|
LII. évfolyam 77. (14433) |
2000. április 1., szombat |
Külföldi üzleti hirdetéseket e-mailen is fogadunk. Négyzetcentiméterenkénti díjszabás 60 cent. Átutalás a Banca Româneasca, Bucuresti, filiala Tg. Mures, 251.10.10.35.33.00410.3007 bankszámlaszámra. E-mail címünk: impress@netsoft.ro
fogadunk internetes olvasóinktól (kivétel Románia és Magyarország) személyi jellegû apróhirdetéseket (születés, elhalálozás, üdvözlet, egyéb családi események, emlékeztetôk) a fenti e-mail címen. Kérjük feltüntetni a feladó lakhelyének postacímét.
Korrupcióellenes nemzetközi konferencia
Bukarestben kétnapos nemzetközi konferencia zajlott, amelyen közel húsz ország kormányzati és nem kormányzati szervezeteinek képviselõi, a legfontosabb nemzetközi szervezetek magas rangú vezetõi vitatták meg, milyen szerepet játszik a közép- és kelet- európai térségben az igazságszolgáltatás, a rendõrség és a társadalom a korrupció elleni küzdelemben.
A korrupció elleni világméretû összefogás szükségességét 1999 februárjában fogalmazták meg Washingtonban, ahol egyetértés született arról, hogy célszerû rendszeres idõközönként globális konferenciákat tartani errõl a kérdésrõl. A következõ konferencia jövõre Hágában lesz, a mostani bukaresti tanácskozás egy régió helyzetét térképezte fel.
A szervezõk Magyarországot és Észtországot kérték fel saját tapasztalataik ismertetésére, mivel ez a két ország az, amely a korrupció világbeli elterjedését mérni próbáló Transparency International szervezet szerint a volt szocialista táborból a legjobb eredményeket érte el a korrupció elleni küzdelemben.
A tanácskozáson elmondott beszédében Dávid Ibolya magyar igazságügyi miniszter a korrupció elleni harc magyar nemzeti stratégiájáról adott részletes képet. A magyar igazságügyi miniszter egyebek között hangsúlyozta: a korrupciónak nincs veszélytelen formája, a korrupció olyan, mint az AIDS – legyengíti az egyén immunrendszerét és kockázatok elé állítja a társadalmat.
Bukarestbõl történt elutazása elõtt a magyar igazságügyi miniszter az MTI-nek adott nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy az ENSZ 1999 márciusában globális programot hirdetett a korrupció, a gyermekkereskedelem és a szervezett bûnözés ellen. Magyarország a világon elsõként csatlakozott ehhez a programhoz.
– Nem kis kitárulkozást jelent ez, de a kormány annak reményében vállalta, hogy a részvétel segíti a hatékonyabb stratégiát. Az ENSZ illetékesei az eddigiek alapján úgy látják, hogy Magyarország ebben a kérdésben egy késõbbi idõben, más országokban jól hasznosítható, kipróbált stratégiát tud majd kínálni – mondta Dávid Ibolya.
Tegnap Marosvásárhelyen rendezvénysorozatra került sor, amelyet abból az alkalomból szerveztek, hogy a megyeszékhely 1989-es forradalomban betöltött szerepe erkölcsi elismeréseként megkapta a mártírvárosi címet.
A délelõtt folyamán a rendezvények több színtéren zajlottak. Részt vettek a forradalmárok egyesületei, a hõsök hozzátartozói, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal, a Prefektúra, a megyei RMDSZ elnöksége, több közintézmény képviselõje.
Elsõként a December 21. Egyesület Cãlãraºilor utca 10. szám alatti székházán elhelyezett emlékplakettet leplezték le. Császár Zoltán elnök és Moldovan Sorin alelnök a December 21. Egyesület nevében mondott beszédet. Mindketten emlékeztettek arra, hogy 1989. december 21- én Marosvásárhelyen fiatal életeket oltottak ki pár másodperc alatt, s hogy Marosvásárhely volt a második nagyváros, amely Temesvár után felzárkózott a diktatúra elleni harcba. Nem féltünk a haláltól – jelentette ki Sorin Moldovan –, mert igaz ügyért harcoltunk. Az arcokon nem bánatot, hanem a jobb élet, szabadság és testvériség iránti reményt láttunk, még akkor is, ha másnap áldozatokat temettünk.
A mártírvárosi cím odaítélése nem volt zökkenõmentes, s hogy végül a parlament megszavazta a törvényt, annak köszönhetõ, hogy az RMDSZ és a PUNR marosvásárhelyi képviselõi – a politikai nézeteltérések ellenére –, a karöltve léptek fel azért, hogy a város megérdemelten megkapja az elismerõ titulust – mondotta Kerekes Károly képviselõ. Kiemelte, hogy tíz év után, kissé megkésve illették Marosvásárhelyt a mártírvárosi címmel, de ne feledjük, az 1990-es márciusi események nagyon háttérbe szorították a várost. Továbbá felhívta a figyelmet arra, hogy jóllehet a mártírvárosi cím megvan, a gyilkosokat még nem büntették meg, a katonai ügyészség feladata megnevezni, kik felelõsek az elkövetett gyilkosságokért.
A város három fõ bejáratnál, a Kolozsvár, Szászrégen és Segesvár felé vezetõ fõúton elhelyezték az Oraº martir–Mártírváros feliratot, amely a helységnévtábla alatt kapott helyet.
A Mártírváros feliratú márványtáblát a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal fõbejáratánál is leleplezték bal oldalt román, jobb oldalt magyar nyelven. Fodor Imre polgármester, aki az elõbbi színhelyeken is jelen volt, elmondta: Marosvásárhely és a marosvásárhelyiek számára 2000. március 31-e bíztatást jelent. A város 1989 decemberében példát statuált. December 21. feledhetetlen, történelmi nap. Emlékezzünk vissza, hogy a Dózsa György utcában levõ nagyvállalatok munkásai, a város lakossága, románok, magyarok kivonultak, összefogtak. Ha akkor összefogott a város, most is össze kell fognunk. Sajnos, a testvériség szellemét meggyalázták. A jobb élet sem valósult meg a város valamennyi lakója számára, de e történelmi napon forradalmi szellemiségben kellene elhatároznunk, hogy bepótoljuk mindazt gazdasági, társadalmi téren, amit tíz év alatt elkótyavetyéltünk, mert a mártírvárosi cím kötelez!
A polgármesteri hivatal elõtt felszólalt még Dorin Florea prefektus, kegyelettel adózva az elesettek emléke elõtt.
A Mártírváros feliratú emléktáblákra koszorúkat helyeztek el, akárcsak a Hõsök terén lévõ emlékmûnél.
Koszorúzott a December 21. Egyesület, a Prefektúra, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és az RMDSZ megyei szervezete.
Rendhagyó módon, a megyei tanács ülésére nem csütörtökön, hanem pénteken került sor. A napirend elõtt Ioan Togãnel tanácselnök ismertette Ioan Judea interpellációját, melyben a tanácsos egy sereg dolog ellen szólalt fel, többek között az adminisztratív palotában levõ "egy letûnt birodalmat idézõ" heraldikát kifogásolta s a Diákliga március 20. emlékére tervezett menetének megakadályozása, a prefektus táblaeltávolító szándéka ellen tiltakozott. A tanácselnök rövid úton intézte el a dolgot: írásos választ ígért az interpellálónak.
Mielõtt még az elsõ napirendi pontban szereplõ tájékoztatót, a minisztériumok és egyéb állami intézmények területi igazgatóságainak és kirendeltségeinek tevékenysét bemutató ismertetõt Burkhárdt Árpád alprefektus felolvashatta volna, a napirendrõl – Tõkés András, illetve Tatár Béla tanácsosok javaslatára – három napirendi pontot levettek. Ezek között volt a Teleki tékának a város tulajdonába való átadásáról szóló határozattervezet is, ugyanis a Közmûvelõdésügyi Minisztérium mindeddig nem nyilvánította ki álláspontját e kérdésben. Az alapító által Marosvásárhelynek hagyományozott hírneves kulturális intézmény átvevésérõl a városi tanács csütörtökön már határozatot fogadott el. A megyei tanácsban a kényes kérdést várhatóan a jövõ hónapi tanácsülésen tûzik újra napirendre.
Az ülésen a legnagyobb vitát az Út- és Hídügyi Rt. helyzete váltotta ki. Az utászok az elmúlt év decemberében egy egész sor olyan munkálatot végeztek el, amelyeket nem foglaltak bele az elmúlt évi költségvetésbe, s most ezeknek a kifizetését kérték az idei keret terhére. Bár mindenki elismerte, hogy a munkálatok szükségesek voltak, s azt is sokan vallották, hogy ha már dolgoztak az utászok, azt ki kell fizetni, szinte általános volt a vélekedés, hogy bizony az rt. vezetõsége alaposan túllépte hatáskörét és megfelelõ szankciót érdemel. A hosszúra nyúló vitában az Út- és Hídügyi Rt. munkájával szembeni elégedetlenség volt tapasztalható, s mint Virág György, a tanács alelnöke összefoglalta: a vállalatnak végre el kell a kezét engedni, s nem szabad engedni a szakszervezeti zsarolásnak, mert nem véletlen, hogy pontosan az ülés elõtt egy napppal szerveztek tiltakozást az utászok az adminisztratív palota épülete elõtt. Ha a vállalat életképes, akkor megmarad, ha nem, hát megszûnik – vonta le a következtetést az alelnök. A munkálatok ellenértékének kifizetését négy ellenszavazattal és hét tartózkodással végül elfogadták.
