezett vízzel megtelt kutakat ki kell szivattyúzni és az iszapot el kell távolítani, s a kút falát meg kell tisztítani. Miután a kút újra megtelik vízzel 24-48 órán belül, ismét ki kell üríteni. A fertôtlenítés módja a következô: egy köbméter vízhez 100 g feloldott klórmészport, 250 ml nátriumhipokloridot és 100 g vízben feloldott klóramint kell adagolni. A járványbetegségek megelôzéséért az elárasztott udvarokat, falusi vécéket , a mellékgazdaságokat, a házakat miután kitisztították a hordaléktól, mészkôoldattal (1 kg mészkô – 10 l víz), oltatlan mésszel (1 kg – 3 l víz) és 25%-os klóraminos oldattal kell fertôtleníteni.

Aktuális

Hét szûk esztendôvel beérhettük volna. Büntetésünk, úgy tûnik, vétkünkhöz mérten: súlyosabb. És már nemcsak az atyák vétkét büntetik a fiakban, hanem a fiak balfácánkodásai miatt bûnhôdnek nemsokára az unokák. Nem tudok sírni; nevetni minek. Pedig kabarésors a mienk. Mert lám, amíg szocializmus volt, volt pénz, de nem volt mit vásárolni rá. Nemhogy húshoz, de kávéhoz, vécepapírhoz is csak protekcióval lehetett hozzájutni. (Ezt azért nem feledném.) Hogy haragudtam a kék egyenruhásokra, akik cekkerrel böffentek elô a vendéglôk konyháiról, nekem azt mondta vállát vonogatva a pincér, nincs kaja semmi. Pedig a szocializmusnak csak dögkeselyûi, sakáljai voltak; a nagyvadak igazi zsákmányát nem láthattuk. Az elôjogokat féltették kilencven márciusában, amikor felbujtóik azzal riogatták a görgényvölgyieket, de nem csak ôket, a derék mezôségieket is, hogy itt a magyarok ki akarják irtani katona és milicista gyermekeiket. Amíg szocializmus volt, kuss volt a Teleki tékásoknak. Senki sem hülye, hogy ne fogná fel, mekkora érték az. De ha a város önállósodik, ha felfuttatják turizmusát, ha jönnek a befektetôk, ha európaivá válik, akkor ez a beprivatizálódott társaság mehet medvehagymát aszalni. Szóval, amíg szocializmus volt, úgy volt, ahogy volt. Jaj, be jó volt. Mert lám, most kapitalizmus van, rogyásig a boltok, de nincsen pénzünk. Persze ha ez kapitalizmus, akkor bunkókapitalizmus. Medvébôl hatezer van Romániában, mackós nagyhatalom vagyunk. Körülbelül annyi a közharácson hízottaké is, a dús nagyelitrôl nem lelsz adatokat, csak elévülés után. Zömmel azok grasszálnak, akik idejében futottak fel az uborkafára. Ezeknek nem kell paragrafus, csak ha feléjük hajlik a cifrája. Mivel tisztességes verseny nincs, a jogállamiság csak fikció, a becsületes vállalkozó hamar elbukik, a piac vastörvénye helyett a csiszlikség diktálja a tempót. Kinek érdeke fenntartani ezt az állapotot? Ja. Hát kinek nem érdeke fenntartani ezt az állapotot?

A társadalom nem mûködik. A csausiszta érában féltünk. Most értékválság is van, nemcsak gazdasági. Nincs megbízható politikai erô, karizmatikus politikai személyiség sincs, akire felnézzünk, pedig még szépen zümmög bennünk a mindenható atyuska iránti vágy; ami felmentene mindenfajta felelôsség alól. Egyáltalán: semmiféle biztonságot nem tud garantálni az ország. És akkor az Isten is rátölt egy mennyei vödörrel. Azt mondják, a sok esô meg árvíz az El Nino következménye. De miért dolgozik szelektíven a Kisded, hiszen ilyen szép erdôs, völgyes, dombos, síkságos országból több is van körös-körül, azokat mégsem lepi el évrôl évre egyre nagyobb hullámokban az ár, tározóikból nem ömlik mérgezett víz a folyókba, nehézfém- exportjukat sem bízzák a hullámokra; legfeljebb annyi a bajuk, hogy egy-két vakmerô, óvatlan sízôt vagy hódeszkást magába csavar a lavina. Tavaly 250 milliárd lej volt az árvízkárosultaknak kiutalt állami segély. Mire volt elég, nem tudható. Most újabb sikkasztások kenhetôk az új özönvízre, sosemvolt tételek lesznek leírhatók. A víz is a rablóknak dolgozik. Lehet megint halászni a zavarosban. Mert vajon mire lesz jó az újabb, számszerûleg kétségkívül nagyobb segély? És ki mer ismét belevágni? Hogy ott húzza fel megint a házát, ahonnan már többször is kimosta az ítéletidô. Hajléktalan nép, saját hazában. Egy korábbi képsor jár az eszemben. A fôdemokrata meg a "taxás" miniszter Dicsôszentmártonban. Amikor valaki a csapatból elszólja magát, hé, filmeznek. És ezek mesteri vigyorral hatolnak a kamerába. Mit várhatunk ezúttal; hiszen az árvíz nyomorúsága színarany kampánytôkét jelent! A cél szentesíti az eszközt. Hülyére kell turmixolni a stupid pípölt.

Tíz szûk esztendô. Állítsuk tán meg a Földet (le akarunk szállni róla); azt sem tudjuk, hol a fék. Kinek mondhatnánk: "Give me a ship to sail!" (Adj egy hajót, hogy elvitorlázzak.) Európára ez van kiírva: "Hajókölcsönzés csak 8—16 óra között." Nálunk pedig már megint éjfélre jár.