Ugyancsak napirenden szerepelt a Marosvásárhely 10 utcanevének megváltoztatásáról és három új utcanév adományozásáról szóló határozattervezet, abban a formában, ahogy a javaslat a városi tanácstól érkezett és a városi tanácsosok egyszer már elfogadták. A javaslat ellen a megyei tanácsban sem merült fel ellenvetés, egy kiegészítés azonban érkezett Sãmãrghiþan Gheorghe PAC-tanácsos részérõl. Kérjék fel az illetékes szerveket – mondta a tanácsos –, hogy az utcanévtáblákra a személynevek mellé írják oda, hogy ki volt az illetõ és mikor élt. Így például Vasile Lupu fejedelem nevét nem lehet majd összetéveszteni Vasile Lupu parasztpárti szenátor nevével. Az elfogadott határozat révén az utcanév-változtatás elõtt tehát már nincs akadály, a rend kedvéért pedig ismertetjük, hogy mely nevek cseréjérõl van szó: A CFR utca Pajka Károly, a Partizanilor Hegyi Lajos, az Elba utca Tamás Ernõ nevét veszi fel. Valamennyien ’89 decemberi mártírok, akár Adrian Hidoº, Ilie Munteanu és Bodoni Sándor is, akikrõl új utcákat neveznek el. További névcserék: a Grivita roºie utcából Liviu Rebreanu, az Ilie Pintiliebõl Széchenyi István, a Brigadierilorból Colegiului, a Pionierilorból Vasile Lupu, a Gyár utcából Kós Károly, a Lupeni utcából Márton Áron utca lesz. A Bolgárok tere az oda költöztetendõ Bãlcescu-szobor tiszteletére a Bãlcescu-park nevet veszi fel.
A román gazdaság jó úton halad, a reform fájdalmai ugyan még nem értek véget, de a nehezén az ország már túljutott – összegezte négynapos romániai tájékozódásának tapasztalatait Andrew Vorkink, a Világbank Romániáért felelõs igazgatója.
Vorkink bukaresti sajtóértekezletén azt is hangsúlyozta, hogy "bár a gazdasági tendenciák örvendetesek, még sok a tennivaló, és a gazdaság teljes helyreállításáig a lakosság még érezni fogja a reformintézkedések hatásait".
A választási év kockázataival kapcsolatos aggodalmakra válaszolva a világbanki igazgató úgy fogalmazott, hogy fennáll ugyan bizonyos folyamatok lelassulásának a veszélye, de "a választásokon történõ dolgoktól függetlenül, a politikai szférából érkezõ jelzések a reformok folytatásának szándékáról tanúskodnak".
A kormány elõtt álló idei gondokról szólva Vorkink hangoztatta: csökkenteni kell a belsõ adóságot, mégpedig a nemzetközi piacról felvett alacsony kamatú hitelek segítségével.
A Romániával kötött elsõ PSAL- kölcsön eredményét úgy értékelte, elsõ ízben történik meg, hogy a román hatóságok képesek sikerre vinni egy világbanki támogatással elindított szerkezetátalakítási programot. Jelezte, hogy a következõ világbanki egyezmény alapján Románia több mint 300 millió dolláros hitelhez juthat.
– A második PSAL-egyezmény a román üzleti feltételek javítására, a közigazgatási reformra, a magánosítás és a szerkezetátalakítás folytatására irányul, egyben erõteljes eleme lesz a szociális támogatás – hangsúlyozta.
A beharangozottnál kisebb áremelések
A csütörtöki kormányülésen több fontos kérdésben született határozat. Megerõsítették a helyhatósági választások elõzetesen máár ismertté vált idõpontját. A kampány 45 napos.
Elhalasztották annak a sürgõsségi kormányrendeletnek az elfogadását, mely módosítja a választási törvényt.
Fizetésemelések : Április elsejétõl 37,5-65 százalékkal emelik a központi és helyi közigazgatási dolgozók, a kultúrintézmények és a tudományos kutatási intézmények alkalmazottainak a fizetését.
Marad az útadó : Mugur Isãrescu miniszterelnök nem értett egyet Traian Bãsescu közlekedési miniszter azon javaslatával, hogy az útadó eltörlése ellenében literenként 680 lejjel növeljék a benzin árát. Ez a kérdés legfeljebb májusban kerülhet ismét napirendre.
Energiaárak : Nem fogadta el a kormány azt a javaslatot sem, hogy mintegy 40 százalékos áremelést hajtsanak végre április elsejétõl a közszolgáltatásoknál (villany, központi fûtés, gáz), a tegnapi kormányhatározat csak a tervezett 19 százalékos ÁFÁ-t (TVA-t) engedélyezte.
Gyermekvédelem : Két kormányhatározat a hátrányos helyzetû gyermekek sorsának javításával kapcsolatos.
Három dologról esett szó a legnagyobb ellenzéki párt, a PDSR csütörtöki sajtótájékoztatóján. A megyei szervezet titkára ªtefan Someºan a kampánystratégiáról, illetve szervezési kérdésekrõl szólt, elmondva, hogy a megye 78 helységében van szervezetük, és bár nem mindegyikben állítottak polgármesterjelöltet, de tanácsosi listájuk még azokban a falvakban is van, ahol nincs szervezetük. A helyhatósági választásokon legalább 35 polgármesteri székre számítanak. Marosvásárhelyen még kivárnak, remélik nem esett el végleg a közös jelölés esélye. Ha nem állítanak saját jelöltet, mindenáron azt szeretnék elérni, hogy második fordulóra kerüljön sor.
Két nappal ezelõtt alakult meg a "PDSR-s Tanulók Ligája", amelybe 16 és 19 év közötti tanulók tartoznak a különbözõ líceumokból (a Bolyai nincs közöttük). Elnök Moldovan Radu, és a PDSR programja alapján kurzusokat, felkészítõket szerveznek érettségizõknek, diszkó, sportverseny, kirándulás sem hiányzik a programjukból.
Végül pedig a mezõgazdaság fellenedítésének szükségességéröl beszélt Gheorghe Predilã, a Mezõgazdasági Termelõk Országos Egyesületének elnöke, és arról, hogy a jó ügy érdekében tartották tegnapelõtt Marosvásárhelyen a Maros megyei mezõgazdászok fórumának alakuló ülését. Elnöke Ovidiu Natea, elsõ alelnök Tiberiu Sbârcea. A kérdésre, hogy mi a prioritások prioritása a mezõgazdaságban, Sbârcea azt válaszolta, hogy megnyerni a választásokat. E kijelentés után pedig komolyra fordítva a szót, egész sor "prioritást" sorolt fel.
szóló programot mutatott be csütörtökön a Szövetség Romániáért Párt (APR) megyei vezetése. A 92 oldalas programban az ipar, a mezõgazdaság, a kis- és középvállalatok fellendítésétõl az egészségügyön, tanügyön, kultúrán át a "szellemiség", közrendig, a munkanélküliség leküzdéséig és a nemzeti kérdésig minden megtalálható. Benne van Marosvásárhely polgármesterjelöltjének programtervezete, de szó van Szászrégenrõl, Segesvárról, Dicsõszentmártonról és Ludasról is.
Silviu Morariu elnök szerint azt szeretnék, ha a programjukat fórumokon vitathatnák meg a közvéleménnyel. Ugyanakkor, jelentette ki, szívesen fogadják a kiegészítõ, módosító javaslatokat is. Azt is mondták, hogy céljuk nem feltétlen a választási gyõzelem, inkább a megye gazdasági, szellemi, kulturális elõrehaladása érdekli õket.
A fenti címmel rendeztek pénteken kerekasztal- beszélgetést a Constantin Brâncuºi építészeti líceumban. A cél az építkezési cégek, érintett állami és nem állami intézmények (polgármesteri hivatal, kereskedelmi kamara, átformálási és képzési igazgatóság stb.) illetve az iskola közötti állandó párbeszéd kialakítása. Mint Tibrea Adriana igazgatónõtõl megtudtuk, míg a cégek jól képzett szakembereket keresnek, az iskola évrõl évre nehezen tud új tanulókat vonzani az építész szakmába. A párbeszéd lehetõvé tenné, hogy az iskola olyan szakmában képezzen ki szakembereket, amelyben hiány van. Ugyanakkor elképzelhetõ más fajta együttmûködés is, amelynek során a cégek az iskolába továbbképzésre küldenék alkalmazottaikat. A megbeszélésen 12 cég vett részt, de ha sikerül a párbeszédet elindítani, várhatóan többen bekapcsolódnak, ugyanis az építészeti iskolából kerülnek ki az építészet jövendõ megbízható alkalmazottait.
A kerekasztal-beszélgetésen Norbert Ruepert, az utrechti ROC- regionális oktatási központ nemzetközi menedzsere a szakemberképzés nyugati gyakorlatát is felvillantotta. Röviden bemutatta a mintegy 23000 diákot képzõ iskolaközpontjukat. A ROC 18000 mûszaki, egészségügyi, turisztikai, szakmunkást képez, de vannak képzési programjai társadalmi munkások számára is. Norbert Ruepert, másodmagával a Leonardo da Vinci tanárcsere program keretében látogatta meg a líceumot.
Az iskola újabb Leonardo da Vinci program keretében szeretné, ha a késõbbiekben árvaházi gyerekek oktatását sikerülne megoldania, tekintettel arra, hogy az építész szakmában a munkanélküliség egyelõre nem jelent problémát.
Egyébként az építészeti líceumban jövõ héten, kedden újabb nyitott kapuk rendezvényre kerül sor. A Nyitott kapuk napján 12 és 13 óra között a nyolcadikos tanulókat és azok osztályfõnökeit várják, míg délután 4 és 6 között a szülõket. Mert a tanintézet oktatóközössége szeretné visszaszerezni az iskola egykori jó hírnevét s egyben rehabilitálni a szakmát, amely az eltelt évtizedekben sajnos sokat veszített társadalmi megbecsülésébõl. Hogy mikor és mennyire sikerül ez nekik, még nem tudható. De valami elkezdõdött. Érdemes az igyekezetre másoknak is odafigyelni.
1850. április 3-án írta alá Moldova uralkodója, Grigore Alexandru Ghica a Szolgálattevõk Testületének Csendõrtestületté való átalakítását szentesítõ törvényt. Az 1998. június 5-i 116-os számú törvény értelmében április 3-a vált a ROMÁN CSENDÕRSÉG NAPJÁVÁ.
Ünnepi üzenetében Dorobanþu Constantin dandártábornok, a Marosvásárhelyi Területi Csendõrség parancsnoka hangsúlyozza, hogy Grigore Alexandru Ghica uralkodó az 1850. április 3-i törvény révén fekteti le a Román Csendõrség alapjait, feloszlatva a korábbi Szolgálatevõk Testületét és létrehozva a Csendõrtestületet.
A csendõrséget így rendõri jellegû katonai intézményként hozták létre, melynek célja fenntartani a rendet és biztonságot az ország egész területén. A csendõrség fõ küldetése az általános közbiztonság felügyelete volt, ami lényegében a következõkre vonatkozott: a közbiztonság õrzése, vagyis a biztonsági és hírszerzési feladatok végrehajtása, amelyeknek fõ célja a kormányzási forma és az állam biztonságának védelme; a közrend védelme; a törvények tiszteletben tartásának biztosítása, vagyis az ország törvényeit megszegõk ellen irányuló igazságügyi rendõrségi feladatok végrehajtása.
A jobb közbiztonság, valamint a csendõrség és rendõrség közötti hatékonyabb együttmûködés érdekében, 1850. június 9-én Grigore Alexandru Ghica aláírja a rendõrség szervezésének egyik legteljesebb törvényét, amellyel elsõ alkalommal megalapozza a csendõrség és rendõrség közötti, az állam közbiztonságának védelmére vonatkozó együttmûködést.
A következõ idõszakban, az összes, csendõrség intézményére vonatkozó törvény kizárólag a struktúra javítását, a hatáskörök bõvítését, összevonását tartották szem elõtt, a társadalom fejlõdésének és a bûnügyi helyzet alakulásának függvényében.
1949. január 23-án a csendõrséget a milícia és szekuritátés csapatok váltották fel.
A korszaktól függetlenül, különleges helyzetekben és háborúk idején, a csendõrség részt vállalt a román hadsereg valamennyi küzdelmében (1877-1878; 1913; 1916-1918; 1919; 1941-1945), tisztességgel és becsülettel teljesítve a rá bízott feladatot.
Az 1989 decemberi forradalom után, 1990. július 5-én, a 0749-es számú kormányhatározat értelmében újraalakul a csendõrség, Csendõrcsapatok elnevezéssel, olyan egységként, amely rendkívüli fontosságú objektumokat, valamint a rendõrséggel közösen az ország egész területén a közrendet védi.
A csendõrség újjáéled, de nem általános rendõrségi teendõk elvégzése érdekében, hanem megváltozott felfogásban és felépítésben, jelentõsen különbözve attól, mint amit a csendõrség a háború elõtt jelentett.
Még akkor is, ha nem rendelkezett róla sarkalatos törvény, a csendõrség szakavatottan, odaadással és professzionalizmussal teljesítette a rá bízott feladatokat. Az 1998. június 4-i törvény világosan megszabja az új hatásköröket, a koncepciót, a testület felépítését és küldetését, szervezésének modelljét, és a Csendõrcsapatokat "Román Csendõrséggé" alakítja. A törvény elõírja, hogy a csendõrség az állam szakosított katonai intézménye, a Belügyminisztérium alkotórésze, a felépítés és szervezés szempontjából pedig a csendõrséget a Csendõrség Országos Parancsnoksága vezeti, melynek élén tábornoki rangú parancsnok áll. A csendõrség felépítése: területi és megyei parancsnokságok, Bukarest municípium parancsnokság, dandárok, zászlóaljak, különítmények, századok, mozgó osztagok, õrségek, valamint más speciális alakulatok. Felépítése és küldetése révén a csendõrség az egész ország területét átfogja.
"Ebben a különleges pillanatban, a Román Csendõrség Napjának április 3-i megünneplésén gondolatainkat a mai csendõrgenerációra irányítjuk, azok felé, akik lelkükben hordozzák az elhivatottság érzését, akik fegyverrel a kezükben védik, biztosítják és szavatolják a közrendet és biztonságot, az állampolgárok jogait és szabadságjogait, a köz- és magántulajdont Romániában" – szól az üzenet, majd az alábbi üdvözlettel zárul:
"Az emlékezés ünnepén fegyvertársaimnak és a Területi Csendõrparancsnokság személyzetének õszinte üdvözletemet, sok egészséget, boldogságot és sikert kívánok a rájuk bízott küldetések teljesítésében.
Isten éltessen, Román Csendõrség!"
Avatóünnepség a vásárhelyi börtönben
Korszerûsítették, felújították a vásárhelyi börtönt. A tegnap délelõtt adták át hivatalosan. Az eseményen jelen volt Bãdiþoiu Constantin, az Országos Börtönigazgatóság paracsnok-helyettese, Tüske János ezredes, a kecskeméti megyei börtön parancsnoka, dr. Bodoczky László, a Bács-Kiskun megyei bíróság elnöke, a rendõrség, csendõrség, harckocsi-dandár, a 6-os Hadtest, ügyészség, bíróság, törvényszék, valamint a helyi önkormányzat képviselõi.
Köszöntõ beszédében Szöllösi Géza ezredes, a vásárhelyi börtön parancsnoka kiemelte: jelenleg 875 elítélt tölti büntetését a 628 férõhelyes intézményben. Az 1998 októberében elkezdett és idén március 15-én véglegesített korszerûsítési munkálatokkal a börtönben a zsúfoltság nem szûnt meg, az életkörülményeken azonban változtattak. A munkálatok során minden szobához zuhanyozóval, vécével és mosdókagylóval felszerelt mellékhelyiséget csatoltak. Az épület külsõ falára egy méter magasságban falicsempét ragasztottak. Ugyanakkor a mellékhelyiségeket és a folyosókat padló- és falicsempével tették komfortossá.
A tavalyi korszerûsítés során a nõi elítéltek számára külön szárnyat képeztek ki. A folyosó plafonjára villany- és vízvezetékeket rögzítettek, erre került az álmennyezet. Új fûtõtesteket szereltek a folyosókra, irodákba és szobákba. Felújították a vízvezetékeket. Korszerûsítették az orvosi rendelõt és gyógyszertárat, ahol két általános orvos, egy fogorvos és öt asszisztens látja el a szolgálatot.
Az igazgató elmondása szerint a munkálatok összértéke 4,95 milliárd lej, ebbõl 3,096 milliárd saját bevétel (a rabok kinti munkájából származó jövedelem).
A következõkben a marosszentkirályi farmra invitálták a jelenlevõket. Összesen 27 hektár területen termesztik a krumplit, káposztát, sárgarépát, petrezselymet és a többi szükséges zöldséget. A szentkirályi állatfarmon közel 800 sertést, harminc szarvasmarhát és 150 szárnyast tartanak az elítéltek. A börtön "lakóinak" hús- és zöldségszükséglete innen kerül ki.
– Idén újabb építkezéseket eszközölünk. A jobb oldali szárnyra egy emeletet húzunk, amely egy 120 fõs befogadóképességû klubnak adna otthont, valamint a melléje kerülõ szobákban 150 személyt tudunk elszállásolni, így csökkentve a zsúfoltságot – összegzett a parancsnok.
Április közepétõl látnak hozzá új technológiával mintegy tíz kilométernyi útszakasz felújításához Marosvásárhely fõ útvonalain – jelentette be Eugen Criºan alpolgármester a polgármesteri hivatalban csütörtökön tartott sajtótájékoztatón.
Mint lapunkban már hírül adtuk, a dévai DJD ÖV nyerte meg az e célra kiírt pályázatot. Az alpolgármester elmondotta, Déván ismerték meg azt a technológiát, amellyel a felújításra kiszemelt útszakaszon a régi aszfaltréteget felmarják, majd azon melegében új koptatóréteget terítenek az útra. Más városokban ez a javítási módszer jól bevált, így remélik, nálunk is eredményesen alkalmazzák.
A dévai cég 1 milliárd 86 ezer lejért újít fel berendezésével 10 ezer négyzetméternyi utat, és a polgármesteri hivatal legalább 100 ezer négyzetmétert akar velük felújíttatni, ami mintegy tíz kilométernek felel meg. Ha ennél nagyobb megrendelést bíznak a cégre, az számottevõ árengedményt ad a városnak. Lapunk kérdésére az alpolgármester elmondotta, elsõsorban azokon a fõútvonalakon dolgoztatják majd a vállalkozót, ahol a közszolgáltatók felújították vezetékeiket az utóbbi években. Az 1918. December 1. úton kezdik meg a felújítást, a Shell benzintöltõ állomásától egészen a Gyõzelem téri telefonpalotáig. A Dózsa György utcán az épülõ aluljáró és a vasútállomás közti szakaszt újítják majd fel, az 1989 December 22 utcának a városbejárattól az újonnan felszerelt forgalmi lámpákig terjedõ szakaszát, de dolgozni fognak még a Gh. Marinescu, a Szabadság, Bega, Bodoni, Kossuth, Jeddi utcákon is. Mindezt május végéig remélik elvégezni, amivel az alkalmazandó technológiával ideális körülmények között naponta 5-600 méteres, 3,5 méter széles útszakaszt lehet felújítani.
A tervbe vett javítások költsége megközelítõleg tízmilliárd lej, de ha a költségvetés bevételei megengedik, többet is költenek ilyen munkálatokra. A cég két évre vállal garanciát a munkájáért, de a más városokban látottak szerint az e technológiával felújított útszakaszok három évet is tartanak.
Vizet is engednek a medencébe?
Az alpolgármester arról is beszámolt, hogy idén 12 milliárd lejt terveznek elkölteni a Víkendtelep felújítására. A szabadidõközpont korszerûsítése 2002-ig tart, és a tavaly kötött kivitelezési szerzõdés értéke 31 milliárd lej. Idén a közepes méretû fürdõmedencét akarják átadni, a tervek szerint június 20-án, és ha a kivitelezõk tartják magukat a határidõhöz, az alpolgármester saját szavai szerint hajlandó felöltözve a medencébe vetni magát. Emellett még a kismedencét is idénre tervezik átadni, a másik négy medencében csak késõbb lehet fürdeni. A medencék mellett idén még a korszerû víztisztító berendezésen dolgoznak. Ameddig a telepet teljesen fel nem újítják, a belépõjegyeket sem fogják drágítani.
A héten a munkavédelmi felügyelõségek száznál is több képviselõje vett részt a Szovátán tartott, megalakulásuk utáni elsõ tanácskozásukon. Az év elején két részre oszlott, volt munkakamarákból kivált munkavédelmi igazgatóságok rendezvényén részt vett Mariana Busac, a Munkaügyi és Munkavédelmi Minisztérium államtitkára is. A megbeszélések legfontosabb célja az újonnan megalakult rendszer szervezési kérdéseinek tisztázása.