A pénteki sajtótájékoztatón mindenekelôtt azt sietett bejelenteni a PUNR megyei elnöke, Ioan Cotutiu, hogy kedden öt párt vezetôivel megegyezés született arról, hogy Gavril Tîru lesz a közös jelöltjük Marosvásárhely polgármesteri funkciójára. Ioan Toganel (PDSR), Radu Mircea (PNR), Cornel Chiorean (PSM), Ioan Golu (PS) is szóbeli ígéretet tett a dologról. Ezután Lazar Ladariu képviselô számolt be két interpellációjára kapott válaszokról, amelyek számára kiábrándítóak voltak. Ugyanis arra az interpellációra, amely arról szólt, hogy Smaranda Enachét vissza kell hívni nagyköveti tisztségébôl "a Tolerancia Hete alatt kifejtett románellenes tevékenységéért", a külügyminiszter azt válaszolta, hogy a nagykövetasszony ott sem volt a képviselô által említett rendezvényen. A másik csalódása az volt, hogy semmi sem történt a Kovászna megyei tanfelügyelôségen abban az ügyben, amikor a képviselô szerint azért nem kapta meg a fôtanfelügyelô-helyettesi funkciót valaki, mert nem tudott magyarul. Victor Suciu tanácsos pedig miután kijelentette, hogy "a megye legnagyobb román pártjához méltóan készültek fel a választásokra", majd azt tartotta fontosnak, hogy sok helyen igen-igen kopottak már a szélben lengedezô trikolórok.

Népújság: Nagyon szép dolgokról beszéltek ma, kezdve Smaranda Enachetól, a színehagyott zászlókig. Viszont egyetlen szó sem hangzott el arról, hogy mit készülnek tenni, mondjuk például a megye gazdasági fellendítése érdekében? Több párt máris kötetbe szedett programokkal rukkolt elô, kezdve a gazdaságtól, el egészen az ifjúságig. Önök mit tudnak ilyen szempontból felmutatni?

Ioan Cotutiu: Már több mint egy éve elkészült a válságkezelésrôl szóló programunk. Ebben minden benne van a mezôgazdaságtól az egyházakig. Csak szerénységbôl hallgattunk eddig róla. De megígérem, hogy a jövô héten mi is bemutatjuk.

(MTI) – A valóság meghamisítása a magyar- román alapszerzôdést valamiféle Horn-Iliescu paktumnak nevezni, és azt állítani, hogy megkötése a romániai magyarság akarata ellenére történt – mondta Kovács László vasárnap az MTI-nek.

A szocialista pártelnök, frakcióvezetô Várhegyi Attilának, a Fidesz választmányi elnökének szombati Székelyudvarhelyen tett kijelentésére reagálva kért megszólalási lehetôséget az MTI-tôl.

Közölte: annak idején az alapszerzôdés megkötésével a jelenleg Romániában kormányzó, akkori demokratikus ellenzék valamennyi pártja egyetértett, és az RMDSZ-t is beleértve egyetértésük jeléül ott is voltak a temesvári aláíráson.

Kovács László emlékeztetett arra, hogy az akkori közvélemény-kutatások szerint a romániai magyarság közel 80 százaléka helyeselte az alapszerzôdés megkötését.

Szerinte a magyar-román viszonyban és a romániai magyarság helyzetében azóta tapasztalható kedvezô változások az alapszerzôdésben foglaltak végrehajtásának köszönhetôek.

– Mindaz amit errôl Várhegyi Attila mondott, nem káros, csak valótlan – fogalmazott Kovács László.

Hozzátetette: kifejezetten károsnak tartja viszont azt, amit az ôszi romániai választásokkal összefüggésben a kompromisszumok ellen mondott a fideszes politikus.

– Ez ugyanis alig leplezett állásfoglalás az RMDSZ reálpolitikát folytató vezetése ellen, és a kormányzati részvételt hevesen bíráló Tôkés László vezette radikális csoport mellett – mondta.

Kovács László szerint az ilyen jellegû beavatkozás az RMDSZ politikájába kritikus idôszakban oszthatja meg a szervezetet, és olyan konfrontáció irányába viheti a romániai magyarságot, amelyben csak veszíthet.

A marosvásárhelyi magyar orvosis és gyógyszerészetis hallgatók életében a tavasz a szárnypróbálgatás idôszaka. Hetedik éve ekkortájt állnak ki, immár nem akármilyen, hanem nemzetközi megmérettetésre, hogy önmaguk és a világ elôtt számot adjanak az elhivatottságukat bizonyító szakmai felkészültségükrôl. Az eddigi tudományos ülésszakok eredményeinek tanúságaként olyan rangos rendezvénnyé nôtte ki magát amelyre méltán büszkék városunk lakói, s ugyanúgy hozzátartozik a település életéhez, akárcsak a Zenei Napok vagy a Marosvásárhelyi Napok.

A csütörtökön kezdôdô tudományos diákköri konferencia változatos, sokrétû programot kínál résztvevôknek, meghívottaknak, érdelôdôknek egyaránt. Az elsô napra kirándulást terveztek a szervezôk a vendégek számára, hogy megyénkrôl is egy általános képet alkothassanak.

Pénteken délelôtt a Bolyaiak városával ismerkedhetnek meg a távolról érkezôk. Délután 2-6 óra között elôadássorozat színhelye lesz az Ifjúsági Ház nagyterme, ahol elhangzanak a: prof. dr. Szilágyi András: A magyarországi pszichiátriai ellátás és finanszírozás kérdése, prof. dr. Komoly Sámuel: Neoroimmunológiai betegségek diagnosztikája, kezelése, dr. Barsi Péter: Az epilepszia diagnosztikája, dr. Novoth Béla: Fejlôdési rendellenességek a kézen, dr. Melly András: A bokasérültek ellátásának modern szemlélete, dr. Pestessy József: Mindent a ficamokról (könyvbemutató), prof. dr. Palkovits Miklós: Aktuális idegrendszeri kutatások a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Neuromorphologiai Laboratóriumában címû értekezések.

Este nyolc órától állófogadásra kerül sor, a meghívottak tiszteletére.

A szombat reggeli ünnepélyes megnyitót (8.30-9) követôen prof. dr. Palkovits Miklós: A fájdalom okozta stresszválasz idegpályáiról és prof. dr. Kenéz József: A modern képalkotás határairól szóló munkák ismertetése után a diákok dolgozatainak bemutatása zajlik vasárnap délutánig, amikor prof. dr. Hamar János: Szövettani és vérkeringési változások a csontgyógyulás korai szakaszában valamint prof. dr. Jakó Géza: Lézerek a fül- orr-gégészetben címû elôadásait követôen, a 18 órakor kezdôdô díjkiosztás zárja a konferenciát.