A sajtótájékoztatón Mariana Busac kiemelte, az elmúlt évben csökkent a bejelentett munkabalesetek száma. 1999-ben 6481 munkabalesetet jelentettek a munkakamaráknál (1998-ben ezek száma 7039 volt), amibõl 431 halálos kimenetelû volt, szemben az elõzõ évi 531-gyel. A balesetek társadalmi hatását mutatja, hogy az általuk okozott részleges munkaképtelenség összesen 60000 munkanap kiesést jelentett.
Ugyanakkor az elmúlt 12 hónapban 1802 új szakmai megbetegedésrõl számoltak be a gazdasági egységek, ami azt jelenti, hogy még mindig nem sikerült felszámolni, vagy legalábbis csökkenteni az elhallgatott munkabalesetek és megbetegedések számát. Elgondolkoztató az a tény is, hogy a szakmai betegségben szenvedõk 71,9%-a férfi.
A legjobban a gépiparban dolgozók vannak kitéve a veszélynek. A legsûrûbben elõforduló szakmai megbetegedések: szilikózis, azbesztózis, különbözõ mérgezések és bõrbetegségek, tüdõasztma, Raynaud-szindróma, illetve zajártalmak, süketség és halláscsökkenés. Igen nagy a gondatlanság miatt bekövtekezõ balesetek száma: esések és a közúti balesetek. Az államtitkár véleménye szerint a 30-50 év közöttiek körében bizonyos fokú hanyagság figyelhetõ meg, ami még a múlt rendszer maradványának tekinthetõ. Ugyanakkor hangsúlyozta, a balesetek figyelmességgel, megfelelõ munkakultúrával, stb elkerülhetõek.
Hasonlóképpen a munkaadók és a munkavállalók gondolkodásmódjának megváltozására van szükség ahhoz, hogy megszûnjön, vagy legalább jelentõsen csökkenjen a feketemunka. Véleménye szerint a munkavédelmi felügyelõség nem megtorló intézmény, hanem nevelési és nyilvántartási kötelezettségei is vannak, ám kérdésekre válaszolva elmondta: a háború elõtti munkavédelmi rendõrség elnevezésnek megvoltak a maga elõnyei, például akkor nem küszködtek a felügyelõk tekintélyhiánnyal. "Eltekintve attól, hogy a törvény olyan-amilyen, meggyõzõdésem, hogy ha betartanák elõírásait nem lennének gondjaink."– mondta Mariana Busac.
A Maros megyei felügyelõség igazgatónõje Vamanu Carmen tájékoztatott, hogy hétfõn a megyében utolsóként Szovátán is nyílik egy panasziroda, ahova munkaadók és munkavállalók egyaránt fordulhatnak.
Egyébként Maros megye munkabalesetek szempontjából a 16. helyen van, viszont a bérek után fizetendõ adók és illetékek befizetésében élen jár: az állami költségvetésbe utalandó összegek 90%-át befizették megyénk gazdasági egységei.
Meghívót küldött szerkesztõségünknek a marosvásárhelyi Népi Egyetem, közölve, hogy városunk kulturális örökségérõl, köztéri szobrairól és más emlékeirõl tart elõadást Viorica Herdean mûvészettörténész. A meghívásnak eleget is tettünk, csütörtök délután beültünk az intézmény elõadótermébe és vártunk… Jött egy sereg középiskolás diák, egy osztály a Marinescu líceumból, egy-két felnõtt, Berdj Asgian professzor a városi tanács részérõl, Zeno Ghiþulescu költõ és jómagam: egy szál újságíró. Ennyi.
Ettõl még az elõadás elõadás maradt, úgy tûnt, hogy a téma meg a mûvészettörténész pedagógiai érzéke nagyszerûen lekötötte az általában inkább zsúrozhatnék bakfislányok figyelmét, hallottak itt olyan dolgokról is, amirõl máshol aligha mesélnek nekik. Kezdve a székely vértanúktól el egészen Bartókig meg a Bolyaiakig, onnan a legújabb szoborpályázatig, ami Borsos Tamásnak állítana majd emléket. Az elõadáson nyilvánvalóan szó esett jó bõven Avram Iancuról, A. Papiu Ilarianról, Eminescuról és Dandeáról, súlyuknak, történelmi szerepüknek megfelelõen, úgyhogy félreértés ne essen…
A fentiekhez nincs is bõvebb hozzáfûznivalóm, mindössze annyi: egészen természetes (kellene legyen) Marosvásárhelyen.
Április 3-9 között a Bábel Interkulturális Alapítvány Posta utca 14. szám alatti székházában feliratozás nélkül magyar mûvész és dokumentumfilmeket vetítenek. Hétfõn este 8 órától mûvészfilm - Az én XX. századom. Kedden ugyancsak 20 órától Az isten akaratából, portréfilmm Habsburg Ottóról, rendezte Bokor Péter. Szerdán ugyanebben az idõpontban Csak semmi pánik címû mûvészfilmet vetítik, rendezte Szekeres Dénes. Csütörtökön Déryné - rendezõ Békeffy István. Pénteken délután 6 órakor: Tanár úr kérem, rendezte Mamcserov Frigyes. A mûvészfilm Karinthy Frigyes regénye nyomán készült. Este 8 órakor: Budapesti mesék, rendezte Szabó István. Szombaton este 8 órakor Mephisto, rendezte Szabó István. Vasárnap 19 órakor Az õsmagyarok vándorlásairól címû dokumentumfilm, majd 20 órakor Redl ezredes, rendezõ Szabó István.
A vetítõterem 30 férõhelyes. A filmek lejátszását kérésre megismételik. Bõvebb tájékoztatást az alapítvány 166.679-es telefonszámán nyújtanak.
195 éve, 1805-ben született HANS CHRISTIAN ANDERSEN dán író, a világirodalom egyik legnagyobb és leghíresebb meseírója. Meséi tették világhírûvé, de írt regényeket, elbeszéléseket, útirajzot is. (1875-ben hunyt el.)
160 éve, 1840-ben született EMILE ZOLA francia író, a naturalizmus irodalmi irányzatának vezéralakja. A Rougon- Macquart regényciklusban egy család egymást követõ nemzedékeinek az öröklõdés, a környezet és a kor által determinált sorsát mutatja be. (1902-ben halt meg.)
160 éve, 1840-ben született BENICZKYNÉ BAJZA LENKE írónõ. Regényei, amelyekben a fõúri és polgári szalonok világát mutatta be, nagyon népszerûek voltak. (1905-ben hunyt el.)
65 éve, 1935-ben született MELOCCO MIKLÓS Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrászmûvész. Elsõsorban szimbolikus, intellektuális kompozíciói jelentõsek.
115 éve, 1885-ben született SZÉKELYHIDY FERENC operaénekes (tenor). Fõként Wagner, Mozart és olasz szerzõk operáit énekelte, s kiemelkedõ interpretátora volt az új magyar zenének. (1954-ben hunyt el.)
95 éve, 1905-ben hunyt el CONSTANTIN EMILE MEUNIER belga szobrász, festõ, grafikus. Realista szobrai a nehéz fizikai munkát végzõ embereket örökítik meg. (1831-ben született.)
85 éve, 1915-ben született JAN DRDA cseh író, publicista. Legjobb mûve, népszerûségének megalapozója elsõ regénye volt (Urkeze városka). Elbeszéléseiben a német megszállók elleni harcot ábrázolta. (1970-ben halt meg.)
140 éve, 1860-ban született ISTVÁNFFI GYULA botanikus, mikológus, az MTA tagja. A kolozsvári és a budapesti egyetem tanára volt. A filoxéra és a szõlõbetegségek leküzdésében, a borminõség javításában ért el jelentõs eredményeket. (1930-ban halt meg.)
100 éve, 1900-ban született SPENCER TRACY amerikai filmszínész. Kiváló jellemszínész volt, az amerikai filmmûvészet kiemelkedõ jelentõségû képviselõje. (1967-ben hunyt el.)
510 éve, 1490-ben halt meg HUNYADI MÁTYÁS, 1458-1490 között Magyarország királya. Erõs központi kormányzatot szervezett. Pénzreformja során értékálló pénzeket veretett. Növelte az állami hivatalok szerepét. Állandó hadsereget állított fel. Az irodalom és a mûvészetek mecénása volt. Híres volt mintegy 2000 kötetet tartalmazó könyvtára. (1443-ban született.)
480 éve, 1520-ban halt meg RAFFAELLO (RAFFAELO DI GIOVANNI SANTI) itáliai festõ, építész. Az itáliai reneszánsz kiemelkedõ mestere volt. Képeire az üde természeti környezet, a harmonikus, lágy, tiszta szépségû formák jellemzõk. Késõbbi mûveiben mély drámaiság érvényesül. (1485-ben született.)
180 éve, 1820-ban született KLAPKA GYÖRGY honvédtábornok. A temesközi sereg táborkari fõnöke, hadtestparancsnok, hadügyminiszter-helyettes, majd a komáromi vár védõje volt. 1849 végén emigrált, majd a kiegyezés után hazatért, s országgyûlési képviselõ volt. (1892-ben halt meg.)
230 éve, 1770-ben született WILLIAM WORDSWORTH angol költõ. Az angol romantika elsõ nemzedékének képviselõje, mûveit panteisztikus természetrajongás, ember és természet viszonyának miszticizmusba hajló felfogása jellemzi. (1850- ben halt meg.)
150 éve, 1850-ben hunyt el id. ÁBRÁNYI EMIL író, újságíró. Kossuth Lajos egyik legbizalmasabb barátja, a Pesti Hírlap munkatársa. Szemere Bertalan titkára, majd kormánybiztos volt. Megalapította és szerkesztette a Jövõ c. radikális napilapot. Omodé Pál és családja c. drámáját 1846-ban bemutatta a Nemzeti Színház. (1820-ban született.)
120 éve, 1880-ban született FELVINCZI TAKÁCS ZOLTÁN mûvészettörténész. A szegedi, majd a kolozsvári egyetem tanára volt. Elsõsorban Kelet mûvészetével foglalkozott. (1964-ben hunyt el.)
265 éve, 1735-ben hunyt el II. RÁKÓCZI FERENC, Erdély és a szövetkezett rendek fejedelme, a Habsburg-ellenes szabadságharc (1703-1711) vezére. Írásaibn megfogalmazta a szabadságharc okait és célját: a nemzeti állam megteremtése, a vallási sérelmek orvoslása, a jobbágyság terheinek enyhítése. (1676-ban született.)
165 éve, 1835-ben hunyt el WILHELM VON HUMBOLDT német államférfi, filozófus, nyelvész, író. Római, bécsi, londoni nagykövet, majd kultuszminiszter volt. Õ alapította a berlini egyetemet. Összehasonlító nyelvészeti tanulmányai hatottak a XX. századi nyelvtudományra is. (1767-ben született.)
140 éve, 1860-ban halt meg gr. SZÉCHENYI ISTVÁN, a reformkor kimagasló politikusa, a Magyar Tudományos Akadémia alapítója, számos nagyhatású könyv (pl. a Hitel) szerzõje, az Al-Duna szabályozásának, a Lánchíd építésének vezetõje, 1848-ban miniszter. Bár nem értett egyet Kossuth politikájával, vállalta a forradalmat, de a fegyveres harc rémképe, az egyre zavarosabb helyzet idegrendszerét felõrölte. A döblingi elmegyógyintézetben halt meg. (1791-ben született.)
St. Hilár breviáriuma
Káldi, az abesszíniai kecskepásztor egy szép napon a sziklán üldögélt. Hát egyszer csak azt látja, hogy kecskéi hirtelen, minden látható ok nélkül, rendkívül virgoncak lettek.
Az anyai örömökben tobzódó Mici – amelyik a múltkoriban terhes maradt Cápcáráptól és vajúdás közben hosszan elnyújtva így sírt: "Jajistenem, hogy fájnii, / Többet nem kell próbálnii!…" – megfeledkezve alig cseperedõ gidácskájáról ismét a vakondtúrások tetején produkálta magát, és gurgulázva ekként biztatta magát (no meg a hímburgerjét büszkén hegyezgetõ Cápcárápot): "Iccum-piccum, nem fájni, / Megint meg kell próbálni!"
A Mici ekkor még csak ilyen szinten birtokolta anyanyelvét. Hja, a kereszténység elején vagyunk.
Heves tûz jött Káldira, futólag felötlött benne egy híres reklám a XX. század végérõl, amely így csalogat az örömre: "A kellem és kecs kétszeres, / Kecskét szeress!", megkívánta viszont azt a fényes, piros bogyót is, amelytõl oly virgoncakká váltak kedvenc állatai. Ez valami satnya bokor gyümölcseként lett a mekegõ társaság kedvence.
Megkóstolta a bogyókat Káldi, és legnagyobb döbbenetére annyira felvirult, hajlott kora ellenére oly erõsnek érezte magát, hogy féktelen vágyának engedelmeskedve azonmód szót fogadott a távoli jövõ poétájának: csakhamar tobzódott a kéjben.
A pásztor nem bírta magában tartani a titkot, elballagott a közeli kolostorba is, bõven vitt az izgató bogyókból. Ott megkínálta velük az apát urat. De az tûzbe dobta az egészet, mert hogy az ördög munkál benne – Lám, ez hágatott kecskét veled is, Káldi! –, a tornyból kukkolt a vén pedofülû, pedig akkor még a kukker nem volt feltalálva; ámde azonban valami egészen felséges illat töltötte be a folyosót. – Isten mûve! – kiáltott az apát. Megparancsolta a szerzeteseknek: azonnal kaparják ki a bogyókat a parázs közül.
De még jó száz év kellett hozzá, hogy felfedezzék a vízforralást, az összezúzott kávé- és az elmállasztott kecskebogyót zsírral keverve golyóvá gyúrták, jóf fogott a kimerítõ, hosszú karavánutakon. Vízbe áztatva rágcsálni lehetett a kávét, az is megtette.
Hattyúnyakú Edith semmit sem tudott róla, amikor Kékfogú Harald holttestét kereste a hastingsi csatatéren.
Nem tudott róla Ráth-Végh István sem, csak jóval késõbb, miután megszületett és beleásta magát a kultúrtörténetbe.
Tudott róla viszont Huszár Sándor, egy bukaresti magyar hetilap fõszerkesztõje, de neki ez az információ abszolúte redundánsnak számított, miután állandó rettegés lett az élete. Szólt is Fazekas Jánosnak –: Né, reggel a kocsimhoz menet ráismertem egy emberre, aki már három napja ugyanúgy áll a házunk mellett. Mit gondolsz, helyettes-miniszterelnök elvtárs; ha szekus figyel engem, azzal nincs bajom, mert az államnak joga van tudni, hogy mit csinálok. De ha nem figyelnek, akkor orvoshoz kell mennem, mert valószínûleg üldözési mániám van.
Fazekas János másnap felhívta Huszár Sándort, és közölte, hogy letolta õket. – Igazad volt, ilyet nem lehet csinálni. Mindennap másnak kell mennie.
Török kávét már a törökök sem isznak, mióta Kemal Atatürk betiltotta a kávézást. A modern Törökországban nincs helye a dorbézolásnak. Azóta mindenki teát iszik. Beder Tibort két csészével úgy feltüzelték Macarköy közelében, hogy egykori sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégista táncosdiák- múltjára emlékezve derékon kapta az elsõ tenyeres-talpas menyecskét. Alaposan kifárasztották egymást; õ, a székely fõtanfelügyelõ és a 450 évvel ezelõtt török földre szakadt magyarok szoknyás utóda.
Akirõl a végén kiderült: férfi. Törökéknél ugyanis nem táncolnak a fehérnépek; csak akkor, ha kimondottan ez a mesterségük.
Brazíliában a gyengébb kávét kedvelik, az úgynevezett cafezinhót, ott naponta többször is kávéznak, fõleg a hivatalokban kedvelik ezt a szokást. Ha Brazíliában brazil kávét kérsz, szemberöhögnek. A brazil kávé nem olyan, mint pl. az orosz vodka. Amelyet leginkább kovászos uborkával kell fogyasztani. Ha nem akarsz azonnal berúgni, kapj be elõtte egy bog vajat, az rátelepszik a gyomrod falára, és késlelteti az alkohol felszívódását.
Török kávét Marosvásárhelyen a Café Tutunban lehet kapni. Gutát a közhivatalokban vagy konferenciákon, pártok összejövetelein, sajtóértekezleteken; ahol szintén kávéznak.
B.D.
Agytágulás – Marosvásárhelyen is
Brit tudósok szerint tágul a taxisok agya. A kísérletben részt vevõ 16 taxisofõrön elvégzett röntgenfelvételek azt mutatták, hogy az agy eléggé rugalmas ahhoz, hogy jelentõsen növekedjék, miután a sofõrök egyre több útvonalat tanulnak meg.
A helyzet ez: annál fejlettebb a hipocampusuk (az agyvelõkampójuk), minél több utat tudnak. Minél többet vezetsz, annál nagyobb lesz a kampód.
Londonban általában két évbe telik, amíg a taxisjelöltek memorizálják a fõváros térképét ahhoz, hogy megkaphassák vezetõi engedélyüket.
Marosvásárhelyen tíz év után sem tudjuk, merre visz az út. (Csak a végzet, de az már le van rágva.) A taxisok betéve tudják minden vonalukat. A maxi- taxisok kéthetente, havonta tanulnak meg egy-egy új vonalat. A közszállításiak pedig akkor, amikor Chiorean igazgató megint elsírja magát az Antena 1 mûsorán, vagy ismét panaszt emel a városháza ellen.
Legjobban a Grazból kölcsönzött buszoknak nõ a kampójuk. Ezek annyira észben tartják egykori útvonalukat, hogy az egyik járat váratlanul Kolozsvár felé indult a múltkoriban. Szerencsére a sofõr megneszelt valamit, és idejekorán elcsavarta a Radu Vasile-kormányt.
A brit tudósokat ezúton értesítjük: a marosvásárhelyi sofõrök agya kétszer akkora, mint a londoniaké, a kampójuk pedig olyan, hogy az elefánt felvállalhatná agyarnak. Aki ugyanis városunkban, megyénkben, Bãsescunkban kocsikázik, annak minden egyes fekvõzsarut meg kell jegyeznie, ezért agymûveleteit megsokszorozza a fokozott odafigyelés és tanulás miatt. A fekvõzsaruk úgy szaporodnak, mint a nyulak. Némelyik gödör pedig elõre megfontolt szándékkal változtatja a pozícióját, mint valami megélhetési politikus.
Úgyhogy agykampó ügyben mi vagyunk a guruk, nem a londoniak. Marosvásárhely és Románia, nem London meg a ködös Albion.
Bion, bion.
(dósa)
Nem kell fagylalt csokikrémmel,
Nincs kollektív, nem lesz téesz,
Semmire se kapunk választ.
N.M.K.
A ROMSAT CABLE mûsorszolgáltató cég bejelentette: vasárnaptól magyarul is élvezhetõ az EUROSPORT mûsora. A megszûnt TV3 helyén magyarul vételezhetõ a program. A sportmûsorokat ifj. Knézy Jenõ kommentálja.
Drágulnak a telkek a Bodoni úton. Híre kelt ugyanis, hogy a PÁNEURÓPAI AUTÓPÁLYA egyik szárnyvonala átmegy városunkon is, méghozzá a Segesvári útról fordul a Bodoni útra, onnan pedig a mezõn át halad Nyárádtõ és Kolozsvár irányába. A telkek, bennvalók ára máris a csillagokig ugrott.
Elsõnek a világon Balavásár rendezi meg a hagyományos húsvéti borversenyt, méghozzá az Interneten. A zsûri tagjai hét országban ülnek majd a képernyõ elõtt és a helyszínen tartózkodó kóstolók bemondása alapján pontozzák a nemes fajtákat. A hangulatot báránybõgéssel és locsolóvíz illatával biztosítják. A verseny szponzora a tusnádfürdõi Borvíz Szalon Kft.