A diákok dolgozatainak bemutatására – témakörök szerint – szekciókban kerül sor, mégpedig: morfológia – patomorfológia, élettan – kórélettan, mikrobiológia, farmakológia, konzervatív orvostudomány, mûtéti orvostudomány, megelôzô orvostan, fogorvos- és gyógyszerésztudomány.

A rendezvényen elhangzik még dr. Szentpétery András: Fogászati CAD/CAM rendszerek – dinamikus számítógépes rágófelszínkialakítás, dr. Fodor Attila: 3D CT a szájsebészetben, prof. dr. Vincze Zoltán: Klinikai gyógyszerészet, dr. Gáspár Róbert: A terhes uterus kontraktilitásának farmakológiai befolyásolhatósága címû elôadása.

A konferencia ideje alatt információs iroda mûködik a diákszövetség székházában 12-én és 13-án (szerdán és csütörtökön) délután, pénteken reggel 9-tôl este 7 óráig, szombaton délelôtt pedig a Kultúrpalotában.

Bôvebb felvilágosítást a diákszervezet székházában, N. Grigorescu utca 17A., az I.-es bentlakás 19-es szobájában vagy a 065.219.690-es telefonszámon nyújtanak.

Péntek délután a marosvásárhelyi Papiu kollégium dísztermében tartották a Médiák diáklap által a magyar költészet napjának, április 11-ének tiszteletére meghirdetett középiskolás verspályázat ünnepélyes díjazását.

Orbán János és Szepessy Elôd szervezôk a termet megtöltô közönségnek elmondották, a pályázatot egyrészt az e napon életének véget vetô József Attila emléke elôtti tisztelgés szándéka, másrészt a középiskolák mûvelôdési életének fellendítését célzó próbálkozás hívta életre. Széleskörû érdeklôdés mutatkozott a kihívásra, a megyeközpont csaknem mindegyik középiskolájából jelentkeztek versenyzôk, összesen harmincnégyen. Két témakörben próbálhatták ki versfaragó készségeiket: a József Attila verseiben is jelentôs szerepet betöltô külváros megjelenítése, vagy a tragikus sorsú költô vég elôtti pillanatainak megidézése.

A beérkezett verseket elbíráló zsûrinek – Vida Gábor, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztôje, Nagy Miklós Kund, a Népújság fôszerkesztô-helyettese és Bölöni Domokos szerkesztô – nem volt egyszerû dolga. Errôl a díjakat átadó Vida Gábor számolt be, mondván hogy a magyar irodalomban a pályázatoknak komoly hagyományuk van, de az itt döntést hozók helyzete mindig nehéz. lévén hogy az adott mûvek értékérôl valójában az idô mondja ki a végszót. A beérkezett pályamunkák között a hangsúlyos magyaros verselés, a Petôfi költészetébôl ismert megnyilatkozás dominált, amit, illetve a formai sokszínûség hiányát a zsûri véleményét összefoglaló Vida Gábor a diákokat felkészítô oktatók hibájának tulajdonított.

Két különdíjat osztott ki a zsûri, Enge Olgának, illetve Simon Évának. A pályázat nyertese Kuti Boróka lett, a második helyet Makkai Ildikó, a harmadikat Dimény Lóránt szerezte meg. A pénz, illetve könyvjutalomban is részesült nyertesek a közönségnek is elôadták verseiket, amelyeket majd lapunk mûvészeti mellékletében, a Múzsában is olvashatnak. A József Attila-szavalatokkal színesített ünnepséget a magyar költôk verseit megzenésítô Kôvirág együttes hangos tapsot kiváltott kétszeri fellépése keretezte.

Félszáz igazgató illetve pedagógus részvételével kezdôdött tegnap egy újabb tanfolyam, amelynek keretében vezetéstudományra oktatják megyénk tanintézményeinek igazgatóit illetve az érdeklôdô tanerôket.

Az iskolai menedzserképzés annak a programnak a keretében történik, amelyet a Világbank, a kormány és a Megyei Tanfelügyelôség támogatásával indítottak, s amely április 7- tôl az iskolai év végéig tart.

A marosvásárhelyi Faipari Iskolaközpontban tartott megnyitón Rata Doina, továbbképzésért felelôs szakfelügyelô üdvözölte a jelenlevôket, s beszélt a tanügy átalakításának fontosságáról. A központosítás lebontásával magvalósuló intézményi autonómia egyben a tanintézmény-vezetôk felelôsségét is megnöveli abban a folyamatban, amelynek során az országos iskolapolitikán belül a sajátos megyei elképzeléseket kell életbe ültetni.

Matei Dumitru fôtanfelügyelô az elméleti képzés, a tapasztalatok cseréjének fontosságáról beszélt, hangsúlyozva azt, hogy a sokfajta képzésnek nincs semmi jelentôsége, ha ezen tanfolyamok részvevôi a gyakorlat terén nem bizonyítanak. S mivel vezetôképzésrôl van szó, azon reményének is hangott adott, hogy a tanfolyam elvégzését követôen akad majd jelentkezô arra a több mint 50 igazgatói illetve igazgatóhelyettesi állásra, amelyeket jelenleg ideiglenesen kinevezett személyek töltenek be.

A kétszáz órás képzés Alecu Erica, Enache Eugenia, Modrea Alina és Tintosan Doina megyei szakirányítók vezetésével zajlik, s a fôbb témák az oktatásügy reformájának megfelelô szemléletváltás a iskolavezetésben, a menedzser-igazgatók egyéni és szakmai fejlesztése, vezetéstudományi ismereteik bôvítése az ez irányú készségek és hozzáértés elsajátítása révén.

Helyzetjelentés Storylandrôl

Mottó: tanácsosököl vasököl, oda üt, ahova köll!