Nemrégen szenzációs felfedezést tettek orvosaink Harasztkeréken. Bordás Jula néninek kétféleképpen dobog a szíve. Dr. Kikeli Pál szívgyógyász fõorvos megállapítása szerint ez még a kollektivizálás idejébõl maradt fenn, amikor a néni kétszer is preinfarktuson esett át, amikor a nadrágosok berontottak az udvarára, hogy írjon alá. A Jula néni szíve normális lelkiállapotában befelé dobog, csak akkor dobog kifelé, ha Vásárhelyre jön vagy orvos vizsgálja.
Leleplezték az énekest. A Grammy-díjak kiosztásánál egyik helyezett nem vette át az õt megilletõ trófeát, mert a zsûri egész egyszerûen nem találta a kiváló dalost. Mindössze annyit tudnak róla, hogy Hollywoodban a sztárbetonon lába nyoma óriásra vall. A bukaresti tévé magyar adásának Ébresztõ címû mûsorában, melynek nézettsége meghaladja a nagy adókét a vasárnap délutáni bingósorsoláskor, fényt derített a titokra. Kiderült a boldog jeligés kiléte: Weinberger Attiláról van szó, aki 48-as cipõt visel, de hogy honnan szerzi be a lábbelit, az természetesen az õ intim magánügye.
M.J. marosszentpéteri lakos ma reggel éppen az oroszpiacra készült, amikor meglepetés érte. Régi jó szokása szerint jobbal készült lelépni az ágyból, de mekkora lett csodálkozása, mikor megdöbbenve tapasztalta: lólábbal kelt fel. Mivel M. J. nem tartozik a babonás emberek közé, csöppet sem gazolt be, hanem szólt a feleségének, ez pedig azonnal kihívta a Pro Tévét. Így megvan rá a remény, hogy bekerül a Guiness Rekordok könyvébe. Meg nem erõsített hírek szerint a lábát egyetlen jogos tulajdonos sem revendikálja.
Tudtunkkal eddig csak a Tudor negyedbeli Favorit-megállóban mûködött ez a szolgáltatás. Április 1- jétõl a nyárádtõi farmon is várják az ügyfeleket a tyúkok. Buszt a közszállítási vállalat félóránként biztosít a Színház térrõl. A jegy ára (benne a tiprással) személyenként húszezer, félszem esetén tízezer lej. Hétvégeken vakszemet is tipornak, harmincezerért.
B.D.
Igazságügyi orvosi észlelések (38.)
A média jóvoltából lakosságunk cianidszakértõ lett, vagy az lesz hamarosan és fél is tõle. Ez a nagybányai nemesfém pótkilelés ciánvegyületekkel amolyan bányászati kármentésnek indult, de ökológiai károkozásba csapott át. Ezt már kellõen megírták (most már javítgatják), azt is, hogy miatta a szakértõk csaknem hajba kaptak. Szerencsére nem vagyok vegyész, sem direkt ökológus, de ilyen dolgokkal mégis találkoztunk néha, és errõl az oldalról is ajánlani tudok egy pici rátekintést.
A ciánvegyületek rendkívül változatosak és gyakorlatilag mindenfelé jelen vannak, a talajban, az élõvilágban egyaránt. Csak úgy barátkozásképp említem, hogy a barack virága lilás, picit barnás rózsaszínje, a cseresznye- vagy szilvafavirág rózsaszíne magában rejti a cián hatását; vagy a meggylikõr aromája, a szilvórium pikantériája, de a Rafaello zamata is semmibe veszne cián nélkül. A csontmagvúak sajátos anyagcseréje folytán a magban (bélben) úgynevezett cianogén glikozidák (ciánt adó vegyületek) keletkeznek, amibõl a finom kesernyés ízük származik; összezúzva, vízzel leöntve azután az erjedés során ciánhidrogén (HCn) vagy kéksav keletkezik, mely erõsen illó mérgezõ anyag, de minimális adagokban (egyezrelékes oldatának egy grammja) gyógyszerként is használatos (volt), olyanszerû hatással – a vérképzésre – mint a magaslati levegõ. (Természetesen ipari elõállítása más módon történik, nitrogén és magas széntartalmú vegyületekbõl vagy éppen a tiszta nitrogéngáz szénelektródás ívfénnyel való kezelésével). Ezt az ipar – éppen kifejezett vegyülékenysége folytán – sokféleképp használja, például nehézfémsói formájában, de azután mód van a maradékok semlegesítésére, nehezen bomló stabil vegyületekké alakítás formájában. Az iparban használatos bomlékony sókat mindenkor nagy óvatossággal kezelik, mert erõsen mérgezõek, ha töménységük vizes oldatban meghaladja a 0,03 százalékot. Ezek a sók vagy oldataik, valamint a belõlük felszálló kéksavgõzök szerepelnek a baleseti és öngyilkossági mérgezésekben. Gyilkolni vele nehéz lenne, mert átható kesernyés szaga miatt csaknem mindenki felismeri; van azért, aki észre sem veszi a szagát, csak az ízérõl ismeri fel. Észlelésünk bemutatására most nem ilyen esetet választunk.
A meggy-, cseresznye-, barack- és szilvafa gyümölcsét közismerten kedvelt szeszes italok készítésére használják, de a zárt magvakból a szeszes oldatok minimális ciántartalmú anyagot vonnak ki, úgy hogy belõlük pár kupica csak annyi bajt okoz, mint a szeszes italok általában. A mandulareszelék pedig kedvelt ízesítõ sütemények készítésére. És mégis…
A Legfelsõbb Igazságügyi Orvosi Tanács elé egykor egy talányos, borzadályos ügy került.
Feketehalmon lakodalmat ültek, igen nagyszámú résztvevõvel. Bevezetõ italnak cseresznyepálinkát adtak, amibõl természetesen sokan bõségesen fogyasztottak, ki többet, ki kevesebbet. Azután, mire az elõétel következett, egyesek zavartak lettek, másoknak hányingerük vagy fejfájásuk támadt, és végül 18 személy a helyszínen meghalt, mintha villám csapta volna agyon. Az ünnepség félbemaradt és mindjárt a hatóság intézkedett tovább. Minden fogyasztott ételt-italt zároltak, azután a betegeket kórházba vitték, a halottakat boncolták. Mindenkinél a fulladás tüneteit észlelték, és tekintettel a bõséges alkoholfogyasztásra meg a házilag készített cseresznyepálinkára – szerzett szeszbõl – faszesz- (metilalkohol) mérgezésre gondoltak. A temetés lezajlott, a késõbbi toxikológiai vizsgálat többnyire 1 ezrelék körüli alkoholszintet talált, de sem az áldozatok vérében, sem pedig a fogyasztott italban faszeszt nem mutatott ki. Azután vizsgálták az ételeket fertõzõ mikrobákat is, eredménytelenül. Katasztrófa- bizottság is alakult, amely aután átadta az esetet az Igazságügyi Orvosi Tanácsnak.
A boncjegyzõkönyvek tanúsága szerint a holttestek vére és szervei élénk vörösek voltak, de különben a fulladásos halál általános jegyeit mutatták. Lezárásuk szinte egységes: ismeretlen anyaggal történõ mérgezés volt (egyik-másik esetben gyanús szervi kórelváltozás felemlítésével).
Az elõzetes vizsgálati jegyzõkönyveket nézegetve, elõtûnt egy mozzanat. Az ital készítése (a cseresznyepálnika) annyiban tért el a szokásostól, hogy nem gyümölcsbõl, hanem az ipari méretû cseresznyekrém gyártásából kikerült magvakat használták fel, azokat zúzták, cukros vízzel feltöltötték és pár nap múltán szeszt adagoltak hozzá, még hagyták érlelõdni, azután leszûrték. Minthogy a "pálinkaszesz" eredete vitatható volt, azt idõben ellenõrizték, de a begyûjtött minta faszeszt nem tartalmazott.
A sajátos ismeretekkel rendelkezõ igazságügyi orvosok és gyógyszerész-toxiológusok szinte egyidõben vetették fel a ciánmérgezés lehetõségét. Sajnos, az italból már nem nem volt minta, s mint tudott, a boncolt és elhantolt holttestben a ciánhidrogén hamarosan elillan vagy átalakul, közvetlen bizonyíték nem maradt. Minthogy azonban a szervezeti kéntartalmú fehérjék bomlásakor – ismeretes – szulfocianid formájában lekötik a mérget, három kihantolt esetben ennek az anyagnak a feldúsulása igazolta a katasztrófa okát: szöveti fulladás ciánmérgezés miatt.
Molnár Vince
Babarczy László rendezõvel, a kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatójával A tavasz ébredése elsõ ottani elõadása után beszélgettünk. A jeles anyaországi szaktekintély a vendégek tiszteletére szervezett fogadáson méltatta a Tompa Miklós Társulat sikerét és egy távlati együttmûködést is elõrevetített.
– Szándékaim szerint nem egyszeri a mostani találkozás, remélhetõleg mi is elmegyünk Vásárhelyre és valamilyen módon ezek a vendégjátékok folyamatosak lesznek. Tudni kell, hogy mindez iszonyatos pénz, mi tervezünk, de... a pénzügyi helyzet végez. Most sikerült, remélem a jövõben is meg tudjuk oldani. Fontosnak tartjuk a szakmai kapcsolatokat és azt is, hogy a közönség különbözõ szellemû, jó minõségû elõadásokat lásson. Bízom benne, hogy majd a vásárhelyi nézõk is láthatnak kaposvári elõadást, ez mindkét társulatnak, a magyarországi és erdélyi kultúrának is hasznára lesz.
– Az önök társulatának olyan híre van, hogy kísérletezõ színház, a színjátszás legigényesebb oldaláról próbálja megközelíteni a drámai mûveket. Abban, amit most a marosvásárhelyiektõl látott, az önökével közös pontokat, vonásokat fel tud fedezni?