Az ülésvezetô komoly arccal, felelôssége teljes tudatában bejelenti a soron következô napirendi pontot. A legelôhasználat körülményeit kell meghánynunk-vetnünk, illetékeket kell megállapítanunk, az alkalmi kihágásokra büntetéseket kell kiszabnunk. Felkapom a fejem az elôttem levô Catavencuból. Ez már egy komoly téma. Erre oda kell figyelni. Itt helyesen kell dönteni. Ez már nem gyerekjáték. Ellenkezô esetben oda a becsület. Az enyém, a társaimé, az egész frakcióé.

Jó, jó, okoskodom magamban, könnyû ezt mondani, átérezni, de hogyan vállalhatnánk magunkra a döntés felelôsségét anélkül, hogy ismernénk pártunk álláspontját ebben a bonyolult, senki számára nem közömbös kérdésben. Az eligazításokon ilyen jellegû okítást nem kaptunk. Nyilatkozatot nem olvastam e problémakörrôl. Hogyan értékelik majd állásfoglalásunkat az Erdélyi Magyar Kezdeményezésbe tömörülô testvéreim, a reformisták, a kereszténydemokraták, a liberálisok, a szocdemek, a többi csoportosulások? Hogyan fogadja majd döntésünket Katona Ádám?

Izzadni kezdek, megátkozom magamban a pillanatot, amikor engedtem magam listára tenni. Mert a listával van a baj. Ezt vetik sûrûn a szemünkre. Ne felejtsd el, milyen listán kerültél be a városi tanácsba! Minket, a mi színeinket képviseld minden cselekvésedben! Légy harcos, légy párthû! Mert ha nem, jön a fejmosás. És ezt bárki, felettes avagy alantas, megengedheti magának, legyen az TKT, TET, EKT, ÖT, OT-tag, elnök, alelnök, titkár, szóvivô, portás, okvetlenkedô akárki. És végül, de nem utolsósorban a nagy mumus: a választók, számtalanok és névtelenek, akik minket ide küldtek, akiknek felelôsséggel tartozunk.

Jól meg kell fontolnom, hogy milyen álláspontra helyezkedjem. Agyam lázasan dolgozik, ötletek rohangálnak minden irányban a tekervényeken. Be kellene vinni a határozatba valami kis politikumot, valami echt magyarosat, valamit, ami meghökkenti, meggondolkoztatja elenfeleinket. Legyen egy kis revansista, szeparatista, revezionista íze. Pl. "Legelôk és legeltetôk autonómiája". Vajon melyiké lenne fontosabb? Vagy: "Magyar fûre magyar marhát!" Ez sem lenne rossz. Talán meg is dicsérnének érte szigorú feletteseim. Avagy: "A tilosban való legeltetésért kirótt bírság forintban fizetendô." Milyen nyereség lenne ez a helyi önkormányzatoknak a mai önkényes paritáson.

Hûha, lekéstem. Amíg én ötleteken vajúdok, elnöklô kartársam szavazás alá bocsátja a már elôre megfogalmazott határozatot. Vita nincs. Gengsztertörténetekben és tanácsüléseken egyaránt a Fel a kezekkel! úzusa dívik. Ellenszavazat nincs. Szép hazám esküdt ellensége az, aki azt állítja, hogy ebben az országban nincs konszenzus a pártok között, aki szerint nem létezik politikai akarat a felmerült kérdések méltányos és megnyugtató megoldására. Íme, jelen esetben is mindenki egyet akar: legeljen csak nyugodtan, békésen minden csorda, minden nyáj, túrjon kielégülten minden konda, bôgjön minden szamár, ugasson minden kutya.

Kedves választóink, nincs ok tehát nyugtalanságra. Mi, itt a tanácsban, derekasan álljuk a sarat. Mindent megfontoltunk, mindent meggondoltunk.

Kaján együttérzéssell gyorsjegyezte:

Magáncivódásaim

Tudom, erre vagyunk ítélve. Tíz esztendeje ugyanaz a helyzet. Hazudoznak arról a bizonyos márciusról. Megtehetik, hiszen igazságot másoknak osztottak, a mi jussunk mindmáig csak a a vétkeseké. Magyarok bûnhôdtek s az áldozatok is ôk voltak. Hogy ez így történhetett, annak okát látjuk, az igazi vétkeseket bújtatni kell, mert ha ôk elôkerülnének, akkor nem lehetne tovább tagadni, hogy kinek volt szüksége arra az átkozottul nyomorult hangulatra.

Emlékeiben mindenki úgy válogat, nagyít és lecsökkent (ha érdeke úgy kívánja), ahogyan akar. Azoknak, akiknek azóta is takargatnivalójuk nem kevés, kényelmes mentség, ha a hazafiságukkal igazolják, ami akkor megeshetett. Velük nem is vitatkozom, mert sok értelme nem lenne. Hadd mondják a magukét.

De furcsa módon, a Magyar Rádió egykori tudósítója, Szörényi Péter is buzgón mellébeszél, mint akinek minden mindegy; úgy távolságtartó, hogy érezzük, meg sem kísérelné arról gyôzködni valakit, hogy nem kalandvágyból csöppent ide akkor Marosvásárhelyre. Írásában (amit kissé megkésve olvashattam a budapesti Népszava március 18-i számában) felejteni látszik a valós eseményeket. A tények tótágast állnak emlékeiben, neki a történések sorrendje vajmi keveset számít és a ravaszdi politika kacskaringói sem hatják meg túlságosan, amely bizonyítottan elôzménye volt minden rossznak. Sz. P. akkor huszadikán még úgy hallotta, ismét összecsaptak a városban a magyarok és románok. És sajna, ma is elhitetné az olvasóval. Elhallgatja, hogy a megelôzô napokban kik randalíroztak keresztül-kasul a városon. Hiába hangsúlyozza: ismét; ez a szó merô hazugság, és az is, hogy a magyar verekedô kedvében lett volna. Úgy tálalja, egyik napon megostromolták az RMDSZ székházát és másnap folytatódott minden ott, ahol abbamaradt. "A magyarok sem tétlenkedtek, már délelôtt feldúlták a Vatra központját és azokat, akik románul mertek beszélni, tiltakozni, több pofonnal küldték útjukra. A városháza elôtti téren kialakult a front, amelynek az egyik oldalán a magyarok, míg a másikon a románok álltak. A kezekben a feltépett padokról szerzett husángokkal."

Mi persze tudjuk, hogy mit meddig tûrtünk, senki magyar nem osztogatott pofonokat és fôleg nem délelôtt és husángokat is csak akkor ragadtunk, valamikor estefelé, amikor a Görgény-völgyi horda ránk uszult. Sz. P. mintha nem hinné, hogy így történt, kétkedve írta: "a mai napig azt állítják, hogy a magyarok önvédelembôl cselekedtek." Mintha nem lenne meggyôzôdve róla, mintha bármi más lehetne ugyanígy igaz. Emlékeiben külön helye van a székely virtusnak, mert számára ettôl izgalmas igazán és elszomorítóan figyelmeztetô a marosvásárhelyi csata. Ettôl és nem a politikai fondorlatoktól.

"Este viszonylagos csendben elhatároztuk, hogy megnézzük a feldúlt RMDSZ-székházat. Nem jutottunk el az épületig. Két, emberekkel megrakott teherautó állt az utunkban. Harca kész férfiak ugrottak le róluk. Meglehetôsen bizalmatlanul méregettek bennünket. Körbevettek, igazolnunk kellett magunkat. Az útlevelem nem volt nálam, így csupán a magyar rádiós belépômben bízhattam. Nem románok voltak, hanem székelyek a környezô falvakból. A papírt hosszú ideig tanulmányozták, majd még mindig mogorván azt tanácsolták, hogy most ne menjünk le a térre. A miért kérdésemre azt a választ kaptam: mert most megvédjük a magyarokat. Egyikôjük, egy 16 éves fiú kezében kisbalta, társa csizmájában elsô világháborús bajonett. Még a dédapámé volt, bökte oda. A mintegy ötven ember levonult a térre. Megálltak a magyar tömeg háta mögött és vártak. Milyen jelre indultak el, máig nincs fogalmam róla, de könnyedén áttörték az elválasztó vonalát és kiûzték a tér túlsó sarkából a románokat."

A helyzet ellenére több és kevesebb a valóságnál az, amit a rádió külön tudósítója írásában megörökít. (Hogy észre sem veszi, mekkorát téved, amikor a székelyt elválasztja a magyartól, az az ô baja. Annyi bizonyos, túl sokat nem tudhat rólunk.) Kevesebb, mert arról szót sem ejtene, hogyan fajulhatott a gyûlölet ennyire, kísérletet sem tesz arra, hogy az okokat, összefüggéseket nézze, hiszen csak a vak nem láthatja. Több, mert meglódult fantáziájára bízza az emlékeit és úgy színezi mondanivalóját, hogy akarva akaratlan félrevezeti tájékozatlan olvasóit.

Fogjuk rá, annyit még értenék a dologból, hogy a Magyar Rádió tudósítója úgy szemelget a hajdani eseményekbôl, hogy minél megbotránkoztatóbb legyen az. Ha neki így tetszik… Nem nézi, hogy miért történik, ami történik; nála nincs helye az érzelmeskedésnek. Ez mind jó: ítélkezni sem akar mindenáron. Egyetlen pillanatra nem felejti, hogy kívülállóként szóljon az elszabadult pokolról. Bolondokat lát mindenfelé, eszement embereket, akik ökölre mennek, csak azért, mert más a nemzetiségük. A többit jobb elhallgatni, ha esetleg tisztában volna az eredendô bûnnel. Írása végén mégis utoléri a sajnálkozás. "Egy fiatal egyetemista, szemében az elkeseredés és düh könnyeivel csak ennyit mondott nekünk: miért kellett, hogy így legyen? Hiszen egy Istenünk van!" A kérdés természetesen sokat sejtetô, és hamisan cseng a fülünkben, pláne, ha arra gondolunk, hogy ez a román egyetemista akkor már néhány napja a fôtéren acsarkodott. Mindenkire, aki magyar.

Az adat, miszerint több mint háromezer erdélyi magyar középiskolás tanul Magyarországon, elôbb Eckstein Kovács Péter kisebbségügyi miniszternek, majd Markó Bélának, az RMDSZ szövetségi elnökének köszönhetôen, ez év márciusában került a köztudatba. Mindkét vezetô politikus megdöbbenésének adott hangot, és mélyrôl jövô meggyôzôdéssel beszélt a szülôföld iránti hûségrôl, az itthon maradás erkölcsi parancsáról.

Hatodikos fiam magyar iskolába jár, és heti négy órában tanulja a román nyelvet. Ugyanabból a tankönyvbôl, és ugyanazon tanterv alapján, mint a román gyerekek. Tanulási idejének több mint felét veszi el, hogy számára ismeretlen nyelven irodalomelméletet, románul jól beszélô szüleik elôtt is ismeretlen archaizmusokat, regionalizmusokat tanul. Összehasonlításra a magyar nyelvtani fogalmakkal, a különbségek megértetésére még itthon sincs mód, hiszen nincsen semmiféle összhang a román és a magyar nyelv oktatásának tantervei közt, gyakran úgy kell elsajátítaniuk románul nyelvtani fogalmakat, hogy azokat anyanyelvükön még nem ismerik.

Balla Júliának és F. Nagy Istvánnak a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége által kiadott, a tanügyi törvényt elemzô és értékelô tanulmánya errôl a kérdésrôl a következôket mondja:

"A román nyelv pszichopedagógiai szempontból nem megfelelô, túl fiatal életkorban, az anyanyelvi alap kellô megszilárdulása elôtt való oktatása, súlyosan károsítja a fejlôdô személyiséget, gátolja a logikai fogalmak kialakulását, akadályozza az egészséges érzelmi, erkölcsi kapcsolatteremtési formák kialakulását, klinikailag diagnosztizálható neurotikus tüneteket okoz."