– A munka szeretete, a játék intenzitása, a szakmai szenvedély mindenképpen közös. Ez a stílus, amiben most játszott a vásárhelyi társulat, nem azonos a kaposvári színház stílusával. Mi a realisztikusabb és elvontabb formák között dolgozunk, ez részben a honi kultúra, a honi közönség igénye, és a mi belsõ igényünk is az, hogy pszichológiailag földhöz ragadtabb módon közelítsük meg a mûvet. Ugyanakkor a mi színházunk is erõsen intellektuális beállítottságú, a gondolatok tolmácsolása és a filozófiai szféra az itteni elõadásokon is meg szokott szólalni. De nem ennyire egynemûen, ahogy ebben az elõadásban történik, ez jelentõs különbség. De itt, azt hiszem, nem annyira a vásárhelyi színház és a mi színházunk között van a különbség, hanem a román és a magyar rendezõk felfogása között van egy kulturális különbség .Jó, hogy ez van. Visszatérve arra, hogy kísérletezõ színház vagyunk, hangsúlyoznom kell, hogy úgy vagyunk mi kísérletezõ színház, hogy ez egy
70 000 lakosú város, ami 100–120.000 fizetõ nézõt ad a színháznak egy évben. Egyszer kiszámoltuk, hogy 20–25.000 lakos egy évben legalább kétszer eljön színházba, tehát úgy kísérletezünk , hogy ez igen széles publikum elõtt folyik. Ezt azért mondom, mert a "kísérletezõ" színházhoz idõnként hozzá szokott tapadni az, hogy igen keveseknek szól és csak benfennteseknek való. Mi igyekszünk nem úgy csinálni.
– A kaposvári út elõtt A tavasz ébredése csak a marosvásárhelyi premieren került nézõk elé. A bemutató közönsége elég mereven fogadta, itt mintha másképp, nyitottabban reagáltak volna a nézõk.
– Igen, ezt mondják a színészek, én ezt nem tudom megítélni, nekem még mindig hûvös volt a mai közönség. Ma nem a megszokott nézõk voltak itt, mert ma ünnep van, munkaszünet és ilyen napokon általában sokan jönnek a város környékérõl, több busszal érkeztek olyan nézõk, akik talán még soha nem voltak itt, tehát nem tekinthetõ tendernek ez a mai közönség, de jól reagáltak. Azt vettem észre, hogy a színészek egy kicsit mintha megijedtek volna, nem értették a közönség reagálását, a nevetést itt-ott. A darabban levõ groteszk elemek a közönség szemében felerõsödtek és szívesebben nevettek, fõleg az elején, aztán, amikor teljesen tragikusra fordult a dolog, már nem nagyon lehetett nevetni. Ebben benne van az is, hogy a mi színházunk ezt a groteszk látásmódot erõsen magáénak tartja, ez nyilván hat a közönségre is, szívesen fogadják a groteszk elemeket. Most tehát semmi rosszról nem volt szó.
– Különben, a nézõkrõl lévén szó, el kell mondanom, hogy a vásárhelyi színház elindult egy úton, megpróbál vendégrendezõkkel újabb elemeket behozni a hagyományos színjátszásunkba. Ilyenkor mindig vita van arról, hogy tekintettel kell-e lenni a közönségre vagy sem. Ön akinek nagy színházi tapasztalata van, ezt a kérdést miként közelíti meg?
– A közönségre mindig tekintettel kell lenni, de nem nagyon, mert a közönség nem tudja, hogy egy színház mit tud nyújtani. Õ azt tudja, hogy tegnap mit nyújtott a színház. Alapvetõen konzervatív, tehát ha megkérdik, hogy tegyenek javaslatot, mit játsszon a színház , azt mondják, azt, amit 10 évvel ezelõtt játszott. A színház dolga, hogy állandóan új dolgokat hozzon be, mert ez az élet, ez a fejlõdés, így marad vitális. De úgy hozza be az új dolgokat, hogy a közönség követni tudja, ne szakadjoon el a hagyományoktól sem. Egy jó kompromisszumot kell tenni. Ez egyszerû szabály. Ha teljesen kommersz mûsorral áll elõ a színház, az megbukik, ez jól kiszámítható, ha mondjuk. egy operett követ zenés vígjátékot, majd megint operett, akkor egy idõ után nem lenne nézõ a színházban, azért, mert akiknek az operett az igényük vagy a bulvár szórakoztatás, azoknak nincs igényük arra, hogy egy évben kétszer elmenjenek színházba. A színház alapvetõen egy kultúrált középosztályt kell megcélozzon, és mellékesen dolgozhat a nagytömegeknek. Mi azt csináljuk, hogy minden évben van egy olyan operettbemutató, vagy olyan zenés vígjáték, amire azt gondoljuk el fognak jönni a Dráva menti hegyekrõl is az emberek. Ez így is van, de kettõ már nem érdekli õket.
– Még egy jelenség, amivel kapcsolatban kíváncsi lennék a véleményére: önnek is feltûnhetett, hogy a marosvásárhelyi társulat elég masszívan fiatalít, ez korábban egy eléggé kihangsúlyozott nemzedék- ellentétet szült. Vajon ez a markáns fiatalítás jó, vagy vannak hátulütõi?
– Ez a szívemnek nagyon jó dolog. Az itteni színház is úgy kezdett, hogy egy teljesen fiatal generáció vette át a hatalmat, ez 25 éve volt, azóta már öregek lehetnének, akik akkor indították a színházat, de egy részük azóta elment, néhányan maradtak csak, és rengeteg fiatal van azóta is folyamatosan a színházban. Sokan vannak, akiknek meg kell teremteniük a saját mûvészi karakterüket, meg kell harcolniuk a sikerükért, ami azt jelenti, hogy sokkal jobban dolgoznak, új dolgokat hoznak be. Egy színháznak, ha jól akar dolgozni, folyamatosan kell fiatalodnia.
– Ez teremt folyamatos válsághelyzetet?
– Valamilyen válság mindig van. Ezt le kell küzdeni, dunyha alatt nem lehet színházat csinálni, konfliktus, baj mindig van. Van még egy nagyon fontos dolog, a szakma mérge. Én már 60 éves vagyok, észre veszem magamon, és kell küzdjek ellene, hogy az ember kidolgozza magát, a saját mûvészi karakterét, s akkor abba belekényesedik. Akármilyen nagyszerû minõségrõl is van szó a színházon belüli helyzetbe lehet belekényelmesedni. A színházon belül hatalmas struktúrák vannak. Egy idõ után egy jelentõs mûvész nagyon komoly befolyásra tesz szert egy színházban, s ezt nem akarja elveszteni. Ilyenkor pedig lehet, hogy kártékonnyá válik.
– És hogyha a színházi alkotóember, netalán vezetõ is, akkor önmaga ellen kell dolgoznia?
– Feltétlenül. Ez a legnehezebb, az embernek át kell lépnie a saját árnyékán. Ha tud. Én is csak beszélek, ez a szándékom, valamit sejtek errõl, de hogy tényleg meg tudom-e csinálni, arról másokat kellene megkérdezni.
N.M.K.
A tavasz ébredése Anca Bradu második rendezése a marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulatnál. Korábban az Elektrát vitte színre a magyar mûvészekkel. A Wedekind-darabot is kedvezõen fogadták a hazai és magyarországi szakmabeliek. Kaposváron ezt is tapasztalhatta a fiatal rendezõnõ.
– Az elsõ együttmûködés a társulattal valamit megnyitott, elindított bennem, ezért is vártam a folytatást. Nem tagadhatom, én a román színház "terméke" vagyok, bár szívesebben vallom magam a jelenkori európai színház "termékének", de mint román rendezõ sokat nyertem a magyar színészekkel végzett munkában. Nyitottak, erõteljesek, nagy a munkabírásuk, s ha pontosan még nem is ismerik a képességeiket, mert fiatalok, azt hiszem, Románia jelentõs társulatává válhatnak, ha így folytatjuk..
– Nem beszélnek két különbözõ színházi nyelvet, s emiatt nem nehezebb velük dolgoznia, mint a román színészekkel?
– Egyáltalán nem. Én erdélyi vagyok, nem teszek különbésget románok és magyarok között, pedig sokan hangoztatják a színházi hagyományok különbözõségét. Nem érzek lényegi különbséget a két iskola között. Nemrég Péterváron vehettem részt egy ösztöndíjas színházi tapasztalatcserén, továbbképzésen. Leginkább azzal a fiatal rendezõ barátommal értettük meg egymást, aki Budapesten végzett. Vérmérsékleti eltérések persze, lehetnek, de a két kultúra találkozása mindenképpen jótékonyan hathat.
– Számíthatunk tehát újabb közös munkára?
– Ha a többiek is akarják, én szívesen folytatom.. Lehet, hogy éppen attól lesz könnyebb dolgoznom velük, hogy nem ismerem a magyar színjátszás minden sajátosságát, különlegességét. A próbákon nem éreztem semmilyen korlátot köztünk.
– Gyakran hangoztatott vélemény, hogy a magyar színház statikusabb, nagyobb súlyt helyez a szövegre, mint a többi színpadi elemre.
– Igen. De én is nagyon kötõdöm a szöveghez, noha az elõadásaim képszerûbbek. A színpadon semmi szövegkívüli nem létezhet, a szövegen viszont nem csak a szavakat kell értenünk. Sokkal több annál a színpadi légkör, a jelenetek közti intertextualitás és sok egyéb is hozzá tartozhat. Én nem azt kérem a színésztõl, hogy a szöveget játssza, hanem hogy a kontextust,a helyzetet érzékeltesse a gondolatot, az érzelmeket továbbítsa, a belsõ képeket közvetítse. A játszó személyt körülvevõ tér, a fények, hangok mind fontosak. Totális, modern színházat szeretnék, amely az elemek dinamikus szintézisébõl indul ki az elõadásban. Nem hiszek a statikus színházban, maga az élet, valóság, temperamentuma lök a tettek, a tények felé.
– Ön választotta ezt a darabot vagy a színház repertoárja kínálta fel?
– Én választottam kimondottan a magyar színészeknek. Nem is tudom, hogy ezt az elõadást megcsinálhattam volna-e román színészekkel. Vagy ha igen, biztos alapvetõen más lett volna. Az Elektrával szerzett tapasztalataim megismertettek a magyar színészek drámai intenzitásával s ez adta a bátorságot, hogy mindegyre csupasz térbe helyezzem õket. Átélésük erõssége, színpadi kifejezõképességük, kapcsolatteremtõ, gondolatközvetítõ készségük jobban megfelelt annak a szándékomnak, hogy az elképzelt expresszionista stílust megvalósítsuk a színpadon. Egyáltalán nem volt véletlenszerû tehát a választás, a társulat ismeretében megfontoltan mérlegeltünk. Ezt remélhetõleg az elõadás is tükrözi.