A tanügyi törvényt módosító 36-os számú sürgôsségi kormányrendelet módosította a törvény 120. cikkelyét, és a kisebbségek nyelvén folyó gimnáziumi oktatásban, a román nyelv tanítására különleges, a kisebbségek számára készült tankönyveket és tantervet írt elô. Ám a törvényt véglegesítô, a kormányrendelet jóváhagyásáról szóló törvény már a román tannyelvû osztályokéval azonos tantervet tesz kötelezôvé, és csak a kisebbségek számára készült, sajátos tankönyveket hagyja meg. Hogyan lehet magyar gyerekek számára készült tankönyvbôl, a román tannyelvû iskolák tanterve szerint tanítani? A kérdés pusztán költôi: a törvényben elôírt tankönyvek nincsenek, így a román nyelv oktatása a magyar tannyelvû osztályokban - a tanügyi törvény megsértésével – a román tannyelvû osztályoknak készült tankönyvek szerint folyik. Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény 1999-ben elfogadott, végleges változata antidemokratikus és kisebbségellenes, ám a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kisebbségek rovására még ezt is meg lehet sérteni.

Fussuk át röviden az elmúlt tíz év, tanügyre vonatkozó törvényhozási eseményeit. Népújság-hír 1990. május 30-án:

"Az RMDSZ Maros megyei elnöksége és oktatási bizottsága tiltakozik a kormány 521/1990 számú határozata ellen, amely csak kijavítja, hellyel-közzel felülvizsgálja a 28/1978-as oktatási törvényt, ahelyett, hogy ennek hatályon kívül helyezését kérte volna a parlamenttôl, ennek nyomán egy minden ízében új, korszerû oktatási rendszer kialakítását elôsegítô határozatot hozott volna."

1995. július 31-én megjelenik Románia Hivatalos Közlönyének 167. számában a 84. számú (tanügyi) törvény, amelyrôl joggal állapítja meg Gabriel Andreescu 1998. január 29-én Strasbourgban az OCIPE konferenciáján elhangzott elôadásában: "Egy 1995-ben bevezetett törvény korlátozta az anyanyelv használatát az oktatásban, felerôsítve azt az 1989 óta meglevô törvényhozási szándékot, amely a nemzeti kisebbségek jogainak csorbítására irányul." Ez bizony nem csak a "kijavított, hellyel-közzel felülvizsgált" 28/1978- as oktatási törvényhez képest jelentett sok szempontból visszalépést, hanem annak eredeti változatához viszonyítva is, amelyet 1990-ben még jó lett volna, ugye hatályon kívül helyezni. Ezt állítja és bizonyítja az RMDSZ parlamenti frakcióinak 1995. július 29- án az Alkotmánybírósághoz benyújtott óvása. Terjedelmi okokból nem térek ki az alkotmányossági óvás kritikájára, elégtelen és felületes érvelésére, amit az Alkotmánybíróság messzemenôen ki is aknázott 72-es számú, 1995 július 18-án meghozott döntésében, amely végül az óvást minden részletében elutasítja. Figyelmen kívül hagyva a Gyermekek Jogainak ENSZ-egyezménye 3. cikkének elsô szakaszát is:

A szociális védelem köz- és magánintézményei, a bíróságok ("courts of law"), a közigazgatási hatóságok és a törvényhozó szervek minden, a gyermeket érintô döntésükben a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe elsôsorban.

Ám az Alkotmánybíróság nem igényelt sem gyermekpszichológiai, sem pedagógiai-módszertani szakvéleményt, hogy döntésében a "gyermek mindenek felett álló érdekét" vehesse figyelembe "elsôsorban".

Idôközben feledésbe merült az RMDSZ ötszázezer aláírással támogatott oktatási törvényjavaslata, de a madridi értekezlet elôkészületeinek nyomása alatt megszületett – kényszerû politikai gesztusként – a 36-os számú sürgôsségi kormányrendelet, "amely csak kijavítja, hellyel-közzel felülvizsgálja" a 84-es törvényt. A külsô, kényszerítô erô megszüntével ugyanaz a "demokratikus" erô, amely megalkotta, 1999-ben java részében elveti a 36-os kormányrendelet kissebbségekre nézve kedvezôbb, a nemzetközi jog normáinak megfelelô rendelkezéseit.

A mai román oktatási rendszer egy olyan törvény alapján és úgy mûködik, hogy nagy mértékben csökkenti a magyar gyerekek esélyegyenlôségét a románokkal szemben, sôt, ezen túlmenôen szellemi és lelki integritásukat veszélyezteti. Ennek az embertelen, gyermekellenes és diszkriminatív rendszernek nyilvánvalóan nem az a célja, hogy gyermekeink elsajátítsák a román nyelvet, hanem az, hogy megtorolják rajtuk keresztül szüleiken azt a bûnt, hogy születésük után magyarul szóltak hozzájuk, és ezért az egységes és homogén román nemzetállam egyetlen és kizárólagos hivatalos nyelvét az idegen nyelvek módszertanával kellene nekik tanítani.

Befejezésül tegyem hozzá, hogy sokan vagyunk, akik nem kívánjuk gyermekeinket az anyaországba menekíteni a román állami oktatás léleknyomorító gépezete elôl, de mellettük fogunk állani a tanulásban, szeretettel és türelemmel, és szilárd családi háttérrel ellensúlyozva, vagy éppenséggel semlegesítve az iskolai oktatás ártalmait. És persze számítunk továbbbra is a tanárok együttérzésére és együttmûködésére, ahogy eddig is történt.

És számítunk a magyarság képviselôire, hiszen a törvényhozó felelôsségtudata, úgy hiszem, több a képességnél a megdöbbenésre. S ha a megdöbbenéstôl a saját felelôsség felismeréséig és elismeréséig hosszú is az út, hiszem, hogy az önvizsgáló lelkiismeret képes bejárni azt. A hiteles politizálás jövôje enélkül elképzelhetetlen.

Az I. világháború elôtt a város fôterét a Bodor-kút, Kossuth és Bem szobra, valamint a Petôfi-obeliszk díszítette, melyeket az 1920-as években a történelem vihara megsemmisített.

1989 után a város lakossága egy Petôfi-szobor felállítását vette tervbe és Hunyadi Lászlót bízta meg annak kivitelezésével.

A szobor elhelyezését az Avram Iancu szoborral szemben, a fôtér déli részén vagy a Színház téren látunk a legmegfelelôbbnek. Ezzel jelképesen, 150 év után, közelebb kerülne a román és a magyar nép 1848-as szabadságért való küzdelmének napjainkban való megvalósítása.

Ezért szükségesnek látom, hogy a városi tanács újratárgyalja a szobor elhelyezésével kapcsolatos döntését.

A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja elemezve a helyhatósági elôválasztások névjegyzékét, eldöntötte, hogy kiket fog támogatni a jelöltek közül az április 15-16-i elôválasztásokon. A saját soraiból származó jelölteken kívül, a névsorban olyanok is szerepelnek, akiket politikai kötôdésüktôl függetlenül az RT eddigi munkásságuk, szakmai felkészültségük alapján választott ki. A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja ezzel egy olyan hatékony csapat összeállítását célozza, amely az eszmei, ideológiai válaszvonalakon átlépve, elsôsorban a közigazgatási munka eredményességén, a magyar azonosságtudat megôrzésén munkálkodhat. Felkérjük szimpatizánsainkat és Marosvásárhely minden magyar választópolgárát, hogy vegyen részt az elôválasztásokon és szavazatával támogassa az alábbi jelölteket:

Polgármester: Fodor Imre

Tanácsosok: Ábrám Noémi, dr. Benedek Imre, dr. Benedek István, Dávid Csaba, Fekete Attila, Fekete Zsolt, Izsák Balázs, dr. Jeremiás István, Kacsó Márton, Kirsch Attila, Kiss István, Kovács Julianna, Magos György, Márton János, Moldován Béla, Ölvedi Zsolt, dr. Ráduly Levente, Spielmann Mihály, Szucher Ervin, Tôkés András, Zsigmond Zoltán

Az elôválasztás eredményétôl függetlenül felkérünk minden magyart, hogy vegyen részt a helyhatósági választásokon, és szavazzon az RMDSZ jelöltjeire.

A Reform Tömörülés Maros megyei csoportja

Idôskorú Személyek Megyei Bizottsága

Tegnap délelôtt, a 2000. évi 16-os számú törvény alapján, a megyei Munkaügyi és Társadalombiztosítási Igazgatóság kezdeményezésére megalakult az Idôskorú Személyek Megyei Bizottsága. Az alakulóülésen, amelyre a megyeszékhelyen mûködô idôs, nyugdíjas személyeket tömörítô hat egyesület, szervezet, föderáció képviselôje jelent meg, Dorin Pintea, a munkaügyi igazgatóság aligazgatója tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a törvény értelmében megalakuló megyei bizottságok elnökeibôl áll majd össze az országos bizottság, amely immár intézményesített formában fogja képviselni az idôs személyeket a törvényhozó szervek, a kormány elôtt. Az aligazgató ismertette a bizottság fôbb feladatait: támogatja az állami intézményeket a törvények alkalmazásában, jelzi a hiányosságokat és javaslatokat állít össze a nyugdíjasok életkörülményeinek javítására, támogatja az idôs személyek tevékenységeit, tárgyalásokat folytat a munkaügyi minisztériummal és a kormánnyal. Ugyanakkor tagjai igyekeznek összefogni a helyi egyesületeket, szervezeteket, s megszüntetni a közöttük levô kommunikáció-hiányt. A jelenlevô egyesületek, szervezetek kissé hosszúra nyúlt bemutatkozása után a jelenlevôk megszavazták az öttagú bizottságot, s kijelölték az elnököt és az alelnököt. Eszerint a bizottság tagjai: Orbán Dezsô, a Nyugdíjasok Országos Egyesületének képviselôje, akit egyben elnöknek is választottak, Socaciu Teodor, a Nyugdíjasok Ösegélyzô Pénztárának elnöke, aki a bizottság alelnöke lett, Tabarcea Dumitru, a Belügyminisztérium veteránjai egyesületének képviselôje, Simion Antoniu, a háborús veteránok szervezetétôl, Vasile Movila, a háborús veteránok és utódjaik egyesületétôl. Felmerült a bôvítés lehetôsége, amennyiben a megye más városaiban hasonló tevékenységet folytató egyesületek, szervezetek igénylik a csatlakozást. Mint Dorin Pinte aligazgató elmondta, ôk az alakulóülés jegyzôkönyvét és a megválasztott elnökrôl összeállított iratcsomót feljuttatják Bukarestbe, s ezzel teljesítették feladatukat. A találkozók, egyeztetô gyûlések, székház- szerzés a helyi bizottságra hárul.

Remélhetôleg, az újonnan alakult bizottság tevékeny lesz, s javaslatai halló fülekre találnak.

Több pénz kell az árvízvédelemre

Tegnap délelôtt került végül sor arra a találkozóra, amelyet dr. Dorin Florea prefektus szombatra kezdeményezett a megye parlamenti képviselôivel és szenátoraival, hogy közbenjárásukat kérje a megyében elvégzendô árvízvédelmi munkálatok anyagi támogatására. Az RMDSZ részérôl Kerekes Károly képviselô és Frunda György szenátor, mellettük Lazar Ladariu és Ileana Filipescu képviselôk vettek részt a megbeszélésen, ahol a prefektus mellett jelen volt még Toganel Ioan megyei tanácselnök. (Több RMDSZ-honatya jelezte, hogy ôket nem hívták meg se a szombati, se a hétfôi megbeszélésre! sz.m.)

– A megjelent törvényhozási képviselôk egyetértettek abban, hogy az állami költségvetés szerdán kezdôdô parlamenti vitája során politikai hovatartozásuktól függetlenül, egyöntetûen támogatják majd a kezdeményezést, melynek értelmében az égetôen szükséges árvízvédelmi munkák mihamarabbi elvégzése érdekében kérik a költségvetés-tervezet átalakítását – mondotta a találkozó után a kormánybiztos. Mint már beszámoltunk róla, az árvizektôl leginkább sújtott öt erdélyi megyében mûködô kormányhivatalok egy idôben fordultak az illetô megyék törvényhozási képviselôihez hasonló támogatásért. Így azt remélik, hogy miután a parlament költségvetési szakbizottságai már elutasítottak egy, a vízügyi és környezetvédelmi minisztérium számára árvízvédelmi munkákra igényelt százmilliárd lejes büdzsé- kiegészítést, most a költségvetés vitája során sikerül ezt az összeget az ipari tárcától átirányítani a vízügyhöz. A költségvetésbôl remélt összegek mellett az EU pénzalapjaiból is próbálnak majd ugyanekkora összegû támogatást szerezni.