– Generációs feszültségeket tapasztalt-e?
– Szerencsére nem. Mindenkivel egyformán osztottam meg a szeretetemet, rokonszenvemet, és mindnyájan egyforma komolysággal, odaadással dolgoztak. Ha a munka valóban mélyrõl fakad és mindenkire egyaránt serkentõ, a korkülönbségek, hiúságok, kisszerû egyéni ambíciók eltûnnek. A törésvonalak olyankor mutatkoznak, amikor az alkotófolyamat nem elég éretten zajlik. Ezen kell változtatni.
Béres András társulatvezetõ összegezõ gondolataiból már közreadtunk néhányat a magyarországi turnéról készült riportban. Úton hazafelé azonban még több olyan dologról beszélgettünk A tavasz ébredése s a színház törekvései kapcsán, amelyek számot tarthatnak az olvasók érdeklõdésére. Az interjú tehát folytatódik.
– Megtörténhet, mint már volt rá példa korábban is, hogy az elõadást a szakma tényleg magasra értékeli és a közönség egy része elutasítja.
– Igen, ez elõfordulhat. Nem hiszem ugyan, hogy ennek az elõadásnak ez lesz a sorsa, mert a kaposvári tapasztalatban benne van az is, hogy nagyon különbözõ közönség elõre nem is tudható dolgokat vesz észre az elõadásban és arra reagál, olyasmire esetleg, amire az elõadás elõállítói nem is számítottak. Úgy érzem, hogy azoknak a kérdéseknek a végiggondolása, megélése, amirõl ez az elõadás értekezik, nagyon sok embert érint. Elsõsorban fiatalokat, de nem csak, és nevelõket érint meg. Életünknek nagyon sok része van, amelyikre gondolni lehet ennek az elõadásnak az élményvilága által. Ezért nem hiszem, hogy csak egy szûk közönség hódítható meg vele. Egy dolog biztos, az a középréteg, amelyet az amerikai filmek szólítanak meg, és azok elvárási szintjeihez mérik a mûvészi igényességet, az nem kapja meg ebben az elõadásban azt, amit az amerikai filmekben megkap. Mondhatnám úgy is, hogy aki a szórakozást keresi egy elõadásban, az ebben az elõadásban kevesebb támpontot kap, de aki azt is a színházba járáshoz társítja, hogy az ember, az emberi élet fontos kérdéseivel találkozzunk, ezeken elgondolkozzunk, az sok mindent kap tõle. Nem könnyû elõadás. Bafogadói attitûdre gondolok, ez ebbõl a szempontból nehéz elõadás, de érdemes megnézni. Számítok arra, hogy lesz közönsége.
– Vannak olyan vélemények, hogy jeles egyéniségek hiába próbálkoznak megújítani a színházat, ha a közönség eltávolodik tõle. Azt a bizonyos elképzelést, azt az utat, amin elindultatok és ami összefügg az újítással, az új hanggal a színházban, tovább folytatjátok?
– Igen. Ez kötelességünk. Ebben az irányban is lépni kell, itt mindig az arányokról van szó. Persze, nem merem állítani, hogy én eltalálom ezeket az arányokat. Az arányok azt jelentik, hogy úgy nem szabad, fõleg egy vidéki színházban, színpadi nyelvezetben úgy újítani, hogy elveszítse a közönségét. De ha nem újítja meg önmagát, biztos, hogy ide jut. Ez a közönség sem egy adott világ, az elvárásoknak egy nagyon mozgó rendszere, és bizony ebbõl a szempontból is végiggondolva, muszáj lépni. Az újítás nagyon nagy kényszer, mûvészeteken nem lehet belül maradni, ha ezt nem vállalja fel az ember.
– Tudom, hogy ezzel a turnéval volt egy olyan, esetleg ki nem mondott, de nem titkos szándékod is, hogy valamilyen módon az elõadás színvonalával meggyõzzél fontos embereket, akik a továbbiakban a színház munkatársai lehetnek.
– Igen, amikor a szakmai visszajelzést próbálom mérni, akkor az is benne van, hogy hányan kerestek meg, hogy szeretnének a vásárhelyi társulattal dolgozni, Budapesten vagy három rendezõ is megkeresett. Kazettát is viszek haza egyes munkáikról, ajánlásaikról, és tény, hogy június elején Babarczy László nálunk fog dolgozni. Rendezést vállal nálunk. Az, hogy a társulatunkat megismerte, látta, oda vezetett, hogy elvállaljon egy rendezést és ez fontos esemény lehet városunkban. A Liliomról van szó, az õsz elején szeretnénk bemutatni.
– És addig még lesz egy bemutató?
– Ha szerencsések vagyunk, kettõ. A kisteremben meg szeretnénk csinálni a Színésznõket, ezt Kovács Levente rendezi, Feneº csinálja a díszletet. Õ egy különleges adottságú díszlettervezõ. Nem mehetünk el azok mellett az alkotók mellett, akik velünk egy városban élnek, örvendek, hogy létrejön velük együttmûködés a színházban. A hónap végén elkezdjük a próbákat a Szentivánéji álommal, Novák Eszter fog visszatérni a társulathoz, ez egy rögzített darab, benne van a repertoárunkban. Nekem mindenképp jó visszajelzés, hogy azok a rendezõk, akikkel az elmúlt évadban sikeresen dolgoztunk együtt, újra elfogadják a meghívásunkat. Fordítva is mondhatnánk, hogy akik sikeresen dolgoztak, azokat újra meghívjuk, de nekik is pozitívak az élményeik mivelünk kapcsolatban.
Király Kinga Júlia a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatának teatrológia szakát végezte. Dolgozott a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színháznál. Jelenleg a Tompa Miklós Társulat dramaturgja. Az elmúlt napokban terjedt el a hír, hogy a magyarországi Örkény István drámaírói ösztöndíj-pályázat egyik nyertese lett. A társulat legújabb produkciójának A tavasz ébredésének elõkészítését, dramaturgi munkájával segítette. A kaposvári, budapesti vendégjáték alkalmával beszélgettünk.
– Az utóbbi idõben mintha felértékelõdött volna az erdélyi színházakban a dramaturgok szerepe. Lehet érzékelni?
– Igen, lehet, egyrészt azért, mert sokan végeztünk az utóbbi 3 évben. Egy részünk elméleti szakember lett, más része inkább a gyakorlati dolgokra koncentrál. És attól, hogy elkezdõdött egy élénk tapasztalatcsere az anyaországi és a határon túli magyar színházak között, felértékelõdött, ez a szakma, mindenki rájött, hogy igenis manapság szükség van egy dramaturgra, vagy legalább egy adaptátorra.
– Ha csak ennyit mondok egy színházi berkekben kevésbé jártas embernek, hogy dramaturg, igaziból nem is tudja, mi a dramaturg dolga.
– A dramaturg elõkészíti a szöveget a rendezõnek, azt az utat járja be, amit egy élõ szerzõ tenne, ha megrendeznék a darabját.
– Hozzá is nyúlhat a szöveghez?
– Igen, sõt, ismerek olyan elõadásokat, amelyekben csak halvány mása maradt az eredeti szövegnek. Ez nem azt jelenti, hogy megerõszakoltuk a darabot, hanem, hogy alkalmazták egy adott koncepcióhoz.
– Ez megtörténhet élõ szerzõ esetében is?
– Igen, azt hiszem az élõ szerzõhöz még inkább kell dramaturg. Szükség van egy tisztánlátó harmadikra a rendezõ mellé.
– Akkor a dramaturgnak drámaírói kvalitásai is kell legyenek?
– Igen. Ahány dramaturgot ismertem eddig, azok ilyen önálló munkákat is csináltak. Itt az a kérdés, kinek mennyire fontos, hogy saját maga alkosson, mert a színházban még mindig nem olyan szabad egy dramaturg, mint egy rendezõ, akinek dolgozik.
– Mennyiben járulhat hozzá az elõadás arculatához?
– Szövegértelmezésben. S mivel szöveget értelmezünk, változik egy csomó minden. Hogyha én nagyon koncentrálok arra, hogy ebben a darabban gyerekesek maradjanak a fiatalok szövegei, eljuthatunk egy gyerekelõadáshoz. Persze, durván fogalmazva. De ennek a színdarabnak nem ez a lényege, hogy a gyerekek tudatlanságát mutassuk be, hanem azt, hogy a szemérem bármilyen korban létezik, bármilyen életkorban, s azért kell egy ilyan átlag határhelyzetet választani, amikor már gyerek, de még nem felnõtt az ifjú, amikor a szeméremhez kötõdõ élmények sokkal inkább túltengenek, mint bármely életkorban.
– A tavasz ébredése esetében konkrétan mi volt a dramaturg feladata? Itt még az is hozzájöhet, hogy a rendezõ román, aki kevésbé ismeri a magyar nyelvet, tehát ilyen tekintetben is fontos volt a jelenléted és a hozzájárulásod. De mi volt az, amit dramaturgként kellett csinálnod?
– Még a próbák elõtt tüzetesen átfésültük a szöveget, és a magyar szöveget alkalmaztam a román rendezõ román szövegbõl kiinduló koncepciójához. Tudni kell, hogy jelentõs mértékben eltérnek egymástól. A román változat erõsen koncentrál a szöveg költészetére. Németül ez nem épp így van, mert a német hangzásában is durvább. De pont a durvasága és a helyzetek finomsága révén van egy nagyon furcsa líraisága, és ezért kellett nekünk egy magyar–román–német költészetet kialakítani, de úgy, ahogy Anca Bradu elképzelte.. Az vitathatatlan, hogy a rendezõ elképzeléséhez kell alkalmazkodni.
– A társulatból az egyetlen voltál, aki már dolgozott Kaposváron.
– Igen, azt hiszem. Elõször A fogadósné címû elõadásnak voltam a dramaturgja. Összevetettem az olasz eredetit a magyar fordításokkal, így született ennek az elõadásnak egy sajátos változata.
– A mostani turné hogy sikerült, a kaposvári közönség hogy viszonyult az elõadáshoz?
– Többnyire pozitív véleményeket hallottam. Volt néhány értetlen nézõ, de ilyen minden elõadás esetében van. A bizonytalanság