Megyénk számára konkrétan a Maros és a Kisküküllô alsó szakaszain, Radnót illetve Ádámos térségében elvégzendô gátépítésekre lenne szükség 53 milliárd lejre. Ezekre a beruházásokra nem különítettek el pénzt az idei költségvetésben. Tavaly ezeket a munkákat már elô irányozták a helyi vízügyi igazgatóságnál, de az ipari minisztérium rendelkezése nyomán a helyi vízügy beruházási keretei 41%-kal lecsökkentek, ezért nem volt pénz a munkák folytatására.

Tegnaptól a vízügyi, környezetvédelmi hatóságok, az érintett önkormányzatok, az erdészeti hivatal és a rendôrség képviselôibôl alakított vegyes bizottság hozzálátott a Felsô Maros menti patakok áradását elôidézô okok felderítéséhez. Mint említettük már, az illetékesek szerint a legtöbb patak a szabálytalanul elvégzett erdôkitermelések és a kitakarítatlan árkok miatt lépett ki medrébôl. A vétkesnek bizonyuló magán-, illetve jogi személyeknek a prefektus borsos büntetéseket helyezett kilátásba. A véglegesített adatok szerint a legutóbbi árvizek 27 helységet érintettek, 211 lakásban, 630 háztáji gazdaságban okoztak károkat, víz alá került 5200 hektár mezôgazdasági terület, megrongálódott 30 híd, és 5 megyei vagy községi út is, összesen 33 kilométernyi szakaszon. Az anyagi károk felmérése még tart.

A Remedium Alapítvány kuratóriumi ülését tartották pénteken délután. A beszámoló jellegû találkozón jelen voltak a nyárádszeredai kórházat patronáló Organization Sammlung Transport (O.S.T.eV) elnevezésû, adományok gyûjtésével és szállításával megbízott szervezet képviselôi, dr. Plilipp Heereman és Prince Carl zu Wied Németországból.

Dr. Benedek Imre fôorvos, az alapítvány elnöke elmondta, a múlt évben az O.S.T.eV szervezet által juttatott 27.500 márkából százmillió lejt befektetésre fordítottak. Az épületet felújították, padló- és falicsempével látták el, kicserélték a tetôszerkezetet és a csöveket, új kazánt szereltek.

A sürgôsségi ügyelet egész Nyárádmentét ellátja, a szegénykonyhán 22 család részére biztosítottak ebédet, összesen 56 millió lej értékben. A múlt évben a kórházba 499 beteget utaltak, 3749 rászorulót részesítettek sürgôsségi ellátásban. Ezenkívül 95 szociális esetük volt, vagyis olyan személyeket kezeltek, akiknek semmiféle jövedelmforrásuk nincs. Betegfektetôt hoztak létre, ahol egy orvos és asszisztens biztosít állandó ügyeletet. A Remedium Alapítvány orvosai a környezô falvakban 19 egészségnevelési elôadást tartottak. 92 családnak osztottak ki élelmet tartalmazó segélycsomagot.

– Tíz éve beszélünk a civil társadalomról, de nem teszünk eleget érte. A kórház mûködése és a személyzet tevékenysége pozitív példa ennek elérésében. Lejárt a magyarkodás és a románkodás ideje, maradt az emberi élet fontossága – mutatott rá Kelemen Atilla parlamenti képviselô, a kuratórium tagja.

Dr. Benedek Imre elmondta, idén további 25 millió lejes munkálatokat terveznek, szükséges egy új kerítés, elkelne a folyosó és konyha csempézése, valamint egy kút, hogy független vízforrásuk legyen. Ezenkívül a falu központjában levô, kihasználatlanul álló valamikori szülôotthont 15-20 ágyas öregotthonná szándékozzák változtatni. Zárómomentumként a németországiak további támogatásukról biztosították az alapítvány kuratóriumát, mind a kórházat, mind az öregotthont illetô terveik megvalósításában.

Ittas állapotban volt a 40 éves oláhsályi illetôségû Gherasim Gheorghe vasárnap délután. Nézeteltérés tört ki közte és családtagjai között. Ennek hevében vonult a kertbe, ahol testére benzint töltött, majd felgyújtotta önmagát. Az öngyilkosjelölt a helyszínen életét vesztette. A rendôrség helyszínelô csoportja a holttest mellett egy üres kétliteres flakont és egy öngyújtót talált. Az ügyben indított kivizsgálás folytatódik.

25 millió lejes kárt okozott az a tûz, amely csütörtökön a marosludasi Zaharul Rt. központi laboratóriumában keletkezett. A lángok martalékává vált több irat és toxikus anyag. A nyomozás során kiderült, a tüzet elôre megfontolt szándékkal idézte elô a 25 éves helybeli Ludusan Ionel-Marcel. A fiatalember a fent említett társaságnál töltötte a hatóságsértésért kirótt 3 év és hat hónapos büntetését. Valószínûleg bosszúból gyújtotta fel a céget. Rombolás vádjával indítottak eljárást ellene.

alapos gyanújával vették ôrizetbe a 16 éves hármasfalui illetôségû M. Imrét. A fiatalkorú április 2-án délután a 18 éves D. Alpár-Domokos erdôszentgyörgyi lakossal közösen behatolt a hármasfalui A.I. lakásába. A hatvanéves tulajdonost egy késsel megfenyegették, majd 150.000 lej készpénzzel és egymillió lej értékû ruhanemûvel távoztak. Tettük elkövetése után a két fiatalember eltûnt a lakhelyükrôl. A rendôrség tovább folytatja a nyomozást a még szabadlábon levô elkövetôk ôrizetbe vételére.

Elôzetes letartóztatásban várja sorsa alakulását a 31 éves Botosani megyei Aiordachioaiei Mihai. A férfi az 1999. szeptember és 2000. március közötti idôszakban hét megyeszékhelyi kereskedelmi egységbôl élelmiszert, szeszes italt, kávét, elektronikai cikkeket, telefonkártyákat és pornólapokat vitt el. Az okozott kár 70 millió lej.